Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az egyetlen egy magamnál hordott füzet egy üres lapjára hajolva rajzolgatok, mint aki rettenetesen ráér az óra elején. A gyakorlás fontos a tanárnő szerint, szóval ehhez tartva magam gyakorlom az egyszerű pennával a tökéletes l betű leírását. Olyat, amilyet elvárnak tőlem, és amilyet elvárok lényegében saját magamtól is. Lábam jár fel s alá, ahogy fejemben üvölt a watwat, csoda, hogy nem pattantam még fel és álltam neki elreppelni a szöveget. Tudom azért hol van ám a helyem. Néha. Olykor előfordul, hogy képben vagyok vele. Fejemet billegtetem kicsit a gondolataim között dübörgő ritmusra, felkapom fejemet, mert jöhet a refrén, de bennreked csodálatos hangom a torkomban.
Mindenki mozgolódik, valakik éppen most tápászkodnak fel a helyükről, hogy máshoz csatlakozzanak, én pedig nézőkézek ki a fejemből, hogy mégis mi történik. Hátradőlök, jobb karomat dobom át a szék támláján, míg balom ujjai lustán járkálnak a falapon, mer' figyu, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy miért megy mindenki más padjához, én meg nem vagyok egy türelmetlen ember, szóval megvárom szépen. És addig legalább a konce-... kékjeimet emelem a profra, aki nagy valószínűséggel intézi felém a kérdést, hogy miért nem mozdulok meg a párom felé. Nos, erre a válasz egyébként zsigerből az lenne, hogy simán nincs hozzá kedvem, de ilyet nem mondhatok, úgyhogy: - Arra gondoltam tanár úr, hogy a párom jöhetne ide, kényelmesebben elférnénk - mutatok körbe bal kezemmel, hogy mellettem nem ülnek, se előttem, szóval a hely adott. és zseniálisan ki is vágtam magam. A tanár úr bólint egyet, én pedig haláli gyermeteg mosolyt lövellek felé, mert angyali gyermek vagyok. Plusz ugye kiderült, hogy csoportmunka van. Vagyis kétfős csapatok dolgoznak együtt, amit azt jelenti, hogy az én páromat elnyelte az univerzum? Lustán pillantok körbe, majd megakad a szemem a lányon.
- Akkor kizárásos alapon te vagy a mai órán a partnerem - közlöm a nyilvánvalót, végül vállamat megvonva húzom a pad széle felé a székemet, hogy ő is elférjen mellettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Halkan fütyörészve figyelem a létrán egyensúlyozó testvéremet és várok valami isteni csodát, amikor felkiált, hogy megvan!, és tényleg megvan. De nincs ilyen. Még most sincs. Továbbra sincs. Port törölni a fejemre, bezzeg arra van ideje, de hogy valami érdemlegeset találjon is, arra nincs. Elhúzott ajkakkal veszem el a felém nyújtott üveget, és totálisan felismerhető undorral emelem szemmagasságba. Megemelkedett szemöldökkel, folyamatos fintorral fürkészem, majd kissé kikerekedett szemekkel teszem inkább le, ahol tutira nem rúgjuk fel. Baszki, totál beparáztam, hogy egyik pillanatról a másikra valami szemgolyó néz vissza rám. Szó szerint igazából. Fúj.
- Ne viccelj már! Csak itt lehet! - dúlva-fúlva vágom keresztbe mellkasom előtt kezeimet. Hihetetlen, hogy nem találjuk, pedig az alsóbb részeket már átbogarásztuk. Miben fogadunk, hogy az utolsó polc lesz a nyerő? Mindig így van. Végig böngészel mindent, majd az utolsó utáni helyen fogod megtalálni, ahova csak a legvégén érsz el, mivel logikusan haladsz. Kikészülök. Kissé elnyílt ajkakkal fogom a létrát, ahogy testvérem toporog le róla, majd elhangzik a mondat, amire ismét elhúzom a számat. Lemondóan sóhajtok, majd legyintek egyet felé, mer' ezen aztán ne múljon, ha eddig elég erőteljesen felsültünk. Ruganyos léptekkel termek a legfelső fokon, majd kezdek el először nézelődni. Fintorral. Természetesen.
- Figyu... ha valami szőröshöz, ragadóshoz vagy bármi olyanhoz nyúlok, amihez nem kéne, komolyan sikítok - figyelmeztetem Móric fiamat, mielőtt pulcsim ujját tűrném fel, hogy neki állhassak a pakolásnak. Egy dobozt csúsztatok arréb, valami rongydarabot dobok a hátam mögé, miközben beljebb és beljebb nyúlok, szinte már fejem is a polcon van. Újonnan érkezett trófea? - Meglesz ma, ne aggódj. Meg kell lennie - adok fojtott hangon nyomatékot szavaimnak, máshogy nem is tudnék, mert lassan nyakig a polcban vagyok. Szó szerint. Ezzel mit sem törődve folytatom mondandómat, csak immár kissé hangosabban, hogy fivérem meghallhassa.
- Amúúúúúgy van tartalék izénk... mi a neve? A cuccnak, amivel elterelhetjük? - szemeim kerekednek ki, amikor valami hideget tapintok ki, ami még formára is megfelelő lehet. Azonnal rá is markolok, diadalittas mosollyal arcomon rántom ki a... sima ollót. - Nem jött be - vonok vállat, majd kilógó nyelvvel turkálok tovább a kacatok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Hangosan, felfújt arccal fújom ki a levegőt, hogy nagyon határozottan lelegyintsem. Jól van már, nem kell itt a felesleges bomlás, mint a komposztba rakott bármik. Felfogtam, mer' ha nem vette volna észre, azóta változott a felállás és éppen én szívok a poros, pókhálós, dohos, mindenes, néhol undorítóan ragacsos polcokon. Komolyan, ide nem jár valami takarító brigád? Mondjuk fair enough, miután elmentünk, nem is kellenek majd ide olyan csili-vili lesz minden, mint Salamon tö- kföldje. Ami valószínűleg nincs neki, de a fejemben már van, szóval szigorúan véve, akkor van. Na, ezt hamar megoldottuk.
- Hallod?! Ki a bánatot érdekel, ha valami éppen le akarná rágni a karomat? - rendesen felháborodva beszélek, csoda, hogy nem vágom csípőre a kezemet, mint ahogy anya szokta, amikor éppen megszid minket, mi meg egymásra sandítunk és kitör belőlünk a röhögés. Pedig anya teljesen komolyan gondolja a szidást, amit meg is érdemlünk, de hát, ha komoly szituba kerülsz, akkor ki tudja komolyan venni? Na ugye? Hirtelen állok meg a mozdulatban és pillantok le rá értetlen tekintettel hónom alatt.
- Komolyan? Elhangzott a zseblámpa? - összeszűkült szemekkel rázom meg a fejem értetlenül, majd visszatérek a turkáláshoz, immár sokkalta nyugodtabban, mert van I tervünk, ha az azt megelőzőek rosszul sülnének el. Márpedig rosszul fognak, ezt mindketten tudjuk, de amíg meg sem próbáltuk, mégis ki adná fel? A válasz egyébként nagyon egyszerű: mi nem. És ez a lényeg. Vállat vonva nyújtom felé a nem kincsnek minősülő kincset, mer' ha szerinte ez használható, nekem aztán mindegy.
Serényen bólogatok minden szavára, aminek hatására párszor halkabban koppan fejem a felette lévő polcnak, de ne törődjünk vele, koncentráljunk az akcióra. Csak előre! - Nem lenne mive- TALÁLTAM VALAMIT! - kiáltok fel hangosan, mégis halkan, mert a fene sem akar lebukni. Csak rakd össze, engedd el, és lépj tovább. Kösz. Szóval a polc hátuljába kapaszkodva húzom fel magam kicsit jobban, jobb lábammal támaszkodom a létrán, míg balom el-elemelkedik a létrafokról. Ha most nem töröm el valamimet, akkor soha, de én kitartóan turkálok a polc hátulja felé. - Nem, megint téves riasztás. Soha nem fogjuk megtalálni ezt a retket. Mi lenne, ha inkább lerágnánk Darwinról? Végül is... kettő az egy ellen - húzódom vissza a polcról teljesen, arcomra rendesen felül a töprengő arckifejezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Értem én, hogy páros szerv egyébként az ember karja, de kettővel könnyebb, mint egyel. Ez tény. Nem véletlen születünk amúgy is kettővel, szóval csak egyszerűen hagyjuk azt, hogy elvesztem az egyiket, mer' valami bármi úgy dönt, hogy megszabadít tőle. Ja, mázli, hogy ez nem történik meg egyébként, mert nagyon lenyűgözetlen lennék tőle, jobban, mint Móric attól, hogy komolyan közölte a zseblámpát. Mit csinálnék a zseblámpával vajon? Maximum belevilágíthatok Darwin szemébe, elvakul pár pillanatra és testvéremet elé lökve el tudnék futni. Rendben, ez a terv valami zseniális, szóval kell szereznem egy zseblámpát rövid időn belül.
Csodálatos gimnasztikázásom közbe nyalom szinte végig a polcokat, csak mint kiderül, nagyon feleslegesen. Ismét téves riasztás, és ha ez így fog folytatódni, akkor hamarosan tikkelni fog a szemem. Tikkelne a szemem. Testvérem megszólal én pedig a kérdésre kapom fel a fejemet, aminek hatására akkorát koppan a polcban, félek, még az igazgató is meghallja. - Aztaleborultrohadtalmafájátnekidefáj - ez így egybe kimondva húzom ki a fejem, azonnal kezemmel kezdem dörzsöli a területet, mintha ez enyhíthetné a fájdalmat. Körkörös mozdulatokkal simogatom fejem búbját, miközben hónom alatt pillantok le ismét Móricra. Kissé meggörnyedve fordulok körbe, hogy megtalálhassam a dobozt, de sikertelenül, mégis felcsillannak kékjeim, és szélesen vigyorogva trappolok le a létráról.
- Szedd össze és menjünk! Tökre fáj a fejem - noszogatom Móricot, türelmetlenül, fájó fejbúbbal toporgok az ajtóban, hogy turkálja ki, most amúgy is az ő köre jön, és menjünk innen, mielőtt tényleg lebukunk. Sokkal több időt töltöttünk itt, mint kellett volna amúgy is. Tekintetem zizeg ide-oda, ahogy testvérem pakolja ki a cuccokat a dobozból, majd diadalittas vigyorral bólintok egy elégedettet. Nyertünk. Az ajtót résnyire kinyitom, kikukkantok rajta, majd intek a mögöttem állónak, hogy mehetünk. Sokkalta sikeresebbek voltunk ma, mint arra bárki számított volna.
Volkov liked this.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mellettem kell szólnia annak, hogy az első percekben komolyan figyeltem. Értelmes jegyzetek is kerültek a füzetbe, amit magaménak mondhatok, de valahogy az ihlet teljesen elszállt. Ez nem a prof hibája - dehogyis! -, csak valahogy az érdeklődés úgy szállt el belőlem, mint Katiból a nyolcadik gyerek, szóval… nagyon könnyen. Tenyerembe támasztott arccal, bamba képpel figyelek Matyi bácsira, de fejem előre bukik néha akaratlan, ahogy az álom akar jönni, de hősiesen küzdök. Arcomat felfelé nyomom, ahogy támasztom kezemmel, külső szemmel valószínűleg úgy nézhetek ki, mint egy lecsúszott drogos, bár valószínűleg ez nem az én hibám. Jó, talán, de mindegy. Próbálok ébren maradni és, ha jegyzetelni nem is vagyok képes, de legalább figyelni és hallgatni Matyi bá’t, hogy valami azért megragadjon, amiből gazdálkodhatok majd következő órán. Vagy órákon. Vagy az év hátralévő részében. Arra kapom fel fejemet, hogy Rin meglök, így azonnal ránézek, amolyan nem is alszok, hagyjál pillantással, vaknak kéne lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre, ahogy keze a magasban van, majd mint elefánt a porcelánboltban kel fel a székről, ahogy felszólítják. Szememet eltakarva nevetek halkan, mert Merlinre, ez botrányos lesz, de tudja, hogy bármi is legyen az, benne vagyok.
Ahogy megszólal szorítom erősebben kezemet ajkaimra, nehogy kitörjön belőlem a röhögés. Gyorsan rendezem vonásaimat, már komoly arccal pillantok fel, hogy erőteljes bólogatással erősítsem meg Rin szavait, amiket értek. Hogy lehet, hogy ezt értem, de az óra fonalát elvesztettem? Wtfdude?! - Szóval, ha egy legilimentor legilimentál, de a másik legilimentor is legilimentál, akkor lehet kiütik egymást, és senki nem legilimentál senkit, vaaaagy… - nyújtom el a szót, miközben felemelem mutatóujjamat, mielőtt folytatnám. - Mindkettő legilimentálja a másikat, csak nem látnak semmit a másikban? De ennek így nincs semmi értelme - Rinről emelem kékjeimet a tanár úrra, esküszöm, hogy már kíváncsiság csillan benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Betudhatnánk annak, hogy Matyi bácsi nem ismer még minket, de ez hatalmas hazugság lenne. Úgy vagyok ezzel, hogy akár akarja a tanári kar, akár nem, de hallottak már rólunk, szóval amikor Matyi bácsi felteszi a kérdést székemet hátratolva pattanok fel, és csapok az asztalra hatalmas mosoly mellett.
- NANÁ! - eddig tartott a lendület. Ráncolt szemöldökkel pillantok az asztalomra, hogy magamhoz vehessem pálcámat, de az nincs ott, ahol gondoltam, hogy van. Hm. Mutatóujjamat emelem fel, majd lehajolok. Pár pillanat múlva csattan a táskám az asztalon, amiben először csak csuklóig, majd könyékig turkálok, de nem vezet eredményre, szóval konkrétan nyakig húzom magamra a táskát, hogy megtalálhassam. Diadalittas mosollyal rántom ki belőle végül a botot. Nem, nem érted. Egy konkrét botot. Miért van egy bot a táskámban? És én hülye, miért is alkalmazok ezen a táskán tértágító bűbájt? Mondjuk lehet azért, hogy beleférjen egy bot. Megszeppenve figyelem a botot, majd vállat vonva dobom magam mögé, hogy folytassam a keresést, végül elégedettet bólintva markolok rá a - megfelelő - fára és helyezkedem Rinnel szembe.
Tökéletes lehetőség, hogyha most a Jorgensen fivéreknek nem is, de magamnak bebizonyíthassam, hogy igenis képes vagyok elsajátítani az illúziómágiát. Képes vagyok rá, mert annak kell lennem, és ki tudom üríteni annyira az agyamból a Bara Bara-t, hogy sikerüljön meglegilimentálnom Rint. Nyelvem hegyét kidugva koncentrálok, felveszem a pózt is hozzá, mintha éppen ugrani készülnék, de végül visszahelyezkedem alapállásba és Matyi bácsira pillantok kérdőn. - Mit is kell csinálni? - jelenleg kicsit úgy érzem, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ezzel is úgy vagyok, mint a legtöbb dologgal: inkább kérdezek, mintsem elrontsam. Az mindegy, hogy leginkább most a figyelmetlenségem miatt kérdezek, de legalább megtettem, és nem csinálom úgy, ahogy nekem tetszik. Tutira jár a fej pat-pat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon okos és szép és kedves és aranyos és illedelmes tanulóként követem Matyi bácsi utasításait, immár pálcámmal a kezemben, mert a bot végül elhajításra került. Majd meg kell keresnem, szerintem nem véletlen került bele a táskámba, szóval örülnék, ha vissza is kerülne igazából. Ki tudja? Lehet még tényleg hasznát is veszem valamire. Egyelőre mondjuk csak annyi a lényeg, hogy azt a botot, aminek most venném hasznát, éppen le kell eresztenem, szóval elhúzott szájjal teszem meg, majd bólintva egyet kapom el Rin tekintetét, és hatalmas önerőről téve tanúbizonyságot, nem tör fel belőlem a nevetés, ahogy nézőkézzük egymást, mint két hülye. A tolltartóra meg sem rezzenek, éppen magamban nevetgélek a viccen, ami ismét eszembe jutott. Kékjeim csillannak fel Matyi bá’ kérdésére, de lassabb vagyok, mint dán barátnőm, aki azonnal le is csapott a lehetőségre.
Nyelvem hegyét kidugva, pf hangokat kiadva, kicsit dobálva magam adok hangot nem tetszésemnek, de azonnal leállok, ahogy Rin készen áll. Matyi bá’ kiadja az ukázt, Rin csinálja, nekem meg rögtön az jut eszembe, hogyha akkor pislog, mint én, de nekem közben belement valami a szemembe, akkor az mennyire kellemetlen lehet már? Érted… szkander helyett ki pislog erősebben? Ennek így semmi értelme, mert a szemhéjad nem csattan az alsó szemhéjadnak, miközben pislogsz, hogy erősebbnek tudd ítélni és meglegyen a győztes, szóval ez amolyan végtelen meccs lenne? Túl sok a kérdés, fel sem tűnik, hogy Rin már a fejemben van, így unatkozni kezdek, ami egyetlen egy dolgot jelent: itt az ideje, hogy mint az órák legtöbbjén, lefoglaljam magam. Na csapassuk!
- Milyen a barátságtalanul kinéző biztonságtechnikai eszköz? - jaj, skacok, jaj, nem bírom! Hát riasztó. Érted! Ha leejtem a vázát, akkor majd felejthetem? - visítok! Rin, bent vagy?! Bent vagy? Figyu-figyu, ezt hallgasd! Mit jelent a puszta ököllel kifejezés? Na? Nananana? Egy létet, legelő malhával lajta - Édes Merlin, végem van! És akkor valahol itt jöhet el a pillanat, amikor kitör belőlem a röhögés és kétrét görnyedve csapkodom a térdeimet, miközben alig állok a lábamon, mert egyszerűen zseniális vagyok. Most mit kell tagadni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szóval az van, hogy egyébként a legtöbb tantárgyból nem is vagyok olyan rossz, mint arra mindenki számítana, csak ahhoz figyelnem kell. Ami gyakran nem történik meg, de esküszöm, hogy véletlen. Mindössze valahogy a pennám orrom és felső ajkam közti egyensúlyozása sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi, ami éppen körülöttem folyik. Ennek köszönhetően vagyok teljesen lemaradva, de szerencsére elég hamar sikerül kimagyaráznom magam Rudi bácsinál, így továbbra is nemtörődöm stílusban egyensúlyoztatom a pennát a helyén, mert semmiért nem akar ott maradni, pedig nem olyan nehéz feladat ez.
Szélesen vigyorodom el, ahogy kiderül, tényleg ő a partnerem, kicsit arrébb is helyezkedem, hogy pöpecül elférhessünk egymás mellett, majd ahogy leül könyökölök fel az asztalra. Tenyereimbe támasztom államat, csillogó kékekkel figyelem a lány minden mozdulatát, mert remélhetőleg hamarosan elkezdi a feladatot. Elhelyezget mindent, mint egy igazi levitás, amitől akaratlan pillantok körbe az asztal rám eső részén, ahol totális káosz uralkodik, a földön heverő táskámról meg ne is beszéljünk. Kicsit olyan benyomást kelt, mint egy részeg nagypapa. Aztán… Merlinre, végünk van!
- Mi? Mi az, hogy… Óóó! - azonnal kihúzom magam, ahogy a kérdés eljut tudatomig, tekintetemmel rögtön Móricot kezdem keresni, de… ó, hát persze. Ő nem jár Bájitaltanra. Óbaszkibaszkibaszki! Akkor most felsülünk? Végül kékjeim a szőke fürtökön állapodnak meg. Egy papírt gyűrök galacsinná, hogy amikor Rudi bácsi nem figyel, egy gyönyörű mozdulattal dobjam hátba Reinert, hogy segítsen már mégis mit kell csinálni. Szememet forgatva hagyom kívül felsőbbrendű vigyorát, majd aprókat bólogatok a válaszán.
- Aszondja, hogy Béke elixírt kell csinálnunk, az összetevők pedig amott vannak - mutatok a kihelyezett asztal felé, ahol - van egy olyan érzésem - nem csak olyan összetevők vannak, ami nekünk kell. - Hozok mindent, te maradj csak itt - mosolyogva állok fel, zsebrevágott kézzel battyogok az asztalhoz, hogy összeszedjem a cuccosokat, majd ugyanolyan mosollyal térjek vissza partneremhez. - Ja, amúgy… - borítok ki mindent kezeim közül. - Az idősebbik Móric vagyok - elégedett bólintásokkal nyugtázva ezt az igen fontos információt huppanok vissza mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az asztalhoz érve pacsizok le Brotusszal, majd kezdem el összeszedni a szükséges hozzávalókat, mert persze haveromnak nem kell ilyenekkel törődnie, mivel ő valami strébert kapott mellé. Talárja alapján az én partnerem levitás, de az eddigiekből kiindulva nem egy Kiscsibe, szóval eléggé meg leszünk szorulva, ha így folytatjuk. Kissé ringó csípővel érek vissza a levitáshoz, mert valamiért a fejemben elindult Enrike Iglésziásztól a Bájlándó, szóval kénytelen vagyok rá mozogni, ha már az óra közepén nem állhatok neki énekelni. Sajnálatos, de nem ér annyit, hogy Rudi bácsi kirakjon, így most jó gyerek vagyok. A cuccokat öntöm ki az asztalra dudorászva, majd észbe kapva mutatkozom be a lánynak, csakhogy tudja, kivel áll szemben. Fontosnak tartom ezeket a részleteket letisztázni.
- Szióka Betti! - mosolyodom el szélesen. - Naná! Addig kiméred a vizet? De még ne gyújts alá, több idő kell a kő összetöréshez - kérlelem a levitást, majd szó nélkül teszem a kövek felét a mozsárba és állok neki összetörni azokat. Amint nagyobb szemcséjű már rakom hozzá a többit és tördelem tovább, mint valami hülye. Nyelvem hegyét akaratlan kidugom a nagy erőfeszítések közepette, kékjeim vándorolnak Bettire. Beszélgetnünk kell? Ciki, ha csak állunk egymás mellett és semmit nem mondunk a másiknak, nem? Na, meg az sem utolsó szempont, hogy nem bírok csendben maradni. Fejemet forgatom a teremben, még Bronszkikovszki is kedélyesen beszélget a társával, mi meg állunk és ülünk egymás mellett, mint két muskátli. Oké, ez így nem maradhat.
- Tök fura vagy - állok meg végül a tördeléssel, csípőmet kitolva fürkészem Betti arcát. - Levitáshoz képest elég csendben vagy. Nincsenek tudálékos megszólalásaid, nem mondasz semmit… van levitás ismerősöm, de ő véletlen sem ilyen - ráncolom a szemöldököm, majd elmosolyodom. - Baj van? Szívesen lecsapom, ha valaki fas- akarom mondani bunkó volt veled - ki ez a hősies Nber? De bakkerka, most tehetek én róla? Tiszta furcsa a csaj. Furcsaj. Merlinre, ez király! Fejemet kapom fel azonnal, kékjeimmel jelentőségteljesen pillogok Kende irányába, aki mintha csak megérezné néz rám. - Tesó! Furcsaj! - vigyorgok rá, és tudom, Merlinre, tudom, hogy le fog neki esni. Három… kettő… és ott van! Haverom felnevet, amolyan hülye vagy dude fejrázást kapok, ami nekem tökéletesen megfelel, majd visszapillantok Bettire. - Te vagy a furcsaj, csak mondom, hogy képben legyél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ettől a nem minden levitás egyforma szövegtől a falat tudnám kaparni. Komolyan. Nem vagyok előítéletes, Merlin a tanúm rá csira, de hát csak okkal került be a Levitába a csaj, nem? Vagy én vagyok hülye? Nem lenne meglepő, de azt tényleg nem szeretem, hogy csak azért előítéletes valaki valakivel, mert éppen melyik házban van. Folytatja, én pedig ingatom fejemet arra, hogy mit erősítettem meg és mit nem. Végül vigyorogva vállat vonok.
- Tudod, tényleg szaralaknak érzem magam, mert be akartam verni valaki képét, aki esetleg bánthatott és attól szomi vagy - bólintok egyet, majd újult erővel állok neki összetörni a köveket. Nem mondom, hogy felcseszte az agyamat, de éppen azt sem mondanám, hogy a nyugalom mintapéldánya vagyok. Magamban kell tartanom a véleményemet, mert óra közepén vagyunk, nem lehet olyan éles a nyelvem, mint általában megengedem magamnak, szóval felnőttesen tovább lépek az egészen, és további terveim szerint ignorálom a csajt. Ha ő nem erőlteti meg magát, hogy a közös munka könnyebb és egyszerűbb legyen, akkor én sem fogom.
- Ahogy érzed, nem mintha bizonygatnod kéne bárkinek is. Főleg nem nekem - vonom meg vállamat. Mit bánom én, hogy hülye-e vagy nem, de megszedhetné a lábát, hogy tényleg haladjunk, mert így két óra sem lesz elég, hogy befejezzük. - Mellesleg, nem kérdeztem - mosolyodom el ellenállhatatlanul felé. Ha már el lettem könyvelve bunkó rellonosnak, amivel teljesen megfelelek a sztereotípiáknak, amik kialakultak rólunk, akkor hülye leszek nem rátenni még egy lapáttal. A köveket folyamatosan tördelve veszem elő pálcámat, gyújtom meg a lángot az üst alatt, pontosan közepesre állítva, majd fogaim közé véve a fadarabot állok neki adagolni a holdkövet. A zöld szín elérésével állok meg és kezdem el kavarni egyetlen szó nélkül. Pálcámat teszem le az asztalra, amíg várom, hogy kék legyen pillantok Bettire. - Addig megtennéd, kérlek, hogy a kövirózsát előkészíted? - pillantok vissza az üstbe, majd kiveszem belőle a kanalat, adagolom még a port a lila színig, majd a maradékot, pontosan követve a könyv utasításait, a tálkába teszem. A mozsarat kimosva folytatom a tüskék összepréselésével.
- Amúgy meg… - esnek kékjeim Bettire. - Ha a te tempódban haladunk, akkor nem leszünk készen óra végéig - rebben meg szemöldököm. - Nem erősséged a bájitaltan? Tökre megérteném, az első két évet én is végig szenvedtem - nyammogok kicsit, majd észreveszem magam, hogy megint próbálkozom, így bekussolva tördelem azokat a fránya tüskéket tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon sok minden elmondható rólam. Komolyan nagyon sok minden. Ráadásul a legtöbb elmondott dolog még csak nem is pozitív lenne, mert például ikertestvéremmel sokkal könnyebben ki lehet jönni, mint velem, és ezt elismerem. Nehezebb és elviselhetetlenebb személyiségem van, mint a testvéremnek, de emiatt meg nem fogom magam rosszul érezni, főleg, amikor éppen megerőltetem magam, hogy jó fej legyek és ne csak ellenségeket szerezzek, de ez sem jó. Akkor tudod ki fogja megerőltetni magát? Na, nem én. Pontosan.
Csendben tördelem a tüskéket, de legnagyobb megdöbbenésemre, a véletlen feltett kérdésre, egész normális választ kapok. Furcsaj összekapta magát és rájött, hogy jelenleg akármennyire nem akarja, rám van utalva? Mert elnézve a Bájitaltan skilljeit, csak örülhet, hogy engem kapott maga mellé, nem például Brotuszt. Mondjuk… ah, bakker! Pedig mekkora párost alkottak volna! Végezvén a tüskékkel pillantok Bettire, aki a lángot állítja vissza. Elmosolyodva lépek mellé és fogom meg kezét, hogy segítsek neki, majd engedem el rögtön, amint a láng megfelelően ég. Ujjaim dobolok az asztalon, miközben szabad kezem ujjai vándorolnak tincseim közé. - Aha, már sokkal jobban. Szeretem csinálni - válaszolom őszintén, miközben le sem veszem kékjeimet az üstről. Legyen már lila, mert itt öregszem meg, és tényleg soha nem fogunk végezni. - Leköti a gondolataimat, mert teljes odafigyelést igényel, és nem nagyon hibázhatsz. Mármint de, csak ott van a lehetősége, hogy felrobbantasz valakit, érted - vonom meg vállamat lazán, majd állok neki adagolni a tüskéket a lilás színű folyadékba egyenletesen. A piros szín elérése után kevergetem meg, jön a narisari, szóval adagolom tovább a cuccost, amíg be nem toppan a türkiz. - Komolyan, ennek a bájitalnak egy szivárvány csak jelenthet - morgom bajszom alatt, miközben a lángot teszem közepesre.
- Neked miért nem megy? Csak egyszerűen nem szereted? - pillantok az üstről Betti felé kíváncsi tekintettel és halvány mosollyal ajkaimon. Tök fura, de tényleg sok mindenkinek nem megy a bájitaltan. Mármint nekem is nagy szívás volt az első pár év, de hát oda kell figyelni a receptre és igazából esélyed sincs elrontani a dolgokat, főleg, hogyha Farkasházy a nyakadba liheg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Balról csúszok, jobbról csúszok, risza-risza, majd kezek a magasba. Ujjaim között erősen markolom a füzetet, ami csak és kizárólag tényleg a vázlataimat és a művészetis cuccaimat hordozza magában. Igen, meglepő, tudom. Van külön füzetem valamire, de hát ez így van rendjén, mert egy Rúnatan jegyzet közepén furán nézne ki a Kolosszeum skicce, nemde? Mielőtt még valaki hüledezni kezdene, no para haver, a művészetis füzet mindig nálam van, amivel nincs baj. Viszonylag. Csak valamikor sokkal több minden kerül ebbe a füzetbe, mint amibe a tantárgyakat vezetem. Mindegy, erről senki nem tud, úgyhogy lépjünk tovább. Ringó csípővel toporgok kicsit még a terem előtt, mert a fejemben szóló dal megköveteli, majd kopogok, és igazából választ sem várva toppanok be.
- Csóóóóóóókolom - nem mondom, hogy hangos vagyok, de azért de. Kékjeim járnak körbe a termen, ami üres, vigyorom lankad kicsit, amikor megpillantom a nőt az asztalnál. - Csak ketten leszünk a tanárnővel? Elég meghitt - rebben meg szemöldököm szemtelen vigyorral, majd dobom le valahova a füzetem és lépkedek a nő elé. - Mórocz Móric személyesen - nyújtom felé jobb kezemet örömködve, mert az izgalom dolgozik bennem ezerrel. Úgy csaptam le a szakkör lehetőségére, mint karvaly madár a pocokra. Brutál királyság, hogy szerveztek ilyet, komolyan szanaszét adom, és legalább még egy dolog, amivel lefoglalhatom az agyamat. A terv az, hogy nagyon, de nagyon lefáradok, és így fogok tudni aludni éjszakánként. Egyelőre felsültem, de bizakodó vagyok. A kézrázás után fordulok el Zorkától és nézek körbe a termen. - Hányan leszünk Zorka néni? - pislogok vissza a nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon szoktam sajnálni, amikor a rajzfilmekben olyan jól működő technikák a való életben nem jönnek be. Gondolok itt most konkrétan arra, amikor Tom a Tom & Jerry-ből kitámasztja fogpiszkálóval a szemhéját, hogy nyitva maradjanak a szemei. Gondoltad volna, hogy nem működik? Ja, én sem, bár én jégkrém pálcikával próbáltam meg, de nem jött össze. Azon kívül, hogy lehet éppen szálka ment a szemembe - van ilyen mondás is amúgy, ugye? -, ami nem jó, de nem is tragikus. Szóval brutálisan figyelek mindenre is, ami zajlik az órán, véletlen sem elvágyódással a szememben nézőkézek az ablak felé, aminek a túloldalán olyan király idő van, amikor a semmiből hallom meg a nevemet. Mármint a másik nevemet. Nem a nevem nevem, hanem a nevem, a- tudod mit? Mindegy. Fejemet kapom azonnal arra, megszeppenve figyelem Rint, ahogy olyan oltári nagy hazugságot tol be, mint annak a rendje. Mielőtt a tanerő válaszolna már jobb kezemet fektetem hosszába a padomra, hogy egy könnyed mozdulattal söpörjek mindent a táskámba, majd battyogjak ki a teremből vidáman integetve a tanárnak, hogy akkor csóóóóókolom.
- Borzalmasan hazudsz, de szanaszét adlak, amiért megmentettél. Majdnem bealudtam - nyomok el egy ásítást. Elnyílt ajkakkal kukkolom barátnőmet, miközben rántok egyet táskám vállpántján. - Részeg vagy? Azért kellek? Gyere, keressünk egy mosdót - bólogatok határozottan, majd fogom meg Rin kezét óvatosan, hogy azonnal egy mosdó felé húzzam. Ha itt dobja ki a taccsot, akkor oda a hazugsága, amiért eljöhettem óráról. Ne kockáztassunk, kitett magáért a lány, ráadásul a plusz az, hogy így tényleg előbb szabadulhattam. Hah! Ennyit arról az elvágyódásról, hiszen, ha Rin összekapta magát, akkor csapathatjuk a mindent is! Aminek mi nagyon örülünk, mások nem, de őket meg senki nem kérdezte. Jó a szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ja, tényleg nem jó hirtelen döntésekben. Leginkább azt tudnám mondani, hogy semmilyen döntéshozatalban nem jó, de végül is, bejött a terve, szóval most megkímélem a szarkasztikus válaszomtól. Így inkább csak kézen fogom, hogy akkor keressünk egy mosdót. Legelső szempontként azért, mert pisilnem kell, másodjára azért, ha esetleg Rinnek szüksége lenne egy kagylóra. Nem. Fordítva. Ha egy WC kagylónak lenne szüksége Rinre. Ja, így a jó. De mindegy, mert a terv befuccsol több ízben is, amikor Rin megáll, én meg állok vele még mindig fogva a kezét, ahogy visszapillogok rá.
- Tényleg benne vagyunk? - ráncolom szemöldököm, ahogy a padlót kezdem el szuggerálni. Lehetséges. Csak felcsaptam az újságot, bólintva konstatáltam, hogy rendben van, pöpin le lett hozva a cikkem és azzal a lendülettel nyomtam valaki kezébe. Nagyjából nekem ennyi volt az Edictum száma. - Nem a te szád és bajba keverni. Rin, mi a faszénről beszélsz? - engedem ki az őszinte nevetést, miközben elengedem a kezét, mert akkor nem kell vezetnem a mosdó felé, és támasztom vállamat a falnak, ahogy fejemet is, majd fürkészem arcát. Miért morzsolgatja az ujjait? Hólikreb, rendesen zavarban van? Az lehetetlen. Mégis mi a bánat lehetett abban a cikkben, amiért Rin ennyire készen van az egésztől? Szusszanva kezdem el dörzsölni tarkómat, miközben fejemet fordítom a plafon felé. - Nem olvastam az Edictumot, mert nem érdekel mi van benne - vonom meg vállamat, miközben ismét ráemelem kékjeimet. - Ha az, hogy együtt vagyunk, legyen. Ha az, hogy megfektettelek, legyen. Ha az, hogy smároltunk, legyen, sőt… ha kell itt és most megteszem megint - túrok szőke tincseim közé nevetgélve. - Biztos vagyok abban, hogy nem te mondtál bárkinek bármit - ráncolom szemöldökömet ismét. - Eszembe sem jutna, hogy te voltál - nyammogok kicsit. Igyekszem kerülni a van-e valaki éppen most témát, mert… mert csak. Mennyi esélyem van éppen Rin elől elrejteni, amikor csak egy valaki tudja egyelőre azokon kívül, akik benne vannak nyakig? Igazából elég sok, most így jobban belegondolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan nem az Edictum szerkesztői gárdája ellen szól, de engem teljesen hidegen hagy a többi cikk. Mit kezdjek velük? A legnagyobb része pletykákból és feltételezésekből áll, nem érdekel mi történik a mágusvilágban, amíg engem nem érint - amit úgyis megtudnék előbb vagy utóbb. Nekem bőven elég az, hogy az én feltételezésektől csöpögő cikkem megjelenjen, más aligha számít, szóval tökre nem vagyok képben, de ezek szerint nem is baj, mert ismét nem maradtam le semmiről. Kivéve, hogy Rin rápörgött a dolgokra.
- Mittudomén - vonom meg vállamat lezseren. - Akár most is - nem mintha komolyan gondoltam volna, de a hirtelen és heves reakció kicsit gondolkodásra késztet. Nem értem, őszintén nem is szeretném megérteni, mert félek, hogy csak belekavarodnánk a mindenbe is. Régen volt az az eset, amikor megcsókoltam Rint, mert mint kiderült, mindketten szerettük volna a még régebben szervezett bálon. Én viszont tényleg csak poénkodni próbáltam, hogy oldjam a feszültségét, aminek hatására ömlenek a szavak dán barátnőmből. Kellemetlen? Elnyílnak ajkaim, hogy reagáljak gyorsan, de folytatja, nekem meg azonnal Kiscsibe ugrik be. Rin, mint a barátnőm, miközben nem is az? Mi? A lányok így oldják meg ezeket a helyzeteket? Elnyílt ajkaimat csukom össze, az ablak felé pillantok Rinről, ahogy befejezi. Kell pár másodperc, amíg összekapom a gondolataimat. Oldalvást sandítok rá, majd vissza az ablakra, ahogy felciccenek. Ő Rin, neki is elmondhatom, ugye? Hiszen… pont ő nem tudja? Hajamba túrva fordítok hátat a falnak és vetem annak azt, majd csúszok le annak mentén guggolásba. Felpillantok Rinre.
- Kiscsibe bevallotta, hogy kedvel - mondom ki egyszerűen a tényeket, mielőtt nekiállnék magyarázni. Fejemet fordítom előre, a velem szemben levő falat figyelem. - Kende küldött neki poénból egy baglyot a nevemben, ami miatt számon kért, majd annyira mérges lett rám, hogy bevallotta - rántom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog. - Először azt sem vette észre, hogy kimondta, pedig… kimondta. Nagyon is. Oldani akartam a feszkót, szóval közöltem vele, hogy ugyanúgy összeszedem a szünetben, mint az előzőben, biztos emlékszel rá, és elviszem valahova - szusszanok egy hangosat. - Elvittem karaokézni, és Rin, esküszöm neked, hogy más volt a lány - pillantok fel. - Jó, nem fordult ki önmagából, ugyanúgy Kiscsibe volt, de mégis más - nézek vissza inkább a velem szemben lévő falra ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Apró biccentés a köszönetre a válaszom, majd már térek is vissza a dolgomhoz. Kicsit fenntartásokkal kezelem már a helyzetet. Nem akarok felesleges energiát belefektetni abba, ami nem éri meg, de végül is, ha őszinte szeretnék lenni, Furcsaj nem csinált semmi olyat, amit a lelkem ne bírna el, így tovább próbálkozom. Jó, véletlen, de bejött? Be. Akkor meg ne nézz így rám! Ellenőrzöm a lángot, hogy valóban közepesen ég-e, majd hagyom békében a főzetet, amíg nem jön a következő szín, de addig is érdeklődő kékjeimet emelem Furcsajra. Aki nevetett a megszólalásomon. Hallottad? Én igen. Halk volt meg visszafogott, de hallottam. Gihi. Legjobb barik leszünk.
- Megértelek - vonom meg kicsit vállaimat. - Sokan nem szeretnek kockáztatni. Szerintem én pont ezt szeretem benne - gondolkodom el egy pillanatra. Nem lenne meglepő, amúgy sem arról vagyok híres, hogy kikerülöm a kellemetlen helyzeteket, a bájitalokkal meg nagyjából, ha rosszul csinálod, csak azok lehetnek. Hah, tényleg! Akkor valóban ezért kedvelem ennyire. Van benne kihívás. - Maximum ránk robban - vigyorodom el szélesen, ahogy hallgatom Bettit. Követem a mozdulatsort tekintetemmel, de nem szólok bele, teljesen jól csinálja. - Azokat is bírom. Ezek szerint neked sokkal jobban mennek azok - vonom le az igencsak egyértelmű következtetést. Keverni kezdem a cuccost csendben, amíg Betti ellép az üsttől, türelmesen, magamban dúdolgatva várom, hogy pirossá váljon megint. Szökkenve veszem lejjebb a lángot, majd fordulok Betti felé, aki már visszafele tart. Széles mosollyal figyelem, ahogy közeledik, tekintetem lejjebb araszol a kezében tartott hozzávalókra. Visszafordulok az üst felé, meglátva a lila színt adagolom bele a megmaradt holdkövet, amitől lesz szürke a cuccos. Komolyan kezd felmenni az agyamban a pumpa ennyi színtől.
- Beleteszed a valeriána gyökereket? - pislantok fel Bettire kérdő tekintettel, és amint megtörténik, elégedetten bólintok egyet, majd várok, hogy… na, igen. Fejemet fordítom Furcsaj kinyitott könyve felé, keresem azt, ahol tartunk. Narisari. Oké, vettem. Megint narisari kell, szóval akkor most várunk. - Szóval… akkor szereted a Bűbájtant például? - kapom el Betti tekintetét, kedves és érdeklődő mosoly villan fel arcomon, miközben várom a választ. Jó, tudom, hogy nem kötelező beszélgetnünk, de a kezdeti döcögést elhagyva, egész jól elvagyunk. Ahhoz képest. Lehet, hogy a Furcsaj becenevet megtartom, de attól még lehet jó fej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet akkor kellett volna még erről beszélnem barátnőmnek, amikor az én agyamban is csak tényként volt feltüntetve az információ, nem úgy, mint amivel kezdenem is kellene valamit. Ez baromság. Miért kellene kezdenem vele bármit is? Kiscsibe így érez, bevallotta, közöltem, hogy rendben van, jól éreztük magunkat a szünetben, majd vége. Semmi nem változott. Semmi. Ugye? Rin reakciója sem segít sokat, mert ezzel aligha tudok bármit is kezdeni. Szusszanok egyet, laza ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, amit így nagyjából az agyamig nyomok. Kékjeimmel követem végig, ahogy leül mellém. Gondolkodás nélkül mozdulok és hajtom fejemet az ölébe, hogy felfelé pislogjak rá.
- Nemtom. Más volt. Ez olyan, minthogy mindenki tudja rólunk, hogy brutálisan jó arcok vagyunk, de amúgy meg tudunk normálisak is lenni. Viszonylag - döntöm félre fejemet kicsit, hogy jobban Rin combjára tudjak helyezkedni. - Kiscsibe volt, csak mégsem - bólintok egyet határozottan, mintha ezzel aztán tényleg mindent megmagyaráztam volna Rinnek. Pedig általában a szavak nem hagynak cserben, de ez most komolyan egy olyan szitu, hogy tudja a franc éppen mi folyik itt. Mert még mindig az a “probléma”, hogy Kiscsibe vallott be ilyet, akiről elképzelhetetlen lenne, hogy éppen belém… na jó. Elég volt.
- Hm? - pillantok fel Rinre kérdő tekintettel. Na, nem kellett volna. Szemeim kikerekednek, ajkaim elnyílnak egymástól, tehát premier plánba ül arcomra a meglepettségem. - Miafaszén, Rin? - nevetek fel halkan, mert nem kellene elfelejtenem, hogy erőteljesen lógok óráról. - Bírom Liát, mert szívhatom a vérét, és visszaszól. Nem tudom, hogy ebben van-e mélyebb dolog, vágod - vonom meg vállamat. - Tudom, hogy főnyeremény vagyok, de azért több idő kell, hogy bármi is megfogalmazódjon a sziporkázó agyamban - tudja a tököm, hogy kedvelem-e másképpen, mint ahogy eddig kedveltem. Mindenhogy kedvelem, mert olyan, amilyen, de hogy ennek mélyebb jelentése is lenne? Tudja a franc. Frankón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jól van már, hát vágom én, hogy nem szeret. Azért ennyire nem kell a számba rágni, komolyan. Meglepően sok eszem van - néha -, és éppenséggel most is remekül működik az agyam, bármennyire is hihetetlennek hangzik, szóval vágeszolok én mindent csoro. Bólintok egyet azért még neki, hogy rendben van, felőlem aztán ne kockáztasson, majd vigyorodom el szélesen. Tényleg vicces lenne, bárhonnan nézem.
- Nem tudom miért nem szereted, tök ügyesen csinálod - mosolyodom el kedvesen, miután hozzáadta a gyökereket. Derekamat döntöm a mögöttem lévő padnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt, amíg várjuk a következő színt. Közben minden figyelmem Bettié, ennyire könnyen nem úsz meg. Reflektálnék, de mozdul és a maradék tüskét rakja a főzetbe, aminek következtében kapjuk meg a fehér színt. Széles vigyort engedek meg magamnak, majd lököm el magam az asztaltól, hogy kissé az üst fölé hajolva kukkantsam meg mi a pálya. Onnan fordítom fejemet Betti felé, miközben kiegyenesedem és a kanalat a kezembe véve kezdem el kevergetni. Hét erre, majd hét arra, lejjebb viszem a lángot, csak utána válaszolok Bettinek.
- Belecsepegteted a hunyort? - nyammogva gondolkodom el. - A mítoszokat én is bírom. Meg a KSZI-t és Ragálytant - vigyorodom el szemtelenül, mert igencsak egyértelmű lehet mindenki számára, hogy nem feltétlen a tantárgy előnyére írható, hogy ennyire bírom őket. Inkább Nora néninek. Khm, na igen. A keverőpálcát kivéve az üstből nyúlok a hunyorért és adom Betti kezébe, hogy mögé állva fogjam meg én is azt. - Ha így tartod… - állítom be ujjait a fiolán. - Akkor könnyebben tudod számolni és jobban osztódik el a folyadék. Nem fogsz belezavarodni, nem cseppen egyszerre több, satöbbi. Hét csepp kell - segítem ki, majd engem el kezét és lépek mellé, hogy végig kísérhessem a folyamat befejezését, amit Furcsaj cselekszik meg. Úgy bizony! Bájital mester lesz belőle még a végén. Kékjeimet le sem veszem a fioláról, némán számolok, hogyha esetleg kevesebb, vagy éppen több cseppenne bele, megállíthassam Bettit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy nem várhatom el Rintől, hogy megváltsa nekem a világot. Sokkal egyszerűbb lenne, vágeszolom, hiszen csak leraknám elé a problémát, hogy akkor tessék, lehet megoldani, de az élet ennél pár fokkal bonyolultabb. Már csak azért is csoro, mert eddig nem mondtam el neki semmit. Nem érzek bűntudatot, miért is tenném, mindössze maga az érzés, ami bennem van, hogy ő volt, de mégsem, nem engedte, hogy több embernek is beszéljek erről, mint akik ott voltak. Mert Kendével beszéltünk róla, bár előrébb nem jutottunk.
Elvigyorodom, kékjeim villannak azonnal az ajtó felé, majd felfelé pislogva hallgatom barátnőm szavait. Nyammogok kicsit, ahogy felhozza a csajt, akivel valóban nagyjából két hétig húztuk, bár az hozzá tartozik a történethez, hogy nem is nagyon volt világos számomra, hogy egyáltalán együtt vagyunk. Na, nem baj, elmúlt, de azért elhúzom a számat, amiért Rin felhozza, és amint eszembe jut egyáltalán. - Nem habozok, min elskede - vonom meg vállamat óvatosan, mert nem kellene leütni Rin epéjét. - Csak ő Kiscsibe, vágod. Más, mint a többiek - folytatnám, hogy nem feltétlen a szó rossz értelmében, mert igaza van Rinnek. Tényleg értelmes, és nem olyan, mint a többi lány, akik állandóan megtalálnak, és még csak a nevüket sem tudom, bezzeg ők tudják az enyémet. Hallatlan! Lehet kéne csináltatni nekik névtáblát. Elgondolkodtató.
Ajkaim elnyílnak, ahogy Rin bevallja, hogy alakul valami. Egy lánnyal. A folyosóra robbanó diákok, és a mellettünk megálló tanár zökkent csak ki. - Ja, lement a cukrom. Ettem csokit, mindjárt jobban leszek - mosolyodom el vérszegényen a tanárra, hogy hiteles legyen a dolog, majd amikor már pár méterre van tőlünk, emelem kékjeimet Rinre. - Folytasd - mosolyodom el barátnőmre, mert biztos vagyok abban, hogy van még valami, amit elmondana, csak borzalmas módon lettünk félbeszakítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem kell hozzászokni ahhoz, hogy pozitív szavak hagyják el ajkaimat valaki irányába, mert nagyon, de nagyon ritka alkalom az ilyen. De hát most mit legyek fasz, amikor ahhoz képest, hogy Betti valóban mennyire elutasító a Bájitaltannal, nem csinálja rosszul. Vagy csak az én királyságom tapad rá, és azért csinálja pöpin. Bármelyik is legyen, a lényeg, hogy nem robbant az arcunkba a cucc, amivel fenyegettem nemrég, úgyhogy egészen jók vagyunk szerintem.
Szemtelenül vigyorodom el, amikor meglátom Betti arcát, mert egyértelműen ül ki rá, hogy leesik neki, a hiperszupermega kedvenc tárgyaimat mégis ki tartja. Jó, figyu, rohadtul nem tehetek róla, hogy Nora néni olyan, amilyen. Viccelsz? Legboldogabb vagyok ever, amikor behív magához valami miatt, mint prefektust. Lehet, hogy nem figyelek egyetlen szavára sem, amit mondd, de erről sem tehetek. Csak bólogatok neki, mint egy rendes gyerek, mert mindent megteszek neki, majd később szívok, amikor vissza kellene gondolni arra, hogy mit is vár tőlem. No, nem baj, mindig elmondja másodjára is, úgyhogy semmi ok a parára, tesó. Ahogy Bettiért is feleslegesen izgulok, miután megmutatom neki a fiola trükkjét, mert teljesen faszán csinálja. Ühümözve bólogatok neki, majd lépek közelebb hozzá, hogy én is szuggerálhassam az üstöt, mert ha a szín nem olyan lesz, amilyennek kellene lennie, akkor megszívtuk. Felcsapva kezemet integetek a tanárnak, de mikor nem figyel szólalok meg fennhangon.
- Rudi báááááááácsiiiiii - emelem meg hangomat, majd integetek vidáman Kendének, aki szintén felém néz, még rengeteg másik évfolyamtársammal együtt, de nem baj, mert végeztünk, legyen szíves megnézni, értékelje, és haladjunk, mert már kezdek zsibbadni. Mármint nem szó szerint, hanem unatkozni fogok, és akkor hisztis leszek, és ha hisztis leszek, az senkinek nem jó, mert a királyságom lelankad, érted. Nem kockáztathatom meg ezt, szóval minél előbb szabadulok, annál jobb lesz mindenkinek. Főleg Bettinek. Francnak sincs kedve megint összetűzésbe kerülni Furcsajjal, amikor így is elég nehezen indultunk. Ja, és még mindig tartom, hogy tökre nem voltam bunkó. Mármint de, de miután ő volt az, úgyhogy megtartanám magam a jó fej poziban, ahelyett, hogy elásom magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Durva volt az a csaj. Mármint nem csak azért, mert én utólag tudtam meg, hogy együtt vagyunk, hanem mert komolyan lehetetlenségnek tűnt lekoptatni. Már odáig jutottunk, hogy kellett a B terv, ami mindig bejön. Rin volt a barinőm, elválaszthatatlanok voltunk, dúlt a láv meg miegymás, és komolyan ebből értett a csaj, vágod? Az nem volt elég, hogy figyu, vége, arra van az ajtó, hanem rndsn ezt kellett csinálni. Nagyon creepy volt egyébként, de sikeresen abszolváltuk a problémát, a lány meg azóta is tökéletes ívben kerül el. Mindenkinek így a legjobb. Bezony. Legalábbis neki biztosan, merthogy folyamatosan szívnánk a vérét, az hótziher.
Hogy mi teszi különlegessé? Hogy ő Amélia, bakkerka. Az teszi azzá. Ég és föld vagyunk, elég ránk nézni, há’ ki a bánat tudná megmondani, hogy éppen én tetszem Kiscsibének? Jó, egyébként teljesen érthető, mert főnyeremény vagyok, ez köztudott a kastélyban tanulók számára, de érted: pont egy Kiscsibe? Aki ráadásul a váratlan pillanatok legváratlanabbikában közli be, hogy egyébként nem is vagyok rossz parti? Könnyű mondani az okosságokat, mintsem megcselekedni. Kékjeim azonban igenis kikerekednek a folytatáson. Hogy a testem? Hangosan röhögök fel. - Vettem, szóval dobjam fel egyik óra után az egyik tanterem asztalára, amikor ők jönnek utánunk? - a testem? Amúgy sem szoktam túlgondolni a dolgokat, ezzel sem lesz másképp, csak most van egy kettő perces kimaradása az agyamnak, amiért megengedi magának, hogy jobban pörögjön, mint kellene neki. Majd elmúlik. Hamarosan. Előbb is, mint gondolnám, mert szemöldököm szalad ráncba, a tanár sincs már sehol a gondolataim között, mikor Rin neki áll, majd marad is ennyiben.
- Rin, komolyan keci szarul hazudsz, baszki - nevetek fel halkan. Szőke tincseim közé túrva borzolom össze azokat, majd teszem vissza hasamra kezemet, ahogy barátnőmre pislogok felfelé. - Legyen. Örülök neked, min elskede - nyúlok fel és cirógatok rá arcára halvány és őszinte mosollyal. - Elmondod majd egyszer, hogy ki az? - mosolygok tovább ugyanúgy. El akarta mondani, tudom én, de félbeszakítottak minket, oda a bátorsága és bumm! Nem tudtam meg, de nincs ezzel baj. Ha Rin készen áll rá, akkor majd elmondja, én pedig ugyanúgy fogom végig hallgatni, mintha először tenném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ismét szememet forgatom a megszólalására. Voltak olyan alkalmak, amikor valóban szétadtam Amélia szarkazmusát, mert hiába szóltak nekem, tudtam, hogy kezeljem. Most ez nincs így. Mármint tudom, hogy kezeljem, de nem vagyunk már olyan kapcsolatban, ami ezt indokolná, így csak elengedem. Ez mindkettőnknek a legjobb valószínűleg. Meghallom a nevemet, majd azzal egy időben azt is, hogy Amélia ismeri az AWS-t. Szemöldököm rebben meg, de már fordulok és lépek is évfolyamtársam felé, hogy megszerezzem tőle a táskát, miközben a fülemben visszhangzik, hogy ismeri őket. Tekintetét követve pillantok én is lefelé, majd látom meg a papírlapot, amin a nevem díszeleg elég egyértelműen. Ő is mozdul, ám én gyorsabbnak bizonyulok és ujjaim között tartom a papírt, míg ő közli, hogy az övé. - Az én nevem van rajta - pillantok rá egy pillanatra, majd ismét vissza a lapra, amit egyetlen mozdulattal nyitok ki mutatóujjammal. Teljesen figyelmen kívül hagyom, hogy mit mondd mindezek után, mert olvasni kezdem gondolkodás nélkül. Ja, eszembe sem jut, hogy egyáltalán nem jó ötlet. Már a címzésen nevetek fel halkan, és nem érdekel, hogy akár Amélia, akár más meghallja-e. Azonban a nevetés azonnal belém fagy, a mosoly tűnik el tizedmásodpercek alatt arcomról, ahogy az első mondat eljut a tudatomig. Kékjeim kikerekednek, és a következő sorokat szinte már falom, és ahogy haladok előrébb leszek egyre értetlenebb. A tó. A vízesés. Az Edictum. A karaoke. Barátok vagyunk? Bízott bennem? Miért csak múlt idő? Már nem bízik? Mi a fasz ez? Miért lettem volna mérges? Miért okozott volna csalódást?
Fejemet felkapom, türelmetlenül nézek körbe a folyosón, ahol egyedül állok. Senki nincs körülöttem, mert elkezdődtek az órák. Mit mondott? Mondott valamit, hova megy. De mégis mit? - Kurva életbe bele, Móric, gondolkozz már - dörzsölöm meg arcom tenyeremmel durva mozdulattal. Ismeri az AWS-t, az én nevem van rajta, hiába az övé, olvassam el, csak ne előtte, az ud- az udvaron vár! - Ez az, basszameg! Az udvar! - szólalok meg fennhangon, majd kezdek el futni a helyszín felé, miközben úgy szorítom azt a kurva papírlapot ujjaim között, mintha az életem múlna rajta.
Az udvarra kilépve pillantom meg azonnal Améliát. Lihegve állok meg és nézek rá kikerekedett kékekkel, ahogy megemelem felé a levelet, de megszólalni nem tudok. Pillanatokig csak nézek rá, ahogy igyekszem összeszedni a gondolataimat. - Ez mégis mi? - ó, remek kezdés. Oké. - Miért dúdolgattad a dalt? Miért lenne szánalmas? - lebegtetem meg felé a lapot, ahogy közelebb lépek egyet, miközben folytatom. - Miért nem írod, hogy ilyen vagy? Ilyen vagy, Amélia! Ez vagy te! És érted, hogy ezzel kurvára nincs baj? Kiidegelsz a rohadt csillagjaiddal, mert azt bezzeg tudsz rajzolni, de egy kolibri már nehézséget okoz - emelem meg hangomat sokkal jobban, mint indokolt lenne, de tudom, hogy innen nincs megállás. Magam elé emelve a levelet futom át a következő sorokat, hogy tudjam, mégis miről beszélek. - Ki volt mérges? Milyen csalódás? Normális vagy? Rohadtul megijedtem a tónál, aggódtam érted, baszki! Sápadt voltál, nem szólaltál meg, én meg nem tudtam mit tegyek, csak a hátadra dobtam ezt a szart, hogy ne tüdőgyulladással kelj másnap - rázom meg felé a ruhadarabot. Nagyot szusszanva lépek egy utolsót, hogy megálljak előtte, mert eddig fel sem tűnt, de majdnem minden szavammal közeledtem felé. - Soha nem néznélek le azért, aki vagy - szólalok meg sokkalta halkabban, mint eddig tettem, szavaim talán már-már kiérthetetlenek, de akkor is folytatom. - Megijesztettél, mert tényleg olyan volt, mintha átlátnál rajtam. Nem akartam, hogy tényleg átláss…, mikor félreértettél, mikor tényleg csak aggódtam, de ezek szerint te meg nem ezt láttad benne, én meg… Azt hittem ismerlek, erre közölted, hogy egyáltalán nem, és... megbántottál - hajtom le fejemet és sütöm le tekintetem egyetlen pillanatra, majd sandítok Améliára. - Te is hiányzol nekem - állok meg előtte közvetlenül. - És tényleg a legzakkantabb lány vagy - bólintok egy határozottat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha van érthetetlen szituáció egy ember életében, akkor ez biztos, hogy olyan. A levél tartalmának bizonyos részei akkora visszhangot vernek bennem, mintha egy hatalmas térben kiabálná valaki, és semmi nincs, ami megállíthatná a szavakat. Ez talán még rosszabb is, mintha az arcomba kiabálná a folyosó közepén. Ott tudtam reagálni, gondolkodás nélkül tettem meg, hogy abból is egy vita alakuljon ki köztünk, mint már megannyiszor, de ami a tónál történt, másabb volt, mint az eddigiek. Hónapok teltek el, mert mindketten elfogadtuk azt, amit a másik akart, így annak eleget téve kerültük egymást, mint a gyerekek. Egészen eddig a pillanatig. Ujjaim között szorongatom a levelet, amiben ott áll feketén és fehéren, hogy az egész, hónapok óta tartó faszság, egy félreértésen alapult, mert végig azt hitte, hogy mérges vagyok és csalódtam, nekem meg közben eszembe sem jutott ilyesmi. Annyi volt bennem akkor, hogy megbántott. Mert akkor az istenért hitette el velem, hogy ismerem, mikor rohadtul nem volt így, hanem valami kibaszott demo Améliát kaptam hónapok óta! Mert tényleg megbántott, amiért elhitette velem, hogy valóban nem ismerem. Ő meg mit csinált? Átlátott rajtam, amit szemrebbenés nélkül közölt is, de minden ezután érkező cselekedetem csak tényleg annak tudható be, hogy megijedtem. És ha annyira átlátott rajtam, akkor miért engedte, hogy ez idáig fajuljon? Lehet, hogy ő nem ismer engem eléggé? Végül is mindegy, mert a levelet újra és újra átfutva csak ömlenek belőlem a szavak, ahogy igyekszem mindent megválaszolni, ami kérdőjelet hagyhatott benne. Őszintén szólva ismét ott tartunk, hogy gondolkodás nélkül, hirtelen felindulásból felelek mindenre, amit csak megpillantok vagy eszembe jut, de minden szavam teljesen komoly. Miután végre sikerül bekussolnom, érdeklődve és minimum egy megcsapkodást várva állok előtte.
- Nem, nem csoda, mert zakkant vagy, és ahelyett, hogy kérdeznél, szcenáriókat játszol a saját fejedben inkább - bökök homloka felé levelet tartó kezemmel, mert a másikban a pulcsit szorongatom. Kezemet lassan eresztem le, mert jön a folytatás, nekem meg ajkaim nyílnak el egymástól. Kezem mozdul ismét, hogy tincseim közé túrjak, de útközben jövök rá, hogy hiába, mikor a hajam nincs a helyén. Nem is lenne csoda, hogyha valóban leesett volna amúgy. - Ja, tényleg mindent fél- - akadok meg, ahogy megérzem karjait magam körül. Legalább ezt még egy hülye sem tudja félreérteni. A pulóverre pillantok rá, ami csúszik ki ujjaim közül a földre - mert tartogassa a tököm már -, kissé késleltetve, kikerekedett kékekkel és totálisan megszeppenve, de visszaölelem. Nem szorítom magamhoz, kezeim lazán kulcsolják össze az apró testet, aminél bakkerka, sokkal magasabb vagyok. Mi az isten? Eddig is ilyen kicsi volt? Végül aprót előre lépve dőlök előrébb minimálisan, hogy rendesen ölelhessem magamhoz. - Tiszta hülye vagy - mondom ki hangosan is, ami eszembe jut. Elengedem, felegyenesedem, féloldalas mosollyal pillantok le rá anélkül, hogy egy millimétert is eltávolodnék. - Remélem tudod mi ennek az esetnek a tanulsága - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Megtanítalak úszni - bólintok pár aprót egymás után. Jó, kinek mi a tanulság. Nekem ez. Neki lehet más. Evvan, tesó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Jól van, megy ez a kibékülés dolog nekünk. Valószínűleg nem úgy, mint mindenki másnak, akik normálisak, de szerintem nem csináljuk olyan rosszul, mert érted, lehetne rosszabb is. Így legalább totálisan úgy csináljuk, ahogy elvárható tőlünk. Én mondok valamit, ő meg nem bírja ki és nyilván visszaszól, aminek a vége, hogy én vagyok a barom. Fújtatok egyet, csípőmet tolom ki, miközben kezeimet vágom keresztbe magam előtt, hogy igenis megvédjem a becsületemet, mert ha az ő fejében nem kezdődik el az egész, akkor rohadtul nem tar-. Mindegy, ő is így látja. Bólintok egyet. - Remek, akkor ezt megbeszéltük - bólintok még egyet, jönne a következő egyetértésem, mikor kezei ölelnek körbe. Meglepettségemet követi az apró mosoly, ahogy kis bootolási idő után, de visszaölelem rendesen is, mintha tényleg normálisak lennénk, majd távolodom el ugyanúgy mosolyogva.
- Jó, figyu, azért remélem nem fogom ezt hallgatni életem végéig - forgatom meg szemeimet. Ha komolyan mindennap meg kell hallgatnom, hogy tényleg hiányzott és ki is mondtam hangosan, akkor inkább fejjel futok a falnak. De ha meg ezen múlik az egész… - Tudod mit? Mondhatod mindennap - legyintek kicsit felé, majd nyúlok automatikusan rövidebb tincseimhez, ahogy felemlegeti. Nyammogva húzom el a számat, nem is reagálok, inkább levonom a tanulságot a történtekből, mert sokkal egyszerűbb ez, mintsem visszasírni a hosszú tincseimet, amik úgy lobogtak, mint valami póninak. Brutálisan jók voltak.
- Pöpi lesz. Dudival is én edzek, olyan leszel, mint egy cá-, oké, cápa nem. Mondjuk az a nagyszemű hal. Azok jó fejek a nagy szemükkel, vágod - mutatok is szememre, ha nem lenne egyértelmű, hogy hol vannak az ember szemei. Vagyis jelen esetben hal szemei. Mindegy, mer’ a lényeg így is érthető. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak Amélia hátát tudom nézni, mikor ott hagy. Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, mikor pakolni kezd, akaratlan lépek párat közelebb, majd nézek a felém nyújtott lapra. Kékjeim kerekednek ki a vázlatot meglátva, majd mosolyodom el szélesen. - Igazi őstehetség vagy! - csöpög hangom a szarkazmustól, halkan nevetek fel, majd pillantok róla ismét a lapra. - Egyébként komolyan, egész jó lett - nyújtanám vissza felé a lapot, mikor megkapom a következő utasítást. Kissé szkeptikusan fordítom meg, hogy ajkaim nyíljanak el egymástól. Teljesen ledöbbenve emelem feljebb a rajzlapot, aminek borzalmas a tapintása, rajzoláshoz főleg borzalmas, de nem ez a lényeg. - Ezt nekem csináltad? - pillantok Améliára a lapról, majd vissza a kolibrikre. Mégis mikor? Az arcán pörög állandóan, mégis csinált szabadidőt arra, hogy rajzoljon. Nekem. Hogy megmutassa, igenis képes rá? Széles mosoly terül el arcomon, ahogy ismét rápillantok. - Köszönöm - hajolok le, majd csókolom arcon gyorsan és egyenesedem is fel. Azzal a lendülettel kapom fel pulcsimat a földről és gyűröm a táskámba, míg a levelet és a rajzot gondosan teszem bele egyetlen füzetem lapjai közé. - Kihasználom, hogy ennyire hajlandó vagy kilépni a komfortzónádból - vigyorodom el, ahogy a boltív felé lépkedek, majd torpanok meg, azzal együtt a vigyor is eltűnik arcomról. - Ha még bízol bennem - teszem hozzá halkabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bólintok. Tisztában vagyok azzal, hogy nem hozná fel mindennap, sőt, mostantól soha többet nem fogom hallani valószínűleg, mert ez amolyan kettőnkre tartozik dolog, és tudom, hogy nála biztonságban van az ilyesfajta őszinteségem, de… szóval, ha ez ad neki valami bizonyosságot az egészről, akkor megéri hallgatni mindennap, ugye? Nekem meg igazából teljesen mindegy, simán elmondom bárkinek is, hogy ez elhangzott, bár azért jól esik a lelkemnek, hogy nem kell. Van ez a férfi büszkeség dolog meg ilyesmi, tudod. Szomorú, ha nem, elgondolkodnék a helyedben, csak mondom. Szemforgatva, sőt, valahol még a számat is látványosan elhúzom, amikor magyarázni kezdi a rajzot, hogy mi látható bele, és a legrosszabb, hogy nem tudok vele vitatkozni, mert ahogy forgatom és hallgatom közben Kiscsibét, tényleg látom benne azokat a dolgokat, amiket mondd.
De legalább haladunk, és igenis elismeri, hogy nem lett rossz. Mosollyal arcomon köszönöm meg, majd csókolom is arcon, mielőtt még elszállna a pillanat, amit nem akarok megkockáztatni. Gyorsan állok neki pakolni, majd lankad kicsit lejjebb a lendület, ahogy kénytelen vagyok megszólalni ismét. Bízott bennem. A levélben múlt idő volt, de azért, mert sikerült megbeszélünk a félreértést, még nem jelenti azt, hogy ez változott. Kíváncsian fürkészem arcát, miközben már messzebb állva tőle várom a választ, ami végül érkezik, és hatalmas vigyor terül el arcomon. Nem kell konkrétan válaszolnia, amikor egyetlen mozdulat, egyetlen feltett kérdés megad minden választ.
- Fúj, nem - nevetek fel hangosan. - Mivel ellógtuk az első órát, biztos lehetsz abban, hogy nem fogok bemenni a többire sem, szóval reméltem, hogy velem jössz aaaaa... - imitálok dobpergést kezeimmel a levegőben, aminek persze nulla hangja van, de nem baj, így is elég hatásos. - Tóhoz - fejezem be vigyorogva. - Megtanítalak úszni, ami nagyjából két-három óra, utána meg mienk még az egész nap, szóval elmehetnénk Budanekeresdre mondjuk - kezdem el tervezni a napot legalább úgy nagyjából, mert Kiscsibe kitépi a haját, ha terv nélkül indulunk el. Megnyugtatok mindenkit, hogy terv nélkül fogunk elindulni, ha jön velem. Ha nem, akkor… nem tudom. Írok Kendének, hogy menjünk már, mert ellógni a Sárkánytant amúgy is necces, de már mindegy, mert megtörtént. - Na, gyere, fasza lesz, esküszöm. Vigyázok rád - mosolyodom el kedvesen és őszintén, ahogy közelebb lépve hozzá nyújtom ki felé kezemet, amit reményeim szerint megfog. Ideje lenne már tényleg ellógnia az első napját, mert ha csak jobban belegondolok, hogy harmadikban már mennyit lógtam, csoda, hogy elmehettem vizsgázni egyáltalán. Aztán mégis mennyire pöpin sikerültek, ugye? Így is van! - császár, 2021.07.05. Dudi! Küldöm telepatikusan a jeleket, hogy készülj, ha rohanni kell, mert lent foglak várni a kapunál, ha Kiscsibével felsülök. Ilyenkor kellene csak igazán élnie a bronnectionnek, ami lehet csak Móriccal működik brutálisan király mód? Lehet. Nem baj, egy próbát mindenképpen megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Annyira unatkozom, hogy nem tudom elmondani. Péntek van, szóval Móric Borcsával tölti az idejét, a dudi felszívódott valahova, és még csak nem is mondta hova, ami hallatlan! Rin meg nem tudom hol van, mert nem válaszolt. Kénytelen vagyok feltalálni magam, amíg barátnőm végre megtisztel a válasszal, mert máshoz meg rohadtul nincsen kedvem. Szívás volt az elmúlt pár hét, szóval nem akarok erőltetetten mosolyogni meg faszkodni valami gyökerekkel, hanem csak őszintén baromkodni a barátaimmal. Ami nehéz, ha azok felszívódtak, mert miért ne? Persze, engem meg kihagynak a buliból. Jó, nem, kicsit drasztikus vagyok, belátom, mert a dudinak biztos nagyon fontos dolga van, de ha Rin azért nem válaszol, mert Lili manduláját nyalogatja megint, akkor mérgi leszek. Kicsit. Viszonylag mérgi. Úgyhogy egyelőre egyedül róvom a folyosókat, mint valami magányos farkas - kérlek… -, amíg meg nem látom Furcsajt. Hah! Király! Széles vigyor lesz arcomon, futni kezdek, majd cipőm talpát a padlóra csapva csusszanok be elé, hogy azonnal mellé vágódjak.
- Csőőőőőőőőő Furcsaj - dőlök is oldalra, hogy fejemet ölébe hajtsam. Nem feltétlen foglalkozom azzal, hogy esetleg füzet, könyv, papír vagy bármi van-e a lábain, amire én éppen a fejemet hajtom. Nekem éppen teljesen kényelmes, szóval csak kicsit helyezkedem, majd pillantok fel rá. Jobb kezemmel nyúlok át magam fölött, hogy megfoghassam bal kezét, amit a hajamra teszek. - Simogass pls - bólintok pár aprót, majd hunyom le szemeimet. - Szóval az van, hogy gondolkodtam, mert tudok olyat, és szerintem jót tenne neked, ha kicsit több időt töltenél nem levitásokkal - bólintok ismét párat. - Ez fonti, Furcsaj, mert ilyen… ilyen vagy, érted, tökre nem egészséges ennyire mosolytalanul élni az életet - pillantok fel rá végül, féloldalas mosollyal. - Szóval mit mondasz? Bevállalsz a nyáron egy Mórocz-féle programot? - mert az összes zseniális, és aki mást mondd, az egyértelműen hazudik. - Amilyen elbűvölő a társaságom, felőlem több is lehet - mármint komolyan. Borzasztó, amit a csaj tol. Tök ritkán látni mosolyogni, szerintem nevetni még nem is láttam vagy hallottam. Hát a bánatba lehet állandóan bánatos retekként élni az életet, ugye? Brutális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Teljesen nyugalom van ma. Mindenki ezerrel készül a szünetre, pedig Merlinre mondom, hogy minimum még nyolc év mire odajutunk, de azért a wave már rndsn viszi el a diákokat. Kint meg lehet halni, bent is, csak nem a melegtől, szóval a dudinszkival boldogítjuk egymást, míg mások meg minket. Legalábbis próbálnak, és egész jól haladnak, mikor Kende felém fordul. A kanál áll meg a számban, mert tömöm magamba a pudingot, mint egy barom, fejem biccen oldalra, mert wtf. Majd feláll és elszalad a csávó. Kérdés nélkül kapom össze a cuccom és indulok utána, majd fordulok meg, kapom fel a pudingomat és kezdek el futni megint. A pudingot nem hagyjuk ott. Menet közben tömöm a fejem, csikorgó cipőtalppal fordulok be Kende után a terembe, ami viszonylag már tele van.
- Tanárúúúúúúr - kiáltok fel örömittasan, ahogy megakad tekintetem a tanerőn. - Hoztam magának pudingot! - szökkenek oda hozzá, nyomom a kezébe, majd ülök le a legelső padba, mint a jó diák, hogy tudjam támogatni a dudit mindenben is. Kivéve, ha csúnyán elvérzik, mert akkor az szívás. Bár terjed a pletyka, hogy Brightmore gyógyítónak is tanul, asszem. Vagy nem is pletyka, hanem ő mondta? Mindegy. Húhúzok Csettivel, hátra fordulva emelkedem feljebb a padból, hogy levegő pacsit nyomjak a gyerekkel, majd huppanjak vissza.
- Hallod dudinszki, én mindenre kész vok szerintem, de hogy ez jól süljön el, arra nem - röhögök fel teli torokból. Én így támogatom a spanomat, neked meg csitu van. Kösz. Különben is, lássuk be: az, hogy itt bárki is kiváltsa a vizsgát nagyjából egyenlő a nullával. Ember, Brightmore-ról van szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Csak fél füllel hallom meg, hogy valami koppan a padlón nem messze tőlünk, de nem figyelek rá, mert nem érdekel. Így a legegyszerűbb élni az életet, az viszont nagyon is feltűnik, hogy elrántja a kezét tőlem. Durcásan szusszanok, sajátom áll meg a levegőben, majd kissé hátrébb feszülve fogom meg ismét a kezét. - Nyugi már, nem harapok - mosolyodom el ellenállhatatlanul, ujjaim lágyan fonódnak csuklójára, hogy ismét megpróbálkozzak tincseimre tenni a kezét, mert igenis megérdemlem, hogy simogatva legyek. Nagyon, de nagyon produktív voltam ma, úgyhogy ez a minimum, és sajnos - nyilvánvalóan nem sajnos amúgy - Furcsaj az elszenvedője annak, hogy a brutálisan puha tincseim között turkálhat. Milyen örömteli nap!
- Pedig eskü nagyon jól megy, éppen ezért rángatlak ki a komfortodból, mert néha rád nézek, és öngyilkos lennék legszívesebben - bólogatok párat lehunyt szemekkel, hogy nyomatékosítsam szavaimat, mert ez elengedhetetlen. Megállok az egyik bólintás közepén, kékjeimet kinyitom, ahogy felfelé pislogok rá az egyetlen szóra. Halvány mosoly kerül ajkaimra, gondolkodás nélkül nyúlok fel és bököm meg óvatosan arcát, hogy kinyissa szemeit és rám nézzen. - Nem para - húzom vissza kezemet, hasamra teszem a másikkal együtt, majd ismét lehunyom a szememet, hümmentek is mellé, mert most hatalmas gondolkodások vannak tesó.
- Igazából nemtom, majd kitaláljuk. A spontán progik a legjobbak, majd szólok, ha Kendével csinálunk valami baromságot, és akkor becsattanhatsz mellénk - vonom meg vállaimat lezseren. Hamarosan jön a nyári szünet, szóval tényleg minden lehetőséget meg fogok ragadni azért, hogy legalább egyszer hallhassam önfeledten nevetni Furcsajt. És köztudott, hogy erre a legjobb alapanyag a dudi és én. Nem elég, hogy brutálisan császárul nézünk ki - így is van! - császár, 2021.08.25. -, de még a humorunk is brutálisan letaglózó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon küzdök az elején azért, hogy tudjam követni az óra menetét, de a dudi olyan faszán viszi tovább a témákat a témákból, hogy inkább csak tátott szájjal figyelek, ahelyett, hogy jegyzetelnék vagy ilyesmi. Majd elkérem valami baromtól, aki inkább ír, mintsem figyelne. Az első sorból tolom a csupportot haveromnak, kivéve, amikor Kende arcára fagy a minden, automatikusan kihúzom magam, mert ha most kell meghalni, akkor most kell meghalni, de túl fiatal és szép vagyok hozzá, azonban… Rin! Vállam felett fordulok hátra és hopp egy Brightmore valag az arcomban. Szám elé kapva a kezemet fojtom vissza magamba a röhögést, ahogy bekönnyezett tekintettel pislogok felfelé a dudira. Meg-ha-lok.
Majd jön végre valami izgi. Mármin azután, hogy Csetti lebeg, mint valami hülye, belőlem a nemrég visszatartott röhögés tör ki. Csípőre tett kezekkel dőlök előrébb a mini rezi felett, majd pislogok Brightmore-ra, a srácokra, majd megint a góréra. Hangosan hümmögve bólogatok. - Nemtom, én Kendével értek egyet. Mármint vágom, hogy tök nagy a terület, meg tértágítás is lehet ott meg minden, de egy Mennydörgő például nem a saját otthonában van, a saját területén, hanem egy idegen országban. Kevés emberrel nehéz megoldani, hogy a hőmérséklet is megfelelő legyen meg minden izé… - legyintgetek kicsit jobb kezemmel a levegőben. - Mer’ há’ ja. Hiába a terület, ha attól még körbe vannak bűbájozva, az is olyan, mint egy kerítés a mugliknál - bólogatok erőteljesen ismét, mint aki nagyon tudja, hogy mégis miről beszél, pedig igazából csak Kende gondolatait viszem tovább, mintha olyan brutál okos lennék, közben meg mindössze tolom a csupportot a dudinak, érted. Majd megkapja a másik pudingomat, mert egyet félretettem neki. Bezony.
- Ha elszökne a sárkányom, én tökre szomorú lennék. A prof visszahozná nekem? - nézek rá pillogva, mint egy elesett kisdiák, mer’ tényleg nagyon szomi lenne, ha elszökne a sárkányom. Ráadásul a bro sosem bocsátaná meg nekem. Elhúzom a számat a lehetőségre. Hogy én nyáron beadandókat írogassak, ahelyett, hogy a dudival szétszedjük a Balaton partot? No way, tes. Még mázli, hogy nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.