Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Táptáráp-táptáráp mindjárt megérkezünk! Annyira várom már, hogy megnyunyózzam az én kis tesókámat! Sokáig tartott mire rávettem anyuékat, hogy nekem TÉNYLEG kollégiumba kell mennem, és egészen véletlenül pont Bogolyfalvára. Nem, nem azért, mert ott van Polli! Hanem, mert nagyon jó előkészítő és után milyen jó lesz bekerülni az iskolába úgy, hogy már ismerem a környéket. Valamiért ezt nem nagyon akarták elhinni, de a sokadik kiscicaszem és/vagy hiszti után csak belementek ebben is. Lám-lám, ilyen drágák az én őseim.
- Nyughass már, Áron! - mondom a kis puffskeinnek, aki amúgy csak nagy szemekkel mered rám. De mivel én izgek-mozgok a kabinban, úgy tűnhet, mintha a kis állatkám csinálná. - Mikor érünk már oda? - kérdezem a mellettem ülő megszeppent kisfiútól, akinek úgy néz ki, hogy nem vagyok szimpatikus annyira. Legalábbis alig-alig válaszolt a kérdéseimre, amiket feltettem neki és most is csak félve vállat von. - Áh, veled se megyek sokra, Gellért - fintorgok egy kicsit és lassan csúszni kezdek lefelé az ülésről. Már a hátam közepe éri az ülés szélt és csak a fejem van fenn teljesen. hihetetlen mértékben unatkozom. Közben azért valahogy felügyeskedem Áront, hogy ne essen le, én pedig lecsusszanok végül a padlóra. - Áááá, uncsi - pattanok fel, majd már azt nézem, hogy Gellért fején kívül, mire tudnék felmászni, amikor is lassítani kezd a vonat!
- Juhiiii, megjöttünk! - lelkendezek és máris lerángatom a bőröndöm az emeleti tartóról. Felpattintoma zárat és elkezdem belehányni a dolgokat, amiket az út során elővettem. Szóval sok csokipapír, néhány ruha, amivel bebmutatót tartottam Gellérnek, játékfigurák, néhány ilyen-olyan könyv. Erősen beszuszakolok mindent és vadul nyomom le, hogy ne buggyanjon ki semmi sem az oldalán.
- Gellért, gyere már és kapcsolt be ahol kell. Légyszi - mézes mázos mosolyt engedek meg, amire ő egy nagy sóhajjal ugyan, de feláll és segít elzárni a cuccaim. - Köszi! Irtó jó fej vagy, de most megyek, majd talizunk! - vigyorgok rá, és elindulok, magam mögött húzva a cuccom, hogy elsőként szállhassak le a vonatról. Mivel még mindig nem értünk oda, ez simán megy, a többiek még csak pakolásznak, készülődnek. Megnézem magam az üvegben, megigazítom a kócos hajam, amennyire tudom, de a végén egy legyintéssel hagyom a fenébe. Polka így is meg fog ismerni! Végül csak megállunk, én pedig szinte leugrok a peronra. Azonnal kutatni kezdem az én édes tesómat, miközben megindulok a kijárat tábla irányába. Csak nem mögöttem lesz! Ééééés nem! Meglátom őt, ahogy a hajába kap a szél, én pedig mindent eldobva rohanni kezdek felé. Ami csak azért baj, mert ugye közben mindenki leszáll, és szlalomoznom kell meg sűrűn "bocsi-bocsi"-znom. El is taknyolok hirtelen, de már fel is pattanok és a dühösen utánam kiabűló férfire ügyet sem vetek, akiben fennakadtam az imént. Már csak pár méter és moooost a karjaimba zárom fülig érő mosollyal a tesóm!
- Polka, Polka, Polka Polllllllkaaaaa - szorítom lyan erősen, amennyire csak tudom. Persze aztán gyorsan észbe kapok és elengedem, nehogy valami gondja legyen a szeretetcunamimmal. Alig bírom türtőztetni magam és végre, itt vagyok!!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tényleg nem elmondható az az izgalom, amit a Polka iránt érzek. Nagyon sokat voltunk együtt, és szerintem az egész világ legjobb tesói vagyunk, még ha tudom, hogy neki vannak bizonyos hiányosságai. Na, de kinek nincsenek? Ő inkább más egy kicsit, szerintem több is, mint a legtöbb ember és ez nekem elég. Talán emiatt is van, hogy majdnemhogy ikreknek - igaz kétpetéjűnek - néznek néha minket, mert én gyorsabban növök. biztois a sok fára mászástól van. Az, hogy kijön elém biztosan megterhelő számára, nem annyira szereti a zajos helyeket, de ebből is látszik, hogy mennyire vagyunk szíve csücskei egymásnak. Én például még az is elviselem, hogy Gellért nem igazán foglalkozik velem az egész úton, és ezért nem szólják meg a szülei. Pedig a fiúknak kéne szórakoztatni a lányokat, nem? Vagy amúgy akkor mire valók, hmm? Mindegy. Már csak azért is is, mert megérkezünk és egészen gyorsan a karomba zárhatom az én édes nővéremet! Már látom, ahogy észrevesz és integet, én pedig a feltápászkodás után rárohanok, mintha száz éve nem láttuk volna egymást. Még az is lehet, hogy így is van! Csak a szüleink valami aletrnatív dizembióba, vagy mibe tettek, ahol lassabban telik az idő, mint ebben a dibezimóba! Végül nullára csökken a távolság közöttünk és mosolyogva alélunk el egymás karjaiba. Hát én hogy imádom őt, agyon tudnám szorítani! Vigyorogva keresem vele a szemkontaktust, aztán gyorsan végignézek rajta, amennyire csak lehet. Minden a helyén, ő az én Polkám!
- Te is nekem! De most már itt vagyok és nem megyek el soha! - vigyorgok abba csudás kis pofijába. - Csak, ha te is elmész, háhá! - ugrok egyet, miközben kibújok az ölelésből. - Remélem jól tartanak, mert mindenkit megcsiklandozok, vagy... - vakarom meg a buksim, miközben a legnagyszerűbb tréfák váltakoznak sorra a szemeim előtt. - ...megyek az igazgatóhoz és bejelentést teszek, hogy az én Polkámmal ne szórakozzon senki! - vigyorgok és önkéntelenül is az egyik lábamról a másikra állok. Nem nagyon tudok megmaradni egy helyben általában, de most még izgatott is vagyok. Itt van Polka! Kérdésére elgondolkodom, de igazán nem tudom, hogy végül mi tört meg bennük. Talán belátták, hogy rosszabbul járnak, ha nem engednek el, nem tudom.
- Talán látták, milyen szomorú vagyok nélküled és nagyjából minden találkozáskor nyaggattam őket tovább. Nem tudom - vonok vállat. - De nagyon hálás vagyok nekik, még azt is megígértem, hogy csudajó tanuló leszek! - ebben azért nem vagyo annyaira biztos, hogy jó ígéret volt, mert még a végén be kéne tartani. Szerintem ezt csak úgy mondják az emberek, nem? Elkerekednek a szemeim és eltátom a szám, ahogy megijedek, hogy... gőzöm sincs. Várjunk csak... fent még bepakoltam, aztán hoztam magammal, még le is szálltam vele talán.
- Öööö, hát ott valahol - intek magam mögé. - Áron ott vigyáz rá, biztos - vigyorodom el és ezzel próbálom meggyőzni, hogy minden rendben van azzal a cuccal. Nem kell egyből kétségbeesnie neki. Nekem kéne, basszuska!
- Van már varázspálcád? És milyen a suli? Vannak már barátaid? És megmutatod, hogy hova kell mennem? - hát most megindultak a lábaim, szóval miközben rázúdítom a kérdéseimet, körbe-körbe járok körülötte. - Jó, menjünk el a cuccért, anyu úgyis küldött neked valamit. Valami borítékot, ott van benne valahol... vagy a zsebembe - kutakodni kezdek bennük, majd széles mosollyal előhúzok egy szanaszét gyűrt borítékot a jobb farzsebből. Kicsit kiegyengetem, meg ilyesmi és átnyújtom a tesómnak.  - A tiéd, nagyon vigyáztam rá! - elindulok a csomagért és Áronkáért, remélem meglesznek. Főleg Áron, miatta nagyon sírnék!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A lelkesedésem kicsit alábbhagy pár pillanatra, amikor Polka azt mondja, hogy nemsokára mehetek hozzájuk. Még két év! Két bnagyon hosszú év, annyit nem lehet kibírni, annyi nincs is egyszerre! Mégis van, és tudom, hogy valahogy át kell vészelnem - meg jó lenne nem megbukni is, a konzisztencia miatt (micsoda szavakat tudok, Merlinre!) - valahogy. Közben nézem a kastélyt, ami olyan györű, hogy még sosem láttam ilyet, és egy pillanatra bele is dermedek a látványba, szájtátva. Hmm, ez rímelt, egy mester vagyok!
- Nem érdekel, csak az, hogy itt vagy a közelben - mutatok a kastély felé, mert ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna mostanában anyáéktól. talán valahogy majd megköszönöm nekik, például a héten egyszer el fogok ágyazni a szünetben, vagy ilyesmi. Remélem. Felsikkantok, ahogy elmeséli, hogy milyen jól van, és még barátai is vannak. igazi öröm sugárzik rólam felé, mert tudom, hogy nem könnyű neki, de nem lenne igazi Palotás, ha nem tudna megküzdeni az ilyen kihívásokkal. Mégis féltettem nagyon, hogy milyen lesz neki egyedül, de szerencsére úgy tűnik, hogy ügyesen megoldotta. Ebben kételkednem sem kéne, nem igaz?!
- Ú, és kik a barátaid? Egyszer bemutatsz nekik? - csillanak még fel a szemeim is, ahogy belegondolok az igenlő válaszba. Biztos igent mond majd, miért mondana nemet? Nem szégyel engem, vagy ilyesmi, bár néha megtehetné. De ő az én legdrgább tesóm, aki még csúnyát is mondhat rám, ha úgy tetszene nekik. Soha nem tette még.
- Ó, komolyan? És őt is meg lehet csikizni majd? - vicces lenne, ha az igazgató bá csikizésével mutatkoznék be. Szerintem tetszene neki, én mindenképpen benne vagyok, már csak őt kell majd rábeszélni valahogy. Eddig mindig ment, most sem lesz probléma. Arra, hogy rossz volt nélkülem, csak egy újabb öleléssel tudok válaszolni, meg egy hatalmas cuppanós puszit nyomok a testvérem orcájára. Hát, ő is nagyon hiányzott, tulajdonképpen beleőrültem, és még nagyobb galibákat csináltam. Még az is lehet, hogy emiatt engedték meg, hogy ide járjak, ki tudja?
- De cukimuki vagy! Nem tudom, hogy miket tanulunk, még elfelejetettem belenézni a könyvekbe - vonok vállat és elhúzom a számat a tanulásra, bár tényleg megígértem, hogy jó tanuló leszek. Életem legnagyobb kihívása és ha sikerülne, irtó büszke leszek magamra. Mondjuk, ha nem bukok meg, akkor is. Áron pedig tuti megvédi a cuccom, nem kell aggódni, de tényleg. Mégakkor sem, ha hitetlenkedve beszél hozzám Polka ezzel kapcsolatban. Áron egy nagyon jófajta egy helyben ülő puffskein, szóval mi baj lehetne?
- Ú, de vagány! Azta - nézegetem meg a kis varázscerkát, de nem kérem el tőle. Lassan odanyúlok és az ujbegyemmel megérintem, de nem történik semmi, azon kívül, hogy egy nagyot sóhajtok, amiért nem történt semmi.
- Kérem! - kapom ki a kezéből a sütit és máris benyomom a számba, és élvezettel kezdem el rágni, de annyira, hogy látszik rajtam. Mielőtt megfelekeznék az ízorgiában a levélkéről, odaadom neki. Mivel róla van szó, eszembe sem jutott kinyitni, így halvány sejtelmem sincs a tartalmáról. Vagy anya mondta? Nemtom.
- Mintha izé... á, mindegy, bontsd csak ki - talán egy kis zsebpénz, meg néhány kedves szó van benne arról, hogy írjon baglyot és küldjön rólam jelentést, hogy megérkeztem, meg ilyesmi. De nem mernék megesküdni rá. Na, de nem maradhatunk itt estig, szóval elkezdem felkutatni a cuccom. A peron közepén áll, egy elhagyatott csomag szomorúan és vádlón néz rám. Ja, ez Áron, nem is a csomag!
- Jól van, na, itt vagyok, nem? - háborodok fel teljes nyugalommal. Hát nehogy már egy puffskeinnek rossz legyen, hogy egy pár percig hiányolnia kellett? ilyen világ van itt kérem?! Visszabattyogok a tesómhoz, húzom magam után a cuccot és Áront, természetesen. Legalább kedvesebben csipog már a hátam mögött. Majd megnyunyurgatom este, amikor senki sem látja.
- Hát még nem nagyon ismerek senkit, de ha Marci a barátod, akkor a tesója is jó fej lehet - bólogatok boldogan, nagyon biztos vagyok a dologban. Ha meg nem, majd az lesz, segítek rajta, hehehe. Megvannak az eszközeim, hogy bárkit a barátomnak mondhassam.
- Tyűűűű, tök jó nevük van és lányok. Ők tuti-szupi-csajok lehetnek! - egyre csak hergeljük egymást, de most olyan jól érzem magam, hogy majd ki ugrok a bőrőmből. Követem nagyjából Polka lépteit, de valójában rá figyelek csak, nem az útra, szóval akár az erdőbe is bevihetne.
- Holnap mit csinálunk? Vagy még ma el tudunk menni ide-oda? Jobban érdekel, hogy veled legyek, mint a suli - vonok vállat, mert ez az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úúúúúúú, annyira fellelkesedtem, hogy egyből két lábbal ugrándozni kezdtem a beszökés gondolatára. De aztán rájöttem, hogy bárki megláthat, hogy ennyire örülök, így leálltam és Polka fülébe súgtam: - Mikor szöktetsz be? Amúgy előbb kérdezd meg és ha nem, akkor szökünk, izé, szökök! Már alig várom - mégsem tudok lelkesedés nélkül elmenni a dolog mellett, mert milyen menő lehet már a kastély? Amúgy is jó lenne valami bejáratot találni Pollihoz, hogy máskor is együtt lehessünk, ha mondjuk annyira nem izgi az előkészítő. Márpedig biztos nem lesz mindig izgi, mert az elősző sem volt az, és ez hiába mágusfalu, attól még a dögunalmas órák úgyis azok maradnak.
- Vagy mind a kettő - és akkor meg van oldva, hiszen, ha Polli szereti őket, akkor én is fogom, minden bizonnyal. - Tutira, mert ha te szereted őket, akkor jó fejek lehetnek csak - ezt már mint húga mondja, mert ennyire ismeri Polkát, hogy bárkivel nem barátkozik, akik pedig elfogadják őt, soha sem csalódnak benne, eddig legalábbis nem tették, azaz soha. Panna levezette, mert jó matekos… nem.
- Hát nem tudom. Remélem lesznek - fintorgok összecsücsörítve a szám, mert én nem vagyok ezirányban olyan lelkes, mint Polli. Remélem legalább egy normális lányka lesz, mert a fiúk mind buták és éretlenek, szóval csak lány lehet. Bár egy vérfarkas barát menő lenne, nem? Lehetne vele ijesztgetni másokat. Abba nem tudok belegondolni, hogy egyáltalán lehetnek-e vérfarkasok a suliban, de biztos, miért ne?
- Ha nincs kiírva valahová, akkor biztos szabad - vonok vállat, én ezen nem szoktam igazán gondolkodni. Az igibá miért lenne cukorból, ha fogdossák elolvad, vagy mi? Nem hiszem, hogy egy kastély igazgatója ennyire törékeny dologból lenn és amúgy is már rég nem lenne, ha cukorból volna. Akkor meg biztos nem abból van, nem? De.
- Jobb ez így, mert akkor vagy ők lennének itt, vagy én ott. Ez mindenkinek jobb, mert így legalább nem annyira figyelnek és nem kell visszafogni magunkat, nem? Dehogy is, ügyes vagy te, megtanulod az előkészítős órákon biztos tök béna még az angol. Megoldod, mert szuperügyes vagy! – lelkesítem, mert tudom, hogy kicsit önbizalomhiányos, és nekem kell ezt csinálni. Nekem túl sok van, szóval simán adok neki az enyémből, hogy mindenkinek pont elég legyen. Szerencsére Áronka sem veszik el közben, sőt, még igazi őrnek is elmehetne, ha ennyi lenne a dolga egy őrnek, hogy ott üldögéljen, ahová tették. Azt sem tudom, hogy ki tette oda, de a lényeg, hogy mindenem megvan és oda tudom adni a levelet is Pollinak, azt sem felejtettem el, de szuper vagyok ma!
- Már kaphatok pálcát? - egészen elhűlök, mert erre nem számítottam. Hát lehet, hogy már most meg kell venni, de nem hiszem, hogy sok mindent fogunk vele csinálni. - Oké, mindegy mi leszek. Széles, vagy Shaneszes, de menjünk huhúúú - ugrok egyet a levegőbe és kicsit túlzásba is viszem, mert sokan odafordulnak felénk, már azokból, akik még maradtak, azokból sokan.
- Volt valami levél erről, de majd, ha bemegyek a koliba, akkor tudom megnézni, mert gőzöm sincs, hogy hová tettem. Szerintem holnapnál előbb nem kell bemennem – sétálgatok Polli előtt, és láthatóan gondolkodóba esek. Anya biztos valami jól elérhető helyre tette be, nem kell majd sokat keresni szerintem. Végül megérkezünk egy térre, ami Boglyas, juhúúú, de vagány! Kész vagyok teljesen, de valószínűleg inkább Polli látványa az, ami lenyűgöz, nem pedig az új hely. Az majd később.
- Váóóó – nézek a sulira, hát, nem egy kastély, de már csak két évet kell kibírnom benne, szóval nem lesz valami nagy szám ezt véghez vinnem. – Rengeteget késett, még most sem érkezett meg - teszem szét a kezeimet, majd hangosan nevetni kezdek. Aztán ráugrok Pollira és jó erősen megszorongatom, még egy könnycsepp is kigördül a szememből.
- Nagyon hiányoztál nővérkém! – engedem el végül, majd végigmérem. – Nagyon jól nézel ám ki, ha én is ilyen leszek, akkor mi leszünk a Palotás szépséges tesók. Ja nem, már vagyunk! Hova megyünk először? – ugrálom körbe Polkát, odalra sasszézva, és nagyon örülök magamnak, meg a tesómnak. Bogolyfalva, megjötteeeeem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Na ki a legmenőbb csaj az előkészítőbe? Hát én, mert most kimegyek belőle, hehe. Nem öltöztem túl, kényelmes öltözékben hagytam el a Shanest. Kaptam kikérőt, persze szigorúan úgy engedtek ki, hogy Pollival mehetek mindenhova, és rövid pórázon tart majd. Ha ezek ismernének minket, meglepődnének, milyen hosszú aza a póráz. Egyébként pedig nem is akarnék az én nővérkémtől nagyon messze menni, mindig várom az ilyen alkalmakat. Szép lassan itt az év vége is, és talán nem okoztam csalódást, szóval simán át fogok menni a végzős osztályba. Aztán pedig irány a kastély, és akkor már tényleg senki sem fog minket elválasztani egymástól, kivéve, ha másik házba kerülök. Ami azért esélyes, mert én nem vagyok az az eridonos típus... vagy de? Majd meglátjuk, igazából nekem mindegy, hogy hová osztanak be, a lényeg, hogy sokkal többett legyek Polkával együtt. A játszótér lett a célpontom, Polli javaslatára, én meg elfelejtettem neki szólni, hogy el kéne vinnie. Persze a portás bácsi egyszercsak nem figyelt, én pedig már ki is slisszantam, és őrült tempóban siettem a testvérkémhez. Csúszkáltam a jégen, ahogy kell, néha megbillentem, néha simán mentem, csak sajnos nem sok lehetőségem volt rá, valami bűbáj védhette a járókelők épségét, vagy csak nagy szerencséje volt mindenkinek. Közben kiderült, hogy öltözhettem volna melegebbe is, de a sok futásban úgyis melegem lesz, szóval mégiscsak jól választottam. Panna hangját ekkor hallom meg, azonnal oda kapom a fejem a legőszintébb mosolyommal, amit csak adhatok, amikor meghallom őt. Nem tudom, hogy miért és hogyan alakult ki ez a szoros kapcsolat köztünk, de én nagyon szeretem, és örülök neki, hogy így van. Polka pedig szágud felém, és így tennék én is, de úgy döntök, inkább megvárom a tesóm. Szegényke pedig hanyattveri magát, a lábai a levegőbe emelkednek, nagyon vicces, el is nevetem magam, de elindulok felé, futva. Nem tudom nagyon abbahagyni a röhögést, főleg, amikor megnyugtató jól vagyok érkezik tőle és ő is nevet. Odaérek, és kezet nyújtok felé.
- Repülőt nézel? - mondom neki vigyorogva, majd egy kicsit abbahagyom nevetést. - Nem ütötted meg magad nagyon ugye? Mert elverlek - próbálom utánozni anya hangját, és felhúzom őt, amint elfogadja a kezem. - Gyere, hagy söprögesselek le - járom körbe és az összes rátapad hótól megpróbálom megszabadítani.
- Jajj, annyira cukin nézel ki. Te nőttél? - nézek rá mosolyogva, majd rávetem magam és jól megnyunyurgatom. Tudom, hogy ezt nem mindig szereti, de nekem muszáj kifejezni valahogy az örömöm felé. - Merre tovább? - nézek rá érdeklődve, miközben ide-oda dőlöngélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ha azt hitte Polli, hogy az én fejemet nem tömték azzal teli anyuék, hogy nézzek rá a körmére, biztosan téved. Csak, hát mindig szép, ápolt körme van, így aztán nincs mit nézni rajta, hihihi! Persze, majd biztos én fogom korlátozni abban, hogy végre a szülői felügyeletből kikerülve ne próbáljon ki dolgokat, amit anyuék otthon nem engedtek neki. Messziről felügyelem, és majd ha kellek ott leszek neki támaszként, vagy akár bajtársként, amire igénye van. Egy biztos, hogy eléggé féltem őt a kis dolgai miatt ahhoz, hogy mindenkin átgázolva megvédjem az én tesómat, legjobb barátnőmet és ki tudja még mi ő nekem. El is bukok gyorsan, mert elesik, ennyit rólam a nagy páncélos lovagról, aki védelmezi a testvérét. Meg még ki is nevetem, ejnye. De ő is nevet a bénázásán, egyszerűen imádnivaló öniróniával rendelkezik, ahogy én is.
- Biztos valami fura varázslat véd minket a mugli repcsiktől. Gondold el ha ránk zuhanna egy - nézelődök felfelé, miután felhúztam őt a földről, túl tiszta az ég, azt gondolom. - Vagy télen nem járnak repülők, mert fáznak? - fintorgok még egy kicsit, amjd kedvesen mosolyogva végre az én Pollimra nézek és anyu hangján fenyegetem. Veszi a lapot én pedig kacarászni kezdek rajta és megszabadítom a rákerülő hótól. Olyan sok nem is volt rajta.
- Nem érzem, hogy fáznék - von vállat, de azért örül neki, hogy ennyire aggódik miatta. Ő még nem ivott erre bájitalt, szóval nem ismeri az érzést. - Annyira rossz? - húzom össze fintorogva az orrom, mert akkor ha kelleni fog sem fogják belém tömni, az hótziher! Még az kéne, hogy ilyen izékkel itassanak. Adjanak valami sima gyógszert és kész.
- Dehogy is, tudod, hogy szeretlek - mondjuk ez nem jelenti azt, hogy nem füllenetenék a kedvéért. Mndjuk nem lett magasabb nálam, szóval, ha ő nőtt, akkor biztos én is. - Tényleg eszel karfiolt? - eltátom a szám, ahogy mondja. - Te egy igazi hős nővér vagy! Tudom, hogy mennyire utálod és mégis. Büszke vagyok rád - most ez kicsit anyus lett, de én nagyon szívből mondom ám, és büszke fejjel tekintek rá. Ez most tényleg nagyon vidámmá tett, körbe is ugrálom gyorsan őt. - Megetted, megetted - lelkendezek és pörgök, forgok egy kicsit. Én nem utálom, csak nem szeretem, de megeszem, ha van hozzá mellé valami fincsi köret, vagy valami husi.
- Jeee, cicakunyhó - lelkesedek be, ha ez még lehetséges. azonnal túrni kezdem a havat és összetapasztani néhány "téglának valót". - Na és mi van a srácokkal? - ez egy sima kérdés tőlem, és úgy érti, ahogy szeretné. Nem fogom faggatni, ha tetszik neki valaki, de érdelenek a abarátai is. Közben pedig egymásra teszek pár elkészült hótéglát.
- Megint elég béna vagyok matekból, remélem sikerülni fog. A geometriához érzék kell szerintem, nem gyakorlás - fintorgok és megszívom az orrom, mert a hideg megtette a hatását. Gyorsan előhalászok egy zsepit és elfordulva kitrombitálom magamból a náthát, aztán összehajtom a zsepit és körbenézek hova lehetne kidobni. - Látsz kukát? - pillantok rá a nővérkémre kérdőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira örülök, hogy itt van nekem Ő! Olyan volt nélküle, mintha leszakították volna a karomat, és fantomfájásaim lettek volna – igen, olvastam ilyet valamelyik újságban és majdnem hánytam is, ahogy elképzeltem – nélküle. Nagyon hiányzott az én kis Polkám, akit lassan beérek, vagy le is növök, de ez engem nála sosem érdekelt. Persze, ha majd egyszer pasizok, biztos nem lehet töpszli fiúm, de annyira nem érdekelnek a srácok még, mert rohadt idióták és semmi értelem nincs bennük. Szóval ezen még nem gondolkodom, viszont a ránk zuhanó mugli repcsik már érdekelnek. Mármint, hogy nem zuhannak ránk, ihihihi.
- Azt hiszem, hogy védve vannak az arénák az ilyenektől – látszik rajtam, hogy ebben nem vagyok biztos. Még sosem voltam kviddics meccsen, irigylem is érte Polkát, ő már tuti látott valamilyet a suliban. – Te voltál kint meccsen? Az Eridon nyert, mi? Ha már oda jársz, meg kéne, hogy tiszteljenek ezzel – vigyorodom el, miközben valami fira szót mond a tesókám.
- Teknológia? Azzal fűtenek a muglik? – húzogatom a számat jobbra-balra, ahogy elgondolkodom a szón. Gőzöm sincs, hogy miről beszél a nővérkém, de ha azzal tudnak fűteni a muglik, akkor az biztos menő lehet. Én nem vagyok mugliellenes, de azért kiráz a hideg, hogy egy olyan izére felüljek, ami elvisz olyan nagyon magasra. Közben leporolom róla a havat és ő pedig arról mesél, hogy milyen gyógybájitalt itattak vele. Nézem az újabb mutatványát, egyre szörnyűségesebb képet vágva hozzá.
- Fujj, hogy bírtad meginni? - még az orrom is befogom, annyira elképzelem, amit mondott. Biztosan rémesen szörnyű volt, de gyorsan bekukkantok a fülébe. – Már nem füstöl a füled, ha ez megnyugtat – nevetem el magam gyorsan, mert azt szeretném, ha a kellemetlen emléke egyikünkre se hasson, főleg rá, tudom mennyire érzékeny. Mint például a magasságára is, de szerintem tényleg nőtt picit. Biztos fog még, vagy én magam növesztem meg, ha lesz pálcám. ÓriásPolli, óriás szeretet!
- A zöld nem jó. Hát végül is nem vagy Trelionos, vagy milyen az egyik ház, ami zöld, persze, hogy még nem szereted. Mert már megnéztem ám hova jársz! – bólogatok, és megint átkarolom őt. Úgy szeretem nyunyurgatni, meg mindegy, csak érjek hozzá, mert ő Polka. Az én egyetlen és legszuperebb tesóóóóm! De hát muszáj őt elengedni és mindenféle őrültségen gondolkodni, mint a cicakunyhó. Még bólogatok is, hogy jó ötlet lenne kóbor macsekoknak.
- Aha, fiúk. Vagy lányok? – állok meg egy pillanatra ránézve Polkára, hiszen nem tudok arról, hogy nem a fiúk érdekelnék, már ha érdeklik. Gyorsan kiderül, hogy nem. – Nálunk is mind buta és okoskodó, meg nyápic. Egyik sem merne megcsókolni – mondom nagylányosan és hencegve, mintha Polka nem ismerne eléggé. Oké, hogy bátor vagyok, de tuti nem csókolnék meg senkit, mert az fúj! Meg láttam ám az utcán, hogy bekapják egymást, az mire jó? Tök undi!
- Dráma? Tök izgi a te sulid. Mondj valami pletyit – nézek rá, miközben újabb hótéglát gyártok a szuper kis kunyhónknak. – Hát… állítólag Viktor meg Bea járnak, de nem tudom. Én nem láttam még őket smárolni se – vonok vállat, meg amúgy Viktor pont nem a szívem csücske. Teszi a szépet minden csajnak, mert jól néz ki. Mondjuk ez igaz, tényleg jó pasi, de pfejjj, nyálas, mint a csiga.
- Jajj ne Polka, neeee, nem akarom – ugrok oda hozzá, és lefogom a kezeit, miközben ő a matekkal traktál. Mit tudom én, hogy miket nem tudom, azért nem tudom.
- Úúúúú! Simán megáll szerintem, gyere, vigyük oda. Vagy tudsz varázsolni valamit? Megnézném, a tudományod! – csillannak fel a szemeim, majd megint nem tudok megállni és körbeugrálom a tesómat. Milyen menő nővérem van már? Mindenkit szétmágiáz, vagy mi!
- De ha nincs rá mágiád, akkor segítek – mutatok úgy, mint a body builderek, befeszítek neki, biztps érdekes látványt nyújthatok, de nem akarom megrémiszteni őt. Simán benne vagyok bármiben, amit szeretne, akár kétszer is. Hiszen ő Polka, a legszupibb tesó a világon!