36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 25 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 173
Írta: 2020. május 24. 18:25 | Link

Olsovszky Laura
#utazzunk_együtt #kis_újítás

Kissé felold, amikor meghallom, hogy velem nevet a zavaromon. Soha nem mondtak még nekem ilyet, főleg nem ilyen indirekt módon. Eszembe sem jutott volna soha, hogy az én személyiségemmel fellépjek egy kifutóra és fel s alá sétálgassak rajta, miközben valami neves divattervező ruháját öltik rám, majd szembe kerüljek magammal valami magazin címlapján. Már csak a gondolattó is zavarba jövök.
- Óóó, tényleg nagyon kedves vagy, de nem hiszem, hogy a modellkedés az az én asztalom lenne bármilyen szinten is - legyintgetek zavartan továbbra is. - Jótékonysági. Olyan szervezeteknek gyűjtünk, akik fogyatékossággal élő gyerekeknek segítenek. Köszönöm szépen! - halványan mosoly kerül fel ajkaimra. Eddig ez az egyetlen olyan estély, amire nem kell könyörögni, hogy megjelenjek, mert kapva kaptam az alkalmon, sőt, még a megszervezésében is segítettem, ami azt jelenti, hogy a végére én csináltam az egészet, mert mindenki inkább rám bízott mindent. Nem baj, ez így volt tökéletes, legalább lekötötte a gondolataimat, ahelyett, hogy apám nyugdíjba vonulásán agyaltam volna még többet. Ennek az estének legalább értelme is lesz, nem úgy, mint a legtöbb olyannak, amin kötelező jelleggel kell megjelennem, és azon kívül, hogy megy a susmus egymás között meg a pofavizitek nincs semmi értelmük.
- Nagyon jó dolog, hogyha a szenvedélyed a munkád, mert akkor nem is dolgozol igazából - széles és őszinte mosollyal bólogatok Laura szavaira, mert teljesen megértem és átérzem azt, amiről beszél. Olyanok neki az antikvitások, mint nekem az újságírás. Máris van egy közös pontunk, pedig nagyjából, ha tizenöt perce beszélgetünk. Bár ha belevesszük azt is, hogy különlegesnek tartja a ruhát, ami rajtam van, akkor már kettő, mert azzal is egyet kell értenem. Barnáim esnek a hölgyre, aki a kezünkbe nyomja perceken belül a leadott rendelést. Kezeim közé fogom a poharat, a benne lévő gőzölgő feketét kezdem el fújni, a pohár fölött sandítok fel Laurára.
- Kell az energia, hogy túléljem a mai napot - nevetek fel halkan. - A WoMen magazin szervezésében történik az egész. Nem tudom mennyire ismered, igazából mindenről szó esik a magazinban - kedvesen mosolygok Laurára, majd ahogy Laura kortyol egyet és tüsszent, megilletődött barnáimat emelem rá. Óvatos kacajt engedek meg magamnak, mert ez nagyon aranyos volt, és ahogy a vonat akadozva kezd el fordulni, ujjaim erősebben markolják a poharat. Premier plánban nézem végig, ahogy a kávé landol a földön, majd onnan a ruhámon. Laurára kapom meglepett pillantásomat, aki máris a táskájában kezd el kutakodni. Lassan dőlök előre, majd teszem kezem a kezére.
- Nyugi, nincs semmi baj. Majd átöltözök otthon, nem olyan nagy tragédia ez. Valószínűleg a stylist úgyis még vagy hat ruhát hoz majd a helyszínre - kedves és megnyugtató mosolyt küldök felé, majd felegyenesedem. Nem olyan nagy baj ez, mert a kávé nem égetett meg, a ruha meg csak egy ruha. - Valamennyi azért maradt a poharadban is? Talán még elkaphatjuk a nénit... - állok neki rögtön gondolkodni a lehetőségeinken, hogyha esetleg egy kortyon kívül semmi nem maradt Laura poharában, akkor kérjünk neki egy másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 27. 16:19 | Link

Zaina
______________________________________
D r e s s



Mikor meghallom a rendezvény okát, akkor kicsit hevesebben kezd verni a szívem. Nincs fogyatékossággal élő rokonom, se ismerősöm, de valamiért mindig erős késztetést éreztem, hogy segítsem őket. Fiatalabb koromban egyszer kétszer önkénteskedtem, s így kapcsolatba kerültem velük. Egyszer egy down kórosoknak szervezett rendezvényen segédkeztem, s így kicsit jobban rálátást kaptam. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet van bennük, mennyire elfogadóak.
. Oh, ez egy nagyon szép gesztus. Ha esetleg van rá lehetőség akkor a távolból én is szívesen adakoznék. - válaszolom neki, s teljesen komolyan is gondolom az elhangzottakat. A puccos bulira nem vágyom most annyira, nem mintha távol állnának tőlem, de a hangulatom nincs meg hozzájuk, viszont a pénzt szívesen elutalom vagy odaadom. A reakciójával teljesen egyet értek, melyet arra tett, hogy szeretem a munkám. Heves bólogatásba kezdek, mikor meghallom. Valóban így van, s én teljesen azonosulni tudok ezzel a kijelentéssel. Sose éreztem munkának azt amit minden nap csinálnom kell. Mindig van benne valami kis érdekesség, csavar, bonyodalom, amitől sosem válik unalmassá.
- Teljesen egyetértek! - válaszolom neki, majd a következő mondatára is reagálok. - Hallottam már róla, de még sose akadt egy példány se a kezemben. De ezt a hiányosságomat mindenképp pótolni fogom. - mosolyom továbbra is töretlen, egészen addig, amíg a kávé nem landol a földön majd a különleges ruhán. Pánikba esve kutatok a táskámban, de egyszer csak megérzem a kezét kezemen. Megállok a kutatásban majd rá emelem tekintetem, hallom amit mond, de valamiért csak arra tudok koncentrálni, hogy eltüntessem a foltot.
- Egy egyszerű varázslat és hűlt helye, kérlek engedd, hogy eltüntessem. Van egy 1,5 éves kisfiam, akinél ezt minden nap alkalmaznom kell. - bátortalanul és kicsit szégyellve magam nézek Zainara. - A kávémmal pedig ne foglalkozz, van még annyi amennyire szükségem van. Anyáéknál úgyis iszok majd még egyet. - megvonom finoman vállaim, majd a táskára és újra az előttem ülőre tekintek. - Na? -  kérdem, s fejemmel a táskám felé intek, melyben ott lapul a pálca.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 173
Írta: 2020. június 8. 19:51 | Link

Olsovszky Laura
#utazzunk_együtt #kis_újítás

Persze, hogy van! – hatalmas mosollyal fogom ölembe a táskát és kezdek el benne eszeveszett mód turkálni, hogy megtaláltam a papírokat. A nagy koncentrálásban dugom ki nyelvem hegyét ajkaim közül, miközben szinte már nyakig vagyok a táskában, de a megfelelő papírok csak nem akadnak ujjaim közé. Szemöldökömet ráncolva hümmögök egyet, bocsánatkérően pillantok fel Laurára. – Bocsáss meg, de most nem tudok adni semmit róluk, mert nincs nálam egyetlen papírfecni sem – zavartan húzom ki jobbomat a táskából és helyezem vissza azt magam mellé. Jobb lábamat vetem át a balon, ahogy a beszélgetés halad tovább, és rendületlenül mosolygok arra is, hogy egyetért. Örülök, hogy egyetértünk ebben, mert így az ember tényleg sokkal könnyebben megy be a munkahelyére, amikor igazából nem is dolgozni megy be, hanem azt csinálni amiért él. Amire született. Olyan csodálatos érzés ez, teljesen feldob a gondolata is, és ha a gondolat nem lenne elég kérem ki magamnak a feketét, amiből aprót kortyolok is.
Ugyan, semmiről nem maradtál le, amiért nem olvastad – nem vagyok valami promóciós nőcske, hogy másokra tukmáljam az újságot, és bár Laura nem tudhatja, hogy a kiadó és a cég is az enyém lesz pár éven belül – ez így is van jól –, de akkor is zavarba jövök, ha a magazin jön szóba. Sok mindenen átment a lap és valahogy mindig kikászálódott belőle, talán van bennem egy aprócska félsz, hogy az én kezem alatt nem fog ez sikerülni neki? Mondjuk, ha ilyen negatívan megye elébe, akkor ne is várjak csodát, ugye? Fene az elkalandozott gondolataimba, amikből a ruhámra löttyent kávé ébreszt fel. Óvatosan csúsztatom kezemet Lauráéra, majd felnevetek.
A tied a terep, ha ennyire szeretnéd – engedem el kezét és dőlök vissza a helyemre, jobb kezemmel igazítom úgy a ruhát, hogy könnyen a folthoz férhessen. – Ezek szerint a kis fiad nagyon begyakoroltatta veled a bűbájt. Mondjuk be kell látnom, most kapóra is jön nekem ez – nevetek fel halkan. Na igen, egy gyermek mellett az ilyen bűbájok és varázslatok nagyon is jól jönnek, főleg, ha S.O.S.-ben kell őket használni, mert éppen mentek valahova. Ha meg már így állunk, akkor hadd tüntesse el a foltot. Legalább nem kell magyarázkodnom a stylistnak sem. – Értem én, nincs néni. Vettem. – emelem fel kezemet védekezően, de folyamatosan mosolyogva az előttem elhelyezkedő nőre. Azért az út így sokkal gyorsabban halad, mintha egyedül lennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 8. 23:46 | Link

Vajda Olívia


Nemsokára indul az első vonat a budanekeresdi vasútállomásra. Terve még nincs, hogy mi lesz, amikor megérkezik, de a tegnapi napja egészen biztosan az utolsó volt a kastélyban. Ez eldőlt. Megígérték neki, hogy egy hónap után hazamehet, már majdnem három hete itt van, úgyhogy ez már közelebb van az egy hónaphoz, mint a semmihez, így már biztosan ér. A kofferját nem tudta elhozni magával, mert egyszerűen képtelen volt bepakolni, ahogy az anyukája csinálta mielőtt idejöttek. Neki valahogy még a pakolj bűbáj sem pakolta olyan katonás rendbe a pólóit, mint a szüleinek. Így csak a kék-rózsaszín színű batikolt vászon hátizsákja társaságában indul útnak, amibe bepakolta a legfontosabb dolgokat, ami a hosszú út során segítségére lehet: a kedvenc teája és pirítósa (egy süteményt is elcsórt a klubhelyiségből, ha esetleg megkívánná), a hangszigetelő füldugója, az aktuálisan tanult darab kottája, meg persze egy rakat kattintgató, pörgettyű, puha stresszlabda és vagy két csomag rágó. Ez elég lesz Budanekeresdig, de arra még nincs felkészülve, hogy mit fog ott csinálni, mert nem tudja, hogy onnan hogyan juthat el Tatáig, ha esetleg a szülei nem érnek oda. Tegnap küldött nekik egy baglyot, hogy most fog indul, jöjjenek ki reggel érte. A múltkor már pedzegette nagyon is komolyan, de csak egy órát nyert az iskola pszichológusával, meg kapott pár megnyugtató baglyot a szüleitől, hogy hamarosan meg fogja itt szeretni. De ők nem érthetik. Nincsenek itt, írásban pedig képtelen elmondani nekik mindent.
Maga sem tudja, hogy hogyan sikerült kisurrannia az iskola kapuján, lehet, hogy ilyen időben is szabad kijárásuk van, talán bénán volt feltéve a védőbűbáj, esetleg átengedik a kétségbeesett diákokat. Fel volt készülve arra, hogy a kapu megrázza, felgyújtja, hátra löki, de nem történt semmi. A kaput átlépvén valamiféle borzongás járta át, ami lehetett a védőbűbáj erőtere, de az is benne van, hogy csak a szabályszegés okozta félelem dolgozott benne. Az kicsi, kapucnis alak remegő térdekkel szeli a métereket, eleinte még hátra-hátra pislog, hátha valaki követi, mert túl egyszerűnek tartotta a kijutást, ám a falu határához érve a félelmeinek ez a része megszűnni látszott, de ezen kívül is bőven volt oka aggodalomra. Egyáltalán, hogy jut ki Budapestre, ha nem jön ki senki?
A sírás kerülgeti ettől a helyzettől, de muszáj higgadnak tűnnie. Tudja, hogy fiatalabbnak tűnik a koránál, így sokkal nehezebb lesz átjutni a vasút dolgozóin, mintha legalább 16-nak látszana. Félelme beigazolódni látszódott, amikor a jegypénztáros boszorkány faggatni kezdte, meg bizonyítékot kért tőle, hogy valóban elmúlt-e már 14 éves, és hogy tényleg az iskola tanulója. Szerencséjére nem látta a pult mögül, hogy milyen erősen rángatta pulóvere ujját, mert akkor talán még elbocsátási papírt is kért volna tőle. Talán azt hihette, hogy meghalt valakije, mert családi okokra hivatkozott, a zaklatottság pedig minden mozdulatából kiabált.
Jegyét zsebrevágva közelíti meg a vágányokat, szíve valamiért még hevesebben vert, mint a jegypénztár előtt. Most már tényleg zöld az út, már csak meg kell tennie, hogy felszáll a vonatra. A kalauz már nem fogja elküldeni. Ugye miatta nem fordítanak vissza egy szerelvényt, ha a szülei utána üzennek? Hamarosan meg is hallja a hangosbemondó süvítését – amitől erősen összerezzent-, mindjárt érkezik a Budanekeresd irányába közlekedő szerelvény. Reszketve nyúl a füldugója után, a pályaudvarok hangját sosem szerette. Feszültséglevezetésként tett egy kört a peronon, miközben félelmei tovább visítanak a fejében. Ezeket kizárandó megtorpan, becsukja szemeit, majd a tanult 4 másodperces légzéstechnikát próbálja bevetni, ami nagyon sokszor segített neki. A harmadiknál hallja a vonat érkezését, érzi az orrában az olajszagot. Lassan kinyitja szemét és tétován a legközelebbi ajtó irányába indul, majd egy utolsó nagy levegőt véve felkapaszkodik, hogy elfoglalja a helyét egy, az bejárattól távoli fülkében. Táskáját egyből az ölébe veszi, és plüssjátékként kapaszkodik bele. Megcsinálta, itt van. De mi lesz majd ezután?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 9. 08:42 | Link

Polli
Olívia



Egész éjjel csak forgolódtam, képtelen voltam elaludni, és nem tudom, hogy a meleg vagy a kétségbeesés, vagy a kettő együtt, de valami nagyon betett nekem ma. Azt hiszem a tény, hogy a minimális szociális igényem sincs kielégítve teszi ezt velem, és nagyon furcsa gondolatok kezdenek a fejemben motoszkálni. Például, hogy ha Ricsi nem ér rám, akkor elmegyek Lilihez, és beszélgetek vele. De vajon megtehetem-e én ezt. Nem igazán, ugye? Szóval lányos zavaromban most csak fekszem, és próbálok aludni, ami nem igazán megy, szóval muszáj felkelnem. Ha nem, hát nem. Akkor edzek egy kicsit.
A terv egészen addig jól is működik, amíg meg nem látom őt. A lányt, aki úgy surran ki, mintha profi betörő lenne, és valahogy ösztönösen tudom, hogy ez az, szökni készül. A fal rejtekében nyugodtan végignézem ahogy kisétál, és hiába süllyesztem zsebeimbe a kezeimet, nincs nálam pénz. Milyen Vajda vagyok én? Visszajöttem ide, és megint kezdek Vajdátlanul viselkedni. Erre a gondolatra még az állam is felszegem kissé, de valljuk be, itt most az következik, hogy én minél gyorsabban visszajussak a szobámba, és a nadrágot nem cserélve, az edzőspólómat egy ujjatlan topra cserélve, némi pénzt, iratokat egy kistáskába dobálva, némi szájfényt felkenve, mert az fontos, sietve induljak el utána. Nem akarom megriasztani, de nagyon elveszíteni sem, viszont szerencsére gyorsan futok, így van esélyem beérni őt a vonaton, ha előbb nem is.
És valóban nem, az utolsó pár méteren ugyan lelassítottam, de ez csak arra volt jó, hogy remegő kezekkel nyújtsam át a jegy árát és a diákigazolványomat a pénztáros boszorkánynak, aki még fel is horkant, hogy vonatra ülök. Nem mondom, hogy minden indok nélküli ez a felhorkanás, de vannak még olyan csodák, hogy a tömegközlekedést választjuk. Például én ide is vonattal jöttem, teljesen egyedül, és nem az unikornisok húzta aranyhintómon. Mindegy, a jegy megvan, és még pont sikerül elérni a vonatot is, meg látni, hogy a lány hova kapaszkodott fel.
Hogy miért is akarok én megmenteni egy kislányt, akihez semmi közöm sincs, ahelyett, hogy a kviddicsválogatóra készülnék vagy a hűvös hajnal érkezésével elaludnék végre? Fogalmam sincs. Ez most csak úgy jött, én meg megyek, és csinálom. Nem valószínű, hogy normális lépés ez, tekintve, hogy így én is engedély nélkül hagytam el a kastélyt, és oké, én nagykorú vagyok, de alapképzéses. Azt hiszem, a szüleim meg fognak ölni. De legalább az utolsó cselekedetem érjen valamit. Ahogy elindul a vonat veszítek egy pillanatra az egyensúlyomból, de a kis tántorodáson kívül nem történik katasztrófa, így sikerül elindulnom, és csakhamar megtalálnom a szökésben lévő egyedet.
- Helló, láttam, hogy éppen megszöksz, és gondoltam csatlakozom.
Vagyis majdnem, de neki ezt még nem kell tudnia, egyelőre csak annyit, hogy láttam őt. Lehuppanva szembe vele ledobom magam mellé a táskám, és kipillantva nézem, ahogy távolodik a kastély és a város nagyobb épületei. Meg fognak ölni, ha ez kiderül.
- Olcsi vagyok, mi a terv, hova megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 11. 19:53 | Link

Vajda Olívia


Kimerülten, a félelemtől még mindig kissé reszketegen kuporog az eldugott fülke mélyén, közvetlen az ablak melletti ülésbe fúrva magát. Nem sokat aludt éjjel, hiszen ahogy lefeküdtek a többiek, neki a lehető legnagyobb csendben kellett összepakolnia a dolgait. Sajnos az eredeti elképzelése, miszerint képes lesz az összes cuccát visszazsúfolni a kofferjébe csődöt mondott, de legalább a legfontosabb dolgait képes volt becuccolni. Finoman megharapja a nyelve hegyét, ahogy lassan lecsukódik a szeme. Most nem lát, a vonat zötykölődése pedig egy egészen távoli, halk morajként hallatszik. Kényelemben van, csendben, egyedül, átjutott a legnagyobb nehézségeken, amivel a szökése járhat, de odabent mégsem nyugodt. Egyrészt nagyon bántják az elmúlt napok eseményei, főleg a tegnapi, ami után egy órán át sírt az Eridon toronyban elbújva, viszont ami még inkább félelemmel tölti el, az a szüleivel való találkozása. Mi van, ha nagyon mérgesek lesznek rá és emiatt nem jönnek ki? Ha nem jön rá, hogy jut el Tatáig, akkor vissza kell majd utaznia, ha nem akar a pályaudvaron egy kartondoboz ágyon aludni? Timi, akivel már évek óta azon dolgoznak, hogy könnyebben menjen a beilleszkedés, vajon mit fog szólni? Majdnem minden nap baglyot váltottak egymással, annyira örült neki, hogy végül bevállalta, hogy elköltözik otthonról és nagylány lesz. Utálni fogja, örökké?
Szinte filmként látja maga előtt, a csalódott szeretteinek arcát, úgyhogy inkább kinyitja a szemeit. Furcsa, hogy máskor megnyugtatja, ha behunyja a szemeit, most meg még jobban felzaklatja. A bal kezével finoman kapargatni kezdi az ülést, miközben jobbjával a hátizsákja elülső zsebből előkapja a kedvenc stresszlabdáját, ám közben megüti a fülét a fülkeajtó hangja. A belépő irányába fordulva látja, hogy egy fiatal lány az, aki nem valószínű, hogy kalauz. Halkan szóló hang szűrődik át a vonat morgásán keresztül, ezt már felismeri, milyen, amikor hozzászólnak. Nemeket el tud különíteni a füldugóján át, de embereket hangról megismerni már nem. Gyorsan, kissé remegve kipattintja a füléből, és miközben a tokját próbálja előszedni a lányhoz fordul, a kulcscsontjánál lévő nyakláncot nézi ki magának.
- Sz-szia... Ne haragudj, nem hallottam! A fülemben volt. – Feleli lesütött szemmel. Nem tűnik iskolai ellenőrnek, aki éppen vissza készül vinni, de azért ki kell tapasztalnia.
- Polli vagyok. Én… haza kell utaznom. Családi okokból, mondtam a jegyárus boszorkánynak is. – Folytatja baljával a stresszlabdát szorongatva. – Szép nyaklánc. – Teszi hozzá, ahogy tekintete átsiklik a lány bal füléhez. Reméli, hogy nem bámulta kínosan sokáig azt a részt, a saját időérzéke stresszhelyzetben nagyon becsapós.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 14. 13:34 | Link

Polli


Észre se vettem, hogy a nyakláncom, melyen a holdkő mellett most már ott pihent a hematit is, előbukkant. Többnyire gondosan ügyelek rá, hogy ilyen malőrök ne fordulhassanak elő, de előfordul, hogy nem vagyok eléggé körültekintő. Azoknak, akik már láttak ilyet, nem csak egy szép kő, vagy szép nyaklánc, én meg utálok magyarázkodni azért, mert nőnek lenni fájdalmasabb, int az átlagos, vagy, hogy a vérszegénységem kókadóvá tesz. Meg nem akarom azt se, hogy furának nézzenek, mert az egy dolog, hogy Ricsi barátnője behozza ezt a családba, de én Vajdának születtem. Ricsi is, persze, de van különbség aközött, hogy egy pecsétgyűrűt kapsz a barátnődtől, amiben kettőtök kövei vannak elhelyezve, meg aközött, hogy önszántadból és mert tetszik a dolog, elkezdesz viselni egyet. Nálunk ez nagyon máshogy van. Lepillantok rá, de nem rejtem el hirtelen, nagyon hülyén jönne ki az.
- Köszönöm.
Csupán csak lopva végigsimítok a két kövön, miközben helyet foglalok vele szemben. Elhiszem, hogy nem hallott elsőre, de ez egy nagyon hosszú vonatút lesz, szóval rendkívül sok időnk lesz arra, hogy megbeszéljük a dolgokat. Édes, ahogy blöffölni próbál, de ha valamivel, akkor a szabályokkal tisztában vagyok.
- Ez sajnálatos, hihetetlen, hogy ilyen hajnalban kiengedtek iskolai kísérő nélkül, még napközben is csak úgy hagyhattam el a helyet, hogy a házvezetőm elkísért vagy a szüleim eljöttek értem.
Ez igaz, tényleg így történt, hiszen idefelé is gyakorlatilag háztól házig jövünk. Az egyik oldalon a szülők felteszik a gyerekeket, a másik oldalon az iskola munkatársa leveszi őket, a kettő között meg a kalauz és a büfés vigyáznak rájuk. Halvány, elégedett mosoly húzódik az arcomon, egyrészt mert tudom, hogy kamuzik, másrészt mert volt annyi lélekjelenlétem, hogy beszélgetést kezdeményeztem. Valljuk be, nem én vagyok a legtehetségesebb, ha kommunikációról van szó. Szóval büszke vagyok magamra nagyon.
- Úgy tippelem, hogy inkább megszöktél. Bántottak?
Mondjuk mindig nehezen hiszem el, hogy egy kedves arcú és látszólag kedves lelkű lányt képesek bántani, de a világ nem olyan tökéletes, mint hisszük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 15. 00:18 | Link

Vajda Olívia


Magától nagyon ritkán veszi észre, de mondta neki Timi néni, hogy az embereket eléggé tudja zavarni, hogy nem a szemükbe néz, amikor beszél hozzájuk. Általában az emberek szokták tudni, hogy ez valamiért nem megy, így ezzel lényegében nincs is probléma. Egyetlen egyszer volt olyan még kicsi korában, hogy a dédije nem akarta elfogadni, hogy nem néz rá, ezért Polli állát az ujjainak támasztva erőszakkal fordította a kislány arcát úgy, hogy muszáj legyen a szemeibe néznie, amikor nyitva vannak a szemei. Ennek akkor nyilván nem lett jó vége, el lett könyvelve hisztis gyereknek. Azóta persze rendezték a dolgaikat és eléggé jóban vannak ahhoz képest, hogy nem találkoznak olyan nagyon gyakran.
Ezek miatt, ha éppen eszébe van igyekszik olyan helyekre terelni a tekintetét, ahol kevésbé feltűnő, hogy nem a megszokott helyre néz, meg ugye, hogy elkerülje a ’mit nézel a mellemen?’ típusú kérdéseket. Ezúttal a bal fület nézte ki, bár tekintete gyakran át-átsiklik a Rellonos mögötti ülésre, aztán ahogy hallgatja a lány szavait, az egyébként kreolos bőre szinte pillanatok alatt fehéredik ki az arcán. Tekintete szép lassan a lány lábfejére vándorol, s közben jobbja egyre erősebben remeg, ha a puha golyókkal töltött labdácskája élőlény lenne, egészen biztosan ordítana attól, hogy a vékony, hosszú ujjacskák körömmel mélyednek addig, amíg csak az anyag engedi. Nincs értelme tovább vinnie a mesét, a pénztáros bevette, még talán a kalauz is elhinné, ha kérdezi, de egy belsős ember mindent tud.
- Meg… de szóltam haza… azt nem tudom, hogy megkapták-e. – Sóhajtja egyszerre megkönnyebbülten, de mégis fájdalmasan, mert megint eszébe jutott, hogy mit mondott neki az a diák tegnap a mosdóban, amikor kezet mostak. Tisztában volt vele, amikor idejött, hogy lesznek rajta támadási felületek, már csak azért is, mert jóval fiatalabbnak látszik, mint a többiek, meg mondták, hogy a többieknek majd vagy nagyon tetszenek a kütyüjei és elkérik, vagy pedig pont, hogy megjegyzéseket fognak tenni rá. Mint ahogy azt is tudta, hogy be kell illeszkednie a kortársaihoz, mert ez egy teljesen új tapasztalat számára, ő pedig azért van itt, hogy fejlődhessen emberileg. Legalábbis ezt mondták neki.  
– Te prefektus vagy? Vagy ilyen begyűjtős ember? – Kérdezi kissé bátrabban ismét a nyakláncra pillantva. – Engem akkor hogyan nem csapott meg a ménkű, amikor átjöttem a kapun? – Kíváncsiskodik a táskáját szorosan magához szorítva. Picit vágyott rá, hogy a kapu visszacsapjon és elküldje aludni, egyfajta Csernus doktorként, de mivel ez nem történt ment tovább a feje után. Lehet, hogy valaki valamit elrontott a védőbűbájjal… pont úgy, ahogy ő is mindig mindent elront. Hihetetlen, hogy alkalmasnak találták az önálló életre egy csapat tinédzser mágus között. – Tudod… mindenki látja, hogy nem illek ide… mondták. Csúnyán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 15. 20:23 | Link

Polli


Ha valaki, hát én igazán nem ítélhetem el őt azért, mert nem tud a szemembe nézni, valljuk be, én se tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy más emberek is vannak körülöttem, és én sem tudok jól beilleszkedni, vagy rendesen szót váltani az iskolatársaimmal. Tudok beszélgetni a kviddcsről, a kviddicsről és ha valami másik téma kellene, akkor fel tudom ajánlani még a kviddicset. Valljuk be, elég szánalmas vagyok, mert a családomban nem az a megszokott, amit én produkálok. Én magam kínosan próbálom a fejem felszegve, egyenes háttal, nem kínossá tenni a mosolyom, de egy-egy nem teljesen családi összejövetelen arra törekszem, hogy ne foglalkozzon velem senki. Ne kelljen úgy csinálnom, mint aki tud emberként viselkedni.
Most talán azért megy mégis könnyen, mert egy olyan emberrel utazom, aki gyakorlatilag a tükörképem jelenleg, hiszen, ahogy nekem, úgy neki se megy az, hogy úgy viselkedjen, mint az iskolatársaink többsége: normálisan. Ha nem mondanám ki a családnevem, senki se hinné el, hogy én közeli rokona vagyok Vajda Richárdnak, vagy Vajda Ádámnak. Szerintem a húgom, Hanna is kétszer annyira Vajda, mint én. Ez pedig eléggé szomorú és szánalmas azon a szinten, ahol nekem elméletileg a helyem van, úgymond.
- Nem, én egy Vajda vagyok.
Még a fejem is picikét megrázom, jelezve, hogy se nem vagyok prefektus, se nem vagyok begyűjtő ember, viszont a származásomra büszke vagyok, ahogy arra is, hogy szóba mertem állni vele. Tudom, hogy fiatalabb, mint én, de azért, ha a fejembe látna bárki, akkor tudná, hogy a kor nem számít. Ma fejlődtem egy kicsit, legalábbis nagyon remélem.
- Nem szokott, mert a kapu hiheti, hogy a faluba mész. Sokan laknak a faluban, illetve vannak, akik ott vállaltak diákmunkát vagy önkénteskednek, például a menhelyen. Inkább akkor riaszt, ha olyan ember lép a birtokra, akinek nincs ott keresnivalója.
Mondjuk nem hiszem, hogy mostanában olyan sok sötét mágus szeretne a mi iskolánkba bemenni, de sosem tudhatja az ember, éppen ezért nem árt az óvatosság, mert érhet minket komoly meglepetés is. Arra, amit mond, felvonom a szemöldököm, és kicsit közelebb hajolok hozzá, megtámaszkodva a térdeimen.
- És erre az a megoldás, hogy elszaladsz? Akkor az, aki téged bántott, másokat is bántani fog. Túl azon, hogy mind kívülállók vagyunk, vagy a származásunk, vagy az anyagi helyzetünk, vagy a képességeink miatt, mind beleillünk ebbe a helybe. Neked ugyanannyi jogod van a kastélyban lenni, mint nekem.
Ez az a pont, ameddig úgy vélem, hogy bármely házvezető vagy tanár büszke lenne a gyermekére, amiért ilyen szép szavakkal nyugtatja a másik felet, éppen ezért tartok egy leheletnyi szünetet és húzom kisebb mosolyra az ajkaimat.
- Ha pedig valaki piszkál, akkor keresni kell egy jó arc rellonost, aki ezer örömmel megleckézteti azt, aki téged bántott. Ha elmondod, hogy nézett ki, hidd el, még ma megkapja a méltó büntetését. De ahhoz előbb vissza kell mennünk a kastélyba.
Mondjuk az nem lesz könnyű, az elsuhanó fákat elnézve ez egy gyorsított járat, vagyis maximum egy vagy két helyen áll meg Budapest előtt. Azt hiszem a büntetőmunka már mind a kettőnknek garantált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 15. 21:32 | Link

Vajda Olívia


Arra sosem vágyott, hogy más legyen, úgymond normális, bár ezt az egészet ő nem tekinti betegségnek. Egy ideális világban nem lenne semmi gondja, de sem a világ nem ideális, sem pedig a benne élő emberek nem azok. Tudja, hogy nem várhatja el, hogy minden csendes legyen és sose legyenek nagy fények meg hangok, hiszen nem így működik a környezetünk, de azt azért nem bánná, hogy ha az ilyen naiv kismókusok, mint ők könnyebben találnák meg a helyüket. Senkit nem kéne zavarnia, hogy ő alacsony, vagy az, hogy merre néz. Polli nem árt senkinek, igaz, néha kicsit idegesítő, amikor bekattan neki egy dolog, amiről szívesen beszél, de erre igyekszik ügyelni. Meg kell még tanulnia beilleszkednie a való világba, nem érhet örökké az otthoni buborékjában.
- Egy Vajda? – Kérdi csodálkozva. Hallotta már ezt a szót, ebben egészen biztos. Ha jól érti, akkor neki erről tudnia kéne, hogy a vele szemben ülő lánynak mi a foglalkozása. Az ujjaival táskája cipzárjával matat, ahogy próbál rájönni, hogy milyen ember lehet egy Vajda, magát a szót egészen biztosan hallotta már valahol, csak azt nem tudja, hogy merre. – Ó, már tudom! Tiétek az a mugli vár? Grófok vagytok? Nekem az a nevem, hogy Palotás, de nem palotában lakunk. –  Folytatja felderült arccal, egy pillanatra el is felejtve, azt, hogy az előbb még félt meg szomorú volt. Néha nagyon könnyen váltogatja a hangulatát, nehéz követni. Mindenesetre most roppantmód büszke a felfedezésére.
Figyelmesen hallgatja Olcsi magyarázatát arra, hogy miért nem bántotta a kapu varázslata. Erre nem is gondolt, pedig, ha jobban belegondol, hallotta már az egyik lányt mesélni a többieknek, hogy órák után hazasétál a faluba. Kár, hogy az ő családja Tatán él, nem pedig csak itt a szomszédban. Akkor mindig haza tudna menni Pannához, mindig olyan kaja lenne az asztalon, amit szeret, meg persze egyedül lehetne a saját szobájában a kedvenc zongorájával.
- Milyen szerencsések, akik ilyen közel élnek a családjukhoz. Nekem annyira hiányoznak. Főleg a kishúgom. Ő az egyetlen barátom. – Motyogja az orra alatt, s egy nagyot sóhajtva lenyel egy könnycseppet. Annyi mindent csináltak Pannával, senki nem érti az ő kapcsolatukat. Hiába mondják, hogy sokat fog tanulni a többiektől. Őket nem ismeri, ők nem olyanok, mint Panna. Ők nem Panna. – Neked is van testvéred? Tudod, milyen, amikor hiányzik? – Neki nincs fogalma róla, hogy mások valószínűleg nincsenek ilyen közel egymáshoz, mint ők ketten, még akkor sem, ha nagyon közeli viszony van köztük. A húgának is egészen biztosan nehéz most, de ő legalább otthon van a szüleikkel. Még öt évet kell várnia, mire a Panna is a Bagolykőbe jöhet tanulni. Az több, mint a húga eddigi életének a fele, tehát rengeteg.
Ahogy a Rellonos szavait hallgatja újabb könnycsepp folyik végig az arcán, ezt már nem nyeli le, mert az előzőnek is eléggé undorító íze volt. Érti, amit mond, de mégis könnyebbnek érezte ezt a megoldást. Pedig ettől is rettegett rendesen. Vele még sosem beszéltek ilyen csúnyán, mint tegnap, nem tudott mást tenni, mint világgá menni. Tökéletesen indokolt és megalapozott döntés volt a részéről. Vagy mégsem?
- De mi van, ha én tényleg nem vagyok idevaló és nem kellene itt lennem? És ha sosem tudom megtanulni, hogy mit várnak tőlem? Én figyelek, nagyon, néztem a többieket a klubhelyiségben, csupa olyan dologról beszéltek, amit nem is ismerek. – Nem értett mindent, amiről a többi lány beszélt, de megpróbált minden információt kiszedni a társalgásból, akkor nevetett, amikor ők, akkor tátotta a száját, amikor megdöbbentek mások is a szálon. Aztán amikor próbálta felhozni, hogy milyen nagyszerű Liszt Tell Vilmos nyitányának feldolgozása és hogy azt szeretné megtanulni, akkor meg furán néztek rá. – Elszaladni is nehéz volt, ettől is félek ám. Azt sem tudom, hogyan kell Tatára menni innen. – Sóhajtja félrehúzott szájjal a labdáját két kézzel nyújtogatva. – Nem tudom, hogy melyik az ijesztőbb. – Böki ki végül a lány bal fülének. Az lett volna a kevésbé ijesztő, ha eljönnek érte, de azt legutóbb sem tették meg, amikor kérte őket. Mindig csak egy hónap, egy hónap. – A Rellonosoktól nem kell félni? Nekem azt mondták! – Kérdi tágra nyílt szemekkel. Néhány harmadikos riogatta rögtön az első napján, hogy csak az ő közelükbe ne menjen, főleg a szőke prefektushoz ne. Szerinte egyszer őt látta a folyosón, de nem mert ránézni, nehogy bántsa. – Nem tudom, hogy ki volt az. Nem volt rajta talár sem, úgyhogy a házát sem. Ilyen magas volt, barna hajú… a szemét nem láttam. Lány volt. Volt mellette két másik is, ők csak nevettek, de nem mondtak semmit. – Próbál visszaemlékezni minden részletre, de nehezen megy neki. Talán magától még azt sem tudná megmondani, hogy milyen nemű volt az illető, ha nem a lánymosdóban lettek volna. Jó, persze ez nem igaz, megjegyezte a csajok fülsértő visítását, fiú olyan hangot nem ad ki magából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 24. 05:01 | Link

Polli


- Nem, nincs várunk, de eléggé ismert a családunk a mágusvilágban, főleg, mert az apukám és az unokatestvéreim apukája is nagyon benne vannak a máguspolitikában.
Furcsa, hogy engem úgy neveltek, hogy én egy Vajda vagyok, de amikor ezt a mondatot kimondom, akkor valahogy senki sem reagál úgy, mint ahogy hittem, hogy fog. Talán ez az egész nem lesz többre, vagy másra jó, mint, hogy a magam lelkét erősítsem vele. Nekem nagyon fontos a család, nagyon fontos, hogy ne hozzak rájuk szégyent, hogy minden cselekedetemmel büszkévé tegyem őket. Ez, amióta itt vagyok, valahogy nem sikerült. Voltak már jó pillanataim, de azt hiszem rosszból is akad nem kevés. De lassan itt a vizsgaidőszak, és bármennyire csábító, hogy Budapestről valóban hazainduljak én is, tudom, hogy akkor a kislányt semmi sem venné rá, hogy visszajöjjön.
- Szentendrén élünk.
Legalábbis, amióta visszaköltöztünk, de nem bonyolítom a dolgot azzal, hogy elkezdem Ádámtól és Évától a dolgot. Anno Budanekeresd elitebb részén cseperedtünk mi hárman, majd három évvel ezelőtt Dániába pakoltak át minket a szüleink, legalábbis Hannát és engem, majd onnan vissza apa túlzott szentimentalizmusa okán Szentendrén találtuk magunkat, mert ő szeretett volna közelebb lenni a testvéréhez. Egy ideje meglepően sokszor mondja azt, hogy az ember másra nem számíthat az életben, csak a testvérére, mi pedig bőszen és nem kis aggodalommal bólogatunk erre a tényre.
- Nekem is nagyon hiányzik a húgom, Hanna. Ő kisebb, mint én, így otthon él még, csak a szünetben találkozhatok vele. De aki nála is jobban hiányzik, az a bátyám, Ádám. Ő már házas, a szüleim hozzáadtak egy lányt, Vivienne-t, akinek a vagyona és a háttere megfelelő volt ahhoz, hogy Ádi felesége legyen. Azóta már el is költöztek, lovakat tenyésztenek, és a bátyám csak évente néhány alkalommal jön vendégségbe.
Előrenyúlva, ha engedi, megfogom a kezét és megsimítom a kézfejét. Tudom, hogy milyen távol lenni a családtól, távol mindenkitől. Ricsi ugyan a faluban van, de nem lóghatok rajta állandóan, mert szerintem ő sem érezné egészségesnek. Sajnos arra nem készítettek fel, hogy milyen az, amikor önmagamért kell kiállnom, illetve, hogy hogyan szerezzek barátokat.
- Ádám és én egy napon születtünk, gyerekként mindent együtt csináltunk, mindig ő védett meg, aztán jött Vivi, és tudod, örülök a boldogságuknak, csak hiányzik a testvérem. Szeretném visszakapni azt, ami régen volt.
Egy kicsit még a vállamat is megvonom, amolyan, nem tudom, hogy mit mondhatnék még módon. Tudom, hogy ez nem lehetséges, hogy nem kaphatom már vissza. Hogy eltávolódásunk ugyanúgy meg volt írva a csillagokban, mint, ahogy Ricsi és Eszti eltávolódása is. Ott is jött egy harmadik, csak azt Eszti még rosszul is kezelte, és mindenki rosszul kezelte Esztit, így elkerülhetetlen volt a tragédia.
- Ádám mindig azt mondta, hogy ne az elvárásoknak élj, hanem add önmagad, és szeressenek meg azért, mert egyedi vagy.
Neki könnyű volt, hiszen Vajda fiúként és mert jó személyiséget kapott, elég könnyen került a társaság élére, könnyedén tudott mindig elvegyülni, míg én, ahogy Polli is, inkább mindig csak néztem a családomat, a barátaikat, és akkor nevettem, amikor úgy éreztem, megköveteli a helyzet. Engedelmesen válaszoltam a kérdésekre, és talán az ő társaságukban biztonságban is éreztem magam, de itt, bármennyire is vártam a visszatérést, minden nap rettegek attól, hogy rájönnek, valami nem stimmel velem, mert sosem látnak egy társaságban sem.
- Tőlem félsz?
Teszem fel a kérdést, előhúzva az iskolai jelvényemet, mely büszkén hirdeti, hogy a sárkányok közé tartozom. Nem mindenki félelmetes odalent, bár, ha tudnék arról, hogy mit javasoltak neki, nagy valószínűség szerint én is azt javasolnám, hogy csak Mihail közelébe ne menjen. Remélem, hogy nem most rontok el mindent, és kerül majd furcsa helyzetbe a fiú miatt, csak én se vagyok annyira rossz arc zöld létemre.
- Tudom, hogy kiről beszélsz. Ha visszajössz velem a kastélyba, akkor megleckéztetjük, és soha többet nem fog piszkálni senkit. Mit szólsz?
Ajánlom fel a szövetségemet, bár ebben a pillanatban fogalmam sincs, hogy mégis hogyan fog ez megvalósulni, de vagyok annyira elszánt, hogy idővel kitaláljam.
- Én nem vagyok valami jó a barátkozásban, igazából nem nagyon vannak barátaim, de ha gondolod, akkor lóghatunk együtt.
Mondjuk én idősebb vagyok, nem tudom, hogy mennyire vágyik az én társaságomra, de talán indulásnak mind a kettőnknek jót tenne, ha lenne valaki, akihez hozzászólhatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 25. 15:00 | Link

Vajda Olívia

Érdeklődve hallgatja, ahogy Olcsi a családjáról mesél. Ő maga még nem nagyon ért a politikához, mindig csak azt hallja otthon, hogy az egy mocskos dolog, ne foglalkozzon vele. Amikor megkérdezte a szüleit arról, hogy ez mégis mit jelent, azt mondták, majd megtudja, ha nagyobb lesz. Kicsi korában azt hitte, hogy büdösek a poltikusok, vagy legalábbis piszkos munkát végeznek, ettől lesz mocskos dolog. Akkoriban úgy képzelte, hogy a politika valami olyasmi lehet, mint amikor a homokozóját felöntötte vízzel és az ázott homokkal dolgozott, vagy mint a Hófehérkéből a törpék a bányában. Mostanra persze tudja, hogy szöges ellentétben áll a szakma az ő gyermekkori képzelgésével.
- Lehet akkor újságból láttam meg ilyenek. – Helyesel Olcsinak. Nem dereng neki, hogy a szülei bármikor bármilyen negatívat mondtak volna Vajda nevű politikusról, de az az igazság, hogy vannak annyit külön Pannával, hogy az ilyeneket nyugodtan meg tudták beszélni a társaságuk és hozzáértésük nélkül.
- Ott már voltam egyszer, nagyon tetszett! Van külön mágusnegyedetek? Nekünk nincs Tatán. Te voltál már Tatán? – Árad belőle a rengeteg kérdés, már-már szinte el is felejtve, hogy nem olyan régen még összedőlni készült a világ. Nagyon könnyű elterelni olyan dolgokról a figyelmét, amiktől amúgy is szabadulni akar.  
Jobb hangulata hamar csökkenő pályára kerül, amikor a Rellonos mesélni kezd a családjáról. Először Hanna kapcsán kezd el neki még inkább hiányozni Panna. Tetszik neki, hogy milyen szépen rímel a két kislány neve, aztán arra gondolt, hogy vajon jóban lennének-e. Majdnem megkérdezte, hogy hány éves Hanna, de végül inkább jobbnak látta, ha nem vág közbe és figyelmesen hallgatja.
Egészen elborzasztja, hogy a rang meg a pénz dönt arról, hogy kinek kivel kell házasodnia. Persze, a mesékben hallott már róla sokszor, de az olyan távolinak tűnt. Azt hitte, hogy régen, a királylányok korában csináltak ilyeneket az emberrel, nem azt, hogy ma.
- De Ádám szereti? Ugye nem itattak vele olyan bájitalt? – Kérdi sírós hangon, lefelé biggyesztett ajkakkal. Ez annyira szomorú, hogy elvették Olcsi testvérét, ráadásul ilyen buta dolgok miatt, mint vagyon meg rang. Ő bele is őrülne, ha végleg elveszítené Pannát valaki miatt. Az nem lehet, hogy belép az életükbe egy undok fiú és a húga kifordul magából? Nem tudja pontosan, hogy mit érez a lány, de a testvér ilyen elvesztése az egyik legborzasztóbb dolog a világon. Pollinak legalább ott van az a kapaszkodó, hogy Panka otthon várja. – Én ebbe beleőrülnék. – Feleli fájdalmasan sóhajtva. – Sehogy nem fogod tudni már? Hátha elválnak… vagy nem tudom. – Polli persze mit sem ért az ilyen kapcsolatokhoz, szerencsére nem látott még rossz párkapcsolatot, mert a szülei szépen élnek. Volt, hogy hallották már őket veszekedni, de azt is csak alvás helyetti hallgatózásnak köszönhetően. Az utóbbi időben volt több vitájuk, amikor nem tudták eldönteni, hogy mérjék-e Pollit elengedni a Bagőlykőbe.
Picit meglepi, hogy megfogják a kezét, döbbenten mered egy pillanatra a vele szemben ülő lány arcába, de végül is ő is szívesen megfogja a baráti jobbot, finoman Olíviára mosolyogva. Nem szokott irtózni az emberek érintésétől, akit megkedvel, azokat szívesen ölelgeti.
- Én semmiben nem vagyok egyedi. – Feleli a fejét csóválva. – Jó, esetleg a zongora, de ahhoz még rövidek az ujjaim. – Sokkal nagyobb dolog a zongoratudása, mint amit ő felfog belőle, mert ritkán jár koncertekre, társaságba, zongoravizsgákra, így nem tudja, hogy mennyivel tud többet a kortársainál. Őt csak a rövidebb ujjai zavarják, amitől kevesebbnek érzi magát, mint amilyen. Sosem vágyott zeneiskolába, mindig házhoz jöttek a magántanárok hozzá, esetleg ők hoppanáltak hozzájuk. Teljesen új élmény számára az iskola minden szempontból, a Bagolykő előtt több sulit látott mesékből, mint élőben.
- Te Rellonos vagy?! – Hüledezik ismét a lány arcába meredve. – Én kedvellek, nem félek. – Feleli még mindig egy kisebb sok alatt állva. Ő úgy képzelte, hogy az összes Rellonba járó diák ijesztő, akiket el kellene kerülnie, ehelyett ki tudja, hogy mennyi ideje, de éppen barátkozik eggyel. – Te nem félsz a többi Rellonostól? – Szalad ki a száján. Elég sok rosszat hallott a zöldekről a klubhelyiségben, jó nem annyit, mintha egy Újpest drukkerekből álló társaságba keveredett volna, de elégszer említették őket ahhoz, hogy félelem alakuljon ki benne. Órán sem nagyon ül oda a közelükbe inkább, nehogy kibújjon belőlük a kisördög.
- Tudod? De ő amúgy miért olyan? – Tudakolja tekintetét ismét lesütve. El sem tudja képzelni, hogy miért bántják egymást az emberek a suliban. – De akkor… ő most… mit csinálunk vele? – Az ő szemében vannak a megátalkodott gonosz csirkefogók, akik sosem változnak. A mesékben is mindig ilyenek, nincs javulás. Azt sejti, hogy nem fog meghalni, de el sem tudja képzelni, hogy mitől tudna egy ilyen lány megjavulni. – Megdobáljuk trágyagránáttal? – Kicsit lehet izgatottabb lett a gondolattól a kelleténél, de ő egész jó kidobóban, legalábbis Pannát sokszor legyőzi, akkor egy jóval nagyobb célpont kilövése nem lehet akadály, ugye?
- Komolyan? Mi ketten? – Kérdi még az előzőnél is csillogóbb tekintettel, arcán széles mosollyal. Nem tudja, hogy mennyivel idősebb nála a lány, talán 3-4 évvel? Ez majdnem olyan lesz, mintha volna egy nővére. – De… nem fognak cikizni miattam? -

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Mikhail
Írta: 2020. július 28. 22:25
| Link

Eső áztatta arcát


A szemerkélő eső kopog az ereszen, elnyomva a bemondó hangját. Az ég fehér takaróba vonta a világot, azzal fenyegetve, hogy soha többé nem enged újra utat a napsugaraknak meleg fényének. A vízfüggöny szürkére festi a vonatok sorát, az épület masszív falait és Domonkos színtelen alakját. A magányosan ásítozó állomáson ő az egyetlen utas. Utaskezdemény.
Az esőtől védve, az egyik épület előtti padon ül, a kapucni alól nem látszik más, csak pár kósza szőke tincs. Ruhája nedves, mintha csak nemrég érkezett volna, a felsőjén csillog pár csepp, mint apró gyémántok, amiknek még nem sikerült eggyé válnia a szövettel. Ujjai között cigaretta, füstje csigavonalban nyújtózkodik az ég felé. Azt, hogy hanyadik szál nyújtózik az ujjai között, már nem tudná megmondani.
Balja a padon pihen, ujjai néha megindulnak, hogy egy néma dallamot játszanak le a láthatatlan billentyűkön, majd hirtelen válnak mozdulatlanná, mintha csak akkor eszmélne rá, hogy mit is művel. Mielőtt kihúzták volna a talajt a lába alól, a zene olyan volt számára, mint a lélegzetvétel. Nehéz a megszokott elhagyása, de még nehezebb annak folytatása. Most mégis itt van...
Tekintete a pad lábánál heverő vékony hátizsákra siklik, majd ismét a vízfátyolba bámul. Figyeli a peron eső áztatta szegletét, a vonatok útját. Indulnia kéne, de még nem született meg a tényleges elhatározás. A kastélyból jószerivel menekülve távozott, szűkek voltak már a falak, a levegő terhes és büdös a hazug együttérzésektől. Senkinek se szólt, Zsombi kérdésére is csak annyi válasz jutott, hogy "el". És most itt van. Itt, az esőfüggönnyel határolt állomáson, egyedül. Pontosan ott van, ahol most lennie kell. Teó értené, ha senki más is, ő értené. Megértené.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. július 29. 21:01 | Link

A Herceg a kastélyba való


Imádom a navinés lánykákat. Azokat az igazi, ízig-vérig sárga gyerkőcöket,akik úgy aggódnak házukból való társukért, hogy mint a pipik rohannak hozzám, körbefogva, ha bármi rosszat sejtető ügy történni készül. Mintha éreznék. Egy lát valamit, másik csekkol, harmadik már fut oda hozzám, hogy aztán pironkodva, ruhát markolászva mondja el, mi nyomja gyermeki szívét s mi botránkoztatja meg érzékeny, tiszta lelkecskéjét. Mindig hálás vagyok az ilyen közbelépésekért, mert így időben tudok cselekedni, mielőtt tényleg történne valami olyan, ami után én is sírni fogok, meg az elveszett bárányka is.
Jelen esetben nem egy hölgy után kajtató kaszanovát vagy órákat mulasztó csibészt kell fülön csípnem. Egy hercegről van szó, aki úgy tűnik elszökött a kastélyából. Az eső esik, drámai időt választott a gyermek. Azonban ha csak erre kellett, kérhette volna tőlem is illúzióba, akkor nem ázok bőrig, amíg rohanok végig a faluba vezető úton. Nyilván a pálcámat használhattam volna. Nyilván... csak nem jutott eszembe. A varázsvilág csak akkor marha hasznos, ha gondolsz rá, hogy használd.
A terv fejemben már teljesen kész. Első a vasútállomás. Hiszen aki bőrönddel távozik, annál esélyes ez a csodaremek helyecske. Ezután a tereket, közterületek. Azután a vendéglátó részleg. Bárok, kocsmák. Végül a szülőket értesíteni,ha szükséges átadni az ügyet az arra kijelölt egységnek.
Szerencsémre nem kell végignyálazni egész Bogolyfalvát. A szőke fiú ott ül a peron melletti padon. Megnyugodok, első ránézésre épségben van, nincs nyoma testi sérülésnek. Veszek néhány mély lélegzetet, összeszedem magam, öreg derekam kicsit megmozgatom, aztán majd komótosan sétálok oda hozzá és ülök le mellé a padra.
- Vacak idő - jegyzem meg mély, dörmögő hangon. Azonban alapszigorúság mellett, nincs megrovó él. Minthacsak itt hozott volna minket össze az Isten teljesen véletlenül és nem lenne szó maratonfutásról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Mikhail
Írta: 2020. augusztus 2. 20:57
| Link

Eső áztatta arcát


Talán meg kellett volna kérdeznie. Talán engedélyt kellett volna kérnie, mielőtt útnak ered. Nem arról van szó, hogy ne lenne tisztában a szabályokkal, ismeri az udvariassági formulákat és a kötelezettségeit is. De mit ér a nemleges válasz, ha az sem állította volna meg? Minduntalan menekül a kastély fojtogató, szürke tömegéből, szabadulva a fél füllel elkapott sutyorgások és sajnálkozó tekintetek árja elől. Fullasztóak a kimondott és kimondatlan szavak, amik olyan körülményesen kerülik azt, amit valójában közölni kívánnak; a veszteséget.
Most mégsem menekült, nem a lelkét tépő hiány űzte el. Az, hogy most itt ül, tekintetét az örökké érkező és távozó vonatokra szegezve, hogy a cigarettavég lassan hamuvá ég az ujjai között, ez mind egy előre megfontolt lépés miatt van. Egy régi, álomnak tűnő ígéret, amivel tartozik a fivérének. De ér egyáltalán mindez bármit úgy, hogy ő nem lehet itt? Ő, aki olyan izgatottan várta ezt a pillanatot... A veszteség ólomsúlya alatt az összes levegő kiszalad a tüdejéből, amit az izzó cigaretta füstjével pótol.
Tekintete a pad lábának döntött hátizsákjára siklik, ahogy a léptek zaja elhalnak mellette. Jobbját védelmezőn ejti maga mellé, ujjai súrolják a táska anyagát. Lehet, hogy még nem volt elég lélekjelenléte ahhoz, hogy cselekvésre szánja el magát, de abban biztos, hogy ha órák múlva is jön el a pillanat, mikor az eső hidege már a ruha alá kúszott és a lábai zsibbadtan tiltakoznak a terhelés ellen, el fog érkezni a megfelelő pillanat. Ezért addig is őrzi a zsákban lapuló kincset.
A hozzá intézett szavakra csak bólint egyet, majd a kapucni védelméből pillant oldalra a férfira. Feketéi lassan kúsznak felfelé az eső áztatta ruházaton, a borostás arcig, a homlokot átszelő ráncokig. Ujjai, mint bilincs a szabályszegőre, úgy fonódnak a hátizsák pántjára.
- Utazik? - hangja rekedten taszítja háttérbe az eső kopogásának monotonitását, hogy végül újra átvehesse az uralmat és kitöltse a kínos csendet.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. szeptember 9. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. augusztus 4. 19:13 | Link

A Herceg a kastélyba való


Ahogy az eső koppan a peron szélén, az egész atmoszféra fekete és fehér. Akár egy régi filmben, ami alatt melankolikus zenét képzelek el. Csendes hegedű szót, balladát éneklő zongorát.
Talán ezért is vártam olyan nagyon valamiféle eltúlzott reakcióra, ami kiszínezi a napomat. Tudom is én, csak a szokásosat, elkerekedő szemek, összerezzenés, sírás, sikoltozás, esetleg üvöltve elrohanás, mondván, hogy " Soha nem kap el élve!". Azonban ez a fiú sem szívbajos. Enyhe csalódás fut végig arcomon. Én tényleg akartam, hogy legyen valami remek kis műsor. Bár talán legközelebb eridonosra kell vadásznom ahhoz, hogy ilyet láthassak.
- Nem, és remélem te is csak azért ücsörögsz itt, mert elkapott az eső - tekintek a hátizsákra. Ez nem bőrönd. Valamelyik fruska kicsit túlzott, vagy talán az a pápaszemes mondta? Jaj szegénykém őt aztán igazán nem vehetem ezért elő, mert olyan vaksi, hogy csoda, hogy Domonkost be tudta azonosítani.
Ámbár akárhogy is van, az, hogy az állomáson kapom el, nem hiszem, hogy véletlen.
Jól tudom a gyermek sorsát. Hallottam ezt meg azt. A tanári épp ugyanolyan lepcses szájú mint a diákság bármely közösségi tere. Ha nem jobban. Viszont akármennyire is sajnálom nem nézhetek el neki mindent a gyász miatt. Nem volna fair a többiekkel szemben. Sőt, vele szemben sem.
Így is sok mindent nem hozok fel. A cigarettát, amiért Tánya megbüntette már, a engedély nélküli hétköznapi sétafikát a kastélyon kívül és még biztos találnék valamit ha nagyon akarnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. augusztus 26. 08:51 | Link

Polli


- Nem, nincs külön, pont olyan életet élünk, mint a muglik. Autót vezetünk, használunk áramot, mobilt.
Valahogy sosem merült fel, hogy olyan helyre költözzünk, ahol csak mágusok laknak, vagy legalábbis van külön mágusnegyed. Úgy neveltek minket, hogy mind a két világban tökéletesen megálljuk a helyünket, tudjunk érvényesülni. Sokat járunk például különböző szálláshelyekre, furcsa lenne, ha rettegnénk a liftben. Őszintén szólva, ma már nem tudom elképzelni, hogy például életem végéig Bogolyfalván lakjak. Én szeretem Szentendrét, mert gyönyörű hely, szívesen élnék ott, miközben átjárok mondjuk barátokhoz. De ez még a jövő zenéje, hiszen még csak negyedéves vagyok.
- Igen, ott van Tatán az aurorképző, a bátyám ott tanult, és gyakran meglátogattuk. Persze akkor még nagyon kicsi voltam, mert ő jóval idősebb nálam, de igen. Annyira a várost nem ismerem, mert inkább csak Ádámmal voltunk.
Azt nem mesélem el, hogy egy egész hetet bőgtem otthon azért, mert a bátyám elmenet és véleményem szerint soha többet nem jön vissza, hogy elhagyott, és elvették tőlem. Szent meggyőződésem volt, hogy rosszul érzi magát, hogy csúnyán bánnak vele, hogy az egész nem szól másról, csak arról, hogy megkínozzák őt. Látnom kellett, hogy tudjam, jól van. Szokták mondani, hogy a gyerekek vagy nagyon anyásak vagy nagyon apásak. Ami engem illet, én nagyon Ádámos voltam mindig is. Nagyon szerettem a testvéremet, az első pillanattól kapcsolat volt közöttünk, aztán előbb az akadémia vitte el, utána pedig Vivienne. Meg kellett tanulnom nélküle élni, elfogadni, hogy felnőtt.
- Szereti. Az elején nem szerette a gondolatot, de az aranyvérűek, már azok, akiket tényleg aranyvérűnek nevelnek, tudják a kötelességüket. Lehetünk szerelmesek másokba, de ha nem olyan, aki megfelel, akkor el kell engednünk. Ádám megszerette Vivit, szóval neki szerencséje volt, és Ricsinek is, mert ő olyan lányt szeret, aki beleillik a kritériumokba, habár éppen megint szakítottak.
Fel is háborított, hogy arra kell hazaérnem, hogy Ricsi és Lili megint nem tudnak viselkedni, és megint van valami, ami miatt szétmentek. Nem igazán értem a szerelmet, mármint ők szerelemből civakodnak, de nem értem, hogy ha szeretsz valakit, akkor hogyan lehet civakodni. Egyszerű, életem ezen pontján még nem találkoztam Lucas Deightonnal. Később minden értelmet nyer, egyelőre azonban csak annyi látszik ebből, hogy néha zavartan megforgatom az ujjamon a fogadalomgyűrűmet.
- Szerintem már nem fognak elválni, de nem is baj azt hiszem, mármint, örültem volna neki, ha nem veszítem el a testvéremet, de megértem, hogy neki most már felnőtt dolgokat kell csinálni. Kell, hogy házas legyen és családja legyen. Jobb most, mintha nagyapóvá válva tenné ezt.
Szerintem nem idős még, harminchárom éves, de azért már szívesen babáznék, és alig várom, hogy vagy ők vagy Ricsiék bejelentsék, hogy jön a baba, de akár Eszter is beelőzhet azzal, hogy hirtelen bemutat egy férfit, mint a párját és közli, hogy terhes. De szerintem most sokkal erősebb benne a tudat, hogy aurorrá váljon.
- Akkor te abban vagy egyedi, hogy rövid ujjal zongorázol. Úttörő vagy, aki bebizonyítja, hogy rövid ujjakkal is van esély csodás hangok pontos játszására. Egy nap pedig én leszek az, aki az egyik előadásodon izgatottan súgom oda a mellettem ülőnek, hogy, együtt voltunk diákok és nagyon büszke vagyok rád.
Én hiszen, ha kell helyette is, hogy képes rá, ezen ne múljon. Szeretem hinni, hogy minden embernek van valami különleges küldetése az életben. Nem nagy, csak különleges. Például megülni a legvadabb lovat vagy társsá válni egy olyan ember mellett, aki önértékelési problémákkal küzdve úgy véli, számára nincs kivel boldognak lenni. Nem kell mindig hatalmas dolgot véghezvinni, egy kis aprósággal lehet sokkal nagyobb csodát is elérni, mint valami hatalmassal.
- Igen, rellonos. Szerintem ez inkább a családnevem miatt van, inkább illek a navinébe, de szeretem a Rellont, szeretem az ottani légkört, az embereket, a házvezetőimet. Olyan normális ott mindenki.
Szeretem, amikor megbortánkoznak, hogy rellonos vagyok, mert tudom, hogy se a kinézetem, se a viselkedésem nem utal arra, hogy rellonosnak kellene lennem. De ezt dobta a sámánbot, ahogy mondani szokás. Én nem bánom egy kicsit sem. Lehettem volna magántanuló, de eszemben sem volt. Fel akartam nőni, és ahhoz az az első lépés, hogy vannak szobatársaim, napirendem, amihez tartom magam, és ami csak egy kicsit tér el a normálistól. Haladok, szépen lassan, de haladok.
- Nem, nem félek. Szeretnél megismerkedni velük?
Biztos vagyok benne, hogy el lehetne intézni valahogy, hogy megmutassuk Pollinak, mi mennyire jófejek vagyunk igazából. Legalábbis szerintem nagyon rendben van a Rellon, még nekem is, aki nagyon nem tud barátkozni, nagyon nehezen találja meg a hangot másokkal.  
- Mert egy segg. Azt hiszi, hogy ő a legszebb és legtökéletesebb ember a világon, hogy minden fiú őt akarja és, hogy bármit megtehet, mert ő a valaki itt. Pedig ez nem igaz. Szerintem eléggé rosszul nevelték, beképzeltté, de amíg valaki le nem töri a szarvát, addig ilyen lesz.
A trágyagránátra elégedetten hümmögök egyet, eléggé jó gondolat, de túl gyorsan hat és túl brutális, ha már bosszú, akkor álljunk bosszút mindenkiért. Ha már büntetőmunka, akkor kapjak olyanért büntetőmunkát, amivel másoknak segítettem. És egy gonosz lány kiiktatása éppen ilyen.
- Tetszik a trágyagránát, de abból nem tanulna. Mi lenne, ha mi azt csinálnánk vele, amit ő is csinál másokkal? Nem szép, ahogy viselkedik, de ha ő az áldozat, akkor megtapasztalja, hogy miért rossz az, amit csinál. Aztán megdobáljuk trágyagránáttal. Mit szólsz?
Mondjuk ezért nem biztos, hogy bármelyik házvezetőtől buksi simit kapok, de ezt most engedjük el, én éppen beilleszkedek.
- Nem nagyon érdekel, hogy mit csinálnak, én szeretnék veled lenni, de ehhez az kell, hogy visszaforduljunk. Szóval, visszajössz velem a suliba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Mikhail
Írta: 2020. szeptember 9. 21:36
| Link

Eső áztatta arcát


Más diák talán pironkodva kérne elnézést, tucatszor megismételve azt és felelőtlenül ígérgetve, hogy soha többé nem tesz hasonlót se. Talán próbált volna elrejtőzni, bárhogy és bárhol, mindenáron elkerülve a lebukás kínos élményét. Talán zsigerből hazugságokkal árasztaná el Mikhailt, negédes szavakkal simogatná a házvezető lelkét és egóját. Más diákok talán mutattak volna bármilyen... érzelmet. Domi ajkait egy halk sóhaj se hagyja el, nincs meg a gyomrot összeszorító hideg érzet, amiért rosszat tett és kiderült. Nem önti el pír az arcát, amiért idejekorán rajtakapták a kihágáson. Arca szenvtelen, feketéi kitartóan bámulnak a vízfüggönyön át egy adott pontot. Ujjai között lustán füstölög a cigarettacsonk, amit kisvártatva elnyom a cipője talpán. Hogy a házvezetője jelenléte sarkallta-e erre, valószínűleg még ő maga sem tudná megmondani.
Ujjai lassan engedik el a táskáját, ami nesztelenül hanyatlik vissza a pad lábának és húzza vissza a kezét az ölébe. A csikket suta mozdulatokkal forgatja baljában. Most nem tartja illőnek, hogy nemes egyszerűséggel a peronra pöccintse, ahol már annak társai rég a földbe lettek taposva.
Szeme sarkából pillant ismét a férfire, ahogy a szavai eljutnak hozzá és egy mosoly halovány árnyéka fut végig arcán. Kipihenve sikerül elég hamar összeraknia Mikhail felbukkanásának okát. Már megint a pletykák...
- Mondhatni - kínzó lassúsággal érkezik a válasz, amit félig elnyom a hangosbemondóból érkező kissé torz, erélyes tájékoztató. Némán követi pillantásával a leszálló varázslókat, majd a távozó vonatot. Páran pálcát ragadnak és esernyőbűbájjal próbálják távol tartani maguktól a záporozó esőcseppeket, másik sietős léptekkel közelítenek a fedett peron oltalma alá. Csupán egy valaki áll meg félúton, hogy szemügyre vegyen valamit, majd pár pillanattal később az eső szakadatlan kopogása közé el-elhaló, lágy hangok vegyülnek.
Domi előrébb hajol ültében, térdére könyököl és feketéit az alakra függeszti. Lassan emeli kezét, hogy baljával a pár kósza dallamot megszólaltató alak felé mutasson. A mozdulatok közepette ujjai közül észrevétlenül hullik ki a cigarettacsikk.
- Tud zongorázni? - kérdi halkan, hangjában megmagyarázhatatlan érzelmek árjával. Vágy? Szomorúság? Izgalom? Ingerültség? Talán az összes. Talán egyik sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 5. 22:22 | Link

Vajda Olívia

Érdeklődve figyeli Olcsi szavait. Ők nem ilyen híres aranyvérű család, de ettől függetlenül a szülei igyekeznek távol tartani valamennyire a mugliktól. Persze muglik között van a házuk, van otthon számítógép meg tévé (igaz ezeket nem szokták olyan sokat használni, leginkább csak filmeket és meséket néznek rajta), meg hát persze Polli tisztában van a forinttal, jár mugli boltokba, egyszerűen csak limitálják a hozzáférését a dolgokhoz. – Van saját mobilod? – Kérdi csillogó szemekkel. Nagyon sok ember kezében látta már, a szülei rá is szóltak, hogy ne bámulja már annyira feltűnően őket, hogy mit csinálnak rajta, mert illetlenség. De hát, ha egyszer érdekli. Azt mondják, hogy neki nincs rá szüksége, így is több képernyőt néz, mint kéne egy boszorkának az ő korában. – Milyen színű a tokja? Megmutatod? Megfoghatom? – Árasztja el kérdések, sőt mi több kérések újabb hadával a rellonost. A világvége kezd elmúlni. Volt már a kezében mobil, annyira lenyűgözték a színes tokok, amiket rájuk lehet tenni, volt köztük olyan puha zselés is, mint a labdái.
- Ó-ó! Ott dolgoznak a szüleim is, mind a ketten a gazdasági osztályon vannak. Lehet ismerik a bátyád…. látásból? – Az elején nagyon bepörgött, hogy még akár távoli ismeretség is lehet köztük, de aztán rá kellett jönnie, hogy a gazdasági dolgozók lényegében semmit nem találkoznak a diákokkal, esetleg az iktatószámukat és a nevüket látják.
Meredten bámulva hallgatja, amit a lány mesél neki. Néhol behunyja a szemét, lassan megrázza a fejét, hogy kifejezze, ő ezzel bizony nem ért egyet. – Én nem tudnék így élni… de akkor most… Te is… így fogsz férjhez menni? – Kérdi a száját húzva ismét a rellonos arcába bámulva. Ez nem lenne fair vele szemben, hát nem ezt érdemli. Senki nem ezt érdemli. Pollit még nem érdeklik a fiúk, de ha egyszer majd fogják, akkor ő az igazi nagy szerelmet akarja, ahogy a mesékben. Jó, nem kell első látásra, jó a harmadik randin is. De igazit, nem kötelességtudatosat. Disney hercegnő szerelem, nem történelemkönyvi hercegnő szerelem, ő így képzeli.
- Komolyan eljönnél? Karácsonykor szoktam Budanekeresden a Nagyszínházban a gyűjtésen játszani! – Nem gyakran szokta felajánlani az ismerőseinek, hogy jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit tud, de Olcsinak szívesen megmutatná. Az emberek általában szeretni szokták a fellépéseit, csak ő utálja őket. Mármint az embereket, nem a fellépéseit, azokra gyakorol annyit, hogy jól sikerüljenek. De az emberek… hogy azok milyen_hangosan_tapsolnak. – Csak tudod, a La Campanella… a Vágta… - Sóhajta teljes lemondással. – A technikáját értem, látom. – Magyarázza levegőben a képzeletbeli billentyűkön mutogatva. – De annyira gyorsan vált oktávokat, hogy… áh… - Sóhajtja ismét állait a tenyerébe temetve, karjával dramatikusan lekönyökölve a térdeire. – A Navine jó. De a Rellon? Normális? Nem bántják egymást? – Kíváncsiskodik a fejét oldalra döntve a csuklójával. Meg legfőképp, más házból valókat nem bántanak le? Polka mást hallott. – VELÜK? A nagyokkal? A nagy-nagy szőkékkel? – Ájuldozik hirtelen kiugorva a pózából, kezeivel mutogatva a nagy szintjeit, bár az még így sem közelíti meg Mihailt meg Theont. Talán, ha felállna az ülésre és rendesen kinyújtaná a karját. De így? – De tényleg őt akarják a fiúk a suliban? – Kérdi bizonytalanul, bár azért a beképzelt seggen elmosolyodik. Tetszik neki ez a nyelvezet, annak ellenére, hogy nem szokta használni. Van néhány ilyen lány a suliban, akiről süt, hogy a legtökéletesebbnek hiszik magukat és beleköthetnek a kisebbekbe, vagy akár a nagyobbakba is, ha úgy tartja kedvük. – Kicsúfoljuk? Ááá…. A rellonosokkal? – Biztos benne, hogy ha néhány kemény rellonost tudnak a saját oldalukra állítani, akkor ez a buta liba bizony be fogja fogni a száját. Remélhetőleg akkor még járatni fogja, amikor a trágyagránát érkezik felé.  – Benne vagyok. – Feleli komolyan bólintva. Egy látványos bosszút már csak nem hagyhat ki. – Azt hiszem… ezt látni akarom. – Feleli szemeit összeszorítva. Még éppen visszaérnek az első órára, ha az állomáson elcsípik a visszamenő vonatot. Csak nem fog feltűnni senkinek a hiányuk, elvégre nem mentek messzire… Budapestig? Az országhatárt nem hagyták el.


//köszönöm  Love//

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2020. október 11. 18:33 | Link

Asztrid

Szeret utazni. Az utazás valahol a változás szinonimája számára és ahelyett, hogy hoppanálna, vagy kandallón keresztül járkálna, inkább felül a vonatra és utazik pár órát. Erre persze most szüksége is van, hiszen a budanekeresdi lakását eladta, ám néhány holmija még ott van, amiket el kell hoznia. Öccsének szólt is, hogy a mai napon nem nagyon találkoznak majd, mert a "maradékot" elhozza és nem biztos benne, hogy összefutnak emberi időben.
Az állomásra sétálva hagyja, hogy kigombolt kabátjával játsszon az őszi szél, mely most még épp nem csípős és csontig hatoló, hanem kellemesen simogató. Szereti ezt az évszakot még annak ellenére is, hogy sokakat depresszióba és fáradtságba taszít, vagy épp lehangol a folyamatosan sötét és esős évszak. Szereti a színeit, ahogy a fák lassanként először csak átöltöznek, majd le is vetik ruhájukat november végére. Nincs is jobb dolog, mint az eső kopogására elaludni, vagy egy forró teával kémlelni az utcán járó-kelő embereket: jönnek és mennek, némelyek esernyőt tartanak, mások kapucniban próbálnak szárazak maradni és persze vannak, akik elfelejtenek bármit is magukkal vinni. Megáznak, futnak, valami fedett helyet keresnek, vagy egyszerűen csak sietős léptekkel igyekeznek eljutni a céljukhoz. És akkor ott van ő, aki szívesen visz esernyőt, de ha teheti, akkor anélkül, hagyva, hogy az égi áldás mossa arcát, sétálgat, akár mindenféle konkrét cél nélkül is.
Az állomásra érve valamennyire fel kell ocsúdnia abból a transzból, melybe gondolatai ejtették, hogy a jegyárusító ablak felé kanyarodjon és megvegye az utazáshoz szükséges papírokat. Az üveghez lépve meglepődve ismeri fel a mögötte ülő nőt, ám arcán nem látszik a sokk, csupán tekintete tükrözi, hogy igencsak váratlan egy találkozás ez a mai. - Asztrid kisasszony, nem gondoltam volna, hogy épp itt találkozunk majd - háta mögé pillant, hogy felmérje, mekkora sor fogja hamarosan erőszakkal eltávolítani, ha bájcsevejbe kezd, de egyelőre senki sem várakozik mögötte, így ugyanazzal a lazasággal és nyugodtsággal fordul vissza, hogy egy kedves görbe íveljen arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kharón Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. október 11. 19:20 | Link

Teodor/Music


Reggel hattól este hatig szóló, tizenkét órás munkaidő. Két nap munka, két nap pihenő. Ez az alap beosztása, de ma cseréltek egyik váltótársával. Kolléganőjének el kellett mennie valami halaszthatatlan okból. A műszakváltás nem okozott Asztridnak gondot. Nincs senkije akihez igazodnia kellene. Neki meg olyan mindegy, hogy ma vagy holnap lesz otthona négy fala között vagy, ha az idő engedi, akkor a természetben. Ma tehát itt van az ablakban és kiszolgálja az érkező utasokat. Gyorsan és hatékonyan ad jegyet. Nem cseveg, nem csacsog senkivel. Nem azért fizetik. Nincs rossz kedve, ennek ellenére nem mosolyog sokat. Ilyen a természete. A felrúnázott jegykiadó gépbe viszont olyan könnyed és kecses mozdulatokkal üti be a szükséges adatokat, mintha csak egy zongora billentyűin játszana. Egyik utazó jön a másik után. Telik a nap és lassan eljön az első rövid szünet, a reggeli ideje. Asztrid csak kétszer eszik egy nap és mindig otthonról hoz ételt. Rápillant a monitor jobb felső sarkában lévő órára mert rajta soha sincs. Nem hord. Bilincsnek érzi. Tényleg csak néhány perc és ehet ettől kicsit felfelé ível ajka szeglete. Meghallva, hogy beszélnek hozzá odafordul a hang forrásának irányába és már kezdi is a jól begyakorolt szöveget. - Jó reggelt! Miben segíthetek? - kérdezi lágy de tartózkodó hangon - Oh, Farkasházy úr, bocsánat nem ismertem meg - szabadkozik csendesen amikor meglátja ki áll előtte és még a vállait is lehorgasztja zavarában. Nem számított itt ismerősre. Főleg nem a szakemberre. Hirtelen nem is tudja mit csináljon ezért vékony ujjait elemeli a billentyűzetről és maga előtt a pulton összekulcsolja kezeit. Nem a szavak embere. Teljesen kizökkentette a nem várt találkozás abból a rutinból, amit a névtelen utasok kiszolgálása közben kialakított. Egyenruhában van. Fehér, hosszú ujjú ing, felette sötétzöld felöltő rajta a Magyar Mágus Vasutak logójával. Két aktív pálca előtt klasszikus szárnyaskerék. A mellénnyel megegyező színű nyakkendő, vastag csomóra szépen kötve. Még apja tanította. Ülve nem látszik de térd fölé érő szoknya tartozik még a szetthez. Mint egy pajzs vagy vértezet. Asztrid szeret így gondolni itteni viseletére. Megvédi őt az emberektől. De úgy látszik most ez sem segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. november 5. 13:13 | Link

Pollim Love

Táptáráp-táptáráp mindjárt megérkezünk! Annyira várom már, hogy megnyunyózzam az én kis tesókámat! Sokáig tartott mire rávettem anyuékat, hogy nekem TÉNYLEG kollégiumba kell mennem, és egészen véletlenül pont Bogolyfalvára. Nem, nem azért, mert ott van Polli! Hanem, mert nagyon jó előkészítő és után milyen jó lesz bekerülni az iskolába úgy, hogy már ismerem a környéket. Valamiért ezt nem nagyon akarták elhinni, de a sokadik kiscicaszem és/vagy hiszti után csak belementek ebben is. Lám-lám, ilyen drágák az én őseim.
- Nyughass már, Áron! - mondom a kis puffskeinnek, aki amúgy csak nagy szemekkel mered rám. De mivel én izgek-mozgok a kabinban, úgy tűnhet, mintha a kis állatkám csinálná. - Mikor érünk már oda? - kérdezem a mellettem ülő megszeppent kisfiútól, akinek úgy néz ki, hogy nem vagyok szimpatikus annyira. Legalábbis alig-alig válaszolt a kérdéseimre, amiket feltettem neki és most is csak félve vállat von. - Áh, veled se megyek sokra, Gellért - fintorgok egy kicsit és lassan csúszni kezdek lefelé az ülésről. Már a hátam közepe éri az ülés szélt és csak a fejem van fenn teljesen. hihetetlen mértékben unatkozom. Közben azért valahogy felügyeskedem Áront, hogy ne essen le, én pedig lecsusszanok végül a padlóra. - Áááá, uncsi - pattanok fel, majd már azt nézem, hogy Gellért fején kívül, mire tudnék felmászni, amikor is lassítani kezd a vonat!
- Juhiiii, megjöttünk! - lelkendezek és máris lerángatom a bőröndöm az emeleti tartóról. Felpattintoma zárat és elkezdem belehányni a dolgokat, amiket az út során elővettem. Szóval sok csokipapír, néhány ruha, amivel bebmutatót tartottam Gellérnek, játékfigurák, néhány ilyen-olyan könyv. Erősen beszuszakolok mindent és vadul nyomom le, hogy ne buggyanjon ki semmi sem az oldalán.
- Gellért, gyere már és kapcsolt be ahol kell. Légyszi - mézes mázos mosolyt engedek meg, amire ő egy nagy sóhajjal ugyan, de feláll és segít elzárni a cuccaim. - Köszi! Irtó jó fej vagy, de most megyek, majd talizunk! - vigyorgok rá, és elindulok, magam mögött húzva a cuccom, hogy elsőként szállhassak le a vonatról. Mivel még mindig nem értünk oda, ez simán megy, a többiek még csak pakolásznak, készülődnek. Megnézem magam az üvegben, megigazítom a kócos hajam, amennyire tudom, de a végén egy legyintéssel hagyom a fenébe. Polka így is meg fog ismerni! Végül csak megállunk, én pedig szinte leugrok a peronra. Azonnal kutatni kezdem az én édes tesómat, miközben megindulok a kijárat tábla irányába. Csak nem mögöttem lesz! Ééééés nem! Meglátom őt, ahogy a hajába kap a szél, én pedig mindent eldobva rohanni kezdek felé. Ami csak azért baj, mert ugye közben mindenki leszáll, és szlalomoznom kell meg sűrűn "bocsi-bocsi"-znom. El is taknyolok hirtelen, de már fel is pattanok és a dühösen utánam kiabűló férfire ügyet sem vetek, akiben fennakadtam az imént. Már csak pár méter és moooost a karjaimba zárom fülig érő mosollyal a tesóm!
- Polka, Polka, Polka Polllllllkaaaaa - szorítom lyan erősen, amennyire csak tudom. Persze aztán gyorsan észbe kapok és elengedem, nehogy valami gondja legyen a szeretetcunamimmal. Alig bírom türtőztetni magam és végre, itt vagyok!!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. november 11. 01:00 | Link

Pannám Love


Amikor otthon volt az iskolai szünetben együttes erővel próbálták meggyőzni a szüleiket, hogy bizony Pannának sokkal jobb lenne ebben az előkészítőben, mint a tataiban. Azonban ők valamiért hajthatatlanok voltak, mindig csak ugyanazt mondták, amit az elmúlt években olyan sokszor: nem lehet, mert Pannának még itthon van a helye. Akárhogy forgatta a szemeit, érveltek, ellenkeztek mind a ketten, egy egész tanévközi szünet sem volt elég arra, hogy együttes erővel meggyőzzék a két nagy Pé-t, hogy a legkisebb P-nek szüksége van a hegyi levegőre, no meg a bogolyfalvi tavakban élő kacsák megismerésére. Elvégre ki ne akarna suli után kacsákhoz járni, nem igaz?
Nos, az ősök nem így gondolták, így Pollikának fülét-farkát behúzva, egyedül kellett visszakullognia az iskolába. Számolta is, hogy már csak néhány év és nem mondhatnak többé nemet, elvégre miután betöltötte a 14-et neki is mennie kellett. Csak aztán belegondolt, hogy az igazából még milyen sok idő. Az iskolába érkezvén a Panna projektet okozta bánatára még csak rárakódott az, hogy új házvetetőket kaptak, akikkel nagyon nehezen tudott mit kezdeni. Messziről egészen szimpatikusak neki, de direkt kerüli az alkalmat, hogy a közelükben legyen. Meg ki fogja beismerni, hogy kezdi kedvelni őket? Na ugye.
Viszont! VISZONT! Ettől nagyobb öröm nem érhette volna Pollit, mint a múlt heti bagoly a szüleitől, miszerint mégis megengedik, hogy a húga ide járhasson. Először azt hitte, hogy csak viccelnek. Meg másodszor is amúgy. Teljesen hülyének nézték a reggelinél, amikor harmadik olvasásra felfogta, hogy teljesen komoly a dolog és sikítva Sári nyakába ugrott, hogy aztán átvágtasson a Levita asztalához, hogy Liliébe is beleugorhasson, majd végül tett egy tiszteletkört a Navinénél is, hogy Marcinak is külön elmesélje. A rellonosokhoz nem mert odamenni, hogy Olcsinak is elújságolja, de a hangerejéből valószínűleg már ő is hallotta - meg valaki azt kiabálta onnan, hogy ‚kussolj már, nem lehet tőled enni‘, de ez őt azon a reggelen egyáltalán nem érdekelte. Különben is csak a visszhang erős.  Azóta le sem lehet lőni, számolja vissza a napokat, hogy találkozhasson Pannával.
Az ő Pannájával.
Lopott neki a legfinomabb mézes kekszből, amit a reggelihez adnak és még ő is megeszi, mert végre meg tudja kóstolni. Nem tudja, hogy az előkészítőben is ugyanazok a manók főznek-e, még sosem járt ott. Kabátzsebébe csúsztatva a kincset toporog az izgalomtól, ahogy befut a vonat. Nem ért ki túl sokkal hamarabb, valamiért nem szívesen engedik az állomás közelébe - pedig most nincs oka szökni.
Ahogy a morajló tömeg lezúg a vonatról rájön, hogy itt veszély van, így a peron mellől inkább az állomásépület irányába húzódik, mert nem szeretne a közelükben lenni. Túl sokan vannak, túl hangosak, túl gyorsak, túl közel jönnek. A folyosón már megszokhatta volna,de akkor sem szereti.
Ebben a szeles időben jobb távolabb lenni tőlük. Izgatottan kémleli az embersereget, hogy merre van az ő kis szőke másik fele. A többi csak díszlet, nem miattuk van itt, azonban nem látja. Ugye nem késte le a vonatot? Mi van, ha mégis átverték?
Épp kezdene elszontyolodni, amikor meghallja a nevét. Vigyázzba húzza magát, kezeivel izgatottan kalimpál. Ez Panna hangja. - Panna? - Kiált a hang után, hátha megtalálja, mint a denevérek. A már csökkenő tömegbe tesz néhány lépést, amikor megpillantja húgát éppen feltápászkodni a földről. Épp csak feldolgozni van ideje a látottakat meg nagyot szisszenni, amikor egy hatalmas ölelést kap, és ő maga sem tud mást tenni, mint szorosan a karjaiba fonni Pannát. Érezni a samponja illatát, az otthoni öblítőjüket. - Úgy hiányoztál. - Nyüsszögi még mindig magához vonva, majd ő maga is elengedi, de az arcáról nem olvad le a mosoly, a szíve még mindig hevesen ver. - Hogy vetted rá Anyáékat? Hány hétig nyígtunk érte... követeltük... érveltünk... - Sorolja a fejét illegetve minden listapontra. Nagyon fárasztó volt. - A cuccaid? - A felelősségteljes nővér már tudja, hogy arra vigyázni kell. Gyakorlott önálló nagylány. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. november 11. 15:10 | Link

Pollim Love

Tényleg nem elmondható az az izgalom, amit a Polka iránt érzek. Nagyon sokat voltunk együtt, és szerintem az egész világ legjobb tesói vagyunk, még ha tudom, hogy neki vannak bizonyos hiányosságai. Na, de kinek nincsenek? Ő inkább más egy kicsit, szerintem több is, mint a legtöbb ember és ez nekem elég. Talán emiatt is van, hogy majdnemhogy ikreknek - igaz kétpetéjűnek - néznek néha minket, mert én gyorsabban növök. biztois a sok fára mászástól van. Az, hogy kijön elém biztosan megterhelő számára, nem annyira szereti a zajos helyeket, de ebből is látszik, hogy mennyire vagyunk szíve csücskei egymásnak. Én például még az is elviselem, hogy Gellért nem igazán foglalkozik velem az egész úton, és ezért nem szólják meg a szülei. Pedig a fiúknak kéne szórakoztatni a lányokat, nem? Vagy amúgy akkor mire valók, hmm? Mindegy. Már csak azért is is, mert megérkezünk és egészen gyorsan a karomba zárhatom az én édes nővéremet! Már látom, ahogy észrevesz és integet, én pedig a feltápászkodás után rárohanok, mintha száz éve nem láttuk volna egymást. Még az is lehet, hogy így is van! Csak a szüleink valami aletrnatív dizembióba, vagy mibe tettek, ahol lassabban telik az idő, mint ebben a dibezimóba! Végül nullára csökken a távolság közöttünk és mosolyogva alélunk el egymás karjaiba. Hát én hogy imádom őt, agyon tudnám szorítani! Vigyorogva keresem vele a szemkontaktust, aztán gyorsan végignézek rajta, amennyire csak lehet. Minden a helyén, ő az én Polkám!
- Te is nekem! De most már itt vagyok és nem megyek el soha! - vigyorgok abba csudás kis pofijába. - Csak, ha te is elmész, háhá! - ugrok egyet, miközben kibújok az ölelésből. - Remélem jól tartanak, mert mindenkit megcsiklandozok, vagy... - vakarom meg a buksim, miközben a legnagyszerűbb tréfák váltakoznak sorra a szemeim előtt. - ...megyek az igazgatóhoz és bejelentést teszek, hogy az én Polkámmal ne szórakozzon senki! - vigyorgok és önkéntelenül is az egyik lábamról a másikra állok. Nem nagyon tudok megmaradni egy helyben általában, de most még izgatott is vagyok. Itt van Polka! Kérdésére elgondolkodom, de igazán nem tudom, hogy végül mi tört meg bennük. Talán belátták, hogy rosszabbul járnak, ha nem engednek el, nem tudom.
- Talán látták, milyen szomorú vagyok nélküled és nagyjából minden találkozáskor nyaggattam őket tovább. Nem tudom - vonok vállat. - De nagyon hálás vagyok nekik, még azt is megígértem, hogy csudajó tanuló leszek! - ebben azért nem vagyo annyaira biztos, hogy jó ígéret volt, mert még a végén be kéne tartani. Szerintem ezt csak úgy mondják az emberek, nem? Elkerekednek a szemeim és eltátom a szám, ahogy megijedek, hogy... gőzöm sincs. Várjunk csak... fent még bepakoltam, aztán hoztam magammal, még le is szálltam vele talán.
- Öööö, hát ott valahol - intek magam mögé. - Áron ott vigyáz rá, biztos - vigyorodom el és ezzel próbálom meggyőzni, hogy minden rendben van azzal a cuccal. Nem kell egyből kétségbeesnie neki. Nekem kéne, basszuska!
- Van már varázspálcád? És milyen a suli? Vannak már barátaid? És megmutatod, hogy hova kell mennem? - hát most megindultak a lábaim, szóval miközben rázúdítom a kérdéseimet, körbe-körbe járok körülötte. - Jó, menjünk el a cuccért, anyu úgyis küldött neked valamit. Valami borítékot, ott van benne valahol... vagy a zsebembe - kutakodni kezdek bennük, majd széles mosollyal előhúzok egy szanaszét gyűrt borítékot a jobb farzsebből. Kicsit kiegyengetem, meg ilyesmi és átnyújtom a tesómnak.  - A tiéd, nagyon vigyáztam rá! - elindulok a csomagért és Áronkáért, remélem meglesznek. Főleg Áron, miatta nagyon sírnék!
Utoljára módosította:Palotás Panna , 2020. november 11. 16:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 10. 17:14 | Link

Pannám Love


Annyira be volt már zsongva, hogy másról sem tudott beszélni, mint Pannáról. Igaz, valószínűleg az összes barátja tudja már a kislány teljes életét, de most... meghallgatak mindent elöről. Meg most már a ‚ha itt lenne Panna‘ narratíva átváltott ‚MINDJÁRT ITT LESZ PANNÁ‘-vá, így azért egészen változatos módon ismerhettek meg dolgokat ismét. Az igazat megvallva az elmúlt időszakban az idő sokkal lassabban telt, mint máskor, hiszen számolta a napokat, hogy mikor találkozhat végre a húgával. A hétvégék teltek a leglassabban, hiába áldotta meg őket sok tanár megannyi leckével, ha egyszerűen fejben nem volt ott. Sokkal érdekesebb volt az, hogy a testvére itt lesz néhány perc sétára és itt is marad. Lehet, hogy most kapni fog pár rosszabb jegyet, de semmi baj. Majd... tanul. Valamikor.
Most és az előkövetkezendő időkben sokkal, de sokkal fontosabb dolga lesz. Csak tudjon kiszökni a faluba annyit, mint tavaly. A kacsák biztosan féltékenyek lesznek Pannára, mondjuk ha a lány nem bánja, akkor kettesben is etethetik őket.
- Együtt fogunk elmenni. Kiszámoltam, már nem kell sok és te is jöhetsz hozzánk. Nézd! - Mutat át az állomásépület fölött magasodó kastély irányába. Nem látszik belőle túl sok innen, de egy-két magasabb torony igen. Meg nem mondaná, hogy ez az övéké, vagy a csillagvizsgáló-e, az udvarról is nagyon nehezen jött rá, hogy melyik az Eridon torony. - A Titétek is szép, csak nem ilyen nagy. - Még sosem volt benne, de többször elsétált már előtte. Ha kint visítoztak a kicsik, akkor inkább tett egy kerülőt, mert zavarták a hangok. Többször elképzelte már, hogy mi lenne, ha az egyik szőke kislány Panna volna. Erre itt van, ténylegesen, igazándiból most már ő lesz az. - Jól. Lettek barátaim, akik megvédenek. De azért megcsikizhetjük őket, aztán mehetünk az igazgatóhoz, hogy bántottak minket. - Teszi hozzá a legártatlanabb hangján, kisujjával megbökdösve a drága húga kézfejét. Azt már sikerült megúsznia, amikor a csúfolóin bosszút álltak, pedig az nagyobbat szólt, mint egy csiki. Igaz, az auror igazgató bácsitól fél egy kicsit. - Képzeld, az igazgató bácsitok tanít engem. Ő nagyon kedves meg minden. - Azt nem tudja, hogy valaha fog-e tudni gondolatot olvasni. Valószínűleg nem. De a bácsi nagyon kedves meg türelmes, úgyhogy remélhetőleg csak a legkedvesebb tanár bácsikat meg néniket engedte az előkészítőbe. Mert ha nem, akkor fogja Olcsit és ott is felrobbantanak egy trágyagránatot. Véletlenül, mert szándékosan senki nem tenne olyat. Főleg nem Pollika, akiről minden tanár úgy tudja, hogy a legédesebb tünemény, aki csak zongorázik, meg Süveges Lilivel viháncol. - Úgy örülök, hogy sikerült rávenned őket. Nagyon rossz volt itt nélküled. - Motyogja a végén azért elmosolyodva pislogva a lányra. Már nem lesz rossz, hiszen végre eljött. Már nem kicsi, nem kérhette a földön fekve bőgve, mint pár évesen, az érvelési technikája meg nem működik olyan jól. De most már nem is kell. - Majd segítek. Miket is fogtok ott tanulni? - Azt beszélik, hogy Pollika sem rossz képességű, viszont ő sokszor érzi úgy, hogy csak a zenéhez ért, más tehetsége nincs. A jegyei nem lettek rosszak, szóval panaszra nincs oka. Most keményen oda kell tenniük magukat, hogy a szüleik elégedettek legyenek. - Áron....  - Épp elkezdene papolni, hogy az ártatlan állatka képtelen megvédeni magát, nem még a csomagokat, de testvére folytatja a beszélégetést.
Mivel a szőkeség feltűnően nyugodt, nagy levegőt véve válaszol a kérdésére, picit eltereli a figyelmét az aggódó, felelős nagytesó szerepről. - Aha, itt van, nézd! - Veszi elő a kabátja belső zsebéből a nem túl termetes, világos barna jegenye pálcát. Közben megtalálja a sütit is, amit elfelejtett odaadni. - Hoztam Neked bagolyköves sütit, ez a kedvencem! - Nyújtja át a kissé már megnyomódott finomságot, majd döbbenten átveszi a borítékot egy köszit elmormolva. - Mi van benne? Itt szabad kitnyitni? - Kérdezi bizonytalanul. Ha pénz lenne, azt nem kéne idegenek előtt.
- Minden megmutatok, gyere, hozd Áront! - Csipogja, s követi Pannát a cuccaiért. Ő maga is segít cipekedni, majd elindulnak kifelé az állomásról.- Egyébként nem rossz a suli. Azt hittem, hogy nehezebben lesznek barátaim, de nagyon sok kedves ember van. Nagybátori Marcit ismered, a tesójával együtt fogtok tanulni. - Kezdi el mesélni izgatottan azokat, akiket már Panna is ismerhet személyesen. Nagyon sokan tudnak már az iskolában Pannáról, elvégre mesélt már róla. Valószínűleg már élőben is látni akarják ennyi történet után. - Lilit meg Sárit egyszer el fogom hozni Neked. Ők olyan aranyosak! - Fejezi be vigyorogva. Teli van a keze, nem tud csapkodni, de járása feltűnően rugozó lesz, ahogy róluk mesél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. december 16. 15:48 | Link

Pollim Love

A lelkesedésem kicsit alábbhagy pár pillanatra, amikor Polka azt mondja, hogy nemsokára mehetek hozzájuk. Még két év! Két bnagyon hosszú év, annyit nem lehet kibírni, annyi nincs is egyszerre! Mégis van, és tudom, hogy valahogy át kell vészelnem - meg jó lenne nem megbukni is, a konzisztencia miatt (micsoda szavakat tudok, Merlinre!) - valahogy. Közben nézem a kastélyt, ami olyan györű, hogy még sosem láttam ilyet, és egy pillanatra bele is dermedek a látványba, szájtátva. Hmm, ez rímelt, egy mester vagyok!
- Nem érdekel, csak az, hogy itt vagy a közelben - mutatok a kastély felé, mert ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna mostanában anyáéktól. talán valahogy majd megköszönöm nekik, például a héten egyszer el fogok ágyazni a szünetben, vagy ilyesmi. Remélem. Felsikkantok, ahogy elmeséli, hogy milyen jól van, és még barátai is vannak. igazi öröm sugárzik rólam felé, mert tudom, hogy nem könnyű neki, de nem lenne igazi Palotás, ha nem tudna megküzdeni az ilyen kihívásokkal. Mégis féltettem nagyon, hogy milyen lesz neki egyedül, de szerencsére úgy tűnik, hogy ügyesen megoldotta. Ebben kételkednem sem kéne, nem igaz?!
- Ú, és kik a barátaid? Egyszer bemutatsz nekik? - csillanak még fel a szemeim is, ahogy belegondolok az igenlő válaszba. Biztos igent mond majd, miért mondana nemet? Nem szégyel engem, vagy ilyesmi, bár néha megtehetné. De ő az én legdrgább tesóm, aki még csúnyát is mondhat rám, ha úgy tetszene nekik. Soha nem tette még.
- Ó, komolyan? És őt is meg lehet csikizni majd? - vicces lenne, ha az igazgató bá csikizésével mutatkoznék be. Szerintem tetszene neki, én mindenképpen benne vagyok, már csak őt kell majd rábeszélni valahogy. Eddig mindig ment, most sem lesz probléma. Arra, hogy rossz volt nélkülem, csak egy újabb öleléssel tudok válaszolni, meg egy hatalmas cuppanós puszit nyomok a testvérem orcájára. Hát, ő is nagyon hiányzott, tulajdonképpen beleőrültem, és még nagyobb galibákat csináltam. Még az is lehet, hogy emiatt engedték meg, hogy ide járjak, ki tudja?
- De cukimuki vagy! Nem tudom, hogy miket tanulunk, még elfelejetettem belenézni a könyvekbe - vonok vállat és elhúzom a számat a tanulásra, bár tényleg megígértem, hogy jó tanuló leszek. Életem legnagyobb kihívása és ha sikerülne, irtó büszke leszek magamra. Mondjuk, ha nem bukok meg, akkor is. Áron pedig tuti megvédi a cuccom, nem kell aggódni, de tényleg. Mégakkor sem, ha hitetlenkedve beszél hozzám Polka ezzel kapcsolatban. Áron egy nagyon jófajta egy helyben ülő puffskein, szóval mi baj lehetne?
- Ú, de vagány! Azta - nézegetem meg a kis varázscerkát, de nem kérem el tőle. Lassan odanyúlok és az ujbegyemmel megérintem, de nem történik semmi, azon kívül, hogy egy nagyot sóhajtok, amiért nem történt semmi.
- Kérem! - kapom ki a kezéből a sütit és máris benyomom a számba, és élvezettel kezdem el rágni, de annyira, hogy látszik rajtam. Mielőtt megfelekeznék az ízorgiában a levélkéről, odaadom neki. Mivel róla van szó, eszembe sem jutott kinyitni, így halvány sejtelmem sincs a tartalmáról. Vagy anya mondta? Nemtom.
- Mintha izé... á, mindegy, bontsd csak ki - talán egy kis zsebpénz, meg néhány kedves szó van benne arról, hogy írjon baglyot és küldjön rólam jelentést, hogy megérkeztem, meg ilyesmi. De nem mernék megesküdni rá. Na, de nem maradhatunk itt estig, szóval elkezdem felkutatni a cuccom. A peron közepén áll, egy elhagyatott csomag szomorúan és vádlón néz rám. Ja, ez Áron, nem is a csomag!
- Jól van, na, itt vagyok, nem? - háborodok fel teljes nyugalommal. Hát nehogy már egy puffskeinnek rossz legyen, hogy egy pár percig hiányolnia kellett? ilyen világ van itt kérem?! Visszabattyogok a tesómhoz, húzom magam után a cuccot és Áront, természetesen. Legalább kedvesebben csipog már a hátam mögött. Majd megnyunyurgatom este, amikor senki sem látja.
- Hát még nem nagyon ismerek senkit, de ha Marci a barátod, akkor a tesója is jó fej lehet - bólogatok boldogan, nagyon biztos vagyok a dologban. Ha meg nem, majd az lesz, segítek rajta, hehehe. Megvannak az eszközeim, hogy bárkit a barátomnak mondhassam.
- Tyűűűű, tök jó nevük van és lányok. Ők tuti-szupi-csajok lehetnek! - egyre csak hergeljük egymást, de most olyan jól érzem magam, hogy majd ki ugrok a bőrőmből. Követem nagyjából Polka lépteit, de valójában rá figyelek csak, nem az útra, szóval akár az erdőbe is bevihetne.
- Holnap mit csinálunk? Vagy még ma el tudunk menni ide-oda? Jobban érdekel, hogy veled legyek, mint a suli - vonok vállat, mert ez az igazság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. február 25. 17:23 | Link

Dr. Zsófia - upsz - nézz rám


Az állomástól nem messze áll meg és nyomja el a cigarettáját a kuka szélén, majd bele is pöcköli. Ráérősen nyújtózik egyet, mint aki éppen most kelt volna ki az ágyból egy kiadós alvás után, nem pedig pár perce hoppanált vissza a városkába egy kiadós megbeszélés után. Úgy az egész nap elment, délelőtt Alfreddel ivott egy kávét, mutogatta meg a mindjárt nyitásra álló bár utolsó simításait, az ebédet egyedül fogyasztotta el egy pesti étteremben, majd ment tovább, hogy egy másik élek más ügyes intézze. Mintha majdnem elhinné, hogy ő csak egy sikerre törő, arra vágyó üzletember lenne, akinek sosem kell a sötétben a szörnynek lennie. Nem lehet mindig mulatni, bár érzi, hogy mostanság kicsit többet tette, mint illik tőle és bár nem a fáradtság, jobban inkább az alkoholtolerancia hiánya sikít fel benne olykor-olykor. Mindenkinek kell gyengepont, ez az egyik, óvatosan bánik vele, de egy idő után nem érzi, csak amint mozdul, indulna haza, máshova, hogy lábai már nem engedelmesek. De most nem, a kávé utóíze ül meg ízlelőbimbóin csupán, amelyet indulás előtt kortyolt, és most hazatért lazítani. Már ha a „családi fészek” azt jelenti. Szerencsére, mostanság nem húzza ki a gyufát, bár Nairobit minden nap nyúzni tudná, egy jó éles késsel, ha beindul, ez azonban, akárhogy is nézve, a normális. Éppen elindul, amikor ismerős alakra esik kutató tekintete. Széles vigyorral indul meg utána, mert bár az arcot nem látja, ismerős maga a látvány, mintha mi se lenne természetesebb, hosszú, elnyújtott lépéseivel éri be őt, és kapja el a derekánál, hogy egy pillanat alatt pördítse maga felé, mellé.
- Hát már azt hittem so… - akad meg a szó, amint végül az arcot is meglátja. – Te nem Timi vagy – jelenti ki, de még mindig derekánál tartja a nőt. Ha jobban megnézi, nem is baj, hogy nem az, egy elismerő hümmögéssel figyeli őt, mert hát, ha Timi lenne, akkor könnyebb lenne tovább folytatnia. – Hellóka – elengedi a derekát, amit már így is kínosan hosszú ideig tartott. Hát na. Nem is ő lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 25. 18:11 | Link

Weiss úr
Kinézetem


Kezd egyre jobb idő lenni, aminek igazán örülök, így egyre többet tudunk mi is haladni a házzal, valamint az udvarral. Hetek teltek el azóta, hogy Erika az életem része lett, és bár nem hittem volna, hogy ilyet mondok valaha is, de már nem tudom elképzelni, hogy ne legyen az életem része. Már majdnem, hogy teljesnek mondható a történet.
Azonban a munka, az munka, és nem csak a szórakozáson szabad, hogy az eszem járjon - nem mintha bármikor is ezt előfordulhatott volna -, így ennek megfelelően haladok előre, hogy az új vasúti menetrendet leegyeztessem, illetve, hogy vegyek jegyet jövőhétre. Két napig muszáj leszek Budanekeresden lenni, egy hivatali továbbképzésen, ahol ha újat nem is tanulok, de végre szemtől szemben láthatom a miniszter úr karót nyelt titkárnőjét. Elképesztő és idegbeteg nő, aki párnaponta rivallókat küld random. A múltkor Karin, a talárosi titkárnő hívott fel sírva, hogy rekordhosszú, másfél órás rivallót kapott, a végén már attól félt, hogy bevérzik a füle a hangzavartól. Miért is történt mindez? Mert egy oldalt véletlenül kétszer másolt bele a csatolmányba. Jobb a több, mint a kevesebb. Szóval nagyon várom ezt az alkalmat, hogy meglássam, ki is ez a borzalmas boszorkány.
Ezen elmélkedésem teljesen kizárja a külvilágot, így esélyem sincs védekezni a "támadás" ellen. Sikítva, hatalmas szemekkel nézek szembe a másikkal, aki nyilván nem akar bántani, csak összetévesztett valakivel. Csak ennyi. Mégis, a szívem hirtelen hevesen ver, a bőröm riadalmamban átforrósodik, és még jó, hogy ösztönösen nem ölelem vissza, mert az eltartott kezeimben, a felfelé álló tenyereimben felcsaptak a lángok. Képtelen vagyok ezen úrrá lenni. Ahogy azon is, hogy mennyire utálom, ha hozzám érnek, ha akaratom ellenére érintenek meg. Ezért is tudom, hogy ki és miért különleges, mert aki az, annak vágyom az érintését.
- Kiváló észrevétel.
Riadtan lépek egyet hátra, ahogy szabadulok, ujjaimat összezárva oltom el a lángokat, és a két karom magam előtt összefonva, zavartan pillantok félre, majd vissza rá.
- Timi... az óvónő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. február 25. 19:03 | Link

Dr. Zsófia - upsz - nézz rám


Ő sem tévedhetetlen, akármennyire szereti magát annak nevezni, vagy éppen gondolni, nem mindig a tökéletes lépéseket teszi meg. Most az lett volna ugyan, hiszen a nő, akinek gondolja, ha ugyan nem is szoros, de egészen közös hangot találtak meg néha, nem kell senkinek sem kifejteni, hogy mifélét, bár már azóta a nőnek talán lett is valakije, azért az apró játékok beleférnek, mint ez, aminek szánta. De hát, nem úgy sült el, ahogy akarta, mert ugyan meglepetés volt ez, azonban nem az a fajta, amit az ember olyannyira szeret. Sőt. A sikolya pontosan azt mondja, hogy mindenre számított talán, csak erre nem, bár ez nem zavarja, nem riadt meg, csak kissé nagyobbra nyílnak a szemei és a füle cseng, hiszen egészen közel volt, amikor elkapta. Páran feléjük néznek, hogy mi a franc történik, kell-e közbelépni vagy csak jó emberek módjára, bámulni valamit és semmit sem tenni, azonban nem látnak sok mindent – vért nem, további sikolyok nincsenek, így mehet az élet tovább. Más azonban akad…
- Woah, woah – mert arcáról azonnal esik tekintete a tenyerei felé, mert ha a bőre forróságát az azt takaró rétegek miatt nem érzi, a szemei túl jók ahhoz, hogy ne lássa a lényeget. Kicsit hátrébb kapja a fejét, hosszú karjaival tartja ki, így is szinte meglegyinti a röpke, pillanatnyi forróság, vagy csak úgy érzi és elméje csapja be csupán. Elengedi, ujjai csusszannak le a derekáról és mégis, tekintete tapad az összezáródó ujjakra.
- Asszem, nem tudom mit művel civilként, nem is fontos – mert már nem. Amennyire nagy hévvel akarta köszönteni, úgy legyinti el és ennyi, dobja is félre az egészet, mert valami olyasmit látott, amely sokkalta érdekesebb. Minden képességért némán adózik, főleg annak, azért, amelyek születés óta, még ha rejtve is, de az emberben pihennek. Lehet tanulni bármit, az elemek mégis azon kategóriába tartoznak, amelytől lúdbőrzik tetőtől talpig, egyelőre a jó fajtából, látott már olyat, aki elől jobb volt menekülni. És ez a nő… Nem kér engedélyt, kinyúl, szétbontja a nagyon tiltakozó karokat, finoman veszi kezeit ujjai közé és emeli fel, hogy mutatóujjával noszogatva a finom, törékeny ujjakat, arra bírja, hogy nyissa ki tenyerét, hogy mintha ott, a marokban őrizné a lángot.
- Ez még kiválóbb – pillant fel és tekintetét fúrja a másikéba, valami izgatott villanással a sajátjaiban.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 25. 20:38 | Link

Weiss úr


El kellene szaladnom, vagy legalábbis nagyon gyorsan elsietni, de tudom, hogy abból nagyon kellemetlen közjáték lenne. Már ez is egy nagyon kellemetlen közjáték, de az még kellemetlenebb lenne. Így hát csak állok, magam sem tudom, hogy mégis miért, és bármennyire is tiltakozom, túl gyengének érzem magam ahhoz, hogy ténylegesen ellen tudjak állni.
Az ilyen heves érzelmekre pedig maga a tűz is reagál. A szívem még mindig nagyon dobog, ezért is szorítom olyan szorosan ökölbe az ujjaimat, hogy azok már szinte elfehéredtek. A nagyon szoros fogás eredményeként a tűz nem tud előbukkanni, de érzem bőröm forróságából, hogy képes lenne máshol megjelenni.
- Még nem tudom uralni.
Suttogom kettőnk közé, mintha ez érdekelné a másikat, az ismeretlent, aki minden illem nélkül nyitja szét ujjaimat, hogy újra megpillantsa a lángokat. Hiába próbálom összezárni, én is csak nézem őket, és abban reménykedek. hogy valahogy mégis kialszik. Meg abban is, hogy nem akar a férfira támadni, hogy engem védjen. Sosem tudhatja az ember, hogy valami, ami mindig vele volt, valami, amit eleve lekorlátoztak egy rúnával, hogyan viselkedik, ha a hozzá tartozó, ha lénye többi része retteg. Más kérdés, hogy én leginkább magamtól és az esetleges következményektől rettegek.
Nem kívánom elveszíteni az állasom, sem börtönbe kerülni, sem azt, hogy Erikának vissza kelljen mennie az árvaházba, és a fenébe is, értem, beszélnem kell Hegével erről. Annyira próbáltam nem így tenni, annyira próbáltam ezt elodázni, de nem lehet. Tudom, hogy az egész miatta is van, hogy azért is nem tudok kontrollt szabni, mert nem tudom, hogy hogyan mondjam el úgy, hogy ne mondjak el mindent. Vagy, ha elmondok mindent, hogyan tudok úgy tovább élni, hogy mondjuk elveszítem. Megkeményítve magam, próbálok vele szemben szemtelen hangot megütni.
- Kiélvezkedte magát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 25 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér