Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Felhorkan. Vajon ki lenne az a hülye mégis - na nem egészen ő. Egy új keverék legelső adagját ő sem szívesen hajtja fel, azonban ritkán állta meg eddig, hogy a második-harmadik alany ne ő maga legyen. Gyakran nehezére esett megbízni az önkéntesekben, akik jószándékuk ellenére sem tudták olyan részletességgel leírni, mit éreznek, mint ahogy ő szerette volna. Rendben, hogy fájdalom, de hol? Ha éget, szúr, mar vagy görcsöl, akkor mennyire? Tudni akarja, tudnia kell. Azon kevés férfiak közé tartozik, aki maga is érezte már a fekete gólyahír ízét és olajos állagát, a kíváncsisága ugyanis nem engedte, hogy az Ilvermorny diáklányai elbeszélésére hagyatkozzon.
   -  Na pont ezért nem mondom el a nevét, látod.
Kételkedve pillant oldalra Eliasra. Akkor hazudnék. Ha megbízna benne, akkor sem merült fel volna még gondolatként sem, hogy kiadja neki Júliát, aki az egyedüli animágustanonc az életében. Látja, ahogy a fehér bőr test, ugyanolyan felszabdalt, pikkelyes és torz lesz, a seb levedzeni és bűzleni fog, a kötéssel és száraz vérrel együtt pedig a seb bőre is leválik.
Összeszorítja a száját, míg Elias a fejére fordítja az üveget.
   -  Easy, jesus... - átveszi tőle - Ez nem mugli szemét, fejre fogsz állni. De ha már kérdezed, én arra iszok, hogy szombat van. Holnap meg majd, mert vasárnap van. Tudod. Az élet apró örömei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő pedig, ahogy a tó tükrén le-lebukó kacsákat nézi, jószerével semmit sem fog fel a beszélgetés valódi súlyából. Csak kisebb részben amiatt, mert tompa az eddig megivott, alig négy ujjnyi rumtól, ami lassacskán a gyomrából végre az agyába száll. Leginkább azonban, ezen a ponton semmi oka sincs feltételezni, hogy Diaboli bármit is komolyan gondol a beszélgetésből - egyáltalán nem ismeri, annyit tud róla csupán, hogy animágus és ezen a tényen bizonyára szeretne fedőt tartani. Az ő diszkréciójára számíthat különben: sem előnye, sem pedig hátránya nem származik abból, hogy ez információt megtartja magának.
Nehezen szusszan egyet, ő is iszik, majd az üveget visszateszi a kövek közé.
   -  Romantikus, nem tudom, miről beszélsz.
Naná, hogy nőről van szó, nem is ő lett volna, ha szabadsága második hetében nem sétált volna bele egy ilyen mérgező kis kurva ölelésébe, mint amilyen Júlia. Gyűlöli, de élvezi is azt a mocskos játékot, amit a lány vele űz, ahogy közel engedi, eltűnik napokra, hogy után bejelentés nélkül ismét megjelenjen nála. Ha lehetne, a radiátorhoz kötözve tartaná. Egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben nem is fogja tenni ezt.
Elias elfekszik mellette, ő az arcát felé fordítva követi a mozdulatát és figyeli a szavait. A homloka ekkor húzódik ismét ráncba - kételkedő vonásai pedig épp megkeményednek egy pillanatra.
   -  Te komolyan gondolod ezt - nem kérdezi, hanem megállapítja. Pislog párat, igyekszik felrázni a ködöt az elméjén, a fekvőn túl a tó körüli ösvény felé sandít - Ha tényleg ezt akarod csinálni, segítek neked. De kihagyod őt belőle, vagy bárki mást.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Korlátozott bájital engedély nélküli máson való használata. Bűnös.
Komolyan gondolja. Tényleg komolyan gondolja. Azt sejtette, hogy ha elsőre működött a bájitala, Elias, feltéve, hogy jártas a főzésben, akkor további változtatásokat kísérel majd meg. Azonban nem merült föl benne az, hogy ehhez animágusokra kezd vadászni az iskola körül, vagy bárhol, ahol ez a csúszómászó a napjait tengeti. Elnyitja a száját, hogy élesen visszavágjon, hős szerelmes a retkes kurva anyád, végül mégsem kezdeményez vitát. Részben, mert sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az elhangzottakat, részben pedig messze jobban lefoglalja az, amiről ténylegesen beszélnek.
   -  Figyelj, te nem tudod, hogy...
Elharapja sürgető mondatát, a tekintete a tómenti ösvény felé mozdul. Az ujjai vége és a válla zsibbad, a kép meg-megbillen, mintha az agya egy csónakban ringatózna a koponyája belsejében, de bőven elég józan hozzá, hogy felfogja, pusztán azzal, hogy ilyesmiről beszélnek, a pártfogója bilincsbe tekerhetné a karját, hogy visszavigye a Zengőbe. Egy receptet kuszán, kapkodva leírni egy sikátorban egy dolog, elméletben társalogni továbbfejlesztéséről még egy. Leszállítani valakit, akin Elias tesztelheti az új szert, ez azonban pontosan az, ami miatt három évvel korábban a vádlottak padjára állították.
Csak látogasd meg őket, beszélj velük. Hass rájuk, nem lesz nehéz, ő az egyetlen lányuk, kétségbeesettek és kelleni fog nekik a gyógymód. Csak vedd rá őket, hogy jöjjenek ide, a többit én elintézem.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néz vele.
Mexican standoff. Alig beszélhetnek nettó öt perce, azonban mindketten rendelkeznek olyan érzékeny információval a másikról, hogy az ismeretségüket roppant kínossá, egyben szörnyen érdekessé tegye. Most kellene felállnia, leporolnia magát és közölnie vele, hogy innentől kezdve egyedül van, ez olyan határvonal, amit egyszerűen nem léphet át.
Majd vesz egy mélyebb levegőt és átlépi.
   -  Ha békén hagyod azt, akit ismerek, akkor tudok segíteni ebben. De én nem megyek vissza a Zengőbe, mert elbaszol valamit. Akkor már látni akarom, hogy mit csinálsz és kivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lepillant az üvegre, egy pillanatra ugyanis megfordul a fejében, hogy egyenesen hallucinál. Percekkel korábban még a vélák vérkeveredéséről olvasott a tóparton, most pedig Lucifer itt heverészik mellette a kavicsokon és érthetetlen okokból... Júliáról érdeklődik? Hogy is jött szóba a lány?
De nem hallucinál, Elias tényleg egy fűszállal az ajkai között támaszkodik a földön, ő pedig tényleg elmében már a Zengőben jár. Fogalma sincs, hogy került ebbe a helyzetbe - valami kígyóval kezdődött, aztán dohányzással folytatódott -, de olyan kellemetlen érzése van, hogy minden egyes mondattal egyre lejjebb csúszott eddig egy olyan pöcegödörben, amibe eleve bele sem szeretett volna lépni.
   -  Mondtam, hogy segítek. De tudod otthon hagytam a kis füzetem az összes helyi animágusról, na mégis komolyan mit gondolsz, honnan szopkodjak ki egy ilyen információt?
Nem dühösen, de szorongó ingerültséggel. Különben is, miért tennék ilyet? Maga mellett felemeli és becsukja a könyvét, feláll a porból. A teste meginog.
   - A recept az enyém. Az enyém. - fordul felé - Szóval neked kell kihúznod a hüvelykujjad a seggedből, ha akarsz valamit vele. Ha meg nem, akkor sok sikert, élvezd a vedlést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglehetősen sután áll a könyvvel a kezében, az otthagyott rumosüveggel a cipője mellett. Most, hogy felkelt a követ közül, úgy érzi, a vér, ami eddig az agyában volt, egyszerre a bokájáig szaladt, a helyén pedig csak az eddig tetején lebegő alkohol maradt meg. Továbbra sem részeg, de koncentrálnia kell rá, hogy a férfi arcára fókuszáljon, ahogy az először csak felül a fűben.
Semmi oka sincs bármit komolyan gondolni abból, amit eddig elmondott neki. Animágus, méghozzá abból a fajtából, aminek a fejére taposna, a kinézete sem bizalomgerjesztő; ezek egyike sem elég ahhoz, hogy félelmet keltsen benne. Alvilági kapcsolatokról fogalma sem lehet, hát egy szemforgató horkantással nyugtázza a szavait.
   -  Ha megvan a lista szólj, és szívesen lesatírozom róla.
Diaboli közelebb lép hozzá - ő pedig meginogva ösztönösen lép hátra egyet. Nem csak csúszómászó, de a személyes tér fogalmával sincs tisztában - ha ittasabb lenne, valószínűleg puszta reflexből el is taszítaná magától, így csak megfeszült izmokkal, a fejét elfordítva hallgatja, amit mond.
A következő alkalmat megnéznéd közelebbről is.
Egy másodpercet kap, hogy végiggondolja mindezt.
  -  Állj.
A felkarja után nyúl, ahogy Elias ellép tőle, annál fogva állítja meg, majd engedi el azonnal.
   -  Szerzek neked animágust. Csak bízd rám.
Te utolsó seggfej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az első önkéntes megbízása alacsony elvárásaihoz képest is zsibbasztóan unalmasan alakult, a papírt a kezébe tartva nehezen tudta leplezni óhatatlan csalódását. Csipkebogyó. Tudja, mennyire értékes és sokoldalú alapanyag és azt is, hogy a legtöbb fájdalomcsillapítónak a kulcs alapanyaga a gyümölcs, mindössze annyira... fantáziátlan az egész. Nehezen fordítaná szavakká, de úgy érzi, a galagonya jelenléte lélektelenné változtatja a főzeteit. Mint egy menzás gyümölcsleves, színtelen, jellegtelen.
Egykedvűen, de magában dúdolgatva tépkedi a termést és pakolja az alkarján függő, különben igencsak nőies kosárba. Ha csak egy pillantást vethetne a receptre, ha elmondanák neki, mihez kell a bogyó, talán - sőt, ő biztos benne -, hogy helyettesíthetné valami mással. Vadszőlővel, például, mennyivel elegánsabb lenne tőle, csak semlegesíteni kellene a mérgét, nem is lenne nehéz. Elég lenne például...
Goodnight, William.

   -  Hhhhmmm... mi?
A feje fölött bárányfelhők. Őt bántja a fény, reflexből rántja a alkarját a szeme elé, ügyetlen mozdulattal, kis híján orrbacsapva saját magát vele. Szédülésén túl érzi, hogy az arcának bőre ég, ez az első érzés, amit felismer. Utána az, hogy a hátán fekszik, érzi a föld kemény hidegét a válla és a tarkója alatt, az avar illatát.
Majd pedig azt, hogy a lába bizarr módon a levegőben van. Na ez - ez új.
Hagyja a karját leesni a szeme elől, arrafelé hunyorog, idegen arc bámul vissza rá.
   -  Ahh... - megköszörüli a torkát - Kösz jólvagyok, csak... elestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Amellett, hogy a tekintete zavarodott, az agyán pedig szürkésfehér köd hömpölyög, az érzés és a helyzet apján pontosan tudja, mi történhetett vele, mindössze a konkrét hely és idő nem tiszta előtte. Ugyanazt a hányingerkeltő, bizsergető szédülést érzi a szemgödre mögött, amit gyerekkora óta oly' jól ismer; ez az, amiről felismeri a a rohamokat. Ha szerencséje van, percekkel azelőtt érzi már, mielőtt fejjel előre egy bokorba vagy a járdaszegélyre esne, olyankor van ideje leülni és biztonságban kivárni a végét. Azonban, ha a gondolatai máshol járnak, például a csipkebogyók körül, gyakran fel sem tűnik számára az érzés. Olyankor pedig goodnight, sweet prince - csak a Teremtő jó akaratán múlik, mibe veri a fejét.
   -  Nothin', I'm fine...
Az arca ellazul, a keze, amit legyintésre emelt föl, tónustalanul hullik vissza mellé.


Bő másfél perc telik el. A válla meg-megrándul, leginkább ahhoz hasonlóan, mintha köhögni próbálna, ettől függetlenül azonban problémamentesen és szabályosan veszi a levegőt így, az oldalára fordítva, a feje körül glóriaként szétszóródott csipkebogyók mellett. Számára erre az időre megszűnik a világ, mintha sosem létezett volna, az időnek pedig a világon semmi értelme sem marad. The Black Void.
Aztán, mintha víz alól emelnék ki, egy mély, rekedt levegővétellel tér vissza belé az élet. A szemei fókusz nélkül nyílnak ki, ő pedig azonnal maga alá húzza a kezét, hogy meg-megbicsakló izmokkal feltámaszkodjon. Állati ösztön viszi mindössze még ekkor, a tekintete zavart, a fejét is lógatja kissé, csak annyit tud, fel szeretne állni, minden mást kitalál később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A legelső pillanatban, amikor az idegen kéz meg$rinti, nyűgösen rázza le magáról, pont, minta egy legyet hessegetne el. Az ellentétes bal keze, amin ezzel egyidőben támaszkodik, megroggyan, neki pedig az álla ismét koccan a takaróval terített földön. A mozdulat nem a férfi, de még csak nem is egy idegen segítsége ellen irányul, csak az ő állati ösztöne, ami fölött úrrá is lesz azonnal, ahogy a hideg talaj szaga magához téríti kissé. A továbbiakban így hagyja, hogy asszisztálják a felülésben. A feje továbbra is zúg, azzal a furcsa, nehezen szavakba önthető érzéssel, mintha alacsony feszültségű áramot csorgatnának végig rajta. Gyűlöletes és hányingerkeltő, olyan, ami arra kényszeríti, hogy összeszorítsa a szemét, miközben egy mohás sírkőnek dől. A mutató- és hüvelykujját az orrnyergére szorítja.
   -  Fuckin' berries...
A fél szemét kissé kinyitva sandít le maga mellé, a bogyók szomorkásan hevernek a homokban, a kis kosarát, amit napokkal korábban az egyik szomszéd ajtaja elől vette kölcsön, még csak nem is látja. A keze lejjebb csúszik, az ujjai az arcát érintik, érzi a vékonyka, csípő barázdákat, összeráncolja az orrát. Remek. Igazán remek. Mogorván ejti vissza a bogyók levétől ragacsos és poros kezeit.
   -  Seth. Hah. - bután hunyorog fel rá - Akkor miért nincs rajtad az a fekete szar. Meg az a kis lengetős füstölő kurvaisten.
Pap, zavarodott agyában azokkal keveri össze, elvégre ki más dolgozik a temetőben, ha nem az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A térde megroppan, a pokróc felgyűrődik és száraz faleveleket sodor magával, ahogy egy más után felhúzza a lábait. A ruháját, ami farmerből és a kék szövetkabátjából áll, ahogy végignéz magán jócskán beszennyezték az esésekor összenyomódott bogyók, de első pillantásra legalább nem szakadt el. Így, amint elszakítja a tekintetét a férfiról, láthatóan megnyugodva és megelégedve a válasszal, monoton mozdulatokkal a levél- és gallydarabkákat kezdi el szedegetni a nadrágjáról.
   -  Nem, kösz. Jól vagyok. Csak kell egy perc.
Valószínűleg ez az első tényleg tiszta mondata és gondolata. Nem lenne az első eset, hogy egy gyógyító rendelőjében tér magához, az átlagos jószándékú varázslónak ugyanis általában ez az első ötlete. Azonban azon kívül, hogy megvárják, míg teljesen kitisztul, majd pedig egy vállveregetéssel hazaengedik, ők sem tehetnek többet. A keze visszatér az arcához, most már céltudatosabban tapintja meg az orrát, amit általában eltör ilyenkor. A teste még mindig zsibbad, de nem érez különösebb fájdalmat.
   -  Különben Will - tanácstalanul lenéz egyik, majd másik koszos tenyerére. Talán kezet kellene nyújtania, mégsem teszi így - Segítenél aaa... ahhh... kösz. Ezek a kurva bogyók. Minek kell ilyen tüskés szaron nőniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bizalmatlanul hunyorog fel a férfire, amikor a pálca a kosarat követően már felé fordul; nem tart tőle, hogy váratlanul és ok nélkül megátkozza majd az előbb még őt támogató idegen, de kényelmetlen számára a helyzet. Bőven többet állt a pálca ezen oldalán, mint a másikon, ő maga legfeljebb közepes bűbájoló.
Összefintorodik és felszisszen, amikor az sebekből kiszakadó kosz az arcának bőrét marja, bár nem több, mint villanásnyi fájdalom. A jobb karján maga mellé támaszkodik, hogy rövid értetlen tétovázás után előrébb dőlve elfogadja a kezet. A mozdulata ügyetlen, részben az ellentétes oldal, részben pedig a hullámzó szédülése miatt.
   - Ez öhh... Főzetbe lesz. Szerintem fájdalomcsillapítóba, de nem mondták meg nekem sem. Én csak önkéntes vagyok. - megvakarja a fejét a hajéntékánál. Egy rövid ágdarabkát húz ki a szálak közül és dobja le maga mellé - Ha illegális ezeket leszedni, nem tudtam - teszi hozzá ismét a hajába nyúlva - de a halottaktól hatásosabb lesz a termés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A hátát nekiveti a mohásodó sírkőnek, most, hogy már nem koszos, egész kellemes így. A jobb kezének ujjai a másik tenyerének összekarcolt bőrét kapargatják, biccent egyet az engedélyadásra. Pedig ironikus lenne, ha illegális növénytépkedéssel szegné meg a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit és varrnék vissza a börtönbe a fennmaradó öt évére. Ezt nehezen magyarázná ki a nagyanyjánál.
Lepillant maga mellé, majd eg mély levegővétellel szánja el magát a felállásra. Köszönhetően annak, hogy a tüskés bokor tompította az esését, nem ütötte meg magát, így a karcolások híján semmijen sérülést nem szenvedett. Mindenesetre óvatosan, a sírkőbe kapaszkodva tápászkodik fel, az ízületei is megroppannak, mint egy üregembernek, ő pedig szisszenve-nyújtózkodva egyenesedik ki.
   -  Megbűvölni? Hogyan? - a tenyerét ösztönösen fonja rá a csuklójára, mint általában, ha szúba kerül. Régről betokosodott mozdulat ez, amit még kisiskolásként tanult. Igaz, felnőve még kicsi az esélye annak, hogy a nagyobb gyerekek megverjék a gyengesége miatt, de vannak megszokások, amik nehezen változnak - Nem akarok udvariatlan lenni, de ha arra gondolsz, egy bűbáj meggyógyíthat, már próbáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hunyorogva fordítja a fejét a fejét a fa alatt üldögélő lány felé. Az arcát átforrósította a Nap, hiába nyitja ki a szemét, Adél helyett az árnyékban csak azokat a lila és narancssárga foltokat látja, amiket a retinájába égetett a fény. AZ ujjai közt érzi a tavaszi fűszálakat, a levegő pitypangok és nedves homok illatát hordja.
   -  Honnan tudod, hogy nem az a terv? - könnyed mosollyal billenti meg a fejét, a szemét behunyva, a keze azonban tényleg elengedi a maga mellett tartott üveg nyakát és hagyja, hogy az halk puffanással eldőljön a lóherék közt.
   -  Egyelőre nem - vesz mély levegőt, az arca pedig visszafordul a fény felé - De holnaputánra vagyok hivatalos Hévízre. Vagy nem tudom, te ott leszel akkor? Apáddal kell találkoznom. Nem tűnt túl... feldobottnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Maga mellé nyúl és a fűszálakat kezdi tépkedni. A feje alatt a föld még hűvös, de már nem rideg, mint pár héttel korábban, amikor utoljára járt itt. Csak ködös emlékei vannak a hajnalról, de a hideg homok határozottan megmaradt az agyában, hiszen emlékszik, mennyire bosszantotta, miközben négykézláb a bokrok közé hányt.
Beszívja az alsó ajkát; erre lenne néhány megjegyzése most. Egy börtönviseltet sem tudsz megtartani, mintha az ilyesmi csak Adélon és az ő női praktikáin múlna. Tény és való, ha bárki megkérdezné tőle, egyértelműen, megmásíthatatlanul és kérlelhetetlenül a lányt tenné felelőssé a válásuk miatt. A jelenlegi kapcsolatuk azonban túl higgadt ahhoz, hogy ezt szóvá tegye, a tűzszünetet pedig szeretné a válás végleges kimondásáig megtartani. Mert Adél kurva nagyot üt ahhoz képest, mekkora.
   -  Egyszer vagy kétszer már megfenyegetett, szóval nem hiszem, hogy most majd visszafogná magát - az ujjait összefonja a hasán - Miben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Időközben behunyta a szemét, így csak hallja, hogy valami megzörren a fűben. Arrafelé nyúl, elsőre nem találja a tárgyat, beletelik pár másodpercbe, míg a zacskó az ujjai közé akad. Összevont szemöldökkel húzza magához közelebb, majd emeli a feje fölé úgy, hogy a Napot kitakarja vele és árnyékot vessen az arcára. A szeme előtt továbbra i foltok táncolnak, így szaporán pislog, először közelebb, majd távolabb emeli magától, az ujjai közt megmorzsolja a zacskót, hogy legalább árezze annak tartalmát. Mintha kissé lapos tollak lennének, esetleg dagadt, műanyag hurkapálcák. Fehérek, kék kupakkal, ez az első, amit a foltokon túl először meglát, majd a szintén ugyanolyan tintakék feliratot.
A szórakozott mosoly leolvad az arcáról. A karját kitartja maga mellé, a zacskó kihullik az ujjai közül, vissza kettejük közé a fűbe. Ugyanazzal a kezével, két ujjal, összeszorított szemmel megdörzsöli az orrnyergét. Súlyos másodpercek telnek el a madárcsicsergésben.
   -  Oké. Semmi pánik, megoldom. Ez még nagyon korai, vissza lehet csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végül ő is felül. Az egyik lábát felhúzva törzsből fordul szembe a lánnyal, az egyik kezét a térdére ejti. Ismét lenéz a földön fekvő zacskóra, amiben a tesztek fejjel lefelé fordultak, így nem láthatja az előlapjukra vágott kis ablakocskát. De nem is kell; megadja Adélnak azt a tiszteletet, hogy elhiszi, egyedül is el tud számolni kettőig.
   -  Te mondtad? - értetlen arccal a válasza egyszerre kérdés is - Mert mégis mi másban tudnék segíteni? Szerzek neked cuccot, nem kell beszarni. Észre se fogod venni. És senkinek se kell megtudnia sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét lepillant a zacskóra, de most utána is nyúl. Felveszi, megfordítja, feljebb emeli, hogy a fólián keresztül először az egyik, majd a másik tesztet is megnézze. Megdörzsöli a szemét, majd kissé arrébb csúszik, hogy kikerüljön a fa lombjának árnyékából, a zacskót pedig a tűzó napon is megvizsgálja. A szemei összeszűkülnek, az alsó ajkát rágcsálja, a mutatóujja vége párszor megkocogtatja a műanyagot a fólián át. Halovány. A másik már kevésbé.
   -  Ezt honnan kéne tudnom? Nem vagyok nőgyógyász.
Indokolatlanul mar vissza, bár a hangját nem emeli fel. Végképp összezavarodott azzal kapcsolatban, mit vár tőle Adél: segítsen rajta vagy csak bólintson, hogy igen, jól lát?
   -  Na ezzel azért még várj, jó? Csak a pánik beszél belőled. Mondom, ne aggódj, megoldom. Még kvázi nem történt semmi meg ilyenkor még úgyis bármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Mint például...
Barom, hogy hagyta magát egyenesen bevezetni az erdőbe. Inkább csak fogd be a szád és számolj el tízig mielőtt ismét kinyitod. Fals pozitív, igen, olyasmi is létezik... az emberek fantáziájában. Egy pozitív, majd napokkal később negatív teszt általában nagyon korai vetélést rejt, olyasmit, amiről általában nem is venne tudomást az ember lánya. Mély levegőt vesz.
   -  Mint például bármi. Ez ilyenkor még nem jelent semmit, van rá esély, hogy megoldódik magától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Adél arca mintha megváltozna. Ő megdermedve ül mellette a fűben, az eddigi "semmi gond, minden rendben lesz, bármit vissza lehet csinálni" hangulata mellé pedig egy ismeretlen súly telepszik a gyomrába. Volt már ilyen helyzetben, akkor még hagyta, hogy megbénítsa a pánik és úgy érezze, hogy az életének ott és akkor vége. Az évek és a tapasztalat azonban szinte teljesen érzéketlenné tették hírrel és a gondolattal szemben, amitől Adél láthatóan meginog. Tudja, hogy a probléma negyed óra alatt orvosolható, hát nem érti, miért ellenkezik ennyire vehemensen a lány? Kutatón fürkészi az arcát, a tekintete a két fakó szem közt jár.
   -  Te mégis miről beszélsz, Adél?
Eddig oldalvást ült, most feltérdel vele szemben. A rumos üveg, amit a combjának döntött, eldől a fűben.
   -  Hogy lettem megint én a rosszfiú, mi? Mégis milyen kibaszott mentális gimnasztikával szülted meg azt a konklúziót, hogy a felelősséggel van bajom? Fuck it. Ha ez igaz, akkor elfelejthetjük a válást, te pedig a szabadságodat, ezt tényleg nem akarhatod. Nem: én nem akarom, hogy bezárkózz egy gyerekszobába tizennyolc évesen, mint az anyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Túl sokra - ismétli meg hitetlenkedve. Nem kell kötelezze túl sokra, hát elment ennek az idiótának a maradék esze is? A sarkaira ül, a kezei erőtlenül esnek le az ölébe, a szája résnyire nyílik, a tekintete üres csodálkozással figyeli a lányt. Komolyan gondolja. Nem blöfföl, látja az arcán az elszántságot, amivel lényegében közli vele: nélküle, de végig akarja csinálni.
Nélküle.
Az ingerültség áramütésként rázkódik végig az izmain. Hirtelen mozdul, a lány bal csuklója után kap, hogy azt közelebb rántsa és felemelje kettejük közé, valószínűeg ezzel meg is billentve a lányt. A két levehetetlen karkötő fém rúnái egymás mellett megcsillannak a napfényben; egy az ő csuklóján, egy pedig Adélén.
   -  És azt mondd meg, mégis melyik gyámod akarod, hogy felnevelje a gyereked helyetted? - ránt egyet a lány kezén - Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzi a rántást, az ujjai azonban csak erősebben szorulnak a lány csuklója köré. Ha akarná, fájdalmat okozhatna neki és lehet pont az kellene, hogy végre észhez térjen és elkezdjen felnőttként gondolkodni. A nők és az ő ködös szentimentalitásuk, ha gyerekükről van szó, még akkor is, ha az nem több egy kósza gondolatnál. Ezerszer látta már ezt a kétségbeesésbe forduló, mégis agresszív arckifejezést. The animal instinct.
   -  Nem. - még nem emeli fel a hangját,csak a hangsúlya válik keményebbé. Az ujjai végül ellazulnak a bőr körül, hogy elengedjék a lány csuklóját, fehér foltokat hagyva maguk után - Erről még csak ne is álmodj. Nem mész sehová. És nem viszed sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Honnan tudjam?! - fakad ki őszintén, széttárva a karjait. Kissé hátradőlve maga mögé nyúl, a fűben kitapogatja az üveget, az ölébe veszi és kihúzza a dugóját - Két perce se tudom, fogalmam sincs, hadd gondolkodjak, jó?
Mély levegőt vesz, beleiszik a rumba. Kesernyésebbnek érzi, mint általában, az arca is megrándul. Ha a lány szólni próbálna, ő az ujját felemelve inti csendre; most hallgasson, hadd tegyen rendet az agyában. Két galamb álmatagon búg fölöttük a fán, az italon keresztülszűrődő napfény narancssárga foltokat hagy a térdén.
   -  Szóval - kezd bele végül a hallgatást követően. A térdéről visszaül a fűbe a tó tükre felé fordulva. Az üveg ismét visszakerül a combja mellé - Annyit tudunk csak, hogy még semmi sem biztos. Szóval most kár ezen stresszelni - ismétli meg a már nyilvánvalót nyomatékosan - De ha mégis úgy alakul, akkor... biztos ezt akarod? - néz végül a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Állja a lány átható, elszánt tekintetét, ami olyasmi, amit még nem látott csillogni a szemében. Dacot, önfejűséget és hajthatatlanságot már igen, ez azonban... más. Agresszívebb. A makacsságát ugyanis nem ártó szándék, hanem egy ösztönös önzőség szülte: a magánytól való rettegése. Ezt megérti akkor, amikor a lány a családjáról beszél - és ez olyasmi, amivel könnyen azonosul. Hosszan pislog egyet, a mellkasa mély levegővételre tágul, az arcát ismét a Nap felé fordítja, hogy az ágak közt átsütő fény elvakítsa őt.
Most kurva jól szórakozol, apa, igaz?
   -  Kénytelen lennék szemen köpni magam, ha most azt mondanám, hogy menj Isten hírével és hallani se akarok róla. Apa se tette. - csukott szemhéja összébb szorul - Ráadásul én megígértem neked, hogy ha egyszer ezt akarod, akkor az a te döntésed lesz. Csak... csak egy dolgot tegyél meg nekem, jó? - lebiccenti a fejét, szaporán pislogva néz le a fűbe, a foltoktól azonban ismét semmit sem lát - Gondold végig még egyszer. Ha három nap vagy egy hét vagy két hét múlva is így akarod, én nem leszek az, aki megállít. De ha meg akarsz szabadulni tőle, akkor sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő is csak megrántja a vállát, a maga melletti fűbe nyúl, hogy azt kezdje tépkedni. Persze, hogy nem kell Martin példáját követnie... hivatalosan. Még csak nem is arról van szó, hogy nehezen nézne tükörbe aztán, hogy leköpte az apa emlékét és mindent, amit vallott, hiszen erről szó sincs. De ismeri a családját, mi több, mint már Adélét is. Ha ez kitudódik, márpedig nincs az a bő ruha, ami örökre titkolna egy terhességet, akkor leghamarabb őt fogják satuba fogni a matrónák egész addig, amíg bele nem roppan.
   -  Akkor... - letép egy lóherét - akkor majd beszélünk. Ha meg van valami, szólsz.
Feltápászkodik a fűből, felveszi az üveget is, aminek már csak az alján löttyen meg némi ital. A tó felé fordul, egy lendítéssel hajítja felé, az üveg pedig hangos loccsanással tűnik el a tükröződő víztükör alatt. Nem néz vissza a lányra, csak a kezeit nyomja a zsebébe, egy elmormogott viszlát kíséretében hagyja ott őt a tó partján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Adélt végül a kanapén nyomta el a sírás és a könnyed, veszélytelen altató, amit késő délután a teájába kevert. Hányásig idegelheti magát - ami többször meg is történt -, de nem lesz jobban addig, amíg nem pihen és gyógyul meg, legalább fizikailag. Nem tagadja, hogy az eltelt negyvennyolc óta emberfeletti borzalmai után a lány jogosan került ebbe az állapotba és egyenesen furcsa lenne, ha ennél jobban érezné magát. Ő azonban nem akarja szenvedni látni, ha pedig akarna, akkor sem tudna mit mondani a fel-felbuggyanó kérdéseire. Mit tehettünk volna másképp? Senki sem tudja.
A kockás, sötétbarna takaró alatt hagyta a kandalló előtt. Csak a manónak parancsolta meg, hogy nézzen rá, ettől függetlenül azonban őt senki se keresse.
A rögös fűcsomók közt bukdácsol a felhők alatt szürkéllő tóparton. A vállait fázva húzza be, a járásáról azonban, aki ismeri, már távolról megmondaná, hogy már egyáltalán nem józan. És ez mennyire jól van így!
A csónakház huzatos ajtaját a tenyerével löki be maga előtt, azonban azzal mr nemigen törődik, hogy be is csukja maga után. A deszkák közt amúgy is átfúj a szél, őt pedig már átmelengette a rum.
   -  Vagy ezer éve nem láttalak, baszdmeg - köszönés vagy bármi egyéb helyett ledobja magát az egyik rozoga székre az asztal mellett - Töltesz vagy töltsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Amíg Júlia behúzza az ajtót, ő a dzsekije zsebébe nyúl és az asztalra szórja a kulcsait és néhány aprópénzt, amit benne talál, majd hanyagul melléjük ejti a telefonját is. A megrepedt kijelző felvillan egy pillanatra, ő azonban helyette a közeledő lányt nézi. Hátradől a székén, amikor pedig Júlia az ölébe ül, ő kényelmes megszokottsággal ejti a kezét a derekára. Az arcán üres, álmos félmosollyal veszi át az üveget tőle.
   -  Ne beszéljünk róla, mert nincs miről - válaszol csendesen. Megemeli az üveget, szipogva megrázza a fejét, amikor pedig akaratosan összeszorított szemmel beleiszik, a keserű magatehetetlenség könnycseppje végigfolyik az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És ekkor úgy érzi, most lett elege mindenből. A börtönben töltött évek magányából, a faluban felé forduló, kényelmetlen pillantásokból, a házból, amit még mindig nem érez az otthonának. Hévízből, a házasságából, az aranyvérű összekacsintgatásából, abból, hogy Júlia ki-be lépked az életébe, de mégis sosem lesz a része. Abból, hogy képtelen mit mondani Adélnak, épp ugyanúgy, ahogy a felnőttek gyerekkorában nem tudták, mihez kezdjenek vele. A gyerekszobából. A bánatos vállveregetésekből. A kurva bölcsőből, amit reggel, az ablakból látta, hogy elvitetnek. De leginkább önmagából van elege és abból, hogy ismét hagyta, hogy valaki vagy valakik a bőre alá férkőzzenek.
A duruzsoló hang pedig a legutolsó csepp. A válla némán megrázkódik, a kérdésre kurtán bólint, majd a feje lebukik és átöleli a lányt. Ismét nyolcévesnek érzi magát, csak játéka változott egy rumosüveggé a kezében a lány háta mögött, az érzés azonban ugyanaz. Ha pedig akarna, akkor sem tehetne ellene: csak bőg, mint egy gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meg sem próbálja érezni, mennyi idő telik el. Percek vagy órák, fogalma sincs. Annyit tud csak, hogy mielőtt idejött, borzalmasan érezte magát és akkor, ha feláll innen és hazamegy, ismét ugyanúgy fogja. Szédülni fog, hányingere lesz a másnaposságtól és olyan dolgokkal kell majd foglalkoznia, amivel sosem szeretett volna. Így belesimul a törődésbe és majdhogynem az is mindegy, hogy ki van vele, csak ne mozduljon el innen. A legjobban azt szeretné, ha elringatnák, mint egy csecsemőt.
A sírás kimeríti őt. Ugyanúgy, mint legutoljára a börtönben, amikor tudatosult benne, hogy teljesen egyedül maradt. A szemgödre mögött érzi a feje lüktetését, Júlia mozdulatára pedig felemeli az állát. Kivörösödött szemei nedvesen csillognak, szipog és nyel egyet, ismét csak hirtelen bólint egyet. Megértette.
   -  Ne fogd vissza magad vele - közli rekedten, amíg becsukja a szemét. Tudja, mi következik. Könnyedség. Boldogság és gondtalanság. Pontosan ezért az illúzióért akart találkozni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vannak barátságok, amik építik és támogatják az embert és arra sarkallják, hogy a legjobbat hozza ki magából. És van az övék. Ami köztük van leginkább agyevő parazitához hasonlítaná, amitől minden nappal egyre nyomorultabbul érzi magát, ahhoz azonban túlságosan mélyen a bőre alá hatolt, hogy megszabaduljon tőle. Hiszen annyira puha, langyos és kényelmes most is csak behunynia a szemét és hagyni, hogy tőle teljesen függetlenül történjenek a dolgok. Majd foglalkozik a problémáival holnap, jövő héten vagy leginkább soha.
Ösztönösen vesz mély levegőt, ahogy megérzi az émelyítően édes ízt. Az agyában pedig szinte azonnal csönd lesz. A súly megemelkedik a mellkasáról, a karcos, szeptember eleji hűvös levegő átmelegszik, a gerince lezsibbad, az ujjai pedig elgyengülnek. Ha Júlia nem fogta volna meg az üveget a kezében, a deszkákra ejtette volna, helyette azonban csak beletörődően beleiszik a rumba.
   -  Ha a por férfi lenne, őt is kiidegelnéd a picsába ezzel a hülyeséggel - mormogja behunyt szemmel. Ismét lehajtja a fejét, az ujjai ellazulnak az üveg nyakán és leereszti az ölébe kettejük közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bennhagytam a Pubban valamit, nemsokára jövök. Nem hiszi, hogy Adél elhitte a szemrebbenés nélküli hazugságát, amit még az üzenetet tartva közölt vele a nappaliban. De azt sem, hogy igazán érdekelte a lányt, hova megy.
A legelső, zsigeri reakciója a bagoly érkezére, annyi volt, hogy baszd meg magad, Júlia. Hónapok teltek el azóta, hogy beszélt a lánnyal. Hébe-hóba a szórakozóhelyek sötétjében néha látni vélte a meglibbenő, göndör-szőke haját, azonban egyszer sem volt biztos benne, hogy Júlia az. Ekkor pedig mindig tett róla, hogy Adél elterelje a gondolatait, ha akarta, ha nem. Azonban... azonban hiába döntötte el, hogy többé nem akar hallani a navinés ribancról, az élete pedig összehasonlíthatatlanul higgadtabb nélküle, a kurva bagoly úgy döntötte el a sziklaszilárd elhatározást, mint egy kártyavárat.
Nyolc óra után öt perccel így a tintakék kabátba burkolózott alakja végül kiszakad a tó menti fák sötétségéből. Pálca híján a telefonjával világít az ösvényen, bár valószínűleg anélkül is megtalálná a csónakházat. Halkan sétál fel azon a két alacsony fa lépcsőn, amik kiemelik a rozoga építményt a fűből, bár nem annyira, hogy ezzel a frászt hozza a már ott várakozó lányra. Még akkor se, ha különben megérdemelné. Mert dögöljön meg.