Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy világfájdalmat sejtető szusszanással dobja le a barna, kockás pokrócot a fűbe, rugdossa kissé meg, hogy úgy-ahogy elsimuljon, majd ereszti le rá magát ezen a napos, csak a fák árnyékában csípős novemberi délutánon. Az enyhe lejtőn túl egy sor zizegő nádas takarja a tó tökrét előle, ő nem is feltétlen néz arra, különben feltűnne neki az, ami egyelőre nem. Jelenleg azonban még annak a szalámis szendvicsnek a bontogatásával van elfoglalva, amit Emma indulás előtt a zsebébe csúsztatott. Mert olyan sovány vagy, eszel te normálisan egyáltalán?
Ültében lerúgja a cipőit, összeszorítja a szemét, amíg az arcát a Nap felé fordítja. Hallgatja a telelő madarak énekét, ahogy a szellő a száraz leveleket borzolja, bele-beleharap az ebédjébe, minden csodás, nyugodt és annyira...
Mély szusszanás.
A Prince Albert Nemzeti parkban több varázslócsalád élt és él a mai napig félig-meddig illegalitásban, a mugli vadőröktől és mágustörvényektől kényelmes messzeségben, Saskatchewan mélyén. Ő minden szünidejét azon a tavakkal pettyezett vidéken töltötte, gyakran bolyongott egyedül az erdőben, horgászott a folyó partján, vagy esett bele mérges szömörcébe. Ezek az élmények pedig, sok minden más mellett megtaníttatták vele: ha valami ekkorát szusszan, akkor az jó eséllyel jóéjszakát.
A szemét kinyitva bámul a tó felé, ahonnan mintha a zajt hallotta volna. Úgy emlékszik, barnamedvék nem élnek errefelé, de fogalma sincs, mi az, ami igen.
És akkor meglátja. Az agancsok a tó vizétől csöpögve emelkednek ki a nádas takarásából, a bundán megcsillan a napfény. A ő rágása először lelassul, majd félbemarad.
   -  Bloody... fuck...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Épp, hogy nem nyel félre, ahogy megdermedve, a szendvics szalvétájába kapaszkodva bámulja, ahogy a hatmázsás dög kiemelkedik a vízből.
Talk calmly and back away - emlékszik rá, mit mondott a nagyapja arról, mit tegyen ha egyszer jávorszarvassal találkozik, azonban ez egyszerre ostoba ötletlen tűnik. Ahogy az is, hogy levette a cipőit, így pedig zokniban ül a flaneltakarón, ami nem segíti abban, hogy a tanács alapján akár futásnak eredjen. A vére is meghűl, ahogy a masszív test árnyékot vet a füvön, a léptei tompán puffannak, amikor pedig a hatalmas, bamba fej találkozik az ő tekintetével, érzi, hogy a szája is kiszáradt.
Goodbye, cruel World, I'm gone.
Ültében feljebb húzza a térdeit, mintha ez bármit számítana, amikor az állat újabb lépéseket tesz - azonban, részben megrökönyödésére, részben pedig megkönnyebbülésére, nem felé indul, hanem újabb puffanással elheveredik a fűben, nem messze tőle. Ő kissé, kutyamód megbillenti a fejét. Látja a fülek mozgását, a fehér mintát a bundán, azonban nem zoológus, hogy ezek bármit jelentsenek számára. Emellett némi rummal is rásegített már a délután alakulására.
Ültéből lassan feltérdel. A szendvicset pedig bizonytalanul, de kinyújtja felé.
   -  Éhes vagy, buddy? Van benne saláta, tessék - egy kicsit meg is lengeti felé - Csak ne ölj meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hát hogy a viharba ne féltené az életét, amikor tudja, hogy egy ekkora állatnak nem is kell megtámadnia, elég, ha a kelleténél erősebben meglöknie őt hozzá, hogy a bordái szilánkokra törjenek. Érthető hát, hogy kissé feszélyezve nyújtja a szendvicset felé, valójában meg is bánva a mozdulatát akkor, amikor a behemót lábra áll. A masszív test árnyékot vet rá, az ő keze kissé megbillen.
A lélegzete először elakad, amikor az állat feje az övével majdnem egy szintbe kerül. Vajon harapta már le jávorszarvas ember kezét, vagy ő lesz az első? Megdermedve figyeli, ahogy a pofája a karjához közelít, szemöldöke azonban azonnal feljebb szökik, amikor a puha orr eltolja azt. Ekkor fújja ki a levegőt, nehéz szusszanással.
   -  'the hell...?
A jávorszarvas tompán puffanva ereszkedik le mellé, az ő homloka ráncba szalad. Találkozott már magukat meghazudtolóan intelligens állatokkal, ahogy az a varázsvilágban nem különös, de mégis, ahogy a szeme a dög tekintetét kutatja - alapvetően borzalmas ötlet -, megkockáztatja, hogy már-már emberi.
És akkor megérti.
A szendvicset hagyja lehullani a pokrócra maga mellé, ültéből föltérdel és még mindig óvatosan, de már jóval fürgébben közelebb mászik egy kicsit. Két lehetőség áll előtte; vagy pillanatokkal később agyontiporják majd, vagy pedig...
   -  Meyers? Doktor Myers? - az arcán majdnem palástolatlan izgatottság lesz úrrá, szinte gyermeki - Will, William Krise. Olvastam a tavalyi kutatást, írtam is, a nagyapámnak is voltak jegyzetei ezzel kapcsolatban, el is akartam küldeni, csak hát...
Börtönben voltam, mert ezek a jegyzetek megöltek két embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Négy nap telt el - ennyi időre volt szüksége hozzá, hogy kétséget kizárólag kiderítse a lány nevét, lehetőleg anélkül, hogy az igyekezet bárkinek szemet szúrna. A nyúl nevének és Júlia házának ismeretében már nem volt más dolga, mint a bestiárum körül lézengenie és várna az első sárga jelvényes, hasonlóan szőrös gombócot szorongató diák megjelenéséig és a szivárványszínűre bűvölt ugróegerek ketrece mellett ártatlanul megszólítani őt. Vattai Júlia - hétköznapi név egy nem túl hétköznapi, ám úgy tűnik, nem aranyvérű születésű lánynak.
Verd ki a fejedből, amire gondolsz.
A csónakház nyitott teraszán, a homlokát a korlátra támasztott kezein nyugtatja, behunyt szemmel hallgatva a szellő susogását a száraz lombok között. Nem sokkal múlhatott  négy, az imént hallotta a templomtorony kongását, akkor lépkedett fel a lépcsőkön. Reggel, amikor a postahivatalban állt sorba papírszatyorral a kézben, kiválasztotta a feladatra a lehető legalkalmatlanabb törpebaglyokat, majd a helyszínen papírra körmölte az üzenetét, őszintén nem várt válaszra, legalább is, aznap semmiképp. Az eddigi felületes, de annál eseménydúsabb ismeretségük során Júlia eddig előszeretettel húzta az idejét, mielőtt bármit is lépne; és mégis.
Csak a hely és az idő, semmi egyéb, egy apró papírdarabon a zsebében, ezzel érkezett. A két pulóvere ugyanaz, amit aznap viselt, azzal a különbséggel, hogy jelenleg sem az, sem pedig ő nem áraszt alkoholszagot, ami az elmúlt napokban üdítő újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Maga sem tudja, mennyi ideje vár; hagyja, hogy a gondolatai egymást kergessék, ő pedig elmerül ebben a zajban. Második napja azon kapja magát, hogy a testvéreire gondol, akikkel utoljára a bebörtönzése előtt találkozott egy karácsonyi vacsorán. Miért ébred fel benne az állati, féltékeny indulat a közelükben, ami miatt gyerekként ki kellett emelni a családjából, és miért érzett a Pub mögötti estén egész hasonlót? Emma nem tud az incidensről, de talán ideje lenne beszámolni neki róla.
És, hogy ő mennyire nem várja azt az átkozott beszélgetést.
Puha léptek reccsentik meg az alacsony lépcsőfokokat, ő felkapja a fejét, továbbra is a korlátra támaszkodva emelkedik fel. Kis félmosollyal fújja ki a levegőt röviden.
   -  Nem volt nehéz. Puha Gombóc rém népszerű a másodikosok körében. Nektek pedig nem tanították meg, hogy ne álljatok szóba idegenekkel.
Csak egy pillanatra néz a szemébe, épp futólag; és majdnem megrökönyödve tapasztalja, hogy nem a kabátjába burkolózik. Furcsa mód, számára az alakja egész eggyé vált a kabáttal, nélküle, mintha sokkal kisebb és látványosan törékenyebb lenne.
Te barom.
   -  Figyelj, gyors leszek - az egyik kezét leengedi a korlátról, hogy egy mély levegővétellel szembefordulhasson vele. - Sajnálom. Kicsit... kicsúszott a kezemből az irányítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Általános esetben inkább rágná le a saját karját, mint, hogy valakinek a szemébe nézzen és bocsánatot kérjen tőle. A bíróságon sem tette meg, ezután sem fogja: úgy érezte, igaza van. Most is, a nevet hamarabb nyomozta ki, mint hogy tudta volna, mit kezd az információval; a szobájában faltól falig sétálva, újra és újra végigjátszva magában a jelenetet. Az a mocskos kis kurva.
Meg akarom ismerni.
A lány közelebb lép, ő elengedi a korlátot, feszült mozdulatlansággal követi a mozdulatot, ahogy Júlia az arcához ér és maga felé fordítja. A tekintete éles, ám nem fenyegető, röviden állja a lány tekintetét, mielőtt a szeme lekúszna az ajkaira ismét.
   -  Azt tudnod kell - kezd bele végül kelletlenül, a keze ismét a korláton matat, a körme belevág a felpuhult deszkába -, hogy nem bántottalak volna. Legalább is jobban, mint amennyire belemész.
Azt hiszem - ebben ő sem lehet teljesen biztos. Ha elborul az agya, teljesen esélytelen, hogy türtőztesse magát, ha pedig nem szabnak meg neki egyértelmű határokat, akkor gondolkodás nélkül átlépi azokat. Nem amiatt, mert hideg fejjel ártana a lánynak, vagy bárki másnak, hanem, mert bizonyos helyzetekben képtelen rá, hogy uralkodjon az ösztönein.
   -  És ha még szóbaállsz velem, akkor megígérem, hogy egy ujjal sem fogok hozzádérni, vagy olyasmit csinálni, amit nem akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az állat bólint a rettenetes agancsokkal, ő pedig tudja, hogy nem őrült meg, hogy egy napozó jávorszarvashoz beszél. Ahogy a bogolyfalvi közösségben, hozzá is eljutott Riley híre, csak egész más csatornákból. Tudja, hogy egyszer már találkoztak, szinte pontosan három évvel ezelőtt. Ő szót nem váltott vele akkor, a falat támasztotta kínosan, amíg a két férfi szóváltásba keveredett, majd a nagyapja elviharzott vele. Megkockáztatja, hogy a bíróságon még látta valamelyiket, de ezen a ponton összefolynak az emlékei már.
   -  Szóval... szóval mindig csodálói voltunk az alapítványnak.
Beszéde kezdeti lelkesedése elfogy, végére kínos motyogássá korcsosul. Némi hazugságot enged meg, hiszen, ha Riley emlékszik bármire az ominózus beszélgetésből, az ő nagyapja egyáltalán nem volt odáig az alapítvány munkájáért, és viszont. Ő azonban igen, bár hangot ennek akkor nem adhatott, a tényleges munkájukban is leginkább a börtönben töltött évek alatt volt ideje elmélyülni. Belph mocskos időhúzásnak titulálta a munkájukat, nyersanyagok és emberóra felesleges pocsékolásának, a likantrópok ápolása helyett pedig az agresszív kutatáson tartotta a hangsúlyt.
A jávorszarvas horkanásszerű hangot hallat, ő kissé összerándul, ám, mikor az feláll és a pulóverébe csíp, így, hogy tisztázódott, kivel van dolga, már gondolkodás nélkül kel fel ő is. A pokrócot és a szendvicset egy kupacba gyúrva indul utána hát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És minél többször megpróbálod, annál jobban fog fájni.
Valami kavarogni kezd a gyomra táján, meleg és kesernyés, ő elpillant a tó felé, ahogy a lány elengedi őt és továbbsétál a bejárat felé. Senki sem érti meg, mennyire nehéz elfogadnia, hogy vannak, akik szabad akaratukból úgy döntenek, nem kívánnak hozzátartozni, akár romantikusan, akár barátságból. Márpedig ha valaki mellette van, az az övé - olyan helyzetben pedig, ami a Pub mögött történt, ez számára nem is kétség. Mióta él, vergődik a féltékenységtől, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy ismét egyedül maradjon - még akkor is, ha eddig csak elmart embereket magától vele. Ettől függetlenül, csak pislog egy hosszút, mielőtt ellökné magát a korláttól.
   -  Mérgező vagy, remélem tudod.
Sértés is lehetne, mégis bók. Mit tettél velem, te lány? Az intésre ő is beljebb lép az épületbe, hogy is ne követné azok után, hogy a méregfogait már az agyába marta egyszer.
A huzatos falak között nincs jóval melegebb, mint odakinn. Az ablakok deszkáira itt-ott régi újságcikkeket ragasztottak. Úgy tűnik, a csónakázés kellékeit már eltüntették télire, a székek és asztalok csupaszon állnak a falak mentén, mint a csontvázak.
   -  Hát - valahol a terem közepe táján áll meg - A csónakban elhangzott ez-az, nem tudom, mire gondolsz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Válasza kivételesen nem kifogás, bár van egyfajta gyanúja, hogy a lány erre lesz kíváncsi. Az este másnapján, amikor hazament, majd a fürdőszoba padlóján reszketve végiggondolta az eseményeket, már megbánta a pillanatnyi felbátorodását. Mondhatott volna bármit elvégre, mégis, amikor a szemébe nézett, a reakcióját akarta látni erre a váratlan vallomásra. Akkor pedig úgy tűnt, majdhogynem félvállról veszi, talán nem is hisz neki, hiszen  miért is tette volna.
Ismét szusszan egyet, egy türelmetlen mozdulattal a zsebébe csúsztatja a kezeit. Villanásnyi ingerültség fut rajta, épp csak, mint az áramütés, elég ahhoz, hogy az arca megránduljon. Két másodpercet ad magának arra, hogy ezen úrrá legyen, amíg eldönti, mennyit hajlandó megosztani a lánnyal a csupasz igazságból.
   -  Mert nem volt más választásom - a hangja valamelyest elmélyül, ő konokul az ablak felé néz - A nagyapám magigenetikus volt. Én is az voltam mellette. Meg akartuk váltani a világot, és tudod, Júlia, meg is tettük volna, ha hagyják. Nem tudom, láttál-e már vérfarkast, amikor elkezdi széttépni saját magát, sőt, jobbat mondok egy gyerek vérfarkast, aki ott vergődik, láncra kell verni, azt sem tudja, mi van vele. Na ezekkel dolgoztam.
A hangszínébe keserű indulat folyik, ám ez már nem Júlia faggatására irányul. Felhúzza a vállait, majd leejti őket.
   -  Kísérlet volt. Baleset volt. Működnie kellett volna. Nem tehettem mást, el kellett intéznem - felnéz a lányra. Hallotta a féligazságot ez a kis kígyó, kikényszerítette belőle. Ez az, ami a vallomásában szerepel, ennyit tudtak rábizonyítani, hát tőle is ennyit fog kapni most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elküldhette volna a bús picsába, általában pedig valószínűleg ezt is tenné - semmi köze sincs hozzá, hiszen alig ismeri, különben pedig, ha ennyire kíváncsi, akkor nyugodtan kikeresheti a büntetése összes, mocskos kis részletét az MMM adatbázisából, ezek ugyanis nyilvános adatok. Ha szeretne igazán megfetrengeni a megaláztatásában, még a tárgyalása átiratát is elolvashatja, sőt, még jobb, miért nem kéri el tőle az emlék szálát inkább, hogy maximálisan elmerülhessen ebben a mocsokban. Helyette inkább mély levegőt vesz - ezzel pedig végleg lenyeli az ingerültségét és visszatemeti oda, ahonnan jött. Az ilyesmit a legjobb fedőt tartani - különben is, a lány semmiben sem hibázott, valószínűleg ő is kért volna némi magyarázatot, ha valaki a semmiből egy ilyen erejű hírt gördít rá.
   -  Nem, teljesen rendben van, végül is kit ne érdekelne. - kínosan elneveti magát - Nyolc évet kaptam, abból hármat töltöttem le, de veszélytelen vagyok, ezért a többit felfüggesztették.
Ezzel fejezi be a magyarázatát, hogy a jelenlegi státusztát is nyilvánvalóvá tegye előtte. Szabad ember, de mégsem, az első gyorshajtásnál veheti vissza a kanárisárga kezeslábast, hogy a csatornákon át kopogtatva beszélgessen az életfogytos halálfalókkal. Ellenben teljesen ártalmatlan, ezt muszáj hangsúlyoznia, valószínűleg pedig a karperec miatt veszélytelenebb is, mint bármelyik bagolyköves harmadéves.
Megrázza magát, mint egy vizes veréb. Ő is az asztalhoz sétál, egy majdnem szemközti székre dobja le magát, egyelőre azonban nem nyúl a laposüveg után.
   -  Ha valamit tudni akarsz, akkor mondd, de megígérem, hogy tőlem aztán nem kell tartanod. Mert bírom a stílusod és különben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Pislog egy párat, hogy a napfény a szemébe tűz, de élvezi a gyenge melegét. Ő azon kevesek közé tartozik, aki szívből gyűlöli az éjszakát. Olyankor mindig egyedül van - és bármit megtenne, csak hogy ez ne legyen így.
Végül előrébb dől, hogy az üveg után nyúljon és ő is beleigyon. A szagából felismeri, muszáj felhorkantania.
   -  Különben lenne itt valami.
Nem akar a gyilkosságról beszélni, nem akar a büntetésére gondolni, de még annyira sem szeretné látni a lány komor arcát vele szemben. Csak futólag iszik bele a laposüvegbe, pusztán az íze miatt, nem több - afféle funkcionális alkoholista ő, ahogy mondani szokás. Ezután visszanyújtja a lány felé.
   -  Tanultam animágiát régebben, de sosem jutottam előre. Mi leszel, ha az leszel?
Akkor nem tette szóvá, de emlékszik a mandragórával kapcsolatos megjegyzésére és el is raktározta magának. Többször tűnődött már rajta, mivé is változna a lány - talán madárrá, vagy valami helyes rágcsálóvá, esetleg egyenesen gazellává, amilyen ügyesen mindig meglépett eddig előle. Esetleg ragadozóvá, ezt sem tudta kizárni. Ahogy az arcát fürkészi, jelenleg bármelyiket egyformán kinézné belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A lány válaszán megemeli a szemöldökét, majd kénytelen elröhögni magát. Puha Gombóc jut eszébe, ahogy elnyújtózik az ölében és a fejét ingatja, hogy a füleit vakargassák.
   -  Bullshit.
Ökölbe szorított kezével a poros asztalra üt röviden - nem fenyegetően, hanem akár egy bíró, mikor a kalapácsával kihirdeti a döntését. I call your bluff, Júlia, felismerek egy nyulat, ha látom, te pedig bármi is leszel, az nem nyúl. Azt  elhinné, hogy egy kedves, puha állattá változik, selymes, fénylő bundával, valamivé, ami odavonzza a tekintetet és lenyűgöz; de agyarai vannak, akár egy jaguárnak.
   -  Bárcsak úgy lett volna - félmosollyal a pókhálós plafon felé pillant. Hogy a fenébe ne, Mexikóban a legkisebb problémája is bőven nagyobb volt, mint hogy nőket hajkurásszon - Egyszerűen, nem tudom, csak nem ment. Mármint, átváltozni. Megcsináltam mindent, amit kellett, mégse.
Végül mindössze megrántja a vállát. Nem mondhatná, hogy nem bosszantja, hogy a lány nem mond igazat neki, de végül rájön, nincs is oka rá, hogy így tegyen. Pusztán amiatt, hogy neki felettébb különös szófosása támad a közelében, ennek nem kell viszonosnak lennie, Júlia pedig vasököllel őrzi a titkait.
   -  Majd egyszer megpróbálom megint. De ahogy haladok, még a kabátomat is hamarabb visszakapom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ragadozó állat, igen, neki is ez lenne a legközelebbi tippje, bólint is a válaszra. Ő maga abban a szerencsés helyzetben van, hogy tudja, mivé változna, hiszen ténylegesen próbálta már. Vörösesbarna bunda, keskeny pofa és hosszú agyarak; először esküdni mert volna rá, hogy a sors szórakozik vele és ő is az anyja vörös róka formáját ölti majd, csakúgy, mint a patrónusa. Ám az anyja gyorsabb észjárású és jóval függetlenebb volt nála, olyasvalaki, aki értékelte a magányt. William belebolondulna.
For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack.
   -  Köszönöm, hogy betakarnád a pucér seggem a saját kabátommal, hát igazán kedves - felel könnyedén, míg az agyán végigfut a groteszt kép. Négykézláb látja magát, furcsamód pedig London közepén, ahogy Júlia, még a fantáziájában is görcsösen röhögve borítja rá a kabátot. Az abszurd kép elég hozzé, hogy némileg kibillentse a hangulata mocsarából, még mindig a lemenő nap fényétől hunyorogva forduljon ismét a lány felé.
   -  De megpróbálhatom visszavásárolni részletekben is. Budapestre megyek szombaton, ha esetleg épp ugyanakkor pont ugyanott jársz, törleszteném az első részletet egy mekis burival. Vagy, ami megtetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

   -  Kérlek. Egy kalapos úr vagyok.
Kissé meg is pöcköli képzelt fedórájának karimáját, mint bármelyik valamirevaló tokaszakállas nice guy. De az is tény, hogy ezek után többször meggondolja, bármilyen ruhadarabját felügyelet nélkül hagyja a lánnyal, aki úgy fest, lazán értelmezi a tulajdoni viszonyokat. Mivel pedig sosem volt kapcsolatban még, arról fogalma sincs hogy ez afféle női dolog, mint a csinos körmök vagy a bőgés.
Hogy szereti-e a kerülőutakat - abszolúte. Ha nem így lenne, már rég nem ülne itt vele szemben és nem töltött volna időt vele, hogy megismerje a nevét.
William, őszintén, mit csinálsz most?
   -  Hát figyelj, ha pókerezni szeretnél, abban is benne vagyok helyette. De előre szólok, mocskosul jó vagyok benne és eddig még sosem kaptak csaláson - az ujjai elfojtott türelmetlenségében az asztal fáját kocogtatják - Szóval a helyedben vagy rétegesen öltözködnék, vagy elfogadnám a burgert. Péntekig hagyok időt eldönteni - mély levegővétel - Kapitány.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ahogy a lány felkel, ő csak felvonja a szemöldökét. Arra számít, majd elsétál mellette, az ajtóból visszafordulva pedig még utánaszól valami csípőset, aminek az emléke majd ébren tartja ma éjjel. Mint egy utolsó löket a jóból, Júlia tudja, hogy távozzon úgy, hogy a lenyomatát a szobában hagyja.
A lány átül az ölébe, ő a nem várt mozdulattól elsőre egészen megfeszül. A keze végigsiklik a lány karján, majd megállapodik a csípője táján.
Az arcuk majdnem egy vonalba kerül, ő fölpillant a lányra.
   -  Mondom. Mérgező vagy.
Kár lenne áltatnia magát, vagy általában bárkit: a vékony kis ujjai köré csavarta már rég. Az érzés nem idegen, ő pedig nem vergődik benne, hiszen lehet, hogy fizikailag erősebb nála, de a lány akkor szorítja sarokba, amikor csak szeretné. Érzi, hogy a vérnyomása némileg megemelkedik a közelségétől, ahogy a teste melege hozzáér; a keze is kissé megfeszül a csípőjén.
Uralkodj magadon.
   -  Kapitány. Ideiglenesen, amíg meg nem küzdünk érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tűzzel játszik. Napokkal ezelőtt már eldöntötte egyszer, hogy nem foglalkozik Júliával többé, az ismeretség már most túlságosan toxikus és több időt felemészt az idejéből és gondolataiból, mint amennyit még komfortosnak érez. Azonban, pont ez teszi olyan rémesen izgatóvá, és emiatt képtelen kiverni a fejéből. A csónakban töltött este után még könnyű lett volna, ha nem ajánlja fel azt az istenverte reggelit, Júlia, nem fordul vissza még az utcán utoljára, a haja nem libben meg a napfényben, akkor még vállat ránthatott volna, nem számít.
A lány megfogja a kezét és lejjebb csúsztatja, rajta ismét hideg ingerültség fut végig. Az agya azonban tiszta, legalább is nem ködösíti el alkohol, így az érzés is hamar elhal, őt pedig nem kerítik hatalmukba a sötét gondolatok, mint legutóbb. Pontosabban, sötétek, de nem csonttörően, vérserkentően és bőrbe maróan.
A bőr megfeszül a vékony textil és a keze alatt, ahogy a lány előrébb dől, látni egyre kevésbé látja, leginkább érzi az arca közelségét. A bőr melege sugárzik, mérgező és radioaktív, neki pedig el kellene tolnia magától, helyette egyik keze a lány arcélére siklik. Az érintés most nem fenyegető, bár az ujja vége, ami épp a lány ajkát érinti, hűvös az elnyelt feszültségtől.
   -  Értem aztán ne aggódj, tudok vigyázni magamra. - suttogja közvetlen közelről; ajka az ajkához ér, de nem birtoklóan, mint napokkal korábban. Az pedig, hogy meddig megy el, a lányon múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kabinláz.
Anélkül, hogy lenézne, egy újabb apró, fehér kavicsot kapar ki maga mellől, majd hajítja a tó felé. A kacsák, mint az eddigi száznegyvenkét alkalommal, azonnal a fodrozódás felé fordulnak, csak hogy csalódottan borzolják meg a tollukat újfent. Ó szórakozottan felhorkan, felemeli az üvegét, hogy beleigyon.
Valahol messze kettőt üt egy templom harangja, de senkit sem érdekel, az idő és a falusiak is lustán nyújtózkodnak a napos, szombat délutánon. Aki teheti, a szabadban tölti az idejét, messzebbről hallja, hogy gyerekek játszanak a réten, a tó körüli ösvényen mögötte is el-elhalad pár sétáló. Ő pedig, mint egy kora tavaszi, frissen ébredt fürgegyík, ül a napon a nádas szomszédságában, mint minden szombaton.
Félemberek vagy félállatok: a kimérák szaporodásbiológiája elméleti szemmel.
A szeme a fénytől hunyorogva keresi meg a sort, ahol tartott, érdeklődés nélkül folytatja a jegyzetekkel maszatolt, málló szélű könyv olvasását. Szabad keze az üveget ismét visszateszi maga mellé, ujjai újabb kavics után kutatnak, a csuklója lendül, a kacsák elindulnak, majd mindez kezdődik elölről.
Kabinláz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mindmáig a gyógyítótársadalom sajnálatos mellékhatásként kezeli a félfajú meddőségi problémáját, azonban felmerül a kérdés, hogy etikus-e beleavatkozni a természetes szelekcióba, támogatva a vérkeveredést.
A sorokat ceruzával többször aláhúzták. Oldalra fordítja a könyvet, hogy a margóra kapart jegyzetet kibetűzze, a felvésett gondolatot azonban túlságosan elmosta az idő és a rothadás, hogy néhány szón kívül kivegye az értelmét. A nagyapja láthatóan különleges lelkesedéssel olvasta újra és újra ezeket az oldalakat, itt-itt indulattal átszakítva a vékony papírt, miközben a véleményét a nyomtatott betűk mellett hagyta. Szinte látja maga előtt, ahogy gesztikulál, félértelmű neonácik, harsogna bele a tó körüli nyugalomba, hát nem értitek, milyen fegyver van nálunk?
Léptek alatt reccsennek meg a kavicsok, ő féloldalasan felpillant, a napfény a szemébe tűz. A könyvet gerinccel fölfelé ejti vissza az ölébe.
   -  Nem nekem okoz örömöt, nekik - az állával a kacsák felé bök. Minden szombaton itt van; ők pedig minden szombaton jönnek, de egyszer sem kaptak tőle semmit.
Ahogy Elias leül mellé, az ő izmai először megfeszülnek, de nem szól vagy húzódik arrébb. A tekintete akaratlanul is a lába felé fordul, épp csak futólag, míg az emlékeiből előtúrja a nevét. Diablo. Vagy valami ilyesmi.
   -  És... minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hosszan pislog egyet a fény felé, az ujjai a kövektől az üveg nyakára csúsznak, de nem veszi fel egyelőre. épp egy cseppet tompa csak, annyira, amennyire az szombat délután még belefér, pár óra az agyán és a szorongásán kívül, mielőtt kezdődne az éjszakai műszak. Ebben az átkozott faluban más szórakozása úgysincs itt a civilizáció  peremén, csak tengődik is vár, mint a tányér szélére kotort maradék.
   -  O, really.
A könyv lecsúzik az öléből, ahogy testtel félig Diaboli felé fordul. Bocsáss meg, hogy az íze nem felel meg az úrnak, hát a kibaszott pofám is mindjárt leszakad, hallatszik a hangja élén. Azok a vérfarkasok, akiken annak idején a szert kipróbálta, nem panaszkodtak az ízre hol a szenvedésük, hol pedig amiatt, hogy a kolóniákban ennél rémesebb dolgokhoz szoktak Mi több, szokásához híven saját magán is tesztelte a szert; igen, azonnal a lefolyóba hányt miatta, de így sem volt benne a top öt legrosszabb dologban, ami valaha lefolyt a torkán.
   -  Miér' öltelek meg volna vele, megteszed azt te magadtól is.
Nem sértés, csak megállapítás; nem az ő dolga és nem tartozik rá. Ő is elpillant a sárgálló kötés felé, az ujjai megfeszülnek az üveg nyakán, a kíváncsisága a koponyáját marja belülről, de felülkerekedik rajta egy önelégült, kissé tompult nyugalom. Kipróbálta. Működött.
Még mindig működött.
Nem elmebeteg, ahogy azt próbálták rábizonyítani, nem is sarlatán, amit tesz használ, hiszen íme a bizonyíték.
Egyszer megrázza a fejét. Elég legyen.
   - Hát meg lehet próbálni ízesíteni valamivel. De amilyen érzékeny az egész én nem merném.  
Nem te lennél az első, aki belehal ebbe a kísérletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megrándul, ahogy tompán csuklik egyet. Mesés. Szabadon lévő keze ujjai ismét a kövek közt tapogatnak, tekintetét a tavon és a kacsákon tartva, most egy nagyobbat keres. Ő is felhúzza a lábait ültében; érzi, hogy a szeme sarkában épp, hogy elfolyik a kép, de bármikor képes lenne feloszlatni ködöt, ha például a nagyanyja előtt kellene józanként imitálnia magát.
   - Pff... te tudod. De gyümölcsökkel ne is próbáld. Vagy csak gránátalmával ne. Felmarja a nyelőcsöved. Vért fogsz hányni utána. De ez csak egy tipp.
Flegmán megrántja a vállát, mert különben azt csinálsz, amit akarsz. Bár az ő kísérletei nem az íz megszüntetésére, hanem a hatás finomhangolására irányultak, megpróbált egyet s mást a főzettel, leginkább sikertelenül. Az átváltozási sérülés hányingerkeltő egy dolog - hétköznapi mugli kezelésekre szinte egyáltalán nem reagál, a szövet nem gyógyul, minden mozdulattal újból felszakad, gennyel telik. Nem hisz benne, hogy létezik jó és rossz halál, de ha választhatna, átalakulásban elkorcsosulva, vérrel és nyirokkal áztatva szeretne távozni a legkevésbé.
Tehát nem úgy, ahogy a nagyapja.
A rummal félig telt üveget ellenállás nélkül nyújtja át neki, ha már legutóbb ő tarhált a dohányából tűzszünetük néma megköttetéseként. Egy újabb követ hajít a kacsák közé. Elias hangos morfondírozását követően hallgat egy ideig, Júlia hajának tapintása, ami a gondolatai közé lopakodik, neki pedig erővel kell visszataszítania ezt oda, ahonnét jött.  
   -  Én próbálkoztam vele egy ideig. De mást nem ismerek.