Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is üdvözlöm Vivit, jó volt megismerni, még ha nem is jutott túl sok időnk egymásra. Egyébként nagyon hasonlítasz rá szerintem - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, hisz Izát már jobban ismertem, mint a testvérét, s szerintem akadt bennük bőven hasonlóság. A növényeken közben újra végig futtattam a tekintetem, irigyeltem Iza képességét, hisz mindig életet lehelt a növényekbe, és ez egy klassz dolog szerintem. Néha azon gondolkodtam, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen erőm, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy én más dolgokban tudok az emberek szolgálatába állni.  
- Nincs vele semmi, nem volt vele konfliktusom, ha erre gondolsz, de összefutottam vele a városházán, amikor ügyeket intéztem, és volt benne valami...hogy is mondjam, szerintem valami nagyon nem stimmel azzal az emberrel, nem volt túl jó kisugárzása - őszintén osztottam meg véleményemet a rokonnal, már csak azért is, mert elég jó emberismerőnek tartottam magam, és ezeket a dolgokat nem lehetett csak úgy bárkivel megbeszélni. Több szót azonban nem akartam fecsérelni arra a férfira, ezért inkább átadtam a meghívót Izának, s közben hellyel kínáltam, majd magam is letelepedtem mellé, s érdeklődve hallgattam, hogy mi is történt vele mostanában.
Elég sok mindent sikerült is megtudnom ebben a pár percben, de Iza arcán úgy láttam, hogy leginkább az utolsó téma volt az, amiről talán egy kicsit nehezebben nyilatkozott. Emlékszem, csak pár dolgot mondott arról a férfiról, mégis, a tekintetében úgy láttam, hogy sokkal többet jelent neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy egész pontosan mit. Vajon több neki, mint egy barát? Veszély lenne a házasságára? Gondolatmenetemből visszazökkenve bólogattam a nő szavaira. - Igen-igen, emlékszem, hogy meséltél róla. És hogy érzed magad most, hogy visszajött? Egyáltalán merre járt?- kíváncsian kutakodtam Iza tekintetében, jó lett volna tudni, hogy lelkileg hogyan is érzi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Egyelőre csak heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután a Művelődési ház egyik kisebb termében, utána énekelünk is, legalábbis remélem, hogy lesz rá kedv - meséltem egy mosollyal, szerettem az ilyen délutánokat, mert amellett, hogy megismerhettünk egy tanulságos történetet, amit aztán megvitathattunk, átbeszélhettük, hogy mi a jó, mi a rossz, utána volt alkalmunk egy kicsit dalolni is, hogy örömmel zárjuk a találkozót. - Gyere csak, várunk szeretettel - örültem annak, hogy Thomas ennyire lelkesnek tűnt, rá is fért a kis közösségre egy-egy ilyen fiatal. - Közönség? - ez a kérdés egy kicsit már meglepett, aztán rájöttem arra, hogy talán nem is úgy értette Thomas, ahogyan gondolta. - Nem, itt nincs ilyen, vagyis tudod mi vagyunk a közönség, mindannyian, akik ott ülünk. Egyelőre nem vagyunk sokan, de a későbbiekben hátha csatlakoznak majd mások is, nem kötelező - tettem hozzá, hogy tudja, ez nem olyan dolog, ami bárkire is rá lenne erőltetve. Közben, ha már erre járt és érdeklődő is volt, úgy gondoltam, megmutatom az éttermet, s egyben így le is tesztelem a reakciókat, mert egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz majd az étterem fogadtatása. Látva Thomas reakcióit azonban megnyugodhattam, mert úgy tűnt, hogy neki például tetszik a hely.  - Nem is baj, igyekeztünk minél több olyan képet kitenni, ami sok-sok ismert és kevésbé ismert történetet mesél el, hogy aki betér, egy jó ebéd közben elmélkedhessen, hogy vajon számára mit is ábrázol a festmény - meséltem mosolyogva. - Az ott például a gonosz Heródes király történetét meséli el - mutattam rá az egyik képre. - Azon a képen a kánai menyegző látható, amikor elfogyott a bor az esküvőn. Jézus ott megkérte a szolgákat, hogy töltsék tele vízzel az ott található kancsókat, ezt követően borrá változtatta a vizet. Ez volt az első földi csoda, amit Jézus tett, és feljegyeztek - meséltem mosolyogva Thomasnak, majd tovább soroltam, hogy melyik képen kinek a története látható.
Miután bemutattam a termet, érdeklődve néztem Thomasra, kíváncsi voltam rá, hogy mégis mi érdekli, s minek is tanulna tovább. - Ó, az jó, az általános mesterképzés. Abból még sok mindent kihozhatsz. Ha esetleg úgy döntenél, hogy jobban érdekelne ez a hivatás, szívesen mesélek majd róla - nem akartam azt tanácsolni neki, hogy legyen pap, inkább csak egy lehetőséget kínáltam fel előtte, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődő, s kinéztem azt belőle, hogy egy napon akár ő is lehetne pap.
- Úh, ne haragudj Thomas, most viszont el kell köszönnöm, mert új házat vásároltam, és eszembe jutott, hogy most érkeznek a szerelők, muszáj hazaugranom. De ha erre jársz, gyere be bármikor, ha nyitva van az üzlet, és keress nyugodtan. Várunk a Művházban, szép napot! - kedvesen elköszöntem a navinés fiatalembertől, s ha elment, sietve összekaptam a holmimat, még gyorsan bezártam az üzletet, s megindultam , hogy odaérjek a házhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azt hittem, hogy mikor legutóbb elbeszélgettem vele, megértette azt, hogy miért nem jó az, ahogyan él, s amiket csinál. S bár nem voltam az apja, a bátyjaként mégis kötelességemnek éreztem azt, hogy odafigyeljek rá és segítsek rajta, még akkor is, ha Ő ebből semmit sem kért. A legutóbbi alkalommal úgy tűnt, hogy elismerte, segítségre van szüksége, egy ideig oda is figyelt a dolgaira, ám úgy tűnt, hogy most mégis visszaesett. Mikor egy közeli ismerősöm arról informált, hogy már napok óta a színét sem látta a terápiákon, aggódni kezdtem, első utam a kastélyhoz vezetett, ott azonban nem sok sikerrel jártam, nem tartózkodott odabent. Azután a faluban kerestem tovább, míg a Pubban rá nem bukkantam az egyik barátnőjére. Tőle próbáltam megtudni, hogy mégis hol lehet a húgom, de nem volt túl segítőkész. Először egy szót sem akart kinyögni, végül aztán csak a kezembe nyomott egy meghívót, s azt mondta, ha eddig nem találtam, valószínűleg akkor ott lesz, a Kis Tavacskánál.
Mivel napok óta semmi hírem nem volt róla, aggódva ültem vissza repülő motoromra, s azzal indultam útnak a falu határán túl elhelyezkedő tóhoz. Leparkolva a járművet, pillantásommal fürkésztem a partot, ahol már elég sok fiatal csoportosult, de innen még mindig nem látszott jól, hogy ott van-e Léna. Oda kellett mennem, bár a meghívó alapján úgy tűnt, hogy valakinek a születésnapja, amit nem szívesen akartam megzavarni, a húgom azonban volt olyan fontos, hogy hívatlanul is beállítsak a rendezvényre.
Meg is indultam a part felé, tekintetemet ide-oda járattam, s az első szemből jövő párost meg is állítottam.
- Ne haragudjatok, nem láttatok egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? - mutogattam magamhoz képest, aztán mivel nem úgy tűnt, mintha ez alapján be tudnák azonosítani, előkotortam a zsebemből egy fotót, ami még pár évvel korábban készült róla, s azt mutattam meg a fiataloknak. Ők azonban csak a fejüket rázták, s mentek tovább. Nem jártam szerencsével, így beljebb merészkedtem, s közeledtem a nagyobb tömeg felé, utamat épp egy integető leányzó állta el (Amélia), meg is torpantam mellette.
- Bocsi, ne haragudj! Nem láttál erre egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? Lénának hívják...öhm, így néz ki - neki is megmutattam a fotót, bízva abban, hogy talán előkerül a húgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Közelebb érve a társasághoz, meglepett, hogy ennyi fiatal gyűlt össze ezen a helyen, s látva az asztalokon felsorakozott italmennyiséget, arra gondoltam, hogy vajon csak a húgom miatt vezetett ide, vagy esetleg azért, hogy jobb irányba tereljem ezeket a fiatalokat. Bevallom, némi aggodalom költözött belém, már csak a húgom miatt is, de aztán eszembe jutott az, hogy annak idején még én is voltam fiatal, s bizony én is keveredtem buliba, ahol ittam is. Éppen ezért nem lett volna helyes, ha hívatlanul felszólalok, meg értelme sem lett volna, s talán az volt az élet rendje, hogy megtapasztalják ezt is, s maguktól jöjjenek rá arra, hogy ez nem jó, s nem feltétlenül kellene ennyi üveg ital ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Mindezek fényében inkább hallgattam, amúgy is fontosabb dolgom akadt, méghozzá az, hogy megtaláljam a húgomat, aki korábban még az alkoholnál is veszélyesebb szerek rabjává vált. Miatta aggódtam, Őt keresgéltem, míg bele nem botlottam egy lányba, aki talán ismerhette Lénát, így meg is szólítottam Őt, s még egy fényképet is megmutattam neki a testvéremről. - Auror? Nem, nem vagyok auror - ráztam meg a fejem, s még egy barátságos mosoly is szökött az arcomra, látva azt, hogy mennyire óvatos ez a lány. Meg is tetszett a hozzáállása, így kellett volna minden fiatalnak viselkednie, hisz végül is, teljesen jogos volt feltételeznie azt, hogy egy idegen vagyok, s amúgy is, miért keresgélnék egy nálam jóval fiatalabb lányt. Én rontottam el, hisz nem bemutatkozással indítottam. Ám mielőtt helyesbíthettem volna , hirtelen tűnt fel egy másik fiatal lány, kezében egy hatos sörrel. Tekintetem ide-oda vándorolt a két lány közt, s ha jól értelmeztem, valamelyiküknek születésnapja volt, így már valamelyest lehetett sejteni, hogy miért is van ennyi alkohol a tóparton.
- Öhm…- valami egész mást akartam kérdezni a lányoktól, de mielőtt megszólalhattam volna, egy sör landolt a kezemben attól a barnától, aki előzőleg dánul mondott valamit. Nem igazán értettem, az viszont ekkorra már leesett, hogy neki van a születésnapja. - Boldog Születésnapot! - szóltam utána illemből, de már a hátát láttam, a sörét viszont hátrahagyta nálam. Ezzel a kezemben fordultam a másik lány felé. - Szóval, bocsáss meg, hogy megzavartam az összejövetelek, értékelem, hogy így védelmezed Lénát, de tőlem nem kell tartanod. A bátyja vagyok, Balázs atya..vagyis, csak Balázs - nem tudom, miért így mutatkoztam be, de ezzel sikerült egyúttal választ is adnom korábbi kérdésére. - Jó lenne, ha megtalálnám, mert aggódom érte, úgyhogy kérlek, ha tudsz valamit, azt légy szíves áruld el - komolyság érződhetett ki a hangomból, komolyan is gondoltam minden egyes szavamat, tényleg nagyon féltem attól, hogy talán Léna megint hozzányúl olyan dolgokhoz, melyekhez nem kellene. - Ezzel…ezzel mit csináljak? - először arra gondoltam, hogy felkínálom a lánynak, de aztán eszembe jutott az, hogy azzal hozzájárulnék ahhoz, hogy alkoholt fogyasszon, ami egyáltalán nem lenne helyes döntés a részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ugyan, ne kérj bocsánatot, teljesen normális az, hogy nem adtál ki csak úgy információkat egy idegennek, értékelem - mondtam őszinte mosollyal, mert ennyi erővel tényleg bárki kérdezhette volna a húgomról, s ha locsi-fecsi lenne ez a lány, akkor az idegen már rég a testvérem körül lófrálni. Ez a fiatal hölgy pedig abszolút elővigyázatosan járt el, így nem volt miért haragudnom rá.- Amélia? Örvendek  - kezet ráztam a lánnyal, ha nem volt ellenére, majd bólintottam a szavaira. Nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy ma még nem látta erre mászkálni, vagy inkább ideges legyek, hogy ha nem itt van, akkor vajon hol lehet. Persze, nagykorú már, s azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem ezt a nagytesó őrző-védő szolgálatot, de mégis féltettem Lénát.
- Á, köszönöm, nagyon kedves vagy, de kérdezni én is meg tudom a többieket, nem szeretnélek feltartani. Amúgy is talán túlzásba viszem, végül is, már tud magára vigyázni - mondtam egy halovány mosollyal. - Nem , inkább kihagyom- nem akartam megsérteni senkit, sem Améliát, sem pedig az ünnepeltet, de egyáltalán nem akartam alkoholt fogyasztani, sőt, legszívesebben az összes üveget eltüntettem volna, látva a fiatalok kezeiben a poharakat. El is fordultam egy pillanat erejéig, hogy lerakjam a kezembe nyomott dobozt, ekkor jött szemből egy ismerős arc, s azt hiszem, épp úgy meglepődtem, ahogyan Zsófia, s ki tudja, hogy most mit gondolhatott, látva, hogy épp egy doboz sört raktam le a pultra. - Ez…ajándék volt - mondtam egy zavart mosollyal, miközben intettem neki. - Jó bulizást - tettem még hozzá, s visszafordultam megint Améliához. - Ő…az éttermemben dolgozik, kicsi a világ - jegyeztem meg, s bólintottam a lány kérdésére. - Igen, katolikus, de itt Bogolyfalván nem túl nagy a gyülekezet, és templom sajnos nincs, ami használható lenne, ezért a Művelődési házban szoktunk összeülni - Közben megpillantottam egy tálcán finomnak tűnő süteményeket, nem tudtam, hogy miből készülhetett, de nagyon is jól nézett ki, így felkaptam belőle kettőt, az egyiket a lány felé nyújtottam. - Te vallásos vagy egyébként? Mert van egy énekkarunk is, és szívesen látunk új tagokat, ha volna kedved- nem mintha ez volna a reklám helye, de kedves lánynak tűnt ez az Amélia, s jól jött volna még egy-két tag, ezért is kérdeztem rá. Közben falatoztam a sütiből, s míg tovább beszélgettünk, néha körbepillantottam, majd loptam még egy sütit, mert nagyon ízlett. Az idő meg csak telt, egymást követték a dalok, s furcsa mód nem sok idő elteltével már kifejezetten táncolhatnékom volt, a zene üteme, ritmusa átjárta minden porcikámat, a fények és a színek pedig sokkal izgalmasabban hatottak rám, mint korábban. - Ahh gyönyörű a fülbevalód ahogy szikrázik - nyúltam Amélia füle felé, hogy közelebb hajolva is szemrevételezzem azt a kis követ a foglalatban, ami ezer irányba szikrázott. Arcomra mosoly szökött a csodálattól, majd amikor meghallottam a következő dallamot, a szívemhez kaptam. - Ez a zenee tadamm, tadamm érzed? Imádom, gyere táncoljunk - ledobva a dzsekimet, kézen fogtam, pörgettem rajta egyet, s már táncoltam is, mert valami vitt, nagyon vitt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bár a húgomra sajnos nem sikerült rálelnem egyelőre, egy finom sütire azért lecsaptam, s mellette akadt egy remek beszélgetőpartner is a fiatal hölgy személyében. A korához képest egész érett gondolkodása volt, ez egy kicsit meg is lepett, ellenben öröm volt nyugtázni, hogy még akadnak gondolkodó fiatalok.  Szóba jött a kis közösség, és az énekkar is, eszembe is jutott, hogy felajánlom, csatlakozzon, mert jól jött volna még néhány énekes hang.
- Igen, de szeretném bővíteni a tagságot, hogy akár kórusversenyre is mehessünk a csapattal - meséltem lelkesen, bár az a csekély négy fő, akik már tagok voltak, még nem volt igazán nevezhető komoly kórusnak. Közben azt is megtudtam, hogy Amélia az iskolaújság egyik tagja, így ahogy az ő fejében szikra gyúlt, úgy az enyémben is. - Ez nagyon jó ötlet! Tényleg? Adhatnék én is interjút? Mert akkor lehetne egy ilyen kis toborzó is az énekkarhoz, már ha szabad és nem ütközik az iskola szabályzatába - már ezer éve jártam Bagolykőre, nem is emlékeztem, hogy pontosan miket is lehet megjelentetni az újságban, s hogy vajon a vezetőséget zavarná-e egy felhívás egy egyházi kis kórust illetően. -  Nahát, tényleg? Eddig zene nélkül énekeltünk, de ez nagyon jó ötlet! Szívesen venném, ha zongoráznál nekünk, és belefér a szabadidődbe- felcsillant a szemem, tényleg megörültem, közben a sütim is elfogyott, finom volt, s nem sokkal később valami lazaság vette át felettem az uralmat. Én magam ebből mit sem vettem észre, egy külső szemlélőnek viszont feltűnhetett a furcsa viselkedés. A sütemény tartalma felfokozta az érzékszerveimet, sőt, az agyamban is olyan mechanizmusokat indított el, amik talán addig nem is léteztek. Vagy léteztek, csak én nem tudtam róla, mindenesetre némi hallucináció, jókedv, s lazaság volt jellemző rám. - Ahhaa, gyönyörű - talán nem is szikrázott semmi, mégis láttam a szikrákat, a rövid vizsgálódás után azonban olyan jó dal szólt, hogy táncolnunk kellett. Viszont alig néhány tánclépés után megjelent egy fiatal srác, s egy pillanat alatt pörgette ki táncpartneremet az ujjaim közül, hogy aztán magával vigye.
- Jövöööök - feleltem vidáman, s táncos mozdulatokkal követtem a fiatalokat, a dzsekimet meg valahol félúton a porban elhagytam.
Améliáéktól nem messze, az iszogató - vagy épp arra készülő - társaság közelében kezdtem el ropni a táncot, s meglátva a születésnapost, örömmel hangosan köszöntöttem. - Boldogaaat! - ekkor azonban az egyik fiatal valami nagyon jól néző itallal a kezében lépdelt el mellettem, tekintetem le nem vettem a sárga italról, majd körbenéztem, hogy hol is láthatok ilyet, s kikötve az italos pultnál, elvettem az egyik kitöltött poharat, majd meg is húztam. - Az a….az enyém volt - nyögte oda kissé bosszúsan az egyik fiatal. - Oppááá, akkor tessék - széles mosollyal nyújtottam vissza neki a még félig tele poharat, de aztán le is konyult a mosolyom, mikor észrevettem, hogy csak fiatalok vannak körülöttem. Tök rossz érzés volt, mert nem értettem, hogy most időt utaztam a jövőbe és azért nem ismerek senkit, vagy idő előtt öregedtem volna meg. Nem láttam sehol Ákost, meg Kareszt sem, aztán körbefordultam, hátha Tányát meglelem. De nem, Ő sem volt ott, viszont eszembe jutott az a fickó, akivel előző este láttam elmenni. Biztosan most is vele volt. Elő is halásztam a telefont a zsebemből, s némi pötyögés után tárcsáztam a nőt, majd leejtettem a telót, de csak sikerült térdelve összeszednem a földről. -  Hallóóóóóó halllóóóóó Táánya? - nem tudom, hogy mikor vehette fel, de végre sikerült a fülemhez tartani. - Sziiiia , én csak…aazt akartam mondani, hihi, hoogy nem zavar, hogy randizgatsz azzal az öltönyös pasassaaaal, nem , De.. ih…hellószia…- közben elsétált mellettem egy ismerős - Tudod hola kulcs? Nem találom a motorrrkulcsot? Jaaa és hooogy túlléptem rajtaaad, szóóval nem kell izgulnod miatta.  Naaa akkor ééértem jössz? Aaa..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

-  Miiilyen Balázs? Jaaah, één igen, Balázs vagyok - kissé nehezen jártak az agytekervényeim, de lassan csak leesett, hogy mit kérdezett a vonal túlsó végén Tánya, s erre bizony büszkén válaszoltam is, amint megvilágosodtam. Közben mondtam, ami vele kapcsolatban eszembe jutott, mert úgy éreztem, hogy ezeket a dolgokat most azonnal ki kell mondanom, ha eddig még nem tettem meg. - Hát akivel jársz, az az öltönyös jól fésült bájgúnár, aki mostanában hozzád jár és együtt háltok Margitka szerint , naaa nem mintha ellenezném báár házasságon kívül ezz neem elfogadható épp, de én nem ítélkezem feletted, azt majd megteszi az Úrr, de engem nem zavar, tééényleg nem hogy kivel jársz, egyáltalán neem méég össze is adlak tikteket- mondtam határozottan mindenfélét úgy, mintha tényleg nem zavarna. Pedig nagyon is zavart, túlságosan is, de ebben a percben olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem, tényleg nem zavar.
- Bee? Hogy kérdezhetsz ilyet? Sosem issszom - hozzá hasonló felháborodottsággal morogtam a telefonba válaszomat, közben rám köszöntek, így kicsit elterelődött a figyelmem, de Tánya hangját hallva megint visszaraktam a számhoz valahogy a telefont. - Hallóóó TTánya? Itt a tónál, buli vaan és nem találom ma kulcsokat , segíts megkeresni, de hallod milyen gyönyörűen csillagos az….bíp bíp bíp - egy remek dal csendült fel, így kiejtve kezemből a telefont, széles vigyorral indultam azok felé, akik igazán élték ezt a bulit. A smároló lányok mellé érve rájuk mosolyogtam. - Olyan szééép is a szeretet..imádom ezt a zenéét - ezután felmásztam valahogy az asztalra, s táncolni kezdtem, egyre jobban felpörögve a zenére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Örülök, hogy eljöttetek, nagyon szépen szóltak a dalok. Tudom, hogy még kevesen vagyunk, de szerintem így is nagyon jó kis csapat - hálás mosolyt küldtem az énekkarosok felé, akik alig voltak többen öt főnél, de a kis létszám ellenére mindent beleadtak, s remekül szóltak a dalok. Csak azt sajnáltam, hogy három szólamban nem tudtunk megszólalni, mert ahhoz szükség lett volna még néhány énekesre, közülük is pár mély hangú fiúra. Ennek ellenére a lelkesedésem nem hagyott alább, miután elköszöntem a lányoktól, s hazaindultak, még ott maradtam a teremben, és a zongorához ülve elkezdtem játszani az egyik dalt. Ritkán zongoráztam, mert nem éreztem magam túl jónak, de rájöttem arra, hogy zenei alappal sokkal jobban szólnának a dalok, s talán akkor még a lányok is bátrabbak lennének. Ehhez viszont nekem is gyakorolnom kellett, így párszor eljátszottam még a dalt.
Egy óra telhetett el így, az utolsó hang leütését követően lecsuktam a zongora tetejét, s már elkezdtem összepakolni, hogy hazamenjek, amikor kopogás hallatszott az ajtón. Azt gondoltam, hogy talán az egyik lány felejtett itt valamit, esetleg a takarító szeretné már birtokba venni a szobát, ehelyett azonban Lillával találtam szemben magam, a könyvtárban segédkező lánnyal, aki annak idején áthozta nekem az énekeskönyveket, majd viharosan távozott, félbeszakítva a gyónását. - Lilla? - épp hogy csak felismertem, a lány már fordult is sarkon, de gyors léptekkel utána léptem. - Ne menj, várj. Miben segíthetek Neked? Be akarsz jönni? - nyitottam ki előtte az ajtót, nem akartam egyéb kérdésekkel zaklatni, hogy miért futott el legutóbb, vagy mi a gond, csak szép fokozatosan próbáltam maradásra bírni. - Öhm, kérsz egy pohár vizet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ezaz, húúú! - nevetve örültem a többiekkel együtt, amikor elindult a következő dal, s bár nem ismertem a szövegét, azért itt-ott beleénekeltem valamit, amit hallás alapján a szövegnek véltem. Igazán jól szórakoztam ott az asztal tetején, onnan sokkal jobban be lehetett látni a tömeget, lehetett látni a tábortüzet, s az egész olyan volt, mintha én magam lettem volna egy rock sztár, aki a színpadról mindent lát. Kisgyerekkoromban sokszor játszottam rocksztárt, s talán nem is volt ehhez rossz hangom, de jelen helyzetemben inkább furán nézhettem ki így, ennyi idősen táncolva a sok fiatal között. Még szerencse, hogy nem a reverendámban voltam, mert akkor egy firkász biztosan a másnapi címlapra tett volna, így ezt viszont talán megúsztam. Az a sütemény beütött, elég rendesen, mert mióta elfogyasztottam, már meg is feledkeztem érkezésem valódi okáról. A süti hatása alatt eltűnt a felelősségérzet, felszabadultak a gátlások, s talán a buli hevében már a pólómat kezdtem felfelé húzni, mikor váratlanul egy ismerős hang szólított meg, majd kezemen éreztem a nő kezét.
Tánya volt az, ezer közül is felismerném őt, s ahogy megláttam, meg is örültem neki. Mintha beszéltünk volna telefonon, úgy emlékeztem, de ezek szerint valahol itt kóborolhatott. - Tányaaaa! - örömmel kiabáltam a nevét, amit szerencsére elnyomott a hangos zene dübörgése. Az asztalról majd leestem, úgy húzott lefelé, egy kicsit meg is inogtam, mire sikerült elkapnom az egyensúlyt. - Neeeee, még csak most kezdődööött, olyan jó a hangulat - mondtam mosolyogva, s nem is engedtem el a kezét. Pillantásom végig futtattam rajta, pajzán félmosoly kúszott arcom szegletébe.
- Hú de szexi vagy ebben a pizsiben - mondtam vigyorogva, aztán odarántottam magamhoz, s szenvedélyesen megcsókoltam, miközben jobbom a fenekére siklott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Évente többször is szerveződtek az országban szegényeket segítő rendezvények, voltak adománygyűjtő estélyek és koncertek, Karácsony környékén használt játékokat és ruhákat gyűjtöttek össze a szegényeknek, s akadtak időszakok, amikor étellel vagy segélycsomagokkal látták el a rászorulókat. Ez nem volt másként Bogolyfalván sem, ahol épp most köszöntött be az ősz, s ezzel együtt a hideg. S míg egyesek a kellemesen fűtött, meleg otthonaikban tölthették el estéiket, sokan odahaza fagyoskodtak és szűkölködtek. Papként kötelességemnek éreztem, hogy beszálljak az elesettek megsegítésébe, fel is kerestem az egyik szervezőt, aki nem más volt, mint a polgármester felesége. Párszor egyeztettünk, hogy , s mint tudnánk segíteni, és el is érkezett a pillanat.
A sátrat már felállították a téren, néhány asztalt is elhelyeztek, meg egy nagy bográcsot, amiben készültünk megfőzni a finom babgulyást. Emellett néhány segítő már ott toporgott, várva az instrukciókat, mert a babgulyás mellett bizony csomagokat is kellett volna készíteni, melybe az énekkarosaim is közreműködtek.
- Várjatok kicsit lányok, esetleg szelektálhatnátok a dobozok tartalmát, hogy miben-mi van, aztán hamarosan érkezik a polgármesterasszony, és majd elmondja, hogy mit is kéne csinálni pontosan - mondtam a lányoknak, majd a nyakamba kötöttem a kötényt, mert a főzést azt bevállaltam. Neki is álltam a hús felkockázásának, közben néha felpillantottam, hogy vajon Lizi hol lehet, reméltem, hogy nem érte őt semmi baj, s időben ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Miért nézel mérgesen? Jól áll mondjuk - vigyorogtam rá, ahogy tenyeremmel az arca után nyúltam, hogy végig simítsak rajta, s ezután dicsértem meg a kinézetét is, mert bizony neki még ez a pizsama is jól állt. S bár úgy tűnt, hogy még mindig mérges, nem akartam azt, hogy véget érjen ez a jó kis buli. Ő veszekedett, én meg csak mosolyogtam, nem is vettem magamra, mert bizony egyetlen korty alkoholt sem ittam. Ahelyett azonban, hogy bizonygassam az igazamat, fene mód megkívántam az ajkait, s bizony le is csaptam rájuk, de ezúttal nem kósza véletlenként, vagy bátortalanul, s még csak az sem fordult meg a fejemben, hogy ez nem lenne helyes, hogy ezt nem szabadna, s hogy ezzel nagy hibát követek el.
Hosszan csókoltam volna, de Tánya durván lökött el magától, mire csak értetlenül pislogtam, hisz szerintem baromi jó volt, nem is értettem, mi a gondja. - Mi??? Neeem, kikérem magamnak! Nem szívok soohhaa - nemlegesen ráztam a fejem, mert tényleg nem szívtam ám, viszont a viselkedésem az ellenkezőjéről tanúskodott. Próbáltam megint közelebb hajolni, tenyerem is szökött a dereka után, hogy magamhoz húzhassam, de Tánya nagyon is keményen viselkedett velem, s ekkor bevillant az a jól öltözött fazon. Hát persze, biztosan erről volt szó.
- Megyek már megyek…gondolom amiatt a másik pasi miatt van, ugye? - dünnyögtem , ahogy ránéztem, miközben letapogattam a zsebeimet, hogy megnézzem hol lehet a kulcsom. - Nincs meg…- motyogtam, s újra ránéztem Tányára. - Jobb nálam? Jobb a csókja? - csak arra tudtam gondolni, hogy tuti mással kavar, s emiatt lökött el magától. Hát persze, sejthettem volna, hogy ezért jár hozzá az az öltönyös fickó. Én marha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Neeeem, csak egy sütit ettem - mutattam fel a mutatóujjamat, ezzel is jelezve azt a számot, ahány szelet süteményt elfogyasztottam. Tányának lehet, hogy tényleg igaza volt, és valamit bekevertek az üdítőmbe vagy a sütimbe, mert nagyon is furán éreztem magam. Ez a furcsaság viszont már nem is volt olyan jó érzés, miután eltaszított magától, nagyon is zokon vettem, hogy csak úgy ellökött, miközben megcsókoltam. Zavaros gondolataim közé bevillant annak a pasasnak az arca, s bizony oda is szúrtam ezzel Tányának, mert a sértettségem most így tört utat magának.
- Hát az, az öltönyös sármos fazon, Margitka szerint. Ő mondta, hogy jár hozzád egy pasas és a szeretőd - feleltem a kérdésre, egy kicsit dünnyögve, még mindig sértetten, mert volt bennem egy olyan érzés, hogy elárult. Pedig nem volt köztünk semmi, de a fű hatása alatt az elfojtott gondolatok is előtörtek belőlem, s nem tudtam visszafogni a féltékenységemet.
- Vagy tán hazudik? Mert hogy én is láttam - böktem még oda számonkérőn, ugyanis valamelyik reggel tényleg láttam azt a fickót, amint Tánya ajtaján kopogtatott.
- Héhé! Ez meeeg ki mondta? - utána lépve elkaptam a karját, és egy picit erőszakosabban rántottam vissza magam felé. - Dehogy nem, nagyon is! - tört ki belőlem, s hirtelen újra megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem hiszem - dünnyögtem vissza kicsit morcosan, mert nem azt hittem el, hogy mit állított Margitka, az csak alapul szolgált ahhoz, amit magam láttam a két szememmel. Tánya azonban meglehetősen rosszul fogadta a megjegyzésemet, úgy tűnt, hogy sikerült őt még inkább felmérgesítenem a gyanúmmal. Tekintetem kicsit még vádlón is fúrtam övéibe, nem mintha jogom lett volna számon kérni, mégis ezt tettem, s tudni akartam, hogy mi a helyzet, és mióta kavar azzal a férfival. Az viszont nagyon meglepett, mikor kiderült, hogy csupán a kollégája, s pusztán munka-és barátság kapcsán szoktak egymással találkozni. - De én …- mondtam volna valamit védekezésként, de láthatóan Tánya nagyon is mérges volt rám, ezt pedig nem hagyhattam ennyiben. Utána siettem, össze is vesztünk azon, hogy ki mit mondott, igazán erre már nem is emlékeztem, s ki is tört belőlem az igazság, bevallottam az érzéseimet, próbáltam is megcsókolni, de ismét eltolt magától, ezúttal sokkal durvábban, ráadásul még rám is förmedt, ami nem csak, hogy meglepett, de rosszul is esett. S mikor kimondta, hogy pap vagyok, akkor persze egyből ráeszméltem arra is, hogy mekkora baromságot műveltem. Ennek ellenére most még sem azt éreztem, hogy jó lenne menekülni, hanem inkább dühös voltam, hogy nem fogta fel, mit mondtam neki az előbb.
- És? Attól még szerethetlek, nem? Jó persze, már be is fejeztem és hazamegyek én egyedül is - vágtam hozzá dühösen, aztán elindultam az egyik irányba, de meg is torpantam, s elhúztam a számat. - Jó, veled megyek haza, mert nincs kulcsom és nem tudom, merre kell menni - vágtam oda bosszankodva, majd követtem őt, immár szótlanul, s hazamentünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Így megfelel a sárgarépa? - mosolyogva libbent mellém az egyik énekkaros, aki ügyesen apró darabokra vágta a zöldséget, bólintottam is.
- Tökéletes, a babgulyásba mindig aprítva rakjuk, úgy sokkal jobban kifő belőle az íz, mintha csak úgy darabokban dobálnánk bele - mondtam a leányzónak, aki egyébként nem is olyan rég még a Bárkában is dolgozni kezdett, konyhai kisegítőként. Egyszer mesélte, hogy szakácsnő szeretne lenni, ha nem jönne össze neki a minisztériumi pálya, mert nagyon érdekli a főzés. Emiatt is jött oda dolgozni, hogy tanuljon, s ha már itt is közösben főztünk, azért próbáltam egy-két trükköt elmondani, hátha a későbbiekben még a hasznát veszi.
- Kérlek, ugyanígy a fehérrépát, illetve szükség lenne még paradicsomra, és paprikára is, de azokat egészen apró kocában szeretném - mondtam, aztán sietve kaptam a fakanál után, hogy keverjek egy kicsit a hagymán, nehogy odaégjen az alap. Ekkor tűnt fel Elizabet, pillantásom végig is futott rajta, tökéletesnek tűnt, ahogy eddig minden alkalommal, ha összefutottunk.
- Dicsértessék Elizabet! - biccentettem, mondtam volna, hogy csinos, de aztán még sem, mert a hívők a végén még félreértenék. - Nahát, ez remek ötlet! - mosolyogva bólintottam, már épp nyújtóztam volna, hogy segítsek, mikor az egyik leányzó átvette a csomagot.  - Nagyon jó, én is úgy emlékszem, hogy annyian vannak. Elkezdhetjük, csak egy pillanat. Kamilla.. - intettem az egyik lánynak, s ha odajött, megkértem, hogy vegye át a főzést, a kötényemet levéve pedig Elizabet mellé léptem. - Arra vannak a dobozok, főként élelmiszerek vannak, de akad néhány gyermekjáték is. Hoztunk szatyrokat, illetve összehajtható dobozokat is, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. Mit gondolsz, doboz vagy zacskó? - kezembe vettem egyet egyet, s mosolyogva vártam a nő döntését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Több hónapos továbbképzésem lejárt, s mivel az utóbbi időben az étteremmel is voltak gondok, a lehető legjobbkor sikerült visszatérnem Bogolyfalvára. Nem mintha nem bíztam volna az üzletvezető képességeiben, de az étterem sorsát a szívemen viseltem, féltem attól, hogy ha nem teszek valamit, becsődöl. Emellett azonban papi teendőimet is el kellett látnom, mert bizony, mióta Bogolyfalván éltem, kialakult egy kis közösség - ha nem is túl sokan - akik hiányoltak a heti találkozókat. Főleg Margitka, és a barátnői, na meg a kórus tagjai, akik ugyan összejártak énekelni, de mégis azt üzenték, hogy szeretnék, ha már velük együtt lennék.
Ami azt illeti, az üzlet és a munka mellett nekem is hiányzott a kis város, már megszoktam az itteni levegőt, a lakókat, az arcokat, a szomszédokat…Ahogy erre gondoltam, bevillant előttem egy szőkés hajzuhatag, s a hozzá tartozó vonások. Mióta hazajöttem, csak futólag láttam az ablakból, gondoltam rá, hogy átmenjek és köszönjek, szóljak, hogy visszajöttem, de aztán még sem tettem meg, úgy döntöttem, majd máskor, ha aktuális lesz. Már ha lehet ilyesmi egyáltalán aktuális a történtek után. Mert hogy bár rég volt, még mindig eszembe jutottak a történtek.
A gondolatokat elhessegetve készültem fel a jótékonysági estre, kiöltöztem, ahogy illett, és egy csekély kis összeget is borítékba raktam, ami még nem hiányzott az étterem kasszájából, de ahhoz elég volt, hogy ha egy kicsit is, támogassam az iskolát.
Odaérve meglehetősen sok ember cikázott jobbra-balra, egy kicsit meglepett, de jó volt látni azt, hogy ilyen sokan akarnak segíteni. Gondolhattam volna arra, hogy itt majd összefutunk, de ez egészen addig nem is tudatosult bennem, míg meg nem láttam egy kép előtt ácsorogva, egy ismeretlen férfi társaságában. Ez sem lett volna furcsa, ha nem simít végig a karján. Miért tette? Miről maradtam le? Annyira sokáig azért nem voltam távol.
Belém nyilallt egy kellemetlen érzés, zavaró nyugtalanság, ellenben azt is tudtam, hogy ez nem helyes, s próbáltam elhessegetni a gondolatot. Sőt, azon kaptam magam, hogy egyik lábam lendült a másik után, s néhány lépést követően, kikerülve egy szemből érkező, köpcös urat, sikerült leparkolnom mellette.
- Egészen jó ez a kép - szólaltam meg mellette, majd felé emeltem pillantásom és egy halovány mosolyt is megengedtem felé. Illata orromba kúszott, s ilyen közelségben a szívem is felgyorsult mellette, de csak nyugalom, talán nem zavar majd el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nőknek mindig is jobb volt a szépérzékük, és ez most is bebizonyosodott, nem beszélve arról, hogy a doboz praktikusabbnak is bizonyult, s a környezet kímélésének szempontjából is jobb választás volt. Már ezért megérte, hogy nem egyedül kellett szerveznem az adományozást, mert ilyenkor hajlamos voltam kapkodni, s rossz döntéseket hozni. - Jó ötlet, van is dobozunk bőven, kartondobozok - persze egyik sem volt túl szép, némelyik össze volt firkálva, de még mielőtt feltettem volna a kérdést, mintha a polgármester neje a gondolataim közt mászkálna, úgy adta a következő javaslatot. - Elizabet, csak nem a fejemben turkálsz? - kérdeztem egy mosollyal, aztán bólintottam.
- Ragasztóra is szükségünk lesz, hacsak nem oldjuk meg valamilyen bűbájjal - ezekben a varázslatokban annyira nem voltam otthon, ezért a dekoráció részét úgy döntöttem, hogy rábízom a nőre. Közben felmerült részéről egy gondolat, és még ebben is egyetértettünk. - Külön látogassuk meg őket, az egy dolog, ha egy vacsorával kisegítjük őket, de ha megtudjuk, kinél mi okozza a fő problémát, úgy már tudunk intézkedni. Neked vannak kapcsolataid a férjed révén, ha a munkanélküliség a gond, teremthetnénk új munkahelyeket. Össze is írhatnánk, hogy hol mi okozza a gondot - javasoltam a nőnek, közben feltűnt két lány a közelben, intettem feléjük. - Sziasztok, gyertek csak közelebb - nem tudtam, hogy csak érdeklődők, véletlenül tévedtek erre, netán adományt hoztak, de előbb-utóbb úgyis kiderül. - Egyébként megfordult a fejemben, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet a rászorulók részére, és lehetnél az elnöke. Mit gondolsz, - fordultam közben vissza a nő felé, míg vártuk a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mondhattam volna, hogy szia, rég találkoztunk, indíthattam volna ezzel is, de talán kellemetlen helyzetet teremtett volna közöttünk, ezért is voltam inkább spontán, ezzel feltérképezve, hogy vajon a nő hogyan is reagál. Nem vesztünk össze, az túlzás, de mégis történt , ami történt, azóta pedig egyetlen normális szót sem váltottunk, ez idáig.
Jó volt újra látni, kicsit ideges voltam mellette, mindennek a maga pozitív értelmében, tartottam attól, hogy majd mérges lesz, amiért a visszatérésem óta még csak át sem mentem köszönni neki, de nem így lett. Nem láttam rajta, hogy zavarná a jelenlétem, sőt, kedves is volt, ez pedig jót jelentett.
- Rengeteg, és ezekben a gyerekekben a jövő, remélem, hogy sikerül fenntartani az iskolát, és összegyűlik az a támogatás, amire szükségetek van - mondtam őszintén, majd felé fordítottam a pillantásom, s belefúrtam tekintetem az övéibe. Furcsa, de még ennyi idő után is ugyanazt éreztem a közelében, mint ott a tóparton. - Igen igen, ki nem hagytam volna, amint meghallottam, hogy ilyen eseményt rendeznek. Nem tudtam, hogy itt leszel - kezdtem bele, felé fordulva. - Nagyon… - mondtam volna, hogy jól néz ki, de épp ekkor lépett oda az a férfi, akivel már az érkezésemkor is megláttam. Magas, jó vonásokkal rendelkező alkat volt, látszólag még a modorával sem volt semmi baj. Ennek ellenére mégis roppant mód zavart a férfi jelenléte. Figyeltem kettősüket, ahogy Tánya rámosolygott, s ahogy a férfi felé nyújtotta a poharat. Mintha lett volna köztük valami. Vagy csak képzeltem? Ahogy ezen kattogott az agyam, s megcsapott a féltékenység szele, úgy nyújtózott felém az ismeretlen egy kézfogásra. - Üdv, Nemes Balázs - szorítottam meg a kezét határozottan, még egy mosolyt is kierőszakoltam magamból, de mögötte megbújt egy kis csalódottság. Elmentem egy évre, hogy kiverjem a fejemből a nőt, hogy az egyházra koncentráljak, s tessék. Ugyanott tartok, mint amikor útnak indultam.
 - Én akkor nem is zavarnék…további szép estét - köszöntem el tőlük egy mosollyal, búcsúzóul még hosszan Tányára néztem, aztán hátat fordulva elsétáltam tőlük, s ha megszólítottak, köszöntem, egy kicsit távolabb váltottam néhány szót az egyik hivatali emberrel. Közben egy pohár pezsgőt is elfogadtam, amivel kínáltak, beszélgetés közben néha azonban lopva Tányát kerestem a tömegben, nem tudtam kiverni őt a fejemből. Láttam, hogy táncol ezzel a Márkkal, elfogott az irigység, amiért ő forgatta, s nem én. Közben cserélődtek az emberek, egy kicsit meg is fáradtam a beszélgetésekben, s arrébb sétáltam, hogy keressek pár finom falatot. Meglepetésemre Tánya mellett kötöttem ki újra. - Bocs - kértem elnézést, mert majdnem előle happoltam fel az egyik fasírtgolyót. Rápillantottam, ott voltak a szavak a számon, csak nem tudtam megszólalni. Pedig ki tudja, mikor lesz lehetőségem újra beszélni vele, főleg ha ez a Márk talán már meg is kérte, jövőhéten meg adhatom őket össze. Ó egek…
- Tánya, beszélhetünk? - nyúltam karja után gyengéden,mielőtt még lelépett volna, s ha engedte, arrébb húztam egy félreeső sarokba, az egyik oszlop takarásában. - Mi…mi újság veled? Rég beszéltünk - tettem fel a kérdést, kicsit zavartan, miközben pillantását fürkésztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mosolya sem tudta elűzni zavaros gondolataimat, melyek nem hagytak nyugodni, különösen azóta, hogy megismerkedtem ezzel a Mark Darcy-val. Vagy tudom is én, hogy mi is volt a vezetékneve, azt sajnos nem sikerült megjegyeznem. Az viszont pontosan az emlékeimbe vésődött, hogy milyen jól érezték magukat a parketten.
- Igen, miért? Rég beszéltünk - vágtam rá először könnyedén, mintha tényleg csak erről lenne szó, de frusztrált annak a gondolata, hogy tényleg elveszíthetem. Pedig még csak nem is volt az enyém.
Érintése közben zavarba hozott, hangja hiába ébresztett bennem bizalmat, nagyon nehezen tudtam csak megszólalni, mert ez így nem is volt olyan könnyű, hisz pap voltam. Nem szabadott volna, hogy efféle gondolatok foglalkoztassanak, mégis kikívánkoztak belőlem. - Hozzá akarsz menni? Csak mert egy házasságot érdemes alaposan átgondolni, hogy biztosan jó döntést hozzatok. Rendesnek tűnik és normálisnak, de biztos hogy ezt akarod? - hadováltam össze-vissza, mert még mindig nem tudtam kibökni azt, amit valójában akartam, csak kerülgettem azt a forró kását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ostoba voltam, hogy a bennem felmerülő kételyekkel tettem fel kérdésemet, ahelyett, hogy inkább nyílt lapokkal játszottam volna. Érződött is a nő válaszából a felháborodás, mindezt teljes joggal tette, s addigra már meg is bántam, hogy rákérdeztem. Igaza volt, még akkor is ha fájt, de semmi közöm sem volt hozzá, nem volt jogom beleszólni az életébe, mégis egy részem azt kívánta, hogy bárcsak ne menne hozzá ahhoz a férfihoz, hanem inkább lenne velem. Csak éppen ezt nem sikerült kimondanom, arra viszont jók voltak a szavaim, hogy magamra haragítsam. - Elnézést, ne haragudj - emeltem meg kezeimet védekezően, belülről már korholtam magam, de váratlanul Tánya olyasmit mondott, amivel már egészen új megvilágításba helyezte a történteket, s már én is másként láttam a helyzetet. - Úgy érted, hogy…? - meglepődtem, ugyanakkor, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Nem kellett több magyarázat, pontosan értettem azt, hogy a nő mire is gondolt.
- Akkor jó, akkor nincs is kapkodás, sem esküvő - zagyváltam zavart mosollyal, miközben a tarkómhoz nyúltam, hogy ezzel is csillapítsam a zavaromat.
- Na jó, én…nem tudok rád másként gondolni, mint ahogy a tónál. Hiába utaztam el ,  nem ment. Nem megy, és most is majd belepusztulok, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg - közben kezem megindult arca felé, de ujjaim nem érintették a bőrét, viszont ha tekintetembe fúrta az övéit, akkor pontosan tudta, hogy igazat mondok, hogy komolyan gondolom. Hiába voltam pap, ezek az érzések felülkerekedtek bennem, s hacsak nem húzódott el, akkor talán meggondolatlanul egy ilyen rendezvényen, de megcsókoltam őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hülye egy szituáció volt ez, olyasmi, ami szökőévente ha egyszer fordul elő az emberrel. Csak álltunk egymással szemben, s miután kiderült számomra az, hogy ez a Márk nem a vőlegénye, és még csak nem is készül vele házasságra, akkor nem csak, hogy megkönnyebbültem, de bevallottam neki mindazt, amit éreztem iránta, s amivel az elmúlt időszakban küszködtem.

- Persze, hogy azt mondtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet és…még most sem tudom igazán - vallottam be, de ezután nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, s úgy tűnt, ebben legalább egyetértettünk, hisz bár szavaival azt mondta, nem akar választásra késztetni, csókja mégis másról árulkodott.

- Nem tudok tovább úgy élni, hogy azt mutassam, nem vagy más csak egy szomszéd, nem megy. Veled  akarok lenni Tánya. Csak mond, hogy Te is, és ott hagyom érted, biztosan meg fogja érteni - mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben utaltam az urunkra, aki világunkat teremtette. Mindent látott és érzett, biztosan látta azt, hogy mi Tányával egymásnak teremtettünk, akkor pedig el kellene engednie.  - Mit mondasz? Lennél a feleségem, Tánya? - nem remegett meg a hangom, ott úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, közben kezeit is megfogtam. Hogy elsiettem-e? Egész biztos, de nem tudtam tisztán gondolkodni most, hogy újra viszont láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoppá, vigyázz! - aggodalmasan szóltam oda, nem gondoltam azt, hogy ennyire ráijesztettem a lányra.  Miután meggyőződött arról, hogy a leskelődőnek nem esett baja, s nem fordult ki a bokája, kedves mosollyal pillantottam rá.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos - még mindig mosolyogtam felé, barátságosan invitáltam, ha már ennyire érdeklődött, de éreztem benne némi bizonytalanságot. A ruházatát elnézve sem tűnt tipikusan olyan fiatalnak, aki ilyen közösségbe járt, de nem voltam előítéletes, és ez az ajtó mindenki előtt nyitva állt.
- Sebaj, itt senki sem profi, ennek a lényege az, hogy örömünket leljük a zenében - próbáltam meggyőzni, de valamiért zavartnak tűnt, látszott rajta, hogy megleptem, s mintha maga sem tudná, hogy mit szeretne pontosan. Szerencsére a földszinten voltunk, ezért is döntöttem úgy, hogy kiülök az ablakba, majd egy mozzanattal talpra szökkenek mellette.
- Nemes Balázs, vagy más néven Balázs atya. Egyházi közösség vagyunk, heti kétszer szoktunk itt összeülni a fiatalokkal. Ha érdekel, nyugodtan gyere és ülj be, végig nézheted, nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha nem akarsz, nem kell énekelni, de bentről kényelmesebb hallgatni őket, mint innen. És van süti meg tea is - kezem nyújtottam kézfogásra, bízva abban, hogy nem érti félre. Fiatalos voltam, és barátságos, de eszem ágában sem volt, hogy ráerőltessem, csak felkínáltam a lehetőséget, mert nagyon bizonytalannak tűnt.
- Nos? Beülsz meghallgatni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődött, amikor egy napon felkereste egy fiatal pár, mondván, hogy szeretnék, ha Balázs a kápolnában összeadná őket. Végül ez a nap is eljött, így történt meg az, hogy Patrik és Vera örök hűséget fogadtak Isten színe előtt, majd a polgári ceremónián is egybe kötötték életüket ezen a csodálatos helyszínen. Balázs hivatalos volt ide is, hisz a tó partján tartották az esküvői vacsorát, melyre a meghívást tisztelettel el is fogadta. Most pedig kezében egy pohár pezsgővel épp az asztalát kereste, kedves mosollyal biccentett egy-egy ismerősnek - bár túl sok nem volt - míg végül észrevette az egyik asztalnál Zsófiát.
- Szép volt a ceremónia - jegyezte meg, hisz nem sűrűn vett részt polgári esküvőkön, de tetszett neki az, ahogyan a nő intézte az egészet. - Meg ez az egész - még mutogatott is, utalva a környezetre, közben észrevette, hogy az ültetőkártyája is odaszól. - Nemes Balázs atya - mosolygva nyújtotta kezét Zsófiának, majd helyet foglalt mellette a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Sosem hazudok, bűnhődnék érte – mosolyogva mutat mutatóujjával az ég felé, ezután ráz kezet a hölggyel, határozottan, de nem túl erősen, csupán annyira, amennyire illik. - Az anyukák már csak ilyenek, hajlamosak túlzásokba esni – jegyezte meg egy újabb mosollyal, miközben helyet foglalt az asztalnál. A nyakkendőjét egy picit meglazította, csak hogy ne legyen túl szoros, pezsgőjét pedig egyelőre az asztalra helyezte, majd ide-oda pillantott.
- Igen, még az előző atya, nyugodjék békében, ő vezette őket a gyülekezetbe, mindketten csatlakoztak a kórushoz, ott barátkoztak össze, aztán így alakult. Ennek pedig csak örülök, mindig jó, ha két fiatal egymásra talál – ezen el is mosolyodott, jó volt egy ilyen fiatal párt boldognak látni, épp fel is tűntek a távolban, láthatóan majd kicsattantak az örömtől.
- Hölgyek és urak! A bejáratnál mindenki kapott egy pohár pezsgőt, most igyunk tehát az ifjú pár boldogságára! Patrik és Vera! Sok Boldogságot! - a mikrofonból hallatszott a vőfély hangja, Balázs ekkor vette kezébe a poharát.
- Akkor egészségükre és egészségünkre! - mosolyogva koccintotta össze Zsófia poharával és belekortyolt.
- Hány esküvőt vezetett eddig le? - merült fel benne a kérdés, mert neki bizony ez volt a második, így mondhatni még egészen kezdő volt ezen a téren. A zenekar mindeközben tovább játszott a háttérben, a fotós pedig az asztalok körül keringett, hogy készítsen egy egy fotót.  - Nagy mosolyt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor bizony van még mit - neveti el magát. - Mennyi idős a leányzó? - ha tippelnie kellene, akkor olyan hat-hét körülit mondana legfeljebb, mert annyira idősnek nem látja Zsófit, de ebben nem lehet biztos, ki tudja.
- Ilyenkor jönnek az apukák, akik viszont lekenyerezik a gyereket, nem igaz? - neveti el magát, hisz a gyülekezetben is látott már olyat, hogy míg az anyuka hiába is próbálkozott, apuka részéről elég volt egy cinkos mosoly, és máris elhárult a probléma. Erről mondjuk inkább Zsófia tudna nyilatkozni, hisz Balázs nem ismeri a családjukat.
- Szép lenne, de sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztalom - sóhajt, előfordult már, hogy páran gyóntak neki, és szavaik az irigységtől bűzlöttek. Természetesen Balázs nem fogja a szennyest kiteregetni, hisz kötelessége a titoktartás, ellenben tudna mesélni még a vendégségben ülők egy részéről is érdekes dolgokat. - Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, nem? - neveti el magát, aztán összekoccintja a poharát, ha már erre kérték a kedves társaságot és kortyol is a pezsgőjéből, ami alkoholos. Ő nem veti meg, szereti, főleg a bort, viszont nem gyakran iszik, leginkább csak társaságban, ha alkalomból koccintanak. Ma pedig már nem lesz dolga, a szószékre sem kell felmásznia, így ez az egy pohárka neki még bele is fér.
- Hűha, akkor van még mit tanulnom - meglepődik a létszámon, el is mosolyodik.  - Nahát, hogy ez a manna hogy képes összehozni az embereket - nevet, végül is, biztosan van ebben is valami, mindenesetre ő hisz abban, hogy egy-egy közösségben hamarabb találnak egymásra az emberek.
- Az összeadásban? Abban igen. A pályafutásom elején valamiért elkerültek az ilyen ceremóniák, aztán amikor Bogolyfalvára kerültem, még nem is nagyon voltak hívők, sokan csak furán pislogtak rám. Talán egy-egy család volt, akik pontosan tudták, hogy ki vagyok és mit képviselek. Utána pedig Afrikában kaptam egy lehetőséget, majd két évig voltam ott és egész más dolgok élveztek prioritást. Nem olyan rég tértem vissza, viszont remélem, hogy lesz még bőven és hamar beérem kegyedet a hetvenkettedikkel - mosolyogva újra kortyol a pezsgőjéből, ki is issza azt, a kép elkészültéhez pedig ő is mosolyog a kamerába.
A fotós még le sem lép, lassan érkeznek a finom ételek is, egy nagy tál húsleves landol az asztalukon, a vőfély vicces kommentárt fűz hozzá, láthatóan mindenki jókedvű, még Balázs is elereszt egy mosolyt, habár ezek a szokások számára furák, nem túl sok lagziba volt eddig hivatalos.
- Ez gyakran így megy? Ilyen humoros átvezetésekkel? - súgva kérdi Zsófiát, megvárja, hogy szedjen magának mindenki, és csak a végén nyújtózik, hogy merjen magának a levesből.