A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=837397#post837397][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.09.27. 21:38[/b][/url]

Viszonylag könnyen el tudom engedni a legtöbb dolgot - valaki egyszer azt mondta, kiváló taoista válna belőlem, amilyen erőfeszítésmentesen tudok úszni az "állandóan mozgó és szakadatlanul változó valósággal", jelentsen ez bármit. A valahol most is bennem elveszett kicsi kínai aszkéta nyugalmával veszek nagy levegőt, hogy Dimi nyomában poroszkálva a standokra, majd a tüzek körül terjengő illatokra fókuszáljak. Azt nem nagyon figyelem, merre megyünk, rábízom magam az enyémbe fűzött kézre és jóízűen bámészkodom, hogy gondolataim kimászhassanak abból a bizonyos csatornából.
Mire becserkésszük Beliánt, már minden ki van készítve - nem nagyon tolonganak a kóstolót kérők, de majd csinálunk mindjárt reklámot neki. Már amennyire ez kivitelezhető velem, valszeg megint ukázba kapom, hogy legyek dekoratív, mosolyogjak szépen és meg ne merjek szólalni, amíg Dimi az ujjai köré csavarja a komplett helyi lakosságot.  
- Hellóóó,-*barátságosan hátbalapogatom Belit üdvözlésképp, azt azért megvárva, hogy a sört biztonságba helyezze.*- Mindenre is gondolsz, huh? Biztos örülni fognak neki, minden krumplis és piros roppant népszerű mostanában,-*hálás lehetek annak a felsőbb hatalomnak, ami úgy intézte, hogy a kicsik most épp teljes gőzzel majmolják Pankát, úgyhogy ugyanazt hajlandóak megenni. Megkönnyíti az ember életét.*
- Lopok egy sört, kapsz majd helyette bodzabort, hm?-*dealelek gyorsan, amint meglátom, hogy akad még a behűtött italokból. Jólesne egy, ártani nem fog és ebben a melegben úgyis hamar kimegy.*
- Panka majdnem standrablást követett el, valaki pofátlanul közel rakta az édességeket a gyereksarokhoz,-*mesélem röviden "kalandjainkat", miközben a kenyeret vadászom le tekintetemmel, hogy a kezem ügyébe kerülő legnagyobb késsel szép, egyenletes karéjokat kezdjek kanyarítani. A csücske az enyém. Bár ha Dimi nagyon szépen néz, esetleg megkaphatja a felét.*- A bébék meg szerencsére rácuppantak a szarvasagolásra, pedig nem volt könnyű B2-őt leoperálni,-*intek fejemmel Dimi felé, jelezve, kire is gyógyult rá az említett bé. Aztán, ha nincs mit segíteni, lehuppanok a padra, hogy megkóstoljam a gulyást, megpróbálva nem égetni le a számat a folyamatban.*
- Ha lesz kedved, gyere velünk fagyizni visszafelé,-*kicsit sincs bűntudatom, amikor nagy ritkán a kölykök háta mögött zülleni támad lehetőségem. Szóval most valami bruttálisan csokoládésra csorgatom a nyálam és nem átallok mindenki mást is magammal rántani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838005#post838005][b]Oláh Adrián - 2021.10.12. 20:10[/b][/url]

Itt kéne maradni örökre. Napsütés, jó idő, víz, bikinis csajok. Mintha amúgy ez nem valami nyomorult iskola lenne, hanem strand, vagy annál jobb, valami szép hely, ahol állandó a jólét és minden más. Nosza, nekem aztán ne mondja senki, hogy ide szenvedni jön ki, mert akkor menten merevedjen meg, akármerre nézek, hallok, itt nevetnek az emberek. Oké, van akik még itt is könyvet olvasnak, legalább örömmel látom, hogy regényt, nem valamelyik tankönyvet. A strandokon ez nem meglepő, nem mindenkinek való a víz, ha meg mégis csobbant, utána levezet. Oda sem neki, a stréberek most élvezik a csendes kastélyt, ahol bárhova is mennek, most mind alkalmas arra, hogy tanuljanak. Remek. Ünnepnap!
Nekem főleg, ahogy végül meg is lelem, ma kit boldogítok. Mindenkit, ha úgy vesszük, azonban egyelőre semmi zene, szólóban tolom, a víz nem tesz jót a hangszernek. Egy pillanatra akadok meg azon, ahogy sóhajt, mintha elfoglalt lenne, de fejem ingatom meg végül, hogy ne tessen nekem itt királynőt játszani, mielőtt ledobom magam mellé. Hogyne. Majd pont zavarom. El nem hiszem én ezt.
- Hol máshol lennék? Bent? Fizikai képtelenség – prüszkölök fel, mintha már a kérdése is sértő lenne, hát még a feltételezés. - Ez bók akart lenni amúgy. Deee akkor mindegy – legyintek, hogy nem esett le neki, hogy én most a hajós voltam, akit megszédített az szirének éneke. Bár tény és való, nem énekelt. Nem gond, nem egyszer suhan el az emberek feje mellett a poénom. - Engem? Milyen szerencse, hogy most jöttem. Sokat vártál? - aggodalmas kérdésemmel fordulok felé, nehogy már miattam aszalódjon valaki órákig, mert azt nem venném a lelkemre. Szerencsére nem is kell, de legalább felajánlom a segítő kezem a várakozásért cserébe. Meglep, hogy azonnal szinte már fizetséget is kapok cserébe, így szemöldököm felvonva dőlök előre. Csak belekukkantok, megnézve, hogy mi a szajré és már felcsillan a szemem. Oké, ezzel ki tudok egyezni.
- Fura lenne a háton a kéz, de na, ezért vagyok itt – dőlök vissza. - Ez egy jutányos ár, simán hagyok neked belőle, no. Nem ehetek mindent meg, hát akkor mi lenne ezzel – paskolom meg a jelenleg lapos hasam, de ha nem vigyázok, hamarabb apuka testem lesz, mint egy puja a kezembe. Nem eszek egyelőre, megkeresem azt a naptejet, ha már előre letisztáztuk a tarifát.
- Hát kiélveztem, hogy nem kell korán kelni – nyomok egy adagot a tenyerembe, majd közelebb helyezkedve kezdem el szép óvatosan felvinni a bőrére. - Aztán jót ettem, ittam, gyakoroltam pár számot, majd kijöttem ide, hogy kiáztassam a lábujjaim meg jót tegyen a szemnek – kenegetem én a hátát, nem sietek sehova. - És te? Egész nap itt napoztál? - érek a vállaihoz, majd vissza a hátához, derekához. Lejjebb nem megyek, mert akkor hiába jöttem ki ide, szemem nem lesz nézelődni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838018#post838018][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.12. 22:17[/b][/url]

de nagyon ünneplek: ÍGY

- Nincs is tök fejem – tapogatja meg azt, mintha hirtelen a formára lenne panasz. Nincs még Halloween sem, hogy annak kell lennie, jelmeznek nem utolsó dolog persze. Érti azt, hogy mire mondja, így van vigyor az arcán is, miközben leengedi a kezét. - Mást? Arról beszélni sem kell, alap a védelem. Megnyugtatlak, tökéletesen védtem eddig is – kacsintgat felé, mert leesett neki a „poén”, hogy mi az, amire utalt. Tény és való, ösztönös a mozdulat lefelé, amint úgy adódik a helyzet, a fejről azonban sokszor, sokan feledkeznek meg. Nem hazudik, ő is néha, volt pár puklija, mert valahova bevágta mert vagy alacsonyan volt a léc, fal, vagy éppen annyira röhögött, hogy odakoccant. Megesik. Azt meg azért mégse nézi ki a másikból, hogy itt fogja agyoncsapni. Úgy igazából nem, még ha biztos lesz alkalom, ami miatt lenne rá oka. Inkább ismét a nyulat pesztrálja, ha már az kéri a simogatást, még akkor is, ha kicsit majdnem elhitte a mesét és tartott egy pillanatra attól, hogy nem lesznek ujjai. De továbbra is csak puha bundát érint, nem éles fogakat, így el is engedi a témát.
- Ez teljesen érthető – bólogat ismét, mert valóban. Bár neki nincs állatkája, maximum a szobájában  létező pókok, azoknak azonban nem ad nevet, mert hamar eltűnnek és fogalma sincs, hogy ugyan az a pók vagy sem. Gondolkodtak már rajta az okosok, hogy illene megpróbálni azt, hogy hogyan hat rá egy kisállat gondozása, de talán még mindig nem érett meg rá.
- Tényleg? - nem ismeri ezt a szabályt, nem is mondta neki eddig senki. Hümmög párat, majd megvonja a vállát. - A másik felét is kéred? - csücsörít, mintha itt és most, meg úgy egyáltalán, kellene nekik ilyet tenni. Nem arról van szó, hogy nem tenné, dehogynem, őt is ugyan úgy foglalkoztatja ez, mint mást, csak nem gebed bele, ha nincs vagy nem sikerül. Érti ő, hogy sokak életcélja ilyenkor meg később is egy kapcsolat, anélkül hasztalanok és miegymás, de az az ő bajuk. Megvan úgy is, hogy nem lóg senki a szájában.
- Ezen ne múljon – már fel is pattan, mint a keresztapa, a nyuszi az egyik kezében pihen és dönt, merre indul. Na nem arra, amerre a csaj szeretné, annyi szent. Ennek hangot is ad, mintha azonban süket lenne, úgy menetel tovább. Eldöntötte, akkor menni kell, a fehérnép meg úgy tiltakozik, mintha a fogát húznák éppen. Komolyan! Fúj egyet, megáll, amint végül a karját is megfogja és felé fordul.
- Ééén nem szórakozom, hát az előbb azt mondtad, hogy menjünk már – és ez se jó neki. Nők. Ki érti ezt? Ő nem. [/]- Az már a te söröd, nem? Annyira elvetted és iszod itt, mint valami nagyasszony. Ne sírj, hát két lépés nézd meg – azzal szabad kezével mutogat, majd tér vissza a nyuszi simogatásához, amit menet közben tett meg. Nagyon jól nézhet ki, pont egy ilyen puha valami illik hozzá. - Kibírod azt a két percet? Aztán felőlem öt vattaszart is vehetsz, na? Sőt. Én veszek neked ekkorát – mutatja mekkora az, majd gyorsan beslisszan a sorba, ahol a sörre várnak. Lehet nem két perc lesz, ajaj. De ameddig nem ugrál a fején...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838035#post838035][b]Krushnic Dimitri - 2021.10.13. 10:33[/b][/url]

Ármin & Belián
Pankás outfit


Elég gyér még a vásári sokaság ezen a tájékon, biztosan túl korán van a többségnek. De a többséget nem is ébresztik hajnali ötkor, úgyhogy nekünk már pont ebédidő van. Majd olyan gusztusosan eszünk, hogy mindenki idegyűl. Vagy elmenekül. Majd kiderül.
- Ó édes vagy, köszönöm. - Kicsit még toporgok körülötte, keresem a csípőst, meg szó nélkül elemelek egy sört, de majd hozok másikat úgyis, s a kincseimmel lehuppanok az egyik tányér elé.
- A törpék kapnak ott valamit enni... azt hiszem? - kérdőn nézek Árminra, mert rögtön belém villan, hogy én itt zabálok, miközben a gyerekek valahol éheznek. Sok mindenben olyanok vagyunk Árminnal, mint két tojás, de ebben nem. Az a fajta vagyok, akinek semmi nem esik jól, ha nem osztja meg, s ha felbukkan a gondolat a fejemben, hogy ami az enyém, az valamelyik szerettemnek kéne - mondjuk a kenyér sarka -, akkor rögtön elengedem s már nem is kell nekem. Keserű a fagyi, ha csak én nyalom.

- Meddig kell őrizd itt a bográcsot? - fordulok Beliánhoz, s azért már kanalazok egyet-kettőt, túlságosan éhes vagyok, meg kár is érte, a mágikusan felmelegített étel valahogy nem csúszik olyan jól. Óvatosan harapok egyet a csípősből, figyelve rágom, de nem bánt, harapok még egyet, már nagyobbat - ez már üt, s köhögve gyúrok be egy falat kenyeret, mielőtt sörrel öblögetnék - ami egyébként nagyon rossz ötlet, semmit nem javít a helyzeten. Köhögve-szipogva próbálom túlélni, mielőtt újra kanalazni kezdenék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838108#post838108][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.10.14. 21:37[/b][/url]

Szerencsére nem úgy ismerem a tanerőt, mint akinél ezzel írtam alá a halálos ítéletemet, úgy az elkövetkezendő összes tanévre, még akkor is, ha leadom az összes tárgyát. Vannak tippjeim, hogy kinél kaszáltam volna el magam, vagy épp egyenesen jobb, ha sírgödröt ások szívószállal. Szerencsére azokat a tanárokat nem is látom itt, a közelben főleg nem és remélem akármennyire is tűnik haragosnak az a folt, én bennem semmi ilyen nincs és nem is direkt műveltem. Sóhajtok egyet, kettőt, ezzel nyugszom le igazából, bár még mindig kicsit szorít a gyomrom. Tényleg én leszek, vagyok a család bénája, aki élete végéig majd csak nézegeti azt, hogy mások boldogok, mert mellém és a szerencsém mellé senki nem akar majd szegődni
- De, ha megnyugtató a gondolat, olyan alakja van, mint egy virágnak – tessék, itt a paca teszt, bár kicsit fura alakja van néhol, elmegy egy sajátos mintának. Nem mintha ezzel bármit is megoldottam volna, sőt, jobb sem lesz, de próbáljuk vidáman felfogni azt, ami történik. Akkor nincs keserűség. Annyira. Azt már azért nem ajánlom fel, hogy festek a közepére valamit, meg kiegészítem – bár van zöld és sárga ital is, majdnem az előbbit választottam –, nem hinném, hogy a poénnak lehet ekkora fokozása. Bár ki tudja, a maga módján elég laza ő, csak éppen nem akarom eljátszani ezt.
- Örülök. Vagyis csak annak, hogy nem haragszik és lesz ebből büntetés vagy bármi. A foltnak nem. Nagyon béna vagyok – mormogom a végét, magamat megfeddve, hogy innentől majd jobb, ha erre is figyelek, mert nem éppen jó taktika csajozni az, ha mindenkit leburogatok. Lehet a vizes-póló nyerő ötlet, csak nem így, nem szörppel, meg nem a tanároknál.
- Hát, szerintem is – nevetgélek egy sort azon, hogy látványosan járatja a tekintetét rajtam és a folton. Én se merném bevállalni. A saját ruhámmal még hagyján, bár azt sem itt, a tömeg közepén, mert ki tudja, mi történik. Őszintén? Legjobb tippem, hogy a folttal együtt magát a felsőt is eltüntetném, amit bizonyára sokan díjaznának, de na, nem szabad. Így, pálca a helyén marad, akad jobb ötletem, mielőtt gondolom menne szórakozni. Ki vágyik gyerekek társaságára, amikor itt van egy rakás felnőtt?
- Szuper – mégis örülök annak, hogy ha nem is oldottam meg a problémát, de valamelyest mégis kompenzálom. Gyorsan kikérem a vizet, magamnak limonádét, mert annak kevésbé fogós a színe, mégsem víz, majd óvatosan nyújtom végül felé. Igaz, várni kell kicsit, de nem mentem messze a sortól és azóta szerencsére rövidebb is lett.
- Semmi különös, kíváncsi voltam, milyen ez a mulatság. Úgy volt, hogy jön a szobatársam is, de neki mostanság nincs sok kedve ilyenekhez. Azt hiszem szerelmi bánata van vagy micsoda. Nem nyüstöltem inkább – kortyolok egyet, arrébb állva, hogy a sorhoz igyekvők ne lökjenek fel és önthessem ki megint az italom. - Nem, nagyon nem. Csoda, hogy eddig nem buktam meg, olyan nehezek. Talán majd idén. És a tanárnő? Gondolom szokott kapni vicces válaszokat. Tökre név nélkül, de melyik volt a legviccesebb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838168#post838168][b]Ardai Tánya - 2021.10.16. 19:13[/b][/url]

Borzasztóan szét volt esve Balázs, talán még soha nem is láttam ilyennek. Lehet ő is annyira bírja az alkoholt, mint én. Csakhogy én nem álltam apácának, és nem kötöttem mindenféle egyezséget a nem látható lelkekkel. Szóval jobb híján most úgy tűnt nekem kell lenni a morális vezetőnek kettőnk közül.
Ráfogtam a karjára, hogy biztos ne essen el, és amikor végre egészen stabilan állt mérgesen fürkésztem. - Nem, hazamegyünk. Nem vagy józan, és... - kezdtem mondani, de mintha a falnak beszélnék. A szavamba vágott, ráadásul már megint a pizsomámmal jött valaki. Igazán sajnálom, de nem erre készültem aznap este. Megforgattam a szemeimet, de mielőtt képes lettem volna visszavágni valamivel, hirtelen már nem én voltam az ura a testemnek. A közelsége egy pillanat alatt letaszított a talpamról, és ha nem fog, talán még össze is esek. Belesimultam a karjába, és reflexből visszacsókoltam az első pillanatban. Aztán megéreztem azt a furcsa mellékízt. Ismerős volt. Kesernyés.
Erőszakosan eltoltam magamtól Balázst, és hitetlenkedve néztem a szemébe. - Te szívtál? - vontam kérdőre. Kezeimet kinyújtva magam előtt tartottam, hogy ha újra próbálkozna, azonnal tudjam hárítani. - Balázs, hazamegyünk. Most! - jelentettem ki, mintha csak az egyik előkészítősömmel beszélnék. - Indulás - mutattam az irányt, hogy merre kell elindulnia. Közben szétpillantottam, mintha csak azt mérném fel, ki látta a csókot. Aztán halványan elmosolyodtam. Akkor is jól esett, ha csak kevés ideig tartott. És úgy, hogy nem volt tudatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838172#post838172][b]Nemes Balázs - 2021.10.16. 20:02[/b][/url]

- Miért nézel mérgesen? Jól áll mondjuk - vigyorogtam rá, ahogy tenyeremmel az arca után nyúltam, hogy végig simítsak rajta, s ezután dicsértem meg a kinézetét is, mert bizony neki még ez a pizsama is jól állt. S bár úgy tűnt, hogy még mindig mérges, nem akartam azt, hogy véget érjen ez a jó kis buli. Ő veszekedett, én meg csak mosolyogtam, nem is vettem magamra, mert bizony egyetlen korty alkoholt sem ittam. Ahelyett azonban, hogy bizonygassam az igazamat, fene mód megkívántam az ajkait, s bizony le is csaptam rájuk, de ezúttal nem kósza véletlenként, vagy bátortalanul, s még csak az sem fordult meg a fejemben, hogy ez nem lenne helyes, hogy ezt nem szabadna, s hogy ezzel nagy hibát követek el.
Hosszan csókoltam volna, de Tánya durván lökött el magától, mire csak értetlenül pislogtam, hisz szerintem baromi jó volt, nem is értettem, mi a gondja. - Mi??? Neeem, kikérem magamnak! Nem szívok soohhaa - nemlegesen ráztam a fejem, mert tényleg nem szívtam ám, viszont a viselkedésem az ellenkezőjéről tanúskodott. Próbáltam megint közelebb hajolni, tenyerem is szökött a dereka után, hogy magamhoz húzhassam, de Tánya nagyon is keményen viselkedett velem, s ekkor bevillant az a jól öltözött fazon. Hát persze, biztosan erről volt szó.
- Megyek már megyek…gondolom amiatt a másik pasi miatt van, ugye? - dünnyögtem , ahogy ránéztem, miközben letapogattam a zsebeimet, hogy megnézzem hol lehet a kulcsom. - Nincs meg…- motyogtam, s újra ránéztem Tányára. - Jobb nálam? Jobb a csókja? - csak arra tudtam gondolni, hogy tuti mással kavar, s emiatt lökött el magától. Hát persze, sejthettem volna, hogy ezért jár hozzá az az öltönyös fickó. Én marha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838189#post838189][b]Ardai Tánya - 2021.10.16. 23:53[/b][/url]

Hiába volt minden mondat, ami elhagyta Balázs ajkait, nem dőltem be neki. "Hisz mi csak jó barátok vagyunk." Akkor meg mégis miért vennék komolyan? Azonban a csók, amit adott egészen igaznak tűnt. Még a lelkem is belesajdult abba, hogy olyan erőszakosan el kellett távolítanom, de éreztem, hogy ez így nem helyes. Legutóbb még azt mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Akkor jobb is lesz, ha ehhez tartja magát. És én is. Mert ez így, csak egy újabb csalódás lesz, és nem volt erre szükségem.
- Akkor ittál? Vannak partidrogok, belerakhatták az italodba - jegyeztem meg még mindig kétkedve. Tanár voltam, az ilyenekről akkor is tudnom kellett, ha éppenséggel nem azért voltam ott, hogy fegyelmezzek. Körbepillantottam a táncoló diákságon, de fogalmam se volt róla, hogy vajon a tömérdek mennyiségű ital miatt, vagy egyéb szerek hatására van mindenki ennyire kiütve. Lefújhattam volna az egészet. Hazaküldhettem volna őket. De inkább csak Balázsra koncentráltam.
- Milyen másik pasi? Miért jössz mindig ezzel? - vontam össze a szemöldökömet, és még egy apró ránc is megjelent a bal szemem sarkában. Erre csak akkor volt példa, ha már igazán felbosszantottak, és drága papunk már egészen közel állt hozzá, hogy inkább csak ott hagyjam ahol éppen van.
- Mégis kinek? Amúgy is, a te csókod csak reflexből működik nem? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Te nem érzel semmit - idéztem fel neki a szavait, amelyeket pár héttel azelőtt a lakásban mondott el nekem. Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt, és mérgesen sétálva indultam el hazafele. Hogy haragudhattam rá még mindig ezért? Hiszen pap!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838265#post838265][b]Nemes Balázs - 2021.10.17. 20:32[/b][/url]

- Neeeem, csak egy sütit ettem - mutattam fel a mutatóujjamat, ezzel is jelezve azt a számot, ahány szelet süteményt elfogyasztottam. Tányának lehet, hogy tényleg igaza volt, és valamit bekevertek az üdítőmbe vagy a sütimbe, mert nagyon is furán éreztem magam. Ez a furcsaság viszont már nem is volt olyan jó érzés, miután eltaszított magától, nagyon is zokon vettem, hogy csak úgy ellökött, miközben megcsókoltam. Zavaros gondolataim közé bevillant annak a pasasnak az arca, s bizony oda is szúrtam ezzel Tányának, mert a sértettségem most így tört utat magának.
- Hát az, az öltönyös sármos fazon, Margitka szerint. Ő mondta, hogy jár hozzád egy pasas és a szeretőd - feleltem a kérdésre, egy kicsit dünnyögve, még mindig sértetten, mert volt bennem egy olyan érzés, hogy elárult. Pedig nem volt köztünk semmi, de a fű hatása alatt az elfojtott gondolatok is előtörtek belőlem, s nem tudtam visszafogni a féltékenységemet.
- Vagy tán hazudik? Mert hogy én is láttam - böktem még oda számonkérőn, ugyanis valamelyik reggel tényleg láttam azt a fickót, amint Tánya ajtaján kopogtatott.
- Héhé! Ez meeeg ki mondta? - utána lépve elkaptam a karját, és egy picit erőszakosabban rántottam vissza magam felé. - Dehogy nem, nagyon is! - tört ki belőlem, s hirtelen újra megcsókoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838276#post838276][b]Ardai Tánya - 2021.10.17. 22:55[/b][/url]

Mérges voltam, és sértett, ami talán a legrosszabb párosítás. És ezen kedvenc házvezetőnője említése segített. Összeszorítottam a számat, hallgattam amiket a fejemhez vág. Szinte nem is ismertem rá. Mintha Margitka képes lett volna átmosni az agyát, és elhitetni vele, hogy én nem vagyok más mint valami falubéli céda.
- Igen, igenis hazudik. És te is. Olyan dolgokról beszélsz, amiről fogalmad sincs. És ahelyett, hogy megkérdeztél volna engem elhiszed egy pletykás öreg nő szavait, akiről tudod, hogy utál - eredt meg a nyelvem azonnal. - De rendben, játsszuk a te játékod. Igen, jár hozzám egy férfi. A neve Mikhail Sergejevics Kazanov. Ő az iskolai könyvtáros és nem mellesleg a házvezető társam. Át szokott jönni, hogy megbeszéljük a teendőket a Navinével kapcsolatban, és néha átjön, hogy tanácsot adjak a lányával kapcsolatban, mert nincsenek jóban. Az ő nevét is kéred, vagy ez így már elég lesz? - kérdeztem, de a mondat csöpögött a szarkazmusomtól.
Újra elindultam, de Balázs csak nem hagyta, hogy elhagyjuk a helyet. Tehetetlenül tártam szét a karomat a kérdése hallatán. - Te magad - néztem a szemébe szinte kétségbeesve. Lehetetlen volt vele beszélni, szét volt esve, mint még soha. Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy olyan érzelmeket vallott be, amit én hiába éreztem magamban, eddig ő tökéletesen az ellenkezőjét vallotta. Újra eltoltam magamtól, már egyre rosszabbul éreztem magam a folyamatos próbálkozásai nyomán.
- Hagyj már békén Balázs! Ez nem te vagy. Egy tisztességes pap vagy, aki valamiért ide keveredett. Abba kell hagynod ezt a nevetséges viselkedést, ha csak nem akarsz egyedül hazatalálni - fenyegettem meg. Értelmetlenül, mert bármit is tett volna, tudtam, hogy képtelen lennék ott hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838559#post838559][b]Nemes Balázs - 2021.10.24. 18:07[/b][/url]

- Nem hiszem - dünnyögtem vissza kicsit morcosan, mert nem azt hittem el, hogy mit állított Margitka, az csak alapul szolgált ahhoz, amit magam láttam a két szememmel. Tánya azonban meglehetősen rosszul fogadta a megjegyzésemet, úgy tűnt, hogy sikerült őt még inkább felmérgesítenem a gyanúmmal. Tekintetem kicsit még vádlón is fúrtam övéibe, nem mintha jogom lett volna számon kérni, mégis ezt tettem, s tudni akartam, hogy mi a helyzet, és mióta kavar azzal a férfival. Az viszont nagyon meglepett, mikor kiderült, hogy csupán a kollégája, s pusztán munka-és barátság kapcsán szoktak egymással találkozni. - De én …- mondtam volna valamit védekezésként, de láthatóan Tánya nagyon is mérges volt rám, ezt pedig nem hagyhattam ennyiben. Utána siettem, össze is vesztünk azon, hogy ki mit mondott, igazán erre már nem is emlékeztem, s ki is tört belőlem az igazság, bevallottam az érzéseimet, próbáltam is megcsókolni, de ismét eltolt magától, ezúttal sokkal durvábban, ráadásul még rám is förmedt, ami nem csak, hogy meglepett, de rosszul is esett. S mikor kimondta, hogy pap vagyok, akkor persze egyből ráeszméltem arra is, hogy mekkora baromságot műveltem. Ennek ellenére most még sem azt éreztem, hogy jó lenne menekülni, hanem inkább dühös voltam, hogy nem fogta fel, mit mondtam neki az előbb.
- És? Attól még szerethetlek, nem? Jó persze, már be is fejeztem és hazamegyek én egyedül is - vágtam hozzá dühösen, aztán elindultam az egyik irányba, de meg is torpantam, s elhúztam a számat. - Jó, veled megyek haza, mert nincs kulcsom és nem tudom, merre kell menni - vágtam oda bosszankodva, majd követtem őt, immár szótlanul, s hazamentünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838715#post838715][b]Oláh Milán - 2021.10.31. 17:33[/b][/url]

Hogy mit keres itt, még maga sem érti igazán. Mármint oké, megkapta a levelet, benne az időponttal és a helyszínnel. Szerelmeslevélnek túl rideg volt, fenyegető vagy zsaroló levélnek túl melegszívű. Eredetileg el sem akart jönni, de végül úgy döntött, hogyha Flórira a hétvégén úgyis a nagyszülők vigyáznak, akkor miért ne elégíthetné ki kíváncsiságát azzal, hogy elsétál a megbeszélt helyszínre, és megnézi, ki és mit akarhat tőle.
Nem viszi túlzásba az öltözködést, a megszokott ing-vászonnadrág kombinációt spékelte meg egy sállal és egy vékony szövetkabáttal, mert estefelé az idő már igencsak kezdett csípőssé fordulni, még neki is, aki állítása szerint sosem szokott fázni. Sosem szokott megfázni, alapvetően sem az a betegeskedő alkat, szerencsére az immunrendszere erős akár az acél. A családjában jó a genetika, egyedül  a hízásra való hajlam és az ezzel együtt kialakulható betegségek keseríthetnék meg mindennapjait, de mivel igyekszik elkerülni, hogy úgy végezze, mint a drága jó nagyapja, ezért esetében ilyenekről szó sem eshet.
Gyalog vág neki az útnak, ez szinte nem is távolság neki. Nagyon szeret sétálni, ha teheti igazából mindenhová kétlábon közlekedik, mert egyetlen járművet sem tart  annyira kényelmesnek és megbízhatónak, mint saját magát. Ez kicsit egoistán hangozhat, de akkor is. Különben is, így legalább alaposan szemügyre tudja venni mind a tájat, mind az embereket. Még mindig rácsodálkozik Bogolyfalva apró szépségeire, még mindig talál valami újat, amiben gyönyörködhet egy kicsit.
Mikor a tópartra ér, szemmel láthatólag egyedül van. Sehol senki. A nap lassan lebukik a horizont alá, ő pedig alaposabban körülnéz, hátha talál valamit, vagy valakit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838952#post838952][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.07. 17:25[/b][/url]

Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak.
Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik.
- Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt.
- Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak.
- Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba.
- Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat.
- Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838969#post838969][b]Vattai Júlia - 2021.11.08. 23:03[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elhagyom az erős utolsó fáit és kilépek a napra. Ritka, hogy ennyire meleg legyen november elején. Behunyom szemem és nagy levegőt veszek. Tökéletes idő. Egyedül a hűvös szél emlékeztet a közelgő télre, belekap kibontott hajamba és navinés egyenruhába. Nem volt kedvem átöltözni. Féltem, hogy ha nem sietek a végén elbújik a nap. Meglazítom nyakkendőm és kigombolom az első három gombot. Ahogy újabb lépést teszek hátulról a bokámnak csapódik valami. Zavartan hátrapillantok.
- Ja tényleg, te is itt vagy - motyogom, ahogy felemelem a nyulat. Nem tudtam otthon hagyni, mindig kirohant a résen, így végül csak hozni kellett. Igazi hisztis pasi.
Will kabátja puhán átöleli testem, tökéletes átmeneti darab, nem is tudta a férfi mitől vállt meg amikor rám terítette aznap reggel.
Keresek egy király helyet, aztán leterítem a kabátot és rá telepedek. A nyulat leveszem a pórázról, ha szerencsém van világgá megy, de ez a dög ragaszkodóbb mint a szórólaposok a mugli plázákban. Kicsit távolabb ugrál néha, mégis visszajön előbb vagy utóbb.
Az eddig zsebembe rejtett üvegcséért nyúlok. Kapja be Winter, hogy már megint nem találtam. Mondjuk nem kerestem. De faszomat bele, hogy mindig bújócskázik és nincs a harmadikosok óráinak a közelébe. Ezért kényszerülök ma is egyedül ide. Ritkán csinálom egyedül, csak mostanában, csak egy-két alkalommal, amíg a férfi ennyire elfoglalt. Utána visszatérünk a rendes, megszokott dolgokhoz. A titok, hogy mértékkel kell, hogy ne függjek rá. Még nem értem el a határt, meg tudnék állni ha akarnék. Bármikor le tudom tenni. Akár ebben a pillanatban is. Ezzel a gondolattal öntök ki ujjamra egy kicsit és nyalom le, hogy aztán visszadugva zsebembe elégedett sóhaj mellett dőljek ki és hunyjam le szemeimet. És akkor most napnyugtáig egy kis béke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838971#post838971][b]William Martin Krise - 2021.11.08. 23:35[/b][/url]

   -  Oh for fuck's sake, really...
Egy mély szusszanással lassít le, áll meg, majd biceg arrébb, a másodpercekkel korábban, a pocsolyában bokáig elmerült cipőjét fégighúzva a betonon. Az istenverése kertitörpék, azok szórakoznak vele, hogy efféle, vagy ennél némileg életveszélyesebb akadályokat falevelekkel álcáznak az ösvényen, hogy aztán sárgalacsinokkal dobálják meg azokat, akik belesétálnak és hasra esnek emiatt. És igen, hallja is a magas hangú vihogást, apró lábak csattogását a sárban, a fák közül.
Hát ismét futásnak ered.
Az iszapgombócok pedig mögötte sorozzák meg a tó köré éptett sétány felületét.
Ez a negyedik nap zsinórban, hogy ez történik vele - tudja, mert negyedik reggel ébred izomlázra, de ellenben pont ugyanannyi ideje nem rángatja az ideg minden éjjel; futni jár a tó köré. Gyűlöli minden tetves, rohadt pillanatát- de Emmának igaza volt, a feszültséget remekül oldja, amíg pedig a törpék csapdáit kerülgeti, legalább elfelejti, hogy lényegében senkit és semmit nem ismer ebben az átkozott faluban, de még az országban sem.
Még mindig a korábbi összeütközésen dohogva fordul be egy kanyarban, ami egy nagyobbfajta, művészeti célzattal meghagyott, megannyi diák által dedikált sziklát kerül meg. A lélegzete épp, hogy párát hagy a levegőben, a napon azonban, ahová a fák közül végül ő is kibukkan, kifejezetten meleg van. Szuszogva és magában szentségelve lassít, majd áll meg végül, amikor úgy érzi, elhagyta a gnómok lőtávolságát.
És ekkor látja meg őt.
Hogy mennyire hiányzott neki. Az újbóli találkozás reményével tér le az ösvényről nyomban, hogy elinduljon felé.
A kabátja. Ja, meg ott hever rajta a lány is, de ez jelenleg mellékes, amin fekszik, az azonban egy remek, tökéletesen meleg és puha kabát.
   -  Ahoy, tengerész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838972#post838972][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 00:19[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal1
______________________________________________________

Kicsi kell, míg érezni kezdem a hatást. Testem elkezd könnyebb lenni minden, egy fokkal fényesebb. A gondolataim is, szemhéjamon áttörő fény is. Kinyitom szememet és felülök, el kéne egyet menni fürödni. Megnedvesítem ajkam, a szél fújhatta ki, ha nem ápolnám mindenféle szír-szar balzsamokkal már ezer éve cserepesre száradt volna, mint a régi házak tetején. Elvigyorodom a példára, ez kurva jó volt amúgy. Általában ilyen retek jó hasonlataim vannak. Ha nem lennék ilyen rohadt király a szakmámba és törnék drogbárói babérokra, talán humoristának kellett volna állnom. Oldalra pillantok, a kabáttól nem messze egy nagyobb pocsolya terül el, amiből visszanéz rám a saját tükörképem. Hunyorítva fókuszálok rá. Amúgy, kibebaszott csinos vagyok. A  hajam, ahogy lekunkorodik laza, hullámos fürtökben átölelve testem eléggé modelleket megszégyenítő látvány, ajkaim teltek, sőt, még egy kis hasadás is van középen. Közelebb hajolok. Igen határozottan rohadt gyönyörű ember vagyok. Aztán megváltozik a szemem színe, formája, az egész arcom, ajkam vörös rúzstól lesz súlyos, aztán fekete árnyalatot kap. Kuncogva szórakozok, aztán, mintha hirtelen megharagudtam volna, fogok meg egy közeli követ és vágom a pocsolyába. Az arckép fodrozódva eltűnik és Júlia újra Júlia lesz. Én én vagyok. Az igazi én. Az ezer közül a legelső. Asszem. A hangra újból összevonom szemöldököm. Mi a fasz? Megtanult beszélni a nyulam?
Megfordulok és felpillantok a férfira.
- Nagy fiú! - vigyorodom el. Hogy is hívták? - Miért vagy csupa retek térdtől lefelé? - nézek végig rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838973#post838973][b]William Martin Krise - 2021.11.09. 00:50[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

A vártnál jobban örül a kabátja viszontlátásának - már-már őt is meglepi, milyen mélyen gyökerező, feszengő és kissé állatias izgalommal tölti el, amikor annak pirossal hímzett szegélyét meglátja a fűben, ahogy a lány szőke fürtjei szétterülnek rajta. Minden bizonnyal ez egy nagyszerű kabát, hisz nem véletlenül tért vissza ide nap mint nap, ejtette útba a tó sétányát, ahányszor futni járt, vagy lébecolt céltalanul a környéken, hátha ismét erre jár. Mármint, a kabátja, természetesen.
   -  Én... ahh...
Végignéz magán. A jobb lábszára térdig sáros, melyre itt-ott moha ragadt, fekete melegítő pulóvere, amit Emma kényszerített rá indulás előtt (meg fogsz fázni ilyen hidegben!) érzi, hogy az átizzadt pólójára tapadt, a haja leginkább a szemébe lóg. Elegáns.
   -  Összetűzésbe keveredtem. Egy törpével.
Minek tagadja le, végül is jobban járt, mint tegnap, amikor derékig beszakadt egy gödörbe, azok a rohadékok pedig tehénszarral dobálták meg. Hol talál egy törpe tehénszart, merülne fel itt a kedves olvasóban. Nos, ezt fedje jótékony, balladai homály.
   -  És te tudtad, hogy egy pamacs szagolgatja a lábad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838974#post838974][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 01:17[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

A férfi megjelenése meglep, pláne, hogy nem is hallottam. Egyik manó sincs a közelbe, szóval azzal nyugtázom végül, hogy honnan is kellett volna tudnom és ennek semmi köze a porhoz. Alig hat, nem is érzem. Nem is...a magyarázatára kitör belőlem a nevetés. Annyira irreálisan hangzik az egész, a majdnem 1,90 magas pasas meg a 30 centis törpék párbajáról, amit úgy tűnt ő veszített el. Kezeimet ajkaim elé teszem, próbálom nyugtatni magam, mert ha röhögőgörcsöt kapok, abból kurvára nem fog kisülni semmi jó csak napokig tartó izomlás. Azt meg ki a fasz akarja bevállalni amikor minden nap minimum egyszer ki kell kelni az ágyból.
- Örülök,hogy azért hadi túszokat nem szoktak ejteni  - vihorászok tovább.
A figyelmeztetésre lepillantok a lábamra, amit épp Gombóc nagy erőkkel simogat az állával.
- Óóh, el is felejtettem - megint - ő itt az egyetlen állandó férfi az életemben, Puha Gombóc. - mutatom be. Mostanában egyre gyakrabban felejtem el és mindig annyira meglepődök, amikor valaki az ölemre mutat, hogy meg lehet e simogatni. Folyton perverznek gondolom őket amíg le nem nézek.
- Amúúúúgy varázsoljalak gnóm támadás mentessé? - kérdezem nagylelkűen, mert így aztán csak ácsoroghat ott ameddig akar de a saját kabátját meg nem környékezheti mert összemocskolná. Apropó nem a földön van? Lol de. Mindegy. Akkor is koszos lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838975#post838975][b]William Martin Krise - 2021.11.09. 01:29[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Az lehet, nem ártana.
A lány elneveti magát a nyomorán, általában megsértődne ezen, de be kell vallania, van valami groteszk mód humoros abban, ahogy egy felnőtt férfit mindenféle jött-ment manók helybenhagynak. Ha lenne pálcája, ennek ellenére, már rég saslikot csinált volna belőlük, addig is, legalább Júlia jól szórakozik ezen.
   -  Puha Gombóc. Hát beszarás.
Minden előzetes feltételezés ellenére, ő szereti az állatokat. A nyulakat és egyéb kártevőket főként grillen vagy megmérgezve, most mégis leguggol, hogy úgy-ahogy egy szintbe kerüljön a gyapjas kis döggel. A kezét, ahogy a kutyáknak szokás, kinyújtja felé, aztán ha a rágcsáló közelebb jön, akkor hozzá is ér, ha nem, ő akkor is nyugodtan fog aludni ma éjjel.
Puha Gombóc, az egyetlen állandó férfi.
Oda-odapillant a lányra, számára nem tűnhet fel semmi szokatlan a viselkedésével kapcsolatban, elvégre mindössze egyszer találkoztak, azt sem egészen tisztán. Az egy héttel ezelőttihez képest így a legmeghatározóbb különbség számára, hogy nincs kínzó hányingere, minden második lépés után pedig nem szeretne leülni, hogy levegőt vegyen és sajnáltassa magát. Apropó.
   -  Na csússz arrébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838976#post838976][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 16:30[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

- Máris, máris - nyúlok pálcámért ami mellettem hevert a kabáton - na, hogy is van, hm ja ja igen - kicsi gondolkodási idő kell, mire rájövök a szóra, meg úgy annak helyes kiejtésére is, nehogy a srácot valami egészen másnak vessem alá, de végül csak sikerül tisztára mosdatnom őt. Tiszta remek háziasszony lennék annyi biztos. Ezek után már jöhet a gyerek is, a fűfolt sem jelenten problémát.
Csendesen figyelem ahogy megpróbál szocializálódni a nyúllal. Ajjaj William, mert időközbe megvilágosodtam, hogy hívják, itt vétetted lehet az egyik legnagyobb hibádat. A nyúl közelebb ugrál, engedi, hogy megvakargassák. Somolygok a jeleneten, mert tudom, hogy mi fog következni.
- Óhaja számomra parancs- kuncogok arrébb csusszanva, hogy le tudjon ülni mellém. Már szép tiszta, szabad neki. Megengedtem. Amint helyet foglal, azonnal az ölére pillantok aztán vigyorogva rá és beharapom az ajkam. Igen, pontosan tudom mi fog történni és néhány pillanaton belül Will is érezheti, hogy valami szép lassan belemászott az ölébe.
- Első számú szabály, soha ne simogass meg nyulat, mert ezek a faszok aztán elvárják, hogy folytasd - mutatok rá kuncogva. Puha Gombóc rengeteg áldozatot szedett már az idők során, általában a lányokat jobban preferálta, de nem mondanám igazán válogatósnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838977#post838977][b]William Martin Krise - 2021.11.09. 17:45[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Különben őt egyáltalán nem zavarta volna, hogy koszos - mi több, fel sem tűnt volna neki, ha a lány nem hívja fel a figyelmét erre. Mindenesetre egyhamar tiszta lesz, ami talán annyiban javít a hangulatán, hogy bokáig nem csurom vizes és amikor már közelebb lép, hogy leüljön, a lépteit nem kíséri tompa cuppanás.
Se nem túl messze, sem pedig kényelmetlenül közel - nagyjából így jellemezné a pozíciót, amit felvesz a kabátján, gondolatban vállon is veregeti magát emiatt a bravúros távolságválasztás miatt. A tó tükre feszülten fodrozódik valahol a nádason túl a szélben, a levegő bomló falevelek őszies, megnyugtató szagát hordja.
Négy apró mancs végigsétál a combján, majd elhelyezkedik az ölében.
Ő mint akinek a kezébe először adnak csecsemőt, mozdulatlanul és némileg aggódva figyeli, ahogy a gombóc elhelyezkedik, a keze megáll valahol a mozdulata felénél a levegőben egészen addig, amíg a rágcsáló ismét nagyjából mozdulatlanná sem válik, akkor ér hozzá óvatosan, hogy a mutatóujjával bizonytalanul megvakargass a lapátfüle tövét. Nem azért, mert tart a nyulalktól, hanem a legutóbbi, amit a kezében tartott, az úgy gyomron rúgta, hogy öklendezni kezdett. Gombóc pedig jelenleg igencsak elhelyezkedett a koronaékszereken.
   -  Hát ez kurva aranyos. Majdnem annyira, mint te ebben a cuccban, mert mi ez, egyenruha?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838983#post838983][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 21:33[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Kicsit csalódott vagyok, amiért mégis megtartja a távolságot kettőnk között. Pedig tiszta illatos vagyok, nem is értem. A nyuszi azonban úgy dönt megmássza és ezt vigyorogva figyelem. Will reakciója iszonyatosan mókás. Olyan, mintha hirtelen kővé dermedt volna, aztán mikor Puha Gombóc elhelyezkedik lassan csak megérinti. A elégedetten fogadja a vakarást, mindennek is örül, csak legyen kezek alatt. A bókra végignézek magamon, aztán feltérdelek, hogy kisimítva szoknyámat megmutassam neki az egész egyenruhát.
- Aha, diáklány szerelés, az igi elég pervi úgyhogy minden lány ilyet hord - vigyorodom el. Igaz a többi lánynak nincs annyira kigombolva az inge, hogy melltartókasárig dekoltált legyen tőle a ruha. Viszont így sokkal de sokkal kényelmesebb.
- Remélem nem veszélyezlek vele, néhány kölyök zavarba szokott jönni, szóval csak szólj ha gondot okozok - tettem hozzá előre dőlve, majd kuncogva visszaülök a kabátra, de azért közelebb csúszva hozzá. Azé na.
- És mikor tervezzük a következő kikötést kapitány? Már égek a vágytól - kezeimmel megtámaszkodom hátul és rá pillantok. Valamelyik este meg lehetne ismételni, mert jó volt a ringatózás, a beszélgetés, a rum. Azt hiszem megszerettem a rumot, akkor is, ha másnap délután már az enyém is felkívánkozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838985#post838985][b]William Martin Krise - 2021.11.09. 22:00[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Ahogy a nyúl elnyúlik (haha) az ölében, ő az ujjait a puha bundába süllyeszti; érzi a törékeny csontokat, az apró szív szapora dobogását, minden kis lélegzetvételt; ahogy a nedves kis orr a csuklójára bök, őt pedig valójában most semmi sem akadályozná meg abban, hogy rászorítson és összeroppantsa a kis testet, kiszorítva belőle az életet.
Végigsimít rajta, a tekintete a lány felé fordul, ahogy az feltérdel mellette a kabáton. Olyan közel van, hogy majdhogynem érzi az illatát a falevelek és a tó szagán túl. Szabad kezével megtámaszkodik maga mellett, az ujjai vége az őszi fűhöz érnek, nem próbálja leplezni, ahogy a szeme elidőzik a lány combján ahogy az a szoknya szárával találkozik, majd röviden a dekoltázson, mielőtt visszakúszna Júlia arcára. Azonban nem tesz semmit, csak a szeme szűkül össze kissé, az arca pedig egy pillanatra rándul félmosolyra.
   -  Nos - az ujjbegyeivel ismét végigsimít a nyúl bundáján - Egyrészt én nem vagyok kölyök, ahogy te sem vagy húsz éves.
Tudja, sejti. Igenis bosszantotta, hogy nem tudja a nevét, hát munkába látott, első megrökönyödésére azonban a mestertanoncok között nem talált senkit, akire minimálisan is illene a leírása. Némi időbe telt, amíg levonta a következtetést tehát: fogalma sincs, ki a lány, de azt már sejti, ki nem.
   -  De ezt az apróságot szívesen elnézem, ha legközelebb az első tiszt gondoskodik a rumról. Vagy másról. Odáig vagyok a... meglepetésekért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838986#post838986][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 22:54[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal 1
______________________________________________________

- Oh valóban? - fordítom oldalra a fejemet -honnan tudod, csak nem kémkedtél utánam? - kérdem vigyorogva közelebb hajolva hozzá - és mit találtál? - kérdezem halkabb kihívóbb hangon. Ha valóban megtette, tök felesleges a lapokat rejtegetnem, bár amúgy sem találhat olyat, ami olyan nagyon befolyásolna bármit is. Fél év. Nagy cucc. Azon kívül tudom, hogy semmi olyasmibe nem dugta a kicsi nózikáját, amibe nem lett volna szabad.
Szóval meglepetést szeretne, szélesen elvigyorodtam, ezer meg egy féle képpen meg tudnám lepni. Ebből húsz csak a fehérneműim színe és fazonja lenne. Persze alkohol terén is rengeteg mindent tudnék felsorakoztatni. Ugyan a rum vitathatatlanul a egyik legjobb döntés, ha az ember kalózkodni szeretne.
-Nincsen más vágyam csak a kapitányt kielégíteni a meglepetéseimmel, majd kitalálok valamit ami mindkettőnket jól leköthet - ígérem meg végül aztán áttéve testsúlyomat egyik kezemre másikkal megsimogatom a férfi ölében heverő nyúl buksiját. Ő nagyon elvan, teljesen kiterülve élvezi, hogy látszatra mind a kettőnknek a figyelemközpontjába tudta tolni a hatalmas, puha seggecskéjét. Hihetetlen mennyire pofátlan egy dög ahogy még a fejét is megdönti jelezve, melyik fülét kéne vakarni, mert még az sem mindegy. Ki a fasz kényeztette ennyire el?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838987#post838987][b]William Martin Krise - 2021.11.09. 23:13[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Hát - hogy kémkedett volna? Nem igazán; azonban meglepően élvezte, hogy a lány eltűnt, mintha soha nem is létezett volna név nélkül, említés nélkül, csak sajgó, másnapos fejében létezve tovább. Félmosollyal dönti oldalra a fejét ő is, akár a lány - nem mondom könnyebb lett volna, ha elmondod, hogy hívnak és nem hazudsz a korodról. Nem segítesz benne, hogy visszakapjam a kabátom.
Mocskos kis hazudozó.
Az ölében heverésző nyúl bundáját simogatja, monoton és automatikus mozdulatokkal. Őszintén nem tudja, mit csinál - nem az gyapjas kis kártevővel, hanem a lánnyal, aki mellette ül, olyan kényelmes közelségben. A pimasz kis dög felébresztett benne valamit, ami rég mélyen aludt benne, most pedig nyújtózkodva próbálgatja a karmait, ő pedig szórakozottan élvezi ezt.
Az ujja épp, hogy összetalálkozik a lányéval a nyúl puha szőrén. A lány keze után kap.
   - Mit csinálsz később?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838989#post838989][b]Vattai Júlia - 2021.11.09. 23:34[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elvigyorodom ahogy a férfi is belemegy a játékba és oldalra dönti fejét. Ajkamba harapok.
- A kabátod? Szóval az egész erre ment ki? - halkan felnevetek - és mi van, ha nem hazudtam? Hogyan tudnád megcáfolni az állításom ellenkezőjét? - kérdezem felvonva szemöldököm, szemeimbe nézve, de végig mosolyogva. Az egész csak játék, ugyan olyan, mint amit a hajón játszottunk egyik éjszaka. A játékszabályok se igazán változtak, csak a kérdések mások. No meg a játékosok ítélőképessége. A kérdés az, hogy az enyém melyik irányba mozdult el. Ugyan egy kortyot se ittam, de tudom, hogy sokkal több dologra vagyok rávehető mint részegen és mégis inkább én veszek rá embereket dolgokra, vagy játszadozom velük, hitetve el velük ezt-azt.
Amikor kezeim után nyúl lepillantok ujjainkra. Libabőrös lettem az érintéstől.
-Mit szeretnél, hogy csináljak? - kérdezek feltekintve rá. Bár a válasz elég egyértelmű, vagy nem is tudom, még benyöghet valami random faszságot is. Férfi, bármi kitelik a fajtájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838991#post838991][b]William Martin Krise - 2021.11.10. 00:05[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Egyelőre még nem tudom. De úgyis rájövök, ki vagy.
Megkérdezhetné. Mi több, követhetné hazáig, vagy lehúzhatná róla az egyenruha blézerét, amibe az efféle diáklányok gondos édesanyjai aranyfonállal bele szokták hímezni tulajdonosuk nevét. De mi lenne abban a szórakoztató?
A névhez történet kapcsolódik, család, barátok, testvérek. Akinek neve van, az reggelente törölközőben mossa a párás tükör előtt, leeszi magát ebédkor és a csapban mossa a szennyesét. De a lánynak egyelőre ilyene nincs, csak egy személyazonosság nélküli senki sem, akiről azt képzel, amit akar. Egy Júlia lehet szende szűz és pofoznivaló dög, attól függően, neki milyen fantáziához van hangulata. Schödringer szőke, loknis macskája.
Rászorít a lány kezére, a tekintete a lányát fürkészik. Olyan közel van, hogy a lélegzetét érzi magán. A nyúl a csuklóját bökdösi türelmetlenül. A tekintete a szemeiről az ajkaira siklik, majd vissza.
   -  A Pubban dolgozom estig -elengedi a lány kezét - Hozd vissza a kabátom.
A lány kezébe adja a gyeplőt: ha akar valamit, nála a labda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838994#post838994][b]Vattai Júlia - 2021.11.10. 00:54[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Először átfut az agyamon, hogy miért nem kérdezi meg, hiszen nem volna egyszerű első kézből magyarázatot követelni? Talán ez a perverziója? Unalomból szeret fogócskázni lányokkal? Ha igen, hát én aztán nem fogom elrontani a játékát, sőt, fokozom is, miért ne. Én is unatkozom, játszunk együtt. Keresse hát a macska az egeret, aztán ha elkapja rájön, hogy egér kergetett macskát.
- Tudod William Krise - felvágás, hogy én tudok mindent - ez hét pecsétes titok, nem jöhet rá akárki - szólok olyan sajnálkozó hangon, somolyogva, hogy az már szinte színházi játéknak is beillik.
Kezeimre szorít, de végig szemeit nézem, akkor is, amikor elkalandozik. Közel van hozzám, nagyon közel. Érzem meleg leheletét és hallom szuszogását.
- Nem adom vissza a kabátodat - jelentem ki, amikor elengedi kezem, az lecsúszik a nyúlról a combjára, a távolságot pedig nem csökkentem közöttünk. Persze, csak úgy adjak vissza valamit, ami értékes portéka lehet ebben a játszmában. Na még mit nem. Azért tenni is kell William, azért tenni is kell.
- Vedd el, vagy fizesd meg az árát, hogy visszakapd - teszem még hozzá suttogva, hiszen a fennhang ilyen közelségben amúgy is már felesleges dolog. Nem odavaló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838995#post838995][b]William Martin Krise - 2021.11.10. 01:22[/b][/url]

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Hát így állunk.
   -  Ez nem vall egy első tisztre. Mit tervezel, zendülést?
Neki sem kell hangosan beszélnie, mi több, a lány ajkairól is le tudná olvasni a szavakat innen, ha nagyon szeretné. Júlia keze az ő combjára siklik, érzi, ahogy ösztöni énje is felemeli a fejét, hogy elővillantsa az agyarait. Az ő keze azonban a nyúl bundáján marad.
A lány haját meglibbenti a szél, szabaddá téve a nyakát, ő  szeretne rámarni, mint a nagymacskák, lehúzni róla ezt a gusztustalan, jókislányos blúzt, érezni a bőrét az ujjai alatt, nyomot hagyni rajta, megbillogozni, mint egy állatot.
Szedd össze magad.
Az ujjai elkapnak egy szőke tincset, néhány pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, a szálakat hagyja végigfolyni a bőrén.
Óvatosan megemeli a nyulat, majd átteszi a lány ölébe, hogy felálljon.
   - Kettőkor bezárom a helyet. De ha arra jársz, megegyezhetünk a váltságdíjban. Nálam lesz a kulcs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838996#post838996][b]Vattai Júlia - 2021.11.10. 02:00[/b][/url]

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

- Oh soha, én mindig is hűséges leszek a kapitányomhoz- búgom ártatlan hangszínnel, ami mégsem kecsegtet semmi hasonlót. A legtöbb nagyfiú a comb érintésénél és a néhány milliméteres távolságnál már elveszítette volna a fejét, William mégsem ilyen. Egyszerre őrjítően dühítő, és őrjítően szexy, hogy ennyire kéreti magát.
Amikor megérinti hajamat azt hiszem megtörik a jég, aztán a nyúl átkerül az ölembe. Ajkamba harapva nézem ahogy feláll és elmegy. Hülye fasz.
- Nekem kellett volna az ölébe ülnöm, nem neked - tájékoztatom a nyulat, miután a férfi eltűnik a fák között. Hülye nyomorult. Bassza meg. Mordulva vágom le magam a földre, aztán ülök fel újra.
Meg fogom keresni Wintert. Akár hol van, bassza meg felkeresem, berángatom az első kicsit is takarásban lévő helyre és...igen ez jó terv. Megfogom a nyulat és magamra terítem a kabátot. A kabátot ami az egyetlen ütőkártyám. Még utoljára elnézek abba az irányba ahol a férfi eltűnt úgy húsz perce.
- Jól kevered a lapjaid William, de nem tudsz a nyomomba érni - suttogom, aztán bevetem magam a fák közé. Ma dugni fogok. Ha nem vele, hát mással, de utána józan, tiszta fejjel vissza fogok térni és olyan kegyetlen macska-egér játékot űzni, hogy teljesen ki lesz éhezve egyetlen érintésemre is. Azt megígérhetem.