Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azt hallottam, hogy egyre nagyobb divat már aranyvérű szinten is kötőjelesen továbbvinni a családnevet. Például ott van Andrássy Borbála, ő is Andrássy-Szász papíron, megkapta az anyja nevét is. Szóval simán lehet, hogy a te gyereked is mondjuk nem is tudom Vasváry-Bernáthy lesz. Mondjuk, ne akarj hozzámenni az apámhoz, de érted.
Megértem, hogy nem akar férjhez menni, nem is értem a kényszerítést, de mondjuk azt sem, hogy valakinek tényleg az az életcélja, hogy jó házasságot kössön. Azokat a lányokat, akiket aranyvérűként nevelnek, arra tanítják, hogyan szolgálják jól a férjüket. Hogyan legyenek jó feleségek, hogyan találjanak jó házastársat. A főnökeim között nem hiszem, hogy szerelmi házasság köttetett, pontosabban tudom, hogy nem az, de, ahogy az lenni szokott, a női érzelemvilág sokszínűségének és intenzitásának köszönhetően, mára már elmondhatom, hogy az egyik oldalról egy szerelmi házasságot látok. Ami a polgármestert illeti, úgy vélem, nem elégedetlen, szépen bánik a feleségével, és vannak pillanatok, amikor úgy néz rá, hogy én is zavarba jövök tőle. Az ilyenek szoktak a sírig tartani, de nem minden "jó üzlet" jó valóban. Ehhez kellett egy nagy adag szerencse.
Én magam képtelen lennék feltenni az életemet egy ennyire lutri dologra. Ha egy nap férjhez mennék valami csoda folytán, én a legjobb barátomhoz szeretnék hozzámenni. Olyan emberhez, akit szeretek, akibe tudok szerelmes lenni, és akivel képes vagyok átbeszélgetni egy életet. Tudom, hogy nagy elvárásaim vannak, és ennek okán talán sosem megyek majd férjhez, de szeretném hinni, hogy egy nap lesz valaki, akivel mégis meglépjük ezt. Egyáltalán nem vagyok a dolog ellen, sőt, a sok racionalitás alatt rengeteg romantika is megbújik, csak nem szeretem felfedni annyira az érzéseimet.
- Azonban, ha a nővéred meglépi, és férjhez megy, akkor neked vagy állati nagy szerencséd lesz, mert nem kell neked beteljesíteni ezt, vagy óriási peched, mert azt akarják majd, hogy kövesd az úton. De rendesek a szüleid, szóval nem hiszem, hogy félteni kéne a jövődet.
- Nincs. Egyszer-egyszer az apám felhozta a témát, hogy szeretné, ha biztosítva lenne a jövőm, de amikor észrevételeztem neki, hogy ez úgy is működött volna, hogy ha aranyvérűként nem fattyúnak bélyegezve növök fel, akkor nem pedzegette tovább. Nem hiszek az elrendezett házasságokban, de tekintve, hogy huszonöt évesen még sosem voltam kapcsolatban, nos, valószínűleg a magamfajták miatt találták ki ezt az egész elrendezettséget.
Kínos tudom, de én tudok nevetni a saját hátrányaimon. Tényleg nem volt még olyan kitartó férfi az életemben, aki három randin túl is akart volna, vagy, akit én akartam volna, de ilyennek is kell lennie, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent elérek az életben, amit szeretnék. Megcsináltam a jogot, és az Erikához vezető út is egyre simábbnak látszik, kivéve, amikor limonádé ömlik rá, de hát nekem mindig van egy plusz megoldásom.
- Imádom a terveket! Miket tervezel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerinted engednék, hogy otthagyd?
Azt tudom, meg látom is, hogy elég sokat lazultak a szabályok. Olykor engedik, hogy te választhass házastársat, ám elég rendesen meg szokták vizsgálni még ekkor is a családi hátteret, és igazán csak akkor boldogok, ha megvan a legalább három generációnyi arany, mert akkor nem esik akkora csorba a család hírnevén. Mostanra rájöttek, hogy az elmebajos utódoknál jobb az, ha kicsit hígabb a vérük, vagy éppen jobban keveredik a nemzetségük. Régebben ezek az opciók is igencsak lehetetlenek voltak. Emlékszem, hogy olvastam, a másodfokú unokatestvérséget már inkább nem is tekintették rokonságnak, de volt olyan, hogy az elsőfoknál lévő kockázatra is legyintettek. Sőt, volt olyan, aki a saját lányát, vagy éppen testvérét vette el, de azok nagyon középkori és nagyon beteg szokások voltak, szerencsére ilyen, legalábbis remélem, már meg sem fordulnak az emberek fejében.
- Vannak házak a faluban, amik a tanács tulajdonában vannak, és igen olcsón lehet bérelni őket. Alap felszereltségük van, felújítottak. Köthetsz szerződést csak bentlakásra, de akár vásárlásra is. Az utóbbinál egy picit alacsonyabb a havidíj, viszont néhány éven belül meg kell vásárolnod az ingatant. Az a jó benne, hogy kedvedre alakíthatod. A legtöbb fehérre van festve, te bármilyen színt belevihetsz, változtathatod az udvart, a haidíj nyolcvan százaléka pedig a vételárba beleszámít, vagyis, ha mondjuk öt év múlva megveszed, akkor ugye már kevesebbet kell fizetned. A Macskába már nincs, de a többibe van még két-három ilyen ház, szóval ha van ötleted, hogy milyennek örülnél, akkor meg tudom neked mutogatni őket, mert nálam van mindegyik kulcsa, meg én intézem a papírmunkát is.
Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb embertől kérdezte. Ez amolyan sorsszerű dolog. Te  csak kitalálod, hogy mit szeretnél, és tessék, megvalósul a dolog. Szeretem az ilyen jó pillanatokat, amikor ennyire jól találkozik két szándék. Ő lakna valahol, nekem pedig a célom, hogy ne csak kiadjam a házakat, de olyanoknak, akikben megbízok.
- Örökbefogadás. Mivel valahogy a társadalom peremén egyensúlyozok, és elég rossz a statisztikám a mellettem megmaradó hímneműek terén, úgy döntöttem, hogy férfi nélkül leszek anya. Már az út végén járok, csak néhány kitöltésre váró papír, és hamarosan nálam lesz a kislányom, Erika.
Aki, bár már itt is tudom, de később csak még biztosabb lesz, életem legjobb döntésének bizonyosul majd. Ha senki másom nem is lesz a világon, akkor is teljesen boldog leszek, hiszen ő lesz nekem. Kell ennél több? Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, ez célszerű. Volt nemrég egy fiatal nő, ő is úgy választott házat, hogy belépve otthon érzi-e magát. Meg úgy, hogy melyik utcanév nem erőszakos.
Egy picit megvonom a vállam, nem nagyon szoktam érteni az ilyen logikát, de tény és való, hogy ezáltal a Holdfény volt a legnyerőbb a számára. Szegény Mennydörgő valóban nem arról hírlik, hogy délutánonként virágcsokrot szed és a réten szökdécsel, a tündérmanó meg igen szeszélyes lény. A holdfény viszont szép, romantikus, olyan, amiben az ember szívesen sétál, aranyvérű lányok esetén megfelelő kísérő és/vagy pesztonka kíséretében természetesen. De igen. Nálam egyértelmű volt az utca, mivel én az apámhoz költöztem be, aztán az is egyértelmű volt, hogy nem akarok távol maradni tőle, ha baj lenne. És hát lássuk be, az alkohol és a gyakran cserélődő női partnerek is beletartoznak ebbe a kategóriába.
- Bármikor, csak szólj, hogy neked mikor alkalmas, és én ott termek.
Vagy legalábbis majdnem bármikor, de mivel ez is a munkám része, ezért jó be tudom építeni a mindennapjaimba. Sokan nem tarták sokra a titkárnősködést, és értem, hogy a jogi végzettségemmel és a temperamentumommal nem ott kellene tartanom, hogy titkárnő vagyok, de az igazság az, hogy ez jelenleg olyan, amire az emberek azt szokták mondani, hogy álmaik állása. Komolyan. A főnököm csodálatos és tiszteletre méltó, elismerik a képességeimet, több területen is szerezhetek gyakorlatot, és amikor jeleztem a szándékomat az örökbefogadásra, maximálisan támogattak. Kell ennél több? Nem hiszem.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, majd a mosoly apró kuncogássá fajul a következő pillanatokban, miközben finoman megvonom a vállam, a saját pizzámat rendezgetve. Tudom, sokan nem értik azokat, akik késsel és villával eszik ezt az ételt, de nekem valahogy ösztönösen ez áll kézre, így most, amikor elég chilis majonézt helyezek rá, a két eszköz után nyúlok.
- Igazából... nekem se kellett. Nem is nagyon tudom elképzelni magamról, hogy férjem legyen. Pontosabban, nem tudom elképzelni azt a férfit, aki a kitűnő személyiségemre vágyna, bár mondják, hogy mazochisták mindig léteztek.
Csakhogy, ha a tényeket nézzük, életem negyed évszázadában sosem volt kapcsolatom, mert vagy engem, de esélyesebben inkább én másokat a harmadik alkalom után meguntam. Intim együttlétekre volt, akivel sor került, de az is olyan régen volt... ráadásul a legutolsó alkalom Benővel volt majd két éve... aki valójában meg akart verni azért, ahogy beszéltem vele, de mind a kettőnknek jót tett, hogy inkább mást csináltunk. Emellett szerelmet is csak foglalt férfi iránt voltam képes érezni, amiből meg az következett, hogy kiderült elemi mágus vagyok. Egy igazi kis tüzes példány. Ilyen alapokkal pedig, nos, lássuk be, vajmi kevés esélyem van arra, hogy egy józan gondolkodású, normális férfi jövőképében szóba jöjjek. Valahogy, ha vágyom is ilyenre, nem adok neki hangot. Nem mondom ki hangosan, és akkor nem fáj, vagy mi.
- Viszont a gyerek beférkőzött a tudatomba. Aztán neve lett, majd arca, és a végén itt vagyunk, utolsó papírokat töltögetve. Az élet számos meglepetéssel tud kecsegtetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Edu
Kinézetem

Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azért jó érzés, hogy hatással vagyok a férfiakra, és rossz, hogy ők nincsenek rám hatással. Eddig azt hittem, hogy totálisan csökött az érzelmi intelligenciám azon része, mely a velük való egészséges viszony, esetlegesen szerelem irányába felelős, mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy fene mód disney-funkciósan vagyok bekötve. Meglátni és megszeretni, illetve csak egyet szeretni, és a többit észre se venni. Na mindegy, a lényeg, hogy én érzékelem a zavart, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert teljesen sügér vagyok ezen a téren, így inkább csak úgy csinálok, mintha észre se vettem volna. Jól megoldom én ezt. Kedvesen rámosolygok a felém közeledőre, és a mappát a pultra helyezem.
- Ne aggódjon, minden teljesen rendben van, csak végre minden papír elkészült. Nem akartam minden nap zaklatni, mert tudom, hogy a visszatérés utáni berendezkedés egy elég húzós folyamat, így összevártam a papírokat, aláírattam a polgármester úrral, és a banki kivonatot is lekértem, ami igazolja, hogy kifizette a megbeszélt árat.
Miközben beszélek, rá figyelek, és ha rám figyel, akkor nagyon esélyes, hogy a tekintetünk találkozik egymással. Kellemes, kedves és nem kimért a hangom, amikor elkezdtem dolgozni, sokan kifogásolták, volt, aki pökhendinek, más egyenesen arrogánsnak mondott. Tény és való, hogy a minisztériumban teljesen más volt a normális, mint ami itt van, hiszen a vidék mindig kedvesebb. Mostanra már én is beleillek ebbe a képbe, szépen átszoktattam magam ide. Emellett van egy gyerekem, ami még jobban lágyított rajtam, észrevétlen lettem egyre kedvesebb. De belegondolva azért furcsa.
- Három példányban kell mindent aláírni. Egy az ön példánya lesz, kettőt visszaviszek magammal. És ha bármilyen kérdése van, akkor szívesen állok a rendelkezésére. Elég sokszor megfordulunk itt, mert nagy kedvencünk a hely, szóval nyugodtan jöjjön oda akár munkaidőn túl is. Én többnyire akkor is dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodom a gondolatra, hogy nem fog zaklatni, mások is így kezdték, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy zaklattak. Hiszek neki, hogy úgy hiszi, nem fog, de én sosem ringattam magam abba a hiú ábrándba, hogy ez valójában meg is fog történni. De az a jó bennem ezen a téren, hogy én tényleg nagyon szeretek dolgozni, szóval sosem pukkadok meg a méregtől, ha valaki megállít, pedig az a valaki általában Jolika.
- Pedig biztos a fél város a pizzarecepteket akarja megtudni. Én jó fej leszek, elég lesz csak a lángnyelvet elárulnia.
Ajkaim széles mosolyra húzódnak, miközben halkan kuncogok az évődésünkön. Egyáltalán és semennyire sem szeretném tudni a pizza receptjét, hiszen szeretek idejárni, és a legnagyobb örömömre Riri is szeret, szóval ez egy hivatalosan anya-lánya program, ami olykor, mint, ahogy most is, kiegészül egy baráttal, jelen esetben Benővel.
- Gyorsan ír alá. Na nézzük.
Fogom a papírokat, és a három példányokat új kupacokba rendezem, a három példány helyett három csomag lesz, ebből egyet sárga, egyet piros mappába teszek az ellenőrzés után, a harmadik kupacot pedig Barnabásnak nyújtom át.
- Gratulálok Bánki úr, ezzel a halom papírral hivatalosan is újra magáé lett a hely. Tettem bele egy tájékoztatót is az éppen aktuális adókról, melyeket minden év december 31-ig kell megfizetnie, illetve a diákmunkával kapcsolatos lehetőségekről is. A legtöbb itteni vendéglátó hely foglalkoztat diákokat, nem tudom, hogy ön régebben alkalmazta-e őket, de szívesen jönnek, és az a visszajelzés érkezik, hogy jól végzik a munkájukat.
De én nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha ő szeretné, akkor majd úgyis felveszi a kapcsolatot a megadott elérhetőségen az iskolával, én amúgy is csak a futár vagyok.
- Köszönöm, nem kávézom, amúgy is várnak rám.
Bökök hátra a fejemmel a szőke kislány és a széles vállú férfi felé.
- Törzsvendégek vagyunk itt, és ha rám hallgat, akkor, amikor újítana az étlapon, fagylaltban is gondolkodhatna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez egy nagyon szép gesztus, ön nagyon különlegesen gondolkozik, és gondolom az érzelmei sem hétköznapiak.
Különleges fickó, ezt egyből megjegyeztem, megmosolyogtató a zavara és nagyon empatikus. Az ilyen férfi nagy kincs, és többnyire egy erős akaratú nő férje. Ki tudja, hogy mikor és hogyan, de úgy vélem, egy nagyon domináns nő veszi majd férjül.
- Ha gondolja, szívesen segítek a papírmunkában. Szeretek rendbe tenni papírokat, kikapcsol.
Nehezen teremtek kapcsolatot, nehezen kötődöm, de, akihez mégis, ahhoz egy életen át. Irigylem azokat, akik feltétel nélkül tudnak érinteni, akiknek könnyen kialakul a kötődése, a szeretete, én elég rosszul vagyok bekötve, és az, ha kötődni kezdtem, semmi jóhoz nem vezetetett. Az édesanyám korán elment, Benővel megvoltak a magunk zavart pillanatai, Erika haladó cukorkafüggő, és Marcell hivatalosan halott. Azt hiszem, ezzel az alappal valahogy még nehezebben is megy az, hogy újabb és újabb embereket beengedjek a szívembe.
- Ön nagyon kedves, örülök, hogy visszatért és ilyen jó vezetője lett a kedvenc helyemnek.
Elvégre, ha nem a munkahelyemen és nem az irodában vagyok, akkor itt, imádok itt lenni, itt tudok dolgozni, a családommal lenni, valahogy az egész hely megragadott. Tökéletes, ahogy mondani szokták. A fagylalos javaslat mellé egy széles mosolyt még megengedek a mai nap margójára, és miután elbúcsúzunk egymástól, én is visszalépek a pároshoz, akiknek a szeme se áll jól, ha együtt vannak. Tudom, hogy Erika nem szeretne apát, ugyanazt a mondatot mondta, amit én is anyának, amikor megkérdezte. Sokkal később, a temetés után értettem csak meg, hogy miért kérdezte, hogy lett volna lehetősége, de mégis nekem élt. Amikor erre gondolok, örülök, hogy itt van Benő, aki nem az apja, és nem is lesz sosem, de mégis, egyfajta férfikép, ami nem árt, ha van, én már csak tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Koncentráció, az az alapja mindennek, és én nagyon tudok koncentrálni, egészen bele is merülök a feladatba, egészen jól megy egy bizonyos pontig. Csakhogy a ponton túl, érzem, hogy elpirulok, hogy megint úrrá lesz rajtam az elemi mágia okozta "kicsapódás". Azt hittem, hogy mostanra megtanultam kezelni ezt, és, hogy senki sincs, aki zavarba tudna hozni, vagyis van, Hege, de ő most nincs itt, mert... más dolga van. Nem, nem halt meg, csak el kellett utaznia, de majd jön haza. Olyan régóta mondom magamnak ezt a mondatot, hogy már teljesen elhittem, és egészen mostanáig, eddig a pillanatig nem is volt ezzel semmi gondom. Mondjuk, kicsit, azt hiszem, szánalmasnak gondolna mindenki, aki belegondol abba, hogy hűséges vagyok valakihez, akivel sosem volt semmi túl azon, hogy menthetetlenül beleszerettem. Tényleg semmi. Nem mintha mással lett volna, hiszen, amikor a "drámai oroszlán" énem tör felszínre, akkor a nem létező szexuális életem is terítéken van. Végül is, nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki meg tudja mondani, hogy hány napja nem volt együtt senkivel. Ahogy a nyolcszázhuszonöt nap sem annyira szánalmas. Vagy... na jó, talán mégis. Ezen elmélkedve, kapom magam azon, hogy tekintetemet a kék szemekbe elveszítve, ki tudja mióta, teljesen elmerülve és elpirulva létezem. Mekkora égés! Te jó Isten.
- Remélem, hogy ön előtt nem sejlett fel az az opció, innentől anyának hív, és pénzt lejmol tőlem, hogy a hamis személyién sört vehessen. Mondjuk, azt hiszem, most már mindegy. De pénzt nem kap, mert a cukorfüggő másik gyerekem már teljesen lerabolt.
Oké, lássuk be, sem a szándékos, sem a nem szándékos flörtök bajnoka nem vagyok, és leginkább azért vagyok egyedül, mert a férfitársadalom így biztonságban van egy sorscsapástól. Csak ez a pirulás, ez a felhevült mágia, a tűz, ami az ereimben tombol nem tetszik. Betöltöttem a huszonötöt, heti kétszer csapolják a manámat, képtelen vagyok használni a pálcámat, és máris kapuzárási pánikom van. Azt hiszem, délután elmegyek és veszek egy porsche-t, tűzpirosat.
- Szóval...
Felpillantok, és már megint ott van, én pedig a már múló zavaromat régi jó barátként köszöntöm. Tudom, hogy az emberek egy csoportja közvetlen, azonban mindenki, aki engem ismer tudja, hogy én tartózkodó vagyok az emberi közelséggel kapcsolatban, mégis, vannak emberek, akiket állandóan érintenem kell, mert a szeretetnyelvem az érintés. Én egy nagyon furcsán összerakott ember vagyok, és nagyon tisztelem a barátaimat mert nagyon türelmesek velem, és elviselnek. Akaratlan elmosolyodom, és az ajkaimat akaratlan megnedvesítve szusszanok egyet.
- Ne haragudjon, egy kicsit sűrű napjaim vannak.
Azért bámulsz bambán, vigyorogsz, mint egy hülye, és bocsátasz ki olyan hőmennyiséget, mintha a legkülönlegesebb ember lenne veled szemben. Csodás. A testem üvölt a ténytől, hogy kivel van dolgom, de az agyam, az teljesen blokkféket kapott, főleg attól, hogy zavarban vagyok.
- Néhány rutin kérdést teszek fel első körben. Ha az adatok megegyeznek, kérem, válaszoljon egyértelmű igennel. Ön Petrovics Karsa, Budapesten született, 1980. február 4-én. Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak, foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. Az itt tartózkodása célja, hogy segítsen feldolgozni Hege... az Eridon ház házvezető-helyettesének elvesztését. Megbizatása átmeneti, a tanév végéig szól, további foglalkoztatásáról nyáron döntenek. A rablás során a pálcáját is elveszítette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy kicsit zavar, hogy nem értem magam, nem értem azt, ami bennem van, és meg kell vallanom, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Érzem, ahogy szó szerint tüzelek, és ég a bőr a képemen, amiért ez a kicsapódó hév forrósítja a levegőt és az arcom is pirosabbá válik tőle. Miért? Nem értem, hiszen a velem szemben ülő férfi határozottan nem az esetem, és még csak nem is vonz, mégis van benne valami, ami elragad, és amit a bennem élő tüzet egy pillanat alatt felhevíti. Ahogy a bőrünk összeért, mintha egy kis szikra kipattant volna, és lángra lobbantott volna engem. Annyira kellemetlen!
- Pedig éppen akartam egy listát adni, hogy hova érdemes belógnia vele. Szóval nem iszik alkoholt, ezt feltétlenül megjegyzem, mert van egy olyan érzésem, hogy még ma legalább egy idősebb hölgy alaposan ki fog faggatni magáról, szóval, ha van valami mocskos kis titka, amit még tudtára adna a világnak, ne tartsa magában.
Egészen biztos vagyok benne, hogy már híre ment a városban annak, hogy új férfi érkezett a településre, sőt, be is költözött a Farkasházy házba, éppen oda, ahol egészen addig azt hitték az ott lakókról, hogy egy meleg pár, amíg ki nem derült, hogy testvérek. Most, hogy itt van egy férfi, aki még csak nem is hasonlít rájuk, nem fogja azt elősegíteni, hogy ez az elmélet ne lásson újra napvilágot.
- Milyen szerencse, hogy a ruhái megmaradtak.
Próbálom ezt a lehető legkedvesebben mondani, nem is sejtve, hogy a másik fél ismer engem, és pontosan tudja, hogy az a kis orr ránc, ami akaratlanul is megjelenik, éppen azért van, eddig szent meggyőződésem volt arról, hogy szegény, ezt az összeállítást, mintegy vészmegoldás viseli, és amúgy tud öltözködni. Hát, nem. Mondjuk így mókásabb az elgondolás, hogy a két mindig nett férfi mellé beköltözik egy olyan, aki inkább néz ki jókedélyű utcai zenésznek, mint előkelőnek.
- Szeretne igényelni másik pálcát? Mivel lopás történt, jegyzőkönyvbe kell vennem, hogy milyen pálcát vesztett el, hátha megtalálják valakinél, de legalábbis annak az esélyét meg kell adni, hogy ha esetleg bűncselekményt követnek el vele, akkor ne vádolhassák meg önt.
Nem merek felnézni, miközben beszélek, arra koncentrálok, hogy a tombolást magamban megállítsam, és ne legyen kellemetlen ez az egész. Mintha kicsit, talán, igen, határozottan csökken a meleg idebent. Én nem tudom, hogy mi van velem, de nem feltétlenül vagyok lelkes. Sőt, jelen pillanatban a zavaron túl utálom a helyzetet, mert ezt az élményt, ezt az érzést Hegéhez társítottam, és nekem ez különleges volt, valami, ami csak a kettőké volt, valami, amit senki mással nem akartam megélni, mert én az érzést sem éltem meg soha, senki mással, és jelen pillanatban nem is akarom, nem is gondolok arra, hogy egy nap majd bárki mást is képes leszek úgy szeretni, ahogy őt. Sőt, soha többet nem szeretnék senkit sem szerelemmel szeretni. Érzem, hogy néz, és elég hülyén venné ki magát, ha én csak a papírokat bámulnám végig, így teljesen kiegyenesedve - eleve igen egyenes háttal ülök - érdeklődve pillantok rá.
- Van esetleg valami kérdése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Oh, hát... ha szeretne kihívás lenni. Úgy tudom, ezt a mi kis városunkban nagyon értékelik. Nem kizárt, hogy egész csokor pletykát hallok önről még mag délután.
Flörtölök? Én? Édes Merlin, mi a fene van velem? a vérem úgy bugyog, akár a kitörni kész vulkán, mintha csak egy nagy felkiáltójel lenne a feje fölött, hogy ő az. Én mégsem érzékelem, mégsem fogom fel, hogy ő az. Mi az, amit egészen biztosan tudok? Hogy mérges vagyok magamra, hogy haragszom, amiért ez az érzés, ez az intenzív vágy, ez a kitörni készülő vad tűz éget belülről. Mert ez az érzés egy emberhez tartozott, mert ez volt az, ami a leginkább összekötött Hegével, és most olyan, mintha megcsalnám. Mennyire szerencsétlen vagyok, nem? Megcsalásnak érzem, holott sosem volt semmi közöttünk. Egy buta kislány nagy szerelmet él át, egy olyan férfi irányába, aki máshoz tartozik. És bár reálisabb pillanataiban tudja, hogy ő még csak a másodhegedűs sem, mégis a megcsalás szóval tudja legjobban jellemezni azt, ami benne lejátszódik, ami érezhetően vibrál az egész helyiségben. Annyira szánalmasnak és szerencsétlennek érzem magam, és annyira kínosan próbálom tartani azt, hogy nem vagyok zavarban, hogy észre se veszem, ez mennyire nem igaz, hogy mennyire zavarban vagyok, hogy mennyire borzalmas képet is festek. Mit mond ez el a településről? Jöjjön hozzánk, garantáltan lesz, aki elszórakoztatja. Nappal hivatalnok, este céda. Remek! Gratulálok Zsófia, igazán jól bemutatkozol neki. Mentálhigiénés szakember, lehet, hogy kedvezményes áron számolja fel majd a kezelésed te szerencsétlen.
- Igaza van, ne menjünk a dolgok elébe, akkor ezt az űrlapot egyelőre csak beteszem az aktájába, és ha úgy véli, elég idő telt el a pálcája nélkül, akkor keressen bizalommal.
Éppen hogy csak kimondom, hogy keressen, máris megkapom a kérdést, amitől szerencsére csak átvitt értelemben, de lángra gyúl az arcom, a halvány pír erősödik, és lassan olyan leszek, mint azok a mesebeli lányok, akiknek rákvörös lesz a képe, ha a tökéletesen megrajzolt fiú rájuk pillant. Van, akinél szerettem volna, ha ezt észreveszi, és aki miatt ezer és egy indok fut át az agyamon, amivel finoman elutasíthatom, de mégsem kell hazugságnak lennie. Nem szoktam hazudni, felemésztene, ezért is mondtam el Hegének is a pyromágia eredetét, bár, hogy mennyire vette magára, azt nem tudom. Nem volt már lehetőségem megkérdezni. A lényem egy része reméli, hogy semennyire, egy másik meg abban, hogy nem vetné meg. Lehet tényleg zárdába kellett volna vonulnom a harmadik sikertelen randim után tizenhét évesen. Könnyebb lett volna az életem, az egyszer biztos.
- Én... én... persze, nagyon szívesen körbevezetem, de nem bánja, hogy ez jövőhéten lenne. Az unokatestvéremet baleset érte külföldön, a héten szállítják haza, és én vagyok az egyetlen, akinek megegyezik a vércsoportja, és van elég felesleges manája.
A kezeimet kifordítva mutatom, hogy nem lerázom, hiszen mostanra mind a két könyökhajlatom kék-zöld-lila foltokkal tarkított a sok tűtől. Legalább azt a pletykát, hogy drogos lettem, megelőzöm. Felkelve megkerülöm az asztalt, és a kezem nyújtom felé, hogy búcsúzóul, meg persze, hogy jelezzem, hogy búcsúzóul tenném, kezet fogjunk. Egyedül kell maradnom, nem maradhatok a közelében. Nem szabad. És fogalmam sincs, hogy miért nem. De most nagyon félek az érzéstől, és attól, ami bennem van jelenleg. Tudom, hogy nem várhatok örökre valamire, ami nagy valószínűséggel meg sem fog történni, de most nem tehetem, még nem. Még nem engedtem el Marcellt, mert még egyszer se merült fel, hogy el kellene.
- Köszönöm, hogy befáradt, és amint elkészülnek a papírok, elküldöm önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Néha én is ezt a szót használom, néha azt, hogy őrült vagyok, de hát, azt mondják, olykor kell ilyennek is lenni.
Tudom, hogy sokan nem értenének ezzel az egésszel együtt, de valahol mélyen, vagyis, nem is olyan mélyen, megvannak bennem az emlékek, az élmények arról, hogy hogyan vélekedtek rólam. Na nem mintha égető vágyat éreznék aziránt, hogy férjhez adjanak, vagy éppen úgy kelljen élnem, hogy bármelyik hazamenetellel kaphatok egy képet, hogy na ő lesz a férjem, mert nem, csak jó lett volna, ha nem engem hibáztatnak azért, mert megszülettem. Nem irigylem az aranyvérű lányokat, nekem jó életem volt anyával, szerettem vele élni, szerettem a gyerekkorom, a tinédzserkorom, sőt, ebben a pillanatban a felnőttkorom is szeretem. Majd pár hónap múlva, óóó Istenem, akkor már közel sem leszek ennyire kiegyensúlyozott, és vicces, hogy egyáltalán nem Erika miatt. Viszont most minden szép és jó.
- Azért lesz segítségem. Richárd támogat, egészen beletörődött már, hogy egy gyerek nagyapának fogja hívni, és ott van Benő is, Marcell is, nagyon sok jó és erős férfikép lesz jelen az életében. Csak, egyik sem lesz az apukája. Meg aztán ott lesznek Benő szülei, akik szívesen lesznek a pótnagyszülei, szóval egy csomó embertől lejmolhat majd édességet, mert azt nagyon szereti.
Már most olyan szeretettel és természetességgel beszélek Erikáról, mintha már itt lenne, mintha hetek, sőt hónapok óta lenne az életem része. Hamarosan, igen, hamarosan tényleg az lesz. Valóságossá válik, és a közös életünk elkezdődik.
- Tudom, hogy nem nagy vígasz most, de remélem, hogy sikerül minden, amit elterveztél. Te mindig kedves voltál velem Zsófi, és tele vagy csodás értékekkel, amiket egy nap majd a családod is értékként fog felfogni. Talán, mire kiházasítanának, már enyhül az egész mizéria, és nem lesz kötelező a férjhez menetel, vagy, legalább a nők dönthetnek arról, hogy kihez mennek hozzá. Már az is nagy előny lenne, nem? Válogathatnál te is, nem csak ők.
Ki tudja, hogy lesz-e ilyen valaha is, de az ember mindig remél, szóval remélek én is, hogy idővel majd azt mondhatja, csillogó arccal, hogy ő választott férjet. Már az is valami lenne. Én pedig örülnék neki. Egy kis könnyebbség, ha nem csak áruként tekintenek rád.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Miért ne lennétek?
Pillantok fel rá a ragasztópiszkálásból, majd vissza a ragasztóhoz, ami nagyon makacs, nagyon húzza a bőröm, és amitől nagyon meg akarok szabadulni.
- Csak hallgatom a pletykákat, mint mindig, bár mostanában, mintha romlottak volna az érzékelőim.
A barátaim előtt nem titok, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkezem, védem a polgármester és a település érdekeit is. A legtöbb készülő tüntetést vagy maffiaösszeesküvést, amit Joliék terveznek sokkal előbb tudok, mint, ahogy az megtörténhetne, és ennek következtében sokkal laposabbak is, mint régebben. Ilyenkor akaratlan előjönnek azok a pletykák is, melyek a szeretteimhez köthetőek, mint Edu és Rebeka kapcsolata. Arra, hogy eltűnt a fényem, halványan elmosolyodom, és ahogy megint felpillantok rá, ha rám néz, és tekintetünk találkozik, láthatja a mélyről jövő szomorúságot.
- Sajnos, rossz ember lettem.
Jegyzem meg nyugodtan, ahogy végre elenged a ragasztó, és sóhajtva hajtom rá a vattára. Annyira fáj, hogy azt elmondani nem tudom, mintha le akarna szakadni a karom. Ez rendesen kegyetlen volt, de szinte áldás, hogy legalább a ragasztó nem húzza. Felkelve kidobom, lassan lépve el tőle, majd vissza hozzá. Időhúzás, mennyire nem az erősségem. Nem is szoktam ilyet csinálni. Visszaülve körül nézek, de valahogy mindenki elkerül minket, kihalt a környék. Tekintetem az égre emelem, majd vissza az ölemben összefont kezeimre.
- Azt hiszem, ha Hege egy nap visszatér, meg fog gyűlölni. Nem szándékosan, de, ha végighallgatja mindazt, amit tettem, aki vagyok, akkor nagy valószínűség szerint így fog történni. Nem ironikus? Végre van egy férfi, akiben feltételek nélkül megbízok, akibe szerelmes leszek, és csak, hogy megtaláljam, hogy újra a közelembe legyen, olyan dolgokat teszek, ami miatt taszítónak fog látni. Um...
Sóhajtva húzom ajkaimat kínmosolyra, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Semmit sem szeretnék kihagyni, mert nem hiszem, hogy erről mi ketten valaha még fogunk beszélni.
- Hege halálhíre óta nem beszéltünk, és sokáig te voltál az egyetlen, aki tudta, hogy szeretem. Most már Elektra is tudja, aki rákérdezett, én pedig nem szoktam hazudni, nem hiszem, hogy szerencsés lenne tagani. Így most már ő is tudja. Összeálltunk, hogy közösen találjuk meg, én téged is be akartalak vonni, de valahogy olyan gyorsan történt minden, pár nap alatt, és mire levegőhöz jutottunk, nos, az most van. Felkutattunk mindent, amit csak lehetett, eljutottunk Írországig. Hogy Hege oda ment, vagy legalábbis ott halt meg, mert az orvos, aki halottá nyilvánította, ott praktizál. Holtest nélkül egy másik országban? Ez eléggé furcsa volt, ráadásul alig pár óra alatt történt. Elmentünk, de csak úgy nem mehettünk be egy kórházba, számon kérni egy ismeretlent, ezért kitaláltuk, hogy Elektrát megtámadják, éri pár átok, és engem is, így jutunk majd be. Én átkoztam. Életemben először Edu, én sosem akartam ilyet tenni, és... fogalmam sem volt, hogy ennyire erős vagyok. Én... én... majdnem megöltem. Még most is tele van hegekkel.  
A beszédem érthető, de az emlékek felidézésére könnyek indulnak el a szemeimből, némán zokogok, mert annyira fáradt vagyok, annyira elfáradt a lelkem alig néhány nap, néhány hét alatt, hogy azt eddig fel sem fogtam. Eddig nem álltam meg, ha nem Hege után kutattam, akkor dolgoztam, éjjel, nappal, mindig. Állandóan Ririvel voltam, elkényeztettem az eddigieknél is jobban, Benő hiába szólt rám többször is. Az ujjaim remegnek, szorosabban fogom össze őket, miközben a mindig egyenes tartásom egészen összeesetté válik.
- Majdnem megöltam a nőt, akit a szerelmem szeret. Nem féltékenységből, én tudom, hogy kevés vagyok Hegéhez, hogy nem vagyok olyan, akivel tervezne, hiszen abba se gondolt bele, hogy azért mondom neki el az elemi mágiát, hogy azért kérek tőle bocsánatot, mert őt szeretem. Miatta lett, hogy ő az egyetlen, akinél nem tudom befolyásolni. Neki egy érett, korban hozzá illő nő kell, nem én, nem egy érzelmileg elcseszett nő, aki néhány átok kimondásától úgy összeomlik, hogy a pálcáját is képtelen használni. Nem varázsolok, egyáltalán nem, de a manámat termelnem és mozgatnom kell, mert oda kell adnom... oda kell adnom Otíliának.
A nő nevét szinte suttogom, mert tudom, hogy Edu se szereti, és most kihagytam egy jó nagy szeletet a történetből, szóval összeszedve magam, kihúzom, és nyelve egy nagyot, finoman megnyalom kiszáradt ajkaimat.
- A kórházban Hege után akartunk nyomozni. Nekem csak be kellett volna vinnem, és egy közeli szálláson megvárni, hogy kiengedjék, míg ő éjjel nyomoz. Be is vittem, mivel magamat nem sértettem meg annyira, engem gyorsan elláttak, és akkor láttam meg Otíliát, annyira borzalmas állapotban volt, a vágások, a teste, az a sok cső, haldoklott, kómában tartották, abban van most is. Annyira megdöbbentem, hogy felkiáltottam, hogy ő a rokonom, hogy ismerem. Mert biztosak voltunk benne, hogy Marcell vele van, és ha ő ilyen állapotban van, akkor lehet, hogy tényleg meghalt. Amíg egy másik helyiségben Elektra életéért küzdöttek, addig engem mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, hogy alkalmas vagyok-e segíteni Otílián. Tényleg a rokonom, de ezt nem mondtam el Hegének akkor sem, amikor megismerkedtünk, és később sem, soha. A szüleink unokatestvérek. Hetente háromszor utaztam eddig Írországba, már szállítható állapotban van, hazahozzák. Leveszik a vérem, kivonják a manát belőle. Aktív mágiahasználat kellene, így folyamatosan az elememet használom, mert képtelen vagyok pálcát fogni. Ironikus nem? Én nem akartam szerelmes lenni, de az lettem. Majdnem megöltem a szerelmét, és most rajtam múlik, hogy életben marad-e a volt felesége. Ez annyira nem fair.
A fejem is megrázom kicsit, hogy mennyire nem az, és közben próbálom összeszedni a gondolataimat, a szoknyám redőit piszkálva.
- Otíliát egy ismeretlen férfi vitte be, aki utána eltűnt. A halott nem Hege, hasonlít, de Elektra szerint nem ő, és tudod, ő ismeri, felismeri, ha nem ő az. Életben van, és gondolom, ha visszatér, akkor szeretne majd élni a lehetőséggel, és újrakezdik. Talán össze is házasodnak. Én fogom összeadni őket, ha addig nem csuknak börtönbe emiatt az egész miatt. Képzeld csak el, Edu, ott fognak állni velem szemben, és összeadom őket. Hege téged fog tanúnak felkérni, te vagy a legjobb barátja. Én pedig összeadom majd őket. Mi van, ha nem szeretek ki belőle addigra? Nem tudok aludni, rémálmaim vannak, hogy szörnyű dolgokat teszek, hogy elveszik Ririt, hogy még jobban megvetnek majd. Én nem akartam, tényleg nem akartam beleszeretni, nem akarom, hogy meggyűlöljön, de meg fog, bárki megtenné. És ha Elektra meghal? Vagy nem lesz annyi energiám, hogy Otíliát életben tartsam? Olyan sok idő telt el, hogy már eltűnt az illata a házból, már csak az enyém van ott, mert minden héten kitakarítom, de az én öblítőm, az én tisztítószereim. És ha meggyűlöl, meggyűlöli majd a házat is, mert betettem oda a lábam. Talán, nem kellene megvárnom, amíg visszatér, hanem haza kéne mennem, visszaköltözni anya házába, és többet nem a közelibe menni, mert nem akarom látni, ahogy megvet, és amikor minden kiderül, meg fog, mert ártottam annak, akit szeret, de én esküszöm, hogy nem akartam. Nem akartam, Edu.
A fejem is rázom hozzá, és megint egészen elhalkulok a végére, felkelve ellépek a padtól, mert nem tudom, hogy mindezek után a közelembe akar-e lenni, vagy inkább távolságot tartana, de segítek abban, hogy utóbbi esetéb ne legyen annyira kínos.
- Sajnálom, senkivel se beszélhettem ezekről, és nem is akartam, csak, nagyon fáradt vagyok. Eddig jól kezeltem a stresszt, de azt hiszem, egy ideje összeomlottam már, csak nem vallottam még be eddig hangosan. Szerinted el kéne mennem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elképesztően zavarban vagyok, amiben nyilván nem lennék, ha nem lenne az, hogy a bennem élő tűz vidám vágytáncot jár. És ha ez nem lenne, ezt az egészet sokkal jobban élvezném. Szerettem ezt csinálni vele, Hegével. Apró, ártatlan flört. Baráti. De ezt vele csináltam, nem mással. Ez az egész, ami bennem van, az övé volt, nem másé. Most mégis, úgy kuncogok, mint egy zavart tini, és kékjeimmel úgy tekintek rá, mintha számítana- Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson, mert ezzel az egésszel csak még jobban hiányzik. Van ennek az egésznek valami elévülési ideje nem? Egy idő után az emberek kiszeretnek egymásból, meg elmúlik az egyoldalú szerelem is nem? El kellene neki. Én... én nem akarom az a kínzó, mardosó bűntudatot érezni, hogy megcsalom őt.
Megcsalom. Mennyire nevetséges gondolat ez. Hiszen sosem volt semmi. Ő volt az egyetlen, akivel szerettem volna, hogy legyen minden, akinek oda mertem volna adni a szívem, de sosem került rá sor, és talán soha nem is fog. Nem, nem fog. Maradjunk a realizmus talaján. Hege nem tudja, és nem is fogja soha megtudni. Majd visszatér, Elektrával rendezik a sorukat, én meg... mosolygok? Istenem, mondd, hogy van lejárata annak, hogy egy ember meddig szerethet egy másikat, mert ennek nagyon nem lesz jó vége.
Bólogatok, bájos vagyok, és még azt is mondom, hogy várom. Valóban várom, hogy keressen? Ez a férfi... csak végignézek rajta, és nem tudom elképzelni, hogy vonzódjak hozzá, mégis, a testem szinte felrobban, még én is érzem, hogy sokkal nagyobb a forróság idebent, mint az normális volna. Felfűtöm a szobát, csodás. Bólogatok, és mosolygok, és szinte imádkozom, hogy minél előbb menjen ki innen, mégis, amikor visszafordul a szívem is hevesebben kezd dobogni, és mintha többet pislognék, mint az normális volna. Csak menjen el.
Ahogy az ajtó csukódik, a mellkasomba zárt levegőt, elnyíló ajkaimon át préselem ki, és szinte leroskadok a székbe. Kiszáradtam, és érzem, ahogy az egész testem remeg, de a tűz visszahúzódott. Lehunyt szemeimen át a megkönnyebbülés és a szégyen könnyei préselik ki magukat, ahogy hátrahajtott fejjel megbocsátásért imádkozom. Annyira nem voltam profi, hogy az már kínos, és emellett az az érzés, az a pillanat, ahogy közelebb hajolt, és úgy nézett. ÚGY nézett. A szemeim hirtelen kipattannak, ahogy a plafont kezem bámulni, felidézem a két ellentétes szempárt. Ez volt az, ez volt az a nézés, ez. Nem az egymás mellett alvás, nem a beszélgetés, nem a közös reggeli. EZ a tekintet. Ahogy reggel a konyhapulton ülve közel hajolt, megéreztem az illatát, a bőre melegét, és, ahogy felnéztem rá, ott helyben váltam semmivé, és emelkedtem fel, mint a főnixmadár, csak, hogy utána újra mélyrepülésbe kezdjek. A tekintet, a nézés, ahogy néz. Az olyan volt, az ugyanolyan volt, és én ugyanúgy reagáltam. Sosem néztem igazán férfiakra, kevés esélyt adtam, kevés esélyt kaptam, és a szánalmas próbálkozások során sosem jutottam el addig, hogy észrevegyem ezt a tekintetet. Talán senki másban nincs meg? Hogyne lenne, hiszen ez a férfi most ugyanúgy nézett. Csak, hirtelen, egyetlen pillanatig sokkal szebbnek, jobbnak és kívánatosabbnak éreztem magam abban a múltbéli pillanatban, amikor Hege olyan közel volt, és én elvesztem. Nem szabad. Nem szabad ezen gondolkoznom.  Vége lesz. Idővel. Koncentrálj Zsófia, és gondolkozz, Dolgozz, az megnyugtat. Dolgozz, takaríts, maradj annál, amihez értesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azzal nem feltétlenül hiszem. Szerintem ő úgy van vele, hogy idővel majd úgyis jön valaki, aki majd annyira levesz a lábamról. De támogat, és tudom, hogy szeretni fogja Ririt.
Mondjuk érdekes, hogy pont az apám gondolkozik így, hogy ő vágyik erre, amikor nekem a vezetéknevét se adta, nem házasodott össze anyával, mert, hogy nem tudott volna hűséges lenni hozzá. Ha legalább az egyik teljesül, pontosabban, ha összeházasodnak, akkor egy törvényes házasságba születek, és akkor nem kérdéses, hogy ki vagy, de ha ez megtörtént volna, akkor legalább nem kerültem volna a peremvidékre, mint fattyú, akit el kell ismerni, hiszen aranyvérű, de a saját apjának se kell annyira, hogy elismerje. Szóval ez egy picit visszás, de nem erőlteti már a dolgokat, szerintem megértette, hogy mit jelent az, hogy a gyerekkorom merőben más volt, mint a kortársaimé, akik többsége mostanra házasságban él a neki választottal. Nem bánom, de nem feltétlenül hiszem, hogy a lányomat akárcsak próba szintjén is kiteszem majd ennek. Öntörvényű gyerek, majd, ha ő akarja, akkor úgyis férjül vesz valakit.
- Azt mondják, az egyetem nyújtotta cserediák programok kiválóak, akár két évig is tarthat.
Kacsintok rá, miközben lassan szedelőzködni kezdek, fizetek, és felkelve egy kicsit eligazítom a ruhám. Szeretem, ha tökéletesen áll, és minden a helyén van. A rendre való magas fokú igény már csak ilyen. Engem nem zavar, sőt, azt mondják, kifejezetten hasznos, ha valaki szeret takarítani, és szereti a tisztaságot. Nem vagyok őrült szinten, nem mániám a takarítás, én inkább kikapcsolódásként tekintek rá. Kellemes tevékenységnek, ami levezeti a nem kívánt stresszt és feszültséget.
- Lassan indulnom kell, de küldj egy baglyot, és akkor összehozunk egy találkát a házak ügyében, rendben?
Gyors búcsúval köszönök el tőle, mielőtt kisétálnék. Kint már a hozzám megszokott gyors tempóban haladok hazáig. Az a fajta ember vagyok, aki magabiztosabban sétál, ha vannak sarkai, sőt, a futás is kiválóan megy bennük. Talán színésznőnek kellett volna állnom? Nem, dehogy. De néha megmosolyogtat a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak ezek a tipikus mondatok, amiktől az ember a falra mászik. Ilyenek az: "Élet megy tovább", "Eljön, aminek el kell jönnie", "Mindenki azt lapja, amit megérdemel". Véleményem szerint, és bár én nem szoktam ilyen lenni, de véleményem szerint, mindenki bekaphatja. Az egész élet jelen pillanatban. Mintha nem lett volna már így is éppen elég a gondom, most éppen olyan, mintha bevárták volna egymást a kanyarban, és az atomcsapások egyszerre fordultak volna rám.
Én pedig túl azon, hogy egy dolgozó, egyedülálló anya voltam, aki egy cukorfüggő, manipulatív nőszemély életét is próbáltam koordinálni, most hirtelen a munka és Erika mellé kaptam egy önmagát nehezen ellátó felnőttet, és egy kisbabát. Egy csecsemőt. Vagy már kisbaba? Nem is tudom. Az elmúlt napokban nagyon sokat olvastam a három hónapos élőlények fejlődéséről, de még mindig nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom. Nagyon sok mindenre reagál, nevet és sír és beszélget velem, ami jó, de nagyon fárasztó is. Emlékszem, hogy amikor kérdeztek erről az egész folyamatról, határozottan kitartottam amellett, hogy én Erikát és csak is őt szeretném, de aztán, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, egyszer csak a kezembe adtak egy babát, néhány holmit, és azt mondták, hogy amíg nem lesz meg a végleges családja, addig nálam helyezik el.
Apróbetű. Mindig olvassuk el az apróbetűt. Mert, ha nem így történik, akkor ott tartunk, hogy éjszaka a sírás határán állva, gyereket etetünk, miközben a másik halálosan meg van sértődve a figyelemmegosztáson, és még azt is lessük, hogy a harmadik megfelelően lélegzik-e. A házam egy káosz, egy őrület, és ha akarnám, se lenne esélyem arra, hogy a pálcámat a kezembe vegyem, szóval még mindig mindent úgy oldok meg, ahogy a muglik, kivéve, ha valamihez tudom használni az elemi mágiámat is. Mint most is, amikor a hűvösebb időt úgy oldom meg, hogy a testemből kibocsátott extra hővel tartom melegben a gyereket. Még jó, hogy a város fele tudja, hogy hogyan kell kisbabával bánni, mert ha ez nem így lenne, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálnék. Bár, valljuk be, így sem tudom.
De a nem tudást próbálom nagyon magabiztosan tenni, és nagyon határozottan haladni, mintha a látvány, hogy én egy rám erősített kendőbe csomagolt babával és pelenkával sétálok, egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Nem, nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem jellemező rém a haragtartás, és habár akkor nagyon egyedül voltam, és nagyon nem tetszett az, ahogy el lettem "hagyva", mégsem tartott sokáig a haragom, inkább amolyan ki így, ki meg úgy gondolattal éltem tovább, és, ami a jelen állapotot illeti, ha egy hete még haragudtam volna, mostanra már biztosan nem maradna rá energiám. A hang irányába fordulok, és azért, ahogy ez a csöppnyi embergyerek ásítva O alakra nyitja pinduri ajkait, nem tudok nem ellágyulni. Olyan árulkodó ez a nőknél. Én sosem hittem, hogy valaha anya leszek, aztán jött Erika, és úgy voltam vele, hogy elég lesz nekem őt átvinnem az elkövetkezendő évtizedek őrületén, majd, hirtelen kisbaba is költözött a házba, és valahogy minden annyira bonyolulttá vált.
- Ő Aina. Egy igen hangos, makacs emberlány, aki átmenetileg élvezi az elemi mágia meleg szeretetét.
Mert, hogy még mindig a gyereket fűtöm, aki láthatóan nagyon is jól érzi magát így. Szorosan a mellkasomhoz bújva újra ásít, és ahogy lassan kinyitja a szemeit, olyan, kissé talán meglepően élénk zöld szemekkel pillant körbe, amit az ember nem tud nem megjegyezni. Apró ujjait mozgatja kicsit szeme felé nyúl, de nem sír. Azt azonban nem mondhatom, hogy hála Merlinnek, mert bármikor, a legnagyobb boldog kacsajt követően is hajlamos nekiállni a sírásnak.
- Felhívtak, és azt mondták, hogy a szerződésben foglaltak szerint igénybe vennének, mint átmeneti nevelőszülő. Egy kicsit váratlanul ért, mert a rokonaim és közeli hozzátartozóim között nincs kisbaba, nem is volt, szóval fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de egyelőre túléltük a napokat.
Életben tartok, leginkább. Jól jönne anya segítsége, ő biztos tudná, hogy hogyan kellene tényleg jól tartani, jól etetni. Az például normális, ha nevetve pukizik húsz percig? Szerintem nem, de hát, eltérő a szakirodalom erről is.
- Állítólag több szülőjelölt is esélyes, de nem tudják megmondani, hogy meddig marad náluk. Az Isten nagyon unatkozik, vagy most ért el a H betűhöz, de nagyon szeret szórakozni velem. És... te? Um, hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tiltakozik, sőt, észrevehetően látszik, hogy igencsak élvezi a helyzetet, ugyanis előszeretettel bújik a nő keze alá. Valahogy teljesen más, mint Erika, mert Erika egy ilyen mozdulat közben már elérte volna azt, hogy a másik a fél paradis-t megvásárolja a részére. Aina csak úgy szereti, és bár nem mondom ki hangosan, főleg a lányom előtt nem, de néha nagyon is élvezem a puha és illatos bababőrt simogatni, miközben nevet, és megbízik bennem. Jó neki, mert én néha fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Mivel igen nagy az esélyem az ikerterhességre, így pedig azt hiszem, az a legjobb a világnak, ha sosem kerülök a szülés közelébe, mert eggyel még valahogy csak megoldom, de kettővel... egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne férfi, aki elköteleződne irántam, az van auror lenne, vagy katona, vagy ereklyekutató, vagy bármi, ami azzal jár, hogy az életünk nagy részében nincs jelen. Valahogy nem csodálkoznék, ha így járnék, úgy illene hozzám. Mintha valamiféle káoszkirálynő lennék, pedig esküszöm nem szándékos. Eddig olyan nyugodt életem volt, most meg... mintha nem is az én életemet élném.
- Miért, ezt állva is le lehet venni?
Bukik ki belőlem a kérdés, amit lehet, hogy nem kellett volna feltennem. Állva nem sikerült, szóval rendszerint fekve tekerem magunk köré, és állva már csak a gyereket igazítom meg benne, levetni pedig ugyanígy vetem le. Oké, hivatalosan is szörnyű szülőalap vagyok, mert a legegyszerűbb dolgokat se tudom megoldani, és szívem szerint az ilyen pillanatokban elsírnám magam. Mi van veled, Zsófia? Úgy tűnik a hormonjaim teljesen felborultak a ténytől, hogy életben kell tartanom most már nem csak egy, de két gyereket is. Hogy bírják ezt a nagycsaládosok?
- Szerencsés vagy, azt hiszem. Szeretném már ezt a szót én is kimondani, de Lia a napokban a házamba költözik, ami azt jelenti, hogy lesz egy lányom, aki féltékeny és túl jó stratéga, egy kisbaba, aki olykor csak sír, és nem tudom sehogy megvigasztalni, és egy nő, aki korlátozottan tudja ellátni magát, miközben a jelenléte gyakorlatilag halálos fenyegetés. Ha ennek vége, fontolgatom, hogy messzire költözzünk, hiába szeretem a munkámat és a főnökeimet mindennél jobban. Sosem voltam ekkora nyomás alatt, és lassan kezdem megérteni a függőket. Az elmúlt két hétben négy kilót híztam, és a gyerek igazából csak alibi, hogy ez ne látszon.
Próbálok lazán beszélni róla, és szerintem lazán is beszélek, de tegyük hozzá, hogy ez az idegállapotom miatt is van. Valahogy már tényleg csak nézem, ahogy az újabb és újabb őrület elér. Van az a pont, amikor már csak mosolyogsz, és azt hiszem, én éppen itt tartok.
- Nem bánom, hogy belefogtunk, csak, azt hiszem, nem számoltam vele, hogy ennyire belekeveredek. Azt hittem, hogy simán megoldjuk és boldogság, de nem. Akkor... nem jött össze nektek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bólintással jelzem, hogy egészen nyugodtan csináljon csak, amit szeretne, és bár én is mindig frászt kapok a mozdulataimtól, még jobban frászt kapok attól, hogy más csinálja rajtam, vele. De csak engedek, mert bízok benne, rutinos anyaként ő tudja, hogy mit csinál, én meg, nos, egy életre bepótoltam a frászkapást. Féltem, és mégis megborzongok akkor, amikor anyának hív. Én nem vagyok jó anya, és be kell vallanom, örülök, hogy a sajátom nem látja ezt, mert ő csodálatos érzékkel volt nagyon jó édesanya. Zavartan összehúzom kicsit magam, és a hirtelen jött távolság zavarát azzal próbálom magyarázni, hogy fázom, ezért saját magam testét kezdem el az elememmel melegíteni. Szörnyűek ezek az anyai érzések, ha így haladok tényleg rászokok valamire. Nyugtatóra, cigire, mindegy, csak csökkenjen a stressz. Nem vették el a kisbabámat, mivel nem is az enyém.
- Köszönöm, az nagyon jó lenne. Sokat olvastam a nevelésről, jó vagyok az elméletben, de sosem hittem, hogy gyakorlatban kell csinálnom. Anyu egyedül felnevelt, és fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta, és nagyon sok kérdésem van, valójában. Nem is gondolkoztam soha Erikánál kisebb gyerekben. Önzőségnek tűnhet, de valójában tudtam, hogy nem tudom megcsinálni. Erika meg... ő tökéletes volt. Egy zsebmaffiózó.
Tényleg, már az első alkalommal ahelyett, hogy én kérdezgettem volna, hogy mi a kedvenc állata, vagy minek örülne a születésnapjára, azzal indított, hogy miért gondolom, hogy jó anya lennék. Nekem kellett válaszolnom, és valljuk be, számos alkalommal kínos kérdéseket tett fel. Tudtam, hogy őt akarom, mert a jég hátán is képes megélni. A levegőváltozás tudom, hogy nem megoldás, és most már nem csak rólam van szó, hanem Erikáról is, oda kell figyelnem rá.
- Umm... ennek eléggé banális oka van. Hat évesen vérszövetséget kötöttünk. Otília, Lizbet és én. Unokatestvérek vagyunk, de nagyon hasonlítunk egymásra. Szeplők, vörös haj, hasonló arcforma, száj, orr, még a fülünk is. Csak a szemünk más színű. Beté zöld volt, mint Aináé, Liáé barna, az enyém kék. Megfogadtuk, hogy sosem hagyunk hátra senkit. Lizbet néhány hónappal később játék közben összeesett, lázas lett és elaludt. Ketten maradtunk. Aztán Otília szerelmes lett, férjhez ment, kizárt, én pedig akkor zártam ki őt, amikor megkeresett. Az első ügyem a válása volt, de én Hegét képviseltem. Nem volt fair lépés. Elsodródtunk. A kórházban hagyhattam volna abban az állapotban, amiben volt, de nagyon régen megígértük Lizbetnek, hogy nem hagyjuk el egymást. Nem hagyhattam ott. Amikor felébredt, két dolgot kért. "Ne szólj nekik. Ne vigyél haza." Mit tehettem volna?
Azt, hogy hova kerül végül, csak két ember tudja, hivatalosan megszökik az ispotályból, és eltűnik a süllyesztőben. Gyakorlatilag haza jön, hozzám, és végre, remélhetőleg pontot teszünk az ügy végére. Csak tényleg olyan simán menne minden, mint, ahogy elképzeljük. Álmok.
- És, ha mindennek vége? Azt mondják, hogy a szép szerelmek mindent túlélnek. Ha már nem lesz fenyegetés, nem lesz, aki ártson, akkor együtt lehettek. Akár most is, Karsaként biztonságban van, letelt a gyászidő, szerethetsz szabadon, nem ítélne el senki, nem? Ne haragudj, én, nem nagyon értem a gyengéd érzelmek nyelvét, csak próbálok racionálisan gondolkozni valamiben, amit mindennel le szoktak írni, csak a racionális szóval nem. Elég sok mindent nem tudok a világról, én, kialakítottam egy burkot, amibe nem engedtem be senkit, és most, hogy szükségem lenne a felnőtt lét alapvető ismereteire, sorra bukom el.
Zavartan emelem az égre a tekintetemet, érezhető, hogy tényleg zavarban vagyok, elpirultam a tényen, hogy a nagy tudásom nem is olyan nagy. Szusszanva hunyom be a szemem, majd nyitom ki újra, mosolyogva pillantva rájuk.
- Nagyon jól csinálod, remek édesanya vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van némi ösztönöm, ami eddig nem volt, de ezzel a csöpp embergyerekkel jócskán megváltozott, ha nyöszörög, ahogy most is, elindul bennem a vágy, hogy mozduljak, hogy megmentsem, hogy ne nyöszörögjön, ne sírjon. Egészen nyugodt gyerek, ami lehet, hogy azért van, mert érzi Erika frusztrált és féltékeny hullámait, amit felé bocsát ki. Még én is érzem, pedig egyáltalán semmi oka nincs. A kislány csak átmenetileg lakik velünk, addig, amíg el nem döntik, hogy kik legyenek a szülei, és még nincs abban a korban, hogy elegye a csokiját. Vagyis, tökéletesen ideális lenne, még akkor is, ha velünk maradna örökre. De nem, én tudom, hogy képtelen lennék egyedül egy ilyen pici babával hosszútávon eredményes lenni, és azt is tudom, hogy nem akarom azt, hogy Riri állandóan frusztrált legyen. Nem látom magam sem terhesen, sem házason, sem picike gyerekesen, szóval nem hiszem, hogy ebből bármi jó kijöhetne.
- Összeírom őket, mert rengeteg van.
Nagyon kellemetlenül érzem magam, mert igent se mondtam igazából, pár pillanatnak tűnő perc alatt megtörtént, és én csak arra eszméltem fel, hogy itt vagyok, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mert már benne vagyok a helyzetbe, és nem volt időm gondolkozni és mérlegelni. Ez meg engem frusztrál, elképesztő mértékben. De meg akarom oldani, mert jót akarok ennek a csöppnyi kis nőszemélynek. A sectumsemprára kissé megreszketek, érzem, ahogy védőn elkezd bennem mozdulni a tűz, átjárva hirtelen jött hidegséget, mintha kifutott volna a vér a testemből. Így is van. Hetekkel később még mindig nem varázsolok, nem vagyok képes a pálcámat a kezembe venni, ellenben extra igénybevétellel működik az elemem, hogy megfelelő manaáramlásom legyen. Hogy miért? Na ez megint egy eléggé "vicces" történet.
- Attól tartok, hogy ha megtudja, hogy a volt felesége a rokonom, akartatlanul is elkezd egy falat építeni, elkezd hasonlóságokat keresni. Lia szebb, mint én, sokkal, de a legfőbb jegyeink egyeznek. A hajunk, a szemünk, a szeplőink. Örülnék neki, ha legalább a barátságunk megmaradna. És, én elmondtam neki ezt az egészet, a mágiám felbukkanását, az érzést, és nem váltott ki semmit. Ezt újra elmondani, félek, csak magamnak okoznék szenvedést.
Hűséges lennék, ez kétségtelen, de nem hiszem, hogy Marcell arra vágyik, amit én adhatok. Én rá vágyom, ő meg rá, és tekintve, hogy a mi kettőnk vérmérséklete ég és föld, nem hiszem, hogy más lennék egy adott esetben, mint a maradék, aki akkor jön, ha nem sikerül a tökéletessel. Én pedig nem akarok második lenni, nem tudok úgy élni, hogy elégedett legyek ezzel. Viszont akkor, amikor megvallottam az érzéseimet, és megkaptam, pontosabban nem kaptam meg a visszacsatolást, rájöttem, hogy ennek nincs értelme. Nem is tudom, hogy mit reméltem akkor, semmit talán, csak szerettem volna, ha tudja, és szerettem volna, ha valamit mond. Veszett fejsze nyele. Sosem fedtem volna fel az érzéseimet, ha ő nem kérdez rá. De szeretni valakit egy dolog, az összes többi érzést azonban nem lehet kívül hagyni, és nekem nagyon sok negatív érzésem van.
- Ösztönök. Akkor nem csak a szerencsén múlt, hogy három napnál tovább sikerült életben tartanom.
Egyedül, tegyük hozzá. Eléggé nagy lépés ez tőlem, amire büszke is leszek egy nap, amikor már a kicsi tényleg olyan közegben lesz, ahol vigyázni is tudnak rá. Én egy sikítozó nőszemély vagyok odabent, aki az elmúlt napokban mindent is megtapasztalt.
- Merrefelé mentél? Váratlanul kereszteztük az utad, nem késel el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szerintem nem volt virágnyelv, de, nem tudom, hogy én alkalmas lennék-e számára. Mi ketten mások vagyunk, és mivel tudom, hogy téged mennyire és milyen mélyen szeret, azt hiszem, már régen elfogadtam, hogy ez a történet egyirányú. Ott a munkám, Erika, most itt van Aina. Az életemet rendbe kell tennem. Amikor Erikát választottam, eldöntöttem, hogy a döntéseimnél őt veszem először figyelembe.
Erika pedig nem egyszer jelentette ki, hogy nem akarja, hogy legyen apja, és noha állandóan az édességkészlete felemésztését hozza fel indoknak, hiszen, engem, az anyját már ismer, tudja, hogy édességet csak akkor eszek, ha éppen egy katasztrófa közepén ülök, vagyis, szinte soha, mégis ez az érve. A pszichológus szerint így fejezi ki az érzéseit, és nem az édességét, hanem engem nem akar megosztani mással, ami melegséggel tölti el a szívem, hiszen az együtt töltött idő során mélyen megszerettem én is a cserfes kis szőkét. A dicséretre lesütöm a szemem, zavarban vagyok, és szeretnék valami helyeset mondani erre, de nem könnyű. Nagyon sok frusztráló gondolatom van ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Kicsit, mintha hazudtam volna, hiszen hosszú évekig nem mondtam ki a nyilvánvalót. De már ténnyé vált, ahogy az is, hogy Otília itt fog élni egy ideig, amíg lábadozik. Még jó, hogy nagy házat vettünk, és, hogy van lehetőségem otthonról is dolgozni. Nem mindig, de pár órát a héten muszáj.
- Mhm.
Valószínűleg nem, ha látnák Erika cukorfogyasztását, és azt, hogy átvette a hatalmat a családban. Inkább csak túl gyorsan mondtam igent, és mire felfogtam, hogy mit tettem, már késő volt. Aztán meg, hogyan kockáztathatnám azt, hogy a gyerekemet, már azt, amelyik az enyém, elvegyék tőlem, mondván, hogy baromira felelőtlen nőszemély vagyok. Naugye. Finoman segítek visszahelyezni a gyereket a kiindulási pozíciójába, és közben olyan érdekes megtapasztalni azt a sok érzést, ami eláraszt. A féltést, a szeretetet, a vágyat, hogy újra az én közelemben legyen. Remélem, hogy gyorsan eldöntik, hova kerüljön, mert még egy kis idő, és már erőszakkal kell majd elvenni tőlem.
- Óóó, máris ennyire elszaladt az idő? Ne aggódj, imádni fogja, amikor nem az igazgatóiba ülök meghallgatni Erika bűnlajstromát, egészen szeretek bejárni az intézménybe. Mindenki nagyon kedves és precíz, és elképesztően rendesek a gyerekekkel. És nagyon tetszik, hogy mindenkiről tudnak mindent. Szóval extrán odafigyelnek arra is, aki nem az ő csoportjukba tartozik.
Lelkesen és megnyugtatón mesélem el a tapasztalataimat. Ki hitte volna, hogy egyszer én, Hollóvölgyi Zsófia arról mesélek, milyen profi az előkészítő. Senki. Ez se véletlen.
- Viszont, ha tíz, akkor lassan el kell engedjünk, mert még a végén elkésel miattunk. De ha van kedved babázni, akkor szívesen látunk bármikor. Akár Imolával is, Erika jobb is, ha megismerkedik vele, így tudja, hogy kit kell majd megvédenie.
Nem rossz az, ha van egy olyan ember a hátad mögött, mint a lányom, de persze az sem baj, ha a lányom tudja, hogy ki az, aki szent és sérthetetlen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Vannak azok a napok, amikor szeretnéd, hogy minden simán menjen, mert esetleg vannak időpontok, amikhez tartanod kellene magad. Természetesen az ilyen napok torkollnak káoszba. Durva káoszba. A hivatalba fejetlenség volt, a polgármestert nem értem utol, de nem is feltétlenül próbálkoztam olyan erősen, Dominik úgyis jött, látott és győzött. Éppen ennyi kellett. Csak mire győzött, addigra az apróbb gondok lettek hatalmasak, és persze ennek megkoronázásaként még Erika is éppen mára időzítette úgy az életét, hogy egy órán át üljek az igazgatóiba, aminek eredményeként megint égtem, és nem tudom, hogy Mátyás vagy Teodor fog előbb véglegesen kiakadni, de valahogy nem mosolyogtak már, amikor azt mondtam, hogy "csak két év", én se mosolyognék, mert előbbi tanít a Bagolykőben is. A gyereket lepasszoltam Alinak, és kértem tőle, hogy szigorúan fogja, mert muszáj, hogy büntetve legyen, mert eredetileg igencsak jó dolga lett volna, és kényeztették volna. Legyünk őszinték, fogják. A Széles család valahogy sosem arról volt híres, hogy olyan keményen nevelnének bárkit is. Tőlük hazarohanva rendbe szedtem magam, gyors zuhany, smink, ruha, és már futottam is tovább, hogy összeszedjem a virágokat, aztán persze vissza a saját ajándékomért, így hát mire odaértem a könyvesbolt elé, már elindult befelé a tömeg.
Utálok késni. Jó, ez nem késés, de szívesebben lettem volna itt korábban, hogy ne ennyi mindennel mászkáljak az emberek között, de végül is, elégedett lehetek már azzal is, hogy sikerült ideérnem. Ez is egy igen szép teljesítmény. Így hát, kihúzva magam, magabiztosan sétálok be, felvéve a legkedvesebb mosolyomat és a legnyugodtabb arcomat. Az életben mindig vannak próbatételek, és vannak olyan napok is, amikor az egész havi adag pár órában jelenik meg. De a lényeg a lényeg, hogy felül tudjak kerekedni.
- Sziasztok. Nagyon gratulálok, hogy sikerült elérned mindent, nagyon jól áll a siker.
Mert lássuk be, a sok pozitív helyzet megszépíti az embert, ehhez egy kis rúzs már csak grátisz. Viszont el kell ismerni, hogy valóban jól áll Elektrának, hogy ennyire egyenesbe jött, és csak remélni tudom, hogy az élete jó irányba halad tovább.
- Átadhatom neked őket? Biztos van hátul egy hely, ahova le lehet tenni.
A kérdést Marcellnak intézem, és felé is fordulok, megemelve kicsit a kezembe tartott két csokrot, és az egy ajándéktasakot.
- A napraforgó csokrot Elizabet küldi, gratulál és sajnálja, hogy nem lehet itt, de az állapota nem teszi jelenleg lehetővé, hogy kimozduljon, viszont feltétlenül kérte, hogy vigyek neki is egy példányt. A lila pedig a polgármester úrtól, aki szintén gratulál, és sajnálja, hogy nem lehet jelen, de nem szívesen mozdul el a felesége mellől.
Ezt a kettőt át is nyújtom, hogy felszabaduljon a kezem, és elő tudjam húzni a felakasztható gömböt, amiben virágföld van, és zöld növény lóg ki belőle. Aki ismer, nem fog meglepődni a választáson, még ha elsőre nem is mondaná meg, hogy micsoda.
- Ezt pedig az én gratulálós ajándékom, egy kaktusz. De nyugi, teljesen gyerekbarát, így Imola se fog megsérülni. Ő egy Epiphyllum oxypetalum, vagy más néven az Éjszaka hölgye. Nagyon különleges és mégis igen igénytelen. Nagyon finom illata van, azonban csak éjjel virágzik, hatalmas, gyönyörű és hófehér virágokat bont. Szerintem érdemes kint elhelyezni, mert akár három méter magas is lehet, vagy mondjuk erkélyre. Viszont télen nem szabad kint tartani, mert nem szereti a fagyot, és... jobb ha befogom, mert órákig tudok beszélni róla, csináltam hozzá egy kis tájékoztatót is, ebben minden benne van róla.
Nos igen, látszik is a felfokozott boldogság, amit a kaktuszok jelentenek nekem, egész életemben mindig meghatározóak voltak, Bogolyfalvára egyetlen egyet hoztam magammal, mára pedig több, mint százötven van, mindegyiket ismerem és szeretem, és bármikor el tudom mondani, hogy melyik honnan jött. Nem vagyok nagy kertész, de a kaktuszok, ők a szenvedélyem. Át is nyújtom ezt is Hegének, aztán teljesen visszafordulok Elektra felé.
- Nagyon ügyes vagy és kitartó, tényleg nagyon gratulálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Köszönöm.
Nekem nagy segítség, hogy a csokrok súlya már nem húzza le a kezeimet, egészen felfrissülök a ténytől, hogy már nem nálam vannak. Csodás virágok, habár a magam részéről szörnyűnek tartom a természet megkárosítását, de olykor, azt mondják, szükséges. Ha az időjárás vagy egy túl heves eb leszakítanak egy-egy virágot, akkor hazaviszem és vízbe teszem, de csak azért, hogy gyönyörködjek benne, nem teszem. Viszont mesés csokrok, ezt muszáj elismernem.
- Természetesen, Elizabet minden bizonnyal eljött volna, csak hát, az élet közbe szólt. De biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, amiért a sok pihenés alatt tud valami mást is olvasni, mint a megszokott könyvei.
Én is biztos, hogy ma két kötettel távozom majd, sőt, talán hárommal is. A saját könyveimet nem nagyon szeretem kiadni, amikor valaki kölcsönkér belőlük, rendesen meg szoktam szívni a fogam, mielőtt igent mondok, de többnyire ez a részem győzedelmeskedik. Azonban szeretem megelőzni a bajt, az életem majdnem minden területén. Elképzelhető, hogy biztonsági játékos vagyok, egyre inkább, de sosem voltam az a fajta ember, aki szeret veszélyesen élni. Én építkezni szeretek, megvizsgálni az eseményeket, az előnyöket, a hátrányokat, és úgy elhelyezni őket a képzeletbeli házam falán, hogy az ne omolhasson le. Voltak pillanatok, amikor veszélyesen éltem, de láthatóan az az életforma nem én vagyok, és nem is szeretnék én lenni.
- Oh, szerintem már rég letettek róla, hogy megtérítsék. Benő anyukájával van. Mivel sem Benő, sem a húga nem prezentáltak még unokákat, ezért Aliyaah Erikán éli ki magát. Erika pedig odáig van a tényért, hogy Benő anyukája egy megszöktetett hercegnő. És mivel Ali félig indiai, félig török, elég sok, különleges és elképesztő cukortartalommal bíró desszertet csinál neki.
Vagyis, az is biztos, hogy ma este sem lesz alvás, mert nem csak elhozza a jó részét, de egy másik jó részét el is fogyasztja addigra, mire érte megyek. Mondanám, hogy bezzeg az én időmben nem voltak olyan tanárok, akik beleszerettek a diákjukba, és meg kívánták őket szöktetni, hogy aztán családosat játszanak, de ez nem igaz, pusztán a tény, hogy Vasváry vagyok, de mégsem, elég volt ahhoz, hogy ne nagyon közeledjenek hozzám.
- Imolának tetszik az előkészítő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem követem a pillantásommal, ahogy elviszi a virágokat, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jó helyre teszi őket. Rendben, a kaktusz miatt van egy kis félelmem, de hát nem lehetek a kis szúrósok megszállottja. Egy anyának tudnia kell elengedni a fiókáit. Még ha ez esetben én vagyok az anya és a kaktuszok a gyermekeim. Ez nem azt jelenti, hogy Erika nem ad elég kihívást, csupán csak annyit, hogy a kapcsolatom a kaktuszokkal a gyermekkorom óta mit sem változott. Bízok Hegében, jól fog bánni a kaktusszal is, ő az a fajta ember, aki szívvel él, és sosem bántana meg senkit, és tudja, hogy mennyire fontosak nekem a növényeim. Rendben lesz. Tényleg, elengedem ezt a problémát, és képzeletben vállon veregetem magam, hogy nem pillantottam utána, hogy megfelelő mozgáskultúrával halad-e előre. Nehogy nekem megbotoljon!
- A korai szakaszban még nincsenek ezek a vérségi dolgok annyira letisztázva, később viszont meg fogják érteni. Nagyon jó nevelők vannak ott, aminek kifejezetten örülök, mert, ha a lányomból valaha normális ember lesz, azt nekik köszönhetem.
A saját szülői kompetenciáimat állandóan megkérdőjelezem, főleg, mert lassan annyit ülök az igazgatóiban, hogy már adományozhatnék szék újrakárpitozást nekik. Már Barnabás is megtanulta egy életre, hogy a pénteki pizzéria partik tündéri szőke lánykája valójában egy cukordémon. De ez a varázsvilág, gondoljunk arra, hogy ez nem kirívó eset. Igen, minél többször gondolok erre, annál jobban meggyőzöm magam. Ahogy Hege és a két fiú közelebb jön, hátrébb lépek, figyelem, ahogy Elektra kivirul, még jobban, hiszen nagyon szép és nagyon boldog volt már akkor is, amikor beléptem. Az aurája, reményeim szerint, kifényesedett, megtisztult attól a sok negatív érzéstől, ami benne volt, hiszen sikeres, elért mindent az életben, amit szeretett volna, itt van a könyv és ott áll mellette egy férfi, aki olyan szívvel szereti, aminek a feléért is ölnének a boldogságra áhítozók. A gondolatra halványan elmosolyodok, éppen akkor, amikor megsimogatja a fiú fejét.
- Én, körbenézek. Majd beszélünk.
Súgom oda Hegének, hiszen egy ilyen alkalommal csak pár perc jut egy-egy megjelenőre, én pedig kiélvezhettem a magam perceit. Intek egy aprót, hogy ne zavarjam a jelenetet, majd ő úgyis átadja Elektrának, és a délután folyamán még összesodródhatunk, habár a tömeget figyelve, erre kicsi az esély, szép számmal összegyűltek az emberek, ami a magamfajtákat is nyugtatja. Én tudtam, hogy sikerül neki, de nyugodt csak a teljes siker látványánál vagyok, és az most mutatkozik meg.