Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor van még mit tanulnom, mert a nagyobbik lányom inkább arra hajt, hogy csak a fogaimat csikorgassam minden megmozdulása után.
Nevetem el magam egy kicsit, hiszen valóban ezt lehet tapasztalni az én gyönyörű, okos és rafinált Erikámtól. A mini maffiózó attitűdje egyszerűen zseniális, de mégsem dicsérhetem meg érte, hiszen - elvileg - én vagyok a felelősségteljes szülő, akinek határokat kell szabni. Szabok, áthágja, szabok, áthágja, majd édeseb pillog, én meg sóhajtok. Ez a mi dinamikánk.
- Igen, az ember határozottan optimistábban kezdi el szemlélni a világot, ha boldog embereket lát. Ha lelkileg is egészséges persze, de szeretem azt hinni, hogy a boldog emberek látványa boldog embereket szül.
Én optimista vagyok, nem csoda, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is tele vagyok tűzzel. Megemelem a poharamat, amiben alkoholmentes pezsgő pihen és megemelem, majd összekoccintom a mellettem ülővel.
- Egészségükre, egészségünkre.
Egy kortyot iszok is, nem igazán szeretem a pezsgő ízét, akkor sem, ha nincs benne alkohol. Egy apával, aki szeret inni, igencsak odafigyel az ember arra, hogy mit nem csinál.
- Ez volt a hetvenkettedik. Volt pár év, amikor kiugróan sokan házasodtak össze itt. A mi évfolyamunk, meg az utánunk jövő kettő igen nagy létszámú volt, mintha lett volna a világban egy kis manatúltengés. Akkor sokan házasodtak össze, aztán elkezdtek elenyészőbbé válni az esküvők. Ön kezdő még ebben?
Érdeklődöm, miután engedelmesen egy mosolyt villantok a fényképész irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Tizenhat éves.
Felelem teljes nyugalommal, de közben az arcát figyelve. Imádom azt, ahogy az emberek próbálják titkolni, mi is a véleményük a leányanyákról, mert legyünk őszinték, ha Erika a vérszerinti lányom lenne, az bizony leányanyaság lenne.
- Erikát az összes férfi a környezetünkben próbálja lekenyerezni, úgyhogy már van egy kis félretett pénzem a fogorvosokra, akik valószínűleg két kézzel kapkodnak majd utána.
És az a csodás ebben, hogy nem csak lekenyerezni próbálják, de még csak véletlenül sem próbálnak meg az apjuk lenni. Nekem viszont nyilván van olyan szereplő a férfiak sorában, akivel igencsak lenne kedvem papás-mamást játszani. Talán két év múlva, amikor már krisztusi korba kerülök, erre is meglesz majd a lehetőségem. Na meg persze az sem árt egy ilyen ténynél, ha a másik fél is nyitott a dologra. Nemsokára megkezdjük a barátságunk hetedik évét, és valamiért viszketek ettől, úgy érzem, hogy ez vízválasztó lesz. Csak félek, hogy a szívem összetörésével jár majd.
- Igen, az egy kicsit túlhajtott időszak volt. Hétközben is volt egy-két esküvő, aztán pénteken és szombaton szinte mindig. Ahogy beköszöntött a jóidő az aratásig végig. És igen, úgy vélem, hogy ez az esküvő most majd beindítja a vágyat másokban is. Elég sok helyi lakos van, olyanok, akik még nem házasok a vendégek között, valószínűleg többen keresik majd fel a közeljövőben.
Jó is ezt látni, a sok boldog embert, a szép ruhákat, hallani a nevetést, a lelkes csevely. Volt már olyan esküvőm, ahol mindenki csendben volt, és érezhetően nem volt nagy parti hangulat, és mindenki csak azt hangoztatta, minél előbb essünk túl rajta. Az ilyeneknél mindig gyomorgörcsöm van.
- Igen, sokszor. A játékok is viccesek szoktak lenni. Ha én egyszer férjhez megyek, akkor remélem, hogy azért kicsit visszafogottabb lesz a vőfély, bár a személyisége alapján erre csekély esélyem van. Ha csak nem veszem el férjül inkább őt.
Na igen, abban biztos vagyok, hogy Benő képes lesz a legkellemetlenebb dolgokat is nevetve felhozni és viccek egész sorát felvonultatni. Tekintve pedig, hogy széles vállú, jó kiállású férfi, nyilván szívesen is hallgatják majd. Nem csoda, hiszen a nagyapja mégiscsak egy herceg volt.
- Nem bánja, hogy lemondott minderről? Úgy értem, az ön hivatása, magányos dolog. Hiába van jelen Isten, mégsem oszthat meg vele mindent úgy, mint egy házastárssal.