Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig menekülök előled, hát nem szánalmas? Szerintem is az, nyugi, mégsem tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy ne így legyen. Helyettesítelek, olyan dolgokkal, amiket te csinálsz Benő, és én nem. Most például a héten a negyedik szál cigarettát szívom, hogy érezzem az illatát, és undorodom az ízétől az ajkaimon, mégis kell, mert ez az illat hozzád köt. Mert hiányzol, bazd meg. De ne mondjam, hogy bazd meg, mert hát a legutóbb is mi lett belőle ugye? Megtetted. Én meg azóta nem tudok napirendre térni fölötte, úgyhogy mint egy hülye menekülök előled. Te vagy a legjobb barátom, és én még mindig nem tudok a szemedbe nézni, mert látom magam előtt, ahogy a csúcsra viszel, és olyan érzéseket élek meg, amiket még soha előtte. Nem játszottam meg, és nem tudom, hogy ezek után hogyan tovább. Kijelentetted, hogy nem menne a dolog, én meg, hogy nekem meg menne. Nyilván, nem maradok a közeledben, de akkor most mégis, mi a fenéhez kezdjünk? Megmondanád, ha a közeledbe merészkednék, tudom, de nem merek. Még nem.
Szusszanva nézem a tájat, hűvösödik, a délutáni nagy meleg már sehol sincs, az emberek szétszéledtek, én meg elbújva a világ elől, a nádas áldásos takarásában úgy lélegzem be a cigaretta füstjét, mint egy függő. Mint, aki nem képes élni nélküle. Ott van az ajkaimon, ott az ujjaimon. Ez így nincs rendben, de most nincs jobb ötletem. Csinálnom kell, hogy érezzelek. Annyira szánalmasnak érzem magam, annyira nyomorultnak, hogy újra a munka vált a szenvedélyemmé. Dolgozom, mint akinek sosem fogy el az ereje, dolgozom, intézem az ügyeket, kritikus alapossággal vizslatok meg minden szerződést, intézem kínos alapossággal a polgármester és a tanács körüli dolgokat. Túlórázom, nem a pénzért, hanem, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal. Nőnek lenni kurva nagy szívás, ez a sok hülye érzelem, hát a tököm tele van mindegyikkel. Inkább a pezsgősüveget emelem az ajkaimhoz és iszok egy kortyot. Elég szánalmas az egyszemélyes partim, de én élvezem. Vagy legalábbis valami olyasmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Újabb mély szívás, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy dohányzom, és szerintem Richárd, ha nem tévedek, érzed te is rajtam, hogy dohányzom, de valahogy nem akarod elrontani a tényt, hogy itt vagyok, hogy én kerestelek téged, azzal, hogy rákérdezel, mi ez az új módi. Pedig ha tudnád... az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, akkor mit tennél. Mit tennél, ha tudnád, hogy én, aki mindig azt hirdettem, hogy veled ellentétben tökéletes önfegyelemmel és tudatos döntésekkel irányítom az életem, most a stégen ülve pezsgőt kortyolok és dohányzom, mert hiányzik a legjobb barátom, akivel szexeltem? Bezony, akkora karriert csináltam itt magamnak pár hét alatt, hogy azt mondhatnád: Kislányom, olyan vagy, mint én. És én újra gyűlölnélek, pedig nem hazudnál, Richárd, ez az igazság. Hasonlítunk. Kegyetlenül. Még ha kívülről olyan is vagyok, mint az én csodálatos anyukám, belül rád hasonlítok.
Az égboltot nézem, nem tudom, hogy igaz-e, hogy lát vagy hall engem, abban biztos vagyok, ha van élet odaát, a halálon túl, akkor az én szeretett anyukám most is vigyáz rám, csak nem tudom, hogy ő volt-e, aki úgy rendezte, hogy Benővel ez megtörténjen, vagy éppen a mennybéli bridzsparti miatt nem tudott figyelni, aztán már késő volt. Anya nagyon szeretett téged, Benő, és mindig szerette volna, ha egy-egy találkozásunk után azt mondom neki arra a kérdésre, hogy mi volt, hogy megcsókolt, vagy, hogy szerelmet vallott. De az ő kívánsága sosem valósult meg, szóval azt hiszem, Benő, a kettőnk dolgában ő a hunyó. De biztos bolondnak néznél, ha az én örök álmot alvó anyukámra fognám, hogy te meg én, tudod.
- Norina.
Mosolyodom el jöttödre, ahogy hajad és bőröd illata körbeölel. A cigarettát eltartva, hogy ne pirítsam meg semmidet, és mosolyogva fogadom az üdvözlésed, és vállat vonok kicsit.
- Stresszes hét. Stresszes hónap. Tudtad, hogy Benő magához vett még egy kutyát? Egy zsebcirkáló kis nyomit, aki állandóan ugat, mint aki haragszik a világra, és csúnyán néz rám? Ha közel megyek Benőhöz, mindig idegbeteg módon ugat, mint egy bolond. És mit mond? Azért vette magához, mert meglátta, és én jutottam róla eszébe. Hogy olyan az a minidög, mint én.
Nem szeretem Morcost, főleg, mert tudom, hogy hasonlítunk. Szerinte is bekaphatja a világ, meg szerintem is, ő is kicsi, én is. De látod, most sem tudok másról beszélni, csak rólad.
- Hogy vagy? Eltanultad a mai napot is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hisztek benne, hogy erre egyszer valamelyikünk igennel felel?
Kérdezem nyugodtan és őszinte érdeklődéssel tőled, mert esküszöm, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hozzánk közelállók ne azt tippelték volna, hogy együtt vagyunk-e, csókolóztunk-e, szerelmet vallott-e nekünk a másik, vagy, ami még ennél is merészebb, az, amikor azt kérdezed, hogy szexeltünk-e. Igen, most már igen. De mégsem vagyok képes kimondani, hogy igen, hogy a most aztán igazad van Norina, mert jóóó mély nyomot hagyott bennem. Nem, nem és nem. Előbb Benővel kellene beszélnem, csakhogy ugye vele meg nem tudok, mert nem tudok a közelébe menni.
- Tudom, pont olyan, mint én. De akkor ennyi? "Helló, nem vagy itt, nem is kell, mert ez a kutya pont olyan, mint te, csak nem sért meg, mert az ugatását nem értem, így hihetem, hogy azt mondja, kedves vagyok, és nem azt, hogy basszam meg."
Mert hát én azt mondtam neked Benő, hogy bazd meg, és mit tettél? Éppen azt. Hát most akkor meg ugye jön az a kérdés, hogy hogyan tovább, utálom, ha nem tudok valamit, ha nem tudom a megoldást. Én mindig, mindent tudok. Én mindig, mindent megoldok. De nem. Ez most nem működik. Most egyszerűen olyan kétségbeesett vagyok.
- Csak szükségem volt egyre. Nem szeretnék eltompulni.
Egyre, vagy háromra, kérdezheted a két csikk okán, ami mellettem van már. Egész héten dohányoztam, mert tudod, majd így megjön a válasz. Richárd szólni se mert, mert szerintem ő is tudja, hogy most jobb, ha inkább elengedi a dolgot, mert majd megoldódik, majd megoldom. Nem nagyon szól inkább bele, mert egyelőre még engem sem tud hova tenni. Haragudnom kellene érte? Nem. Inkább neki, mert ennyi idő után se tudom nem Richárdnak hívni.
- Ő a legjobb barátom attól a naptól, hogy itt vagyok. Sokszor veszekedtünk már, de most valahogy máshogy végződött a dolog, és ő lazán fátylat borítana rá, de én nem tudok, viszont gondolom beszélnünk kellene róla, de ő nem akar, ahogy kivettem a szavaiból, neki ez a mostani veszekedés, nem gond.
Nem, még mindig nem tudom megosztani azt, hogy szex volt, és azért másabb ez a veszekedés, mint a többi. Hogyan mész oda a legjobb barátodhoz, akivel összefeküdtetek, hogy "mizu", amikor te azt mondtad, hogy menne a barátság extrákkal, ő pedig azt, hogy az ki van zárva? Kellett nekem előbb kinyitni a számat Benő, ugye? Kellett nekem megint az okosabbnak lenni. A legjobb barátom vagy, és vágyok rád, izgatsz, most úgy rendesen, és ebből még nagyobb baj lesz, ezért is kerüllek inkább, és leselkedek utánad.
- Te is a legjobb barátom vagy, de ő volt az első. Érted. A legeslegjobb. Akivel együtt nőttem fel, aki mindent tud rólam és mindenhogyan látott már. Az, akit meg kéne ölnöm, ha azt akarom, hogy minden titkom titok maradjon. Ez bonyolult. Mesélj inkább valami vidámat. Mit tanultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ha valami bajom van, arra kiváló a munka. Igaz, hogy a munkaidőm csak két óra múlva kezdődik, én mégis éppen a hivatal felé tartok, teljes harci díszben, mert kattog az agyam, és annyi feladatot tűztem ki magam elé, amivel egy hét alatt egy normális ember képtelen végezni.
Csakhogy, rólam van szó, és amikor belendülök, akkor nem csak a józan eszemet vesztem el, de az időérzékemet is, és azt is, hogy felmérjem, mennyire fáradok el, vagyis, tökéletes minden. Az egész, úgy, ahogy van, maga a tökély. Csodálatos nyugalommal hullok bele éjjelente az ágyba, hogy hajnalban elmenjek futni, aztán bőségesen reggelizzek, hogy ne is akarjak megállni ebédelni. Mert, ha megállok, gondolkodni kezdek, vágyakat kezdek el érezni, és akarni akarom, hogy lássalak téged Benő, és az most nagyon nem fér bele a lelki világomba. Éppen ezért leslek még mindig távolról, ügyelve arra, hogy mások ne is láthassanak meg. Tudom, még mindig szánalmas vagyok.
- Helló.
Pillantok le rád, te fehér pamacs, akibe a kávémmal kilépve ütközök. Van egy olyan sejtésem, hogy akkor ragadtál le itt, amikor megláttál kifelé jönni az üzletből, és most azért nem vagy a gazdáddal. Csakhogy, kisbarátom, én gyorsabb vagyok, mint hinnéd, és egyetlen pillanat alatt rántok pálcát, hogy láthatatlan köteléket alakítsak ki közöttünk. Nem, nem kínozlak, olyan, mintha pórázt kaptál volna, így nem szaladhatsz el, nem mintha nagyon akarnál.
- A vajas kifli kell?
Tudtam, hogy te is csak egy olyan érdek pasas vagy, akinek csak az kell, hogy az asszony enni adjon. Vagy lány vagy, nem is tudom, meg se néztem, de a kiflit neked adva, békésen indulok el veled, mert lassan fel kell, hogy tűnjön a gazdádnak, hogy hiányzol, és akkor majd megáll, mi pedig utolérjük.
- Hé, Myra! Nem hiányzik valami?
Amúgy komolyan univerzum, de tényleg. Kutyák? Mindig kutyák?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert nem működne.
Ezt mind a ketten tudjuk, igaz Benő? Nem működne. Mert meghalnál mellettem, ahogy minden és mindenki. Olyan lennél, mint a virágok, akik kezdetben tündökölnek, majd időben halványodnak, és végül végleg eltűnnek. Meghalnál mellettem, mert mellettem csak a kaktuszok képesek életben maradni, de te nem vagy, és sosem leszel képes kaktusszá változni. És ha szeretnélek is, és szeretném is, te megmondtad, hogy nem menne, nem működne, nem működnénk. Kimondtad, nekem meg ég a pofám, amiért kiadtam magam, amiért azt mondtam, nekem menne. A legjobb barátom vagy, és az is maradsz, de én… én nem tudom, hogy tudok-e még az lenni.
- Kutyák.
Pillantok hátra, de nem bosszúsan, akaratlan is elmosolyodom. Kedvelem a kutyákat, de nekem sosem volt sajátom, nem akartam, hogy legyen, nekem elég volt az a had, akikkel Benőnk osztoztam, és Morcoson kívül még most is elég lenne. Jó, Morci is maradhat, csak ne csináljunk ebből ügyet.
- Jézusom!
Majdnem a vízben kötök ki, úgy megijedek, hát mi a jó frászt csapkodsz Norina, eszednél vagy?! A lelkiismeretem amúgy is taccson van, hát még jössz is azzal, hogy frászba kergess, nem hiszlek el téged! Elgondolkodva pillantok le rád, nyilván tépelődök, hogy azt mondjam, igen, vagy ne szóljak semmit. Tagadni nem tagadok, én nem szoktam hazudni, de erről beszélni. Mármint nyíltan. Nem megy.
- Nagyon régen nem voltál pasival, ha ennyire dugásközpontúan gondolkozol, ha jól sejtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elmosolyodok arra, ahogy azt mondod, jössz nekem eggyel. Ugyan. Ez csak egy figyelmes gesztus volt, egy természetes reakció. Szeretem a kutyákat, jobban, mint az embereket. De nyugi, én a kaktuszokat is sokkal jobban szeretem az embereknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy utálkozós lennék, hiszen, egy embert leszámítva tudok viselkedni. Az az egy pedig történetesen a legjobb barátom, igaz-e Benő? Hát jól megszívtad te is, mit ne mondjak.
- Hagyd csak.
Legyintek is egyet, mert ha mindenkitől elkezdeném behajtani az adósságaikat, akkor kovácsoltathatnék egy hatalmas trónt, és beleülve enyém lenne a mindenség, mert mire mindenki teljesít, az élet is véget ér. Nem fontos. Én nem szeretek senki adósa sem lenni, ám nem szoktam mindenre azt mondani, hogy jövök a másiknak, mert tudod Myra, veszélyes, hiszen a végén tényleg elkérik az árát. És azt nem szabad visszautasítani. Egy kicsit sem.
- Megértem, a helyében én is elmenekültem volna.
Pillantok rád széles mosollyal az arcomon, hogy érezd, viccelek is, meg nem is, mert azért egy idő után a futás is sok lesz, habár néha valóban jól esik. Mostanában rengeteget futok, főleg az erdőben, itt a faluban annyira idegen, és talán Lucifer is így járt, annyira sok impulzus érte, hogy esélytelen volt nem elterelődnie. Ne  hibáztasd érte.
- Talán inkább kint kellene futnotok. A városhatárban mondjuk.
Nem kell rám hallgatnod, de ott tudom, hogy nem érheti annyi ember, annyi illat. Könnyebb sokkal magad mellé szoktatni az ebet, mint így, hogy minden négyzetcentiméter kalandot rejt. Persze, pont én osztom az észt, az egyetlen ember, akinek még csak egy puffskeinje se volt soha. Kiváló tanácsadó vagyok, tudom, nem kell mondanod Mirus.
- Köszönöm, próbálok jó képet festeni a polgármester személyes környezetéről.
Mert most már én is része vagyok Konrád életének, rajtam keresztül vezet az út hozzá. Még alapozót is használok, hogy az emberek a lényegre koncentráljanak, mert bizony nektek, kedves emberek, szokásotok a pöttyeimen elidőzni, méghozzá kínosan hosszan.
- De van egy kis időm, ha gondolod, mehetünk együtt egy darabon. Vagy siettek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ismerem magunkat, kettőnk dinamikáját, és eltaposnám őt, meggyűlölne.
Lehet, hogy ti ezt nem így látjátok, de én tudom, és Benő is tudja, na nem mintha ő belegondolt volna, olyan opcióba, hogy ő meg én, mert élből elutasította a lehetőséget is. Igaz, barátom? Élből nemet mondtál rám, és ez nem csak egy flegma nem volt, ami amúgy igen, hanem egy olyan nem, ami nem. A szemed, a szád, az arcod és a tested is ellenem volt, minden. Megkaptál és nem kellek. Bárcsak sosem történt volna meg, bárcsak sosem mondtam volna azt, bárcsak inkább megütöttél volna. Azt túlélem, ebbe belehalok.
- Veszekedtünk. Mert végre azt csináltam, amit évek óta mond, hogy csináljak. Amikor nem kaptam meg az állást vonatra ültem, és eljöttem Richárdhoz. Először hozzá mentem, mert ő a ... a .... rokonom.
Igen, engem is idegesít, hogy nem megy, hogy még most sem tudlak annak hívni, ami vagy. Nem tudom rád azt mondani, hogy "apa". Nem kellettem, a neved sem adtad nekem, hiába csináltál meg, nem volt bennünk semmi közös, és hogy miért nem? Mert belül ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Kívülről az én gyönyörű édesanyám köszön vissza, semmi sem árulkodik arról, hogy Vasváry vagyok, se az arcom, se a nevem, de még csak a hangom sem, de belül. Bennem magadra ismerhetsz és benned magamra ismerek. Pedig nem is éltünk együtt, sőt, talán összesen két napnyi időt sem töltöttünk együtt a huszonhárom év alatt, amit a földön éltem. Ajkaim a fintor és a mosoly között állnak meg, ahogy az a veszekedés újra felrémlik előttem.
- Szóval besértődött, hogy nem kértem tőle engedélyt. Hisztériázott, én közöltem vele, hogy bassza meg, és eljöttem tőle. Amikor bocsánatot kértem tőle, mert igen, képes voltam erre is, akkor meg kioktatott, szóval közöltem vele, hogy még mindig megbaszhatja... és hát... technikailag megtette.
A hajamba markolva hajtom be az arcom az ölembe, úgy, hogy a homlokom a térdemre döntöm. Cseszd meg Benő, de nagyon, mert így beszélve is róla, szörnyen zavarba jövök a testem reakcióitól.
- Megkérdezte, hogy hogyan tovább, én azt feleltem, hogy barátság extrával, ő pedig, hogy nem, és nem, nem azért, mert nem csak barátságot akarna, neki az extra nem kell, én voltam a hülye, mert nekem kellett volna azt mondani, hogy semmit sem jelentett.
De nem mondtam, mert ott és akkor a minden volt. Úgy is, hogy elszégyelltem magam azon, ahogy rám néztél, hogy hirtelen váltál el tőlem, hogy hirtelen lett hideg, nélküled. Azt kellett volna mondanom, hogy nem hatottál meg, de akkor hazudtam volna, és én nem hazudok.
- Kiábrándító. Ámbár, lesz egy házibuli a faluban, elmehetnénk. Tankönyvek kizárva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem odadobtam. Ez egy logikus megoldás lett volna.
De persze csak szerintem, mert szerinted, Benő az ki van zárva, hogy működjön. Életünk legjobb élménye után azt mondani, hogy a-a, ez nem fog működni, elég gáz, és tudod mi van? Pontosan azért kerüllek, mert ismerem magam, ha egy helyen lennénk, addig hergelnélek, amíg újra megtennéd, akaratod ellenére, és gyűlölném magam, gyűlölnél. És ezt nem akarom. Nem jó a mostani megoldás, tudom, de jobb, mintha semmik sem lennénk. Jobb, mintha gyűlölnénk egymást. Még akkor is, ha tudom, el fog jönni a pillanat, amikor látnunk kell egymást, amikor úgy kell csinálnom, mintha nekem menne csak a barátodnak lenni. Simán csak cseszd meg, Benő.
- Nem az, ő teljesen korrekt volt velem mindig. Én voltam szemét vele. Logikus, hogy sosem voltam opció nála.
Azt nem tudom mondani, hogy te sem voltál opció nálam, mert hazudnék, de mindig számított, hogy barátok vagyunk, Benő, esküszöm neked, hogy mindig ez volt a fontosabb, de amióta szexeltünk, minden olyan szörnyen bonyolult lett. Minden annyira rossz, annyira élhetetlen. Tudom, hogy félre kell tennem magam, ha azt akarom, hogy legyen még közünk egymáshoz, és nagyon szeretném, hogy legyen, hogy még opciók legyünk egymás életében, mint barátok. Nem élhetek a legjobb barátom nélkül, és ez az érv lesz a döntő.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó vele. Nem kellett a végén sem megjátszanom magam.
Mondjuk a vége, az még mindig fáj, az a pillanat, ahogy rám néztél, amikor felfogtad, hogy mi történik. Még mindig összehúzódom, ha eszembe jut, hogy mennyire borzalmasan felzaklatott az, ami akkor történt. Meg kéne makacsolnom magam, és bekopogni hozzád, olyan egyszerű volna.
- Ahh, együtt inni a maró bunkóság istennőjével? Pont erre van szükségem!
Vigyorodom el, mert mind a ketten ismerjük Odettet, ami a szívén az a száján és nem kedvesen, nem barátságosan, hanem úgy, ahogy nagyon is gondolja, pont úgy. Nekem pont ő kell, Norina, ez egy kiváló ötlet, mert Odett helyrepofoz majd. Az arcom felderül, és határozottan bólintok egyet.
- Ott leszek. Segítek kicsit Richárdnak, mert megígértem neki, hogy csinálunk valami közöset, aztán megyek.
A közösnél elhúzom a számat, mert nem tudom még mindig elképzelni, hogy mi ketten működjünk, de rendben van, egy esélyt adhatok a dolognak, elvégre nála lakom, a pénzéből vásárolok, illik esélyt adni neki.
- Na, mit tanultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hm.
Mondanám, hogy de könyörögtem neki, mert egyből felrémlik előttem, ahogy elszakítva egymástól ajkainkat, könyörögve kértem, hogy csinálja, hogy csináld, Benő, hogy legyőztél, hogy neked volt igazad, és azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy megéreztelek magamban, elromlottam. Totálisan tönkrementem, és nem tudom helyrehozni magam. Még Richárdnak is feltűnt a változás, ám ezt nem tudom megmagyarázni, neked se Norina, aki nyílván éppen most kapsz frászt tőlem a tény miatt, hogy elmosolyodok. Mert eszembe jut az érzés, az élmény, amit kaptam, és abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, pedig, mint tudjuk, nekem az valahogy nem szokásom.
- Nagyon érdekel ez az ok.
Felelem végül teljes nyugalommal neked, mert valljuk be, igen, minden okkal történik, de mondjuk könnyebben meg tudok magyarázni egy őrült kísérletező halálát okozó felrobbant bájitalt, mint ezt. Nem értem, hogy az univerzumnak, a világnak, bármely istenségnek vagy bárkinek miért volt jó az, hogy mi ketten szintet lépjünk, hiszen ez a szint egyelőre csak lefelé húz. Tudom, mit mondanál, beszélnem kellene Benővel, de mégis, hogyan megy oda az ember a legjobb barátjához, főleg azok után, hogy én azt mondtam, csináljuk még, ő pedig azt, hogy egészen kizárt ez így.
- A millió dolláros kérdés.
Most már mosolygokk, és közelebb húzva magamhoz az italt, meg is húzom, mert bármilyen furcsa a dolog, soha senki nem tette fel nekünk ezt a kérdést, úgyhogy igazán megtisztelő, drága Norina, hogy te vagy az első, aki szeretné ezt a helyzetet letisztázni.
- Richárd, ő az a férfi, aki felcsinálta anyámat.
Az égre pillantok, mert hidd el nekem, hogy pont ennyit tudok róla elmondani, viszont, tudod, mert mindenki tudja, hogy egyke vagyok, nincs testvérem, sosem kellett osztoznom semmin és senkit. Ezért is volt nehéz, amikor anya, mint egyetlen cinkosom, távozott a világből. Az én gyönyörű édesanyám, biztos most szomorúan nézel le rám, hogy még mindig nem vagyok képes annak hívni, ami, de nekem még Richárd. Még nem megy.
- Szóval lényegében igazoltad az elméletet, hogy aki nem csinálja, beszél róla.
Mert hát ez szex, valljuk be, Norina, hogy te szexuális szokásokról írtál varázslényeknél. Az arcomon játszó mosoly vidám, de tudom, hogy neked mennyire fontos a tanulás, olyan vagy, mint én, és ezért nem tudok olyan hosszan rosszalkodni.
- Sajnálom a varázslényeket, nagyon elszúrjuk mi, emberek a világukat, és ők mégis alkalmazkodnak ahelyett, hogy kinyírnának minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fél tizenegykor, mint annak rendje és módja, kiállok a recepcióhoz, arcomon azzal a semleges, hideg ábrázattal, ami ilyenkor lenni szokott. A fénymásoló szerelő mindenre IS megígérte, hogy kilenc után pár perccel, de még mindenképpen fél tíz előtt megérkezik, mert ha súlyosabb a probléma, akkor is szeretné még dél előtt megoldani. Mert péntek van, és mert pénteken senki se dolgozik hosszan. Viszont, ha drasztikus a probléma és már elmúlt fél tizenegy is, akkor valaki mégiscsak hosszan fog dolgozni és az én leszek, mert akkor a pálcámmal egyesével kell minden oldalt lemásolnom az összes tanácstagnak, két példányban, majd még kiküldeni őket baglyokkal ma feltétlenül, hogy a hétvégén tanulmányozhassák őket.
Kérdezhetné persze mindenki, hogy akkor miért nem azt csinálom, de a nagy helyzet az, hogy a rengeteg más dolog mellett ez csak egy mellékes szösszenet volt, ráadásul a polgármester úr épp egy utolsó egyeztető megbeszélést tart két napirendi ponttal kapcsolatban, vagyis, ha annak vége, akkor tudom én is véglegesíteni az anyagot, de mivel nemrég vittem be kávét és frissítőt, úgy vélem, dél előtt ez sem történik meg. Érzem a recepciós lányok tekintetét a hátamban, de nem érdekel, mert látom, ahogy végre a szerelő felbukkan a hivatal felé vezető úton, és én most már semmiképpen sem fogom megadni a sanszot, hogy ne találjon be hozzám.
Amint átlépi a küszöböt, felöltöm a legcsodásabb gyilkos mosolyom, és mielőtt bárki mondhatna bármit, előre lépek hozzá, és kedvesen - de tényleg - irányba állítom a titkárság felé, hogy kezdje meg a munkát minél előbb. Persze nem vagyok szívtelen, neki is készítettem frissítőt, és még kávét is adok vagy egy karórát, ami vijjog, ha késik, csak nekem ne csináljon plusz köröket.
Mondanám, hogy délután négykor az élet szép és én hazafelé tartok, hogy főzzek valamit Richárdnak, de nem, mikor az összes hivatali dolgozó már azt is elfelejtette, hogy dolgozott, én a pálcámmal egyesével másolom át a lapokat, nyomtató nélkül. A polgármester pedig úgy emlékezhet erre a napra, mint a szerelődekoltázsok legdurvábbikával való szembesülés világnapja. Nem lehet minden felhőtlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallom, ahogy odabent motoszkál valaki, kiszól, de az ajtó okozta tompaság miatt nem hallom, hogy nem ő az, és máris kicsit jobb kedvre derülök. Szeretem az átható tekintetét, az emberekben mindig a szemük fog meg először, a kék szem pedig különösen nagy hatással van rám. Ahogy mosolytól felfelé gördülő ajkaim elnyílnak, hogy köszöntsem, az elém táruló látványra úgy fagy belém a szó, és hirtelen csak gyors egymásutánba pillogok hármat, próbálva megemészteni a látványt, és nem hangosan kimondani a kérdést, hogy: te most fiú vagy vagy lány?
- Um. Ruben?
Nem ismerem, ebben biztos vagyok, szerintem sosem hallottam még, hogy bárki is ezt a nevet mondaná. Ruben. Ritka és különleges, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még nem volt vele dolgom. Viszont a másikat elnézve, lehet, hogy be kellene dobnom a "hogyha egy jó ügyvédre van szükségetek" szöveget, de helyette csak teljes nyugalommal, iróniamentesen felelek neki.
- Titkárnő vagyok, nem kurva.
Mert, ha ez a Ruben éppen valamelyik nőjével van, akkor gondolom ő ilyen selyemfiú vagy hímringyó a környéken, és nekem az olyanokhoz nem nagyon van közöm. Én szeretem tudni, hogy az, akivel lefekszem, kivel volt együtt azelőtt, hogy vele lefeküdtem volna. Hm. Igen, ezzel a magyarázattal meg is lehetne indokolni, hogy miért szexeltem a legjobb barátommal, hiszen ott voltam minden barátnőjénél, és oh, fúj, nem, ez mégsem jó, mert azt a hisztériás tyúkot nem akarom még csak gondolatban sem felidézni. Istenem Zsófia, koncentrálj.
- Ami azt illeti, én Mester urat keresem, de valószínűleg rossz a házsszám.
Vagy az is lehet, hogy Ruben meg az ajtóban álló a testvérei. Az ajtóban álló... lány. Vagy egy lázadó meleg fiú vagy egy leszbikus lány. Szörnyen klisés vagyok, tudom.
- Nem tudod, hogy őt merre találom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szóval lány. Oké. Hihetetlenül megtévesztő, és simán el tudom róla képzelni, hogy számos olyan csínyt követett el az életében, amik miatt az itt híres, vagy inkább hírhedt Felagund professzor már régen felmondott volna. De nem, ő nem volt itt, emlékeznék rá. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy régebben nem úgy nézett ki, mint, ahogy most kinéz.
- Oh. Ezen azt hiszem, segíthetünk.
Mert ha kell, tudok én olyan arcot mutatni, amilyen a munkahelyemen is mutatok, és nem nagy változásokról van itt szó, csupán szemem zavart, kedves csillanása tűnik el, helyette nyílt, de szigorú lesz, határozott. Mosolyráncaim tovatűnnek, ajkaimon a játszi báj mintha ott se lett volna. Hirtelen, mintha egy másik ember lennék, a kisugárzásom is megváltozik, van benne valami határozott és tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy az ember egy kis fegyelemmel mennyi mindent képes elérni. Az egyik szemöldököm egy kicsit megemelem, de aztán vállat vonva lazulok el megint.
- Jogot tanulok, a tárgyalóteremben nem kedvelik a harsányakat.
Alapból én olyan voltam, mint amilyet az előbb mutattam neki, de amióta Richárddal élek, Benővel "barátkozom", Norina közelében vagyok, teljesen mássá váltam. Újra elkezdtem lazább lenni, újra elkezdtem emberivé válni. Tudom, hogy a minisztériumban töltött idő alatt nem feltétlenül én voltam a legkedvesebb ember a világon, de rá kellett jönnöm, hogy olykor lehetek egészen emberi is.
- Igazából a hivatalsegéd ottfelejtette a testületi ülés anyagát, amit fontos lenne, hogy átnézzen a közeljövőben történő változások miatt. Mivel elég vastag anyag, jobbnak láttam elhozni neki. A rokona vagy? Mert akkor itt hagyhatom végül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem szeretem kiadni magam.
Sokan jönnek, akik nem csak annyit mondanak, hogy a "polgármester úr vár", hanem egész anekdotát adnak elő arról, hogy miért is jöttek. Én a rövid mondatok híve vagyok, azoké, akik nem kötik az orromra a miérteket, mert nem akarom tudni. Én sem úgy jöttem ide, hogy azt mondjam, egy halott anya gyereke vagyok, aki a másik szülőjénél lakik, annál, aki még csak a nevére se vette, és akinek képtelen azt mondani: apa.
- Az én szakmámban úgy vélem, hogy az a legfontosabb, hogy jó és szakértő legyek. Egy ügyvéd, egy titkárnő, ők mindig sokadlagosak. Az, akit az előbb láttál is én vagyok, vagyis, amíg a minisztériumban dolgoztam, ilyen voltam.
Már tudok róla beszélni, már nem fáj. Akkor a bukás nagyon megviselt, mára rájöttem, hogy hálás vagyok azért, amiért nem ott vagyok, hanem Daróczy Konrád szolgálatában állok. Nagyon sokat fejlődtem itt, sokkal többet tanultam, mint az elmúlt évek alatt odaát és noha felmerült a kérdés, hogy a csinos kis "dr." megszerzése után maradok-e, nálam nem volt kérdéses egy pillanatig sem a dolog. Nem akarok visszamenni, nem akarok mást csinálni. Szeretem azt, ahol most vagyok, aki most vagyok. Úgy vélem, hogy remek emberek vesznek körül, és biztosított a folyamatos fejlődés is.
- Óóó, akkor Ruben gondolom a testvéred, ezért gondoltad, hogy én meg ő...
Nem tudom, hogy ki a srác, de gondolom akkor Adrián a rokonait fogadta be, mondjuk Lacika szempontjából ez egy jó döntés, fontos, hogy egy gyerek közel tudja a rokonait, hogy több szempontot ismerjen meg a világgal kapcsolatban. Szerencsés gyerek. És jobban megnézve a lányt, egyértelműen látszik, hogy szép vonásokkal rendelkezik, olyanokkal, mint Adrián, vagyis minden bizonnyal valóban rokonokról van szó. Milyen ostoba is vagyok! Pedig nagyon egyértelmű, hogy rokoni szálak fűzik őket össze.
- Hollóvölgyi Zsófia.
Fogadom el a kezét, és finoman szorítom meg. Igazán szép, ahogy így hosszan nézem őt, kedves a mosolya, és lenyűgözőek a szemei. Igen, a szemei kifejezetten igézőek, és én azon kapom magam, hogy elveszve bennük, ujjaim között tartom a kezét, így apró pírral az arcomon eresztem el, és nyújtom felé a barna borítékot.
- Minden benne van, a felnyitását ismeri, másnak nem nyílik ki, rokonnak sem. Fontos lenne, hogy hétfőre átnézze az aktuális ügyeket. Van benne egy meghívó is, hétfőn este hat órára. Lenne egy zártkörű, rendkívüli testületi ülés, amint mindenképpen meg kellene jelennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A mosdóba lépve, miután megállapítottam, hogy senki sincs bent, gyorsan javítottam a rúzsomon, ami, habár tökéletesen állt, mégis mintha kicsit fakult volna az elmúlt órákban, így muszájnak éreztem, hogy egy kicsit a barnásságán erősítsek. Ma nem sminkeltem túl, a pöttyeim halványodtak is kissé így, hogy már nem nagyon bújik elő a nap. Szájra dolgoztam, és a hajamat hullámosítottam, hogy azért mégis legyen valami játék abban, ahogy kinézek. Ma ugyanis Adriánnal, vagyis Mester úrral dolgozom együtt délután, sorra véve az ügyeket, amiket a legutóbbi testületi ülésig még pontosítani kell, és állítólag ma sokan fél napot távol lesznek oktatás miatt, vagyis szinte csak ketten leszünk az egész épületben.
Tudom, tudom, ez nem más, mint egy kislányos ábránd, mégis, mikor eszembe jutnak opciók, hogy miket lehet tenni egy tárgyalóterembe ketten, akkor elpirulva húzódnak ajkaim szélesebb mosolyra, és lehajtva a fejem korholom magam kissé. Na de Zsófia! Mély levegőt véve, majd azt lassan, nagyon lassan kifújva űzöm ki a fejemből az illetlen gondolatokat. A nagy helyzet az, hogy tökéletesen tisztába vagyok vele, hogy egy olyan férfinak, mint ő, nyilvánvalóan van valaki fontos az életében, és nekem nem lehet ő több, mint egy ábránd. Egy nagyon hiteles és nagyon változatos képességeket felvonultató ábránd, aminek hatására olykor nőnek érzem magam, és úgy is viselkedem, mint egy nő. Ami fontos, hogy nem szabad, hogy ez az egész elvegye az eszem, és ne a munkára koncentráljak, éppen ezért engedem el a dolgot, és csúsztatom rajongásom agyam egy hátsó szegletébe. Vagy legalábbis valami olyasmi, dolgoznunk kell, ez a fontos.
Szusszanva lépek ki végül a mosdóból, megfésülködve, komoly arccal, mint akit nem képes egy intelligens, jóképű férfi jelenléte megérinteni. Még jó, hogy szeretek precíz lenni, nehéz kirángatni, így, mikor az aktákkal a kezemben belépek a helyiségbe, már nagyon a részletekre fókuszálok.
- Mielőtt elkezdjük, hozhatok önnek valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Máris hozom, Mester úr.
Nem ér meglepetésként, olyannyira nem, hogy az itt töltött idő alatt már kitapasztaltam, hogy milyen hőmérsékleten szereti, sőt azt is, hogy melyik pohártípust preferálja. Szeretek ilyen apró figyelmességekkel kedveskedni, mert az embereknek jobb kedve lesz tőle, habár, nem sűrűn láttam még másmilyennek, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, amikor azok az átható kék szemek viharosan dúlnak.
Kilépve a helyiségből, arcomra visszakúszik az a mosoly, amit nem merek felé mutatni, mert tudom, hogy nekem nem lenne nála esélyem. Ő túl jó és amúgy is, a komoly férfiak nem szívesen keverednek a munkahelyükön intim viszonyba egy titkárnővel. És itt ugye jöhetne az, hogy technikailag jogásszal, de gyakorlatilag nem, mert én nem akarok most feljebb lépni, nem akarok mást csinálni. Örülök annak a bizalomnak, amit belém fektettek. És nekem jó így most, nem kell több, nem vágyok többre, így is számos ügyben segítek. Gyorsan tálcát veszek elő, szalvétát helyezek rá, poharat és két üveg vizet, mert valóban hosszan leszünk itt, és ha nem is iszik meg kettőt, biztos vagyok benne, hogy a másodikba is belebont majd. Ezekkel együtt lépek vissza, újra a hivatali mosolyommal az arcomon, és helyezem le kartávon belül, de nem zavaró helyre tőle.
- A mai alkalom két részre oszlik. Az egyik fele, hogy átnéztem a korábbi szerződéseket, olyanokat, amik még Wittner úr előtt köttettek, bérleti szerződések, telekhasználattal kapcsolatosak. Nagyon sokban tévesen van idézve a törvény, ezeket kijavítottam. Mivel nincs a településnek alpolgármestere, így két tanácstagnak kell őket aláírnia. Az egyik értelemszerűen Odry kisasszony lett, a másiknál pedig önre gondoltam.
Mivel elég tetemes a kupac, most csak finoman húzom közelebb, jelezve, hogy az volna az. Tudom, hogy sok, de reménykedem benne, hogy ha mondjuk bizonyos blokkokban csinálja, akkor nem tartja majd annyira vészesnek.
- A másik felében pedig arra gondoltam, hogy tájékoztatom a települést érintő egészségügyi változásokról, a legújabb rendeletekről, kötelezettségekről, és a jelenlegi ellátásban felmerült kérdésekről. Önnek ez így megfelel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha tudná Benő, hogy most mit érzek az irányába, akkor valószínűleg elsajátítaná a fává változás mesés képességét, mert tudja, hogy a természet bántalmazása ellen vagyok. Történt ugyanis, hogy egy hülye vitában, hülye fogadást kötöttünk, amit én hülye elvesztettem, így most egy hétig morcossal kell élnem. Nekem. Vele. És ezt totálisan komolyan is gondolta. De nem ám úgy, hogy mondjuk én költözök a vadőrlakba, és akkor papás-mamást játszunk a kutyákkal, hanem, hogy a kis dögöt költözteti bele az életterembe. Most otthon van nálam a kis tálja, az a párna cucc, amint aludnia kéne, de persze nem ott alszik, hanem a fejemen. Én amúgy teljes mértékben kutyás vagyok, de Morcost nagyon nem kedvelem, mert ő egy bokafogó, és mert mindig ugat, és mert Benő azért hozta el a menhelyről, mert azt mondta, meglátott benne engem. Leginkább ezért nem leszünk mi soha jóba a kutyával.
De ha már le lett paterolva, hogy szitterkedjek felette, akkor nem zárhatom be, mert az kínzás lenne, és mert már így is történt pár baleset Richárd antik bútoraival, inkább nem kockáztatnék. A kutyával felszerelkezve, kosárral a karomon, mint valami elfoglalt, de biofüggő üzletasszony sétálgatok a sorok között, hogy zöldségeket és gyümölcsöket vásároljak, mert ha Richárdon múlik, akkor csak húst fogyasztunk reggeltől estig. A középkorú férfiak szörnyűek, hát még az olyanok, akikkel együtt él a lányuk, aki csodálatos. Ez lennék én, ugyebár.
- Héló!
Húzom vissza a kutyát, aki most már harmadszorra meg rá az előttünk sétáló lánylábára. Nem megharapni szándékozik, hanem nyalogatni. Morcosnak mostanában ilyen bokanyalogató fétise van, nem tudom, hogy honnan tanulta, mert az feltűnt volna, ha Benő is ilyet művelne. Szóval a rászólás most a kutyának szólt, de lehet, hogy egy picit hangos volt, és a lány értékelheti úgy, hogy neki szóltam. Hoppácska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Hogyan?
Értetlenül pislogok rá, mert nem tudom, hogy miért is mondja. Bocsánatot kér tőlem? De mégis miért? Hacsak nem mogyoróvajjal kente be a bokáját, vajmi kevés oka lehetne neki rosszul érezni magát, hiszen történetesen az én kutyám, vagyis egész konkrétan Benő kutyája az, aki rossz fát tett a tűzre. A nagy helyzet az, hogy olyan távol áll tőlem az állatokkal való foglalkozás, hogy az csak na, meg én a nagyobb testűeket szeretem, ezzel a pici verzióval olyan nehezen boldogulok. Talán tényleg igaz rám, hogy olyan vagyok, mint ő, mert néha egyszerűen magammal se találom a hangot.
- Nem neked szántam, hanem a kutyának.
Akit most is próbálok visszahúzni, de úgy tűnik nagyon tetszik neki a lány bokája. Esküszöm, csak vicceltem vele, hogy egy nap ez a kutya egy bokába lesz szerelmes, nem gondoltam volna, hogy tényleg meg is történik. Aztán nézd meg, hát kis híján képes elhúzni is, csak, hogy megkapja, amire vágyik. Erősebben fogok rá a pórázra, mert érdekes módon, ha Benő ott van, akkor nem csinál ilyet.
- Morcosnak hívják, okkal. De úgy tűnik, hogy a te lábad nagyon megfogta. Lehet jó íze van a bőrödnek, és azért.
Mosolygok rá viszonylag kedvesen - ez a másoknál sima mosolygás -, ám, ahogy megpillantom az egyik árus tekintetét, úgy jövök rá, hogy ez akár még zaklatásnak is beillene, és kislányokat ilyen szövegekkel szoktak elcsalni. De ha védekezek, az még gyanúsabbá tesz. Csodálatosan indul ez az ismeretségem is. A táskámba nyúlva egy csomag nedves törlőkendőt nyújtok át neki.
- A kutyanyál ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Van az, amikor képtelen vagy ellenállni valaminek, amit éppen csak a szemed sarkából láttál, valaminek, ami agyad egy hátsó szegletében elkezdi vadul verni a tamtamot, hogy akard. Nálam ez a vulkán süti, amit nem szeretek, mert túl csokis, de most az égzseléhez nincs mégsem annyira kedvem, így csak nézem a választásom, de nem nyúlok hozzá. Hát ez szívás, pedig az ember gyerekének ilyenkor kellene lendületbe jönnie, hiszen édesség is, de mégsem, és ráadásul levitálni is tud az ember utána.
- Hozok egy lávasütit.
Hozom meg végül a döntésem, nagyjából három perc masszív belső vívódás után. Kezeimet határozottan az asztallapra teszem, megemelkedem, miközben Richárd egy galleont tesz az asztalra. A szemöldököm megemelkedik, de szó nélkül veszem el a pénzét, hát most erre mit mondjak? Szerintem fogalma sincs róla, hogy egy lávasüti sarlókban és knútokban mérődik, nem galleonban, de mindegy. Ezeket a pénzeket félre szoktam tenni, és karácsonykor a menhelynek veszek takarókat belőle.
- Egy pasas az előbb tizenhármat vett meg belőle.
Forgatom meg a szemem, ahogy jó pár perc után visszaülök az asztalunkhoz, és az asztal alatt tartott táskatartón pihenő táskámba visszacsúsztatom a mobilom, mert nagyon rossz szokásnak tartom, ha valaki állandóan nyomkodja, de visszaírtam Benőnek, hogy ma nem jó, mert Vasváry családi programot tartunk, amire közölte, hogy szar kifogás. Pedig tényleg vele vagyok. Felpillantva azonban, hogy szóljak valamit a férfihoz, akivel jöttem, megdöbbenve tapasztalom, hogy nem ő ül velem szembe, hanem egy teljesen ismeretlen fickó. Ajkaim akaratlan nyílnak el, ahogy egy "óóó helló" tekintettel végig nézek rajta. Biztos, hogy jó helyen ülök, mert a táska az enyém, de ezen túl valóban olyan, mintha nem tartozott volna senkihez. Valljuk be, most lehet, hogy ez nagyon ciki, de egyáltalán nem bánom, hogy nem ő az apám, mert, ami a fejemben lejátszódik hirtelen vele kapcsolatban, az számos országban büntetendő.
- Öhm... helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igaza van, én igen hamar ítélkeztem.
Mi a fene? Azt hiszem, kaptam egy kisebb sokkot, nem csak azért, mert a férfi velem szemben nem Richárd, hanem mert a hormonjaim már megint szórakoznak velem, és gyakorlatilag úgy viselkednek, mintha egy kanos tizenöt éves fiú lennék, akit egyszer megérintett egy tanárnő, amikor elbambult, és azóta mindenkire ráizgul. Nagyon nagy bajok lesznek itt, ha nem tanulom mag nagyon gyorsan túltenni magam az érzékelhető apakomplexusom. Eddig tagadtam, hogy az lenne, és azt mondtam magamnak, hogy Adrián, vagyis na, Mester úr kisugárzása miatt tartom őt igazán vonzónak, és történik meg, hogy olykor intimebb helyzetekben képzelem el őt, de lássuk be, ez az elmélet lassan megdől. Hogy miért? Mert szó szerint érzem, ahogy egyetlen pillanat alatt olyan szintű vágy robog át a testemen, mintha a hat húszas gyors lenne, és egyszerűen áldom az eszem, amikor még most is a nyakam köré lóg a sálam, mert különben eléggé látványosan tárulna a szeme elé, hogy izgalomba jöttem tőle, és már azon gondolkozom, hogy vajon milyen lehet. Ezt már kezeltetni kell, muszáj találnom egy pszichológust, aki nem néz rám totálisan zakkantként.
- Én... Zsófi vagyok.
Baromira lényegtelen mondjuk, tőlem aztán Julcsinak is hívhat, vagy, ahogy szeretne, de tényleg, csak ebből a halmozottan ciki helyzetből kavarodjunk ki valahogy mondjuk, az agyam hátsó felében elkezd motoszkálni az a gondolat, hogy hol lehet a férfi, akivel ide jöttem. Ééés tessék, nem kell nagyon levennem róla a tekintetem, hogy máris megtaláljam, egy csapat vihogó pincérnő társaságában. Arcomon fintorral keresztezem az asztal alatt a lábaimat.
- Vár valakit? Úgy tűnik a családi programunk véget ért, és amennyire kínosan indítottam, elszórakoztatnám. Vagy olvashat is, nem akarom zavarni, csak ciki lenne most arrébb kullogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha egyszer ez a kutya visszakerül Benőhöz, soha, de soha többet nem vagyok hajlandó még csak ránézni se. Az eszem megáll tőle, hogy mindig, amikor elindulunk valahova, akkor éget engem. Ez rendesen égetés, amit ő művel, és biztos vagyok benne, hogy szándékos. De most mit mondjak neki, én se örülök a helyzetnek, és csak azért mertem belemenni a fogadásba, mert biztos voltam benne, hogy nekem van igazam, vagy, ha nem, akkor tudom úgy alakítani a helyzetet, hogy nekem legyen. De nem így lett. Annyira nagyon befürödtem a helyzettel. hogy az valami hihetetlen, és most bőségesen megiszom a levét, ahogy az a mellékelt ábrán is látszik.
- Ugyan.
Most erre mit mondjak? Elvégre az én kutyám - se - nyálazta össze az ő bokáját, az a minimum, hogy valahogy megpróbálom kármentesíteni. Vennem kéne neki valamit talán kárpótlásul, de akkor meg elterjedne az, hogy én vagyok a cukrosnéni a környéken és az ilyen Jolika félék, akik amúgy is ki vannak élezve a polgármesterre, figyelnek engem is, mint a titkárnőjét, keresik, hogy mikor cselekszem valami olyat, amikor panasszal élhetnek ellenem. Az lenne aztán csak a szép menet, ahogy behoznák az ellenem szóló panaszt, én átvenném, és odaadnám a polgármester feleségének, hogy megint panaszkodtak, akinek nem mellesleg, szintén a rendelkezésére állok. Mondjuk én elvagyok velük, hasonlóak, mégis másabbak, de a precizitásuk és a munkamoráljuk dicséretes, nekem pedig más nem is kell.
- Hollóvölgyi Zsófia. Bagolyköves vagy?
Ha már úgy alakult, hogy egymásba futottunk, vagyis Morcos, akit jobb ötlet híján a kezeim közé vettem, amit a kis dög még élvez is, mert elnyújtózva a karomban figyeli az eseményeket. Hát persze, erre jó vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két választásom volt a mai napra, miután valahogy elszaladt az idő, és megint sikerült belecsúsznom a túlórába. Van egy csúnya földrendezési ügy, amire az előző években mindenki csak legyintett, most viszont kibukott a dolog, és a jelenlegi tulajok egymásnak mentek. Igen, az egyikőjük Jolika, és akárhogy is nézem a múltbéli ügyeket, amiknek az aktáit megtaláltam, nagyon úgy néz ki, hogy a nőnek van igaza, szemben a szomszédjával, csakhogy a most ide költözött fiatal férfi szülei éppen arra bővítették a házat, amerre a néni területe van. Nyilván, arról hallani sem akar, hogy mai telekáron kiszámoljuk a veszteséget, amit kifizetnek neki. Pedig a fejlődéssel együtt, most már sokkal drágább az a bizonyos négyzetméterenkénti ár.
Szóval mivel egyedül vagyok otthon, és senki nem várja, hogy ételt tegyek az asztalra, úgy döntök, hogy kirúgok a hámból, és fáradt agyam, valamint korgó gyomrom olyan étellel kényeztetem, amihez nincs közöm. Pizzára fáj a fogam, így egyértelműen a félszeműbe megyek, ahol kérek egy lángnyelv pizzát, amit gyerekkel már nem nagyon kéne majd fogyasztanom, mogyoróvajas sütit és mentás limonádét. Nem, amúgy tökre nem vagyok terhes, mert hát a Szentléleknek mostanában nem erre volt dolga, hogy csak úgy megáldjon. Egészen másról van itt szó.
De ha már szó van róla, akkor miért is ne nézném át megint az egész ügymenetet ahhoz, hogy lássam, nincs már semmi, amit el kellene intézni, és ha minden jól megy, akkor még ebben az évben, apám legnagyobb örömére, unokával lepem meg. Biztos oda meg vissza lesz tőle, amikor a drága bőr és famunka találkozik a zsírkréta csodálatosságával, vagy, amikor a finoman megmunkált fapadló nyomokban gyurmát és más technika órán használt eszközöket tartalmaz majd. Izgalmas időszak lesz... talán nem ártana az eladó házakat is megnéznem a környéken, hogy szegény Richárd ne omoljon össze idő előtt. Előveszem a prospektusokat, és amíg várakozom, elkezdek végigmenni a lépéseken, amiket az elmúlt hónapokban csináltam, remélve, hogy tényleg nem maradt ki semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elkezdem kihúzogatni a már kész dolgokat arról a listáról, amit az egész pakk mellé kaptam, de ugyebár mindannyian tudjuk, hogy mindent nem fogok tudni, ami bosszantani fog, és ami odáig fog vezetni, hogy az örökségemet, amit anya hagyott rám, elköltöm majd egy házra. Milyen felnőttesek lettünk itt kérem szépen, már nem csak a munka meg a munka van, hanem elkezdtem valós célokért élni. Egyért: Ririért. Egy igen nagy cél, hogy egy család legyünk, és legalább annyira izgalmas is. Teljesen elmerülök a papírokba, de ismernek már itt, pontosan tudják, hogy amikor aktuális lesz, hogy oda figyeljek, akkor jelezni fognak nekem, így nem is nagyon figyelek, egészen addig, amíg a Limonádé el nem áztatja a papírhalmot. Riadtan lépek egyet hátra, a listát felvéve, mert az szent és sérthetetlen, meg persze pótolhatatlan, és csak utána emelem a tekintetem az elkövetőre.
- Ha nem szereted a limonádét, azt máshogy is kifejezheted, Zsófi.
Mert ismerjük egymást, hiszen valamilyen szinten mind a ketten a "piacon" vagyunk, csak amíg ő teljesen elismert aranyvérű lányka, addig az én hátterem nem makulátlan. Nem érek annyit, mint amennyit a vérem akkor érne, ha papíron is tökéletes Hollóvölgyi-Vasváry családfaegyesítést jelentenék. Mivel a szüleim nem voltak házasok akkor, apám nem tett apai elismerőt rám, annak ellenére se, hogy lefuttatták a kötelező köröket, és fekete-fehéren leírta a dns vizsgálat is, hogy ő az apám. Mindenki tudja, hogy ő az, de nem kerültem hivatalosan felvezetésre, így ha valaki ezekből a körökből velem kötne házasságot, akkor megkockáztatná a vérvonal beszennyezését, és valljuk be, ilyet nem nagyon szeretnek csinálni. Szóval persze, engem is elvittek ezekre az összejövetelekre, suttogtak is a hátam mögött, hiszen megtűrtként szerepeltem mindig is. Mostanában már nem kötelez rá senki, nem is járok, az utóbbi évem teljesen aranyvér mentes volt, talán egy alkalmat leszámítva, amikor Richárdot kísértem el. Most pedig, hogy gyerekem lesz, még annyira se leszek értékes, mint eddig. Nem mintha azok közé tartoznék, akikért megveszve kapkodnak. Szeretem a nyugodt életemet. A pálcámat elővéve lépek vissza hozzá, és ajkaimon bujkáló mosollyal segítek felitatni a vizet.
- Ne aggódj, van belőlük másolatom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha, és amennyiben az apám nem adott olyan sok cukrot Erikának, akkor valószínűleg a szőke fejét mostanra az ottani ágyam párnájába fúrva, mély és ártatlan gyermeki álomba szenderült. Jól is van így, azt hiszem. Ez egy nehéz nap volt, és szeretem őt nagyon, de ma valahogy képtelen lennék mosolyogni. Megint az utolsók egyikeként hagyom el a hivatalt, az éjjeli őr már meg sem lepődik, miközben kifelé menet kellemes estét kívánok, és kilépve mélyet szippantok a csípős hideg levegőbe. Észhez térít, otthon még dolgoznom kell egy kicsit, de túl egy pár kérvény átnézésén, egy nagy, forró fürdőt fogok venni, gyertyákkal, illóolajjal, hogy aztán bezuhanjak az ágyba. Ennek a csodás képnek a reményében indulok el kopogós utamra, át a téren, megengedve magamnak egy apró mosolyt, pedig tényleg nyűgösnek érzem magam. Nők, teljesen hétköznapian viselkedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vajon, ha előbb merülök el a forró vízben...nem, azt nem szabad, mert egészen biztos, hogy akkor bealszom, reggel meg korán kell felkelni, iskolatáskát pakolni, meg úgy amúgy is, átmenni egyik házból a másikba, összeszedni a gyereket, visszamenni a másik házba, reggelizni, összerakni, iskola, hivatal. Az az egy baj van az ilyen napokkal, hogy teljesen megkavarják az ember reggeleit, és bele kell iktatni azt, hogy elmegyek a gyerekért, mert az apám nem hajlandó nem otthon aludni. Ahhh. Ezen gondolkozva veszem észre, hogy a mosolyomat viszonozzák, és bevallom a saját hibámból megnyomorgatott szívemnek nagyon jól esik egy viszonzott mosoly, egy tekintet. Nőnek érzem magam tőle, és ez azért feldobja az embert. De a tekintete... hirtelen torpanok meg, és gyanakodva pillantok rá. Nem a pasim, mert ha lenne olyanom, tudnék róla, de nem is rémlik, hogy találkoztunk volna. Egy zsebtolvaj? Szatír? Remek este lenne.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ma van a napja...
Ó baszki, hát nem hiszem el! Pedig szóltak róla, hogy lehetőleg emberi időben menjünk haza, mert azért a környék mostanában nem olyan biztonságos. Van nálam némi pénz, de valószínűleg kevés ahhoz, hogy ne öljenek meg. Remek. És mi a legszomorúbb? Hogy hirtelen az jut eszembe, hogy kiakadok, ha szellemként itt maradok. Utána persze eljutok addig, hogy nem akarom, hogy apám nevelje fel Erikát, meg odáig is, hogy azért csak meg kellett volna mondani Hegének, hogy a kis szívem hevesebben dobog iránta, mint illendő volna. Bár, gondolom, akkor ideje korán elmenekült volna.
- Hát... legalább tudom, hogy hogy hívják.
Azt hiszem, ez jó dolog nem. Zavartam kinyújtom a kezem, és nem is tudom, hogy ez most helyes-e. Gyilkosság előtt vajon minden gyilkos bemutatkozik, vagy most örülnöm kéne, hogy őt megnevelték? Egyáltalán minek nyújtok kezet. Mivan?
- Hollóvölgyi Zsófia. Örvendek.
Minek is? Meg akar ölni. Oké, kicsit drasztikusak vagyunk ma azt hiszem. Lehet, hogy rendes ember, aki csak eltévedt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vannak sejtéseim, de inkább mondjuk azt, hogy a homályban tapogatózok. Segítene?
Azért ez még mindig rendesebb, mint, hogy "tudom, meg akar ölni, csak kérem, ne legyen túl kegyetlen." Szóval gyakorlatilag kedvesebben, de mégis átadom magam neki, miközben azon agyalok, hogy legalább mobilja lehetne, hogy egy búcsú sms-t dobjak, viszont, ezt a titkot már bizony a sírba viszem, ha tényleg meghalok. Miért vagyok ilyen negatív? Ma még a teám se lett túl citromos, a fene ebbe a szürke időbe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Remélem, hogy rosszak, de nem tudom, hogy biztosan azok-e, viszont, ha szerinte rosszak, akkor rendben. Még bólintok is egy aprót, hogy akkor jó, aztán hirtelen megmerevedek, ahogy az ajkai az ajkaimat érik. Mikor is csókolóztam én utoljára? Van már vagy...egy éve is? Mennyire ciki, tudom! De most hirtelen olyan nagyon tetszik a dolog, hogy egy pillanattal később ösztönösen hunyom le a szemeimet, és viszonzom a csókot, sőt, nem csak viszonzom, de el is mélyítem. Az én képességeimmel a következő úgyis egy újabb év múlva lesz, addig meg, legalább legyen valami szép emlékem, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mit veszíthetek? Az életemet végül is nem, szóval miért is ne lehetne legalább a csók jó? Engedem, viszonzom, élvezem, és kihasználom az utolsó pillanatig, amíg csak lehet. Mint mondtam, az én szerelmi életem amennyire vérszegény idekint, olyan erősen pulzáló odabent, így aztán a második kérdésnél elnevetem magam.
- Csókolj meg egy vöröset nap, poénkodtak vele odabent.
Bökök fejemmel a hivatalra, de gondolom mivel Daróczy Konrád mellett vagyok, nem mertek annyira kekeckedni. A fene akarná egy ilyen miatt elveszíteni az állását, viszont Zétény, szerencsére, nincs a hivatal kötelékében.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy eszméletlen lepedőakrobatikát művelek veled, de sajnos ahhoz ki kéne törölnöm előbb valakit a szívemből.
Pedig valószínűleg az lenne a leghelyesebb, ha most tényleg kikapcsolnék vele, de nekem az úgy nem megy, ha nem vagyok teljesen szabad, és jelen pillanatban nem vagyok. Fene essen belé...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Inkább nem avatom be abba, hogy valahol az agyam hátsó szegletében megvolt ez a dolog, csak valahogy baromira nem találtam viccesnek, aztán most meg, hogy vele megtörtént, nem csak, hogy viccesnek tartom, de nagyon sajnálom, hogy nem mehetünk ennél tovább. Mennék, de nem szabad, mert tudom, hogy utána sokkal rosszabb lesz. Előbb le kell tisztáznom ezt az egész Hege-ügyet, leginkább magamban, mert őt nem szeretném emiatt elveszíteni, és nem akarom, hogy aggódjon értem, mert érzéseim lettek iránta. Aztán utána, ha majd már tudom, hogy nem érzem magam rosszul, ha mással vagyok, akkor, azt hiszem, még az is előfordulhat, hogy megkeresem. De nem tudom, hogy mennyi idő lesz, mert sosem voltam még szerelmes. Sosem éreztem még ennyire sok kínt és boldogságot, sosem álmodtam még olyanokat, mint mostanában. Nem tudom, hogy ez hogyan működik.
- Köszönöm.
Emelem meg egy kicsit a rafinált névjegykártyát, amit aztán a pénztárcámba helyezek. Nem indulok el azonnal, előbb megvárom, hogy ő egy kicsit távolabb legyen, és megengedek magamnak egy apró kuncogást. Ez egy különösen káoszos és mégis végtelenül bájos nap, azt hiszem. Azonban jobb, ha most már indulok, mert ha így folytatom, csak egy gyors zuhany marad estére.