Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Gondolván, hogy mi baj történhetne, ha sétálgatok egyet a faluban, mosolyogva indultam el. Eddig nemigen volt alkalmam felfedezni a kicsiny falut, mert mindig volt valami dolog, de így, hogy a cikket sikerült még időben leadnom az Edictumnak, talán egy kis sétát megérdemelhetek. Óvatosan battyogok a szökőkút felé, megtartva a két méter távolságot, mielőtt beleesnék - mert igen, képes vagyok rá -, és csillogó szemekkel csodálom a vizet nyugalomban, egészen addig, amíg egy öltönyös férfi nem lép oda hozzám, rózsával a kezében. Mondom öltönyös! Megilletődött tekintetemet emelem rá, hogy aztán rögtön le is süssem szemeimet. Érzem, ahogy a vörös legszembetűnőbb árnyalata kezdi el beborítani arcomat, amikor meghallom a bókot. Mély levegőt véve, de fejemet továbbra sem felemelve, veszem el a felém nyújtott rózsát.
- Köszönöm - motyogom a macskakőnek, kezemet rögtön visszatéve magam mellé. Hogy mit köszönök? Valószínűleg a bókot is és a rózsát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gondolván, hogy mi baj történhetne, ha sétálgatok egyet a faluban, mosolyogva indultam el. Eddig nemigen volt alkalmam felfedezni a kicsiny falut, mert mindig volt valami dolog, de így, hogy a cikket sikerült még időben leadnom az Edictumnak és a többi kiadónak is, talán egy kis sétát megérdemelhetek. Óvatosan battyogok a szökőkút felé, megtartva a két méter távolságot, mielőtt beleesnék - mert igen, képes vagyok rá -, és csillogó szemekkel csodálom a vizet nyugalomban. Nem tudom, hogy a tisztáson kívül meglátogattam-e itt bármi mást eddig, de úgy érzem, ha már tombol a vénasszonyok nyara, akkor megérdemelhetem egy kicsit és kiélvezhetem. Ez egészen addig működőképes is, amíg egy öltönyös férfi nem lép oda hozzám, rózsával a kezében. Mondom öltönyös! Megilletődött tekintetemet emelem rá, hogy aztán rögtön le is süssem szemeimet. Tudom, hogy ez egy kis falu és bármi megtörténhet, de azért erre nem számít az ember lánya, ha eljön egyet sétálgatni a délután folyamán. Érzem, ahogy a vörös legszembetűnőbb árnyalata kezdi el beborítani arcomat, amikor meghallom a bókot, és hirtelen zavaromban összeszorítom szemeimet. Mély levegőt véve, de fejemet továbbra sem felemelve, veszem el a felém nyújtott rózsát.
- Köszönöm - motyogom a macskakőnek, kezemet rögtön visszatéve magam mellé, immár rózsával benne. Hogy mit köszönök? Valószínűleg a bókot is és a rózsát is, hiába nem merek a férfi szemébe nézni, pedig tudom, hogy így lenne illendő. Egyszerűen nem megy, bármennyire is szeretném megnézni az illetőt, aki ennyire kedves, és... nem. Nincs és. Mély levegőt veszek, halkan kifújom azt, majd feltekintek az előttem álló férfira, hogy egy halvány és zavart mosoly mellett, talán magabiztosabban is, de megköszönjem ismét.
- Köszönöm, nagyon szép - óvatosan emelem orrom felé a rózsát, hogy egy jókorát szívjak be illatából. Kellemes, olyan rózsás illatú, mint amilyen illatot egy ember vár egy rózsától. Nos igen, inkább ne menjünk bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bántani? Félni tőle? Mégis... szemeim kikerekednek, ahogy eljut a tudatomig a probléma forrása, és csak meredten nézek az előttem állóra. Én nem félek tőle, elképzelni sem tudnám, hogy bántani szeretne, amikor rózsát osztogat a nőknek a tér közepén. Mégis a viselkedésem vezetett minket idáig, így valahogy illene korrigálnom ezt. Igen, illene, ám hogyan? Ilyen helyzetben örülök, ha levegőt nem felejtek el venni, nem hogy még neki álljak magyarázni, nem félek tőled, csak ilyen vagyok, és zavarba hoztál, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Én... én nem félek - harapom be alsó ajkamat mondatom végére, hogy pilláim ismét a macskakőnek a különleges mintázatát fürkésszék. Semmi extra amúgy, egyszerű, fekete, csúszós macskakő. Olyan, amin télen kitöröd a nyakadat. - Csak, öm... nem szoktam hozzá ehhez - mélyet lélegzem, majd pár másodperc múlva rezzenek össze, ahogy megérzem egy lágy szellő érintését arcomon. Reflexszerűen nyúlok oda, meglepődött és zavart tekintetemet a férfira emelem. Ezt mégis hogyan? Hiszen meg sem mozdult, nem csinált semmit, nem mormolt semmilyen bűbájt, de én biztos, hogy éreztem valamit az arcomon, amit ő idézett elő.
- Köszönöm - ajkaim kissé elnyílva maradnak a szó végére, mert még most sem tudom mi történt az előbb. Valami vagy valaki hozzám ért, de a férfi nem moccant, és én totálisan nem értem, hogy most mégis mi történik. Oké, mit szoktam érteni, ami ilyen vagy ehhez hasonló szituáció, de értitek, nem? Elmegy mellettem, illata megcsapja az orromat, és ahogy meglátom arcának profilját egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha láttam volna már őt valahol. Valamikor. Ez elég tág, de mégis, olyan ismerős... hirtelen fordul vissza én pedig gyorsan lesütöm pillantásomat, nehogy azt higgye, hogy bámultam. Ez történt, de akkor sem kell hinni, nemhogy még tudnia!
- Ó - szorítok rá az egy szál rózsára kezemben. - Ez igazán kedves tőled, de nem szükséges ám - mosolyodom el lágyan. - Biztos van valaki, akinek szívesebben adnád - fejemet oldalra biccentve mosolygok tovább, mert bár a gesztus komolyan nagyon kedves, de nem hiszem, hogy ezt a rengeteg rózsát rám kellene pazarolni. Szinte biztos vagyok abban, hogy van valaki az életében, mert amikor... hm. Mikor is? Szemeim összeszűkülnek, alsó ajkamat beharapom, majd egy mély lélegzetvétel után szólalok csak meg.
- Ne haragudj - lépek hozzá közelebb egy lépéssel. - De nem találkoztunk mi már valahol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Egyelőre nemigen van senki az életemben - nevetek fel halkan, hogy saját zavaromat, és számomra a szituáció kellemetlenségét leplezzem. Ez a szingliség kezd egyre kellemetlenebb lenni, főleg mióta nem csak anyám és apám kérdezgeti folyamatosan, hogy van-e valaki az életemben, hanem mindenki más is, akivel valaha összefutok. Pedig, és mivel őszinte típusnak tartom magam, elmondom, hogy elég jól meg vagyok egyedül is, jelenleg nem hiszem, hogy szükségem lenne bárkire magam mellé. Rendben, néha érzem a magány súlyát a vállaimon, de ez elenyésző és mindig fel is találom magam. Van időm olvasni, Spike-ra, magamra. És az utolsó a legfontosabb. Végre van egy kis pihi az életemben, amit jelenleg és egyelőre semmi pénzért nem adnék oda senkinek.
- Húha - párat toporogva, szemeimet lesütve latolgatom az esélyeimet, majd egy féloldalas mosollyal nézek fel a férfira. - Köszönöm - nyúlok a rózsákért, hogy azt az egyetlen egy szálat hozzájuk illesztve szagoljak bele. Mélyet szívok illatukból, ami megtölti tüdőmet. Pár másodpercig lehunyt szemekkel élvezem az illatokat, majd belemosolygok a rózsákba, mielőtt pillantásomat a férfira emelném, aki folytatja. Ha elültem őket, akkor megerednek?
- Azta! - csapom össze tenyereimet, mint egy kislány, szemeim csillogása biztos elárul mennyire örülök is ennek az ajándéknak. Amint haza érek első dolgom lesz elültetni őket, és már azt is tudom, hogy hova. A bejárati ajtóig vezető út mellé fogom elosztani a rózsákat, szépen, egyenlő távolságra egymástól, ahogy azt illik, és ha megjön a tavasz, akkor - remélhetőleg - rögtön szólnak is majd nekem. - Ez nagyon klassz! Remélem a néni igazat mondott - komorodom el egy pillanatra, de hamar elmúlik, mert csak arra tudok gondolni mennyire szép lesz az út mellett, amikor erejük teljében virágba borítják az ajtóm felé vezető utat.
- Az voltam - összeszűkölő szemeimet a férfi arcára emelem, hogy meg tudjam magamnak nézni még jobban. Ismerős, ismerős, oké, és talán már azt is tudhatom, hogy a Bagolykőről, de akkor miért nem ugrik be? - Halty Lianna Zaina. Üdv - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva, nagyon figyelve arra, hogy másik kezemből egyetlen rózsa se csússzon ki. - Melyik házba jártál? - ha erre a kérdésre kapok választ, talán könnyebben be tudom azonosítani, a név után meg főleg. Mert ha ismerjük egymást régebbről, akkor ez egy csodálatos nap és talán nem leszek olyan egyedül, mint a kisujjam. Ami ugye nem probléma, de azért az ember mégis csak társas lény, na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Neked volt - vonom meg vállaimat mosolyogva. Csak felsandítani merek rá, azért mert ügyesen reagáltam, még nem lettem bátrabb a kérdéssel kapcsolatban, főleg, hogy elég kényes témát érintettünk. Egy faluban nem kellene meglepődnöm azon, hogy ennyire hamar "elkapkodják" a normálisabb lányokat, mégis meg vagyok. Egy azért, mert ezt ilyen nyíltan közli, és kettő, mert ezek szerint én is normálisnak minősülök, ami igen jól esik a lelkemnek, valamint három az előttem álló férfi nőtlen. A harmadikat azért ilyen nehéz elhinnem, mert, aki ilyen kedves az mégis hogy lehet egyedül? Virágot osztogat egy tér közepén, mindenféle ok nélkül, és ha van is oka, akkor sem kell tudnom róla.
- Ezt örömmel hallom - szorongatom a csokrot kezemben. - És azt is, hogy feldobtalak - mosolyodom el halványan. A rózsa illata tölti meg tüdőmet minden lélegzetvételnél. Nem is volt olyan rossz döntés kijönni sétálni egyet, bármennyire is ijesztő és zavarba ejtő volt a helyzet az elején, mostanra kellemes csevejjé alakult az egész, amit nem is bánok. Erre van most szükségem, társaságra. Talán nem is kívánhatnék magamnak jobbat, mint az előttem álló, aki nem erőltet semmit, bocsánatot kér, ha úgy van, udvarias, és mérhetetlenül aranyos. Komolyan. Borzasztóan cuki. Nem is értem, hogy az itteni nők esetleg vakok? Első benyomásra ebben a férfiban minden meg van, ami egy nőnek kellhet az életében.
A névre, mintha megmozdulna valami agyamban, de rögtön tovább is illan, esélyem sincs megfogni és tovább csűrni-csavarni, hogy vajon miért olyan ismerős. Egészen addig tart ez az állapot, amíg nem folytatja, és a nevek, amiket felsorol, nekem is éppoly ismerősek, mint ahogy ezek szerint neki.
- Navine, tizennégy - engedem el melegséget áraszót kezét a kézfogás után, majd orr ráncolva emelem rá pillantásomat és egy halvány mosollyal tekintek fel rá. - Nincs kedved átjönni egy kávéra, esetleg teára? Szeretném ezeket vízbe tenni, mielőtt a kezeim között halnak meg, amíg el tudom őket ültetni - emelem meg kissé a csokrot felé, hogy egyértelmű legyen. Nem szívesen szakítanám meg a beszélgetést, és jobb nem jutott eszembe, minthogy átugorjon pár órácskára, így legalább a beszélgetést sem kell megszakítanunk, de lehet... - Nem muszáj, csak gondoltam... - ahogy bele kezdek a magyarázkodásba, úgy hagyom abba rögtön is azt, alsó ajkamra ráharapva. Ennél kellemetlenebb úgysem lehet, csak csendben lesütöm tekintetemet, hogy ismét a macskaköveket számolgassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szám szélét harapdálva merülök el gondolataimban. Mégis hogy lehetne ezt megoldani? Anna volt az utolsó esélyem, és ha holnap beszélünk meg mindent, akkor más késő, én meg így is, úgy is felsülök, mert a legközelebbi időpont az körülbelül két hónap múlva lesz, én meg beígértem a következő havi számba a cikkemet. Remek, kérem, nehogy elfelejtsem felhívni a szerkesztőt meg a fazon titkárnőjét egy másik időpont miatt.
- Az is jó - forgatom meg szemeimet derűsen, mert jelenleg tényleg nem érdekel, hogy milyen alkoholos folyadék csúszik le a torkomon, csak egy pillanatra hadd felejtsem el a kavalkádot, ami körülöttem van. Szó nélkül huppanok le a Nikolai által kiválasztott asztalhoz, majd pillantásomat a plafonra emelem egy mély sóhajtás kíséretében. Ahogy visszatekintek a whisky már az asztalion vár ránk, ujjaimat a óvatosan fonom a pohár felé, majd Nikolaira nézek, megemelem felé poharamat, majd kortyolok belőle.
- Nekem most kellett volna a nő - mint egy durcás kislány fújtatok még egyet. - De mindegy, magamnak köszönhetem, maximum várok megint pár hónapot - vonom meg vállaimat. A társaságnak nagyon régen örültem ennyire, mert a gondolatok, amik nap, mint nap fejemben járnak egyáltalán nem szívesen látott vendégek már ott. Mindig vissza-visszatérek Henrikre, és Arie szavaira, mintha bármiben is igaza lehetne, főleg abban, hogy Henrik hívjon el engem, amikor azt sem tudja, hogy vannak ilyenek. Ráadásul hogyan?!
- Nem fontos. Tényleg egy seggfej - iszom egy kortyot, majd a pohár az asztalon koppan. - De valaki hazugságokat állít arról, hogy a cége nem is a környezetszennyezés ellen, hanem mellette van. Oké, ez így elég drasztikus - vonom meg vállamat. - De lesarkítva ennyi. És akármekkora seggfej is, ez nem igaz - ajkaimhoz emelem a poharat, kortyolok egyet, majd ujjaim között tartva a poharat állapodik meg tekintetem a férfin.
- Jól értesültem, hogy tiéd a hely? - jobb kezem ujjaival kezdek el dobolni az asztalon. Tudtam, hogy Nikolai nevezetű férfié a hely, de arcot nem tudtam hozzá kötni, de így, hogy az előttem ülő Nikolai, és még Weißling is, nem volt nehéz összerakni a képet. Jár a taps. És a keksz. Köszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ujjaimat morzsolgatva, alsó ajkamat harapdálva megyek el a pizzázó előtt körülbelül negyedszer. Dolgozik, hiszen látom a szememmel, mégsem merek bemenni, mert elég furán venné ki magát, hogy rátörök a munkahelyén, azzal a szándékkal, hogy akkor a megígért kávét behajtom, mint valami végrehajtó, és még meglepetést is hoztam neki. Mondanám, hogy muszáj volt, de nem, csak hirtelen ötlet volt az egész, ahogy otthon ültem. De most itt vagyok, és mindig abban reménykedem, hogy végez. De nem, úgyhogy mélyet sóhajtva fordulok háttal a pizzázónak, hogy akkor indulás van haza, de pár lépés után megtorpanok és szidva magam lépek be a Félszeműbe. Utam egyenesen hozzá vezet.
- Szia! - köszönök vidáman, hogy zavaromat leplezni tudjam. - Mikor végzel körülbelül? - ez a fejemben sokkal jobban hangzott, mint kimondva. Mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egy órája? - ráncolom a szemöldökömet értetlen, és magamban persze elhordom elég meleg éghajlatra magamat, amiért szerintem én konkrétan majdnem egy órája toporgok az étterem előtt. Hát ez zseniális, de mivel komolyan meneteltem oda meg vissza, így még csak azt sem mondhatom, hogy fáztam. Pezseg a vérem rendesen ám!
- Neeeeem - hárítom el az ajánlatot, ujjaim között szorongatom az ajándékzacskót, majd alsó ajkamra ráharapva eltekintek Balázs mellett, végül vissza rá. - Én csak... szóval... - na, és akkor eddig terjedt a tudományom. Kellenének a szavak, amikből megélek! - Tehát én csak... én csak azért jöttem, mert emlegettél valami kávét legutóbb - sütöm le tekintetem, érzem, ahogy arcomat elönti egy halvány pír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érzem magamon a tekintetét, ahogy eltekintek mellette, mert folytatni kéne vagy ilyesmi, és az asztalról meg a csoportról valahogy nem is veszek tudomást, egyelőre úgy érzem van nagyobb problémám is. Végül csak kicsúszik miért vagyok itt, és egy pillanatra megáll bennem az ütő, mert nem úgy hangzik, mint akinek kedve lenne, aztán... aztán fogja magát, hátat fordít és elszalad. Még reagálni sem volt időm, egy bólintásra sem tellett és már itt sincs, így vállat vonva araszolgatok közelebb az ajtóhoz, és amikor Belián visszaér hatalmas mosollyal köszöntöm.
- Gyors voltál - lépek ki a friss levegőre, ami egy kicsit meglöki a tisztán gondolkodást. Így egyszerűbb. - Menjünk a Czukorvarázsba? Ott van süti is és kávé is. Kellemes a hasznossal meg ilyesmi... - kezdek el tervezni rögtön, de a vége felé érezhetően lehalkul a hangom. A szatyrot ugyanúgy szorongatom, mert csak nem itt kellene átadnom. Mármint, illik ilyet az utca közepén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Dehogyis - rázom meg fejemet a kérdésre. Elbűvölő mosolyt villantok, ahogy belemegy a helyszínbe, majd óvatos léptekkel indulok is meg felé. Nem sietek, meg hasonlók, de jobb lenne már bent lenni, mint a hidegben, bármennyire is tisztítja a fejemet és segít úgy gondolkodni, mint egy ember.
- Ne viccelj - fordítom oldalra fejemet, hogy rá nézhessek, majd el is kapjam a tekintetemet. Baszki! Mekkora illetlenség már rátörni az emberre közvetlen az ünnepek után, ráadásul a munkahelyén. Hogy erre nem gondoltam előbb! - Te ne haragudj, amiért így rád törtem a semmiből, igazán megkereshettelek volna előtte, csak hirtelen ötlet volt, én meg nem is gondolkodtam... - most jönnek a szavak rendesen, annyi a baj velük, hogy a felesleges locsogás nem oldja meg a bajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mélyet sóhajtok, majd kifújom a levegőt, ami egy fehér kis felhőcskében távozik ajkaim közül. Azért ez megnyugtató, és amiket utána mondd, azok csak igazán azok! Mosolyogva sétálok mellette, miközben rágyújt, én pedig mintha kissé feloldódnék. Szívja mellettem a cigarettát, sétálunk a cukrászda felé, hogy együtt töltsük a délutánt, beszélgetünk. Idejét sem tudom mikor volt ilyen nyugodalmas délutánom utoljára.
- Ezt örömmel hallom - mosolyodom el halványan. - Pedig megértettem volna, ha elhajtasz, mégis örülök, hogy nem úgy lett - ha elhajt, akkor valószínűleg futok hazáig és soha többet nem megyek emberek közé vagy próbálok meg kapcsolatokat kialakítani. A végső döfése lett volna annak, hogy próbálkozzak szocializálódni. Szép halál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem mondtam volna nemet - nevetek fel őszintén. Ha egyszer eljutottam odáig, hogy bemegyek és meg is szólítom nem tágítok, mert legalább megcselekedtem, ami a fejemben volt. Nagyon büszke tudok ám lenni magamra, amikor ilyen emberi módon cselekszek meg valamit.
- Én sem voltam még - ráncolom a szemöldökömet, miközben erősen pörgetem a lapokat emlékeim könyvében. Nem, tényleg nem, de nem is baj, legalább most van társaságom is hozzá. Izgalmasabb és kevésbé unalmas, mintha egyedül jöttem volna. - Valahol el kell kezdeni - nevetek fel immár halkabban, ahogy megállok a bejárattól nem messze, remélve, hogy Belián is megtorpan. Nem mindenki viseli el a cigarettafüstöt és itt pont jók vagyunk, hogy nyugodtan el tudja szívni.
- Apropó - pillantok arcára, majd el a válla felett, mert a bejárat nagyon érdekes, ismét vissza az arcára. - Nem lenne gond, ha Balázsnak hívnálak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elmosolyodom, de csendben sétálok tovább mellette, amíg meg nem érkezünk a helyszínre. Vagyis elé, mert én aztán nem vagyok türelmetlen, felőlem rágyújthatna még egy cigarettára, kivételesen nem sietek, és mindennel kész vagyok, így igenis megérdemlek egy nyugalomban elfogyasztott kávét.
- Akkor együtt kitapasztaljuk. Köszönöm - lépek be a cukrászdába előtte, rögtön egy szimpatikus asztalt keresve. Az ablak mellett van pár szabad asztal, így arrafelé indulok el, hogy azonnal meg is szerezzek egy két személyeset magunknak.
- Jó mottó ám - kezdem el levenni a kabátomat, az ajándékszatyrot a székre téve közben. - Én is igyekszem eszerint cselekedni mostanában - arcomat rögvest elönti a pír, ahogy eszembe jut az estély vége. Na akkor és ott nem én cselekedtem így. Ő sem biztosan, de..., de mégis megtette. Fejemet kicsit megrázva emelem fel a szatyrot, majd Balázs felé fordulok, mielőtt nagyon belelendülnénk.
- Ezt neked hoztam - nyújtom felé a szatyrot. - Kellemes ünnepeket utólag is - most vagy soha alapon tartom felé az ajándékot, amíg el nem veszi. Nincs benne semmi érdekes, nem vittem túlzásba, de talán a lötty, amit véletlen kiborított és egy nagy adag gyümölcssaláta célba viszi a poént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan felnevetek, mert teljesen át tudom érezni a helyzetét. Sokszor én sem tudom mit mondok, csak utána gondolkodok el, mi is hagyta el a számat, de akkor már ugye legtöbbször mindegy is. Halkan nevetgélek, amíg végre eljutunk odáig, hogy minden bátorságomat összeszedve, töretlen mosolyogva nyújtom felé az ajándékot. Karom kicsit lejjebb ereszkedik, ahogy kitartóan tartom neki, majd amikor nyúl érte, én is kinyújtom, hogy el is tudja venni.
- Emeletes torta? - ráncolom a szemöldökömet értetlenül, majd elhessegetem a gondolatot, mert megint nem a lényeget fogtam meg, mármint... van más milyen torta? - Nem, nem, nem! Dehogy! Ne viccelj velem, nem azért hoztam neked, csak gondoltam vicces lenne, ha már az előző kiborult - állok neki rögtön tiltakozni aziránt, hogy ő fizet. - A gyümik meg egyszerűen finomak - vonom meg vállaimat zavartan, majd ahogy kihúzza a széket, egy halk "köszönöm" után foglalok rajta helyet. Mert ez azt jelenti, hogy nincs ölelés. Valószínűleg ismét hazáig szaladtam volna tőle.
- Nem haragszom meg érte - nevetek fel őszintén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Boldog vagyok, amiért sikerült mindenféle bénaság nélkül átadnom az ajándékot. Nem ejtettem le, nem szakadt el a zacskó, nem hagytam el valahol. Ezek igenis fontos dolgok, főleg, mivel rólam beszélünk.
- Nos - emelem tekintetem Balázsra teljesen komolyan. - Fogalmam sincs miről beszélsz, de elhiszem neked - nem nézek tévét. Szabadidőmben, ha tehetem, inkább olvasok, kertészkedek vagy sétálok egyet Spike-kal, és ezek azért jó programok, mert addig sem az újságra vagy... vagy Henrikre gondolok. Ami jó. Nagyon jó.
- De... - rögtön vitába szállék, ám olyan határozottan mondja, hogy nem vitatkozik erről, hogy inkább alsó ajkamat beharapva maradok csendben. Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy elfogadtam.
- Úúú - vigyorodom el szélesen. - Úgy örülök, hogy tetszik. Nagyon izgultam, sosem ajándékoztam még senkinek a családomon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva bólogatok, miközben magam elé veszem a másik itallapot és szemöldök ráncolva figyelem a kínálatot. Hát én nem ehhez vagyok szokva. Otthon megnyomok két gombot és kávé, itt meg mindenféle extrákkal feltuningolják. Aha, ez remek lesz.
- Rendben, köszönöm - csak egy pillanatra emelem el tekintetem az itallapról, hogy jelezzek Balázsnak, figyelek ám, csak tele van külföldi szóval az itallap.
- Figyelj - szuggerálom összeszűkült szemekkel még mindig az első oldalt. - Én ezeket nem értem - bevallom nőiesen, nincs mese, most sülök fel csak igazán, de nem bánom, ha az lesz a vége, hogy megértem mi van leírva elém. - Maradok a capuccinónál szerintem - nevetek fel halkan, majd az itallapot visszahelyezem a tartójába.
A kérdéstől, majd a kérdésektől rögtön vörös árnyalatot vesz fel arcom, amit ugye nehezen palástolnék. Lesütöm tekintetemet, az asztal alatt morzsolgatom egy ideig ujjaimat, kicsit fészkelődök, mintha ezzel foglalkoznék, mert kényelmetlen a hely. Nem az. - Hát... én... nem tudom. Csak ültem otthon, gyümölcssalátát ettem és eszembe jutottál - vonom meg vállaimat kicsit, tekintetemet még mindig az asztallapra szegezve. - Aztán az is, ahogy elváltunk, gondoltam kellemes a hasznossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megilletődött tekintetem emelem rá, majd amikor közli az infót, kitör belőlem a nevetés. Szám elé kapva a kezemet próbálom visszafogni magamat, de nem megy, őszintén nevetek, egyik kezem hasamra is csúszik, mintha segíthetne megelőzni a fájdalmat. Ez amolyan ösztönös mozdulat, nem?
Folyamatosan bólogatva hagyom a rendelés elintézését Balázsra, majd amikor a pincér elmegy, ráemelem tekintetem.
- Mindenképpen - bólintok mosolyogva, hogy aztán, mint hidegzuhany jöjjenek a kérdések és teljesen szétessek, mint egy első randin lévő kamaszlány. Nem merek felnézni, így csak válaszolok, de amikor neki áll ő is, érdeklődően tekintek fel.
- Nem szükséges megköszönnöd - oldalra biccentem fejemet kissé, majd folytatom. - Nem a hálálkodásod miatt adtam, hanem, mert... mert nem is tudom miért. Mert csak - és akkor én itt lezártam a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez az volt - értek vele egyet szemeimet, kicsit arcomat dörzsölgetve, hasamat simogatva. Már csak ezért is megérte eljönni ide, és így jobban belegondolva áldom a jó eget, amiért egy egyszerű sminket tettem csak fel, így legalább most nem az államon folyik a fekete szemfesték.
- Szeretnéd? - fürkészem arcát, de semmi olyan dolgot nem látok, ami talán azt mondatná, hogy füllent. Nyílt és őszinte. - Rendben, fizetheted a kávém - mosolyodom el szélesen, majd kicsit előre dőlve kezdem el fürkészni a sütis lapot. Mert igen, azt legalább értjük.
- Mignon! - mutatok valahova a lap vége felé csillogó szemekkel. - Ijj, az nekem nagyon jó lesz. Puncsos - még egy határozottat rá is bólintok, leginkább magam megerősítéseképpen, majd ahogy visszahuppanok a helyemre felkapom tekintetem Balázsra.
- Nem vagyok annyira érdekes, hogy bármit is tudjak mesélni - aprót vonok vállaimon, alsó ajkamra ráharapok. Vagyis... lenne miről, akarom mondani kiről, de nem fogom ezzel terhelni az előttem ülőt. Csak egy kávé és egy süti. Nyugiban. - Júj! Úgy tűnik, hogy a sorozat, amit megszeretnék jelentetni a falu újságjában és a miénkben is, sínen van! - örömködök vidáman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Micsoda? - nevetek fel hitetlen a kérdésekre. Annyira nem vagyok édesszájú, hogy egy halom mignont befaljak. Ha lenne otthon valaki, akkor lehet elfogadnám a kettőt is, de így csak magamat etetem. - Elég lesz egy, köszönöm - felelem végül, hogy ne essünk át a ló túloldalára, mert komolyan, ha mondjuk Spike ehetne ilyesmit, akkor simán vinnék haza egy tucattal is. De nem ehet. Én pedig egyedül élek, és bár lenne elképzelésem arról, hogy kinek vihetnék, de elégszer törtem már rá a férfira. Elég volt.
- Akkor lehet érdekesebb vagy. Mesélj te is! - csillannak fel szemeim rögtön, majd az asztalra teszem kezemet, hogy megtámaszthassam benne arcomat, majd halványan elmosolyodjak.
- A faluban lakó aurorokról, deffenzorokról, exterminátorokról, a menhelyről, a kviddics sztárokról, képesség oktatókról - kezdem el sorolni nagy lendülettel, majd észre kapok és be is fejezem, hogy a lényegre térjek. - Mindenkiről, aki a faluban lakik. Izgalmas történeteik lehetnek, és sokan nem is tudják ki mellett laknak, pedig lehet éppen segítséget nyújthatna neki az illető - vonom meg vállamat kicsit. - Erről szól majd. Rengeteg nevem van, de remélem ez csak nőni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemforgatva, mégis kicsit nevetgélve tudatosul bennem a poén. Hah, szeretem a szóvicceket, főleg, ha egy embernek ennyire élből mennek, bár az is hozzá tartozik a dolgokhoz, hogy én soha nem voltam jó bennük. Ilyen ez. Legalább írni tudok, ha már minden kommunikációval kapcsolatos dolog cserben hagy, amikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk.
- Én csak dolgozom - tárom szét karom mosolyogva, majd visszahelyezkedem eredeti pozíciómba, miközben odalép hozzánk a pincér. Türelmesen megvárom, amíg Belián leadja a további rendelésünket, majd felé fordulok, totálisan megtartva a fonalat. Ügyes vagyok.
- Nem, nem azok - nevetek fel őszintén. - Ejtsük a témát, mert csak összezavarlak - kuncogok tovább, még szemeimet is lesütöm, ahogy visszakérdez, pedig szeretem azt a filmet.
- Igen - bólintok egyet kicsit ráncolt szemöldökkel. - Igen, valami ilyesmi lesz - határozottabban mondom ki, mert jobban belegondolva valóban beletrafált a dologba.
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz és sikerül elkapnunk az összes hely tulajdonosát - pötyögtetek pár édesítőt a capuccinómba, tekintetem automatikusan csillog, ahogy erről beszélek. Olyan jó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Valóban nem lehet könnyű - bólintok pár határozottat, mert teljesen meg tudom érteni, hiszen én is dolgoztam az egyetemen mellett. Az újság az egész életemet kitette, de a pszichológia szak mellett úgy gondoltam, én annyira jó vagyok és ügyes, hogy simán mehet párhuzamosan a kettő. Hogyne ment volna! Csak néha pislogni is elfelejtettem.
- Igazából - fújok bele a rendelt italba. - Fogalmam sincs, hogy magyarázhatnám el - vonom meg vállamat mosolyogva mondandóm végén, mert valóban nem. Igazából nekem minden ilyesmi egy lapon van emlegetve. Türelmetlenségemnek hála belekortyolok egy aprót a kávémba. Elégedetten hümmögök párat, mikor hozzák a sütiket. Egy köszönöm után a pincér távozik is, majd Beliánra emelem tekintetemet.
- Én is, mert ez most úgy fellendített, alig bírok megülni a fenekemen - mosolygok folyamatosan, tekintetem csillog állandóan.
- Jó étvágyat - fogom meg a villát vidáman, majd a mignon egyik sarkát levágva pakolom a számba. Lassan kezdem el rágni, hogy végül kikerekedett szemekkel nézzek Beliánra. - Ez nagyon jó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan felnevetek, mielőtt a következő falatot bekapnám és megízlelném, mert valóban átment a hely a teszten. Bármilyen tesztről is legyen szó, szerintem 10/10 a dolog, úgyhogy én teljesen elégedetten fogok innen távozni.
- Ha dűlőre jutok a saját szavaimmal, akkor felkereslek és elmagyarázom, rendben? - ajánlom fel a kompromisszumot, ami szerintem élhető, és talán még segítek is Balázsnak vele. Nem lenne rossz, legalább valami hasznosat tennék az év végén.
Zavartan tűrök fülem mögé egy tincset a jelzőre, talán egy kicsit bele is pirulok. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen nyíltan mondjanak ki nekem ilyeneket. Anyámtól és apámtól más, nyilván, tőlük nem is jövök zavarba, de Balázs... ő Balázs.
- Kinek hogy tetszik - még egy falat, mielőtt folytatnám. - Valaki segítségül hívja a mágiát, valaki nem használja hozzá, valaki simán azzal oldja meg. Elég ember függő a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor megbeszéltük - bólintok rá egy határozottat, hogy utána ez el is múljon - mármint a határozottságom - és felvegye helyét a tinilányos pír az arcomon. Én úgy vélem, hogy előbb vagy utóbb elfogok jutni oda, hogy a bókokat csak megköszönöm és mosolyogva tovább lépek. Akárcsak egy ember tenné, aki azonos nemű velem. Nem pedig pirong állandóan, mint akinek nincs jobb dolga.
- Hozzá szoksz valószínűleg - mosolyodom el szélesen, majd az utolsó falatot is eltüntetem. Számat megtörlöm egy szalvétával, majd összerendezve mindent kicsit eltolom magamtól a tányért. - Én például nagyon ritkán használok mágiát. Nincs rá szükségem. A jegyzeteléshez jól jön egy interjú során, de amúúúúgy... - megrázom a fejemet, valami megerősítésgyanánt.
- Az a citromos? - csillannak fel szemeim kíváncsian. - Hadd csórjak egy kicsit, légyszi! Nem szerettem volna rendelni, mert úgysem tudnám megenni, szóval... - szemöldökömet ráncolom, végül elnevetem magam. - Elcsórom a tied.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Párszor már letisztáztuk, hogy annyira nem vagyok jó abban, hogy ismerősöket, esetleg barátokat szerezzek. De most úgy érzem, hogy Balázzsal sínen vagyunk valamiért. A fesztelen beszélgetés, a belsős - mert már van! - poénok, amiket csak mi értünk, hogy elég sok mindenben hasonlítunk... valahogy boldogsággal tölt el, és úgy érzem okkal. Majd kialakul. Vagy ilyesmi.
- Hamarabb elfog jönni az az idő, mint gondolnád - legyintek egyet, majd egy bizakodó mosolyt küldök felé. Bár nem tudom, hogy került a varázslóvilágba, ha nemigen van köze a mágiához, de ugye, egyáltalán közöm sincs hozzá, így csak támogatom, hogy legalább egy kicsit segíthessek neki.
- Én is valahogy így vagyok ezzel - sóhajtok egy mélyet. Nagyon közel a harminchoz illene olyan dolgokat tennem, mint egy felnőtt nő. Például, ugye, nem elvörösödni egy bóktól. Kezdhetnénk ezzel.
- Megértelek, nem lehet könnyű írni vele, ha eddig nem is találkoztál még vele - nevetek fel halkan. Én személy szerint szeretem, mert a betűk, amiket formálok vele sokkal egyedibbek, mint a muglik által használt tollakkal írtak, csak ez én vagyok.
- Köszi - kapom fel villámat szélesen mosolyogva, majd egy falatot számba gyömöszölve tolom vissza a tényért Balázs elé. Ízlelgetem, majd mint egy jóllakott óvodás dőlök hátra a széken. - Nagyon finom ez is, de nem kérek többet. Tényleg köszi - vajon miért nem volt nehéz kérni egy falatot a torta szeletjéből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor tényleg mázlid van - biccentek párat, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egyet a kávéból. Úgy érzem, hogy lassan, de biztosan megtudunk egymásról olyan dolgokat, amik talán valami kapcsolat féle közeledtét jelenthetik. Nem élem bele magam, mert félek, akkor csak elrontom az egészet, de azért reménykedni szabad.
- Két év - tartom fel mutató- és középsőujjamat Balázs felé, hogy de bizony, még két év és jön a bűvös harmincas szám. Mármint nekem nem az, de anyám körülbelül már most szervezi az eseményt, ami megünnepli, hogy beléptem a harmincasok közé. Ki érti ezt pontosan?
- Ezt el tudom képzelni - nevetek fel halkan, miközben visszatolom elé a tányért, mert egy falat bőven elég volt belőle. Csak az íze kedvéért már megérte kérni egy harapást belőle. - De legalább megpróbáltad, ami nagy szó - mosolyodom el biztatóan, még egyet kortyolok a kávéból.
- Biztos - bólintok egy határozottat, szélesen mosolyogva figyelem, ahogy eltüntetni a második szeletet is, amit rendelt. A férfiak mindig ennyit esznek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolygok vele, felesleges kimondanom, hogy valóban, mert ő is tudja, hiszen most mondta, és én is így vélekedek erről. Ha mindenhez úgy állnánk, hogy türelmetlenek vagyunk, nagyon rossz napjaink lennének. De Balázs sem tűnik olyannak, mint aki folyamatosan arcon pörögve csinál mindent. Nem is szabad.
- Köszönöm - nevetek fel, hogy zavaromat kicsit elrejtsem. - Négy? Azta! Nehogy lemaradj, előbb érek a három ikszhez! - nevetek tovább, de már vidámabban, és most zavaromat sem kell lepleznem. Eszembe ötlik, hogy azt mondta tanul, ám így, hogy kiderült mennyi idős is, indokolatlan, hogy a kastély falai között mászkál. Mégsem kérdezek rá, hiszen biztosan meg van rá az oka, és amíg ő nem mondja el, nekem nincs jogom belekérdezni.
- Persze - bólintok egy határozottat, csészémet visszateszem a kistányérra, majd az asztalra felkönyökölve köszörülöm meg torkomat. - Nem érdekelhet minden, és nem is fekhet minden mindenkinek, ez így van rendjén. Fura lenne, ha mindenkit érdekelne minden - vonom meg vállaimat végül, mert ennyi volt a nagy bölcsességem, ami nem is biztos, hogy érthető. Csészémet ismét kezembe veszem, megiszom az utolsó kortyot, majd aprót szusszanva emelem tekintetem Balázsra.
- Igen, én is örülök neki! Nagyon megérte - mosolyodom el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak somolyogva ingatom a fejemet, mert bármilyen hihetetlen egy nőnek tényleg jó azt hallani, hogy nem nézik ki belőle, hogy közelebb van a harminchoz, mint akár csak a huszonöthöz. Megmelengeti a lelkemet, na!
- Gondolkozz nyugodtan hangosan, így szoktak beszélgetni az emberek - kuncogok egy halkat. - És egyetértek. Emlékszem még, amikor bejártam a reggeli előadásokra az egyetemen huszonkét évesen és hős voltam - fejemet ide-oda biccentem párszor, majd jobb kezemnek támasztom fejemet. - Áh, szerintem, amit téged érint a mágusvilágból, azt úgyis megtapasztalod majd. Az meg sokkal jobb és könnyebb, mintsem olvasol róla, de fogalmad sincs miről szólnak a mondatok igazából - ez az én véleményem. Inkább tapasztalja meg azt a mágiát, ami érinti őt is valamilyen szinten, mintsem elolvassa a könyvet, aztán csak ül, hogy rendben, elolvastam és most? Semmit nem tud vele kezdeni, feleslegesen meg ne erőltessünk dolgokat.
- Benne vagyok! - bólintok egy határozottat. - Mindenképpen elkaplak majd a híreimmel, nem úszol meg - tekintetem a falon lógó órára vándorol. Kissé eltátott szájjal konstatálom a tényt, hogy lassan másfél órája ülünk itt.
- Ne haragudj, de nekem mennem kell - állok fel lassan a helyemről, mielőtt Balázsra borítom az asztalt. - Meg kell etetnem Spike-ot.