Odett

Füttyülős jó napot a népnek! Jelentem Viktor karja ismét egyben. Mondjuk eddig se volt szanaszét, vagy darabokban, csak a csontjára volt jellemző a megszakítottság. De a bájitalok csodákra képesek. Így hát most, ha még egy kicsit fáj is és fásli szükséges még a karjára akkor is már egészségesnek mondható. Persze a kontrollra még vissza kell néznie. Hogy miért is, az már más kérdés.
Szóval kedves kisasszonyok, büszkén jelenthetem be, hogy a nagy nőcsábász teljes gőzzel bevetésen van. Szóval férfiak reszkessetek! Na, azért mondjuk nincs nagy félni való, most ez a bozontos bohóc kicsit megjavult. Vagy csak a látszat mindez? Na, majd hamarosan kiderül. Most fütyörészve póló-pulcsi-farmer együttesben téved be a teaházba, ahol egy kacsintást dob az egyik pult mögött álló lánynak, aztán az egyik asztalhoz lehuppanva már a kezében az itallappal választ ki egy teát. Még pedig az ízek varázsa az, ami leírásával kedvét elnyeri. Cseppnyi rumaroma és egy kis titkos eszencia a nyált is összefuttatja szájában. Már emeli is a kezét, hogy jelezzen, ő rendelne. Én meg addig, amíg ő rendel bedobok egy kávét, mert úgy érzem teljesen meghülyültem. Pedig az este jól kialudtam magam.
Na egy nescafét ide nekem is! Hééé, kisasszony, engem észre sem vesz! Na, még ilyet. Látjátok mesélőnek sose menjetek, olyanokká váltok, mint egy szellem. Szörnyű élet ez, higgyetek nekem!
Na, rendelés leadva, kávé belém tankolva, uccu neki. Nézzük az ide betévedőket. Talán Viktor is talál magának valami szemrevaló teremtést, ha már Merci elment az orosz sztyeppékre Amira meg... Amira.
Egy dalt halkan fütyörészve dől hátra a széken, az ablakon kitekint, lábait összekulcsolja, kezét a tarkóján összegubózza és így várja a teát, vagy éppen éppen a társaságát.

Öcskös

Itt a felelősségvállalás ideje. Na, nem azért, mert Viktor apuka lett, vagy esetleg bekötnék a fejét, csupán a kisöccsében is felötlött a varázslói vér, ami azzal jár, hogy bizony Krisztián idepakol a faluba. Volt több lehetőség is, hogy mi legyen. De végül is a nyerő az lett, hogy a társaslakásból az egyiket kibérelik maguknak. Ezt egyelőre a szüleik fizetik, amíg Viktornak nincs saját keresete, hogy magától fent tudja tartani.
Hirtelen jött váltás ez számára, az biztos. De már amúgy is gondolkoznia kellett azon, hogy hova is költözzön majd a tanév végével. A suliban marad egy külön szobában és irodában, vagy leköltözik a faluba. A kérdés most már eldöntötté vált.
Itt az ideje, hogy el is induljon a családjához, akiket karácsony óta nem is látott. Szóval már egy hónapja. Nem tűnik számára olyan soknak, hiszen már egészen megszokta, hogy ideje nagyobbik részét nem a családjával tölti. Már jó ideje úgyis így van. De ha már most ők jöttek el ide, akkor nem késhet el.
Most kellően melegen felöltözött, hogy Enikő ne aggódjon amiatt, hogy esetleg meg fog fázni. Egy ing van tehát rajta, arra egy csuklyás pulcsit kapott fel, meg persze nadrág és bakancs. Illetve sál, télikabát és még sapka is felkerült rá. Pedig ez utóbbit itt nem gyakran hord, hiszen a hegyekhez képest elég enyhe itt az idő. De hát az aggódó anyai szív elég nagy mumus mindenkinek.
A megbeszélt helyre persze mégsem ő ér oda elsőként, már az egész család ott van, amikor belép a cukrászda ajtaján. Kellemes meleg csapja meg arcát, ami egészen átfagyott a séta alatt. A lábtörlés közben az első dolga, hogy levegye a sapkáját, amit zsebre is vág, hogy aztán a kesztyűi levételével bajlódhasson, miközben megközelíti családját.
 - Sziasztok! - Széles mosoly az arcán. Ha esetleg Krisztián felé futna, akkor először őt öleli meg, aztán Enikőnek ad két puszit, az apjával pedig lekezel az ő speciális módján, aztán pedig megöleli az ő kiköpött mását. Apja pont úgy néz ki, mint Viktor, csak már kissé ráncosabb és néhány ősz hajszál is megjelent barna tincsei között. A kis Krisztián se tagadhatná le, hogy Radits, hiszen ő is hasonlít két felmenőjére. Kinézetre is, na meg csibészségben is.
 - Na, mi van törpe. Hogy tetszik a varázs világ? Már találtam egy lakást, ahol majd lakhatsz velem. Olcsó, fiús és a sulihoz sincs messze. - Ezt már inkább mindenkinek mondja, nem csak az öccsének. Egészen furcsa számára itt látni megint a családját, amikor először járt itt, hogy beiratkozzon elkísérték őt szülei, de akkor Krisztián még csak pocaklakó volt, így ő most van itt először. A varázsvilágot és a mugli létét nem keverte sosem össze. Az anyja elutasítása erre sarkallta őt.
 - Na, totál be vagy sózva, igaz? - Borzolja meg a kiskrapek haját miközben leül, mert eddig azzal foglalkozott, hogy levesse gúnyáit. De most már rendesen tud koncentrálni is. - Egyébként nem kell aggódnotok miatta, minden rendben lesz vele. Ha rosszalkodik megregulázom. - Enikő kezét kicsit megszorítja, tudja jól, hogy mennyire aggódik értük, és elengednie az ő pici fiát nem egyszerű dolog neki.
 - Ha bármikor jönni akartok írtok egy baglyot és elugrom értetek, az olcsóbb megoldás, meg én is haza fogom majd cipelni. - Megnyugtató mosoly jelenik meg az arcán. Ilyenkor komoly tud lenni és látható rajta, hogy megbízható. Persze néha nem ezt sugározza, de ha megkívánja a helyzet a komolyságot, akkor ő is komollyá tud változni. Tanár lesz, meg kell tanulnia felelősségteljes felnőttnek lenni a gyerekek mellett, hiszen azok előtt tiszteletet parancsolónak kell lennie, egyfajta példaképnek. Bár ő igyekezett eddig minél jobban késleltetni azt, hogy komoly legyen. De félteni nem kell őt, komolytalansága és lazasága mindig megmarad.

Öcskös

Amilyen lendülettel szalad felé a kisöcsi, majdnem fel is dönti Viktort. Főleg, hogy ő leguggolt Krisztián mellé. Csak egy hónapja volt, hogy látta, de mivel az előtt sokáig nem látta még most is meglepetést okoz számára, hogy már milyen nagy is az öcsikéje. Szerencsére egész sokat volt otthon annak ellenére, hogy itt tanult kezdetben, így jó a kapcsolata a tesójával és nagyon is jól ismeri. Nem is nehéz, hiszen sokban hasonlítanak. Mindketten ugyanannyira szeretnek otthon játszani. Leülnek egy-egy távirányítóval a kezükben és versenyeznek az autókkal, vagy éppen a számítógépen nyomnak le játékokat. Mindig jól elvannak. Szóval remélhetőleg itt is kitűnően meglesznek majd.
 - Akkor jó, mert hozzá kell szoknod a fura dolgokhoz. A varázsvilág már csak ilyen. - Neki se volt egyszerű megbarátkozni azzal, hogy itt vannak szellemek és a páncélok is mozognak. Na meg a festmények beszélnek. Megállás nélkül. Na meg itt nincs elektronika. Nem mintha a megszállottja lenne, de azért gyakran hiányzik neki. Krisztiánnak valószínűleg még jobban fog. De ennyire ne siessünk előre, ugyanis először még meg kell nyugtatni egy aggódó anyai szívet.
 - Rendben, mindig át fogom nézni, és a házi feladatát is leellenőrzöm, meg leülök vele tanulni is. Kikérdezem tőle az anyagot. Este pedig mesélek neki a varázsvilágról lefekvéshez. A manók pedig kiválóan főznek, afelől sem kell aggódnod. - Persze a megnyugtatás nem olyan egyszerű, minden lehetséges opciót kilő, és elmond, hogy teljesülni fog, de persze ilyenkor jön egy másik. Majd még egy. Az anyák hogy képesek ennyi mindenre gondolni? A fele eszébe nem jutott volna Viktornak, de most igyekszik mindent eltárolni a fejébe, ha nem megy, akkor meg majd az apját megkéri, hogy írjon össze pár dolgot. Jobb az ilyesmit férfiak között intézni, nem veszik annyira a lelkükre a dolgot.
De vajon Krisztián se veszi majd a lelkére azt, hogy nincs itt áram? Most kiderül.
 - Nincs, se áram, tehát televízió, xbox és számítógép se. Csak a nagyon gazdagok engedhetnek meg maguknak ilyeneket. De van fényképezőgép, amivel lehet mozgó képeket csinálni és beszélnek a festmények. Nagyon király. Meg vannak itt más nagyon tuti játékok. - Azt persze a világért nem mondaná, hogy megtanítja majd repülni a tesóját és a pálcával többé-kevésbé bánni is. Szóval minden olyan dolgot, amivel élvezetesebbé lehet tenni az életet itt. Sőt, a poénpalotába is ellátogat vele. Meg persze beviszi majd Emmához is. Igaz ő neki nem az unokatesója, de a csupa szív unikornislányt a vérség biztosan nem fogja érdekelni. Meg bár még Viktor nem találkozott Ririkével, de Krisztián biztosan hamarosan fog, hiszen majdnem egyidősek. Szóval legalább eljátszanak együtt.
Mondhatjuk úgyis, hogy már egész haditervet készített az öccse ideköltözésére és a varázsvilágba való bevezetésére. Persze ezt szigorúan Radits módon, és Enikőnek a részleteket nem fogja az orrára kötni, biztos halálra izgulná magát és még a végén ide akarna költözni.
 - Amúgy hogy vagytok? Meséljetek mi van otthon! - Kíváncsiskodik egy kicsit Viktor, hogy ne csak ő beszéljen már egész idő alatt. Na meg, hogy ne is tűnjön taplónak, akit nem is érdekel szülei hogyléte.

Öcskös

A gyermeki rajongásnál nincs is jobb. Lehet, hogy éppen erre vágyik Viktor is azzal, hogy tanárnak adta a fejét? Hiszen sok kíváncsi tekintet fog rá szegeződni. Ő meg persze tipikus Eridonos létére nem hogy zavarban lenne ettől, vagy ehhez hasonló, hanem biztosan élvezni fogja azt. A felelősség kevésbé tartozik már persze az erősségei közé. Legalábbis eddig így volt, de most már lesz oka rá, hogy ne gyerekeskedjen azért mindig, hanem legalább néha erőltesse meg magát és felnőtt legyen. Rá is fér már azért!
Ahogyan Krisztiánra is az, hogy egy kicsit felfedezze, hogy a világ is érdekes, nem csak a számítógép. Nagyon más választása úgysem lesz. Még ha most teljesen el is hűl a híren. Bizony ám! Ez itt a varázslók birodalma.
 - Pedig teljesen komoly. Elvarázsolt gramofonok azért vannak, szóval zene nélkül nem kell élned, de a többi az nincs. - Széttárja karjait és megrántja a vállát ráncolt homlokkal, de azért mosolyogva. Majd az öcsikéjének az orrára koppint nevetve. - Nyugi, nem para ez azért. Meg lehet szokni, látod én is élek, nem ölt meg az unalom. - Vigyorog szélesen, mint mindig, amikor jobb kedvre próbálja deríteni a másikat. Valahogy ösztönzésnek szánja a széles mosolyt. Meg különben is, ha mosolyt lát az ember, akkor ő is önkéntelenül elmosolyodik. Próbáld csak ki te is, kedves olvasóm.
 - Egyedül sehova sem fogom elengedni, arról biztosíthatlak. Vigyázni fogok rá nagyon. A sérülésekre pedig van varázslat, amivel egy szempillantás alatt el lehet tüntetni, ha csak kisebb sebről van szó. Forrócsokiban pedig nem lesz hiány, ha rossz lesz a kedve. De tudod jól, hogy ahhoz értek a legjobban, hogyan dobjam fel valakinek a kedvét, ha el van kenődve. - Magabiztos ebben nagyon, bár a varázslat említését nem tudja, hogy mennyire is volt jó ötlet, hiszen Enikő nem igazán érti ezt az egészet, éppen ezért furcsa lehet a számára, hogy valaki csak legyint egyet egy számára fadarabnak tűnő valamivel, aztán már el is tűnik a seb. Talán be kellene mutatnia. De ezt inkább csak kérésre teszi majd meg. Nem akarja riogatni a mágiával. Mert bár egy virágeső, vagy virágcsokor készítés még jól mutat, de az ilyesmi azért kicsit talán ijesztőbb lehet. Bár attól függ, hogy ki hogy áll hozzá.
 - Ez a lakás nézés remek ötlet! Már be is van rendezve. Loft stílusú lett, tudjátok szeretem az egyszerű dolgokat. - Lelkesedik fel az ötleten és már kicsit el is kezd beszélni a lakásról. Bár most még nem a legnagyobb benne azért a rend, de szerintem nem fognak rajta meglepődni. Na meg őszintén szólva, arra is csekély az esély, hogy ez a kupi renddé fog alakulni. Viktor úgy gondolja, hogy ő egy zseni, aki ura a káosznak. Persze ezt Enikő kevésbé látta így, amikor még kicsi volt és mindig rendetlenség volt a szobájában.

Vanda

Napszemüveg fel, most kontaklencsére cserélte megszokott szemüvegét Viktor, aminek különösebb oka nem volt, csak éppen ilyen kedve van. De a kérdés most nem is ez, hanem az, hogy hová is igyekszik? Mert nem Krisztián elé a suliba, ahhoz még korán van. Na, meg ahhoz túl jól is van öltözve. Hogy mennyire? Hát elmondom nektek, hogy mibe is bújt ma. Egy sötétkék farmer, hozzá egy sötétbarna ing, hosszanti fehér csíkokkal, amelyek feldobják kissé. Persze azért a lazaság most is megmutatkozik, a felső két gombot nem gombolta be, így a gallér kissé hanyagul áll a csuklyáján. Fekete szövetkabátját begombolta magán, mióta példamutatóbbnak kell lennie kicsit ügyel az ilyen apróságokra. Még sálat is tekert a nyaka köré. Milyen nagy dolgok ezek, ugye?
Ahová igyekszik, az pedig a cukrászda. Egy ilyen szeles napon, amikor a nap száz ágra süt nincs is jobb valami kiadós édességnél, nem igaz? Gyorsan meg is eszem a bounty szeletemet, még maradt kettő, azt hiszem.
Nahszóhval... Hm... Isteni ez a süti! Na, tehát Viktor szél fújta kócos hajjal lép be a napfényben úszó cukrászdába. Tekintetét még a napszemüvegen keresztül végighordozza az embereken. Gyorsan biccent egyik mestertanonctársának, majd elkapja tekintetével az előtte kecsesen libegő szőke alakot, akihez oda is surran, bár a hangtalan közlekedés nem éppen az erőssége, szóval valószínűleg nem sikerül meglepnie Vandát.
 - Szia! - Egy mosoly szökik azonnal az arcára. Az az ismerős, Viktoros mosoly. Mostanság mindig úgy el volt havazva, hogy egészen el is felejtettem, hogy milyen is ez a mosolya Viktornak, hiszen leggyakrabban inkább álmatag arckifejezése volt, semmint vidám. Ettől még persze nem lett ő sem búskomor, sem pesszimista, csak sok volt a dolga, meg egy kicsit más életritmusra kellett átállnia az utóbbi időben, hiszen Krisztián időre megy iskolába, és nem terpeszkedhet az ágyban 11-ig. Na, nem mintha miután Krisztánt kiszállította az előkészítőbe nem döglene vissza néha az ágyba csak néhány órácskára. Azért elég nagy alvó Viktor, ezt érdemes róla tudni.
 - Jól áll a szelesen kócos haj. Szeretem a természetességet. - Persze ekkor kissé el is kalandozik már a gondolata, természetesség... De tovább nem is fűzöm itt a szót, inkább megmozdítom Viktort, hogy húzza ki a széket Vanda számára az egyik napfényes asztalnál, amint lesegítette róla a kabátot. Majd ő is leül, de nem kezd ő bele azonnal, megvárja, hogy esetleg Vanda akar-e mondani valamit.

Vanda

A találkozásnak több oka is volt, amelyek hamar napvilágot fognak látni. Bár a legfőbb ok, a tisztázás. Több mindent meg kell beszélniük, amire eddig Viktor nem szakított időt, és igazán nem is akart, mert nem akart ő ezzel foglalkozni. De most már nem menekül tovább. Rendbe teszi az életét és a nőügyeit. Tiszta lappal indul neki az életének, amely gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, és a változás még nem is fejeződött be.
 - Bocsi, hogy eltűntem, nem azért, mert csak annyit akartam, hanem teljesen elhavazott az életem. A záróvizsgáimra készültem, meg a tanári pályázatomat állítottam össze. Megérte, a következő tanévtől én is tanítani fogok... Meg ideköltözött az öcsém, mert ő is varázsvérű lett. - Közli a legújabb jó hírt, de nem igazán arról kell most beszélniük, hogy ő tanítani fog-e vagy sem, mert az mellékes, hogy mit csinál a jövőben az ő szempontjukból mindaddig, ameddig nem tanul.
 - Mi újság veled? Láttam te vezeted az Edictumot és egy pletyka is felröppent benne rólunk... Meglepett, hogy hagytad megjelenni. - Nem úgy tűnt, hogy Vanda nem félne a következményektől, amik azzal járnának, ha kiderül bármi is. Ez a kétoldalúság nem tetszik Viktornak. Ő jobban szereti azt, ha valaki egyenes, és nem pedig az csinálj,a hogy mond valamit, aztán pedig az ellenkezőjét teszi. Vandától pedig ezt látta ezzel... Mondhatni, hogy csalódott benne. Na, meg egy-két pletyka is a fülébe jutott, amik rombolták a róla kialakított képet, de nem akar ismételten pletykára alapozni, inkább rá is kérdez.
 - Én vagyok az első diák, akivel khm... összemelegedtél, vagy volt már más is? Hallottam ezt, meg azt tudod... És érdekelne az igazság. - Nem beszél erről a témáról annyira könnyedén, a tilosban járás részben azért jó dolog, amikor belógsz valami tiltott helyre, vagy kicsit lázadsz a szabályok ellen, de azért ő lelkiismeretesnek lett nevelve és a Vandával való viszonya nem a jó buli kategóriás tilosban járás. Bár tagadhatatlanul jól érezte magát a szőke negyedvélával. De ugyanakkor a lelkiismerete is mardosta. Akkor is, és utána is.

Vanda

Noha, a lelkesedés azért nem tűnt el nyomtalanul Vanda irányába, még most is hatással van rá, ahogyan itt ül a szőke szépség vele szemben, a sok infó, amiket még nem tud biztosra megkoptatják a szemében a rajongás fényét. Na meg valamelyest meg is változott. Még ugyan valamennyire kisfiú maradt, de kezd érettebbé is válni, és az érettség a rajongás eltüntetője.
 - Köszönöm, sokat tettem is érte. - Egy halvány mosoly, nem igazán szeret azért az érdemeiről beszélni, kivéve ha egy-egy csúcs meghódításáról van szó, akkor bizony a kisfiús lelkesedéssel képes elmesélni az egész expedíciót, kisfiús zavartsággal, de széles vigyorral. Azonban most nincs széles vigyor, hiszen Vandával nem éppen vigyori témákról beszélget.
 - Nem tűnt, mintha éppen úgy gondolnák, hogy csak valakinek szárnyal a fantáziája... - Egyhangúan rántja meg a vállát, hisz ő Vandának, de akkor is furcsállja a dolgot. Sajnos elég bizalmatlan tud lenni a női nemmel szemben sok esetben, amire ha nem adnak okot, akkor fel sem üti a fejét, de ez esetben azért bár hisz Vandának, nem egészen érti a gondolatmenetét és némi plusz dolgot is mögélát, ami igazából nincs is ott. A nőkkel talán ezért sem bonyolódott annyira mély érzelmi kapcsolatba, az anyjába vetett hite még kisgyerekkorában megtört, így ritka az az eset, amikor egy számára kétes ügyben hisz egy nőnek. Kivéve azokat az embereket, akiket húgaként kezel, ők egy másik bizalmi kategóriába soroltak át a cím megszerzésével.
Az előbb is emlegetett bizalmatlanság, gyanú látás a legjobban azonban a következő kérdésénél bukik ki, amire persze Vanda tőle elvárható hevességgel reagál. Pofonnal, és egy kis monológ utáni elviharzással. Nem lepi meg a reakció Viktort, ismerte már ennyire Vanda természetét. A pofonra sem dühvel reagál, ő egész jól viseli, ha egy lány pofozkodásra adja a fejét, már kapott egy párat életében ugyanis.
Azonban a meglepettség ugyan elmaradt a reakció miatt, de a következtetés levonása nem, és ez a fajta heves reagálás bizony részben egy beismerő vallomás. Viktor néha túl sokat olvas regényeket, amik hatással is vannak rá.
Na, de Viktort nem olyan fából faragták mégis, aki ilyen esetben azért nem megy a lány után és kér bocsánatot azért, mert tahó volt. Bár a konfliktusokat alapvetően szereti inkább elkerülni. Egy lánnyal vitát kezdeni öngyilkos küldetés, ezt ő már régen megtanulta. Az apja sem tudott soha győzni az anyja ellen. Én is megmondom neked kedves olvasóm, ha fiú vagy, akkor legyen annyi eszed, hogy nem szállsz vitába egy nővel, ha meg lány vagy, akkor a konfliktuskezelés alapjait sajátítsd el.
 - Hé, Vanda! Várj! Ne rohanj úgy el! Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban. - Tudja, hogy most nagyon is elrontotta az egészet, amiben a legrosszabb az, hogy szerintem valahol tudatos volt. Egyfajta teszt. Mint ahogy a kötelet is teszteli, mielőtt arra bízná az életét, úgy egy kapcsolatot is tesztelni kell, de ez rövid távon elbukott. Viktor sem kész még arra, hogy megbízzon benne teljesen feltétel nélkül, ő ehhez még tényleg túl gyerekes.

Vanda

Ha azt kérdeznék, hogy ki az év balekja, akkor valószínűleg Viktort lehetne minden szó nélkül megválasztani, hiszen ez az egész nem igényel magyarázatot. Oda van egy tanáráért, na meg egy menyasszonyért is. Egyik jobb, mint a másik. Bár a tanári státusz már nem galiba, de amit most csinál bizony rendesen elrontja az esélyeit arra, hogy bármi is kisüljön ebből az egészből.
 - Tudom... - Csak ennyit nyög ki Vanda szavaira, mi mást is mondhatna? Kérjen még egyszer bocsánatot, esdekeljen érte? Még persze azért helyrehozhatná, tud ő úgy teperni egy lányért, de ez a kiakadás, ez a dráma ráébresztette őt arra, hogy neki erre nincs szüksége. Az anyja is egy drámai hősnő volt mindig is és ezt akarta elkerülni a legjobban. Nem bírja Viktor a nagyon heves vitákat, amelyekben a bolhákból elefánt van csinálva. Az nem neki való. Ő ehhez túl gyerek még, túl csapodár és persze túl laza is. Most is akármennyire is sajnálja, nem tudja igazán felnőtt férfi módjára kezelni a helyzetet, csak annyit tud tenni, hogy lazán kezeli, és túlteszi magát rajta.
 - Tudom, hogy egy hülye barom vagyok és tényleg sajnálom. Neked is minden jót, talán egyszer majd felnövök... - Szomorú arckifejezés ül ki rá, a megszokott kisfiús mosoly most nincs sehol. Hülye, mert nem tesz semmit, de tudja, hogy így teszi a leghelyesebben. Most magában is rendeznie kell dolgokat és nem hitegetni valakit, hogy aztán azt még inkább pofára ejtse. Legalább ennyiben úriember maradt, ha másban nem is. Ilyenkor az apja valószínűleg nem lenne rá büszke, én sem vagyok rá. De hát mindenkinek vannak baklövései, nem igaz? Nekem is volt már egy pár.
Amikor Vanda elindul az ajtó felé Viktor már nem nyúl ismét utána, nem látja most értelmét, hagyja, hogy kisétáljon az ajtón a vélavérű szépség. Részben szánva, részben nem a délutánt. Jobb a tiszta víz a pohárban, még ha az a pohár onnantól már nem éppen közös pohár.

CathLeen

Egy kellemes séta a napsütésben pont Viktornak való program. A tavaszi nagytakarítás ideje eljött, így hát most Bogolyfalván tölti a hetet. A suliba meg áthoppanál az óráira. A legénylakásra ugyanis már ráfér a takarítás és a rendrakás, mert eléggé elpasisodott. Viktor pedig sose szeretett rendet rakni, így hát elég lassan megy neki a folyamat, ami annak is köszönhető talán, hogy mindig ki-ki látogat a szabadba. Vagy egy sütire néz el a cukrászdába és hív meg valakit egy kis beszélgetésre és sütire, vagy lelátogat a tóhoz. Ma az utóbbi program van napirenden. Különben is jobb lesz neki visszaszoknia, mert az elkövetkező időkben kénytelen lesz gyakrabban idelátogatni.
A hívogató kellemesen hűs szellő egy széles vigyort csal az egyébként sem mélabús arcára. Persze azért az is segít a dolgon, hogy megpillant egy potenciális társaságot a fűben heverészni. Mindig is barátkozó típus volt, szóval most sem lesz rest. Fogja magát és pofátlan módon lehuppan a lány mellé vigyorogva.
 - Milyen szép virágszálak nőnek ki manapság a földből. - Csajozós szöveg hatása van, pedig Viktor csak imádja a lányok egyébként elég alacsonyan lévő önbizalmát feltornázni. Szent küldetése a mások védelme és segítése. Ő már csak ilyen... Viktoros.
 - Milyen órád volt legutóbb? - Elég fura kérdés tőle tekintve az introját. De most őszintén, meglep ez bárkit is, aki kicsit is ismeri ezt a sokoldalú exEridonost? Valószínűleg nem. Én is csak a fejemet ingatva, szemöldök ráncolva nézem ezt a sült bolondot. Olyan mókás.
 - Ja amúgy Endre, de szólíts inkább Viktornak. Na, nem hülyéskedek, Radits Viktor Endre a becses nevem. Örvendek. - Túl sok esélyt nem is hagy a lánynak a kibontakozásra ezidáig, de most csak vigyorgásra használva lepénylesőjét néz a lányra türelmesen.

A gyanútlan áldozat, Nadine

Végre elmúlt a szerelmi rózsaszín köd, így hódolhat újra a maga kis képzeletbeli vállalkozásának. Lássuk csak ez mit is jelent:
Viktor feltűnik a Fő utcán, ahogy Nadine is. Még ők ketten nem is nagyon ismerik egymást, már ha ismerik egyáltalán, de ez most jelen esetben mellékes. Lássuk csak először a női főszereplőt!
Ó, Nadine, ha tudnád, hogy kérésed számunkra parancs, akkor nem kérnél ilyeneket. Ugyanis Viktor most itt a Viktor, hogy a Viktort játszik. Hogy mi is ez a játék? Szigorúan muglimentes övezetben játszható csupán a játék, hiszen túlteng benne a varázslásfaktor. Ugyanis Viktor néha, amikor kicsattanóan jó kedve van, mint ma, fogja magát, elindul az utcán és találomra az első olyan embert "megragadja", akiben alacsonyan van a vidámságfaktor, és elhoppanál vele a varázsvidámparkba, vagy valami más szórakoztató helyre. Hát ma éppen a varázsvidámpark a soros. Az áldozat pedig a meglehetősen nyúzottnak tűnő Nadine. Viktor amint meglátja a lányt, vigyorogva elindul felé.
 - Helló! - Vigyorog rá, majd a lány kezét megragadva már el is tűntek a Fő utca csendesnek egyre kevésbé mondható forgatagából. Helyette egy zajos, gyereknevetéstől hangos hely előtt találják magukat. Természetesen a belépés csak törvényes keretek között lehetséges. Legalábbis Viktor betartja a törvényeket általában, és nem most fog kivételt tenni.
 - Üdvözöllek a Vigyor Viktor egyéni vállalkozás varázsvidámpark járatán. Én Viktor vagyok, milyen meglepő, ez meg itt a vidámpark. Csak jól érezned szabad magad. Gyere, menjünk is! - Persze az sose jut neki eszébe, hogy talán van olyan, aki nem is szeretne vidámparkba menni, vagy éppen nem vele. Mondjuk ha lenne is ilyen, az sem érdekelné. Nem sok utálója van Viktornak, a legtöbb embert hamar jó kedvre deríti a mosolyával, kisugárzásával és életenergiájával, ami belőle árad. Mellette elég ritkán lehetsz szomorú, az biztos.

Kecses Kamilla kedves

Fellegekben járva lépked a két becupidózott fiatal a stég felé. Én persze közben figyelhetek arra, hogy ne rohanjanak neki egy fának, hiszen mind a kettő jobban el van foglalva a másik szemének, hajának, körme alatti piszkának a bámulásával, mint az útra figyeléssel. Közben a szőkeség csacsog, Viktorka meg hallgat, bólogat, hümmög, az arcán érzelmek hadát vonultatja fel. És most, a Stéghez érve ő is mesél. Krisztiánról, Adriról, a szüleiről, hogy mennyire rosszul jönnek ki ők is az anyjával. Azt is elújságolja, hogy a lány HV-je az ő unokatesója, meg hogy most ő amúgy a pécsi egyetemre jár. A mugli gimikben menő dolog egy egyetemistába szerelmesnek lenni, és fordítva, az amerikai filmekben is hasonló ez, de ott a tanárok is menőek. Viktor jelen esetben mindkettő. Menőségi faktormérő totálisan kiakad mugli szemmel nézve. Ahogy az én ragacsos szerelemtűrőm is. Ez pedig így fog menni még 4 napig. Jaj Istenkém! Mentsetek meg! Please, help me! Come on! Kérlek, valaki!!!!!
Ahh, na jó...
 - Hát ez vagyok én... Fel sem érek hozzád, gyönyörűségem. Olyan vagy, mint egy földre szállt angyal. - Bahh, amíg magáról mesélt jobban élveztem a műsort. Ám most vissza a csöpögéshez. Na jó, feladom. Esélyem sincs arra, hogy ezt valahogy leállítsam. Kevés vagyok én ehhez, mint Voldemortban a logika.
Viktor most a lány szemeit fürkészve lehajol a szőke tincsek kezdetéhez és egy gyengéd puszit nyom annak a lány homlokára. Ez egészen aranyos. Ha valaki kívülről látja őket, de nem hallja, leginkább tényleg úgy néznek ki, mintha Kamilla mérhetetlenül csüngne Viktoron, míg Viktor, bátyus módjára védi a lányt. Nem tűnnek éppen hétköznapi szerelmes párosnak. De nem is kell, hogy ez másképp legyen. Az hiányzik még, hogy valami bajt hozzon Cupidó akciója a szemüveges fejére. Apropó szemüveg, észre se vette, hogy az már egészen lecsúszott az orrnyergéről az orra hegyéig, de most ahogy lenéz a lányra, feltűnően másmilyen a világ az okulárén keresztül. Nem olyan homályos, és elmosott. Szóval most fel is tolja oda, ahova való a fekete keretes csodát. Így máris tisztább a világ! Csak a feje sajnos nem...

Szeret könyveket olvasni Viktor. Amikor kint van a sziklák erdejében nem is nagyon tud mást csinálni pihenőidejében. Most is egy kis gyűjtő túrát tervez. Mindenféle fantasy regény érdekli őt. Szeret elkalandozni kicsit. De ez senkit sem lep meg gondolom...
 - Semmi gond. - Kacsint a frontális ütközés okozójára, aki valószínűleg nagyobb sérülésekkel jött ki a karambolból, mint a szemüveges, akinek még ezen állandó tartozéka is a fején maradt. A fekete keretes "csoda" hű társaként mindig szívesen nyomorgatja az orrnyergét és a füleit.
 - Érdekes? - Mutat a könyvre. Bár ő már ismeri. Azért mugli világból jött embernek alap dolog a történelem egy érdekesebb feldolgozásának megismerése. Mondhatni elvárás is. Hiszen hogy ülne le viccelődni egy varázslósakk meccsre úgy, hogy azt se tudja, iszik-e vagy eszik azt, hogy halálfaló. Bár Viktornak az első tippje az evés lenne... Tipikus pasi, mindig csak a hasára gondol. De legalább ő tud is főzni... rántottát. Azt kiválóan. A többit inkább hagyjuk is. Leszámítva még a palacsintát, abban is egészen kimagasló eredményeket képes elérni. Fel tudja dobni és el is tudja kapni úgy, hogy egy manó fejére se ejti rá. Ez már igazi mesterszakács fokozat, nem igaz?
 - Egyébként Viktor vagyok. Szerintem még nem találkoztunk. A suliban laksz, vagy új vagy a faluban? - Gondol itt ő arra, hogy új lakó, hiszen ez a kezdetben még tenyérnyi falu egyre nagyobb és népesebb, ez persze egyáltalán nem baj. Viktor imádja a társaságot, az embereket, a programokat. Ohóóó, hogy a programokat mennyire, de nagyon. Minden egyetemi bulin fel lehet fedezni őt néhány évfolyamtársa társaságában. Tudtátok, hogy az egyetemeken általában több a boszorkány, mint a varázsló?

 - Csak nem fog megbuktatni. Nem olyan szőrös szívűek azok a tanárok. Én is tanár voltam, meg leszek is még, csak most tovább képzem magam. Szóval nekem elhiheted. - Egy biztató mosoly jelenik meg a szája szegletében. Viktor mindig is igyekezett a rossz kedvű, elkámpicsorodott, reménytelen, vagy bármitől is félő embereket meggyőzni arról, hogy nem kell aggódni. Ő már csak ilyen. Tipikus bátyus alkat, óv, vigyáz és jókedvre derít.
 - Köszönöm! - Vagy valami ilyesmi. Az ilyenekhez nincsenek hozzászokva a fiúk, csak úgy valamire azt mondják nekik, hogy jól áll?! Ki hallott még ilyet?! Inkább a fiúk szokták megdicsérni a lányokat, vagy a lányok egymást. Ez a gyakori eset.
 - Hát a nevetek is összecseng a keresztanyukáddal, az már biztos. Egyébként én is sárvérű vagyok, de ez olyan degradáló kifejezés tekintve azokat az időket, amikor ez használatos volt. - Les a könyv felé. Igazából egy pillanatra fel is vetül az ötlet benne, hogy a lánynak esetleg felajánlja a mágus világ gyorstalpaló kurzust egy sütemény társaságában, de Léna már biztosan megtartotta neki ezt, hiszen mégis csak egy auror a keresztanyja, aki valószínűleg mindig sokkal jobban tud a mágiatöriről és a mágia világáról is, mint Viktor. Hiszen hiába szemüveges és olvas sokat, nem a tankönyvek sűrű emelgetése az erőssége. Okosnak lenni és okosodni szeret, de külön tanulni, magolni nem. Lehet ez az oka annak, hogy a következő kérdésre az alábbi választ adja?
 - Nem, totális vesztes típus vagyok. - Röhög magán. A megfelelő önkritika megvan, az biztos. Bár a hegyek meghódításában azért nem vesztes alkat, de minden más meghódítása számára nem túlzottan könnyű feladat.

Unokahúgi

Egy kellemes sütizésre és teázásra invitáltam el az egyetlen olyan unokatesómat, aki szintén varázslatos erőkkel bír. Nem vagyunk sokan a családban, nincs mit tenni. Bár úgy hallottam, hogy Emma ágából vannak itt még páran, de nem annyira divatos az én ott létem a családi nagy összeröffenéseken, hiszen ez anyám ága-boga, neki meg nem én vagyok a fő ékessége. Hiszen nem lehet megmondani másoknak, hogy mégis hol a búbánatban van a fia, csak annyit mond, hogy egyetemre jár valahova pszichológiát tanulni. Ami persze igaz is, csak nem olyan nagyon messzire járok, csak a szomszédos országba, ide, Magyarországra, Pécsre és nem sima pszichót, hanem varázspszichót tanulok. Azt pedig tudjuk jól, hogy nem mindegy, hogy idd ki vagy vidd ki...
Tudom, hogy mostanság sok minden történt Emmával, amit távol létem okán nem nagyon tudtunk megbeszélni, de most itt a remek alkalom. Én a bátyja helyett a bátyja vagyok, és igyekszem rá vigyázni, amennyire tőlem telik.
 - Egy fekete teát és egy csokivarázst kérnék. -
Adom le a magamnak szóló rendelést a kiszolgáló személyzetnek, majd kissé kényelmesebben elhelyezkedek a széken. A falakat nézem. Sokat nem változtak. Bár biztos átfestették őket, de ezt egy pasi nem veszi észre. Nem figyelünk az ilyen részeltekre. Ezért nem vesszük észre azt se, ha valaki fodrásznál volt. Kivéve, ha nagyon rémes a frizura, az azért ordít az ember fejéről. De ami jó és szép, az természetes a szemünknek. Ahogy önmagában a csinos lányok is. Az egyetemen például rengeteg csinos lány van. Hú, de még mennyi! De azért már kéne valami állandó. Ez a hegyi farkas élet hosszú távon nem vihető...

- Varázspszichológiát tanítottam és azt is fogok, most meg még tanulom. A doppingolás meg jó dolog, ha nem valami bűbájjal vagy egyéb "nyalánksággal" történik. Az elítélendő. - Na, nem mintha ő olyan szent és jó fiú lenne, ha sose próbálta volna ki a bájitalok nyújtotta lehetőségeket, de éppen ezért tudja, hogy ezt bizony soha senkinek nem szabad javasolni. A csoki és az egyéb édességek az elfogadható doppingszerek.
 - Egy kicsit igen, de nem gáz. Lazulj kicsit, nem kell magyarázkodni. - A magyarázkodás úgyse szokott jól elsülni. ebben Viktor különösen tapasztaltnak mondható. Kifejezetten jól ért ahhoz, hogyan égesse be magát egy már egyébként is kínos szituációban a magyarázkodásával. Képzeljétek el, hogy éppen az egyetemen egy fa tövében találsz rá reggel, amikor ő erre elkezd magyarázkodni, hogy hát olyan puhának tűnt a fű, és a fa ölelésre vágyott, és hát ezt ő akkor, ott nem hagyhatta ki... Mindezt kócosan, egy két kiálló gallydarabbal a hajából. Na, szóval értitek, ugye?
 - Ez elég szomorú. Menj el hozzá amikor teheted. Tudod, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor majd a hegy megy Mohamedhez. Ha már mugliszármazású vagy, úgyis érted ezt a mondást. - Vigyorodik el a mondáson, mert eszébe jut, hogy régen mindig keverte a sorrendet.
 - A lesárvérűzni valaki nem túl kedves, mert hát ez valami olyasmi, mint magyarok között valakit lecigányozni. Alapvetően van, akire igaz, hogy ehhez a csoporthoz tartozik, de akkor sem illendő így mondani. Pejoratív. A Voldemort idő olyan volt, mint a Hitleri, a zsidók voltak a sárvérűek. Röviden így írható le talán az az időszak, ami a könyvben van. - Gyorstalapó törióra mugli hasonlatokkal, amiket úgyis tud értelmezni a lány, hiszen ezek olyan dolgok, amiket már egy ovis is tud értelmezni, mert tud róla. Viktor pedig szereti az életszerű példákat, amikkel értelmezhetőbbé tesz valami olyan dolgot, amit a másik nem ismer.
 - A hegymászásban vagyok jó, de az épp annyira hasznos itt, mint a tánc. Meg az emberek kedvének javítása is egész jól szokott menni. Tudok pár muglis bűvésztrükköt és azok bugyutasága egész népszerű tud itt lenni. Mondjuk, mint ez. - És azzal előhúz a lány hajából egy virágot.

Unokahúgi

Megérkezik a kis narancs. Vörös haj, narancsszínű ruha, szóval olyan, mintha egy nagy narancs tipegne oda elém, akit persze rögvest üdvözlök is. Puszi és ölelés. Igazából az ő kapcsolatuk elég testvéries. Bár nem találkoznak olyan sűrűn, de legalább ők megértik egymást, hiszen mind a ketten varázslattal bírók, na meg egyébként tanárok is. Csak most ezt Viktor nem nagyon műveli, de tervezi, hogy ezen változtat.
 - Én is örülök neked. Újság semmi új nincs. Az egyetem jól megy. Most részt veszek egy újabb kutatásban, ami a varázslók tudatos varázselnyomását tanulmányozza. Nagyon érdekes. Csak nehéz volt rá alanyt találni. Mivel a legjobb ilyenre olyan személy, aki tiszta vérű varázsló, hiszen benne nem keveredik egyáltalán a varázslat mugli vérrel. - Nagyon lelkesedik a munkájáért, a kutatásokért, az új dolgok felfedezéséért. Szóval imádja azt, amit csinál, de most takarékra veszi ezen szeretetét. - Na, de ez neked nem mond sokat és nem is azért jöttem, hogy a munkáról beszéljek. Különben meg jól vagyok, köszönöm. Csajozgatok, meg elvagyok. Bár néha elgondolkozok rajta, hogy kellene valami állandó. Eszembe jut Lexine. És hát... tudod... Na, de mesélj te! Azt hallottam, hogy Botond kosár és valaki veszélyesbe keveredtél. - Az utóbbi miatt kissé rosszallóan próbálok nézni, mert nem szeretném, ha baja esne Emmának. Többek között éppen ezért is hozom fel a témát. Mindent tudni akarok, amit csak tudni lehet most Emmáról. Hiszen meglehetősen sokat kihagytam és ezt egy jó rokonnak pótolnia kell.

Emmus

A munkáról beszélek egy kicsit. Ahogy mindenki, úgy én is szeretek arról beszélni, amit szívesen csinálok. Meg a magyar ember egyébként is szeret a munkájáról beszélni, ez ilyen magyar szokás. Úgy, mint a panaszkodás. Mondjuk az utóbbi tipikus magyar jellemvonás engem elkerült. Mondjuk lehet azért, mert nem nem a magyar országhatáron belül születtem és éltem gyerekkori éveimet...
 - Mondhatni, bár a pszichikai kvilibilség nem tudatos többnyire, hanem tudat alatti. Számomra az, de te lehet nem lelnéd benne örömöd, úgy mint én a csillagok tanulmányozásában, vagy az állatok megfigyelésében. Pedig egyszer már alakult úgy egy hegymászós túrám, hogy egy kis darabon együtt haladtam ilyen megfigyelőkkel. Biztos meséltem is. - Az ide-oda ugrálás a témák, események között. De hát így lehet fent tartani a beszélgetést. A beszélgetés fenntartásában pedig egész jó vagyok. Nem szeretem a kínos csendet. Most egy levegővételnyi időre mégis az telepszik közénk, ahogy szóba jön a szőke. Érthető, Emma se tud rá mit mondani, én se. Így alakult. Ilyen az élet. És ehhez hasonló slampos klisék jutnak az eszembe.
 - Tutira. Addig meg élvezem a keresgélést. - Elvigyorodom. Amennyire nem voltam egy nagy szoknyapecér az egyetemen pont annyira az lettem. Egyszer mindenkinek ki kell élveznie a fiatalságát valahogy. Hát én így teszem. Emma viszont a párkapcsolatok híve. Egy szakítás és aztán újabb szerelem, amitől persze féltem egy kicsit.
 - Ha elhanyagolt téged, akkor nem is érdemel meg. - Természetesen Emma pártján állok. Ilyen téren nagyon lojális vagyok. Az új szereplőről hallottak okán viszont a fiúval kapcsolatosan szkeptikus, de nyitott vagy.
 - Biztos? Ugye nem csak belemenekülsz ebbe a kapcsolatba, hogy legyen valakid? Ha kell akkor szerzek neked házi zsiráfot, hogy boldog legyél, vagy egy kiskutyát. - Mosolygok rá szélesen, ahogyan vizualizálom azt a képet, hogy egy zsiráfot sétáltat Emma a tisztáson.
 - Ha boldog vagy, annak viszont örülök. De ha bántani mer, akkor tudod, hogy annak a csávónak annyi. - A szeretetből és a féltésből adódó adrenalin elég nagy löket tud lenni ahhoz, hogy ne féljek szembeszállni bármilyen debella állattal, ha Emmáról, vagy bármi más közeli hozzátartozómról van szó. Védelmezem őket mindhalálig.

A beszélgetés nem olyan olajozott, mint régen volt, amikor még Viktor is iskolai kavics volt. Erre pedig most jön rá a leginkább. Persze ettől még nem felnőtt ő, csak már nem is tini. Egyszer mindenki felnőtté válik, szépen lassan.
 - Olyasmi, mint a mugli pszichológia, csak még a varázslatos oldalával foglalkozunk. A pszichikai kvibiliséggel például. Ez az egyik fő csapásirány a tudományunkban, hiszen ezt a legnehezebb megmagyarázni. - Sajnálom Viktor, de azt hiszem a lány eddigi tudásából ítélve, a pszichikai kvibliség fogalmával sem lesz tisztában, ha a sárvérűt se tudta.
 - Helyes. - Bólint mosolyogva, és tényleg az jut az embernek az eszébe, hogy ez a társalgás inkább egy tanár-diák eszmecsere, amit persze még próbál Viktor oldani egy kissé. Egy egészen kicsikét, így a Lénás szálat inkább nem vezeti tovább, csak bólint egyet. Nem is tudja, hogy mi is mondhatna rá, az ő számára az első a család és nem a munka, így nem egészen tudja megérteni a dolgot, de érteni azért persze logikailag érti.
Helena közben ámuldozik a sárvérű kifejezés értelmén, amit a lehető legegyszerűbben és legmugliasabban fogalmazott meg. A lány magatartása pedig erre kifejezetten felnőttes egy 14 éves lányhoz képest. Hiszen ebben a korban még a legtöbb lányt zavarja és sérti a csúfolódás, ahogy egyébként a fiúkat is, de ők ezt persze már nem fejezik ki.
Na, de hogy kicsit valami jó dolog is legyen Viktor bűvészkedik egyet, amit a lány persze nem ért, hogyan is történhetett. Hát egészen egyszerűen, de ez jó bűvész nem fedi fel azt, hogy mit hogyan csinál. Ez az ő titka marad. Viktor pedig igyekszik jó bűvész lenni. Kislányokkal és muglikkal szemben varázserő birtokában pedig pláne nagyon jól megy neki.
 - Köszönöm. Most viszont azt hiszem vége az előadásnak, mert egy tényleges előadásra kell rohannom. Majd még biztos összefutunk, ha máshol nem, akkor az iskola falai között. -
Kacsint rá, a virágszálat a lány kezébe adja, majd mosolyogva egy szia után távozik, az ajtó csilingelését hagyva maga mögött.