36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 18. 20:13 | Link

Dwayne bácsi

Dwayne, a hős lovag. A nők megmentője. A szüzek védelmezője. Az édesanyák és gyermekek pártfogója. Az elesettek oltalmazója. A gyengék mecénása. No, szóval értjük. Lencse pedig ennek biztos tudatában egészen elengedi magát, és fejecskéjét kényelmesen pihentetve a mellkasán utazik a kastélyba. Le kéne váltania a seprűjét a bácsira. Vagy inkább Kísszel kéne többet cipeltetnie magát. Szegény fiúcska, nincs így is elég dolga a hölgyeménnyel…
-Van. Nemrég jött az iskolába - de nem kell attól tartani, hogy nővére a feje tetejére állítja a kastélyt. Ő ahhoz túlságosan… rendes. És a legkevésbé sem hasonlít a húgára, mert ha őrült is, nem abban a romboló értelemben, mint Lencse.
-A bácsinak… van testvére? - ha már egyszer ilyen kis meghitt helyzetbe keveredtek, képtelen csendben megmaradni. Persze azon is igyekszik egy ideig, hogy kevésbé tapizza le az urat, mert bár nem érzi helytelennek, mégiscsak egy felnőtt férfiről van szó. Egy tanárról. Vagy valami hasonlóról. Ha diák volna, még ennyire sem aggódná túl a kérdést, hiszen folyton másokat fogdos, számára teljesen természetes a fizikai közelség.
-Szeretem a küszöböket - sóhajt fel fáradtan. - A bácsi nem? Keef a pajtásom, aki… minden küszöbön átvisz. Mert Ő olyan… lovagias - csodálkozik, hogy az úrnak fogalma nincs Keith kiléte felől. Létezik még ilyen ember? Szinte felháborító.
-Ha Keef vinné át Önt is a küszöbökön, akkor megértené a problémámat. Mert az olyan… intim. Mármint… nem arra gondolok, hogy a bácsi most majd kérje meg Keith-t, mert… mert ne. Biztos akad valakije, aki átemelné… - érdekes elképzelni azt a szituációt, amelyben az úriember belepattan valakinek a karjaiba. Mindenesetre láthatóan kezd magára találni a hölgyemény, mert elkezdett beszélni. Nem annyira harsányan, inkább meglehetősen halkan, de legalább van hangja. És a remegése is csitult valamelyest; már nem úgy tűnik, mintha a rázkódástól darabokra akarna hullani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 20. 17:25 | Link



Ismét csak lepillant rá, ahogy továbblép. Más helyzetben valószínűleg már letette volna a földre a lányt és felszólítaná, vagy abbahagyja a fecsegést, vagy itt hagyja a fenébe, akkor pedig ugrálhat be mezítláb és vacogva a kastélyba. Ám ez a lány... ez a Rohr- lány. És bár sok dolguk nem volt egymással tudja, miféle, ezáltal azt is, hogy bizony a légynek sem ártana. Így hagyja, hadd áramoljon csak a válogatott információ kifelé abból a zavaros, ám egyre kevésbé sápadt fejből.
   -  Van. Három. Két bátyám meg egy húgom - felel készségesen, ezzel is próbálva elterelni a lány figyelmét a csontig hatoló hidegről. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis ő nem mindig egy tuskó... legalább is, ha nem szolgálnak rá, ő sem látja értelmét, hogy morózus defenzort játsszon - Az Államokkal élnek. Családjuk van meg minden... vagy olyasmi.
Olyasmi. Négyük közül egyedül a fiatalabb bátyja volt képes arra, hogy igazi családot alapítson, ők többiek az anyjuk következetes noszogatására és cseszegetéseire sem tették meg. Ellenben gyereke a húgán kívül mindannyiuknak van... és talán utóbbi sincs már annyira messze, ha jól sejti.
Keef a pajtása. Összeráncolt homlokkal igyekszik dekódolni Leonie szavait, ami talán végre sikerült.
   -  Megígérem, az utolsó alkalom lesz, hogy átcipellek akármilyen küszöbön, ha ettől jobban érzed magad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 22. 05:51 | Link

Dwayne bácsi

-Csodálatos lehet a húgának, hogy három bátyja van! - állapítja meg mosolyogva. Ő maga elégedett két idősebb testvérrel, de szívesen elfogadna még két fiút a családban. Az mindig olyan bájos, amikor az idősebbek próbálják megvédeni a húgukat… kérdés, hogy Lencsével hogyan bírnának. Szerencse, hogy Fynnci sosem próbálta visszafogni. Egyrészt esélytelen lett volna, mintha valaki erdőtüzet próbálna egy pohár vízzel oltani, másrészt a bátyja fejében is akadnak problémák...
-És Önnek nincs családja? - de amint kimondja a kérdést, beugrik neki Zója nénivel folytatott beszélgetése.
-Dwayne bácsi! - nagyra nyitja szemeit, ahogy felpislog rá. Igazán nem akarna a magánéletében nagykanállal turkálni, de képtelen befogni. Eszébe sem jut, hogy esetleg rosszat tehetne azzal, hogy szóba hozza, amit a számára oly’ kedves pszichológus néni mondott.
-Zója nénivel szeretik egymást, nem? - kérdi. Vagy inkább kijelenti. Merthogy az ő elképzelésében csak viszonzott szerelem létezik. Még sosem olvasott olyan mesekönyvet, ahol a főhősnő szeretné a herceget, de az ne szeretné viszont.
-Szóval akkor mégiscsak kell, hogy legyen családja. Mármint elég idősnek tetszik lenni ahhoz - leöregezte volna megmentőjét? Dehogy…
-Úgy értem… mármint… ha valaki megtalálja a pajtását, akkor felnőttként már egy család lesznek. Kísszel is biztosan azok leszünk, de túl fiatalok vagyunk, ezért nem lehet még a férjem. Tetszik érteni? - a küszöb problémát át is ugrotta egyből. Jelenleg jobban foglalkoztatja Dwayne magánélete. A hidegnél is. Persze, csak akkor, ha az úriember nem dobja inkább vissza a tóba, ami esélyes...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 27. 11:36 | Link



Bármennyire lassan sétál, a hideg levegő így is bántja a bőrét a vizes ruhái alatt, foltokban egész zsibbadttá téve azt. A lány vizes haja a pulóverére tapad, a vörös hajszálak gondolatától még egyszer kirázza a hideg.
Ám lehet, hogy pusztán attól, hogy amint kimondja a szavakat rá is jön: talán nem kellett volna fecsegnie.
   -  Hát, nekem nincs...
Vonakodva válaszol, elpillant a kastély felé, aminek alakja egyre közelebbről sötétlik a tisztáson túl. Van családja? A szó katolikus értelmében valószínűleg sosem lesz, különben pedig kora tinédzser évei óta még csak nem is vágyik erre. Ház, kutya, feleség és gyerekek, valakit ez kielégít, ő mégsem tudja elképzelni magát a helyzetben. Épp csak az ehhez kellő hűség és felelősség hiányzik belőle.
   -  Zójával? Mi nem... honnan veszed?
A szemöldöke feljebb szökik kusza haja alatt, rögtön a legrosszabbra gondol, hogy idő előtt kiderült olyasmi, aminek nem szabadott volna. Ez a nyavalyás kastély paranoiássá teszi őt.
   -  Mármint van egy lányunk. Ha erre gondolsz. De ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. február 2. 14:42 | Link

Kinsey



Megint kiszabadultam éjszaka. Muszáj volt.
Amikor már mindenki elcsendesedett a Rellonban –volt, aki azért, mert elaludt, mások azért, mert a gyengélkedő felé vonszolták magukat– elindultam a falu felé. Hosszú ideje gondolkoztam már rajta, hogy oda kellene költöznöm. Na, nem mintha gyűlöltem volna a kastélyban élni, egyszerűen csak annyira megszoktam annak idején, amikor a bátyámmal osztozkodtunk a lakáson. Sokkal megnyugtatóbb volt, hogy nem vesznek körül emberek és nem mutogat mindenki a vámpírra. Akkor mehettem haza, amikor csak akartam, és akkor ittam, amikor nekem tetszett.
Nem féltem, hogy esetleg a prefektusok elkapnak. Már régen megtanultam kezelni őket. Halkan suhantam át a folyosókon és szinte észrevétlenül lopakodtam ki az ajtón, hogy azután egyenesen a tavacska felé vegyem az irányt.
Szerettem ilyenkor odakint járkálni. Senki elől sem kellett elrejtőznöm és nem kellett embertömegen keresztülnyomakodnom, hogy elérhessem a célomat. Ezúttal nem véletlenül indultam meg. A „nagyöreg” vámpírral való találkozás ráébresztett, hogy régen láttam Kinseyt. Találkoztunk ugyan egyszer, amikor még Angliában voltunk, de az csak egy futó beszélgetés volt, épp arra elég, hogy mindketten megtudhassuk, a másik még él.
Megfordult a fejemben, hogy bemenjek a boltba, de végül elvetettem az ötletet és miután körbenéztem az összes bolt kirakatát, a tavacska felé indultam. Leültem a partra és egy ideig csak néztem a vizet. Jó érzés volt egyedül lenni. Megnyugtatott és végre időt adtam magamnak, hogy gondolkozhassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. február 3. 20:11 | Link

Kath

Nem számított ritka eseménynek az, hogy a nyitvatartási időn túl is bent maradt a ketyerekereskedésben. Sőt, ha éppen nem igyekezett haza valami (vagy valaki) miatt, akkor szívesen bevárta Kens-t egy éjszakai beszélgetésre. Esetleg egy néma, egymás mellett üldögélős bütykölésre. Kinsey ugyanúgy élvezte mindkettőt, főleg most, hogy eléggé kitanulta a rúnázás mesterségét ahhoz, hogy végre nagyobb mértékben besegítsen a közös projektjükbe a vámpírral. Meg is egyeztek, hogy másnap este nekiállnak a szerelésnek és rúnázásnak Adam házában. Emiatt aztán Matthew egészen jó hangulatban indult haza a Kins&Kens-ből. Még egy nagyobb kerülőt is bevállalt, hogy futólag megnézze azt a bizonyos házat, ahová másnap el kellett volna találnia. Nem sokan laktak az erdőben, de mivel neki amúgy is kedve szottyant egy éjszakai sétához, nem látott okot arra, hogy ne mérje fel előre a terepet. A kis tavacskához érve aztán egy pillanatra megtorpant. A lány háttal állt neki, de még a sötétben sem esett nehezére felismerni, és Kinsey biztos volt benne, hogy Katherine is érzékelte az ő jelenlétét. A kabátzsebébe dugott kézzel, nyugodtan közeledett a régi ismerőséhez.
- Megérte ezért a mesterséges tóért otthagyni a Temzét? - kérdezte, amint társa hallótávolságába ért. Egy kezén meg tudta volna számolni azokat az embereket, akik kedvéért hajlamos volt változtatni a programján, és az éjszaka közepén is szívesen társalgott velük a kis tavacska partján. Kath ezen emberek közé tartozott, még akkor is, ha Kinsey közülük őt ismerte a legkevésbé. A lány mindig is jó beszélgetőpartnernek bizonyult, és bár vámpírléte talán ellenérvnek számíthatott volna bizonyos esetekben, Matthew még mindig jobban tartott néha tulajdonostársa természetétől, mint az övétől.
- Do you mind? - érdeklődött, amint letelepedett a partra Katherine mellé. A kérdés csak afféle formalitás volt, hiszen időközben már elfoglalta a helyét, de ha erősen negatív választ kapott volna, akkor talán még Kinsey sem állt volna le hadakozni egy fiatal vámpírral. Annyira azért nem ragaszkodott a társasághoz, de ha már annak idején Londonban nem volt elég idejük kitárgyalni, mik történtek velük, most igazán bepótolhatták volna a lemaradásukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. február 3. 20:38 | Link

Kinsey


A gondolataim villámsebesen cikáztak, és ha ember lettem volna, talán fel sem tudom venni a fonalat. Csakhogy nem voltam ember. Ez persze néha nagyon jól jött. Például, amikor megnéztem magamnak Konstantin kis barátnőit. Nem voltam benne biztos, hogy mindenről tudni akartam, amit láttam, de nem ez volt a lényeg.
A lényeg, hogy okosabb legyél, mint mindenki más. Ebben a helyzetben pedig én voltam a legokosabb. Én mindent tudtam róluk, ők semmit rólam. Elvégre, hogy máshogy lehetne a legjobban megismerni a vetélytársnőket?
Összefűztem magam előtt a karjaimat. Nem fáztam, elvégre a testhőmérsékletem lényegesen alacsonyabb volt az átlagénál, egyszerűen csak megnyugtató volt egy rövidke időre ennyire emberinek tűnni. Így is elég sokan rám sütötték a szociopata és/vagy pszichopata bélyeget az elmúlt évek során, hát itt volt az ideje, hogy cseppet normálisnak tűnjek.
Hallottam a szívverését és a lélegzetvételeit.
Már azelőtt hallottam, hogy a léptei feltűntek volna, majd mikor megszólalt felemeltem kissé a fejemet, de nem fordultam azonnal felé. Végigpillantottam a tavon és felsóhajtottam.
-Egyszer minden véget ér, nem igaz? –mosolyodtam el halványan.
Igaza volt, nem szívesen cseréltem fel Londont ezzel a hellyel, de annyi mindent elkövettem az elmúlt egy évben, hogy éppen itt volt az ideje továbbállni. Valójában megpróbáltam én elvegyülni… egy ideig. Utána megfordult a fejemben a névváltoztatás, és hogy visszafestem a hajam vörösre vagy szőkére. Szóval inkább visszajöttem.
Intettem, hogy nyugodtan üljön csak le mellém. Jól esett angol szavakat hallani. Ez az egy év eléggé megtépázta a magyar nyelvismereteimet és nagyon is hozzászoktam az angolhoz.
-Gondoltam rá, hogy elhívlak egy vacsorára, de sajnos nem egyezne az ízlésünk. –villantottam meg végre felé pillantva egy féloldalas mosolyt. –Mit kerestél Angliában?
Régen láttam már Kinseyt, mivel a legutóbbi kis találkánk nem számít valódi beszélgetésnek. Nem ismertem igazán, nem annyira, amennyire szerettem volna, elvégre igazán érdekes partner volt. Kíváncsivá tett már az első alkalommal, amikor összefutottam vele. Volt benne valami különleges, amit szinte senki másban nem fedeztem fel, mióta a kastélyba jöttem és nem mellesleg, most épp arra volt szükségem, hogy elterelje valaki a figyelmemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 15:49 | Link

E.D.J


Minden hideg, minden csendes. Teljes nyugalommal sétálgathattam már órák óta a tavacska körül, kora este nem éppen itt járkálnak az emberek. Az ujjaimat már nem éreztem, de ez nem tántorított el attól, hogy a fagyott víz közelében csúszkáljak a havon. Vigyorogtam magamban, senkit nem érdekelt, hogy ki ez a dilis, aki a sapkája alól kilógó haját eszi, és örül magának.
Egy rossz lépéssel megcsúszott a lábam és nagy hátast dobtam. Az első percben fájt a fejem, de az ütést tompította a sálam és a sapka. Hangos nevetésbe kezdtem, kezeim és lábaim lassan mozgásba kezdtek. Hóangyalt próbáltam csinálni, kisebb sikerrel. A fagyos hó már nem engedelmeskedett annyira, de én élveztem.
Nem tudom mennyi ideje feküdtem ott a hátamon, azt viszont igen, hogy nem volt kedvem felkelni. Az ujjaim lefagytak, tekintetemmel az üres, fehér eget pásztáztam. Azt hiszem mégis jól bevertem a fejem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 16:18 | Link

Szira

A menni akarás, a tenni akarás hajt, na meg unom az ágyon fekvést, amit egészen reggel óta űzök.
Felegyenesedem az ágyamon, amin ott az alakom, ez is bizonyítja, hogy ideje lenne kikecmeregnem egy kicsit innen. Meg a bezártságból, egy szóval, a kastélyból.
Gyorsan felkerekedem, és már el is hagytam a körletet, majd lassan az alagsort is, az előcsarnokot is, na meg a bejáratot, az iskola területét, és a faluba vezető utat is...
Bőven volt időm még, hogy visszaérjek, így nem siettem el a látogatásom, amely egy olyan helyen ért véget, ahol valaki épp akkor esett hanyatt...
Megcsóváltam a fejem, és szépen lassan kezdtem odasétálni, hogy felsegítsem, elvégre az illemet ismerem, de amikor láttam, hogy nekiáll keze-lába mozogni, akkor még lassabbra fogtam a tempót.
Amikor odaértem, a fejénél álltam meg és néztem le gyönyörű szép, kék szemébe, majd elrántottam róla a tekintetem, mert én is kipirultam. Helyette inkább valahova máshova tekintgetek, épp a kis kacsójára, ami már vörös. Talán a hidegtől?
Leveszem a kesztyűm, és a szabad kezem nyújtom felé.
- Gyere, segítek felkelni!
Ajánlkozom a feladatra, és ha felkel, ha nem, a kesztyűmet odatolom az orra elé, hogy bújtassa be megtépázott ujjacskáit, mert a végén még letörik.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 16:55 | Link

E.D.J.


Tudom, hogy kicsit lökött vagyok, és ezt sokan tudják rólam. Na de arra nem számítottam, hogy a hóangyalos akcióm után valaki megjelenik a fejem mellett. Nagy szemekkel bámultam rá amikor feltűnt, hogy az égen egy nagy fej is megjelent...hm.
- Ööö - csak ennyit tudtam kinyögni, de elfogadtam a kéznyújtást. Jól megkapaszkodtam benne a fagyos ujjaimmal, és dideregve tápászkodtam fel, azzal a lendülettel pedig megszédültem és egyenesen a srácnak ütköztem.
- Szia! Ööö...bevertem a fejem - mondtam neki még mindig a közelében - már ha nem lökött addigra el. Az arcom elkezdett kipirulni, mosolyogtam rá, aztán hátrébb léptem. Igyekeztem megtartani az egyensúlyomat.
- Megfagy a te ujjad is, vedd vissza. Van sajátom, valahol - a kesztyűt visszaadtam neki, a sajátomat pedig heves kutakodással kezdtem keresni a kabátom zsebében. Végre elő is bukkant a sapkám pirosában tündöklő kötött kesztyű.
- Álmosvölgyi Asztrid vagyok egyébként - lassan melegedő kacsómat nyújtottam felé, a tőlem telhető legszebb mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 17:40 | Link

Büszke vagyok magamra, egészen addig, míg végül én kerülök a földre, seggel megérkezve. A kezemet hátratéve fogom fel az ütődést, de aztán gyorsan fel is állok, leporolgatva a kabátom, és a nadrágom hátulját, amennyire bírom.
- Én meg a seggem...
Felelem neki kissé mogorván, megvonom a vállam és a kesztyűmet visszahúzom a kezemre. Ha nem kell neki, hát nem kell neki, nem erőszak a disznótoros.
- Azért majd nézesd meg magad, ha visszaérünk, nehogy komolyabb bajod legyen belőle.
Felelem neki kicsit oldottabban, majd megint leveszem a kesztyűmet, elkapom a kezét, és valami hatvanas évekbe illő jelenettel egy kézcsókot kap tőlem. Mert én így szoktam.
- Én Jonatán vagyok. Erdődi Jonatán.
Vigyorgok rá, mint a tejbetök, és immáron teljesen el is múlt a morcosságom. Leengedem a kezeinket, vagyis az enyémet mindenképp, majd, mint úriember nyújtom felé a jobbomat, mert a bal a kardé és kutyáké, hogy biztos ne essen el a jövőben.
- És ha megengeded, akkor sétálni invitállak, mert hidegben a havon ülni nem jó, de a szeles időben még állni sem kellemes. Megígérem, nem löklek bele a tóba.
Kínálkozom fel, mint kísérő, majd ha elfogadja azt, akkor a tavacska körül kezdek sétálni, néha kicsit távolabb merészkedve attól, néha szinte a partját érintve. A beszédet viszont hanyagolom, amíg meg nem szólal, elvégre egy fiatal hölgyikével töltöm az időmet, akit alig ismerek. Vagyis nem is ismerek, csak a nevét tudom.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 19:59 | Link

E.D.J.

Volt már komolyabb is! Bólintottam párat a tanácsára, de magamban persze nem gondoltam komolyan. Általában havonta történik velem ilyesmi, csodálja ezek után bárki, hogy eszetlen vagyok? Nem hiszem... A gyógyítóktól a szőr feláll a hátamon, mindenhova mennék, csak hozzájuk nem. Az a sok kence és lötty...na ne.
Eléggé változó volt a hangulata ahogy elnéztem ebben a két percben, de igyekeztem oldani a kedvén. Úgy tűnt, ez sikerült is, vigyorogtunk egymásra, és már az ismerkedésen is átestünk. Furcsa név ez a Jonatán.
- Még nem ismerek Jonatánt - jegyeztem meg főleg magamnak, de persze neki célozva ezt a kis semmiséget.
Bírom azokat a fiúkat, akik kedvesen illedelmesek, így a kézcsókkal elnyerte szívem a sárkánytól. Ööö...na azért nem, de a sétára szívesen indultam vele, karjába karolva, mintha régi jó barátok lennénk.
- Nekem tetszik ez az idő. Pancsolnék is, de félek a tüdőgyulladástól. Te nem? - törtem meg a csendet jó pár perc eltelte után. Hát nem egy szószátyár típus ez a gyerek, az már egyszer biztos.
- És amúgy új vagy? Még nem láttalak errefelé - hülyeség talán azt hinni, hogy egy idősebb diák már mindenkit ismer legalább látásból az iskolában, de én tényleg azt gondolom, hogy az évek alatt megszokjuk azt, hogy kik vesznek minket körül.
Míg a válaszára vártam, őt figyeltem, és csendben lépegettem mellette néhol kissé megcsúszva a jeges havon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 6. 20:16 | Link

Mintha valami csodabogár lennék. Pedig éppen annyira vagyok furcsa, mint ő.
- Hmmm... Ezek szerint akkor elfelejtetted az elmúlt jó pár percet?
Kérdem tőle meglepődve, hiszen éppen most mutatkoztam be, de még mindig nem ismer ilyen nevű egyént. Még a szemöldököm is felhúzom a csodálkozástól, de aztán a karom nyújtom felé, hogy sétálhassunk. Nem is törpülök el mellette, ami jó érzéssel tölt el, nem tartom az egész helyzetet cikinek.
A következő felvetés viszont...
- Te tényleg nagyon beverted a fejed, ha most fürdeni akarsz, hóban, fagyban. Bár az megnyugtató, hogy a betegséget már számba veszed.
Sóhajtok egy nagyot, mert hirtelen az az érzésem támad, hogy most rögtön vigyem fel ezt a lányt a gyengélkedőre, mert iszonyú nagy baj van...
Ezen viszont túllendülök, és a felém szegezett kérdésére is válaszolok.
- Szeretek fürdeni. De jelenleg nem tudnám másképp elképzelni a vízzel való érintkezést, minthogy veszek egy forró fürdőt vagy zuhanyt a fürdőszobában vagy megiszom egy viszonylag hideg, de nem jeges pohár vizet. A többire gondolni sem tudnék.
Bő válasz, tőlem mindenképp. Ki is ráz a hideg, amitől beleborzongok a gondolatba, hogy tényleg fürdőgatyára kéne ilyenkor vetkőzni és megmártózni a jégpáncél alatti vízben. Brr...
A lépéseimben is érezhető ez a dolog, mert amikor gondolataim a rossz részekhez érnek, kénytelen-kelletlen megállok, de minimum lelassítok, ami talán még jól is jön Asztridnak, hogy el ne feküdjön megint.
- Mondjuk. Újnak számít, ha még egy napja sem vagyok itt?
Kérdem tőle teljes mértékig komolyan, hogy komolyabban már nem is lehetne, de azért ott bujkál néhány másodperc múlva a vigyor is, amit még nem engedek kitörni. És pont jókor fogom magam vissza, mert ha ellágyultam volna, most mindketten a jeges vízben lennénk...
- Te figyelj! Tudom, hogy strandolni akarsz, de azért ezt nem most kéne. Komolyan...
Megállok, és erősen megtartom a lányt, legalábbis a kezét, mert úgy csúszkál, mintha síléc lenne a lábán. Ami, bár tél van, és teljesen korrekt lenne, nem biztos, hogy eszköz nélkül hasznos és célszerű is. Viszont...
- Ha már ennyire csúszkálsz, nem akarsz valamikor elmenni síelni? Ahogy nézem tökéletesen menne.
Vigyorodom most már el tényleg, mert ennyi volt az önuralmam. A mondatom egyszerre hangzik viccesen, komolyan, és ironikusan, az pedig, hogy mit hámoz belőle ki a kék szemű, csak rajta áll...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 7. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 7. 22:38 | Link

E.D.J.

Kicsit tényleg hülyén fejeztem ki magamat. Most már van Jonatán ismerősöm, és ez tök jó. Legyintettem inkább válasz helyett, hogy ne is foglalkozzon azzal amit mondok, mert nem fontos.
- Hm, forró fürdő - felcsillant a szemem az ötletre. Imádom áztatni magam a forró vízben így télen, eszembe juttatja a nyarat, amikor lesül az emberről a ruha. Jó, szeretem a telet meg a havat is, de azért na, a nyár mégiscsak sokkal de sokkal jobb, nem igaz? - Nem a jég alatt akarnék fürdeni...van ott egy hely - kezdtem el mutogatni a tavacska másik oldala felé, ahol a barlangfürdő található -, ott meleg a víz, csak nincs nálam fürdőruha. Gondolom te sem azzal indultál el sétálni - vigyorogtam rá, próbáltam vicces lenni.
Sétálásunk lassabb ütemre váltott, én azon voltam, hogy ne essek megint hanyatt, ő pedig...hogy ne ússzunk a hideg vízben. Azt hiszem.
- Hű, friss hús - húzogattam kicsit a szemöldököm, arra nem is gondolva, hogy akár évekkel is fiatalabb lehet nálam. Mondjuk...lényeges az? Egy sétáláshoz biztos nem. - Na és körbevezettek már? Melyik házban vagy? - kíváncsi voltam, vajon hova dugták be Jonatánt. Az tök szuper lenne, ha Eridonos lenne, de nincs akkora szerencsém.
Éreztem én már, hogy nagyon csúszik ez az út a lábam alatt, illetve a csizmaválasztás sem volt a legjobb, a műanyag talp és a jég nem a legjobb barátok. Szóval ennek meg is lett az eredménye, éppenséggel a tó közvetlen közelében. Még jó, hogy megfogott, mielőtt beborultam volna őt is magammal rántva. Erősen kapaszkodtam kezeibe, és az arcomon kiült a rémület.
- Köszi...megint - mosolyogtam rá amiért nem hagyott elesni, aztán a karját mindkét kezemmel fogva odébb mentem, hogy még véletlenül se legyek olyan veszélyben.
- Szívesen csúszkálok veled bárhol, bármikor - vigyorogtam szintén. - Soha nem síeltem még, látszik, mi? - a végére már nevetésbe ment át a vigyorom. Elképzeltem, ahogy ott is állandóan a hóban andolnék...remek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 10:32 | Link

Egyre jobban elcsodálkozom azon, hogy léteznek ilyen emberek, akik mínuszokban képesek kint fürdőzni. Oké, nem is a szabad levegővel van a gond, hanem azzal, hogy nem egy fűtött térben mászik bele abba a vízbe.
A hideg is kiráz ettől, amit valószínűleg ő is észrevehet, de hogy ne szóljon hozzá, vagyis ne hozza mindezt tudomásomra, inkább felelek.
- A fürdős cuccaim otthon pihennek a szobámban lévő egyik szekrényben, innen úgy kb....
Elgondolkodom egy picit, de nem tudok kitalálni semmi, még csak közelítő távolságot sem, hogy milyen messze lakom.
- Milyen messze is van innen a főváros?
Merengek el, de éppen csak egy pillanatra, mert aztán azon gondolkodhatok, hogy vajon mikortól mondhatom magam megszokott diáknak. Hát úgy tűnik, hogy ennek még nem jött el az ideje, pedig utálok cserebogár vagy csodabogár lenni, tök mindegy.
- Nem olyan friss. Több, mint 14 éves hús-bőr-izom-egyébbelsőségek kupac vagyok, szóval egyáltalán nem mondanám magam frissnek.
Rázom meg a fejem egy kicsit, és kis kedvtelenséggel, szomorkásan vágok bele a következő mondatomba.
- A rellonosok közé. De nem jó ott. Olyan hűvösek, és keresztbetevők. Csak tegnap minimum hat olyan esettel találkoztam, fél óra alatt, amikor valaki valakit kiátkozott a klubhelyiségből, vagy a magyarázata szerint, hobbiból felrúgta a másikat, vagy éppen más éppen csapdát állított. Emiatt pedig ez a kb. hatodik hely, ahol vagyok, a nagytermen, hálókörleten, klubhelyiségen, vasútállomáson és a falu fő utcáján kívül.
Csak csacsog és csacsogok, meg sétálunk, megbillenünk, aminek végén majdnem a vízben landolunk. Csak biccentek a hálálkodásra, mert ez egyrészt azért is volt természetes, mert nem akarom, hogy a lehetséges agyrázkódáson kívül más baja is legyen, na meg én sem szeretnék csurom vizesen felbattyogni a szobámig...
A gondolataimba merülve, mint ahogy azt már megszokhatta eme rövid ismeretség után, ismét a csúszkálás a téma, de most a jobbik fele. Én pedig szakadatlanul vigyorgok és vigyorgok és vigyorgok, talán mert nincs jobb dolgom?!...
- Ki mondta, hogy veled megyek?
Eresztem el ezután a kijelentésem után a karját, hiszen úgyis már messzebb vagyunk a tavacskától, majd helyette szembefordulok a lánnyal, és 1-2 lépést hátrálok, nehogy bajom essen, miközben teljes szívemből nevethetnékem támad.
- Pont azért kérdeztem...
Guggolok le a földre ördögi tervem megvalósítása első fázisaként...
- ... mert a csúszkálási...
... markolok fel egy adag havat a kezembe...
- ... stílusod már megvan...
... elkezdem összegyúrni a fehér havat szép kis golyócskává...
- ... és kb. a síelők is így csinálhatják.
... fejezem be a mondatom közben a golyó meggyúrását, majd félig teljes erőből hozzávágom Asztridhoz, egészen pontosan a mellkasához, hogy a fejét véletlenül se találjam el, majd még kettőt vagy hármat vagy többet hátralépek a bosszújától tartva.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 8. 10:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 18:56 | Link

E.D.J.

Fogalmam sincs, milyen messze van a főváros innen. Meg is ráztam a fejem válaszul, értelmetlennek találtam bármit is kinyögni rá. Hiába akartam volna kitalálni, hány méterre, centire vagyunk onnan, a fejem nem volt hozzá elég jó állapotban. A lényeget megértettem, én is hasonlóképp voltam, azt leszámítva, hogy nem egyszer pancsoltam már fehérneműben amikor nem volt nálam fürdőruha.
- Tényleg? - eléggé elképedt arcot vágtam a rellonosokról hallott dolgokon. Azért ennyire rosszakat még nem hallottam róluk, nem tudom, mennyire lehet igaz. Velem az itt töltött négy évem alatt senki nem volt tapló, maximum egymással szemben voltunk ellenszenvesek egyaránt. - Ne foglalkozz velük, az újakat mindig piszkálják - azt már nem tettem hozzá, hogy főként Kiliánnal vigyázzon majd. - Egy pár hét és belerázódsz te is - ingattam meg a fejemet arra gondolva, hogy most még lehet, hogy rossznak találja őket, aztán már annyira beleszokik, hogy magán észre sem veszi, hogy ugyanolyan lett.
Ezalatt a kis idő alatt az már feltűnt, hogy szép hangulatingadozásai vannak. Egyik pillanatban vigyorog, a másikban meg morcos, a harmadikban szomorú. Ember legyen a talpán aki ezt követni bírja.
- Jogos - vigyorodok el pár méterre elsétálva tőle. Már képes voltam megállni a lábamon, itt kijjebb a hó sem csúszott annyira. Kíváncsian fordultam hátra, de bár ne tettem volna. Egy szép méretes hógolyó talált mellkason, és mire lereagáltam, jött a másik is. A harmadikat sikeresen kikerültem. Nekem nem stílusom a hógolyózás, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. Félmosolyra húztam számat, és nyugodtan húztam elő a pálcámat.
- Bombarda! - és talált, süllyedt, a közelében levő fél méteres hóbucka éppen úgy robbant fel ahogy azt szerettem volna. Ha minden igaz, ez jóval hatásosabb volt, mint pár hógolyó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 20:14 | Link

Furcsa, hogy van, aki nem ismeri a rellonos mivolt lényegét. Előszörre nem igazán értem, hogy mi ez a meglepődöttség, bár hozzáteszem, hogy másodjára sem. Harmadjára viszont elkerekedik a szemem, mert szegény teljes mértékben félreértett.
- Jahh, hát nem velem. Egymással. Én elvagyok, tanulok, vagy olvasok, mert zenét hallgatni itt lehetetlenség. Szóval engem békén hagynak, ha meg nem, akkor magam lépek tovább és megyek, ahol nyugtom van. Bár erre nem volt szükség az elmúlt alig egy napban. Összességében egész nyugis volt.
Vonok vállat, hogy a síelésre terelődjön a szó. A sportok pedig mindig feldobnak, főleg, hogyha van kivel megosztani az élményt, na meg magát a cselekvést. És, mivel most nincs lécem, se olyan dombok, hogy gyakorolhassam a lesiklást, hógolyócsatába kezdek. Csak mint jó önmagam...
Az első kettő talál, a harmadik azonban nem. És a vigyorom megint lelohad, helyét átveszi a félelem, ahogy Asztrid emeli a pálcáját, és máris kiáltja a varázsigét.
Gyorsan hátraarcot csinálok, és a fejemet védve várom meg az eredményt, ami a hátamon talál el, hogy egy isteneset essek arccal a hóba.
Oké, ezt megérdemeltem...
Török ki nevetésben, de eszembe nem jut megfordulni, hisz az arcom még mindig védve van, csak rázkódok a vihogástól, mintha valaki egy csiklandozó ártással talált volna el. Vagy átokkal? Vagy rontással? Mindegy, a lényeg ugyanaz...
Viszont ezzel együtt jár az, hogy csupa vizek leszünk, és mivel Asztrid már eddig sem volt száraz, felajánlom neki, hogy menjünk vissza a kastélyba. A kezem nyújtom felé megint, ha kell, akkor felsegítem, ha nem, akkor pedig visszavezetem a suliba. Ha meg nem jön, hát....
Én akkor is elindulok vissza, szóval elköszönök tőle, hogy aztán visszatérhessek a meleg szobámba, a meleg takaróm alá.
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 28. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. február 16. 17:01 | Link

Kath

Régi ismerőse sokkal hamarabb érzékelte a jelenlétét, mint hogy Kinsey megszólalt volna, és ezzel a viselkedéselemző tisztában is volt. Éppen ezért nem érezte szükségét a köszönésnek. Igazából nem is emlékezett olyan alkalomra, amikor ne egyből a beszélgetés közepébe vágtak volna Katherine-nel.
- Halhatatlanként én azért ezt nem jelenteném ki ilyen könnyen - szólt, és helyet foglalt a lány mellett a parton. Egy kis ideig némán ültek egymás mellett. Matthew figyelte, hogyan tükröződtek a halvány fények a falu határából és a kissé felhős égboltról a tó vizén. Aztán Kath megtörte a csendet egy vámpíros poénnal, amely magában foglalt egy esetleges vacsorameghívást is. Azt a meghívást, amit Kinsey még a legutóbbi bagolyköves találkozásukkor kapott a lánytól. A viselkedéselemző arcán rövid mosoly futott át, amely Anglia említésére el is tűnt.
- Lehet, hogy ez most sokkolni fog, de onnan származom - válaszolta szokásos szarkazmusával. - És nem te vagy az egyetlen, aki néha hazatérhet a szülővárosába. Bár szerintem neked érdekesebb sztorid van hozzá, mint nekem.
Sokatmondóan megemelte az egyik szemöldökét. Nem állt szándékában faggatózásba kezdeni, de ezzel tudtára adta a másiknak, hogy ha lett volna mesélnivalója, akkor ő voltaképpen ráért meghallgatni. Lassan úgyis szokásává vált alvás helyett éjszakánként beszélgetni egy jót a vámpírismerőseivel. Kinsey beszívta az éjszakai, hűvös levegőt, és változtatott kicsit az ülőhelyzetén. Egyre biztosabb lett benne, hogy egy ilyen hétköznap estén úgysem lett volna semmi jobb dolga otthon, mint itt, a tóparton a régen látott ismerőse (?) mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. február 27. 21:40 | Link

Kinsey


Megnyugtató volt tudni, hogy sokkal hamarabb kiszúrnám, ha valaki le akarná csapolni a véremet, mint hogy az illető csak eljutna arra a gondolatra, hogy esetleg ez nem biztonságos. Mégiscsak vannak a vámpírságnak előnyei, nem igaz? Bár, ha a tényekre akarunk szorítkozni, akkor nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a vércsapolásnak az oka éppen a vámpír mivoltom lenne.
Halványan elmosolyodtam Kinsey kijelentésével és igazat kellett adnom neki. Az én állapotomban igazán felelőtlen olyan kijelentéseket tennem, miszerint mindennek véget kell érnie. Elbámultam a tavacska irányába és hagytam, hogy egy pillanatra átjárjanak az érzések. Megnyugtató volt, hogy nem kell egyedül lennem, és hogy ismételten itthon vagyok. Már ha ezt a helyet tényleg nevezhetem otthonomnak. Ha jobban belegondolok, itt több fájdalommal és szenvedéssel volt dolgom, mint eddig bárhol, ez pedig igen nagy szó, tekintetbe véve, hogy Angliában konkrétan megkínoztak.
-Pedig kezdtem azt hinni, hogy csak nekem osztottak beszállókártyát. –feleltem hasonló stílusban, majd felsóhajtottam, jelezvén, hogy megadom magamat. –Érdekesebb? Valójában éppen valakit el kellett tennem láb alól. Egy vámpírt, csak éppen a minisztérium valahogyan a nyomomra bukkant és eltölthettem néhány vidám percet egy tiszttel, aki nem csak kérdéseket akart feltenni nekem.
Nem tudom, miért is öntöttem ki hirtelen így a szívemet Kinseynek. Komolyan úgy éreztem, hogy kezdek teljesen megkattanni, elvégre egy vámpír mikor meséli el egy embernek, hogy a csodálatos hazájában nem családlátogatás céljából járt, mindössze megmutatta egy vámpírnak közelebbről, hogy mire képes a karó, és hogy egy bizonyos művelet után már igencsak nehéz ismét összeszednie magát.
-Szóval, komolyan csak látogatóba mentél haza? –vontam fel a szemöldökömet. –Valahogy nem nézném ki belőled azt a látogatós típust… -megrántottam a vállamat és csendbe burkolóztam, hagyván, hogy beszéljen, ha ő is akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. március 14. 22:08 | Link

Kath

A vámpírlány mellett üldögélve bámulta a vízfelszínt. Ez a helyzet talán másokra nem hatott volna olyan megnyugtatóan, mint Kinsey-re, de jelenleg ő igazán nem érezte úgy, hogy aggódnia kellett volna a biztonsága miatt. Egy félmosollyal fogadta Kath szarkasztikus visszavágóját, majd tűnődve hallgatta további szavait. Eléggé morbid dolgokról beszélt a lány, azonban megfogalmazásából fakadóan Matthew gondolatai kissé elkalandoztak a végére. Szóval néhány vidám perc egy olyan tiszttel, aki állítólag nem csak kérdezősködni akart (és akin valószínűleg egyenruha is volt)... Nem. Nem, most Katherine szomorú sorsáról volt szó.
- Nem látszik rajtad, hogy ez olyan mélységesen megviselt volna - felelt végül Kinsey. Ez a megszólalása olyan közel állt egy dicsérethez, amilyen közel csak lehetett, kettejük kapcsolatát figyelembe véve. Aztán visszaterelődött a szó az ő látogatására Londonba, és Kath kérdésére végül Matthew is beadta a derekát.
- Azért rá lehet venni egy-egy hosszabb látogatásra, ha azt mondják, anyám haldoklik - válaszolta egy, a lányéhoz hasonló vállvonással. Belegondolva mondjuk nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy mindketten ilyen könnyedén beszéltek az esetlegesen traumatikus angliai élményeikről.
- Úgy látszik, mindketten nagyon jó okokból járunk haza - jegyezte meg somolyogva. - Te most visszajöttél a Bagolykőre tanulni?
Nyilvánvaló volt, hogy a vámpír nem az ő két szép szeméért tért vissza Bogolyfalvára. Bár azt a viselkedéselemző nem zárhatta ki, hogy akadt a környéken más olyan személy, akiért szívesen lecserélte a lány a brit tájakat a kis tavacskára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. március 22. 14:27 | Link

Vikendre
Egy szép márciusi, napsütéses délutánon

Szüksége van némi friss levegőre. Az otthon töltött idő épp elegendő volt bezárva, most pedig, mivel már szökése miatt lefülelték és fokozottan ügyelnek rá, nem teheti meg, hogy csak úgy ellóg. Itt még a falnak is füle van - lévén varázsvilág, ez teljesen és abszolút reális kijelentés -, ezért muszáj úgy kiszakadni a négy fal közül, hogy az ne legyen szabályba ütköző. Nem könnyű, meg kell vallania, nem könnyű. De mint tudjuk, azok a betegek, akik szigorú felügyelet alá vannak vonva életük valamely területén, azok különös odaadással és profizmussal tanulják meg kijátszani a szabályokat, a precizitásról nem is beszélve. Így hát elhagyja a kastély területét, ami technikailag igaz, azonban a falu határán túl nem merészkedik, tehát nem címkézhető fel szökésnek. Zseniális elme, én mondom.
Szóval köszönhetően a jó időnek, egy hosszú farmert és viszonylag bő pólót húz magára tornacipővel, rá pedig egy dzsekit, hogy ugyan ha hideg lesz, ne fázzon meg. Tudniillik a lány mindig jobban fázik, mint mások, ami persze valahol érthető, hiszen nincs ami melegítse. Szóval ilyen lenge szerelésben elindul lefelé, méghozzá a kis tavacskához, hogy a csendben és madárcsicsergésben (az van már egyáltalán?) leheveredjen a fűbe és az ég egy adta világon semmit ne tegyen. Gyönyörű tervek és megérkezve nem is tesz másképp. Nem zavarja a bőrét érő még hűvös levegő a nap még erőtlen sugarai finoman ellensúlyozzák a gyenge fuvallatokat, így dzsekijét leterítve elterül a fűben, haja kis ívben terül el körülötte. Lehunyja szemét és végre valaminek úgy igazán örül. Hogy a csendnek vagy a nyugalomnak, azt ugyan maga sem tudná megmondani, de kétségtelen tény, hogy ráfért a magány, elzárva az irritáló tényezőktől. No meg az agykurkászoktól. Nem akar többé beszélni. Majd minden megjavul magától, ha pedig nem, akkor c'est la vie...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. március 25. 20:40 | Link

CathLeen


Egy kellemes séta a napsütésben pont Viktornak való program. A tavaszi nagytakarítás ideje eljött, így hát most Bogolyfalván tölti a hetet. A suliba meg áthoppanál az óráira. A legénylakásra ugyanis már ráfér a takarítás és a rendrakás, mert eléggé elpasisodott. Viktor pedig sose szeretett rendet rakni, így hát elég lassan megy neki a folyamat, ami annak is köszönhető talán, hogy mindig ki-ki látogat a szabadba. Vagy egy sütire néz el a cukrászdába és hív meg valakit egy kis beszélgetésre és sütire, vagy lelátogat a tóhoz. Ma az utóbbi program van napirenden. Különben is jobb lesz neki visszaszoknia, mert az elkövetkező időkben kénytelen lesz gyakrabban idelátogatni.
A hívogató kellemesen hűs szellő egy széles vigyort csal az egyébként sem mélabús arcára. Persze azért az is segít a dolgon, hogy megpillant egy potenciális társaságot a fűben heverészni. Mindig is barátkozó típus volt, szóval most sem lesz rest. Fogja magát és pofátlan módon lehuppan a lány mellé vigyorogva.
 - Milyen szép virágszálak nőnek ki manapság a földből. - Csajozós szöveg hatása van, pedig Viktor csak imádja a lányok egyébként elég alacsonyan lévő önbizalmát feltornázni. Szent küldetése a mások védelme és segítése. Ő már csak ilyen... Viktoros.
 - Milyen órád volt legutóbb? - Elég fura kérdés tőle tekintve az introját. De most őszintén, meglep ez bárkit is, aki kicsit is ismeri ezt a sokoldalú exEridonost? Valószínűleg nem. Én is csak a fejemet ingatva, szemöldök ráncolva nézem ezt a sült bolondot. Olyan mókás.
 - Ja amúgy Endre, de szólíts inkább Viktornak. Na, nem hülyéskedek, Radits Viktor Endre a becses nevem. Örvendek. - Túl sok esélyt nem is hagy a lánynak a kibontakozásra ezidáig, de most csak vigyorgásra használva lepénylesőjét néz a lányra türelmesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. március 28. 11:34 | Link

Vikendre
Egy szép márciusi, napsütéses délutánon

Kellemesen csendben heverészik a fűben, ahogyan arra már oly régen vágyott. Lehunyja szemét, élvezi a napot és a finom szellőt, amikor lépteket hall. Kikerülnek, gondolja magában, ám ha ezt hiszi, akkor bizony nagyon téved. Épphogy elszunyókálna, amikor valaki leveti magát mellé. Hogy honnan tudja, hogy pontosan mellé? A testének egy részét jelenleg nem süti a nap, ennek eredményeképp pedig azon a ponton fázni kezd. Istenek az égen! A mély hangot hallva kinyílnak szürkésbarna szemei, tekintete pedig a mellette ülő férfira vetül.
- Érdekes, épp egyet sem látok - óvatosan felvonja fél szemöldökét, majd felnevet. Jobb karját szemére fekteti, hogy a még erőtlen nap ne vakítsa meg, majd végül úgy dönt, felkönyököl. Jobban megnézve a társaságát, már annyira nem is ellenkezik, hogy ne egyedül üsse el drága, ám igen haszontalan idejét. Nyalni való választás ez a fiatalember, én mondom.
- Gyógynövénytan - elég furán pisloghat a másikra, de nagyon ideje sincs kifejteni, mert ez a pasas beszél. Sokat beszél. Hát hogy lehet így flörtölni valakivel, ha még beszélni se hagyják az embert? Na de majd ő mindjárt kibontakozik itten, nehogy nyúl szaladjon a dirrdurral, mert az igazán nem járja. A bemutatkozás alatt észrevétlenül megfigyeli az ismeretlen vonásait és oldalra billenti a fejét. Ismerősnek hangzik a név, de vajon honnan? Nem is fontos. Súlypontját két kézről mindössze bal kezére helyezi és Viktor felé nyújtja jobbját.
- Catherine, de szólíts inkább Shayleennek. Bár viccet félretéve, Catherine Shayleen Black vagyok, kedves Vikendre - biccent is egyet és széles mosolyt varázsol arcára. Pont ugyanazok a szavak, csak kicsit mégis másképp. Nem kigúnyolja Viktort, esze ágában sincs, de ha már lúd, legyen baromfi, nem árt megcsillogtatni fergeteges humorérzékét. Nem mellesleg barátságos ő, ezt pedig a srác is könnyen leszűrheti a közvetlen reakcióiból.
- Szerencsétlenségek embere, ki vagy te, hogy lábadat mered tenni e friss gyepre? - kissé átköltve ugyan, de mondandója értelmét megtartva mindössze arra kérdez rá, miért nem látta eddig és mit keres most itt? Az aranyos görbe ott ül az arcán, hosszú idő óta először.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 1. 17:40 | Link

Dwayne Warren
[zárt]

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daryl Dixon
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 1. 19:56 | Link

Egerszegi Nina Viktória



A kacsák köröket írnak le a tó vizén, sütkéreznek a napfényben, a tolluk csillog, mint a szűz hó. Hunyorogva nézi őket, a szín bántja a szemét és a retinájába ég, de inkább a csillogó vizet figyeli, mint a lányt. Fekete pulóverén át már érzi, ahogy átmelegíti az erőlködő, áprilisi fény, ami puha és jó illatú. Csak a pszichopaták állítják, hogy nem hiányzik nekik a tavasz.
Hallgatja a lény szavait, összevonja a szemöldökét, túlnőtt haja alatt végre ránéz. A kezein támaszkodik, a füvet tépkedi, ezzel a passzív agresszióval élve ki mindenféle, elnyomott frusztráltságát.
   -  Elkaptak a gorillák? Hát milyen elcseszett körökben forogsz te? - a hangja rekedtes és halk, végül egy apró szusszanás után hozzáteszi - Azért legközelebb szólj, ha összevernek.
Más a szája elé kapott kézzel, elkerekedő szemekkel hallgatná a beszámolót, majd feltenné a nyilvánvaló kérdést: miért? Mi haszna lenne bárkinek abból, ha megfenyegeti ezt a gyenge nőt, akinek a világ sorsa szempontjából semmi, de semmi jelentősége sincs? Ha Ninát elrabolnák, megvernék vagy netalán megölnék - pár tucat ember életére biztos hatással lenne, de többre nem, a világ észre se venné a hiányt. Dwayne tudja ezt, az élete tapasztalata már elég hozzá, hogy megtanulja az emberi élet valódi, bóvli értékét. Mégis miért fecsérelte bárki az időt Ninára?
Tudni szeretné. A tekintetén látszik a kétkedése. De nem kérdez rá.
Végeredményben semmi köze hozzá.
   -  Többet nem jönnek. Haha. Persze. Én a helyedben azért kettőre zárnám az ajtót. És bárki az a bizonyos személy, inkább tényleg kerüld el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 2. 12:31 | Link

Dwayne Warren

Nem nehéz észrevenni, hogy Dwayne feszült. Bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Haragszik rám, hogy csak úgy eltűntem és ezért még csak nem is hibáztathatom. Biztos vagyok benne, hogy várt rám. Mindig várt. Én pedig csak nem jöttem, még életjelet sem adtam, amit véleményem szerint úgy értelmezett, hogy akkor most eddig tartott a naaaagy barátság. Pedig nem.
Nem válaszolok az első kérdésére. Nem márthatom be Davidet, bár végső soron nem is ő tehet az egészről. Ha hibának számít, hogy belém szeretett, akkor bűnös, de máskülönben nem követett el semmit. Felsóhajtok és végre az aurorra emelem barna íriszeimet. Megnyugtató, hogy van valaki, akire számíthatok, főleg most. Igaz, Lénával kibékültem és jelenleg Daviddel is mozdultunk valamerre, de nekem azért Dwayne is sokat jelent. Kimondva, vagy sokkal inkább kimondatlanul.
- Nem volt vészes, nem haltam bele - igyekszem elbagatellizálni, mert azért ennyire nem vettem félvállról. Divat ide vagy oda, nekem túl extrém sport ez a lezserség fenyegetőzés terén. Még mindig a férfit bámulom, próbálok leolvasni akármilyen reakciót, ami sikerül is: tudni akarja, ki a szóban forgó illető. Én meg el akarnám mondani, de azzal bajba sodornám.
- Dwayne, ezek a fickók tényleg nem jönnek többet... - beharapom alsó ajkam. Lássuk be, a halottak ritkán kelnek életre és törnek rá az ember életére. Nem, nem én öltem meg őket, még a feltételezés is komolytalan, de azért nem bánom, hogy nem kell attól tartanom, mikor szállnak rám ismételten. Viszont most már az auror barátom is tudja, hogy az a bizonyos személy valamiben nyakig benne csücsül. És félek tőle, hogy sokkal okosabb annál, mint mutatja és előbb-utóbb rá fog jönni.
- Inkább mesélj arról, hogy veled mi újság? - elmosolyodom, mert igen, ez a legkiválóbb témaelterelés. Muszáj másról beszélnünk, egyszerűen muszáj...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 4. 20:22 | Link

Egerszegi Nina Viktória



Szálakat tép ki a fűből, majd szórja le maga mellé, a szemét elfordítja a lányról, mellé megvonja a vállát. Nina könnyednek szánt megjegyzése egyértelműsíti számára, hogy nem szeretne többet beszélni a távozása témájáról, ő pedig semmiképp sem firtatná, ha nem muszáj. Minél régebb óta szolgál aurorként, annál kevésbé érdeklik a körülötte élők kétes, több esetben egyenesen sötét ügyei, előszeretettel játssza a vakot, pedig sajnos látja, amit muszáj. Ninát sem pusztán baráti jó szándékból kéne kifaggatnia az állítólagos támadók sorsáról, bár valójában nem hiszi, hogy vagy a lány, vagy bárki más kárt tett volna bennük. Nina is hal ebben a pocsolyaszerű tengerben, biztos valami... modellbotrányba keveredett, összekapott egy másik anorexiás bigével vagy ilyenek, annak a pasija meg jól megtépte őt egy félreeső sikátorban. Többet nemigen néz ki a történetből.
Szusszan egyet, mormog az orra alatt, valószínűleg olyasmit: "te tudod". Ha Nina azt mondja, nem térnek vissza, ő nem rugózik tovább ezen a trambulinon, a lány úgyis tudja, hol találja, ha bajban van. Az otthona, aminél biztonságosabb helyet nehezen találna, többnyire nyitva áll előtte.
   -  Velem semmi sincs - felel a tó vizét nézve, szavai ordas hazugsága nyomán csoda, hogy menten nem szakad rájuk az égbolt. "Semmi", tehát túl sok ahhoz, hogy összefoglalja, azt sem tudná, hol kezdje. Szinte félvállról teszi hozzá.
   -  Megszületett a fiam. Harmadikán. Ennyi történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 6. 16:06 | Link

Dwayne Warren

Hogy legszívesebben elmesélnék-e mindent töviről hegyire Dwayne-nek? Naná! De nem tehetem. Ha azt akarom, hogy David szabad lábon járjon-keljen, akkor bizony becsukom a számat akkor is, ha beledöglök. De azért ez a veszély nem áll fenn szerencsére.
Csak figyelem az auror reakcióját. Nem tetszik. Látom rajta, hogy meg van sértődve, én pedig akár csillagokat is lehozhatnék neki az égről, teljesen felesleges lenne. Nem is igazán tudom, mit mondhatnék, így igyekszem elterelni eltűnésem okáról a témát. Csakhogy nincs könnyű dolgom, mert ez a bizonyos "semmi" a világ legtartalmasabb semmije, legalábbis barátom konkrét esetét szemlélve. Nyelek egyet, mert most érzem csak igazán, mennyire kellemetlen is ez a beszélgetés. Túlságosan. Feladnám a reményt, mikor csak úgy mellékesen hozzáfűzi: megszületett a fia. Kettős érzéseimet nem tudom, hogyan is fejezhetném ki: megveregessem a vállát és gratuláljak, vagy inkább húzzam magamhoz és sírjunk együtt? Nem igazán gyászos az információ, hiszen egy gyerek jó dolog, csak éppenséggel tudom, Dwayne mennyire vágyott rá. Na igen, itt a probléma.
- Nem is tudom, mit mondjak... Hogy érzed magad? - kezem a füvet tépkedő kezére siklik és megpróbálok a szemébe nézni, ha engedi. Nekiállok összeszámolni, vajon hányan tették fel neki ezt a kérdést, de becsléseim szerint ez a szám igen alacsony. Már amennyiben az őszinteség is mércének minősül.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Tudok segíteni? Bármiben, akármiben - ritkán mondom komolyan ezeket a szavakat, de a férfi esetében tisztában vagyok vele, hogy ha el is utasítja, azért jelent neki valamit, hogy számíthat valakire. Egy gyerek a legkevésbé sem hasonlít egy kutyára, teszem azt... Vagy egy babára, amit beraksz a sarokba és, ha már elmúlt tizenhét éves akkor előveszed, leporolod és útjára engeded. Nem, ez egy gyerek. Más néven felelősségnek is szokták hívni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 13. 18:53 | Link


...Esendővé váltam, árulóvá, hazuggá, olyan férfivá, aki nem foglalkozik a miértekkel, a jövővel, csak a mának és az érzékeknek él.
Elárultam.
Már évek óta éltünk kapcsolatban, és szerettem. Legalább is azt hiszem, biztos voltam az érzésben egészen eddig az éjszakáig. Egészen addig, míg meg nem láttam hosszú barna haját, formás lábait, és csókra csábító ajkait, melyekért már rögtön, az első pillanatban majd megvesztem.Buja volt, izgató, és én nem bírtam ellenállni. Szinte már elemi erővel vonzott magához, és a testem könyörgött csupán egyetlen érintésért. Meg akartam érinteni, végig akartam simítani minden egyes porcikáján! Csókolni akartam, duzzadttá, vörössé marcangolva száját, úgy, hogy másnap és harmadnap is emlékezzen arra a szenvedélyre, amit kiváltott belőlem!
Túl könnyű volt, azonban megadta mindazt a kielégülést, amire vágytam.
Használtam.
Nem voltam romantikus, nem beszéltem a jövőről, arról, hogy mi lesz kettőnkkel, hogy mi vár ránk ezután az éjszaka után. Nem kellett a lelke, csak a testét akartam, azt a befogadó, puha, női testet, melynek képtelen voltam ellenállni...

Már az elején tudta, hogy mit is jelent könyvkiadót nyitni, azonban valahogy soha nem tudatosult benne, hogy esetleg egyesek képesek arra, hogy ilyen módon leírjanak egy aktust. Persze azzal is tisztában volt, hogy mekkora divatot jelentenek az ilyen jellegű könyvek, azonban valahogy mindig is hitte, hogy majd az ő kiadója más lesz, olyan, ahol ilyen jellegű irományok nem fognak megjelenni, vagy ha mégis, azt nem neki kell elolvasnia. Ugyanis ezek után a sorok után, határozottan úgy érezte, hogy levegőre van szüksége, pedig a szabadban tartozkodott. A kezében tartott papírköteget lazán összefogta hát, majd az esetleges kíváncsi tekintetekkel mit sem törődve kezdte legyezni kipirult arcát.  Teljesen vörössé vált, és míg már a romantikus történetekhez hozzászokott, ezeknek az olvasását még gyakorolnia kellett. Prűd viselkedése és a mindennapjaira jellemző visszafogottsága - a másik nemmel kapcsolatban - eléggé nehézzé tette az ilyen dolgokat. Hiszen soha nem tapasztalt hasonlót, de még csak megközelítőt sem, így az erről való olvasás kellően nagy kihívásnak bizonyult. Hiszen hogyan is olvashatna ilyen dolgokat, ha már attól is kiverte a víz, ha valaki pillantásában felfedezte az érdeklődést? Nem igazán szokott a közeledéshez, és bár egészen tűrhetően viselkedett, igyekezett a férfiakkal megtartani a három lépés távolságot.  Természetesen ha ez nem sikerült, akkor minduntalan teljesen leblokkolt és arca hajának vörösségéhez igazodott egy pillanat alatt, miközben csak az alkalomra várt, mikor is menekülhet.  
Most azonban ilyen veszély nem fenyegette. Már órák óta a kis tó mellé leterített pokrócán süttette magát a napon, és hagyta, hogy a szeplői a meleg hatására előbukkanjanak. Hatalmas szalmakalapját ettől függetlenül a fejére biggyesztette, és úgy érezte így talán önmagát nem csak a naptól, hanem másoktól is könnyedén megvédheti.  
Mikor végre a eltűnt arcának színe teljes természetességgel fordult a hasára és túrt bele a mellette helyetfoglaló kosárba, melybe igazi kincsek vártak arra, hogy jóízűen belakmározzon belőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Némethy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 324
Írta: 2015. április 13. 21:01 | Link

Pearl

Én nem szeret...., én ..... . Durván.”
Ennyi elég is volt nekem, hogy összecsapjam a könyvet, amit két harmadikos lány kezéből kaptam ki. Pillantásuk egyszerre volt vágyakozó, és ijedt. Már akkor éreztem ,hogy valami nem stimmel ezzel a könyvvel, de már biztos vagyok benne ezek után a bájitallal elmaszatolt mondatok után, hogy nem nekik való.
Vastag bőrkötés volt rajta, elrejtve a borítót és a címet, de megviselt külseje elárulta, hogy jó ideje járt kézről kézre. Abban a pillanatban, én, Némethy Máté, megfogadtam, hogy véget vetek az iskolában zajló illegális könyvmaffiának. Ha kell, bevonom a nyomozásba a könyvtárost, akárkit. Ez az erkölcsi métely megmérgezi a fiatalságot, pajzán gondolatokat ültetve fejükbe.
Hónom alá csapva elsietek a folyosón, Táskámba mélyesztettem a szennyet, és az iskolán kívülre veszem az irányt. Elég volt mára a fülledt, zsongó folyosókból.
Persze, lehetne mondani, milyen szörnyű prefektus vagyok.... De a mögöttem totyogó és hápogó kiskacsa rontott ezen azt hiszem.
A kék ég alatt máris jobb volt a helyzet. Benjamin fáradhatatlanul sípolt, és lépkedett, néha egyet-egyet verdesve pelyhes szárnyaival.
Valami hiánya lehetett, mert napok óta baja volt ilyen téren. Abban a pillanatban leesett, hogy a kacsáknak víz kell. És hol van víz? Hát a tóban....Rly Máté? rly? Mindegy. Szóval rájöttem, hogy kell egy tó.
Húsz percembe tellett, mire találtam egy szép nagy vízfelületet. Mivel Ben nem akart bemenni, szépen, egy kis apai szigorral fűszerezve szépen beemeltem a tóba... Ahol pár méterrel arrébb ívesen landolt is. Egy kis idő után rájött ám, hogy nem hal vele a víztömegben, és egész jól elvolt. Csak ekkor veszem észre a szalmakalap alatt rejtőzködő, lángoló vörös tincsekkel megáldott hölgyet.
- Kehöm... Szép napunk van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa