Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate Franciaország, Lille | styleOlyan rég látta már Nathanielt! Egy ideje nem volt fotózása, most már lassanként hónapokban számolható, s eközben javában zajlott a vizsgaidőszaka és a kviddics meccsek is, hát nem volt alkalmuk összefutni. Mégis, most, hogy megtörténik, a lány teljesen fel van villanyozva. Nem gondolta volna, hogy ennyire fog neki hiányozni az állandó segédje. Ha ez nem volna elég, a fiú elejtette neki, hogy van számára egy meglepetése is, azt viszont nem árulta el, hogy mivel kapcsolatos, csak annyit mondott, hogy innentől sokkal többet fognak majd beszélgetni. Layla persze azon nyomban rápörgött a kérdésre, álmodozott rendszeres fotózásról, magazinok címlapjáról, még arról is, hogy a jelenleginél is többször fogják felvenni, ahogy gyakorol. Mindig szereti visszanézni ezeket a felvételeket, hisz sokat tanulhat belőlük és édesanyjáékat is rendkívül boldoggá teszi, ha látják, lányuk mennyire jól boldogul. Ha ezt még össze is tudja kötni azzal, hogy többet találkozik Nate-tel, hát még jobb! A fiú igen régi barátja már, az első fotózásán gyakornok volt, ott ismerkedtek meg, s ahogy telt az idő, végül az addigi fotósa leköszönt és csak ő maradt. És milyen remek képeket szokott csinálni róla! Most például valami divattal kapcsolatos munkát kapott és, mivel azt ígérték, hogy nagyon mókás lesz, Layla szinte kérdés nélkül mondott igent, persze azzal a kikötéssel, hogy ő választhatja meg a fényképészt. Így lett hirtelen mindkettejüknek munkája és így lehetséges, hogy amikor megpillantja a fiút, akkor először hevesen integetni kezd, s amint felkerül a gesztus mellé hatalmas mosolya, futásnak is ered, egyenesen felé, hogy a nyakába ugorhasson. - Nate! - karjait a fiú nyaka köré fonja és szorosan öleli át, míg szemeit jó erősen lehunyja, nehogy végül semmivé váljon a kezei között. Kevés emberben bízik meg annyira, mint benne, a legféltettebb titkait is rá merné bízni. Nagyon fontos a számára és annak idején elhatározta, hogy vigyázni fog rá. - Olyan rég láttalak, hogy alig ismertelek meg! Te magasabb lettél? - elhúzódva tőle realizálja csak, hogy ugrásának köszönhette, hogy ilyen könnyen felért hozzá. Jól végigméri a másikat, az arcán nyugvó görbe azonban csak szélesebbé válik. Hihetetlen, mintha csak tegnap váltak volna el. Ez a fajta boldogság egyértelműen leolvasható mimikájáról, az pedig, hogy ujjai továbbra is finoman, szeretetteljesen kapaszkodnak a másik felkarjaiba, mindent elárul.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate Franciaország, Lille | styleŐszinte, naiv szeretettel fordul a fiú felé, azzal öleli át, azzal szorítja magához, azzal szívja be az illatát. Nagyon félt az első fotózásán: rengeteg ember volt, mindenki utasításokat adott, a sminkes még azt sem engedte, hogy túl sokat beszéljen, hiszen lekopik az ajakfénye. Mert volna pukkadásig nevetni, hát akkor lejön a szemfesték! Mozdulni is alig mert, mert akkor a ruhája talán piszkos lesz, vagy elszakad, a károkért pedig fizetni kell, ha pedig nem is, biztosan csúnyán megszidják. Minden porcikája remegett, Nate pedig ugyanezzel a riadtsággal a szemében állt ott. Akkor, abban a röpke pillanatban ugyanolyanok voltak. Ahogy odalépett hozzá és félénken megkérdezte, hogy őt is fotózzák-e, aztán szép lassan csak felkerült kedves mosolya arcára és azon kapták magukat, hogy késésben vannak, mert elbeszélték az időt. - Bolond vagy - felnevet, aztán játékosan összeborzolja Nate haját, de végül nem is egy, hanem két kézzel, hogy biztosan összevissza meredezzen az ég felé. Amikor végez hátralép és ismét hangosan nevetni kezd. - Na most már a fejed is nagynak tűnik - széles görbével arcán válaszol, majd kezeit háta mögött összekulcsolja. Elmúltak azok az idők, mikor félt megmozdulni a méregdrága ruhákban, de talán nem kéne ilyen szabadosnak lennie, még a végén tényleg büntetést kap vagy kirúgják. - Hááát, nem igazán. Te fogsz fotózni, benned pedig megbízom. Biztos vagyok abban, hogy minden szuper lesz - bátorítóan mosolyodik el, miközben gyorsan körbeforog a ruhájában. Noha hasa kilátszik a két részes kosztümből, melynek alsó, ceruzaszoknyája egészen testére simul, úgy fordul körbe, mintha egy nyári ruhácska lenne rajta, melynek hatalmas szoknyája repülne a szélben. - Na mit szólsz? - amikor végre megint szembe kerül vele, egy gyors mozdulattal megigazgatja szoknyáját, majd körbepillantva keresni kezdi a hozzá tartozó magassarkút. Merthogy itt kell annak lennie valahol, azzal teljes a szettje. Nem szokott ennyire sokat foglalkozni az öltözködésével, de az ilyen és ehhez hasonló különleges alkalmakkor megengedi, hogy nőnek érezze magát. - Amíg megkeressük a cipőmet, elmondod, hogy vagy? Miről maradtam le?
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate Franciaország, Lille | styleErre a kijelentésre hangosan felnevet, mert hát ilyen torzonborz ábrázattal igazán érdekes lenne valóban végigmenni az utcán, de tudjátok mit? Vállalná, még az éles kontraszt ellenére is, melyet jelenlegi megjelenésével ők ketten alkotnának. - Nos, akkor az én jóképű és rendezett barátom bizonyára nagyon büszke lenne rám, mert könnyen megtenném, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül – mosolyogva kacsint rá, jelezvén, hogy neki nem az számít, ami Nathaniel kívülről, még véletlenül sem. Ő éppen azért szereti, amit a többi ember nem lát: a belső értékei miatt. Mert lehet valaki egy igazi szőke herceg fehér lovon, vagy egy mediterrán macsó, ha mindeközben belül üres és megbízhatatlan. Egyébként pedig sohasem gondolt még úgy a másikra, mint potenciális jelöltre, de most, hogy át kell gondolnia, min múlik a barátságuk, kénytelen számba venni ezt a nem elhanyagolható pontot is. Mert egyébként a fiú… Elég helyes. Ez a gondolat persze jócskán zavarba hozza, így gyorsan az orrára is koppint, hogy ugyan térjen már magához, bár ebből fotósa nem sok mindent vehet észre. - Hát jó, mostantól résen leszek Mr. Wright – szemei egyetlen vonallá szűkülnek, ahogy szinte már vesébe látóan nézi a másikat. Egyébként szerkesztői megjegyzésként szeretném jelezni, hogy e pillanatban, köszönhetően ennek a remek technikának, nos, semmit sem lát, csupán egy homályos foltot, ami vélhetően Nate, hacsak azóta nem a magazin szeresztője áll előtte türelmetlenül toporzékolva, hogy mikor kezdhetik már el végre. Megnyugvásként éli meg, hogy pilláit megrebbentve ugyanúgy legjobb barátjának íriszeivel találja szemben magát. - Én sose értettem, hogy lehet koplalni – értetlenül ráncolja szemöldökeit így apró barázdák jelennek meg homlokán. Ő maga sohasem gondolta azt, hogy éheznie kéne egy jobb fotóért. Hozzáteszem, szerencsés a genetikája, hisz másokkal ellentétben alig hízik, teljesen mindegy, mennyit eszik. Valószínűleg, ha ránézve egy pohár vízre rögvest hízna egy kilót, más lenne a leányzó fekvése, de jelen helyzetben nem igazán tudja, hogyan is történhet meg mindez. – Tudod, nagyon sajnálom ezeket a lányokat. Azt mondják rájuk, hogy betegek, mert szándékosan nem esznek, valami a betűs dolog az, nem emlékszem. De nagyon szívesen segítenék mindegyiküknek. Nem szabadna, hogy emberek tönkretegyék magukat néhány előnyös fotóért, amik igazából nem is jók, hisz egy csontvázat ábrázolnak – szinte már szomorúan pillant fel Nate-re, aki érezheti a Layla hangjából áradó őszinteséget. Bár eddig is egyértelmű volt, hogy törődik a környezetével és mások lelki világával, ha nem is maximális tájékozottsággal, de most is csak másra tud gondolni. És empatikus és átérzi, nem pedig lefitymál és áttapos. - Képzeld, én is épp egy ilyen sorozatra hajtok, bár jobbára esküvő híján. Nem tudom, így is megfelelő lehetek-e projekt gyanánt – szemében huncut csillanással pillant fel rá, miközben kezeivel könnyedén karolja át a másik karját. Egyre inkább él a gyanúperrel, hogy a cipője bizony még a kellékesnél és az öltöztetőnél leledzik. Na de sebaj, addig is beszélhet Nate-tel! – Egyébként tökre örülök neked, megérdemled. Nagyon reméltem, hogy minden jól alakul majd, bár bevallom, attól féltem, hogyha beindul a dolog, többet már nem fogsz velem időt tölteni, se fotózni – szégyenlősen süti le szemeit, hisz nevetséges, hogy ilyesmik eszébe jutottak, de talán vannak olyan jóban, hogy ezt kimondhassa. Attól félni, hogy elveszítünk egy számunkra fontos embert nem bűn, főleg akkor, ha eközben mindig csak a legjobbat kívánjuk neki.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate Franciaország, Lille | styleA vicsor szerencsére nem jut el a lányhoz, mivel épp ázsiainak képzeli magát és csíkszemmel, általa fenyegetőnek vélt arckifejezéssel méregeti a fiút. Hát igen, ha ilyen az ijesztő Layla, milyen lehet a cuki? El se tudom képzelni. Végül aztán, mire ismét visszanyeri látását, már Nate is rendezi arcvonásait és a könnyed téma helyett valami sokkal sötétebb, sokkal veszedelmesebb verembe ugranak bele. Furcsa lehet, de az olyan emberek, mint a navinés, továbbra is gyermeki kíváncsisággal, ártatlansággal és tisztasággal fordulnak a világ felé, ezáltal roppant érzékenyek a mások által kibocsájtott ingerekre. Éppen ezért a szőke is egyből fogja a jeleket, melyeket Nathaniel sugároz és ösztönösen nyúl a kezéért, hogy megszorítsa azt. Fogalma sincs semmiről, hogyan is lehetne? Nem ismeri a kínt, a fájdalmat, azt, amikor a saját édesanyád árul el aljas módon, mikor az egyetlen ember, aki közel áll hozzád, kihasznál majd eldob. Nem tudja, hogyan lehet túlélni egy olyan közegben, ahol kívülállóként kezelik, bántalmazzák és kiközösítik, ami már odáig fajul, hogy a saját életét akarja kioltani. Nem. Ő csak azt látja, ahogy a fájdalom átsuhan az arcán, ahogy írisze egy röpke pillanat erejéig megremeg és látni engedi a mögötte húzódó kegyetlen múltat. - Sohasem szabadna úgy érezned, hogy jelentéktelen vagy - hatalmas, őzike szemekkel pislog fel rá és halványan elmosolyodik. Ó, kicsi Nyuszi, ha tudnád, mi mindenen ment keresztül! De csak a fájdalmát érzed és abból vonod le ezt az egyébként remek következtetést. - Én úgy gondolom, hogy minden ember jónak születik és szépnek. Az élet és mások formálják olyanná, amilyenekké válnak. Nincs eredendően rossz, bár az az igazság, hogy pár iskolás csúfolódáson kívül szerencsém volt, úgyhogy nem tudhatom, mit jelent szenvedni - kínos görbe pihen angyal arcán, majd úgy dönt, nem fogja tovább feszegetni a témát, már csak azért sem, mert érzi, hogy ez Nate számára kellemetlen. Nem szeretné, ha rossz hangulata lenne, mert nem azért találkoztak, hogy elszomorítsa, épp ellenkezőleg! A közös munka öröme és barátságuk miatt vannak itt. A kérdésre azonnal felcsillannak szemei és már majdnem tapsikolva kezd el ugrálni. Fogait megvillantva húzódnak felfelé szája szélei, hogy aztán a lehető legnyilvánvalóbb választ adja. - Mindkettő! Mindent szeretnék! - hát hogy is ne! a legtöbb emberrel ellentétben Layla imád fotózkodni. Ha nem is ez az élete, de a rivaldafény által megszokta, hogy a középpontban legyen, fotózzák és filmezzék. Számára már lassan az lesz kirívó, ha ilyesmi nem történik, egyébként pedig a fiúval mindig is komfortosan érezte magát, ő oldotta először a lányba szorul feszültséget azon a napon, mikor az első képet ellőtte róla. Ahogy megemelik fejét és meghallja a választ, azonnal elmosolyodik. Igen, ő is ebben bízott, de tudnia kellett, hallani a másiktól, hogy nem fogja faképnél hagyni, hogy mindig barátok lesznek és számíthatnak egymásra. Szépséges barna szemei találkoznak Nathaniel-ével, amitől szinte rögtön zavarba jön. Hogy tud így nézni rá? Olyan... intenzív? Talán ez a legjobb szó rá. Noha mondana ezer és egy dolgot, ez a pillanat teljesen belé fojtja az összes hangot, mely csilingelőn hagyná el ajkait. Talán tovább is tarthatna az idill, ha nem hallanának maguk mögött torokköszörülést. Ekkor ugyanis Layla rájön, mit csinálnak, vagy éppen minek látszik, amit csinálnak és elkapva fejét katonásan vigyázz állásba rendezi magát. - Máris megyünk, bocsánat, csak a cipőmet kerestük - erre az egyetlen kérdés, ami kapásból érkezhetne, hogy "egymás szemében?", de végül nem hangzik el, így amikor a férfi megindul, a lány tüdejéből kiszakad a levegő. - Jaj istenem, azt hittem ki fogunk kapni - megkönnyebbülten nevet fel és int Nate-nek hogy menjenek, különben tényleg fenékbe lesznek billentve.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | Ausztria- ENNYI! - a magazintól küldött férfi hangja élesen hasít bele a levegőbe, ahogy idegesen leállítja a fotózást. - Mi folyik itt? Szedjék össze magukat, ez nem egy amatőr verseny, hanem címlapfotózás! Holnap folytatjuk, elvárom, hogy addigra rendezzék az ügyeiket - bosszúsan viharzik ki a helyiségből, ahogyan mindenki más is, hiszen nem terveznek a két hibás féllel egy levegőt szívni. Layla beharapja alsó ajkát, szinte érzi, hogy jelenleg is izzik a levegő attól a sok, ki nem mondott dologtól, ami közöttük feszül. Borzasztóan kínos. Amikor eljött Nate-től a legutóbbi találkozásukkor, rengeteg érzelem dúlt benne. Értetlenség, döbbenet, harag, csalódottság és tehetetlenség. Ennyi negatív dolgot még sohasem tapasztalt egyszerre, így nem is meglepő, hogy úgy döntött, nem keresi a férfi társaságát. Erre, mint később kiderült, alkalma sem nyílt volna, mivel párját a munka külföldre szólította, ám erről is csak egy pár soros rövid üzenetet kapott, éppenséggel ügyelve arra, hogy már ne legyen idejük személyesen elbúcsúzni. A szőke ezt saját párkapcsolati kudarcának élte meg és teljesen összeomlott. Elrontott mindent. Először saját magát kezdte hibáztatni, amiért ennyire szívtelen és kegyetlen volt, hogy képes volt bántani azt a férfit, aki a csillagokat is lehozta volna az égből. Aztán elkeseredettsége vegytiszta haraggá alakult át: mégis hogy teheti ezt vele Nathaniel? Különben is, egy vita sohasem lehet kizárólag az egyik fél hibája. Meggyőzte magát, hogy igenis joggal vonta kérdőre, mi több, éretten viselkedett, mikor a helyzetet rendezni akarta. Aztán teltek a napok, a düh elpárolgott és csak az üresség maradt mögötte, mely betölthetetlennek bizonyult. A vizsgaidőszak javában dübörög, Layla azonban képtelen tanulmányaira koncentrálni, hiszen szembesülnie kell a ténnyel: véget ért élete első kapcsolata. A fiú már nem szereti, elhagyta és ennyi. Nem csoda, hogy ilyen gondolatokkal fejében, mikor meglátta, ki fogja ma fotózni, teljesen befeszült. Annyira kellemetlenül érezte magát, hogy bármit is kellett tennie, nem tudta szívvel és odaadással tenni, ami végső soron a fotózás káoszba fulladásához vezetett. Most pedig már mindenki kiment, csak ketten maradtak bent, a pengeéles csend fülsüketítő zajával karöltve. - Sajnálom, hogy elrontottam - nem teljesen egyértelmű, egészen pontosan hogy érti. A romantikus vacsorára gondol, a fotózásra vagy esetleg a kapcsolatukra? Akárhogy is, szinte érzi, a sírás megfojtja és elemi erővel akar lecsapni rá. Felnőttként akar viselkedni, így nyel egyet, remélve, hogy a kialakuló gombóc lejjebb csúszik és hagyja levegőhöz jutni, ám nem jár sikerrel. Jaj istenem, mit tehetne?
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaVékony ujjait tördeli, fogalma sincs, hogyan szóljon a másikhoz, s mikor végre megtalálja hangját, akkor sem tudja, mit kellene mondania. Helyzetén nem segít, hogy Nate végtelenül elutasító. Sokféleképp elképzelte már a találkozást, vajon milyen lesz újra látni, egymás szemébe nézve rájönnek, hogy bolondok voltak, csókolóznak és minden rendbe jön. De a férfi múltja nem tűnik el nyomtalanul, a kimondott szavakat pedig nem lehet semmissé tenni, így a 'mintha mi sem történt volna' sohasem volt igazi opció. Mit kellene tennie? Mi lenne a helyes? - Igen, ez jó ötlet - többször neki kell futnia, hogy végül hang is jöjjön ki a torkán. Mintha apróra zsugorodna, icire-picire, hogy ne is lehessen észrevenni, s a végén megszűnjön létezni. Bár megtehetné! Ám nem ilyen egyszerű sohasem az élet. Gyűjti az erőt, ez nem elég, ez kevés, valahogyan pontot kell tegyen a végére, de mit tehetne másképp? - Szerintem beszélnünk kellene - ezek a szavak késként hasítanak a terem csendjébe, s talán csak képzeli, de mintha visszhangzanának is. Lehetséges volna? Alsó ajkát kezdi harapdálni, hiszen a sok gondolat sohasem állt össze egy egésszé, mindig csak úgy cikáztak a fejében, most viszont, ha már megtette az első lépést, neki kell kezdenie. Sok dologban gyermek még, de azzal ő is tisztában van, hogy mindketten megérdemlik a méltó lezárást. - Nate, nagyon sajnálom, hogy veszekedtem veled. Buta voltam. Fogalmam se volt, hogy mennyi minden történt veled, nem is tudhattam, én csak... Féltékeny lettem, de már nem is tudom mire. Tudom, hogy már nem szeretsz és ezt megértem, viszont akkor mondjuk ki, hogy vége van. Én elengedlek, mert így lesz a legjobb. Talán soha nem is szabadott volna egymásba gabalyodnunk, hiszen láthatóan alig ismerjük a másikat. Viszont nem szeretnélek elveszíteni, mindig velem voltál, mellettem, fontos vagy nekem. Nem maradhatnánk barátok? - mondandójának vége már inkább rimánkodás, egy visszafogott, ám mégis hangos fohász azt illetően, hogy minden, amik ők valaha voltak, ne vesszen el. Szegény, szegény kicsi Layla, fogalma sincs, hogy ez nem így működik. "Elpusztult a kutyánk, de azért tartsuk meg." Egy elromlott kapcsolat már sohasem lesz barátság, mert az egyik fél örökre többet akar a másiktól. Azért, mert ez éppenséggel nem Layla lesz, aki jelenleg is csak bűntudatot és lelkiismeretfurdalást érez, szerelmi bánatot nem, még nem teszi könnyebbé kedvese helyzetét. Inkább csak nehezíti.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Mindenre fel van készülve, a haragra, a csalódottságra, a mérhetetlen bánatra. Hiszen Layla maga is óriási csapásként éli meg azt, ami jelenleg is történik vele. De hogy miért fáj ez számára ennyire? Talán mert Nathaniel világ életében a lehető legközelebb állt hozzá: közelebb, mint Bercel, mint Lili, mint Edit, mint Masa. Mindenkinél. Belé kapaszkodhatott, ő jelentette a menedéket, s azon a napon, mikor először találkoztak, minden megpecsételődött. Hatalmas hiba volt, hogy azt hitte, barátságuk több is lehet, s ezt a szoros köteléket másmilyenné kell fonniuk. Layla maga vált az ördöggé. Azt hitte, miután hallotta a férfi történetét, hogy azok a nők, akik molesztálták, kihasználták, majd eldobták, kegyetlenek és lélektelenek voltak, de nem. Mert Layla volt a szörny. Elhitette vele, hogy van hová, hogy van miért, hogy lehet több, majd amikor már nem volt kiút, már nem volt semmi, amivel meggyőzhette volna magát, akkor egyszerűen útjára engedi. A világot adta neki, de végül mindent elvett. Erre persze már csak akkor jön rá, amikor Nate rideg tekintete barnáiba fúródik, s vádlóan szegez neki mindent, amit már ő is pontosan jól tud. Sohasem akart rosszat, nem akart lidérces álommá válni, mégis ezt tette, ám ahogy szembesül önnön magával, azzal a csúfsággal, amivé akarata ellenére változott, rettegni kezd. De nem Layla Robillard-tól, attól, aki a tükörben visszanéz rá. Hanem attól a Nathaniel Wright-tól, aki még hatalmasabb, még sötétebb és még kegyetlenebb, mint amilyen a szőke valaha is volt. Bárcsak szólhatna, elmondhatná, hogy sajnálja és hibázott, ám torkára forr a szó, ahogy az erős kéz bilincsként fogja gúzsba nyakát. Azonnal, ösztönösen kap levegőért, de mindhiába. Szabadulni akar, vékony ujjai a férfi kezére fonódnak, próbálják lefejteni a hurkot, melybe szorult, de nem sok esélyük van. Alig kap levegőt, minden egyes oxigénfoszlányért meg kell küzdenie, melyen nem segít, hogy háta a falnak csattan, ezzel a maradék levegőt is kiűzi tüdejéből. Sikítani akar, hátha valaki meghallja, de nem tud, helyette érzi, ahogy a szabadon maradt kéz kérlelhetetlenül nyúl a ruha anyagáért és szaggatja szét azt. Minden pillanatban, mikor enyhül a nyakát szorító ujjak fogása, igyekszik mély lélegzetet venni, s miközben a szabadulásért küzd, próbálja eltakarni testét, de képtelenség, hogy ennyi mindenre tudjon egyszerre reagálni. Mozgása kordinálatlanná válik, vergődik, s fájdalmasan nyög fel, ahogy mellére markol a durva karom. Érzi, ahogy bőrébe mélyednek az ujjbegyek, majd az éles fogak kezdik marcangolni szinte érintetlen ajkát. Az eddigi érzéki, szenvedélyes, mégis visszafogott csókok emlékei szertefoszlanak és nem marad más, csak kiserkenő vérének íze a szájában, a tiltakozás. Ahogy gyengül minden pillanatban, a jeges fal érintése hátán, az egész testét átjáró reszketés és rettegés, melytől nem képes szabadulni. Nem szólhat és nem tehet semmit. Lábaival igyekszik még rúgkapálni, testével mocorogni és továbbra is a nyakát foglyul ejtő kezet lehámozni, de annyira reménytelennek tűnik. Egy szeletét megismerte már ennek, mikor Nate lakásában nekiesett a másik, ez azonban teljesen más. Mintha az, akit szeretett volna… Végleg megsemmisülne.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
A torkának feszülő ujjak belé fojtanak mindenféle sikítást, hiszen levegő híján képtelen bármire is, épp csak nem fenyegeti a fulladás és eszméletvesztés. Emellett próbál még szabadulni a csapdából, amibe került, ám dolga korántsem egyszerű. Ahogy hallja az anyagot szakadni testén, azonnal legördül egy könnycsepp arcán, ezen pedig nem segít sokat, hogy a férfi erőszakosan tépi ajkait. A fémes íz elborítja száját, de már nem tudná megmondani, melyiküket érzi, csupán azt, hogy ez nem más, mint vér. Ahogy elválnak egymástól, rögtön megérzi a felszakadt bőrt, de nincs lehetősége ezzel foglalkozni, hiszen a mellébe hasító fájdalom újra és újra visszarántja a kegyetlen valóságba és a kilátástalan jelenbe. Fogalma sincs, mi fog történni vele a következő pillanatban, hiszen míg az előbb durva csóknak volt elszenvedője, Nate most mellét és bőrét szaggatja darabokra. A sírás egyfajta pánikreakciót indít el: egyébként is nehezen kap levegőt, azonban a testét érő sokk hatására fuldokolni kezd szinte. Egyre jobban igyekszik szabadulni, s észre sem veszi, hogy eközben minden mozdulata egyre erőtlenebb és minden ütése, rúgása célt téveszt. Sajnálatos módon a férfi nem tolerálja az ellenállást, így a pofon hatalmas csapásként éri, ám egyszerre jelent felszabadulást is. Miközben feje a falnak csapódik és érzi belül és felszakadni száját, végre levegő jut tüdejébe, ha csak egy pillanatra is. Nem kell látnia, hogy tudja, az öt ujj lenyomata arcán piroslik, s jó ideig ott is fog még maradni, csakhogy nincs ideje ezzel foglalkozni. A támadások ugyanott folytatódnak, ahol megkezdődtek, csakhogy ezúttal veszélyesebb vizekre indulnak meg a jól ismert ujjak. Ahogy szoknyájának korcát érik, majd megtalálják az utat alá, akaratlanul is felszakad belőle a jajveszékelés. - Ne-eee-ee - egyre inkább vergődni próbál, szabadulni, de ezzel csak annyit ér el, hogy a szorítás erősödik és határozottabbá válik a nyakán. Hirtelen szűnik meg mindenféle fájdalom, a sötét szempár rá szegeződik, ő pedig rettegve találkozik a démonnal, ami Nathaniel testébe költözött. Barnái üvöltenek, hogy ne, látja azt a két ujjat, amelyet szájába vesz és látja azt is perifériájában, amit tenni készül. Ettől a gondolattól azonnal kirázza a hideg, undorodva próbál elhúzódni, de nincs hová, hisz már így is a falnak préselődött. Élvezni? Te teljesen megőrültél? Ám nem tud szólni, az ujjak utat találnak maguknak és durván kezdik ingerelni csiklóját, amitől felnyög. Pulzusa az egekbe szökik, érzi, ahogy szívverése egyre gyorsul, de ami még ennél is rosszabb, hogy a teste más jelzéseket is adni kezd. Érzi, ahogy lassanként egyre nedvesebbé válik. Páni félelemmel próbál újra szabadulni, hiszen fogalma sincs, mi történik vele. A bizsergető érzés a kislábujjától a feje búbjáig terjed és érzi, hogy hullámokban tör rá valami... élvezet? Képtelenség, hiszen mindene sajog, egész teste sikít a menekülésért, eközben mégis.... A gyönyör apránként közeledik. Összeszorítja szemeit, csak arra tud gondolni, hogy akármi is történik, akármi is ez, nem lehet valóságos. Teste azonban átveszi az irányítást és beleremeg az orgazmusba, miközben ajkain fájdalmas nyögés szökik ki. Ez nem lehet igaz. Érzi, ahogy teste meg-megremeg, egész alsó tájéka lüktet, az izzadtságcseppek pedig lassan gyöngyözni kezdenek testén. Undorodik magától, undorodik attól, ami történt, miközben fogalma sincs, hogy amit átélt, az mi is volt pontosan. Száguldó szíve, csillapodni képtelen pulzusa hajtja még mindig, s amennyire azt a nyakát érő szorítás engedi, próbál levegőért kapni, ám nem folytatódhat ez így sokáig. A sötétség látogatást akar tenni, s az oxigénhiány láthatóan megmutatkozni látszik. Szédülni kezd, tagjai elernyednek, s szemei is le-lecsukódnak. Ugyan ujjai továbbra is fogják a testére bilincsként kapaszkodó kezet, már közel sem olyan erősen és határozottan. Vajon Nate képes lenne megölni őt?
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Bűntudat. Undor. Fájdalom. Zavarodottság. S mindez csak néhány azokból az érzésekből, melyek megrohamozzák, amikor Nate ujjai végül elérik a kívánt hatást és a lány beleolvad a durva érintésekbe. Nem akarta, nem élvezte, mégis elérte a gyönyör, melyet még nem tud sem nevén nevezni, sem feldolgozni. Pihegve kapkodja a levegőt, ám a torkára szoruló kéz nem enged eleget ahhoz, hogy tüdejét megtöltse. Minden kezd elsötétülni, s e pillanatban azt kívánja, bár elhagyhatná a testét, bár eltűnhetne, s amikor a szörnyűség véget ér, egy lidérces álomból ébredne fel. Lehullanak karjai, s bár hallja, amit a férfi fülébe suttog, mégsem jut el tudatáig, minden egyes remegéshullám tagadni próbálja a kegyetlen valóságot. Haja ziláltan bomlik szét, a homlokán és tarkóján gyöngyöző izzadtságcseppek egymáshoz, majd bőréhez tapasztják a tincseket. A vér ízébe ismét valami sós keveredik, akár a tenger, ennek azonban mi köze sincs a nyílt vízhez, hiszen Layla könnyei patakzanak. Ha csak sejtette volna, ha egy pillanatig is hitte volna, hogy idáig jutnak, soha bele sem kezd. Teste azonnal összerándul: már nem számít, hogy ennek a földöntúli idegennek a karjai gyengéden fogják ernyedt tagjait, s oly puhán helyezik a földre, ahogy annak előtte. Ha szíve meg is rebben a remény apró sugarát fedezni fel, józan esze már rég bekapcsolta a vészvillogót, s hatalmas molinókon hirdeti: mindez délibáb. Az oxigén végre eléri Őt, képes lélegezni, ez pedig egyszerre felszabadító és fájdalmas, mintha órák teltek volna el az utolsó mély sóhaj óta. Ez a könnyed, szinte légies áramlás darabokra szakad, hisz a következő pillanatban, ahogy szédelgős pislogásával a fölé magasodót keresi, már látja, mi következik. Pillái olyan hirtelen rebbennek meg, mint még soha, azonnal alkarjára akar támaszkodni, de mire lendületet tudna venni, már hiába az erőlködés. Combjait erőszakkal feszítve szét hatol közéjük a férfi, s bár Layla mocorgása okán először célt téveszt, második döfésével mélyen a lányba hatol, aki fájdalmasan sikít fel. Össze kell szorítsa szemeit, egész teste görcsösen feszül meg, s anélkül kezdenek hullani könnyei, hogy észre venné. Nincs ideje felocsúdni, hiszen a fájdalom nem egyszerűen nem múlik: fokozódik. Egy leheletnyi türelmet sem kap, hogy felfogja, mit tesznek vele, Nate erőszakos vehemenciával teszi magáévá, ő pedig nem tehet mást, minthogy küzd. Fogalma sincs, mivel, mert az összes erőteljes mozdulattól nyilalló, éktelen kín keríti hatalmába, s míg a korábbi alkalommal teste ösztönösen reagált, ezúttal mintha cserben hagyná. Hiába tartanak a sokadik mélyre hatolásnál, nem nedvesedik, ezzel pedig a szenvedés és kétségbeesés elegye keríti hatalmába. Széttépett ruháiban, darabokra hullott világával testében hever a földön, ám hiába akarna küzdeni, a szörnyeteg most felfalja. Jajongása nem csitul, bár hangja egyre rekedtesebb, fohászai azonban, hogy meghallják, lassan megszűnnek, segélykiáltásai pedig kínlódó, reményvesztett nyögésekké és kiáltásokká válnak. Bár ő maga nem érzékeli, végül mégis valami nedves dolog folyik lábai között: saját vére.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Amikor a lélek leválik a testről, akkor valami elpattan egy élet számára. Nem segíthet rajta sem a harc, sem a megadás. Kiléphet Önnön testéből, próbálhat úgy tenni, mintha álom lenne, ám minden egyes lökés újra és újra magához téríti. Testét ujjlenyomatok, kiserkenő vértől vörös fognyomok, karmok által vájt sebek borítják, s ha lehet, ebben a helyzetben még annál is kiszolgáltatottabbnak érzi magát, mint a falhoz préselődve. Karjai melleit takarva ölelik körbe testét, könnyei keservesen csorognak patakokban, vidámsárga körmei pedig felkarjába vájnak, mintha ezzel képes lenne felülírni azt a kínt, amit átél minden mozdulattal. A mana szétfeszíti egész testét, s a tökéletes lakk, az a mosolygós napszín lassanként repedezni kezd, mintha olyan erősen kapaszkodna, hogy attól lepattogzik. Pedig csak a benne gyűlő elfojtott mindenség akar kitörni, s mivel semmilyen képessége nincs, csupán varázsereje, immáron az próbálja megóvni a lányt. A boldog citromszínt vér színezi, mely bőre alól serken, sokkal mélyebb sebeket ejtve, mint azt bárki gondolná. Az iram nem lassul, fékevesztetté válik, s bár olyan erősen harap rá alsó ajkára, hogy nehogy meghallja valaki a bűnt, mely csontjáig hatol, az utolsó pár alkalommal, ahogy Nathaniel olyan mélyre hatol, amilyen mélyre sohasem képzelte volna, önkéntelen tör fel belőle a segélykiáltás. Fel sem fogja, hogy mindez annak a jele, hogy a férfi beleélvez. Nem gondol bele abba, hogy ez mivé válhat, hová vezethet, mert ahogy egykori kedvesének árnyéka legördül róla, hirtelen megszűnik minden. A sós folyadék most már csendesen pereg le ismétlődve, egész teste remeg, s miközben alsó tájéka fájdalmasan lüktet, egy jóleső bizsergés is felüti fejét. Egy bizsergés, mely azt hivatott jelezni, hogy vége van, az ostrom megszűnt, többé nem becsteleníti meg semmi. Nem érzékeli, hogy körmei még mindig mélyen a bőre alatt vannak, s a kellemesen meleg vér lassanként csordogál a vágásokból, valamint hüvelyéből némi ondóval keveredve. Felhúzott lábai automatikusan csukódnak össze, majd lassan ő is oldalára fordul, ám ösztönösen el a férfitól. Nem képes látni, nem képes elfogadni, ami történt, de legfőképp nem képes megérteni és megbocsájtani. Az, akit valaha szeretett, meghalt. Kiüresedett. Hallja a fájdalmas nyögéseket háta mögül, neki azonban egyetlen hang sem hagyja el torkát. Vidáman csillogó íriszei szürkén, élettelenül merednek a semmibe, szívverése lassan, de erőteljesen dobban fülében, elnyomva bármilyen zajt vagy hangot. Nyuszi. Ahogy elhangzik, meg sem rezdül. Valahol belül azonban sikít, folyamatosan sikít. Szüntelenül üvölt: HAZUDSZ. GYŰLÖLLEK. Vajon hogyan kell valakit gyűlölni? S ha már Layla is tudja, miképp tegye, akkor mivé változtatta a Nate-ben élő szörny? Szinte élettelenül, mozdulatlanul hever a földön, elfordulva a férfitól, teste is csak a trauma okán remeg meg olykor-olykor. A magzatpóz megvédi. Nem bánthatják. Ugye nem bánthatják?
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Azt mondják, hogy a szeretet és a gyűlölet között húzódó határ oly vékony, hogy a vonalon egyensúlyozva csupán egy apró szellő is elég, hogy minden az ellentétére forduljon. Azon a napon, mikor az ispotályban voltak és Layla átölelte Nate-et, valami végzetes kezdődött el. Réveteg tekintete mögött megannyi emlék gyűlik egymásra, s perdül tova, ahogy a másodpercek percekké alakulnak. Valahonnan távolról hallja: egy férfihang szólítja, majd átkozza magát, s végül hívja ismét, azt remélve, hogy ráemeli tekintetét, ha reszketegen is, de szól. Ha hazudva is, de megbocsát. Layla azonban sokkos állapotban van. Miközben képtelen arra, hogy végtagjait irányítsa, s végre megmozduljon, addig agya megállíthatatlanul vetíti elé a képsorokat. A nyakláncot, az első csókjukat, a durcás arcát, mikor kifogásolta, hogy ő ugyan miért nem vörös. Minden fotózást egytől egyig, azt is, amelyiken először találkoztak, egészen addig, míg már megszámlálhatatlanul sokszor állt a kamera elé. Egy ideig a kamerának mosolygott, az idő múlásával azonban a mögötte álló fotósnak szólt mindaz a boldogság és csillogás, ami bensőjéből fakadt. Mert a maga gyermeteg, kamasz, felelőtlen, tapasztalatlan módján igenis szerette őt. Nem tudta, hogy csinálja jól, nem tudta, miképp mutassa ki úgy, hogy Nate is elhiggye. De szerette. Féltékeny volt Lilire, mert azt hitte, elveszi tőle azt, ami az övé. Layla sohasem volt angyal. Minden emberi gyarlóság ott volt benne, csupán szándékai voltak oly tiszták, akár a frissen hullott hó. A csillagos eget is épp oly fényesnek és ragyogónak látja, mint a vakut, ahogy elvakítja szemeit. A csónakban úszva a vízen, egymás karjában fekve, egy örökkévalóságig úsznak a semmibe, ami akkor a mindent jelentette. Bárcsak sohase szálltunk volna ki abból a csónakból. De aztán minden sokkal sötétebbé válik. Látja már azokat az apróságokat, amik piros zászlóként lengtek, ám ő mit sem sejtett belőlük. Mert képtelen volt rosszat feltételezni arról az emberről, akit ennyire szeret. Nem csaltak megérzései, mikor Owenért aggódott: ma már, bár nem vallott színt a férfi, tudja jól, hogy bántotta iskolatársát. Amikor gyilkos utálat villant szemében Petyus nevének hallatán, az sem csupán kedves féltés volt, hanem őszinte szándék arra, hogy Őt is megsemmisítse. Hogy mindent elpusztítson, míg végül csak Ő marad és a lány. De nem tehette: a világ nem így működik. Nem szűnik meg létezni, csak mert vágyjuk, nem tünteti el azt, melyet nem kívánunk. Kegyetlenül létezik tovább, s akadályok millióit gördíti elénk. Ők megcsömörlöttek. Azon a napon, mikor a vacsorára készültek, mikor Layla átment, a világ kifordult magából. Már látta, mire képes Nate, mire képes a benne élő vad, amelyet addig rövid pórázon tartott féken. Ma azonban a sok rángatástól elszakadt és többé nem lehetett fékezni: végre megkapta, amire vágyott. Elvette a testet, a lelket, a tisztaságot, az ártatlanságot, s csak pusztítást hagyott maga mögött. Nem csak a szőke vesztett rajta a játékon, hiszen kedvese többé nem szerezheti vissza az irányítást saját élete, érzései és cselekedetei felett, s a bűntudattal sem birkózhat meg, mert fel fogja emészteni. Az az állatias tekintet, amivel ránézett, a mély undor és gyűlölet, aztán a kíméletlen, erőszakos, szenvedélynek titulált durvaság... Még érzi, ahogy nyakát szorítják, ahogy a sóhaj lopva szökik ajkain. Még érzi, ahogy a fogak belemélyednek mellébe, s addig tépik, míg nyomukban nem marad más, csak fájdalom és vér. Még érzi a karmokat, amik kegyetlenül szántanak végig testén, szorítják és marcangolják, kínok-kínjával kényszerítik a bűn legsötétebb bugyraiba. Még érzi, ahogy eggyé válnak, s a szenvedés zárja köré vasmarkát, ahogy minden lökés valamiféle messzi, nem evilági bűnhődésre kárhoztatja. Még érzi, ahogy összegörnyed felette a szörny teste, ahogy pulzál, s ahogy lassan, gusztustalanul élvez el benne. Nem számolja a perceket és az órákat, ha eltelik egyáltalán annyi idő. A lemenő nap lassanként beúszik az üvegen, retináját bántva, kényszerítve, hogy hunyja le szemét. Mégsem képes görcsösen magára fonódott karjait leoldani magáról. Könnyei elapadtak, az üresség riasztó semmiségébe süppedve hever, de nem alszik. Érzékei egyre élesebbek, hallja a távolodó lépteket, aztán a dobogó hangját. Végül pedig az üveg hatalmas robajjal adja meg magát, néhány szilánk a stúdió padlójára hull, míg a többi magával viszi azt, ami áthatolt rajta. Egy teremtett lélek sincs már ilyenkor erre, a fülsüketítő csend pedig még Nate fájdalmas hörgéseinél is ijesztőbb. Ugyanis csak a dobogóig hallotta a lépteket, utána megszűntek. Nem képes gondolkodni, erőtlenül nyílnak ki szemei, ujjai végre feloldozást adnak: eleresztik karjait, s bár gyengén, remegve mozdul csupán, elgémberedett tagjainak már képes utasításokat adni. Olyan érzés ez, mintha ezer éve nem mozdult volna meg, s most vásott, elsorvadt testét kéne indulásra bírnia. Fogalma sincs, mennyi időbe telik, míg képes felkelni: önmaga árnyékaként indul el az öltöző felé, hogy táskájából elővegye melegítőjét. Nem tud semmire gondolni, sem arra, ami vele történt, sem arra, hogy milyen következményei lesznek. El akar tűnni, soha többé nem akar idejönni, mert nem képes rá. Érzi, ahogy az epe egyre feljebb kúszik torkán, s bár először úgy tűnik, apró kis gombóc marad, végül nem oly kegyes, hogy ne késztesse öklendezésre. Kétségbeesetten tántorog a wc kagyló fölé, s bár fogalma sincs, mit evett aznap, ez alkalommal viszontláthat mindent. Könnyei ismét hullani kezdenek, ám nem érez fájdalmat: olyan ez, mintha azt a bizonyos kapcsolót átkattintották volna, s valóban lélek nélkül, csupán porhüvelyként létezne tovább. Nézi, ahogy a víz leviszi a mocskot és eltűnik a lefolyóban, hogy ne maradjon utána más, csak a hófehér csésze. Kilépve a fülkéből nem pillant fel a tükörbe, erősen koncentrál, hogy ne kelljen látnia magát. Nem képes rá, egyszerűen nem megy. Kiöblíti száját, majd visszamegy holmijához és falfehéren, akár egy kísértet indul el. Az utcára érve zavarja szemét a rengeteg vaku, a sok ember, akik szörnyülködve állnak körül valamit. Valami történt. Az aurorok még nem értek ki, ez egyértelmű, Layla pedig önkénytelenül lépdel a katasztrófa színhelyére, ahol bár letakarták azt a valamit, amit áldozatnak neveznek, egy dolog kilóg az anyag alól. Egy törött kamera és egy vérben úszó kéz. Ismét hatalmasat fordul a világ, érzi, ahogy gyomra háborogni kezd és el kell tűnnie. Hirtelen minden zaj eléri, annyira hangossá válik, hogy feje sajdul bele. Megint érzi lüktetni a sebeit, szemei kipattannak és él, ám ez az élet korántsem az, amit pár órája elhagyott. Nem képes odalépni és megemelni azt a valamit, amivel a holttestet takarják, mert tudja, hogy mi... ki van alatta. Az érzelmek vég nélkül viaskodnak benne: a meggyötört rész kellemesen nyugszik meg, hisz tudja, ez az alak többé nem árthat neki, ám Layla, az, aki valahol mélyen még nem tűnt el és továbbra sem képes elhinni, hogy a szörny Nate volt, újabb sokkot kap. Nem akarja, tagadja, sikít, üvölt, a lány azonban fizikai valójában képtelen ennyi mindent elviselni. Futásnak ered, fogalma sincsen hová, mert könnyáztatta szemeiben elmosódnak az utcák nevei, az arcok. Teste nekiütközik más járókelőkének, s bár eddig úgy érezte, képtelen mozogni, valami különös erő szállja meg, ami csak viszi előre, arra kényszerítve, hogy egyik lábát tegye a másik után és ne álljon meg. Elveszett. Amikor már nincs, ami hajtsa, megáll, mellkasa szaporán emelkedik és süllyed. A nap rég eltűnt a horizontról, sűrű felhők takarják a holdat és csillagokat. Hiába néz körül, nem tudja, merre jár, a környék teljesen ismeretlen. Ekkor éri az első esőcsepp, mely arcára hull. Elvesztem. Teste sajog, alsó tájéka kínzón lüktet, ahogyan bőre is a ruha alatt. A gondolat ott zakatol elméjének egy zugában: mi történt Nate-tel? Elvesztettem. A sírás fojtogatja, s ahogy az első könnycsepp legördül arcán, az eső is elered: még az ég is vele sír. Leguggolva összekucorodik a járdán és hangosan, fuldokolva zokog, mert gyászol. Gyászolja magát, gyászolja kapcsolatát és gyászolja a férfit, aki nemrég a világot jelentette, hogy aztán felboríthassa azt. Keservesen zokog, mert nem tud tovább menni, nem tudja, hogy jusson haza. Nem tudja, hol van a haza. Elveszett.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lakFáradtan lép ki a gőzből, derékig érő hajára törölközőt csavar, ahogyan vékony testét is puha textilbe bugyolálja. Lafayette bármelyik pillanatban megérkezhet, ő pedig késve indult el az edzésről, így most minden terve borul. A főzéssel ugyan elkészült, a meggyes-cseresznyés piskóta még épp langyosan várja, hogy végre megkóstolhassák, a brassói pedig a sütőben pirul tovább. Nem kimondottan francia ételek, de a fiúval eldöntötték, hogy minden alkalommal olyan ételeket próbálnak ki, amik a legkevésbé sem franciák. Így történhetett, hogy a legutóbb pukkadásig nevették magukat Lafayette túlzottan csípősre sikeredett pad thai-án, vagy épp Layla agyonsózott rántott húsán. És még azt mondják, van, amit nem lehet elrontani - cáfolom, el lehet! Épp csak mezítláb sétál a konyha irányába, hogy ránézzen vacsorájukra, amikor hallja a kulcs csörgését, ezek szerint párja rendkívül pontos ma. Kikapcsolja a sütőt és rögtön szalad is, hogy a levitás nyakába ugorhasson. - Időben jöttél - karjai a fiú nyaka köré fonódnak, amikor pedig rájön, hogy még mindig turbánban van, egy laza mozdulattal lehúzza a törcsit hajáról, hogy az nedvesen hulljon a hátára. - Ne haragudj, sokáig tartott az edzés, még nem vagyok kész... legalábbis magammal.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lakAz arcán pihenő mosoly még most is ugyanolyan ragyogóan édes, mint hajdanán, amikor csak kerülgették egymást. Azt mondják, a szerelem legfeljebb fél évig tart, utána elmúlik, Layla-ban mégis zavaróan hangosan kavarog a gondolat, hogy náluk ez egészen másképp van, legalábbis nála biztosan. Annak ellenére, hogy korukból fakadóan akad érettségi különbség egyes területeken, a fiú mindig tisztelettel bánik vele, odafigyel rá és ennél szuperebb társat nem is tudna elképzelni, talán ezért is van az, hogy a rózsaszín felhőben fel sem tűnik neki, hogy a kezek illetlen helyekre vándorolnak. - Óóó, pedig beugorhatott volna, megígérte, hogy hoz nekem egy titkos receptet, amit nem ronthatok el - töprengőn réved a távolba, mielőtt kisvártatva folytatja. - Bár, ha mélyen a szívünkbe nézünk, mind tudjuk, hogy nincs ilyen - a mondat befejeztével elkezd nevetni saját magán, ami igen gyakran előfordul, amióta Lafayette-el jár. Nem tudja pontosan, miért, de könnyedebben vállalja fel hibáit és szórakoztatóbbnak találja csacska, ügyetlen tetteit, mint annak előtte. A szégyen, mely ezekhez társult, köddé vált, s bár kár tagadni, hogy ez érettségéből és korából is fakad, azért igencsak nagy szerepe van benne a franciának. - Dehogy is, akkor lenne 10/10, ha a törölköző se lenne rajtam - huncut kacagása, akár a méz a madzagon, úgy csábítja a másikat még messzebbre, s bár érzi, hogy pulzusa emelkedik, igyekszik tudatosan kizárni ezt elméjéből. Nem retteghet örökké és nem hagyhatja, hogy az emlékei gúzsba kössék. - Lafayette David Saint-Venant, nagyon pimasz vagy ma, ráadásul hiába szánod bóknak a testemre, mi a helyzet a főztömmel?! Tán csak nem kritika lenne? - felháborodást tettetve eltolja magától a másikat, ám szemeiben játékosság csillan: le sem tagadhatná, hogyha lassan is, de tanul a levitástól. Imádja ugratni, mert ugrik.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanSzeretnélek szeretni, de nem tudom, hogy kell...
| |
| Ezt a hozzászólást rémes emlékek kísérik, melyek a mai napig kísértenek. Emebertelen, kegyetlen, űzhetetlen démonok ostromolják, s bár neki nincs választása, neked van: lenyitod-e? Ha nem félsz a szexuális tartalomtól és megérted, hogy ez valakinek nehéz lehet, betekintést nyerhetsz, nincs más dolgod, mint... KATT. |
Ugyanolyan szenvedélyesen viszonozza a csókot, ahogyan kapja, egyik kezével a fiú felkarjába kapaszkodik, míg a másikat a nyaka köré fonja. Érzi, hogy most meg fog történni, hogy most végre átlendül a határon és sikerülni fog. A ránehezedő férfitest tüzet szít lényében, vágyik arra, hogy megtörténjen. Szemeit lehunyja, lábait Lafayette dereka köré kulcsolja és próbál beleveszni a pillanatba... Csakhogy nem igazán sikerül. Amikor ajkaik elválnak egymástól és a levitás a nyakát kezdi csókolni, végigfut hátán a hideg. Annyira gyengéd és óvatos, olyan finom és játékos, mégis, ahogy halad lefelé, a mellei felé, szinte érzi, hogy minden érintés marássá változik. Élvezni fogod. Légzése gyorsulni kezd, s bár nem fojtogatják, mi több, nem is érnek nyakához, érzi, nem kap lassan levegőt. Csak kapkod az oxigén után, ahogy tette akkor is, de nem jut el tüdejébe - ez a fajta reakció pedig jelezhetné akár azt is, a fiú jól csinálja. Próbál magára parancsolni, hiszen ő nem Nathaniel, tudja, hogy ő nem fogja bántani, de egészen más mindezt tudni és más megélni. Az emlékek olyan könnyen gennyedznek szét elméjében és fertőzik meg a vágyat, hogy nem képes reagálni. Lafayette semmit sem tesz rosszul, azt hiszi, Layla még érintetlen, mert a lány képtelen volt elmondani, mi történt vele korábban. Összepréseli ajkait, ahogy a fiú egyre lejjebb ér, amikor pedig csipke alsóneműjét óvatosan lejjebb húzza, összerándul és keservesen felkiált. - Neee, kérlek, ne! Kérlek szépen ne... - az elején még csak ijedt volt, de mire a végére ér, már a hangján is hallatszik, ahogy könnyei patakzanak arcán. Retteg. Borzasztóan retteg.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanNem akarta ezt, ő csak szeretett volna normális életet élni, megtapasztalni, milyen az, amikor a felnőttek összeolvadnak, csakhogy jobb napjain hajlamos elfeledkezni róla, hogy vele ezt már megtették. Amint Lafi lemászik róla, az oldalára gördül és magzatpózba húzza magát, pont úgy, ahogy azon a napon, amikor Nathaniel megerőszakolta. Könnyei ömlenek és képtelen válaszolni a feltett kérdésekre. A félhomálynak hála nem látszik, hogy a mellein még mindig vannak apróbb, alig látható hegek. Mindenét össze kell szorítsa, abszolút védekezési mechanizmusként és még percekig csak remeg és próbál uralkodni magán. - Bo-bocsá-áss me-e-eg... - igyekszik levegőt venni, de ez már nem az a szituáció, amikor kislányosan pityereg: ez már az ugly crying, amikor már minden mindegy. Nagyon lassan csitul Lafayette érintése alatt, azonban fokozatosan elkezdi egyre egyenletesebben venni a levegőt és a könnyei is apadni látszanak. Tudja, hogy mondania kellene valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki. Mégis miként lehet elmondani a párodnak, hogy nem vagy képes a szexre, mert megerőszakoltak a lehető legaljasabb módon? - Ne haragudj rám... Annyira szeretlek, de nem megy... egyszerűen képtelen vagyok.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanHalkan szipog, próbálja összeszedni magát. Érzi a rásimuló takarót, mély levegőket vesz és belekapaszkodik a textilbe. Minden rendben lesz, nem érheti baj, Nate halott. Halott. Eltelik némi idő, mire Lafayette meg mer szólalni mögötte, a bűntudat pedig erős marokként szorít torkára: nem őszinte a fiúval. Vele nincs semmi baj, ő csak... Ő csak... Visszafojtott lélegzettel fészkelődik a másik oldalára, hogy szembe találja magát a fiúval. Túl régóta halogatja már ezt, de nem igazán tudja, miként is fogjon bele. - Volt egy... - megakad. Mi is volt? - ...egy barátom korábban. Te is ismerted talán, Nate. Egy ideig jártunk, aztán... - elcsuklik a hangja, valamiféle furcsa íz kezd terjengeni a szájában, nyelnie kell. - ...aztán már nem akartam vele lenni - könnybe lábad a szeme, egyre szaporábban ver szíve, légzése egyenetlenné válik. - Egyik pillanatról a másikra megváltozott... egyszer csak... erőszakos lett és nekem támadt... - karjaival öleli magát, miközben vacog a takaró alatt. Összeszorítja szemeit, az emlékek hirtelen oly élénkké válnak, hogy érzi magán a férfi érintését. A vadállatét. - Ő... ő bántott és... harapott, megütött, karmolt... aztán nem tudtam védekezni és ő... - az emlékre fájdalom nyilall testébe érzi, hogy a feltörekvő epét nem bírja sokáig tartani. - ...elvette. - ahogy kiejti ezt a száján hirtelen felgyorsul minden. Ki kell pattannia az ágyból, hogy a mosdóba rohanhasson, feltépi annak ajtaját, s épp csak eléri a wc csészéjét, hogy aztán kihányjon mindent, amit megevett. Még arra sem marad ideje, hogy magára zárja az apró helyiséget, így nem kizárt, hogy Lafayette végighallgatja az egészet. A hányás után pedig nem hallatszik más, csak egy puffanás, ahogy a földre rogyik és keserves sírásba kezd, mintha nem lenne többé holnap.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanTeste néha meg-megremeg, hiszen jelen pillanatban nem csak lelki, de fizikai terhelést is kapott. Ahogy ott ül összerogyva a földön, borzasztóan kicsinek és esetlennek tűnik, mintha nem is az a Layla lenne, akit mindenki ismer. Valószínűleg tényleg nem az, hirtelen megint azon az éjszakán találja magát, amikor menekült és végül betért a hálókörletbe, önmaga árnyékaként. Most is épp ugyanolyan, éppenséggel megtanulta kezelni. Amikor Lafi leül mellé, nem tiltakozik, bár undorodik saját magától és nem esik nehezére meggyőznie magát, hogy a levitás is ugyanezt érzi. Mégis ki szeretne egy ilyen csődtömeget? Most, hogy ezt megtudta, biztosan nem akar majd tőle semmit, elvégre egy másik férfi nem egyszerűen elvett tőle mindent, de mindenét bemocskolta. A könnyei ugyan apadnak, s az epe sem mozdul újra, érzi, hogy nem bírja elvilseni a testét. A fiú hogy lehet hozzá ilyen kedves? Miért nem ment el, miért maradt itt? Hát már tudja, hogy csak egy törött porcelánja van, miért akarná megragasztani? Az is lehet, hogy már rég nem lehet. - Miért maradtál velem? - szája elé emeli kezét, hogy hányástól bűzlő leheletét ne érezze a fiú, ettől viszont szavai lesznek valamelyest torzak. Nem húzódik el, mert arra egészen egyszerűen képtelen, túlságosan vágyik Lafayette karjaiba. - Miért nem undorodsz tőlem? Borzalmas vagyok.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanEgy apró, kesernyés görbére húzódnak ajkai: olyan ez, mint amikor az ember szeretne mosolyogni, de közben szétszaggatják a fájdalmas érzései. Nem tudná megmondani, miért érzi mégis azt, hogy megkövült tagjai olvadni kezdenek. Ahogy hallja Lafayette szavait, újra könnyek szöknek a szemébe: hát mégsem olyan rémes ember? Talán mégis van esélye arra, hogy szeressék? Odabújik a levitáshoz és arcát a nyak tövébe temeti, hogy beszívhassa kellemes illatát. Bal keze úgy kapaszkodik a fiú pólójába, ahogy azt ő maga teszi kettejük kapcsolatába. Nem akarja elengedni és nem akarja, hogy ocsmánynak, szörnynek lássa a másik. - Gondoltam rá, hogy el akarom felejteni, de... nem tudnék úgy továbbmenni, hogy az életem egy része homályos. Ahhoz viszont túlságosan gyenge vagyok, hogy megoldjam, nem vagyok rá képes - szipog egyet, de már nem sír. Hagyja, hogy baba módjára ringassák, beburkolózik az ölelésbe és engedi, hogy a biztonság óvó közege bekebelezze. Talán csak erre van szüksége. - Megpróbálom összeszedni magam - egy aprót bólint és eltolja magától Lafit, hogy felkeljen. Hagyja a fiút is ugyanígy tenni, de mielőtt az kiléphetne az ajtón, a kezéért nyúl és finom ujjaival elkapja a csuklóját. - Nagyon szeretlek. És köszönöm, hogy velem maradsz.
|
|
|
|