Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Végül a száját elhúzva elfordítja a tekintetét a lányról, lassan felemeli a kezét, hogy ismét beleszívjon a koporszószegbe. A megengedettnél pár fokkal nagyobb a késztetése hirtelen, hogy a helyzetét kihasználva egy bólintással homlokon fejelje Egerentyűt, majd fütyörészve elsétáljon a naplementében. A kapcsolatuk sosem volt épp... stabil vagy különösebben politikailag korrekt, sőt - részéről, ha választhatna, nem pusztán megfojtaná egy kanál ecetes vízben, de jól szemüregen is döfné a nyelével.
Ezen pedig az elmúlt találkozásuk nos, nem sokat javított.
Elsőre egészen úgy tűnik, nem fog válaszolni. Az ismét felgomolygó füstöt nézi az utcai lámpák fényében, végül pedig könnyedén széttárja a karját. A kabátja belső zsebéből hanyagul összehajtott papírok tűnnek ki, fejlécükön a minisztérium hivatalos pecsétjével.
   -  Akár az is lehetne, Egérke, elvégre a közbenjárásodnak köszönhetően olyan szabad vagyok, mint a madár - elfordulva a hamut ismét az autók fölé pöccinti - Oszt' különben sincs semmi közöd hozzá.
A hangja nem maróan ellenséges, épp csak ellenszenves annyira, hogy jelezze: ha még egy fél lépést közelít, már szívesen vállalna felelősséget a tetteiért. Valahol mélyről felrémlik az iroda képe és az a véletlen mozdulat, az addig rejtőzködő agresszivitás, ami miatt majdhogynem valami rosszat tett. Nem ismétlődhet meg, de nem ám. Mindkettejük érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A tekintetét egy gyermek konokságával tartja az előtte elterülő, lehullott falevelekkel szennyezett, töredezett aszfalton. Ő nem akart semmit, csak azt, hogy békén hagyják. Egy kicsit. Egy pár órára, netalán egy napra, hogy összeszedje a szétzilált gondolatait, vagy legalább, hogy levegőzhessen egy keveset ebben az átkozott városban. Ó, de nem, az égiek nem olyan hegyesek, hogy ezt megadják neki, helyette idepottyantották neki ezt a kis Egérlányt, mint egy nem kért, célt tévesztett csomagot.
A cigarettát a korlát betonjába dörzsölve oltja el, majd löki le maga mellett az elhaladó autókra. Összedörzsöli a tenyereit, kissé összébb húzza a kabátot magán, ekkor néz ismét a lány szemébe.
   - Milyen jó, ez a leírás pont rád vall. De sajnos hiába az igyekezet, nem foglak hazavinni, hozzád még nekem sincs semmi gusztusom.
Na nem mintha bármi probléma lenne a lánykával kinézetileg, vagy... máshogy, ó, épp ellenkezőleg. A nőkkel folytatott érintőleges beszélgetései során azonban megtanulta, hogy a gyengébbik nem számára a vonzóságuk firtatása olyan, mint a férfiaknál az a bizonyos ágyékon rúgás. Különben ha falhoz szorítanák a kérdéssel, fogalma se lenne, miért érzi ezt az állandó késztetést arra, hogy durván belemarjon, ahol éri. Talán a vélavér miatt. Részben rossz emlékek, részben pedig tudja, hogy a természet egy hülye vicce miatt ő maga különösen érzékeny arra az idióta mágiájukra. Hát jobb elhárítani a veszélyt, amíg lehet.
   -  Tök jól. Nem csuktak le - mutatja fel a kezeit, jelezve, hogy nem csillog rajta rúnázott ezüstbilincs - Te vagy az egyetlen, akit nem nyűgözök le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki. Annyi minden megbeszélnivalónk lett volna - legalábbis szerintem -, de ezeknek akkor és ott nem volt helyük. Ott nem a sérelmeket kellett volna megbeszélni, valahogy mégis afelé sodródtunk és én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy esetleg az utolsó beszélgetésünk, az utolsó perceink így teljenek.
De hiába. Ezt elrontottam.
 - Ezt ne. Most ne. Kérlek...
Képes vagyok ilyen totális hangulat- és nézőpontváltásra. Eddig tökéletesen megbántva éreztem magam és nem is akartam tudni róla, most meg olyan vagyok, mint egy meghunyászkodó, szemeivel könyörgő kiskutya. Más ne akarjon kiigazodni rajtam, amikor én magam sem tudok.
Pislogtam, bámultam Dwayne beesett, gyötrött arcát és nem akartam tudomást venni a kéréséről, vagy inkább utasításáról.
 - Nem... - hangom megremegett - Nem megyek el. Én itt akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Összepréseltem az ajkaimat, próbáltam visszaszorítani az elkeseredettségem és a feltörni vágyó sírást. Nem is tudom, mit vártam a múltkori után... Az kezeimet az ölembe ejtettem és rájuk bámultam. Így könnyebb volt.
 - Én csak...
Minden egyes kijelentése ostorcsapás volt a számomra. Mintha arcon csapott volna újra és újra, és újra.
Az események egy pillanat alatt felgyorsultak. Azonnal felpattantam, ahogy köhögni kezdett és leverte az ágytálat. Felugrottam, hogy segíthessek, ügyetlen mozdulatokkal kaptam a mindenféle váladékkal szennyezett tál után.
Azután már nem szóltam egy szót sem. Először csak egy könnycsepp csusszant ki a szorításmból, aztán egy újabb, a végén pedig csak úgy záporoztak. A torkom teljesen elszorult, küszködtem a sírással, ahogy leraktam a tálat mellé az ágyra.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a táskám, amit előtte a szék lábához helyeztem és kiviharoztam a szobából a sérelemmel vegyült szerelmemmel együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az asztalra könyököl, mérsékelt érdeklődéssel nézi végig, ahogy Nina csinos csatasort állít fel maga előtt. Meg sem próbálja megkérdezni magától, mégis mit keres egy ilyen lerobbant épületben annak a társaságában, akivel egy zsigere sem kívánja ezt a békemímelő iszogatást. Talán, mert nincs más dolga, talán azért, mert a kelleténél jobban maga alatt van, talán valami egészen más, amit úgysem ismerne be, különben tudni sem akar róla.
   -  Hát nekem ehhez nincs szükségem játékra, de te tudod...
Kékesszürke szemeit az áttetsző poharakról a lányra emeli. Annak hajába színes foltokat és sávokat bűvölnek az emelet korlátjairól függő különböző reflektorok, mintha egy mesebeli tündérke lenne. Vagy egy ronda, gonosz boszorkány, emlékezteti magát gyorsan. Megköszörüli a torkát, a mutatóujját végighúzza a hozzá legközelebb eső pohár peremén.
   -  Hát rendben van - lepillant az asztalra, majd vissza Nina szemébe - Mondd meg, miért utálsz ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szája széle kissé megrándul, a válasz hallatán lesüti a szemét, akár egy bűntudattal küzdő, különben elképesztően dacos gyermek. Amikor azon a bizonyos napon először leszólította Lénát a minisztérium folyosóján, nem sejtette, hogy ennyi bonyodalmat okoz neki a nő. Akkor talán kitér az útjából, továbbsétál, vagy... vagy mégsem.
Az ujjaival megkocogtatja a legközelebbi feles pohár oldalát, majd a lány jelzésére egy hirtelen mozdulattal húzza le annak maró tartalmát. Az orosz tömény túlságosan erős az ő garázsban párolt szeszekhez szokott amerikai gyomrának, azonnal érzi, ahogy az alkohol melegsége szétárad benne. Ebben a hideg időben ez egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Az üres poharat leteszi a bal keze mellé, megköszörüli a torkát.
   -  Mert jóval fiatalabb vagy mint én és jóval tapasztalatlanabb, mégis úgy csinálsz, mintha egy súlycsoportban lennénk - válaszol végül könnyedén a szemébe nézve - És mert félig véla vagy.
Utóbbit halkan, egy parányit bizonytalanabbul teszi hozzá. Mindkét karjával az asztalra támaszkodik, kissé közelebb hajol.
   -  És miért utálod Lénát? Féltékeny vagy rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak megingatja a fejét, végül elfordítja az arcát a lányról, amíg az válaszol. Mondhat bármit, a szépen felállított teóriáit nem fogja megdönteni, miszerint azon az ominózus napon puszta féltékenységből tette, amit. Különben mi oka lett volna egy huszárvágással az aránylag fennálló nyugalom közepébe piszkítani?
A szemével az egyik elhaladó, csontkeretes szemüveges srácot követi, ami meglepően nevetséges, sárga csokornyakkendőt visel a kantáros nadrágjához. Tudja, hogy van egy szó ezekre, de, hogy pontosan mi, az biztos nem fog eszébe jutni.
   -  Nem utálom őket - válaszol végül lassan, a szeme továbbkúszik a termen - Csak nem kedvelem. Nincs mit kedvelnem rajtuk, eddig csak rosszat tettek velem.
A válasznak mekkora része hazugság, azt csak ő maga tudhatja. Tiszta vérű vélával életében négyszer találkozott, abból mindössze egyszer beszélt az egyik oszlopos példányukkal. Minden más fél- vagy negyedvéla volt, ám számára valahol annyira mindegy, egyetlen kategória az egész. Lények.
   -  A családom el van átkozva - folytatja végül egy flegma vállrántással, ismét a lány szemébe néz - A felmenőim közt volt néhány férfi aki a bizonyos... Sötét Nagyúr alatt így-úgy tevékenykedtek. Leginkább likvidáltak. Lényeket. Vélákat.
A sorban következő pohár után nyúl, egy mozdulattal felhajtja annak tartalmát. Elfintorodva törli meg a száját a kézfejével.
   -  Mihez akarsz kezdeni az iskola után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A két feles pohárnyi tüzes víz egy egzotikus táncba kezd a gyomrában és az agya felszínén egyszerre. Dwayne Warrent sosem volt nehéz az asztal alá inni, az efféle kihívásokban általában csúfos, borzasztó és másnap elképesztően fejfájós vereséget szenvedett. Persze ekkora mennyiségnél még nem igazán érzi az alkohol először tompító, majd felszabadító hatását; egy nyolcvan kilós férfinak ehhez többre van szüksége.
A válaszra megrántja a vállát. Okos lány, azon kevesek egyike, aki végül letett az aurorok szórakoztatónak tűnő, ám lényegében lélekzabáló hivatásáról. Okos, okos... vagyis azt hiszi, amíg legközelebb meg nem szólal.
Hátradől, a karjait védekezőn összefonja maga előtt.
   -  Ez egy nagyon idióta egy játék.
Maga elé mormog, miközben a szemét a karcos fém asztallapon tartja. Tény, bizonyos mennyiséget követően közlékennyé válik - ám ez nem volt elég hozzá. A Zójával való kényes kapcsolatát még a legjobb barátainak sem ecseteli sosem, nem hogy annak a lánynak, aki történetesen egyszer már komolyan megszivatta ezzel.
Ő aztán nem válaszol. De nem ám, még hogy ő...
   -  Különben is miért érdekel téged ennyire? Még mindig semmi közöd sincs az egészhez. Felnőtt ember vagyok, felnőttebb, mint te. Azt csinálok, amit akarok. Azzal, akivel akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felhúzza, majd leejti a vállait, konokul összeszorított szájjal néz félre. Hát ez mekkora egy címeres baromság, még hogy őt, Dwayne Warrent egy gyerekes, ivós játékban sarokba szorítja egy egyszerű lány. Most felállhatna és akár fizetés nélkül is távozhatna, igen, joga van hozzá, akár meg is tehetné. Elsétálhatna, sőt, jól be is mutathatna a lánynak előtte, sőt, mondhatna is valami maróan sértőt. Igen, ezt mindet megtehetné most.
És mégsem.
Az Ég se tudja, miért.
   -  Te semmit sem tudsz rólam. És Zójáról sem. Azt hiszed, minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hát, Kicsi Lány, nem az. Persze a hozzád hasonló semmit sem tud erről, nektek minden annyira egyszerű és rózsaszín...
Dohogva böki ki a szavakat, mindegyiket egymás után úgy, mintha különösen nehezére esne. Az akcentusa egy leheletnyit délibbé válik, mint általában, ha sértett vagy épp, nos, enyhén spicces.
   -  Gondolom azt hiszed, hogy ismersz. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy ismertek - a pohár után nyúl, hogy a kezébe vegye - Különben meg nem Zója mászott rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát kezdődik.
Persze eleve nem számított másra, már akkor, amikor ott a Duna partján egymásba botlottak. A könnyednek szánt beszélgetés a felszín alatt most sem több, mint néma acsarkodás, az agyarak villogtatása. Lényegben olyanok, mint a szarvastetem fölött összevesző farkaskutyák, mindössze most idióta módon Léna tulajdonjoga fölött hadakoznak, már hosszú hónapok óta. A féltékeny barátnő és a szintén féltékeny, most már ex- barát. Valakinek pedig engednie kell.
Ő is eltünteti a kezében tartott pohár egyre ízetlenebbé váló,keserű tartalmát. Köhögve teszi vissza az asztalra, az oszlopban mindössze egyetlen kivégzésre váró példány ácsorog előtte.
   -  A-aaa - csitítóan felemeli a mutatóujját - Most én kérdezek, Pitypang.
A tekintete már közel sem annyira... tiszta és egyenes, mégis, a korábbi tapasztalatait meghazudtolóan jól tartja magát. A szervezete a vélamágia mellett a mérgekre a legérzékenyebb, általában a második és harmadik feles pohár között szokott fejjel előre az asztalnak köszönni, vagy épp gyerekként zokogni az erdőben, hogy aztán Adam kézben vigye haza. Áh, az emlékek.
   -  Mióta vagy tökegyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki tudja, mi fordul meg abban a zavaros fejében, amikor a lány családi állapota felől érdeklődik. A diszkréció általában nem engedi, hogy ezeket a kérdéseket firtassa, a kocsma hangulata azonban jócskán radíroz ezeken a kimondatlan szabályokon. Ha Nina a magánélete - és az agya - legmélyére áshat, ő is igazán megteheti, hogy kicsit megkapargatja a felszínt. Elvégre ki tudja, még bármit találhat.
Mégsem üti le a labdát. Nina válasza hosszú másodpercekig tétlenül lebeg fölöttük, reakcióra, talán egy durva sértésre várva, ami azonban sosem érkezik meg. Pedig annyi mindent közbevághatna, hogy a lány is érezze, milyen is, amikor isten igazán az ember lelkének fájó pontjára tipornak. Lehet, hogy pont ez hiányzik Egérkének, akkor visszatérne a Földre arról a hülye helyről, ahová képzeli magát.
A keze ügyetlenül nyúl az utolsó pohár után. Nem részeg, legfeljebb spicces, kellemesen tompa és szédelgő, elvégre az alkoholnak még ideje sem volt maradéktalanul szétterjednie. Egy újabb, hirtelen billentéssel tünteti el a pohárka tartalmát, az utolsót, amit Nina idehozott.
Először olybá tűnik, meg sem hallotta a kérdést, pedig ó, dehogynem. Szürkéskék szeme a lány szeméről annak nyakára vándorol.
   -  Egy élmény volt veled, Kisegér - megnedvesíti az alsó ajkát, hátradőlve a kabátja zsebébe nyúl - De asszem ideje hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.