Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ádáááááám! - bősz visítás töri meg a keleti szárny második emeletének viszonylagos csendjét. Ugye milyen jó, hogy hazajöttem?
Nem, amúgy nem ok nélkül sipákolok itt a jónépnek, igen csak komoly indokok vezérelnek. Mert hogy elromlottam. Bizony, szó szerint. Bent valami eléggé komolyan elbaltázódott, mert nem működök ugyanúgy, mint eddig. Nem minősül természetes reakciónak, hogy ha valami 200 métert zuhanok lefelé, akkor a végén nem lesz bajom, mert levegőburok vesz körül, ami lelassítja az esésemet és sértetlenül tesz a földre. Eléggé para a dolog. Pyromágus vagyok - oké, hogy most éppen nem szuperál még úgy az erőm, mint fénykorában -, nem aero. A frászt hozom saját magamra.
Egyetlen közelben levő ismerősöm van, akihez fordulni tudok a bajommal, az pedig Ádám. Charity-t is megkereshetném, ha nem választana el tőle egy óceán, de a volt oktatóm közelebb van jelenleg. Kettesével veszem a teraszhoz vezető lépcsősoron a fokokat, hogy minél hamarabb felérhessek. Otthon nem találtam a férfit, gondoltam hátha itt lesz. Már csak azért imádkozok, hogy ne órát tartson éppen.
- Ádám, technikai problémám támadt - kezdek bele a mondandómba, mindenfajta udvariassági formulát mellőzve. Szerencsére nem látok nála tanoncot, hálistennek nem egy óra közepén támadtam le. - Leestem és nem lett semmi bajom, levegőbuborék vett körbe, az meg csak simán a földre tett és nem értem, úristen - annyira hadarok, hogy én magam sem értem teljesen amit eldaráltam szegény Ádámnak, de teljes a kiakadás, mert remegve ülök le egy székre és a két kezembe temetem az arcomat.
- Elromlottam - rebegem az előző hangerőhöz képest végtelenül halkan és csendben sírni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A bennem levő pánik egyre csak növekszik, míg el nem érek a teremhez, aztán mikor végre ki tudom nyögni azt, ami a szívemet nyomja, megkönnyebbülök kicsit, de ezzel együtt egy igen erőteljes rettegés is elfog. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, és mi van akkor, ha Ádám sem tudja majd megmondani? Mi lesz? Hova kellene akkor mennem? Kihez fordulhatok? Újabb kisebb pánikroham, majd megérzem a fejemen a kezét, aztán az ölelését. Úgy bújok oda, mint egy út szélére kitett kiskutya, akit épp most talált meg a jövőbeni gazdája. Valahogy megnyugtató ez a szeles dolog is, mintha lecsillapítaná az eddigi félelmet és szorongást, a sírás is abbamarad. Furcsa nyugalom vesz erőt rajtam az előző lelkiállapotomhoz képest. Eleresztem Ádámot, a körülöttünk kavargó levegőt kezdem figyelni és elengedem magam, mintha vele együtt áramlanék. A hajam finoman libegni kezd körülöttem, de ezt nem Ádám levegője csinálja. Ez a saját légáramlatom.
- Hát... - kezdek bele nagy bölcsen a mondókámba. Hátradőlök ültömben, kezeimet az ölembe ejtem, két hüvelykujjammal pedig lassan malmozni kezdek. - Leestem egy szakadékba. Vagyis hát véletlen meglöktek... de a fontos az, hogy lezuhantam. Rettenetesen féltem, és tudtam, hogy a végén a fejem egy sziklán fog szétloccsanni ott a mélyben. Aztán belül megszólalt a hang, hogy repülni akarok. Mindennél jobban repülni szerettem volna. Akkor jelent meg körülöttem a légbuborék - nem tudom mennyit szeretne tudni ezekből Ádám, így viszonylag tömören - nő vagyok könyörgöm, a tömör nálam 3 oldalas kisesszét jelent - sikerül összefoglalnom a lényeget. Vagyis azt, ami szerintem a lényeg volt.
- Hallottál rólam, igaz? - kérdezem egy kisebb sóhaj keretében. Pontosan érteni fogja, hogy mire célzok, és megpillanthatja a szememben az oda beköltöző szomorúságot is. Már elkezdtem beletörődni. De valahogy mindig újra meg újra a felszínre tör a csalódottság és a vágy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valakinek mesélhetek arról, ami nem olyan rég Amerikában történt. Egyedül Brandon tudott eddig erről, hiszen ő ott volt velem, ő a saját két szemével látta azt, ami a szakadékba lefelé menet lezajlott. De se a levitás, se én nem tudtunk mit kezdeni a látott-átélt élménnyel, így S.O.S. 2 napon belül hazajöttem, hogy beszélhessek Ádámmal.
Volt tanárom szépen átsiklik Csernus doktor szerepbe, mert felteszi azt a bűvös kérdést, amit a pszichomókusok szoktak a kezeltjeiknek. Óvatosan felpillantok, vizslatom kicsit az arcát, majd nekikezdek.
- Nem tudom... - jön ki belőlem egy sóhajjal karöltve a két szó. - A feje tetejére állt a világom. Az, amiért évekig küzdöttem, pillanatok alatt robbant szét, mint az üvegpohár, mikor a földre esik. Én... Próbálom feldolgozni, hát már hónapokkal ezelőtt történt! De egy életcélról lemondani szinte lehetetlen - néhány pillanatig tétovázok, hogy belefogjak-e a mondókába, de végül csak amellett teszem le a voksomat, hogy mesélek. Nincs okom elhallgatni előle bármit is, pláne ha ezzel könnyebbé tudom tenni a magam számára is a feldolgozást.
Kissé elképedve hallgatom Ádám magyarázatát. A kezeimet tenyérrel felfelé fordítom az ölemben, és rámeredek a két fehér területre, mintha valami nem oda illőt láttam volna rajtuk. Igazság szerint belül valahol tudtam, hogy valami ilyesmi lesz a magyarázat, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Pont velem. Igazából még a tűz használatára sem éreztem magamat méltónak soha teljesen. Nem hogy egy szintén zabolátlan és tekintélyt parancsoló másik őselemet is az irányításom alá vonjak. Felpillantok végül, és kissé lassan, de bólintok Ádámnak.
A másik komoly dolog amiről beszélnünk kell, hááát... Igen, ezzel nagyon is tisztában voltam eddig is. A kviddicsbaleset utáni hetekben egyáltalán nem voltam képes használni a tüzet, akármennyit is meditáltam. Tudtam, hogy neki kell állnom feldolgozni az álmom elvesztését, ha újra meg akarom találni a lelki békémet, már hozzáfogtam, csak ez sajnos nem olyan dolog, ami egyik napról a másikra megy. Két tenyeremet összezárom, pillanatokig koncentrálok, majd szétnyitom őket.
- Jelenleg ennyi a maximumom - mutatom be zavartan mosolyogva Ádámnak a jelenlegi szintemet. A két kezemben ott csücsül egy tenyérnyinél nem nagyobb, eléggé haloványan pislákoló tűzgömb. Ha megkínoznám magamat, akkor sem lenne nagyobb, maximum valamivel erősebben égne, de pillanatnyilag ennyi a limitem.
- Nincs semmilyen tervem egyelőre - felelem némileg lemondóan Ádámnak. - Lehet visszajövök mestertanoncnak és tanulok valamit, hogy normális foglalkozásom lehessen majd. De annak örülnék, ha nem kéne elmennem valaki máshoz. - pici mosoly játszik a szám szegletében, ahogy kimondom az utolsó mondatomat. Borzasztóan hálás vagyok Ádámnak, hogy elvállalná, hogy összelegóz. Ez egy bármilyen, ismeretlen embernek nem hinném, hogy menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő