Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Halványan mosolygok azon, amit Ádám mond. Esés közben repülni akartam. Zsigerileg kívántam az érzést, hogy a szél a hátára vegyen, mint mikor a seprűt ültem meg. Semmivel össze nem hasonlítható boldogság volt számomra felszállni és akár órákig csak röpködni a pályán, vagy bárhol máshol. Még ha az életem ilyen fordulatot is vett, talán nincs minden veszve.
- Tudod, talán jobb, hogy most történt - mondom váratlanul, és még magamat is meglepem, milyen könnyen mondok ilyeneket. Ezelőtt még nem gondoltam erre így. - Mármint... Mielőtt még teljesen beszippantott volna ez a világ, mielőtt még tényleg profi sportoló lettem volna. Szerintem sokkal nehezebb kikerülni a vérkeringésből, mint a közelébe jutni, aztán mégsem belefolyni - kicsit zavarosnak hathat a magyarázatom, de teljesen biztos vagyok abban, hogy érti, mire gondolok. Nem húzódok el, amikor a karomra teszi a kezét, most először mosolyodok el a beszélgetésünk alatt úgy, hogy a szemem is komolyan gondolja azt az ajakgörbületet. A hátamon végigsimító szélre önkéntelenül előbukkan egy gyenge válaszfuvallat.
Látom a férfi szemébe az aggodalmat és az értetlenséget, mikor feltárom neki a tüzem jelenlegi állapotát. Számomra is szokatlan és szemernyit sem elfogadható, hogy ennyire gyengén muzsikáljon az erőm. Nagyon szeretném visszanyerni azt az állapotot, ami a baleset előtt volt.
- Lina kicsit nehezebben visel mostanság. Ő is tudja, hogy baj van. Félek, hogy megbetegítem, ha hosszabb távon maradok ebben a státuszban - az aggodalom ráncai ülnek ki a homlokomra, ahogy összevonom a szemöldökeimet. Testileg nincs semmi baja, de látom rajta, hogy kedvetlen és sokszor elkerül engem. Pedig előtte el nem mozdult volna semmi pénzért mellőlem. Nem akarom, hogy baja essen, vagy rosszul érezze magát, így nem csak magam, hanem őmiatta is szeretnék minél hamarabb a régi lenni.
- Igyekszem mindent úgy csinálni, mint azelőtt. A pyromágia az életem része, és a hiánya megnehezít dolgokat, amik előtte teljesen természetesek voltak. Vízforralás,törölköző nélkül megszárítani magamat, saját magam felmelegítése. Most is mennek ezek a dolgok, csak sokkalta lassabban és nehezebben, mint normális esetben - sorra veszem azokat a tevékenységeket, amiket az erőm segítségével végeztem és végzek még mindig, csak jelenleg épp szenvedek. Vergődök saját magam miatt, és ezt nagyon utálom.
- Tanárnak? - őszinte érdeklődéssel pislogok Ádám irányába, amikor meghallom tőle a kérdést. - Nem, eddig eszembe sem jutott - vallom be, majd az egyik mutató ujjamat a számhoz emelem és a második ujjpercem oldalát kezdem el rágcsálni gondolkodás közben. Én? Tanítani? Hát ebből szépséges kis katasztrófa kerekedne. Bár tényleg nem gondolkodtam még azon, hogy milyen szakra szeretnék menni. Rövid idő után befejezem az ujjam rituális elfogyasztását, és visszapillantok a férfira. - Ha neked ez segítség és én is rendbe tudok tőle jönni, akkor szívesen. Úgysem volt eddig semmi ötletem, hogy mit kezdjek ezután az életemmel - ismerem be a dolgot hangosan is. Abban biztos voltam, hogy nem akarok semmi olyat tanulni, aminek köze van a kviddicshez. Az túlságosan fájna. Így viszont hasznos lehetek az új tanoncok számára és találhatok magamnak egy új célt az életemben. Ez mindenképpen kecsegtetően hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Van a húgomnak egy nagyon kis tündéri barátnője, Izabella, akivel még az előkészítőben lettek nagyon jó barátnők. Nem olyan régen derült ki a kislányról, hogy pyromágus, de féli, nem csak az erejét, hanem magát a tüzet is, így aztán némi problémába ütközik a gyakorlati képzése. Ádám elkezdett már foglalkozni külön az ő dolgával, de ma én vagyok a soros, hogy egy kicsit bátorítsam és megmutassam neki, hogy nincs komoly félnivalója a tűztől. Legalább én is egy kicsit tudok gyakorolni és valami hasznosat tenni nem csak a kislánnyal, de magammal is. Kivételesen nagyon is időben érkezem meg a teraszra és a kanapén ücsörögve várom, hogy Izabella is befusson. Jön is nemsokára, de annyira halk és rövid, hogy az ember normális esetben fel sem fedezné a jelenlétét. Én sem magára a szavaira figyelek fel, hanem a benne kavargó tűz elem ragadja meg a figyelmemet. Felállok a helyemről, őt pedig átkísérem a tűz részébe a terasznak. Végig lefelé néz, a padlót fixírozza, ez eléggé zavaró tud lenni. Mikor leülünk a tűznek fenntartott részlegben, továbbra is az aljzatot nézi, de végül csak megszólal.
- Persze hogy segítek! Azért vagyunk ma itt, hogy együtt tanuljunk - mondom bátorítóan mosolyogva a lánykának. Lehet ő fog nekem valami fontosat tanítani most, nem pedig fordítva, de nemsokára elválik, hogy mi is a nagy harci helyzet.
- Mesélj nekem: miért félsz a tűztől? Mi az, ami megrémít benne? - jó lenne, ha el tudnék indulni valamerre a dologban, az pedig rengeteget segítene, ha Izzy meg tudná nekem fogalmazni azt, hogy miért fél a tűztől. Nyomozás indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egészen újszerű élmény ilyennek látni Izabellát; eddig mindig olyan kis pattogós, vidám, cserfes lánykának ismertem, de most bebújt a kis csigaházába és nem igazán tudom, hogy ki fogom-e tudni húzni belőle. Mindenképpen meg kell próbálnom.
- Mondhatjuk. Mostanában történt néhány dolog, ami inkább parazsat csinált a tüzemből. De most azért vagyunk itt, hogy elsősorban neked segítsünk - kissé zavartra sikerül a mondat végére odatoldott mosoly, de legalább próbálkozok. Aki nem követte nyomon a nemzetközi kviddics történéseit, az nem nagyon tudhat az egész esetről, én meg nem annyira szívesen beszélek mindenkivel erről a dologról.
Figyelmesen végighallgatom azt, amit Izzy mond, és próbálok valami konklúziót levonni belőle. Szóval nem magával a lánggal, hanem inkább a forrósággal van baj. Meg tudom érteni a félelmét, bár én magam hálistennek nem éltem át hasonlót az elején. Az egy dolog, hogy tisztelem az elemet, de ha úgy hozza az élet, soha nem félek használni. Ő viszont fél attól, hogy bánt vele valakit, bárkit. Egyelőre nem tudom, hogy ez a félsz mennyiben befolyásolja az elemhasználatban, de rövidesen megpróbálom kideríteni.
- Sokkal-sokkal nehezebb volt azt megtanulni, hogy jöjjön, ha kell - kuncogok a kérdésen, mert eszembe jut, hogy mennyi szenvedés volt az elején az elem megjelenése után. Alig tudtuk előhúzni Juli nénivel a tüzemet, valamiért ugyanolyan makacs volt, mint én, és nem nagyon akarta mutatni magát. Aztán elkezdtem meditálni és minden sokkal könnyebben ment utána.
- Megígéred nekem, hogy bátor leszel? Akkor add ide a kezedet - nem sokáig várom azt, hogy válaszoljon, nyúlok a kezéért, és az ölembe húzom. A saját tenyeremet az övére teszem, és néhány másodpercig eléggé erősen koncentrálok. Óvatosan elkezdem leemelni az én kezemet Izzyéről, hogy láthassa mi ül a markában. Dió nagyságú lángocska jár ott táncot, de ő is érezheti, hogy ez a tűz nem olyan, mint amilyennek lennie kellene: nemhogy nem meleg, de igencsak hideg. Pattanásig feszült idegekkel és izmokkal ülök, hogyha a pánik legkisebb jelét is látom rajta, azonnal intézkedni tudjak. De remélem erre nem lesz szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ma egy picivel feszültebb vagyok talán a szokásosnál. Ma volt az első napom, amit tanárként kellett abszolválnom. Nem volt semmi különleges, vagy említésre méltó, csak egyszerűen annyira bestresszeltem, hogy még mindig igencsak ideges vagyok. Elsősöknek tartottam egy elméleti órát a tűzről, amit tudtam, azt prezentáltam is nekik az erőmmel, nem volt bonyolult. Ádám nem volt ott, mert más dolga akadt, szóval teljesen rám volt bízva az egész. Respect neki, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem, hogy ezt meg meri tenni. Jó, végül is nem pörköltem meg egyik diákot se, de azért nagy volt a kísértés, hogy kicsit odaégessem az egyik kis Rellonos ficsúr pergamenjét, mikor azt találta odasúgni a mellette ülőnek, hogy "gyufafej". Nincsenek kellemes emlékeim erről a megszólításról.
Sietve baktatok fel a teraszra, ahol végre egy kicsit talán mugnyugodhatok, még mielőtt nekikezdünk a gyakorlati óránknak Ádámmal. Csendben suhanok be a helyiségbe és sétálok át a levegő részlegébe. Nem látom még semerre a tanártársamat, így kissé megnyugodva telepszem le a földre, hogy meditáljak egy kicsit. Legalább a stresszszintemet le kéne vinni a normálisra még gyakorlás előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Izgul. Rég nem érzett már ilyesfajta adrenalináramlást a vénáiban, mint most, ahogy enyhe sugárhajtással iparkodik felfelé a faluból a kastélyba. Ma végre meglesz. Ma végre megidézheti az elementálját. Elég sok munkája van a kicsikében, szóval nagyon reméli, hogy jól fog sikerülni. Kezében egy papírzacskó csörög, benne valami kavicsszerűen összeütődik minden lépésénél. Abból akarja majd megidézni, az lesz az oltárjának az egyik alkotóeleme
Rohanvást szalad be a kastélyba, onnan pedig nyílegyenesen a keleti szárny felé veszi az irányt. Közben majd hasra esik, úgy szedi a lábát, a távgyaloglók is megirigyelnék a képességeit. Mire felér a második emeletre, már majdnem a padlóra köpi a tüdejét, de csak azért sem áll meg. Megy kifelé a teraszra, ott meg azonnal a régi ismerős, a tűz elemű rész felé veszi az irányt. Ádámot már ott találja, elementálja, Boreia majdnem beleszalad Kivába, az olyan sebességgel érkezik meg a terembe, de az ütközés elmarad, mivel a szélasszony egyszerűen köddé - pontosabban levegővé válik.
- Hopp, bocsánat - kér elnézést zavartan a nőtől némi fejvakarászás kíséretében. -Sziasztok, látom ti már felkészültetek - köszönti végül a párost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Fojtott mosollyal nézi és hallgatja végig a jelenetet, ahogy Ádám és a szélasszony egymással évődnek. Volt már alkalma ezelőtt néhányszor megfigyelni, ahogy a másiknak oda-vissza adogatják a pöttyöst, és igen, néha repkednek érdekes dolgok náluk a levegőben. Egyelőre nem tudja elképzelni, hogy milyen lesz majd a kapcsolata a saját elementáljával, de reméli, hogy hasonlóan mókás.
- Nem tudtok eltántorítani, ne aggódj - vigyorog teli szájjal a tanárra és az alig kivehető nőalakra. Teljesen felkészült már lelkileg erre a napra, nagyon régóta várja már, hogy végre megidézhesse a saját elementálját.
Végignézi és hallgatja, ahogy Ádám megmutogatja a zsákja tartalmát és elmagyarázza, hogy az oltár anyaga sokban befolyásolja majd az elementál későbbi életét. Pont ezért hozott ő is magával valamit, ami jó lehet.
- Igen, gondoltam hozok valamit - mosolyogva kinyitja a papírzacskót, és Ádám felé tartja. Ha a tanár belenéz, néhány nagyobbacska, szénfekete kőszerű dolgot fog találni benne. - Ez arról a vulkánról van, aminél még Madagaszkáron voltunk. Fel tudjuk használni valahogy oltárnak? - pislog rá a férfira és nagyon reméli, hogy nem hiába hozta el onnan a lávát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bőszen mosolyog azon, hogy Ádám úgy gondolja kevés dolog tudja kitéríteni a hitéből. Pedig azért akad szép számmal ilyen dolog. Például a gurkó. Meg ha nincs kávé. Ezek szörnyen ki tudják borítani az agyát.
Figyelmesen, tágra nyílt szemekkel és fülekkel hallgatja végig mind a tanárt, mind az elementált. Gondolta, hogy hatással lehet majd rá, ha izzó lávából idézi meg, de mindenképpen ebből szeretné az első megidézést. Valami minőségit és jót szeretne alkotni, és ezt találta a lehető legalkalmasabb oltáralapanyagnak. Bólogat sűrűn, hogy Ádám ma csak mozizni van itt vele, meg valószínűleg azért, hogy ne gyújtsa magukra az iskolát és lehetőleg ne egy 20 méteres brontosaurust akarjon megidézni.
Miután mindent megbeszéltek, keres a teremben egy láva (de legalább tűz)állónak kinéző helyet, ahol elkezdheti felmelegíteni a kőzetet. Az agya teljesen kiürül, semmi más nem létezik benne, csak a koncentráció és az akarat. Kiszórja a zacskóból a megszilárdult lávát az arra alkalmas helyre és minden idegszálával és mágikus erejével arra fókuszál, hogy minél forróbbra tudja melegíteni. Korántsem rövid és könnyű feladat, még számára sem, aki már évek óta a tűzzel játszik. Mire úgy érzi, hogy elég melegre sikerült hevíteni a lávát és kis híja van csak annak, hogy nem kezd el bugyogni, legalább eltelt egy fél óra, a homlokán meg csak úgy gyöngyözik az izzadtság. Nem lett túl sok olvadt láva, de arra pont elég lesz, hogy életre tudja hívni az elementálját.
A folyékony kőzet felett a szokásosnál is forróbb tüzet tud gerjeszteni, hozzálát, hogy megformázza a testet. Millió meg egyszer megcsinálta már, volt, hogy nem csak órán, de máshol is foglalkozott a dologgal, így minden egyes apró részlet az elméjébe égett. Tudja jól hogy alkotja meg a lábak vonalait, milyen ívben hajlik a háta, milyen magas a marja, hogy épül fel szálanként a sörénye és a farka, milyen a fejének íve. Bár már nagyon sokszor megformázta ezt a vázat, mégis pepecsel most vele, nem akarja elrontani, hiszen ez lesz a végleges forma. Talán a kelleténél egy kicsivel több időt tölt el a test felépítésével, de végül elégedetten szemléli a művet.
Most hozzá kell adja az általa kiválasztott személyiségjegyeket valahogyan. Mivel egy különleges nyelvből választott nevet, így azt az öt szót, amik a személyiség alapját fogják képezni, megtanulta leírni. Tekintetét elszakítja a váztól és maga elé emeli a levegőbe. Szempillantás alatt hoz létre tüzet a semmiből, ami előtte lebeg, majd szép óvatosan írni kezd. Némelyik szó bonyolult és alig tudja hozzá megcsinálni a szótagokat, de némi szenvedés után sikerül kiraknia egymás után kanjikból, japánul a "lojális", "makacs", "emberbarát", "humoros" és "beszédes" szavakat. Amint készen van velük, szépen egyesével, sorjában a vázba helyezi őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő