Pedig esküszöm az előbb másztam ki a zuhany alól... .__. Nem vagyok büdös! Biztos nem amiatt van... @___@

Őőő, hát még szerencse. XD Nem akarok mindenkit elkergetni ._.

Jeeee, mégsem űztem el mindenkit. *___*

Viszont mocskosul aludni kéne, mert nem fogok tudni felkelni. XD De nem akarom itt hagyni a félkész hsz-em. .____.

Jézusom, már ide is utánam jössz? T.T *nagy sóhaj* Nem hagyom itt, nemsokára befejezem! ^^"

Anyukám átjött, hogy húzzak a véreresbe aludni, mert el fogok aludni reggel. XD Mondjuk igaza van. Csak annyira nem poén melóból késni fél órát. :3

Nem vagy bili füle, Keef, ne törögessél le.

Nézz csak be az erdőbe KefKef.

Nem, mert több pénzt kapok érte. :3 Így nem. XD

Köfönöm az engedélyed. :3 Jóéjt népségek!

Ne rontsátok el a hajatokat festegetéssel lányok... *ő könnyen beszél a természetes szőke hajával* az enyém kidobja a festéket, nagyon vicces. XD

Ezzel a karakterképpel ez meglehetősen ironikus, Ella...

Jaa, volt benne két vörös tincs, nyár elején lett belefestve, aztán elkezdett lenövögetni, megkikopott belőle kb teljesen októberre. xD nem bírja nagyon a dolgot a drága.

Még meg se ettek téged Kei, téged szerethetnek. :3

Szeretnéd, hogy szóljak az érdekedben? *____* biztos szívesen megcsócsiznak egy kicsikét.

Nem lennél rokkant, csak pl hiányozna a füledből egy kis darabocska. *___* nem lenne menő?

Akkor az orrod? A lábujjad? Nem igaz, hogy olyan finnyás vagy, hogy kell minden alkatrészed hibátlanul. XD

Miért kell mindig a körmére nézzek ennek a behemót hülyének? Nem ez a legelső eset, hogy utána kell kajtatni, mert nem éppen prefektushoz méltó módon intézi a maga kis ügyes-bajos dolgait. Igazából érdekelné a jó fenét, hogy mit csinál, nem az a kedvenc szórakozásom, hogy az áldozatait mentsem a karmai közül, de egyszerűen böki az igazságérzetemet a dolog.
Ó, igen, elfelejtettem tisztázni a szituációt: békés délelőtti sétát tettem a nyugati szárny egyik folyosóján, mikor ez a kimagasló egyéniség Saint-Venant (a hím), egy kisebb csokornyi Levitás kislányból kiválasztott egy tetszőlegeset, mintha csak annál a kis játékautomatánál állna, amiből egy ilyen kampós valamivel kell kihalászni a plüssfigurákat. Aztán nemes egyszerűséggel a vállára kapta és ellavírozott vele. A kék koszorú többi tagja már akkor kezdett kihátrálni, mikor meglátták Mihaelt, de ennek az egynek most nem volt szerencséje, így akarva-akaratlanul is áldozatul esett a Rellon egyik nem éppen szimpatizáns prefektusának.
Amennyire csak lehetett, próbáltam észrevétlen maradni, bár eléggé könnyen ki lehet szúrni a sötét hajammal a tömegből, meg a prefigárda igen szűk, 16 főből áll, mind jól ismerjük egymást, ha csak látásból is. Úgy tűnt, hogy nem fedeztek fel, ezért megvártam, míg távolodnak jó pár métert tőlem, és csak ezután indultam el a párocska nyomában. Hirtelen avagy sem, de egy isteni gondolattól vezérelve aztán, egy elegáns befordulással a konyhaajtó csapódott be a két alak mögött.
Most meg itt állok az ajtó előtt, és bőszen fülelek, hogy vajon mi folyhat odabent. A kék még nem sikít, szóval valószínűleg még nem állt neki hurkapálcával kínozni. Beszélgetés zaja szűrődik ki, de nem pontosan értem, hogy miről van szó. Viszont egy hang nagyon jellegzetesnek és túlontúl ismerősnek hat... Az a halk, de hallható fémes csattogás... Kés van nála. Nem kell ennél többet tudnom, hogy sarokig kivágjam a konyhaajtót, és a nem éppen legkedvesebb pillantásaim egyikében részesítsem a zöldet.
- Tedd azt le szépen... - mondom halkan, de annál sötétebb hangon. Közben teljesen észrevétlenül, de mindkét ökölbe szorított kezem fellángol, gyakran megesik, hogy kibukik az elemem, ha ideges vagyok.

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Szép idő van ma. Nem az a rettentően meleg, rekkenő hőség, a tegnapi nagy eső tett arról, hogy most ne legyen annyira forró a levegő, hanem egy kifejezetten kellemes, ámbár még egy kicsit felhős időjárás a mai. Teljesen tökéletes, bármi is fog ma velünk történni.
Reggel 7 van, de már talpon találhat a lelkes érdeklődő. Halkan dudorászva kezdem meg az öltözködést, kíváncsi vagyok, hogy mi fog majd kisülni ebből a napból. Egy térdig érő farmer, egy nem túl csicsás rövidujjú, zokni. Kész is. Egy simogatás a cicának, egy a rókának és lehet is menni a fürdőszobába kicsit tollászkodni. De ez igazából kimerül egy arcmosás-fésülködés kombóban nálam, nem viszem túlzásba a dolgokat. A dúdolás még mindig kitart, sőt, új dallam kezdődik, mikor a konyhába érve nekiállok reggelit gyártani magamnak. 3 szelet pirítósnál áll meg a tudomány, ennél többre csak szakácskönyvvel vagyok képes, nálunk Manda az agytröszt a fakanál mögött. Nem baj, ez is bőven elég lesz, lehúzok még egy pohár tejet mellé, aztán összepakolok két szendvicset, hogy ne akarjak éhen halni út közben, meg betárazok egy kis üveg vizet is a kistáskámba. Nagyszerű, gyakorlatilag készen is volnék. Még egy gyors kis firkálás a pultra a lányoknak, hogy ma ne keressenek, és minden príma. Cipő a lábra és lehet is indulni.
Az utam a kastélyba, vagyis pontosabban az erdőbe vezet. Annak is egészen a mélyébe. Runának is azt mondtam, hogy ide jöjjön, ha nem talál meg minket, akkor majd elmegyek érte. Amíg nem figyelt, lenyúltam tőle pár hajszálat, tökéletes szagminták. Bent a susnyásban nem nehéz ráakadni egy nem túl nagyra nőtt hippogriffre, ha az ember füttyent is neki, ő meg érti a jelet, akkor meg aztán pláne nem. Sheli gyorsan előkerül a fák közül és üdvözöl, én meg nekiadom azt az útközben talált szarvasbogarat, amit annyira szeret. Miközben nyammog, várjuk lelkesen a Levitást.

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Kicsit bűntudatosan vándorlok beljebb és beljebb az erdőbe, mert nem mostanság voltam itt utoljára megnézni, hogy mi is van a griffel. Pedig az enyém. Vagyis hát papírom nincsen róla, úgyhogy hivatalosan ő egy szabad lény, de kétlem, hogy elhagyna. Eléggé ragaszkodó típus, Grétát is szereti, valószínűleg a szakértelme meggyőzte Shelit, hogy jó ember és segíteni akar neki. Én meg... Én meg ugye az első "értelmes lény" vagyok, akit életében először meglátott, valószínűleg az anyjának hisz, vagy valami hasonló. Egy ideig tényleg ilyen funkciót töltöttem be, de miután ki lett téve ide az erdőbe lakni, azóta a maga úrnője, én nem szólok bele az életébe. Eljövök és meglátogatom néha, ha van rá időm, Gréta hasonlóképp tesz, ő talán kicsit gyakrabban a körmére néz az állatnak.
Néhány perc után hathatós zörgésre figyelünk fel mindketten, Sheli pár lépést hátrál, hogy láthassa rendesen, mi történik, majd némi ágropogás és recsegés után előkerül egy alak is a bozótosból, egyenesen elém. A griff kissé idegesen tárja szét a szárnyait, de intek neki, hogy semmi gond.
- Nem maradtál le semmiről, épp felkészülünk az utazásra - mondom és segítő jobbomat nyújtom a földön fekvő felé. Ehm, igen, Runa nem a legjobb mozgáskoordinációval megáldott ismerősök közé tartozik. De ügyesen kezeli az elemét, azt meg kell hagyni.
- Messzebbre. Ja igen, ő itt Sheli, ő lesz ma a szállítónk, ismerkedjetek meg. Tanácsolom, hogy nézz a szemébe, és közben lassan hajolj meg előtte - adom ki az instrukciókat. Enélkül nem fogunk tudni elindulni, szóval megvárom, hogy megtörténjen a dolog, majd kissé feszülten a bestiára pillantok, aki merőben gondolkozik, hogy vajon mit tegyen, de végül viszonozza a meghajlást. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtok, majd összecsapom a két tenyerem, és felugrok a hippogriff hátára. Elkapom Runa karját, és őt is felrántom magam mögé, majd egy "kapaszkodj!" instrukcióval elindulunk egy kicsit kijjebb az erdő sűrűjéből. Amint világosabb lesz minden, és megritkulnak a fák is, megkísérelünk egy felszállást. Nem tudom, mennyire fogja bírni, sosem vitt még két embert a hátán, de elméleti síkon van már olyan idős és erős, hogy mindkettőnket elbírja. Jelt adok a griffnek a felszállásra, ő pedig nekifut, és néhány lépés után a levegőbe emelkedik. Hasonlóan nagyszerű érzés griffháton repülni, mint seprűn, ugyanúgy megvan a szabadság jóleső érzése.
- Segíts neki egy kicsit - fordulok hátra a Levitáshoz. - Kavarj levegőt a szárnyai alá, így nem fog olyan gyorsan elfáradni, mintha csak a saját erejéből vinne minket. Ha meg fázol itt fent, szólj.

Egyrészt ne posztolj magad után kérlek, másrészt meg ne beszélj csúnyán légyszi.

Miért, kaptál csúnya baglyot, Adam? O.o

Fel ne nézz fészbukra te meg, mert belehalsz a végén.

Nem tudom Emma vajon mennyire hajlandó most ügyet intézni, de ha megkerül, megpróbálok lobbizni nála egy IP-checket, meg egy körömre nézést.

Hát ilyenkor az ősi rítus szerint rákérdeznek, hogy melyik kari kell neki, a másikat meg törlik. De ha ilyen kis kedves és hvcs-nek érzi magát, lehet kap egy egészséges delete-t mindkét karija.

Én már dolgozok. 6 óta itt csücsükélek Déliben.

Itt ülök a pénztárak előtt, és "információzok". Én röviden csak parasztelosztónak hívom magam. Hihetetlen milyen buták az emberek, elképesztő. 0___0

Áh, tökéletes dühkontroll-gyakorlat. nem üvölthetem le az arcukat a helyükről, pedig néha nagyon megérdemelné egy két delikvens.

Nem véletlen nem akarok emberekkel dolgozni. Csak semmi szocializáció kérem. már 14 éves korom óta tudom, hogy semmi kedvem ezzel a sok barommal dolgozni, úgy érzem nem véletlen tanulok állattenyésztő mérnöknek. pár bariba több értelem és megértés szorult, mint 10 emberbe. :3

XDDDDD jaaaaj, az még mindig nagyom vicces. XD azóta sem kaptam meg az ejnye-bejnyémet a Fürgétől, just sayin.

Boti szerintem.annyira boldog, mint a csuda. Csak az a meglepő, hogy nem ciánkapszulát vagy mérget küldött neked.

Szerintem most melózok, aztán alszok egy testeset. Esetlegessen utána tudok erőfeszítést tenni a dolog érdekében.

A surranó halál...

Igyekszem. Ott beragadt a kézifékem, nem tudok elindulni...

Nemes L. Izabella - 2014.08.05. 13:19


Nézd már, de édes. Gondolj ilyenkor arra, hogy Manda Kiva lakótársa. Nem ugrál a kékekért, most is csak Misi cseszegetése okán ment a konyhába.

Óóó, Rómeó és Júlia. *____* Időszakosan rám jön a mánia, és egy héten keresztül nézem és hallgatom. Természetesen a vizsgaidőszakban fordul ez elő leggyakrabban...

Filmet asszem csak az 5.-ig néztem. Addig elég is volt. Könyvben milliószor jobbak voltak már az előző részek is, szóval... De amúgy mindegyiket egyszer olvastam azt hiszem.

Óó, a fele tábort én kísértem ki a vonathoz...