Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

 - Ó, minő borzalom, az ég szerelmére...!
Messze hallatszik a kastély folyosóin Etelka panaszos hangja, ahogy az órák miatt üres kastélyban bolyong. Egy elfoglalt manóval találkozott össze, próbált belőle kicsalni bármiféle használható információt, de amint belátta, hogy erre vajmi kevés esélye van, feladta és keresett tovább.
Egy elegánsnak kinéző helyiség biztatja, betér a társalgóba. Magas, abroncsos szoknyáját megemeli, hogy beférjen. Dereka bámulatosan vékony, a kegyetlen fűző áldásos hatásának köszönhetően. Bőre hófehér és hideg, és fogalma sincs, mi történt vele.
Kétségbeesetten ül le az egyik fotelbe, fáradtan sóhajt, bár fáradtságot nem érez. Átveszi magában a dolgokat újra, a gondolkodáshoz pedig fel kell ismét pattannia, kalapját megigazgatja és járkál, fel-alá. Egy csinos, vámpír grófnő volt, jómódú, német családból származik. Az Osztrák-Magyar Monarchia bizonytalan lábakon áll, a magyarok lázonganak, ő pedig jót mulat a népeken. Friss vámpír, a halhatatlanság vár rá, nem állíthatja meg semmi. Nagy kanállal habzsolja és élvezi az életet. Nevet minden háborún, felesleges vérontáson, a legjóképűbb kérői vannak, de ő mindenki szívét összetöri.
Megremegnek szempillái, észre sem vette, hogy lehunyta a szemét. Egy másik, régi életben kalandozott, de most vissza kell zöttyennie a borzasztó jelenbe. Sokáig fáradozott, mire ebbe a palotába talált, most már tényleg meg kell találnia a főméltóságot és beszélnie kell vele!
 - Entschuldigung! - Német szó jön a szájára, de természetes neki, hogy ebben az országban is mindenki ismeri a nyelvet. Legalábbis mindenki, aki számít.
 - Kisasszony, üdvözlöm. - Köszönti egy bólintással, majd elegáns mozdulattal nyújtja a furán öltözködő hölgynek a kezét. Természetesen azért, hogy üdvözlésképp megcsókolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

 - Elnézést, azt hiszem, nem hallottam valamit jól.
Ha volna vér az ereiben, valószínűleg a pulykaméreg most vörösre festené kerekded orcáit. Állát felszegi, úgy pillant Lillára, fodros, habos ruhája, hatalmas kalapja, díszes nyakéke pompájában tündökölve. De mielőtt még elvehetné illedelmesen kesztyűbe bújtatott kezét, a másik megrázza. Etelka pedig köpni-nyelni nem tud, egy pár pillanatig hebeg, majd elszabadul a rá oly jellemző, jól ismert panaszáradat.
 - Nem hiszem el, hogy ön is egy olyan orcátlan siheder, mint amilyenekkel ezen környéken folyton-folyvást találkozok! - Sopánkodása erélyes, ismét megemeli kissé földig érő szoknyarengetegét, fel-alá járkál egy kis ideig, idegesen, izgatottan. Annyira vérig van sértve, hogy azt fontolgatja, nem szól többet Lillához. Hova tovább, még azt is megérdemelné, hogy elvegye az életét.
 - Tudja maga, ki vagyok én? Tudja egyáltalán? Weiss Etelka grófnő vagyok, járatos a bécsi udvarban is! - Szerinte pedig ez a tény azt eredményezi, hogy őt az egész világon ismerik most már. Viszont arról fogalma sincs, hogy egy jó pár év eltelt már azóta. Olyan idegen helyeken járt, annyi időbe telt, mire megtalálta ezt a helyet, hátha itt békére lel lelke, vagy legalább talál egy jó modorú főurat, aki segíti őt az eligazodásban.
 - Hozzon egy teát, az ég szerelmére! - Csak az asztalra, talán kissé túl erősen is, amikor az ajtóban álló manó őt bámulja. Ő is rég látott már ilyesmit, de nem mer ellenkezni, már szalad is teáért. Etelka pedig magassarkúja kopogásával kísérve, harangként lengő szoknyával lép oda a fotelhoz, hogy beleülhessen és ismét kifújja magát.
 - Mondja, maga ismeri ezen palota urát vagy úrnőjét? Sürgős találkozóm volna őkegyelmességével. - Pillant kérdőn vissza, Lilla felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

 - Eszemben sincs magának elnézni semmit, amíg nem tanúsít megfelelő megbánást! - Köti az ebet a karóhoz, igazi régi tartással és makacssággal. Nem hülye ő teljesen, tisztában van azzal, hogy Lilla mennyire nem bánja az egészet. És ez csak még jobban idegesíti. Azonban jól nevelt úrhölgy módjára visszafogja magát, és inkább egy manót küldd el teáért.
Amikor pedig hallja, hogy miről beszél a lány, hirtelen összeáll neki az egész kép, megfagy egy pillanatra. Akkor ezért ilyen furcsa mindenki. Kettőezer-tizenhat, el sem tudja képzelni, mégis megborzong. Lassú, darabos mozdulatokkal áll fel, miközben próbálja feldolgozni, mennyi időt vesztegetett el az örökkévalóságból, amit kiérdemelt. Közben pedig az is eszébe jut, mi történt vele.
 - Tudtam én, hogy az a kis boszorkány még bajt fog hozni ránk... - Motyogja orra alatt, miközben lassú, könnyed mozdulatokkal indul meg újra. Kezét végighúzza a karfán, a háttámlán is a következő pillanatban azonban olyan gyorsan mozdul, hogy szinte észre sem lehet venni. Lilla mögött áll, hosszú kesztyűbe bújtatott kezét elé rakva, ujjai közé véve a lány finom kis arcát.
 - És mondja csak, kisasszony, aki még be sem mutatkozott nekem. Az emberek még ma is oly' halandók, mint az én időmben voltak? - Hangja halk, és lágy, ahogy kedvesen érdeklődik. Ahogy közelebb hajol Lilla vállához, nem tud szabadulni a bőrének édes illatától, mélyet szippant bele. Lassan lehunyja a szemeit, aprót sóhajt. Éhes.
 - Ó, igen, a tea, el is felejtettem. - Engedi el a lányt egy váratlan pillanatban, amikor megérkezik a házimanó a teájával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Sokan talán egyedi ötletnek gondolhatnák az éjszakai kviddicset, csakhogy a többi csapat is ugyanúgy igyekszik minden lehetőséget kihasználni a felkészülésre, mint a rellonos lányok. Petra és Árpád is úgy döntöttek ezen az estén, hogy szeretnék megmérettetni magukat: egyikük a sárgákhoz, másikuk a pirosakhoz állna, de még nem elég felkészültek. Kiosontak hát ők is az éj leple alatt körletükből, hogy a szertárak, majd a kviddicspálya felé vegyék az irányt.
Legnagyobb megdöbbenésükre nemhogy hiányzott két seprű és egy kvaff, de még kipillantva tökéletesen jól láthatták a lányokat passzolgatni. Először Árpád szemében gyúlt tűz: elvették a lehetőségüket és ezt meg kell torolniuk. Petra, jólelkű lány lévén ugyan próbálja csitítgatni a fiút, de még csak hangyányi esélye sincs, hajthatatlannak bizonyul társa. Megragadja a dobozt, amiben a gurkókat tartják és úgy dönt, megleckézteti a tilosban kviddicsezőket. Petra már rég kereket old, mire a pirosakhoz tartozó, igen komoly harci szellemmel megáldott fiatalember már azzal bajlódik, hogyan küldje rájuk a vasat. Elcsen hát egy terelőütőt is, biztos, ami biztos.
A doboz nyílik a vas pedig lanyhán kezdené keresni első áldozatát, csakhogy nincs sok ideje rá: Árpád célzóképessége sosem volt az igazi, ahogyan látása is hagy nem kevés kívánnivalót maga után, így bár a neki háttal lévő Lillára céloz, a gurkó Rachelt veszi célba. A süvítő hang belehasít a sötétségbe, a fiú pedig megdörzsölve tenyerét, mint ki jól végezte dolgát távozik a tett színhelyéről, természetesen az ütővel együtt, minden nyomot eltüntetve. A lányok szerencséjére vagy bánatára, de lehetőségük adódik kipróbálni, milyen élesben menekülni egy közepesen gyors vasszörny elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

A manóhoz lép, szinte libben, hálás pillantással veszi el a teát, de nem mond semmit. Visszalép a fotelhez, hiszen igen kényelmesnek találta, leül bele. Finoman kitölt egy kevés teát egy csészébe. Kisujját eltartva emeli a poharat az ajkához, iszik egy keveset belőle. Ismét Lillára pillant, tekintete mély és sötét. A tea egyáltalán nem csillapítja szomjúságát.
 - Kisasszony, a pálcájával nem megy semmire - szól könnyedén, és most igazán jó embernek érzi magát. Ő egy vámpír, teljes mértékben hisz benne, hogy halhatatlan és megállíthatatlan. Még ha Lilla nem is hihetetlen fenyegetés a számára, bármely más emberrel ilyen arrogáns és beképzelt lenne. És éppen az éves jótettét tette meg azzal, hogy figyelmeztette a rellonos lánykát, ne merjen rá pálcát fogni, különben tényleg mérges lesz.
 - Igazgató? Jól hangzik, pompásan! - Szinte repes az örömtől, egyértelművé válik, hogy várnia kell egy kicsit az ivással. Először mutasson be neki valami előkelőséget, bárkit, akivel tárgyalhat, utána már nem lesz rá szüksége. Pontosabban szükségre lesz rá, csak egészen másfajta, kicsit sem karitatív tevékenységhez.
 - Parancsol egy csésze teát? - Kérdezi, kezével egy előzékeny mozdulatot téve, végigmutatva a kis tálcán. Jelzi, hogy nyugodtan szolgálja ki magát. Megosztja vele a teáját. Ennél kevesebb és illedelmesebb már nem is lehetne.
Belül pedig tombol, de visszafogja magát. Igen, átaludt egy csomó időt. És igen, tudja ki miatt. Abban is biztos, hogy az egész családját felkutatja és ki fogja irtani, de nem itt és most. Arra ráér még. Forrongó dühét pedig tartogatja későbbre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kormos persze azonnal reagál a simogatásra. Az ő korában már illik tudni, hogy a túl sok befektetett munka nem feltétlenül térül meg, ellenben a gyors megenyhülés kellemes fülvakargatást vonhat maga után. Így a koros mopszok bölcsességével hunyja le szemeit, míg megkapja a maga kényeztető simogatását, részéről Krisztián így már maradhat.
Nem úgy Vacak. Ő még fiatal és eleven, úgy gondolja bárkit elűzhet, hiszen ha majd egyszer nagy lesz, olyan házi ebbé válik, hogy még a legádázabb embereket is elkergeti. Ahogy Krisz tehát leguggol még inkább ugatni kezd, aztán csak annyi ideig függeszti fel a dolgot, míg meghallgatja a fiú mondandóját. Most legyen lesimogatható...? Végtére is Kriszta nincs most itt, hogy kényeztesse, szóval nem olyan nagy bűn, ha engem ennek a szörnyű erőszaknak. A felé nyújtott kezet figyeli, ami meg akarja simogatni és hát kölyök, hogy állhatna végül ellen? Közelebb merészkedik Kriszhez és hanyatt vágja magát, hogy a hasát is, meg a fejét is, meg az oldalát, meg a mit nem?
Így pedig, hogy a két véreb megnyugodott, Krisznek végre lehetősége van körbetekinteni és felmérni a terepet úgy igazából. Mehetne egyenesen, belépve a konyhába, vagy jobbra a nappaliba, a hálószoba azonban balra található és hol őrizne valaki egy ilyen értékes medált, ha nem ott? Minden bizonnyal ott érdemes megkezdeni a keresést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Krisztián kiváló helyen keresgél - no nem a fehérneműkre célzok, ott valóban nem talál semmit. Az éjjeliszekrény egy egyszerű fatákolmány, kihúzható gombos fiókkal és egy nyitható ajtóval, semmi érdekfeszítő nincs. Rajta ébresztőóra, egy éjjeli lámpa, leginkább olvasáshoz és, ha már olvasást említünk, ott hever a Büszkeség és balítélet is. Teljesen átlagos, viszont a fiókban biztos talál valamit Krisz, ami segíthet neki.
Ha úgy dönt - és a fehérneműk után miért ne döntene úgy? -, hogy kihúzza a fiókot, akkor rengeteg ékszert talál ott, bizsukat, de eredetit is, meg persze hajba valókat, mindenféle női dolgot. Talán fel is adná a kutakodást, ha nem csillanna meg a fény valamin. Bizony, merthogy az ezüst kulcs ott lapul, ez pedig az igazi. Forgathatja, nézheti, de kétség sem fér hozzá, hogy ez bizony hamisítatlan, de akkor mi lehet Kriszta nyakában?
Akárhogy is legyen, most már a végére kell járnia, így nincs más hátra, mint megszerezni a lánytól azt a fránya láncot és kicserélni a jóra. Sietnie kell, ugyanis a tanítási idő hamarosan lejár és nem biztos, hogy jó lenne, ha Kriszta a küszöbön lelné meg Kolf uraságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valóban elkésett némileg, azonban pánikra semmi oka. Nyugodtan elindulhat az épület belseje felé, méghozzá egyenesen a tanáriba. Eközben persze számtalan Krisztával találkozik, akik mind kifelé igyekeznek, hogy végre maguk mögött tudhassák ezt a hosszú tanítási napot. Krisznek bizony nyitva kell tartania a szemét, hiszen fogalma sem lehet róla, melyik a valódi.
A tanárihoz érve számtalan Kriszta sétál ki és be, Krisz pedig minden bizonnyal rendesen el van keseredve. Mintha tűt keresne a szénakazalban. Isteni szerencse, hogy a nő épp kifelé indul, méghozzá rengeteg csomaggal megpakolva, amik mögül ki se lát. Noha nem szép dolog, Krisz pont az útban áll meg, ahol Kriszta egyenesen belé rohan, elejtve minden papírt és jegyzetet, nem kevéssé megtántorodva. Remélhetőleg a fiúba szorult annyi lovagiasság hogy elkapja az ingadozó hölgyet, ez pedig talán alkalmat adhat arra, hogy a láncot elcsenje, de csak óvatosan! Ha lebukik, nagy bajba is kerülhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kriszta érzi, hogy hamarosan csúnyán el fog esni és nincs még annyi ideje sem, hogy valamibe vagy valakibe belekapaszkodjon. Hirtelen rémület ül ki arcára, aztán megérzi Krisz kezét a hátán, ami erősen tartja. Szinte azonnal megkapaszkodik felsőjében a mellkasi résznél és csak a fülében dobogó vért hallja, a varázslat szavai elsuhannak mellette. Nem is nagyon érzékeli, hogy a fiú éppen varázsol, de ha érzékelné sem hinné el. Egyelőre örül annak, hogy a talpán áll és foglalkozik azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy a fiú a karjaiban tartja.
Továbbra is Kriszbe kapaszkodva néz fel rá és igen, valóban csak pár centire vannak egymástól. Alsó ajkát beharapja önkéntelenül, érzi a fiú illatát, ez pedig a gyomrában lévő lepkékre azonnal hat. A vér csak úgy száguldozik az ereiben, pulzusa megemelkedik, légzését is nehezen tudja egyenletesen tartani. Szeretne reagálni, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Amikor épp úgy döntene, hogy esetleg kezdeményezhetne, megjelenik a titkárságról jól ismert Márta. Krisztina a nő éles hangjára szinte ugrik egyet és rögtön szétrebbennek a fiúval.
- Látja fiam, erről beszélek, most szépen szedje fel és holnapig ne is lássam! - zsörtölődve áll tovább az öregasszony, ismét kettesben hagyva őket. Kriszta azonnal a papírokért nyúl, hogy összeszedje őket, a nyakláncot megpillantva pedig gyorsan a nyakába akasztja ismét. Biztosan a papírok beleakadtak, azért eshetett le.
- Ne haragudj, figyelmetlen voltam - szabadkozni kezd, mert hát valóban nézhetett volna a lába elé. El sem tudja képzelni, hogy a fiú lehetne a ludas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Enyhe pír ül Krisztina arcán, ahogy szedegeti össze a papírokat csendesen. Ugyanazt érezte, amit a fiú is, ez nem kétséges, de biztos, hogy ezt nekik szabad? Persze talán egy évvel, ha idősebb Krisztiánnál és tulajdonképpen nem tanítja, nem lehetne ebből probléma. A gondolatra megint elvörösödik, hiszen szóba sem került bármiféle kapcsolat, csak ő fantáziálgat itt összevissza. Az átnyújtott iratokat átveszi és magához szorítja, aztán pedig csak úgy állnak, mint két szerencsétlen. Mielőtt még ennél is kellemetlenebbé válna a szituáció, úgy dönt, időt nyer.
- Nekem ki kell mennem a mosdóba, ha megvársz, akár mehetünk együtt is egy darabon - kedvesen mosolyog Kriszre, aztán a választól függően csomagokkal, vagy azok nélkül indul meg a női szakasz felé. Isteni szerencse ez, így Krisztiánnak lehetősége adódik jobban megvizsgálni a kulcsot, ami bizony nyitható. Van benne valami, ami lötyög, minden bizonnyal bájital. Már csak az "idd meg" felirat hiányzik róla. A fiú nyilván gyanakvó lesz ezzel kapcsolatban, de ennél rosszabb már úgysem lehet, így megissza azt. A hatás szinte azonnali: szédülni kezd, megtántorodik, s le kell hunynia szemeit pár másodpercre. Körülbelül két percig tart ez a borzalmas rosszullét, aztán ha körülnéz voilá! Eltűnt a milliónyi Kriszta, csak egy maradt, aki éppen felé közeledik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A teavíz épp csak, hogy felforr, mikor kopogtatnak az ajtaján. Lekapcsolja a tűzhelyet és az ajtóhoz sétál, miközben még egyszer, utoljára belepillant a tükörbe. Elmosolyodik, ahogy egy magabiztos, erős nő néz vissza rá. A kilincsre fonódnak ujjai és kitárja a hatalmas tölgyfaajtót, melynek másik oldalán ott állnak a Saint-Venant ikrek.
Mihaellel való kapcsolata random és ködös. Noha annak idején pszichiátere azt tanácsolta, hogy igyekezzék stabil és kiszámítható kapcsolatokat kiépíteni, nem mindig hallgatott rá. Így lettek ők jóban Mihaellel, így tartják már a kapcsolatot több, mint két éve. A kósza sms-esek, a félszavak, amelyekből még így is megértették egymást, sokat jelentettek a számára. Nem voltak barátok, pusztán emberek a telefon és a világ két végén. Most viszont biztató mosolyra húzódik ajka, ahogy beljebb invitálja a párost szerény hajlékába. Nem láthatnak itt semmi különöset, majd' minden fából készült és melegséget áraszt. A falak fehérek és letisztultak, sem képek, sem rajzok nem színesítik az amúgy személytelen lakot. Nem nagy és nem fényűző, de az övé. Nem tudja nem észrevenni, hogy a férfi ideges, ám ez teljesen normális reakció ilyen esetekben.
- Gyertek velem - a ház egyik hátsó szegletébe kalauzolja el őket, ahová nem lehet belátni az utcáról. Az egyik legjobb boszorkánnyá vált az évek alatt, ennek egyik oka pedig a tökéletes diszkréció. Mert valóban teljesen tökéletes. Int, hogy foglaljanak helyet, Michelle-t azonban maguktól kicsit távolabb ülteti.
- Először is tudnom kell, hogy valóban ezt szeretnéd? Pár perc múlva már nem lesz visszaút - figyeli Mihael minden reakcióját, majd fejét a szőke lány felé fordítja. - Örülök, hogy eljöttél Te is, szüksége lesz rád. Neked kell gondját viselned addig, míg fel nem építitek az új múltját, rendben? - megvárja mindenki reakcióját, miközben pálcáját előveszi. Nehezére esik megtenni mindezt, de tudja, hogy a férfi nem kérte volna a segítségét, ha nem lenne valóban szüksége rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi a testvérpár között meglapuló feltétlen bizalmat, de ha nem érezné is látható jele az, ahogy egymás kezét fogják. Persze megpróbálhatná lebeszélni erről Mihaelt, de ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog menni.
A hátsó szobába érve úgy dönt, hogy még egyszer, utoljára megkérdezi, biztosan ezt akarják-e, de főleg Mihael, aki szinte gondolkodás nélkül rávágja az igent. Jules figyelmét a zaklatott Michelle sem kerüli el. Tudtával a szőke nem éppen érzelgős vagy könnyen megrázható lány hírében állt, de meg tudja érteni, hogy ez most sok neki. Biccent egyet, mikor kisétál a rellonos, innentől pedig figyelmét egyedül a vele szemben lévőre fordítja.
- Sajnálom, hogy erre kérsz - feláll és kezébe veszi a pálcáját. Tudja, ha kimondja a varázsigét, utána a feje tetejére áll majd minden. Mély levegőt vesz, kifújja és koncentrál, majd nem találva újabb indokot, amivel húzhatná az időt, profi módon hagyja el száját az ítélet.
- Exmemoriam - határozottan hangzik el a varázsige, aminek pillanatokon belül hatása is lesz. Mihael innentől kezdve nem emlékszik sem gyermekkorára, sem tanulmányaira, sem az őt körülvevő emberekre. Jules elteszi a pálcáját és a fiú elé lép, majd leguggol. Nyilván fogalma sincs arról, hogy ő kicsoda, de ez így van rendjén. Kedves mosoly ül arcán, azonban testi kontaktust nem létesít a fiúval. Várja, hogy az megszólaljon és kérdezzen, ha szeretne. Valószínűleg bőven lesz mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy magas, nyurga alkatú, szemüveges felügyelő tűnik fel a folyosón, nem túlzottan messze a két diáktól. Mintha beszélgetést hallott volna, ezért most nagyon fülel. Szeretne végre elkapni valakit, mert ha már büntetést nem is adhat, idézést igen, ami gyakorlatilag egy és ugyanaz, hiszen az ő jóvoltából és szemfülességéből adódóan megkapják a diákok, ami jár nekik. Az nem annyira izgatja, hogy a feletteseitől elismerést kapjon, számára az indítékok teljesen másfélék.... Ő csak szeretné, ha végre minden szabálytalankodó megkapná azt, ami jár.
Nem látja meg a két diákot, bár körültekintően benéz a kisebb zugokba és az ablaknyílásokba is, mert egészen biztos benne, hogy hangokat hallott. Tisztában van vele, hogy a szabálytalankodó diákok most körültekintőbbek, ráadásul a helyismeret is az ő kezükre játszik. Szerencsére már nem sokáig, ugyanis minden egyes felügyelő nagy erőkkel dolgozik azon, hogy minden titkos kis járatot, szobát, minden egyes helyet ahol elrejtőzhetnének, felderítsenek. A számok egyébként is a felügyelők mellett szólnak, hiszen húszan vannak a magasabb beosztású öt felügyelővel együtt éppen a kastélyban, ráadásul a prefektusok és a tanárok is járőröznek. Szinte nincsen olyan szeglete a kastélynak, amely ne lenne megfigyelés alatt, így Elena és Richárd igazán szerencsés, hogy sikerült elbújniuk. Egyelőre, legalábbis.
A felügyelő határozott léptei egyre közelebb koppannak a két diákhoz, a hangjuk vészesen erősödik, ahogy a férfi közeledik a két diák búvóhelye felé... Talán mégsem volt olyan okos ötlet idekint mászkálniuk?
Ekkor azonban egy zaj a folyosó másik feléről megmenti őket. Feltehetően leesett valami. Talán egy másik szabálytalankodó diák vert le valamit izgalmában? Rohan, hogy kiderítse. Elenáéknak szerencséjük volt, azonban tudjuk, hogy a szerencse forgandó, így talán jobban tennék, hogyha gyorsan egy biztosabb helyet keresnének maguknak, mondjuk az ágyikójukban. Igen, mindenki külön-külön, a saját ágyában, egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nő csak elmosolyodik. Igen, rá hárul a teher, de ezt a maga módján szívesen teszi. Nem örül annak, hogy meg kell tennie, az viszont fontos számára, hogy ő teheti meg. Különös dolgok ezek.
Mégsincs ideje sokáig töprengeni, mert az átok eltalálja Mihaelt, aki mindent elfelejt. Úgy, ahogyan kérte. Jules egy könnyed mozdulattal leguggol és vár, míg a fiú ránéz. És igen, nincs benne a szikra, hogy tudja, kivel áll szemben, egyszerűen csak... Tudatlan. Az első pillanatok és napok a legnehezebbek, főleg a családtagok számára. No meg ez nem jelenti azt, hogy az emlékei visszahozhatatlanok.
- Mindent sorjában - felkel és tölt egy csésze teát, majd a fiú felé nyújtja. - A neved Mihael Gérard Saint-Venant, jelenleg súlyos amnéziában szenvedsz - azt mégsem mondhatja, hogy épp most küldte meg egy laza felejtésátokkal, végtére is egyelőre kiszámíthatatlan lenne a reakciója... Bármi megtörténhet, most semmiképp sem szabad felizgatni mindenfélével. - Ennél többet nem tudok, ellenben megkérdezheted az ikernővéredet, aki szintén itt van. Ha megengeded, behívom - kedves mosoly ül az arcán, hangja is lágy, s bár stílusa is simulékony, semmiképp sem leereszkedő. Akárhogy is, lassan menniük kell, ehhez pedig meg kell történnie a második első találkozásnak.
Ha a fiú rábólint, úgy az ajtóhoz lép és kinyitja azt, hogy beengedje Michelle-t. Ezek után könnyed mozdulattal lép el mellette, hogy magára hagyja a párost egy időre. Rá egyelőre nincs szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nagyterem zsúfolt, mint általában mindig az étkezések alkalmával. Az utóbbi időben azonban a tanárokon és a diákokon, valamint az iskolai dolgozókon kívül mások is hozzájárulnak az itt tolongó sokaság létszámához. Egy fal mellett viszonylag feltűnésmentesen ácsorgó, középkorú férfi bőszen jegyzetel a varangy-incidens alatt. A penna sercegése elveszik a környező diákok nevetgélésében és sikkantgatásában. Elvégre vannak jó páran, akik nincsenek oda ezekért az állatokért. Magas homlok, precízen hátranyalt, sötét haj, arcának leghangsúlyosabb pontja mégis a vastag keretes, régimódi okuláré. E mögül néz hol a jegyzeteire, hol pedig a vitatkozó, majd szóba elegyedő párosra egy ideig, ezt leszámítva viszont nem tesz többet.
Halk huppanással csapja be a jegyzetfüzetet, eligazgatja talárjának sötétkék szegélyét, majd kivonul a nagyteremből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A tenni akarás túlbuzog benne. Megint. Minden alkalommal, amikor megfordul a fejében, hogy túlzásba viszi, lenéz a talárjának sötétzöld szegélyére, és akaratlanul is kihúzza magát. Nem, olyan nincs, hogy túlzásba viszi. Csak olyan van, hogy minél precízebben és precízebben végzi el a feladatot!
Tessék, itt van a folyosón ez a két diák is, kénytelen lesz felírni őket: ekkor és ekkor ketten tartózkodtak itt. Ki tudja, lehet, hogy majd történik valami, amihez pont ez az információ hiányzik. Serceg a penna a jegyzetfüzet mögött, aztán már csak szapora lépéseinek távolodó zaját hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Semmi kedve nincs itt tölteni az idejét. Ezer és egy más ennél hasznosabb dolga lenne, de hát a munka az munka. Nagyjából ez olvasható le a vörös szegélyes talárban társalgóban szobrozó minisztériumi alkalmazott arcáról. Ránézésre olyan ötvenhez közelíthet, arcán egy nehéz és minimum nem túlzottan stresszmentes élet ráncai, és jelenleg igencsak unott kifejezés ül.
Még csak jegyzetelni sincs mit, jobb híján a helyiségben társalgó diákokat figyeli. Összességében nem könnyű belehallgatni specifikusan egyik beszélgetésbe sem, de nem is célja. Elvégre csak azért van, hogy a kirívó történéseket rögzítse. Széles terpeszben keresztbe vetett lábait megcseréli, miután a jobb már annyira zsibbadni kezdett, hogy jóformán nem is érzi.
Ez a nap sem ígérkezik valami eseménydúsnak. Mindössze az egyik diák közeledett felé, próbálva valamilyen érthetetlen és ostoba okból szóba elegyedni vele, de azt szűkszavúan elhajtotta, elvégre nem azért van itt. Csak figyel és vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy felügyelő megbízottja  sétálgat a könyvtárban, egyik kezében egy notesszel, a másik a zsebeiben pihen. Nem sokáig azonban, ugyanis néha rosszallóan felnéz egy-egy polcra, olyankor felír valamit, a fejét enyhén csóválva. Megeshet, hogy talált egy-két könyvet, amelynek a tartalmát nem szívesen látná egy iskolában. Hiszen ekkora káoszban, mint ami itt van, ez a legkevesebb. Nem baj, lesz egy-két szava, s akkor talán majd azok a könyvek is végre kikerülnek az iskola hivatalos könyvtárából, amelyek a tanuláson és az épülésen kívül bármilyen más célt szolgálnak.
A talárjának szegélye szürke, ő maga pedig alacsony és sötét haja van, könnyedén eltűnik a sorok között.
A tekintete megáll a párocskán, akik láthatóan nagyon zavarban vannak, így felügyelőnk rögtön feltételezi, hogy egy bimbózó szerelmi kapcsolatról lehet szó. Mi másról? Szívesen elrontaná a pillanatot és megjegyezné, hogy a könyvtár hamarosan zár, akkor pedig büntetésre számíthatnak, ha továbbra is itt fognak tartózkodni. Egyelőre reménykedik azonban, hogy a könyvtáros majd felvilágosítja őket. Ő inkább egyelőre csak rosszalló pillantással nézi a párost miközben az egyik könyvespolcot támasztja, majd a kezét egy penna kíséretében előhúzza újra a zsebéből, és serényen írni kezd valamit. Miután feljegyezte amit szeretett volna, tovább bámulja őket. Lepelezetlenül és indiszkrét módon. Bizony, ez célzás. A szerelmespárok menjenek szobára, vagyis esetünkben a klubhelyiségükbe. Ott legalább nem szegnek szabályt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bár a lakás ajtaja előtt álló minisztériumi alkalmazott tekintete szigorúnak tűnhet alapvetően nem azért van itt, hogy kellemetlenséget okozzon. Elvégre ő is csak egy láncszem a gépezetben, amely most azt rendelte el, hogy értesítse a családot a kormány döntéséről. Az édesapával nemrég beszélt, és várhatóan a férfi nem is viselte jól a hírt, mostanra azonban elcsendesedett - ha meg nem is nyugodott. Úgy rohannak el mellette, hogy bemutatkozni sincs ideje, csak a heves mozdulatok keltette légmozgásban libben meg a talárja.
Kováts Andor, örvendek - pótolja be mindössze gondolatban az udvariassági gesztust, majd tekintete megakad a kislány kíséretén. Érdekes, nem értesítették róla, hogy a családfőn és lányán kívül élne itt más is. Ha a nő is követi a lányt a lakásba, ő maga is visszatér oda, gondosan zárva maga mögött az ajtót. Talán könnyebb lesz, ha az édesapja közli a gyermekkel a hírt.

Szentgáli Róbert a lelke mélyén talán mindig is tudta, hogy így fog végződni, ha nem szedi össze magát. Csak épp erősebb volt a kényszer a menekülésre az ilyesfajta gondolatok elől, mint szembenézni velük. Könnyebb volt kora hajnalban felkelni, és még akkor elindulni munkába, amikor Krisztina aludt. Könnyebb volt éjjel tizenegykor azt mondani egy munkára, hogy "ez nem várhat", és bennmaradni, megkerülve a hazajövetel kínlódó-keserves rituáléját. Belépni abba a lakásba, amelyet még akkor vett, amikor fényesnek látta a saját és családja jövőjét is, és amely mára annak bizonyítéka lett inkább, hogy egyetlen lányáról sem képes megfelelően gondoskodni.
És tessék. Most is itt van ez a szegény kislány, akit annyira szeret, mégsem tud vele igazán mit kezdeni. Lélekben felkészült ő annak idején a gyereknevelésre, de nem arra, hogy ezt teljesen egyedül, a felesége nélkül tegye meg. A minisztérium pedig máris itt kopogtat az ajtaján, mint egy hatalmas vörös riasztó jelzés, hogy nincs már mit rendbe hozni. A türelmi időszak lejárt.
Ő pedig csúfosan elbukott, mint szülő.
- Nem kicsim, nem sérültem meg. Le kell ülnünk beszélgetni. - A szájpadlását száraznak érzi, hangja rekedt a negyed órával korábbi kitörése miatt. A minisztériumi küldött előnyére legyen mondva, türelmesen végigvárta, amíg abba nem hagyta az ordítozást arról, mit képzel magáról, hogy megítéli a szülői munkáját, mégis milyen alapon jön ide, hogy számon kérje?! Azóta csend ül a lakáson, csak az önmarcangolás képzelt csámcsogása töri meg a némaságot, aminek valamiért olyan hangja van, mint a volt nejének.
Ahogy a társaság minden tagja a látóterén belülre kerül, a pillantása megállapodik néhány másodpercre Artemisián, majd végül Krisztinán.
- Ő ki? - Pillanatnyilag igazán eszébe sem jut az udvariassággal pepecselni, máskor kérdés nélkül megtenné, de nem ebben a rémálomba illő helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hmh. Értem. Üdvözlöm, kisasszony. - Csak sikerült összeszednie a maradék lélekjelenlétét és udvariasságát még ennek a marcona férfinak is. Szebb napjain igazán tiszteletet parancsoló a termete és kiállása is, még most is látszik rajta ez a tény, ám most, leengedett vállaival és gondterhelt arckifejezésével inkább egy nagyon-nagyon fáradt ember benyomását kelti. Krisztina lelkes meséjére egy vérszegény, ámde szeretetteljes mosoly ül ki az arcára.
- Örülök, hogy sikerült ma is jó élményeket szerezned.
Megsimítja Krisztina fejét, majd Artemisia felé fordulva egy pillanatra tanácstalanul elmereng. Elküldeni illetlenség lenne, másrészt amiről beszélgetni készülnek, ez nem idegen füleknek való. Nem szívesen intézné ezt az eszmecserét egy teljesen ismeretlen szemei előtt. Még ahhoz is túl szétszórtnak érzi pillanatnyilag magát, hogy szilárd döntést hozzon ebben az ügyben, s így jobb híján egy mozdulattal hellyel kínálja a hölgyet az egyik fotel felé intve.
- Foglaljon csak helyet. Sajnálom, hogy nem tudok frissítő itallal szolgálni pillanatnyilag.

Andor a nagy családi egymásra találás alatt nem lépett beljebb a szobába, ott marad a nappali ajtajának küszöbén, onnan várakozik végtelenül türelmes varjúként. Ilyenkor mindig érdemes időt hagyni a családnak, ez az évek tapasztalata, nem kíván most sem türelmetlenül eljárni. Ebben a munkában semmi jó nem sül ki abból, ha valaki rögtön belecsap a közepébe.
A kislány erélyes fellépésére először féligmeddig meglepetten reagál, de ne legyen Kováts Andor a neve, ha ennyi kizökkentené! Ahány gyerek, annyiféle reakció, annyi szélsőséges válasz a minisztérium döntésére. Bezzeg, akik odafenn hozzák a döntést, azoknak könnyű, nem az ő mellkasukat verik fiatal kislányok és kisfiúk, hogy adják vissza nekik anyut/aput - hanem az övét!
De mindegy is, az én hibám, hogy boxzsáknak mentem.
Megvárja, amíg a lány lecsillapodik valamennyire, addig nem is válaszol az egymásután, sorjában feltett számtalan kérdésre; amelyek közül a "mit művelt vele?" igazán sértő feltételezés tudna lenni, ha éppenséggel sértődékeny lenne. Negyvenes éveinek derekára már nem véletlenül vegyültek gondosan hátrafésült mogyoróbarna hajába ősz tincsek, szeme sarkában elsőre nem feltűnő, de alaposabb szemlélődés után észrevehető szarkalábak ülnek; ez nem ez könnyű munka. Találkozott már ennél sértőbb attitűddel pályafutása alatt.
- A nevem Kováts Andor, a minisztérium megbízásából vagyok itt. Édesapáddal korábban megbeszéltük, hogy az ittlétem apropóját ő szeretné elmondani neked.
Óvatosan kerüli ki, hogy bármivel reagálnia kelljen arra, hogy miért nem értesítették őt. Holott ez meglehetősen egyszerű és egyértelmű. Krisztina így vagy úgy, de még csak egy fiatalkorú gyermek, nincs döntési és rendelkezési joga. A minisztériumnak az égegyadta világon semmiféle elszámolni valója nincs vele, bármiféle értesítési kötelezettség a családfő felé irányul.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, fogása kellemes, nem kelti durva ember benyomását, pont olybá tűnik kisugárzás alapján, mint aki maga is egy családról gondoskodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Mennyire idegesítő. Igen, Palatkai Norbert mélyen tisztelt ifjonc művész úr baromira idegesítőnek találja a szintén ifjonc és szintén mélyen tisztelt művésznőt. Nem érti. Miközben a lányra pillantva még az ő bensőjében is megmozdul valami, közben képtelen a közelében maradni. Olyan ez, mint egy gyógyszer: miközben a szervezet minden porcikája enyhülésért sóvárogva fogadja be, közben az íze gusztustalan és egyébként is, ki szeret gyógyszert szedni? Ezzel azonban sem ideje, sem energiája foglalkozni, elvégre itt ő most A Színész, aki majd learatja a babérokat tökéletes, minőségi játékával. Elkápráztat minden jövevényt, aki ma megjelent és el fogják ismerni tehetségét és játékát... Legalább annyira, mint Révay Valentinét. Elvégre Tybalt mégsem ragyoghatja túl Rómeót, nemde?
Csak egy pillanat műve. Két fiola, az egyik azonban ravasz bájitalt rejt, valódit. Norbertnek meggyőződése, hogy most halálra fogja rémiszteni a szőkét, aki természetesen bele fog bakizni az előadásba éppen ezért. Minden tökéletes, olyannyira, hogy orrát nagyképűn húzza fel egy pillanatra, szemeiben ravaszság csillan. Süt róla, hogy tökéletesnek tartja nemcsak magát, de a tervét is. Tekintete arrébb siklik, ahol a mellékszereplők rohangálnak, csak ezután néz ismét a két fiolára. El is emeli az egyiket, s mint ki jól végezte dolgát folytatja az előadást ugyanott, ahol abbahagyta.
Felcsendül a Lesz ébredés vagy tévedés? című szám, minden úgy halad, ahogy kell. Minden tökéletes. Olyannyira, hogy fel sem tűnik neki, hogy csínye beteljesülni látszik, csak nem épp úgy, ahogyan azt eltervezi. A gondosan elkészített tetszhalál főzetet tartalmazó üvegcsét ugyanis Bori emeli épp ajkához, hogy legurítsa tartalmát, míg az ártalmatlan lötty rejtőzik Rómeónál. Norbert rendkívül ügyes kotyvasztó, a legtöbb vele egykorú, de tán még az idősebbek is megirigyelhetik ügyességét. Sosem hibázik, ha egy főzetről van szó. Most sem tette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Hát, előfordulnak hibák.
Megtörténik az ilyesmi...
Annak ellenére, hogy Norbert teljesen biztos volt a dolgában, még őt is meglepte a malőr; nyálas, remegő kocsonyaként, körmét rágva figyelte a holtan fekvő Júliát, mint aki tényleg elhiszi. Ha lehetséges az, hogy felcserélték a bájitalokat, lehetséges lenne az is, hogy ő tévedett, mikor elkészítette azt? Egy percig nem tétovázott, mikor arról volt szó, hogy ő vegye be a szert - de most mintha rájött volna, hogy léteznek előre nem tervezett események is. A magabiztosságának váratlan megingása olyan feltűnő ólomsúllyal zuhant a vállaira, hogy olybá tűnik, majd' összecsinálja magát ijedtében. Megremegnek térdei a teher alatt.
Voltaképpen árulkodó viselkedése húzta rá a reflektorfényt - pedig ez az igazi, őszinte mozzanata, a felismerés félelme, hogy is...hát....nem tart sokáig.
- Rendező Úr, ezt Ön se gondolja komolyan... - Kezdi fájdalmasan simogatva megkarcolt tarkóját, kiegyenesedve, mikor már csak ketten maradtak a mélyen tisztelt Művész úrral. A konkrét bizonyítékok hiányában is nyilván mindenki tudja, hogy ő tette. No persze ez még nem ok arra, hogy menesszék őt! Felháborító. hogy ŐT?! Egy ilyen fontos embert? És, ugyan kérem, mélyen T., mi lesz ezzel az egész szarkupaccal nélküle? Elég tíz perc, hogy meggyőzze önmagát a tettének tulajdonképpeni jelentéktelenségéről. Bőven elég.

Hogy a rendező akar-e komoly ügyet csinálni belőle, vagy szájrágós tétovaságában inkább hagyja elúszni a dolgot, ma még nem tisztázódott - Norbinak szerencséje van, hogy ezúttal nem egy túlzó jellemességgel megáldott emberrel van dolga. Lelkiismeret furdalását olyan könnyen hessegeti el, mint ahogy ráhúzza a cipzárt táskájára. Egyedül könnyű. Sóhajt egyet - egy egyszerűt egy nehéz nap után, vagy valami kikívánkozó rosszallást maga felé. Hátrahúzott vállal, egyenesen elindul kifelé, a színház már majdnem teljesen üres. Ám akármennyire is úgy határozott, hogy neki nincs felelőssége a témában, pillanatnyi dermedtséggel rántja össze magát, mikor az egyik oldalsó folyosón felcsendül Bori hangja.
Nem baj, nem kell mást tennie, mint elsétálni egyenesen...nem kell oldalra nézni. Alig siettetve meg a lépeit, elindul. Talán nem veszik észre. Vagy hát aztán! Megsérült talán valaki?
Ó...jól hallom? Nem, igaz? Akkor meg!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- You are just too good to be true...I can't take my eyes off of you
You'd be like heaven... - Lágyan dúdolva, behunyt szemmel libben végig a folyosókon, fodrozó lila ruhája pedig hűségesen suhan utána a levegőben - nem okoz neki gondot mikor megpördül-megfordul, felugrik, átugrik, épp hogy csak az ablakon ki nem.
- to...touch. - Leheli átszellemülten abban a pillanatban, mikor megtorpan egy folyosó szélén és óvatosan behúzódik a fal mögé. Nyúlánk ujjait a hideg kőre fonja, miközben olyan óvatosan húzza össze magát, ahogy egy szelíd, de végzetesen kíváncsi növényevő tenné, ha megijed - csak vörösesbarna, nagy fürtökben aláomló göndör haja és az amögött pislogó boldog, világos szemek látszanak. Alastair ekkor már szótlanul, kinyújtott kézzel áll - Lili pedig az évfolyamtársa legutóbbi mondatára figyelt fel.
- Mi?! - Sikkant fel rettentő halkan, meglepettségében formás szája elé kapva kezeit.
- There are no words left to speak... - Mikor újra felhangzik a fejében a harsona, az felhőtlen érzés még küzd benne és önkívületben folytatja a dalszöveget. Aztán tesz néhány tétova lépést a többiek háta mögött, mert a józan esze nem tudja hidegen hagyni a helyzetet. Túl egyértelmű.
Segítenem kell.
De Lili nemcsak a lányt ismeri (bár a nevét nem tudja), nála sokkal jobban a vele szemben álló férfit. Tagadhatatlan, hogy nem nézte jó szemmel a tanárváltást, nem kellett ugyanis illúziómágiát tanulnia ahhoz, hogy elvarázsolja őt Mr Magnus magas termete és férfias eleganciája.
Lilit tulajdonképpen a tanári kar férfiállományának döbbenetes része elvarázsolta.
Beleharap a dús ajkába, mely emiatt azonnal megtelik bő vérrel - mit tegyen? Még soha nem volt ilyen helyzetben. A gyomrából feltörekvő, buzgó kiáltás emeli a karját is, miközben merev lábakkal áll a földön.
Csak az jár a fejében, hogy nem lenne igazi bagolyköves diák, ha inába szállna a bátorsága. Itt ő most egy bűntény szemtanúja. Ha elszalasztja, hogy megpróbálja megakadályozni a dolgot, talán soha nem bocsátana meg magának.
- BŰNÖZŐ! KAPJÁK EL! - Sikítja őrületesen magas hangon, miközben remegő kezekkel Alastairra mutogat.
- AKADÁLYOZZÁK MEG! DEALER! DEALER! DROGOT ÁRUL! - Itt van annyi lélekjelenléte, hogy levegye a pillantását a tanárról, hogy a lányra nézzen, pánikszerűen kitágult szemeivel azt üvöltve: FUSS.
Ez olyannyira hatékony, hogy végül ő maga kezd futni a lépcsőn felfelé, célba véve egy közeli rejtekajtót.
Fut, fut, egyenesen az oltalmazó tanári szobába. Üvöltve.
'SEGÍTSÉG'

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- And I thank God I'm alive! - Kiáltja eszeveszetten kitágult szemekkel a Bogyólány szeme közé nézve, mikor az megragadja a csuklóját. Még a lépcsőn tetején állnak, három lépésnyire a rejtekajtótól. Az érintéstől úgy látszik kicsit megnyugszik - megáll. Tekintetét sebesen, majd fokozatosan lassulva váltogatja Alastair és az évfolyamtársa között, miközben az agya bootol. Hosszú másodpercek kérdése és lassan megpróbálja összerakni a fejleményeket; ajka enyhén kinyílik és lebiggyed a hihetetlen erőfeszítésben, aztán a sok göndör fürt ide-oda libben, ahogy lassan elkezdi megrázni a fejét. Hátrálni kezd.
- Mi? - Hangzik kurtán a következtetés, magas, elámult hangon, elhalkulva a meglepettségtől. Amilyen lassan hátrált, most olyan gyorsan ugrik újra Boróka elé és ezúttal ő ragadja meg, de nem a csuklóját, hanem az alkarját. Szemében féltő aggodalom ül.
- MI?! Ne higgy neki! Te is benne vagy?! - Ezt már egészen biztos, hogy Alastair is hallja a lépcső alján...a legközelebbi folyosón egy tilosban settenkedő diák ijedten ugrik egy páncél mögé. Lili ekkor valami furcsa, nyüszítő hangot hallat, majd újra a tanárra néz. Aztán a rejtekajtóra. Hiányzik neki Magnus. Vagy egy másik erős férfitanár, aki most biztos megvédené őket.
Következő szavait, mintha egy zavarodotthoz beszélne, olyan szépen, gondosan artikulálva, lassan formálja Borókának, hogy szent meggyőződése szerint ennek segítenie kell, hogy a dolgok újra az ő irányítása alá kerüljenek. Észhez kell térítenie a lányt. A harc még nem ért véget.
- A drog rossz. (Értem?) Te ennél többet érsz. Abba kell ezt hagynod. Gyere velem! - Ekkor finoman ráncigálni kezdi a lányt. Hogy a társának legyen elég ideje feldolgozni ezeket a számára nyilvánvalóan fantasztikus és újszerű, prófétai gondolatokat, melyek egy teljesen más, megvilágosult világot hoztak el neki, Lili nagyot nyelve, bátran odavakkant Alastairnak is.
- Meg se próbálja! Én nem az a fajta vagyok! Jelenteni fogjuk magát! Az apjának is! Ismerem! - Csak szeretné. Can't keep my eyes off of you...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mikor Alastair hozzáér, megdermed, majd kivörösödött arccal úgy néz fel rá, mintha egy óriási pofont kapott volna. Szemeiben nyomban könnyek gyűlnek...majd a karján lévő hatalmas, idegen kézre néz és nyomban elengedi Borit, hogy ijedtségét teljes felháborodássá alakítva pánikszerűen ráordítson a férfira.
- ÁÁÁÁ! - Á. Ezután megint nyüszít egyet és miközben mellkasa hevesen mozog fel-le, tágra nyílt szemekkel próbál kibújni a kéz alól - mindez ugrálással és forgással jár, még akkor is, ha Alastair készségesen hajlandó elengedi őt. Sokáig érzi még az érintését. Először úgy tűnik, hogy a többiek következő mondatainak nem is nagyon sikerül áthatolniuk Lili csodálatosan fel-le táncoló barna fürtjeinek védővonalán, hogy elérjék az agyát.
Megtört. Nem számított ilyen durva, lehengerlő támadásra. Leteperték. Minden ellenállását megszüntették egyetlen egy erős, határozott érintéssel. Még túl nagy a sokk, hogy Lili mindennek meglássa a mélyebb értelmét, a szövődő érzelmeket, Alastair nyilvánvaló szimpátiáját, így egyelőre csak próbál nem csak a sértettségére gondolni, mert akkor bizony elsírja magát. És emellett rettentően mérges, természetesen.
- Ne nyúljon hozzám többet...! - Mondja dobbantva egyet egy 19. századi kishölgy tökéletesen élethű, ártatlan mozdulataival.
- Megengedi, hogy feljelentsem...? - Miféle ármány ez? Ámítás? Trükk? Mindenesetre a gondolat, hogy találkozhat Magnussal, méghozzá egy ilyen fontos ügyben, mosolyt csal dühödt arcára. Merev arcizmai ellágyulnak.
- Fogom is. - Mondja fontoskodva, felhúzott orral. Most aztán megleckéztette.
- Miféle félreértés? Mesélj el mindent... - Egy pletykára éhes kamaszlány lelkesedésével Borihoz fordul. Izgatottan össze is húzza a vállait, hogy tapsoljon pár picit. A dobozra, amit Alastair mutat felé, gyanakodva és undorodva néz.
- Elmondhatod akkor is, mikor ő nem hallja. - Suttogja bizalmasan, fényesen csillogó szemekkel Bogyó felé, miközben fejével Junior Magnus felé biccent. Nyilvánvalóan nem fogadta még el a tényt, hogy egyesek nem árulnak rosszaságokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mostanában zajló meccseken már az összes fontos játékosfigyelő tiszteletét teszi; a bajnokságok már kiszórták a gyenge ifiket és Antoinette az egyik olyan kiöregedő fiatal játékos, akire számít a Kenmare Kestrels. Attól persze, hogy valaki az ificsapatban játszik, keményen meg kell dolgozni a felnőtt csapatbeli helyért, a fogóknál különösen nagy a verseny. Sok múlik ezen a mérkőzésen.
Mikor a lány megpillantja a cikeszt, ügyesen kikerüli az elébe sodródó gurkót, ami ezután előre és lefelé veszi az útját. Épp mikor kissé felfelé rántja a seprű nyelét, éppen, mikor kinyúl az előtte tekergő cikeszért és szabaddá válik egy kicsiny, piciny gurkónyi terület a hasánál, az ellenfél egyik terelője éppen ezt az alkalmat választja ki, hogy egy vérprofi ütéssel alig 6 méter távolságból beillessze oda a vasgolyóbist. Ez nem gyakorló támadás volt; ezt akkor alkalmazzák, amikor valakit hirtelen akarnak kiiktatni. Az efféle alulról és elölről jövő ütések azok, amiket ritkán sikerül végrehajtani - ritka kincs a terelőknek. Nette szeme most csak a cikeszen - pontosan az elkapás pillanata előtt azonban a gurkó csapódik, egy gyomorszáj a tüdőig ugrik, egy lélegzet kimarad, a Kenmare Kestrels fogója pedig akkora lendületet kap, hogy hiába az iszonyatos tempója, a seprű egyszerűen kicsúszik alóla. A keze elernyed, egy őrjöngő tömeg felhördül, a test zuhanni kezd. Jobb, hogy elájult; levegőt amúgy se kapna. A félig lágy részre, félig bordákra érkező találat olyan erejű sokként éri az összes környéken lévő belső szervet, hogy az agy jobbnak látott egy instant power offot.

Hiába a gurkó útjában álló seprűnyél - a cikeszért való nyújtózkodás mindig veszélyes pillanat. A találat természetesen nem pont középre érkezik; Nette bal oldaláról jön, de gyomorszájat talál. Meg májat. Meg tüdőt. Meg a komplett baloldali alsó-borda-pakkot. Meg a szegycsont apró, kiálló kis nyúlványát...meg néhány tüdőeret...

Felkészült gyógyítók egész elnyúlt képű, tettrekész hada várja, hogy lent vissza leheljék a lányba az életet. Nehéz innen felállítani a diagnózist, ugyanis túl kockázatos területet ért a labda; azt hamar megállapítják, hogy jobb lenne mielőbb befoltozni a ketté-harmaddá-negyeddé tört bordák révén finoman kicsipképzett baloldali tüdőt (egy ideiglenes megoldást most rögtön alkalmaznak is), ám azt nem tudják megállapítani, hogy milyen mértékben sérült a máj, a gyomorszáj és az erek. Néhány kezdő gyógyító arról beszél, hogy örülhet, hogy nem szúrta át dárdaként az egyik borda; de az egészen biztos, hogy így is több helyen van belső vérzése és egy pillanatig jobban hasonlított Nette belülről egy aszalt gyümölcshöz, mint egy emberhez. Vajon sérült valamilyen formában szívér? Milyen mértékben károsodott a máj? Bűbájokat raknak rá és injekciókban bájitalokat fecskendeznek az oldalába, miközben készítik a terepet - a legközelebbi ispotályba kell szállítani. Valamikor két bájital között és egy lebegő hordágyra dobás után félig-meddig magához is térhet...úgy 3-4 pillanatra. Időszakosan.

A meccs végén a terelő le sem lép a pályáról, mikor szerződtetik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A teknősbéka esete; mindenhol páncél borítja, de van rajta olyan puha rész, amit eltalálva azonnal hatástalanítod. Nettének minden levegővétel komoly fájdalmakkal jár; az apró, sűrű lélegzetvételtől hamar elszédül, ezért a gyógyítók egy speciális légbuborékot helyeznek a feje köré, ami könnyíti neki a bőséges oxigénpótlást.
Mikor legközelebb felébred, már egy fehér ágyon van, homályos, fehér kórteremben, aminek néhány pontjára zöldellő állónövényt helyeztek el - ennyit reagál le, utána újra elkábul.
Aggódó csapattársak és barátok, rokonok egész zöme járul az ágya mellé, míg Nette szervezete megpróbálja újra megtalálni a belső harmóniát. Szerencséjére-szerencsétlenségére az őt kezelő gyógyító a természetes gyógyulás híve; lassan, de biztosan. Nem hajlandó több tucat bájitalt és krémet adni a lánynak, hogy mielőbb, mint egy versenyló, pályára tudjon lépni - úgy hiszi, a testének magának kell regenerálódnia, már amennyire ez megvalósítható. Az ipostályba szállítás után közvetlenül elállították a máj és a tüdőerek vérzését és másnap azt is megállapították, hogy a szív és gyomor nem sérült tartósan, de a rekeszizom és a hasfal igen. A gyomorszáj se tökéletesen befogadóképes; Nette-t szigorú diétán kell tartani és közvetlenül a véráramban pótolják a hiányzó ásványi tápanyagokat és vitaminokat. Egyelőre megfigyelés alatt tartják, hátha a májt ért ütés magával hoz néhány nem kívánt hormon vagy immunrendszeri problémát (ezt megelőzhetnék gyógyszerekkel, de a gyógyító inkább kivár és csak akkor kezeli, ha valóban szükséges). Nette mindeddig elég keservesen mozog; a hasában lévő nem szűnő feszülés, az állandó tompa, de olykor élesen bevágó fájdalom gyorsan szívja az erejét. A bordáit néhány óra alatt összeforrasztják, a tüdeje lassan-lassan gyógyulgat.
Napokig-hetekig nem érkezik hír arról, mit szólt mindehez Kenmare Kestrels. Csak a csapat fő edzője jött be, hogy jobbulást kívánjon és érdeklődjön - biztosítja a lányt a támogatásukról, de egyebet ő se tud mondani. A gyógyítója biztosítja Nettét, hogy képes lesz újra repülni, csak eltart egy ideig, míg rendbe jön - utána pótolni kell a kiesett rengeteg időt. Jelenleg úgy tűnik, egy álom összetört.
Most a gyógyulásra kell koncentrálni.