Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valóban furcsa helyzet a miénk, amibe jó ideig nem is gondoltam bele, pedig láttam őt, haladni a folyosókon, termek előtt várakozni, de, ahogy megbeszéltük, ment mindenki a maga útján. Most azonban néz, és ezt nem tudom és nem is akarom ignorálni. Hátrébb tolom a fülemen a zajszűrés királynőjét, és a fejemmel biccentek is felé. - Prefektus kisasszony, ahogy láthatja, nem szabálytalankodom. - hiszen még a padon is képes vagyok rendesen ülni, sőt, még magamhoz képest ki is húzom magam, nem görnyedek. Ez azért már valami, legalábbis anyám büszke lenne az elért eredményeimre. Jobbra pillantok, majd balra, nem nagyon vannak a közelünkben, de tudjuk, hogy itt akkor is tudnak mesélni a falak, ha esélytelen, hogy lássanak bármit is. - Mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Stresszes időszak. - értek vele egyet, mert valóban az, nem könnyű, nem is tudom, hogy a vizsgákon hogyan fogok átmenni, lehet, hogy egy évfolyamtárs segítségével. Csak ebbe még nem szeretnék belegondolni. Talán jobb lenne gyorsan túllenni mindenen és hazamenni, csak most otthon sem jó. Olyan, mintha folyton menni akarna a lábam, és mégis, minden tettől viszketne a bőröm. Furcsán nyugtalan ez az egész. A "dicséretre" elhúzom a számat és bólintok párat. - Meghalt az apám. - közlöm a nyilvánvalót, mert tényként kezeli ezt mindenki. A temetésére állítólag többen is eljönnek majd, függetlenül attól, hogy anyám mit dönt, hol legyen. Mina szerint Amerikában a helye, a családja körében, anya meg itt tartaná. Mindenben magabiztos, kivéve ebben. Szerintem fél a föld alá tenni, mert az megmásíthatatlanná teszi a dolgot, ami amúgy is az. - Váratlan volt, és eléggé furcsa most minden. Mármint, haltak már meg rokonaim, de... ja, ő más, mint egy rokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nézem, ahogy felém lép, és egy pillanatra az a furcsa kép tárul elém, hogy megölel, amit nem tudom, hogy miként reagálnék le, de végül mégsem így történik, leül, és én lopva kifújom a benntartott levegőt, amíg beszél. - Miért vetnek meg? Van konkrét okuk is rá, vagy csak lánynak születtél és nem így kellett volna lennie? - nála nem lehet tudni, lehet, hogy a sziporkázó stílusa nem illeszkedik bele a családi normákba, bár, valahogy inkább, ha magam elé képzelem a Sallow családot, akkor egy zord és hideg, nagy épületben, hosszú asztalnál ülő, csendes társaságot vizionálok magam elé. - Más a tudat, hogy ott vannak, beszélhetsz velük, még ha nem is teszed, mint az, hogy már nem tehetitek. A halál valami olyan dolog, amit nehéz elképzelni, amíg nem történik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindenhol szívek meg szerelmek, ezen a napon a túlcsorduló pénztárcák azok, amik olyan igazán nagyon tudnak dominálni, mindenki rózsákkal meg bonbonokkal szaladgál, és hirtelen mélyen szerelmes lesz. Az egész olyan gejl. Egyedül az ingyen süti érné meg, de ahhoz ugye két ember kell. Tekintetem végigsiklik az egyedül haladó embereken, vagy ismerem őket, de házasok, idősek, fiatalok vagy férfiak. Én pedig határozottan a lányokat szerető típus vagyok. Így nehezen lesz ingyen süti, pedig...áh! Atala! Gyorsan szedve a lépteimet a lány előtt termek, és szélesen elmosolyodom.
- Szia. - amikor kiderült, hogy évfolyamtársak leszünk, akkor anyukám megtanított nekem pár alapvető jelelést, és még elsőben bevallottam neki, hogy nem vagyok profi, de próbálkozom, szívesen tanulok, és tanultam is. Nem vagyok profi, de sohase mond, hogy nem jutsz el arra a szintre. - Van kedved sütizni? - kérdezem, majd ujjammal a nagy felirat felé mutatok, ami azt hirdeti, szerelmespárok meglepetés sütit kapnak. Az elmúlt hetekben tele voltam szomorúsággal és tehetetlenséggel, most szeretnék kicsit nem önmagam lenni, hanem valaki, aki egy kedves lánnyal sütizik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Sosem fogom megérteni, hogy ilyen hozzáállással minek vállal valaki gyereket. Mármint bocs, tényleg, csak tudod, egy gyerek az nem dönthet arról, hogy akar-e jönni, ha összehozzák. - én nem voltam tervezett gyerek, a nővérem sem volt, és ezt nem is titkolták előlünk, de normálisan is hozzá lehet állni egy gyerekhez, a szüleim egészen rendben tették. Én legalábbis nem éreztem soha, hogy ne így lenne. - Szóval, ha mondjuk nem mennél haza a szünetre, akkor élhetnél a saját vágyaid szerint és tölthetnéd úgy az idődet, ahogy te akarod? Ez végül is, nem is hangzik olyan rosszul. - mindig próbálom a dolgok jó oldalát nézni, ami néha kicseszett undorító lehet, de így van az agyam bekötve. - Persze, az eleje nem könnyű, de van most már egy csomó támogató program, ami segít függetlenné válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Még jó, hogy szerencsések voltunk. - mert az odafigyelés, az egy picit messze állt tőlem a vége felé már. Az eleje még csak-csak, de utólag belegondolva, ahogy fokozatosan nyugodtam meg, fokozatosan ütöttem ki az éberséget is. - Viszont, ha gyerek lett volna belőle, akkor megbeszéltük volna és megoldottuk volna. Anyám már volt terhes tizenévesen, szóval ő egészen jól otthon lett volna abban, hogy mit csináljunk. - valójában a szüleim példáin keresztül én egészen sok mindent elsajátítottam már, ami azért eléggé jó. De persze, én is olyan vagyok, aki ekkora dráma esetén futna az anyja szoknyája mögé.
- És azt kinek kell tudnia, hogy másokra szorulsz? Lehetsz te is látszatra egy a gazdag gyerekek közül, akinek házat vesznek, hogy ne kelljen az iskolatársaik szuszogását hallgatniuk. Komolyan, még csak mondanod sem kell semmit, az irigyek összerakják maguk ezt. - sok máguscsalád gyereke kap házat, amiért létezik és nem bukik meg év végén a tárgyaiból. Sadie varázslócsalád gyereke, simán elhiteti ezt. - A házvezető-helyettesem intézi ezeket a házakat a hivatalban, egy kérdést megér, hátha nem olyan vészes, én is megkérdezhetem neked. Mondanám, hogy anyámnak meg a nagynénémnek van közös háza Bogolyfalván, de van egy olyan érzésem, hogy az anyám vissza fog költözni ide a kicsikkel. Itt van a nővérem is, babázhat, Mina meg segítheti őt, hogy ne kattanjon meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy kicsit összehúzom a szemöldökömet, mert, ha így is gondolja, akkor is kamu, mert van benne egy gát, ami miatt mégiscsak úgy cselekszik, vagy inkább nem cselekszik, ahogy. De nekem nincs jogom ezt szóvá tenni, így nem is szólalok meg, csak a vállamat vonom meg kissé. Az ő élete, neki kell tudni, hogy mi a jó.
- Nem tudom. Furcsa ez az egész még. Azt tudtam, hogy az apám előbb fog meghalni, mint az anyám, mert az anyám félvéla, meg pár évvel fiatalabb is, de most még túl korán volt. - azt nem is teszem hozzá, hogy minket, férfiakat a nők előszeretettel juttatnak sírba, pedig néha anyám lépett olyat, hogy elhiggyem, igaz ez az állítás. - Azt hittem, hogy majd anyám nagyon össze lesz törve, hogy majd erősnek kell lennem, de olyan nyugodt és békés, hogy összezavar. Nem tudom, az egész családom nagyon parán viselkedik, és nem tudom, hogy hogyan kéne jól gyászolnom. Ötletem sincs, de úgy érzem, hogy nem jól csinálom. És valójában fogalmam sincs, hogy van-e olyan, hogy jól gyászolni. Hát így vagyok a megkattanással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Aham. - felelem teljesen nyugodtan, mert hát ez olyan természetes nekem, de mindig elfelejtem, hogy másoknak nem az. Egyszerűbb volt, amikor még itt dolgozott, akkor nem volt kérdéses a dolog senki számára. - Nem igazán gondoltam, hogy a családfám bemutatása olyan nagyon fontos lenne, nem készültelek elvenni vagy ilyesmi. - meg aztán az én szintemen már nem is nagyon van ennek jelentősége. Főleg, ha valaki megnézi a családi képeket. A szépséges, nagy kék szemű nőnemű egyedeket, az apámat, aki szintén kék szemekkel rendelkezik, meg engem a fekete szemeimmel, amit ki tudja, hogyan sikerült összehozni. - A Machay sarjak egyike. A kitagadottak közül. Um, mit tudjam én, Adele Krise az unokatesóm, ha egy mond valamit. Ő Machay Adél volt a házassága előtt. A nővérem egy Ombozival van. Kb ezek a lényeges infók. Miért? - elszédítő ez a járkálás, de azért figyelem őt. Nem nagyon tudom, hogy mi a baja, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ha valakivel eljutok odáig, ő ismerni fogja már addigra a családomat, mi csak szexeltünk. - az utolsó szavakat lassabban mondom ki, mint a többit, megnyomva kicsit a "csak" szót. Szex volt, szép volt, jó volt, és a legkevésbé sem tűnt úgy, hogy bármi kivetnivalója van a történettel kapcsolatban.
- Kérem, mi? - nekem viszont van azzal, hogy közli velem, hogy undorító a létezésem. Mert végül is, ez a lényege annak, amit mond, hogy egyszerűen engem talál undorítónak. Pedig volt bennem egy szikrányi gondolat, amikor leült mellém, hogy talán valami más fog kisülni a dologból, valami jó, de érezhetően attól most a legmesszebb sodródtunk. Felkelve egészen közel lépek hozzá, hogy a fülébe suttoghassak. - De azért az a pár orgazmus talán kárpótol, hogy egy negyedlénnyel dugtál. - nem kívánom ezt a beszélgetést tovább folytatni vele, van nekem elég bajom most nélküle is, ellépve tőle, visszarakom a fülemre a fejhallgatót, és inkább a kastély felé veszem az irányt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Legutóbbi produkciója óta legyünk őszinték, nem csak a közelében nem kívántam lenni, de a létezéséről sem szerettem volna tudomást venni. És nagyon jól ment. Az első levélig, ami felcseszett és elégettem. Nem akartam, hogy innentől bármi közöm is legyen hozzá. De már beszélték, hogy van. Az a szőke tyúk, meg a lepcses szája, látszik, hogy nem dugják, különben nem lenne elfoglalva mások nemi életével.
Elterveztem, hogy nem kívánok tehát tudomást venni egyik gyökérről sem, de hát mégis, ki tudja, hogy meddig lenne képes még leveleket küldeni, és baromira nincs hozzá kedvem, hogy valaki más olvassa el. Eltemettem az apám, van nekem elég bajom enélkül is. Szóval új terv, rendezzük le gyorsan, aztán hagyjon a vérbe békén már, mert idegesít, sőt, irritál.
- Mit akarsz? - semmi szia, helló, miújság, az ilyen szarságokra egyáltalán nem érek rá és úgy sem akarok tenni, mint aki ráér. Zavarjuk le gyorsan. Azt nem hiszem, hogy bocsánatot kérne, amúgy sem bocsátanék meg. Ezt pedig elég jól a tudtára is adtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Összefont karokkal hallgatom, amit mond, és tudom, hogy ez egy szar helyzet, de ugyanakkor meg nem értem, hogy miért is lenne az. Mármint, könyörgöm egynegyed részt véla vagyok, akik emberi kinézettel rendelkeznek, nincsenek patáim, nincs szarvam, semmi olyasmi, ami más esetben nyilván kicsit érdekes lenne.
- A helyzet, amiben voltunk, és ami nem volt egy tervezett dolog, nem igazán volt olyan, amiben családfa-elemzést kellett volna tartanom. Nem látszom másnak, ezen a szinten nincsenek igazán képességeim sem. Előtte se láttál másnak, utána se láttál másnak, csak amikor megtudtad, akkor keztél úgy rám nézni, mintha azt felejtettem volna el közölni veled, hogy aids-beteg vagyok. Azzal, hogy dugtunk, nem adtam át neked semmit. - tényleg nem, a legcsekélyebb mértékben sem. Az én helyzetem nem fertőző. - Tudod, saját magam szempontjából le is szarnám ezt, de amikor azt mondod, hogy undorító, azt az anyukámra és a lánytestvéreimre is mondod. Az apukám nagyon szerette az anyukámat, úgy is, hogy a családja korábban irtotta a vélákat, és az anyukám a mai napig szereti az apukámat, aki nem látta másnak, mint embernek. - most vonatkoztassunk el anyám múltban meghozott hülye döntéseitő, hiszen volt belőle egy csomó, de mire én már eszemnél lettem, láttam, hogy máshogy szeretik egymást. - A nővéremet, ha már mondhatjuk így, a te fajtád szereti. Egy aranyvérű, névvel, ranggal, aki soha, egyetlen egyszer sem bántotta meg Minát ezzel, sosem merült fel Noelben, hogy ő nem lenne emberi. Gyerekük született, és boldogok. A húgaimnak is ilyen kapcsolatot szeretnék, olyan társakat, akik nem ítélik el. A jobb ott kezdődik Sadie, hogy nincsenek a gondolataidban fajták, csak érző személyek. - engem mindig erre neveltek, hogy tisztelettel legyek a másik fél iránt, és én tiszteltem is őt és a döntéseit, amíg ki nem mondta azt a szót. Az anyám és a testvéreim miatt nem tudok elnéző lenni. - Mit szeretnél tőlem, Sadie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintok egyet, amikor azt kérdezi, hogy játsszuk-e el, hogy egy pár vagyunk, hiszen az ingyen süti, az ingyen süti, és elégedetten elmosolyodom, amikor látom, hogy benne van a játékban. Végre valami, amire azt mondhatom, hogy jó. Az utóbbi időszak igazi lejtmenet volt. Biccentek a fejemmel, hogy induljunk el befelé és közben válaszolok a kérdésére is. - Eltemettem az apámat. Nem találom a helyem, de szeretnék egy kellemes délutánt eltölteni veled. - kinyitom az ajtót és előre engedem, majd belépve szusszanok egyet, ahogy körbepillantok. - Jó sok szerelmes van itt, vagy mások is rájöttek a trükkre, hogy szerelmesnek kell mutatni magukat. - vonom meg a vállam, majd a kezem a derekára téve, óvatosan a pulthoz kormányzom, ahol kérek maguknak egy boxot, ahol jól láthatjuk egymást. A lányt, aki kiszolgál minket, láttam már, tudom, hogy a nevét is tudom, de ez lényegtelen most, ő érti, hogy miért kérem ezt, és egy tökéletes helyre vezet minket, ahol segítek Talának leülni, majd én is elhelyezkedek szembe vele. - Mit szeretnél inni? A vendégem vagy. - én forrócsokit választok, vaníliás ízben, megvárom, amíg ő is kitalálja, aztán, ketten maradunk újra. - Veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az embernek semmi kedve ilyen korán bájitalozni, ráadásul mostanában több az elméleti óra, mint a gyakorlati. Nem jó ez így, hiszen itt pont az a lényeg, hogy begyakoroljuk a bájitalokat. A hajamba túrva, elnyomva egy ásítást írom le a táblán látható dolgokat. Én vagyok a hülye, mert fél éjszakán át játszottam a szobatársaimmal, ahelyett, hogy aludtam volna. Végre megvertem Alvint két körön is, pedig eddig verhetetlen volt, de persze így sem lettem teljesen nyertes, mert amikor Aurél bealudt is jobban állt, mint én a végén. Ez hülyeség volt, most már tudom, és éppen ezért a pávát is meg a hozzám fűzött szavakat is késve érzékelem.
Páran hujjognak a tényre, hogy mennem kell az igazgatóiba, én meg csak vállat vonok és gyorsan bedobom a cuccaimat. Tuti biztos, hogy a vén boszi látta, amint az éjjelt nem alvással töltöm. Még két ásítás felfelé, és bár vezetnek, hogy biztos mindenki a folyosón is lássa, hova megyek, azért nem kapkodom el. Az ágyamat akarom és aludni, nem kioktatást kapni, de legalább a bájitaltantól megszabadultam. Kopogok kettőt és csak engedélykapás után lépek be, megütközve a tényen, hogy egyedül vagyok itt. Nem tetszik ez nekem, hát hárman csináltuk.
- Tanárnő! - biccentek tisztelettudóan, és odasétálok az asztal előtt álló székekhez. Nem nagyon szoktak ide hívni, de azért az még megvan, hogy hova ültetnek valakit. Lepillantva látom, hogy jól ki vannak már ülve ezek a székek, mintha valami renitens osztag lennénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Hm. - azt hiszem ebben a hangban van egy kis pökkhendi sértettség, talán főleg azért, mert félreismertem őt. Azt hittem, hogy az álarc alatt egy normális lány bújik meg, aki csak meg akar felelni a társadalmi normáinak, vagy nem akarja felfedni a sebezhetőségét, de nem, valami egészen más van, olyasmi, amihez valóban nem akarom, hogy közöm legyen. Pedig, azt hiszem, a legutóbbi alkalomig, lényem egy részének tetszett. A beszólogatásai és mindaz, ami a faházban történt, valami olyan volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött a rét, a kimondott szavai, és egyszerűen elhűlt minden. És most, nos, ez a mostani helyzet sem mondhatom éppen, hogy javítana a tényeken.
- Mármint, mint egy exmemoriam? Teljes elfeledést akarsz? - ennyire nem hiszem, hogy undorító lennék, de úgy tűnik, hogy mégis. Annyira taszítja bennem az a kis szelet, ami még csak nem is jelent semmit, hiszen még csak a vélakék szemeket sem örököltem, hogy teljesen el akar felejteni. Ezt talán jobban szíven üt, mint bármi, ami eddig történt közöttünk. A kezeimet a zsebembe dugom, és gyanakvóan pillantok rá. - És ezt hogyan gondoltad kivitelezni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Um, helló. Csíp? - nem igazán köszöntem még bagolynak, és ami azt illeti, eléggé furcsán is éreztem magam a tény miatt, hogy most itt ülök. Mert, hogy menetközben, ha már hellyel kínáltak, elfogadtam. Viszont nem tudom, hogy mi az egyéb terv velem, és nem hiszem, hogy bagolymegőrzőnek szánnak. Elég fura szerep lenne, és nem is szeretnék egy bagollyal a vállamon sétálgatni. Tuti elkezdene terjedni a pletyka, hogy Kakasi szeretője vagyok, és hát ez inkább ne terjedjen el. - Bajban vagyok? - a kérdés jogos, mert hát mi másért lenne itt bárki is, de, ahogy végigveszem a dolgaimat, nagyon nem lehet belekötni semmibe. Maximum abba, hogy egy teliholdas éjjelen házon kívül voltam, de minden óvintézkedést elvégeztem, és épp bőrrel megúsztam. Én is, meg a velem tartózkodó is. Mondjuk ez a dolog terjedni kezdett, szóval lehet, hogy ezért rángattak be. Remek, a szexuális életemet kell majd megbeszélnem Kakasival. Oké, akkor már inkább a bagoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Biztos, hogy nem. - mondom ki gondolkodás nélkül, mert attól még, hogy jobb vagyok, és tudom, hogy jobb vagyok, hiszen az apám fia vagyok, aki mindig azt szerette volna, ha az apja büszke rá, nem fogok ilyet tenni. Ennyire azért nem vagyok jó, és az exmemoriam az különben is nagyon veszélyes. Én nem akarok ártani neki, még ha a lelkem egy pontja nem is tudja tagadni, hogy szívesen megráznám, hogy térjen észhez, és ne legyen húgyagyú, mint a legtöbb vérfüggő. Nőt nem ütünk meg. Egyszer tettem ilyet, és egy életre megtanultam, hogy nem szabad. Négy évesen igen erős leckéket gyűjtöttem be.
- Én nem tarok még ott, hogy ez biztonságos legyen. De tudok valakit, aki talán megtenné. - ha éppen nincs börtönben persze, de azt hiszem, nincs. Ezt azért nem teszem hozzá, mert Will élete az övé. Amikor otthon voltam, ott volt a felesége, láttam a babáját, aki ugyebár szintén vélavérű, és teljesen normális. Szóval ő talán tudna segíteni ezen a helyzeten. - Megkérdezhetem neked. Viszont egyetlen feltétellel. Soha többet nem szólok hozzád, ha nem muszáj. Lehet, hogy nem fogod érteni, viszont ez lesz. Ha te leszel a világon az egyetlen ember, akivel bunkó vagyok, hát vállalom. De nem akarlak az életembe. - Sadie nem közömbös nekem, éppen ezért fáj sokkal jobban ez az egész, mint hittem. Akarnám én, vagyis, azt hiszem, akartam, de már nem akarom. Kicsit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Nem kastélybéli. Egy rokonom. Olyasmi. Egy rokonom házastársa. Pont leszarja, hogy miért, de a szívességeket mindenki szereti. Megkérem, hogy tegye meg, és majd adok neki valamit. - vonom meg a vállaimat, mintha nem lenne olyan vészes dolog. De valójában az, valakinek szívességet ígérni, akinek már előre köszönnek a börtönben az. Nem is tudom, hogy rokon-e még, vagy, hogy éppen szabadlábon van, de ő az egyetlen gondolatom.
- Én viszont nem szarok rá, Sadie. - mondom ki keményen, hogy értse, tényleg nem fogom megtenni. A hangomban talán érződik némi szomorúság, talán észre is veszi, de nem érdekel, mert a lényeg, hogy kellő nyomatékkal mondjam ki, nem én leszek az, aki ezt megteszi neki. - Vagy elviseled azt, hogy egy magamfajtával voltál, vagy elfogadod, hogy egy ember elveszi ennek az emlékét. Nekem mindegy, te döntesz. - mondjuk a viselkedésével kicsit sem javít a helyzeten, de mindegy. - Vannak helyzetek, amikor nem kaphatsz meg mindent, amit elképzeltél. Ez is olyan, de ajánlottam egy alternatívát. Vagy elfogadod, vagy lezárjuk ezt itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Tudja, mert rohadtul nem fogja érdekelni, van elég családi drámája. - én csak egy szeletét hallottam, az is elég volt, szóval nem hiszem, hogy neki ezek után kedve lenne még ezt terjeszteni. Különben is, ha megteszek neki valamit, egyikünk sem akarja majd ezt felemlegetni.
- Beszélek vele, és ha benne van, akkor küldök egy baglyot, hogy mikor és hol. Semmi mást, csak ennyit, és túlleszünk rajta. - kecsegtető a gondolat, hogy mind a ketten túllegyünk rajta, de félek, hogy akkor megint ebbe a hibába esnénk, és azt nem szeretném. Túlzottan fájó pont ez ahhoz, hogy megint megtörténjen. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és biccentek egyet, valami olyasmit motyogva, hogy "akkor jólvan", és elfordulva tőle indulok vissza a kastély irányába. Tudom, hogy veszélyes dolog bárkinek is szívességet ajánlani, és az apám valószínűleg szégyenkezik most miattam, ha lát, de inkább legyek adósa Willnek, mint, hogy ezt tovább csináljam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Eddig mindig egyedül edzettem, de mégis voltak körülöttem, jó volt viszont a magam világában lenni. Sosem hívott senki, jöttem, amikor akartam, ezért is volt érdekes az, ahogy Stephen indított. Nem is tudtam neki nemet mondani, és nem is tudtam eldönteni, hogy akkor éppen mi lenne a helyes, ha mit tennék. Szóval csak fogtam magam, és azt mondtam, miért is ne. Mostanában annyira sok pletyka és találgatás van rólam, a dolgaimról, a családomról, hogy nem árt, ha hallom. Azt hiszem, kezdek kicsit paranoiás lenni. Lehet ez éppen egy kedves gesztus is. Mindenesetre itt vagyok, kicsit késve, mert a házvezető-helyettesem megkérdezte ma is, hogy biztos, hogy minden rendben van-e és tud-e segíteni. Nyilván a világ körülöttem azt lesi, hogy mikor jövök ki a gödörből vagy mikor kívánom mélyebbre ásni magam.
Kellene egy cigi, de veszélyesen fogy a készlet, és elvégre sportolni jövök, szóval jó lenne, ha az adrenalin lenne az, ami megnyugtat és nem a cigi. Oké, ez így hülyén hangzik, de a lényeg azért megvan. Szóval kicsit késve ugyan, de megérkezek én is, és biccentek felé.
- Bocs, csak feltartottak. - nem akarom nagyon érzelgősre venni, jól esik a dolog, főleg a réten történtek után, jól esik, hogy vannak, akik rákérdeznek nálam, hogy mi a szitu. Gyorsan ledobom a cuccom, és elkezdek én is bemelegíteni. Fekete pólóm és nadrágom van, fehér cipővel. Eredetileg is ilyenek vannak rajtam, de a gyászidőszakban minden iskolai egyenruhát nem igénylő időpontban viselem a gyász színét, ami nem áll olyan messze a ruhatáramtól. Pár pólót azért elmentettem az apám ruhái közül, nem mintha anyám azokhoz akarta volna, hogy hozzányúljunk, leginkább emlékeket kerestünk, akkor nyúltam be a cigit is, mert Mina kidobta volna. Fellépek én is egy futópadra, és a beállítások után elkezdem felvenni a fokozódó ritmust. - Jó napod volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Jobb, mintha Kakasi húzna meg. Vagy neked kéne őt. Sajnos az átmenőért nem egy fiatal tanerőnél kell teperni. - sóhajtom együttérzően, pedig azért, ha egy kicsit is nagyobb mázlija van az embernek, akkor egész formás tanároknál próbálkozhat be. Ahogy bemelegítek fel is merül bennem a kérdés, amin nyilván el kell olykor gondolkozni egy ilyen fiatalos tanári kar esetében. - Ki az a három tanár, akinél bepróbálkoznál? - mindenkiek a fejében vannak sorrendek, meg vannak baromira unalmas órák, amikor sokkal inkább ábrándozol azon, hogy mit tennél azzal, aki magyaráz. És nem csak nálunk, a lányok sem jobbak.
- Nem sok minden. Egyik vizsgám sem lett kimondottan kiemelkedő, de talán elmegy. Valahogy mindenki azt gondolja, hogy úgy kell bánni velem, mintha újszülött főnix lennék. - annak mondjuk örülök, hogy egyik tanárom sem akart nekiállni babusgatni, de az nagyon zavar, hogy milyen finomkodva beszélnek hozzám. - Tényleg jót fog tenni egy kis mozgás, kikapcsolja az ember gondolatait. - azt nem mondanám, hogy a nap legjobb része, nem vagyok egy kiemelt sportember. Eddig azért törtem magam, hogy fejlődjön a testem, az erőm, az ellenállóképességem, hogy a felvételint ne csak száztíz, hanem százötven százalékot nyújtsak. Ez rendesen odalett most, mert eddig az volt a fő motivációm, hogy apa büszke legyen rám, most azonban, ha őszinte akarok lenni, már ez sincs meg.