Elvigyorodom a gondolatra, hogy nyoma marad, az biztos, hogy egy életre szóló élmény már most is, és, hogy ezt sosem fogom elfelejteni neki. Remélem, hogy egy nap, ha majd visszaemlékszik erre, ő is hasonlóan gondol majd rá. De nem, eszem ágában sincs más orrára kötni azt, hogy mi történt itt.
- Akkor bizony dolgos éjszakánk lesz, mert én meg próbálom elkefélni azt, hogy megbüntess. - szerintem alapítanunk kellene egy pocsék szövegeket író céget, amivel a legkellemetlenebb mondatokat adnánk át a megrendelőnek. Be is foghatnám, de ha egyszer beszól, vissza kell szólnom. Addig legalább koncentrálhatok arra, hogy legalább az első mozdulataim lassúak legyenek, utána viszont képtelen vagyok lassan mozgatni a csípőm, valahogy sosem volt erősségem az, hogy a lényegre térést követően a hosszú, lassú és finomkodó kiélvezést válasszam, helyette a sokkal durvább, gyorsabb és határozottabb az, amit kellemesnek érzek, és úgy érzem, hogy ebben Sadie jó társam lehet. Ujjaimmal a tincsei közé simítok, és ahogy érzem a fogai szorításának enyhülését, hátrébb húzom a fejét a hajánál fogva, hogy ajkaimmal újra az ajkait vegyem birtokba, hevesen csókolva és vadul tépve a száját. Állatias? Meglehet, de élvezetes.

Egyszerűen nem tudom, hogy erre mit reagáljak, vagy, ami a valószínűbb, az utolsó csepp vér is távozott az agyamból, Sadie és a magam legnagyobb örömére is. És legyünk őszinték, jelen pillanatban eszemben sincs semmit kihúzni. Engedem neki, hogy átfordítson minket, lusta ember lévén kifejezetten szeretem, ha én vagyok alul, és imádom a lányok arcát, ahogy a vonásaik kéjtől és élvezettől válnak kisimultabbá.
Körmeimmel a combjaiba vájok, ahogy elkezd mozogni rajtam, mert tudom, hogy nem csak okozni, de kapni is szereti a fájdalmat, az előbb épp elég bizonyíték hagyta el a száját, a kéjes nyögések pedig egyáltalán nem fájdalom okán születtek, így hát én is sokkal bátrabbá válok ezen a téren. Amíg köröz a csípője, élvezettel nézem őt, ám ahogy elkezd lovagolni, muszáj ráfognom a csípőjére, és még intenzívebben és mélyebben magamra húzni őt. A látványa még jobban begerjeszt, pedig nem hittem volna, hogy tudja még fokozni a dolgot. Istenemre mondom, egyáltalán nem számoltam ilyen végkimenetellel, de most már úgy vagyok vele, hogy bassza meg, túl hamar fog eljönni a hajnal.  

Hihetetlen, hogy mennyire szerencsés csillagzat alatt születtem én, de ezt sosem fogom elmondani, sosem mondom el, hogy életem egyik legjobb dugása zajlik éppen. Sadie nem biztos, hogy teljesen normális, azonban én biztos vagyok benne, hogy az, amire vágyunk, egymás előtt teljesen természetesnek hat, és ez meg is nyugtat. Elképesztő nagy csalódás lett volna, ha a lány nem több egy kis laza misszionáriusnál, és nem is kíván elmozdulni semmi vadabb irányába. Nekem jelenleg több ponton is vérzik a testem, felszakadt a szám, és úgy ki lett szívva a nyakam, hogy nincs az a korrektor, ami elfedné, nem mintha el akarnám fedetni.
A csókja indokolatlan mosolyt csal az arcomra, ülő helyzetbe tornázom magunkat, és most, hogy ilyen közel van megint, birtokba veszem újfent a melleit. Tökéletesen illenek a tenyerembe, miközben a nyelvünkkel vad csatát vívunk. Tudom, hogy hamarosan szólnom kell neki, hogy ki kell szállnom, mielőtt baj lesz, de még van bennem egy kis kitartás, még nem akarok elmenni.

- Hova rohansz? Hajnalig itt leszünk, és remélem, hogy nem beszélgetni akarsz. - elaludnunk nem feltétlenül lenne amúgy sem szerencsés, így hát meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy átdugjuk az éjszakát, hogy hajnalban, mielőtt még a hiányunk feltűnne, visszajussunk a kastélyba. A kérdéshez pimasz mosolyt is mellékelek, hogy sejtse, egyáltalán nem ennyi voltam, bár tény, hogy egyre közelebb vagyok a végéhez, de nem akarok én előbb elmenni, valahogy azt érzem, hogy a legszerencsésebb az lenne, ha előbb az ő orgazmusa jönne. Hirtelen jött ötlettől vezérelve elkapom a bal combját, és áthúzom a lábát jobb oldalra, szorosan összefogva a két lábát, míg másik kezemmel a nyakára fogok, és vigyázva azért rá, hogy ne szorítsam túl erősen, ráfogok, hogy újra a magam fékezhetetlen tempójában kezdjek el benne járni, és csak remélni merem, hogy ez az átmeneti "fogság" megfelelő üdítő hatás lesz a számára.

Elnevetem magam, mert már így is indokolatlanul sokat beszéltünk, de egyszerűen az egymás hergelése olyan pluszt ad ennek az egésznek, amit nem akarok megvonni magunktól. Hogy mi lesz ezek után? Képletesen kelleni fog egy cigi, vagyis egy kis szünet, amíg újra összeszedem magam, de az biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, amíg csak lehet, kiélvezem, és gyakorlatilag reggelig fogjok vagyunk, így ő sem futhat messzire, nem mintha úgy nézne ki, mint aki akar.
Eddig azt hittem, hogy csak kiszolgáltatott szeretek lenni, ám az, ahogy felsikolt, felébreszti bennem az uralkodó vágyat, és annak a ténye, hogy most én irányítok, valamint a hangok, amiket kiad, felkorbácsol és a férfiúi egómat is növeli, aminek köszönhetően nem állok le sőt, még egy kicsit rászorítok a combjaira, hogy eszébe se jusson szétválasztani őket, és amíg csak meg nem érzem, hogy a csúcsra ért, mozgok benne. Miközben a körmei alatt lüktet a kezem, és én ezt élvezem.

Amikor megkezdeném az aggódást, és alternatív opciókon gondolkozni, hogy vajon miként tehetném boldoggá, ha nem a farkammal, akkor végre megtörténik, és én elégedetten, ám gyorsan szállok ki belőle, amint biztos vagyok benne, hogy kielégül, én pedig a kezem segítségével jutok el a csúcsra és a combjára élvezek, ami megnyugtató tudat, mert még csak az kéne, hogy annyi idősen legyek apa, mint a saját apám.
Elfekve pihegek, a mellkasom sűrűn emelkedik és süllyed, próbálom összeszedni magam annyira, hogy meg tudjak szólalni, valamint a fejemet mozdítom, hogy végül a kezemet kinyújtva elérjem a farmerom szárát, és közelebb húzva egy zsebkendőt vegyek ki belőle, amivel letörölhetem magam róla. A zsebkendőt eldobom, de a kezem ott marad a combján, majd elindul a kettő között, hogy ujjaimmal újra izgatni kezdjem. Nem feltétlenül most azonnal, de folytatni szeretném, és Isten ments, hogy addig unatkozni hagyjam.
- Mi a legmocskosabb vágyad? - kérdezem hirtelen, mert valójában nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, megköszönni egy menetet elég szarul jönne ki, főleg úgy, hogy órákig itt kell még lennetek.

- Nem, de arra sem találtam, hogy megdugjalak, és lám, mi lett belőle. - vigyorodom el, mert bár nem illik erre állítólag büszkének lenni, én azért mégiscsak az vagyok. Mindig tudtam, hogy az év végét illik megalapozni, és ez most elég lesz arra a pár hétre, ami még visszavan.
Az előzőekkel ellentétben most egyáltalán nem kapkodok, lassú mozdulatokkal kényeztetem, habár az én szándékom felületi volt, ő másként döntött, és ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele? Egy senki.
- Itt? Nagyon, de nagyon szeretnélek megkötözni, és azt tenni veled, amit csak szeretnék. Ha a kastélyban lennénk, akkor egy olyan alkalommal, amikor mindenki a nagyteremben van, úgy kinyalni, hogy közben nem árulhatod el magad. Végig kell ülnöd az eseményt, nem pillanthatsz le, és nem tudhatod, hogy mikor mit csinálok. - ez utóbbi csak álomképnek jó, hiszen annyit tudok mind a kettőnkről, hogy amikor visszatérünk a kastélyba, pontosan úgy fogunk tenni, mintha ez az egész éjszaka meg sem történt volna. - Te jössz.

- Eszemben sincs. Szeretem a titkaimat őrizni, és hidd el, ezt senkinek se mondanám el. Egyrészt van bennem tisztelet irántad meg a helyzet iránt, másrészt még csak az kéne, hogy rájöjjenek, ez mennyire jó. Maradjunk annál, hogy felületesen ismerjük egymást. - vannak, akik kérkednek, tudom, de én nem tartozom közéjük, sokkal inkább szeretek olyan lenni, aki rejtegeti a magánélete ezen eseményeit. Nincsenek öltözős sztorijaim, de mindenki másét tudom, aki repüléstan előtt az aktuális csajával és annak teljesítményével kérkedik, és legyünk őszinték, erősen megmosolyogtat, amikor tudom, hogy én mit kaptam valakitől és másoknak mit ad.
- Szóval ez így parancsra működik? - kérdezem nevetve, odahajolva csókot adva a szájára, de aztán engedelmesen lejjebb csúszok, és a lábai közé gördülök. Még megvárom, hogy rám pillantson, ekkor tisztelgek is neki, mielőtt elkezdeném a belső combjait csókolni, kínzóan lassan haladva lefelé, nem adva meg azt az örömöt, hogy azonnal megkapja, amire vágyik. Mondtam, azt szeretném, hogy ne tudja, a következő pillanatban mi történik, és így is lesz, mert ahogy haladok beljebb, az ember azt hinné, most következik a pillanat, ám mintha sosem akarnék egyikről a másikra vándorolni. Az utolsó pillanatig húzom az időt, amíg csak megtehetem, és amíg még nem bosszantom fel annyira, hogy elutasítson. De akkor, amikor azt érzem, hogy most már fogy a türelme, lassan végigsiklik a nyelvem a kívánt szakaszon is.

Ha valamiben tényleg jó vagyok, akkor ebben. Nem csak feleslegesen tudom a számat jártatni, hanem megtalálni az utat ahhoz, hogy egy nő ilyen csodásan fejezze ki tetszését, és lám, még a farkamat sem kell hozzá használni. Nyelvem mellé ujjaim is társulnak, először csak a combok bőrét simítják, majd épphogy megjelennek a nyelvem mellett, hosszan elnyújtva a pillanatot, míg végül tovább engedem őket. Először csak egyet, lassan, mint egy kiegészítését a folyamatnak. Aztán az egyhez hozzájön még egy, és némiképp gyorsítok a tempón. Figyelve, egyes változásokat hogyan reagál le, és a harmadik ujjat is beengedi, akkor a tempót is növelem, elemelve az arcom, hogy jobban hozzáférhessek. Hüvelykujjammal mindeközben a csiklóját simogatom, hogy fokozzam az élményt, és remélhetőleg elégedettséget váltsak ki belőle.

Lehet, hogy amikor holnap hajnalban bemászunk azon a sosem záródó ablakon, akkor a tantestület, vagy legalábbis a házvezetőink ott fognak állni, hogy érzékeltessék, mekkora idióták is vagyunk, de ez, jelen pillanatban - egyáltalán nem zavar. Oké, ha lesz egy kis időm, biztos elmerengek azon, hogy Kedves vagy Farkasházy lett-e volna a jobb esetemben, de ez majd a reggel problémája lesz.
Most csak és kizárólag az élvezetekre koncentrálok, és örömmel konstatálom, hogy bizony Sadie teste elárulja azt, amit tudnom kell, hogy nagyon jól csinálom a dolgot, mert rövid időn belül másodszorra jut el oda, hogy elélvezzen, én pedig a pillanatnyi elgyengülését kihasználva, átfordítom a hátáról a hasára, és anélkül, hogy időt hagynék neki a megélés után szusszanni egyet, máris újra belé hatolok, hiszen szabad kezemmel rásegítettem arra, hogy a farkam készen álljon arra, amikor eljön a pillanat, és újra akcióba lendüljön.  

Mivel azt tehetem vele, amit akarok, ezért éppen azt teszem, mert ezt akarom. A kezeimmel a csípőjére fogok, és néhány kényelmesebb ütem után, újra durvább tempót követelek meg magunktól. Képtelen vagyok csendben lenni, élvezettel morgok bele az éjszaka nyugalmába. A kezeim előre csúsznak, és Sadie melleire  fognak, erősen szorítva őket húzom fel a testét magamhoz, hogy a nyakába csókoljak. Most rajtam a sor, hogy nyomot hagyjak, és nem kímélem egy kicsit sem. A fogaimmal tépem a bőrét, a melleit erősen szorítom továbbra is, míg hevesen járok benne. Több nem is kell, eleget beszélgettünk már, és legyünk őszinték, így is túl sokat mondtam már neki. Beszéljenek csak a tetteink.  

Imádom, hogy ennyire élvezi, hogy ennyire benne van mindenben. Eddig valószínűleg én nem találkoztam a megfelelő lányokkal, vagy, talán senki sem jutott el odáig, hogy meg merje mutatni, mire is vágyik igazán. Én magam előbb untam rá. De most végre nem csak jó szexben lehet részem, hanem kiváló szexben is. Imádom, amit kiváltok belőle és azt is, amit ő vált ki belőlem. Egyszerűen tökéletes az összhang, és tökéletes, amit mi így, együtt viszünk végbe.
Belenyögök a bőrébe, ahogy megérzem a körmeit, de ahelyett, hogy elrántanám a kezem, csak még erősebben szorítok rá a melleire, fokozva ezzel a fájdalmat. Hideg az nincs, azt a legkevésbé mondhatnánk. A testem úgy izzik a vágytól, mint egy kazán, és jelen pillanatban nincs vérfarkas, aki izgatna, csak Sadie.    

- Ha már tudsz róla, miért akarjam megcsinálni? - gyorsan beszélek, de remélem, hogy érthetően, mert bár nagyon vágytam rá, hogy megvalósítsam, abban a pillanatban, hogy mind a kettőt kimondtam, tudtam, hogy nem fognak megvalósulni. Pedig legyünk őszinték, elképesztően élveztem volna a nagytermi jelenetet, tudva, hogy mennyire imádja kifejezni az élvezetét a hangja által.
Meglepetten pillantok rá, amikor hirtelen mozdul, hiszem még közel sem tartok ott, hogy elélvezzek, ő mégis kiugrik, és nem értem, hogy mi történik, egészen addig, amíg le nem smárol. Magamhoz húzom én is vadul követelem az ajkait, és élvezem az ezzel járó fájdalmat. A beszéddel is húzódik az a pár seb, amit okoztunk egymásnak, de így most még inkább.
- De hiszen állok. - pillantok rá tetett értetlenséggel, és drámaian lemutatok a farkamra, csak, hogy utána elnevethessem magam. - Sajnálom. Rossz poén. - de még mennyire, így hát engedelmesen felállok, és élvezettel nézem, ahogy a szájába vesz. Ujjaimmal előbb megsimítom a haját, hogy aztán belemarkolva, olykor-olykor kicsit ott tartsam a fejét a mozdulatban, de hagyom, hogy a saját ízlése szerint munkálkodjon.

Imádom, hogy parancsol, és azt is, hogy tudok határokat feszegetni. Nekem ez a kettő tökéletes kiegészítése mindannak, ami itt zajlik, és akkor nem beszéltem arról, hogy mennyire élvezetes őt hallgatni, vagy éppen benne lenni. Így hát az ember nyilván kicsit megdöbben, amikor hirtelen megfosztják ettől az örömtől, csak, de nem bánom, mert ahogy az ujjai végigszaladnak a férfiasságomon, amit a szája követ, minden meg van bocsátva. Lehunyt szemmel élvezem a kényeztetését, és a kezdeti interakció után hagyom, hogy kibontakozzon, egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy lassan közeledik a vég.
- Sadie, mindjárt... - nem folytatom, ő pontosan tudja, hogy mi lesz mindjárt a kérdés csak az, hogy mit akar, hova akarja, nem akarom semmi olyanba kényszeríteni, ami nem lenne kényelmes a számára.

Az biztos, hogy nem lehet mellette unatkozni, és a nem kell sokból hirtelen lesz pillanatokon belül, ahogy kézbe veszi az ügyet, én pedig mindent szemérmeskedés nélkül adom át magam a megkönnyebbülésnek, ami az utolsó percek megfeszítettsége után jön el, hagyva, hogy teljesen elernyedjek. Nevetve esek térdre, előtte, elképesztően jó ez az éjszaka, és rég voltam ennyire nyugodt és mégis felajzott.
Kezemmel a tarkója után nyúlok, és magamhoz rántva vadul csókolom meg, ajkait harapva, miközben jobb kezemmel a fenekébe markolok, és egészen közel tartom magamhoz a testét. Idő kell, a fenébe is, pedig a vágy bennem még mindig erős. Újra akarom, ugyanúgy, mint eddig. És nem szeretném, ha az gondolná, hogy kettő után vége, egészen kifulladok.

- Ki tudja, talán ez az utolsó éjszakám, kint még mindig vannak vérfarkasok. - minden egyes perccel egyre jobban csökken az esélye annak, hogy megtalálnak minket, de attól még benne van a pakliba, hogy igen. De nem, amúgy nem, tudtam én sem, hogy ennyi van bennem, szóval lehet, hogy Merlin hagy nekem egy utolsó nagy dobást, mielőtt kampec konyec lenne. Nevetve dőlök a hátamra, és elégedetten bámulom a faház tetejét.
- Anno azt mondták erről a helyről, hogy többen dugtak itt, mint az egész kastélyban együttvéve. Sosem értettem, hogy miért éppen itt, de van benne valami. - mocskos, mint a tett, amit elkövetünk? Jó nem, de tényleg nem királykisasszonyoknak való hely. - Kevés lány van, aki ennyire élvezi ezt, mint te. Üdítő a változatosság. - lehet, hogy a hold ad erőt? Fene se tudja, de az biztos, hogy nem vagyok még most sem fáradt, pedig eddig kevesebb is elég volt, hogy azt mondjam, oké, ez jó volt, jóccak. Most viszont, mintha nem akarnék lemaradni.

- Szerintem, ha így lenne, anyám még jól meg is verne miatta, pedig sosem bántott. - de ziher, hogy akkor bármilyen állapotban is vagyok, keres egy fakanalat és szétveri a seggemen. Jogos lenne. De azért remélem, hogy erre nem kerül sor. A kezem Sadie köré fonom, és a tenyeremet a mellére teszem, nehogy itt a hűvös éjszakába lefagyjon a melle, vagy ilyesmi, hát kár lenne érte.
- Eskü. Egy csomó pletyka kering róla, hogy ki kivel és mit csinált itt. Állítólag olyan is volt, hogy egy csaj két sráccal, de érdekes, olyat nem mesélnek, hogy két lány egy sráccal. Meg állítólag vannak a falakon monogramok, a bátrabbak elrejtették, hogy az utókor megemlékezzen róluk. Állítólag, amikor még Keserü volt a Levita HV, baromira ki volt akadva rajta, hogy a szűzies kis levitások itt ribancokká válnak. - mondjuk én egyik levitás lányból sem nézem ki, hogy ribanc volna. Szofi, Böske, Léda, Amélia, mind olyan nagyon erkölcsileg okésnak néznek ki. - Nem tudom, hogy mi a normális szám egy év alatt. Ja, tavaly ilyenkor még tök szűz voltam.

- Köszi. - Nevetem el magam, ami közben a harapáskor egy kis "ajj" hang is társul, hogy éreztessem, éreztem én, hogy még most sem fér a bőrébe, de nem is baj, nem is ő lenne, ha nem így csinálná. Arra, hogy hazudok, megint elnevetem magam és szabad kezemet felemelve, begörbítem a kisujjamat. - Így görbüljek meg. Kajak, tavaly decemberben, a téli szünet előtt veszítettem el, szar volt, utána márciusig semmi. Aztán egy-egy lány, összesen volt eddig öt, akikből néggyel voltam együtt pár alkalmat. Szóval te vagy a szerencsés hatos. - tényleg nem hazudok, ennyi a szexuális életem. Sokáig több tetoválásom volt, mint ahány nővel viszonyt folytattam. - Pihennél, vagy motiváljam a testem regenerálódásra?

Elnevetem magam, amikor nem válaszol a kérdésemre, sőt, nem is reagál arra, hogy a hat az most jó vagy rossz-e, helyette a kérdésemre kérdéssel felel, ami azt kérdezi, amit én kérdeztem. - Kíváncsi vagyok, hogy meddig úszhatod ezt meg válaszok nélkül. Ám legyen. Szexelnék, de azt szeretném csinálni, amit te most a legjobban szeretnél. Eddig én vezetek, most kell valami, amit te akarsz. Amire vágysz. Mondd ki, és megkapod. - ennyi, akkor is mondania kell valamit, nem lehet csak az, hogy nem mond semmit. Valamit kell, akarom, hogy mondjon.

Nézem, ahogy felül, és meg sem lepődök, hogy megint nem válaszol egy kérdésre. Komolyan mondom, ez a nő nagyon érdekesen van bekötve, meg én is, hogy nem tudok haragudni rá. Nézem, ahogy hálózsákot választ, belebújik, rám néz, és én bólintok. Igen, az lesz a legjobb, ha egy kicsit pihenünk. De csak egy kicsit. Felülve, majd felállva mellé sétálok, és bebújva a hálózsákba, szorosan mellé bújok, átölelve őt.
- Hát igen. - ezt én tudom, mármint fel sem merült bennem, hogy ne így tegyek, de most egy kicsit megakaszt a ténnyel való egyetértésben az, hogy valahol még szűzen hagytam. Vajon csak nyelvbotlás volt vagy valamit nem vettem észre? Esélyem sem volt, és az agyam nem is tudná felidézni most ezt a fontos momentumot. - Nem csináltam még olyat. - vallom be csendesen, és zavarban is vagyok a gondolattól, mégis, izgatja a fantáziám a dolog. - Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? Mondjuk két órát, és utána hajnalig elütnénk még az időt? - tudom, hogy nekem most itt nyomnom kéne a pornófilmek hősét, de valljuk be, ahogy teljesen kiszívódott belőlem minden, úgy érzem, hogy kezd elnyomni az álom. De ismerem magam, elég két óra, és azzal egy napot is át tudok vészelni.

Örülök, hogy nem kezdi el a szemét forgatni arra, hogy pihennem kell, így azért kicsit nyugodtabban hunyom le a szemeimet, ahelyett, hogy szívrohamba kergetném magam, csak, hogy megint megdugjam. Feltett szándékom, de azért az ifjonti hévnek is vannak határai. Mondjuk azt még nem tudom, hogy hogyan csinálom majd, de mivel tudja, hogy még nem volt ilyen élményben részem, nem is lesz majd talán kiakdva, ha bénázom.
Az alvás jócskán több, mint két óra, odakint már csiripelnek a madarak, de még nincs világos. Hamarosan eljön az is, és Sadie nyugodt szuszogása arra enged következtetni, hogy mind a ketten túléltük marás nélkül az éjjelt. Ezt illik is megünnepelni, és ezt nem csak én, de a farkam is határozottan így gondolja, aki mintegy nyíl, úgy áll Sadie feneke felé. Kicsit rádolgozok még a kezemmel, majd az ujjaimat benedvesítve, a feneke felé indulok, miközben a nyakába csókolva ébresztgetem.  

- Kihagyott reggeli, valószínűleg. De nem gáz, majd lopunk valamit a konyhából. - kiváló ötlet az ilyen szuper gondolatokat egy prefektussal megosztani, de azt hiszem, némi étel elcsenése még bővel belefér az egész eseménybe. - Oké, szóval, ami tény, hogy valószínűleg egy kicsit béna leszek az elején, de gyakorlat teszi a mestert. Szóval, ha valami gáz van, akkor mindenképpen szólj, oké?- mert azt semmiképpen sem szeretném, hogy innen tényleg a gyengélkedőre kelljen rohannunk, mert valamit nagyon elcsesztem. Az biztos, hogy végigmenne a világon is.

- Eléggé féltem a farkam. - osztottam meg vele az első gondolatot, ami eszembe jutott azt követően, hogy a másodperc tört része alatt belegondoltam, hogyan is járhatok, ha neki problémája van. De igaz, maximum a másik lyukba meg. Ujjaimmal a fenekére simítok, majd egy kis helyet csinálok magamnak a fenekénél. A pornófilmekből lesett "szakértelemmel" köpök a tenyerembe, és nedvesítem meg ilyen módon a farkam, hogy ezt követően ingerelni kezdjem vele, óvatosan megpróbálva a behatolást is. A gyakorlás teszi a mestert, tudom, és ha mester nem is akarok lenni, de nyilván van egy egészséges kíváncsiságom, és ott van bennem az is, hogy mikor, ha nem most.

Ebben az esetben, lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon kell az, hogy megnyugtasson, mert ismeretlen terepen járok, és ez necces, véleményem szerint jobban, mint azt elképzelni tudom. Így hát, kell az, hogy tudjam, rendben van. De onnantól, hogy megnyugtat, én is magabiztosabb leszek, és egy morranás közben bátrabban hatolok beljebb. - Ez szűk. -  csodás ténymegállapítás, de a lényeg a lényeg, hogy pont ez az, ami még izgatóbbá teszi ezt az egészen. Érzem, ahogy elönt az adrenalin, és a lassú mozgásom gyorsabbá válik, nem olyan gyorssá, mint tegnap éjjel, de érezhetően gyorsabbá, magabiztosabbá, miközben folyamatosan már-már állatias élvezettel adom tudtára, hogy nagyon is tetszik nekem ez a tapasztalás. A kezeim ismét rálel a mellére, imádom a mellét, ahogy tökéletesen a tenyerembe fér, és intenzíven masszírozom, miközben a nyakát csókolom. Ez az élmény sok mindent felülír most.

Nem tudom semmivel sem összehasonlítani az élményt, nem tudom leírni se, de az biztos, hogy imádom és élvezem, és még tovább és tovább akarom, amikor hirtelen véget ér, és riadtan pillantok rá, hogy aztán elnevessem magam. Az összhang nyilván évek alatt alakul ki, és nekünk alig pár óránk volt együtt, aminek jó részét alvással töltöttük. Nekem nem volt kényelmetlen, de én mondtam, hogy jelezze, ha valami nem jó, és megtette, igaz a maga módján. Mögé térdelek, kicsit megemelem a csípőjét, hogy jobban magasságba legyen, és az előbbihez képest könnyebben jutok vissza belé, így kevésbé indítok lassan is. A vér az agyamban tényleg minimálissá válik, és sokkal inkább az jelenik meg, hogy élvezzem, hogy csináljam, hogy elélvezzek. Ki akarok adni magamból mindent, és úgy tűnik, hogy Sadie teste tökéletes partner ebben. - Ez...kibaszott jó. - igen, ez volt az, amit az elején nem tudtam megfogalmazni, de most már megvan. Az ujjaimmal erősen markolom a csípőjét, ahogy hevesen mozgok benne, hangommal nem titkolva, hogy mennyire élvezem őt.