Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szégyenletes. Szégyenletes, ha mondom! És tudja fiam, mi a legszörnyűbb? Hogy egy cseppnyi bűntudatot nem látok az arcán!! - fel-alá járkált az öregasszony, lila csizmája könyörtelen kopogással törte meg a tanári egyébként nyugodt csendjét. - Idén fog végezni, a szentségit! Nem tudja már fegyelmezni magát erre az utolsó pár hétre? Gondol maga egyáltalán a saját jövőjére...? NE MOST! - üvöltötte Kakasi, ahogy nyílt a tanári ajtaja, de nem az volt a túloldalán, akire számított. Nem csak ő, de a szoba valamennyi portréalakja, akik a jelenetet figyelték, most a jövevényre pillantottak kíváncsian. Csupán a nő elé húzott széken maradt mozdulatlanul a tanerő dühének tárgya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Maga itt marad - szegezte sétabotját Hollósira, akin bár látszott, hogy megfeszül a rámutató pálcától, nem vált ki belőle különösebb reakciót. Karba font kézzel dőlt hátra a székben és burkolózott némaságba. - Ha nincs fontosabb dolga Albert kedves, megtenné, hogy szemmel tartja, amíg visszajövök? Pár perc. - kérdezte aztán megenyhülten a férfi felé fordulva, mielőtt kirobogott volna a tanári elé. Ott rövidesen nem a síró lányka volt a leghangosabb, mert újra elüvöltötte magát az asszony.
 - JANKOVITS!!!
 Csapódott a tanári bejárata és a keselyű kopogása is hamar beleveszett a csendbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az asszonyság hörögve kapott levegő után, mikor Albert felemelte vele szemben a hanját. Ajkait megvetőn préselte össze, s talán ha nem azzal lett volna épp elfoglalva, hogy a látottak alapján vonjon le helytálló következtetéseket, már rég lebűvölte volna az ifjabbik Holló arcáról a száját.
 Dühödten koppantott egyet sétabotjával. Az ébenfa megérezte gazdája dühét, melynek köszönhetően a mozdulat nyomán szikrák pattantak a kőpadlón. Még pár másodberc pusmogás a két fiatal közt, de Hollósi végül megindult felé.
 - Takarodjon Adler professzor irodájába - sziszegte, amikor a fiú elhaladt mellette, majd észveszejtő gyorsasággal bűvölte magához az asztalról Zalán pálcáját és táskáját. Utóbbiba megveszekedett vadászkutya módjára dugta bele orrát, mintha keresne valamit, a hasonlatra pedig még hitelesebben szolgált rá, amikor prüszkölve fújtatott egyet, mivel az teljesen üres volt.
 Pápaszemeit ezt követően Albertre szegezte, ám mivel nem akarta Hollósit sem szem elől téveszteni, rövidre fogta.
 - Bölcsebb dolog volna tisztes távolságot tartania a diákjai magánéletétől. Ha már az apja nyomdokaiba próbál lépni, csinálja rendesen és fektessen a jövőjükbe ahelyett, hogy futóhomokba löki a moráljukat - azzal mennydörögve csapta be maga mögött az ajtót.
 Röpke értelmezést tudott csak kreálni az imént történtekből, de egy dolognak már több mint negyven éve a híve volt: egy diák rossz magatartásának csak a helytelen útmutatás lehet az eredője, se több, se kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

 - Akkor kezdhet hajlongani, fiam. -Ingerülten fújta fel magát, amikor Dorián Álmossal kezdett példálozni, ez pedig sokkal baljóslatúbbnak tűnt azzal a hatalmas köpennyel a vállán. Éppen, mikor már szembesítette volna a fiút azzal, hogy ennek az egésznek se füle, se farka, Dodi jelent meg a lábánál, feltartva az eridonos pálcáját.
 Kakasi a normálisnak mondhatónál közelebb tartotta az magához, hogy tüzetesen megvizsgálhassa. Szemüvegét megemelte, amitől szemei feleakkorának tűntek.
 Vészjóslóan lassan engedte le a fadarabot, így már semmi nem volt a látótere akadályában Dorián irányába.
 - Meg sem érdemelné, hogy ilyet adjanak a kezébe - bukott ki belőle, s a fiú orrába tolta a pálcát, hogy megmutassa, miből jutott erre a következtetésre. Annak a hegye szánalomraméltóan elkopott, szárán pedig számtalan hajszálvékony repedés futott végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Most már jobban figyel arra, miket beszél. Ez okos döntés volt. Lassan kimászott Dorián arcából, a pálcát pedig az üveggel ellentétben olyan óvatosan nyújtotta át neki, mintha a legértékesebb dolog volna a világon.
 - Nem csak a saját, de a többiek testi épségét is veszélyezteti vele, ha addig használni merészeli - mutatott körbe a jelenlévőkön, aztán hevesen legyezni kezdett, hogy kéri vissza a sétabot fejét. - Ezt egy sajnálatos balesetként vagyok kénytelen elkönyvelni, de jegyezze meg, hogy nagyban tett azért, hogy így legyen.
 Az ébenfa újra eredeti formájában virított a néni kezében. Tökéletesre polírozott felülete és hogy még ennyi év után sem hajlott meg a keze súlya alatt, arra engedett következtetni, hogy gondosan bánt vele a gazdája.
 - Személyesen kérdezem meg holnap Óvári professzort, hogy megjelent-e nála. Mehetnek - rándult feje, mintha eleve ő hivatta volna őket vizitre a szertárakba, és szemével elkezdte vizslatni az üresebb polcokat. Épp ez vert szöget a fejében, hogy ugyan...
 - Jankovits - fordult aztán újra a fiúhoz. - Mi a bánatos krupfülét kerestek maguk a szertárakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Farkasházy? - csücsörítette ajkát elmélázva, vajon igaz lehet-e a válasz. - Azt hittem az ilyen kényes anyagokat nem a szertárakba suvasztják, ahol jószerével bárki megtalálhatja. Mire van a bájital-labor?
 Csend állt be, csupán Dodi lapátfüle súrlódott az ajtófélfának, ahogy megpróbálta a fiatalok közt kipréselni magát és újra mozgásra bírni Kakasi bőröndjét. Az asszonyság nem eresztette el a tekintetével diákjait, pedig már nagyon látszott rajtuk, hogy kereket oldanának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Tudom én, hogy kedves, de ez nem volt válasz a kérdésemre - rázta a fejét értetlenül. Látszott zavarodott pillantásán, hogy abban a minutumban nem sikerült volna felsorolnia kollégái nevét, még akkor sem, ha veritaszérumot itattak volna vele. Mi tagadás, hetven év már nem kegyelmezett a néni memóriájának.
 Dodi akkorát nyekkent a földön, mikor megbotlott rongyos ruhájában, hogy Kakasi szánakozva nézett rá és saját kezébe vette a dolgokat. Magához bűvölte a bőröndöt, ami ijesztően közel repült el a fiatalok feje mellett.
 - Adják át üdvözletemet Farkasházy professzornak - dünnyögte végül, ahogy próbált a polcok között lavírozni rakományával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szó nélkül hagyta a férfi elmélkedését, amíg az igazgatói felé haladtak. Abban reménykedett, hogy a fiatalok kedélyes zsibongását fogja egész este hallgatni, erre Rudolf szavai elegyednek sétabotja kopogásának visszhangjával a kihalt folyosón.
 Az irodába érkezvén könyörtelenül csapta be maga után az ajtót és az asztalhoz lépve kezeit támasztotta le a szőlőfapálca előtt, csendben méregetve azt pár pillanatig.
 - Az a különbség, hogy azok odalent gyerekek, maga pedig elméletileg egy felnőtt ember - sziszegte ingerülten. Lecsavarta a bot végéről az ébenfa pálcát, puszta formalitásból motyogta el a varázsigét.
 - Priori Incantatem.
 Különböző színű fényvillanások és ködös sziluettek mutatták Rudolf utolsó varázslatainak listáját. Az asszonyság ajkai csalódottan préselődtek össze, egy suhintással hessegette el a felsejlő képeket. Eleget látott.
 - Semmit nem tudnék kezdeni a bűnbánatával. Ésszerűségre lett volna szükségem, ha már a gyerekek hiányát szenvedik ennek a tulajdonságnak. Mégis mit képzelt magáról? Pont maga! A legkorrektebb kollégáim egyikének tartottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hirtelen csapott az asztalra a kérdés halltán. Csoda, hogy a súlyos gyűrűrengeteg nem vájt mélyedést a lakkozott fába a mozdulattól.
 - PERSZE HOGY NINCS RENDBEN! - kelt ki magából rekedtes hangon. - Higgye el, bennem nagyobb szégyenérzet kering, mint valamennyiükben együttvéve! Mit mondjak a Minisztériumnak, ha ez a fülükbe jut?!
 Megkerülte a férfit és illedelmesen hallgatta tovább a replikát, mert érezte magán is, hogy már az etikátlanság határát súrolja a saját viselkedése.
 - Maga a helyes magatartásával lett példamutató ebben az iskolában, nem ezzel a bohóckodásával - fordult aztán vissza. - Ezt próbálom a fejébe verni. A diákoknak példamutatásra van szüksége, nem ilyesfajta retorziókra. Nevetséges helyzetbe hozott azzal, hogy az egyik legjobb tanerőn kell most demonstrálnom a következményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Vastagkeretű okkuláréja mögött a szigorú arc ellenére szomorúság csillant, mikor felsorolták neki milyen tudással gazdagította Rudolf a varázsvilágot. Ezért volt ennyire zaklatott. Ilyen tanerőt kiereszteni a keze közül vétek lenne.
 - Nagyon sajnálom - nyekeregte halkan. Most sokkal inkább hasonlított egy vénséges öregasszonyra, mint pár perccel azelőtt. - Értékelem a kiállását, és látom, milyen szándék vezérelte, de nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ez szükséges önfeláldozás volt.
 Az ébenfa pálca szerény kört írt le a levegőben, ami mozgásra bírt egy üres papírlapot és egy tollat.
 - Ezennel indítványozom Farkasházy Rudolf, tantestületi tag felfüggesztését, oktatói tevékenységének beszüntetését az intézményben, valamint megfosztom az Eridon házvezetői rangjától. Határozatlan időre.
 A toll hevesen szántani kezdte a papírost, a végére pedig egy hivatalos szöveg szegeződött az asztallapra. Az íróeszköz felette lebegett, arra várva, hogy mindketten megpecsételjék nevükkel a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Mosolya alábbhagyott, ahogy a férfiból tovább ömlött a szó. Gondolatait mélyen magábafojtotta, de látszott, hogy valami kikívánkozna belőle, csupán az illem most sem engedte neki, hogy kinyissa a száját. Bal kezének ujjai feszülten tartották az ébenfa pálcát. Mikor észbekapott, szabaddá tette azt és odakanyarította saját nevét is a papírra. Inkább más gondolatainak próbált hangot adni, bár azt sem volt kellemes kimondani.
 - Közel annyi időt szántam erre a hivatásra az életemből, mint amennyit maga ezen a világon töltött. Jogom van szomorúnak lennem. Rengeteg fiatalt fosztottam meg egy kivételes tanártól. - A sétabotot újra egybecsavarta, majd kimerültem támaszkodott rá.
 - Menjen haza most, Rudolf.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Kissé ziláltnak tűnt az asszonyság ábrázata, talán még akkor sem sietett ennyire, amikor próbálta utolérni a Hollósi kölyköt az évnyitó estéjén.
 - Merlinre - torpant meg a kapu előtt, hogy kifújja magát. Sallow és Saint-Venant miatt rendesen beletenyerelt az időbeosztásába, minden igyekezete arra öszpontosult, hogy az ebből adódó szétszórtságot elrejtse. Rettenetes ereménnyel.
 - Nádor - dőlt hátra, amint levegőt kapott, sétabotját pedig maga elé támasztotta. Némi méltóság még így is sugárzott belőle, bár közel sem a megszokott mértékben. Pazar első benyomás az inspektoruk szemében. - Bocsásson meg. Kissé későn tájékoztattak az érkezéséről, és sajnos már a kor is elvett némi... lendületet tőlem - fejtette ki kifejezéstelen arccal. Már most szégyen égett benne, hogy a neveletlen diákjait is hozzáadhatta volna a késedelem okainak listájához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Pompás - bólintott nagyot és még egy utolsó szusszanással kifújta rendesen magát. A kaput egy pálcalendítéssel tárta ki, majd lépett Nádor mellé, hogy szemét gúvasztva a férfi szemszögéből vessen pillantást a birtok bejáratára. - Ismeretlen nekem a nosztalgia ezen formája, de persze megértem. - Felelte elgondolkodva. Ő sosem tapasztalta meg, milyen lehet iskolába járni, de néha még foglalkoztatta az ötlet, milyen lett volna részesülni a közoktatás kínjaiban és csodáiban egyaránt.
 - Köszönöm, kedves - vágta aztán rá gyorsan a hízelgésre, majd intett egyet, beljebb tessékelve a férfit. - Milyen útja volt idáig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tanárnő elégedetten ült le az asztalához, miután szélnek eresztette a hatodikosait. Nem egynek közülük meggyötört ábrázata jelezte, hogy a nonverbális varázslás nem fog a kedvenc témáik közé tartozni. De mit lehet tenni? Gyakorlás kérdése és pár hét után már nevetve fogják bűvölni maguk körül a mindenséget.
 - Saint-Venant - hajolt át a papírja felett, amin az aznapi tanmenet hurkolt gyöngybetűi sorakoztak. Jelentőségteljesen pislantott a fiatalemberre, majd magához intette, hogy ne kelljen a terem túlsó végébe kiabálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fáradt sóhajt hallatott. Ezek szerint ha nem szól, a gyereknek eszébe nem jutna, amit még tegnap vágott a fejéhez. A sétapálca, amit addig az asztalnak támasztott, most a magasba lendült, melynek nyomán egy szék lebegett a katedrára és Kakasival szemben állapodott meg.
 - Üljön le. - Utasította a levitást, majd még pár megjegyzést firkantott csendben a papírjára, aztán hátradőlt a székében. - Szeretném tudni, mi a helyzet magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezét felemelte és úgy legyezett maga előtt, mintha el akarná hessegetni a levegőből a fiú hízelgését.
 - Az az eset Sallow kisasszonnyal. Remélem volt ideje gondolkodnia azon, mit művelt. És még mielőtt megint gyerekes mutogatásba kezdene, leszögezném, hogy itt az most nem számít, mi volt a felelőssége a másik oldalnak.
 Pápaszemeivel végigmérte a levitást, úgy tűnt a gyengélkedőn sikerült maradéktalanul helyreállítaniuk az arcberendezését.
 - Hajlandó elmondani végre, miért csinálta? Igazából miért csinálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem vágott közbe, kíváncsi volt, mennyire oldódik magától a gyerek nyelve. Meglepődött azon, milyen gyorsan és mennyire könnyen, de arcizmai egyelőre nem tükrözték a csodálatot. Csak amikor a másik befejezte, akkor tolta Lafayette arcába az ébenpálca hegyét az asztal túloldaláról.
 - Nem ezt kérdeztem, fiam. Nem érdekel, hogy mi van a családjával. Két egyszerű kérdésem volt, amiben sem az anyját, sem a nagynénjét, sem pedig az apját nem jelöltem meg alanynak. Magával mi van és maga miért műveli azt, amit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hm - a tanárnőhöz képest szokatlan, grimaszos vigyor villant meg a vastag rúzsréteg alatt. Végre kezdenek eljutni oda ahova szeretett volna. Visszahúzta a sétapálcát, egyelőre most az asztalra fektette.
 - Talán valaki közvetlenül bízta meg ilyesmivel? Vagy puszta kötelességtudat? Szeretném megérteni. - Gyűrűkkel tarkított kezét a széke karfájára fektette, mozdulatai most nyugalmat sugároztak, sőt. Mintha már tudna valamit az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Badarság! - tört ki belőle megemelkedett hangon. - Maga szerint én itt lennék most, ha nagy önfeláldozásból a nyakamba vettem volna a családom minden nyűgét és arra pazaroltam volna a legértékesebb éveimet, hogy összeférceljem azt a reménytelenül rongyosra szaggatott idillt, ami a fejemben élt?
 Megintcsak elcsendesedett. Leginkább azért, hogy kifújja magát. Öreg volt már az ordibáláshoz is.
 - És ha ez így is volna. Úgy szándékozik megoldani a gondjait, hogy teszi az eszét az iskolában, hm? Rendet bont? Produkálja magát, provokálja a diáktársait?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Neeem. Maga nem az a fajta. - Most ráncos ujjaival célzott a fiúra. - Noha annak örülök, hogy értésére adtam, hogy ez nem járható út. De a probléma forrását ezzel még nem szüntetjük meg. Egy hónapot sem adnék magának, máris kezdődne előről az egész mizéria.
 Halkan nyögött egyet, de a mozdulat, amivel kikecmergett a székből, méltóságteljes volt. Felegyenesedvén a pálcájához nyúlt és finoman megkocogtatta vele Lafayette székének lábát is, hogy ő is felegyenesedjen.
 - Persze azt sem mondom, hogy egyről a kettőre meg lehetne oldani a gondját. Nézzen csak magára, pengeélen táncol a hangulata és ha nem lenne valamennyire tisztelettudó, képtelen volna elviselni, amikor egy öreg kakadu magyaráz magának. De talán tehetünk valamit annak érdekében, hogy az érzelmeit becsatornázzuk valami... konstruktívabb dologba. Vegye elő a pálcáját, kedves. - utóbbit már olyan hangon kérte, mintha megint csak órán volnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Újabb hümmögés és vigyor volt a válasz, ahogy az eszközt szemügyre vette.
 - Érdekes - emelkedett szemöldöke a magasba, de nem fejtette ki egyelőre, mire gondolt, csak járkálni kezdett a katedrán. Már jópár lépés távolságra volt a fiútól, mikor a sétabotnak támaszkodva újonnan megszólalt.
 - Mutassa azt a pajzsbűbájt. - Jelentőségteljesen meredt Lafayettre és türelmesen várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Röpke csalódottság ült vonásaira először, ahogy összepréselte ajkait, de hamar higgadtságot erőltetett magára. És annál kétszer olyan sebesen emelkedett meg az ébenfapálca, akárcsak egy kard éle, amivel lesújtani készül. Fehér villám szökkent ki a hegyéből, egyenesen a levitás irányába. A pajzs visszhangozva kebelezte be a varázslat erejét, de ennyinél még nem állt meg az asszonyság. Kettőt lépett előre és megismételte a mozdulatot. A pajzs már vibrálva, de újfent ellenállt.
 Aztán a Lafayette annyit vehetett észre, hogy a tanerő közvetlenül előtte állt, a sétabotot merőlegesen a pajzsnak tartva. Ajka nem mozdult, de szemeiben az elszántság már előjelét mutatta annak, hogy készül egy harmadik varázslat elsütésére is. Annak nyomán a fiú bűbájának termékén hajszálrepedések keletkeztek és a pajzs szertefoszlott.
 Kakasi nem kellett, hogy megszakítsa a szemkontaktust, pontosan tudta, mi történt az imént.
 - Mennyi időbe telt megtanulnia? - kérdezte szigorú arccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Őszinte leszek magával - bökte ki végül egy hosszú, csendes perc után. - És javítson ki ha tévedek, mert lehet meglepi, de hajlamos vagyok rá. Maga nem felelősséget vett a nyakába, hanem gátlásokat. Ez a bűbáj működőképes volt. De csak amíg a fenyegetése távolról érkezett. Nem ismeretlen... előttem sem ez a fajta hozzáállás - magyarázta vontatottan, mintha nehezére esett volna kimondania. - De abban a pillanatban, hogy az arcába toltam, maga összeroppant. Akárcsak a pajzsa. Saját maga mondta el nekem, hogy a káosz, amit maga körül teremt, az nem a tényleges gondja. Csak a felszín. Kézzel fogható, szemmel látható. Mert mindezeket maga külső szemlélőként éli át. - A pálca most a fiú mellkasára szegeződött, kontrasztot alkotva a következő szavaival. - Messziről.
 Szemei résnyire szűkültek, úgy vonta le a konklúziót. - Fél, hogy olyan lesz netán, mint az apja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mintha egész idáig feszült figyelem kísérte volna a mozdulatait, de ezen a ponton vállai megereszkedtek. A párbajnak vége lett és eredmény született. Csontos baljával Lafayette csuklója után nyúlt, hogy felemelhesse a pálcát tartó kezét.
 - Magát egy berkenyepálca választotta gazdájának. Kivételes fajta, a sötét mágia gondolata úgy pereg le róla, mint az esővíz. Olyan társat keresnek maguknak, akikben minden potenciál megvan arra, hogy a nehézségeiken úgy gázoljanak keresztül, mint veszett mantikór a gazoson. Ez a fa védelemre esküdött. És a feladatát be is kell, hogy végezze. Feltéve, ha hagyja neki. Ha igazán akarja. - Kérdőn pislogott a ki nem mondott kérdésre várva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Állhatatos - buggyant fel belőle egy kiadós, nyekergő kacagás. El is eresztette nyomban a levitást és hátradőlt, hogy magába szívja a derűt. Még mielőtt megint felvette volna a szigorú ábrázatát. - Nos, azt nagyon is remélem. Egyelőre elmehet. Jövő hétre kitalálok valamit magának, amin gyakorolhatja az... állhatatosságát - megint mosolyra késztette a szó és visszavánszorgott az asztalához, hogy felkészüljön a következő órájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mert az életem során elszenvedett kilenc vesztes párbajból a legelsőt ennek a nyomorult bűbájnak köszönhetem. Szilánkokká robbantották - nem nézett fel a papírjai közül, de úgy mesélte, mintha ez a kudarc nem lenne más, csak egy bosszantó, kellemetlen emlék. - Annyi idős voltam, mint most maga.
 Kezével hessegetett még egyet, mert nem akarta megvárni, hogy Saint-Venant tovább faggatózzon. Így is többet mesélt a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A levitás orra előtt egy pad röppent el, de olyan sebesen, hogyha még egy lépést tesz előre, simán magával sodorta volna. Nem az volt az egyetlen darab, ami elemelkedett a helyéről. Kakasi tanárnő pálcája nyomán az egész terem az átrendezés kellős közepén tartott. A padok a székekkel együtt szorosan a fal mellé rendeződtek, a helyiség közepén pedig egy katedra magasságával megegyező emelvény öltött formát.
 - Azt hiszem, megteszi - dőlt hátra elégedetten az asszonyság. - Feltételezem, Ráczhalmi professzor óráin már volt ideje ismerkedni a helyzettel. Jöjjön közelebb - intett sürgetően a kezével.
 - A gyakorlati precedensek nagy részével majd ő okítja magát az óráin, de mi most másra fogunk koncentrálni. Hogy érzi magát? - fogott bele határozottan. Arckifejezése egyelőre nem tükrözött mást, mint a szokásos, tanári hozzáállást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Érdekes - hümmögött úgy, mintha értené a hasonlatot. - Ha maga szerint van benne potenciál önnönmaga fejlődésére, szólok Helvey tanárúrnak is, hogy húzzon fel magának egy labirintust a réten, ha ez minden vágya.
 Vastagtalpú csizmájával az emelvény szélére lépett, úgy mustrálta a fiút.
 - Ugyanúgy. Mihez képest ugyanúgy... - dörmögte háklis öregasszony módjára. - Legutóbb kideítettük, hogy a viselkedése egyfajta védelmi mechanizmus. Nem kell részleteznünk, minek okán. Ám a pálcája természete ettől egészen eltérő. És ezzel együtt a maga mágiája is. - Itt biccentett egyet a fejével, hogy Lafayette elhelyezkedjen az emelvény túlsó végében. - Ez pedig zavart szülhet, mind fizikailag, mint mágikus szempontból. Ezért kell rávezetni azt a makacs fejét arra, hogy harmóniát alkosson a pálcájával. Hogy erősítsék egymást, hogy kiteljesedjenek. Ez a kapcsolat hosszú távon csak az előnyére válhat, hiszen maga megajándékozhatja a berkenyét azzal, hogy beteljesítse, ami elrendeltetett neki, cserébe pedig a maga gondolatai is tisztábbak lesznek. Célt adnak önnek. Védelmet. Szóljon, ha már nem tud követni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szánakozó pillantással ajándékozta meg a fiút vastagkeretű szemüvege mögül. - Csak jobban hangzott ezt a kifejezést alkalmazni, mint a böszmeséget, sajnálom kedvesem.
 Sétabotjával felsegítette magát az emelvényre, egy pillanatig esetlen toporgás lett úrrá rajta, mintha ismeretlen volna neki a helyzet. Aztán mint aki csak akkor venné észre, hogy más is van ott rajta kívül, hirtelen kapta fel a fejét.
 - Hogy volna kompatibilis, ha nem rendeltetésszerűen használja? Ha használja egyáltalán - itt feltartotta a kezét, mert arra számított, hogy félbe akarják szakítani. - Nem számít az, hogy olyan konfliktusból próbálja kihúzni magát vele, amit önnönmaga szított.
 Még állt ott egy darabig, majd koppantott a botjával.
 - Ha arra vár, hogy megöregedjek, tájékoztatnám, hogy elkésett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Maga tudtommal levitás, Morgána szerelmére - húzta ki magát zaklatottan. - Ne akkor játsza az ostobát, amikor végre meg van engedve, hogy kísérletezzen a pálcájával!
 Laza csuklómozdulattal forgatta meg az ébenfát és emelte az arca elé. Méltóságteljes meghajlás követte azt, de ahhoz már le kellett támasztania a pálcát, hogy fel is tudjon egyenesedni olyan mélyről. Orrára előbukott okkuláréját kezdte igazgatni, amivel csak annyit ért el, hogy egyik oldalról a másikra döntötte.