Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem terveztem, hogy ma éjszaka a Menedékbe leszek, de Rónaky olyan szinten dühített fel, hogy mikor hazaért, én egyből ideindultam. Talának ugyan mondtam, hogy idejövök, de Eriknek nem. Nem mintha kérdezte volna. Azt hiszem ez most vált igazán főnök és beosztott munkakapcsolattá, ami talán nem is baj. Legalább tisztában lehetek azzal, hogy merre az előre.
Nem egyedül vagyok, hiszen a mai nem az én műszakom, mégis én indulok el az ajtóhoz, melyen dörömbölnek. Nem erre keltem, már legalább két órája forgolódom és éppen a harmadik kávémat akartam magamba tolni, mikor ez az éktelen zaj megszólalt.
Sebes léptekkel érkezem a bejárathoz és pont ugyanazzal a lendülettel is nyitom ki az ajtót, mert nem szeretném, ha valaki felkelne. Aztán egy pillanatig csak nézem a fiatal lány, kezében a gyermekkel, majd gyorsan kapcsolok és kezemet nyújtva felé, már terelem is befelé.
– Gyere, hideg van kint, keressünk egy meleg helyet – becsukom az ajtót, majd a konyha felé vezetem, ahol kérdezés nélkül teszek fel vizet forrni.
– Hozzak ruhát vagy valami ételt? Neki nem kell valami? – nézek a babára. Nem kérdezek, mert nem tisztem azt tenni. Már megtanultam, hogyha itt megjelenik valaki az nem véletlen és amúgy sem szeretem felesleges körökkel húzni az időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– A férfi? – nézek kissé megilletődve rá. – Mármint Barnabás? – teszek fel egy újabb kérdést, amire végül is nélküle is tudom a választ. Teljesen logikus, hogy őt keresi, hiszen az egész hely az övé, így leginkább vele azonosítják, ami teljesen rendben is van. – Nincs, de ha szeretnéd, szólok neki és egyből jön – ebben biztos vagyok. Ő az a pasi, akit bármikor hívhatsz a nyűgöddel, biztos, hogy pillanatokon belül ott van, hogy segítsen neked.
Veszek le egy bögrét, amelybe teszek egy nyugtató tea keveréket, majd ráöntöm a vizet és a lány mellé, a babától távol helyezem le a pultra. – Tessék, ez biztos jól fog esni – nem maradok túlságosan közel, mert látom rajta, hogy fél és meg van ijedve. Eléggé zavarodott is a viselkedése, amihez biztos, hogy nem csak én kellek majd.
– Miért vennék el tőled? – kérdezek vissza meglepetten. Nem mondhatom neki azt, hogy nem, hiszen nem ismerem a helyzetet, nem tudom mi történt, hazudni pedig nem akarok. Segíteni vagyok itt, de azzal, ha túlságosan belemászok a magánszférájába csak rontok, így várok, míg ő jobban nyílik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszorul kissé a szívem, mikor meghallom a logikai menetét. Kétségkívül okos, tudja, hogy miképpen zajlanak ezek a dolgok, de bizony volt annyi benne, hogy idejött és kétlem, hogy ez véletlen lenne.
– Igen, a hivatalos az, hogy elveszik tőled. Árvaházba kerültök, elkezdik keresni a legközelebbi hozzátartozótokat, ha nem találnak, akkor bekerültök a rendszerbe. Ő, ha szerencsés, akkor, míg valaki örökbe nem fogadja, nevelőszülőket kap, akik odafigyelnek rá és gondoskodnak róla. Sajnos a hivatalos álláspont szerint, te, mivel kiskorú vagy, nem nevelheted – próbálok számára érthetően fogalmazni. Nem akarom őt megijeszteni, csupán szeretném, ha tisztában lenne azzal, hogy elméletileg miképpen zajlanak a dolgok.
– Rendben, szólok neki – itt hagyom őket arra a pár percre, míg felhívom Barnabást és kérem, hogy sürgősen jöjjön, mert egy lány csak és kizárólag őt akarja. Én pedig nem az vagyok, aki akaratosan erőltetni fogja magát valakire, aki láthatóan így is meg van rémülve.
Nem telik bele öt percbe sem, Barnabás már meg is érkezik és apró köhintéssel jelzi nekem, hogy itt van. – Szia, ne haragudj, ha felébresztettelek, de csak Téged akar. Van vele egy kisbaba is. Csináltam neki nyugtató teát, talán az picit rendezi a gondolatait, de láthatóan rémült és nem igazán van képben azzal, hogy hol van. Sáros, koszos és nagyon fáradt, szerintem messziről jött és van egy olyan érzésem, hogy gyalog, mert bicegett is – bár kérdezni nem kérdeztem, de sok mindent megfigyeltem a lányon és ezt mind igyekszem átadni Barnabásnak, mielőtt bemegy. Én nem követem őt, hiszen tudtomra adták, hogy nem rám kíváncsiak, így innentől csak a távolból figyelem mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ég az arcom, sőt úgy érzem, hogy a lábujjaim is. Alapesetben meg sem lepődnék azon, hogy ennyire béna vagyok, de a csaj úgy néz rám, mintha a pokolba akarna küldeni. Én még egyszer elnézést kérek és lépek is odább, amikor az ismeretlen odalép és megszólal.
– Nem, én nem, nem kell, köszönöm, tényleg, nem.. – de látom, hogy esélyem nem sok van, így hát elfogadom a meghívást. Nem szeretem, ha segíteni akarnak nekem, főleg azt nem, ha férfiak. Eriktől is totál a falra tudok mászni, mikor mindent meg akar oldani helyettem, ám nem tudok vitába szállni azon állításával, hogy mindenkinek szüksége van üzemanyagra.
– Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna – lépek odébb a standtól, immár a kávéval a kezemben. – Eléggé keveset alszom mostanában és egyik helyről rohanok a másikra, úgy látszik, hogy rossz táskát kaptam fel – szabadkozom úgy, mintha bárki is kérdezte volna. – Szia, Hannaróza – nyújtom jobbomat felé, mit sem törődve az illemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zámbori Ezra
Bonniet és Barnabást igyekszem kihagyni ebből

Csak külső szemlélőként vagyok jelen, mert úgy látom, hogy Barnabás jól kezeli a helyzetet. Mikor felém fordulnak, akkor egy bátortalan mosollyal az arcomon intek a lány felé, de látom, hogy felém egyáltalán nincs bizalma. Meg is értem, hiszen én se feltétlen bíznék idegenekben.
Barnabás testbeszédes és hangja még innen a távolból is kellemes, szívet melengető, érezhető rajta, hogy ő tényleg segíteni és törődni kíván azzal, aki ide betér.
Apropó, betérők. Látom, hogy az ajtó lassan nyílik, én pedig egyből megindulok felé, hogy az érkező elébe lépjek. – Mégis mit képzel, mit csinál? – vonom fel a szemöldökömet és karjaimat keresztezem magam előtt. – Nem tanították meg arra, hogy nem illik belépni oda, ahova nem kap invitálást? –magam sem tudom, hogy honnan és miért jön ez elő belőlem, de valamiért úgy érzem, hogy az érkezővel szemben erőteljesebben kell kiállnom, nem lehetek az elnyomott nő. – Hajléktalanokat nem fogadunk be, menjen innen! - tessékelem is kifelé, nem is figyelve arra, ha mond valamit. Most ebben a pillanatban nem kell ide idegen, főleg nem egy hívatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

– Ez jól hangzik. Szoktam másoknak adni ilyen kis apróságokat, de akkor most a kávét is felírom magamnak – én olyan vagyok, aki minden apróságban keresi a jót és igyekszem a gyerekeknek is ezt tanítani, átadni. Egyszer megkérdezte tőlem egy barátom, hogy minden pedagógus ilyen-e, mint én. Jót nevettem ezen, mert szerintem én nem a végzettségem miatt vagyok ilyen, hanem mert így neveltek.
– Hát, szerintem energiát mondjuk pont nem nagyon ad, ha őszinte akarok lenni – nevetem el magamat halkan, majd megkóstolom a kikért italt. - Lássuk, van egy elképesztően idióta főnököm, neki az unokahúgáért megyek, aki amúgy totális ellentéte a férfinak, csak siket és néha nehezen értjük meg egymást, ha éppen nincsen lap a közelben – még tanulom a dolgot, de ezerrel igyekszem, hogy teljesen megértsük egymást Atalával. – Olyan este hétig náluk vagyok, aztán indulok haza Pécsre a csoda Corsámmal, három és fél, négy óra az út, szóval azt hiszem, hogy arra gyűjtöm az erőt azzal, hogy minél több koffeint tolok magamba óránként - igen, ez a rendszerem, bár nem annyira hatásos, mert szerintem már kezdek immunis lenni a dologra. Át kéne térnem a teára, állítólag vannak sokkal, de sokkal jobbak, mint a kávé.
– És neked mihez kell? – kérdezek vissza kedvesen, s ha nem bánja lépek párat, jelezve, hogy sétálhatnánk is, mert nincs kedvem a tett helyszínén tipródni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Azt hiszem így még soha senki nem nevezett, ezért kissé zavartan nevetem el magamat, mielőtt válaszolnék. – Nem, mármint. Nem, tényleg nem – egy pillanatra át kell ezt gondolnom, de Atala nem bébi, sőt, lassan megy a Tanodába, szóval neki biztosan nem a bébiszittere vagyok. – Nevezzük nevelőnőnek vagy nem is tudom. Ő már nem bébi, szerintem meg is lenne egymaga, ha nem olyan lenne a sorsa, amilyen – igen, szerintem Tala simán képes lenne arra, hogy már egyedül legyen otthon abban a pár órában, míg Erik hazaér, de teljesen érhető az, hogy a férfi akar valakit, aki mindig ott van és állandó. – Van pedagógiai végzettségem és most a szociális munkás szakon is vagyok. Gyakorlatilag világéletemben segítettem gyerekeknek tanulni, készülni, szóval most is ezt csinálom – ha már varázsolni nem tudok, a tudásomat igyekszem átadni. De tanteremben nem tudnám magamat elképzelni, sokkal többre tartom az egyéni foglalkozást.
– Azt hiszem, munkájából és az eddigi életéből adódóan, megszokta, hogy mindent és mindenkit egy csettintéssel irányíthat. De én ezt nem vagyok képes eltűrni, így elég sokat ütköznek a nézeteink – így lehet a legjobban kifejezni azt, hogy miért tartom idiótának őt.   – Azért mi nők se panaszkodhatunk, maradjunk ennyiben – mert azon felül, hogy Erik hogyan viselkedik, én is megérdemelném néha, hogy valaki tükröt tartson elém. Én pedig azt gondolom, hogy szörnyülködve nézném, amit éppen levágok. De mint tudjuk, férfiak a nők nélkül nem képesek élni, ahogy ez fordítva is igaz.
– Igen, tudom. Annyira tudom ám, hogy az sokkal jobb lenne, szoktam is készíteni teákat, de sajnos manapság a legtöbb helyen már nem a teafüveket használják az elkészítésükre, szóval ott lennék a rohanásaim közepette, ahol a part szakad –mondjuk ez nem igazán logikus jelen helyzetben, mert simán sétálgathatnék az otthon elkészült teácskámmal, de kávéra vágytam, fagyival, s lám neki köszönhetően eme vágyam teljesült is. – Az autómban van ilyen, bedugós vízforraló is. Mondjuk használni eddig csak egyszer használtam, mert utána két napig nem tért magához szegény kocsi – nevetek fel halkan. Ott abban a helyzetben sírni tudtam volna, de legalább megtanultam, hogy többet ne használjam a forralót.  Jó tapasztalatszerzés volt.
- Na hát, ez nagyon jól hangzik, remélem szerencsével jársz – mindig elgondolkozom azon, hogy bezzeg az én időmben miért az idősebb generáció vagy éppen a nők voltak többségben, mint oktatók. Mondjuk, én tanulni jártam oda, de az tuti, hogy a mai fiatalok között bőven akad, aki inkább csak szemet legeltetni megy órára. – Nem akarlak ám feltartani, nehogy úgy kezd az egész Tanodás karriered, hogy elkésel, miattam..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Belőlem ösztönösen jött ez a dolog. Mindig is tanultam, azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaimat és így, mikor láttam, hogy valakinek nem megy valami, tudásommal segítettem. Az évek ahogy teltek, pénzt is kerestem vele. Tök jó másodlagos bevétel lett ez így.
- Az, de már megegyeztünk, hogy mindketten engedünk kicsit a dolgainkból és így talán sikerül normálisan együttműködni - nem, igazából nem hiszek én ennek, de legalább megpróbáljuk Atala érdekében, hiszen neki van szüksége rám, meg a rendszerre. Erik csak másodlagos. -Hmm, túl sokat és túl harsányan beszélek, beleütöm az orrom abba, ami nem az én dolgom, mindent meg akarok oldani, javítani és még sorolhatnám. Azt hiszem az összes nő, összes legrosszabb tulajdonságát hordozom - mégis elviselnek az emberek, mondjuk nem hosszabb távon és én ezt teljesen meg is értem.
- Hát tudod, én képtelen vagyok a varázslásra, így mindent a legemberibb módon kell megoldanom. Mivel szeretek utazni, ezért valamelyik ünnepre kaptam egy ilyen autós vízforralót, hogy tudjak levest, kávét, teát csinálni magamnak, anélkül, hogy vennem kéne. De a kocsi nem bírta, túl öreg a kicsike - ezt a mondatot csak halkan teszem hozzá, mert az a dög autó tuti, hogy ezt hallja és este nem lesz hajlandó elindulni, én meg majd nézhetem Rónaky önelégült fejét, miközben azt mondogatja, hogy ez egy tragacs.
- Teljesen új számodra az egész hely? - tekintek rá érdeklődve. Mondjuk én is körbejártam és újra felfedeztem a várost, mikor visszatértem, mert sok minden változott. - Hol élsz egyébként? Nagy változás lenne ideköltözni? - nem szeretnék tolakodni, de én pont azelőtt állok, hogy eldöntsem otthagyjam-e Pécsett, azért, hogy közelebb legyek Atalához és könnyebb legyen az egész munka. Jó lenne hallani valaki más gondolatát is egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem, én ilyesmire nem lennék képes. Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy lenne valaki a világon, akibe ennyire belebolondulok, hogy ilyeneket műveljek. De biztos velem és a nemlétező szerelmi életemmel van a gond.
– Igazából nem tudom, hogy milyen úgy, ha van erőd, szóval nekem ez nem nehéz, hanem megszokott - mosolyodom el szerényen. Én szeretek egyszerűen élni, nyilván könnyebb lenne minden, ha tudnék varázsolni, de ebben nevelkedtem és így tökéletesen jól vagyok.
- Áhh Felagund, szerintem még évtizedeken keresztül fognak rémtörténeteket mesélni róla, hogy tutira beszarassák az elsősöket – nevetem el magamat, majd kortyolok egyet a kávéból és a műanyag kanálkával kisebb fagyi darabot lapátolok be a számba. – Sosem értettem azokat a tanárokat, akik a frusztrációikat a diákokon töltik ki és arra élvezkednek otthon, hogy aznap mennyi szerencsétlent szívattak meg – mindig is utáltam az ilyeneket és nem is igazán értem, hogy minek mennek azok pedagógusnak, akik ilyen hajlamokkal vannak megáldva. Kell a szigorúság tudom én is, na de azért vannak határok, amit sem a diáknak, sem pedig tanárnak nem kellene átlépnie.
– Esztergomban egyszer voltam, de nagyon szép hely, tetszett – hihetetlen, hogy mostanában mennyi emberbe futok bele, akinek a családi élete tele van nehézségekkel. Ez vajon azért van, mert a sajátom sincsen rendben? Nézem Leandert és látom rajta, hogy komorabb, de mégsem olyannak tűnő, aki most arra vágyik, hogy vigasztalják. Hála az égnek, mert én aztán nem tudok az ilyen helyzetekkel, mit kezdeni. Erik történeténél is pánikrohamot kaptam.
– Engem tizenkét évesen fogott a két ember, aki miatt a világon vagyok, elvittek egy nagy családi összejövetelre, kiállítottak a kör közepére és közölték mindenkivel, hogy mennyire szánalmas vagyok, nem érek semmit, soha nem lesz belőlem semmi és nem vagyok többé a gyerekük. Mindenki csak nézett, senki, de komolyan senki nem volt, aki kiállt volna értem, csak azért, mert nem tudok varázsolni – nem tudom őket szüleimnek, rokonaimnak nevezni, mert számomra nem azok, de ezt szerencsére még senkinek sem kellett magyaráznom. Igen, sajnálat helyett inkább előrukkoltam az én szar történetemmel, micsoda önző dög vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- KETTES!? KETTES!? - lecsapom a táskámat az asztalra, nem törődve azzal, hogy itt éppen a csend és a nyugalom az úr. - Te Annie, ide most tényleg kettes van írva? - dugom az orra alá a kijelzőt, de olyan gyorsan húzom vissza, hogy ha akarná se látná a számot. - Hát ezt nem hiszem el, soha nem kaptam ilyet, most ez komolyan létező jegy? - eszem megáll, hogy a fenébe sikerült ennyire rossz vizsgát írnom? Hihetetlen komolyan mondom. - Ja amúgy szia, van valami fontos infó így estére? - mert, inkább idejöttem, minthogy otthon legyek, vagy Bogolyfalván. Látszólag amúgy figyelek arra, ha mond valamit, de igazándiból, nem tudom levenni a szememet arról a nyamvadék kettestől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te most szórakozol velem? - nézek rá, szinte szikrákat szóró szemekkel. - Rónaky is pont ezzel a faszsággal jött, aztán nesze itt is van - dobom a telefont az asztal közepére. - Soha nem voltak ennyire szar jegyeim, erre tessék. Barnabás elküld egy címre és bumm, anyád - engedek inkább a forralóba vizet, mert úgy érzem, hogy szükségem lesz némi nyugtató teára.
- Meg tudnám fojtani egy kanál vízben, annyira az idegeimre megy - kezeimmel fojtogató mozdulatokat is mutogatok, hogy szemléltessem mennyire komolyan gondolom a dolgot. - U T Á L O M - jól kihangsúlyozva ejtem ki a betűket a számon, hogy nyomatékosítsam a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Barnabás elküldött Nekeresdre, hogy adományt kell összeszedni ide, meg az előkészítőbe. Hát Rónakyhoz kellett menni, aztán így ismertem meg, most meg az unokahúgának a nevelője, segítője nem is tudom mije vagyok. Rónaky meg folyamat felkúrja az agyamat és nem tudok semmi másra odakoncentrálni, mert mindig, de tényleg mindig feszült vagyok, vagy fáradt, de olyan fáradt, hogy azt se tudom milyen nap van - hadarom az összes szót, mert annyira fel vagyok paprikázva, hogy azt nem lehet szépen kifejezni. - Az egész a férjed hibája. Küldött volna téged, vagy a húgát - nevetem el magamat, mert eszembe jut az, hogy Erik szerint nem volt véletlen, hogy Barnabás pont engem választott. Hát szerintem se. Kavarni akarta a szart. - Nem, ez lett a végleges jegyem és ezért valamelyik férfit megfojtom - gondolom ő majd védi Barnabást, pedig megérdemelné a halált, kis szarkeverő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kedves, aha az - sóhajtok egyet, s közben szerzek egy bögrét, amibe szórok füvet. - Azért kedves veletek, mert nem találkoztok vele minden nap és nem akar célt érni nálatok, de amúúúgy egy igazi pöcs - jó, ez nem igaz. Erik tényleg kedves, olyan dolgokat lép meg, amiket az ember soha nem nézne ki belőle. Ha Taláról beszél csillognak a szemei, ha gyökér vagyok, egyből ugrik segíteni. Ritka jó nevelés és kedvesség lakozik benne, csak ne bosszantana ennyire mindig.
- Akkor nincs mese, Eriket kell kinyírni - ennyi. Amúgy is ő minden problémám forrása, Barnabás már aligha jelent gondot.
- Na mindegy, mit kell tudnom éjszakára? - hátha ez eltereli a gondolataimat és kevésbé leszek feszült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát nézzük. Szó nélkül, az egyik nagy embere betett egy kocsiba és elutaztatott a munkahely érte, bocsánatot se kért érte, sőt mivel nem úgy ugráltam, ahogy ő gondolta, végül otthagyott az utcán - jó, hisztis liba voltam, de a tényen nem változtat. Nem kért bocsánatot akkor azért, mert bábként kezelt.
- Tegnap meg.. Míg aludtam, betört a házamba és összejárta, tapogatta, elhozta a cuccaimat. Nem azért, de én kényes vagyok ezen a téren. Az engedélyem nélkül ne túrják fel a lakásomat - tudom, csak jót akart és igazán szívet dobogtató gesztus, mégis zavar a tudat, hogy ott volt nélkülem.
- Remek, éljenek a nagyok - még jó, hogy vannak és hasznosak. Megkönnyítik néha az estéket.
- Hmm, mondjuk, ha maradtok, én nem is kellek nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jaj Annie, neked durvább a fantáziád, mint nekem - nevetem el magamat halkan. - Erik tök ártalmatlan ilyen szempontból, ebben biztos vagyok. Igazából csak jót akart nekem - ez is az egyik oka annak, hogy nem emeltem fel a hangom mikor megláttam a cuccaimat. - De ő valahogy furán működik. Szerintem nagyon nem tudja hogyan kedveskedjen, így amit kitalál azt meggondolatlanul meg is csinálja - valahogy így látom őt jelenleg, aztán lehet, hogy tévedek.
Az Esztella nevet meghallva, érzem, hogy megint hatalmába kerít valami, ami nem a boldogság. - Na ja, alig várta, hogy elkotródjak és mehessen ahhoz a nőhöz - zárom le röviden és tömören, mert nem kívánok erről beszélni. Jobb, ha nem tudom ki az, hogy néz ki, mit csinál, mert csak rosszabbul leszek a dologtól.
- Akartam kérdezni Barnitól, hogy a pizzázó feletti lakást, nem adná - e ki nekem, de azt hiszem, hogy elnapolom ezt a dolgot, mert Rónaky nem ér ennyit - az asztalhoz lépek, hogy elküldjem annak a majomnak a vizsgajegyet, legyen tudomása arról, hogy miért nem fogok beszélni vele napokig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Helyeslően bólogatok. Szerintem a furán működik nem is a legmegfelelőbb jelző. Ennél csak csúnyább szavakkal tudnám illetni. - Na mindegy, nem tudok mit kezdeni vele, de Tala miatt egyszerűen képtelen vagyok szabadulni onnan -igen, ezt szajkózom magamnak, hogy csak és kizárólag Atala miatt vagyok még ott. Hát mondtam én tegnap előtt is, hogy keressünk inkább mást, mert Erikkel nem tudunk együttműködni.
- Nem nő? - nézek értetlenkedve Anniere, mert ha nem nő, akkor úristen mi lehet? Nem, én ezt nem nagyon szeretném tudni, mert amíg legalább úgy gondoltam, hogy nő, addig teljesen érthető volt a csillogás a szemében. De ha tárgy, állat vagy ki tudja mi.. hát inkább nem szeretném elképzelni.
- Várj, ne. Nem szeretném tu.. Óóó, mi? - zavartan pislogok a barnára. - Zorka Barninak a húga, tehát Esztella Erik húga? - nem, az nem lehet. Biztos én nem tudom az igazi viszonyokat Barni és Zorka között és Annie most fogja bevallani, hogy már bigámisták és Zorka amúgy Barnabás első felesége. Igen, tuti, hogy most ez jön.
- Majd, majd megkérdezem, de most azt hiszem, jegelni kell a dolgot, mert semmit sem értek - ha a húga, akkor ezt miért nem mondta? Miért kellett csak női nevet mondani? Na és az a bárgyú vigyor az arcán.
- Te Annie. Miért szoktak az emberek csak és kizárólag nevet mondani az ellenkező neműnek, anélkül, hogy megmagyarázzák, hogy kicsoda? -nem várok rá tényleges választ, ez látszik arcomon és tekintetemet. - Beszarok, ez tesztelt. TESZTELNI AKART -csapok az asztalra miközben felugrok a székről. - Azt hiszem nem hat a tea - állapítom meg  nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok és pörgetem le a testbeszédet, a szavakat és mindent, ami kettőnk között történt, aztán elvörösödöm. -Te jó ég Annie - arcomat a kezeim közé temetem. - Mikor meghallottam az Esztella nevet, totál elérte a köd a fejemet. Tudod, hogy nézett? Olyan szeretetteljes lett a tekintete és én egyből azt gondoltam, hogy a nőjéhez megy. Annyira szégyellem magam - hát ebbe jól belenyúltam, de az átkozottja nem mondta, hanem biztos, hogy jót szórakozott magában.
- Tesztelni? Miért tesztelném? - nézek Anniere meglepetten. - Ez tök gyerekes és nem értem, hogy miért kellett neki ezt tennie - nem is biztos, hogy Rónaky ezt csinálta, ez csupán női saccolgatás.   - Pfú Annie, én ezt nagyon nem élem. Nekem olyan békés és nyugodt életem volt. Minden teljesen rendben, nem éreztem magamat úgy, mintha egy rakat szar lennék.. De most, jaj - mibe keveredtem, miért kellett nekem ez? Átkozott Barnabás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Biztos így megy, de szerintem sokkal idegölőbb az, ha úgy teszek, mintha nem érdekelne, nem? - nem értek én se ehhez, nem is szeretnék. Nem kenyerem a játszadozás, de ezek szerint Erik ellen fel kell vérteznem magamat.
- Nekem mondod? Teljesen meg van borulva az elmém - meg az egész életem, mindennapjaim, mindenem. Nem tudom mit csináljak, kerüljem vagy bosszantsam. Hihetetlen ez az egész.
- Nem rossz ez az ötlet, de inkább otthon leszek, hogy senki se legyen a környezetemben. Az lesz a legjobb -aztán kitalálok mindent. Legalábbis remélem, hogy mindent. Majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De hát nem értem. Minek tesztelget? Megmondta, hogy a barátja vagyok, utána meg közli, hogy megszokásból adott puszit, mert Talának is szokott. Ergo a szemében gyerek is vagyok, nem csak barát. Akkor meg mi a tökömnek tesztelget? - hihetetlen ez a fickó, de majd megbánja még az biztos. Muszáj felvérteznem magam ellene úgy tűnik, mert dörzsöltebb, mint gondoltam volna.
- Áhh, ha otthon vagyok, kizárt, hogy csak úgy besétál. Az elmúlt hetekben azért ennyire már meg kellett ismernie - gyakorlatilag kinyírnám érte, s mivel nem tudok varázsolni, mugli módszereket alkalmaznék, azok meg néha rosszabbak mindennél.
- Kedves tőled, de nem mennék hozzátok. Ezt magamnak kell megoldani és azt hiszem, hogy nem a menekülést választom - az lenne a legrosszabb. Erik aligha számít arra, hogy tudok az ő kis hülyeségéről, s én ezt akár még előnyömmé is kovácsolhatom.
- Na mindegy, nem is tartalak fel, szerintem, ha nem bánod, akkor én tényleg hazamegyek, mert ez a kettes, meg Rónaky ügyködése eléggé pofán vágott - még annál is jobban. Lehet nem is haza kellene mennem, hanem Erikhez. No, de ennyire bolond nem vagyok, még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én tényleg nem értem, minek adogatunk egymásnak puszikat. Hát ez teljesen nevetséges, még jó, hogy az meghiúsult, hogy együtt menjünk egy estélyre. Tuti katasztrófa kerekedett volna abból is. Mostanában mindenből az lesz, amiben ketten veszünk részt és ez eléggé megzavarta a nyugalmamat. Biztos kell ez nekem? Tényleg borítani akarom az egész életemet a Rónaky család miatt? Megéri?
Gondolataim sokaságából az ébreszt fel, hogy Annie megölel, én pedig mosolyogva ölelem őt vissza. - Köszönöm és ne haragudj, hogy ez kijött belőlem -szabadkozva állok fel, holmijaimat pedig lassan összeszedem. - Legközelebb arról beszélünk, hogy azok a gyűrűk hogyan kerültek az ujjadra, jó? - mert biztos vagyok benne, hogy ez a sztori is érdekes lehet.
Búcsúzóul intek még egyet Bánki kisasszonynak, aztán már indulok is az autóhoz, hiszen pont annyit kell visszafelé is vezetnem, mint amennyit idáig. Nem feltétlen érte meg ez a kiruccanás, az már biztos.

  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik
Pécsen, nálam

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon unom már ezt. Fárasztó az egész és nem is értem, hogy miért mentem bele. Épeszű ember nem autózik ennyit naponta, csak akkor, ha igazán megéri. De én mostanában mindennap úgy hagyom ott Bogolyfalvát, hogy csalódottságot vagy dühöt érzek. Így viszont nem tudok élni, nem tudok odakoncentrálni a dolgaimra, nem élvezem azt, amibe belekezdek. Nem vagyok egy feladós típus, de sajnos most be kell látnom, hogy ez a egész tönkretesz.
Fáradtan, gondolataimba elveszve indulok el a kocsitól a lépcsőház bejáratáig. Némi szerencsétlenkedés, halk szitkozódás után be is jutok. A postaládánál ismét ver a sors, mert minden a földre hullik. Reakcióm leginkább egy hisztis kislányéhoz hasonló, mintsem egy érett, felnőtt nőtől elvárható, hiszen toporzékolok egy sort és szidok mindent és mindenkit.
Ezzel a csodálatos hangulattal indulok fel és pillantom meg Eriket, amitől kissé lefagyok.
- Öhm, te mit csinálsz itt? - indulok meg lassan felfelé, mintha attól félnék, hogy valaki megtámad. - Jól vagy? Baj van? - nézek rá aggódva, mikor felérek vele egy szintre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

- Nézd Erik, majdnem négy órát vezettem, az éjszaka szerintem összesen, ha hármat aludtam, fáradt és életunt vagyok, tényleg muszáj most ezt? - nézek rá nagy szemekkel. - Értékelem, hogy az állapotod ellenére eljöttél és itt vagy, de őszintén mondom, hogy most arra vágyom a legjobban, hogy te végre ne legyél a fejemben vagy a közelemben, mert lassan tönkre megyek - sajnálom, ha szavaim kissé kemények, de ez csak a fáradtság miatt van. Nem akarom őt bántani, lehető legtávolabb áll tőlem ez. Nem tudom mi játszódik le bennem mostanában, de határozottan érzem, hogy hozzá van köze és nem tudok ezzel mit kezdeni. Szeretnék tisztán látni, de ha ő ott van, elég nehéz.
- Nem kell bocsánatot kérned, én semmiért sem haragszom, tudom, hogy a láz, a tea és a gyógyszer volt. Nincsen gond Erik, tényleg - bár ezt én magam sem hiszem el. Van gond, csak nem tudom, hogy mi, ezért jobb azt mondani, hogy nincs, hátha akkor igazzá válik.
- Ez. Ez gyönyörű, köszönöm - vörösen nyúlok a csokorért, s egyből beleszimatolok. Testem ölelést vagy puszit szeretne érte adni, de az agyam megállítja, így csak nézem ezt a csoda csokrot, majd Eriket.
- Gyere menjünk be, főzök egy kávét és elmondhatod, amit szeretnél. Én pedig megígérem, hogy nem vágok közbe - ha odébb lép, kinyitom az ajtót, mert nem szeretnék a szomszédok előtt tovább drámázni és remélem, hogy Rónaky is osztja ezt a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Mikor puszit ad az arcomra, lehunyom a szemeimet és mélyen szívom magamba az illatát. Aztán minden figyelmem a szavaié. Amit mond az egyáltalán nem hangzik rosszul, viszont azt is érzem, hogy most, hogy itt van, nem akarom hogy elmenjen.
– Oké - sóhajtom halkan, már a kinyitott ajtóban állva.
– Akkor, csak gyere be és ne beszéljünk. Én iszonyat éhes vagyok, segítesz nekem főzni? - nézek rá nagyra nyílt, kérlelő szemekkel. Ő sem szokott ereszteni engem csak úgy és én sem akarom most őt, mert ki tudja, hogy mi lesz ezután.