Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Két nappal ezelőtt elhatároztam valamit, ami senkinek sem tetszik, de rá kellett ébrednem arra, hogy már én vagyok ennek a családnak a feje, én felelek értük, így nem érdekelnek sem a megjegyzéseik, sem a gondolataik az életemmel kapcsolatban. A döntéseim az enyémek, és csak az enyémet. Vagyis azzal, hogy nem táncolok vissza az elhatározásomtól, mely szerint nem nősülök, valószínűleg számos, a falakon belüli összesúgásnak adtam okot. Anyám szerint Zille megfontolná, ha újra megkérném, de ettől az opciótól teljes mértékben elzárkóztam. Helyette inkább arra fordítottam minden figyelmemet, hogy az anyagi javaik rendben legyenek.
Átnéztem minden kintlevőségünket, csináltam pár befektetést, és jelen pillanatban az olyan régóta ígért kertszakaszt ásom fel, muglimód. Pálcával csak pár pillanat lenne, de most nem akarok gondolkozni, ezért is jó ez a módszer, meg az, hogy közben a fülembe dugott kis füleseimen szólnak a kedvenc zenéim. Terápia mind a kettő, és ez kell most nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja elkerülni a figyelmemet a mozgás, ami a környezetemben van, csak éppen, nem érdekel. A család fele van itthon, szóval bárki lehet, a lányokat is láttam reggel, és amikor kérdeztem, hogy van-e valami tervük mára, akkor nemmel feleltek. Szóval tényleg bárki. Ami azért feltűnő, hogy barna hajunk van, az meg, aki megállt itt, szőke. Istenem Zille az, de már mondtam, hogy nem akarom megfontolni őt, mint lehetőséget, sőt, semmit sem szeretnék senkitől, csak azt, hogy mindenki hagyjon békén.
Azért a szemem sarkából fellesek rá, hogy legalább a tekintetét lássam, mert mostanában szerintem neki sincs a lélekállapota a helyzet magaslatán, és döbbenten tapasztalom, hogy nem Zille az. Akkor napszúrást kaptam, remek. Hát akkor vissza az ásához, aztán vagy eltűnik, vagy nem. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megőrülök. Semmi vész, Misi elég talpraesett, majd folytatja amit elkezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hé!
A váratlan támadás miatt megakadok a mozdulatban, lábam lecsúszik az ásóról, és úgy nézek rá, mint aki szellemet lát. Hát, ezek szerint nem azt látok. Nocsak, ez érdekes. Azt mondta, hagyjam békén, erre ő jön el hozzám. Itt van, tényleg itt van, és rám néz. De nem emlékszik, hiszen akkor nem magázna.
- Ne haragudjon meg rám, én teljes mértékben egyetértek minden olyan kampánnyal, amit a nők elleni erőszak miatt csinálnak, de amióta magát ismerem, a férfiak elleni erőszak kampányokon elmélkedek. Szükségszerűek.
Jegyzem meg duzzogva, mert valljuk be, amit ő csinál velem szembe, az már felér ezzel. Hiszen elérte, hogy belészeressek, és bassza meg, nem emlékszik rá, ránk. Hát ki tesz ilyet?
- Mi járatban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, csak nem gondoltam, hogy valóban itt van. A hőgutának tudtam be.
Mert, hogy az biztos, hogy minimum napszúrást már kaptam, szóval simán lehet, hogy a nő valóban csak egy lázálom. Előfordult már ez máskor is a világtörténelemben.
- Egészen. A karma, éppen előtte húztam be egyet az öcsémnek, úgy tűnik, magától jött a visszavágó. Most pedig a földnek okozok fájdalmat, ki tudja, lehet, hogy beszakad alattam.
Komolyan vannak pillanatok, amikor azt kívánom, hogy nyeljen el a föld, tényleg gyorsabban véget érhetne ez az egész őrület, amibe csöppentem. Hol is van az én nyugodt kis zsibongó családot irányító életem? Nem, én boldog voltam, nem kértem komoly változást.
- Meg kíván ölni? Ez kedves öntől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meglepődne, ha azt mondanám, hogy igen?
Kérdésre kérdéssel? Nem éppen udvarias, de egyelőre nem tudok mást mondani. Persze, hogy az vagyok, hát már hogyan ne lennék az, amikor komolyan, az egész elmúlt időszak olyan, mint egy kibaszottul irritáló pocsék vicc. Hát de tényleg, az Isten szerelmére, hogyan ne legyek frusztrált? Egyszerre fojtanám meg és csókolnám halálra ezt a nőt. Ez nem normális, mintha az agyam felrobbant volna, és ahelyett, hogy belehaltam volna, mint más, rendes ember, én még tovább pörgök és szenvedek. Nincs igazság a földön.
- Csak, ha maga is iszik belőle. Sőt, ha maga iszik előbb belőle.
Nem azt mondom, hogy nem bízok benne, csak éppenséggel kinézek belőle mindent. Ami nem szép, de igaz.
- Az öcsém csak…
~ Olyan, mint én voltam, mielőtt minden felelősséget magamra vállaltam. ~
- …eleven kölyök. De nem rosszak a szándékai, sőt, mostanában eléggé sok mindennel meglep. Tudja, mindig is ő volt a kedvencem, nagyon hasonlítottunk régen, és szeretem benne látni magam. Jó srác.
Nosztalgikusan elmosolyodom, miközben újra lenyomom az ásót, hogy még egy sort haladjak.
- Szóval, iszik velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Esetleg fél valamitől?
Mind a ketten tudjuk, hogy mi lenne abból, ha együtt innánk. Én újra megkörnyékezném, benne pedig nem lenne annyi ellenállás, mint amennyi eddig volt, és nyernék, ő pedig gyűlölné, ahogy azt is gyűlöli, hogy faképnél hagytam. Én tudtam, hogy bosszantani fogja, és lám, igazam lett.
- Majd vihar idejére. Szíverősítőnek.
Még egy kacsintást is megengedek, ahogy a következő földréteg fölé emelem az ásót, és ahogy lenyomom, felpillantok rá.
- Ön hogy van?
Viszonzom én is a kérdést, hiszen azt már mind tudjuk, hogy én szarul, de lehet, hogy ő éppen a legjobb napot éli, és még csak meg sem tudta osztani senkivel. Hát itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Képes egyetlen pillanat alatt lesokkolni. Jó és rossz értelemben egyaránt, és a kioktatását követően, amikor elindul, mérgesen utánakiáltok még:
- Szíverősítőnek!
A felszínre törni készülő káromkodást inkább lenyelem, hát nem hiszem el, de komolyan. Nem normális, az biztos, de ami még ennél is biztosabb, hogy ennyi idő után még mindig vágyom rá. Hogy sértődött vagyok azért, mert képes volt ezt meglépni? Mindenképpen. Nélkülem döntött, és nem foglalkozott azzal, hogy ez milyen lesz nekem, hogy milyen hatással lesz rám. Sőt, továbbmegyek, szörnyű alaknak gondolt, hiszen közölte velem, hogy nyugodtan éljem le a húgával az életem. Ki lenne képes ilyesmire?
- Idióta picsa.
Na, azért csak kijött az, hát most már a lelkibékém is helyreállt, és ösztönző jelenlétének hála, csakhamar a kívánt terület is felásásra került. Innentől már csak azt szemléltem meg, hogy a kezembe vett üveg mindenhol egyben van-e, és részemről a napot is lezártam. Idióta. Én is. De ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetemmel Miksát követem. Mindig azt mondom anyámnak, hogy nem kellene elrángatnia mindannyiunkat ide, mert felesleges az, hogy az egész pereputty felvonuljon, de szerinte ez kiváló lehetőség arra, hogy találjunk magunknak valakit - nyilván, pont itt -, illetve, hogy a gyönyörűszép húgainkat lássa a világ. Rendben, a gyönyörűszépen nem tudok vitatkozni, de akkor is. Hiszen Misi már házas, neki nem kell itt lennie, én egy gyökér vagyok ezen a téren, Milán szinte házas, Miksa meg saját bevallása szerint egyetlen kislánnyal éli világát, szóval az meg kérdéses, hogy milyen fokon. Jó, Martin és Miksa itt léte indokolt, anyám véleményezése szerint, de az enyém nem. Meg a másik kettőé sem. Ezen agyalok, ahogy csacsognak hozzám, és én bárgyún mosolygok, és csak szavakat hallok meg. Bájos, kellemes, jó illatú, combfeszesítő… combfeszesítő? Zavartan a hang irányába pillantok, és próbálom kitalálni, hogy ez hogyan jött szóba, de a következő pillanatban már egyáltalán nem számít, hiszen megérzem az ajkakat az ajkaimon. Egyetlen villanás erejéig láttam őt, de szokás szerint az elmém játékának hittem, viszont a csókja igazi, érzem.
Bal kezemmel a derekára fogok, közelebb húzom magamhoz, míg jobbommal a tarkójára fogok, ahogy finoman mélyítek a csókon, és érzem, hogy körülöttünk kihűl a levegő, míg kettőnk között mintha felforrósodna. És ha azt hiszi, hogy ebből ő jön ki nyertesen, ó nem. Én fogok. Ahogy elválnak ajkaink, szorosan tartom magam mellett, és körbepillantok.
- Ó, nyilván ismerik a menyasszonyomat, Fölnagy Mirellát. És mielőtt gyűrűt kérnének, sajnos, én balga rossz méretre emlékeztem, így éppen az ékszerészünk formálja át a vékony ujjakra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Valóban, de hát tudják, hogy van ez hölgyeim, családban marad. Amúgy is Mirella volt az első menyasszonyom, de nagyon fiatalok voltunk még, mostanra pedig tagadhatatlanná vált közöttünk az izzás.
A hölgyemények csodálkozással néznek ránk, aztán ez valahogy átformálódik, szinte látom, ahogy összekattannak az elemek, vagyis a tény, hogy elkeltem. Mert, ha menyasszonya van, akkor vőlegényként funkcionál, szóval gyakorlatilag házas. Elkelt. Vége van. Mondjuk az én esetemben ez nem teljesen valid. Mert volt menyasszonyom, elhagyott. Aztán megint volt, elhagytam, az elsőért, aki nem emlékszik rám. Vagy mégis? Az a csók, az a határozott odalépés… ó nem, ez bosszú volt, amiért otthagytam, meg azért, mert nem volt jó hangulatom, amikor odajött hozzám. És továbbviszi, méghozzá olyan módon, amire egyáltalán nem számítok, és érzem, ahogy kifut a vér az arcomból.
- Nos, valóban. Esélyem sem volt, hiszen látták, hogy mennyire határozottan kívánja kimutatni, hogy hozzá tartozom. Én is kifejeztem, hogy ő pedig hozzám. Nagyon szereti a nagy családomat, kifejezetten rajong Miksa öcsémért, így elhatároztuk, hogy mi is a sorsra bízzuk magunkat ebben a kérdésben. Ahogy látják önök is hölgyeim, ezt a csípőt szülésre teremtették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, vannak a házasságok, amikben undorodnak egymástól az emberek, és vannak olyanok, amikben attól undorodnak, ha távol kell lenniük egymástól. Azt hittem, hogy az önöké az utóbbi, hiszen ennyire nyíltan felvállalni egy még csak előkészítések alatt lévő házasságot, ugyebár az utóbbira enged következtetni.
Úgy tűnik a combfeszesítős nő nem is olyan ostoba, mint amennyire meg tudott döbbenteni a szavaival, mert hát valóban ez történt. Szerintem tökéletesen kifejtette ezzel a pár mondattal azt, hogy mi milyenek vagyunk, olyanok, akik felvállalják egymást, mert fel akarják, én is ilyennek érzem magunkat most, ahogy itt állunk, tényleg akartam ezt, tényleg vele, csak úgy, hogy ő is akarja, és nem megint valami kicsinyes bosszú vezérelje. És ahogy rápillantok, úgy kerül a látószögembe az anyám, aki nem állt eléggé messze sem ahhoz, hogy ne hallja, amiket mondunk, sem azt, amiket teszünk, gondolom a csókot is végignézte, és van egy olyan érzésem, hogy Miksa is. Tényleg feleséget kéne találnom annak is, hogy leszálljon rólam.
- Ha pedig nem válik be ez a felállás, akkor majd vált, bár lehet, hogy ezt még az esküvő előtt kellene megejtenünk, hiszen az öcsém iránt láthatóan több érzelmet táplál, mint irántam. Néha olyan érzésem van, mintha elfelejtette volna, hogy mit jelentettünk egymásnak az elmúlt időszakban.
Többen kuncognak a társaságból, mintha vicc lenne, és én is nevetnék rajta, de csak egy keserű mosoly telik ki. Mondanám, hogy vicc, persze, csak valahogy kurvára nincs kedvem nevetni.
- Látják hölgyeim, ez a válasz a tökéletes példája annak, hogy hogyan ne viselkedjenek, ha egy férfi bénán udvarol önöknek. Nehogy a végén ne sikerüljön férjet találniuk. Tudják, mi férfiak igen egyszerűre sikerültünk, és a szaporodásra vagyunk bekalibrálva. Egy erős csípővel rendelkező nő a vágyaink netovábbja. Ha ehhez hozzájön az, hogy humoros, intelligens, önálló gondolatokkal rendelkező, harcias alkat, csak még gyönyörűbbé teszi.
Az utolsó mondatot már úgy mondom, hogy rá nézek, kényszerítem, hogy a szemembe kelljen néznie, hogy értse meg végre, hogy nem sértegetem, hanem bókolok. Nekem gyönyörű, az egész teste.
- A társam, aki tanít, hogy jobb ember legyek, aki vezet, ha eltévednék az úton, akiről tudom, hogy akkor is megvédi a gyerekeinket, egybetartja a családunkat, ha velem történik valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Valóban, kár, hogy az első alkalmat nem nézted végig, fenomenális volt. Bár benne lenni, az az igazán felejthetetlen.
Van a szavaimban egy kis keserűség, amit próbálok leplezni, de hát ismer, vagyis ismert, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy érzi, mekkora érvágás nekem az az eset. Érdekes helyzet amúgy. Egészen biztos vagyok benne, hogy feleségül akarom venni, hogy életem végéig mellette akarok lenni. Mégis, rémálmaim vannak az oltároktól, és elképesztően rosszul viselem azokat a pillanatokat, amikor egy-egy másik pár menetelését kell végignéznem. Fogalmam sincs, hogy hogyan veszek el majd bárkit is, hogy hogyan megyek oda tényleg, hogyan fogom tudni végigcsinálni, mert akarom, de nem merem. Zillével is próbánk lett volna, én pedig inkább szakítottam. Elengedem, hogy menjen, de nézem, hogy merre megy, és amikor kilép a teraszra, akkor kérek elnézést, hogy követhessem, és lassan sétálok felé, és csak akkor szólalok meg, amikor már biztosan mindenki hallótávolságon kívül van.
- Túlzásba estél az előbb. Én is, de te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bárcsak mindig így akarnál kimenteni.
Muszáj megmosolyognom a pillanatot. Annyira jó lenne, ha tényleg lenne közöttünk egy olyan kapcsolat, hogy csak rápillantunk a másikra, és tudjuk, hogy mennünk kell, elhozni onnan, kimenteni, megmenteni, és vele lenni. Nekem tetszett, még ha meg is lepett, az egész testem azt mondta, igen, jó helyen vagy, jó kezekben.
- Ez nem verseny. Le akarsz győzni? Mira, hát nem volt még elég?! Évekig vártam arra, hogy boldog legyek, és te azzá tettél, és én mindent feltettem egy lapra, rád, és mi lett a vége? Az, hogy nem emlékszel rám, de harcolsz velem, felém akarsz kerekedni, amivel nem tudom, hogy mit akarsz bizonyítani. De az előbb éreztem, hogy vágytál rám, és neked is érezned kellett érezned, hogy én is akartam. Miért ellenkezel? Miért nem adsz akkor egy esélyt, hogy bizonyítsak.
Az anyám említésére érzem, ahogy megfeszül a testem egy pillanatra, de utána megpróbálok ernyedtebb lenni. Az anyám és az öcséim, és a hugaim. Mindenki. Mindenki végignézhette.
- Mi a legrosszabb, ami történhet, a végén egyedül állok majd az oltárnál? Nem lenne benne semmi meglepő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miért gondolod, hogy mellettem nem lehetsz szabad? Úgy nézek ki, mint aki elvenné a jogaidat? A családom úgy néz ki? Azt látod az anyámon, vagy a húgaimon, hogy nem lehetnek önmaguk?
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy megfosztanám az élettől, csak mert mellettem van. Sosem vennék el tőle semmit, vele akarom megélni a pillanatokat. Mert elérte, hogy megszeressem, hogy ne lássak mást, csak őt. Nem látok mást, csak őt.
- Adnál nekem esélyt? Ha kizársz mindent, és ott találkozunk a parton, mint két idegen. Adtál volna esélyt?
Egészen közel hozzá állok meg, de nem annyira közel, hogy frusztrálja, vagy csapdába érezze magát. Csak nem akarom, hogy más is hallja azt, amiről beszélünk. Jelen pillanatban mindenki azt emészti, hogy jegyességet jelentettünk be. Arról nem is beszélve, hogy állítólag terhes. Hogy ebből hogy mászom ki? Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hagyhatom el őket, de megoldanánk.
Még kimondani is rossz, mert tudom, hogy nem így van, nem tudnánk megoldani, ingáznánk, amíg nem vagyunk házasok, majd veszekednénk, és csúnyább véget érne, mint amilyet így érne. Ha el tudnám engedni, ha képes lennék rá. De nem megy, nem tudom megtenni. Ezért vagyok most is itt, ezért próbálok minden lehetőséget megragadni.
- Mert önző vagyok, mert nem tudlak elengedni, mert időt akartam nyerni…mert az hittem, azért csókolsz meg, mert emlékszel végre, és ez volt a döntésed kinyilvánítása. Nem tudom. Kimondtam azt, amit abban a pillanatban helyesnek gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hátrapillantok a vállam felett, majd megfordulok, és mosolygok, ellenállhatatlan kedvességgel, ahogy mindig teszem. Zavarba jönnek, és elfordulnak,  nem mintha ne lett volna egyértelmű, hogy ezt fogom tenni, de gondolom reménykedtek.
- Nem hiszem, hogy bármi mással jobban jöttem volna ki a helyzetből. Ne szánj engem azért, mert elvetted a boldogságom.
Annyira nehezen megy, hogy ne kiabáljak vele, hogy ne torkolljam le, amiért ő még mindig teljes nyugalommal bukkan fel. Hát még mindig nem érti, hogy mit tett? Hogy mennyire tönkretett engem, mennyire bántott.
- Hidd el, nyertél, bár sosem akartam versenyezni veled, de nyertél, akkor, amikor úgy döntöttél, hogy elveszel mindent.
Zsebeimbe csúsztatott a kezem, hogy ne lássák, mind a kettő ökölben van. Keserűen elmosolyodom az emlékére, amit álomnak hisz.
- Ez a valóság volt. Lehet, hogy nem végeztek elég alapos munkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha megbocsátod, mint a vőlegényed, most magadra hagynálak.
Kell egy pár óra nyugalom. A testvéreim és az édesanyám láthatóan jól érzik magukat, én viszont egyre rosszabbul, és az, hogy megsimítja az arcomat, egyáltalán nem segít. Mert azt érzem, hogy össze fogok omlani. Kell egy kis csend és nyugalom, mielőtt a nyakamba zúdul a családom, akik felháborodottan állnak majd az események előtt, vagy éppen Miksa, aki a kis Humor Herold hozzáállásával bosszant majd. Csak egy kis csend kell, egy kis elszeparáltság a hangos, zajos emberektől.
- Nem tudok nem haragudni. Még nem.
Egy nap talán elmúlik ez, de nem hiszem, hogy az mostanában lesz. Szinte kényszerítenem kell magam, hogy hátrébb lépjek, illőn meghajoljak, és elinduljak, hogy elmenjek a közeléből. A legutóbbi esettel ellentétben jelzem az öcsémnek, hogy elmentem, és valóban, vissza se nézve távozok, hogy alkoholba és alvásba fojtsam ezt a mai estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen pillanat alatt értem haza, és mivel senki sincs itthon, megengedtem magamnak azt a kegyet, hogy bevágjam magam után az ajtót, amire nem kevesebb, mint tíz ember szaladt oda, hogy megkérdezze, mi a baj és mit keresek itthon. Ja igen, csak családtagok nincsenek itthon. Legalább nem nekem kell elmennem az alkoholért, hanem az alkohol jön el hozzám, mivel azt a bizonyos erős pálinkát kérem, na meg némi gyógynövényes csodát, hogy minél előbb lerészegedjek és elaludjak. Az előbbi sikerül is, az utóbbi azonban nem. Az agyam kattog, bosszankodom, és éhes vagyok, de szívtelen nem, így ahelyett, hogy az etetésemhez is hívnék valakit, megoldom magam. Legalábbis tervezem, hogy megoldjam magam. Mert félúton tartok a hideg csirke feldarabolásában - csúnya, barbár módon - amikor csengetnek, én pedig megvágom a tenyeremet. Mondják, hogy részegen, fagyott csirkét, húsbárddal szabdalni nem illendő. Hát valóban nem az. Káromkodva indulok hát a bejárati ajtó felé, közelebb vagyok, mint bárki más, így a komornyikot megelőzve nyitom ki, és dőlök lazán az ajtófélfának.
- Na mizu?
A szesz az nem párolog belőlem, hanem ömlik, ahogy a vér is a bal tenyeremből, és ehhez hozzájön a tény is, hogy az övemtől és az ingemtől már megszabadultam, és a nadrágomat is kigomboltam, és valahol, nem is tudom hol, a jobb oldali zoknimat is elvesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Au! Sérült férfi vagyok.
Véres kezemmel a mellkasom bal oldalára ütök, aminek eredményeként elkönyvelhetjük, hogy ha ez a családfenntartó szerep nem jön be, akkor még apacs indiánnak elmehetek. Vérző Bivaly, vagy Barack, vagy ami ebben a pálinkában van. Pedig rémlik, hogy mondta, de jelen pillanatban jobban érdekel az, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Bárgyú mosoly ül ki az arcomra, engedelmesen követem, de inkább csak az ujjainkat nézem. Kvázi bármit megtehetne velem, én csak nézem az ujjainkat, és élvezem, ahogy együtt vannak. Milyen szépen illik a keze a kezembe! Hát tudtam én! Szívem szerint felnevetnék örömömben, és elkezdeném ecsetelni neki, de, ahogy örömmel rápillantok, megérzem, hogy nem boldog, és mint a kanapét széttépő kiskutyának, úgy konyul le az én fülem is, és vált a tekintetem bocsánatkérősbe.
Szótlanul ülök le, és nézem, ahogy ténykedik, miközben korogni kezd a gyomrom. Éhes voltam, csirkét akarok. A látvány a konyhapulton olyan, mint egy szabályos mészárlás helyszíne, a csirke trancsírozva, a vércsík a késtől indul, ahogy haladtam az ajtó felé. Szeretnék szólni, hogy éhes vagyok, de egy pillanattal később már egészen más a helyzet, ugyanis az ép kezemet ökölbe rántva nyomom a számnak, hogy tompítsam az ordítást, ami kitörni készül belőlem. Némán dolgozik, és ez sokkal rosszabb, mintha ordítana velem, de a fájdalom józanító hatással van rám, így pontosan le tudom követni a lépéseit, miközben egy korty vizet iszok, ő feláll, és elindul.
- Szökni készül.
Mondom magam elé bámulva, mintha lenne ott bárki, akinek mondani kellene, vagy akinek a jelenléte miatt nem néznének őrülnek. De nincs. Így hát én magam is felkelek, mert nem elég konstatálni a tényt, tenni is kell ellene, és gyors léptekkel megindulok utána. Ugyanúgy némán, és mielőtt kiléphetne, a kezemmel az ajtóra nyomok, hogy ne tudjon kijutni rajta, míg testemmel a testéhez simulok, és a nyakába csókolok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszerűen nem akarok beszélgetni vele. Most nem. Nem érdekelnek a szavak, csak a tettek. Józan vagyok. Fogjuk rá. Józanabb, mint a mai estén bármikor, hiszen bántottam őt szavakkal, és veszekedtünk, és bánottam csókkal. Ösztönösen lehunyom a szemem, hogy ne tudjak elhúzódni a pofon előle, de amikor finoman érzem meg ujjait a bőrömön, a szemeim kipattannak, és csodálkozva pillantok rá. Így azonban láthatom, ahogy közeledik, és tudhatom előbb, mint, ahogy bekövetkezik, hogy ajkai az ajkaimat fogják érinteni. Nem tétovázom, magamhoz húzom, derekára fogok, és hevesen csókolok vissza. Elfelejtem azt, hogy enni akartam, azt, hogy vért veszítettem, hogy sokat ittam, hogy a pokolba kívántam volna, most minden rossz távol kerül, és csak az érintése, a bőre melege van. Most csak őt érzem, nem azt, ami körülöttünk van. A bejárati ajtónak döntöm, ahogy ajkaim elszakadnak ajkaitól, és elindulnak testén. Füle mögé csókolok, a nyaka hajlatába, vállára, kulcscsontjára, és végül szíve fölé. De mielőtt tovább mennék, tekintetemmel tekintetét keresem, hogy beleegyezik-e abba, hogy ma éjjel velem marad, vagy inkább elmenne. Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mire vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen szempillantás elég hozzá, hogy tudjam, akarja, hogy nem hátrál ki abból, ami most itt következni fog, és én nem állok meg, szinte az ajtó és a testem közé simítom, hogy újra megcsókoljon és megcsókoljam, olyan szenvedéllyel, mely eddig csak meg-megmutatta magát, de sosem annyira, mint ezekben a pillanatokban. Most mindent éreztetni akarok vele, hiszen végre beleegyezett abba, hogy velem legyen, hogy együtt legyünk. A holnap ráér, nem érdekel, a mostban élek, ebben a pillanatban, és csak az számít, hogy most mi történik, velünk. Érzem, ahogy a testem reagál rá, a vágyam ébred, a nadrágom, habár nincs begombolva, lazán lóg rajtam, mégis megfeszül. Olyan sokszor képzeltem el őt, olyan sokszor álmodtam vele, vagy töltöttem ébren az időt, míg utána epekedtem. És tessék, itt van, teljes valójában. Végigsimítok az oldalán kezeimmel, hogy feneke alá nyúlva megfogjam, és feljebb húzzam. Fel kell vinnem az emeletre, a szobámba, mert nem történhet meg itt, vele nem, ő ennél többet érdemel. Nem is, ő az, aki mindent megérdemel. És úgy akarom, hogy megtörténjen, hogy királynőnek érezze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kicsit nagyobb a lendülete, mint hiszem, hogy lesz, így némi riadalommal támaszkodom meg az ajtóban, de csak addig, amíg vissza nem nyerem az egyensúlyomat. Akkor újra a teste megtámasztására koncentrálok, és amikor már biztosan tartom a nem is nagy orrú nőszemélyt, fordulok vele, hogy a lépcsőn, ha nem is gyorsan, de felvigyem. Én kérek elnézést, de nem vagyok egy Bontovich Miksa, aki természetesen fiatalos hévvel tesz mindent, inkább a nagypapája, aki megpróbál olyan vagány lenni, mint Miksa. Egy pillanatra se vagyok hajlandó elválni az ajkaitól, és hálás vagyok azért, hogy az elmúlt harminc évben már fejből megtanultam, hogy melyik lépcső mire való, és azért is, hogy a szobáink a születési sorrendünknek megfelelően vannak, vagyis a lépcső után jobbra rögtön az enyém. Aztán ezen az oldalon van még Misi, Milán, Martin, míg Miksa és a lányok a bal oldalon. Amikor gyerek volt, Misi sokat gonoszkodott azzal, hogy a tervezett és a becsúszott gyerekek felosztását láthatjuk, és ami szörnyű, hogy a szüleim ezt sosem reagálták le. Pedig meg kellett volna védeni a kicsiket. Nem akarok most erre gondolni, csak arra, hogy jó ajtón nyissak be, és jutassam el a nőt az ágyra, mielőtt a lábaim felmondják a szolgálatot. Nem azért mert nehéz, hanem mert én nem cipelek minden nap egy órán át nőket, hogy meglegyen a gyakorlatom. Kicsit hevesebben dobom az ágyra, mint kellene, és szusszanva pillantok rá. Sikerült. El se hiszem.
- Üdv nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szia.
Mint valami szerelmes tinik, úgy köszöngetünk egymásnak, miközben egyértelmű, hogy ma nem ezzel szeretnénk tölteni az időnket. Engedelmesen dőlök vele, hogy ajkaimmal ajkait birtokoljam, és közben minden illedelmet és romantikát belevetve, megpróbáljam kihámozni a ruhájából. Nem hiszem el, hogy muszáj ennyire feszülnie mindenhol, én értem, hogy gyönyörű a teste, de ne legyen már ez minden alkalommal mindenkinek felkérés keringőre. Ez a test az enyém, magamnak akarom, örökre, a csípőjét, legyen bármilyen széles és a fenekét, legyen bármekkora. Amúgy is, tökéletes mind a kettő, és igen, mocskosabbnál mocskosabb dolgok járnak a fejemben. De nem enged a ruha. Hát nem hiszem el.
- A francba is.
Elhúzódom tőle, hát tényleg olyan vagyok, mint egy béna kamaszgyerek, aki élete első nőjét vetkőzteti. Nem, nem akarok beszélni arról az esetről, helyette inkább cselekszem, és ott, ahol már amúgy is megszakadt, végigtépem a ruhát, amíg teljesen szét nem válik.
- Tökéletes, ennél többet nem is kellene viselned, amikor velem vagy.
Őszinte gyönyörrel pillantok le rá, érezem, ahogy a nadrágom is pattanásig feszült a látványra, és még csak meg sem érintettem, még nem fedtem fel mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Úgyis elszakadt. Veszek neked másikat. Meg adok ruhát holnap.
Igen, biztos vagyok benne, hogy minden vágya egy mackónadrágban, meg rá jó pár számmal nagyobb pólóban, magassarkúban, amit egészen biztos, hogy már útközben elhagytunk, és napszemüvegben távozni innen. Elfekszem én is az ágyon, és sóhajtva nézek rá, eddig olyan jól haladtunk, de szokás szerint valami félrement, és hogy ezt nem éppen józan és kontrollálható - ami amúgy sem megy - állapotomban kérdezi, az nem feltétlenül helyes.
- Engedünk egymásnak. Mindig van egy pont, ahol megállunk. Ahol te megállsz, még ha akarod is. Ez akkor is így volt, amikor emlékeztél rám. Hiszen, amikor Mucika rámugrott, te akkor is elszaladtál, holott ugyanennyire voltunk ahhoz, hogy végre lépjünk egyet. Mindig jön valami. Egy mondat, egy mozdulat, egy felejtésbájital. Egy ideje már egészen biztos vagyok benne, hogy csak arra van szükségünk, hogy azon az első alkalmon végre túllendüljünk. Csak szexelnünk kéne. Önmagunkért, de egymással. Ha túllennénk ezen, elkezdhetnénk dolgozni a kapcsolatunkon. De ez a feszültség, ez nem segít, mert idegesek leszünk állandóan, pedig valójában szexelni akarunk. Mintha amúgy ez a korosztályunk velejárója lenne. Az összes harminc és negyven közötti haverom ezzel küzd. Szexelne, de gátak vannak. Vagy a másiknál, vagy nála. Csak azt tudja, hogy azt az embert akarja, akivel a gátak vannak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt mégsem mondhatom, hogy csinálj egy ruhát, majd kifizetem. Ha már tönkretettem, adok.
A húgaimtól is kölcsönvehetnék valamit, de olyan kis véznák, nem egy súlycsoportban vannak az Istennővel, aki mellettem fekszik. Viszont, ha már szétszakítottam a ruháját, és valószínűleg nem lesz ebből ma sem semmi, akkor legalább annyit megteszek, hogy áthajolva felette, az ágytakarót óvatosan ráterítem.
- Hogy a szemedbe tudjak nézni, és ne a testedet bámuljam.
Fejben azt találtam ki, hogy ne fázzon meg, de úgy tűnik az őszinteségi rohamom erősebb annál, minthogy megválogassam a szavaimat. Visszakérdez, és én nagyon koncentrálok, hogy felfogjam azt, hogy mit mond, és kicsit meg is ingatom a fejem.
- Nem, én józanul is kezdeményezek. Te gátolsz állandóan. Azt mondod, hogy nem lehet közöttünk semmi, de nem magyarázod meg miért, és így mindig az utolsó pillanatban kihátrálsz. Arra gondoltam, hogy ha most nem teszed ezt, akkor túlesünk az elsőn, és utána már nem lesz miért viszakoznod, hiszen már szexeltünk.
Jó, hát férfi vagyok és részeg, szóval nem észlény, ezt azért hozzá kell tenni, de véleményem szerint nem gondoltam rosszul, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy végre komoly dolgokkal is foglalkozzunk. Kettőnkkel mondjuk, ha már jegyesek vagyunk a közvéleményben. Ha az anyám vagy a testvéreim hazaérnek, meg fogják találni a cipőket, és ki fognak akadni.
- Én tiszta fejjel is nagyon szeretnék odáig eljutni, hogy letépem rólad a ruhát, csak egyszerűen nem hagyod nekem, és nem értem, hogy miért nem. Hogy mit tettem, ami miatt ennyire elhatárolódsz tőlünk, mint lehetőségtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megingatom a fejem, mert nem, egyáltalán nem vagyok az, sőt, ami azt illeti, nagyon  is rosszul állok a lovagiassággal, hiszen attól még, hogy betakartam, továbbra is simogatom a karját. Vágyom rá, hogy megérinthessem, hogy mellettem legyen, hogy ne érjen véget soha ez az este. A nyomós érvére sóhajtok egyet, és megingatom a fejem.
- Annak vége. Aznap vége volt.
Mert tudtam, hogy őt akarom, akkor is, ha az a legnehezebb dolog lesz egész életemben. Mert egyikünknek sincs könnyű természete, de biztos vagyok benne, hogy működött volna.
- Sosem történt köztünk semmi. Órákon át sétáltunk, hallgattam ahogy beszél, ami lehet, hogy az öcsémnek érdekes, de nekem túl távoli volt. Mindig túl távoli volt.
Lássuk be, jócskán öregebb vagyok, mint Zille, és nekem már ott jár az életem, ahol olyan társra van szükségem, akinek tényleg erős válla van, hogy cipelhessük a súlyokat, akivel erős a szövetségünk, és nem kis hebehurgya.
- Egy kupicával. Több nem ment le belőle. De a fertőtlenítő totálisan kijózanított.  
Ez is majdnem, de azért ilyet mégsem illik mondani hölgyek előtt, különösen előtte nem, hiszen éppen  férfinak lát  ezt szeretném kélvezni.
- Nem tudom  csak ez a fél madzag maradt, a többit elvitted.
Hátranyúlok az éjjeliszekrényhez, és a kezébe helyezem azt a fél madzagot, mintha olyan sok esélyem lenne a sikerre. De azért kitartóan várok. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem mondom, hogy nem akartam, hogy a mai este jobban fájjon.
Mert akartam, mert ha már fáj, akkor fájjon rendesen. Igen, akkor bántottuk egymást, és jól esett a nagy idegtépés, de utána, ahogy hazaértem az üres házba, előtört belőlem az, hogy bassza meg, ezt akarom, azt, hogy tényleg így tudjam bemutatni, hogy így tudjam csókolni, és ölelni, és, hogy mindenki lássa, hogy hozzám tartozik. Persze, hogy ki akartam ütni magam. Visszafordulva hozzá, már a madzaggal, elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy mennyire jó is volt az a nap, de a mosoly és az öröm nem tart sokáig, mert a következő pillanatban mintha rohama lenne, teljesen elterül az ágyon.
- Mira!
Riadtan ugrok oda, hogy kirángassam ebből az állapotból, de hiába rázom, vagy csinálok vele bármit,  egyszerűen nem reagál. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, szólítgatom, pofozgatom, rázogatom, és közben megpróbálom a madzagot is lehúzni a karjáról. Egyszer már elvesztette az emlékeit, az életét nem kellene, hogy eldobja.
- Miri az Isten szerelmére, meg ne halj nekem!
Észre se veszem, amikor kinyitja a szemét, már azon gondolkozom, hogy erősebben megütöm, a kezem már lendül, és hála az égnek, hogy megszólal.
- Mi a faszom? Mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy most nem igazán vagyok vevő a humorára, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hol van, és hogy mit szerettem volna vele csinálni. Volna, ó igen, mert komolyan mondom Mirellán láthatatlan vasbugyi van, vagy én nem tudom, de egyszerűen mindig, mikor bejuthatnék, akkor történik valami. Nem, én nem kértem jelt arra, hogy ez egy szar ötlet, mert ha az is, Merlin szerelmére, benne akarok lenni.
- Aú! Ilyenkor kár, hogy Virág meg a kurva emancipációja nem látnak. Férfiverő.
El is húzódom tőle, hogy a tarkómat simogassam, miközben ő teljes nyugalomban van. Hát nem hiszem el, de tényleg, hogy neki ennyire vicces ez a helyzet, hát hetek óta szivat, és nagyon rossz ám az, amikor felizgulsz és nem elégülsz ki, de még meg is vernek. A nők állatok, ezt jegyzőkönyvbe szeretném vetetni.
- Nem bántottam meg. Megmondtam neki, hogy nem vehetem el, mert beléd vagyok szerelmes. Jól fogadta. Miksa meg gondolom jól megvígasztalta.
Bár van az az egykislányos története, szóval nem tudom, hogy akkor nem vigasztalta meg, vagy Zille az egykislány, aztán azért nem mutatta be. Én mondtam neki, hogy vegye el, nem lenne belőle sértődés.
- És akkor most emlékszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, hogy ez nekem sok. Nézem őt, értem és megértem azt, amit mond, de nem tudok rá mit reagálni. Értem az indítékait, és igazat adok neki abban, hogy egyikünk sem tud akkora áldozatot hozni, hogy lemondjon az életéről a másik miatt. De ez nem lehet ennyi. Egyszerűen nem lehet ennyi. Nem veszíthetem el, hiszen még csak most kaptam vissza. Már, ha ugyan visszakaptam. Elképzelhető, hogy nem, hogy sosem volt igazán az enyém.
- És ha kitagadnának?
Kérdezem egészen halkan, mert ez is opció. Egy ember kérheti a kitagadását, ami a vagyona és a neve elvesztését jelenti, és azt, hogy a családfán többé nem jelenik meg. Nekem nincs szükségem a vagyonra, amit vele kapnék, és amúgy is az én nevemet viselné, anyagiak dolgában pedig van olyan leleményes, hogy saját bevételre tegyen szert.
- Két hét itt, két hét ott? Ingázhatunk. Nem lenne gond. Nem hagyhatom itt teljesen a családomat, de ennyit meg tudnánk oldani. Beindíthatnád itthon is a karrieredet, irányíthatnál innen. Én elmegyek veled, ha te itt maradsz velem. Nem kivitelezhetetlen. Vannak emberek, akik naponta ingáznak országok között, mi is meg tudjuk ezt csinálni. És akkor nem veszítjük el egymást.
Kétségbeesetten keresem a megoldásokat, és mondom azt, ami az eszembe jut. Bármit, ami megoldás lehetne arra, hogy el kell válnunk egymástól. És jelen esetben ez a legjobb, amit ki tudtam találni.
- Gyere hozzám feleségül, mint egy átlagos ember, ne úgy, mint egy Fölnagy lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert szeretlek.
Amíg nem ismertem őt, nem gondoltam, hogy lesz olyan a felnőtt életemben, akinek ezt kimondom. Gyerekként, kamaszként, sőt, fiatal felnőttként is voltak lányok és nők, akiknek kimondtam, nem vagyok álszent, mindenkit szerettem is, valamiért. De őt felnőtt férfiként, gondolkozó, érett emberként nevezem a szerelmemnek. Szerelmes vagyok belé, és ezen a nagy eszményei sem változtatnak.
- De, volt olyan, hogy velem volt a bajod.
Szerinte én nem voltam alkalmas - joggal - arra, hogy a húga férje legyek, hogy megfelelő partner legyek bárkinek. De miatta nem tudtam azt lenni, előtte sikerült, előtte nem lehetett rám panasz, és tényleg, az utóbbi hetekben vadultam csak el, csak azóta, hogy ő velem van. Ahogy megérint, lehunyom a szemem, a homlokom a homlokának döntöm.
- Nem élhetek nélküled, mert már tudom, hogy milyen veled lenni.
Teljesen őszintén mondom. Amíg távol volt, minden mozdulatban, minden szőke hajban, minden nevetésben őt kerestem. Néztem Zillét, csüngtem az apró, esztétikai hasonlóságokon, de nem enyhítették azt, hogy rá vágyom.
- Én vagyok a legidősebb, a családom feje, senki sem kötelezhet házasságra, és ha nem akarsz feleség lenni, nem leszel. Nekem már nem kötelező ezt megtennem.
Mintha ez lenne a legnagyobb baj. Ő el akar menni ebből az országból, én viszont tudom, hogy itt akarok maradni. Nem hagyhatom el a családomat, az anyámat, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha a távollétemben történne velük valami.
- Én is a másik mellett akarok lenni, de nem tehetem, nem mehetek. Értsd meg, bármit feladnék érted, de ők az én felelősségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Elfogadnák. Egy idő után senki sem emlékezne arra, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Csak az apád, aki tudná, hogy nem.
Én vállalnék mindent, és nem hagynám, hogy őt bárki, akárcsak megpróbálja bántani. Nem engedném. Hozzám tartozik, ezt senki sem vitathatja, és minden más a mi dolgunk lenne. Ellenkezni szeretnék vele, azt mondani, hogy "de", ám az aprócska szó bent ragad a csókjainál, amiket készségesen viszonzok, és közelebb húzva őt, belesóhajtok ajkaiba, ahogy megmozdul.
- Ne beszéljünk.
Kérlelem csendesen, és úgy csókolom, ahogy lent, azzal a bizonyos, mintha nem lenne holnap csókkal. Mert minden jel arra utal, hogy nem is lesz, hogy ma éjjel nem csak megkapom, de el is veszítem őt, hiába minden reményem és ajánlatom. Sokkal jobban tus gyűlölni, mint, ahogy engem képes szeretni, és ez elég ahhoz, hogy ezek a lopott pillanatok, ez az éjszaka legyen az, ami megkoronázza az egészet. Lefejtve róla a szakadt ruhát, a bőrét simítom a hátán, miközben a vágyam újra éled, és ma az enyém lesz, és én az övé.