Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miről beszél? Maga szerint képesek lennének ilyenre a rokonai?
Az Isten verje meg Zille, hogy nem maradtál itt addig legalább, amíg a nővéred elmeállapotának rendbenlétéről meg nem bizonyosodunk. Mondjuk a franc se gondolta volna, hogy nem lesz normális.
- Az is én voltam. Hozzám akarták adni, maga megszökött, de a kötelesség, az kötelesség, szóval el kellett volna vennem a húgát, de maga bejött az életembe, és képtelen lennék Zillét elvenni, mert magát szeretem, és Hollandia nincs eléggé messze ahhoz, hogy ne gondoljak magára. A világ vége sincs elég messze ehhez. Kérem, próbáljon meg emlékezni.
Szinte könyörgök, miközben balomat csípkedem a jobb kezem mutató és hüvelyk ujjával. Érzem a fájdalmat, de az képtelenség, hogy ébren legyek, hogy ez a valóság legyen. Egyszerűen nem lehetséges.
- Kérem, csak próbálja meg. Nézzen rám, nem érez semmit, ami különleges?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem akarom számonkérni. Sosem tettem, még akkor sem, ha nagyon megalázó volt. Nem is ismert engem, nem tudta, hogy milyen vagyok, és nem szólt, hogy meg fog szökni, és ne csináljak magamból hülyét.
És, hogy mi a legviccesebb? Ha most ő tényleg nem akar emlékezni, Zille viszont tudja, hogy miként érzek a nővére iránt, és az esküvői előkészületeket tényleg nem állítjuk le, akkor most megint menyasszony nélkül fogok ott állni. Ez hülyeség volt, ezt nem lett volna szabad.
- Nem, nem. Azt hitte, hogy szerelmes, mert a szüleik azt mondogatták neki, hogy én tökéletes vagyok, de ez nem igaz, nem vagyok, és most, hogy már tudja, hogy én magát szeretem, nem akar a feleségem lenni. Ő már nem menyasszony, már nincs menyasszonyom.
Kész, végem, ezennel hivatalosan is totális csőd lettem. Csodálatos.
- Mi? Nem. Nem ittam, én komolyan beszélek. Maga mit csinált? Mit tett onnantól, hogy elment innen addig, amíg vissza nem jött? Mit tett? Miért nem emlékszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez nem őrültség.
Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Mi mást mondhatnék. Ez nem őrültség, én komolyan, őszintén mondom, hiszen ez történt. Nem túlzok, és nem megtévesztek. Ez az igazság, és ezt nem lehet elfelejteni. Nem lehet úgy csinálni, mintha ne lett volna igaz, ezt nem lehet ennyire hitelesen csinálni, hiszen nem véletlenül ment el, ha együtt maradunk, megtudják. Így is megtudták, mert én elkötelezett vagyok az irányába, én őt akarom, azt a szenvedélyt, azt a vágyat, azt az értelmetlen veszekedést és csipkelődést, amik mi vagyunk. Akarom őt. Mindent. És ő nem emlékszik, ő valóban nem emlékszik rám.
- Nem törtem össze. Nem volt szomorú. Őrült nekünk.
Zille meglepően jól fogadta. Felkészültem drámára, könyörgésre, kiakadásra, kiátkozásra, és helyette csak nevetett egy kicsit, és örömködött, és azt mondta, bárcsak a nővére ne lenne annyira makacs, és engedne a boldogságnak. Teljesen másként viselkednek mind a ketten, mint ahogyan gondoltam, hogy godnak.
- Miksa? Rá bezzeg emlészik! Nem Miksa venné el, hanem én! Márton! Miksa az öcsém, jóban vannak, de Miksa nem akar házasodni, és nem is voltak eljegyezve, és… maga Fölnagy úrnak hívja az apját?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nekem arról nincs tudomásom, hogy ne volna az apja.
Nem is értem ezt a nőt. Nem jut eszébe a férfi neve, aki felnevelte, és rám sem emlékszik, sem az egész helyzetre, az életére? De a húgát tudja, azt is, hogy házasodni készül. De miért gondolja, hogy szerelemből és Miksával? Miksa miért maradt meg neki?! Hát ki volt az, aki szenvedéllyel csókolta, aki szenvedéllyel szerette volna, ha persze nem várt körülményként a kutya rá nem ugrott volna.
- Igen.
Végre, hát akkor mégiscsak megvan neki! Reménykedve pillantok rá, de az a pofon pillanatában teljesen eltorzul, és attól is, amit mond. Érzem, ahogy lüktetni kezd az ér a halántékomon. Meg fogom ölni ezt a nőt.
- Erre bezzeg emlékszik, az Istenit neki, de arra nem, hogy mit érzett, arra nem!
Elkapom a csuklóját úgy, ahogy akkor este tettem, és közelebb rántom magamhoz, ahogy szintén akkor tettem. Dühösen nézek rá, de odabent fohászkodom, hogy hagyja ezt abba, legyen már ennek vége.
- Értsd már meg, hogy szeretlek téged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akarom elengedni, a legkevésbé sem vágyom rá, hogy megtegyem, inkább addig akarom tartani, csókolni, amíg  csak eszébe nem jut, hogy én vagyok az, aki iránt vannak érzései, hogy én vagyok az a férfi, akivel az utóbbi időkben nem tudta eldönteni, hogy mi legyen. De én tudtam dönteni, a lehető leghatározottabban.
- Én téged választottalak, ezt ne feledd.
Ha elfelejtett, és ha nem is akarja megerőltetni magát, hogy emlékezzen rám, akkor ez számít valamit? Én őt választottam, és olyan erős érzelmekkel, hogy azt sosem éreztem korábban. Én őt választottam, és ezek után bárhogy is alakuljon, még egy ilyen nem lesz. Ezt az érzést, még ha fáj is, mindenkinek meg kell tapasztalnia. De nem erőltetem, elengedem, és hátrébb lépve, hátat fordítok neki. Hát menjen, ha akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez mi?
Semmi köszönés, semmi pontosítás, érzem, ahogy most már nem csak a bal, de a jobb halántékomon is lüktet egy ér, és valószínűleg úgy nézek ki, mint egy dúvad. Hogy mire gondolok? Mindenre. Mi ez a vidámság, mi ez a cikk, mi az, hogy én ott vagyok Mira közelében, akit azóta nem láttam, hogy úgy nézett rám, mint egy idegenre. Én megtettem a lépést kettőnkért, ő viszont úgy tesz, mint aki nem ismer, és nem tudom, hogy miért teszi ezt.
- Mi a francot művelsz te? Egy vagyon a tandíj, és az egy iskola, nem selyemfiúk klubja. Az utolsó éved, mit tervezel, hogy nem sikerül és továbbra is ott baszhatod el az időt? Szó szerint ezek alapján. És ki az a gyökér, aki ezt bekeretezte? Anyánk jó, hogy nem látta.
Ebben a családban nincs egy épeszű ember sem, most már egyre biztosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert az egy egyenruha! Mindenki más is képes magán tartani, kivéve ezek szerint azok, akik bedőlnek neked.
Mert, ha annyira az igazat írja ez a szennylap, akkor az azt is jelenti, hogy valóban vannak olyan lányok, akik ezt benyelik. És tényleg megteszik, el is hiszem. Istenre esküszöm, hogy ez a család arra hajt, hogy az én idegeim összeomoljanak.
- Gratulálok, hogy ilyen jól összehangolsz mindent. Látszik, hogy megcsillogtatod a szervezői tehetségedet. És ez?
Emelem fel a keretet magam mellé, szabad kezemmel pedig még rá is mutatok.
- Az egyik hobbid szerkesztő és megbántottad? Vagy nem volt ínyedre, és azért kerültél bele? Sőt, mondok jobbat, mi van, ha az egyik pszichopata és te nem veszed észre, mert a farkad után mész? Tudom, tudom, te vagy Humor Herold, gyerünk haver, mondd csak a kis vicces válaszod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nincs olyan sok év közöttünk. Tíz. Csak tíz évvel vagy fiatalabb, mint én. De ha valaki harmincegy évesen leöregez, te itt fogsz drámaian összerogyni. Szegény kicsi Miksa. Fejben mondjuk valóban nagyobb a távolság.
Nem, valahogy azóta a találkozás óta nem tudok kedves lenni. Akkor valami eltört bennem. Végre szerelmet éreztem, végre cselekedtem, és akkor az, akit szerettem, idegenként nézett rám. Idegenként, mintha sosem lett volna semmi.
- Én? Én korrekt voltam, úriember.
Igen, a Rengetegnél is, amikor megcsókoltam a nővérét és otthagytam, vagy a csónakházban. Mindenképpen az úriember szót használná rám mindenki. Utoljára a parton voltam úriember, de ott is csak azért, mert féltem attól a megalázástól, amit egy olyan nőtől kaptam volna. Most is a csicskája lennék, akkor is az lettem volna.
- Ezt az egészet Mirella kezdte, reflektáltam rá. Te pedig engem tartasz felelősnek? Vettem volna el a lányt, akinek a nővérét akarom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert én felelőséggel tartozom értetek! Cserélnél? Bár tudom mi lenne abból, adjuk meg az életnek ami jár, félmeztelenül, és… Spice Girlst hallgatva? Te tényleg… baszki, tagadhatatlanul furcsa vagy.
Mert ki az, aki erre táncikál, és bazd meg, táncikál, miközben én komolyan beszélek hozzá. A családunk így is vékony jégen táncol, vannak, akik erősebb kritikával illetnek, amiket mások el is fogadnak, és hiába a jó alap, a peremre fogunk sodródni.
- Mi az, ami nem volt szerinted megfelelő?
Lépek eggyel közelebb hozzá, mert úgy tűnik a fiatalúrnak mondandója van. Remek, akkor mesélje csak el, hogy mi nem tetszik neki éppen, mi bántja a kis mindenki kedvence lelkét. Mert az. Miksa egy kiskedvenc, nem csak a családbanm, de ezek szerint az iskolában is. Ha bukna, akkor anyánk babusgatná, ha valami random tizenötévest ejtene teherbe, lelkesedne az unokáért. Édes Merlin, remélem, hogy legalább nagykorúak azok, akikkel a szórakozásait intézi.
- Hogy mivan?!
Mielőtt azonban válaszolhatna, vagy én észbe kaphatnék, hogy ne tegyem, az amúgy is ökölbe szorított kezem lendül és jobbommal orrba gyűröm, és az a baj, hogy itt nem állok meg, hanem rávetem magam, és a földre küldöm, hogy ott folytassuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én csak azt teszem, ami ennek a családnak a legjobb.
Az a szomorú, hogy ezt olyan nagyon sokszor mondtam, hogy én magam is elhiszem. Azért veszem el Zillét, mert ez a legjobb a családnak. Azért forgatom be mindenki örökségének a negyedét, mert ez a legjobb a családnak. Azért nem adok ki örökséget húsz éves kor alatt, mert ez a legjobb a családnak. Mindig minden tettemnél azt mondtam, hogy ez a legjobb a családnak. Eszerint mérlegeltem, és eszerint cselekedtem is.
- Te nem tudod, hogy milyen ez.
Szerintem ő még nem volt szerelmes. Mélyen legalábbis. Abban biztos vagyok, hogy tud szeretni, nem tartom érzéketlen pöcsnek, de azt gondolom, hogy nem volt meg még neki az, aki nekem Mirella. A tökéletes nő. A tökéletes társ. A vágyak tárgya.
- Én tenni akartam ellene. Elmúlik, Mira mindig azt mondta, elmúlik.
És ezt is el akartam hinni. Hogy ez nem több, csak egy fellángolás, hogy ez nem más, csak egy kis botlás. És lehetett sok minden miatt, mert hát ott van a mi lett volna, ha, és a görcs a kötelességek miatt, de nem, minden alkalommal a halványulás helyett erősebb lett, és végül nem bírtam tovább, ahogy most sem, hiszen mire feleszmélek abból, hogy mit is csinálok, már mindenem vizes, és éppen arra törekszem, hogy a víz felszíne fölé kerüljek.
- Én…
Tudom, hogy nagyot ütöttem, de sokkal nagyobb volt az a pofon, amit Miksa szavai okoztak. A családot sosem akartam kockára tenni, hiszen mindent miattuk tettem, minden döntést, és lemondást értük vállaltam be, és úgy tűnik, elcsesztem, évek óta elcseszem, és valójában csak ártok. Így csak szó nélkül, fagyos hangulatban fordulok el, és mászom ki a medence szélére, hogy kikapaszkodva az asztalhoz lépjek, és ujjaim közé fogjam a borítékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem akartam megalázni.
Dünnyögöm az orrom alatt, hiszen Mira tényleg nem volt betervezve, semmilyen szinten, nem, hogy úgy, ahogy végül történt. Hűséges voltam Zilléhez, pedig a legkevésbé sem vonzódtam hozzá, és hosszú jegyességünk során törekedtem arra, hogy jobban megismerjem, megszeressem, hogy meglássam benne azokat az értékeket, amiért azt mondhatom, a feleségem mellett jobb ember lettem. De nem sikerült.
- Biztos vagyok benne, hogy a macáid majd körbecsókolgatnak. Szegény fiú, bántották a szép pofiját.
Folytatom a dünnyögést az orrom alatt, de a tekintetem csak a címzésen van. Kint adta fel, régen. Sima postával, holott a baglyok nagyon gyorsan tudnak hosszabb utat megtenni.
- Bármi is, nem akarta, hogy hamar megkapjam. Két nappal a feladás előtt találkoztam vele utoljára.
És az már régen volt. Mugli posta? Milyen nevetséges. Ráadásul itt nincs is posta, vagyis beérkezett a legközelebbi településre, és onnan is csak bizonyos napon szállították át a kisebb településekre, így Nemeskére is. A másik napozóágyhoz megyek, és még mindig csak bámulom.
- Mi van, ha tényleg az? Talán…talán Zille férjhez megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem biztos, hogy akarom tudni a részleteket.
Sőt, biztos, hogy nem akarom tudni. Egyáltalán nem, semennyire sem. Valószínűleg főleg azért nem, mert irigylem azt, ahogy ő él, de a világ minden kincséért se akarnám ezt felfedni. Inkább a féltékenység újabb haragot szül, és tessék, meg is van az eredménye.
- Csak. Nem akarom, hogy ő menjen. Teljesen hidegen hagytam. Minden után, olyan rideg volt velem.
Riasztó volt. Egyszerűen riasztó, és nem akarok emlékezni rá, mennyire nem volt ott ő maga, az a nő, akiért mindent felégettem. Próbálok úrrá lenni a remegésemen, mégis a kezem szinte megállíthatatlanul csinálja, de végül megfordítom, feltépem és kiveszem a levelet, amit mohón olvasni kezdek, többször végigfutom a sorokat, észre se véve, hogy közben a düh és a fájdalom miatt a könnyeim is útnak indulnak.
- Bazd meg, Mira. Bazd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kibaszott dráma.
Mert ez tényleg az. Hát nem hiszem el, komolyan nem hiszem el. Érzem, ahogy lassan agyvérzést kapok, itt ülve, és az utolsó dal, amit hallani fogok az Gwen Stefani. Mikor lett az öcsém meleg? Valamikor a Wannabe környékén merült fel bennem ez a kérdés, de egy pillanatra legalább kizökkent a személyes drámámból.
- Hányadik fiú is vagy? Negyedik, ugye?
Pillantok fel rá szórakozottan. Hát igen, így én is bekeretezném, hogy azt feltételezik, nőmágnes vagyok. De csak egy pillanatra tévedek el, hiszen a papír még mindig a kezemben van.
- Talán emlékszel még… bla bla bla … ennek az egésznek csak és kizárólag úgy lehet vége, ha elfelejtjük egymást… megint szöveg a távolságról. Áh igen, arra jutottam, hogy a szavaimnak valóságot kell ölteniük. Megint bla bla, megtaláltam az egyik legjobb bájital keverőt, akit képes arra, hogy kitörölje az emlékeimet rólad. Csak így simán, kitörölt. Jaj bazd meg, hát nem hiszem el.
Érzem, ahogy a könnyeim megint elindulnak, így jobb híján a kezeimbe temetem az arcom. Nem hiszem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Heten.
Vonom meg a vállam, de azt nem tudom sokszor, hogy ki mikor született. Mindenki utánam, lányok a végén. És igaz, Misi mindig kimarad. Pedig vele éltem mind közül a legtovább.
- Ez nem vicces.
Morgok, de ahogy vihog, úgy átragad rám is, és nem tudok nem röhögni, miközben bőgök is. Szerintem tényleg megőrültem, és ez az a pont, amikor annyira nem tudom komolyan venni az egészet, hogy nevetve dőlök el a napágyon, de érzem, ahogy nem maradtak abba a könnyek.
- Beleugrottam bazd meg. Kockára tettem mindent érte. Odaálltam Zille elé, elmondtam az anyámnak, meghoztam a döntéseket, az egész násznéppel én beszéltem, és ő mit tett? Kitörölt. Baszod, ki-tö-rölt. Csak így, mintha nem lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Valaki, akibe beleszerettem.
Jegyzem meg csendesen, a nevetéstől fáj az arcom, nagyon régen nem csináltam ilyesmit, és amikor mégis, az nem volt csak boldog. Nem mintha most az lenne, de a keserűségben nem tudok nem nevetni.
- Jaj bassza meg. Miért nem normális az életem?
Maradtam volna inkább annál, amihez értek, és hagyott volna ott Zille az oltárnál, mint, ahogy az egy rendes Fölnagy lányhoz illik. De nem, ezt most én megelőztem. Halmozottan rohadék helyzet.
- Nem tudom, mármint, mit csinálhatnék? Képes volt kitörölni mindent, amit együtt hoztunk létre. Képes volt az emlékeinket, az érzéseinket. Én elmondhatom neki, hogy milyen volt, de ő nem fogja érteni, megélni. Én nem vettem el magamtól az élményt, helyette a családomat kezdtem rombolni. Ennyire rossz testvér vagyok? Tényleg elcsesztem mindent? Mind így gondoljátok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert te olyan vagy, amilyen én voltam. Te erre már nem emlékezhetsz, de hasonlítottunk mi ketten. Mintha az én feljavított kiadásom lennél.
Magamra ismerek benne, és talán azért is kötődöm a legjobban hozzá. A többiekben van valami, ami túl határozott vagy túl rideg, vagy túl házasságosdi, de én, az apánk halála előtt, olyan voltam, mint ő, életvidám. Viszont igaza van abban, hogy megkeseredtem.
- Ha lenne valakid, akit elveszítenél, te hogyan szereznéd vissza? Mármint, ha tényleg őt akarnád, és nem számít, hogy mekkora küzdelem, esetleg, még csak nem is emlékszik rád.
Mert azért jobb, ha úgy gondolkodunk, hogy a jelen problémáit vesszük alapul, és az a nagy helyzet, hogy nekem egy elég nagy problémám van itt az emlékekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pont ez a lényeg, hogy neked nincs kapcsolatod, el tudod képzelni, hogy milyen lenne, ha lenne.
Mert most ha azt vesszük, én is tudom, hogy Milánéknál majd Virág megmondja, hogy mit tenne az öcsém, meg jönne az, hogy nem is csak a férfinak kell tennie, mert egyenjogúság, a lányok viszont biztos vagyok benne, hogy hoznák az érzelmes és látványos romantikát, és nekem most megoldás kell. Rendes megoldás, és úgy néz ki, hogy a legjobb, amit kaphatok is elég szánalmas eredményekkel járhat.
- Hollandiában szép hidak vannak, végül is.
Elmélkedem elgondolkodva az opciókon. Főleg ez a hídról leugró verzió fogott meg, de nyilván nem vagyok híve annak, hogy ne legyen kihívás és kudarc is benne. Úgy édesebb a zuhanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Engedelmesen közelebb hajolok, mert hát lássuk be, most minden apró információmorzsa kell nekem, de valljuk be, amit hallok, az nem az, amit gondoltam, hogy hallani fogok, és úgy nézek rá, mintha nem is a testvérem lenne. Vagyis a többi, Milán, például, akinek kalitkába van nem csak a gyűrűs ujja, de a farka is.
- Márhogy csak egyetlen egy?
Ez eléggé hihetetlen, hiszen láttam én már nem egyszer lányok között mozogni, és az a nagy helyzet, hogy abban sem vagyok biztos, hogy Zille nem azért volt végig olyan nyugodt, mert az öcsém odatette magát. De ez az egy eléggé meglep, és a folytatás olyan szinten zavarba hoz, hogy még el is vörösödöm.
- Értem, és elveszed?
Próbálok komoly arcot vágni, de a következő pillanatban kibuggyan a nevetésem, hiszen azért valljuk be, erre a kérdésre egy ideje felejthetetlen reakciókat kapok. Milán óta, legyünk őszinték.
- Mázlista vagy. A lánynak vagy nagyon alacsony a mércéje, vagy te tudsz valamit nagyon, de az biztos, hogy mázlista vagy, ha egy levitás kislány ilyen buzgón ülteti át az elméletet a gyakorlatba.
Mert ha neki elég egy, akkor a duracell nyuszi unokahugát dugja, minimum. Hát ki az, aki ennek utánaolvas? És miket talál az ember, ha utánaolvas? Sosem merült fel bennem.
- Ez nem hülyeség, újrateremteni. Csak előbb meg kell találnom. De ez a levél nem árulja el, hol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A testvéred vagyok, az a feladatom, hogy megerősítselek. És ehhez olykor meg kell keményíteni magamat. A szívemet.
Kétszer rá is verek a mellkasomra, hogy érzékeltessem vele a keménységet, de a szemöldököm akaratlan is megemlekdik arra,  amit mond.
- Eridonos, aki könyvekből tanul? Hát hozd már el egyszer, látnom kell.
Komolyan, ilyet még nem tapasztaltam.  Eridon és könyvek? Hogy fér ez össze?
- Szerinted itt van még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hm.
Igen, most rajtam a sor, hogy hümmögjek. Igen érdekes lehet ez a kapcsolat, ami nem is kapcsolat, ha ilyen hevesen tiltakozik. Pedig esküszöm, engem az hajtott, hogy megismerjem, semmi hátsó szándék. Maximum egy nagyon kicsi. De csak annyi, hogy én is kicsit szórakozzam rajta.
- Mi a faszom?! Zille. Zille szia, szóval, ne ne ne, kérlek, ne tedd le. Én… hogy vagy?
Hogyan kell ezt csinálni? Hogyan  kérdezel rá a volt menyasszonyodnál, akit dobtál a nővére miatt, aki nem emlékszik rád, hogy ott van-e? Hát igen, picit kínos, ami látszik is rajtam, mert zavartan heherészek.  De utálok zavarba lenni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megyek, mintha Miksa dróton rángatna, és bár tudom mi az úticél, és tudom, hogy mit kell csinálnom majd, mégsincs elég agyam ahhoz, hogy kitaláljam, mit fogok mondani neki. De tényleg, mit? Annyi minden kavarog bennem, hogy nem tudok csapásirányt adni a gondolataimnak, nem tudom, hogy hogyan fog ez alakulni. Még arra sem volt időm, hogy legalább kicsit rendbe szedjem a fejem. És mire felfogtam, hogy gondolkoznom kéne, addigra már ott is álltam a parton, ahol tekintetemmel a nőt kerestem, akinek most valamit biztos, hogy fogok mondani, de nem tudom, hogy mit. Remek lesz.
Főleg, amikor meg is pillantom, hogy hol van. A szemeimet összeszorítva sóhajtok egy mélyet, mielőtt lerúgom a cipőmet, és vetkőzni kezdek. Ismerem magam, ha most nem, akkor soha. A múltkor hagytam elmenni, most nem fogom. Éppen ezért, mielőtt még baromságot csinálnék, boxerre vetkőzve gyalogolok bele a vízbe, amit még nem fogok fel, hogy milyen hideg is, hogy beszéljek vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Beszélnünk kell.
Szögezem le azonnal, és valószínűleg több tényezőnek köszönhetően is a szívroham határán vagyok. Aki járt már a Balatonban, tudja, hogy nem lehet abba csak úgy belegyalogolni, annak megvan az esszenciája, ami a “hűbazdmeg” és az “aztakurvaéletbedehigeg” között heyezkedik el. Szokni kell, mint a jó bort. Emellett ugye fogalmam sincs, hogy mit mondok, és lever a víz attól is, ha nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés. Nekem tudnom kell a következő lépést.
- Írtál nekem. Egy levelet. Még kint, Hollandiába. Megírtad, hogy elveteted az emlékeidet rólam. Ez egy nagyszerű ötlet volt, de tudod, minden kétélű, attól még, hogy te kitöröltél engem, én nem csináltam ilyesmit, én emlékszem, és neked is emlékezned kell. Muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A legkevésbé szórakozni van kedvem.
Morgom, mert nem nagyon vagyok humoromnál, hát ilyenkor a pánik az pánik, nincs ezen mit szépíteni. A kérdésre, hogy jól vagyok-e, csak finoman megingatom a fejem és legyintek egyet. Mindegy is most, hogy velem mi van.
- Mert nem képtelenség. Meg tudom mutatni a levelet, kint van a parton, a boríték is. Mugli posta, tényleg? Hogy biztosan ne tudjam megakadályozni? Képes voltál tényleg mindent elvenni magadtól és tőlem, csak, hogy a végén senki se legyen boldog?
Mert Zille se lett volna, ezt most már belátom. Sokáig harcoltam vele, de most már tudom, hogy nem tettem volna boldoggá, mert, ha el is veszem, ha Mira nem is emlékszik, nekem akkor is csak körülötte jártak volna a gondolataim. Én nem felejtettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, mert egyszerűen már mindent elmondtam, hogy szeretem, hogy mindent félretettem érte, hogy mindenkinek megmondtam, hogy mi a helyzet. Megcsókoltam, de nem emlékezett, pedig volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy fog. Tényleg volt egy pillanat. Kiengedve a bent tartott levegőt, a part felé fordítom a tekintetem.
- Ott találkoztunk, annál a padnál, ahol az a hülyegyerek épp két lánnyal beszélget. Az öcsém, két lánnyal beszélget.
Mindig hülyegyerekezem, de valójában imádom, tényleg a kedvenc testvérem, és indokolatlanul hanyagolom el például Misit, aki a korban hozzám legközelebbi öcsém,
- Utálok futni, de rávett, hogy csináljam, szánalmas látványt nyújtottam, de volt, akinek tetszett. Kutyaszarba léptem, mivel éppen haldokoltam, ez nem tűnt fel. Aztán megláttalak, és olyanná váltam, mint egy serdülő, még a nyálam is elkezdett folyni. Te pedig rágóba ültél, amit távozáskor szóvá is tettem, erre visszaléptél hozzám, és kihúztad a nadrágom madzagját, mert nagyon  szereted azt a szoknyát. Elkötötted az anyagot, és otthagytál. Annyira szerettem volna utánad menni, és a legnagyobb barom vagyok, hogy nem tettem, de el voltam jegyezve, és még ha nem is éreztem semmit a húgod iránt, a kötelességeim miatt nem mentem. Mert az apám ezt szerette volna, és én tiszteltem őt egész életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én lettem volna a férj. Először a tiéd, de te megszöktél, én pedig az oltárnál vártalak. Nem ismertük egymást, elrendezett házasság lett volna. Aztán, mivel az egyezség meg lett kötve, úgy volt, hogy a húgodat kell elvennem, de aztán megjelentél, és minden megváltozott. A csónakház után elmondtam Zillének, hogy szeretlek, és képtelen vagyok nélküled élni, nem veled összekötni az életem, de te addigra elvetetted az emlékeidet. Zille viszont idehívott, hogy megoldjuk, csak senki sem számított rá, hogy nem emlékszel rám.
Kétségbeesetten nézek rá, hogy hátha valami, akármi, egy mozdulat, egy pillanat, bármi beugrik neki, mert tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek, kitörölt, egyszerűen kitörölt.
- Lassan egy hónapja. Akkor jöttél, először. Két hétig voltál itt, sok alkalmunk volt együtt. Aztán a Rengetegben csókolóztunk, te eltűntél, én Bogolyfalvára mentem, ott újra találkoztunk egy héttel később, majd megint eltűntél, visszamentél Hollandiába, én megmondtam Zillének, hogy téged szeretlek. Két nappal később előállt azzal, hogy visszahív, úgy, hogy vissza akarj jönni, ezért mondta édesanyátokat, mert tudta, hogy miattam nem jönnél vissza, de elkéstem. Két nappal azután, hogy majdnem lefeküdtünk egymással, levelet írtál és kitöröltél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én. Csak arra se voltál kíváncsi, hogy milyen vagyok. Nem találkoztunk. Te pedig leléptél. Nem szóltál, és rengeteg emberrel a templomban, ott vártalak az oltárnál.
Ez sosem fogom megbocsátani. Akkor sem, ha házasok leszünk negyven éve. Na nem mintha erre olyan nagy esélyünk lenne. Előbb úszom át a fagyott Balatont, amibe a negyven fokba is bele akarok fagyni, mint, hogy ez a nő eljusson odáig, hogy ok, házasodjunk, szeretlek, meg emlékszem. De ne legyünk telhetetlenek.
- Mert ez a kötelességem. Én úriember vagyok, állom a szavam. Amikor az apád nekem szegezte a kérdést, nem mondhattam nemet. Abban reménykedtem, hogy Zille hasonlít rád, és lelép.
Tényleg ezt hittem. Hogy azt mondja, ő olyan Miksa szerű férjet képzelt el, nem olyat, mint én, és amúgy is, kicsi még anyának meg feleségnek lenni, de nem mondott ilyet, ő ezt akarta, és ez így még ijesztőbb. És amikor már próbálnék valami mást mondani, akkor hirtelen, ott van. Az emlék. Ami miatt a SUPhoz úszom, és megfogom azt.
- Igen, és ha nem kötött volna a jegyesség, meg is tettem volna, de látod, akartál engem, akkor akartál. Ha csak testileg is. És ha… őrültség, de ha eljönnél velem azokra a helyekre, ahol fontos dolgok történtek velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg az, felháborító, de engem úgy neveltek, hogy a családom és a kötelességeim az elsők.
Én pedig sosem kívántam ellene menni ennek. Csodáltam az apámat, úgy éreztem, hogy az, aki megtestesíti azt a példát, ami mindennél fontosabb a számomra, a vezetőt, a szülőt, a gondviselőt, az első embert, a tanítót, a barátot, egyszerűen az én apám volt a minden, nekem ő volt a mindenem, és a legbüszkébb kisfiú voltam, hogy nekem ilyen apukám van. Akit aztán elvettek tőlem, nagyon korán, éppen ezért ragaszkodtam olyan nagyon hozzá, hogy ha másik lányt akarnak hozzám adni, akkor elveszem a másikat.
- Mert a legjobb barátok voltak.
Felelem csendesen, én nem láttam ebbe bele semmi többet, csak annyit, barátságot, hűséget, ami szintén példaértéket képviselt. Azt szerették volna, ha a gyerekeik biztonságban vannak, olyan társ mellett, akinek jó háttere van. Én is erre törekszem, amikor az öcséim vagy húgaim választottakat hoznak haza.
- És nem gondolod, hogy jár nekem annyi, hogy megtudom, miért döntöttél így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az én apám tisztességes volt mindig, te meg utálod a tiédet, így esélyt sem adnál arra, hogy a jövőd volt a lényeg neki.
Én hiszek az apánk döntésében helyette is, és ez egy jó döntés volt, helyes döntés, hiszen szerettük egymást, tudom, hogy igen, és a francba is, hát éreznie kell. Attól még, hogy rám nem emlékszik, elvileg tudnia kell, nem? Vagy ez túl romantikus elképzelés?
- Az, hogy soha nem lesz elegendő távolság kettőnk között egy szar indok, és rohadék lépés. Neked könnyű így, nem emlékszel, és én? Elvártad volna, hogy leéljek egy életet a húgoddal, úgy, hogy téged akarlak? Ez kegyetlenség, Miri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szemem forgatom meg arra, amit mond, mert ítélkezik, mert azt gondolta, hogy mellettem, akit nem is ismer, nem lenne más, csak egy száját befogó babagyár. Ez egyáltalán nem így van. Az én családomban a nők egyenlőek a férfiakkal, a beházasodók a beházasodottakkal. Kivéve mondjuk Virágot, aki egyre inkább elhiszem, hogy elmorzsolja Milán golyóit, de hát ilyen a szerelem, meg, ha hülyeségeket pofázol. Apropó, hülyeség, az én fejemen is koppan egy nagyot az ütő hasonlóan nagy szamárság miatt, és mégis elnevetem magam.
- Ugyanmmár, a múltkor is ezt mondtad, és nézz csak rám, teljesen termékeny és dugásra képes maradtam, pedig azóta nem egyszer hívtalak így.
A teljesen termékeny és dugásra képes azért merész kijelentés ebben a kibaszott hideg vízben, de hát a fene essen belé, komolyan mondom, ha ez kell, én teherbe ejtem, hát de tényleg. Oké, oké, kicsit drasztikusak vagyunk ma.
- Miri.
Mondom ki újra, mert baszki, zsibbad az agyam helye, az egész fejem, és valószínűleg ocsmány vizihulla lesz belőlem, de akkor sem fogom hagyni, hogy eltántorítson. Emlékszik, vagyis, fog, teszek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Senki a földön, még Miksa sincs olyan hatással rám, hogy ennyire ne maradjak tiszteletteljes. De ő most kiváltotta, nem is csak most, általában megteszi, kivéve akkor, amikor egy csodálatos nő bőrébe bújik, mondják, hogy az ördögnek is szüksége van alvásra, de úgy tűnik nem elégre, mert a következő pillanatban már csattan is újra az ütő, amitől kénytelen vagyok elereszteni.
- Emlékezni fogsz, ha tetszik ha nem, és amikor megtörténik, engem fogsz akarni.
Ez nem kérdés, nem vágy, ez tény. Rohadt magabiztos vagyok, holott az is lehet, hogy most törte el négy ujjamat. Átkozott boszorka. Komolyan mondom, veszélyességi pótlékot kellene fizetni mellé. A fene vigye el ezt a nőt. Bosszankodva indulok kifelé a másik önelégülthöz, hogy csak egy dühös pillantást vessek rá.
- Kurvára nem vagyok normális, hogy még hallgatok rád. Most el kell mennem, találni egy orvost, mielőtt hazamegyek.
Ép kezemmel magamra rángatom valahogy a nadrágot, de a pólóval meg a cipővel kedvem sincs vesződni, csak el akarok menni innen.