Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Annyira hirtelen jön a váltás, hogy nincs igazán ideje felkészülni rá lélekben. Persze figyelmeztették, hogy Will instabil, óvatosan adagoljon bármiféle információt az életük részleteit illetően, mégis láthatóan összerezzen az asztalra csapástól és a hirtelen fellángoló agressziótól. Mintha visszarepültek volna az utcai jelenetbe, nyelnie kell egyet, és ökölbe szorítania a kezeit, hogy uralkodni tudjon magán. Ez csak átmeneti. Kezelik, igen. Semmi baj nem lesz, a láncok visszafogják. Meggyógyul, meggyó-...
Sóhajt.
Ugyan fél szemét most már az ügyeletes boszorkányon tartja, és a távozásra sarkalló kézjelzést is elkapta, mégsem áll fel, hanem felnéz Will most idegennek ható arcába.
- Jó. Mit szeretnél? Ha elmondod, megteszem, amit tudok, hogy segítsek. - Már ő is érzi, mennyire ostoba, hogy ezek után még mindig kitart Will mellett válás ide vagy oda, de azt is tudja, nem bír leszakadni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Un, deux, trois, un, deux, trois.
Az öklei görcsös erőszakkal gömbölyödnek össze, a fogai fájdalmasan nyomódnak egymásnak, hogy szinte az ínyében érzi egy pillanatra a feszültséget. Számol, kilélegez, belélegez, számol, kilélegez, belélegez. Amíg Will megrázza a fejét, és abban a pár másodpercben próbál urrá lenni a fejében keletkezett zavaron, ő is emlékezteti magát a jelenleg biztos kapaszkodóként szolgáló mantrázásra.
- Nem megyek. - Bár ez a boszorkánytól is függ persze, de egyelőre nem úgy látja, mintha szét akarnák őket választani. Visszaölti a mosolyát, bár most már nem olyan jól megjátszott, és inkább feszültséggel átitatott.
- Eldöntöttem, hogy kezdeni kell valamit a kerttel, új virágágyások, akár egy faházat is lehetne bele rakni... - És valóban, megnyugtatóan stabil, szinte vidám hangon kezd magyarázni teljesen semleges, könnyed dolgokról, amíg tényleg el nem jön az ideje, hogy felálljon, és távozzon a látogatási idő végével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Az első találkozó után szüksége volt egy nyugtatóra, egy pohár vízre, egy sírásra, és egy alapos beszélgetésre Will gyógyítójával. Nem olyan rossz a helyzet már- mondták-, javul és reagálni fog a kezelésre, van remény és lesz haladat is. Ezzel pedig beérte ideig-óráig, már amikor nem akart remegni, vagy épp másképp kiborulni.
Eltelt egy hét, ez alatt csak annyi történt, hogy felhívta Willt kétszer. Rövid beszélgetések voltak, megkérdezte mindkét alkalommal, hogy érzi magát, szeretné-e, ha bármilyen olvasmányt bevinne neki, vagy szüksége van-e bármire? Másodjára megígérte, hogy ma bejön hozzá, ahogy azt is, hogy megpróbál többet maradni. Apró, de szívvel tett ígéretek. Közben beszélt Joannával is...
Ismét az asztal két oldalán ülnek, ő megint csak kitett magáért, de ezúttal lerakta a telefont kettejük közé, a határvonal őfelé eső részén. A képernyőn egy videó fut épp, Lucien kacagva mászik a földön, miközben Adél beszél hozzá: Hol van anya? Gyere anyához. Ott van Milford, a plüsskutya, próbáld elérni. A baba örömtelien, csilingelően kacag bele a kamerába, csodás látvány a szüleinek.
- Még nem tudtam behozni, de ez már majdnem olyan, mintha itt lenne. - Próbál jó dolgokat hozni Will mindennapjaiba, hogy érezze, nem hagyták el, törődnek vele. Pedig nem érdemli meg, de ezt a hangot tudatosan elnyomja magában egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem tudja nem észrevenni a hangulatban beállt változást, ehhez pedig elég volt néhány fénykép és videó Lucienről. Mindent gondosan dokumentál, részben most már azért is, mert a pánik napról napra eluralkodik rajta akár másodpercekre, akár percekre, ha a testvére belengetett fenyegetésére gondol. Ha elveszíti Lucient, nem tudja, mihez fog kezdeni, de már így is az idegösszeomlás határán lavírozik. A napi rutinok betartása, és az a tény, hogy egyszerre egy feladatba kapaszkodik, általában segítenek végigcsinálni a 24-ből 16 órát sikeresen, vagy apróbb buktatókkal, de ha tényleg elmarják a gyerekét mellőle, lehet, hogy az menthetetlenül a padlóra küldi.
- Én is erre gondoltam. Egy labradort, vagy goldiet akár... valami családi nagy kutyát. Imádná. - Ahogy ők is a gyereküket. Lucien a szemük fénye körülmények ide vagy oda. Közben továbblapoz a galériában egy újabb videóra, ahol már fürdeti a kicsit. Lucien elmélyülten koncentrál a buborékokra, és arra, ahogy Adél fújkálja őket ide-oda. Főleg a játékkacsát szereti nyomogatni, és összevissza spriccolni mindent.
- Gondoltam rá, hogy elviszem babáknak szóló vízi tornára. Állítólag szeretik, mert az anyaméhre emlékezteti őket a lebegő érzés. - És jó volna kiszakadni az átkozott faluból is, ahol újabban megint csak az összesúgás megy a háta mögött. Fojtogató, kellemetlen a légkör.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- De te fogod kiképezni, hogy ne ugorjon fel a kanapéra. - Mintha minden rendben lenne. Mintha a szakadékoknak nyoma sem volna az életükben, mintha... Nincs mintha, és egyelőre nem lesz sem labrador, sem más eb, csak a szórványos találkozások, a fotók és a videók Lucienről, és semmitmondó, feszültségoldó sessionök.
Will pedig visszakanyarodik ahhoz, amit legszívesebben elásna magában és nem nézegetné sehogy. Hátradől a székben, közben a fürdőzős videó újraindul.
- Nem hiszem, vagy inkább... korai ezt megmondani. Még nagyon kicsi, hamar elmosódhat ez benne. Ha innen kijöttél, meglátjuk, hogy reagál a jelenlétedre, de... nem, nem hiszem, hogy emlékezni fog rá. - Öröm az ürömben, hogy kisbabáról van szó limitált memória tárhellyel. Ettől még szeretné elvinni később, akár két-hároméves kornál Lucient egy gyermekpszichológushoz felülvizsgálatra, hogy biztosan kizárják a sérülés legapróbb lehetőségét is.
- Tudja, hogy szeretjük, és ez a fontos. - Mondaná Willnek, hogy ne nézzen vissza, mert akkor egy újabb limbóba kerülhet, de az utóbbi esetből tanulva próbál a lehető legügyesebben fogalmazni, mégsem csak semmiségekkel kiszúrni a másik szemét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Amije van. Mije is pontosan? Ah, nem, az elvileg nem örök... De van más. Megrebben a szeme, vet egy pillantást a telefon kijelzőjén nevetgélő babára, aztán reflexből továbbviszi egy másik videóra: Lucien épp a szájába próbálja tömni a csörgőt, de mikor nem megy, elkezdi inkább rázni, és hangosan sikítozni a gyönyörűségtől, mert a csörgő bizony csörög. Milyen meglepő és fantasztikus!
- Nekem is ezt mondták. - Lassan biccent, mert tényleg ugyanezt az információt kapta a gyógyítótól, de most az "örökletes" szó elültette benne a gondolatot, hogy tényleg elvigye a gyereket egy teljes kivizsgálásra.
- Majd elviszem szakemberhez. - Egyelőre jobb a megnyugtatás, mint hogy egyenesen kimondja, nem pont emiatt viszi majd Lucient bármiféle gyógyítóhoz. Egész addig, míg Will szájából most el nem hangzott, hogy a baba bármit is kaphatott tőlük az alapokon túl, eszébe sem jutott, pedig annyira magától értetődően ott lebegett lehetőségként... Bele fog fájdulni a feje megint.
- Most koncentráljunk inkább arra, hogy hamar kijuss innen, jó? És amint lehet, behozom őt is, hogy találkozhassatok. - Próbál bátorítóan viselkedni, holott érzi, a szavak gyengék, a mögötte levő erő úgyszintén, de megteszi, amit meg tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Nem árul el olyan sok mindent az arca, inkább... kifejezéstelen, igen, sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne jelen teljes mértékben, és a gondolatai egy része másutt száguldana elszabadult vonat módjára. Amikor viszont Willre néz, talán a férje ismeri már annyi ideje, hogy meglássa a szemében, maradt még ott a régi gyöngédségből Will iránt, és valószínűleg ez sarkallja rá, hogy újra és újra bejöjjön ide, felvegye a telefont és felhívja az ELME vonatkozó telefonszámát, hogy aztán várakozás után átadják a készüléket Willnek, és beszélhessen vele. Nem a semmiért zarándokol el újra és újra erre a babaház hangulatú, mégis nyomasztó helyre az összes gyógyszerszaggal.
- Még meg kell beszélnem ezt a gyógyítóiddal, hogy látják a helyzeted, de ha beleegyeznek, akkor igen, szeretném behozni ide Lucient. Remélem, hogy neked is segítene, ha láthatnád legalább. - Abban korántsem biztos, hogy Will a kezébe vehetné a gyereküket, sőt, nem igazán lát rá reális esélyt, de minden a gyógyítók végszavától függ. Ő meg akarja tenni a maximálist, ami tőle telik.
- Figyelj... tényleg szeretném, ha jobban lennél. És melletted állok, oké? Ki fogsz jönni innen, amint jobban leszel. - Ezt már-már magának is mondogatja mint kapaszkodót. Ha őszinte akar lenni, ez inkább kompenzálás a részéről, mert úgy érzi, Willtől végleg elfordultak a családok, érthető okból, de ahogy mellette ott áll most az a kevés barátja, úgy nem tudná elképzelni, hogy totálisan magára hagyja a férjét ebben a helyzetben. Másfelől elképesztő zsenialitással vakítja saját magát, mert ez az egész ELME-helyzet jelentősen háttérbe szorította Will eddigi bűnlajstromát, és áthelyezte a fókuszt a gyógyulására a vezekléséről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Otthon. Hogyne, de melyik otthon? Mert a házban már nem élnek együtt, csak ő és Lucien lakják jelenleg. Ezt viszont biztos nem fogja hangosan kimondani, hogy egy potenciális újabb epizódot idézzen elő.
- Beszéltél vele, vagy... keresett? - Újabban ő sem beszél Madlennel külön. Hétvégéken elviszi hozzá Lucient, de tapintatosan kerülik Will témáját. Arról sem számolt be, hogy ő bejár a férjéhez, mert ha Madlen tudni akar valamiről, úgyis megtudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

- Tényleg nem hagyná. - Mindenkinél van egy határvonal, amit átlépve odavesznek a privilégiumok. Remélhetőleg Madlennél ez nem most jött el. Az azonban, hogy Seth-et lebeszélje a feljelentésről, már sokkal nehezebb feladat, mint kikönyörögni Madlen segítségét, ugyanis a barátja az elvek embere, ezt nagyon jól tudja, és tekintve, hogy Seth mennyire nemtetszéssel figyelte (egyébként teljesen jogosan) a házassága alakulását, szinte kizártnak tartja, hogy az a feljelentés csak úgy visszavonásra kerüljön egy kérlelés miatt.
- Azt hittem, nem akarod, hogy többé valaha is szóba álljak vele. - Az egyetlen lehetséges fegyveréhez nyúl, amiről biztosan tudni véli, hogy Will bevenné: apellálni a féltékenységére. Mindig csak nevetett ezeken a megjegyzéseken, de az utcán történtek óta nagyonis valósnak tekinti a férje féltékenységét. Lehetett volna az sokkal rosszabb is, mint holmi jelentrendezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április | Egy héttel később -
ELME

Gondolatban szinte megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, hogy nem kellett ebbe a körbe belekezdeniük. Még fogalma sincs, hogy fogja ezzel megközelíteni Seth-et, mert egyrészt, amit a férfi tett, teljesen érthető volt, védte őket Luciennel, és ezért mérhetetlenül hálás, másfelől tisztában van vele, hogy ez valószínűleg olyan kérés lenni, hogy utána ők ketten már többet nem fognak beszélni. Megint csak érthető, ha Seth nem kér tovább a társaságából, ha Will mellé áll a történtek dacára- nézzünk rá, épp az ELME egyik szobájában ücsörög a férfivel és a gyerekükről mutogat videókat neki. Nagyon egyértelmű, hogy nem fogja otthagyni csak úgy, még ha mellette idegösszeomlást is kap a történtek súlya alatt.
Szinte rögtön elkezd pörgetni a média anyagok között, és odatolja Will orra elé a következő kisvideót Lucienről.
- Vettem neki új ruhákat, nagyon imádta a macis csokornyakkendőt... - Amíg innen fel nem állítják, a látogatási idő hátralevő részét megpróbálja a lehető legkellemesebb, Lucienről szóló képekkel és videókkal telepakolni Will számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Lucien előbb csak nyűgös, de Will hátrakiabálásával egy időben elkezd kérlelhetetlenül sírni és odabújni Adélhoz, mintha a világ vége jött volna el.
Önkénytelenül hátrál egy lépést riadtan még azzal együtt is, hogy Seth ott áll közöttük, de arra végképp nem számít, hogy Will ütése betalálna. Számára ösztönös reakció lenne legalább megpróbálni eltaszítani a másikat, és nem, jelenleg nem az az első dolga, hogy logikusan végiggondolja, Seth családi hírnevével ez a lehető legkedvezőtlenebb döntések egyike volna. A védekezés egy ösztönös dolog, pont ezért lép hátra egy újabbat valahol a második találat körül. Megkövülten bámul Seth és Will abszurd kettősére, miközben az utcán sétálók már szörnyülködve súgnak össze egymás között, egy-két fiatal még a rúnázott telefonját is előkapja videózni. Ő csak arra tud gondolni, hogy ez lehetetlen, ez nem történhet meg, hogy fényes nappal nekik essen Will tényleg indokolatlanul (képtelen kívülről szemlélni most a nagyobb összképet), és megverje Seth-et, fenyegesse őket.
A segélyhívó bűbáj még mindig ott lebeg fölöttük, de ő a füle botját se mozdítja Seth intő szavaira, annyira hihetetlennek érzi, hogy Willt már a saját gyerekük jelenléte sem gátolja az erőszak felvillantásában. Igen, el kellett volna innen mennie a lehető leghamarabb. Most már, hogy az aurorok be lesznek vonva, kb esélytelen a dolog, de nem is akarna, nem is tudna innen elmenni semerre, annyira ledöbbentették és megijesztették a történtek, mert Will arcán őszinte agressziót látott és lát tükröződni. Tényleg bajuk eshetett volna, ha Seth nem áll be közéjük.
Végül megfeszíti az állkapcsát, hogy uralkodjon valamennyire az érzelmein, s ugyan vet egy feldúlt pillantást Seth-re, hogy jelezze, felfogta, nem akar belemenni felzaklatott állapotban bármiféle eszmecserébe, aminek semmi értelme nem volna, úgyis csak az érzelmek beszélnének belőle.
- Hallgass végre el! Nem látod, hogy Lucient teljesen elvadítod ezzel? - Most már a düh kezd kiteljesedni rajta, hogy Will még ilyenkor is képes kerepelni ahelyett, hogy befogná, hiszen az aurorok mindjárt a nyakán lesznek. Ő sem bír többet, mint a fogai közt szűrni a szavakat, de azokból süt, hogy legszívesebben némítást olvasna a férjére, ha az a babájukat megnyugtatja.
- Sssshhh, semmi baj, semmi baj. - Lucien még mindig keservesen zokog, de biztos távolságban az apjától, ő pedig villámló tekintettel mered Willre, bár tudja, onnantól, hogy a férje a levegőben lebeg, nem sok esélye van lejönni onnan, és Seth-tel ellentétben ő biztosan tudja, hogy Willnél már nincs pálca, hogy visszatámadjon, másként azzal indított volna őt ismerve. Nincs más hátra, mint bevárni az aurorokat, mert ebből nyilvánosan nem tudja kimosni a férjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

A kérvénye értő fülekre találhatott, mert mostanra Mihail átvette Willt mint pácienst. Ha gyorsan nem is, de apránként és hasznosan alakulnak a dolgok, noha a feljelentés maradt egyelőre. Az ügyvédek szerint a várható büntetés messze nem olyan súlyos ezért, mint a korábbiak okán (nyilván), de a legideálisabb egy gyógyítói szakvélemény lenne, ami Will betegségét alátámasztja. Ez még várat magára, de egy újabb beszélgetés az exférjével nem.
- Összecsiszolódtál Mihaillal? - Tudja, hogy Willnek jelenleg nincsenek választási lehetőségei, de megadja a lehetőséget az esetleges sápítozásra, ha szeretné nemtetszését kifejezni a csere miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Röviden biccent, mert valóban így van, nincs most sok választása. Igazából nagyon semmi, csak az együttműködés, abban pedig a férje nagyon jó.
- Így van. Minél hamarabb kijössz, annál jobb. - Újabb, untig-fáradtig ismételt frázis, de minél többször mondja el, annál hihetőbbnek hangzik.
Mihail és a többi gyógyító is némi javulásról beszéltek, de még hosszú munka áll Will előtt, foglalkozások Mihaillal, gyógyszerek akár.
Ráérősen felkönyököl az asztalra, miközben lepöcköl a blúza ujjáról egy láthatatlan porszemet.
- Elmondod, honnan indult ez az egész? Úgy értem… - Hezitál, hogyan fogalmazza meg kellőképp tapintatosan, de érthetően. - … valamikor történt valami, amitől elkezdtél szétesni, de nem tudom összerakni, mi és mikor. A közelmúlt eseményei csak beélesítettek mindent. - Azelőtt, hogy Luciennel várandós lett, már dühöngött a férje alkoholizmusa, azonban a terhessége végére, és az elmúlt tíz hónapbab a gyerekük születése óta sokszor volt az a kellemetlen érzése, hogy Will egyre távolabb sodródik tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

- Biztos. - A korábbiakkal ellentétben most nem mímel jókedvet, mosolyt, tapintatosságot. Mihail elmondta, hogy lehet, kiabálás lesz előle, epizód, hisztéria, és bármikor kiléphet a helyzetből, ha túl sok, de alapvetően felvázolta, mire számíthat Adél, ha megnyitja a csapot.
- Elég sokáig kerülettük ahhoz, hogy végre beszéljünk róla. - Hátradől a széken, mint aki elkészült rá, hogy sokáig itt fognak ülni a mai napon.
- Kezdjük mondjuk a legrégebbi dolgoktól. Nate és Esther. Mondd el a saját verziód, de nem csak ímmel-ámmal. Rendesen. - Azt már elégszer hallotta, hogy patkányok, hogy ne foglalkozzon a múltbeli dolgokkal. Ideje leásni a dolog mélyére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

- Miért nem szabadott volna megszületniük? - Ó, nem, nem fogja Will újból felburjánzó, kezdődő hisztijét elfogadni, a terelést még annyira sem. Volt ideje számot vetni a helyzettel, és arra jutott, ha most nem tépik le a sebtapaszt a gennyes kis sebekről, és nem tisztítják ki őket, soha nem lesz semmi sem rendben. Márpedig nem fogja Will orrára kötni, hogy válás ide vagy oda, a férje nem fog kisétálni az életéből. Nem fogja hagyni. Előbb szépen rendbe rakja, segítséggel, aztán pedig minden lassacskán újraépül majd. Tesz róla.
- Amíg nem vagy rá hajlandó, hogy elmondd, tényleg nem fogom megérteni, de nem hiába kérdezlek. Ha már itt vagyok, és veszem a fáradtságot, hogy téged kérdezzelek és nem őket az egyoldalú válaszokért, akkor engedd csak ki. Tálalj végre ki. Tudom, hogy szeretnéd, ha valaki a te oldalad hallaná meg és nem melléjük állna. - Szemrebbenés nélkül vágja Will arcába a kendőzetlen véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Mihail felkészítette, hogy történhetnek kilengések, hirtelen felindulásból jött kitörések, de ők is itt vannak, ha bármi súlyos készülődne. Will kifakadása szinte várható volt a témát tekintve, és ezúttal sokkal felkészültebben érkezett agyban. Egyrészt nyugtatót szed ő is, így az idegei valamennyire rendezett állapotban vannak, másrészt fókuszál, nagyon-nagyon koncentrál, és többször elismételte magában, ha Will hirtelen reagálna is, ő meg sem szabad rezzenjen, csak figyelje tovább, hogy a másik lássa, ő van most a központban.
- Mit keresett ott? Egyáltalán miért ment be a szobába? - Hirtelen fogalma sincs, ez hol történt, de néhány másodperc után azt már vissza tudja következtetni, amit majd' egy éve mondott Esther: visszakapták az emlékeiket. Mindketten. Lát rá esélyt, hogy ez ugyanaz az esemény, mert elég friss ahhoz, hogy még mindig rágja belülről a férjét.
- És mit csináltál utána? - Ezt lehet úgy is érteni, hogy rögtön az emlékek visszaszerzése után, vagy a long runban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Az ember, aki előtte ül, sajnálnivaló. Nincs jobb szava rá, mint hogy sajnálja ebben a percben Willt a szavaiért, a helyzetéért, mindenért. Annyi minden alakulhatott volna gyökeresen másként, hogy ez a szerencsétlen ne itt kössön ki, de ezn már kár rágódni.
- Azt se felejtsd el, hogy van egy jövőd, Will. - Egy darabig a körmeit nézte, de most feltekint újból a férjére. - Lucien. Én. - Ezeket mostanra teljesen tudatosan lógatja be Will elé répaként a szamárnak, hogy harapjon csak rá, és kapaszkodjon bele tíz körömmel.
- Mesélj nekem, mindent, akármit. Még azt is, amiről azt hiszed, hogy nem érted. Túl régóta van benned, túl sokat mérgezett. Ha egyedül nem érted, akkor kibogozzuk ketten, mert nem hagylak magadra. - Ezt már nagyon sokszor elmondta, volt, amikor őszinte érzelemből, mostanra viszont őszinte stratégiából ismételgeti rájátszással. Azt akarja, hogy Willben rögződjön mantraként, hogy bízhat benne, kapaszkodjon csak belé, mert az a megérzése, hogy a férfinak kell valaki, aki kisegíti ebből a fertőből. Ő pedig mindig is azt akarta, hogy valakinek olyan fontos legyen, mint egy korty víz. Először Noah, majd Lucien... és végre Willre is rátehetné a kezét, hogy nincs Júlia, de még attól az átkozott Maeve-től is vastag falak választják el. Addig kell kihasználja a lehetőséget, amíg adott, és milyen jó, hogy a család, az istenített család nem látogatja. Bízzon csak benne, keresse csak őt, várja csak őt. Szeresse csak őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Ahelyett, hogy lesütné a szemét, nyílegyenesen állja Will tekintetét, ahogy hátradől a székében.
- Technikailag még mindig házasok vagyunk egy ideig. Nem egy papírt szeretek, hanem téged. - Persze ezzel nem válaszolt a kérdésre, de jelenleg nem is akar, mert ha kimondaná, hogy a válás végig fog menni, az ronthatna Willen és a motivációján.
- Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt? - Most pillant le a kezeire; a jobbja elindul fel a bal alkarján, a mutatóujja körme hegyével finoman kirajzolja az utat, fel a felkarján, majd a vállán, végül a körömhegy rámutat az ér feltételezett helyére. - Mit ígértem neked mindig, amikor idehúztam a kezed, hm? Emlékszel? Én elsősorban ahhoz tartom magam. Minden, amit teszek vagy tenni fogok, összefügg veled, velem, velünk és Luciennel. Nem foglak elárulni, nem úgy, mint mások. - Ezt pedig Will vad fantáziájára bízza, kik lehetnek a mások.
- Will... ne cipeld ezt az egészet egyedül. Kérlek. - Be akar férkőzni a bőre alá, és ki sem mászni onnan többé. Talán Mihail később bánni fogja, hogy hagyta őket újból találkozni, de már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Mintha megtörni látszana a jég. Megérte rizikóznia, hogy az intimebb emlékeik felé navigálja el Willt, bár arra nem számított, hogy hirtelen beszélni kezd, és Madlenről.
- De? - Ő is közelebb hajolt, lehalkította a hangját. Kisvártatva mindkét keze megközelíti Will arcát, hogy gyengéden közrefogja őt.
- Tudod, ugye? Melletted állok. - Csak még egy kicsit akarja biztatni, hogy kibökje a továbbiakat. Egyébként nem hazudik, mert tényleg Will mellett áll a történtek ellenére, minden kibukott csontváz dacára, és jelenleg is próbálja mozgósítani a családot a férje megsegítése érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Tényleg egy pillanat műve az egész.
Amilyen bensőségessé vált a hangulat, - legalábbis szerinte - olyan hamar kapják el az ujjak a torkát. Egy századmásodpercre Will szemeibe néz ugyan, mialatt kivágódik a szoba ajtaja és berohannak a gyógyítók lefogni az elborult beteget. Ennyi idő alatt ugyanazt látja megint, mint a múltkor: Will másutt jár. Ismét.
Hangosan, mélyről jövő szaggatottsággal vesz egy mély levegőt, ahogy felszabadult a nyaka, de a bőrében még mindig ott ég a tíz ujj lenyomata, bántóan jelezve, hogy semmi sincs rendben. Minden a lehető legnagyobb káoszba fullad körülötte. El kellene hagyja a süllyedő hajót? Az lenne a magától értetődő...
... de Will...
Nem lesz ez így jó, nem nem nem. Minél előbb ki kell hozza innen, ki kell.
Még vált pár szót Mihaillal, megerősíti, hogy semmi baja, mielőtt távozna. Visszaúton pedig egész végig azt fogja latolgatni, ki és milyen szálakat tud meghúzogatni az érdekében, hogy ez az egész végre befejeződjön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének.
Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.

A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit?
- Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Tényleg, Will is megkapta. Mindkét szülő kézhez kapta a papírt, oda volt írva az aljára:
"Hitelesített példányt kap:
Machay Dominik Anton
Joanna Flaviu
Adele Nadia Krise
William Martin Krise
Gyámsági Igazgatóság
Irattár"
Azt hitte, rosszul lesz, forgott vele a világ, mikor először elolvasta. Valamikor késő este realizálta, hogy ezt Will is kézhez kapja vagy kapta, ki számolja ezt ugyan? A lényegen nem változtatott: Lucient elvették tőlük.
- Énh... Joanna elindult utánajárni énh... teljesen kiborult tegnap. Nem írták bele, mennyi időre, csak hogy ideiglenes. Zsófi... küldött egy SMS-t, hogy sajnálja, ami történt, és beszélni fog Dominikkal... - Megremeg a szája széle, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a kendőzetlen dühtől. Az íriszei vörösek, leplezni sem próbálja. Annyira gyűlöli jelen pillanatban a testvérét, hogy képes lenne puszta kézzel megfojtani Dominikot.
- Persze, hogy az vagyok! - A kelleténél kicsit élesebb a hangvétele, de rögtön utána köhögős könnyezésbe fordul át, ahogy eszébe jut a gyerek. Ügyetlen mozdulatokkal törli le az arcáról a sokadjára kiömlött könnyeket, miközben szipog párat, és elhalász egy zsebkendőt a táskájából.
- Csak a nyugtatót szedem, és papírom van rá Carlisle-ból. Pecsételt, aláírt. Bemesélhette nekik, hogy begyógyszerezve vigyázok Lucienre, és úgy szoptatom, honnan tudjam? - Az idegei már a kukában is lehetnének, hozzá képest Will milliószor nyugodtabbnak hat. - Vissza akarom kapni, Will... Annyira hiányzik, hogy belehalok... - Afelett meg végképp nem tud napirendre térni, hogy ezt a saját családtagja merte meglépni vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Mondhatná, hogy nem érte olyan váratlanul a pofon, elvégre Dominik megfenyegette már hamarabb is. Hogy miért most? Ha pálcát tartanának a halántékához, akkor is csak azt tudná mondani, hogy minden bizonnyal a legvédtelenebb pillanatára várt, bár igazán maga Dominik tudna válaszokkal szolgálni a miértekre.
Nem parancsra ugyan, de egy idő után vesz néhány mélyebb levegőt, és kifúj-beszív légzőgyakorlatokkal végre visszaveszi az uralmat a zaklatottsága felett, legalább egy időre. Nem mennek semmire a tétlenkedéssel.
- Biztos lehetsz ebben. Még ma, ahogy kitettem innen a lábam. És szólok Madlennek is. Világos, hogy semmi bajom, csak megijedt, hogy tényleg kivehetem a vezetést a kezéből. Egy aljas rohadék volt mindig is, megvárta, hogy történjen valami és... - És megpróbáljon bevinni egy gyomrost a húgának. Ez Dominikra vall, emellett viszont sok más is, amit a bátyja szeret általában magának megtartani.
- Oké, gondolkodjak, gondolkodjunk... Semmi nem tiltja, hogy lássam Lucient, ha mondjuk Zsófi is ott van, ugye? Nem írtak semmi ilyet a végzésben, nem vagyok rá veszélyes. - Próbálja összeszedni a kusza gondolatait, miközben egyre-másra reflexből elindulna a keze Will csuklója felé, hogy aztán még időben visszahúzza, megállítsa, és emlékeztesse magát, ezt most nem lehet. Pedig mennyire akarná!
- Mihailtól pedig kérek egy új másodvéleményt az állapotodról, hátha azóta javult a minősítésed. Ha legalább kiengednének innen... - Bár ott is egy halom további gond vár Willre a feljelentéssel, a herce-hurcával. Szétrobban a feje a túl sok gondolattól.
- Megvárom, amíg Joanna visszajön újabb infókkal. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Nem tudja, nem hiszi, a paranoiája ilyenkor abszolút nem a barátja. Madlen, hogyne, mikor még Willt sem tudta kihozni innen (nyilván mindenkinek vannak határai, de Adél most túl zaklatott hozzá, hogy ezt belássa). Idegesen rágja a szája szélét, tördeli az ujjait időről időre, és a szemei közben egyszer-egyszer vörösen felvillannak, amikor épp a düh van felül a kétségbeesés helyett.
- Én nem vagyok... - Már kezdené az ingerült mantrát, aztán viszont visszanyeli félúton a mondatot. Willre pillant, végül bólint, de a gondolatai egyre-másra elkalandoznak a tegnap eseményeihez és Dominik önelégült arckifejezéséhez. Szét fogja tépni. Ha addig él is, ezt nem hagyja megtorlás nélkül... Hm?
Úgy dönti a fejét, hogy kissé közelebb kerüljön Will arcához, nem sokkal, nehogy már ugorjanak is a szétszedésükre, de könnyen elkapja a halk szavakat. A szemei elkerekednek egy pillanatra, de aztán csak jól láthatóan bólint, mintha csak az előző, hallható kérdésre felelne.
- Legyen így. - Kívülről ez aligha tűnhet többnek egy kellemes beszélgetésnél egy javulófélben levő emberrel.
- Beszélek Mihaillal. - Ugyanúgy halkra vált a hangja. - És Damiannel. Megjelent a faluban néhány hete, egy újabb családtag. - Eddig túlságosan el volt foglalva a saját problémáikkal, de Lucien elvétele élesebben előtérbe tolta a jóhiszeműnek tűnő rokon jelenlétét. Égetővé vált kiszednie innét a férjét, de talán Damian tehet még valamicskét az érdekükben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Ki tudja, ugyanarra értette-e Will szavait, amire maga a volt férje? Ő csak emlékszik rá, hogy Will bosszúálló alkat és volt már szerencséje az "asserting dominance" koncepciója egy szeletéhez még Elias kapcsán. Az alapján pedig a bátyja semmi jóra nem számíthat ezek után, ami ugyancsak zene füleinek és a lelkének.
Ettől csak a meglepettsége látványosabb, hiszen Will mióta ismeri el Médi jelenlétét nyíltan? Mindig csak a szájhúzás ment. Nem csoda, hogy olyan csodálkozó őzike szemeket mereszt rá egy pillanatra.
- Igen, átjön kéthetente egy-egy hétre, vagy pár napra, nagy segítség. Lucien imádja. - És ő is Médit. Mérhetetlenül hálás a lánynak a támogatásért és a morális támaszért, pedig Médinek is van elég a fején a munka, az iskola és a magánélet területén.
- És a kuzinunk is. Megvette a pubot. Egyre több és több a család a koszos kis falunkban. - Hát még, ha tudná, hogy jövő tanévtől Elsie is érkezik. A Krise-kolónia újabb üdvöskéje poros kis portájuk környékén.
Még nagyjából húsz percet marad, a gondok mellett azt is jó látni, hogy Will szemei alól eltünedezőben vannak a karikák és az íriszeibe mintha csöpögne vissza az élet és a saját személyisége. Ki akarja élvezni, hogy jó döntés volt Mihailt kérni mellé, nem pedig más kezébe adni a gyeplőt.