Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- MINDEGY, HOGY KÉSZ VAGYOK-E, MERT MÁR MINDEN NAPVILÁGRA KERÜLT! - Ő is kiabálni kezd, újból. Odakint a folyosón most már felfigyelnek a zajra, de ők ezt aligha tudatosítják magukban, mennyire hangosak.
- Mit ne? Miről nincs fogalmam? Mindig ezt csinálod, mindenről hallgatsz, és találjam ki, épp mitől akarsz MEGBOLONDULNI! - A végszóra, amit szintén majdhogynem sikítozva közöl, már benyit az egyik ápoló, szinte földbe gyökerezett arccal nézve végig a kettősükön, ahogy egymásra meredve állnak és ülnek a szoba szinte két végében. Odakint már összegyűlt 3-4 bámészkodó, akik közül legalább még egy ápoló, és kisvártatva szintén megjelenik az ajtóban, hogy aztán Will és Adél közé álljon, és halk, nyugodt szavakkal megkérje előbbit, hogy lehetőleg távozzon. Idézem "Jobb lesz most a kismamát egy kicsit hagyni, hogy lenyugodjon." . Nem erőszakos, de eléggé határozott ember ahhoz, hogy az esetlegesen izgága férjet feltartsa, szükség esetén lefogja. Naponta találkoznak cifraságokkal, néha-néha agresszívebb szülőkkel is, emiatt sem akadnak fenn a jeleneten brazil szappanoperába illő szájtátásokkal.
Ha Will hajlandó engedni a szolid tessékelésnek, odakint még azt is felajánlják neki, hogy hoznak egy teát, vagy bármit, ha az segít. Mivel az itt dolgozók nem tudják, mi történik, az első feltételezésük az, hogy Adél hormonjai érzékennyé tették őt és veszekedés robbant ki közöttük valószínűleg egy csacsiság miatt, így a Willre kilőtt pillantások javarészt empatikus, másik fele semleges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Három nappal később -

Mindent összevetve az interneten látott és olvasott történetekhez képest elmondhatja, hogy királynői körülmények között hozta világra Lucient. Azt leszámítva, hogy borzasztóan fáradt és elcsigázott, mondhatni egész decensen végigcsinálta, főleg, hogy a családok női tagjai buzgón kivették a részüket a figyelme lefoglalásában, és a medimágia fényéveket javít az élményen a mugli variánshoz képest. Tényleg egy kisebbfajta családi esemény kerekedett belőle, de százszorta elviselhetőbb volt az egész így, mint ha egy ispotály fehérre mázolt négy fala között került volna rá sor.
Lucien azzal a pár kis pihével a fején úgy bandzsít ki a pólyából, mint egy konszolidált kis krumpli. Jó, attól milliószor szebb, főleg az édesanyja szemében, aki láthatóan akármilyen mosott rongyként funkcionál, nem akaródzik letennie a kezéből. Főleg, mert Alexa békés, de egyébként logikus mondandójának köszönhetően belement, hogy Willel beszélgessenek most. Ezúttal nem tervezi, hogy kibúvót hagy a férjének és letéteti vele az esküt, hogy soha ne bánthassa sem Lucient, sem bármilyen potenciális jövőbeli gyerekét. Mielőtt Alexa kimenne a szobából, hogy behívja Willt, elmotyog egy "Köszönöm"-öt. Bár zsibbadt, sokkalta összeszedettebbnek érzi magát, mint akinek elkezdett a köd szépen lassan felszállni az agyáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eldöntötte, hogy amennyire a mentális állapota és az alapvető közérzete engedi, erős és határozott marad. Will szereti úgy húzogatni a szálakat, hogy neki kedvező fordulatok álljanak be a kapcsolatukban, de ezt most nem hagyhatja bekövetkezni.
Alexa nyugodtan rávilágított néhány tényre, mely nem mentesíti a férjét, de tartalmaznak igazságot: amit Will tett, az évekkel ezelőtt történt, azóta pedig három év és jó néhány hónap börtönbüntetést tudhat maga mögött, ugyan más bűnökért (itt már rázta a fejét, de nem vágott közbe), vagy vélt bűnökért, de vezekelt valamennyit. Továbbá, amit már ő is tudott: a férje soha nem kapott tényleges, hathatós segítséget, mindig csak tüzet oltottak körülötte. Nyilván Will hozhatott volna teljesen más döntéseket akkor és ott, sőt kellett volna, de nem lehet teljesen elmenni a körülmények fölött sem. Nem úgy hangzott, mintha a nagynénje mentesíteni akarná Willt bármi alól, de arra joggal világított rá, hogy Luciennek két szülőre van szüksége, továbbá Will igenis várta ennek a gyermeknek az érkezését. A belső vívódásai ezzel nem csitultak el, de talán elkezdett formát ölteni a megoldás.
A belépő Will azonnal magára vonja a figyelmét, a karjában fekvő baba laposakat pislog. Kicsit arrébb mocorog az ágyon, majd a fejével a keletkezett hely felé bök.
- Gyere, ülj le. Látni akarod, nem? - Ezt elmondta Alexának is, hogy eltiltani ugyan nem tudja Willt Lucientől, de semmiképp sem fogja felügyelet nélkül hagyni apát és fiát még jó darabig. Ha Will enged a hívásnak, tényleg átadja neki a kis csomagot: ráncos, pár órás kisbaba, él és egészséges. Sokkal több, mint amit Noah esetében kaptak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatra sem veszíti szem elől Will mozdulatait. Kötve hiszi, hogy bármivel is próbálkozna, hiszen mi oka lenne bántani Lucient? Semmi, de ettől még nem bírja legyűrni a paranoiáját. Mindketten úgy várták ezt a gyereket, úgy akarták, mint egy korty vizet, akár bevallották, akár nem. Will még addig is képes volt elmenni, hogy belengesse a válást, ha terméketlen a házasságuk. Ezek után teljes képtelenségnek tartja jelen pillanatban, hogy kezet emelne a férje a babára, s azt is, hogy ők valaha aláírják a sokat felhozott, és fenyegetési eszközként használt válási papírokat. Lucien voltaképp megpecsételte a közös életüket egyelőre.
A bólintása megerősítést ad a gyerek neve kapcsán. Semmi nem változott e tekintetben, csak a köztük, szülők között feszülő tapintható nézeteltérések kaptak újabb lángokra.
Lehet, hogy az érzelmesség számlájára kellene írja, de elnézve Will és Lucien kettősét, nem tud nem melegséget érezni a látványra. Nincs ott tartózkodás, esetlenkedés, de mintha látni vélné, ahogy Will vonásai kissé meglágyulnak. Talán csak odaképzeli, mert oda akarja. A baba közben hatalmasat ásít, de szinte már teljesen elaludt az apja karjaiban.
- Szakasztott olyan, mint te… amikor összetört arccal mászol haza. - A fáradt, fanyar mosoly váratlanul terül szét az arcán, s noha korántsem old meg semmit a viccelődés, jólesik ilyesmivel kitölteni a csendet, míg Will a gyerek látványával próbál betelni.
- Jár az elismerés, mindkettőnknek. - A férje csapnivaló házastárs, csapnivaló ember. Csak remélheti, hogy nem lesz csapnivaló apa is, de az tény, hogy kitartóan kampányolt a babáért. Talán van remény a javulásra, de innen valahogyan fel kell álljanak először.
- Szeretném, ha végre megtennél valamit, nem nekem, hanem neki. - Egy kicsit előre dőlve kinyúl, hogy megcirógassa a kicsi homlokát, de nem kéri vissza az apjától. Erre folyamatosan emlékezteti magát, hogy az aggályai ellenére most nem veheti vissza Lucient Willtől. És bármennyire undorító, a gyerek jelenleg a legjobb alkualap mindenhez. Willnek éreznie kell a súlyát, a fontosságát, hogy meggyőzhető legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Helyes. A férje olyan intenzíven vizslatja a babát, hogy már-már hódolatnak is beillene a maga, férfinyelvre lefordítható stílusában. Lucien pedig nem zavar sok vizet, olyan békésen alszik, mint amilyen békés egy pár órás csecsemő lehet evés után. Nemsokára úgyis ordítani kezd majd valamiért, erre már felkészítették.
Vesz egy mély levegőt a folytatáshoz.
- Szeretném, ha végre letennéd az esküt. Sőt, kérem, hogy tedd. Most még. - Fenyegetésnek hangzik? Annak fogja venni a másik, legalábbis ő így hiszi. Bőven lehet annak venni ezen a ponton.
- Az első Lucien, mindenek felett. Biztonságban kell tudnom őt mindenkor. Ehhez pedig kell a mágikus ígéreted is, nem csak … hogy az apja légy. Az magától értetődő. - Tehát levonható a konzekvencia, hogy Will mindenképp marad a képben apai minőségében, persze más választása nem is lenne Adélnak, elvégre a szülőknek egyaránt jogaik vannak ebben a történetben, nem csak az anyának.  De nem mindegy, hogy a nejed folyton szemmel tart és gyanakszik rád, közben pedig a családot is ellened uszíthatja, vagy megpróbálhatja, vagy pedig ketten eveztek egy csónakban ebben a szülős sztoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megfeszül az állkapcsa, de nem áll neki vitatkozni, mert sem ereje, sem idege nincs hozzá. Számított ellenállásra, de szerencsére ez messze nem olyan rossz, mint az erőszakos üvöltözés és testi megtorlás. És persze, hogy Willnek is vannak feltételei, hát hogyne lennének. Hosszan kifújja a levegőt, aztán a hajába túr és hátrakaparja a természtellenesen szőke fürtöket az arcából. Borzasztóan fiatalnak tűnik a majdnem 21 éve ellenére.
- Mondj, amit akarsz, de letesszük akkor mindketten az esküt. És nem csak Lucienre. Minden. Egyes. Potenciális. Gyerekünkre. Értve. Ha már mindketten ilyen... problémásak vagyunk, ez a minimum. - Mert nem kötekszik ezen, az ő természete is elég messze áll az ideálistól, sőt, ha bárki megtudná, hogy Willnek a kezébe adta Lucient azok után, amit megtudott róla, minden bizonnyal ugyanolyan szörnyetegnek könyvelné el, mint amilyennek a férjét tartaná a közvélemény egy lelepleződés során. Még ő sem biztos benne, lesz-e gyomra Willel maradni ezek után, de egy biztos, a gyerek érdekében nem fog aláírni semmiféle ilyen gennyes papírt, és a nyakát tenné rá, hogy Will sem. Ha meg fogják keseríteni egymás életét, ám legyen.
- És van még egy feltételem. Amíg nem rendezem magamban mindazt ami… napvilágra került, addig nem hagylak magadra Luciennel kettesben. Akár tetszik, akár nem. Kifelé maradunk a boldog család, Almássy grófnőtől végre búcsút veszünk, de a bizalmamat újra kell építenem feléd. Már, ha sikerül. - Igyekszik végig tárgyilagos maradni, és nem belemenni a "mennyire megrázó volt megtudni, milyen mocskot hagytál magad mögött a családoddal kapcsolatban" litániába, mert sejthetően semmit sem érne el vele. Arra is odafigyel, hogy véletlen se használja a "tilos" szó bármilyen variációját, inkább implikálja, hogy Willnek egy ideig nem lesznek csak apa-fia momentumai, ha rajta múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hallhatóan kifújja a bent rekedt levegőt a beleegyezés hallatán. Ettől igazán tartott, hogy ha Will megmakacsolja magát, sokkal nehezebb dolga lesz. Megfenyegethetné masszívan a válással, de az rá nézve is kockázatos- biztos benne, hogy egy elhelyezési perben megkérdőjeleződne az alkalmassága mint egykori zártosztályt megjárt páciens, és már látta gyakorlatban, mennyire hathatósak a Krise-ügyvédek.
- Köszönöm. - Főleg azt, hogy nem kiborulás lett a dolog vége, hanem egyfajta egyezség, még ha kikényszerítette is.
- Én… - Erre mit mondjon? Üresen pillant vissza Willre, sőt, inkább mérhetetlenül fáradtan. - Nem tudom még. Majd eldöntöm. - Egyelőre a könyökeire támaszkodik, illetve az ökleinek nyomja a homlokát, amolyan meditáló-fáradt pozícióban próbál értelmes gondolatokat formálni, sikertelenül. Rémesen fáradt.
- Ne vidd el, jó? - Ott motoszkál a gondolat az elméjében, pedig semmi nem indokolja egyelőre a gyanúját, hogy most Will kisétálna az ajtón a gyerekkel és soha többé nem látja majd őket. Ahogy elnézi a párost, továbbra is csak azt tudja megállapítani, hogy fogalma sincs, hogy fognak ebből kilábalni, meg hogy mennyire abszurd, hogy hirtelen szülők lettek, és ez a hús-vér csecsemő az ő gyerekük. Szükségük lesz időre, hogy magukhoz térjenek az első sokkból és elkezdjen kialakulni a rutinjuk, már ha valaha is sikerül feloldaniuk ezt a házassági válságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már-már azt hitte, nyugta lesz, Will elringatja Lucient, aztán a baba visszakerül hozzá, de muszáj, óh, muszáj folyton belerúgni a feleségedbe, igaz, William? A jeges borzongás kegyetlenül belemar a bensőjébe, úgy kapja fel a fejét Willre meredve, mintha amaz kijelentette volna, hogy elperli a gyereket tőle.
- Azt te csak hiszed. Az engedélyem nélkül nem mész vele sehova. - Az sem érdekli jelen pillanatban, ha ezzel összeugrasztja a két családot, de ha Will tényleg megpróbálja valaha ellopni a gyereket a vonzáskörzetéből és eltűnni vele, holtbiztos, hogy addig nem nyugszik, míg az összes elhallgatott mocskot a nyakába nem varrja és börtönbe küldi egy életre. Ha pedig mindez nem lenne elég, tovább pattogtatja rajta az ostort ez a semmirekellő szörnyeteg. Jelen pillanatban nehéz meglátnia benne, mit is szeret annyira Willben, pedig még most is ott motoszkál benne ez a fertelmes ragaszkodás, tudja.
- Lucien nem egy belterjes tévedés. És ne hidd, hogy a Krise-családban terjengő anomáliák bármi alól feloldoznak téged csak úgy. Ez a gyerek nem olyan, mint a ti Noahtok! Soha nem is lesz olyan! - Remeg a hangja a gyenge indulattól. Ha több ereje lenne, már felpattant volna az ágyból és megpróbálta volna visszavenni a gyerekét, de most csak arra futja, hogy dühösen meredjen a stratégiai pontjáról Will és Lucien párosára. Felháborító maga a gondolat is, hogy a férje a családi torzulásokkal akarja a szőnyeg alá söpörni ezt az egészet, és még a gyereküket is belevonná a mocsokba.
- Tudod, elképesztő vagy. Kint van a szög a zsákból és még mindig úgy ferdítesz, ahogy jólesik, csak tudnám, miért hiszed, hogy ezen a ponton még átmoshatod bárki agyát vele? Alexa néni is tudja, mi történt, a nagyanyád is, könyörgöm, nem voltak emlékeid évekig a történtekről, annyira túllőttél a célon! Ezt nem magyarázod ki azzal, hogy a családodban terjed az elmebaj. Ne próbáld magad áldozatként lefesteni a történetben. És add vissza végre Lucient. - Elege volt ebből, Willből és a játszmázásaiból. Most nem kér belőle, gyógyulni akar, pihenni, a fiával lenni, hozzászokni az anyasághoz, nem pedig Will aljas játszmázásait hallgatni.
- Ha annyira utálod a testvéreid, miért nem tüntetted el őket, míg volt rá alkalmad? Ez itt a kérdés. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- másnap -

Az első éjszakájuk sírós volt; Lucien első blikkre úgy tűnik, három-négy óránként felkel és olyankor torkaszakadtából sír, amíg enni nem kap és/vagy tisztába nem teszik, valamint minden további felmerülő igényét ki nem elégítik. Jázmin mellett most még egy házimanó van váltásban mellette, és persze az egész família rajtra készen vár, hogy segítsen, ha szükséges. Meg mert volna esküdni, hogy a tegnap Madlen arcára kiülő mimika őszinte elégedettséget és büszkeséget sugárzott a dédunokája láttán. Lucien ugyanolyan megilletődve bandzsított valahova Madlen homlokára, mint előtte mindenki másra. Új még neki ez a világ, idő kell, hogy megszokja, és egyelőre tökéletesen elég azzal az emberrel összebarátkoznia, aki kilenc hónapig őrizte a saját testében, illetve a másikkal, aki úgyszint kivette a részét a "megalkotásában".
Amikor reggel előkerült a szobájából, nem mondhatni, hogy kevésbé nézett ki nyúzottnak, mint tegnap. Egy periodikusan élesen felsíró csecsemő mellett nem igazán lehet része pihentető alvásban az embernek, hiszen az első ilyenkor a baba, és még nem akarja kiadni a gyeplőt teljesen a kezéből a gondozás tekintetében. A fél éjszakája arra ment el, hogy az alvó gyerekét bámulja újra és újra visszatérve hozzá az alvás helyett, most pedig emiatt ritka meggyötört egy látványt nyújt az arca.
Reggeli után átadta Madlennek Lucient, míg Willel és Alexával átvonultak a könyvtárba. Az egész procedúra viszonylag gyors, fájdalommentes, mondhatni steril érzésű volt. Ugyan Will szemébe nézett végig, míg Alexa pálcája mentén az aranyfonál a húsukba ívódott, és kimondták az esküt fejenként, de nem érzett különösebben semmit, maximum azt, hogy fáradt, és szeretne leülni végre, visszakapni Lucient a karjaiba. A végén visszamentek a nappaliba, és miután megköszönték Alexa segítségét, és biztosította róla mind Madlent, mind Alexát, hogy magukra hagyhatják őket, becsukódott a két nő mögött az ajtó.
Egy darabig csak a nyüffögő kisbaba hangját hallani; a kisfiú kezei ide-oda járnak, mintha mindent próbálna megfogdosni, pedig erről egyelőre szó sincs. Azért majd később ráérnek aggódni.
- Át akarod venni? - Az ember azt hinné, kezd megenyhülni, ez azonban csak jutalmazás. Nagyon nehezen vette rá Willt az esküre, és most mint valami kutyát, meg kell jutalmazza, másként hosszútávon akkor fog belé marni, amikor nem számít rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- másnap -

Nos, ha nem, hát nem, Lucien teljesen jól elfér a karjaiban, és mi tagadás, látni az arcán valahányszor a gyerekre téved a tekintete, hogy egy pillanatra teljesen elvész az alakuló kis arcban, akár ébren van, akár alszik. Mint akit telepumpáltak boldogsággal és... egy adag egészségtelen kialakuló obszessióval.
- Hm? - Nehezen, de elszakad a babától, hogy újból Willre koncentrálhasson. Megenged egy perc csendet magának, mielőtt válaszolna. - Ezt a hetet még szeretném itt tölteni. Madlennek illő megköszönnöm a segítséget, azután pedig... igen, hazamegyünk. Viszont lenne itt valami, amit jó lenne megbeszélnünk. - Egy újabb napirendi pont a véget nem érő harci listájukon. Beszéd közben megcirógatja Lucien pihés kis fejét szeretetteljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig Luciennel babrál, legszívesebben magához szorítaná, ha már elég erős és nagy lenne, hogy tudja, nem okoz kárt ezzel a fiában, de jelenleg olyan kis törékeny és aprócska, hogy még a szélfúvástól is szeretné távol tartani.
- Egy ideig jó lenne, ha külön laknánk. Pár hétig legalább. - Az orra, a gyerek orra az övé, erről teljességgel meg van győződve. Willből azonban többet vél felfedezni Lucienben, vagy inkább beleképzelni, mert egy egynapos babának még alig van bármiféle vonása.
Végül felpillant Willre teljes komolysággal az arcán.
- Vagy másképp mondva: egy darabig szeretném, ha külön élnél tőlünk. - Csak, hogy tisztázza, nem ő akar kiköltözni, hanem Willt szeretné telken kívül látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sejtette, hogy nem fog az üzenet olyan hamar átmenni Will szűrőin, mint egy átlagember esetében. A baba közben a világ legnagyobb nyugalmával alszik a pólya mélyén.
- Egy szóval sem tiltottalak el, de az nem működik, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Hagynod kell némi időt, hogy kezdjek ezzel az egész katasztrófával valamit, Will. És Luciennek nem tesz jót, ha folyton változik a környezete, míg ilyen kicsi, ezért mondtam, hogy hagyj pár hetet, hogy rendezzem magamban a dolgokat. Együtt neveljük így is, de nem fogok veled egy fedél alatt maradni még egy ideig, akár helyesled, akár nem. Luciennek természetesen az életében maradsz, de továbbra is ott leszek még jó darabig melletted, ha vele foglalkozol, és mindez teljesen érthető a történtek fényében. Erről még csak vitát sem akarok nyitni. - Ő is próbálja megőrizni a higgadtságát és érveket felhozni, miért Willnek kellene most engednie. Arra számít, hogy mindez megint csak elmegy a férje füle mellett, akár egy gyorsvonat. Meg sem lepődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ezúttal süket fülekre találnak a manipulatív szavak. Megpróbálhatják szőnyeg alá seperni ezt a hatalmas elefántot, és őszintén megkérdezte magát az elmúlt napokban, képes volna-e erre. A válasz az volt: nem. Sőt, mikor egymaga feküdt az ágyán Joannánál, és volt ideje megpróbálni megrágni ezt az egészet, kegyetlenül belesuttogott egy őrültség a fülébe. Lehet, nem is olyan őrültség, hallva hogyan akar Will úgy tenni, mintha még ő volna az áldozat. Egyelőre félreteszi az elhangzottakat, hogy másvalamit szegezzen a férjének.
- Mondd csak... szerelmes vagy Estherbe? Vagy voltál?- A hangja halk, de határozott, az arckifejezése pedig gyanakvó, ahogy Will felé fordul gyerekestől-mindenestől. Látni akarja az arcát, mikor válaszol. Teljes képtelenségnek akarja hinni, de akkor miért... tette, amit tett? Neki eszébe nem jutott volna ugyanez Dominik kapcsán, pesig szintén utálja a bátyját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összeszűkül a szeme, ha lehet, még jobban, mint eddig. Olyan, mintha Will felfortyant volna a puszta gondolatra, hogy vérfertőzéssel vádolja, mert erről szó sincs... vagy játszadozik, hogy kibújjon a válasz alól? Képtelen megmondani, arra viszont korántsem képtelen, hogy válaszoljon a helyrepakolós feleletre.
- Elfelejted, hogy ha egy ujjal hozzám érsz, repülsz innen. - Higgadt, nem engedi ki a kezdődő remegést. Ha most Will meglátja rajta a megingás szikráját, tovább fogja ütni a vasat. Hagyja egy kicsit megülni a csendet közöttük, de épp csak egy picit.
- Nem tudom, mi jár a fejedben... - Elgondolkodóan cirógatja meg Lucien pelyhes kis fejét. A baba nyugodtan szuszog a pólya mélyén, nincs más gondja, mint hogy kikerült az anyaméh luxusából és ez az új világ olyan szörnyű kényelmetlenségeket okoz neki, mint az alvás, evés, és a pelenka telerakása. - ... de jegyezd meg: ha valaha kiderül, hogy a hátam mögött a húgoddal kavarsz, nem látod többé Lucient. Van egy határ, amit nem lépsz át. Megegyeztünk? - Csak, hogy visszadobja a fenyegetés-labdát.
- A házzal kapcsolatban pedig, ha nem vagy hajlandó időt és teret adni nekem, akkor néhány hétig Médinél fogok lakni Luciennel. Ez persze nem akadályoz téged sok mindenben, legfeljebb nem leszel ott a pelenkacserénél, vagy az etetésénél, de bármikor eljöhetsz időt tölteni vele. - Ha valaha visszapörgetik ezeket az emlékeket, véletlenül sem sütheti rá senki a "nem együttműködő" jelzőt. Látszik az arcán, hogy nem fog visszahátrálni, fenyegetésre sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi, milyen vékony kötelen egyensúlyoznak jelenleg mind a házasságukban, mind az érzékeny téma kapcsán, de nem tervez meghátrálni. Hogy aztán ismét fejet hajtson és elnézze Will legújabb túlkapását, és megint csak visszatérjenek a régi kerékvágásba? Ki van zárva.
Kicsit elnyílik a szája, majdnem rávágja "Nem végleges, csak adj időt. Nem örökre kérem.", de aztán rá kell jönnie, hogy ez további táptalajt adhatna Willnek, hogy javára fordítsa a beszélgetést, az pedig jelen helyzetben nem segítene a végkifejleten. Nem bízik benne, azok után, amit megtudott, egyelőre nem tud őszintén bízni a férjében a gyerekük tekintetében. Az aljas kis démon ott ül a vállán és suttog: mi van, ha egyszer Luciennel is az történik, mint Nathaniellel? Vagy... - és ettől rándul egyet a gyomra az undortól - ... mint Estherrel?. Nem, nem akar ilyen képeket maga elé vetíteni most. Megrázza a fejét, hogy elhessegessen mindent.
Tényleg, akart még valamit? Maga elé mered egy másodpercre, aztán megrázza a fejét. A gondosan hullámos, természetellenesen szőke tincsei engedelmesen inganak a fejmozgását követve.
- Csak gyere vissza holnap délelőtt, és utána is. Lucienhez. - Mert attól, hogy nem bízik Willben, táplálnia kell a jó anya és feleség ábrándját, aki akarja a családjuk egyben maradását, még ha ezen a ponton egyáltalán nem is biztos benne, ez hogyan kivitelezhető.
Ezt leszámítva nem hadakozik tovább Willel, helyette, ha nincs egymásnak több mondandójuk és Will nem akar Luciennel foglalkozni most, nemsokára elválnak egymástól és mindenki visszatér a maga lakrészébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Karácsonykor, a szűk családi ünneplés után | Anglia, Krise-birtok -

- Teljesen lemerültem. - Szavaihoz hűen szó szerint ráterül a hatalmas-kényelmes ágyukra már-már laposakat pislogva. Willre bízta Lucient nagyjából egész este, ennek pedig két oka is volt: az egyik, hogy a szűk Krise családi körben nem árt elhinteni, hogy van esély a békére és ugyan kitudódott az ocsmány családi titok, még akár idővel javulhatnak a dolgok. Ezzel pedig automatikusan következett a második ok: megmutatni a fontos családtagoknak, hogy Will rátermett apa, képes a fiáról gondoskodni. Mondjuk úgy, hogy egy nagyon pici része Madlen kedvére akart tenni, hogy továbbra is zavartalanul élvezhessék a nagymama protekcióját, ehhez pedig nem árt magától kedves és hasznos gesztusokkal előállnia. Persze az volt a hangsúlyosabb indoka a gyeplő meglazítása mellett, hogy a Krise-birtokon, noha Will még mindig élvezi a családi hátszelet, Lucien miatt elsősorban a gyerek és az ő védelmére kelnének, ha a férje bármivel próbálkozna. Azonban a két hónap alatt, mióta Lucient világra hozta, Will nem tett semmilyen félreérthető gesztust, amivel kiprovokálná a seregek haragját önmaga ellen, igaz, Adél nem is hagyja felügyelet nélkül Luciennel.
A csöpp baba álmos ásítást mutat be szokás szerint rendíthetetlenül fészkelődve az épp aktuális szülője karjában, tehát ezúttal Will ölelésében. Kicsit nyűgös, nyilvánvalóan fáradt és nem sok kell, hogy ismét elaludjon jó három-négy órára egy kiadós evés után. Willre bízta az ilyen apróságokat, mint a büfiztetés. Innen, a lepedőről felpislogva még mindig egészen elbűvölő látvány a nálánál magasabb férje és a karján olyan aprónak tetsző fia kettőse. Az új keletű háborúskodásuk ellenére van, akinek nehéz ellenállni látvány szintjén.
- Tényleg igaz, hogy jól áll a férfiak kezében a gyerek. - Annak ellenére, hogy általában hullafáradt és kevés energiája marad saját magára, mióta édesanya, ma kifejezetten üdítő változás, hogy két házimanó segíségével végre nem érzi magát felmosórongynak és kicsit pihentetheti a szemét a számára kedves kettősön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem gondolta volna, hogy ennyire gördülékenyen zajlik majd az este, és hogy teljesen őszinte legyen, nem is bánta, hogy Madlennel és James-szel költötték el az ünnepi vacsorát ahelyett, hogy enyhe kínosságba gubóztak volna odahaza, vagy ki tudja, hogy alakult volna a Szentestéjük, ha hárman vannak. Pontosabban ő tudja, mi az ő menetrendje: Lucien ébrenlétéhez igazodva etet és gondoskodik a gyerekükről, Willel pedig többnyire tojáshéjon járnak, mióta kibuktak a szennyes részletek.
Most azonban meglepően puha és könnyebb a légkör, talán főleg az érezhető, családi siker miatt, talán azért, mert kiszakadtak a megszokott környezetükből.
- Vagy úgy? Mesélj, hány öreglány zsongott körbe, hogy megdicsérjenek? - Azok a vén csoroszlyák a piacról és környékéről, meg a térről őt is mindig megnézik maguknak, mikor Luciennel elsétálnak előttük, de az eddigi susmorgás és rosszallás helyett láthatóan lelkesek és helyeslőek a pillantások. Mintha bármi közük lenne a fiatal pár életének alakulásához, de hát ez a vidék sajátossága: mindenki beleártja magát más dolgába és önkényesen formált jogot érez arra, hogy véleményt formáljon mások magánéletéről.
Elpillant az emlegetett párna felé, aztán a hátára gördül és felül, viszonylag könnyen, még ki is nyújtózkodik, hogy magához térjen a jóleső punnyadásból.
- Nem kell ott aludnod, elég nagy az ágy kettőnknek. Ha azt akartam volna, hogy külön legyünk, kértem volna még egy szobát. - Ezt szeretné tisztázni a miheztartás végett. Haragszik Willre? Igen. Megbotránkozott és elszörnyedt a tettén? Minden bizonnyal. Még mindig függőn akarja? Sajnos vagy nem sajnos, de igen.
- Persze, ha te akarsz külön pihenni...? - Szándékosan hagyja nyitva a mondandóját, hogy Will kezébe adja a döntést, de közben le sem veszi a szemét a halkan cuppogó babáról, akit lassan elnyom az álom az apja karjában, de a csöpp ökle még megragadja utolsó lendületével a takaró egyik ráncát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- A hetvenes nagymamák már nem szoktak szülni. - Ott játszik az arcán a félmosoly a felvont szemöldökével együtt, hogy "Na de kérlek". De egyébként teljesen elégedett az eredménnyel; elképesztő, mennyit tud javítani egy kisgyermek egy család reputációján a kisvárosban. Most már nem azért súgnak össze, hogy mekkora repedtsarkú mindkét házastárs, vagy hogy a férj nyíltan csalja a feleséget, és a feleség egy kiállhatatlan némber, hanem hogy milyen aranyos és tökéletes fiuk született. Helyes, maradjon is így.
Arra, hogy nem zavarja-e a közös ágy, megrázza a fejét, hogy nem, nyilván nem. Aligha hagyná elkapatni magát, mert nem igazán érez még rá komoly késztetést, hogy Willhez érjen, de az együtt alvás nem egy nagy dolog, és az emberi közelség jóleső. Most is az, kedvtelve nyúl ki, hogy megcirógassa az elbóbiskolt baba orcáját Will karjában, de nem veszi át. Nem nem, maradjon csak a férjénél, igya be az összes, közösen töltött perc emlékét, Lucien pehelysúlyú tömegének emlékét a karján, az összes kis pihe látványát a fején, a szürkés-lassan kékessé átforduló szemeit. Jegyezzen csak meg mindent a fiával kapcsolatban, és ragaszkodjon hozzá úgy, mint Will eddigi élete során az összes fontos emberhez.
- Jobban, mint gondoltam. - Fel sem tekint, csak hagyja, hogy a pillantása Lucien kis alakján maradjon. - A nagyanyád örül neki, hogy ennyire kiveszed a részed a gyereknevelésből, látni rajta. Az a tipikus, öntelt büszkeség, hogy minden a tervek szerint halad. De nem tudom felróni neki, én is hasonlóan örülnék, ha Lucien életében minden jól alakul... - Hihetetlen, mennyire a gyerek köré centralizálódnak a gondolatai sok területen. Aztán csak megtalálja Will pillantását is. - Tényleg jól kezeled, talán jobban, mint én. Ösztönösebben. - Elismeri Will rátermettségét, még ha a köztük húzódó feszültség meg is akadályozza benne, hogy ettől lelkesebb, közvetlenebb, intimebb legyen a férjével most.
- A nagyapád zárkózottabb. Szerintem még mindig megfigyel, vele különösképp légy óvatos. Madlen irányít, de a nagyapád a gyanakvóbb most. - Azt nem tudja, hogy James mindig ennyire tüzetesen rajta tartja a szemét mindenen, vagy kifejezetten Willel szemben ilyen elővigyázatos? Nem lepődne meg, ha utóbbi volna érvényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Várj, ez az a rész, amikor lelkesednem kellene, hogy akár hetvenéves korunkban kihordhatnám a huszadik gyerekünket? Will... - Pont úgy néz rá, pont úgy, mint ami a "Please... sthap" üzenetet hordozza magában. Megbolondulna, ha öreg korában még szülnie kellene. Nem kételkedik ő a tudomány csodájában, de öreg nőket elképzelni terhesen egyszerűen gusztustalan számára. Nem úgy a saját teste; amikor Luciennel és Noahval volt terhes, előszeretettel nézegette a gömbölyödő, meztelen alakját a tükörben, ennek a férje többször is tanúja volt. Míg Szonjával életidegenként hatott a változás, a fiúkkal izgalmasnak élte meg amellett, hogy borzasztóan kiborította az alváshiány, a szervei átrendeződése és a gyerekek rugdosódása. A férje karjában alvó végeredmény viszont érzelmileg sok mindenért kárpótolta amellett, hogy merőben új kihívásokat gördített az útjába.
Mint például a családi érzékeny balansz kezelése...
- Soha nem is lett volna szükség rá. - Csendes, de érthető megjegyzés, ahogy az érintése Lucienről Will karjára mászik át; alig érezhető a ruhán keresztül, képletes kis cirógatás. - Nem mintha kiengednénk a kezünkből őt. A miénk. - Azt tudja, hogy a férje hajlamos fejet hajtani a matróna akarata és szava előtt, de ő, Adél valószínűleg nem hagyta volna, hogy alkalmasabb személyt találjanak. Ahhoz túl lobbanékony, és túlságosan félti Lucient még a széltől is, nem hogy egy hordányi idősebb, orrukat mindenbe beleütő nőtől. Ők a fia családja, ő és a férje, senki más, minden problémájuk ellenére ehhez szilárdan tartja magát most és mindenkor. Sajnos ő nem ismeri el olyan hamar a beavatkozás szükségességét, mint Will, és inkább érzelmi alapon közelíti meg a kérdést.
Esther említésére nem reagál láthatóan, de az agyában újból felötlik a neonként villódzó tény: pont Esther bántása miatt vannak ilyen érzékeny helyzetben most. Will átlépett bizonyos kimondatlan határokat, amiket nem kellett volna, ezzel repedéseket generált az ő bizalmában is. Ezt viszont nem fogja felhánytorgatni most, túl sokszor és túl hevesen tárgyalták már ki azóta az esetet.
- Szégyen lenne nem tudnia a tied. De nem érdekel, a lényeg az, hogy Lucient vésse az eszébe. Sőt, mindannyian fogadják csak be. Azt akarom, hogy rajongják körül, a tieid és az enyémek egyaránt. Egyelőre nincs erősebb védőbástya, mint két, kompetens család kapcsolati hálója összefonva körülötte. - Előrehajol, hogy közel két hónap és egy hét után magához ölelje Will és Lucien kettősét egyszerre. Könnyen lehet, hogy a karácsony szelleme még az ő ideggyenge lelkét is megérinti a színes-szagosságával.
- Minden gesztussal, minden szép szóval, minden apró kis mozzanattal azért járok a kedvükben, hogy neki mindene meglegyen. Már most be kell biztosítanunk a helyét mindkét részen; nem akarom, hogy később bárki is megkérdőjelezze a családi pozícióját. - Igen, Lucien nem lesz egy családi struktúra szélére kirekesztett, vagy épp elhanyagolt gyerek, mint ők voltak, hanem pont ellenkezőleg: mindent össze fog harácsolni neki, amire csak rá tudja tenni a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Már-már majdnem elfelejtette, hogy mosolyszünetben vannak, ráadásul elég komolyban, annyira adja magát most a testi közelség egy egyszerű ölelés formájában. Hagyja magukat belesimulni a pillanatba, de utána az ellen sincs kifogása, hogy Will elhúzódjék tőle. Mintha évek óta nem látta volna a mosolyát, majdnem meginog, hogy sutba dobja a szabályokat és újból mindent megengedjen, azonban az agyába újonnan beköltözött, éles kis hang emlékezteti, Willnek mennyi arca van és hangulatingadozása. Ez csak átmeneti állapot.
- Elhiszem... - Mármint, hogy Will nem lenne itt egyéb körülmények között. Visszazuttyan mellé a közvetlen-közelébe, de nem ereszti el teljesen. A fél keze továbbra is a férje haját simogatja szinte oda sem figyelve. Megszokta, hogy néha Will megengedi az ilyen apróságokat, ha jó kedve van, és nem hisztizik, hogy hagyja békén, ne nyúlkáljon hozzá.
- Te ki tudja, hol laknál épp, talán Uruguayban, vagy Bolíviában, akár Afrikát járnád... én hozzámentem volna egy másik aranyvérű család másod- harmadik gyerekéhez... Nem tudom. Most már nem tudnálak elengedni csak úgy. - Néhányszor már elmondta ezt, de mindig kételkedés fogadja az állításait. Mostanra nem hibáztatja ezért Willt különösebben, de ő is belenyugodott, hogy a férje nem épp szerelemmel tekint rá, sőt, valószínűleg inkább bajtárs, mint hogy bármiféle érzelmet táplálna iránta. Azok megmaradnak Júliának a soha véget nem érő kis családi drámájukban.
- Mit mond a fajismereted? A függésem irántad a vélaság miatt van, vagy azért, mert rólad van szó kifejezetten? - Nem igazán vár őszinte választ, mert ez akárhogy nézi, túl filozofikus téma, kevés köze van a tényleges genetikához, fajismerethez, biológiához, stb. Ettől még néha belegondol, hogy a Will iránt táplált egészségtelen szintű ragaszkodása (amivel a férje vagy tisztában van és tudatosította már, vagy nem és inkább viccnek veszi) a negyedvélaság velejárója, vagy azért alakult ki, mert William Krise-ról van szó és nem másról? Elvégre Jeremyhez messze nem ragaszkodott ennyire, hogy mindent is megbocsásson neki előbb vagy utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nehéz lenne elmagyarázni Willnek, miért tartja olyan fontosnak, hogy megszerezze Lucien előjogait a családban, mert a férje távol nőtt fel az aranyvérű játszmázásoktól, és mai napig nem érti igazán, hogy ha nincsenek kedvelőid a családban, akkor nagyon nehéz dolgod lesz úgy szinte minden tekintetben. Neki csakis azért volt valamennyi szerencséje, mert az anyja babusgatta ugyan, csak nem szerette, de Magda mindig kedvét lelte a babaszépségű kislánya csinosítgatásában és kényeztetésében, sőt Galina is egészen helyénvalónak találta, hogy az unokája körberajongja. Mint olyan, inkább ő igyekezett belopni magát mások szívébe, mintsem fordítva.
Nathaniel említésére máskor litániákat tartana más és más perspektívákból, most azonban csak rosszallóan szusszant egyet, és inkább folytatja a férje hajának lágy cirógatását, de nem tesz egyéb megjegyzést a sógorára. Még mindig nagyon élénken él benne az utolsó találkozásuk és az utóíz keserű. A férje és a fia látványa viszont valamennyire oldják a hangulatát, főleg Lucien ficergése; a kopott takaró nem újdonság, rengetegszer látta már Willt ezzel takarózni, sőt nagy ritkán őt is betakarta, és ugyan érzi, hogy látta már valahol másutt is ezt a takarót, hirtelen nem tud visszaemlékezni, honnan olyan ismerős. Ha majd egyszer újból átfutja Will fotóit, rájöhet, mekkora jelentősége van a megfakult anyagnak.
- Az ízlésem, hogyne... - Igazából Will tényleg jóképű és vonzó lenne, ha a rossz tulajdonságai végre eltűnnének a képből, úgy hogy a bók helytálló szerinte, csak a körülmények rondítanak bele az összképbe. Ettől még a szája széle láthatóan megremeg és felfelé kunkorodik szemforgatás közben; nehezen állja meg, hogy ne villantsa fel ezt a mostanában hamar tovaszálló jókedvét.
Amint Will elkezd mozgolódni, elengedi őt és visszadől a párnára továbbra sem véve le a tekintetét a párosról. Lucien ismét rámarkol a takaró egyik ráncára, amint lehetősége adódik rá, de egyébiránt úgy alszik, mint a tej. Kis vekni kenyér, aki napról napra nagyobb.
- Igazából sosem volt szabad akaratom, de már mindegy. - Nincs a hangjában keserűség, inkább valamiféle politikusi nyugalom, mint aki tudja, hogy most már nem a világ vége, ha meg van kötve a keze. Pár évvel ez előtt, ismeretségük kezdetén még ágált a puszta feltételezés ellen is, hogy őt bármiféle családi szabályzat megkötné, mostanra azonban ért annyit a gondolkodása, hogy befogadja: ő maga kevés egyedül megváltani a világot, és az erős család erős hátteret jelent pénzzel, kapcsolatokkal és könnyebben megnyíló ajtókkal. Ennek legtöbbször az az ára, hogy sok területen tényleg nincs szabad akarata, vagy kénytelen önerőből megfizetni a döntéseiért, ő pedig nem akar szabadságharcos lenni és maga mögött hagyni az olyannyira szeretett luxuséletét.
- Mindent figyelembe véve elég csak kivárni. Most még ők írják a szabályokat, de nem élnek örökké; mindennek eljön a maga ideje. - Rég nem érezte magát ennyire nyugodtnak az élete ezen területét tekintve: az a biztos tudat, hogy egy nap a szülei meghalnak, és ha addig Dominikot kitúrja az örökségből, minden az ő kezébe kerül, szabályosan felemelő gondolat főleg így karácsony este.
- Tudom, tudom, téged ez amúgy sem érdekelne különösebben. Ezért vagy te, aki a gyors improvizáláshoz értesz, én meg a hosszútávú tervezést szeretem. - Kiegészítik egymást, csak...
... jobban belegondolva, Will nem is ivott? És úgy viselkedik ennyire normálisan? Egy másodpercre átsuhan az arcán a felismerésből származó meglepettség, de nem teszi szóvá. Nem akarja elrontani az ünneppel járó ideiglenes nyugalmat és a mostani jó hangulatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem fogja ismételten kifejteni, hogy Will nem szokott le, és egy irodai munkahelyen vállalhatatlan is lehetne, ha túl sokat fogyaszt, ezért sem veszi maga mellé az apja. Úgyis csak összevesznének ezen az apróságon. Ehelyett inkább belesüpped, ha lehet, még jobban a kényelmes párnahalomba. Igazán, olyan úri ellátást kapnak, hogy szabályosan rosszulesik innen hazamenni.
- Azt teszem a magam módján, ne félj. - De még mennyire. Jövő héten találkozik a pénzügyi tanácsadóval, át akarja vele beszélni, milyen befektetésekbe érdemes belekezdenie. Nem hagyhatja a pénzük kérdését Willre, mert abból csak veszteség lesz, nyereség semmi. - Mikor is jár le a... - Rámutat Will karkötőjére, legalábbis az aurorokat ugrasztó irányába. - ... az. - Igazából olyan punnyadt és békés a hangulata, hogy a szavak is nehezen jönnek a szájára.
- Utána elköltözhetnénk. Meguntam Bogolyfalvát, és téged sem fog már semmi oda kötni. - Persze nem szabad készpénznek venni, amit mond, holnap ugyanúgy résen lesz Willel szemben, ugyanúgy nem fogja beengedni a gyerekszobába, ugyanúgy ott lesznek a gátak, a felszín alatt húzódó feszültség. Mégis... furán működik az emberi agy; attól, hogy most egyfelől haragosak, semmi nem akadályozza meg, hogy terveket szövögessen a jövőre nézve. Kikaparnám a szemed, de nehogy azt hidd, hogy holnap nem ébredünk együtt. Valami ilyen kettősség lapul benne is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Automatikusan helyezkedik és kinyúl, hogy megint simogatni kezdje a közelébe ért Will-fejet, mint akinek semmi jobb dolga nincs. Egyébként tényleg nincs, legfeljebb aludni két órát, míg Lucien felébreszti, hogy enni kérjen. Kisgyerekkel, ráadásul újszülöttel ilyen hektikus az alvási program.
- Bízom benne, hogy azután csak azt fogod használni. - Kissé elhúzza a száját, mert az illegális pálca gondolata is olyan nyomasztó, főleg, hogy a nyakát merné rátenni, Will nem képes teljes mértékben irányítani egy olyan varázseszközt, ami megválogatja a tulajdonosát, és a férje nem nyerhette el ezt a kegyet szerinte. Akkor törölte volna teljes magabiztossággal a memóriáját az egész pálcamizériáról.
Jobb azonban túllendülni ezeken a most még felesleges gondolatokon és visszakanyarodni az újból előrángatott költözés témához.
- Igen, de közbeszóltak bizonyos körülmények. - Nathaniel, hogy egész pontosan fogalmazzon. Madlen is megerősítette, a ház Nate használatában van, oda nem költözhetnek át. Őszintén, erősen kételkedik benne, hogy Will képes lesz kiudvarolni a nagyanyjától azt a házat már csak azért is, mert ha picit is racionálisan nézik, Madlen ezidáig a karját nyújtotta tálcán Will ostoba húzásaiért, ehhez képest Nathaniel kérése, hogy a szülei házába költözhessen, szabályos balzsam a nagymama lelkére. Hát a gyermek megbecsüli a felmenői emlékét, ragaszkodik a szülői fészekhez. Már hogyne adta volna oda a kulcsokat a kisunokájának? Persze az is lehet, hogy az az ominózus beszélgetés Nathaniel és Madlen közt teljesen más hangulatban és mederben folyt.
- Hol is van az a hely pontosan? - Mert egyből, név alapján segédfogalma sincs, ahogy arról sem, tételesen, hogy hol és miféle ingatlanokat birtokolt Belphengard, míg élt. - De egy kabin azért elég... kicsi egy háromfős családnak. Bízd rám a ház témát, ha eldöntjük, hol kötünk ki. Amúgy jöhetnél közelebb is, fáj a karom. - Teljesen kinyúlt, meg fura pózba vágta magát, csak hogy birizgálhassa Will fejét. Könnyebb lenne, ha közelebb mászna hozzá, úgysem harap. Most épp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Vagy úgy. - Szóval Kanada, a juharszirup, jávorszarvasok és a fogcsikorgató hideg (egyik) hazája. Nincs különösebb ellenérzése vagy lelkesedése iránta, egyelőre semleges tervezetként lebeg közöttük a lehetőség, mert Angliára voltak jobban ráfókuszálva, de B tervnek mindenképpen érdemes megtartani.
- Igazad van, tényleg borzalmasan hangzik elsőre. - Szavaival ellentétben félmosolyra húzódik a szája, mi több, ahogy Will hátradobja a díszpárnát, ő ásítva felkönyököl a fél kezére, ez által kicsit Will arca fölé kerül, de a cirógatást nem hagyja abba, csak most már sokkal kényelmesebb űznie az elfoglaltságát.
- Kanadában? - Látszik rajta a meglepettség. - Azt hittem, te is itt a birtokon szü- ... ah... - És a felismerés felsejlik az arcán. - A szüleid később házasodtak. - Egyes aranyvérűek és az ő rigorózusságuk. Így van értelme a más születési helynek; Will nem volt törvényes gyermek még, nem volt mit keressen a Krise-birtokon, ha helyes a logikája.
- Várjunk csak... úgy érted, vérfarkasok laknak a telek közelében? - Tegyük hozzá, Adél ebből a szempontból is teljesen aranyvérű, sosem volt dolga a kórság elszenvedőivel, a családja nem is hagyta volna. Nem csoda, ha némi bizalmatlansággal tekint rájuk még í]y, távolról is, a tudatlanok idegenkedésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem kommentálja hangosan, de magában csendben megjegyzi: nem csodálkozik azon, hogy "feszülés volt". Túl tisztán él az emlékezetében az elkékülő csecsemő látványa, a rángó csecsemőtest, és Belphengard sietős-zaklatott alakja, ahogy realizálja a bajt, mégis inkább tűnt ideges-méltatlankodónak semmint igazán aggódó embernek a saját unokája állapota miatt.
Lejjebb ereszkedik a szemhéja, szinte bánatosan pillant le a keze alatt fekvő, most egészen nyugodt férfire. Nem állja meg, hogy ne hajoljon közelebb, és ne csókolja homlokon félretéve ma éjszaka minden ellenérzését. Gyenge, olyan pokolian gyenge néha az elhatározása, hogy büntesse ezt a dögöt, hogy már ő érdemelne büntetést, de nem tudja ignorálni a részrehajlását Will iránt az előzmények ismeretében. Ráér holnap újrakezdeni az ellenségeskedést és a távolságtartást, ha már hazafelé tartanak a kandallóban.
- Jó, akkor világosíts fel kicsit jobban a téma kapcsán. - És ezzel konkrétan most már hozzábújik a férjéhez, nem rátehénkedve, de a közvetlen közelében visszafeküdve a párnákra, szembe Will arcával.
- Tudjuk, mennyire elkényeztetett és búra alatt nevelt aranyvérű lány vagyok. Akkor ideje kulturálódnom, szóval mesélj, hogy képzeljem el ezeket a kolóniákat? Mint az amerikai indiánrezervátumokat? Saját oktatás, saját egészségügyi ellátás, saját belső felépítés? - Most érzi igazán, hogy ha hagyja Willt beszélni, akár juthatnak is valamerre. Akár. Minden azon múlik, hajlandó-e nyitni felé a férje.
- Persze értékelendő, hogy távol tartják a medvéket, de mezei mágusként azt hiszem, teliholdkor nem a medvék lennének a legnagyobb félnivalóim. Levédtétek legalább a házat ilyenkor? - Majd mindjárt megkapja, hogy ostoba kérdés, pedig szerinte teljesen jogos. Ki tudja, Will nagyapja mennyire volt hazárdírozó típus és "mindent a tudományért" alkat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Ez nem az a pillanat, amikor szóvá akarna tenni bármiféle érintést, inkább hagyja magukat sodródni az árral és minden mást a reggeli Adélra bízni.
- Nem lep meg. Gondolom, ha egyszer bejutott közéjük, tanulmányozhatta őket zavartalanul. - És kivételesen elhagyja a szájhúzogatást és az ítélkező mimikát látván, Will mennyire készségesen elkezdett mesélni ebben a puha, álmosító nyugalomban. - Akik többé-kevésbé nyitottak, könnyebben megférnek a társadalom többi tagjával, és oda-vissza esély nyílik egymás megismerésére, már ha akarják. Nem lenne olyan nagy kihívás kutatásokat végezni közöttük, de az elszigetelteknél nem tudni, mire számítson az ember, az ismeretlen félelmet szül, és elutasítást, kölcsönös elszigeteltséget. - Ha nagyon bele akarná erőltetni ezt a gondolatmenetet, ugyanez igaz a vélaközösségekre is: nem igazán keverednek emberekkel még mindig, de egyesek elhagyják a közösségüket és a mágustársadalomban kezdenek új életet. Mint Galina, vagy Mihail.
Hát nyilván kigúnyolták, nem is számított egyébre. Drámai szemforgatáson túl egyébre nem méltatja a fürdőkád és pác esetét.
- Eszembe sem jutna, ne viccelj. Nem vonz a havi kiszőrösödés gondolata, elég a menstruációmat túlélnem. - Elég egy nőnek egy darab átok, köszöni szépen.
- Milyen volt a közelükben élned? - Gyorsan visszatereli a beszélgetés fonalát az eredeti vágányra. Még többet szeretné faggatni Willt, ugyanakkor próbálja óvatosan kezelni a dolgot, hogy a férje ne vegye erőszakos lerohanásnak az érdeklődését, és főleg ne faggatózásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Hoppá, rossz szavakkal fejezte ki magát. Érzkénység a "tanulmànyozás"ra? Pedig ez velejárója a gyógyításnak, hogy megfigyelik maga a kór sajátosságait is, ám ebbe nem megy bele, nehogy elmúljon ez a ritka alkalom. Helyette hátrasimítja Will homlokából az odalógó fürtöket, csak hogy utána azok ugyanolyan rakoncátlanul visszahulljanak a helyükre.
Többek között ez remek disztraktálás, hogy ne akarjon az agya teljes mértékig a "felajánlották a testüket vagy az életüket" résszel foglalkozni.
- És előrébb jutott a megoldásban? - Ügyes kislány, a hangod stabil maradt, az arcod sem fintorodott el, jól csináltad. Mert hogy reflexből még mindig nem bírja ésszel teljesen felérni az emberi kísérletezés szükségességét, főleg azután nem, hogy látta az ominózus iratokat. Hosszú időre megfeküdte a gyomrát a téma, de ettől erőteljesebb az elhatározása, hogy még többet tudjon meg a férjéről; annál.könnyebb rajta a megfelelő húrokat pengetni, és végre jobb irányba terelni mindent.
- Nekem... - Meglepi a kérdés, azt sem gondolta, hogy Will emlékszik erre az egysoros kis megjegyzésére, gondolatára, pedig megvan az két éve is, hogy szóba jött a múltja. - Semleges? Ha hasonlítanom kellene őket bármihez, ők valahol félúton vannak az általad leírtak skáláján. Zártak, de kimehetsz, és sosem leszel már igazán egy közülük. Nem utasítanak el, de érzed a különbséget, és nem igyekeznek befogadni... Megfigyelhetsz, de ennyi. - Ő is meglehetősen távolian beszél az egészről, kivonva magat az érzwlmi részből.