Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél felemeli a kezeit. Ő az egész testében összerezzen, még akkor is, amikor a hűvös bőr az arcához ér. Röviden látszik, hogy elhúzódna, mégsem teszi, csak a tekintetébe költözik valami megfoghatatlan, riadtság. Az asztal fölé hajolva, az összebilincselt karjain támaszkodva nézi a lányt, végül pedig behunyja a szemét.
Egy pillanat műve az egész.
Olyan lendülettel áll fel, hogy kirúgja a széket maga alól és az csattanva hátraesik a padlón. A láncok belecsörrennek abba a hirtelen mozdulatba, amivel az összebilincselt kezei kinyúlnak, hogy Adél torka után kapjanak az asztal fölött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél kérdése megakasztja a zaklatott gondolatmenetét.
   -  Azt mondtam, hogy mi a döntés, egy hét? Kettő? Nem írták, de csak mondtak valamit?
Ugyan a padon ül a bimbózó lilaakácok alatt, de ha megtehetné, fel-le járkálna a lány előtt, hogy levezesse a testét időnként végigremegtető indulatát. Ez az indulat azonban más, mint az, amit az elmúlt hetek-hónapok során érzett, és ami a Mihae által adott legújabb gyógyszer nyomán apránként, de kezd lecsillapodni benne. Ez a düh fókuszált. Összeszedett. Nem kevésbé vérszomjas - de csendesebb.
Második alkalommal ülnek egymás mellett a padon. A láncokat és a bilincset felváltotta a nem messze tőlük, ugyanilyen padon csöndben vérakozó ápolója, a kreppszövet pizsamát pedig egy fehér póló és nadrág, amiből az előbbire mellrészére a Zengővel megegyező számát hímezték. Az utóbbi időben sokat fogyott, de az alkalmak előrehaladtával Adél észreveheti, hogy a szeme alatti karikák halványulnak, a szemébe pedig mintha gyakran ködösen ugyan, de kezdene visszatérni az élet.
Nem tudja, mit kap. De a dolog használ. Ennek tudja be, hogy amikor ma reggel a kezébe kapta a papírokat, magát is meglepte a tárgyilagossága, amivel a híreket fogadta. Kiborult? Természetesen. De nem jobban, mint ahogy azt jogosnak véli.
   -  Szóval? Hiszen csak nem vehetik el, nem? Nem értem mi az, hogy alkalmatlan vagy, hiszen tiszta vagy mostanában, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tekintete jobbra-balra ugrál a parkosított udvar csinosra nyírt fái közt. Meglepő, milyen gyorsan fényt gyújt az ember agyában egy ilyen kaliberű és provokálatlan hátbatámadás. Dominikkal az esküvőjükön való felületes szóváltáson kívül az évek során szinte semmilyen interakciója sem volt, így bár tisztában volt a testvérek közt feszülő ellentétel, a srác sosem jelent meg fenyegetésként a radarján. Az pedig, hogy gyermekvédelmi eljárást indítson ellenük, nem csak, hogy váratlan, hanem annyira groteszk, hogy amikor először a kezébe kapta a papírokat, nevetnie kellett rajta. Az ápolója óvatosan kérdezte meg akkor, mit érez, ő azonban csak annyit tudott válaszolni erre: ez túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen.
Minden bizonnyal azonban mégis két oka van annak, hogy az érthetőnél jobban nem vesztette el a hideg vérét. Az egyik, és nyilvánvalóbb ok, a vérében keringő nyugtató, ami kordában tartja a szélsőséges érzelmeit és most is megengedi neki, hogy a pasdon maradjon ahelyett, hogy mászkálni kezdjen. A másik pedig a tudata annak, hogy ez az incidens nem lehet végleges, hiszen, ugyan már... ha őt nem vették el a nagyapjától, pont Lucien körül szorulna össze a bürokrácia ökle?
   - Jól van nyugodj meg... - halkít valamennyit a hangján, és bár tudja, hogy ez a szituáció nem épp nyugodj meg"-kompatibilis, ennél többet nem tehet. Nem érhetnek egymáshoz így ha akarná sem ölelhetné át biztatón. Emellett nem is bízik a saját gondolataiban és impulzusaiban ahhoz, hogy ezt megtegye. - Legfeljebb pár nap. Maximum egy hét. Te is fellebbezel és a nagyanyám is mozgósít mindenkit, Dominiknak pedig semmije sincs. Nem tudom, mit képzel magáról az a szaros kis patkány, de ő is biztosan tudja, hogy nincs épkézláb bíró aki odaadná neki Lucient, hiszen... miért adná? Különben honnan jött neki ez az egész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél mély levegőt vesz. Ismeri ezt a frusztrációt - hiszen ezzel ébred és ezzel megy aludni éjszakánként. A pánikrohamokat is ismeri. Azt azonban csak sejtheti, min megy keresztül a nő, akitől elszakították a fiát. Ő hiába szereti Lucient, mióta az megszületett, egyfajta furcsa kívülálló volt az életében - így ragaszkodik hozzá, de sosem alakulhatott ki az a különösen mély és megszakíthatatlan kapcsolat, ami Adél és a gyerekük közt.
A lányt nézi és azok a nők jutnak az eszébe, akiknek az őrjöngését még a nagyapja mellett segédkezve nézte végig. Female rage, azt mondta Belphengard. Azóta sem hallott semmi rémisztőbb és vérszomjasabbat, mint az a hang, amit azok az anyák adnak ki, akik vagy így, vagy úgy, de elvesztették a gyereküket.
A tekintete a lány kezére esik. Látja a rezzenésnyi mozdulatot.
   -  Madlen segíteni fog. Ha valaki, ő el tudja intézni, hogy holnap délutánra ez az egész csak egy rossz emlék legyen. De arra kérlek, hogy ha nem is tiltották meg, egyelőre ne menj Lucien után. Ha várnak valamire, ami arra utal, hogy instabil vagy, akor ez lesz az. Mert ismerlek annyira, ahogy ismerem magam... meg tudnád állni, hogy ne borítsd az asztalt Dominikra?
A kérdés teljesen költői. Mag a kezével a padra támaszkodik, előrébb hajol kicsit, hogy a lány előtt elnézve a szeme megkeresse a nem messze tőlük álló padon olvasó ápolót. Lehalkítja a hangját.
   -  Dominik meg fogja bánni ezt. Bízd rám. De várd meg, hogy innen kiengedjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hónapok óta először nem dühös. Most sem az, pedig kognitíve tudja, hogy ha valamikor, most lenne oka rá, az érzés azonban mégsem érkezik meg. A fenyegető hangokkal és a - most már általa is felismert - tévképzetekkel együtt az a reszkető gyűlölet, ami azelőtt naponta többször elkapta és letaglózta, egy reggelre nyomtalanul elpárolgott. Az érzés különös és megnyugtató, most először azonban zavarba ejtő is, hiszen tudja, hogy neki kellene úgy mély levegőket vennie, ahogy Adélnak, mégis csak ül mellette a padon és nézi őt.
Ez azonban nem jelenti, hogy az agyéban nem rajzolódtak ki bizonyos képek. Nem szabadna beszélnie - ó, még mennyire nem szabadna, amit pedig még jobban nem szabadna, az arra gondolni, hogy mi vár majd Dominikra akkor, ha egyszer kiszabadul innen.
Adél bólint, mintha jelezné, hogy megértette az üzenetet. Ő vérszegényen elmosolyodik - végül pedig, minta lezárta volna a témát, szusszanva ismét hátradől a padon.
   -  Ahol szar van, ott megjelennek a döglegyek - nyugtázza az unokatestvére megjelenésének hírét. - Te különben bírod egyedül? Médi melletted van, ugye?