Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. március 26. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875485#post875485][b]Machay Adél - 2024.03.26. 19:28[/b][/url] Will - Április | Egy héttel később - ELME Gondolatban szinte megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, hogy nem kellett ebbe a körbe belekezdeniük. Még fogalma sincs, hogy fogja ezzel megközelíteni Seth-et, mert egyrészt, amit a férfi tett, teljesen érthető volt, védte őket Luciennel, és ezért mérhetetlenül hálás, másfelől tisztában van vele, hogy ez valószínűleg olyan kérés lenni, hogy utána ők ketten már többet nem fognak beszélni. Megint csak érthető, ha Seth nem kér tovább a társaságából, ha Will mellé áll a történtek dacára- nézzünk rá, épp az ELME egyik szobájában ücsörög a férfivel és a gyerekükről mutogat videókat neki. Nagyon egyértelmű, hogy nem fogja otthagyni csak úgy, még ha mellette idegösszeomlást is kap a történtek súlya alatt. Szinte rögtön elkezd pörgetni a média anyagok között, és odatolja Will orra elé a következő kisvideót Lucienről. - Vettem neki új ruhákat, nagyon imádta a macis csokornyakkendőt... - Amíg innen fel nem állítják, a látogatási idő hátralevő részét megpróbálja a lehető legkellemesebb, Lucienről szóló képekkel és videókkal telepakolni Will számára.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra INAKTÍV
offline RPG hsz: 217 Összes hsz: 247
|
Írta: 2024. március 30. 15:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=875735#post875735][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.30. 15:33[/b][/url] nagylányoklettünk| lakástnézünk | ruhácska | Pécs Igen, tök jó ötlet volt ez. Mármint Mayel lakást keresni. Direkt felvettem a kényelmesebb cipőm, mert hosszú napunk lesz, raktam aprót kávéra meg sütire, erre... Erre anyám reggel berobban, hogy megvan a lakás. Jó, szavam nem lehet, életem első önálló lépéseit csak könnyebb úgy megtenni, hogy közben támogatnak. Sokkal jobb ez így, mintha mellékágon hadakozni is kellene. Viszont azt vettem észre - miután anyám nekem szegezte a kérdést, hogy igaz-e, én meg közöltem, hogy igaz -, hogy most nagyon egy húron pendülünk. Részben örülök neki, legalább neki nem kell ecsetelnem, miért jó nekem Reece mellett, elég lesz a grófnak, részben pedig nem ér akkora újdonságként. Anyám tökéletesen tudja azt, amit az összes nő, akinek még van hajadon lánya. De legalább nem ágál. Én meg ezért megragadom Mayt, hogy megnézzük azt a kedves kis diáklakást. - Hát hallod, én nem tudom.... Hogy fog elférni a Munkácsy kép a falon? - járok körbe, remélem a barátnőmmel mellettem, és csak hüledezek. - Édes jó Istenem - ketten leszünk. Én és Sally... tök jó, hogy van itt vagy tíz szék. Bár nem is tudom, mit vártam, mikor az anyámról van szó. Az anyámról. - De... ha megunjátok a helyet Nikitával, gyertek ide. Szerintem egy hétig nem is látnánk egymást - próbálom poénra venni, de tényleg... nagy és túlzó és sok, és marhára nem egy olyan hely, ahol ideiglenesen letelepszik az ember.
|
|
|
|
Salamon Gréta Egyetemi hallgató
offline RPG hsz: 272 Összes hsz: 291
|
Írta: 2024. április 2. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876057#post876057][b]Salamon Gréta - 2024.04.02. 21:30[/b][/url] Stephen- Kék Fény? Már ez is rosszul hangzik - sóhajtva csóváltam meg a fejem, mert nekem erről egy mugli műsor jutott az eszembe, aminek a végén általában bilincs kattant a bűnözők kezén. Ez a Vendel nagyon nem volt szimpatikus fickó, már csak azért sem, mert ilyen módon próbált üzletelni a srácokkal. - Tehát akkor még neked is gyanús ez - na tessék, talán még pislákol haloványan a fény drága Stephenben, legalábbis nagyon remélem. Nem örültem volna, ha ez a fószer a siker és csillogás dumával elvenné az eszüket, azzal a tündérporos akármivel meg szintén. Ezt próbáltam is finoman a tudtára adni, közöltem is, miután megérintettem, hogy ha bele akar menni a bandával ebbe az üzletbe, még inkább ebbe a társaságba és életvitelbe, akkor engem felejtsenek el. Biztosan találna egyébként más énekesnőt maga mellé, főleg most, hogy a zenekar végre megindult felfelé. Persze nem volt könnyű ezt így kimondanom, mert nagyon imádtam őket, meg a zenekart is, már-már egy kicsit a magaménak is éreztem, de muszáj voltam ezt így még az elején kikötni. Sok rosszat láttam gyerekként a Prambergeren, és nem kívántam ezt egyiküknek sem. - Most mit csinálsz? - meglepetten pislogtam fel rá, ahogy láttam, hogy széttárt karokkal közelít, s magához ölel. Na hát amióta együtt zenélünk, még ilyen sem történt, egy kicsit össze is zavart ezzel a mozdulatával, mert nem értettem, hogy csak az ellazultságtól ilyen, vagy valami mástól. - Steph - először baráti mozdulattal visszaöleltem, majd finoman a mellkasánál fogva toltam kicsit távolabb, hogy aztán a szemébe nézhessek. - Ezt most hogy érted? Nem tarthatnál a bandában, ha kilépnék. Megérné neked ezt az a hülye menedzser? - kíváncsi voltam, hogy tényleg ér-e ennyit az a hülye Kék Fényes Vendel. Közben pittyegett a telefonom, kihúztam a zsebemből és vetettem egy pillantást a képernyőre. Meglepett, igazából csak egy szívecske volt, mellette egy fantasztikus voltál szöveg. - Na, vajon Armand szórakozik? - megráztam a fejem, tuti fix, hogy valamelyik srác hülyéskedett bentről.
|
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 12:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876097#post876097][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:52[/b][/url] Will - Április - ELME A kérvénye értő fülekre találhatott, mert mostanra Mihail átvette Willt mint pácienst. Ha gyorsan nem is, de apránként és hasznosan alakulnak a dolgok, noha a feljelentés maradt egyelőre. Az ügyvédek szerint a várható büntetés messze nem olyan súlyos ezért, mint a korábbiak okán (nyilván), de a legideálisabb egy gyógyítói szakvélemény lenne, ami Will betegségét alátámasztja. Ez még várat magára, de egy újabb beszélgetés az exférjével nem. - Összecsiszolódtál Mihaillal? - Tudja, hogy Willnek jelenleg nincsenek választási lehetőségei, de megadja a lehetőséget az esetleges sápítozásra, ha szeretné nemtetszését kifejezni a csere miatt.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 12:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876098#post876098][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:53[/b][/url] Machay Adél ELME A papípohárban a túlcukrozott tea ismerősen gőzölög előtte. A láncok ismerősen futnak végig az asztalon az ezüstbilincstől az övéig és onnan tovább a padlóra. Csak a vonal - a vonal hiányzik kettejük közt. Ő pedig, mióta percekkel ezelőtt leült ide, úgy érzi, még nem tette magát túl ezen a változáson. Különös, az ember milyen hamar hozzászokik, majd pedig megszereti az externális korlátait. Vérszegényen elmosolyodik. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, lehajtott fejjeli pillant fel a lányra. Minden találkozásuk különös, fájdalmas és bizarr, mintha álmodna. A felesége rendszeresen megjelenik ebben a szobában, ők beszélnek, de felületes semmiségeken túl mégsem mondanak egymásnak semmit. Úgy érzi, nincsenek tévképzetei afelől, hogy a kapcsolatuk még jóval azelőtt meghalt, hogy ő kezet emelt volna Selwynre az utcán; azonban Adél és ő abban a sajátos, valószínűtlen állapotban ragadtak, mint a gyászoló rokonok a halál és a temetés közötti napokban. Minden végleges, mégsincs lezárva. - Nem volt sok választásom. Azt mondta, hogy segít értelmes időn belül kijutni innen.
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 12:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876099#post876099][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:54[/b][/url] Will - Április - ELME Röviden biccent, mert valóban így van, nincs most sok választása. Igazából nagyon semmi, csak az együttműködés, abban pedig a férje nagyon jó. - Így van. Minél hamarabb kijössz, annál jobb. - Újabb, untig-fáradtig ismételt frázis, de minél többször mondja el, annál hihetőbbnek hangzik. Mihail és a többi gyógyító is némi javulásról beszéltek, de még hosszú munka áll Will előtt, foglalkozások Mihaillal, gyógyszerek akár. Ráérősen felkönyököl az asztalra, miközben lepöcköl a blúza ujjáról egy láthatatlan porszemet. - Elmondod, honnan indult ez az egész? Úgy értem… - Hezitál, hogyan fogalmazza meg kellőképp tapintatosan, de érthetően. - … valamikor történt valami, amitől elkezdtél szétesni, de nem tudom összerakni, mi és mikor. A közelmúlt eseményei csak beélesítettek mindent. - Azelőtt, hogy Luciennel várandós lett, már dühöngött a férje alkoholizmusa, azonban a terhessége végére, és az elmúlt tíz hónapbab a gyerekük születése óta sokszor volt az a kellemetlen érzése, hogy Will egyre távolabb sodródik tőle.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 12:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876100#post876100][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:54[/b][/url] Machay Adél ELME A látogatások mindig így telnek. Adél kérdez, ő válaszol, szóba kerül Lucien, az időjárás, a kert állapota és néhány, a jövőjével kapcsolatos, homályos megjegyzés. Azonban valójában egyikük sem mond semmit. Ő azért, mert nem akar, a lány talán amiatt, mert megtiltották neki; valószínűleg nem tudja meg soha. A képek és videók a fiáról rövid időre mindig megnyugtatják. Csak este, amikor egyedül marad, a folyosó elcsendesül és nem marad rajta kívül más, mint ő és a mosdó feletti tükörképe, akkor ébrednek fel benne újra a paranoid gondolatok. Agyban újra és újra végigjátssza a látottakat és keresi a jeleket amik arra utalnának, hogy a fia már nem az otthonukba él és Adél az elmondottakkal ellentétben tényleg továbblépett már. Most, ahogy ül vele szemben és üres félmosollyal nézi őt, nem hiszi ő sem, hogy ez így van. De az éjszakák mások. Ma sem számít másra, mint képekre. Ahogy Adél az asztalra könyököl, biztos benne, hogy megszokott módon kettejük közé teszi majd a mobilját. A lány azonban kérdez. Megingó önbizalommal dől hátra a székén. Az arca zavarral komorul el. - Biztos erről akarsz beszélni?
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 12:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876101#post876101][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:55[/b][/url] Will - Április - ELME - Biztos. - A korábbiakkal ellentétben most nem mímel jókedvet, mosolyt, tapintatosságot. Mihail elmondta, hogy lehet, kiabálás lesz előle, epizód, hisztéria, és bármikor kiléphet a helyzetből, ha túl sok, de alapvetően felvázolta, mire számíthat Adél, ha megnyitja a csapot. - Elég sokáig kerülettük ahhoz, hogy végre beszéljünk róla. - Hátradől a széken, mint aki elkészült rá, hogy sokáig itt fognak ülni a mai napon. - Kezdjük mondjuk a legrégebbi dolgoktól. Nate és Esther. Mondd el a saját verziód, de nem csak ímmel-ámmal. Rendesen. - Azt már elégszer hallotta, hogy patkányok, hogy ne foglalkozzon a múltbeli dolgokkal. Ideje leásni a dolog mélyére.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 12:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876102#post876102][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 12:55[/b][/url] Machay Adél ELME A szeme szinte azonnal elszakad Adélról és az ajtóra fordul. A torkában felhullámzik az indulat. Emiatt hagyták, hogy mágikusan elválasztó határvonal nélkül találkozzanak ma délután. Emiatt nem ül a gardedám a kanapén. Emiatt lettek Mihael kérdései a napokban lényegretőbbek. Összefogtak ellene. Ismét. A pillantása hűvösen kúszik vissza Adélra. Lassú, kimért pillanat. Csak érzi, de nem igazán irányítja azt, ahogy a mosoly nyoma is eltűnik az arcáról. - Tényleg róluk szeretnél beszélni most? A mondata nem valódi kérdés, inkább nyomatékosítás saját maga felé. Védekezhetne és háríthatna azzal, hogy az ikreknek a jelenlegi benntartózkodásához semmi köze sincs, ezzel pedig nem is hazudna igazán. Összefonná maga előtt a karjait, a bilincsek azonban megakadályozzák ebben. - Senki sem érti meg ezt. Hiába magyarázom neked, te sem fogod felfogni, hogy annak a kettőnek nem szabadott volna megszületnie. Persze mindenki rám köpköd a történtek miatt és, hogy nem voltam jó testvér… mert ők azok voltak? Én távol akartam magam tartani tőlük, de nem, ott kellett lenni karácsonykor, ott kellett lenni a szünetben, ott kellett… ez nem az én hibám volt.
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 12:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876103#post876103][b]Machay Adél - 2024.04.03. 12:57[/b][/url] Will - Április - ELME - Miért nem szabadott volna megszületniük? - Ó, nem, nem fogja Will újból felburjánzó, kezdődő hisztijét elfogadni, a terelést még annyira sem. Volt ideje számot vetni a helyzettel, és arra jutott, ha most nem tépik le a sebtapaszt a gennyes kis sebekről, és nem tisztítják ki őket, soha nem lesz semmi sem rendben. Márpedig nem fogja Will orrára kötni, hogy válás ide vagy oda, a férje nem fog kisétálni az életéből. Nem fogja hagyni. Előbb szépen rendbe rakja, segítséggel, aztán pedig minden lassacskán újraépül majd. Tesz róla. - Amíg nem vagy rá hajlandó, hogy elmondd, tényleg nem fogom megérteni, de nem hiába kérdezlek. Ha már itt vagyok, és veszem a fáradtságot, hogy téged kérdezzelek és nem őket az egyoldalú válaszokért, akkor engedd csak ki. Tálalj végre ki. Tudom, hogy szeretnéd, ha valaki a te oldalad hallaná meg és nem melléjük állna. - Szemrebbenés nélkül vágja Will arcába a kendőzetlen véleményét.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 16:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876108#post876108][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 16:04[/b][/url] Machay Adél ELME Türelmetlenül ciccen fel és tagadóan megrázza a fejét. A kezeit összekulcsolja az ölében, mert már most érzi az ujjai remegését. Sok mindenről beszélne most. Például arról a napról, amikor neki a nagyapjával kellett mennie a kanadai kabinba, hogy az ikrek a birtok kényelmes biztonságában maradhassanak, nélküle. Vagy azokról az alkalmakról, amikor nem értette, hogy az ő neve miért más színű a könyvtár családfáján és miért okozott akkora kollektív örömöt annak a csórány Nathanielnek a születése. Vagy arról, hogy az anyja megígérte neki, hogy sosem lesz másodlagos, mégis hagyta, hogy az ikrek elfoglalják az idejét. Megtehetné. De nem tudja szavakba önteni. Így ismét csak megrázza a fejét. - Mondom, hogy nem fogod megérteni - ennyit ismétel meg csupán halkan. Nem hazudik, hiszen ő maga sem érti igazán, csak érzi ezt. Olyan régóta tetteti a gyűlöletét, hogy nem biztos rá, hogy fel tudná idézni, milyen volt azelőtt, pedig ésszel tudja, hogy a gondolkodása nem működött mindig így. - Csak nem értem, miért kellett visszaadnia azokat az emlékeket? Hirtelen, kívülről úgy tűnik, a semmiből fakad ki. Két vagy három gondolatbéli logikai lépést kihagyott, így elsőre nem lehet egyértelmű, kire és mire céloz. - Megvoltam nélkülük, nem kellettek, én nem is akartam tudni semmiről. Erre a semmiből beviharzik a szobába, nekem támad és összezavar? Mi értelme volt ennek?!
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 16:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876109#post876109][b]Machay Adél - 2024.04.03. 16:24[/b][/url] Will - Április - ELME Mihail felkészítette, hogy történhetnek kilengések, hirtelen felindulásból jött kitörések, de ők is itt vannak, ha bármi súlyos készülődne. Will kifakadása szinte várható volt a témát tekintve, és ezúttal sokkal felkészültebben érkezett agyban. Egyrészt nyugtatót szed ő is, így az idegei valamennyire rendezett állapotban vannak, másrészt fókuszál, nagyon-nagyon koncentrál, és többször elismételte magában, ha Will hirtelen reagálna is, ő meg sem szabad rezzenjen, csak figyelje tovább, hogy a másik lássa, ő van most a központban. - Mit keresett ott? Egyáltalán miért ment be a szobába? - Hirtelen fogalma sincs, ez hol történt, de néhány másodperc után azt már vissza tudja következtetni, amit majd' egy éve mondott Esther: visszakapták az emlékeiket. Mindketten. Lát rá esélyt, hogy ez ugyanaz az esemény, mert elég friss ahhoz, hogy még mindig rágja belülről a férjét. - És mit csináltál utána? - Ezt lehet úgy is érteni, hogy rögtön az emlékek visszaszerzése után, vagy a long runban.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 18:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876114#post876114][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 18:05[/b][/url] Machay Adél ELME Ő nem akart ilyesmire gondolni. Sőt - tulajdonképpen semmire sem szeretett volna gondolni. Az egymásba kulcsolt ujjairól felpillant a lányra hallva annak egyébként érthető kérdéseit. Mégis felingerli az értetlensége: miért várod el, hogy a szádba rágjam?! - Amit csináltam, azért itt a helyem. Halk, sztoikus válasz. A jobb keze elengedi a balt és az ujjai a saját csuklójára fonódnak a gyógyítóknak információkat adó, színkódolt karszalagok között. A haja a szemébe hullik, ahogy a lány szemébe nézve oldalra billenti a fejét. - És amit csinálni akartam, azért meg kellene, hogy öljenek.
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 18:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876115#post876115][b]Machay Adél - 2024.04.03. 18:31[/b][/url] Will - Április - ELME Az ember, aki előtte ül, sajnálnivaló. Nincs jobb szava rá, mint hogy sajnálja ebben a percben Willt a szavaiért, a helyzetéért, mindenért. Annyi minden alakulhatott volna gyökeresen másként, hogy ez a szerencsétlen ne itt kössön ki, de ezn már kár rágódni. - Azt se felejtsd el, hogy van egy jövőd, Will. - Egy darabig a körmeit nézte, de most feltekint újból a férjére. - Lucien. Én. - Ezeket mostanra teljesen tudatosan lógatja be Will elé répaként a szamárnak, hogy harapjon csak rá, és kapaszkodjon bele tíz körömmel. - Mesélj nekem, mindent, akármit. Még azt is, amiről azt hiszed, hogy nem érted. Túl régóta van benned, túl sokat mérgezett. Ha egyedül nem érted, akkor kibogozzuk ketten, mert nem hagylak magadra. - Ezt már nagyon sokszor elmondta, volt, amikor őszinte érzelemből, mostanra viszont őszinte stratégiából ismételgeti rájátszással. Azt akarja, hogy Willben rögződjön mantraként, hogy bízhat benne, kapaszkodjon csak belé, mert az a megérzése, hogy a férfinak kell valaki, aki kisegíti ebből a fertőből. Ő pedig mindig is azt akarta, hogy valakinek olyan fontos legyen, mint egy korty víz. Először Noah, majd Lucien... és végre Willre is rátehetné a kezét, hogy nincs Júlia, de még attól az átkozott Maeve-től is vastag falak választják el. Addig kell kihasználja a lehetőséget, amíg adott, és milyen jó, hogy a család, az istenített család nem látogatja. Bízzon csak benne, keresse csak őt, várja csak őt. Szeresse csak őt.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 3. 22:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876142#post876142][b]William Martin Krise - 2024.04.03. 22:58[/b][/url] Machay Adél ELME Mozdulatlanul nézi és hallgatja a lányt. Tulajdonképpen nem vár se tőle, sem mástól feloldozást. Hetek teltek el a szobája magányában, ami elég volt hozzá, hogy megértse, hogy amit tett és amit gondolt, nem volt egészséges. Nem hiszi, hogy hibázott ugyan. Mégis vannak pillanatok, mint a mostani, amikor meglepő őszinteséggel hunyászkodik meg a magasabb akarat előtt. Arra, hogy van jövője, egy ideges szusszanással forgatja meg a szemét. Ezt láncokkal és bilincsekkel a csuklóján egyelőre nehéz elhinnie. Még mindig reménykedik benne, hogy a nagyanyja közbenjár majd és tesz róla, hogy kiszabaduljon innen, de ennek egyre kevesebb jelét látja. És lassacskán érzi, hogy kezd úrrá lenni rajta a pánik. - Úgy nem hagysz magamra, ahogy el se váltál?
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 3. 23:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876144#post876144][b]Machay Adél - 2024.04.03. 23:17[/b][/url] Will - Április - ELME Ahelyett, hogy lesütné a szemét, nyílegyenesen állja Will tekintetét, ahogy hátradől a székében. - Technikailag még mindig házasok vagyunk egy ideig. Nem egy papírt szeretek, hanem téged. - Persze ezzel nem válaszolt a kérdésre, de jelenleg nem is akar, mert ha kimondaná, hogy a válás végig fog menni, az ronthatna Willen és a motivációján. - Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt? - Most pillant le a kezeire; a jobbja elindul fel a bal alkarján, a mutatóujja körme hegyével finoman kirajzolja az utat, fel a felkarján, majd a vállán, végül a körömhegy rámutat az ér feltételezett helyére. - Mit ígértem neked mindig, amikor idehúztam a kezed, hm? Emlékszel? Én elsősorban ahhoz tartom magam. Minden, amit teszek vagy tenni fogok, összefügg veled, velem, velünk és Luciennel. Nem foglak elárulni, nem úgy, mint mások. - Ezt pedig Will vad fantáziájára bízza, kik lehetnek a mások. - Will... ne cipeld ezt az egészet egyedül. Kérlek. - Be akar férkőzni a bőre alá, és ki sem mászni onnan többé. Talán Mihail később bánni fogja, hogy hagyta őket újból találkozni, de már késő.
|
|
|
|
Bánffy Albert Tamás Minisztériumi dolgozó, Világalkotó, Végzett Hallgató, Végzett Diák
Berci | zsiráf offline RPG hsz: 160 Összes hsz: 250
|
Írta: 2024. április 5. 19:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876234#post876234][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.05. 19:59[/b][/url] - Semmiség, ha már amúgy is szerencsésnek születtem - jelenti ki fejét kissé oldalra billentve, féloldalas mosolyt villantva Benettre. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő egy Bánffy, aki ezt megteheti. Valami mélyről fakadó meggyőződéssel hisz abban egyébként is, hogy biztosan nem születhetett volna egy másik családba sem, ez az ő eleve elrendeltetett sorsa, hogy egy igen befolyásos és habár nem krőzusian gazdag, de azért mégis jelentős vagyonnal bíró család tagja legyen, ahol egyenes út vezet az álmai beteljesüléséig, még csak üstökössé sem kell válnia ezért, vagy hogyan is szokás azt mondani. - Akad néhány elemista a családfán. Igaz, másfajta képességből is van elszórtan, de tetszett, hogy a Bagolykőben kifejezetten komoly képzés épül rá és Zámbori egyetlen kikötése az volt, hogy ne legyen semmilyen mögöttes feltétele a dolognak, hogy például bele akarnánk szólni az oktatás folyamatába, az iskola forrásai meg nem végtelenek, szóval hát így. Mondjuk a melodimágia is megfordult a fejemben, de olyan keveset ismerek, és abból is az egyik az unokahúgom, akinek végképp nincs anyagi támogatásra szüksége - válaszol a kérdésre részletekbe menően. Azt gondolta volna, hogy ezt a tanári kar már mind tudja mostanra, de ha nem, hát sebaj, megosztja ő büszkén a részleteket. - Ha már képességek, egyébként jogi területen is kifejezetten ez érdekel. A lényeg és képességbirtokosok jogai, mivel ők néhány ritka esettől eltekintve nem igazán választhatják meg, hogy mit is szeretnének. A képességkorlátozás persze mindig lehetőség, de meglehetősen barbárnak tartom, amennyiben nem ténylegesen indokolt a dolog, mert az illető ön- és közveszélyes - folytatja a témát, elmerülve kissé benne, ha már egyébként is nagyon szorgosan igyekszik erről tájékozódni. - Ez aranyos - állapítja meg aztán a karkötőre, meglehetősen őszinte mosoly kíséretében, majd elgondolkodik az újabb kérdésen. - Nos... Szalamantonban a Háromfejű sárkány. Ha még nem jártál, mindenképpen próbáld ki. A terasz a Balatonra néz, gyönyörű a látvány, és mennyeiek a fogások, többnyire mágikus módon készítve. Aztán meg... Budanekeresden ott van a Platán, és tudod mit, el kell ismernem, hogy a Pillangóvarázs szakácsa is jól főz. Darmstadtban pedig a Zum Einhorn az, amit nyugodt lelkiismerettel ajánlok - sorolja máris a helyeket, amelyek eszébe jutnak. A felvetésre, hogy talán csak idegenvezetőre lenne szüksége, érdeklődő pillantást vet társára. - Hmm... nem is rossz ötlet. És tudnál javasolni is valakit? - kérdezi meg kíváncsian, ha már így felmerült ez. Talán őt is érdekelné mondjuk ez a lehetőség, hogy megmutassa a környéket? Hiszen egészen jártasnak tűnik errefelé vele ellentétben. Közben igyekszik tartani a tempót, időnként meg-megnézve egyik másik épületet, ami útjukba akad és egészen figyelemre méltónak tűnik. Némelyik már amúgy sem újdonság, csak odapillant mégis, mint például a dzsámira, majd végül megérkeznek a már említett helyre is. Nagyszerű. Nem is akadékoskodik az asztalt illetően sem, helyet foglal az egyik széken, amint megszabadul a kabátjától, a tasakot meg az asztal szélére teszi egyelőre, hogy nehogy aztán a földön felejtse. - Áh, jó lesz ez. Megfelel. Sokat jársz ide? Esetleg ajánlhatsz is valamit, amit igazán jól készítenek vagy nem is tudom, szerinted megéri.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 5. 23:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876260#post876260][b]William Martin Krise - 2024.04.05. 23:24[/b][/url] Machay Adél ELME Rég összezavarodott a felesége (felesége?) motivációit illetően. Elhagyja, majd visszatér. Elvál, de látogatja. Elszakítja a fiától, mégis ígérgeti, hogy behozza őt. Már nem tudja, mit higgyen neki sem pedig azt, mint higgyen róla - Seth és a gyűrűboltból kilépő páros emléke ugyani még mindig élénken él benne. Tulajdonképpen az egyetlen kép arról a napról, amit biztonsággal fel tud idézni magában és az érzés, ami elfogta akkor. Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt? A karszalagokat tépkedő ujjai megállnak, a szeme pedig a lányra rebben. Adél mindig tudta, hogy keltse fel, fókuszálja és tartsa meg az illékony figyelmét. Más társaságára rég ráunt volna, a lány azonban más. Épp annyira erőszakos és toxikus, ahogy azt szereti és nem mellesleg már kiismerte őt és tudja, mivel tudja megfékezni a kezdődő idegességét. Az alsó ajkát rágcsálja. Ismét elnéz az ajtó felé, vár egy keveset. Majd a szemét visszafordítja a lányra, közelebb hajol az asztal fölött és egészen lehalkítja a hangját. - Mindenről Madlen tehet. Madlen és a nagyapám. Nem tudom, mit csináltak az emlékekkel. Nem tudom, mit csináltak az agyammal. Ezek a gondolatok nem az enyémek, érzem. Én sosem akartam semmit a húgomtól. Úgy nem. Nyilván nem. De...
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 5. 23:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876263#post876263][b]Machay Adél - 2024.04.05. 23:48[/b][/url] Will - Április - ELME Mintha megtörni látszana a jég. Megérte rizikóznia, hogy az intimebb emlékeik felé navigálja el Willt, bár arra nem számított, hogy hirtelen beszélni kezd, és Madlenről. - De? - Ő is közelebb hajolt, lehalkította a hangját. Kisvártatva mindkét keze megközelíti Will arcát, hogy gyengéden közrefogja őt. - Tudod, ugye? Melletted állok. - Csak még egy kicsit akarja biztatni, hogy kibökje a továbbiakat. Egyébként nem hazudik, mert tényleg Will mellett áll a történtek ellenére, minden kibukott csontváz dacára, és jelenleg is próbálja mozgósítani a családot a férje megsegítése érdekében.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 6. 01:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876274#post876274][b]William Martin Krise - 2024.04.06. 01:58[/b][/url] Machay Adél ELME Adél felemeli a kezeit. Ő az egész testében összerezzen, még akkor is, amikor a hűvös bőr az arcához ér. Röviden látszik, hogy elhúzódna, mégsem teszi, csak a tekintetébe költözik valami megfoghatatlan, riadtság. Az asztal fölé hajolva, az összebilincselt karjain támaszkodva nézi a lányt, végül pedig behunyja a szemét. Egy pillanat műve az egész. Olyan lendülettel áll fel, hogy kirúgja a széket maga alól és az csattanva hátraesik a padlón. A láncok belecsörrennek abba a hirtelen mozdulatba, amivel az összebilincselt kezei kinyúlnak, hogy Adél torka után kapjanak az asztal fölött.
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Stephen Zimmermann Egyetemi hallgató
Villámkezű offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 431
|
Írta: 2024. április 8. 14:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876574#post876574][b]Stephen Zimmermann - 2024.04.08. 14:08[/b][/url] GrétaSopron- Mint valami fegyintézet neve! - vágom rá vihogva, hogy a Kék Fény mennyire rosszul hangzik. Sajnálatos, hogy Gréta nem mondja ki hangosan gondolatait a kattanó bilinccsel, így senki se tudja meg, kettőnk gondolata jelen pillanatban mennyire egybevág. Ehelyett több hangsúlyt kap a kettőnkre nagy nyomást helyező gyanú. - Még szép, Gréta! - vágom rá harsányabban, leheletnyi gúnnyal hangomban - Be vagyok állva, de nem őrültem meg!Némi bántottság is lapul szavaim mögött. Hát tényleg ennyire vaknak hisz? Nagyon jól maszkolom, hogy én minden jött-mentnek hússzoros bizalmat szavazok és valóság az, hogy előbb fordulok fel, minthogy az én bandámra bárki is rátegye a mocskos kezét. Olyan vagyok, mint egy kikúrt kamasz és boldog vagyok ha annak hisznek. Így annál nagyobb az utána maradó döbbenet, amikor látják rajtam, hogy komoly is tudok lenni. Ez a mostani éppen a komolyabb pillanataim egyike. - Semmi rosszra nem készülök. Eskü! - játékos félmosolyt engedek meg magamnak, aztán megölelem, Gréta pedig baráti gesztussal viszonozza azt. Nem mondom ki, kicsit érzelgőssé tesz engem ez a téma. Kicsit még mellkasom is belesajdul. Igyekszek semmit se belelátni ebbe, azt viszont bevallom, hogy meg vagyok ijedve, mert még csak hasonlót se sikerült találni, aki így ölelne. Somira nagyon régóta nem gondolok úgy, mert még gyerek. Pedig respect, elképesztő humora van és nagyon művelt. Őszintén remélem, hogy meg meri mutatni magát jobban és talál korban kicsivel hozzáillőbbet. Én meg majd... megleszek valahogy. A lány ölelésétől forró melegség hullámzik végig bennem, onnantól ahol hozzámér, egészen lábujjhegyig. Hallhatja, hogy szakadozott sóhaj hagyja el tüdőmet. Azt hiszem már csak ilyen hangja van a visszafojtott könnyeknek, ami abszolút nem a sötét hajú következő sorainak szól, de remélem annak veszi. Szeretném, ha annak venné. Úgy mindenkinek jobb lenne. Az aggodalmam, hogy ő kilép, nagyon is valós. Épp csak szárnyalni kezdtünk, végre nem folyamatos kilépkedés van egy próba után, erre feszt húzza az agyamat és láthatóan nem megy át neki az, amiről beszélek. - Félreértesz - engedem el én is, távolabb lépve azonnal, hogy lekerülnek rólam kezei - Pont azt makogtam, hogy nem hiszek Vendelnek és nem fogom beadni neki a derekam.Ránézek szúrósan. Próbálok a kezemmel is gesztikulálni mellé, hátha megérti végre a nézőpontomat a menedzserrel kapcsolatban. - Nem akarlak én visszatartani semmitől, csak... örülnék, ha nem veszítenélek el - hanyagul megrántom vállamat. Erre nem tudok mit mondani, kifogyok az értelmes szavakból. Olyat láthat, amit csak keveseknek engedek, hogy elcsípje a bal szememből feltörő, és legördülő könnyeket. Sötét van és még háttal is állok a sátornak, de még zajlik a Three Days Grace koncertje. Olyan kósza, színes lámpafények vannak odakint, néha a pofámba világítanak és hunyorítanom kell. Ezáltal van módja elcsípni a lánynak, hogy nem kicsit fontossá vált számomra. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél - vallom be. Ez talán megmagyarázza neki, hogy miért nem öleltem meg eddig még játékból sem. Nem akartam, hogy kínosan érezze magát. Nem akarom elveszíteni se és megijeszt a gondolat, hogy mindennek ellenére a küszöbére kerültem. Jó lenne azt hallani tőle, hogy nem fogom elveszíteni, legalábbis nem így, de ezeket inkább magamban tartom. Egy esetlen és gyáva kisfiúnak tartom magam most. - Lehet - válaszolom szórakozottan, amit újabb vállvonás követ. - Zimmermann, hol vagy máááár?! - hallom, hogy elhúzza a sátor anyagát Misi és kilépve akkorát kurjant, hogy egyből fülemhez kell kapnom. Jobban be van állva, mint én. Sose szólított még így. - Szedjük össze őket és menjünk vissza a szállásra. Holnap lesz még egy koncertünk - mosolygom félszegen. Olyan szépen tálalom! Kész ajánlatnak hangzik a számból, hogy menjünk. Komolyan is gondolom, hogy jó lenne a srácokra csekkolni, mert szerintem túlságosan sok időt töltöttünk idekint, míg ők még többet "poroztak". Valójában csak menekülni szeretnék a helyzet kínossága elől.
|
There’s nothing you cannot do or learn. Murray’s always float back to the top. You are a survivor.
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 8. 15:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876581#post876581][b]Machay Adél - 2024.04.08. 15:58[/b][/url] Will - Április - ELME Tényleg egy pillanat műve az egész. Amilyen bensőségessé vált a hangulat, - legalábbis szerinte - olyan hamar kapják el az ujjak a torkát. Egy századmásodpercre Will szemeibe néz ugyan, mialatt kivágódik a szoba ajtaja és berohannak a gyógyítók lefogni az elborult beteget. Ennyi idő alatt ugyanazt látja megint, mint a múltkor: Will másutt jár. Ismét. Hangosan, mélyről jövő szaggatottsággal vesz egy mély levegőt, ahogy felszabadult a nyaka, de a bőrében még mindig ott ég a tíz ujj lenyomata, bántóan jelezve, hogy semmi sincs rendben. Minden a lehető legnagyobb káoszba fullad körülötte. El kellene hagyja a süllyedő hajót? Az lenne a magától értetődő... ... de Will... Nem lesz ez így jó, nem nem nem. Minél előbb ki kell hozza innen, ki kell. Még vált pár szót Mihaillal, megerősíti, hogy semmi baja, mielőtt távozna. Visszaúton pedig egész végig azt fogja latolgatni, ki és milyen szálakat tud meghúzogatni az érdekében, hogy ez az egész végre befejeződjön.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 652
|
Írta: 2024. április 9. 13:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876660#post876660][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.09. 13:51[/b][/url] BerciViszonzom a mosolyt egy halk hümmögéssel egybekötve, de az érzelmek nem teljesen őszinték az arcomon. Valahogy nem tudok szívből örülni annak, hogy szerencsésnek született, mert a lelkem mélyén egy kicsit elönt az irigység. Feltörnek az emlékek a gyerekkoromból. A belvárosi bérlakás képe, amiben nevelkedtem sokadmagammal. Szinte mindent használtan örököltem az idősebb testvéreimtől, és a szüleim is anyagi nehézségekkel küszködtek. Másnak pedig elég csak megszületnie. Egészen más értékrendet kap. Eltöprengek egy pillanatra azon, hogy rám milyen sors várt volna, ha vagyonosabb családból származom. Aztán elhessegetem a gondolatokat, mert Berci se tehet róla, tőlem pedig nem túl szép, hogy irigység támad bennem emiatt. Próbálom magam tudatosan fékezni, és megadni az esélyt, hogy ne az előítéletek szemüvegén keresztül lássam őt. Ami olykor nehéz, ha egy-egy ártatlan témából is az jön le, hogy óriási köztünk a szakadék. Érdeklődve hallgatom Berci részletes magyarázatát az ösztöndíjukról. Így már mindent értek. - Azta. Hát igen, ha jól tudom, nálatok nagyon széles a családfa, tele vagy rokonokkal. De akkor is nagyon érdekes lehet különleges képességű embereket tudni a családodon belül. Te soha nem vágytál arra, hogy örököld? Vagy van valamilyen titkos szuperképességed? - töröm magam azon, hogy reflektálni tudjak hosszas monológjára, utolsó kérdésemmel pedig egyértelműen viccelődni próbálok. - Engem a tanulható képességek is érdekelnek egyébként. Mondjuk az animágia, vagy a legilimencia... Amihez az okklumencia is jól jönne éppenséggel. Viszont ugye a hoppanálás eléggé lekötött eddig, úgyhogy talán majd egyszer újra tanulásra adom a fejem - avatom be terveimbe, ami kicsit álmodozás kategória. - Hát, ezekből összességében a Pillangóvarázs mond valamit, mert csak ott voltam eddig, de ott se olyan hű, de sokszor. Rájuk fogok keresni, ha nem felejtem el. Köszi az ajánlást - biccentek hálásan. - Alapvetően amúgy milyen árkategóriájú helyek? - próbálom kipuhatolózni, mert ha drága, akkor felejtős. - Hát... Attól függ, merre mennél. Pécset én is szívesen meg tudom mutatni, ha ráérek, a többiben nem vagyok biztos - vonok vállat. Amúgy szívesen magyarázok és mesélek, mert egy tanár amúgy is szereti átadni a tudást. - Van elvileg napi menüjük is, de ha nem azt választod, akkor... valamilyen tagliolini tésztás étel, vagy lasagne. Meg ugye a pizzáik is nagyon jók, nem olyan, mint a Félszeműben Bogolyfalván, de legalább ugyanolyan jó. Más. A paradicsomlevesük is különösen finom - úgy teszek, mintha lenne miből válogatni, pedig csak azokat sorolom el, amiket összesen ki is próbáltam itt valaha. Helyezkedem kicsit a székben, aztán az érkező pincértől kérek epres limonádét, és ha közben sikerül dönteni, rendelek levest és tésztát. Aztán elbámészkodom ültömben, és még mindig egy kicsit megilletődve érzem magam attól, hogy egy Bánffyval ebédelek.
|
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 12. 01:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876782#post876782][b]Machay Adél - 2024.04.12. 01:43[/b][/url] Will - Április vége - ELME Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének. Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.
A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit? - Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 12. 02:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876784#post876784][b]William Martin Krise - 2024.04.12. 02:06[/b][/url] Machay Adél Adél kérdése megakasztja a zaklatott gondolatmenetét. - Azt mondtam, hogy mi a döntés, egy hét? Kettő? Nem írták, de csak mondtak valamit? Ugyan a padon ül a bimbózó lilaakácok alatt, de ha megtehetné, fel-le járkálna a lány előtt, hogy levezesse a testét időnként végigremegtető indulatát. Ez az indulat azonban más, mint az, amit az elmúlt hetek-hónapok során érzett, és ami a Mihae által adott legújabb gyógyszer nyomán apránként, de kezd lecsillapodni benne. Ez a düh fókuszált. Összeszedett. Nem kevésbé vérszomjas - de csendesebb. Második alkalommal ülnek egymás mellett a padon. A láncokat és a bilincset felváltotta a nem messze tőlük, ugyanilyen padon csöndben vérakozó ápolója, a kreppszövet pizsamát pedig egy fehér póló és nadrág, amiből az előbbire mellrészére a Zengővel megegyező számát hímezték. Az utóbbi időben sokat fogyott, de az alkalmak előrehaladtával Adél észreveheti, hogy a szeme alatti karikák halványulnak, a szemébe pedig mintha gyakran ködösen ugyan, de kezdene visszatérni az élet. Nem tudja, mit kap. De a dolog használ. Ennek tudja be, hogy amikor ma reggel a kezébe kapta a papírokat, magát is meglepte a tárgyilagossága, amivel a híreket fogadta. Kiborult? Természetesen. De nem jobban, mint ahogy azt jogosnak véli. - Szóval? Hiszen csak nem vehetik el, nem? Nem értem mi az, hogy alkalmatlan vagy, hiszen tiszta vagy mostanában, nem?
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 12. 02:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876785#post876785][b]Machay Adél - 2024.04.12. 02:21[/b][/url] Will - Április vége - ELME Tényleg, Will is megkapta. Mindkét szülő kézhez kapta a papírt, oda volt írva az aljára: "Hitelesített példányt kap: Machay Dominik Anton Joanna Flaviu Adele Nadia Krise William Martin Krise Gyámsági Igazgatóság Irattár"Azt hitte, rosszul lesz, forgott vele a világ, mikor először elolvasta. Valamikor késő este realizálta, hogy ezt Will is kézhez kapja vagy kapta, ki számolja ezt ugyan? A lényegen nem változtatott: Lucient elvették tőlük. - Énh... Joanna elindult utánajárni énh... teljesen kiborult tegnap. Nem írták bele, mennyi időre, csak hogy ideiglenes. Zsófi... küldött egy SMS-t, hogy sajnálja, ami történt, és beszélni fog Dominikkal... - Megremeg a szája széle, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a kendőzetlen dühtől. Az íriszei vörösek, leplezni sem próbálja. Annyira gyűlöli jelen pillanatban a testvérét, hogy képes lenne puszta kézzel megfojtani Dominikot. - Persze, hogy az vagyok! - A kelleténél kicsit élesebb a hangvétele, de rögtön utána köhögős könnyezésbe fordul át, ahogy eszébe jut a gyerek. Ügyetlen mozdulatokkal törli le az arcáról a sokadjára kiömlött könnyeket, miközben szipog párat, és elhalász egy zsebkendőt a táskájából. - Csak a nyugtatót szedem, és papírom van rá Carlisle-ból. Pecsételt, aláírt. Bemesélhette nekik, hogy begyógyszerezve vigyázok Lucienre, és úgy szoptatom, honnan tudjam? - Az idegei már a kukában is lehetnének, hozzá képest Will milliószor nyugodtabbnak hat. - Vissza akarom kapni, Will... Annyira hiányzik, hogy belehalok... - Afelett meg végképp nem tud napirendre térni, hogy ezt a saját családtagja merte meglépni vele szemben.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 12. 17:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876790#post876790][b]William Martin Krise - 2024.04.12. 17:19[/b][/url] Machay Adél A tekintete jobbra-balra ugrál a parkosított udvar csinosra nyírt fái közt. Meglepő, milyen gyorsan fényt gyújt az ember agyában egy ilyen kaliberű és provokálatlan hátbatámadás. Dominikkal az esküvőjükön való felületes szóváltáson kívül az évek során szinte semmilyen interakciója sem volt, így bár tisztában volt a testvérek közt feszülő ellentétel, a srác sosem jelent meg fenyegetésként a radarján. Az pedig, hogy gyermekvédelmi eljárást indítson ellenük, nem csak, hogy váratlan, hanem annyira groteszk, hogy amikor először a kezébe kapta a papírokat, nevetnie kellett rajta. Az ápolója óvatosan kérdezte meg akkor, mit érez, ő azonban csak annyit tudott válaszolni erre: ez túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen. Minden bizonnyal azonban mégis két oka van annak, hogy az érthetőnél jobban nem vesztette el a hideg vérét. Az egyik, és nyilvánvalóbb ok, a vérében keringő nyugtató, ami kordában tartja a szélsőséges érzelmeit és most is megengedi neki, hogy a pasdon maradjon ahelyett, hogy mászkálni kezdjen. A másik pedig a tudata annak, hogy ez az incidens nem lehet végleges, hiszen, ugyan már... ha őt nem vették el a nagyapjától, pont Lucien körül szorulna össze a bürokrácia ökle? - Jól van nyugodj meg... - halkít valamennyit a hangján, és bár tudja, hogy ez a szituáció nem épp nyugodj meg"-kompatibilis, ennél többet nem tehet. Nem érhetnek egymáshoz így ha akarná sem ölelhetné át biztatón. Emellett nem is bízik a saját gondolataiban és impulzusaiban ahhoz, hogy ezt megtegye. - Legfeljebb pár nap. Maximum egy hét. Te is fellebbezel és a nagyanyám is mozgósít mindenkit, Dominiknak pedig semmije sincs. Nem tudom, mit képzel magáról az a szaros kis patkány, de ő is biztosan tudja, hogy nincs épkézláb bíró aki odaadná neki Lucient, hiszen... miért adná? Különben honnan jött neki ez az egész?
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1702 Összes hsz: 1723
|
Írta: 2024. április 12. 18:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876794#post876794][b]Machay Adél - 2024.04.12. 18:39[/b][/url] Will - Április vége - ELME Mondhatná, hogy nem érte olyan váratlanul a pofon, elvégre Dominik megfenyegette már hamarabb is. Hogy miért most? Ha pálcát tartanának a halántékához, akkor is csak azt tudná mondani, hogy minden bizonnyal a legvédtelenebb pillanatára várt, bár igazán maga Dominik tudna válaszokkal szolgálni a miértekre. Nem parancsra ugyan, de egy idő után vesz néhány mélyebb levegőt, és kifúj-beszív légzőgyakorlatokkal végre visszaveszi az uralmat a zaklatottsága felett, legalább egy időre. Nem mennek semmire a tétlenkedéssel. - Biztos lehetsz ebben. Még ma, ahogy kitettem innen a lábam. És szólok Madlennek is. Világos, hogy semmi bajom, csak megijedt, hogy tényleg kivehetem a vezetést a kezéből. Egy aljas rohadék volt mindig is, megvárta, hogy történjen valami és... - És megpróbáljon bevinni egy gyomrost a húgának. Ez Dominikra vall, emellett viszont sok más is, amit a bátyja szeret általában magának megtartani. - Oké, gondolkodjak, gondolkodjunk... Semmi nem tiltja, hogy lássam Lucient, ha mondjuk Zsófi is ott van, ugye? Nem írtak semmi ilyet a végzésben, nem vagyok rá veszélyes. - Próbálja összeszedni a kusza gondolatait, miközben egyre-másra reflexből elindulna a keze Will csuklója felé, hogy aztán még időben visszahúzza, megállítsa, és emlékeztesse magát, ezt most nem lehet. Pedig mennyire akarná! - Mihailtól pedig kérek egy új másodvéleményt az állapotodról, hátha azóta javult a minősítésed. Ha legalább kiengednének innen... - Bár ott is egy halom további gond vár Willre a feljelentéssel, a herce-hurcával. Szétrobban a feje a túl sok gondolattól. - Megvárom, amíg Joanna visszajön újabb infókkal. -
|
|
|
|
Salamon Gréta Egyetemi hallgató
offline RPG hsz: 272 Összes hsz: 291
|
Írta: 2024. április 12. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876800#post876800][b]Salamon Gréta - 2024.04.12. 19:51[/b][/url] Stephen- Nem mondtam, hogy megőrültél - megforgattam a szemeimet már a feltételezésre is, azért hihetetlen, hogy a férfiak mennyire sértődékenyek tudnak lenni. A lényeg viszont az, hogy végre egyetértettünk abban, hogy valami nem stimmel ezzel a kiadóval és bizony már távolról is bűzlik a dolog. Nekem amúgy már ránézésre sem volt szimpatikus ez a Vendel, de pechemre kihívott a szervezősrác, így lemaradtam a dolgokról. Már egy kicsit bántam is, hogy kimentem, és nem maradtam, mert akkor talán meg tudtam volna akadályozni azt, hogy a fiúk belemenjenek egy ilyen szituációba. Jeleztem is Stephen felé, hogy ha ők ilyen jövőt képzelnek el a bandának, akkor sajnos azt már nélkülem kell megtenniük, mert bizony akkor kilépek. Pedig nehéz döntés lett volna ez, és egy picit én is iszogattam, talán meggondolatlanul is szólaltam meg, de mégis, valahogy a tudtára akartam adni azt, hogy mi az, ami nálam már nem fér bele. Stephen ezután ölelt magához, és őszintén, egy kicsit fura is volt az a pár másodpercig tartó pillanat. Általában tudom, hogy milyen egy baráti ölelés, vagy milyen az, amikor egy pasi úgy közeledik ahogy, de itt ez nem volt egyértelmű. Ez pedig egy kicsit zavarba is hozott, hisz mégis csak Stephenről volt szó, hát csak nem kavarodhattam vele össze, mert az rányomta volna a bélyegét a bandára is, meg amúgy is. Jelen pillanatban túl kaotikus volt az életem ahhoz, hogy efféle dolgokon gondolkodjak. Már csak emiatt is, kibújtam az ölelésből, de azért továbbra is figyeltem rá és arra, hogy mit mond. - Jól van Steph, akkor én értettelek félre. Azt hittem, hogy nagyon is bele akarsz menni egy ilyen kétes üzletbe - sóhajtottam, tényleg az érződött, ez aggasztott is, de úgy, hogy most kimagyarázta, kezdtem megkönnyebbülni. - Jaj de én sem akarok kilépni Stephen, hát komolyan azt hiszed? Nem tudnálak titeket itt hagyni csak így, már úgy hozzám nőttetek - mosolyogva simítottam végig a karján, aztán meglepetten néztem rá. - Tényleg? - fura, pedig az előbb még azt hittem, hogy bejövök neki, de úgy tűnt, hogy az érzékeim megint csak félrevezettek, mint ahogy már nem egy esetben. - Hát akkor pláne nem kell félned, egy húg sosem hagyja ott a családját - vágtam rá félig-meddig viccesen. Azért tényleg meglepett az őszinteségével, sokszor próbáltunk már, de eddig valahogy nem mutatta meg felém az érzelmes oldalát, most viszont igen. - Na gyere, te! Nincs olyan mákotok, hogy kilépjek a bandából - nevetve ezúttal én öleltem magamhoz néhány másodperc erejéig, mire már hallani lehetett Misi hangját, oldalra pillantva már láttam is feltűnni az arcát. - Menjünk, szedjük össze a kölyköket apjuk - nevetve feleltem viccesen, aztán visszasétáltunk, hogy lassacskán a srácokkal együtt visszatérjünk a szállásunkra.
|
|
|
|
William Martin Krise Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 2031 Összes hsz: 2085
|
Írta: 2024. április 13. 23:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876875#post876875][b]William Martin Krise - 2024.04.13. 23:28[/b][/url] Machay Adél Adél mély levegőt vesz. Ismeri ezt a frusztrációt - hiszen ezzel ébred és ezzel megy aludni éjszakánként. A pánikrohamokat is ismeri. Azt azonban csak sejtheti, min megy keresztül a nő, akitől elszakították a fiát. Ő hiába szereti Lucient, mióta az megszületett, egyfajta furcsa kívülálló volt az életében - így ragaszkodik hozzá, de sosem alakulhatott ki az a különösen mély és megszakíthatatlan kapcsolat, ami Adél és a gyerekük közt. A lányt nézi és azok a nők jutnak az eszébe, akiknek az őrjöngését még a nagyapja mellett segédkezve nézte végig. Female rage, azt mondta Belphengard. Azóta sem hallott semmi rémisztőbb és vérszomjasabbat, mint az a hang, amit azok az anyák adnak ki, akik vagy így, vagy úgy, de elvesztették a gyereküket. A tekintete a lány kezére esik. Látja a rezzenésnyi mozdulatot. - Madlen segíteni fog. Ha valaki, ő el tudja intézni, hogy holnap délutánra ez az egész csak egy rossz emlék legyen. De arra kérlek, hogy ha nem is tiltották meg, egyelőre ne menj Lucien után. Ha várnak valamire, ami arra utal, hogy instabil vagy, akor ez lesz az. Mert ismerlek annyira, ahogy ismerem magam... meg tudnád állni, hogy ne borítsd az asztalt Dominikra? A kérdés teljesen költői. Mag a kezével a padra támaszkodik, előrébb hajol kicsit, hogy a lány előtt elnézve a szeme megkeresse a nem messze tőlük álló padon olvasó ápolót. Lehalkítja a hangját. - Dominik meg fogja bánni ezt. Bízd rám. De várd meg, hogy innen kiengedjenek.
|
when you are not fed love on a silver spoon your learn to lick it off knives
|
|
|