Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hallgatja a lány szavait, nem akar közbeszólni. Minek is, élvezi, hogy beszél és nem csak a saját gondolatai visszhangoznak az agyában. Az ég felé pillant, behunyja a szemét, élvezi a napfény melegét és a lány érintését a karján. Az ő lelkében nem él Adél lánya, a legközelebbi kapcsolata addig tartott a kislánnyal, amíg az apró urnát a kabátja zsebében hazavitte. Ki tudja, hogy alakult volna az életük, ha megszülethetett volna - akkor már velük lenne, ő névlegesen nevelőapja lenne az idegen gyereknek, lehet meg is kedvelte volna a kölyköt azóta. A saját fia pedig idén kezdené az iskolát...
És ez olyasmi, amire nem akar gondolni.
   -  Majd legközelebb - egyez bele egyszerűen.

A lány nekidől a mellette lévő székről, ő belekuncog a poharába, a közelebbi kezével átkarolja a derekát, hogy maga mellett tartsa őt. A pálinkák mellé ő stratégiailag fröccsöt kért kísérőnek, így azt üríti ki a műanyag pohárból addig, amíg a lány beszédbe elegyedik a kocsma krémjével. Amikor beléptek, megfagyott a levegő egy pillanatra, hiszen élesen elütöttek az átlagos vendégkörtől, ám ahogy a pénz a pultra került, a légkör is megenyhült egy pillanat alatt.
Kibaszott ügyes színész a lány. Ez ismét elvarázsolja egy pillanatra, mint mindig, ha közönség előtt kell szerepelniük. A keze ami eddig kényelmesen pinet a lány oldalán, most besiklik az anyag és a bőr közé, a hasára simul.
   -  Mit tehetünk, hát ha nem tudtunk várni? - bizonygatja ő is nem teljesen természetes, de könnyed vigyorral, leteszi az üres poharat és az újabb, kitöltött pálinka után nyúl - Csak nézzetek rá, bele kell halni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A csókra vigyorogva harap az ajkába, összeszorítja a szemét, az ujjai a pohár száján köröznek. Hagyja, hogy a könnyedség magával ragadja őt. Nem gondolkodik azon, hogy a házasságuk hazugság, hiszen az, ahogy a lány hozzádől, ő pedig átkarolja őt, nem az. Sem pedig a bőrének érintése az ujjai alatt, sem pedig az, ahogy az arcát a lány hajának dönti. Akkor emeli fel a fejét ismét, amikor Adél kihúzza magát, bár nem távolodik el tőle.
   -  Ha láttátok volna... - egyezik bele ő is. Megemeli a poharát, egy hajtással eltünteti a pálinkát, ami már nem kényszeríti köhögésre, csak fintorgásra - néha azóta is álmodok róla.
Az igazmondást sosem értékelte túl: könnyen megy bele a színjátékba, még akkor is, ha annak csak egy része az. Adél tényleg gyünyörű volt akkor, ő pedig tényleg az emlékezetébe véste, hogy aztán időről időre elővegye az emléket.
   -  Szerintem most már nem kér többet - vág közbe, ám kissé késve, így Adél már lehajtja a következő adagot - Most nézd meg, méga végén kézben vihetem haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ujjai megmozdulnak adél pulóverének takarásában. Lejjebb kúsznak, először csak érintik a nadrág derekénak peremét, majd benyomulnak alá. Épp hogy érintőlegesen, épp csak jelzésként, épp csak annyira, hogy érezze a csipkebugyi anyagát, és ez eszébe juttassa, hogy minden fogcsikorgató elmebetegsége ellenére Adél mennyire vonzó lány. Négy pálinka és két fröccs mélyen pedig az sem zavarná, hogy nézik, még egy pillanatra el is felejti ezt - egész addig, amíg az egyik falusi explicit rá nem szól.
Hirtelen levegővétellel rázza fel magát. Visszahúzza a kezét, a felső fölé teszi inkább ismét, miközben Adél hozzádől. A másik keze arrébbsöpri a lány haját a nyakáról. Ezt a néhány pillanatot használja ki, hogy összekaparja magát és lezázza a ködöt, ami a gondolatait nehezíti el.
   -  Három évet laktam a Mecsekben - válaszol diplomatikusan. Az, hogy börtönben volt a hegylánc gyomrában, már túl sok információ lenne a helyieknek. Eleve kimondhatatlanul élvezi, hogy a muglik közül senki sem ismeri fel a rúnázott karkötőt - még szerencse, különben sosem ismerem meg ezt a lányt.
Miért mond iyleneket? Nem tudja, nem számít - de jól esik a súlytalan és komolytalan hízelgés és a már-már flört. Tudja, hogy mindez hová fog vezetni, valahol pedig azt is, hogy most kellene ezt abbahagyniuk. Válófélben vannak, emlékezteti magát rá.
Majd arra, hogy ez eddig sem érdekelte igazán.
A poharat a lány látóterébe tolja.
   -  Lassan menni kéne, Cielito. Még dolgom van veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A délután pedig ázott fenyőgyanta-illattá homályosul.

A tenyerével az ajtó melletti falnak támaszkodva rúgja le a sártól ragacsos cipőjét. A keze koszos- véses maszatot hagy maga után a festéken, ahogy lejjebb csúszik, amíg ő lehajol, hogy lesöpörje az odaragadt pitypang-levelet a nadrágja száráról. Nem emlékszik már, mikor horzsolta le a tenyerét, csak azt, hogy amikor egyszer a lányt maga felé fordította, az ujjaival pedig megemelte az állát, már ilyen volt. Tudja, mert nyomot hagyott a fejét bőrön vele, majd a lány bugyiján is, ami...
Kiegyenesedik, még mindig a falnak támaszkodva. Összevont szemöldökkel nyúl a kabátja zsebébe, kihúzza onnan a vékonyka anyagot. Pajzán, bár még mindig ködös vigyor kúszik az arcára, a cipője mellé ejti a ruhadarabot, végül pedig ellöki magát a faltól és ő is beljebb indul arra, amerre a kanapé ruhóinak nyikkanását hallotta.
Lerázza a kabátját a válláról, azt is a szőnyegre dobja. Leül a kanapé szélére, majd rögtön onnan négykézláb fordulva mászik közelebb a kinyújtott kezek felé. A térde szétválasztja a lány combjait, a karja elhaladában először a csípőjét majd a bordájának vonalát érinti, végül megállapodik Adél arca mellett, ahogy ő kényelmesen elhelyezkedik.
   -  Kibaszott kurvára vicces vagy részegen - vigyorog le rá, közelebb hajol, belecsókol a nyak ívébe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tenyeréről az alkarjára ereszkedik, a csípőjét a lány combja támasztja. A homloka a kanapé anyagához ér, egyelőre nem emeli fel a fejét, élvezi a közelséget, a lány emelkedő mellkasát maga alatt, a gyantaillatot a hajában. Beleszusszan a harapásba.
A jobb válla a kanapét éri, az oldalára gördül, úgy mászik le a lányról, de ugyanazzal a mozdulattal magával szembe is fordítja őt. A keze Adél oldalán pihen tovább, a másik karját a saját feje alá húzza.
   -  Aha, hogyne - vigyorog vele szembe. A keze lecsúszik a combjára, hogy felhúzza azt a csípőjére - Azt mondd meg nekem, hogy lettél ilyen kis mocskos dög? Mit szólna ehhez az anyád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Álmos. Az agya még mindig zsong, így nem érzi a lakás kellemes melegségét, csak azt, hogy ha most behunyná a szemét, azonnal elaludna, hallgatva az ablakon túl összegubancolódó faágak zaját. Amikor Adél fölé mászik, ő is feljebb küzdi magát a kanapén, a feje alá húzza az egyik díszpárnát, onnan néz fel a lányra. A kezeit a lány csípőjére teszi belemarkol, az egyik csak akkor csúszik feljebb az oldalán, amikor Adél lehajol. Vigyorogva fogadja a csókokat, játékosak és komolytalanok, már nem olyan követelőzőek, mint nem annyira rég az erdőben. A keze megkeresi az utat a lány felsője alá, úgy kúszik a hátára. Szorosan öleli magához, a fejét a vállába fúrja, talán az ismeretségük óta most először.
   -  Akkor Amália kezdhetett volna ezzel is - dünnyögi bele a bőrébe fáradtan - Mert az Adél mennyire jó feleség, mennyire illedelmes, mennyire tanult és kedves. Mennyire kurva jó anya lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sehol máshol nem kell lennie, senki sem várja, semmi miatt nem kell aggódnia, csak behunynia a szemét és hallgatni a gondolatai lusta zúgását. A keze lassan mozdul először lejjebb, majd feljebb a lány hátán, kitapintja a lapockáját, az inakat és az izmokat a ruha alatt, érzi a légzését, amivel a mellkasa a sajátjához simul.
Mindig igényelte a közelséget és az érintést, Júliához is ez vonzotta inkább, mint maga a szex. Az sem rossz, de a három év börtön a fél életének hányattatását követően csak azt akarta, hogy valaki átölelje őt. Hogy a haját piszkálgassák, hogy a konyhapultra üljenek, amíg ő rántottát csinál, hogy másnak a kulcsa is megzörrenjen a zárban, amikor otthon van. És teljesen mindegy volt neki, hogy ki veszi fel ezt a szerepet, bár naivan azt a fantáziát kergette, hogy egyszer a felesége lesz az.
   -  Nagyon, nagyon hülye vagy - Az a keze, ami a felső fölött maradt, megmarkolja, meggyűri az anyagot, ő behunyt szemmel suttog vissza, az arcán melankólikus mosollyal - De ha szeretnél játszani... akkor szeretlek téged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Három nappal ezelőtt a konyha egyik, addig lezártnak hitt szekrénye teljesen megmagyarázhatatlan módon reggelre nyitva várta őket. Tudta, kizárt, hogy egy ekkora és ennyire ízlésesen berendezett gyaraló kúriában ne bújjon meg pár üveg alkohol; és lám. Azóta a napjai könnyedebben telnek, a kényszerű nászútjuk pedig egyáltalán nem tűnik annyira borzalmasnak, mint amikor az autó bepárásodott ablakán át először felpillantott a ház homlokzatára. Sőt.
   -  Nem igazán.
Rekedten válaszol anélkül, hogy kinyitná a szemét. Közelebb vonja magához a lány meztelen testét a rendetlenre gyűrt lepedőn, megnyalja az alsó ajkát, a vállai megfeszülnek a visszafojtott nyújtózkodásban. Elmosolyodik, a szája szélét a hosszú hajszálak csiklandozzák.
Valami más. Mármint az, ami köztük történik. Egyikük bőrét sem csíkozzák véres karmolásnyomok, a lány nyakán nem vöröslenek az ujjai nyomai, a teste pedig zsibbad és fáj, de nem úgy, mint általában. Ő képtelen eldönteni, hogy gyűlöli vagy imádja-e ezt a változást, de most élvezi, hogy más. Nem akar gondolkodni. Minden, amit korábban a lánnyal tett, azt William Martin Krise tette és az ő állatias ösztönei - de ő most valaki egészen más. Valaki, aki ezen a birtokon született és maga után fogja hagyni akkor, amikor becsukódik a kapu mögötte, mindennel együtt, ami történt.
   -  De ha nagyon szépen megkérsz... esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Álmosan megvakarja a tarkóját, majd fél karját a feje alatti párna alá gyűri. A másik a lány oldalán marad akkor is, amikor az elkezd felfelé mászni mellette; ő vigyorogva harap az ajkába. Adél ajkainak érintése a nyakán szisszenő röhögésre kényszeríti, ekkor emeli fel a kezeit, hogy a lányt a vállainál fogva gyengéden eltolja magától.
   -  Szerintem kicsit össze vagy zavarodva azzal kapcsolatban, ki a feleség.
Az egyik könyökére támaszkodik fel, a másik kezével közelebb vonja a lány arcát, hogy futólag megcsókolja őt, utána fordul az oldalára és kászálódik ki az ágyból. Születése óda hűvös helyeken élt, így a feleségével ellentétben ő sosem alszik el meztelenül, legalább egy alsógatyát mindig magára rángat, ahogy azt tegnap éjjel is tette. Így abban ül az ágy szélére, a lábait a puha szőnyegre lógatva. A keze azonnal, mint minden reggel, megszokásból az éjjeli szekrényen hagyott telefon után nyúl, hogy egyetlen pillantást vessen a kijelzőre, majd szusszanva dobja le maga mellé a lepedőre. Megvakarja a tarkóját, összekuszálódott hajába túr, visszapillant a lány felé.
   -  Komolyan mondod, hogy nincs mobilod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érdeklődve emeli fel a fejét és követi a tekintetével a lányt, amíg az a táskájában kutat. Mindkét kezét maga mellé támasztja, előre dől kissé, a tekintete Adél gerincének vonalát fürkészi, ami élesen kirajzolódik, amikor a lány lehajol. Vajon ugyanilyen, nevető könnyedséggel törleszkedett Eliashoz is a hazug ribanc, mint amivel most visszalibben mellé az ágyra? Lepillant a tükörre, némán fordítja fel a tenyerét, hogy elkérje a lánytól.
   -  De ezen keresztül csak beszélni tudsz, nem? - átveszi tőle a tükröt, ám ahelyett, hogy megnézné, csak átteszi a másik oldalára, üvegével lefelé. Helyette a telefont veszi ismét kézbe, feloldja azt, hogy a lány elé emelje. A képernyőn az appok színes csempéi bámulnak vissza rájuk pár pillanatig, amíg a kép a saját csapzott arcukká nem változik - A kamera tetszeni fog. Ha erre böksz, képet csinálsz. Ha eeeeerre... akkor meg tudod nézni őket - cinkos vigyorral harapja be a szájszélét egy pillanatra és nyújtja a lány felé - Enjoy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A második hétben járnak; ami egyben azt is jelenti, hogy lassan második hete szinte egyáltalán nem józanodott ki teljesen.
Rendben, egyszer sem lépte át az eszméletlenség vagy a koordinálatlanság határát, de a kellemes buzz megmaradt, ő pedig örömmel üdvözölte ezt. A hét vége felé a nap is kisütött, a pocsolyák felszáradtak, a ház is kellemesen langyossá vált, ahogy pedig felköltözött az emeleti hálószobába, már a kanapé rugóinak lenyomatát sem érzi folyamatosan a bordái között. A reggeleket a konyhában töltik, ő reggelit csinál, Adél a pulton ülve csicsereg, pont... úgy, ahogy Júlia szokta.
Pontosan úgy.
Megrázkódik, amikor Adél idáig ér az elmesélésben. Eddig előre dőlve a térdei közt összekulcsolt kezeit figyelte, ekkor pillant fel először a pszichológusra, majd a mellette ülő lányra. Már nem húzódik sarokba szorított kóbor kutyaként a bútor szélére, mint korábban. Vérszegény félmosolyra húzza a száját.
   -  Nem tudom. Talán a... csend? - megerősítést várva áll meg, hátha a lány is visszatekint rá - És, hogy nincsenek zavaró körülmények.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zavartan megrezzen, amikor Adél közelebb húzódik, de nem áll ellen. Az ő tetteiben nincs színjáték; mi több, a hét folyamán sosem kellett megfeszítenie magát, hogy viszonozza a közeledést. Neki könnyen és természetesen jön az érintés és élvezi minden pillanatát - az pedig, hogy ki a dédelgetésének tárgya, szinte teljesen lényegtelen.
Öntsd elé a rajongásodat és disznóként fogja felzabálni a földről.
A kezét a lány térdére fekteti maga mellett, a kérdés hallatán összevonja a szemöldökét, szaporán pislog hol a vélára, hol a szőnyegre.
   -  Én csak - képtelen vagyok befogni azt a kibaszott pofám már megint - mármint... nincs itt a nagyanyám, például.
Kínosan gyorsít a beszédén a mondat végére, amit először nem így tervezett befejezni. Mert nincsenek itt azok, akiket szeretünk, vágta volna rá gunyorosan, ám az átható, vélakék szemek belefojtották a gondolatot. A keze kissé feljebb csúszik a lány combján.
   -  Hónapok óta nem hallgatok mást, csak hogy házasság, kötelesség - folytatja végül kisvártatva -. Mintha a komplett Machay-Krise cluster ott tolongana a hálószobában meg úgy komplett az életemben. Nem tudom, másnak hogy megy ez, de nekem a gyomrom forog tőle, hogy tudom, mindenki toporogva várja, hogy Adél megsz... hogy történjen valami.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megfeszül az arca, hogy megfékezze annak cinikus megrándulását. Az emberi test pontosan tudja. Tudna vitatkozni a kijelentéssel, amit az aranyvérű anyák olyan előszeretettel töltenek a fiaik és lányaik fejébe, hogy manipulálják őket. Hogy hányszor hallotta már az ösztönössé csontosodott gondolatot visszhangozni különböző nők szájából: ha nem illenénk össze vagy nem jött el volna az ideje, biztos nem estem volna teherbe. Őt azonban nem az aranyvérű mamák, hanem a tapasztalat nevelte és tanította az ellenkezőjére. Ebben nincs intelligens tervezés, csak ösztönök és vak szerecse.
Megnedvesíti az alsó ajkát, lesüti a szemét; nem tesz hozzá a nagyanyjával kapcsolatos nyitott kérdéshez, csak hagyja, hogy a csönd beszéljen helyette. Ezt azonban szerencsére Adél hamar megszakítja és szinte már a védelmére kel az egyetértő szavaival.
Töprengve fürkészi a lány arcát. Normális. Bizsergésként ér hozzá el a kérdés, azonban nem válaszol azonnal. Kínos csend szakad a szobára, amiben szinte megérinthetné őket, úgy lebegnek Adél szavai: Őszinte. Normális. Megnyugtató.
   -  Ez az egész a kezdetektől fogva nem normális.
Elhúzza a kezét a lány combjáról, hátradől. A karjai védekezően fonódnak össze.
   -  Nem a házassággal van a baj. Nem Adéllal. Én ezeket mindig is akartam, családot meg gyereket meg házat meg kutyát, csak... nem vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetértően feljebb szegi az állát, amint Adél is megerősíti a szavait: túlságosan különbözőek. Ezt azóta tudja, hogy először találkozott a tekintetük a lány bátyjának esküvőjén. Őt ez mégsem zavarta volna soha, sőt: más szituációban odáig lenne a lány minden porcikájáért, ami ennyire kiszámíthatatlanná  és gyűlöletesen izgatóvá teszi őt.
Hiába tagadná különben: ez alatt a két hét alatt a lány a vékonyka kis ujjai köré csavarta őt. Azokon az emlegetett reggeleken, vagy amikor néha azon kapta magát, hogy töprengve figyeli őt, úgy érezte, majdhogynem szereti. A terápiás beszélgetések során gyakran elkalandozott gondolatban Édua szavai nyomán és elképzelte, milyen lenne a közös életük; olyasmi, amit sosem tett azelőtt. Végül is mi akadályozza meg őket abban, hogy ugyanezt a bogolyfalvi házukban is folytassák? Közös életük és közös gyerekeik lehetnének, olyasmi, amire évek óta görcsösen vágyik. Család.
És ekkor mindig bekúszott a gondolatai közé ő. Ritkán jutott eszébe, de ilyenkor mégis hűségesen megjelent a véres, felszabdalt arc és a kétségbeesetten rápillantó szemek, hogy emlékeztessék rá, miért is van ebben a házban.
   -  Lehetséges - válaszol félszegen. A tekintetét futólag kapja a lányra, ám végül ismét a szőnyegen állapodik meg -. De biztos vagyok benne, hogy ő is boldogabb lenne mással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az arca akaratlanul félmosolyra húzódik a dacos válaszon. Ha valamit, azt a fafejű vevességét őszintén imádja benne; abban pedig még csak nem is kételkedik, hogy a lány fel fogja találni magát. Amikor megismerte őt, riadt őzikének tűnt, akit a szülei löktek elé, ám az eltelt hónapok során volt alkalma megismerni Adél agyarait is. Szusszan egy aprót, a testtartása ellazul.
   - Te mit szeretnél? - most először szól egyenesen hozzá ahelyett, hogy Éduához beszélne. Leereszti a karjait maga mellé,testtel is a lány felé fordul - Felejtsd most el ezt az egészet. Ezt így mindet. Mondd meg, mit akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kutya módjára billenti a fejét oldalra. A lány arcát fürkészi, a tekintete hol a szemeire, hol az ajkaira téved, mintha dekódolni próbálná a szavai mögött rejlő igazságot. Ő azonban közel sem annyira gyakorlott a színjáték felismerésében, mint Édua, így a vonásai hamar ellágyulnak, ismét visszadől a kanapén.
   - Akkor ki vagyok én, hogy az utadba álljak, igaz?
Halkan felel, végül a tekintete ismét a terapeutára fordul. Adél sosem mondta neki, hogy karriert építene, vagy egyáltalán, hogy bármi mást csinálna, ami nem egy eltartott feleség kényelmes, kipárnázott élete. Olyannyira kirántja a talpa alól a szőnyeget ez, hogy a lány kérdését meg sem hallja.
   -  Szóval igen. El akarok válni. Még addig, amíg nem köt össze semmi, ami komplikálná a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem könnyebbült meg, csak ha lehetséges, egy leheletnyit jobban összezavarodott a lány válaszától. Soha, de egyetlen szóval sem említett neki, hogy tanulna, világot látna, vagy egyáltalán bármi mást csinálna, ami elszakítja az aranyvárű intrikáktól.
Amikor a felesége feláll és az ajtóhoz indul, ő a szemével követi a mozdulatait. Egészen addig nézi őt, amíg az ajtó halkan be nem zárul mögötte, ekkor rázza fel magát ismét. Megköszörüli a torkát, zavartan feszeng ültében.
   -  Nekem sosem mondott ilyesmit. Mármint láttam, hogy fest, de ez nem tűnt komolyabbnak, mint egy... hobbi?
Semmit sem tud róla. Mert egyáltalán nem figyelt rá csak az életének azokra az aspektusaira, amiben közvetlenül is az élvezetét lelte. AZ aljába harap, az egyik kezével belekapaszkodik az átellenes felkarjába, a melegítője ujjának anyaga meggyűrődik a szorításában.
   -  De örülök, hogy nem szeretett belém vagy ilyesmi. Így mindenkinek csak könnyebb lesz. Őszinte leszek - az ajtó felé pillant ismét - én néha eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha... mármint ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor már együtt nevelnénk Adél gyerekét. És én nem utálom ennek a gondolatát. És őt sem utálom, csak... túl komplikált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kérdést nyílt támadásként regisztrálja. Összeszorítja az ajkait, látni, ahogy az állkapcsa megfeszül és a fogai összecsikordulnak, míg ő konokul a szőnyeget fixírozza tovább. A terapeuták és az ő éles látásuk.
   -  Nem mindegy? Őt sem érdekelte, hogy velem mi van.
Taktikát vált, zsigerből mar vissza azonnal, amint veszélyt szagol. Azonban ez nem hazugság: kölcsönösen szarták le egymás érdeklődését mint a kapcsolatuk legelején, mint pedig később. Adél ért hozzá, hogy akkor rajongja körbe, ha szüksége van valamire, de felszívódjon, amint megkapta, amit akart. Ebben pedig túlságosan is hasonlítanak.
   -  Melyik része nem volt világos annak, amit eddig elmondtunk? - a keze ujjai türelmét vesztve görbülnek be, ő feljebb csúszik a kanapén - Diaboli - folytatja a semmiből - az a bajom. A hazugságok meg a titkolózás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sértődötten fújja fel az arcát. The audacity of this bitch. Továbbra sem szakítja el a tekintetét a szőnyegről, csak az arca húzódik ellenszenves fintorba, mintha csak valami különösen gusztustalanba lépett volna.
   -  Az elején igen.
Válaszol végül velősen de őszintén. Még minden előtt... még azelőtt. hogy Adél először megmutatta volna a valódi arcát ő pedig csak Petre felületes leírásából ismerte, szerette volna megismerni őt. Júlia hosszú hetek óta az életének a része volt már akkor, ez azonban nem akadályozta volna meg abban, hogy szoros kapcsolatba kerüljön a menyasszonyával - a hűség nem az az erény, amit valaha felismert magában. Adél azonban félrehívta őt ott Pesten és nyíltan a szemébe mondta: semmit sem akar tőle, csak gyors és fájdalommentes válást. Ő egyszerre könnyebbült meg a hírtől, hogy az akkor még fiatalkorú lány nem kerget romantikus álmokat az elrendezett házasságukkal kapcsolatban, de ugyanakkor a keserűség is gyökeret vetett benne. Ki akarna véletlen beleszeretni valakibe, aki csak ideiglenesen az életének a része?
Erről azonban nem beszélhet Édua előtt. Az egyezségük magánügy, ami véletlenül sem  kerülhet Amália elé, ha még ezen a kontinensen valaha társasági terveik vannak. Maga miatt nem aggódik, Adél miatt inkább.
Fölpillant.
   -  Én nem hazudtam Adélnak soha. Ő tudott Júliáról, én egy percig sem titkoltam előtte semmit. De azt, hogy ő összeszedett valakit még az esküvő előtt, akit aztán oda is meghívott, arról ő már nem számolt be. A srác egy gusztustalan kis féreg, a háztársa vagy nem tudom, kije. Együtt vannak hónapok óta. Hamarabb tudott Adél gyerekéről, mint én. Az első adandó alkalommal le fog lépni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólint. Jól érti. Tudja, hogy rengeteg dologban hibázott és, hogy a házasságuk így alakult, legalább részben neki köszönhető. Azonban ő nyílt lapokkal játszott és nem rejtegetett semmit a felesége elől. Még ha ez... hogy most végiggondolja, elég ostoba. Belülről rágcsálja a száját, ismét elpillant az ajtó felé.
   -  Azt mondta, akar neki adni egy esélyt.
Adél szavai nem erre koncentrálódtak, a maradékra azonban egyáltalán nem emlékszik. Rövidre zárta a beszélgetésüket, ami csak biztosította róla, hogy Adél sem akkor, sem pedig korábban nem gondolta komolyan a házasságot. Háromszor nyomatékosították ezt, három különböző szövegkörnyezetben. Először még Budán, amikor ígéretet tettek egymásnak arra, hogy elválnak, amint lehetséges. Másodjára a Pubban, amikor választás elé állította a lányt, ő pedig a valódi házasság helyett a barátságukat választotta. Harmadjára pedig ugyanezen a kanapén. Adél láztól égő arca belevésődött az emlékezetébe, ahogy a döntése is.
   -  Félreértesz - válaszol a szemét az ajtón tartva - Emiatt akarok elválni. És emiatt nem akarok semmit tőle. Mert egy idő után úgyis el fog menni, vagy most, vagy később. És akkor mi lesz? Viszi a gyerekemet is magával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak az ajtót bámulja élesen. A kezei, amit időközben maga mellé ejtett, megszorítják a kanapé kopottas, mégis elegáns bársonyát. Az éles kérdésre egy pillanatra behunyja a szemét, hogy lehiggassza magában a felfortyanó ingerültségét. És azokat a rémképeket, amik felrémlenek előtte.
Anya mikor jön haza?
Nem tudom.
De nem hiányzunk neki?
Nem tudom.
   -  Nem érdekel, mi lenne, ha - csattan fel hirtelen - Nem fog még egyszer valaki itthagyni. Sem ő, se más. És erről nem akarok beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A reszelő recés felülete az ujjvégeit karcolja, ő a szájába dobja az apró sajtdarabkát és aztán törli meg a kezeit a farmerjában. A szósz néha hangos flöttyenésekkel töri meg a talán feszült, talán csak fáradt csendjüket, amit most nem szakít félbe Adél nevetsélése. Csak az eszközök és a poharak koppannak a márványon.
A korábbi terápiás beszélgetések Adélt kavarták fel igazán, ő volt az, aki az este hátralévő részére szótlanabbá és morózusabbá vált. Nem csoda, hiszen elsősorban a lány traumái kerültek előtérbe akkor: a gyermeke elvesztése, az, hogy a szülei szinte még gyerekként házasították ki és a kráternyi seb amit az exe hagyott a lelkén. Most először került ő nyílt konfrontációba Éduával, anélkül, hogy a felesége jótékony pajzsot emelt volna elé; ez pedig a vártnál jobban kizökkentette őt. Főleg, mivel a beszélgetés nem hozott katartikus lezárást és megoldásokat. Lekapargatta az eddig gondosan óvott varrakat és feltett őj kérdéseket, igen, de nem válaszolta meg egyiket sem.
Ráadásul ismét hidegebb lett ebben a telibebaszott házban.
   -  Naaah, megvagyok - a konyhaszekrény fogantyújáról lehúzza a tavaszi mintás konyharuhát, pár mozdulattal lesöpri a pultot - Jól. Csak... - megáll a mozdulatában - Tudod azért néha találkozhatnánk majd néha, ha ennek vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Eltelik pár másodperc, amíg a lány végre felé fordul, ő pedig bizarr mód idegessé válik ezalatt. Hiába Adél színészi játéka, hiába az, hogy szándékosan és mesterien tetteti magát vaknak, érzi, hogy valami megváltozott akkor is, ha technikailag nem szabadott volna neki. Mindketten tudták, hogy a benyújtott válókereset miatt vannak itt, így Édua kérdése nem érhette volna őket felkészületlenül, de furcsamód mégis. Túlságosan nyugodt volt az eltelt hetük, túlságosan nagy összhangban telt, túlságosan hevesen.
Aztán Adél megfordul azzal a mosollyal az arcán, ő pedig ekkor fújja ki a levegőt.
   -  Ha a hagyományos kocsmázás nem jó, bármikor elvihetlek egy rendhagyó kocsmázásra is.
Félmosolyt erőltet az arcára, a tekintete azonban nem követi ezt a gesztust. Kutató. A konyharuhát visszateszi a pultra, rátámasztja a tenyerét.
   -  De komolyan mondtam. Nem tudom, hol fogok lakni ezután, de biztos nem túl messze Bogolyfalvától, szóval... akár összefuthatnánk néha valamire. Már ha téged nem zavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhiszi a színjátékot, az eddigi kutató, bizonytalan arckifejezése helyére pedig őszinte megkönnyebbülés szökik. Nem fogják elhagyni. Lehet, Adél nem lesz a felesége, de nem sétál ki az életéből, mintha sosem lett volna a része és ez az egyedüli, ami most érdekli őt. Önző és gyerekes, sőt, lehet egyenesen gonosz gondolat, de egyszerre őszintén szeretné, hogy Adél kipicsázza Eliast és annyira magányossá váljon, mint amennyire magányos ő maga. Akkor majd a lány gyakran felkeresi őt, az ismerős hang és arc majd biztonságot ad neki, az élete pedig nem lesz annyira fogcsikorgatóan rémisztő és elszigetelt, mint korábban. Egy feleség bármikor elhagyhatja őt; egy barát vagy pont egy ellenség sosem.
Közelebb lép. Kivesi a lány kezéből a fakanalat, az ujjaik futólag érnek össze.
   -  Te sem vagy olyan... olyan, mint amilyennek hittelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Belemeríti a kanalat a masszába, a pultra támaszkodva kissé a lábas fölé hajol - annak ellenére, hogy bájitalkeverő, a mai napig rendszeresen elköveti ezt a hibát -, nem rezzen össze az érintésre. Megkavarja a bugyborékoló szószt, egy kanálnyit felemelve lassan visszacsorgatja a tálba.
   -  Tudod, milyennek - válaszol könnyedén, lepillant maga mellé a lányra - Na ne kelljen kimondanom - mély levegővétel - Jó. Jó. Petre bácsi azt mondta... még a legelején azt mondta, hogy nem vagy túlságosan, nem is tudom... okos. De ez, amit a terapeutával leműveltél? Egy életre az adósod vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tér közepén álló szobor talapzatán ül, egészen magasan, az árnyékba húzódva. A hátát a márványtömb oldalának döntötte, a jobb keze újra és újra eltűnik a maga mellett kinyitva hagyott Fornettis zacskóban. Azonban egy ideje már nem ő eszik belőle: újra csíp a pogácsából, meglendíti a karját, a darabkát a lába körül összerebbent galambok közé dobja. Hosszú percek óta szórakoztatja magát ezzel, néha le-lepillant a telefonjára.
Adél természetesen késik.
A mellkasából kínlódó szusszanás szakad fel, a tarkója keményen koppan a márványon, amikor a tarkóját nekidönti. Elfordítja a tekintetét a madarakról, fel a nyárfalevelek közt kéklő, halványkék ég felé.
Talán hülyeség az egész. Sőt: szinte biztos, hogy az.
Két hete nem találkozott vagy beszélt vele. Utoljára akkor látta, amikor a lány Hévízen kiszállt az autóból és eltűnt a kovácsoltvas-kapu túloldalán. Akkor ugyanezzel a gondterhelt sóhajjal süppedt bele a hátsó ülésbe, mint most, a mellkasát pedig ugyanaz a megmagyarázhatatlan súly szorította össze. Bár az utolsó napjaik kellemesen és eseménytelenül teltek, az autóút mégis kínos hallgatásba fordult, amit egy ugyanannyira kínos, félszeg búcsú koronázott meg. Azóta pedig ezerszer elátkozta már magát a gyengeségéért. Idősebb és tapasztaltabb nála, neki kellett volna okosabbnak lennie és nem elmerülni a lányban tudván, hogy az együtt töltött napjaik meg vannak számlálva. Ismerhetné már magát annyira, hogy képtelen búcsút venni, ha másért nem, emiatt lehetett volna annyi esze, hogy távol tartja magát tőle.
De hát, így állunk.
Barom vagy.
Ismét a zacskóba nyúl, egy nagyobb darabot tör le a pogácsából, ismét a madarak közé dobja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A madarak csapata mellett elpillantva hamar meglátja a közeledő lány alakját. Hogy is ne szúrna ki egy negyedvélát, akinek a jelenlétében mindenki más szürkének és jelentéktelennek tűnik. Kihúzza a kezét a zacskóból, összedörzsölgeti a másikkal, hogy lerázza a morzsákat, kissé kihúzza magát. A szeme követi, amíg a lány fellépdel mellé, az arca mosolyra húzódik. Összeszorított szemmel fogadja az üdvözlést, az ajkába harapva vigyorog fel rá, még a fejét is megbillenti kicsit.
   -  Te tényleg tudod, hogy csinálj programot. Már alig várom. - cinikusan válaszol, a hangja mégis könnyed - de előtte - megütögeti a márvány talapzatot maga mellett - hoztam neked valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Arrébb csúszik kicsit, amíg a lány leül, összegyűri a zacskót az utolsó pogácsa maradványaival és ledobja a cipője mellé. Levegő. Ez hiányzott neki leginkább a Bükkben folytatott kötelező beszélgetéseik során. A pattogó kanapéval szemben, a szoba mély csöndjében Édua hangjának búgását hallgatva úgy érezte, megfullad - az átható vélakék szemek pedig megbénították őt. Most emberek beszélgetésének zaja, madárcsicsergés és távoli autózúgás veszi őket körül, ha kinyújtja a lábát, azt napfény pöttyözi meg. Talán ha...
Nincs ha.
A szeme cinkos vigyorral szűkül össze, majd a maga mellett összegyűrve hagyott kabátja alá nyúl.
   -  Láttam a Bükkben, hogy mennyire tetszett. - a kabát alól egy kisebb, Media Markt-os szatyrot húz elő, amit láthatóan egy téglatest alakú doboz köré hajtogattak - Becsomagolni nem volt időm, bár amennyit késtél... - a lány ölébe teszi - Aztán csak okosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ő nem a csomagot nézi, amikor a lány a kezébe veszi azt, hanem őt. Tisztán emlékszik rá, mikor látta először őszintén lelkesedni a feleségét bármiért: akkor, amikor először felpróbálta a menyasszonyi ruháját, majd nevetve pördült meg előtte, hogy megmutassa magát. Annyira bájos és gondtalan volt; mintha egy élet telt volna el aznap és aközött, hogy most egymás mellett ülnek a szobor árnyékában. A tekintet azonban ugyanaz. Csak az érzés más.
Nevetve viszonozza a lány ölelését, érzi, hogy a hajszálai végigsiklanak az arcán, azt az ismerős orgonaillatot, a testének a vonalait. Az ajka érintését az arcán.Viselkedj.
   - Reméltem is - ereszti el, kissé arrébb húzódik tőle a talapzaton. Érdeklődve figyeli a bontogatást, a szeme azonban az ajándék helyett továbbra is a lány arcélén nyugszik. Kétoldalt maga mellett megtámaszkodik a kezein.
   -  Összeraktam már neked. Sőt... feltettem rá pár cuccot, ami tetszeni fog. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a képeket, amit csinálsz, azt meg fogod tudni osztani másokkal is. Vagy akár mindenkivel. Arra gondoltam, hogy ha beülnénk kajálni vagy valami, megmutathatom, hogy.
Smooth.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mugli csevegés és a város zaja körülveszi őket és a parányi lakatlan szigetüket a magas szobor árnyékában. A hátát a márványnak vetve és a tarkóját megtámasztva, maga előtt kinyújtott lábakkal figyeli a lány lelkesedését. Ha hamarabb tudja, hogy Adélt ennyire burok alatt nevelték és a technológiával való bukdácsolása ennyire szórakoztató, gyűrű helyett telefont adott volna neki közvetlenül azután, hogy megismerte. Ilyenkor egészen más embernek tűnik, mint amilyennek a zárt ajtók mögött mutatja magát - az orra nem emelkedik meg gőgösen, a szavai nem marnak savként, még a nevetése és a mozgása is más, mintha nem önmaga lenne.
   -  Én hamburgerre gondoltam különben - válaszol, közben maga alá húzza a lábait, felkel és lehajolva leporolja a nadrágját. A zacskót, ami eddig mellette kevert a kabátjával együtt emeli fel - De mehetünk bárhová. Egy kérésem van csak: ha vásárolgatni akarsz, akkor nekem innom kell valamit előtte.