Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

s á r i k a
kicsit útban vagy

Már egy ideje hajigálom ezt az átokverte labdát, zsibbad is a karom rendesen, Rém persze, a menhely legkomiszabb lakója kicsit sem fárad. Az elején még odalent álltam a dimbes-dombos fűben, és onnan dobálgattam a pöttyöst, de miután a bullmasztiff végig fáradhatatlan lelkesedéssel hordta vissza az egyre nyálasabb undormányt, úgy döntöttem, itt az idő nehezített pályára kapcsolni.
A csónakház emeleti korlátjára könyökölve várom, hogy a négylábú gyermek századjára is visszahozza azt a csudijó kereket, amikor megpillantok egy vörös hajzuhatagot - meg a vele érkező szolid kis pakkot. Nem tűnik fel neki, de piszok arcátlanul bámulom; már nem azért, mert neveletlen vagy neadjisten bunkó paraszt lennék - pedig az vagyok -, hanem, mert Rém kishíján elgázolja, ahogy termetes pofájából földig érő nyálcsíkkal, nagy boldogan rohan felém. Én közben lejjebb ereszkedek, szinte elbújok a korlát mögé, hátha eggyé válhatok a föld színével, és csak a fedezékem mögül, homlokráncolva és alig-alig nyitva tartott szemekkel merem követni az eseményeket.
- Huh, pajti, ez meredek volt - mondom aztán a megérkező kutyának, de nagyon úgy tűnik, hogy pont leszarja, mit gondolok, csak dobjam már el újra a játékát. - Jól van már, jól van, na, mindjárt, hát nyughass már egy kicsit, hé! Előbb kell egy célpont...
Pillantásom körbejárja a messze nyúló zöld területet, és bár túlhalad a kis vörös festőpalántán, csakhamar vissza is talál hozzá. A francba. Teketóriázok egy kicsit, számolgatok, mint az ovisok szoktak, kéne, nem kéne, mi van, ha fejbecsűröm, aztán valami baja lesz szegénynek, vagy lendületből ráveti magát Rém, és tessék, akkor is baja eshet, eltaknyol, megüti a fejét, aztán itt nekem örökre elnémul, megvakul, süket lesz, kitöri a bokáját, meg amúgy is, bárhogy máshogy is megszólíthatnám, hello, szia, tudom, nem kérdezted, de zseni vagyok modellben, vetkőzök, öltözök, referenciám is van, és amúgy tök tetszik a hajad, szép a színe, izé, láttam, hogy csak most jöttél, de jó lenne, ha összepakolnál, és eljönnél velem kávézni egyet. Vagy inkább whiskeyzni, mer'hát kicsit alkoholistában nyomom mostanság...
Oh, man, még a gondolatörvény végére sem érek, a labda már repül, úgy, retek nyálasan, igen, a kis vörös feje felé. Én meg a fogamat szívva figyelem, vajon mekkora károkat okozok mindjárt. Ha megúszom, és a labda a tervezetteknek megfelelően a leányzó mellé, a fűbe érkezik meg, akkor intésre emelem a jobbom, hátha ide fordítja az arcát, és észrevesz. Ha nem, és ájultan esik össze, akkor asszem már itt sem vagyok, mert éppen kettesével szedem a lépcsőfokokat, hogy rohanhassak. Már nem el a naplementébe, hanem hozzá, hogy újraéleszthessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

s á r i k a
kicsit útban vagy

Nem baj, hogy a hátának kell beszélnem, tényleg, nem zavar, igazából tetszik ebből a szögből is, úgyhogy szívesen teszem. Mondjuk, az, hogy reszket a válla, nem tudom, mennyire jó jel, remélem, nem a nagyobb jóért beáldozott vásznát siratja, mert menten elsírom magam én is. Ugyanis, mint minden valamire való férfi, úgy kérlek, én is kikészülök a könnyben úszó női tekintetektől, amikkel sem hirtelen, sem azután, hogy felocsódtam volna a látványból nem tudok mit kezdeni. A férfi egy síró nővel szemben fegyvertelen, megmondta apám is, szóval voltaképpen ez a helyzet meg a böszme tanulság.
Aztán a kantáros gatya gazdájával együtt felém fordul, az én féltő tekintetem meg azonnal az övébe furakszik. Dehát láthatólag nem sírt. Nevetett. A kis...
- Nagyon szép vagy - ismétlem meg előző szavaimat, a hangerőmön mit sem emelve. Kissé mintha összezavarodtam volna, lerí az arcomról, hogy magam sem értem, miért is mondom el újra, mint valami eminens kisdiák, pláne, hogy amúgy sohasem szoktam ilyen direkt módon szembedicsérni a nőket. Meg nagy károkat sem teszek bennük - általában. Homlokomon sűrű ránchalom gyűlik, miközben a számat beharapva nézem a vöröst.
Látom a pánikot a szemében. Említettem már, hogy a síró nők után a most mihez kezdjek listám második pontján a rémültszemű nők állnak?
- Hát... - kezdeném, de közben Rém is megérkezik, hogy pofájában a nyálas labdával körül se nézve böködni kezdje a kezem. Valamiféle, az életről is lemondott, segélykérő pillantást küldök felé, de hiába, mert ő csak néz a nagy, bamba szemével, várja, hogy megnyünyürgessem kicsit azt az óriási fejét, utána meg, hogy legyek már oly jó, és küldjem meg a labdáját olyan messzire, amilyenre csak gyönge emberi testem tudja. Elbabrálok egy-két percet vele, csak semmi sietség, aztán eleget téve minden könyörgésének, kipipálom egy kis időre a dajkálását. Elnyíló ajkakkal nézek vissza Vörösre. - Együtt vacsorázhatnánk egyik este, például holnap, ha van hozzá kedved, és természetesen - pillantok el a megszaggatott vászon felé - megtéríteném a károdat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

s á r i k a
kicsit útban vagy

Most először tűnik fel a beszédhibája. Tekintetem szájára esik, és míg beszél, én hangot formáló ajkának elnagyolt mozgását követem. Nem szólok semmit, egyáltalán, nem is foglalkozom ilyesmivel, bár azzal tisztában vagyok, hogy benne ez komoly önértékelési galibákat hozhat a felszínre.
- Mi? - kérdezek vissza grimaszba fulladt arccal, és vele együtt én is körbenézek, hátha észreveszek egy minket fényképező kínai turistacsoportot. Nem nyert. Fokozódó értetlenségemben a homlokomon gyűlő ráncoknak esélyük sincsen kisimulni, sőt, lassan mintha minden létező izmom befeszülne a fejemen. Lelki szemeimmel képes vagyok kívülről látni magamat, és hát el kell mondjam, most épp nem nyújtok valami szép látványt. Elnyíló szájjal és morózus, hunyorgó szemekkel figyelem a vöröst, miközben azon filózom, vajon teljesen ép-e fejben, vagy úgy egybként a beszédhibája jelenti a legkisebb gondunkat. - Na várj. Te most komolyan azt hiszed, hogy én viccből szarakodok itt veled? - a véleményemet tükröző félhangos nevetéssel ingatom meg a fejem, majd hitetlenül mosolygó szemekkel visszapillantok rá. - Nagyon nagy vagy, ez jó. Ja, zseni.
Míg tekintetemmel őt méregetem, karjaimat lazán egymásba fonom mellkasom előtt, és bár időközben a lassan egész testében nyálas Rém is visszatér köreinkbe, most épp nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. Támassza csak rám bitangméretű mancsát jelezvén, hogy itt van, és nyüszítsen is oly kérlelőn, ahogy hisztikézés közben torkaszakadtából szokott, persze, nem érdekel, mert most komoly dolgokról van szó, ami teljes embert kíván.
- Részemről, ha tényleg érdekel - vonom fel a szemöldökömet, mintha megerősítésre volna szükségem, de erről szó sincs - én olyan jellegűre gondoltam, ahol ha minden jól megy, az este végére sikerül úgy bevágódnom nálad, hogy miután hazakísértelek, minden porcikádban búcsúcsókért epekedj.
Tekintetemet el nem választanám az övétől, ha orcáin nem jelennének meg az apró kis mosolygödrök, amik láttán nekem is oldalas félmosolyra húzódik a szám. A szpecnazban volt, hogy megkaptam néha, hogy nem vagyok a szavak embere, aztán meg, hogy meggondolatlanul kimondok mindent, ami bennem van, de az az igazság, hogy nem sok értelmét látom a titkolózásnak. Tetszik nekem ez a lány és vele akarom tölteni a holnap estét, nem nagy ügy. Persze, lehet, hogy mások körülményes finomsággal közelednek a nőkhöz, nem mondom, hogy nem... csak azt, hogy én nem mások vagyok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondhatom, gyönyörű látványt nyújtunk így, az ágy két oldalán, egymásnak háttal kapkodva a ruháinkat. Márhogy csak az egyikünk kapkod, őt viszont majd szétveti az ideg, úgy rángatja magára az első földrevetett göncöt. A jelenetet pedig a vállam fölött hátrasandítva, ráncoktól torz homlokkal nézem végig.
Aztán begombolom az ing utolsó gombját és a gallér alá igazítom a sötétbordó nyakkendőt.
- Azelőtt ismertem meg, mielőtt mi újra találkoztunk - mondom, csak hogy tisztázzam a helyzetet, és látható, hogy cseppet sem érdekel a viselkedése; ellenkezzen csak vagy legyen sértődött... tőlem aztán egészen nyugodtan, én a magam részéről köszönöm, jól érzem magam az általános komfortzónán kívül eső kellemetlen helyzetekben is, a szpecnaz óta meg még ráadásul nem is sokszor szoktam úgy tenni, ahogy arra kérnek.
Teljes testemmel Irina felé fordulok, és komótos mozdulatokkal belebújok az öltönyzakóba.
- És ha már ilyen szépen kérded - folytatom a tükör elé lépve. Az üveghez egészen közel hajolok, ujjaimat rutinosan simítom a hajamba. - A vele való kapcsolatom csakis tőled függ. Azért hoztam fel, mert nem a hátad mögött akartam félremenni. Négyszer találkoztunk - ismétlem meg, miközben hátat fordítok a tükörnek, és ha ő nem is néz rám, én akkor is az arcát figyelem. - Szerintem házasodni sem én fogok. Gondolkodj el ezen egy kicsit, aztán majd beszélünk.
Megértem az érzéseit, de ő is értse meg, hogy tegnap este valahogy nem a gyermekcipőben járó párrandevús kapcsolatomon járt az eszem, és ha már itt tartunk, sem őt, sem a másikat nem csaltam meg. Az ő ujjáról viszont leesett a gyűrű, ezt nem árt észben tartani.

A bejárati ajtó hangosan csukódik be mögöttem, és Irina talán még hallja, ahogy a cipőm visszhangot ver a kőlépcsőkön.

// Találkozunk a következőben, kiscicám //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sóhaja hallatán számat széles vigyorra húzom, majd, mintegy feloldozva őt bűnei alól, elhátrálva tőle visszaegyenesedem. Csúfos játékot űzök vele, érzem én is, de mentségemre legyen, Catherine óta senki sem keltette fel így az érdeklődésemet. Néha már hajlamos voltam azt gondolni, hogy valami baj van velem, aszexuális lettem meg ilyen őrültségek, de szeretnék megnyugtatni mindenkit: hát nyilván nem.
- Hmm, leginkább orosz - mormogom az orrom alatt elgondolkodva, és még a pillantásomat is az égbe emelem közben. Furcsa látványt nyújthatok, ahogy itt merengek egy olyan egyszerű kérdésen, mint a saját származásom, de mit csináljak, mikor a szívem legvalódibb igazsága szerint előbb lennék orosz, mintsem magyar? Nehéz ügy. Habár úgy emlékszem, hogy már az itthoni Honvédelmi Minisztérium gyakorlóterén is elhangzott az Ardo, még tizennégy éves korom környékén, a megszólítást mégis inkább a szpecnazhoz kötöm. Melegséggel eltelt szemekkel vonom meg végül a vállam, majd visszapillantok Bogira. - Nehogy komolyan vedd! Radetzky gyerek vagyok, abszolúte Hungarian, ami nagy kár, dehát ittas volt a gólya és irányt tévesztett.
Az a balga jószág... mennyivel könnyebb lett volna sok esetben! Már majdnem beleveszek a mi lett volna, ha kezdetű eposzi gondolatáradatba, mikor a kislány bociszemeibe már-már ijesztő huncutság költözik. Mi az isten? Bal szemöldökömet felvonom, úgy figyelem, vajon mi fog kibukni a száján.
A felvetésre aztán elvigyorodom, és letükrözve előző mozdulatát én is oldalra billentem a fejem.
- Pont itt? - kérdezek vissza incselkedve, és míg körbepillantok az egyre több lelket bevonzó zöldövezetben, jobbommal már nyúlok is a tarkómhoz, hogy ha úgy dönt, azzal a lendülettel húzzam is le magamról a felsőt. - Ahhoz, hogy engem zavarba hozz, még sokat kell gyakorolnod, cicám - jegyzem meg pimaszul, aztán megkomolyodó tekintetemmel az övébe bújok. - Hányra mehetek érted holnap este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ja, igen, a családnevem. Hajlamos vagyok elfeledkezni a Radetzky név jelentőségéről, már ami a magyar vonatkozását illeti, hiszen felnőtt életem javában nem tartózkodtam itthon, és ha már itt tartunk, azt is érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a határon túl a kutya nem ismer minket. Oroszhonban meg aztán depláne, hogy nem, ott te ugyanaz a szarevő vagy, mint bármelyik másik külföldi katona, ha Radetzkynek születtél, ha nem.
- Fogalmam sincs - adom az ártatlan rácsodálkozást, mert semmi kedvem a Minisztériumot a kezében tartó nagybátyámról meg a Legfelsőbb Mágikus Bíróság fejeként tetszelgő jóapámról diskurálni ezzel a kis vörössel. Éppen elégszer futom újra ugyanazokat a köröket, szóval most kösz' de nem.
- Juj, hát olyannak tűnök, aki otrombán megsérti azokat az aranyapáink által igen alaposan és nem kevesebb körültekintéssel meghozott szabályokat és törvényrendeleteket? - kérdezek vissza már-már sértettséget sejtetően magasra húzott szemöldökökkel, karjaimat egymásba fonva. Az a helyzet, hogy túlságosan is élvezem ezt a játékot, és bár próbálom hozni a jófiút, már ezalatt a röpke idő alatt is kibukott belőlem a valódi énem. Az a se rossz, se jó, senki sem tudja, milyen ember - sejtelmem sincs, Bogi mit gondolhat rólam. Mondjuk mellékes is, mert a legkevésbé sem érdekel, amíg így néz rám, és egy percet sem bír ki anélkül, hogy hozzám érne. Zsenge még, üde és nagyon szexi.
- Bírom a lelkesedésed - jegyzem meg vigyorogva. Az elégedettség minden vonásomba befészkel, és míg érintésének engedve visszaejtem magam mellé a kezem, annak is külön figyelmet szentelek, hogy még véletlenül se érjek hozzá. Mintha tisztelettudó gyerek lennék, pedig csak az őrületbe akarom kergetni. Kiszélesedő ajkakkal pillantok le rá. - Nem félsz, hogy olyat fogsz látni, ami majd csúnyán megrémít?
Mert fog, és kétségem sincs affelől, hogy gyorsan rákap majd az ízére, de most még játszadozhatok vele egy kicsikét - mindkettőnk örömére. Ehhez a tendenciához pedig ragaszkodom, bárhova is sodorjon minket az élet. Sötét szobába megfelelő világítással vagy az étterem mosdójába fehér fénnyel, nekem majdhogynem mindegy.
Kissé előrébb dőlök, és a holnapi találkozásunk miatt máris csillogó szemekkel belenézek az övébe.
- Ne várass sokáig - mondom jól artikuláltan, azután összeszedem Rémet, és elindulok vele a menhely felé. Néhány méterig se bírom, egyik pillanatról a másikra teljes testemmel visszafordulok, hogy zsebretett kezekkel, szemtelenül bámulhassam még egy kicsit Bogit, aztán viszont már ott sem vagyok.