Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mint én?! - Orrát idegesen emelte a magasba, csak mert kezeivel még mindig az ágat szorította, nehogy lezuhanjon. Arcáról azonban tisztán leolvasható a sértettség, jóllehet még mindig nem értette pontosan, mit jelent a szó. - Most sértegetni próbálsz?! - Végül csak elengedte az ágat, és keresztbe fonta karjait maga előtt. Utálta, ha sértegetik. Nem tudta, hogyan kezelje, mit feleljen rá. Büszkeségét azonban sértette, ahogy Gertie beszélt vele. Csak vissza akart valahogy vágni. - Te meg... - csak hát nem jutott eszébe semmi. - Te meg... - Végül csak ingerülten fújtatott egyet.
Nem segítette a helyzeten, hogy Gertrúd is hasonló módon viselkedett, mint Lenke. A másik dühe csak tovább táplálta Lenkéét. A lányka összeszorított szájjal, szorosan összefűzöt karokkal ült Gertrúddal szemben. Nem is gondolta át a válaszát, nem is akarta megérteni az indokot. Görcsösen ragaszkodott a saját igazához. Ő nem tette semmi rosszat, Gertie volt az, aki belekötött - oktalanul. Nem akart igazat adni a másiknak.
- Azt mondod? -húzta fel a szemöldökét a hosszú kifejtésre. Nem értette teljesen, amit a másik magyarázott, csupán az utolsó szavakra kérdezett vissza. Hihetetlennek tűnt a számára, hogy pont a fák szükségesek az élethez. Azt meg pláne nem volt hajlandó elfogadni, hogy az a kis ág, amit ő letört, számít valamit. Nem akarta elfogadni, hogy hibázott. - Az az egy kis ág akkor sem számít! - fújtatott dühösen. - Nem kell miatta letámadni! - Már nem tudott mást mondani Gertie-nek. Csak magát akarta védeni, hárítani a vádakat. Kezdett elege lenni a vitából, főleg mert már nem volt több érv a tarsolyában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lenke sokszor járkált egyedül. Nem azért, mert nem szeretett mások között lenni, hanem azért, mert néha szerette megfigyelni a történéseket - külső szemmel. Az előkészítő udvarán sétált, a kerítés mellett, onnan szemlélte a tanárokat, akik az épület falának dőlve társalogtak. Ekkor szegődött mellé Péntek is.
Lenke kicsit összerezzent, mikor a másik hozzászólt, nem látta, hogy hátulról megközelítette. Ám aztán csak rámosolygott, a maga csintalan, elbűvölő mosolyával.
- Köszönöm - Közben kisimított egy gyűrődést a menta színű darabon, kicsit kihúzva magát, hátha magasabbnak tűnik. Ő maga mindig furcsállta Marci stílusát, nem tudta összeegyeztetni a maga klasszikusan feminin, balerina kinézetével.
Szóvá sosem tette eddig, hiszen nem is beszéltek sokat. Most sem tudta, mit akarhat tőle a másik. Inkább csak várt, vajon mit akarnak tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sétáltak tovább, fegyelmezetten egymás mellett, és talán mindkettőjüknek kezdett olyan érzése lenni, hogy a világ legfontosabb dolgait fogják most megbeszélni. Lenke még mindig mosolygott azonban, arcán ott ült az a pimasz vidámság, amiből olyan nagyon gyorsan tudott átváltani a pusztító hisztire.
- Érdekelnek - felelte aztán kurtán, vállát megrántva. - Mindig azt hiszik, hogy ők annyival többet tudnak. Hogy megértenek minket. Én viszont tényleg érteni akarom őket. - Nem fél megosztani indokait a másikkal. Hisz semmi bizalmas nincs a válaszában. Pusztán tényeket közöl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lenke nem szólt egy darabig. Követte Marci tekintetét tanáriak felé, elgondolkodott a válaszon.
- Még nem teljesen. De jó úton haladok - bólintott jelentőségteljesen, miközben zöld szemeit átvezette társára.
Még mindig akadtak dolgok, amiket nem értett pontosan. És voltak dolgok, amiket utált. Mint mikor annyit vágtak a fejéhez, hogy "majd megérted", vagy "ez nem kislányoknak való".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Itt igen fontos tárgyalás folyt, kérem. És ezzel a két lányka tisztában is van. Lenke azonban sosem adta könnyen magát semmihez. Játssza a megfontoltat, mint mindig.
- Mire gondolsz pontosan? - Arcáról már leolvadt a mosoly, már csak zöldjeiben csillog a csintalanság. Kissé összehúzott szemekkel néz Marcira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lenke kezdte már sejteni, hogy itt valami olyasmi szövetségről van szó, mint ami közte és unokatesó között van nyaranta. Látta már Marcit csapatba verődve, ki is figyelt egy-két diákot, akik a legtöbb időt töltik a körében. Azonban nem nagyon foglalkozott eddig velük. Eddig. Most kezdte felkelteni az érdeklődését ez a kis banda.
- Azt gondolod, segítségetekre lehetnék? - Hízelgett Lenkének a dolog, hogy fel lett kérve, csatlakozzon. Eddig ugyan nem is foglalkozott a bandával, most azonban kicsit zavarta, hogy eddig kihagyták. - És mit kéne tennem, hogy a banda tagja legyek? És ha már bent vagyok? - Kíváncsi, tudja, mi az, ami érdekli, és meg is kérdezi, ha csak ezen múlik. Karjait összefonta maga előtt, és céltudatosan maguk elé bámult, ahogy beszéd közben tovább sétáltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem kérdés, Lenkének hízelgett ez az egész. Tetszett neki, hogy akarja egy csapat. Szeretett tartozni valahová. Bár megvolt a saját is társasága, ők mégsem működtek úgy, ahogy Péntek leírta az ő kis csapatát. Tetszett neki ez ötlet - egy dolog kivételével. Nem szerette, ha másoknak kell engedelmeskednie. Mindig is a maga ura volt, és örült is volna, ha ez így is marad.
- És ha belemegyek, de nemet mondok neked? - húzta fel szemöldökét kihívóan. Minden részletet ki kell tudakolnia, mielőtt belemegy, hogy belép a bandába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Igaza van. Butaság lenne visszautasítani a dolgot. Ezt Lenke is belátta. A "nincs felelősség" gondolata is vonzotta. Marci pedig szimpatikus volt neki, és kezdte úgy gondolni, hogy a másik bölcs döntéseket tud hozni.
- Nem szeretem, ha helyettem gondolkodnak - mondta lassan, és kis szünetet tartott. Lenke szerette tudni, hogy ő bizony a maga ura, és neki senki, még a felnőttek sem mondhatják meg, hogy mit csináljon. Ellenben egyre jobban vonzotta a kis csapat gondolata. - De ha úgy gondolod, lehetek alvezér... - Halványan elmosolyodott, arcvonásaiban ismét ott ült a csintalanság. Elvette a másiktól a virágot, megforgatta két ujja között. Majd ismét felnézett. - Benne vagyok - bólintott komolyan, majd jobbját nyújtotta a másik felé, hogy megpecsételhessék az egyezményt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lenke ki fogja érdemelni. Ezt már most eldöntötte magában. Most, mikor épp olyan nagyon fontosnak és jelentőségteljesnek érezte magát.
Az ő mosolya is szélesebb lett, ahogy Pénteké, s örömmel rázta meg a kezét. Mikor pedig elengedték egymás kezét, a virágot vékony fonatába tűzte.
- Köszönöm - bólintott aprót. - Akkor órák után. További szép napot! - viszonozta a kacsintást, majd elindult a másik irányba, mint Marci. Ez elfedi az újdonsült szövetségüket.
Arcán vidám mosoly ült, ahogy az órájára igyekezett. Izgatottan várta a délutánt. Hogy lássa a faházat, és találkozzon új társaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az apja dolgozott, de az anyja el akart jönni a húsvéti rendezvényre. Valahol a többi szülővel beszélgetett, és talán bátyja is valahol erre kóválygott. Ám Lenkét nem nagyon érdekelte, amíg nem őrajta lóg a szülő. Kivételesen még a testvére sem. A lányka elvolt újdonsült kis csapatával. Szépen kihúzta magát, úgy álldogált Péntek előtt, közben társai arcát vizsgálgatva. Legtöbbjüket nem nagyon ismerte még, de majd idővel. A tojás keresés viszont izgatta, hiába tudta, hogy nem igazán kéne sok csokit ennie. Nem is tervezte, inkább remélte, hogy a többiek örülnek majd, ha sokat gyűjt. Márpedig sokat akart gyűjteni. Ha pedig Lenke akart valamit, azt többnyire meg is szerezte.
A Vezér utasításaira elszántan bólintott, hiszen megígérte, hogy igent mond neki, és nem akarta már rögtön az elején elásni magát. Főleg ha előbb-utóbb alvezér akart lenni, rendesen kellett viselkedni. A cél pedig az erőlépés volt, így a lány kész volt megtenni mindent, ami ahhoz kell. Jóban akart lenni a többiekkel, nem akarta akadályozni őket.
Felemelte hát, egyszerű kosárkáját a földről, és gyors léptekkel a bokrok felé vette az irányt, hogy nekilásson a tojáskeresésnek. Alig nyúlt be az ágak közé, keze máris megakadt egy csokitojáson. Úgy tűnik szerencséje volt. Ez azonban csak egy darab tojás volt, közel sem a cél. Nagyon akart különleges tojást is találni. Tovább kellett kutatnia hát.
- Én egyet - mutatta fel a tojást, ahogy közelebb sétált Marcihoz, hogy arrafele is kutasson egy kicsit.
Nem járt azonban sikerrel. Felegyenesedve tette csípőre a kezét, hátha kiszúrja, társai hol találják a legtöbbet. Talán ha megpróbálna felmászni a fákra. Vajon oda is rejtettek néhányat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Gyakorlásra van szüksége - ezt mondta a tanárnő, aztán rászólt azért is, hogy igazítsa meg a kontyát. Lenke szó nélkül megtette, és próbálta tartani magát méltóságteljesen, pedig belül el volt fáradva és összetörve már. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy engedelmes legyen, gyakrolot. A tornaterembe szökött be, órák után, hogy egy sarkot válasszon ki magának ahol gyakorolhat. Kapucnis pulóverét a földre dobta, mellé az iskolatáskáját. Alaposan bemelegített, majd hátat fordított az ajtónak, hogy ne zavarja a folyosón járkálók látványa. Nem is láthatta, ha valaki megáll az ajtóban, pedig félig nyitva hagyta - hiszen úgy találta, mikor ideért.
Lélegzésén hallatszódott, hogy már fáradt, hogy megerölteti magát, talán túlságosan is. Nem adta fel azonban, végig akarta csinálni a rövidke koreográfiát, hibátlanul. Megkapta ezt a kis szólót, és nem akart csalódást okozni a mesterének. Csak akkor huppant le a földre pihenni kicsit, mikor már háromszor egymás után sikerült eltáncolnia hibátlanul. Ivott egy kortyot, és próbálta rendezni a légzését, kifújni magát, hogy aztán folytathassa a gyakorlást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem vette észre, hogy már nincs egyedül, hogy figyelik. Képes volt teljesen belefeledkezni abba, amit csinált, kizárni a zavaró tényezőket. Minden idegszálával csak a táncra figyelt. Mikor megpihent sem nézett hátra, Bence jelenlétéről egészen addig nem tudott, míg a fiú hozzá nem szólt. Lenke összerezzent, nem számított társaságra. Gyorsan fordította hátra a fejét, zavarodva nézett társára.
- Hát, köszönöm - bólintott. Szerette, ha dicsérik, most mégis inkább lett volna egyedül, szívesebben folytatta volna a gyakorlást. Ám Bence a teremben volt, beszélt hozzá, és a lányka sejtette, hogy nem fogja egyhamar otthagyni. - Nem lehet mindenkinek érzéke hozzá - vont vállat, miközben kecsesen felállt. - Ha mindenkinek menne, akkor nem emelné ki semmi a táncosokat. Egyébként meg lehet gyakorolni. Ha eleget gyakorol az ember mindent meg lehet tanulni. - Az másik kérdés, hogy Lenkénél a gyakorlás sokszor kemény, önpusztító folyamat tudott lenni. Nem mindig figyelt arra, ha elfáradt, ha nem bírná tovább, addig ment, amíg nem érezte azt, hogy elérte amit akar.
Lehajolt a kulacsáért, ivott néhány kortyot. Szúrós szemmel méregette Bencét, nem értette, valójában mit keres ott a srác. Csak annyi tudott, hogy ő gyakorolna, a másik pedig épp megzavarta ebben. Fáradt volt és csalódott, ilyenkor pedig nehezen bánt az emberekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A szülei és a tanárai is erősködtek, pedig Lenke nagyon nem akart pszichológushoz menni. Egyszer egy balettos társa lett kiröhögve, amiért a szülei pszichológushoz vitték, de hallott jelzőket is azokra, akik "dilidokihoz" járnak. Mégsem mondhatott nemet, hiszen akkor anyja ideutazott volna, hogy személyesen kísérje Dánielhez, az pedig csak rontott volna a helyzeten. De egyszer csak túléli ezt a dolgot. Ha senkinek nem beszél róla...
Méltóságteljesen kopogtatott be az ajtón, de nem várta meg a választ, hiszen tudta, hogy őt várják odabent. Határozott léptekkel ment be. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy vele minden rendben. Biztosan hitte, hogy ha elég magabiztos, bebizonyosodik majd, hogy feleslegesen van itt. Nem volt igaza se a tanárainak, se a szüleinek. Azt mondták "túl szigorú magához" és "ne féljen segítséget kérni". Hah! Podlovics Lenkének aztán nem kell segítség!
- Jó napot! - üdvözölte a pszichológust, arcán angyali mosollyal. Közben egy nem létező ráncot is kisimított sötétkék szoknyáján. Tökéletes Lenke.
Magának sem vallotta volna be, de kellemetlenül érezte magát. Kezdett zavarba jönni, és félt, hogy nem tudja majd tartani a szerepét. Nem volt kedve kettesben beszélgetni az idegen fickóval. Kezdett haragudni a szüleire, hogy ideküldték.
- Podlovics Yulia Lenke - nyújtotta jobbját illedelmesen. - Időben érkeztem? - Ezt már csak azért kérdezte, hogy jártassa a száját, pontosan tudta, hogy időre jött. Mindig pontosan érkezett, ha ő is úgy akarta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Tetszett neki, hogy a fiú dicsérte, de a random biológia tényekkel nem sokat tudott kezdeni. Lenke eszes volt, de sokkal inkább a tettek embere, mint az elméleti és tárgyi tudásé. Nehezen tudott mit kezdeni a száraz tényekkel. Főleg egy ilyen helyzetben. Főleg mikor gyakorolni akart volna, és nem ment neki.
- Ahaa - Csupán ennyivel reagálta le. Ez nem azt jelentette, hogy tudta, csupán azt, hogy nem tudja, mit kéne erre mondania. Persze hallott már a méhek táncáról, pont az egyik tánctanára mesélt róla, de már akkor sem kötötte le nagyon. - Nem biztos - jelentette ki aztán ridegen. Nem is biztos, hogy Bence várt konkrét választ a kérdésre, Lenke azonban kíméletlenül őszinte volt. Sok botlábat látott már a Podlovicsok között, sőt, még balett órán is. Szilárd meggyőződése volt, hogy van, aki nem tud megtanulni táncolni. - Én csak olyannal tudok táncolni, aki képzett balettos - jelentette ki egyenesen. Utálta, ha az amatőrök próbáltak beszállni. Még legjobb barátjával és unokatestvérével, Lyevvel sem akart táncolni soha. - De egy-két keringő lépést meg tudok neked tanítani, ha akarod - sóhajtott végül. Nem fognak tudni együtt táncolni, ezt már leszögezte korábban, de így, hogy a másik ennyire ragaszkodott hozzá, a legegyszerűbb lépéseket végülis meg tudta neki tanítani. Aztán lehet az se ment Bencének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Lenke fejében régóta biztos tényként állt, hogy előbb-utóbb követi majd nővérét a művészetibe. Azt is tudta azonban, hogy ezért küzdenie kell, talán jobban, mint eddig bármiért. A művészetibe való bekerülés talán egyenes utat jelentett neki ahhoz, hogy hivatásos táncos legyen belőle. Sosem volt rossz, néhány dologban ki is emelkedett a társai közül, de ő is tudta, hogy ez nem lesz elég. Több időt és gyakorlást kellett beleölnie, mint az a heti négy csoportos óra, amire járt. És bár minden nap edzett, nyújtott és erősített, szüksége volt valakire, aki csak vele foglalkozik, aki egyéni segítséget tud neki nyújtani.
Így találták Vizsnyiczky Sárit, Dasha évfolyamtársát. Az eridonos a legjobb embernek tűnt a dologra, hiszen helyben volt, ráadásul nem csak ő, de az anyja is elismert valaki a szakmában. Lenke lelkes volt hát, hogy megismerje új tanárát, és elkezdjék a közös munkát. Az iskola kapujában várta meg Sárit, hogy aztán a tornaterembe vezesse, ahol ő már lepakolta a cuccait, a spicc cipőjével, vizesüvegével és azzal a listával együtt, amire azokat a dolgokat írta, amiken javítania kell. A papírt azonnal át is adta az eridonosnak, közben azonban végig - szokásához híven - magabiztosan kihúzva magát, mosollyal az arcán.
- Mindig leírom, hogy egy-egy gyakorlat vagy lépés hogy megy, hogy aztán lássam, mennyit fejlődtem - magyarázta a leírtakat. Akarta, hogy Sári tudja, milyenek az ő munkamódszerei, mit és hogyan tanítottak neki eddig. Ám vastag egoja mögött tudta, hogy a fejlődéshez alkalmazkodnia kell majd, ahogy alkalmazkodnia és változnia kell majd a művészetiben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Határozottságából fakadóan Lenke kiválóan tudott utasításokat osztogatni, így a tanítási módszerei is valami ilyesmik voltak. Arcára egy félmosoly ült a másik lelkesedésétől, no meg attól, hogy akkor itt most tényleg ő irányíthatott. Ráadásul okosnak érezhette magát, hiszen ő tud mindent a táncról, míg Bence valószínűleg nem olyan sokat.
- Igen, az - felelt a kérdésre nagyokat bólintva. Közben félmosolya teljessé vált, fogai is megcsillantak egy pillanatra, ahogy Csali bizonygatni kezdte tudását. - Úgy - bólintott ismét. - De húzd ki magad, a tánc egy méltóságteljes dolog! - Már kezdte is az utasításokat. - És legyen a karodban is tartás meg könnyed feszesség! - Köhintett egyet, majd közelebb lépett a fiúhoz. Végül követve saját utasításait, felszegte állát és karjait felemelte. Jobbját Csali tenyerébe fektette, ám mielőtt balját a vállára tette volna, a fiú kezét a saját lapockára húzta. - Így elegáns - jegyezte meg. Végül ő maga is elhelyezkedett, bokáit összeszorította, majd megköszörülte a torkát. - Neked kell vezetni. A jobb lábaddal lépsz előre, míg én a ballal hátra - kezdett magyarázni. - Aztán lépsz egy picit oldalra a bal lábaddal végül pedig melle zárod a jobbat. Menni fog? - kérdezte, már most számonkérően. - Csak akkor tudunk igazán táncolni, ha ez a három lépés megy -jelentette ki szigorúan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Finoman, úriasan rázta meg a férfi kezét, aprót bólintva is hozzá. Kedves volt a pszichológus, nem is azzal volt a baj, hanem, hogy Lenke úgy érezte, neki ki kell majd itt tálalnia mindent.
- Lenkének szoktak szólítani - A másik nevét pusztán hagyományból viselte, csak az orosz nagyszülei becézgették néha Yuliaként. Ő volt az egyetlen a testvérei közt, aki a második nevét használta.
Az órára pillantva elégedetten bólintott, és lépett egyet beljebb. Többet még nem mert. Lassan járatta körül szemét a helyiségben, és úgy érezte, igazat kell adjon Dánielnek. Valóban túl hivatalos. Lenke pedig szerette a színeket, a dekorációkat - persze a megfelelő módon használva. Itt pedig még nem sok volt, de érezhetően hiányzott. Kékjei lassan állapodtak meg a széken és a tanári asztalon, ahol a férfi hellyel kínálta. Továbbra is tartva arcára varázsolt mosolyát, két nagy lépéssel ért a székhez és foglalt rajta helyet, szemben a pszichológussal.
- Lassan tíz éve. - Meglepte a kérdés hirtelen, bár feltételezte, hogy szülei és tanárai már meséltek róla, mikor felkeresték a pszichológust. Ám eddig fogalma sem volt, mit mondhattak róla, hogyan írhatták le, s valahol legbelül borzasztóan félt is kideríteni ezeket az információkat. Dániel részéről azonban bölcs döntés volt a balettal kezdeni, hiszen ez egy olyan téma, amiről Lenke bármennyit tudott beszélni. Ha pedig Lenke beszélt, az egyet jelentett azzal, hogy - szépen lassan ugyan, de - feloldódott. - Szeretnék majd a Grosserliebben tanulni a következő tanévtől, és hivatásos táncosként dolgozni majd. - Nem egy kifejezetten mágus szakma, de Lenkének talán fontosabb volt a tánc, mint a varázsereje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Meglepte az eridonos gondolata, és kicsit sértette is az egoját. Szigorú volt önmagával, de szerette, ha elismerik a tudását. Bíznia kellett azonban Sáriban, ha azt akarta, hogy sikeresen tudjanak együtt dolgozni. Márpedig ezen múlott most a jövője. Nem szólt hát semmit, csak mosolya lett egy árnyalattal halványabb.
- Kezdjük - bólintott határozottan. Közben kibújt csizmájából, és ő is felhúzta spicc cipőjét, ami egészen keveset volt eddig a lábán. A pulóverét is ledobta, a holmija tetejére, az csak nehezítené a mozgását. Már egymáshoz is szorította sarkait, lábfejeit kifelé fordítva. Tartása egyenes és kecses volt, mint mindig. Még ellenőrizte, hogy megfelelően csinálja-e, aztán pillantott fel Sárira, megerősítésért. - Mehetek tovább? - érdeklődött, kissé provokatív hangsúllyal. Azt akarta, hogy Sári lássa, ő valóban tud, és igenis a művészetibe való. Ha pedig Sári reagált, Lenke már tovább is lépett a második pozícióra.
Rohant, mert türelmetlen volt, legfőképpen önmagával szemben. Azt akarta, hogy minél előbb a birtokában legyen annak a tudásnak és magabiztosságnak, ami majd táncosnőt farag belőle. Emellett viszont aprólékos volt, ha új gyakorlatokról, új lépésekről volt szó, pusztán csak az alapokat unta, úgy érezte, pontosan tudja már őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az évnyitó számára sokkal jobban sült el, mint azt sokan hinnék. Míg mások megrémültek a káosztól, és évfolyamtársai újra gondolták, hogy jó helyre jöttek-e, Lenke teljes mértékben sikeres és szórakoztató első napnak könyvelte el. A Sámánbot áhított házába osztotta, új kapcsolatokat szerzett, és nem unatkozott.
Még fagyit is ígértek neki, most pedig azért tart a cukrászda felé, hogy ezt az ígéretet behajtsa az eridonos fiún. Tetszett neki a srác energiája, jó kedve, és szívesen beszélgetne még vele. Az pedig, hogy van-e közös pontjuk - a széles mosolyon kívül - majd most kiderül. Csak nehogy Alekszej megtudja, hogy a pici húga már most idősebb srácokkal fagyizgat.
- Bármilyet kérhetek? - csillan fel a szeme huncut módon, ahogy az eridonosra néz. Közben belöki maga előtt az ajtót, s szemei azonnal a fagylaltos pultra szegeződnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bár az arcán bájos mosoly ült, legbelül szinte remegett. Fogalma sem volt róla, mit kéne itt neki mondania, hogy tulajdonképpen miért is küldték ide. Feleslegesnek is érezte, amikor annyi dolga lett volna még. Egy adag házi, no meg egy csomó gyakorlás.
Közben azért leült, úriasan kihúzva magát a szék szélén. Kezeit az ölébe ejtette, s baljával ráfogott a jobbra. Mint egy igazi hercegkisasszony. Közben azonban kezei görcsösen szorították egymást, és térdei is keményen egymásnak feszültek. - Még én sem tudom pontosan. - Felelet közben füle mögé tűrt egy hajtincset, és a mosoly is kicsit lejjebb hervadt az arcán. - Valószínűleg szakra, hiszen csomó más dolgot kell a baletthoz tanulni, nem csak magát a táncot. - Megragadta a lehetőséget, hogy okítsa a pszichológust, ám az zavarba hozta, hogy nem tudja a pontos választ.
- Először mindenképpen társulatnál - jól átgondolta már ezt. - Másképpen nem lehet kezdő táncosként. De ha már szerzek magamnak nevet, szívesen járnám a világot. Tanítanék is. - Igen szigorú tanárnő lesz majd a Podlovics lányból, ha megvalósítja a terveit. Mindenkitől a tökéletességet fogja elvárni. Kezei ismét összekulcsolódtak, mosolya pedig ismét kiszélesedett, ahogy a terveiről kezdett beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Régóta kutakodtak már Zsazsa apja után. Rengeteg gyermeteg sztorin vannak túl, közös fantáziákon, álmodozáson, hazacipelt figurákon. Most pedig, hogy tényleg megvan a férfi, még hihetetlenebbnek tűnik az egész, mint mikor valakivel viccelődtek még az előkészítőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülne végtelenül a történteknek. Pontosan tudja, mennyit is jelent ez a legjobb barátnőjének.
Ezért is kell szemügyre vennie a férfit. Kapóra is jött neki az az apró kis ficam az elmúlt hétről, amit gyakorlás közben szerzett a bokájában. Túléli, nem is foglalkozott vele eddig, de most tökéletes indok arra, hogy a gyengélkedő fele sántikáljon. Az ebédszünetet választotta a műveletre, így a folyosók egész üresek.
- Dr. Löwenherz? - Az ajtóhoz érve kopog be, és be is kiállt, hogy biztosan a megfelelő emberre akadjon itt rá. Mivel igazából nincs szüksége orvosra, ha mással találkozna, nem is lenne értelme, hogy itt van. Akkor a lába varázslatos módon magától is meggyógyulna. Ki gondolta volna, hogy a Bagolykőben még ilyen is lehetséges?
Az ajtófélfába kapaszkodik, ezzel erősítve a látszatot, hogy mennyire fáj a bokája. Igazából csak kicsit fáj, épp annyira, amit le lehet küzdeni a táncórák és gyakorlás közben. Amint pedig nyílik az ajtó, látványosan le is fel is rántja a fájós bal bokáját, egy hangos szisszenés kíséretében. Mintha már egy finom terheléstől is fájna neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hall bentről egy hangot, és elég határozottan férfi hang, de nem tudja még pontosan, dolgozik-e másik férfi gyógyító a kastélyban. Így még nem lehet biztos. Csak akkor lesz elégedett, mikor az általa várt személy nyit ajtót. Majdnem el is mosolyodik, szája sarkában már látni is a vigyort, de aztán eszébe jut, hogy mennyire borzasztóan fáj a lába, és inkább visszafolytja a sikere felett érzett boldogságát.
- Podlovics Yulia Lenke - mutatkozik be illedelmesen a kérdésre. Közben szisszen is egyet és a bokájára néz, ha férfi még nem vette volna észre, miért is érkezett. Na és, hogy VALÓBAN miért jött? Azt egyedül csak neki szabad tudnia. Még Zsannának sem mesélt az ötletről. Leginkább csak azért, mert hirtelen jött a gondolat, mikor felmerült benne, hogy esetleg szerez valami krémet a sérült bokájára. Ha nem szállja meg a zseniális ötlet, soha ide se jött volna.
- Ráestem egy ugrás végén - meséli fájdalmas arccal, miközben zöldjei a gyógyító arcát fürkészik. Valóban kezdi ő is felfedezni a hasonlóságokat. A fényképről még nem látta, az túl régi és túl kicsi volt hozzá. - Balettozom -fűzi aztán hozzá magyarázatként, ahogy észbe kap a vizsgálásból. Így talán érthetőbb az az ugrás. Nem hazudott, valóban rosszul érkezett a bokájára, csak a fájdalmat nagyítja most fel egy kicsit.
Kérdés nélkül indul meg befelé, erősen sántikálva. Időnként kicsit fel is szisszen. Közben ügyel rá, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni Löwenherzet. Igyekszik felidézni mindent, amit Zsazsa mesélt neki a találkozásaikról és úgy mindenestül a férfiról. Még mindig hihetetlen számára, hogy tényleg megtalálta az apját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A balettvizsgájára indul, ami nem kevés okot ad arra, hogy izguljon. Már jóval a vonat érkezése előtt kiér az állomásra. Vállán a sporttáskája, benne minden cuccával, ami az órára kell. Előző nap egész délután gyakorolt, vacsora után pedig erősített és nyújtott két órát. Nem akarja a véletlenre bízni a sikerét. Egy csoportos és egy egyéni koreográfiája is van, s mindkettőben a maximumot szeretné nyújtani. Legalább szombatra tették a vizsgát, így az iskolai órákat nem kell végig ülnie. Ez mindenképpen nagy súlyt vesz le a válláról. Sokkal nagyobb energiával futhat neki a vizsgának. Jobban izgul, mint bármelyik iskolai vizsgájáért.
Valahol a táskája mélyén nyomorog egy szelet csoki és egy sajtos szendvics is, amit reggelinél rakott el. Nem sokat evett, egy pohár narancslén kívül csak egy banánra bírt nézni, amit az állomásra menet rágcsál. Csak azért próbálja legyűrni, mert tudja, szüksége van az energiára. A többi ételt is ezért hozta el, bár nem hiszi, hogy képes lesz a vizsga előtt megenni.
Kidobja a banán héját, s belép a váróterembe. Talál bőven szabad helyet, így a maga melletti székre táskáját is le tudja rakni. Egyenes háttal, lábát lóbálva ül a széken. Fejét kicsit felemeli, mikor a hangosbemondó megszólal, bár sejti, hogy még nem a Budapest felé tartó vonatról van szó. Csinos kis órájára pillant, s ingerülten sóhajt egyet. Szeretne már túllenni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenkének szoktak szólítani. - A gyógyító bemutatkozására csak illedelmesen bólint egyet. Hát pontosan tudja, ki is a férfi, miatta jött ide. Alig bírja ki, hogy csak egy egészen kicsit ne mosolyodjon el. De nem teheti meg. Az felfedné az álcáját. Inkább a repkedő karton felé fordul, ezzel is próbálva elvonni a saját figyelmét.
Az intésre aztán bicegve indul meg az ágy felé. Szemeit egyszer-egyszer összeszorítja, ahogy sérült bokája a padlót éri, s egyszer halkan fel is szisszen. Feltornázza magát az ágyra, ám mielőtt kinyújtaná rajta a lábát, kiköti sportcipőjét és ledobja maga mellé, a doktor utasítására. Fehér bokazokniját is leveszi, végül térdéig feltűri lenge, nyári nadrágjának szárát. Fél attól, mit is fog mondani a férfi, hogy ezen a ponton meddig tudja tartani a színjátékot.
A kérdésen kicsit elgondolkodik, s szemei közben ismét a doktor arcára vándorolnak. Hihetetlen! Tényleg olyan, mint a képen. Zsazsa rengetegszer megmutatta neki, rengeteg férfit hasonlítottak már hozzá. Most pedig megvan az az ember, aki valójában szerepel a fotón.
- Hetes - fele aztán, kezeit a fájós bokáján nyugtatva. Próbált belőni egy reális számot. Sokszor lesérült már, de még sosem igazán komolyan, egyik sem haladta meg a négyes vagy ötös fájdalomszintet. Ha viszont így sziszeg és sántít valami miatt, az legalább egy hetes, nem? - Mit gondol, mi lehet? Ugye nem hamar elmúlik? - szemeibe egyszerre gyűlik a színlelt félelem, a fájdalom és a csintalan villanás, mely olyannyira sajátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szemei a kartonja és az ágy között mozdulnak, ahogy sántikál az utóbbi felé. Még szerencse, hogy ilyen jól meg tudja osztani a figyelmét. Ugyanígy fordítja figyelmét a gyógyító vonásai felé, mikor már az ágyon ül, fájós lábát elnyújtva. Alaposan szemügyre veszi a férfit, amíg válaszol neki.
- Ráestem, igen. Rosszul érkeztem le egy ugrásból. - Ehhez még csak hazudni sem kell. A következő kérdés már trükkösebb, hiszen eredetileg friss sérülést akart színlelni. Aztán inkább az igazságnál marad itt is. - Nem olyan régen, két vagy három napja - von vállat. Persze közben a vizsgáira készül, és táncórája is volt azalatt a néhány nap alatt.
Ahogy az orvos vizsgálni kezdi a bokáját, hangosan szisszen fel. Sokkal kevésbé fáj neki, de most már nem akar kiesni a szerepből. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz, de kibírná szó nélkül, összeszorított fogakkal, akárcsak a gyakorlást és az óráit is kibírta. Figyeli a gyógyító kezét, de gondolatai közben azon forognak, mit is kéne kiderítenie a férfiról.
- A legjobb barátnőm, Zsanna is mindig ezzel jön, úgy aggódik mindig, ha szerzek valami kis sérülést. - Gondosan figyeli a férfi arcát, miközben cseveg. Kitaláció minden szava. Megtartja magának a sérüléseit, nincs szüksége mások véleményére ilyen téren. De kíváncsi, reagál-e a gyógyító bármit is Zsazsa említésére. - Pihentetni? Az mit jelent pontosan? - Ezúttal őszinték szavai, s hangsúlyába ismét aggodalom vegyül, ahogy gondolatai közé úsznak a közelgő vizsgái.
Amíg Löwenherz elvégzi a varázslatot inkább csendben marad. Csillogó szemei tapadnak a pálcára és a bokájára. Imádja a mágiát. Még úgyis képes lenyűgözni, hogy tisztavérű családban, varázslattal körülvéve nőtt fel. A kérdésre aztán alaposan megmozgatja a bokáját, spiccbe nyújtja, s lelkesen rázza meg a fejét válaszként.
- Nem, elmúlt a fájdalom! - felel csillogó szemekkel, és már veszi is vissza zokniját és cipőjét. - Miért lett pont gyógyító Dr. Löwenherz? -Lábait már lelógázza az ágyról úgy érdeklődik, a maga kislányos, ártatlan modorában. Ki akarja kicsit ismerni, hátha megtud valami olyat, amit Zsazsának még nem mondott el a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A bűbájtantanterem felé tart, ahogy megbeszélték Héliával. Kezében forgatja gyertyánból készült pálcáját, amit annyira megszeretett az elmúlt tanévben. Úgy, hogy sokáig nem mutatkozott a varázsereje, talán kicsit még nagyobb becsben tartja a mágiáját. A pálcája ráadásul kiválóan működik, és hamar sikerült végrehajtania a legtöbb bűbájt az órán.
Gyakorolni viszont sosem árt, ezért is egyezett bele, hogy társul új barátnője mellé. Csupán a pálcáját sikerül majdnem eltörnie menet közben. Egy pillanatra megtorpan, hogy felvegye a varázseszközt, s már megy is tovább. Közben már meg is hallja Hélia hangját, ahogy befordul a keresett folyosóra.
- Igen, én - mosolyog rá a levitásra. - Na, mehetünk? - mutat a bűbájtantanterem ajtaja felé. Látja a kulcsot Hélia kezében, így a rellonos csak izgatottan toporog, várva, hogy a másik ajtót nyisson.
Van valami izgalmas abban, tanár nélkül terveznek épp bemenni egy tanterembe. Igaz, csak gyakorolni terveznek, de akkor is ritkán akad ilyen alkalom. Aztán ki tudja? Lehet megihleti a rellonost a helyzet.
- Melyik bűbájokat szeretnéd gyakorolni? - érdeklődik, ha már beléptek a terembe, s be is zárult mögöttük az ajtó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csintalanul húzza össze szemeit, ahogy észre veszi, sikerült kizökkentenie a gyógyítót. Agya már pörög, mivel is vihetné tovább beszélgetésüknek ezen fonalát. Meg akarja tudni, hogyan érez barátnőjével és helyzetükkel kapcsolatban a férfi.
Őt is sikerül azonban kizökkenteni, Lenkének a gyomra is összeszorul, ahogy a sérülésekről kezdte oktatni a doktor. Valahol pontosan tudja mindezt a Podlovics lány, mégsem volt soha képes igazán elhinni, figyelembe venni. Retteg ugyanis, hogy nem lesz elég erős, elég ügyes, elég jó. Főleg úgy, hogy közeleg a felvételije a művészetibe, úgy érzi nem kockáztathat, minden erejét bele kell raknia a táncba.
Ajkai elnyílnak egymástól, de nem tudja, mit is akar mondani pontosan, így inkább becsukja a száját. Csak figyeli, ahogy a gyógyító elvégzi a varázslatot. Ahogy pedig megmozgatja bokáját, és realizálja hogy az enyhe fájdalom is elmúlt, ajkaira visszakúszik a mosoly, mely az imént lehervadt. Ezután kérdez csak, a férfi hátát figyelve, miközben ő a bájitalt keresi. Érdeklődve hallgatja a választ is, lábait lóbálva az ágy szélén.
- Nem nagyon gyakran - gondolkodik el. Sosem tudott vigyázni magára igazán, mindig pörög. Mióta komolyabban táncol, megfontolja ugyan, mibe vág bele, de mindig talál valamit amivel lekötheti az energiáit. Repülni megtanult, de a családi kviddicsből kihúzza magát mindig. Fára sem mászik. - Néha meghúzom valamimet, és a térdem is szokott néha fájni, de nem vészes egyik sem -von vállat. - Amíg nem tudok gyakorolni, legalább több időm lesz Zsannára. - teszi aztán hozzá mellékesen. A plafon felé fordítja tekintetét, de arcán továbbra is ül a levakarhatatlan mosoly. - Lehet, hogy ismeri, sokszor megfordul itt, sokat fáj a hasa. Allergiás a dióra, lehet azért van. -Ismét Löwenherz felé fordítja csillogó kék szemeit, hátha most sikerült egy még értékesebb reakciót szereznie tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már mielőtt a Bagolykőbe jött, várt egy hasonló pillanatra. Sos-sok diák, új ismeretségek, társasági élet. Annyit hallott a testvéreitől hasonlókról, aztán Nati ugyanezt Oroszországban is megélhette. Részben ezért akart végre a kastélyban élni.
Hosszas tanakodás után a farmer nadrág és kabát mellett dönt, amihez nem is rak fel sok sminket. Csupán azt a szájfényt keni fel a tükör előtt állva, amit Zsazsa a múltkor annyira megdicsért. Szemhéjaira vékony réteg fehér, csillámos szemfestéket ken, és már kapja is fel fekete hátizsákját, amit korábban összepakolt. Bájitaltan, LLG és melodimágia jegyzetek lapulnak benne főleg, ráadásként pedig két csomag sós chips és egy doboz vaníliás keksz.
Arcán levakarhatatlan mosoly ül, ahogy lefelé halad a faluba. Még megigazítja fején a hajpántot, mielőtt közelebb menne a tóhoz, de már hallja diáktársai beszélgetését. Az emberi hangok határozottan elhessegetik félelmét, amit az esti sötétség kelt benne.
Nem kell sokat mennie, hogy kiszúrja legjobb barátnőjét. Mosolya csak még szélesebb lesz, ahogy gyorsított léptekkel megindul felé. Hátulról ugrik aztán a lány nyakába.
- Halii - hangzik a köszönés, egyenesen Zsazsa fülébe, hogy aztán elengedve az eridonost köszöntse a barátnőjét körülvevő társaságot is. - Sziasztok! - Mindenkit megnéz magának, bár ismerni csak látásból ismeri néhányukat.
Kikerekedett, de csillogó szemekkel figyeli, ahogy a két nála jóval magasabb srác már belefog az ivászatba, ahogy azt is, mikor egyikük az arcába is kap egy adag löttyöt egy szőke csajszi jóvoltából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Széles mosollyal viszonozza legjobb barátnője üdvözlését. Hízeleg ám a rellonosnak, hogy ennyire örülnek neki. Na meg aztán élvezi az egész helyzetet, a diákok látványát, az este izgalmát.
- Utolsó pillanatos döntés volt - von vállat. - Mhm. - Egy hosszabb pillanatra be is hunyja a szemét, hogy Zsazsa megszemlélhesse a gondosan húzott vonalat. Úgy érzi, megtalálta a tökéletes külsőt az estére.
Közben megérkezik háztársa is, akire még az évnyitóról, az asztal alól emlékszik. Oda is int neki, miközben mások már el is tűnnek a körből. Lelkesen, csillogó szemekkel pillant körbe, ismerős és teljesen ismeretlen diáktársakon. Mielőtt még kibámészkodhatná magát, kezében landol egy üveg kóla, barátnője pedig már meg is ragadja, hogy magával vigye. Nem bánja egyik részét sem. Kötelességtudóan követi Zsannát. Visszapillant még azért és pont látja, ahogy a tűzijáték szétpattan a levegőben. Csilingelően kacag fel a feliratot látva. Aztán megtalálják, azt akit Zsazsa keres.
- Hali - emeli balját vidáman, hogy intsen az eridonos srácnak. Már az előkészítőből ismeri látásból, de sosem beszéltek. Viszont ha Zsanna azt mondja, jó arc, akkor annak úgy is kell lennie. Ellenben a csajtól kevésbé jófejség, hogy úgy otthagyja őket. - Kólát? - Jobb ötlet híján a kezében tartott palackot tartja Laca felé, hátha kedvet kap hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Értékeli, hogy barátnője így örül neki. Lenne is sértődés, ha nem tenné! Mondjuk az is igaz, hogy nem sokáig tart a nagy öröm, mert rögtön ott is hagyja őket kettesben Lacával. Nevetve fogadja a fiú puszijait, ám a mosoly aztán lankad, ahogy Zsanna után néz. Ráadásul egy srác miatt vonult el. Na szép.
Laca poénja viszont visszahozza a rellonos mosolyát, halkan még el is neveti magát.
- Igazából fogalmam sincs. - Közben megvizsgálja a kezében tartott kólás üveget, majd nevetve néz fel ismét újdonsült haverjára. - Valaki csak úgy a kezembe nyomta. Ezt hogy csináltad amúgy? - utal a hangra. Régen nem lepik meg a varázsvilág trükkjei, hiszen teljes családja mágusokból áll. Csupán kíváncsi, pontosan mi is lapul az eridonos srác tarsolyában.
- Nem! - jelenti ki határozottan, még baljának mutatóujját is felemeli, amolyan fenyegetésként. - Lenkének inkább. Lencsunak csak Zsazsa hívhat. - Régen megegyeztek, hogy ezek a becenevek kizárólag egymás között használhatók. Lenke nem is tudná elviselni mástól. - De mondhatjuk, hogy az - felel nevetve a következő kérdésre is. Azt persze be nem ismerné soha, hogy fordított esetben a Podlovics lány mellett is veszélyes élni.
- Van nálam elrontott bájital recept, egy oldal firka LLG-ről, meg melodimágia jegyzetek. - Maga elé húzza hátizsákját és úgy kutat benne, hogy Laca is könnyen belenézhessen. Nincs benne semmi titkos.
Aztán Zsanna is visszatér hozzájuk végre. Kap is egy szúrós pillantást Lenkétől. Ám a szikrát a szemében hamar el is üldözi, hogy eridonos barátnője feléjük tartja Dorián táskáját.
- Még szép! - Csillogó szemekkel nyúl a táskába, hogy ráfogjon egy üveg vajsörre. Kóstolta már, az íze nem lesz új, csupán az élmény, hogy ezúttal egy teljes üveg jut, csak neki.
A smároló pár felé mutat, mikor Zsanna felhívja rájuk a figyelmét. Barátnője kommentjére fel is nevet, utána viszont nem szentel túl sok figyelmet iskolatársainak. Had élvezzék egymás társaságát. Titkon persze vágyik rá, hogy valamikor ő is hasonló helyzetbe keveredhessen, és meglegyen az az ikonikus első csók.
- Égjenek a jegyzetek aztán táncolhatunk. - Le is rakja táskáját a földre, mellé pedig a vajsört, hogy - amint a selfie elkészült - kihalássza jegyzeteit és a tűz mellé lépjen.
Pont sikerül befurakodnia két háztársa között, s ha barátai is megtalálták, velük együtt be is dobja jegyzeteit a lángok közé. Egy darabig nézi, ahogy a papírok széle pörkölődik majd elég, majd a két eridonost kézen fogva húzza őket kijjebb a tömegből, hogy legyen helyük táncolni.