Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ráérősen, nyelvem lógatva ügetek a hely felé, remélem, nem épp a késés kártyámat eljátszva. Ha már óra, akkor stílusosan, abban a bőrben, amelyet kaptam, mintha prezentálni akarnám, milyen jó is lesz ez. Fogalmam sincs, mi válik belőle, ha az út végére érünk, de más miatt is forog az eszem körülötte. Egy időre még be is cuccoltattam magamhoz, mind a kettőnk lelkivilága nyugodtabb volt az incidens után, nem mintha az ablakán mászna be az, aki megtámadta. Még mindig nem tudok semmit, nem jutottam semmire, de nem adom fel, ránézek még néha a dolgokra, mielőtt elengedem. Az a lényeg, hogy senkivel, főleg nem vele nem ismétlődött meg az eset. Nem tudom, mióta ekkora a felvigyázó bennem, de egyre nagyobb. Ott ténykedett, horgolgatott a lakásomban, aludt a kanapén és láttam reggel kócosan, álmos fejjel. És nem, nem zavart semmi sem, talán a magam reakciói, amikor mégis, másképp, más szemmel figyeltem felé. Nem tudom mit észlelt belőle és mit nem, nem is akarok belegondolni. Ma óra lesz, az biztos.
Megrázom magam, ahogy kisomfordálok a fák közül, ahol rövidítettem és elindulok a stég felé. A víz csobogása hamar betölti a fülemet, majd végül illata és látványa is elér, pár lépés, és már ott is vagyok. Négy lábon, még mindig, ő meg épp a vízben ácsorog. Lépteim így halkabbak, van időm közelebb érve leülni, elnézni, ahogy kiélvezi a kellemes idő és a víz adta kombinációt. Bár, nekem ez még hideg lenne, égnek is mered a szőr a hátamon a bundában vagy anélkül való fürdőzés gondolatára. Amíg ücsörgök, nem számolom meddig, addig van időm tisztázni magamban a gondolatokat. Itt ma én oktatok, abba nemigen fér más bele, vagy ha igen, mégsem. Nem hoztam most a jegyzeteket, majd odaadom neki hazafelé, csak magamat. Egy ideig mégis csak nézem, mint valami szobor, majd végül feladom. Nem, valami nincs rendben és nem is érdekel. Ellenben, most már tudhatja, hogy itt vagyok, így aztán egy öleset vakkantok felé. Hello, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Esküszöm, hogy miután elment, kerestem, vártam, megint mikor bukkan fel, de aztán csak leesett, hogy neki nem itt, hanem egy kicsit feljebb van a lakása. Amennyire nehezen, vagyis inkább nehezebben hittem abban, hogy mi egy légtérben, hogy nekem van egy “lakótársam” ideiglenesen, hogy annál természetesebben vettem; itt van és nem máshol. Aztán elment, beágyaztam, elpakoltam a cuccokat a kanapéról. Megtaláltam az egyik olyan kis kütyüjét, a tűt, amivel azokat a kis figurákat csinálja. A zsebemben van, de a zsebem jelenleg a bunda alatt, bűvöletben. Egyelőre nem váltok, így hallom meg, hogy vidáman énekel, majdhogynem táncra is perdül. Csak a fülem moccan a hangokra, mozdul, fordul, az apró rezdülésekre reagál. Fejem döntöm kissé oldalra, vicces lenne beletutulni a nótába, de vétek lenne elrontani a dolgokat, egyelőre. Nem merényelek azonnal, kivárom, míg teljesen lelazul és persze, kíváncsi vagyok a dalra is. Valahonnan ismerős, pedig nem vagyok nagy tudósa ezeknek. Lehet, hogy csak a dallam, lehet a szöveg, fogalmam sincs és nem is akarok rájönni. Csak hallgatom, kutyaalakom farkát csóválva a ritmusra, míg nem úgy döntök, hogy ha már éppen a következő muzsika szól, hogy akkor én most bekapcsolódok. Egy röpke vakkantás, nem a vonyítás mégsem, ha tudnék nevetni ebben az alakban, azt is megtenném. Olyan hévvel fordul, hogy egy pillanatra azt hiszem, hogy menten bele is borul a vízbe és akkor aztán szedhetem ki onnan. Azonban szerencsésen áll meg, bár én közelebb szökkentem és készen álltam, bár így, négy lábon igencsak nehezebb lenne. Mindegy. Vigyorgok, vagyis inkább nyelvem lógatva tátom pofámat, de így pont úgy nézek ki, mint aki rettentő jól mutat. Csesszem meg, hát akkor most ahogy közelebb érek és lezuttyanok elé, bűbánó kiskutyaszemekkel nézek rá, majd végül, végre ledobom magamról a kutyabőrt. Nem vagyok meztelen, elbűvöltem a ruháim, így egyhamar állok előtte, teljes életnagyságban.
- Jaj, nem tudtam kihagyni, ne haragudj. Olyan kis vidáman énekeltél, elhallgattam volna még - nyújtózkodom kényelmesen, ahogy végül már sehol se zsibbad semmim. - De máskor majd nem tudom, vonyítok előre - zuttyanok le kényelmesen, majd túrok a zsebembe. Ebben pihen a színes nyelű tű, amelyet ugye, elhoztam. - Mielőtt elkezdjük, ez nem hiányzik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szándékoztam halálra rémiszteni ma senkit, csak egy macskát sikerült út közben, de értük nem kár, ha kicsit üvegmosó farkúvá válik és messzire szalad. Rebekánál ez kicsit érdekes nézne ki, azt még nem tudjuk, hogy pontosan miféle alakot ölt egyszer és annak lesz-e farkincája, így inkább a meglepetés ereje vagyok, azt hiszem. Vagy inkább ő. Nem nagyon dalolászott nekem, bár talán azt még éppen hogy hallottam, amikor csak dúdolt valamit miközben ténykedett a kis fonalaival meg egyebekkel. Az sem volt rossz, mégsem az, amit az előbb csinált. Persze, egyedül az ember tökre más. Én is észrevettem, hogy ha véletlen rádiót kapcsolok, akkor jár a lábam, kezem, fejem a ritmusra, pedig köztudott, hogy nem nagyon szeretek táncolni és nem is szoktam tenni, ha olyan helyen vagyok. Én vagyok a pasas, aki iszogatni szokott valahol az egész szélén.
- Ha annyi galleont kapnék, ahányszor a magasságom szóba jön… - sóhajtok, mert akkor bizony a lábamat kellene csak lógatni valami szép helyen és semmi több. Persze, csak viccelek. Nem zavar és tudom, mert igaz is. - De máris – huppanok le végül mellé, ahogy odaérek. Nem lógatom a lábam a vízbe, máshogy nyújtom ki és fordulok valamelyest felé. Mennyivel jobb itt kint, mint egy teremben! Ki fogom hozni a másik két leányzót is legközelebb, mert már amúgy is jó az idő, meg eleget punnyadnak azok is a falak között. Ezt fel kéne írnom.
- Az nem buli. Szeretek csahosként érkezni helyekre, ha nem tetszik, akkor könnyebben oldalgok el. Most meg egyszerűen csak nem tudom, prezentáltam egyet – vonok vállat, csak így döntöttem, mintha érmét dobtam volna fel és ez lett az eredmény. Megesik. Néha nehezebb követni a gondolatokat, mint hinném. Inkább veszem elő az elveszett ketyerét, mintha muszáj lett volna pont most és ma magammal hoznom. Nem is értem, de ott pihent a dohányzóasztalon és késztetést éreztem.
- Hát nem tudom, hogy hol máshol jártál és használtad őket, de ezt pont nálam – vonok vállat, ahogy átadom. Lehet valami barátnőjénél is tartottak pár kör hobbit, fene tudja. - Megkerestem én helyetted is. Vagyis igazából ráültem a kanapén és ja. Na mindegy – legyintek, hogy aztán tovább is lépjek a témáról. Nem nagyon járt azóta nálam és félő, talán sok is volt a társaságom. Majd kiderül, nemde?
- Az alapokkal. Kicsit megizzasztalak a végén, szóval essünk is túl rajta, nem? Neked is vannak kész jegyzetek, amiket át tudsz majd nézni, ha hazakísérhetlek, akkor oda is adom, a száraz rizsával nem foglak feleslegesen untatni. Átnézed és majd megbeszéljük utána a lényeget – kezdek is bele, de nem érzem én ma magam oktatónak, ami nem éppen a legjobb. Majd belejövök, nem? - Úgy alapvetően mi az, amit már értesz és amit nem? Ugye az tudott, hogy hiába néz ki annak, nem egyszerű transzformáció. Jóval összetettebb. Mivel már nem tanulsz, gyakoroljuk az Átváltoztatástan erre irányuló részét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert mindig megettem a levest. Látod, mire nem jó? - vigyorgok egy nagyot, mintha amúgy ez tényleg hasznos lenne. Semmivel sem igazabb, mint a répa és a fütyülés, vagy az esőben ázás. Azért nőttem ekkorára, mert csak. Ez lett nekem megírva. Lehet volt a családban egy kis óriás vérvonal, de ahhoz még amúgy is kicsi vagyok. Egyszer találkoztam egy negyedóriással, aki mellett óvodás fiúnak tűntem. Amúgy egészen jó fej volt, tipikusan az, akitől alaptalan félnek, mert semmi értelme, nem bánt senkit. Leülök végül mégis, miután kicsit elkalandoztam fejben, ne kelljen már a nyakát tekernie miattam. Kényelmesen helyezkedem el, maradásra, mint mindig. A hülye vadalma vigyorom megint itt van, és a gondolat, hogy nem nekem kellene ezt tartanom, mert nem helyes és nem jó, ha közben vannak más gondolatok, amik miatt több lehet annál, mint ami.
- Sokak szerint jobb kutya vagyok, mint ember. Legalábbis akkor aranyosabb és szórakoztatóbb. Bár bevallom, utálom visszahozni a labdát és a botot, ilyenre sosem vetekedtem – mert igen, engem láthat, de a négylábú én-t is, akiben most érkeztem. Nem éppen nagyzolásnak szántam azt, amit, mégis mintha úgy tűnt volna. De elengedem, a sóhajt is, mert most minden volt a cél, de nem az önfényezés. Nagyon jópofa ebre sikerültem, hála a mágiának, sok mindenben hasznomra van. - Viszont azt tényleg csípem, ha a fülem tövét vakarják. Vannak furcsaságok – vonok vállat, hogy velem jár ez is. Igen, nem meséltem sosem, semmiképp, miért és mikor menekültem ebbe jobban, mennyire kalandoztam el és mentem el, hogy a rossz időben némi szeretetet kapjon nyomorult lelkem. Nincs itt az ideje vagy sosem lesz. Van, amit örökké takarni kell.
- Nem is értem, miért nincs rajta madzag, mint a szemüvegeken, vagy a bankos tollakon – csóválom meg a fejem, mintha ötletet akarnék neki adni, máskor mit ne tegyen és mit azért, hogy megelőzze. - Hogy törnék el egy fémet? Ennyire nem vagyok nagy darab – mormogok, mintha sértene, pedig igaza van. Nincs rajtam úgy plusz, mégis, ami akad, az bőven elég, hogy nehéznek számítsak. Senki sem akarna elkapni, ha ájulnék, az biztos. - És még el se hajlott – teszem hozzá, majdnem sértett elánnal, hogy ilyet soha ne is feltételezzen. Vagyis, én úgy néztem, nincs. De ért a fene ezekhez a dolgokhoz. De térjünk rá inkább a lényegre, azért jöttünk.
- Feltehetnék, de nem jegyre megy ez. Fura lesz, mert egy másik test, egy másik külső vesz körbe, miközben te vagy odabent. Keresed majd a kezed, az ujjaid, de más lesz ott, ahogy a járásnál is. Érzékelsz mindent, csak másképp, attól függően, mi lesz az alak. Én rosszul voltam a szagoktól eleinte, a kukákat nem is bírom. De már emberbőrben sem, mégsem viszel át egyik formából a másikba semmit sem. Vagyis egy valamit, egy apró jelet, amiről tudni fogjuk, te vagy az. Kérdezzek mégis? - hátha erre vágyik, vagy a gyakorlásra, amíg említ utána is. Nem hoztam úgy nagyon semmit, de kellék akad bőven. Esetleg fogok valamit, bár nehézkes csak úgy egy madarat, apró állatkát keresni.
- Következőre szerzek egy egeret, és akkor az élő transzfigurálást is átfuthatjuk. Ha ragaszkodsz hozzá, bűvölhetsz nekem kavicsból békát – vigyorgok egy sort, majd dőlök kicsit hátra. - Igazából most jövök közölni a nehéz részt. Ugye mér nem tudjuk mi leszel és azt sem, hogyan. Ennek nagyon speciális első formája lesz. Biztos olvastál a bájitalról – ha nem is az én még át nem adott jegyzeteimből, akkor azokból, amiket olvasgatott. Ha nem, akkor majd most. - Első körökben ehhez szedünk össze mindent és közben beszélünk, gyakorlunk. Melyikkel kezdjem, a könnyebbel vagy a nehezebbel? - mint az a csávó a filmben, piros vagy kék kapszula?