Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagyot nyelve próbálja meg legyőzni a feszültséget. Elvégre most ő a nagylány, neki kell felelősségteljes döntéseket hoznia, mégpedig higgadtan. Még szerencse, hogy itt van Karola is, mert egyedül rettegne ilyeneket csinálni, így legalább van kire hárítani a felelősséget.
Csak a pillanatnak egy töredéke volt, amíg azt hitte, hogy a prefektus olyat látott, amit ő nem és ezt szeretné közölni vele, hirtelen eláll a lélegzete és meredt tekintettel fordul Karola felé. – Ja… hogy… azt hittem, hogy a szárnya szakadt el…. – Sóhajtja megkönnyebbülten. Ez sem egy jó dolog, ha valakit elszakítanak a családjától – ő már csak tudja. Legszívesebben ő is ordított volna, valószínűleg őt is kergették volna, de nem haza próbálták volna vinni, hanem egy sokkal fehérebb helyre, mint az otthonuk.
Bólogatva hallgatja a levitás lány elméletét. Logikusan hangzik, hogy valamelyik gyerek játéknak nézte, elvégre mennyi élethű játék van már a piacon. A húgának is olyan ajándékokat adtak még pár éve, hogy csak lesett. Attól az élethű sírós kisbabától a mai napig rémálmai vannak, annyira valósághű volt. De Panna elvolt vele, ez a lényeg. – Igen, a kicsik mindent összefogdosnak meg kell nekik. – Bólogat a hatalmas 151 centije magasságáról. Ő már csak tudja, hogy milyenek a kicsik, mint ahogy a kis tündér pánikját is átérzi. Valami ilyesmit érzett nem is olyan túl régen, pedig készítették is rá. – Igen, rémisztő, ha kiszakítanak az otthonod biztonságából és az idegenben vagy… egyedül. – Bólogat a tündér utolsó nyoma irányába bólogatva. Ühüm, ezt túlzottan is jól megérti, ehhez még tündérnek sem kell lennie.
- Örvendek! Én nem jegyeztelek így meg! – Ismeri be zavartan a hajába túrva, majd elmormolva egy bocsit mellé. Annyira nem figyelgette a levitásokat, a sajátjaitól nem sok mindent hallott az étkezőasztalnál, sokszor legszívesebben külön evett volna tőlük. – Nekem is tetszik, kényelmes. Hangulatos este. Egyszer lehet én is megnézem majd a tiéteket, ha van valami. – Nem tűnik kopottnak az Eridon, de amilyen bulit tud ott csapni némelyik társa, simán kinézi, hogy felrobbantanak egy trágyagránátot és akkor menekülniük kell a szag elől. Csak a ruhája át ne vegye. – Biztos az is nagyon szép. A Levita klubhelyiség hogy néz ki? – Nem tudja, hogy lesz-e lehetősége valaha megcsodálni, de így jobban belegondolva nagyon elkezdte érdekelni, hogy a többi ház milyen. Ezek szerint nem egyforma az elrendezés különböző színekben, pedig úgy lenne egységes. De a diákok sem egységesek, igazuk van. – Mégis jól tanultok. Hogy csináljátok? – Jól jönne neki pár tipp, hogy kevés tanulással olyan tudása legyen, mint a levitás csapatnak. Biztosan jobb tanulási módszereik vannak, mint neki. Állítólag tanulni is meg tudni tanulni meg nem mindenkinek egyforma a tanulási stílusa. Ő ezzel annyira nem törődött annyira, de lassan ideje lenne.
- Én sem tudom, hogy miféle csapdába lehetne becsalni… valamibe, ami nem szúrna meg minket, ha benyúlunk... Nagyot harap egy ilyen? – Kérdi halkan felnyögve. Ez egy nagylányos döntés lenne a részéről, hogy hagyja magát megharapni, de azért nem szeretne a Molyemberré változni és házról házra röpködve üldözni a gonoszt emiatt az eset miatt. - Ha már megharap, akkor már végül is mindegy, hogy rózsa, nem?-
A molyemberes fantáziálás helyett leguggol Karola mellé a bokorhoz, hogy bekedveskedjék magukat a kis tündérnek. Reméli, hogy menni fog, mert már eléggé ráijesztettek. Csalódottan pislog a levitás jobb fülére, amikor látja, hogy próbálkozásuk sikertelen. – Kár, hogy nem jött elő ez a kis tündér, pedig olyan szép tündérke. Nagyon szép. – Próbál finoman hízelegni, de ez sem válik be. Lehet, hogy tényleg orosz. Ekkor eszébe jut egy újabb ötlet, igaz ez kevésbé finom, csak tátogni meri Karolának, ahogy mutogat a bokorra: „SÓBÁLVÁNYÁTOK? Az megölné?” Tátogja tovább, ahogy látványosan szétteszi a karját. Azért az rossz volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehet, hogy mégis igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy meg kell próbálnia a Bagolykövet, mert jó lesz itt. Nembiztos, hogy könnyű, meg az sem biztos, hogy mindig jó, de nagyon sok új élménnyel gazdagodhat, amitől sokkal okosabb és ügyesebb ember lehet. Ez az egész mindig is zavaros volt a számára, hiába beszélgettek róla sokat Timi nénivel is meg a szüleivel is. Kicsit már várta ezeket az élményeket, meg az új barátokat is, de el sem tudta képzelni, hogy milyen lesz. Sosem aludt még otthonról távol a húga nélkül, akkor is csak a nagymamáig mentek. Borzasztó nehéz volt.
Szerencsére itt volt neki Marci, mint régi ismerős, aki márt a suliba, hogy egy kicsit helyre rázza az elején, amikor még egyedül volt.  Meg mert volna esküdni rá, hogy Marci után ő is a Navinébe fog kerülni, mert hogy mind a ketten zenészek, mind a kettőjüknek tökéletes abszolút hallásuk van, akkor ez biztosan egy jó kiinduló pont lesz. Nem így történt. Az Eridonban először nagyon nem érezte jól magát, az első saját felfedezésű, itteni barátai a Levitából kerültek ki. Sokáig úgy gondolta, hogy köztük érezné magát a legjobban, esetleg a Navinében Marci közelében. Most sem mindig könnyű, minden nap sokszor hiányzik neki Panna. Örülne neki, ha itt lenne vele, hogy átélje a jó élményeket, amiket megígértek neki. Mint ez a hely is, a szüleiknek feltétlenül el kell látogatniuk ide, főleg, ha ennyire lézengenek a vevők, mint most.
- Odanézz Marci, van olyan Mozartszelet, amin a violinkulcs oda meg vissza alakul basszuskulccsá! Az, az… csodás lenne. – Csapja össze a tenyerét az ámulattól. Evett már a varázsvilágban is Mozart szeletet meg csokit is, sőt még a mugliknál is, de ilyet még sosem látott. – Kár, hogy nincs más zeneszerzőről is valami elnevezve. – Sosem gondolkodott még, hogy máskoról mit lehetne, de az biztos, hogy Liszt mindegyikben nagy szerepet kapott, még ha nem is nevesítik így külön. Ravel milyen süteményt inspirálna? És Grieg? Hmm... Vannak színesztéták, kellenének sütiesztéták is, akik dolgokat süteményként elképzelnek. – Te mit ennél? Annyi klassz dolog van itt. – Alapvetően sok mindenre finnyás a lány, de a sütemények közül, amelyikben nincs olyan fura állagú zselé meg szmötyi meg trutyi meg magok azt nagyon szívesen megeszi.
Ha Marci kiválasztja a saját süteményét egyetért abban, hogy a kis csendes boxban foglaljanak helyet fizetés után. – Hogy mennek a vizsgák? Képzeld, én úgy féltem, de annyira nem borzasztóak. – Darálja megbabonázva a hangjegytől. Ez nagyon klassz. – Olyan kéne, amin kotta van és ha ráteszed a villád zenél. – Motyogja az apró villáját finoman végig húzva az elvarázsolt csokoládén, ami félig violinkulcs, félig basszuskulcs állapotban maradt. Pollika lebiggyesztett ajakkal pillant fel Marcira. Ez elromlott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bogolyfalvát hiába járta már be valamennyire és kezdi egyre inkább a magáénak érezni, azért nagyon sok mindent nem tud róla. A cukrászdáját már ismeri, meg egyszer-egyszer megeteti itt a madarakat, ha nagyon magányos. De sem a település vezetőjéről, átalakulásáról meg annak a történetéről sem tud túlzottan sokat. Azt látja, hogy nagyon sok minden épül éppen, de fogalma nem volt, hogy miért. Gondolta, hogy elnyertek valamilyen EU-s pályázatot, mint Tatán, ott is mindig kint figyel a kék tábla, akármerre mennek. Vagyis…. még csak különösebben nem is gondolkodott rajta, otthon minden ilyenre rávágták a szülei, hogy EU, úgyhogy már ő is ügyesen ismétli.
Figyelmesen hallgatja a hölgyet, ahogy sorolja, hogy mi mindent kell tudnia egy városnak, néha bólogat hozzá. Teljesen logikusan hangzik, náluk csak az aurorképző van, de lett volna lehetőség ettől függetlenül, hogy a Shaneshez hasonló suliba járjon, de ő inkább otthon tanult a saját érdekében. Mostanában már sokszor emlegették a szülei, hogy lehet jobb lett volna őt is beíratni, mint Pannát, mert a húga is szereti, de Polka sosem vágyott oda úgy igazán. Megvolt neki a maga társasága meg programja, nem igényelte a nyüzsgést meg hogy minden nap kitalál valaki valamit, ami neki nem tetszik.
- Az uszodának nagyon örülnék! A Bagolykőben az alagsorban van a medence… - Mondja kissé lemondóan. Talán ezért is jár ezekhez a szép, és legfőképpen rellonosoktól távol eső vizektől. Még az első héten a fejébe vette, hogy valamelyikük csúnyán bele fog kötni, azóta úgy kerül őket, mintha az élete múlna rajta. A sors fintora, hogy pont az egyikük segítette az iskolában maradni. Bele sem mer gondolni, hogy mi lett volna, ha az egyik kevésbé kedves prefektus jött volna utána. Leátkozva és összekötözve hozta volna vissza és dobta volna a házvezetője elé, hogy meghoztam a szökött vadat? – Félek az alagsortól. – Teszi hozzá halkan. Állítólag nem mindegyikük olyan parás, de ő akkor sem tudja könnyen legyőzni a félelmét. – Túl hangos már így is. – Helyesel bólogatva. Hiába hallanak nagyot az öregek, de még őket is hallotta felháborodva beszélni erről valamelyik héten a téren, hogy már sok, ami sok. Persze biztos örülni fognak neki, ha készen lesz, de ilyen korban már nyugalmat szeretne az ember. Ki értené meg őket, ha nem Pollika meg a hangtompítós fülvédője? Még szerencse, hogy a tóhoz nem hallani el annyira, mert ez neki a menekülő helye a világ elől.
Akaratlanul is elmosolyodik a hölgy lelkesedésén. Nem is gondolta volna, hogy ennyire szeretett eridonos lenni. Meg hogy egyáltalán az volt, neki nem illik a társai közé egy ilyen finom kisasszony. El sem tudja képzelni, hogy diákként milyen volt. – Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen eridonos, aki nem szereti a hangzavart. – Neveti el magát. – Én azt hittem, hogy egyáltalán nem illek oda, mindenki olyan más. De ez alapján, lehet, hogy bennem is több az Eridon, mint gondoltam. – Meséli a nő arcának irányába pislogva. Fogalma nem volt róla, hogy milyennek kell lennie egy eridonosnek, nincs hozzá kódexe meg útmutatója, csak azt látta, hogy kilóg onnan. Vagy csak ő nem akart beilleszkedni és a túlzottan nagy nyüzsgés és hirtelen változás zavarta meg a kis lelkét? – Én azt hittem navinés leszek, mert ott van egy barátom, akinek… aki... szintén tökéletesen hall – Ezt néha nehezen nyögi ki, mert olyan furán hangzik neki, kicsit dicsekvésként éli meg. De nem tud rá szerényebb kifejezést, mint a tökéletes abszolút hallás. – Viszont kiderült, hogy nem így megy. -  Ez van, ő csak elképzelte, hogy így. Nincs a Navine leírásában, hogy vájtfülűeknek ajánlott, mert az unikornis szarva segít tisztántartani a fületeket, hogy továbbra is király legyen minden. – Igen… szerintem már sokat fejlődtem. – Büszkén kihúzza magát. Mondták neki, hogy fog fejlődni, pedig az elején annyira hihetetlennek és rémisztőnek tűnt az egész. Minden idegen volt és más, ő pedig ettől feszült volt és azt érezte, hogy világgá tudna menni, csak hogy megszabaduljon ettől az érzéstől.
Ismét helyeslően bólogat arra, hogy a kísértetek máshová mennek kísérteni. Nagyon sok mindenhez nem ért még, mert a Bagolykő előtt a zenével foglalkozott főleg, az elemi iskolai dolgokból teljesített, de a nyelv nagy csorbát szenvedett nála, úgyhogy a kísértetek főleg kimaradtak. Sokat tud még tanulni tőle. – Jó, hogy itt vannak az aurorok. Tatán is jó, hogy van belőlük pár. – Gyerekes apróság, de már az aurorok jelenléte is otthonosabbá teszi számára ezt a környéket. Az apukája ott dolgozik abban az iskolában, a létezésükkel a tudatában nőtt fel, amolyan kis nosztalgikus érzés fogja el, hogy tudja, itt van belőlük néhány kivezényelve.
- Juj, azt nagyon szeretik! A múltkor ilyesmit hoztam a kastélyból nekik! – Csapja össze a kezeit vagy háromszor a lelkesedéstől. Még nem olyan sokszor járt itt, de olyan jó nézni, amikor esznek meg boldogan suhannak a vízen. – Szabad? Köszönöm! – Amennyiben engedélyt kap kivesz egy szeletet és falatnyi darabokra tördelve elkezdi bedobálni a szárnyasoknak, akik egészen hamar ott teremnek, hogy nekilássanak az elemózsia elpusztításának.  
- Most már azt hiszem, igen. Vagyis a navinés barátom ott volt mindig. Együtt nőttünk fel. – Marci kicsit olyan neki, mintha a sosem volt bátyja lenne, A fiúnak meg már plusz egy-két tesónak is elmennek Polkáék, annyian vannak. Meg persze ott van Janka is, aki egy idős vele, közös órájuk is volt, de Marcival mindig megvolt egy különleges kapocs a zene miatt. – Sosem voltam korábban ennyi ember között és… sok volt. – Motyogja egy nagyot hajítva, hogy a később érkezők is élelemhez jussanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nyögve bólogat Sárinak. Igaza van, ő sem szívesen jár ilyen helyekre, de az egy egészen ritka alkalom volt, amit hiba lett volna kihagynia, mert egy olyan szólóhegedűs lépett fel, aki ritkán jön Magyarországra. Csak a zongoratanára ismeretségei által jutottak jegyhez, olyan hamar elkapkodták. Jó volt, jó volt, de azért sokszor nem látogatna el ilyen hangerejű rendezvényekre. – Azt nem tudtam eldönteni, hogy élveztem-e, hogy lüktet odabent vagy nem. – Feleli nevetve. Akkor nem volt ilyen vicces neki sem, mert néha egészen kellemetlen volt a lüktetés a mellkasában, amitől legszívesebben sírt volna, néha meg egészen kellemes. A basszust nagyon nem szereti közelről.
- Csak félek, hogy nem fog menni minden később. Már most is limitál. – Sóhajtja a baljával a jobb mutatóujját húzogatva, mintha csak a növésre akarná bíztatni, de az csak nem hallgat rá. Legalábbis nem ilyen hamar. Már arra is gondolt, hogy valami bűbájjal elmókol, de bízik annyira a saját képességeiben, ráadásul még az is lehet, hogy szélesebb is lenne, amivel nem nyerne semmit, csak csúnyább volna a látvány. – Hátha növök még. – Azt mondják neki, hogy még úgyis növésben van, meg hogy a magasságához képest lehetne még rosszabb, így is egészen átlagmagasságú emberhez mérhető az ujja, úgyhogy még szerencsés is. Bele sem merne gondolni, hogy mihez kezdene, ha még kisebbek volnának. Valószínűleg inkább megtanulna énekelni vagy valami.
Jelenleg azonban a rövid végtagoknál, sőt az annál is rövidebb ujjaknál is nagyobb trauma számára a csíkos szárnyas fenyegető jelenléte. Valamiért úgy döntött az apró, de annál zajosabb szárnyas, hogy nem kíván megválni a társaságuktól, amitől Polli roppant feszélyezve érezte magát. Arcát mancsival védve próbálta meg a látványtól elzárni magát, ám a hangos zúgás egyértelműen jelezte a veszély közelségét. Nyöszörögve hisztizve rugdos kicsiket a fűben tehetetlenségében, amikor hirtelen csend lesz. Először bátortalanul kukucskál ki Sári irányába, majd, hogy biztonságot érez elveszi a kezeit. – Na, csak elment. - Csipogja barátnőjére nézve, amikor észreveszi, hogy valami nincs rendjén. Az előbb még túlzottan magával volt elfoglalva. Tekintete mereven áll meg a fullánkon a lány ujjában, a fejecskéjében pedig összeáll a kép, hogy miért lett csend. Belement? – Jujujujujujujujuj! – Összegzi a látottakat kétségbeesett hangon. Jobb kezével idegesen fel-le csapkod, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi legyen. – Ezt csak így ki lehet venni? Nem vagy allergiás? Lefagyasszam? Mit csináljak? – Fejében nagyon durván cikáznak a gondolatok, sosem találkozott még ilyen problémával. Annak biztosan ki kell jönnie onnan, de nem tudja, hogy hogyan. Bele tud ez törni, mint a szálka?
Alsó ajkába harapva közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye, mit tud tenni, arca fájdalmas grimaszra húzódik a látványtól. Bocsánat kérően pillant fel Sárira. – Sajnálom. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Polliból biztosan sosem lenne jó prefektus. Neki nem menne, hogy felügyelje az újakat, még az eridonos elsősökkel sem bírna el, nem még, hogy mások éjjel rakoncátlankodó diákjaival hadaskodjon.  Főleg, ha az a más házak a Rellon, el nem tudja képzelni, hogy mit tudna mondani egy rendbontó rellonos diáknak éjjel a sötét folyosón egyedül. Valószínűleg sírna.
Figyelmesen hallgatja Karolát, a végén lemondóan biccent. Hát, igen. Nem lehet csak úgy átjárni egymáshoz, pedig néha jó lenne tartani valamilyen pizsi partit, vagy ha majd egyszer itt lesz Panna és véletlenül külön házba kerülnek, akkor vele is borzasztó lenne külön aludni. Biztosan van rá valamilyen mód, hogy találkozhassanak. – Miért kellett átépíteni ilyen sürgősen? – Kérdi döbbenten. El nem tudja képzelni, hogy mi történt abban a házban, ami ekkora káosszal járhatott. Csőtörés volt és elázott az összes okosságuk?
– Talán egyszer majd megnézem. –Biccenti mosolyogva. Ki tudja, egyszer még lehet náluk is káosz, amilyen őrült némelyik háztársa. Bár bolondságban Pollit sem kell félteni, otthon a szülei állandóan nevelni meg csitítani próbálják, amikor a húgával összeszabadul. – Óóó… olvasni azt nem szoktam annyira… de gyakorolni szeretem a zongorát. Abban verhetetlen vagyok. Talán a pálcával is menne többet. - Ha a tanulmányainál is olyan elszánt volna, mint a zongoránál, már talán harmadikba is járhatna. Igaz, azt mondták neki, hogy arra született is. Boszorkánynak is született, azt nem tudja, hogy különösebben tehetségesre sikeredett-e. Nem érzi magában az erőt. Nem rossz tanuló, nem is erőlködik különösebben. Még keresi a helyét a világban.
- Utálom a darazsakat. – Nyögi fel alsó ajkába harapva. – Az nagyon fáj. – Pillant fájdalmasan Karola arca irányába. Nem olyan bátor kislány Polli, mint látszik néha, nincs túl nagy fájdalomküszöbe. Ha a közelébe kerül egy darázs, mert teljesen kétségbe van esve, mert zavarja a hangja, meg egyáltalán elképzeli, hogy megcsípheti. Először kicsit el is hiszi, hogy át tud változni valamivé, főleg a darázscsípés után, ami számára az egyik legborzalmasabb dolog, ami vele történhet. – Lehet valaki allergiás tündérharapásra? - Kérdi inkább érdeklődéssel a hangjában, mint aggodalommal. Nem egy allergiás fajta, inkább csak a fájdalomtól fél, mert hiába kicsi a lény, élesek lehetnek a fogai. Amilyen kicsi, még a tejfogai is beletörhetnek az ujjába? Minél többet gondolkodik rajta, annál rémisztőbb az egész. – Az lehet túl durva lenne… - Helyesel száját elhúzva. Picit szégyelli, hogy ilyen drasztikus megoldások jutottak az eszébe, de tényleg segíteni szeretne, csak egy hirtelen gondolat volt.
Érdeklődve előre dőlve figyeli, hogy mit talál ki a levitás. Elégedetten mosolyodik el a csokoládé ötletére, sokkal kíméletesebbnek tűnik, sőt egészen hamar be is válik.
Halkan, lassan közelebb merészkedik, ügyelve, hogy ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot – de legszívesebben kapálózna, mert ez túlottan izgalmas- lágy hangon megszólal. – Szia kicsi! Hoztunk neked csokit, ha elfogadod visszaviszünk a mamádhoz. – A beszédre először az apróság összerezzen, aztán végül megbátorodik az édesség illatára és közeledik hozzájuk. – Biztosan nagyon éhes már. – Súgja oda Karolának, ahogy a parányi lény majszolja el a csokoládét és egyre kényelmesebbé válik a jelenlétükben, a lábacskája már hozzá is ér Karola ujjához evés közben. Talán, ha elfogy még rá is szállna? Polli halkan kedveskedik közben, hogy szokja hangjukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem nagyon volt kedve enni, amikor ebédre került a sor, meg amúgy sem nagyon szereti a legtöbb főtt kaját, valahogy mindegyikkel van valami baja. Vagy az íze, vagy az állaga, vagy csíp, vagy van benne valami olyan összetevő, amit ki nem állhat, úgyhogy egyébként is nagyon nehéz olyat találnia, amit szeret.
De ma különösen nem volt kedve semmihez. Azt hallotta tavaly év végén, hogy eljegyezték Emilyt, de azt meg sem álmodta volna, hogy egészen Olaszországig megy a férje után. Kimet meg tudja a csoda, hogy mi lelte, de ő is cserbe hagyta őket. Most két férfi a házvezetőjük, akiknek egyáltalán nem örül, most már egészen más világ jön. Ők biztosan nem lesznek olyan kedvesek és elnézőek vele, mint Emily és Kim. Már arra is gondolt, hogy átkéri magát a Likőrös bácsihoz, Emily megígérte, hogy átmehet, ha nem tetszik itt neki. De az Emily volt, nem pedig Rudolf.
Rudolf ide, Hege oda, ma le sem ment ebédelni, viszont ez azzal járt, hogy délutánra csak megéhezett egy kicsit. Szomorkásan, a legpuhább bő kapucnis pulcsijában (szigorúan elbújva a kapucnija alá), melegítőben és kényelmes tornacipőben indult meg a konyha irányába, hogy magához vegyen némi elemózsiát, amivel reggelig kihúzhatja. Mert ő vacsorán sem akarja a két férfit látni, az egészen biztos. Annyira nem félt a tanárokól, hogy rászólnak, máskor is járt már ide pirítóst zabálni, olyan kis soványka, valószínűleg örülnek neki, ha végre valamit eszik.
- Sziasztook, csak a vajas pirítosért jöttem, nem zavaroook! – Köszön be a kis manóknak, akik között már szinte gyakorlottan mozog. Tudja, hogy már javában készül a vacsora, nem akarja őket megakasztani. Néhányan visszaköszönnek neki, már megjegyezték, hogy ő nem várja el a körbe ugrálást. Szerencsére a vacsorához már volt elkészítve pár szelet vágott kenyér, így azt könnyen meg tudja magának pirítani, a vaj meg kés helyét pedig már könnyen megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha azon a délutánon nem érezte volna úgy, hogy szüksége van magányra és arra, hogy elbújjon az emberek elől, amikor Lilivel felfedezték a táncoló virágok csodáját meg a Virágkeringőt játszó szobrot, akkor ma sokkal kevesebb lenne. Kevesebb lenne egy varázslatos délutánnal, egy mesés élménnyel, egy vizeslufi csatával, és ami a legfontosabb: egy nagyszerű baráttal. Maga sem érti, hogy hogyan lehetséges ilyen könnyen egy hullámhosszra kerülni, talán a virágok varázsa tette, talán csak ilyenek ők ketten, mindenesetre egy szoros kötelék jött létre köztük. Azóta sok időt töltöttek együtt olyankor is, amikor nem zenél a szellő és nem tornáznak a növények, de barátságuk szélvészként fejlődik, pont úgy, mint amikor a családi nyaraláskor két kisgyerek találkozik és egy pillanat alatt örök legjobb barátok lesznek, szavak nélkül dől el ez a kapcsolat. Aztán persze elfelejtik egymást, amikor hazamennek, de a felejthetetlen közös hét emléke mindig ott lesz.
Lilivel ez nem ilyen. Polli tudja hol lakik és megtalálja, ha lelép. Innen már nincs menekvés. A tatai törpe nem fogja elengedni a talárosi tökmagot. Úgy döntöttek, hogy a barátságuknak ideje egy újabb szintre lépnie, és Polli megismerheti Lili kastélybéli lakhelyét is, főleg hogy Emily megbeszélte a Likőrös bácsival, hogy megpróbálhatja a Levitában. Polka kisujj esküvel ígérte meg, hogy nem fog feltűnősködni – bár, ha megtalálják a zongorát és egész nap játszani fog rajta, akkor ez lehet fel fog tűnni pár embernek, kivéve, ha van hangszigetelő függönyük, mint abban a csillámvámpíros filmben.
Mindenesetre Polli az alkalomhoz illően levetette az eridonos talárját, nehogy feltűnjön az embereknek, hogy ő igazából cseresznye és nem kékáfonya. Gondolt rá, hogy bűbájjal átfesti a ruháján a színt, de rájött, hogy fogalma nincs hogyan kell, így inkább felvette a kék süsüs pulcsiját, hogy ha valaki meglátja, akkor otthonos színre tudjon asszociálni és még csak ne is feltételezze, hogy ő piros és egyből elfogadja minden magyarázkodás nélkül. Nadrágból a farmerje volt a legkékebb, tornacipőből pedig felvette azt, amin legkevésbé nyikorog a gumi, hogy ne idegesítse a kékeket a nagy tanulásban a járkálásával. Lilivel a Nagyteremnél találkoztak, mert egészen biztosan eltévesztette volna magától az utat erre.
- És akkor nektek most komolyan mindig gondolkodni kell, ha be akartok menni aludni? – Kérdi lemondóan. Persze izgatott, hogy megismerheti a Levitát, meg hallott róla, hogy ott sok az okos ember, de ez a sok fejtörés egészen abszurd neki. – Ha nem találod ki, akkor a folyosón alszol meg minden? – Ez afféle büntetésnek tűnik a számára, ezért erősen gondolkodik, hogy tényleg váltson-e házat, ha úgy adódik. Végül is így is lehet rávenni az embereket a tanulásra, hogy ágy meg fürdés nélkül kényszerülnek este lefeküdni. Kemények ezek a levitások. Reméli a prefektusoknak is szóltak, hogy majd kukkantani hozzájuk és nem akarják majd elkapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érdeklődve figyeli Olcsi szavait. Ők nem ilyen híres aranyvérű család, de ettől függetlenül a szülei igyekeznek távol tartani valamennyire a mugliktól. Persze muglik között van a házuk, van otthon számítógép meg tévé (igaz ezeket nem szokták olyan sokat használni, leginkább csak filmeket és meséket néznek rajta), meg hát persze Polli tisztában van a forinttal, jár mugli boltokba, egyszerűen csak limitálják a hozzáférését a dolgokhoz. – Van saját mobilod? – Kérdi csillogó szemekkel. Nagyon sok ember kezében látta már, a szülei rá is szóltak, hogy ne bámulja már annyira feltűnően őket, hogy mit csinálnak rajta, mert illetlenség. De hát, ha egyszer érdekli. Azt mondják, hogy neki nincs rá szüksége, így is több képernyőt néz, mint kéne egy boszorkának az ő korában. – Milyen színű a tokja? Megmutatod? Megfoghatom? – Árasztja el kérdések, sőt mi több kérések újabb hadával a rellonost. A világvége kezd elmúlni. Volt már a kezében mobil, annyira lenyűgözték a színes tokok, amiket rájuk lehet tenni, volt köztük olyan puha zselés is, mint a labdái.
- Ó-ó! Ott dolgoznak a szüleim is, mind a ketten a gazdasági osztályon vannak. Lehet ismerik a bátyád…. látásból? – Az elején nagyon bepörgött, hogy még akár távoli ismeretség is lehet köztük, de aztán rá kellett jönnie, hogy a gazdasági dolgozók lényegében semmit nem találkoznak a diákokkal, esetleg az iktatószámukat és a nevüket látják.
Meredten bámulva hallgatja, amit a lány mesél neki. Néhol behunyja a szemét, lassan megrázza a fejét, hogy kifejezze, ő ezzel bizony nem ért egyet. – Én nem tudnék így élni… de akkor most… Te is… így fogsz férjhez menni? – Kérdi a száját húzva ismét a rellonos arcába bámulva. Ez nem lenne fair vele szemben, hát nem ezt érdemli. Senki nem ezt érdemli. Pollit még nem érdeklik a fiúk, de ha egyszer majd fogják, akkor ő az igazi nagy szerelmet akarja, ahogy a mesékben. Jó, nem kell első látásra, jó a harmadik randin is. De igazit, nem kötelességtudatosat. Disney hercegnő szerelem, nem történelemkönyvi hercegnő szerelem, ő így képzeli.
- Komolyan eljönnél? Karácsonykor szoktam Budanekeresden a Nagyszínházban a gyűjtésen játszani! – Nem gyakran szokta felajánlani az ismerőseinek, hogy jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit tud, de Olcsinak szívesen megmutatná. Az emberek általában szeretni szokták a fellépéseit, csak ő utálja őket. Mármint az embereket, nem a fellépéseit, azokra gyakorol annyit, hogy jól sikerüljenek. De az emberek… hogy azok milyen_hangosan_tapsolnak. – Csak tudod, a La Campanella… a Vágta… - Sóhajta teljes lemondással. – A technikáját értem, látom. – Magyarázza levegőben a képzeletbeli billentyűkön mutogatva. – De annyira gyorsan vált oktávokat, hogy… áh… - Sóhajtja ismét állait a tenyerébe temetve, karjával dramatikusan lekönyökölve a térdeire. – A Navine jó. De a Rellon? Normális? Nem bántják egymást? – Kíváncsiskodik a fejét oldalra döntve a csuklójával. Meg legfőképp, más házból valókat nem bántanak le? Polka mást hallott. – VELÜK? A nagyokkal? A nagy-nagy szőkékkel? – Ájuldozik hirtelen kiugorva a pózából, kezeivel mutogatva a nagy szintjeit, bár az még így sem közelíti meg Mihailt meg Theont. Talán, ha felállna az ülésre és rendesen kinyújtaná a karját. De így? – De tényleg őt akarják a fiúk a suliban? – Kérdi bizonytalanul, bár azért a beképzelt seggen elmosolyodik. Tetszik neki ez a nyelvezet, annak ellenére, hogy nem szokta használni. Van néhány ilyen lány a suliban, akiről süt, hogy a legtökéletesebbnek hiszik magukat és beleköthetnek a kisebbekbe, vagy akár a nagyobbakba is, ha úgy tartja kedvük. – Kicsúfoljuk? Ááá…. A rellonosokkal? – Biztos benne, hogy ha néhány kemény rellonost tudnak a saját oldalukra állítani, akkor ez a buta liba bizony be fogja fogni a száját. Remélhetőleg akkor még járatni fogja, amikor a trágyagránát érkezik felé.  – Benne vagyok. – Feleli komolyan bólintva. Egy látványos bosszút már csak nem hagyhat ki. – Azt hiszem… ezt látni akarom. – Feleli szemeit összeszorítva. Még éppen visszaérnek az első órára, ha az állomáson elcsípik a visszamenő vonatot. Csak nem fog feltűnni senkinek a hiányuk, elvégre nem mentek messzire… Budapestig? Az országhatárt nem hagyták el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Még nem tudja, hogy tényleg olyan rossz-e az Eridon, mint ahogy először érezte azt. Mindenesetre nagyon jól esett neki Emilytől, hogy megkérte neki Keserű bácsit, hogy megnézhesse milyen a Levita. Nem is gondolta volna, hogy magától ilyen ajánlatot tesz neki a házvezetője, ezt az egész beosztás dolgot öröknek és véglegesnek képzelte.
- Még jó, hogy a házvezetőd nemolyan Keserű, mint a neve. – Csipogja izgatottan. – Szeretem az óráit. Te is tanulod? – Kérdezi, de közben még mindig Matyi bácsi nevén jár az esze. Sosem próbálta még kielemezni a tanárok neveit, annyira eddig sosem ért rá. Este szokott alvás előtt ilyeneken gondolkozni, de amióta a suliba jár, estére olyan fáradt lesz, hogy általában elnyomja az álom – nagyon kellett küzdenie azon a bizonyos szökős éjjelen, hogy pattanóképessé váljon hajnalban. Cserébe már délután az órák után úgy aludt, mint akit fejbe vágtak. – TeLilii! – Torpan meg kimeredt tekintettel. – Flórián. Táncoló virágok. A flóra az olyan virág. Tudod?  Nem Matyi bácsi volt a múltkor? Ilyen neves izés… tudod, hogy… mint Zorro? Érted?! – Magyarázza megragadva Lili alkarját, mélyen belebámulva a homlokába. Az is lehet, hogy megfejtette a több hetes rejtélyt. Reméli, hogy érthetően fejtette ki az elméletét, de kíváncsi rá, hogy Lili mit gondol a kérdésről, ő mégis csak jobban ismeri a bácsit, hiszen a nagyfőnöke. – És nem szigorú házvezetőnek sem? – Tudakolja tovább, amikor már ismét haladnak. Emily nagyon lazán kezelte az egész szökés témát, Polli meg volt győződve róla, hogy ki lesz vágva a suliból, erre lényegében még engedélyt is kapott rá, hogy Olcsival elkapják azt a csajt, aki miatt el akart menekülni a suliból. Kedves ez a Flóri bácsi, de azt nem nézi ki belőle, hogy ennyire laza.
- Ááááá…. cseles. Cseles. – Nevet Lilivel. Ez mindjárt egy Lilisebb megoldásnak tűnik, hogy megspórolja a gondolkodást. Valószínűleg Polli is ezt tenné, ha a Levita lenne a háza. Igaz, jelenleg el sem tudja képzelni, hogy mégis milyen kérdésekre kell számítania. Direkt olyan, amit tudhat? Olyan, amit nem? A tananyagot kérdezik? Általános műveltség? – Majd gyorsan beugrunk, ha éppen kijön valaki! – Darálja, hogy érzékeltesse a beszédtempójával mennyire gyors lesz a lába. – Csak úgy be lehet kéredzkedni? Ilyen könnyű? Hozzánk bármikor jöhetsz! – Fogalma nincs egyébként, hogy lehet-e, de biztosan be tudja valahogy csempészni. Majd húznak rá egy piros pulcsit, csak beveszik a prefik.
Pollerka esze már éppen azon járt, hogy vajon elhozta-e a piros pulcsiját vagy otthon van-e, amikor Lili megtorpan. – Megérkeztünk? – Kérdi a szfinx festményre meredve, bár van egy olyan érzése, hogy most nem ő fog kérdezni.
A szfinx alakja lassan megmozdul, s Pollihoz fordulva szólásra nyitja a száját.
„Reggel négy lábon mászik, délben két lábon jár, este meg hármon botorkál… „
A kis eridonos bizonytalanul pislog a szfinxre, aki még el is fordul tőle. – De mit csinál éjjel? Alszik? Ööö… hát… ez jobban elhagyja a lábait, mint kezdő zongorista a ritmust…  ööö… Lili, volt már ez a kérdés? Nincs valami… - Hangját itt suttogósra fogja – Tudod… volt már és tudjuk a választ papírod? – Tudakolja reménykedve. Ez ciki, de nem tudja így hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Marciban mindig is azt szerette, hogy úgy fogadja el, ahogy van. Fiatalabb korában többször jártak kint játszótéren meg játszóházakban, ahol nem úgy jött ki a kortársaival, ahogy kellett volna. Mugli gyerek közé nem annyira merték vinni, mert féltek, hogy a varázslólét miatt még a szokásosnál is kilóg. Az ő családja nem zárkózik el teljesen a mugliktól, de mérsékelten közösködnek velük, Tatán is csak az aurorképző miatt élnek, nem azért, mert annyira szeretik a muglikat, akik ott vannak. Abban a szomszédságban, ahol ők élnek, több varázslócsalád is él, úgyhogy viszonylag össze tudnak zárni, ha arról van szó, mégsem tűnnek teljesen elszigeteltnek. – Komolyan úgy gondolod? – Kérdi sugárzó arccal. Ezt nem is tartja rossz ötletnek, bár cukrász még sosem akart lenni, mert ott elég sok az olyan alapanyag, amitől frászt kap, mint a nyers tojás meg a zselatinlapok. Amíg Marci is eldönti, hogy mit szeretne kicsit elgondolkodik, hogy melyik zeneszerzőt milyen sütiként képzelné el. – Liszt jó alany lehetne. – Kuncog az alsó ajkába harapva. – Szerintem Vivaldi gyümölcsös süti lehetne. Mit gondolsz, Marci? – Csacsogja még mindig a fiú körül lépkedve. Annyira nem törődik vele, hogy esetleg zavarja a választásban ezzel a roppant fontos eszmecserével. – Köszönöm szépen! Legközelebb én fizetek ám.- Magyarázza mutatóujját felemelve, nagyon komoly pillantást vetve Marci orrnyerge irányába. Így fair. Látott itt egy tök jó teaházat, bár abban nem biztos, hogy pontosan úgy készítik-e a teát, ahogy ő szereti, de ha nagyon-nagyon szépen megkéri, akkor talán még az is lehet, hogy igen. Vagy nem. De meg kell kérdezni.
A helyüket elfoglalva tovább folyik az eszmecsere, amint Pollika végre képes figyelni a megbűvölt dísztől. – Szerintem én is. De Várffy tanár úr magányos lehet. – Kicsit közelebb hajol Marcihoz, mert ő ilyen diszkrét ember, nem teregeti csak úgy ki más dolgait. – Szerelmi tanácsot kért a vizsgán. – Súgja oda bólogatva néhányat, ezzel nyomatékot adva a szavának, hogy ez bizony így történt. – A sárkányos volt a legnehezebb… - Hümmögi ismét a villájával játszva. – Egy egész sárkányfajt kellett kitalálni, úgy mindennel együtt. És Neked mi volt a legnehezebb? – Érdeklődik tovább piszkálva a csokit, hátha újraindul a műsor, de sajnos csalódnia kell. Rávigyorog Marcira. Igen, itt az ideje az evésnek, ha nem működik. Először csak kis darabot kanyarít le a villájával, ügyelve, hogy jó sok menjen a marcipánból a tetejéről. Maga a piskóta és a krém nem túl édes, a zöld finomság a tetején, az teszi azzá. – Finom. – Nyugtázza immáron bátrabban, nagyobbat vágva és bekapva a szájába. – Inkább Ravel a gyümölcsös. – Valaki színesztéta, valaki meg zeneszerzősütiesztéta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Lili felvetése komolyan gondolkodóba ejti Pollit. No, nem azért, tudja, hogy mi az a Flóra meg Ráma, de még Liga margarint is látott már, hanem sokkal komolyabb, tudományos jelentőséggel bíró kérdésen kattog a kis feje. – De miért más a margarin meg a vaj? – A kedvenc ételét ő vajas pirítósnak hívja, de az anyukája mindig csak rámásnak mondja, csak vajas ízű, de nem igazi vaj van benne. Igazán még sosem gondolkodott el ezen, csak megette, mert finom volt. – De amúgy igen, az is. – Azt azért nem gondolja, hogy margarinról van elnevezve Flóri bácsi, hacsak nem a margarin van róla és a likőrgyára mellett margarinokat is gyárt. Legalábbis azt mondják róla a nagyok, hogy likőrt gyárt. – Szerinted lehet? – Kérdez vissza ismét, mert mégis csak Lili volt a nagyobb kettőjük közül, meg mégis ő ismerte jobban. Emily igazságosztásait meg neki illene felismernie 100 közül. De legalábbis 2-3-ból már igen. – Rém cuki? – Kérdi száját félrehúzva, szemöldökét felvonva. Polli még sosem gondolt Matyi bácsira úgy, mintha férfi lenne. – Hjaa… végül is. Cuki bácsi. – Csak öreg, de azt már nem teszi hozzá, nem akar ő gonosz lenni. Náluk is sokszor beszélnek a lányok a tanárokról így a lányok. Nagyon fura. - Nincs elég fiú a suliban? – Polka egyszerűen nem érti, hogy miért kell a tanárok után vágyakozni, az ő szemében még így is túl sok a srác, büdösek, hangosak, zavaróak. Jó, néhány mosakszik rendesen meg egész vicces, meg persze ott van Marci is, de a többség. Főleg a nagyobbak, őket nagyon nem szereti. Lehet a lányok is ezért nézik inkább a tanár bácsikat? Matyi bácsi sosem volt még büdös órán.
- Kár, hogy most épp nem jön senki, sokkal egyszerűbb futni, mint gondolkodni. Remélem egyszerű kérdést fog feltenni. – Sóhajtja lassítva lépteit, mert látja, hogy hiába is sprintelné át magát a legkisebb résen, nincs hol. Kár, hogy nem tudnak bekopogni, mire valamelyik levitás kinézne, hogy ki az és így bejuthatnának. – Ugye ahhoz nincs feladvány, hogy kiengedjen? – Hasít bele a felismerés. Mi van, ha túszul fogja őket ejteni, se ki- se be, ha nem gondolkodnak. Ez egy nagyon jó taktika arra, hogy a legokosabb ház legyenek az egész iskolában. Nem kérdés, hogy az eridonos lét hangosabb, de kevesebb fejtöréssel jár. Próbálja követni Lili matekozását, de elvesz a számok között, úgyhogy úgy dönt, hogy ő maga is beindítja az agytekervényeit. Négy megvolt, kettő is, három is… - Egy láb még nem volt. Szerintem egy… de… mi a kérdés? – Harap az ajkába oldalra sandítva a szfinx portréjára, aki nem úgy tűnik, hogy megismételni készül a feladványt. Hajaj, nehezebb ez a levitásság, mint gondolta. Végül is, ha eleget gyúr lábra, akkor nem olyan kibírhatatlan, nem? – Én reggel szinte négy lábra esem ki az ágyból. – Vág közbe bólogatva Lili elméletére. Ketten kitalálják ők, elvégre két okos lányról van itt szó, nem véletlenül vették fel őket. A levitás szőkeség újabb elméletén rendesen elkerekedik a szemecskéje, melegítőjét felhúzza olyan magasra, hogy csak a szeme legyen ki. Közben viháncol, de azért fújolj is. – Ugye neeem? – Fordul a portréhoz ismét, aki továbbra is levegőnek nézi. – Szerintem amúgy engem nem kedvel. – Pislog ismét Lili irányába, immár lehúzott felsővel. – Nekem is kilenne ezzel esére amúgy, ha ilyen feladványokat kéne megoldanom… - Tér vissza az előző pontjára a beszélgetésüknek. Pollika ártatlan, de azért elég időt töltött egy csapat kamaszodó eridonossal mostanában ahhoz, hogy tisztában legyen dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A Lilivel való közös lógás leginkább a Pannával való közös élményekre emlékezteti őt. Persze a húga alacsonyabb meg hosszabb a haja, meg egészen máshogyan néz ki meg minden, de a levitás barátnője mellett sokkal jobban meri önmagát adni, olyan kérdéseket is feltenni, amiket más előtt egyébként nem merne. Ennek persze az az ára, hogy nem mindig kap rájuk választ – hiszen Lilivel sok mindenben nagyon hasonló az ismeretük is, nem csak az érzelemviláguk. Ajkával csücsörítve, fejét ingatva bólogat Lili válaszára. Ez teljesen igaz, nem tud vitatkozni vele. Polli általában azt eszi, amit elé tesznek, nem tudatosan választja ki, hogy mit akar.
Abban viszont biztos, hogy ő sosem fog ácsingózni egyik tanár bácsi meg néni után sem, elvégre mindegyikük olyan öreg hozzájuk képest. Meg hát amúgy is, hogy jön az ki? Amikor a klubhelyiségben feljön és a többiek erről beszélnek, sőt már a tanár bácsik popsijára terelődik a szó, akkor ő inkább felviharzik a klubhelyiségbe vízbe fojtani magát a fürdőszobában, mert ettől még az is jobb. De legalábbis a füle kitisztul ettől, ha elég sokáig bebújik egy kád vízbe.
Reméli, hogy a szfinx nem fojtja magát vízbe a hallottaktól, mert akkor eléggé problémássá válik a levitások ki-be mászkálása a portrén keresztül. Biztonságból odapillant ismét a képre, amin szerencsére nincs fürdőkád, így nyugodtabban fordul vissza Lilihez ötletelni.
- Ez egy nagyon fura lény. – Csóválja a fejét a kérdésre. – Frankenstein szörnye? – Kérdi bizonytalanul, ám a szfinx csak megrázza magát a portrén, jelezvén, hogy hülyeséget beszél. Pedig hát ő szokott itt levágni meg felvarrni dolgokat, meg megvárja az esti vihart. Simán lehet, hogy ha sok likőrt ivott, akkor már elfelejtett egy lábat visszavarrni szegényre este. De ha nem, hát nem.
- De ők mindig bottal járnak, nem? Vagy csak este kell az ülőhely a buszon? – Kérdi Lili fülcimpájának szegezve a kérdést. Hallotta már panaszkodni a szomszédot a kerítés fölött, hogy sprintelni látott egy öreget bottal, aztán amikor felért a járatra hirtelen járni sem tudott, egyből szükség volt a görbebotra. Szerencsére Polli kimarad ezekből, nem bírná elviselni a tömegközlekedést – már a neve is félelemmel tölti el.
- Reagált? – Ujjong a kezeivel szárnyalva. Csak nem sikerült valami okos, levitás gondolatot mondania? Juhéj! – Én? De hát szerintem nem csak nekem van ki estére ezzel a sok kérdéssel, most gondold el, ha nyolcszor szeretnél egy nap bejönni. Minden embernek kilenne. – Magyarázza ismét Lili felé fordulva, ám a portré nesszel jelezte, hogy hallott valami egészen értelmes gondolatot. Már látszik rajta, hogy türelmetlen, így a kis eridonos visszafordul. – Minden ember? Ember? – Mire a szfinx végre megnyitja előttük a klubhelyiséget. – LILIIIIIIIIII!!!! – Visítja tapsolva. – Bent vagyunk! – Ujjong tovább a kezeivel repkedve, majd megragadja barátnőjét, hogy együtt lépjenek be. Ez izgi lesz.
Ahogy bezáródik mögöttük a portré, egy nagy sóhajt hallani a szfinx szájából. Azt beszélik, egy hétig ezt mesélte a többi festménynek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Marci szemöldökére bámulva hosszasan rámosolyog. Jól esik neki, hogy komolyan így gondolja. Amióta a suliba jár, igaz, hogy sok rosszat is kapott már, főleg az elején, de rengeteg ember megerősítette abban, hogy bármire képes, amit csak akar, csak dolgoznia kell érte. Még fogalma sincs róla, hogy mit szeretne, hiszen a zene, amihez legjobban ért, az vagy előadóművészet vagy pedig zenetanár, de egyik sem vonzza. – Szerinted mi illene hozzám? Milyen munka? A varázsvilágból. – Kérdi őszinte érdeklődéssel, a korábbi játékosságnak nyoma sincs a hangjában. Van egy pályaválasztási tanácsadó bácsi az iskolában, talán majd hozzá is elmegy. – Én nem szeretem úgy a számokat, mint apáék. -Forgatja szemeit sóhajtva. Hát igen, ők gazdasági szakemberek, ami tök jó, csendes, magányos munka, amit el is tudna látni, csak épp el sem tudja képzelni magának. Talán később? Ilyenkor kicsit úgy érzi, hogy semmi igazán hasznoshoz nem ért. Mert a zene szép, jó, élvezetes, de ha valaki olyan kis mimóza, mint ő, akkor nehéz megélni belőle. Meg kell erősödnie.
Mivel nem néz Marci szemébe, ezért nem veszi észre, hogy a navinés nem vette komolyan az ígéretét. Ő bizony meg fogja hívni teázni. Csak az lesz nehéz, hogy elmagyarázza, hogy hogyan készüljön és minden citromrostot ki kell belőle piszkálni, mert az fontos. Senki nem szereti a darabos citromot a szájában.
- A gyakorlati vizsgáknál úgy féltem. Pedig kedvesek voltak, csak tudod... – Tudja, egészen biztosan tudja. A fellépések előtt is zavarja a leányzót, hogy nézik, meg a taps, pedig itt nem is volt tömeg. De mégis, ha nagyon jól akar teljesíteni, akkor fél és feszeng, hajlamos butaságokat csinálni – legalábbis a pálcával, a zongorával nem.
Újabb villával kerül a finomságból a leányzó szájába, most is jó komótosan majszolgatja el a falatját. – De hogy… tudod. Ravel… Bolero… és neki van… hogy… a mugliknak ilyen italpor. Gyümölcsös. Ők is erre gondoltak? – Magyarázza kissé összefüggéstelenül. Nem jutott először eszébe, hogy honnan jött neki a gyümölcsös Ravel, de lehetséges, hogy csak az italpor ugrott be, nem is saját találmány. – Beleteszed egy üveg vízbe és… - Mutogatja a kezével rázó mozdulatot imitálva. Össze kell rázni. Nem tudja, hogy Marci ivott-e már olyat, ő egyszer kóstolta és nem szereti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ma egészen korán kelt magához képest, pedig nem is volt sok rendezgetni valója, csak a táskáját kellett elkészítenie az aznapi órájához. Nem az a típusú lány, aki egyébként olyan sok időt tölt a reggeli készülődéssel, ha nincs egyenruhája, hiszen olyankor is mindig kényelmes öltözéket húz, a ruhatára nem áll olyan darabokból, ami miatt vakarnia kellene a fejét reggelente a szekrény előtt, hogy mit vegyen fel. De az egyenruha a reggeli káosz idejét még inkább lerövidíti. Az órarendjét gyorsan átfutva még bedobál a táskájába egy-két dolgot, amit az este nem készített el, meg kiveszi a hűtőből az előre gondosan elkészített, ízesített és leszűrt teát, amit a nap folyamán megiszogat. Mindig több van nála, hogy a reggeli is kellemesen teljen.
Útközben játékosan rázogatja a termoszát, mert attól aktiválódik a melegedés funkciója. Nem akarja túlzottan felforrósítani, mert akkor még az első órán sem tudná meginni, nem még a reggeli részeként. Útja egyenesen a Levita asztalához vezet, mint olyan sokszor. Lilivel sokszor reggeliznek együtt, hiszen nincs közös órájuk, reggelente tudnak legjobban beszélgetni. Azonban szőke barátnője még nincs az asztalnál, így a szokott helyükre huppan le köszönve a kékeknek. A levitások valószínűleg már megszokhatták a látványát meg hogy rájár a pirítósukra és a vajukra (Vagy margarin? Ez melyik?), nem szólja meg senki, tudják, hogy miért és kiért van itt. Egy kisebb, vékonyabb szelet kenyérre pályázik rá, komótosan megkeni magának, amíg meleg és jól siklik rajta, akármi is az. Sajnos pirosarany nem nagyon van a suliban, így csak üresen eszi, önt hozzá az egyik pohárba a szűrt teácskájából, hogy mégsem magába egye.
Ahogy majszolgatja néhány újság landol a közelében ülők tányérjában, meg ahol éri őket. Kicsit összerezzen, de már eléggé megszokta. Hunor ugyanakkor egy laza mozdulattal elkapja, amit egy halvány mosollyal jutalmaz a pirítóssal szájában. Nem nagyon ismeri a fiút, pedig egy csomó közös órájuk van. A pirítós után egy zöld almát vesz el a tálcáról és azt kezdi el majszolgatni, sokszor az ajtó irányába pillant. Talán elaludt. Néha integet az érkező ismerősöknek, eridonosoknak. Az egyikük hívja a saját asztalukhoz, de ő megrázza a fejét és inkább visszafordul a tányérok irányába, ám azt látja, hogy Hunor nagyon furán méregeti. Fél szemöldökét felvonva néz rá. – Baj van? Megint vajas az arcom? – Kérdi a kézfejébe dörzsölve a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Akkor jó . – Motyogja a szájában maradt almán nyammogva, biztonságból még egyszer áttörölve az arcát. Ez még kellemetlenebb lenne, ha még pirosarany is lenne a pofiján és amolyan Joker mosolyt mázolna a fejére.  Fejét oldalra biccentve nézi végig, ahogy a levitás évfolyamtársa bénázik az evéssel. Ő ezért nem szokott villás meg kanalas reggelit enni reggelente, mert biztosan mellé menne neki is. Újabbat harap az almából, ahogy tekintete tovább időzik Hunoron, most már nem az érkezők az érdekesek neki. – Itt még maradt egy kicsi. –  Hint bele mosolyogva egy nagyobb morzsát, ami az egyik tál mögött megbújt és nem láthatta a fiú. Látja, hogy valamit nagyon szeretne neki mondani, tudja, hogy sokszor még nála is nehezebben közöl dolgokat. Polli kimondja, amit szeretne, inkább csak az, hogy nem mindenki érti, ahogyan előadja azt. Érdeklődve figyeli, ahogy megszólítja. – Ühümm. – Hogy is felejthetné el, bár Rudolfot jobban szereti, mint Felagundot, mert nem beszél velük olyan csúnyán, azért csak utálja az egész bájitaltant. A sok szag, csörrenés, undorító állag mind-mind zavarják. Ráadásul a végeredmény is többnyire undorító. Még ha nem is az, akkor is az, mert tudja, hogy mik kerültek bele. – Pfúj, dehogy! – Rázkódik össze fintorogva. Még a gondolatától is libabőrös lesz, hogy ő ilyeneket igyon. Az íze nem kellett volna, hogy rossz legyen, de ez egy nagyon veszélyes bájital, néhány lány az évfolyamon már sutyorgott róla, hogy használni fogják. Polli otthagyta a sajátját Rudolfnak, hogy semmisítse meg.
Az elé nyomott cikket az almájával a kezében megfagyva futja át. Szemei tágra nyílnak, még a fejével is követi a sorokat, hogy minél gyorsabban érkezzen a következőre. A végére érvén bamba fejet vágva pillant fel Hunor arcába nézve, kezeiben az félig megevett almát finoman gyurmázza. – De miért írnak ilyeet? – Kérdi magas hangon, száját elhúzva. – Én nem vagyok szerelmes. Azt tudnám. – Nyomatékosítja egy nagy sóhaj keretében. Hát még beszélni is alig beszéltek, maximum kedvelheti a levitást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Eléggé nehezére esik felfogni, hogy miért is írna bárki ilyet róla. Vagyis róluk. Mindenki tudhatná, hogy sem Hunor sem pedig ő nem olyan ügyes bájitaltanból, hogy olyan főzetet legyenek képesek főzni, amit bárki szívesen meginna. Különösen Polli, aki inkább fullad meg éjjelente a saját taknyában, mintsem egy kortyot is igyon a megfázás elleni bájitalból is, mert egyszerűen undorító. Egészen biztosan egy kicsit sem ismerte a lányt.  – De ez gonosz dolog. – Húzza el a száját, szemét ismét lesüti az újságra, hogy lássa tényleg jól olvasta-e. Második átfutásra is ugyanaz van odaírva, mint először, sajnos nem tévedett. Kezében a zöldalma egyre inkább kezd áldozatául esni a frusztráltságának, ujjaival apránként morzsolja szét a gyümölcsöt. Nem látszik különösebben idegesnek, nem dühöng, észre sem nagyon veszi, hogy mit csinál, mert egyszerre próbálja harmadjára is elolvasni a cikket, hogy megtalálja benne ’az amúgy vicceltünk’ részt és Hunorral is kommunikál – bár a levitás fiú nem túlzottan beszédes. Biztos őt is zavarja a helyzet. Nem gondolja, hogy ő az a lány, akivel bárki össze akarna hozva lenni, még csak pletyka szinten is. De egyébként sem jó, ha hírbe hozzák az embert, szóval Polli megérti. – Nem tudom. Én nem vagyok az a szerelmes típus. – Csóválja a fejét lehangoltan. Tudna mesélni egyet s mást, hogy miket hall a többi lánytól, hogy ők mennyire kergetik a fiúkat meg miket mondanak róluk. Talán pont ezért nézték őt ki?
- Ööööhm. – Nyögi Hunor után az összetrancsírozott almájára pillantva. Hát ezzel már biztosan nem lesz jó étvágya. Az asztalról lehalászik egy szalvétát, hogy eltemesse áldozatát. Igyekszik diszkrét lenni, nem hiányzik, hogy valamelyik levitás azt mondja neki, hogy ne jöjjön ide, ha nem tud viselkedni az asztaluknál. Mire épp sikerül megtisztítania a kezét, pont befut Lili is, akinek szinte kiüti az arcát a nála maradt újsággal, annyira szerette volna tudni a véleményét. A lapot az első közös órájukon visszaadta Hunornak, nem szerette volna megőrizni ezt az emléket és csak remélni tudta, hogy a suli is hamar elfelejti az olvasottakat, mert ez kínos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Amikor otthon volt az iskolai szünetben együttes erővel próbálták meggyőzni a szüleiket, hogy bizony Pannának sokkal jobb lenne ebben az előkészítőben, mint a tataiban. Azonban ők valamiért hajthatatlanok voltak, mindig csak ugyanazt mondták, amit az elmúlt években olyan sokszor: nem lehet, mert Pannának még itthon van a helye. Akárhogy forgatta a szemeit, érveltek, ellenkeztek mind a ketten, egy egész tanévközi szünet sem volt elég arra, hogy együttes erővel meggyőzzék a két nagy Pé-t, hogy a legkisebb P-nek szüksége van a hegyi levegőre, no meg a bogolyfalvi tavakban élő kacsák megismerésére. Elvégre ki ne akarna suli után kacsákhoz járni, nem igaz?
Nos, az ősök nem így gondolták, így Pollikának fülét-farkát behúzva, egyedül kellett visszakullognia az iskolába. Számolta is, hogy már csak néhány év és nem mondhatnak többé nemet, elvégre miután betöltötte a 14-et neki is mennie kellett. Csak aztán belegondolt, hogy az igazából még milyen sok idő. Az iskolába érkezvén a Panna projektet okozta bánatára még csak rárakódott az, hogy új házvetetőket kaptak, akikkel nagyon nehezen tudott mit kezdeni. Messziről egészen szimpatikusak neki, de direkt kerüli az alkalmat, hogy a közelükben legyen. Meg ki fogja beismerni, hogy kezdi kedvelni őket? Na ugye.
Viszont! VISZONT! Ettől nagyobb öröm nem érhette volna Pollit, mint a múlt heti bagoly a szüleitől, miszerint mégis megengedik, hogy a húga ide járhasson. Először azt hitte, hogy csak viccelnek. Meg másodszor is amúgy. Teljesen hülyének nézték a reggelinél, amikor harmadik olvasásra felfogta, hogy teljesen komoly a dolog és sikítva Sári nyakába ugrott, hogy aztán átvágtasson a Levita asztalához, hogy Liliébe is beleugorhasson, majd végül tett egy tiszteletkört a Navinénél is, hogy Marcinak is külön elmesélje. A rellonosokhoz nem mert odamenni, hogy Olcsinak is elújságolja, de a hangerejéből valószínűleg már ő is hallotta - meg valaki azt kiabálta onnan, hogy ‚kussolj már, nem lehet tőled enni‘, de ez őt azon a reggelen egyáltalán nem érdekelte. Különben is csak a visszhang erős.  Azóta le sem lehet lőni, számolja vissza a napokat, hogy találkozhasson Pannával.
Az ő Pannájával.
Lopott neki a legfinomabb mézes kekszből, amit a reggelihez adnak és még ő is megeszi, mert végre meg tudja kóstolni. Nem tudja, hogy az előkészítőben is ugyanazok a manók főznek-e, még sosem járt ott. Kabátzsebébe csúsztatva a kincset toporog az izgalomtól, ahogy befut a vonat. Nem ért ki túl sokkal hamarabb, valamiért nem szívesen engedik az állomás közelébe - pedig most nincs oka szökni.
Ahogy a morajló tömeg lezúg a vonatról rájön, hogy itt veszély van, így a peron mellől inkább az állomásépület irányába húzódik, mert nem szeretne a közelükben lenni. Túl sokan vannak, túl hangosak, túl gyorsak, túl közel jönnek. A folyosón már megszokhatta volna,de akkor sem szereti.
Ebben a szeles időben jobb távolabb lenni tőlük. Izgatottan kémleli az embersereget, hogy merre van az ő kis szőke másik fele. A többi csak díszlet, nem miattuk van itt, azonban nem látja. Ugye nem késte le a vonatot? Mi van, ha mégis átverték?
Épp kezdene elszontyolodni, amikor meghallja a nevét. Vigyázzba húzza magát, kezeivel izgatottan kalimpál. Ez Panna hangja. - Panna? - Kiált a hang után, hátha megtalálja, mint a denevérek. A már csökkenő tömegbe tesz néhány lépést, amikor megpillantja húgát éppen feltápászkodni a földről. Épp csak feldolgozni van ideje a látottakat meg nagyot szisszenni, amikor egy hatalmas ölelést kap, és ő maga sem tud mást tenni, mint szorosan a karjaiba fonni Pannát. Érezni a samponja illatát, az otthoni öblítőjüket. - Úgy hiányoztál. - Nyüsszögi még mindig magához vonva, majd ő maga is elengedi, de az arcáról nem olvad le a mosoly, a szíve még mindig hevesen ver. - Hogy vetted rá Anyáékat? Hány hétig nyígtunk érte... követeltük... érveltünk... - Sorolja a fejét illegetve minden listapontra. Nagyon fárasztó volt. - A cuccaid? - A felelősségteljes nővér már tudja, hogy arra vigyázni kell. Gyakorlott önálló nagylány. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazad lehet. Még én sem tudom... - Helyesel bizonytalanul. Annyira irigykedve hallgatja azokat, akik már biztosan tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább van egy elképzelésük róla, hogy miben jók, mit szeretnek. Vagy ha megvan a tehetségük hozzá, akkor egészen biztosak lehetnek benne, hogy jövő áll benne és a képességeik ebben segíteni fogják. - Van aki már fiatalon tudja, hogy miben jó. Lehet többször le kéne írnom a zenét, amit érzek. De úgy utálok kottázni. - Fintorog játékosan grimaszolva. Remélhetőleg senki nem hiszi azt a cukrászdában, hogy a finom süteményre vágja ezt a fejet. Hát igen, az egy dolog, hogy hallja és érzi a zenét meg a fejében van, ott jól elszórakoztatja magát a kis szerzeményeivel, de hogy ő azt papírra vesse? Kitöltse a hangjegyeket? Neem. Lusta kisasszony.  
Bizonytalanul szétnéz a cukrászdában. Vannak, akik itt tanulnak még az utolsó vizsgákra, többen a kávézóba járnak. Néhány dolgozó is akad erre, mert egy kellemesebb helyen jobban megy a munka.  Polli biztosan egy nyugisabb helyet választana, nem pedig kijárogatna. - Te tudod már mit akarsz? - Kérdezi tekintetét ismét visszafuttatva barátja arcába. Elvégre olyan hasonlóak, lehetséges, hogy a karrierjük útja is ugyanoda fog majd vezetni. Vagy legalábbis egy ösvényen indul el.
- Szerintem jövőre többet fogok gyakorolni. Rossz, hogy év közben jöttem. - Az mondták, hogy jól teljesít, de biztosan szenvedett hátrányt abból, hogy otthon tanult meg mellette pszichológushoz járt. Aztán az is lehet, hogy ez a képességeinek a maximuma, ki tudja.
Elgondolkodva hümmög egyet. Lehetséges, hogy nem erről nevezték el. Nagyon büszke volt egy pillanatra a hirtelen jött felfedezésére, olyan jól megtalálta azokat a porokat a Sparban. - Igen, a citromos teás hasonlít a teához. Az egész finom, de a többi... eee.... - Húzza el a száját ismét fintorogva. Számára egyértelmű, hogy a tea mit jelent, hiába tud többféle fajta és ízű teáról. Nyilvánvalóan az ő teája létezik egyedül számára. - Te ittál már olyat, Marci? - Kérdi érdeklődve pislogva. Hát nem csak ő találta meg akkor a kis tasakokat. Bár furcsa is lenne, mert akkor nem árulnák, ha más nem ismerné. Kicsik, nem láthatatlanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő