Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Annyira be volt már zsongva, hogy másról sem tudott beszélni, mint Pannáról. Igaz, valószínűleg az összes barátja tudja már a kislány teljes életét, de most... meghallgatak mindent elöről. Meg most már a ‚ha itt lenne Panna‘ narratíva átváltott ‚MINDJÁRT ITT LESZ PANNÁ‘-vá, így azért egészen változatos módon ismerhettek meg dolgokat ismét. Az igazat megvallva az elmúlt időszakban az idő sokkal lassabban telt, mint máskor, hiszen számolta a napokat, hogy mikor találkozhat végre a húgával. A hétvégék teltek a leglassabban, hiába áldotta meg őket sok tanár megannyi leckével, ha egyszerűen fejben nem volt ott. Sokkal érdekesebb volt az, hogy a testvére itt lesz néhány perc sétára és itt is marad. Lehet, hogy most kapni fog pár rosszabb jegyet, de semmi baj. Majd... tanul. Valamikor.
Most és az előkövetkezendő időkben sokkal, de sokkal fontosabb dolga lesz. Csak tudjon kiszökni a faluba annyit, mint tavaly. A kacsák biztosan féltékenyek lesznek Pannára, mondjuk ha a lány nem bánja, akkor kettesben is etethetik őket.
- Együtt fogunk elmenni. Kiszámoltam, már nem kell sok és te is jöhetsz hozzánk. Nézd! - Mutat át az állomásépület fölött magasodó kastély irányába. Nem látszik belőle túl sok innen, de egy-két magasabb torony igen. Meg nem mondaná, hogy ez az övéké, vagy a csillagvizsgáló-e, az udvarról is nagyon nehezen jött rá, hogy melyik az Eridon torony. - A Titétek is szép, csak nem ilyen nagy. - Még sosem volt benne, de többször elsétált már előtte. Ha kint visítoztak a kicsik, akkor inkább tett egy kerülőt, mert zavarták a hangok. Többször elképzelte már, hogy mi lenne, ha az egyik szőke kislány Panna volna. Erre itt van, ténylegesen, igazándiból most már ő lesz az. - Jól. Lettek barátaim, akik megvédenek. De azért megcsikizhetjük őket, aztán mehetünk az igazgatóhoz, hogy bántottak minket. - Teszi hozzá a legártatlanabb hangján, kisujjával megbökdösve a drága húga kézfejét. Azt már sikerült megúsznia, amikor a csúfolóin bosszút álltak, pedig az nagyobbat szólt, mint egy csiki. Igaz, az auror igazgató bácsitól fél egy kicsit. - Képzeld, az igazgató bácsitok tanít engem. Ő nagyon kedves meg minden. - Azt nem tudja, hogy valaha fog-e tudni gondolatot olvasni. Valószínűleg nem. De a bácsi nagyon kedves meg türelmes, úgyhogy remélhetőleg csak a legkedvesebb tanár bácsikat meg néniket engedte az előkészítőbe. Mert ha nem, akkor fogja Olcsit és ott is felrobbantanak egy trágyagránatot. Véletlenül, mert szándékosan senki nem tenne olyat. Főleg nem Pollika, akiről minden tanár úgy tudja, hogy a legédesebb tünemény, aki csak zongorázik, meg Süveges Lilivel viháncol. - Úgy örülök, hogy sikerült rávenned őket. Nagyon rossz volt itt nélküled. - Motyogja a végén azért elmosolyodva pislogva a lányra. Már nem lesz rossz, hiszen végre eljött. Már nem kicsi, nem kérhette a földön fekve bőgve, mint pár évesen, az érvelési technikája meg nem működik olyan jól. De most már nem is kell. - Majd segítek. Miket is fogtok ott tanulni? - Azt beszélik, hogy Pollika sem rossz képességű, viszont ő sokszor érzi úgy, hogy csak a zenéhez ért, más tehetsége nincs. A jegyei nem lettek rosszak, szóval panaszra nincs oka. Most keményen oda kell tenniük magukat, hogy a szüleik elégedettek legyenek. - Áron....  - Épp elkezdene papolni, hogy az ártatlan állatka képtelen megvédeni magát, nem még a csomagokat, de testvére folytatja a beszélégetést.
Mivel a szőkeség feltűnően nyugodt, nagy levegőt véve válaszol a kérdésére, picit eltereli a figyelmét az aggódó, felelős nagytesó szerepről. - Aha, itt van, nézd! - Veszi elő a kabátja belső zsebéből a nem túl termetes, világos barna jegenye pálcát. Közben megtalálja a sütit is, amit elfelejtett odaadni. - Hoztam Neked bagolyköves sütit, ez a kedvencem! - Nyújtja át a kissé már megnyomódott finomságot, majd döbbenten átveszi a borítékot egy köszit elmormolva. - Mi van benne? Itt szabad kitnyitni? - Kérdezi bizonytalanul. Ha pénz lenne, azt nem kéne idegenek előtt.
- Minden megmutatok, gyere, hozd Áront! - Csipogja, s követi Pannát a cuccaiért. Ő maga is segít cipekedni, majd elindulnak kifelé az állomásról.- Egyébként nem rossz a suli. Azt hittem, hogy nehezebben lesznek barátaim, de nagyon sok kedves ember van. Nagybátori Marcit ismered, a tesójával együtt fogtok tanulni. - Kezdi el mesélni izgatottan azokat, akiket már Panna is ismerhet személyesen. Nagyon sokan tudnak már az iskolában Pannáról, elvégre mesélt már róla. Valószínűleg már élőben is látni akarják ennyi történet után. - Lilit meg Sárit egyszer el fogom hozni Neked. Ők olyan aranyosak! - Fejezi be vigyorogva. Teli van a keze, nem tud csapkodni, de járása feltűnően rugozó lesz, ahogy róluk mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Helyeselve hümmög. Valóban azt kéne tennie, többször elment mára a férfi irodája előtt, de még nem mert bekopogni. Ez pont olyan, mint a pszichológus, akihez megígérte, hogy járni fog, de mégsem ment a közelébe. Nem hallott semmi rémisztőt a férfiról, sőt... jó, igazából csak azt mondták, hogy kedves, de neki valahogy mégis nehezére esik elszánnia magát. - Még szerencse, hogy van időm. - Nyugtatja halkan magát. Ha mestertanonc lenne, már sokkal problémásabb volna a helyzet. Persze tudja, hogy lassan legalább egy területet illene választania, ami valószínűleg így is-úgy is a zene lesz, hiszen az az egyetlen, amiben igazán ki tud teljesedni, mint Palotás Polli. - Majd lejátszom Neked. Kár, hogy nem tudod hallani, ami a fejemben van.... - Az sokkal egyszerűbb lenne, akkor nem kéne kottáznia, sőt még zongorát sem kerítenie ahhoz, hogy megmutassa Marcinak mire gondol. Nem egy nagyzenekari  ember a leányzó, hiszen frászt kap a hatalmas hangerőtől, de több darabját vonós kísérettel képzelte el. A dobot utálja, de egy-egy drámaibb részt gyönyörűen ki tudnak emelni, még ha odabent ettől ő egy picit  meg is hal. - Zongorára írok főleg. De néha szeretek mást is. Egy kis fűszert, ahogy apu mondaná. - Neveti a fejét csóválva. Mindig azt mondja rá, hogy több fűszer kéne neki, mert mindenből csak az egyszerű meg a megszokott dolgokat szereti. - Szívesen játszanék majd egyszer másik hangszeren is.- Évekig elzárkózott a többi hangszertől, kisebb korában, egyszerűen csak odacsapta, hogy mert nem. A vonósokról tudta, hogy bántották az ujját és ettől sírnia kellett. Azóta már nagyobb és keményebb, de a kedve nem túlzottan jött meg hozzájuk. Talán valamilyen fúvóshoz kéne nyúlnia. - Jó neked, hogy szeretsz emberek előtt zenélni. - Jegyzi meg halkan szétnézve a tömegen. Néhány éve nem tudott volna ilyen nyugodtan ülni, nagyon rosszul érezte volna magát az emberek karattyolásától meg a mellettük elhaladó tálcáktól, de ma már sokkal könnyebb. A világ nem változott, ő tanulta meg jobban kezelni. Nem jó érzés, de elfogadja. Mosolyogva bólogatva megköszöni a felajánlást. Remélhetőleg valahogyan túléli a nehezebb részeket. Nagyon szerencsés, hogy ilyen sokan segítik, amióta idejött. - Komolyan? Azt hittem, hogy csak mi veszünk ilyeneket. Te is a teásat szereted legjobban? - Kérdi reménykedve. Csakis a teás lehet a jó, semelyik másik. - A PEZ cukor finom még, jobb, mint a legtöbb varázslós. Nem undi, nem csinál semmit... csak cukor. - Ha már mugli édesség, akkor fontos megemlítenie ezt. Nem olyan sokat szeret közülük, de ezt nagyon. A varázslók finomságaiban a váratlan trauma élmény nagyon zavarja, ennek a hiányát nagyon élvezi a mugli édességekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Vagy ti hozzánk. - Bólogat helyeselve. Nem olyan nagyon szeret utazni meg vendégeskedni, de Marciékkal szívesen összefut, egészen kicsi korától járnak össze. - Remélem nem fejlődtem nagyon vissza, borzasztó nehéz itt egy zongorát találni. A művelődési házban van a legközelebbi, ami nem a vizes. - Oda aztán biztos, hogy nem fog bemenni. Mondták, hogy nem veszélyes meg tök jó hangja van, de neki továbbra sem tetszik, borzasztó elképzelni is, hogy ekkora víztömeg alatt legyen, pedig nagyon szeret egyébként pancsolni. Nem lehet azt mondani, hogy nem próbált meg másik zongorát keresni, még a Levitába is bekérte magát, mert kapott egy fülest, hogy ott lehet, hogy van - sajnos nem volt. A Rellonba azért nem szökne be, az egy határ még akkor is, ha zongoráról van szó. - Azt hiszem, hogy a Bagolykőbe sikerült beilleszkednem picit bátrabb lettem. - Ismeri be halványan Marcira mosolyogva. Hüvelykujjával gyengén dobol a villája végén. Igen, úgy érzi, hogy sokkal bátrabban merne nekivágni dolgoknak, amiktől korábban viszolygott, mert annyira mások. Most sem rohanna fejjel a falnak, de ha eljátszik a gondolattal, akkor nem taszítja vagy tölti el rémülttel. Valamiért nagyon szeret régi, megszokott dolgaihoz ragaszkodni, legyen szó ételről, vagy hangszerről. - De az nem vágja be nagyon az ujjad? - Kérdi aggódva felemelve praclijait, hogy megmutassa a fiúnak,hogy neki milyen finom kis úri kislányos ujjacskái vannak. Több vonós hangszerrel játszott már el gondolati szinten, azonban a félelem, hogy fájdalmat okoznak, vagy hogy kemény lesz az ujjbegye valahogy mindig erősebb volt. - A klarinéten gondolkodtam még. - A fúvós hangszerekből nem szívleli a túl magas hangúakat, mint a pikoló, de a túl mélyeket sem valamiért. De a klarinét hangterjedelme pont kellemes a fülének. - Én azt  hittem, hogy Neked egyből jött...  Szerintem nem kéne kényszeríteni magam. A karácsonyi koncert előtt is mindig úgy kiborulok. - Sóhajtja a fejét csóválva. Közben is végig feszült, de sikerült meggyőznie magát, hogy mivel ezek az adományok olyan helyre mennek, ahol nagy szükség van rá, ezért egy évben egyszer ki kell állnia a színpadra. Kicsi korától kezdve azt hallgatja, hogy vétek megtartani a tehetségét magának. Akkor karácsony előtt a legjobb feloldozás ez... vagy mi.
Zavartan pislog le a maradékára, már nincs sok, úgyhogy újból nekiáll, hogy két-három villával ő is befejezze, miközben hallgatja a fiút. Hát igen, őket nem védik annyira a mugli dolgoktól, mint a Palotás lányokat. Pedig jó is lenne néha többet látni belőlük. - Hmmmm.... - Tűnődik el az utolsó falat sütivel a szájában. - Az epres. - Feleli teli szájjal. Az eper ízt szereti, csak a sok kis magot nem, ami az igazi gyümölccsel jár. Persze azért néha megeszi, mert jó. - Kezdenek egyre többen lenni, nem? - Pislog ki oldalra kissé feszengve. Lehet, hogy közben végeztek az emberek a munkában, amíg ő nyammogott egy sütin?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy egész sor érzelem kavarog benne, ami legszívesebben felszínre törne, de nagyon sokat tanultak arról, hogy nem biztos, hogy a legszerencsésebb társaságban zizegni. Persze azért így is tipeg meg időnként szárnyal kicsit a keze, ahogy a beszélgetés fonala halad, de igyekszik visszafogni magát, annak ellenére, hogy annyira nem figyeli a körülöttük lévő tömeget. Hallja, hogy vonulnak el, érzi a mozgást, ami zavarja, de most csak Panna létezik a számára. A húga vállát átkarolva nézik együtt a kastélyt. - Majd megpróbállak beszöktetni. - Mondja határozottan. - Vagy legalábbis megkérem szépen. Arra nem mondhatnak nemet, nem igaz? - Ha nagyon szépen kéri Pollika, arra ki tudna nemet mondani. Állítólag nagyon szeretik a kastélyban, hát nem nagyszerű lenne, ha egyszerre két Palotás lány lenne bent? Legalább egy kicsit. Elvégre mi galibát is tudna okozni egy ilyen cuki 12 éves, főleg, ha a nővére vigyáz rá. - Be, vagy elhozom Őket, vagy Téged viszlek oda. - Ábrándozik plüssmackóként magához szorítva a nála magasabb húgocskáját, s egy utolsó pillantást vetve a kastélyra elengedi a lányt. Látja eleget az épületet, viszont Pannában mostanában nem tudott eleget gyönyörködni. - Szerintem nagyon fogod szereti őket. - Meggyőződése, hogy mindenkivel kijön, Panna is, akivel ő, és ő is bárkivel kijönne, akivel Panna. Annyi időt töltöttek együtt, bizonyosan egyformán választanak barátokat is. Azt hitte, hogy sokkal nehezebb lesz barátokat találnia, de rájött, hogy több a hozzá hasonló ember itt, mint valaha remélte. - Majd Neked is lesznek az előkészítőben, akiket feltétlen be kell mutatnod. - Hangjában játékos szigorúság van. Persze, hogy vigyázni akar a húgára, de ismeri annyira, hogy nem kell ellenőriznie. Azért az normális, ha ismerik egymás barátait. Azt azért nem tudná elképzelni, hogy az összes-összes barát együtt összejöjjön, mert az már túl nagy tömeg volna, de kis adagokban klassz lehet.
- Én még nem mertem megérinteni. Nem tudom, hogy szabad-e. Szabad? - Sosem jutott eszébe, hogy bármelyik tanára érinthető volna, az igazgatót pedig olyan különösen ritkán látja, hogy fel sem merült benne, hogy lehet. Tudja, hogy nem mindenki szereti a túlzott testi kontaktust, ő sem. Csak azokkal, akiket szeret. - Majd együtt megnézzük a könyveket. De amúgy a matekot lehet jobb lett volna anyuékkal, tudod, hogy ők jobbak... meg az angol... itt van? - Az angollal és a szüleivel mindig nagy hadi lábon állt, mert nagyon erőltették, hogy tanulja már meg, de mindig maradt. Ő kitartott amellett, hogy érteni akarja a Carment, úgyhogy franciául fog tanulni. Aztán rájött, hogy már nem is akarja érteni annyira a Carment. - Angolra lehet be kéne ülnöm. - Ismeri be zavartan a hajába túrva. Csak kéne neki is nyújtania valamit, ha már kapott egy Pannát. Egy hónap angolt mondjuk kibírna, nem?
Örül neki, hogy Áron végül is jó őrző-védő puffskeinnek bizonyult. Reméli, hogy nem harap titokban, mint a kutyák, mert akkor tőle is félnie kell, azt meg nem akar.
Bólogatva kibontja a kapott levelet. Valóban van benne nem  kevés költőpénz, hogy vegyenek Pannának az iskolához dolgokat, amiket kell, meg egy kis ráadás, hogy szórakozzanak valamerre. Meg rengeteg intő szó, hogy vigyázzanak egymásra, el ne hagyja a pénzt, jól tanuljanak, de tényleg vigyázzon a pénzre. És persze sok szeretet. - Bevásárolunk! - Emeli fel a fejét vigyorogva. Nagyon szereti a boltokat, amik a faluban vannak, csak az a baj, amikor emberek is vannak benne. De tök klassz dolgokat lehet kapni. - Pálcát, könyvet, tanszert. Meg amit kér a suli. Igazi shaneses leszel. Senszes? Előkészítős. - Sosem hallotta még kimondva, általában csak az előkészítőként hivatkozik rá mindenki. Valami angolos szó. Lehet tényleg be kéne üljön, mert amúgy franciásan sem tudná már kiejteni. - Jó lenne, ha még nem kéne bejárnod. Sok mindent kéne vennünk, ahogy nézem. Szépen kell megkérnünk, hátha elengednek minket. - Neki is órái vannak, de indokolt esetben csak elengedik. Annyira sokat nem tesz hozzá a jelenléte az esemény fényéhez.
A pályaudvarról a Boglyas térre érkeznek. - Ez itt a nagy tér. Boglyas tér. - Mutat körbe a díszes épületeken. - Az a sulid! - Látványosan nagy mozdulattal mutat át a tér túloldalára, ahol az impozáns épület van elkeritkezve, az udvarán épp gyerekek rohangálnak. - Be is mehetünk. Vaagy... késett a vonat és költhetjük a pénzt? - Fordul cinkos mosollyal Panna irányába. A szülei nem tudják, hogy kiben bíztak.
Majdnem 16 év Pollival.
És még mindig nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A hó megjelenése mindig vegyes érzelmeket vált ki Pollikából. Egyrészt szereti nézni a kövér hópelyek táncát az ablakból, a havas táj látványa pedig a meleg kastélyból megbabonázza. Otthon is szép, de ez az első tele a Bagolykőben, és az itteni táj egészen más. Másrészt élvezi, ahogy a friss hó ropog a talpa alatt, valamiért kellemes érzést vált ki belőle a hangja. Azonban a hideget meg a vizes ruhákat gyűlöli. Emiatt jól beöltözött vízlepergetős mugli ruhákba, kabát, orkán nadrág, meleg csizma, kesztyű. Minden, ami kell, hogy ne panaszkodja végig ezt a nagyszerű programot, amit Petyával elterveztek maguknak. - Petya, csupa víz leszel! - Majdnem, minden. Hangja kissé aggodalmaskodó, de elismerősen pillant a hóangyalra. Régen nem csinált már ilyet, mert utálja, ha csurom vizes lesz.
Figyelme azonban hamar elterelődik a nedves ruhákról, amint Petya mutogatni kezdi, hogy milyen klassz dolgokat hozott. - Nem baj, majd... kavi..cs...áh, nem fontos. - Ilyen vastag hórétegben aligha találnak köveket, amiket be tudnának illeszteni gomboknak. Annyira természetes volt a számára, hogy azok mindig találhatóak a természetben, hogy el is felejtette. - Ezek a fogak valami zseniálisak! - Emeli ki Petyus kezéből megbabonázva a játékfogsort. Arcán széles vigyor terül el, ahogy vizsgálja a kis eszközt, alig várja, hogy berakják és működés közeben lássa. - Tudod mi lenne a j..?- Kezd bele, hogy elmesélje elméletét egy vámpírnak öltözött hóemberről, azonban a kiselőadásában megzavarja egy jól irányzott, kemény hógolyó, ami a vállán éri. Döbbent sikoly hagyja el a száját, azonban az első lefagyás után gyorsan reagál. Elhajítja a fogsort, ő maga is a friss hó után nyúl, hogy a vastag kesztyűjével sebtében bénán meggyúrt, esetlen, puhácska hógolyót küldjön válaszul háztársának egy újabb harci visítás kíséretében, hogy aztán félig leguggolva kezeivel lapátolni kezdje a könnyed havat a fiú irányába. - Hóvihar! - Nem nyúl mélyen a réteg alá, épp csak hogy érezze Petya a törődést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eleinte próbált csendben félrehúzódva megfigyelővé válni az iskolában, hogy tudja, mit kell tegyen. Mert nem mindegy, hogy most az ember milyen szituációban hogyan cselekszik. Készültek különböző helyzetekre, arra, hogy nem mindenki egyforma, de egészen más élőben megtapasztalni. Viszonylag sokakat megismert így az Eridonban, de még így is számtalan új arccal találkozik a folyosón. Ha marad a suliban, lesz még pár éve mindenkit megismerni, ha szeretne. Egyelőre boldog a kacsáival, még ha vitáznak is. Fejét felemelve mosolyog vissza a mellette ülő nagylányra. - Nagyon szeretem őket. Mindig fogok jönni hozzájuk. - Bele sem gondolt, hogy mi lesz velük télen. Akkor minden nap kétszer ki kell szöknie? Ráadásul meleg kenyeret kéne hozzon, hogy átmelegedjenek? Egyáltalán a kacsák költöznek, vagy maradnak? Számtalan kérdést vetődik fel benne, de ez ki fog derülni pár hónap múlva. - Egy néni azt mondta, hogy nem jó nekik, ha sokat etetik őket. De nem mondta miért. - Hangjában tanácstalanság hallatszik. Nem tűnik úgy, hogy elhíznának az ételtől a jószágok, meg ez csak kukorica. A zöldség nagyon egészséges, mindenkinek több ilyet kell ennie. Legalább is mindig ezt mondták neki, amikor kisebb volt. Az előbbi megjegyzését figyelmen kívül hagyva ő maga is dobálja tovább a szemeket, a nagylányhoz hasonlóan jól elosztva, hogy ne legyen ok a vitára. Jó lenne, ha tudnák az utat a kastélyhoz, és nem kéne mindig megtennie ezt az utat. Szívesen jön és szakad ki a suliból, de nem biztos benne, hogy mindig ki fog tudni lógni hozzájuk... az meg szomorú lesz, ha csak a morcos nénik jönnek erre, akik nem etetik meg őket. - Ühümm... - Helyesel úgy mindenre. Csudálatos a rágófagyi, pedig egyébként utálja a ragacsos dolgokat. De a rágó az egyetlen, amivel szívesen elnyammog és lenyugtatja. - De csak egy ízben van, nem úgy, mint a rendes rágó. Ha jól laktak a madarak megmutatom melyik helyen vettem. - Nem bánja, hogy újból magába tömheti, pedig egyébként nem egy nagy étkű, de ebből akár két gombócal is betolna egy nap, annyira finom.
A saját szájába tömködve pár szemet bólogat Domca felvetésére, miszerint furcsának találnák az érkezését a vízeben. - Ha animágus lennék és kacsa, akkor szerintem nagyon szeretnének... - Magyarázza teli szájjal, majd gyorsan hajít is be, mert páran türelmetlenek, hogy nem jut nekik a szemekből. - Vagy méregesek lennének, hogy megeszem a kajájukat. - Teszi hozzá nevetve elnézve a kunyerálós társaságon.
- Milyen hosszú a neved. Mint az ilyen.... nemeseknek... tudod Mária Teréziának is több neve volt ennél. - Gondolkodik a homlokát ráncolva. Fogalma nincs, hogy honnan tud ilyeneket. Biztosan hallotta valamerre és megmaradt. Talán, amikor a zenetörténelmet tanulta és a császári udvar is szóbajött. Biztosan! - De tetszik. Én csak Palotás Polli vagyok. Egyszerű. - Azt gondolná az ember, hogy az ilyen kis rövid nevet nem lehet elfelejteni, pedig de. A környékükön az egyik idős néni folyamatosan Pannikának hívta. Aztán megszületett a húga, aki tényleg Panna, de őt már nem ismerhette a néni. Persze, ehhez semmi köze nincs Pollinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyon sok mindenre fel volt készülve, hogy meg fog történni az iskolában. Magány, egyedüllét. Csúfolódás. Talán a kirekesztettség érzésétől nem is félt olyan nagyon, hiszen elég jól elvan magában is, bár tudja jól, hogy elég társas lény, noha nem mindig a megfelelő módon közelít az emberek felé. Szeretné érteni őket, szeretne mindent úgy csinálni, hogy az jó legyen, azonban ez nem mindig sikerül. Ahogy mondták, mindig egy lépéssel a probléma előtt próbáljon járni.
De hogy előzze meg azt a gondot, amikor a két kedvenc házvezetőjét egyszerre veszíti el és kap helyette két teljesen ismeretlen férfit? Bezzeg a többieknek ugyanaz maradt.
Nehezen ismeri be magának - és ennek nem a korgó gyomor az oka - de Bájitaltanon, így az első óra után egyáltalán nem bánja a változást. Figyelte a fiatal férfi minden mozdulatát, s egyáltalán nem bánta, hogy finomabb,  halkabb, mint a morcos elődje. De ez még nem jelenti azt, hogy kedveli és azt, hogy örül neki. Maximum a Bájitaltan idejére.
A manócskákkal sosincs problémája, ők mindig nagyon kedvesek vele. Talán túlzottan is, még jobban elkényeztetik, mint otthon, amikor egészen kislány volt. De egy kis pirítóst igazán meg tud csinálni magának, nem szükséges a segítsége, ezért csevegve, lehet a normális hangerőnél kicsit hangosabban utasítja el őket. A konyhai hangokat és a manók, sípoló kis beszédét egy mélyebb, rémisztőbb hang hasítja ketté, amire a lány nem is számított. Ösztönösen összerándul, majd a csörömpölésre ugrik és sikolt egyet. Ő maga sokszor hangosabb a kelleténél és észre sem veszi, azonban a hirtelen éles hangokra, a feszültségre nagyon rosszul reagál. Nagyokat pihegve, lassan a hang irányába emeli a fejét, s egy fiút talál ott. Nem meri megbámulni, szinte attól fél, hogy fel fog robbani. A manók bátran tüsténkednek körülötte, bizonyára jól ismerik már. - Megijesztettél. - Préseli ki halkan a fogai közül. Hangja magasabb, mint máskor, a szíve egészen hevesen ver. Finoman távolodni kezd a fiú irányából. - Hangos voltam... nagyon? - Tekintetét a manók és a fiú térde között ingatja, azonban senkinek nem néz a szemébe, nem tudni egészen pontosan, hogy kitől kérdezi. Kezeivel köldök magasságban idegesen kalimpál. A szíve már a torkában dobog. Nem szokta meg, hogy lekiabálják, az éles hangoktól pedig mindig szorongós lesz, ezért szokta a fülvédőjét felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Több dolog van, ami miatt aggodalmaskodott az utóbbi időben. Az egyik, hogy vajon Pannának milyen az előkészítőben? Tudja, hogy a húga talpraesettebb nála, de azt is, hogy ezzel együtt fiatalabb is. Visszaemlékszik, hogy őt is mennyit csúfolták, amikor idekerült, és a szíve szakad meg érte, hogy ha arra gondol, hogy a húgicájával is ez történik. Vagy ha nem bántják, akkor  mi van, ha nincsenek barátai?
Miért ne lennének? Elvégre Panna a legtökéletesebb testvér a világon. Kedves, vicces és nagyon jól lehet szórakozni Vele.
Azonban ezek a gondolatok mindig újra és újra gyűrűznek a fejében. A másik, hogy szeretne valamivel a szüleik kedvére tenni, amiért elengedték a húgát. Nem sok mindent tud innen csinálni, készül az óráira, ahogy tud, bajba nem nagyon keveredik, szökési kísérletei nincsenek. Viszont egy dolog még van, amire tudja, hogy vágynak: az angol nyelv. Sosem akarták, hogy franciául tanuljon, ám 9 éves Carmen rajongó Pollikával nem lehetett beszélni, ő érteni akarta, amiről szó van. Ez egészen addig tartott, amíg nem kellett komolyabban tanulnia az igék alakját különböző igeidőkben, illetve a szavak leírását sem. Utána nagyon hamar elszállt a lelkesedése, azonban az angolhoz sem jött meg a kedve.
Matyi bácsit kereste a tanáriban, ahol azt mondták nem látták egész nap. Kért kimenőt az előkészítőbe, bizonyosan ott igazgatóskodik. Kedveli a férfit, biztosan jól meg tudják beszélni a dolgokat, még ha kényes kérdéseket is feszeget.
A hidegben történő séta után átfagyva, talpáról a piszkos havat a lábtörlőre lerugdosva az iskola jobb oldali szárnyába terelik. Talán fel sem nagyon tűnik senkinek a maga 152 centijével, hogy nem ide való. Fülét éles gyerekzsivaj csapja meg, a bölcsisek előtt elhaladva. Mély levegőt szív, s egy nagyot nyelve halad tovább az igazgatói irányába, ahol a titkárnőnek előadja, hogy fontos ügyben szeretne beszélni Matyi bácsival. A készséges nőtől azonban megtudja, hogy a férfi most épp az egyetemen van, nem itt, de egy pillanatot várjon, megnézi, hogy a helyettese elérhető-e.
A csöppnyi eridonos a döbbenettől nem is tud utána szólni, hogy de neki... Matyi bácsi kell csak. Kezét felemeli, hogy hé, álljon meg, száját is szólásra nyitja, azonban a boszorkány mögött már záródott is az iroda ajtaja.
Pirosodó arccal emeli le sapkáját a fejéről.
Ajaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcára széles mosoly szökik, ahogy húga a boldogságtól ugrándozik mellette. A szőkeség karjába kapaszkodva ő maga sem tudja megállni, hogy ne szökdeljen néhányat, noha tudja, hogy amúgy már nem kellene, de szinte bizseregnek a tagjai az izgalomtól, hogy újra együtt lehetnek. Amikor Pannával van megszűnnek a szabályok - talán ezért is nem akarták őket közel tudni egymáshoz. De most már késő bánat, a Palotás team újra összeállt,hogy leigázza Bogolyfalvát és környékét. - Remélem minél hamarabb és többször. - Feleli vigyorogva. - Persze, ha nem zavar. Mégis...tudod, gondolom nem mindenkihez lóg be a nővére. - Pironkodik, bár azért reménykedik a nemleges válaszban. A Bagolykőben látott már olyat, hogy a jó testvérek is szerettek kicsit külön lenni. Ő sosem akar Pannától, de nem tudja, hogy húga mit gondol erről. - Ha én elmegyek bagolykövesnek, szerintem a Te magasságod is belefér. - Valószínűleg már megszokták, hogy a gyermekfejű és lelkű eridonos garázdálkodik a kastélyban, fel sem tűnne, hogy jött még egy a családból, ha tényleg beszökne a lány. Helyeselve bólogat arra, hogy mennyire jó fejek a barátai. - Téged is szeretni fognak. Szerintem már most is kedvelnek. - Teszi hozzá halkan. Hát igen, lehet, hogy kicsit sokat mesélt Pannáról meg a kettőjük kapcsolatáról, elvégre nagyon sok mindenről a lány jut és jutott az eszébe, hiszen rengeteg dolgot együtt csináltak korábban, amit most a barátaival tudott, így természetes, hogy minden rá emlékeztette. Remélhetőleg a hülye szabályok nem lesznek olyan szigorúak és újból sok időt tudnak együtt tölteni, akárcsak régen. - Szerintem lesznek. Én is attól féltem, hogy nem lesznek, aztán meg... Biztos vagyok benne, hogy mindenki szeretni fog. - Ha meg mégsem, akkor jó kapcsolatban van elemi mágussal. Igaz, Sári még nem tudja, hogy mire készül Polli, mint bosszúálló nővér, de lehet jobb is. Remélhetőleg az A-terv lép érvénybe és mindenki szeretni fogja Pannát, ahogy annak lennie kell. Ha nem, bemegy Bunyós Polli. - Igaz, ha nem akarnak valamit, akkor szólnak. Az ki van írva, hogy ne ugráljunk le az Eridon toronyból és bűbájjal is van védve például. - Helyesel egy nagyon jónak tartott példát felhozva. Más kiírásra nem is emlékszik. - Én is ebben bízom, hogy nem figyelnek. - Válaszolja játékosan szétnézve, hogy nincs-e valahol egy Palotás szülő, aki titokban lámpaoszlopnak álcázva magát leselkedik. De szerencsére semmilyen gyanús tárgyat nem lel fel, így nyugodtan szőheti a lógásos tervét. - Azt hiszem, felnőttként kezelnek minket. Vagy olyasmi. - Ez így veszélyesen hangzik, de lehet így van. Nevelési módszert váltottak a túlféltésben? Csináltok, amit akartok? Szórakozni akarnak nélkülük? Útban az újabb kis P? - Remélem, hogy nagyon gagyi, mert a francia borzalmas volt gagyi szinten is. - És még a Carment sem érti, pedig azért csinálta. Belső sóhaj. Kifelé is sóhaj. Tényleg illik tudni nyelvet, még ha vannak ezek a rúnázások, akkor is. -Úgy emlékszem, ilyen alap varázsigéket már gyakorolnak a nagyobb előkészítősök.- Legalábbis ilyesmit meséltek neki. Ha meg nem, akkor úgysem adják oda, vagy ilyesmi. Ha meg odaadják, és nem lehet, akkor Panna lesz a legmenőbb előkészítős, lehet rá irigykedni. - Szuper, akkor most még elkerüljük a helyet! - Torpan meg mosolyogva. Biztosan örülne Panna, ha suli előtt vennének valami szépet, vagy megennének egy sütit. Nem biztos benne, hogy nem küldenék el rögtön, hogy hagyja kibontakozni vagy ilyesmi. Azonban ekkor a nyakába ugrik a húga. Ösztönösen magához szorítja, ujjaival beletúr a puha szőke tincsekbe. Az övébe nem lehetne, de Pannáéval szeret játszani. - Hiányoztál! Most már mindig együtt leszünk! - Mondja elcsukló hangon, letörölve Panna könnyét. Nem tudja merre sodorja még az élet, de az biztos, hogy mindig a húga mellett marad. - Mi vagyunk a legszebbek. Bogolyfalva készülhet. Szerintem először együnk egy sütit, van egy olyan sütijük, amilyet bizi nem kóstoltál még! - Ujjong Panna után sasszézva, de azért segít a dolgokat cipelni, hogy valami haszna is legyen, ha már rávette a lányt, hogy ne pakoljanak le, hanem vonuljanak el sütizni a délutánba. Reméli, hogy nem időpontra várják, mert akkor kapni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hétvége a tanulás mellett mindig azé is, hogy egy kicsit ki tudjon kapcsolódni. A hétköznap nyüzsgését és pezsgését már valamennyire megtanulta elviselni, utóbbit talán még élvezi is, bár vennie kell pár mély levegőt ahhoz, hogy ne zavarják a többiek. De ha megtanulja kívülállóként szemlélni, s ha képes egyet hátra lépni akkor egészen szórakoztatóak. Persze ehhez sokat kellett fejlődnie, hogy ma így tudja nézni a világot. Nem mindig sikerül neki, de törekszik rá. Ehhez szükséges az is, hogy időnként egyedül legyen a gondolataiban, meg az is, hogy közös programot csináljon a számára legfontosabbakkal. Ez sokkal, de sokkal egyszerűbb lett most, hogy itt van a kastély közelében Panna, és végre úgy lehetnek együtt, mint régen.
Vagy legalábbis majdnem úgy. A falut és a kastélyt összekötő út valahogy sokkal hosszabbnak tűnik, amikor a húgával készül találkozni. Valószínűleg türelmetlenebb, ilyenkor nehezen fér a bőrébe, sokkal zizegősebb, mint máskor. A talpa alatt már néhol csúszik a letaposott hóréteg, sokan választják a falut hétvégente szórakozás gyanánt. Testvérével úgy beszélték meg, hogy a játszótéren találkoznak, ahol rengeteg klassz dolog van. Remélhetőleg nem lesznek ott a lány iskolatársai, így szabadon ki tudják őket beszélni. Nagyon érdekli Pollit, hogy milyen hete volt Pannának. Nem félti, biztosan jobban megtalálja a helyét az emberek között, mint ő tette, amikor idekerült. Elvégre nem véletlenül jár Panna előkészítőbe, ő pedig sosem tette ugyanezt.
Jobb lábával egy újabbat csúszva fordul be a Boglyas térre, amihez közeledve már kezdett kényelmetlenné sűrűsödni az embertömeg, de még megbirkózik vele. Az utca forgatagát kerülgetve, immáron határozott mozdulatokkal - itt fel van szórva a járda - lépked az úti célja irányába. A nyaka köré tekert nagy sáltól kicsit nehezen tudja forgatni a fejét, de azért nem ütközik bele senkibe amíg sikerül megközelítenie a játszótér kerítését. Odabent nincs túl nagy tömeg, nem sok szülő hozta ki ebéd után a csemetéjét a hidegbe, valószínűleg a célzott korosztály éppen a délutáni alvását tölti.
Tökéletes.
Tekintete megakad azon a szőkeségen, akiért eljött ma a faluba. - Panna! - Kiáltja boldogan megeredve testvérkéje irányába. Itt még ropog a hó, noha a délelőtt folyamán néhol már szorgos kis lábak letaposták az alsó réteget, azonban napközben hullott rá egy friss adag. Épp annyi, hogy jól elfedje a korábban megolvadt, majd megfagyott pocsolyát, amit a hebrencs, éppen örömködő Polli nem vesz észre és lendületből áttrappol rajta. Legalábbis megpróbálja, azonban mindenféle mutatványokba fullad a kis műsora, melyet egy riadt sikkantás követ, végül pedig egy fenékre huppanás. -Jól vagyok! - Vágja rá azonnal zavartan alsó ajkába harapva, de végül nem tudja megállni, hogy ne röhögje ki magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem minden reggel indul olyan könnyen Pollinak, mint ahogy szeretné. Hiába mosta meg hideg vízzel az arcát, annyira, hogy még most is nedvesek a kis baba hajai, ahogy unottan csapódik le a Levita asztalához. Ez persze nem álmosság, nem tévedt el, hiszen tudatosan szokta a kékek térfelét választani az Eridonnal szemben. Nem mintha nem szeretne epres lenni, de néha az áfonyás az igazi, főleg, hogy ha Lilivel lehet közben.
- Sziasztok! - Csipogja a közelben ülő levitásoknak egy álmos, erőltetett vigyor kíséretében. Szeme még nem egészen szokta meg a nagyterem világítását, így egy kicsit hunyorog, ahogy Lilit keresi, aki még nem érkezett meg. Bizonyosan a szőkeségnek sincs túl könnyű reggele. Polli ruhája is egy kicsit gyűröttebb, mint máskor, meg a nyakkendője sincs olyan szépen elrendezve, mint kéne. Remélhetőleg egyik tanár sem fogja szóvá tenni, hogy hogyan fest. Sebtében átfésült tincsein gyorsan átfuttatja ujjait, hogy mentse a helyzetet, majd egy drámai mozdulattal hátra csapja fürtjeit, hogy aztán végre rárabolhasson a levitások kajájára. Szokásosan a még kellemesen meleg pirítósra esik a választása, amiről nem sajnálja a vajat. Ahogy kábán kenegetik kenyerét megüti fülét egy csúnya szó, amit valakinek az anyukájára mondott egy lány. - Oh. - Húzza fel szemöldökét, ahogy nagyot harapva próbálja meg megtalálni a hang forrását, azonban nyakát tekergetvén a közeledő Lilit pillantja meg, ami még sokkal jobb. Pirítósos vigyorral köszönti barátnőjét. - FiaLiliii! - Visítja teli szájjal, amivel még mindig nem sikerült túlzengenie a szomszédos asztalnál zajló vitát, melyben épp azt taglalják,hogy más lány popóját figyelte az úri ember. Polli inkább meghúzza a kis kulacsából a szűrt teáját, mert ez megborítja. - Műsor van.- Súgja oda jelentőségteljesen bólogatva barátnőjének, majd drámaian ráájul a vállára. Álmos babaa. - Hogy aludtál? - Kérdi még mindig barátnője válláról egy újabbat harapva a pirítósba. Közben a háttérben forrni kezd a hangulat, mely hol halkabban, hol hangosabban, de kibontakozni látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Általában nem szokta szeretni a reggeleket, de ezt maga sem tudja megindokolni, hogy miért. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy sosem marad fent a többiekkel sokáig viháncolni néha, amikor már úgy gondolják, hogy a prefektusok nem figyelnek, vagy éppen olyan járőrözik, akinél tudják, hogy megengedhetik maguknak a lazaságot.
De akkor is, ez nem az az ébredés volt, ami egy ilyen este után szokott lenni. Fogalma sincs, hogy a kényszerűség veszi rá ilyenkor végül, hogy kikeljen az ágyból, vagy pedig a tudat, hogy láthatja a barátait, de végül is csak képes összeszedni magát és lekúszni a Nagyterembe. Az éles hangok hamar kiverik a mély álmot a szeméből, de a nyűgös reggeli hangulatán mit sem segítenek, sőt valamelyest még ragad is rá belőlük. Mély levegővétellel próbálja meg ellensúlyozni a pirítósba harapás előtt azt, hogy kiakadjon.
Ez csak egy balhé, ő is kiabált már.
Igaz, nem popsikról. Meg nem így.
De előfordul.
- Fép fogáf! – Dicséri meg barátnőjét még mindig a pirítóssal a szájában, ám azonban ezen a logopédiai problémán hamar segít Lili és egy jól irányzott mozdulattal kiveszi a lány szájából a kenyeret. Polli megszeppenve nézi, ahogy Lili a kajáját eszi, de az igazat megvallva már megszokta Tőle, hogy csinál furcsaságokat. – Kéred a felét? – Kérdi a választ megvárva el sem törve, majd ő is kíváncsi kisgyerekként tapad a műsorra, mint ahogy többen is körülöttük. Azért nem minden nap fordul elő, hogy brazil szappanopera érkezik a reggelijük mellé, ezt meg kell becsülni. – Én aludtam volna még hosszabban… de ezek tanítani akarnak. – Sóhajtja finoman a tanári asztal felé bökve a fejével. Azok sem tudnak már mihez kezdeni magukkal, mindig csak a házi feladat meg a tanulás…. Sohasem gondolnak arra, hogy ők mit csinálnának a suli után, vagy hogy előtte mennyit hemperegnének még az ágyban.
Hümmögve, nyakát nem túl diszkréten a másik asztal irányába nyújtogatja. Neki érzékenyebb a füle, mint másnak, illene valamit kihallania. Nyakát teknősként berántva, grimaszolva szisszen egyet. – Azt mondja a barátnőjének, hogy a srác valami Edinának a talárzsebén keresztül fogta meg a… popót. – Az utolsó szót suttogva mondja, egészen közel hajolva Lilihez, mert látja, hogy néhány levitás fülel. Mégsem tudhatják, hogy ilyen illetlen helyeket fogdos. Annak ellenére, hogy nem is hallják, hogy mit, páran egészen felháborodnak, amit nem igazán ért Polli. -  Látta valaki, aki mesélte a színjátszóban vagy mi… - Vonja meg a vállát egy újabbat harapva a pirítósába. Ekkor a srác hangja hallatszik, talán azért, mert mélyebb, talán meg mert idegesen állítja az igazát, hogy ilyen nem is történt, azonban Polli tekintete Liliét követi. – Ez? Az volt, jó nagy. Három koglóf ráfért. De már megették. – Hiába hoznak ide nagy seteményes tálcákat, sokan vannak diákok, nem mindegy ám hány személyes itt náluk. Három bejgli, három kuglóf? Simán elmegy és nem jut a későn érkezőknek. Csak legyen tartalék odalent. – Mit ennél? – Érdeklődik az utolsó morzsa pirítóst eltüntetve. Már fogyatkozik rendesen a kínálat, gyorsnak kell lenniük, ha még akarnak valamit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanulás sokszor nehezére esik az Eridonban, hiszen ott sokan vannak, beszélgetnek, élnek. A körlet általában nem arra van, hogy ott mindenki ellegyen magának, mint egy dísznövény, hanem azért, hogy élettel teljen meg. Ennek az a hátránya, hogy hiába van fülvédője, akkor is nagyon zavarja, hogy körülötte mozgolódás van, látja, hogy a többiek jól érzik magukat, neki pedig tanulnia kell. Ehhez még hozzájön, az is, hogy sokszor nincs önfegyelme, ha jó társaságban van, és valahogy nehezen halad a tanulnivalójával. Ilyenkor szokott közbe jönni az utolsó pillanatban, vagy közel az utolsó pillanatban a csodafegyvere, a tanulószoba, esetleg a könyvtár, ahol majdnem teljes csendben, nyugalomban képes elsajátítani az anyagot. Hiába ez a legideálisabb környezet, valamiért mégis nehezen szánja el magát, hogy kimozduljon ide. Talán azért, mert fél a rellonosok esetleges közelségétől, vagy azért, mert a hely kívül esik a hétköznapi megszokott életterén, amiben a megszokás biztonságát érzi, ezt maga sem tudja.
Minden esetre, két napon belül dolgozatot fognak írni. Az órán a figyelme időnként elkalandozott, de többnyire tudott koncentrálni és jegyzetelni, úgyhogy valamennyi alapja van, azonban most szükség van egy gyors ismétlésre, de ez még nem tűzoltás. Hátizsákjába összehányja az összes órai jegyzetét, házi feladatát, tollakat és a tankönyvet, meg persze mindent, amire szüksége lehet: stressz labda, rágó, tea, keksz, hangtompító. Minden kifogására lesz válasz, muszáj koncentrálnia.
A helyiségbe szokás szerint óvatosan nyit be, nehogy egy haragos rellonossal találja magát szemben. Ebben az esetben inkább a könyvtár, ott csak az ijesztő orosz bácsi van, de legalább rászól a még ijesztőbb rellonosokra. Azonban betoppanván az ablakban egy ismerős göndör fejjel találja magát szemben. Huncutul elvigyorodik, vállait játékosan felhúzza, ahogy alsó ajkába harap. Finoman settenkedve közelíti meg Marcit, hogy aztán egy jól irányzott, de gyenge mozdulattal ráfogjon a derekára. – Szia Marcii! – Cincogja a legkedvesebb hangján. Nem tudja, hogy észrevette-e, meg hogy megijesztette-e, de reméli, hogy nem haragszik, elvégre csak játszott. – Van kint valami érdekes? – Kérdi Polli is az ablakhoz lépve, azonban fejét oldalra döntve várja a navinés megerősítését mielőtt kinézne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Meghagyták neki a szülei, hogy vigyázzon Pannára, amit nagyon is komolyan vesz, hiszen nem szeretné, hogy bármi baj érje a számára legfontosabb embert a világon. Meg aztán azt is mondták neki, hogy figyeljen rá, de úúgy. Ezt először nem értette, hiába levélben volt leírva, újból el kellett olvasnia. Akkor sem sikerült felfognia, aztán tovább olvasva részletezték, hogy mit jelent számukra az úgy. Azt, hogy ne csináljon semmi butaságot, hogy rendesen viselkedjen és társai. Aztán még az előkészítő is jött itt a pórázzal, amit szerencsére nem értettek szó szerint, de nagyon hevesen bólogatott, hogy mennyire tudja tartani. Nem tudja, hogy mennyire adta meggyőzően elő, de a lényeg, hogy elengedik őket együtt rendszeresen, úgyhogy valószínűleg a zenész mellett színészi véna is veszett el benne.
Vagy csak megszánták, hogy ha ennyire akar a húgával lenni, akkor hajrá.
Mindenesetre a szülei kérésével nem nagyon tud mit kezdeni, elvégre nem olyan régen még ő is a hajnali vonatról lett összeszedve, annyira ért ahhoz, hogy hogyan nem csinálunk butaságot.
Úgyhogy Panna legyen csak Panna, mert úgy szereti, ahogy van, ha meg valami nem tetszik a tanároknak, akkor azt a tanítási időre megmondják neki.
Azonban a játszótéren elfelejthetik az iskolát, a tanárokat és azt, hogy ott mi a házirend. Persze itt is van kifüggesztve ez-az, de ők még éppen abban a súlycsoportban vannak, hogy a legtöbb játékot még használhatják, szemetelni meg nem szoktak, úgyhogy ennyi szabállyal bőven meg fognak tudni birkózni.
Polli számára nagyobb küzdelmet jelentenek az elemek és azok különböző halmazállapotai – nevezetesen a vízé, konkrétabban annak a szilárd változata. Szerencsére nem üti meg magát, de egy jó nagyot huppan, ő maga is megdöbben azon, hogy mekkora mutatványt csapott le. Lábait lassan a jégre engedve ül fel. – Repülőt? Tééényleg, itt még sosem láttam egyet sem. – Még a hideg földön ülve felemeli újból a tekintetét, hátha tényleg elcsíp egyet, pont, mint gyerekkorukban, amikor a vonalakat figyelték, azonban az ég üres. Lehetséges, hogy a repülők elől is el van dugva ez a hely? – Szerintem itt nincsenek. – Sóhajtja Panna kezébe kapaszkodva feltápászkodva, mozgása szerencsére fürge, nem sérült meg. Apró termetével jól tudna futni kis helyeken, de nem foglalkozik a testmozgással úgy, mint a húga. – Köszi. Áh, neem. Ne bánts Anyuuu. – Feleli nevetve lelépve a jégről a – remélhetőleg – biztonságos hóba. Onnan még a bakancsa orrával párat bökdös a jégtükrön, hogy meggyőződjön róla, teljesen befagyott-e. De igen, mert nagyon hideg van. – Te nem fázol így? Nehogy aztán azt a borzalmas bájitalt itassanak veled abban az előkészítőben. – Magyarázza fintorogva ezúttal ő anyáskodó hangon. Számára az egyik legvisszataszítóbb dolog a világon a bájitalok megivása, különösen azóta, amióta még tudja is, hogy miből készülnek. A megfázásos bájitalnál pedig külön gyűlöli, hogy füstöl tőle a füle, gyerekként próbálta betömködni, de kilőtte, amit beledugott. Azóta egy korty ilyet sem ivott. Számára a kalapkúra bájital ténye nagyobb borzalom, mint a betegség maga.
- Csak mondoood… - Válaszolja lesütött szemmel a felső ajkába harapva, de aztán reménykedve Pannára pillant. – Szerinted tényleg nőttem? Mert… tudod, hogy utálom a karfiolt… de pár hete néha eszem belőle. – Azt mondják, hogy a zöldség egészséges. Igaz, hogy ez fehér, de elmegy. Határeset, ott lehet kapni a Sparban, úgyhogy zöld. Kész. – Hááát…. ilyen időben nem tudom mit kéne csinálnunk. Legszívesebben eszkimó kunyhót építenék, de az nagy munka. – Böki ki teljesen váratlanul a fejét csóválva. Maga sem tudja ez hogyan jött neki. – Vagy ilyen… mókusoknak? – Mutatja a két kezével az elképzelt aprócska méretet. Igen, annyi még talán bele is férne a lelkesedésébe meg a kitartásába. – Esetleg cicának. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Vajas ábrázattal vigyorogva bólint Lili almájára. Általában ő maga is el szokott nyammogni egyet minden nap, kivéve, amikor más gyümölcsöt eszik, meg persze akkor, amikor nem is eszik. Mindig mondják neki, hogy több zöldséget meg gyümölcsöt kéne fogyasztania, na de számára a legzöldebb dolog, amit szeret, az a zöld alma, így elfogadja zöldségnek.
- Tegnap… - Kezd bele még üres szájjal a panaszkodásba, azonban újabbat harap a pirítósba, pont úgy eszik, ahogy egy úrinőtől elvárható. – Töpp, mint ety órát készültem máva. – Folytatja felháborodással a hangjában, bizonyos benne, hogy Lili megérti. Hát milyen dolog már, hogy egész nap óráik vannak és még utána is tanulni kell? Hát akkor mikor fog kilógni Bogolyfalvára? Hétvégén, mint mindenki más?
Gyorsan befejezi a pirítós ropogtatást, hogy jobban hallja a drámát, ami éppen kibontakozni készül. Lopva a tanárokra pillant, ahogy Lili teszi – reméli, hogy az előbbi mondatát sem hallották, nem csak a szappanoperát. Vagy titkon ők is figyelik, hogy mi történik, hogy aztán jól ki tudják a diákokat beszélni? Vajon őket is érdeklik a pletykák meg a diákok dolgai, vagy csak az ő kis ingerszegény életükbe hoz ez némi izgalmat?
Mindenesetre egyre több későn kelő kóvályog le a Nagyterembe, ami hangzavart is hoz magával. Homlokát ráncolva csóválja meg a fejét, de egyelőre bírja még, bár kétségtelen, hogy a szíve erősebben ver még anélkül is, hogy 50 percig ázott fekete teát ivott volna. Próbálja magát átadni a Lili által tolmácsolt dolgoknak, a szőkeségnek valószínűleg jobban megy a koncentrálás ebben a tömegben. Ezek is rághatnának beszéd helyett. - Tárcát? Az olyan süti, mint a lekváros buksza? -Kérdi döbbenten az asztalra pillantva, azonban ott csak az üres seteményes tálca kacsint rá vissza. Meg is lepődik, de aztán rájött, hogy a fémen tükröződik valami, nem kacsintott az sehová. – Ezen lehetett a túrós tárca is? – Motyogja az orra alatt, bár valószínűleg Lili is meghallja a magában való beszédet. Amikor befejezi az élet nagy kérdéseiről az eszmefuttatást, válaszol Lili kérdésére. – Kevés hát, hogy betömték. Remélem van még. – Tárja szét a kezeit a fejét csóválva. Buksiját megállítja a rellonosok asztala irányába, ahol is megpillant két koglófot. – Nekik még van. – Suttogja fejével kettő-hármat a zöldek irányába bökve. Hát milyen dolog az, hogy a Rellon nagyobb tálcát kapott, mint a Levita?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is érti, hogy miért kell nekik vizsgázni. Amennyire tudja, a mugliknál csak néhány évente van egy nagy vizsga, amikor már idősebbek, meg aztán az egyetemen persze nagyon sok. A szomszédjuk mesélte nyáron, hogy az unokája milyen jó átlaggal végzett és szó sem volt vizsgákról, pedig nagyjából Pollival lehet egy idős a srác. Persze a lány nem szívesen járna egyik tatai mugli iskolába sem, nem azért, mert bármi rosszat hallott volna róluk, egyszerűen csak a muglik világa még rémisztőbb, mint az övéké. Nem teljesen idegen számára, de nagyon sok mindent nem tud még róla és ez szorongással tölti el, ha belegondol.
Ugyan ez erősen hasonló a bagolyköves vizsgák esetén, a gyomrában erős feszülést érez időnként, meg nem tud egy falatot sem enni. Vajon, ha majd jön a nagy ötödikes vizsga, arra már készen fog állni, vagy 3 év múlva is ugyanilyen rettegős lesz?
Már most meg kell találnia az ideális tanulási körülményeket és helyet, hogy később kevésbé viselje meg. Legalábbis ez a terv a tanulószobával kapcsolatban.
A gyakorlat az, hogy valószínűleg Marcit fogja boldogítani és egyikük sem tanul. Persze, ha muszáj, mert holnap lesz vizsgája a jó barátjának, akkor inkább máshol folytatja tovább a tanulást – egészen biztosan nem bírja ki, hogy ne találjon ki valami hülyeséget 5 percenként, amit meg kell kérdeznie.
Széles vigyora hamar döbbenetté alakul, amikor Marci ’bosszúból’ felkapja és magához szorítja. Először a meglepettségtől szinte rongybabává ernyed, azonban mielőtt letenné a fiú, ő is visszaöleli gyengén. Lehet, hogy több spenótot kéne ennie és akkor nagyobbra nőne. Kár, hogy utálja. – Naa, Marcii! – Hangjában a kényesség és a játékosság keveréke cseng. Kicsit késve a lepakolást követően reagál. – Engem nem lehet csak úgy megemelni! – Folytatja a kényes tónust kivéve a hangjából. – Majd én eldöntöm, hogy mikor lehet. – Mondja Marci alkarjába kapaszkodva, ahogy megpróbálja magát felhúzni. Reméli, hogy a fiú befeszíti az izmát, hogy ő se csak úgy vergődjön a kis nyüzöge izomzatával. Abban sem biztos, hogy képes megtartani a saját súlyát.
- Bent is unalmas. – Sóhajtja ő is az ablakhoz lépve, olyan közel, hogy a lehelete meglátszódjon az üvegen. Nem sokat lát a kinti sötétben, épp csak annyi fény van, hogy a kint bandukolók orra ne essenek. – Még a hóembereket is lerombolta valaki, amik ott voltak. – Csóválja meg a fejét, ahogy lemondóan az udvar egy pontjára mutat. A kaszabolás helyszínére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azzal, hogy Polli sosem járt óvodába meg általánosba, hanem végig jelen volt Panna életében, egészen addig, amíg a szőkeség nem került oviba és később az elemibe, nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük. Persze úgy is alakulhatott volna, hogy Panna már unja a nővérét, aki folyamatosan az órát figyelve várta, hogy érjen haza a húga. Ezért tanulta meg leolvasni az órát, hogy ne mindig az anyukáját meg a nagymamát kérdezze, hogy mikor jön már haza a húgicája, hanem nézze meg magának, hogy hány óra van.
De szerencsére nem történt ilyen, és egy olyan kapocs van a nővérek között, amit semmi, de semmi nem szakíthat szét. Legalábbis Pollinak nehezére esik elképzelni, hogy újból ilyen messzire éljenek egymástól – még akkor is, ha felnőttek lesznek majd és dolgozni fognak. Persze ezen még nem kell komolyan gondolkoznia, de álmatlan éjszakákon, amikor eleve zakatolt az agya, bizony többször gondolt erre.
- Az borzasztó lenne. – Szisszen fel helyeselve. Jobb, hogy nem jön ide semmilyen repülő mugli dolog, csak a bajt hozná a fejükre. Meg a futóművet. – Én azt sem szeretném, ha egy kviddicsező a fejemre pottyanna. – Azt már nem is teszi hozzá, hogy ha egy labdát a fejére pottyantana. A cikeszt még el is viselné, na de a gurkót, azt nem… - Szerintem nem fáznak, biztos van mugli melegítő bűbáj benne. Vagy teknológia. – Többször hallotta már a technológia kifejezést, amikor a muglikról beszéltek neki, de nem mindig képes eldönteni, hogy a hangos zenéről vagy valamiféle tudományról van-e szó éppen. Nadia néni biztos tudna neki segíteni, hogy jobban megértse a varázstalan embereket meg a dolgaikat. – Köszi. – Hálálkodik a tisztításért vigyorogva. Reméli, hogy nem sokan látták ezt a kis mutatványt. Most már nyoma sincs, maximum csak a szétszállt hó a jégnél, ami bárki is lehetett, nem Polka. – Borzalmas! – Feleli nagyot nyelve, fejével sűrűn bólogatva, hogy lássa Panna, az igazat szólja. – Olyan íze van… mint… mint… nem tudom. De így… - Áll meg a magyarázatban egy pillanatra. Nem is nagyon tudja mihez hasonlítani, hiszen nagyon sok ételt meg italt elutasít mielőtt megkósolhatná, sokszor csak feltételezi, hogy egyes dolgok milyenek lehetnek. – Mint amikor meleg füvet iszol, amibe csúszós dolog van, de közben finomnak akar tűnni, de tudod, hogy hazudik. – Fejezi be arcán egy fintorral. Nem biztos, hogy érthető volt, de talán sikerült átadni némi tudást Pannának a bájitallal kapcsolatban. – És! – Emeli fel a mutatóujját komolyan. – Még a füled is füstöl tőle. – Zárja le egy nagy sóhajjal. Hát igen, zsebkendő galacsinokkal próbálta betömni a fülét, azonban kilőtt. Azóta nem iszik meg semmilyen bájitalt, még ha azt is ígérik, hogy finom lesz meg semmi nem jön ki semelyik testnyílásából, akkor sem. Amióta tanulja is, hogy miből vannak, azóta főleg nem kíván semmilyen módon a közelükbe menni – valószínűleg ezért nem bírta Felagund. Rudolf megértőbb, ha megmondja neki, hogy ezt a varangy szemölcsöt akkor most ő úgy nem érintené meg, mert sírni fog. – Én is szeretlek! – Mosolyodik el szemeivel Pannát figyelve. Hát igen, ez jobb téma, mint a varangy váladék. – A brokkolit még nem, mert az zöld. De a karfiolt. – Meséli büszkén kihúzva magát. Tök logikus, hogy a legzöldebb dolog, amit megeszik az az alma, de a karfiolt ki lehet próbálni, főleg rántva. Fontos az egészség, nem ehet mindig pirítóst.
- Cicakunyhóóó! Biztos imádni fogják a kóbor cicák. – Lelkendezik, s megy Panna után összelapátolni a havat a téglának. Ez sokkal jobb, mint egy hóember, abból olyan sokat csináltak már. – Srácok? Mármint… fiúk? – Kérdi jobban lefagyva, mint a keze attól, hogy havat lapátol vele. – Ááá… ráér az még. – Rázza meg a fejét, ahogy pirosodó ujjaival elkezd téglát formázni, az alakja kicsit fura, de a szándék megvan. – A suliban a nagyok mindig beszélnek róluk, eléggé furi dolgokat mondanak. – Fogalma sincs, hogy mikor fogja magát már ő is nagynak érezni, valószínűleg még jó sok fej karfiol van előtte addig. – Olyan sok dráma van vele…. – Sóhatja a fejét megrázva, ahogy rápakolja az előző kész téglácskájára az újabbat. – Ugye az előkészítőben nincsenek ilyenek? Mármint ott még nem járnak az emberek, nem? – Neki kimaradt ez az időszak az életéből, fogalma sem volt róla, hogy a többi korabeli miket csinál, itt pedig egyből a tőle pár évvel idősebbeket hallgatta, ahogy a másik fenekét tárgyalják ki. Nem érti őket. – Matekból? Jaj… - Sóhajtja újból. Neki talán nagyobb szerencséje volt, hiszen külön foglalkoztak vele, így volt ideje megérteni. – Megnézzük? De én sem vagyok egy nagy rajzmester. Ilyen háromszögeket csináltok a körökbe meg köröket a háromszögekbe? – Valami ilyesmi rémlik neki, hogy ezzel küszködött sokat. – Tudok 180, 90 meg 45 fokot csinálni…. – Mereng el a karjával kanalazva magához egy újabb adag havat. – Már körzővel, nem üstben. De több fokot nem tudok. – Vonja meg a vállát. Biztosan születni kell arra, hogy az emberek. Picit összerezzen, ahogy meghallja maga mögött a trombitálást, nagyon elmélyedt a hólapátolásban meg az érintőkben. Ő maga is feltápászkodik, jól meghuhúkolva az elfagyott kezét. – Nézd, ott! – Mutat a kerítés mellett egy hórakásra, ami rárakódott a kuka fedelére. – Szerinted simán megáll majd egymáson? – Bök a fejével a kis építkezésük irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Komoly ábrázattal bólogat, hogy neki milyen sokat kellett tanulnia. Pedig mennyi minden mást is csinálhatott volna abban az időben, de neem, neki a könyv meg a pergamen volt a társasága. Pont úgy tesznek, mintha ez egy komoly oktatási intézmény lenne, noha alapképzés a neve. Nem az alapokat kellene megtanítani?
De tanul ő, persze nem szívvel, mert akkor levitás lenne, nem eridonos. Bátran tanul? Hát, nem éppen, de legalább azért tanul, hogy kevésbé legyen gyáva, amikor vizsgázni kell.
Narrátor: nem az.
Mindenesetre vannak itt mások, akik nem félnek a következményektől. Bár amilyen kis bambák a tanárok – vagy élvezik a showt, de vajon hogyan hallják? -, nem lesz itt baj. Kevesebb szidás, több műsor.
Szemeit kerekre nyitva hallgatja Lili tolmácsolását. Nem biztos benne, hogy egészen erről van szó, de végül is miért ne? Van, hogy az ember a dühtől már azt sem tudja mit beszél, akkor a másik hogyan tudná, nem? – Azt hiszem nem mosott fogat a srác reggel. – Feleli fintorogva. Hát micsoda dolog ez? – És még ez akar csókolózni? – A csók Polli számára eleve egy undorító dolog, amibe, ha belegondol is felfordul a gyomra. Fogalma sincs róla, hogy hogyan tudnak mások olyan lelkesen beszélni róla, sőt vágyni az elsőre. Ha neki meglett volna az első, biztosan elkönyvelné utolsónak is egyben, legyen akármilyen epres ajakbalzsam a fiú száján.
Különben is a cseresznyéset szereti.
- Kutyafüle? Van olyan is? Mint a macskanyelv? – Kérdi a száját félrehúzva. Gyerekkorában azt hitte, hogy igazi macskanyelvek vannak a dobozban, amin annak a helyes cicának van a feje. Csodálkozott is, hogy milyen beteg dolgok vannak a mugli boltokban, de pozitív csalódás volt, amikor kibontván csokoládét talált benne.
Nem finom csokit. De csokit.
Mi nem lesz még finom? Ha a rellonosok bedurvulnak, mert kérnek a sütijükből. – Liliii! – Nyüszít utána, amikor rájön, hogy mit tett. Hát szabad ilyet? Riadtan hüppögve figyeli az akciót, és meglepve csodálja, hogy Lili nem is két kuglóffal, hanem mindjárt az egész tálcával tér vissza. – Ezt hogy csináltad? – Hüledezik a megrakott seteményes tálca látványán. Egészen békésen fogadták a zöldek asztalánál. Polli biztos benne, hogy őt felfektették volna almával a szájában a tálcára, mint azzal a malaccal szokás. Hogy kiverje a képet a fejéből, gyorsan meg is rázza azt.
Mivel már fogyatkoznak az emberek, ezért jobban lehetett hallani az eseményeket az asztaltól, amire el is felejtett figyelni. – Volt egy csatt. Mármint nem ilyen, – Mutat a hajába, amiben nincs is semmilyen csat- hanem puff. Csitt-csatt. – Egy köszit elmormolva elvesz egy sütit a tálcáról, majd újból megfordul, hogy lássa a vért, azonban mindenki egyben van. A lány az arcát a kezébe temetve sír, a fiú megszégyenülten távozni készül. – Megütötte a lányt? – Ájuldozik tátott szájjal. Elvégre azért bőg, nem? Azonban az egyik barátnője odakiáltja a srácnak, hogy kér-e még.
Még kajával kínálják? Micsoda világ ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem egy sokoldalú ember, de legalább próbálkozik. Többnyire. Nagyon sokszor irányítják a félelmei, melyek a fejében teljesen valósnak tűnnek, noha a tények nem azt támasztják alá, hogy annyi mindenért kéne aggodalmaskodnia. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy látja a szüleit együtt, meg a sok összebújó eridonost a klubhelyiségben, de valamiért mégis visszataszító számára. Ez a látvány pedig megerősíti, még ha nem is ért mindent, hogy mit miért mondanak a másikra, mert hát… eléggé kusza kifejezéseket használnak.
Megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy Lili is elfintorodik a csók  gondolatától is. Néha azt hiszi, hogy tökéletesen mindenben egyformán gondolkoznak – persze a rellonosokat leszámítva.
- Humbug? – Kérdez vissza fejét enyhén oldalra borítva. – Ó, hát persze, a humbuger! – Kap a fejéhez, majd gyorsan bólint is párat megerősítésképp, hogy ő bizony tudta ezt és Lilkónak teljes mértékben igaza van, ez kaja. Bizonyosan más nyelvjárásban mondják Talároson, mint Tatán, hiába olyan hasonlóan kezdődik a neve. Vannak érdekes akcentusos emberek.
Meg vannak olyanok, akiknek nem az akcentusa a legérdekesebb. Igaz, a Rellon ház tagjaira kevésbé szokása használni ezt a kifejezést, sokkal inkább a rémisztő, borzasztó és kegyetlen jelzők jönnek a szájára, már ha egyáltalán kimeri mondani és nem marad meg gondolati szinten a dolog. Lili ez teljesen máshogyan látja, bár Pollinak is el kell ismernie, hogy túlélte a lány minden különösebb balhé nélkül. – De… nem szóltak semmit? – Kérdi tovább aggodalmaskodva, hiszen az ő fejében egyszerűen nem áll össze a dolog. Mindenesetre a seteményük finom, remélhetőleg nem mérgezték meg. Túl könnyen ment. Rágás közben szemei egy pillanatra kikerekednek, azonban lassan, színpadiasan csak lenyeli a falatot és tétován Lilire pillant. Nem tűnik betegnek. Elvégre onnan tudnák, hogy Lili épp el fog vinni tőlük valamit és pont ezt. Neem, nem mérgeznek előre dolgokat. Megkönnyebbülten sóhajt fel és harap újabbat a sütiből. – Én tuti nem mertem volna csak úgy… odamenni... meg felemelni és idehozni. – Ismeri be szégyenlősen lefelé pislogva, majd fejét lassan a zöldek asztala felé fordítja, mintha onnan várná, hogy hívják oda.
Persze gyanús lenne, biztosan nem menne. Tuti kicsúfolnák.
Azonban a közelükben trappolva távozó fiatalemberre visszaterelődik a figyelme az eredeti témájukhoz, aminek semmi, de semmi köze nincs a rellonosok asztalának, elvégre nem annál történik. – Gondolod? Hümm… - Az utolsó m-re belátja, hogy ez bizony így lehet, de pont a zöldek irányába ájuldozott Lili után, amikor ez történhetett, ezért hallotta csak a csattot. – A barátnőjével? Meg is érdemelte, hogy nem mosott fogat. – Karjait színpadiasan összekulcsolja, mint egy szigorú tanár néni. Ez felháborító. – Én tuti nem csókolnék meg büdiszájú fiút…. sem. – Jelenti ki határozottan, ajkait kissé kicsücsörítve. Ki akarná a dörzsit érezni a másik fogán? Bleeh.
Közben a fiú megáll, hogy valamit visszakiabáljon, ahelyett, hogy kimenekülne az egyre érdeklődőbb nagyteremből. Valaki a háttérből beszól, hogy kuss legyen már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bármilyen módszerrel is érték el, hogy Panna jöhessen a faluba, ami város, de senki nem szólt a polgármesternek, hogy tartson újrakeresztelőt. Szóval ide. Bárhogyan is érte el a húgocskája, egészen biztosan sokkal boldogabbak lettek mind a ketten. Talán még a jegyeik is jobbá válhatnak, elvégre a boldogság az motivál meg ilyenek. Ő is jobban tud zongorázni, amikor boldog, mint amikor nem. Amikor idejött nagyon sokszor sírt, amikor nem látták, annyira hiányzott neki a húga. Volt, hogy le is bukott a szobatársai előtt, mert kiderült, hogy még nem aludtak, pedig Polli azt hitte, hogy ő az egyetlen, aki sokáig forgolódik. Mostanában már jobban alszik, de főleg azért, mert megszokta a helyzetet, meg hát lefárasztják a tanárok. Mi lenne, ha még kviddicsezne is vagy valami mást csinálna pluszban?
Be sem menne reggel órára.
- Igazad lehet… most gondold el, hogy milyen lenne, ha a nézők fejére potyogna minden. – Arcára ráül az elborzadás ül, ami nem sokat csillapodik a kviddicses ötlettel. – Áh, hát olyan hangosak. Te szeretnél menni? – A gondolattól is összehúzza magát, de azért titkon szívesen megnézne egy ilyen eseményt. Talán egyszer majd, ha felveszi a fülvédőjét, amivel ki tudja zárni a tömeget. Csak akkor nagyon kell figyelnie, hogy ki mit csinál, mert nem biztos, hogy hallani fogja a konferálást. Ábrázatára azonban csak ráhúzódik a vigyor attól, amit Panna mond neki. Mosolyogva nyúl a nála magasabb kislány keze után. – Nem vagyok én olyan népszerű. Vannak nálam menőbbek. – Sóhajt kicsit lesütve tekintetét. Mi van, ha Panna most csalódni fog, hogy a nővére mégsem olyan klassz, mint hitte? Kezdi azt gondolni, hogy talán nem is volt olyan véletlen, hogy nem járt suliba. – Te biztosan népszerűbb vagy. Nyáron rendeznek neked Panna-bált! – Szája ismét mosolyra húzódik, mert hallott már valami ilyesmi kifejezést, azonban ez nagyon muglis rendezvény, ők egészen biztosan nem járnak ilyen helyekre. Úgy képzeli, hogy az összes Pannát megünneplik ott. Vagy Annát? De nem tudja, hogy miért pont őket és miért nincs mindenkinek bálja. Nem vágja annyira ezeket a mugliságokat. – Szerintem inkább ragasztanak. Nadia néni biztosan tudja… - Kezd bele tűnődve a magyarázatba, azonban mugliismeretet valamiért még nem tanul. Sokan szeretik a tanárnőt, de ő csak látásból ismeri egyelőre. – Ő ilyen muglitudós. Nálatok nincs muglis tantárgy, ugye? – Pollika viszonylag sokat tud a varázstalanok világáról, azonban egy nagyon kis szeletéhez engedték oda a szülei, mint akik óvni próbálják őket, vagy mi. Bár mindentől így óvták volna és nem próbáltak volna meg undorító dolgokat lenyomni a torkán. – Jaj, én kiköptem, amit tudtam. – Feleli megborzongva az emléktől is. Ahhoz képest egészen sokáig füstölt a füle, hogy sikerült kiborítania a fél üveggel, a maradék nagyját meg kilőtte a száján, mint egy szökőkút. – Nem örült a javas néni, amikor a ruhájára ment…. de mit szóljak én, amikor a gyomromba megy? – Horkan fel még a mai napig felháborodva. Hát mit akartak ezek tenni vele? Pont jókor jött Panna ölelése, de hát az mikor nem? Jó nagy szeretős öleléssel viszonozza húga átkarolását. Hát mi lenne vele nélküle? Jó, hogy már ezen nem kell aggódnia. Az lesz a legjobb, ha majd egy iskolában fognak tudni tanulni és még a faluhoz vezető út sem fogja elválasztani őket. Reméli, hogy eridonos lesz Panna, akkor kérni fog egy közös szobát maguknak, ahová csak Sárit engedi be a házból.
- A Rellont nem szeretem. És nem azért, mert brokkolis a színük. Nem csak. – Rázza meg a fejét lemondóan. Mindig kikerüli őket, de eddig nem volt olyan nagyon rossz tapasztalata velük. Néha már maga sem tudja, hogy mitől fél ennyire. Az első nap megmondta az egyik harmadikos, hogy kell, mert bántotta valaki, úgyhogy így tesz. Biztosan azért vannak az alagsorban, hogy könnyen el tudják őket zárni a többiektől, de mégis legyen egy kis területük.  Próbálja terelni a gondolatait. – És melyik a kedvenc házad? A szfinxesek olyan okosak, onnan van a legtöbb barátom. Képzeld! – Hajol közelebb, elvégre nagy titkot készül elárulni, hiszen huncutságban járt. – Többször szöktem be. Elég csak találós kérdésekre válaszolni és nem baj, ha nem vagy levitás. – Eleinte nagyon félt attól, hogy nézi a talárját, vagy került rá valamiféle főnixes nyomkövető, ami becsipog, mint a mugli boltban a kasszánál, azonban nincs így.– Lényegében szabad bemenni, mert nem üt agyon a villám, ha bemész… meg ilyenek. –Igen, a villám lehet túlzó, elvégre nem Zeusz a házvezető és Matyi bácsi sosem tenne olyat. De viszketős porral simán megszórhatnák belépés közben. – Majd bemegyünk együtt is, jó? Ha meg odakerülsz, akkor meglátogatlak. – Nagyon kiakada szfinx, amikor próbál bejutni, de ha Liliért megteszi, hát Pannáért még angolul is megoldaná a feladványokat. Reméli nem jön rá a portré, hogy nem tud angolul és teszi fel úgy a kérdést, mert az nagyon gonosz lenne. – Én nem tudom hová kerülnél. Mindenki kapna utánad. – Ki ne akarna Pannával egy körletben élni, hát nem igaz? Persze az Eridonnak elsőbbsége van, mert hát ott már van egy Palotás. Bárcsak így működne. – A fiúk undibbak, mint a lányok. Fiú barátom is van, de csak olyan, aki nem büdi. – Válaszolja határozottan, de a végére elkezd röhögni. Nem szokta ő szagolgatni őket, de némelyiken már 1-2 méterről is érzi, hogy este inkább kártyázott, mint a fürdőt foglalta be magának. Biztosan jut melegvíz mindenkinek. – Te szeretnéd, hogy megcsókoljon valamelyik? – Kérdi döbbenten rámeredve Pannára. Viccnek jó vicc, de miért akarna bárki olyat. Hát ott nyál van, meg kínosan közel kerülnek egymáshoz. Meg hová nézzen olyan közel az ember a másikhoz? Biztosan, csak meg akarja nézni, hogy mennyire undi, hogy soha többet ne kelljen, igen. Olyan, mint a cigi. Ki kell próbálni, hogy ne akard.
- Hát volt egy fiú, aki egy lánnyal járt meg minden, de összevesztek órán és még a tanárral is kiabáltak, mert megmondta nekik, hogy nem szabad. Még a… k betűset is kimondta. Órán. – Suttogja ámultan. Hát, hogy lehet így viselkedni? Néha már kimondja ezt a szót, mert eléggé sokszor hallja, de Pannát a világért sem nevelné erre, elvégre a szüleik nem örülnek neki. Pollika ilyen lázadó, vagy mi.
Húga meg a matek ellen lázad, pedig hát a nővére emlékei sem túl élénkek. Lefogott kezeivel fog rá a szőkeség karjára. – Emlékszel, amikor kocsiztunk pár éve? – Nem is tudja, hogy miért hagyták abba, talán kinőttek belőle? Őrülten megszédültek és mindig kidőltek. – Mekkorát lehetne vetődni ebbe a nagy hóba. – Ábrándozik huncut vigyorral, felhúzott szemöldökkel. Karjait kiszabadítva keresztbe rakja egymás fölött, várja, hogy csatlakozik-e a lány.
- Hát, varázsolhatok. – Zavartan kezd kotorászni a táskájában, odapakolta valahová a pálcáját, még tokba is tette, mert félt, hogy eltörik. Előkap egy szelet csokoládét is, természetesen nyújtja át testvérének fel sem nézve, ahogy keresgél. – Már a te csokid. Ú, megvan! – Kapja ki boldogan és kiszabadítva a védőtokból nekiáll a bűbájtanon tanultakat bemutatni.  Meg kell próbálnia erő nélkül, hát boszorkány vagy milyen fityfene. -  Vingardium Leviosa! – Mondja a megfelelő pálcamozdulattal ráolvasva az egyik téglára, ami bizonytalanul felemelkedik. Kissé dülöngélve a levegőben, de szépen halad előre a föld felett, a lány próbálja nagyon finom mozdulattal lerakni. Az első sor még megy is, azonban a második már pár centit elcsúszva kerül rá az előzőre. – Így nem áll meg, ugye? – Kérdi bizonytalanul. Nem ez volt a legtöbbet gyakorolt bűbája. – Megpróbálod? – Nyújtja a drága húga felé a pálcát. Lehet belőle bumm és pöcc, de az nem baj. Hátha nem. Panna olyan ügyes, biztosan fog neki sikerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ha Marci és Janka nem lett volna mellette gyerekként, akkor csak Panna lett volna neki társaság. Persze Ő is csodás, de így legalább még egy kis családja volt, vagy ilyesmi. Nagyon közel vannak a szülők egymáshoz, összehozta őket az, hogy zenei csodabogarat nevelnek, sok helyen találkoztak. Pollinak is jó érzés volt, hogy talált valakit, aki megérti, amit érez és amit hall. Jankával csak pár hónap van köztük, azonban a bátyja volt az, akivel igazán el tudott beszélgetni. Janka nem érezte át, amikor a kislány Polli a hangokról áradozott és a zongorán mutatta meg a legújabb darabokat, amiket hallás után egy pillanatra megtanult. Vagy kis dalocskákat, amiket megírt. Eleinte nem szerette, hogy ha Marci túl közel jött hozzá, de ennyi év után már olyan neki, mint egy unokatestvér. Vagy legjobb unokatestvér, olyan, mint a legjobb barát, de rokon. – De Neked megengedtem, csak nem szóltam előre. Azért. – Feleli nyelvét finoman kiöltve, azonban elneveti magát saját dinkaságán. Hát, így is lehet mondani, hogy a fiúnak már sok mindent elvisel, amit mástól biztosan nem.
Vigyorogva visszaszalutál a fiúnak, miközben majdnem a szemébe néz, azonban gyorsan elkapja a tekintetét. Panna az egyetlen, akivel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy ez is menjen, nem is próbálja tudatosan erőltetni másnál.
De ha még egyszer megpróbálja engedély nélkül, akkor tuti, hogy megcsikizi bosszúból, ha már megemelni nem tudja. Az ujjai úgyis fürgébbek, mint másnak. Kész az ördögi terv.
Boldogan húzza fel magát Marci segítségével. Sajnos a karja nem olyan ügyes, mint az ujjacskái, így bizony segítségre szorul ennél a roppant bonyolult műveletnél. Amikor leengedi, büszkén húzza ki magát. – Há’, látod milyen erős vagyok! – Persze csak tetteti, hogy nem vette észre a segítséget, érezte a fiú támogató karját, azonban úgy csinál, mintha ez kizárólag az ő kis vézna karjának az érdeme lenne.
- Biztosan direkt csinálják, hogy tanuljunk… - Sóhajt fel életuntan. Tuti nem akarják, hogy találjanak szórakoztatóbb dolgot a környéken, mint a tanulás. Talán még a hideg is direkt érkezett, hogy ne járjanak annyit ki a könyv mellől? – A rellonosok! – Vágja rá egyből, ez amolyan berögzött válasz már nála, mint a mugliknál azok az emberek. Látta a plakátokat, mindig megvolt az, akire haragudni kellett. Fura lenne, ha suliban is lenne Rellonellenes plakát. – Ezt lehet Reparoval javítani? Vagy ez csak… hó? – Kérdi bizonytalanul járatva fejét a romok és Marci között. Ő felette jár, biztosan tudja. Talán majd jövőre neki is fog menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lili értetlen pislogására érdeklődve biccenti oldalra a fejét és hasonló nagyokat pislog. Azt látja, hogy a levitás nem ért valamit, azonban arról fogalma sincs, hogy micsodát, emiatt rendkívül közel kerül ahhoz, hogy barátnőjét utánozza akaratlanul is. Valami rosszat mondott volna? Lehetséges, hogy valamilyen másfajta étel volt, nem humbuger. Polliról nem lehet elmondani, hogy nagyon ért az ételekhez meg a főzéshez, sokkal inkább ahhoz, hogy kifogásokat gyártson annak érdekében, hogy elkerülje a kóstolót. Túl sűrű, túl híg, túl darabos, túl ragacsos.
Sok mindent kipróbált már, amik a fejében nem férnek össze, de még hosszú út áll előtte. A rellonosokkal kapcsolatos félelmei legyőzéséért például semmit nem tett ez idáig.
Rémülettel vegyült csodálkozással figyeli barátnőjét, ahogy teljesen emberként beszél róluk.
- Biztosan bántani akarják. – Vágja rá határozottan. Hát mi mást jelenthet ez? Megmutatja, hogy ki az erősebb, keményebb. – De hogy még a tanárokat is? – Szemeivel a tanári étkező irányába pislog párat, hogy az éppen reggeliző tanárok érzik-e a veszélyt, azonban szemlátomást nyugodtak – már amennyire innen látja. Egyáltalán egy tanár mutathat pánikot? Akkor ki irányítaná őket katasztrófa esetén?  
Fejét megrázva jelzi, hogy bizony nem szeretne odamenni a zöldekhez, legyen vagy épp ne legyen ott bármi is. – Naaa! – Visít fel kényesen, azonban szája szélére egy durcás mosoly húzódik. A vigyor azonban nem őszinte, hiszen nincs teljesen meggyőződve arról, hogy nem ez-e az egyetlen oka annak, hogy nem szolgálnak fel embereket a zöldek. Szerencsére, ha még Pollihoz sincs tálcájuk, akkor a nagyobbakat sem fogják tudni bántani. Nem úgy, mint a szomszéd asztalnál a drámai szerelmesek. Vagyis már nem azok. Egyáltalán van a szerelmen a kapcsolat végével kikapcsolás gomb? Egy ilyen után ki lehet szeretni a másikból egy pillanat alatt? – Miért szeret bárki szájakat csókolni? – A szájak Polli számára nagyon furcsa dolgok. Persze inkább néz oda, amikor beszélnek, mint a szemekben, de az időnként fel-felbukkanó nyálcsíkoktól mindig kirázza a hideg. A sajátjából kiindulva másnak is nyálas odabent, azt pedig miért akarná átfolyatni egyik ember a másik szájába? Finom vonásai grimasszá húzódnak, ahogy megreszket a gondolattól is.
- Vóó! – Az előző ábrázata még ki sem tudott simulni, a termet betöltő kuss élesen csapja meg a fülét. Nem szereti, ha kiabálnak a közelében, mindig olyan feszülten érzi magát tőle. Szerencsére itt a hang tudott terjedni, nem közvetlen érintette. – Igen…. én… már kezdődik? Oh… - Csalódottan kászálódik fel a kék asztaltól, pedig ők biztosan szívesen járnak órára, ellentétben vele. Azonban az arca felderül, amint Lili sztorijára terelődik a szó. Vigyorogva követi ki barátnőjét, hogy a délelőtt utolsó nyugis perceit együtt tudják tölteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.