Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Mondjuk bárki, itt még a képeknek is füle van, és ha nem is rám való tekintettel, legalább a barátnődre való tekintetből ne üvöltözzél itt - sziszegtem a fogaim közt a szavakat, dühös voltam a prefektusra, de vitánkat félbeszakította Lili, aki szerencsére nem csinált úgy, mintha csak és kizárólag az én hibámból történt volna a dolog, nem mintha magyarázattal tartoztunk volna ennek a lánynak. - Gyerek? Hóhóó, ne rohanjunk már előre, közel sem biztos, hogy…- ideges lettem, mert hát volt valami a szavaiban, tényleg ez meg sem fordult a fejemben, és igen, hibás voltam, de azért nem kellett azonnal veszélyt kiáltani, mert közel sem biztos, hogy ennek bármi következménye is lesz. Mindenesetre jó lett volna az, ha nem a folyosón folytatódik ez a hangoskodás, s valahol nyugodt környezetben beszéljük meg a dolgokat.
- Mondjuk egy tabletta! Az nem jutott az eszedbe, hogy az egészségügyistől aztán megindulna a pletyka, és a végén az összes tanár tudná, hogy mi történt a barátnőddel? Erre is kell gondolni! - vágtam vissza, kezdett megint kiéleződni közöttünk a helyzet, de amúgy sem ezzel az okoskodó lánnyal akartam dumálni, hanem Lilivel. Ő viszont nagyon nem volt kíváncsi rám, részben értettem is, meg nem is, de mivel nagyon nem voltam jó kedvemben, s nem akartam tovább hallgatni az eridonos kioktatását, úgy döntöttem, hogy jobb, ha elmegyek.
- Rendben Lili, de szeretnék veled majd beszélni később - felé fordulva mélyen néztem a szemeibe, hülyén éreztem magam, hogy most ilyen tehetetlen helyzetbe kerültem, nem akartam én senkit sem megbántani, s bár lett volna több eszem. Viszont nem volt, de reméltem, hogy a prefektuslánynak is megjön az esze, s valami olyan megoldást eszelnek ki, ami nem ássa alá egy örök életre Lilkó nevét, mert a terhesség mellett egy gonosz pletykának is lehetett olyan éle, ami örökre tönkre tehetett egy életet.
Lilitől elköszönve, a másik lány felé csak morcosan biccentve hagytam őket magukra, és sietős léptekkel indultam meg a navine irányába, mert fogalmam sem volt, hogy most ezután mi lesz. Sok minden kavargott a fejemben, nem tudtam, mit tehetnék, párszor megtorpantam hogy visszaforduljak és segítsek valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyenkor tenni, a gyengélkedőre meg nem mertem elmenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Talán csak rossz a tanítási módszere, vagy másra terelődött a figyelmed a tanulás helyett - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azt nem gondoltam, hogy Lili olyan nagyon buta lány lenne, legfeljebb szétszórt és néha naiv, meg talán álmodozó. Pár dologban hasonlítottunk is, ezt már csak magamban jegyeztem meg, majd mikor szóba jött a menhely, el is hívtam Lilit. Ezt vehette akár már egy második randinak is, pedig még az elsőn sem voltunk túl, de azért hívtam, hogy több időt tölthessek vele, mert a tavas incidens óta már nem igen kereste a társaságom, és ez zavart.  - Nincs mit, cserébe ő fizeti az italokat - elnevettem magam, persze csak vicceltem, mert biztos, hogy ez a pók nem fog minket meghívni semmire sem, akkor inkább már gyorsan eliszkol. Viszont Lili itt maradt, még nem pattant fel, még nem hagyott magamra, ami jó jel volt, tekintve azt, hogy párszor ez már megtörtént. Az is igaz, hogy ezúttal nem történt köztünk semmi olyan dolog, ami után  aztán kiborulhatna, pedig nem esett volna nehezemre, hogy megcsókoljam, sőt…igazából vonzott is a közelsége, nem is tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, de mégis fékeztem magam. - Hé, minden okés? - aggódva figyeltem, ahogy félrenyelte az italt, egy picit finoman hátba is veregettem őt, figyelve, hogy biztosan jól van-e, közben viszont megérkeztek a gőzölgő pizzák, s máris az asztalon termettek.
- Köszönjük, kérhetnénk még két üdítőt? - mosolyogva kértem a pincérlányt, mert fogyóban voltak az italok, majd a finom gőzölgő olasz kajára pillantottam, s magamba szívtam az illatát. - Ez mennyei, nézd hogy nyúlik a sajt - mutattam, ahogy egy szeletet próbáltam elválasztani a többitől, majd bele is haraptam, de túl forró volt, ezért legyeztem a nyelvem, meg ittam rá a hideg kólából, hátha lehűti majd. - Ennyit az ízlelőbimbóimról - jegyeztem meg egy kínos mosollyal. - Neked hogy ízlik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Talán szóba jött volna más is, ha nem jelenik meg a pultos lány a pizzákkal, s ezzel nem zavarja meg kettősünket. Így viszont nem maradt más hátra, mint hogy együnk egy kis pizzát, meg amúgy is éhes voltam, így nem kellett kétszer mondani, a sajátomra szinte azonnal lecsaptam. A mohóságnak azonban ára van, nekem is fizetnem kellett, méghozzá a nyelvem hegyével, ami úgy megégett, hogy még a hideg kóla sem hatott, hiába szürcsöltem befelé. Lili persze jót nevetett rajtam, mire komolyan kaptam fel rá a pillantásom.
- Hiányolnád, ha nem lenne mi? - kérdeztem nevetve, bár rájöttem arra, hogy ezzel olyasmire utaltam, amire talán Lili most nem is akart gondolni. - Amúgy még nem halt el, ennek olyan…pörkölt íze van - jegyeztem meg, szerencsére a pörkölttel nem volt bajom, nagyon szerettem, de ezúttal már óvatosabban haraptam, előtte még fújtam is, mert nem volt célom a nyelvem teljes felületét elpusztítani.  - Amúgy te mindig ilyen csöndes vagy? - kíváncsian pillantottam rá, mert az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy sokszor harapófogóval kellett kihúzni belőle a szavakat, kivéve amikor edzeni jártunk, mert akkor viszont csak mondta és mondta, hogy gyerünk Lucas, még egy kör, még kettő, nyomj ki még tízet stb. Egy igazi kis hajcsár volt. - Mesélj már valamit magadról , és ne azt mond, hogy nincs semmi - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, hátha végre megnyílik egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aham, marhapöri - bólogattam mosolyogva, a magyar ételek közül ez volt az egyik kedvencem. Mondjuk az egy kicsit bizarr volt, hogy a pizzának ez volt a meglepetés utóíze, mert hiányoltam így a szaftot, meg mellé az uborkát, de egye fene, végül is, pizzáról beszéltünk, így ez még pont belefért, és amúgy is, jobb volt, mint amire számítottam. Lili szemei is felcsillantak, úgy tűnt, hogy kedveli a pörkölt ízt, mert máris le akart csapni a lehetőségre, el is nevettem magam, hogy teli szájjal máris pizzát lejmolt. - Miért adjak? Még le sem nyelted, amire ráharaptál - nevetve ráztam meg a fejem, ezúttal a lány tűnt mohónak, de azért csak megkínáltam, a szeletet a tátott szája felé nyújtottam, s hagytam, hogy kedvére harapjon belőle magának. Ezután folytattam én is az evést, egyáltalán nem zavart az, hogy beleharapott, onnan folytattam tovább a pizza fogyasztását. - Hé, ez nem is igaz! - ellent kellett mondanom, amikor azt hozta fel, hogy eddig nem akartam vele beszélgetni. - Emlékszel még a Szilveszterre? Akkor is dumálni akartam veled, azért is mentem oda hozzád - mondtam komolyan, nem elnevetve a dolgot, hogy tényleg komolyan is vegye. Pedig volt ott több barátnője, mégis hozzá telepedtem le beszélgetni, csak aztán kicsit máshogy alakultak a dolgok, ezt viszont már nem hoztam fel.
- Neee, ez így nem megy - nevetve ráztam meg a fejem. - Most megkérdezhetném, hogy mi a kedvenc színed , meg ilyenek, de arra gondoltam, hogy Te mondhatnál magadról valamit, amit úgy érzel, hogy megosztanál velem, aztán én is mondok valami olyat. Mit szólsz? Vagy aztán kérdezhetsz bármit, na? - kezdtem alkudozni egy mosollyal két falat pizza és egy nagy korty kóla közt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem, nincs ilyen hagyományunk - mondtam egy mosollyal, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, mert tényleg nem volt ilyen. Igaz, az szokás volt, hogy csókot adjanak egymásnak szilveszterkor, de ez leginkább a párokra volt jellemző, mi meg nem voltunk egy pár. Nekem Olíviával kellett volna lennem, de őt mindig lefoglalta az újság, meg a kviddics, s azt hiszem, hogy még akkor is a szerkesztői tevékenységei után futott. S bár hiba volt ott ez a kis csók, az estém végül remek volt. S hogy ne csak arról beszéljünk, ami kapcsán akaratlanul is felmerülhet a volt barátnőm neve, inkább Lilit magáról kérdeztem. Amúgy is érdekelt, szerettem volna jobban megismerni, kértem is, hogy mondjon valamit. De mikor elkezdte sorolni a színeket, nevetve ráztam meg a fejem, mert nem egészen erre voltam kíváncsi. Azt hittem, hogy majd jobban megnyílik, s olyan dolgokat is elmond, amiket korábban nem. Végül azért csak belekezdett, mert szóba hozta a családját, ami már egy jó jel. Érdeklődve hallgattam, s egy kicsit meg is lepett, hogy a Víta nevű nővérén kívül még egy bátyja és egy öccse is van, őt eddig valamiért elhallgatta. - Nahát, szép kis család. Persze, mutass majd, kíváncsi vagyok rájuk - bólintottam mosolyogva, miközben kortyoltam az italomból egyet. Jött a kérdés, éreztem, hogy én is sorra kerülök, de igazából már felkészültem rá, s talán nem is esett most úgy nehezemre ez, mint régen. - Nem, egyke vagyok. Másfél éve vett magához a nagynéném. Apám börtönben van azt hiszem, anyám meg… jobb helyen - röviden mondtam csak, nem is akartam ezt kifejteni, Lili ebből pontosan tudhatta, hogy nem épp jó körülmények közül jöttem. - A nagynéném amúgy jó arc, néha beugrik a faluba , majd egyszer bemutatlak neki - meséltem egy mosollyal, s újra haraptam a pizzámból, aminek lassan a végére is értem.
- Huhh, fullon vagyok - mondtam, ahogy kieresztettem a pocakomat és meg is paskoltam. - Érdekes volt így pörkölt utóízzel, nem volt rossz, de máskor szerintem a hagyományost választom - mondtam nevetve. - Neked hogy ízlett? Akarsz még desszertet? Vagy elmenjünk sétálni? - kíváncsian pillantottam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem a nénikém is szívesen megismerkedne veled - feleltem egy sokat sejtető mosollyal, amiből sok mindenre is következtethetett. A nagynéném igazán jó arc volt, és szerintem kedvelte volna Lilit is. - Akkor a nénikéid tényleg jófejek, de ez már csak ilyen, nem? - mondtam nevetve, utalva arra, hogy általában az ilyen rokonokra mindig lehet számítani. Nekem is a nagynéném volt a mentsváram, még ha nem is fejeztem ki felé, azért hálás voltam neki, amiért nem hagyott magamra ott Bostonban, és magához vett. Sokkal jobb volt így, mint hogy nevelőszülőkhöz kerüljek, ezt viszont nem fejtettem ki Lilinek, mert nem volt kellemes téma, nekem pedig nem az volt a célom, hogy lelombozzam őt. - Örülök, hogy már nem vagy éhes, az éhes Lili félelmetes - mondtam nevetve, ezzel cukkolva őt, majd kiittam az üdítőm utolsó negyedét is, így már a pohár is ott árválkodott az üres, nyomokban pizzamorzsát tartalmazó tányér mellett. - Tuti? Látom, hogy bejön az a fagyi, biztos nem kérsz? - kérdeztem nevetve, de mivel nem kért, felálltam én is. Gondolkodtam azon, hogy illik ilyenkor, aztán egyszer csak a kezemet nyújtottam Lilinek, ha megfogta, én is rátekertem ujjaimat a kézfejére, majd megindultam vele ki a pizzériából egy kis sétára, hogy ledolgozzuk a finom falatokat. - Szép időnk van, lassan megy le a nap - jegyeztem meg, ahogy a sétány felé indultunk, ilyenkor szép volt, nyugodt rész. Egy kicsit mégis frusztráltnak éreztem magam, mert nem voltam egy randiguru, nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, engem az ilyen szabályok megkötöttek. - Öhm…- rámosolyogtam, mert tényleg fura volt így randizni. - Bocs, hogy csak most hoztalak el randizni, általában nem szokásom randizni - vallottam be, egy kis zavart mosoly is felütötte fejét az arcomon. - De kedvellek amúgy és megcsókolnálak, de ha szeretnéd, ezentúl lehet, hogy csak sétálgatunk és nem érek hozzád, ígérem - emeltem fel a jobbomat esküként, hogy biztosítsam, nem lesz több faház, ha nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután jól kiveséztük a családtémát, meg a nénikéink funkcióját és jó szokásaikat, elfogyott a pizza is, s immár jóllakottan indulhattunk tovább. Belém már semmi sem fért volna, de biztos, ami biztos, rákérdeztem Lilinél, hogy nem akar-e fagyit, s csak aztán hagytuk magunk mögött a fagyizót. Kifelé menet a kezét is megfogtam, bár nem tudom, hogy miért, inkább csak ösztönszerűen nyújtottam, mert a romantika az nagyon nem volt a világom.
- Nincs mit, örülök, hogy mégis eljöttél - még egy mosolyt is megengedtem felé, már bátrabban, mert bizony idefele jövet még az is kérdés volt, hogy vajon eljön-e. Bizonyára haragudott rám a történtek miatt, én meg nem akartam magyarázatot keresni a tetteimre, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ha meg is bántottam, azt biztos, hogy nem szánt szándékkal tettem.
Közben, ahogy a sétány felé vettük az utunkat, s épp nem tudtam, hogy mit is mondjak, elárultam, hogy tőlem távol áll ez a randevúsdi, s úgy tűnt, hogy Lilinek is újdonság volt ez. -  Hááát, a mi megismerkedésünk egész máshogy ment, szerintem sosem vittem el randizni, nem emlékszem rá. Az lehet, hogy beültünk kajálni, de akkor már egy pár voltunk - meséltem Lili kérdésére, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, csak azért nem mertem megtenni, mert azt gondoltam, hogy akkor megint leszidna, veszekedne velem és faképnél hagyna. Ezért inkább csak közöltem vele, hogy mihez is lenne kedvem, hagyva, hogy dönthessen. S talán nem kellett volna meglepődnöm a válaszán, azért mégis rámosolyogtam, majd meg is csókoltam, s végül hazakísértem, miközben tök sok mindenről beszélgettünk még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Zsófival jóban voltam, egészen mostanáig, mert ezt nem igen tudtam elviselni, hogy ilyen hangnemben és stílusban üvöltözött velem. Meg volt a magam baja, nem hiányzott még az is, hogy ez a megkergült lány is így óbégasson a fülembe, olyan felsőbbrendű stílust felöltve, mintha nem is tudom, ki lenne. Úgy viselkedett, mint valami kiképző egy táborban, ez pedig nagyon is felkorbácsolta a dühömet, nem is volt kedvem maradni, pechemre azonban ahogy távozni próbáltam, sikerült rosszul ugranom, s így már a fejem mellé a lábam is fájhatott. - Ó, hát igen. Valóban kegyed nagyságossága olyan hatalmas, hogy az arcodnak sem elég ez a kétszárnyú ajtó baszki - vetettem oda gúnyosan, hihetetlen, mert nem így ismertem meg Zsófit, de kiderült, hogy nem is olyan jófej csaj, mint amilyennek tűnt. - Hát akkor csináljátok, ne a szád járjon! - morrantam oda ingerülten, de sokáig nem jutottam, annyira sajgott a bokám, hogy a legközelebbi székben dobtam el magam, s le is rúgtam a cipőm, hogy megnézzem, mi a helyzet. Kezdett kicsit dagadni, ám a fájdalom ellenére az is jobban zavart, hogy úgy éreztem, néznek. S amikor felemeltem a pillantásom, a színjátszókörösök, na meg Missz Tökéletesség tekintete vetült rám, úgy, mintha olyan óriási nagy bűnt követtem volna el.- Mit bámultok? Nem láttatok még embert? - morrantam oda dühösen, majd inkább fogtam a cipőm, s zokniban fordítottam hátat a stábnak, majd le is léptem erről a pokoli helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Dög meleg volt, de szó szerint, elég nehéz volt elviselni bűbájok nélkül a hőséget a hálóban. Még edzeni sem volt kedvem, meg enni sem, ilyen melegben nem sok minden fért belém. Éppen ezért csak unottan feküdtem egy könyvet olvasva, s már majd bealudtam rajta, mikor Lili valahogy besurrant, s rávett, hogy lemenjek vele medencézni. Túl sokat nem is kellett győzködnie, mert vele szívesen mentem bármerre, így miért is ne alapon magamra kaptam a fürdőgatyámat, vállamra vetettem egy törölközőt, s mentem is vele az eridonosok által szervezett medencés partyra.
- Basszus dög meleg van, biztos jó lesz itt? - kérdeztem kissé bizonytalanul, mert ezerrel sütött a nap, s féltem attól, hogy agyon fogok égni kint. Velem ellentétben Lili fel volt pörögve, figyeltem is, hogy minek ujjong ennyire.
- Ááhhá, király - nem volt sok öröm a hangomban, de ez inkább az unikornisnak szólt, mint sem Lilinek, mert őszintén nem értettem, hogy a lányok miért voltak ennyire oda az egyszarvúért. Egy krokodilos, vagy cápás úszógumi sokkal jobb lett volna, na de unikornis? Jó hogy nem lepke.
- Kizárt, hogy egy olyan izébe én belemásszak - ráztam meg a fejem, ahogy közeledtünk a medence felé. Közben ide-oda tekergettem a nyakam, az orromba kúszott a grill illata, meg úgy láttam, mintha fagyi is lenne, szóval kezdett megtetszeni a hely, olyan volt, mintha egy strandra fizettünk volna be. Túl sok időm persze nem volt nézelődni, mert Lili máris tovább ráncigált, úgy tűnt, talált egy jó kis placcot nekünk. A kockás plédjére dobtam a törcsimemt, s már el is vágódtam rajta, kezeimet a fejem alá csúsztattam, s kényelembe helyeztem magam. - Ezt már szeretem - jegyeztem meg egy önelégült vigyorral, s figyeltem, hogy válik meg Lili a rózsaszín ruhájától, hogy feltárja előttem a fürdőruháját. - Nahát…mik ezek a szörnyek? - pislogtam kíváncsian, és nevetve bökdöstem meg a hasán lévő egyik figurát.
- Mit keresel ? - feltápászkodva egyik könyökömre, kíváncsian vizslattam, mit túr annyit abban a táskában. Apropó, miért hordtak a csajok táskát a strandra? Tökre elég lett volna egy törcsi is, nem? Ezt sem értettem, míg elő nem került az a cucc. - Jaah, a naptej. Adsza, bekenlek vele- el is happoltam tőle a flakont. - Hasalj - szóltam rá, de kérésként is vehette, s ha ez megtörtént, máris fölé telepedtem, kibontottam a flakont, aztán megnyomtam, így egy kis fehér naptej landolt a hátán, el is kezdtem begyúrni, a flakont meg a plédre ejtettem. - Te, ez biztos naptej? Olyan …kókuszos illata van - jegyeztem meg, ahogy fölé hajoltam és egy kicsit megszagolgattam a cuccot.