Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kell az az önuralom, hogy tényleg ne röhögjem képen. Mármint így kiöltözik, aztán még mag is halok mintha valami úrikisasszony lennénk. Lehet elkapott valami mágikus agyhártyagyulladást, attól ilyen bolond. Eddig normális volt, most meg hogy tényleg randizunk bekattan... őrület milyenek ezek a férfiak. Na ezért mondtam én eddig azt, hogy nem kell nekem senki az életembe, mert mindig tudtam, hogy ilyenek. Elvégre a bátyámon testközelből tapasztalhattam meg, hogy milyen tartósan együtt élni egy hímegyeddel és a következő tíz évre köszönöm, nem kérek belőle.
Szerencsére nem játsza el azt, amivel az idióták állandóan bepróbálkoznak. Mintha képesek lennének valóban véghez vinni anélkül, hogy a csajnak feltűnik, hogy itt készül valami. Olyan naivak, olyan ostobák.
- Mehetünk. - Egyértelmű kérdésre egyértelmű válasz jár, hangom tárgyilagos és tényszerű mint a legtöbbször. Tudom, tudom, maga vagyok a jégkirálynő, de az érzelmek ráérnek később is, ha esetleg eljutunk odáig, hogy megbeszéljük végre mi ez az egész kettönk közt. Hagyom hogy ujjaimat összefűzze sajátjával, bár rettentő kínos ez az egész. Kicsit olyan, mintha óvodások lennénk, akik mennek a menzára és az óvónéni azt mondta, hogy fogják meg a párjuk kezét. Nem azért, jól esik meg minden, de kicsit olya érzésem van, mintha az egész csak formalitásból történne. De persze tudjuk, én rosszul vagyok bekötve, furcsa az agyam és különben is, én meg az érzelmek ugye. Tudom, tudom, tudom. - Rémes, jobb ha nem is kérdezed - sóhajtok mélyet. Megint sok volt a hülye, bár belőlük szerintem sosincs kevés. De mintha évről évre szaporodnának. Vagy csak az ingerküszöböm kerül egyre lentebb? Fene se tudja. - Mesélj inkább te, milyen napod volt? - dobom vissza a labdát, hátha neki örömtelibb lesz a beszámolója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ezt hívják a muglik szappanoperának. – A soha véget nem érő, nulla történettel rendelkező, de legalább nagyon drámai sorozatok pont erre a képre hasonlítanak. Egyszer, a múlt nyáron vagy mikor volt az, hogy együtt lógtam azokkal a csajokkal, na szóval akkor meg kellett néznem velük valamelyik ilyen nagy magyar drámai alkotást, én meg csak ültem ott és néztem, hogy itt mégis mi történik? Azóta sem jöttem rá, hogy ez kinek és miért jó, de inkább nem is kérdőjelezem meg. Mindenki azt csinál, ami neki jó, csak ne erőltesse rám többet.
Bólogatok egy sort, hogy világos, ő legalább nem csinál annyira nagy bajt. Azokkal nincs gondom, vagyis jobb napjaim és általában, akik csak császkálnak, mert nem tudnak aludni. Azok legalább csendben vannak, nem robbantják szét a fél iskolát és legtöbbször vissza sem pofáznak. Elgondolkodtat a kérdés, hogy melyik a legrosszabb, legkellemetlenebb történet, amit valaha átéltem. Van jó pár, amit fel tudnék sorolni, mégis, egy jut azonnal eszembe. – Egy rellonos prefektussal járőröztem, nagyjából a második hete volt, hogy megkaptam a jelvényem. Egyszer csak robbant valami, tőlünk két sarokra. Rohantunk mint az őrült, hogy megnézzük baja esett-e valakinek, erre hallod… a férfimosdó ajtaja alatt ömlött ki a víz, és ahogy benyitottunk két elsős kis rellonos fetrengett röhögve egy felrobbant wc-csésze mellett. Ki akarták próbálni, hogy mi történik ha abban főznek bájitalt. És ezután az ő prefektusuk a párjukat fogta és nem akarta úgy megbüntetni őket, ahogy megérdemelték volna – fejezem be fejcsóválva a mesélést. Azt hiszem ezt a történetet sosem fogom elfelejteni, annyira abszurd volt és nonszensz, hogy így állt hozzá az elméletileg nagy és felelősségteljes, az iskola érdekeit szolgáló prefi.
- Hát akkor így szerintem lefelé, kifelé megyünk – úgyis arra kellene mennem, így kölcsönösen elkísérhetjük egymást legalább a bejárati csarnokig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem bánom, hogy nem akarja foggal-körömmel kiszedni belőlem a mai napom. Csak hagyja, hogy csendben maradjak, és ne kelljen panaszkodnom. Ezt értékelem, határozottan. Ahogy megszorítja a kezem, hüvelykujjammal megcirógatom kézfejét, amolyan viszonzás képpen vagy én nem is tudom. Nagyon béna vagyok ezekben a dolgokban, de azért igyekszem. Esküszöm. Csak hogy vegye észre, hogy én tényleg próbálkozom, még ha csak ilyen kis apróságokkal is.
- Felesleges volt. Mármint nekem ugyanúgy tetszel melegítőben is – vonom meg vállaim. Mert tényleg, igazából jöhetett volna a kedvenc kopott macinacijában is, az sem érdekelt volna különösebben. Az fel sem tűnik, hogy ezzel gyakorlatilag nyíltan beismertem, hogy valahol vonzódom hozzá. Valahol mélyen, csak talán magamnak sem ismerem be.
- Próbálkoztam, köszönöm. – Még egy mosolyra is futja tőlem a bókját hallva. Komolyan, olyan vagyok, mint akit kicseréltek álmában a földönkívüliek. Ez egyszerre rémes, ugyanakkor nem is annyira rossz. Mármint hogy megismerhetem saját magamnak egy olyan oldalát, ami eddig rejtve volt előttem. Mert eddig nem hogy más, de én magam sem tudtam arról, hogy ilyen is tudok lenni. Ilyen… nem is tudom, kedves? Megértő? Talán gyengéd? Ez egy ismeretlen oldalam. Eddig mindig fenntartottam a látszatot, hogy elérhetetlen vagyok, hogy nekem nem kellenek a férfiak, hogy nem is vagyok képes érezni. Aztán tessék, most pont Kristófnak adom be a derekam. Sejtelmem sincs, hogy mit látok benne, ha akarnám sem tudnám szerintem megmagyarázni, hogy mi megy végbe bennem. Mert ez nem írható le egyszerűen képletekkel és törvényekkel, nincs benne semmilyen szabály vagy rendszer. És ez zavar egy kicsit. Hogy nem értem önmagam. – Mit tervezel pontosan? – érdeklődöm kíváncsian, mert azért mégis érdekel, hogy mi a fenét fogunk csinálni. Mert persze a részleteket elfelejtette közölni, de úgy voltam vele, hogy jobb is ha ráhagyom. Én úgysem értek az ilyesmihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Én komolyan nem gondoltam, hogy szavaim ilyen hatással lesznek rá. Mármint úgy megtorpan és elvörösödik, mintha valami komoly baja lenne. Mondjuk lehet most gyalogoltam keresztül a kis lelkén aztán ez érinti meg ennyire, de hát ki gondolta, hogy ennyire érzékenyen fog reagálni? – Nem is azt mondtam, hogy nem számít, hanem hogy mindenben ugyanolyan jól nézel ki – ismétlem el önmagam. De kár is, ezzel csak adom alá a lovat és növelem az amúgy is határtalannak tetsző egoját. De hát na, nem tehetek róla, hogy őszinte és egyenes embernek születtem, ha nem így lenne, most nem keverném magam ilyen hülye szituációkba. Lennék inkább én is aszexuális, mint Lilla, valószínű egy életre elmenne a kedvem a fiúktól és akkor minden problémám megoldódni, mintha nem is lett volna. Következő megjegyzését csak egy rentais szemforgatással jutalmazom, mert tessék, már megint akkor az arcra, mint a hold és már megint utalgat. Én komolyan nem értem, minden fiúnak a szex körül forog az agya, vagy csak ő ilyen?
Végig simít a hátamon, ami azt eredményezi, hogy karom libabőrtől válik pöttyössé. Még jó, hogy hosszúujjú felső van rajtam és nem látja. Azt nem élném túl egyelőre azt hiszem. Mármint ez még egyértelműbb jele lenne annak, hogy mit érez a testem, azt meg szeretném titokban tartani. Ha már a számat nem tudom befogni legalább a testem ne legyen árulóvá.
- Szóval komplett őrség áll a faház körül? – tudom, megint a lényeget ragadom ki és arra kéne koncentrálnom, hogy jól akarja érezni magát, és azt akarja, hogy én is így tegyek, de őszintén, ez sokkal meghökkentőbb számomra. De azért csak megyek tovább, mintha nem is zavarna vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy pontosan mit vált ki belőlem ez a tény, mindenesetre nem fordítok házat. Ahogy odaérünk a lépcsőhöz vetek egy kíváncsi pillantást Kristófra, hogy megtudjam, enyém az elsőbbség, vagy szeretne esetleg ő előre menni, majd ahogy választ kapok felmászunk a kis házikóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bólogatok, hogy lényegében ennyivel össze is foglalta, igen, nem kell különösebben sokat hozzá fűznöm, mert ez minden, amit elmondhatott. Úgy látszik, még az is tudja mi fán terem ez a műfaj, aki csak hallott róla, és nem volt hozzá olyan közvetlen szerencséje, mint amilyen nekem. Áldhatom az eget, hogy ilyen csodás élményekben volt részem, nem? Hát nem. Ha lehetett volna kihagytam volna, de ami megtörtént az megtörtént, változtatni nem tudnék ha akarnék sem.
- Ne is mondd. Én a saját házam diákjait is ugyanúgy megbüntetem, ha megérdemlik. Nálam nincs kivételezés. – Mert tényleg, ha a levitás a hülye akkor ő kap ki, nincs mese, ha megérdemli akkor megérdemi, ennyi. Nincs különbség diák és diák között, mindenki egyforma és ennyi. Másoknak is így kéne hozzáállnia, de persze nem teszik, mert mindenkinek magafelé hajlik a keze ugye. Nem mondom, hogy nekem is nem esik rosszul, mikor a saját házamtól kell pontot levonnom, de megteszem ha kell.
- Jól tetted. Én sajnos nem vághatok senkit pofán, pedig néha szívesen megtenném. Így viszont marad a büntetőmunka, mást nagyon nem tehetek. – Nem vagyok agresszív, legalábbis szeretem ezt hangoztatni magamnak legalább, pedig amúgy de, lehet egy kicsit azért mégis agresszív vagyok, mert nagyon szívesen megütnék és megátkozni egyes embereket, mert szimplán már a létezésük is irritálja a lelkemet. De hát na, nem tehetem meg, így nem is teszem.
- Idekint? Egyszer szembejött velem egy róka. Érted, sétálok, aztán jön velem szembe, megszaglássza a lábam, aztán megy tovább. – Azóta sem tudom, hogy valami elveszett animágus, vagy igazi róka volt-e, a lényeg, hogy ennél különösebbel talán még nem találkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A legbosszantóbb abban, ha az ember prefektus és hogy megbízható emellé, hogy állandóan mindenféle feladatokat a nyakába aggatnak. Most éppen körbe kell vezetnem valami kis elsőskét, akinek most támadt kedve beiratkozni, vagy átiratkozni, vagy fene sem tudja, hogy hogy és mikor került ide. A lényeg, hogy Flóri bácsi azt mondta, hogy legyek olyan jó, és vezessem körbe ezt a kisfiút. Mondta, hogy hogy hívják, de őszintén, kevéssé érdekelt. Majd emgtanulom a nevét, vagy előbb, vagy utóbb, de egyszer, valamikor biztosan. Ha jó tanuló lesz, szorgalmas és becsületes, akkor azért fogom tudni, ha meg állandóan csapong és bajt csinál, akkor azért. Bár nem mindegy, olyan szempontból legalábbis nagyon nem mindegy, hogy kedvelni fogom-e, vagy sem. Mert az neki bizony nagyon nem lesz jó, ha nem lopja be magát a szívembe. Bár lássuk be, hogy baromira nehéz megkedveltetni magad velem. Nem vagyok az az érzelgős tutyimutyi fajta, akit egy kedves mosollyal vagy kiskutyatekintettel meg lehet győzni, csak úgy. Azért meg kell küzdeni, méghozzá komolyan, hogy tényleg megszeressek valakit. Jó, mondjuk nem ártana néha félretenni a bizalmi problémáimat, legalábbis szerintem sokat segítene, hogyha én is tudnék változni. Legalább addig eljutottam, hogy már belátom, hogy néha nem mindig csak a másik fél a hülye, hanem nekem is lehetnek rossz napjaim, pillanataim. Vagy lehetek rossz én magam, úgy összegésszében.
Jó tízperccel hamarabb érkezem, mint ahogy azt kérték tőlem. Nem szeretek késni, jobban mondva kimondottan utálok, szóval nem csoda, hogy most is igyekszem nem hogy pontos lenni, de még jóval előbb érkezni, mint az illendő lenne. Vagyis nem tudom, hogy mennyivel illendő hamarabb érkezni, erre azt hiszem nincsen pontos etikai szabály.