Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lassan neszelt fel a nővér hangjára, majd elgémberedett tagjait fájdalmak közt bírva működésre igyekezett eleget tenni a kérésnek. Ekkor pillantotta meg az ismerős arcot, s hallotta meg a köszönést. Felkelt a székről legott, s már távozott is az áplónő legnagyobb örömére. Léptei suták voltak még pár pillanatig, de mire kiért az ajtón már éber volt és mozgékony, akár egy macska. - Szia! - viszonozza a jól megtermett férfi köszönését, majd rögtön fel is tűnt neki a Szerelők Gyöngyének felkötött karja - Mi történt veled? Kérlek mond, hogy nem az a mocskos kis féreg kalapáltatott meg a múltkori miatt! - fakad ki fojtott hangjában felháborodottsággal, ám színében ott bújkál némi bűntudat is, melyet szintén érez. Körbepillant ezután, majd fejével int, hogy sétáljanak egy kicsit, ha már ilyen szépen összejöttek. Ilyenkor úgy fél órát elvannak odabenn a gyógyítók. Belefér akár még egy kávé is az idejébe.- Egy szívemnek nagyon kedves emberre vigyázok és várom, hogy felébredjen - válaszolja menet közben, azonban beszédes szemei elárulják, hogy a szóban forgó személy iránt jóval többet érez annál, amit szavakká formált az imént. Nem szűnt meg szeretni Markot, mindazok ellenére sem, hogy elválásuk keserű méregpoharát az utolsó cseppig egyként kiitták. Hiába érezte át a férfi gyászát és fájdalmát, segíteni mégsem tudott neki. Mégis, látva most, ilyen állapotban hősnőnk egy csapásra megértette, mennyit is jelent számára mind a mai napig az auror. A kifürkészhetetlen végzet pedig újra összeszőtte életük fonalát itt, az Ispotály falai kzött. Csoda hát, ha oly elszántan mellette szeretne lenni? Ugyan dehogy. Vállalja még annak kockázatát is, hogy rájönnek titkára, csak azért, hogy a kezét foghassa. Lelke mélyén azt reméli, talán őt pillantja meg először Mark, amikor magához tér majd. Ebből merít erőt és kitartást amióta betette ide a lábát. Azonban most itt van újsütetű barátja, aki leköti figyelmét. Talán nem ártana, ha beavatná őt a helyzetbe, nehogy akaratán kívül lebuktassa. Egyelőre ennek ellenére inkább még hallgat egy kis ideig. Tekintetét viszont a szemein és arcvonásain tartja. Kivárja a megfelelő pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A választ hallva elhúzza száját, hangosan fújja ki a levegőt és bosszúsan rázza meg fejét. Többre, vagy másra nincs most ereje. Általában ilyenkor kikelne magából, hevesen reagálna. Szentségelne is talán. Azonban most minden idegszála arra rezdül, aki ott hever a betegágyon eszméletlenül. Energiája híján csupán ennyi jut a férfinak. Beérnie ezzel kell jelenleg. - Legalább van eszed és megnézetted magad - tesz bölcs megállapítást Elektra a kötésekre pillantva és megcsillan a rá jellemző csípősség hangjában. Ezután sétálnak csak tova. Útjuk egyenesen a kávé felé viszi őket. Szüksége is van rá hősnőnknek. - Presszó, dupla tejjel, cukror nélkül - pontosítja ízlését miután leült az egyik székre, haját a nadrágja zsebében lévő néhány csattal feje tetején kusza kontyba tűzve. Fáradt vonásai, kisírt szeme árulkodó, mégis felel a kérdésre. - Majdnem. Egy szerelem, amit a sors nem hagyott igazán beteljesedni. Múltkor meséltem neked arról az aurorról, akivel együtt dolgoztunk a Méhes ügyön. Nos, ő az ott benn. Az orvosok megmentették őt és a karját, de hogy mikor ébred fel azt nem tudják - letöröl kézfejével pár könnycseppet a szeme alól, s igyekszik megnyugodni. Utál mások előtt sírni. Gyengének és szánalmasnak érzi magát tőle. Talán mert ez is az igazság. Ezután inkább gyorsan beleiszik a közben megkapott fekete aranyba. Kellemes ahhoz képest, hogy automatás. - Engem? Bárhol. Csak kiáltsd a nevem és én máris jövök, mint Superman -tereli az iménti komor témát ezzel a kis humorral. Mosolya még kissé fakón is mutatósan terül el szép ívű ajkán. Tekintete élénkebb, arcszíne is kezd visszatérni. Cukra újra a helyén, ahogy lassan a világ rendje is megkerül, hála a kávénak. - Miért kerestél, mesélj? - kérdezi ezután, mialatt vékony, csontos ujjai közé fogja a félig üres műanyag poharat. Egyik lábát maga alá húzza, hogy szembe kerülhessen a Szerelők Gyöngyével. Ez lett a neve, főleg mivel igazából valahogy a hivatalos bemutatkozás más színben tűnik fel a legutóbbi éjszakájuk fényében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hálás a férfinak és nem csak a zsebkendőért, hanem a megértéséért is, amivel viseltetik a helyzet iránt. Hiszen hősnőnk jól emlékszik mit mondott az aurorokról. Ítélkezhetne felette, mégsem teszi, s ezt Elektra megint elkönyveli azon jó tulajdonságok sorába, amiket vezet elméjében róla. - Bonyolult ügy a miénk, annyi szent...Viszont ha nem volna a sorsnak terve még velünk, akkor most nem lennénk itt együtt, egy helyen és időben. Ebben hiszek, mindenek felett - mondja immár bizakodással telt, bársonyos hangon, hogy azután belekortyoljon kávéjába, s hagyja, hogy az életet leheljen belé. Tűnődik néhány pillanatig, majd komolyan néz fel a fölé magasodó férfira. - Azért lehetek mellette, mert mindenki azt hiszi, hogy a felesége vagyok...Félreértés volt, de bevallom nem bánom... -avatja be a Szerelők Gyöngyét, majd beszédes szemeivel kéri, tartsa meg a titkát. Nem szól semmit, úgy gondolja nem kellenek szavak ahhoz, hogy a vele szemben ülő megértse. Van szíve, aminek bzonyítékait a riporternő könnyen sorjázhatná. Bizalma töretlen benne még mindig. Ezután könnyedebb vizekre eveznek, s már mindkettejük kedve sokkal jobb, mint azt bármelyikük gondolta volna találkozásuk pillanatában. - Kémeim úgyis jelentik, hogy tényleg kipróbáltad-e, vigyázz! Rothstein Elektrának mindenhol van szeme és füle! - húzza végre a rá jellemző ravasz mosolyra ajkát, míg szemeiben is megcsillannak a vidámság meleg szikrái. Előttük jönnek-mennek az emberek. Fehér taláros gyógyíók, halvány, de vegyes színekbe öltözött ápolók, láthatóan aggódó látogatók. Néhányan megállnak az automatánál, vesznek valamit, majd mennek is hamar, vagy épp kettősükre pillantanak, de haladnak is tovább dolgaikra. Láthatóan nem keltenek ők itt nagy feltűnést. - Megígértem a múltkor, hogy segítek. Állom a szavam. Mindig - szólal meg azután, hogy figyelmesen végighallgatta Balázs beszámolóját. Elméje színes szélesvásznán közben pörögtek is a gondolatok a hallottakat leképezve. - Egy nő a szerelméért őrültségekre képes. Olyankor a józanész kikapcsol és csak az ösztön hajt. Nekem elhiheted - magyarázza nagy fokú átéléssel. Őszintesége süt róla, mint ahogyan az a tény is, hogy tényleg tudja milyen is az amiről beszélt. - Mit tudsz amúgy a nőről? A lakótársad bízik benne? Miért hiszed azt, hogy vaj van a füle mögött? Nem vagy előítéletes. Szóval megérzés? A sérüléseit okozhatta magának, hogy ezzel keltsen sajnálatot és tudjon a lakótársad közelébe férkőzni? Mi lenne az indítéka? Mit nyerne belőle? - teszi azt hősnőnk, amihez a legjobban ért. Kérdez. Tudakozódása godolatébresztés is egyben. Minden ügy megoldását így indítja. Köbejárja a témát. Felteszi a megfelelő kérdéseket, majd jön az anyaggyűjtés és végül a tények összegzése és az igazság feltárása. Ebben a legjobb, s ez vitán felül álló kijelentés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Megannyi trükk van tarsolyában, ám ezt a szituációt valóban a puszta véletlen szülte. Tudni akarta csupán, hogy az auror állapota miként alakult. Attól tartott egy a neje elvesztésével kapcsolatos őrültség vezette idáig a férfit. Elkeseredettségében vállalta a veszélyes rajtaütést, amiben túl vakmerően lépett fel, s lett áldozata a robbanásnak végül. Megérkezésekor csak annyit tudott, hogy életveszélyesen megsérült és itt fekszik. Tudta jól, hogy felvilágosítást csak a család kaphat, ezért félt, hogy semmit sem tud majd meg róla. Odalépve a felvételi pulthoz azonban a végzet vicce végett belőle lett Mark eltűntnek hitt felesége, s hősnőnk nem is hadakozhatott ellene. Azonnal bekísérte egy nővér a kórterembe. - Köszönöm - artikulálja hangtalan a hála egyetlen szavát, majd tovább iszogatja csontos ujjai közt tartott kávéját. Megkönnyebbülten tud figyelni eztán arra, hogy kedvét ne felhőzze temérdek aggodalma. Humorral fűszereződnek meg mindkettejük szavai, hogy végül a Szerelők Gyöngye meg is nevettesse. - Pihenj honvéd! - mondja vidám hangon, miközben ő is szalutál egyet gyorsan. Anyja ezt biztosan büszkén látná, hiszen katona család sarja. - Ezzel elkéstél - rázza meg fejét és folytatja - Egyvalakire vagyok veszélyes. Magamra, de szerintem ezt a múltkor már prezentáltam - reagál azután Balázs megjegyzésére még mindig szélesen mosolyogva  - Gondold csak végig! Szerintem én vagyok az egyetlen olyan oknyomozó riporter az országban, aki képes fejjel előre egy kukában landolni, akit aztán kurvának hisznek és aki ennek tetejébe még azzal is alszik, aki lekurvázta - számolja szabaddá tett kezén a felsoroltakat - Mindenzt egy és ugyanazon éjszaka. Mi ez ha nem önveszélyesség? Pótlékot kellene fizetnem magamnak, hogy kompenzáljam - tódítja teljesen komolynak tűnve, hogy aztán elvigyorodjon és vállát megvonja. Kisvártatva újabb apró kortyot vesz le poharának tartalmából. Ezt követően nagyon figyelmesen, nyitott elmével hallgatja végig a férfi válaszait, megjegyzéseit és elméleteit, s legfőképp kérését. - Kelleni fog a neve és bármi, amit még tudsz róla. A nemesi családok élete, általában nyitott könyv. A felszíne mindenképp. Ha valóban az ez a nő, akinek mondja magát, hamar a nyomára fogok bukkanni. Viszont a szimatom azt súgja valamibe istenesen beletenyerelt a lakótársad és piszok szerencsés, hogy te vagy neki - elemzi a helyzetet a rá jellemző csípős egyenességgel. Szókimondása az egyik védjegye. Lelkiismerete a másik, ami az ő hivatásában nem épp előnyös tulajdonság. - Mit is mondtál, hogy hívják őt? - tudakolja meg ezt is még, mert úgy emlékszik csak annyi hangzott el a nevezett lakótársról, hogy gyógyító. - Kelleni fog pár nap, de kiderítem amit csak tudok - ígéri meg legott, s hangja mellett beszédes szemei is ezt súgják. Rothstein Elektra tartja a szavát és a száját. Segíti és megóvja azokat, akik arra érdemesek. Azt pedig itt helyben elhatározza, hogy a lakótársra szintén szán majd néhány percet. Összefüggéseket keres, esetleges indítékot. Vannak még kapcsolatai és továbbra is birtokol bizonyos szintű hozzáférést adatbázisokhoz. Ekkor különös zajok ütik meg a fülét a folyosó végén lévő orvosi pihenő felől. Egy fehér taláros alak fut el előttük pár pillanattal később, ami nem jó ómen. Követi hát tekintetével a gyógyítót, s amikor az illető Mark szobjájában tűnik el egészen elsápad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elodázó mosollyal reflektál csak arra a megállapításra, miszerint kalandos az élete. Meglehet valóban annak tűnik, azonban hatalmas árat fizetett egy-egy ilyen kalandért. Az egyik ilyen most egy ágyon fekszik nem messze tőlük. Tekintetén átsuhan egy kósza bánatfelhő, majd tova is tűnik legott. Kisvártatva megkapja a nevet, melynek hangzása valóban a férfi által említett nemzetekre jellemzőnek tűnik. Iránymutatásnak minden esetre remek ez a pár információ. Elektrának kiváló memóriaja van, így csak fejben jegyzetel. Hálás a sorsnak, hogy ezt a képességét is visszakapta, emlékeivel együtt. Kellett hozzá némi idő, de már épp úgy funkcionál, mint ominózus amnéziája előtt. - Törődsz vele, mert kedveled. Előttem nem kell ezért ám szabadkoznod. Kár is lenne a gőzért, mert úgysem tudnád nekem beadni a mesét, hogy te milyen egy álnok gonosztevő vagy - mosolyog a Szerelők Gyöngyére, majd elhangzik a lakótárs neve is, ami ismerősen cseng a riporternő számára. Elgondolkozik ezen, s be is villan neki valami róla. - Olvastam a barátom kórlapján a nevét. Illetve van egy fiatal lány, egy rezidens, aki minden nap bejár a "férjemhez". Tőle tudtam meg, hogy az aláírás tulajdonosa kezelte Markot, amikor behozták a balesete után - tart lélegzetvételnyi hatászünetet, majd folytatja - Ezek szerint a lakótársad mentette meg az életét - mosolyodik el összeillesztve a tényeket, akár egy puzzle darabkáit. Arcán egyszerre jelennek meg a hála és a büszkeség vonásai. Azonban olyan hirtelen tűnnek el, ahogyan felsejlettek. Elrohan a nővér, egyenesen a kórterembe, majd onnan vissza, hogy riassza az épp ügyeletes orvost. Minden olyan gyorsan történik, hogy Elektra először holtsápdtá válik a rémülettől, hogy esetleg valami baj van, majd még kétségeesettebb ábrázata lesz a hírtől, hogy végre megtörtént amire várt. Viszont ez azt is jelenti, ő hogy nem volt ott a szeretett férfival, amikor az magához tért! - Ne haragudj! -kiáltja tehát immár válla felett vissza, mivel azon nyomban ő is futásnak ered, hogy lássa Markot. Vajon miként fog reagálni a jelenlétére? Felismeri egyáltalán? Örülni fog, vagy elutasítja? Elméjén ezek a kérdések cikáznak át, ahogy bakancsba bűjtatott lábai alá gyűri a folyosó linóleimát. Lélekszakadva rohan célja felé. Végül beér a szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Reménnyel és félelemmel telve érkezett meg, s lépett be a szobába, ahol egy ápolónő máris rápirított, hogy nincs itt most helye. Mégis odament a szeretett férfihez és megfogta annak épségben lévő kezét. Érdes és meleg volt a bőre hősnőnk ujjai alatt, aki finoman simogatni kezdte, majd közel hajolt hozzá, amennyire az orvosi műszerek csövei azt lehetővé tették. - Kérlek Mark, ébredj fel...Elektra vagyok...Sajnálom...Még mindig szeretlek...Hiányzol... - suttogja bársonyos hangján, hogy azután, számolva az ápolónő rosszallásával egy lélegzet könnyűségű csókot adjon a szívének kedves férfi homlokára. Ezután arrébb tessékelik, de nem akaródzik számára az eltávolodás, így megáll az ágytól nem messze. Ebben a pillanatban törtet be a nevezett orvos, aki mondhatni egyenesen félrelöki őt az útból. Azonban hősnőnk ezt nem teszi szóvá, mert mivel figyelme az ágyon fekvőre irányul. Rezzenetlen strázsál mellette, s várja feleszmélését. Kisvártatva az auror valóban felébredni látszik, ám amint ez megtörtik jön a keserű igazság. A csoda oda. Könnyek szöknek hősnőnk szemébe, majd gördülnek végig éles vonású, sápadt arcán. Hiszen első szavaival Mark le is leplezi Elektrát, s tudatja mindenkivel, hogy nem a felesége. Ezzel pedig kiváló okot szolgáltat a gyógyítónak, hogy ugyan második nekifutásra, de az ápolónő segítségével a "feleséget" kiakolbólítsa. Tehetetlenségében felzokog, majd hagyja magát kivezetni. Az ápolónőbe azonban szorult némi jóindulat, mert csak annyit mond, hogy ha most szépen elmegy, akkor nem tesz erről senkinek jelentést. A gyógyítót pedig, ahogy ki is nyilvánította, nem érdekli ki is volt ő valójában. Szótlanul bólint erre, majd pálcájával magához hívva kabátját és kopott bőrtáskáját, azonnal hazaindul. Összetört szívvel sírja végig az utat, hogy azután toronyszobájába zárkózva vesse bele a kesergés helyett magát a nyomozásba, melyre a Szerelők Gyöngye felkérte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Terve beválni látszik. A fiatal nőn az idegesség mikrojeleit véli felfedezni, melyeket leplez egyfelől nemesi jómodorral, másfelől öntudattal. Abból elég sok juthatott neki, véli hősnőnk. A meghajlás, a hanghordozás, mind árulkodók egyként. Látja menten, hogy nehezen fogja tudni kizökkenteni belénevelt szerepéből, hogy igaz valóját lássa. Mégis ez a kihívás a benne égő kíváncsiság tüzét csak táplálja. - Hiszen olyan könnyű volt ez a vizsga. Ha ezen elperecelt, mi lesz a következőnél? - folytatja a hergelést, s oly becsmérlőn pillant a nőre elhelyezkedve a tanári asztal szélére felülve, hogy azt oktatni illenék. Remekül játsza a szerepét. A lebukásnak csekély az esélye. Elvégre egy tanáráról nem feltételezné, hogy most épp őt teszi elemzés tárgyává. Elektra arrogáns és rátarti, pedig ezen jellemvonások nem sajátjai. Kitanulta azonban, hogyan ölthet álarcot magára és lehet bárki, akinek a helyzet megkívánja. - Az anyag melyik részét nem tudta értelmezni? Meg tudná fogalmazni? - kérdezi meg szemrebbenés nélkül. Diákjai előtt sosem viselkedett könnyeden. A szigorú és következetes tanerő volt ő a kezdetektől, aki követel és nem tudja befolyásolni vagy épp manipulálni semmilyen eszközzel senki. Fenyegetéssel hatást gyakorolni rá pedig még kevésbé lehet. Nem féli a rangot, mivel számára mit sem számít az ilyesmi. Ezért lesz jelenlegi attitűdje teljesen hiteles. Miközben róla is simán hihetné bárki, hogy vére arany, pedig ő épp arra büszke módfelett, hogy mugli anyától született.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aligha lehetne most koncentráltabb a ravasz, s olykor egyenesen kegyetlen riporternő. Minden idegszála a fiatal hölgy rezdüléseit monitorizálja szüntelen. Meglehet azt hiszi diákja, hogy nem látta amint az imént válla egy pillanatra beesett és összébb húzta magát a feddésre. Pedig nem kerülte el figyelmét. Azonnal ki is értékelte, s úgy találta, hogy az első bíztató jelet megkapta. Bizonyára van ott még, ahonnan ez jött. Tehát úgy dönt, folytatja mesteri színjátékát. Próbára teszi, hogy kiderüljön meddig képes magán tartani Breagha ezt a merev, büszke és rátarti álcát, amit mondhatni azonnal visszavett. - Épp azzal? Egek! Hiszen az a legkönnyebb rész - veti kettejük közé dölyfösen a szavakat. Modora lekicsinylő, stílusa szenvtelen. Magában sajnálja, hogy ezt kell tennie, de ha eredményt akar elérni, akkor kénytelen bevetni efféle fegyvereket. - Gondolom most azt várja, hogy majd én mindent elmondok? Nem fogok. Amíg nem látom mit nem ért addig semmit sem tehetek - beszél foghegyről, majd leszáll az asztalról és odasétál diákja asztalához. Megáll előtte, hogy azután lenézzen a szépségre, mint egy prédára tekintő oroszlán. - Vajon mit jelenthet még a száj? Mire lehet használni? Asszociáljon! - figyeli végig rezzenéstelen vonásokkal. Ha olyan, amilyennek gondolja azok alapján, amiket tud róla, egy ilyen fenyegető és irritáló helyzetben meg fog törni és megmuatkozik valós jelleme. Elektra sötét, kifejező lélektükreiben a fiatal nő saját arcát fürkészheti, és szembe nézhet önmagával. A szó minden értelmében, hiszen tanára úgy viselkedett az utóbbi néhány percben vele, ahogyan megfigyelései alapján ő szokott másokkal. Valóban ilyen volna? Talán. Belenevelték ezt az attitűdőt? Meglehet. Amint megérti mi történik kiderül az igazság.