Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elgondolkodtató a vámpír-ember-likantróp kérdéskör, egy pillanatnyi csendbe is burkolózom, aztán, végiggondolom az opciókat és a miérteket, pillantok fel rá ismét.
- Véleményem szerint, igen. Noha úgy vélem, még nem találkoztam eggyel sem átváltozásaim során, a vámpírok szíve nem dobog, ereikben nem buzog a vér, a szaguk nem emberi. Mi igazából erre gerjedünk, a forró vérre, a meleg emberi testre, a szívre. Ha ember van a közelemben, a fülemben kezd lüktetni a vágy, hogy végezzek vele. Szerintem a vámpírokra ugyanúgy lényként tekintünk, mint egymásra.
Persze ez csak feltételezés, rendesen akkor nyilatkozhatnék az érzésről, amikor már megtapasztaltam, de nem tudom, hogy mászkál-e a környéken vámpír, velük is annyira elfogadóak, mint velünk, holott esetünkben menetrendszerű a történet, hiszen amint jön a telihold, átváltozunk. Másfél nap hiszti előtt meg utána, a többi napon viszonylag normálisak vagyunk.
- Animágus?
Végignézve rajta, próbálom kitalálni, hogy mi is lehet Dante, milyen állat az, ami tökéletesen beleilleszkedik a környezetbe, és mégis képes útra indulni egy vérfarkassal. Talán hiéna vagy róka, esetleg szürke farkas. Elképzelésem sincs, hogy mennyire rossz úton járok, hiszen már a környezetbe illeszkedéssel csúnyán mellélőttem. De elismerően bólintok, Dante tényleg a végsőkig elmegy ezek szerint, jobb lesz erre odafigyelnem a későbbiekben.
- Legyen. De ha valami idegesítő állattá válsz, akkor ugyanúgy megeszlek. Mint egy gyenge akaratú vega, amikor beszabadul a mekibe.  
Csak, hogy értse, ha kell, én is tudok kivételt tenni. Amikor a húgom után indultam, mielőtt ide kerültem volna, megöltem egy őzikét, és erre nem vagyok büszke, de amíg az állat foglalt le, a gyilkolás, addig az emberek arrébb mentek. Nem akartam börtönbe kerülni, és most nagyobb börtönben vagyok, mint hittem.
- Baromira sokat elvettek tőlem azzal, hogy bezártak ide, és unatkozom, szóval miért is ne.
Én nem mozdulok, teljesen nyugodtan mondom ki, hogy kísérleti nyúl lennék, már ha rögtön nem ölöm meg az elején, akkor oda a közös biznisz, amúgy is érdekel minden, ami ritka, ami új, ami veszélyes, és ahogy a jelenlegi szénám áll, teljes mértékben ráérek. Tényleg nagyon unatkozom. A kérésem szörnyen egyszerű, kellemetlen, hogy ilyet kell tennem, mert ezzel hivatalosan is a lúzerek közé sorolom magam, de muszáj megtennem, mert ha nem, akkor rendesen elszomorodok egy olyan tanévtől, mint a mostani volt. Ujjaimat összeérintem, majd elengedem, majd újra, miközben leküzdöm a kínomat, és ki tudom mondani a kérésemet.
- A következő két tanévben legyél a padtársam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Én ezt tapasztaltam. Igazából, csak azt tudom elmondani, ami benne, van, de azt nagyon szívesen.
Engem nem zavar a téma, sem az, hogy vérfarkas vagyok, szóval simán kérdezhet, megválaszolom, teljesen rendben van ez így. Mi sem kaptunk oktatóvideót meg könyvet anno, amikor belém mászott a kór, hogy akkor majd milyen lesz az átváltozás, mit érzek majd, milyen lesz az, amikor a bőröm fájdalmasan nyúlni kezd, a csontjaim ropognak, hogy milyen korán kezdődnek el az időskori fájdalmak. Olykor már megérzem, ha egy-egy átváltozás után vagyok, mert másra se vágyom, mint forró vízben aszottá áztatni a testem, hogy a zsibbadás kimenjen belőle.
- Szóval kajmán.
Bólogatok nagy bölcsen, mert hát a kajmán az annyira az ember lelki szemei előtt van, mint a zebra meg a zsiráf, bár én magam néha még ezt a kettőt is keverem. Nem, nem ostoba vagyok, csak a zsiráfra gondolok és zebrának hívom, mert arra áll rá a szám, szóval ez a kajmán ez most valami olyan dolog, amit meg kell mondanom, életemben nem hallottam még, és nem tudom, hogy erre jó-e bölcsen bólogatni, miközben totál hülyét csinálok magamból, vagy jó inkább őszintének lenni, és megmondani, hogy nem vágom, hogy miről beszél. Hajaj, most egész biztos, hogy lerombolom a rólam kialakított képet, bármilyen legyen is az.
- Nem tudom, hogy milyen állat, de elhiszem, ha azt mondod, nem lesz gáz.
Én miatta nem megyek börtönbe. Mármint ennél börtönebbe, szóval, ha véletlenül mégis megölöm, akkor az utolsó porcikájáig megeszem. Vagy így, vagy úgy ér véget, nekem mindegy. Viszont már készítem is magam arra, hogy elképzelhető, hogy meg kell ennem Dantét. És még kérdezik, hogy miért nincsenek barátaim. Simán bezabálnám a srácot. Bűntudat nélkül, hogy a saját bőrömet mentsem. Hát rendes vagyok ám én is.
- Rendben. Teljesen logikus, mert így egy esetleges balesetet követően sem lesz joga a családomnak sem elperelni tőled semmit, sem börtönbe juttatni téged. Korrekt gondolat.
Nekem mondjuk most nem jutott eszembe, de idővel majd nyilván felmerült volna, hogy nem árt bebiztosítanunk magunkat. De ezért van Dante, sokkal élesebb logikával gondolkozik, mint én. Szerencsére, mert én inkább forrófejű vagyok, nem biztos, hogy addig eljutottam volna, hogy védekezzünk, de így, ahogy ő mondja, logikus az egész.
- Valahogy én is azt hittem, hogy ez lesz, de azt hiszem félnek tőlem. Vagy nem tudom, de elég széles körben kikerülnek, és felém pillognak, de közeledni nem mernek. Pedig nem terjesztem, hogy vérfarkas vagyok, szóval nem nagyon tudom, hogy miért félnek. Hacsak egy jóakaróm nem kezdte el terjeszteni, mert akkor esélyes, hogy ez lehet az oka.
Vagy tényleg a celebség, de az nagyon gázos lenne, én is csak egy ember vagyok, aki jelen pillanatban jól érzi magát a vodkaszódájával.
- Köszönöm.
Pillantok fel csendesen Dantéra, aztán vissza az italomra.
- Éhes vagy vagy inkább italra költsük el a számunkra kiosztott vacsorapénzt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Bulizni? Ezt simán egyedül fogom megenni.
Felelem döbbenten, és nem is túlzok. Mert szar kedvem van, és mert sokat szoktam enni. Amióta van ez a farkas dolog annyi energiát elégetek, hogy egy hónapnyi zabálással pótolom. Vagy mindig is zabáltam, csak most már van mire fogni. Szóval igen. Ezt a rendelést magamnak szánom, és nem is merül fel bennem a gondolat, hogy bárkivel is meg kellene osztanom, de ha annyira szeretné, talán adok neki.
- Édestestvér. Mostoha akkor lennénk, ha anyád meg apám összekavarnak, és akkor mi is kavarhatnánk, de mivel ugyanazok a szüleink, így édestestvérek vagyunk. Sad but true.
Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de ha már felhozta, hogy rokonok vagyunk, akkor az megkövetel némi pontosságot. Például, ha lehetne gyerekem, akkor egészen biztosan bolond lenne, mert az apja egyszerre lenne a nagybátyja is. Brr... ebbe rossz belegondolni is.
- Kisimult vagy muci, mint akivel nagyon jól bánik egy különleges személy.
Legalább neki legyen jó, ha én éppen szar alak vagyok, és nem jól kommunikálok. Egyelőre még inkább sértett vagyok, mint elismerten hibás, de még túl friss az élmény. Még csak tegnap történt. Elpillantok abba az irányba, ahova Barnabás is, és sóhajtok egyet.
- Istenem, de béna.
Nem hiszem el, hogy nem tud semleges lenni. Rólam fullba senki se mondaná meg, hogy a testvére vagyok, ő meg olyan, mint egy béna stalker, hát az eszem megáll.
- Elképzelhető, hogy tud róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sóhajtok, ahogy kilép az ajtón, és nem is tudom, hogy örülnék-e neki, ha így látna, vagy sem. Most nem tündöklök úgy a fényemben, mint kellene, ilyenkor nem vagyok biztos magamban, Végül azonban úgy döntök, hogy ha észrevesz, akkor észre kell, hogy vegyen, én nem állok neki kalimpálni. És persze észrevesz.
- Vagy a pokolból.
Nem mozdulok, az ablakhoz közelebb ülve, így még egy ember kényelmesen elfér, ha van kedve csatlakozni a párkányon gangeléshez, bár nem tudom, hogy mennyire laza ezen a téren. Inkább csak hagyom, hogy azt kezdjen a hellyel, amit csak szeretne.
- De jó lesz most a Navine is.
Mosolyodom el halványan, mert javított, és valljuk be a javítás megmelengeti a szívem, mert ilyen nyomorult lelkiállapotban a valahová tartozás igénye sokkal erősebb, mint az átlag hétköznapjaimon. Bennem elég sok minden el van romolva, szóval ne csodálkozzon senki, ha nem lelkesedek úgy, mint az emberek többsége, a mosoly, és hogy nem a pokol az egyetlen opcióm, az már egy jó alap. Mintha ma különösen kedves lennék. Undorító.
- Ráér kicsit?
Érdeklődöm finoman, ahogy kicsit közelebb hajolok, úgy, hogy csak ő hallja. A legjobb folyosón teszek ilyen megmozdulásokat, és majd még csodálkozok, hogy ennyi mindent összehordanak rólam.
- Kaptam egy kiválót, és arra gondoltam, hogy elmesélhetne egy történetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elnevetem magam az elém táruló képre, ahogy együtt kocogunk az erdőben éjnek évadján, és mindenki azt hiszi, hogy a holdat vonyítom, holott én csak így röhögök farkas alakban, miközben Dante mozgó farkán ugrálok át. Igen, főleg a mozgó farka van meg.
- Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz, Dante.
A szalvétát a szememhez emelve, egy kicsorduló boldogságkönnyet itatok fel. Baszki, annyit vicc suhant végig az agyamon, hogy most szeretnék kérni egy percet, mert ha faarccal elkezdem darálni őket, akkor az lesz, ami Beliánnál: felsülök. Pedig igenis jó vicc volt a farkasszem. Jaj mennyire elememben bírok lenni.
- Szóval kajmán. Elképzelem, ahogy ülök el lavór felett, vihogok, mint a hiénák, és közben folyik a nyálam kifelé. Ha ez megtörténik, és valakinek elmondod, halott ember vagy.
Amúgy is lehet, hogy az lesz, mert elég csak rosszul reagálnom az egyik bájitalra, aztán átkattan valami, rájövök, hogy még sosem ettem kajmán húst, és megeszem. Nem is tudom, hogy ez szigorúan véve kannibalizmus lenne-e, hiszen egy embert ennék meg, csak éppen akkor nem lenne ember, és bár én is ember vagyok, éppen akkor nem lennék ember. Az embernek amúgy állítólag csirke íze van, és nem, nem azért nyaltam meg lopva ajkaimat, mert megkóstolnám Dantét jól átsütve. Ez csak ilyen, véletlen.
- Nem én vagyok az egyetlen vérfarkas itt.
Vonom meg végül a vállaimat, de, ezzel nem lebeszélni akarom magamról, mert ha bevállalós vérfarkast akar, akkor én vagyok az igazi. Belián nem olyan, aki lelkesedne azért, hogy talán kicsinálja érzelmileg egy kísérleti bájital. Ez az én reszortom. Szóval mielőtt még elgondolkozna, szememmel jelzem, hogy ne, és csettintek egyet. Mindegy, Barnabás már tudja, hogy egy bunkó vagyok, a kiérkező kiskölyök meg, akit szerintem úgy lökött ide, jó lesz áldozati báránynak.
- Szeretnénk sokat inni és sültkrumplit enni. Sok sültkrumplit. Ünnepelünk.
Ennyi elég is, mert az a lényeg, hogy enni és inni legyen. Én sosem mondok le a kajáról, soha. Ha valahol lehet enni, akkor eszem, és ha nem, akkor is. De most próbálom adni a cukit, és egyszerre csak egy fallikus ételt fogyasztani.
- Honnan jöttek a bájitalok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Helyes.
Nem, nem fogom firtatni, csak mert nekem elveim vannak a kapcsolatban levés és a megállapodás ellen, az nem jelenti azt, hogy a testvéreimnek, barátaimnak, a szomszéd Juliskának ne kívánjak csupa szépet és jót, házasságot, gyerekeket, meg boldog öregkort. Viszont, bár azt hihetné az ember, hogy olyan vagyok, mégsem nyomulok bele az aurájába, mert érzem a változást, de ezzel együtt azt is, hogy még távolságot tart. Még nem akarja nagydobra verni, és tudom, hogy ezek a dolgok pont az elején kényesek. Nekem nem kell bemutatni ezt, a világ legnehezebb embere vagyok, ha bizalomról van szó.
- Valami ilyesmi történt.
Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ha odaugrált volna a papír. Vagy véletlenül mondjuk valaki odateszi az ágyára, de nem, nekem még ezt is meg kellett bonyolítanom.
- Csak meguntam, hogy már megint én vagyok a szar, és mindenki rám haragszik.
Van egy pont, amin túl az ember már nem tűr, és amikor imádság közben, kopogás nélkül betrappolt, akkor volt egy olyan pont, hogy simán csak elegem lett. Megesik az ilyesmi, én kérek elnézést, de tényleg. Elpillantok megint Brigi felé, de a nő annyira szerencsétlenül kémkedik, hogy már értem, nekem miért megy ennyire jól a dolog. Édes Merlin, segíts meg.
- Megoldom. Csak vigyázz a kajámra.
Felelem teljes nyugalommal, megtörölve a szám, teljes nyugalommal elővéve a rúzsom, megigazítva a kinézetem, mert azért nem fogok toplisan odamenni a másik asztalhoz. Amint minden tökéletes, még dobok egyet a hajamon, majd felkelve, látványosan ringatva a csípőmet, odalibbenek az én kis cukromhoz.
- Annácska, csini a hajad, jót tett a váltás.
Nem tudom, hogy változott-e, szerintem az is szép, hogy a nevét megjegyeztem, mert azt hiszem, Annának hívják. Negédes hangon dicsérem, bájgombóc mosollyal, majd a húgom felé fordulok.
- Hihetetlen bazd meg, hogy mennyire tapintatosan kezeled a helyzetet, ilyenkor elég nehéz elhinni, hogy a testvérem vagy. Ennyi erővel egész nyugodtan oda is jöhet, és bámulhatod onnan is. Kevésbé lenne gáz.
Még egy kedves mosoly Anna felé, mint aki a legújabb lemezét akarja rásózni, aztán visszafordulva az asztalomhoz megyek. Édes faszom, hát nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodtan vacsorázni sem.
- Nem ülsz le, Barni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Elmosolyodom, ahogy felül mellém, és ez most megnyugvással tölt el. Nem érdekelnek a pletykák, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyi szar képes az emberek száján kijönni, meggondolatlanul, és anélkül, hogy felmerülnének bennük az esetleges következmények. Mert minden kimondott szónak súlya van. Persze tudom, hogy én is napjában legalább kétszer cseszem el így a saját életemet.
- Azt hiszem, három kiválóval kellett volna indítanom, és gondolom nem kapok két mesét, amiért egy ribancot nem vertem meg.
Felpillantok rá, és akkor rájövök, hogy már megint káromkodtam, és függetlenül attól, hogy Myra egy kielégítetlen ribi, nem biztos, hogy Kazanov előtt kellene kifejtenem, hogy mi a véleményem róla. Megforgatva a szemeimet korrigálom az előző r betűs szót egy szofisztikáltabbra.
- Egy fancsali kedvű nőszörnyet.
Hátha egy kis mosolyt csal az arcára, és nem tehetek róla, én nem tudok szépen gondolni miss énvagyokamittudoménminekazarca hisztérikára, de tessék, csak itt, csak most, csak azért mert neki olyan kedves fény van a szemében, megteszem. Ezért minimum a mennybe kellene kerülnöm, de kösz, de kösz nem. Jó lesz nekem a pokolban, ahogy mondani szokás, ott több az ismerős. Mennyire kedves vagyok már, Istenem, jó lesz, hogyha visszazökken a lelki világom a megszokott kerékvágásba, mert ez így nagyon nem lesz okés.
- Gondolom arra tippel, hogy a nőről kérdezném, de remélem meglepem azzal, hogy a gyerekkorra esik a választásom.
Ha egyből a legizgalmasabb megszellőztetésre ugranék rá, akkor miért küzdenék a következő tanévben? Nem igaz? Dehogynem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Van egy lány... nő. Nem tehetek róla, simán csak irritál, maga cuki, de biztos magának is van olyan, akit nem bír elviselni. De nem kötöttem bele, meg semmi, pedig az átváltozás előtti napon volt, és olyankor előjön valami hülye hiperérzékeny oldalam. Na mindegy. Szóval kicsit egyedül szerettem volna lenni, erre betrappolt az a tyúk, elkezdte játszani az agyát, hogy ő a mit tudjam én minek a reklámarca, meg, hogy simán szétverné a fejem egy terelőütővel. Full bolond a nő, én mondom magának, és kisgyerekeket tanít.
Amúgy jó, ebből a szempontból én eléggé ártatlannak hatok, de valljuk be, nem én fenyegettem meg először, ő kezdte az egészet.
- Szóval közöltem vele, hogy éjjel széttépném, ha méltó lenne rá, de nem az. És ehhez tartom is magam.
Mondjuk elméletileg senkit se kellene széttépnem, de azért nagyon nagy volt a kísértés rá, hogy kicsipkézem a modell pofáját. De! Nem tettem meg. Szóval tök jó arc voltam.
- Nem védem amúgy magam, a telihold előtt meg utáni elviselhetetlen vagyok. Páran megpróbáltak már a közelemben lenni, de gyűlölöm, ha olyankor bárki is ténylegesen a közelemben van.
Sosem engedtem senkinek, hogy ott legyen, amikor átváltozom, pedig néha olyan jó lenne, ha fogná a kezem valaki, vagy csak a tudat meglenne, hogy nem vagyok riasztó. De tudom, hogy az vagyok, tudom, hogy az egész szörnyen ijesztő és kiábrándító, és nem szeretném, ha az a kevés ember, aki fontos nekem, így lásson.
- Figyelek.
Fordulok kicsit felé, nem ugrándozom, mert azért ketten ülünk egy párkányon, elég közel egymáshoz, gyakorlatilag csak a hold árulja el, hogy én is itt vagyok, elvesznék különben a sötétben. Ahogy mesél a mosolyom egyre szélesedeik, elképzelem, ahogy egy fürtös kisangyalként elmeséli, hogy milyen nagy kutyájuk van, aztán szegény postást mennyire megrémíti, és hogy mennyire jót nevet ezen. A végén én is kacagok, még a könnyem is kicsordul attól, amit mesél, mert előttem van a kép.
- Nagyon eleven gyerek lehetett. Imádom.
Tényleg, nagyon nevetek, a testem vidáman rázkódik a fel-feltörő jókedve, végül hangosan sóhajtok egyet. Csóró postás.
- Gondolom, nem ez volt az egyetlen rosszalkodása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Ha lesz még gyereke az életben, be ne írassa az előkészítőbe sportra. Nála még én is jobb vagyok.
Pedig nálam azért a mozgás kimerül abba, hogy egy perc alatt ha kell öt sajtbureszt is betolok, de az, hogy durván szeretek enni, nem jelenti azt, hogy nem élvezem ki a ételt. Mert de, nagyon is. Szóval én és a mozgás. Mondanám, hogy jó terelő lennék, mert ebben az egyben biztos vagyok, de a kviddics nekem összeférhetetlen. Mondjuk nyilván, inkább arról mondok le, mint D-ről, de ez már csak ilyen.
- Hé!
Játékosan megbököm a vállammal a vállát, de azért mosolygok, sőt, talán egy kicsit kuncogok is, hiszen megállapításra jutottam a történettel kapcsolatban. Most még mosolygok persze.
- Ez úgy hangzott, mint egy pocsék mágikus szappanopera nyitánya. ÚRISTEN!
Elkerekedett szemekkel nézek rá, mert ezzel egy nagyon csúnya igazságot mondtam ki. És ez sajnos tényleg igaz. Szóval ami az előbb még vicces volt, most éppen kétségbe akar ejteni. Durván. Egy kicsit megemelkedek, de aztán visszahanyatlok, és megint elnevetem magam, mert a sok kis mellékes szál, Barnabás, Damyan, Belián és Zina, mind ezt támasztják alá.
- Egy mágikus tini szappanopera díva vagyok.
Ő kellett ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, mert az, ahogy azt mondja "Angyalkám" valami olyan, amitől egyáltalán nem utálok Angyalnak lenni. Komolyan mondom, még mindig nem tudom elképzelni, hogy mondjuk tényleg üvölti ezt a szót, vagy fenyegetően mondja, nekem valami olyan, amitől kicsit boldogabban ver a szívem. Mielőtt bárki félreértené, nyilván apakomplexusom van, de nem csak szexuális értelemben, hanem mindenhogyan. Az idősebb férfiak társaságában találom meg önmagam, és velük érzem jobban magam. Talán mert mindig is idősebbek vettek körül, talán azért, mert valahogy a közelükben én, mint fiatalabb nő, merek gyenge lenni. A kortársaim között nem vagyok képes elengedni azt a képet, amit felépítettem magamről, itt meg főleg nálam fiatalabbak vannak, akik még hallgatnak is engem, fontos a kialakított kép fenntartása.
- Egy halott aranyhal szelleme?
Emelkedik meg a szemöldököm, és nem tudok nem vigyorogni azon, amit mesél, és kicsorduló könnyeimmel csak bólogatok.
- Persze, még jogosítványom is van. Komolyan, ha egyszer el akar menni valahova, elviszem. Én úgyis csak felnőtt kíséretében hagyhatom el a környéket, leginkább a magáéban, szóval... átvezetek önért az országon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodom, amikor észreveszem, hogy mosolyog, de eszemben sincs szóvá tenni, csak éppen kiélvezem a pillanatot, hogy megtisztelt vele. Bármikor is láttam Dantét, ő egy túlontúl komoly fiú volt, akiről az ember azt feltételezné, hogy nem is képes ilyen egyszerű, halandó lépésekre. Az embert mindig aggodalommal tölti el, ha egy tinédzser korú társa érzelemmentes, mert abból sok minden kialakulhat. Elfojtott agresszió, amit nem fojt el egy ponton túl, öngyilkosság, pszichopatává válás, van miből válogatni. Az elején, amikor farkas lettem, én se mosolyogtam túl sűrűn, de az élet nem erről szól, nem a búskomorságról, én az a fajta vagyok, akinek ha az élet citromot kínál, iszik hozzá tequilát. Egy nap mind meghalunk, én meghalhattam volna aznap is, de az Isten azt mondta, hogy még nem, szóval inkább csak megbüntetett. Mondjuk továbbra is eléggé drasztikusnak tartom a dolgot.
- Holdfogyatkozáskor, akár. Nem veszélytelen, annyi a lényeg, hogy amikor visszaváltozom, te is emberré változz, begyűjtesz mindent, majd mire visszaváltozom, te már újra kajmán vagy.
Csak ne ilyen ilyen utolsó pillanatos mániája, mint a filmekben. Órái lesznek mindent megszerezni, viszont azt tényleg nem szeretném, hogy amikor megkezdődik a visszaváltozás, akkor ő még emberként próbáljon megfigyeléseket végezni és jegyzetelni. Nem is biztos, hogy helyes lenne, ha még mindig ott lenne, de ezt majd a helyzet hozza. Kicsit aggódom, mert a két egymást követő hónapban is holdfogyatkozás lesz, és egy is kimerít, mire kipihenjük, jön a következő. Senki se mondta, hogy a farkasoknak olyan könnyű az életük.
- Elég sok minden megvan farkasként. Mármint sok minden felrémlik, hogy mit csinálok, merre járok, merre nem jártam még, de nem minden, csak sok, ezért is nem kockáztatnék, ha ne lennél animágus. Viszont ki kell találnunk valamit, hogy baj esetén legyen megállás, mert én, nem nagyon tudok fékezni.
Na igen. Egy farkasnál nem mondhatod azt, hogy "ül" vagy "fekszik", mert maximum nyerítve vihog egyet. Az én vidám farkasom például olyan, mint egy csokor hiéna részeg dalolása két fuldoklóval. Egy kicsit talán aggódom, mert erről is ellentétesek a feljegyzések. Van, aki azt írja, hogy az áldozat bizonyos részeit eszi meg a farkas, mások azt írják, hogy a teljes testet eltüntetik. Igazából ők sem tudják, csak megpróbálták kettesre kihozni a történetet.
- Velem ritkán jár rosszul az ember.
Vagyis, hát attól függ, hogy kit kérdezel, mert az, hogy szerintem én egy főnyeremény vagyok, az egy dolog. Ha a szüleimet vagy a húgomat kérdezed, ők teljesen mást mondanának erről a helyzetről. Szerintük Isten csapása vagyok, és lássuk be, ez sem áll távol a valóságtól, bár mentségemre szóljon, hogy ők generálták maguknak a szart, amikor Barnit örökbeadták. Szóval ez ilyen.
- Mint például?
Emelem meg érdeklődve kicsit magam, hogy felkönyökölve az asztalra, érdeklődve hallgassam. Dante érdekes, az ember azt hinné, hogy amint megkapta, amit akar, próbálja rövidre zárni az estét, ám a tény, hogy új hely is vonzaná, igencsak ígéretesnek tűnik. Imádom, ha egy férfi tele van meglepetéssel, és még a végén ebből az egészből nem csak egy munkakapcsolat lesz, hanem valami más is.
- Szóval vannak mestereid. Ez bizakodásra ad okot, hogy kisebb az esélye a véletlen mérgezésnek.
Na nem mintha egy kísérleti bájitalánál olyan kicsi lenne az esélye a mérgezésnek, de imádom már most, hogy alany leszek, hogy segíthetem a megfigyeléseket, fejlesztéseket. Tudom, hogy vannak olyanok, akik érzékenyek vagy allergiásak a bájitalra, amit fogyasztunk, és ha lennének alternatívák, akkor mindenki a maga számára megfelelőt fogyaszthatná. Jó lenne, ha élményt jelentene másnak is a farkas lét. Én most élvezem, de jöhetnek nem várt tényezők, szóval szeretném nem csak a többiek, de a magam létét is bebiztosítani. Nézem Dantét, és látom őt, iszom a szavait, érdekel, mert imádom, ha valaki tényleg élvezetet lel az élete egy fontos szegmensében. Ha nem csak csinálja, mert muszáj, hanem csinálja, mert élvezi, hogy csinálhatja, mert többet, jobbat, bővebbet akar, mint ami van. Imádom a lelkes és szenvedélyes emberek, foglalkozzanak bármivel, akár olyannal is, amihez én nem értek.
- A fellépések ellehetetlenítenék, de átléptem jó pár határt, felégettem jó pár hidat, ellene mentem a szüleimnek, az elveknek, amikben nevelkedtem, elhittem, hogy én irányítok, és mire észbe kaptam, itt voltam, láthatatlan béklyók fogságában, egy férfi felügyelte alatt, aki túl rendes ahhoz, hogy kicsesszek vele. Szóval megpróbálom kihozni a maximálisat, úgy, hogy ne bolonduljak meg a ténytől, hogy bezártak. Hivatalosan pihenek és visszavonultam alkotni a túl nagy nyomás miatt. Néha fellépek, de már nem úgy, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Vakukioltó bűbáj?
Először mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, mert ez egy igazi nyelvtörővel is felérne, Még ilyet! Nem is értem, hogy miért nem ismertem eddig ezt a sorozatot, de mindenképpen bele fogok nézni. Nem ma éjjel, mert ma, nem is tudom, hogy mit csinálok. Merész leszek? Nem leszek? Belevetem magam vagy megfutamodok?
Ami biztos, hogy az eleje biztató, az ahogy nem követel, hagy engem irányítani, már-már meghitten ízlelgetjük egymás ajkait. Nem kapkodunk, kiélvezzük a pillanatot. Most először nem akarok túl sokat elárulni magamról, és nem tudom, hogy miért, talán az elmúlt hónapok miatt, talán, mert az előző csillagnézős pillanat túlságosan meghitt volt? Talán, talán. Nem is tudom. Nekem kell a bizalom, kell az, hogy valakihez úgy forduljak, hogy tudom, ismer, ismeri a korlátaimat, ismer engem. Most azonban, nem merem elmondani, hogy ki is vagyok én. Ez nem ellene szól, hanem saját magam ellen. Most máshogy akarom csinálni, mint legutóbb, és megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem. Engedek neki, hagyom, hogy elkezdjen felfedezni. Nem félek, mert a paróka csak akkor esik le, ha én azt akarom, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.
- Számít?
Ne számítson, mert hazudni nem fogok, az igazat pedig nem mondom meg. Nem akarom, hogy számítson, hogy ki vagyok ma éjjel. Csak egy nő, aki betévedt a kocsmába, és felment egy férfihoz. Csak kérlek, legyen elég ennyi. Testemmel a testének feszülők, a követelőző csókot követelőzéssel viszonozom, ahogy elkezdem kibontani a ruhájából. Nem akarok beszélgetni, csak megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem tudja a másik, hogy ki vagyok, csak senki szeretnék lenni, és élvezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Annak ellenére, hogy a napjaim nagy részében egy rohadék dög vagyok, vannak egész kedves pillanataim is, és igen, olyan kedves pillanataim is vannak, amikor nincs oda Damy. Jellemfejlődés, hölgyeim és uraim, valami ritka pokemon, amire a családtagjaim azt mondták, hogy esélytelen, hogy birtokoljam. Ha pokemon GO-ztál már életedben, tudod, hogy van pár esélytelen példány, mert kellene, de mintha nem is lenne belekalibrálva a játékba. Na nálam ez a bizonyos jellemfejlődés ekkora misztikum pont, és akkor lehet jönni itt azzal, hogy biztos ezért van apakomplexusom, meg alakult ki a hőskomplexumom akkor, amikor kicsit meghaltam az erdőben. Amúgy azóta tök jól vagyok, pedig még pszichológushoz is elküldtek. Hát komolyan mondom... nem is mondom inkább.
Na de a lényeg, hogy nekem tervem van. Egy olyan terv, amihez szükségem van a szépfenekű Henrikre, szóval túl azon, hogy egész óra alatt meg a popóvizit, gondolkodok is ám, mert igen, erre is képes vagyok. Csengő szól, Odett ugrik, és kivételesen nem én vagyok a leggyorsabb gepárd a csapatban, sőt, ami azt illeti, ahelyett, hogy kiözönlenék a folyosóra, áthelyezem a székhelyem, méghozzá a gyönyörű szemű asztalára.
- Csókolom, kérdezni szeretnék egy hajmeresztőt.
A lábaimat szépen keresztbe teszem - úrilány vagyok, a szoknyám meg azért elég rövidre lett "véletlenül" szabva -, és még lopva a kezét is megsimítom, hát az is milyen szép neki. Bevallom, amikor láttam őket Damy-vel összemosolyogni a kviddicspályán, hát én is elmosolyodtam egy picit a fejemben lejátszódó gondolaton, de ilyeneket tanárral állítólag nem szabad megosztani. Nekem jó volt, párszor, az a lényeg, nem?
- Nem is kertelek meg nem udvarolok. Egy csomó könyvet végigböngésztem, de eléggé ellentétesen írnak erről a témáról, meg belemennek ilyen lélekhasításos dolgokba, amiktől a frász is kijön rajtam. Szóval figyeljen.
Amikor az utolsó ember is kimegy, és kulturáltan becsukja maga mögött az ajtót - na lesz ebből még pletyka, csak szólok -, komolyabb hangnemre váltok, mintha nem is én lennék. Sose mondtam, hogy normális vagyok.
- Létezik-e bármilyen mágia, akár okkult vagy fekete, amivel a stílusomat kicserélhetem valaki máséval, úgy, hogy az alap lényem megmaradjon? Szóval én egy eléggé spontán és nyitott ember vagyok, ezt szeretném átadni valakinek és cserébe megkapni az ő letargikus búskomorságát. Vagy akár csak egy részét. Mondjuk, ha csak egy része cserélődne, az király lenne, de ha az egész, azzal sincs baj. Szóval, érti, hogy mit szeretnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem valószínű, de igazából nem is ez a lényeg.
Vagyis, hát azért de, mert nem ártana tudni, hogy létezik-e ilyesmi, vagy mondjuk teljesen esélytelen a dolog. Nagyon szeretném, hogy ne az esélytelen kategóriába sodródjon a beszélgetés, viszont tudom, hogy nincs sok időnk, így sem akarom az egész szünetet elrabolni tőle.
- Igazából, ha ez lehetséges, szeretném, ha megcsinálná.
Állom a tekintetét, mert elszánt vagyok, és mert azt szeretném, ha tudná, ez nem egy kislányos hóbort, nem egy hirtelen jött fellángolás, nem valami, amit most éppen nagyon vagánynak gondolok, aztán később hisztériás rohamot kapok tőle.
- J. E. Ellison szerint van rá mód, hogy lényünk egy részét emlékek nélkül átültessük egy másik emberbe, oly módon, hogy egy ugyanakkora darabot kihasítva belőle, saját magunkba fogadunk be. Nincs emlékezetromlás, módosulás és átadás, de mégis a másikban élünk úgymond tovább. Ez a darab hatással lesz a másikra, ahogy a másiktól kapott lénydarab is ránk.
Utánaolvastam én rendesen a feladatnak, noha ez a könyv a tiltott részlegen van, de ha kell, bármit megszerzek, így teljes nyugalommal olvastam ezt is a könyvtárban, csak akkor volt egy kis bűntudatom, amikor a tekintetem Kazanovéval találkozott.
- Én meg tudok küzdeni a depresszióval és a szomorúsággal, de az, akiből ki szeretném venni ezt nem. Őt gátolja, pedig egy nagyon okos ember, akire szüksége van a világnak, rám nincs, én nem tudok semmi olyat adni, amivel fejlődne az emberiség, de Belián igen. Csakhogy, ahogy engem is, őt is vérfarkassá tették, elveszítette a világát, én odaadnám neki azt, még ha úgy is, hogy erőt adok neki, hogy elfogadja azt, aki, és meglássa az élet szép dolgait.
Annyira furcsa erről beszélni, főleg neki, de mégis megteszem, mert túl azon, hogy beskatulyáztattam magam az ostoba szőke celeb kategóriába, nagyon is van eszem, meg szívem, de ezt nem igazán hirdetem. Szusszanva pillantok rá.
- Nézze, tudom, hogy ez egy túlmisztifikált dolog az emberek jelentős részénél, de hiszem, hogy Isten okkal adta nekem Damyan-t, és ezt szeretném úgy meghálálni, hogy megmentem Beliánt. Kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Én sem. Nem tudom, hogy mit kezdenék vele.
Már harminc alatt se nagyon tudom, hogy mit kezdenék egy-egy emberrel, nem, hogy valakivel, aki a huszonhármat se töltötte be. Félelmetes még csak az elképzelés is. A nagy helyzet az, hogy valahogy mind a ketten apakomplexussal küzdünk, a ciki mondjuk az, hogy én az apát az ő apjában megtaláltam, de Isten mentse Daryát, hogy az én apámba találja meg a maga apját. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár biztos büszkébb lenne rá, mint rám, mert hát okos is, meg tehetséges is. Én tudok énekelni, és ennyi. Nyilván Darya jobb gyereke lenne, mert szorgalmas és nálam sokkal tisztelettudóbb.
- Képzeld el a párkapcsolatodat, amiben a pasid tizennyolc-húsz éves. Hát félelmetes. De mondjuk szerintem abban van élvezet és izgalom, ha egy tizennyolc-húsz éves lány van együtt egy Henrik korabeli férfival. Hogy is mondják?
Jaj, annyira rossz, amikor hirtelen nem jut eszembe a szó. Ott van a nyelvemen, és egyszerűen, mintha hirtelen stroke-om lenne, képtelen vagyok kimondani.
- Nem kordában, hanem, tudod, lendületben, na... megfiatalítja.
Nem tudom, hogy mi a szó, és annyira rosszul érzem magam tőle, de komolyan, hogy már szinte üvölteni tudnék, de nyilván Henrikre se fogok ráüvölteni, hogy "mondd már meg, hogy mit éreznél, ha egy húsz évessel járnál!" Eléggé furcsa eset és olyan sok büntetni való pont van emögött a mondat mögött, hogy most nem szeretném kijátszani. Terveim vannak az estére, és ha itt megbüntetget, akkor nem tudom a kisbarátját elcsábítani nudizni.
- Nem, ez tényleg nem az. Én is csodálkoztam rajta, hogy ennyi összekavarás van.
Hozzáteszem, hogy tudom, pont én beszélek, de Damyan az életem része volt már jóval azelőtt is, hogy a szüleim úgy gondolták, hogy attól majd megjön az eszem, ha iskolába járok. Az fel sem merült bennük, hogy az amúgy se jó tulajdonságaim a vérfarkas léttel csak fokozódtak. Pedig ennyi a titka a dolognak.
- Amikor Damy kitalálta, hogy ő most tanítani fog, meg házat vezetni, akkor volt egy beszélgetésünk arról, hogy az iskola szabályai szerint kellene egymáshoz viszonyulnunk nyílt téren. Neki fontos a kviddics, fontos a tehetséggondozó, nekem meg ő a fontos, így bármennyire is nehéz, de betartom a játékszabályokat.
Sőt, talán csak mi, akikről számos cikk jelent meg, és a bulvár fel-felkapott kedvencei vagyunk, csináljuk ezt az egész tanár-diák viszonyt a legfeltűnésmentesebben. Mindenki más olyan nyíltan, hogy néha én is csak nézek.
- Mondjuk a szexi és izmos jól hangzik. Bevallom, szeretem nézni a fiatalabbakat.
Csak kezdeni velük nem igazán az én asztalom, de már látom is a lelki szemeim előtt a képet, ahogy egy kanapén elnyúlva figyelem a megfeszült izmokat.
- Mondjuk ez durva, úgy megnéznék egy sztrippert végigmenni a folyosón. De akkor ezek szerint Várffy ideálja úgy néz ki, mint te. Elég jó ízlésű fickó, csak nekem túl egoista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót megrázom a fejem, amikor a szavakat sorolja, és elképesztően bosszant, hogy nem jut eszembe. Ha neki sem, akkor tudom, hogy a nap további részében kattogni fogok rajta, és majd este, amikor már a kényelmes kis pozitúrámban aludni kívánok, akkor lesz az, hogy babaálmosságban lehunyom a szemem, és bumm, bever a szó egy akkorát, hogy fél éjjel ébren leszek, és szidni fogom a világot, mert pont akkor és ott jut eszembe.
- Egy jó sugar daddy sosem rossz.
Osztom meg vele a bölcseletemet, és valljuk be, ez akár az életem mottója is lehetne, hiszen hát akik nekem vagy éppen Dary-nak tetszenek, erősen ebbe a kategóriába sorolandó egyedek.
- Teljesen, meg tudod a mostani tinik... hát őszintén, se nem férfiasak, se nem intelligensek.
Én - bár valljuk be, se a kinézetem, se a hétköznapi viselkedésem nem utal erre - nagyon szeretek intellektuális beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik partnerek ebben. Tény, és nem is tagadom, hogy az olyan tanárok, mint Henrik megszexualizálása is a napi kommunikációs témaköreim részei, de ugyanilyen nyíltan tudok beszélgetni életről, halálról, Istenről vagy éppen arról a tényről, hogy a hülye kis Radetzky hogy megszívta, hogy az apja mágiaügyi miniszter lett.
- Fúj. Mármint, köszönöm az esetleges utalást és ajánlatot, de nem élnék a lehetőséggel, az egoista pöcsök nem illeszkednek a nárcisztikus személyiségemhez. Én szeretek irányítani és nehezen fogadom el a kritikát.
Nem is értem, hogy miért nem amúgy, mert nyilván sokan rámásznának Várffy-ra, ahogy sokan rámásznának Damy-re is, és mind a ketten híresek és elismertek, ráadásul kviddicsesek, mégis, valahogy én nem tudom elképzelni, hogy nála pörgök a rúdon.
- Komolyan? Ne csessz fel, de hát Tánya piszok normálisnak tűnik. Beverte a fejét? Vagy talán kényszerítette? Tuti zsarolta valamivel csóró nőt.
Sajnálom is érte, mert nem értem, hogy lehetett együtt járni vele. Aztán meg lehet, hogy ő is azt hitte, majd megváltoztatja és akkor kiderül, hogy igazából kedves és hűséges. De valljuk be, nem azok.
- Van kedved ellógni a délutánt? Lemehetnénk a faluba, úgyis csillagos hetest írtál már ennek a félistennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kitörő dühét?
Pillantok rá hitetlenkedve, úgy, mint aki nem tudja, hogy elmentek-e neki otthonról, vagy elmentek-e neki otthonról. Kazinak nincs kitörő dühe, ő a világ legjámborabb embere. Komolyan, még sosem mondta ki, hogy "Angyalom", úgy, hogy megálljon az ütő is bennem, emellett nagyon jól esik beszélgetni vele és nagyon jó az ölelése is. De ezeket persze nem hozom fel a védelmére, mert nem akarom, hogy félreérthető legyen, vagy, hogy Darya-nak rosszul essen, hogy én ilyen emlékeket őrzök az apjáról. Mikhail Kazanov különleges figura, de elképzelni se tudom, hogy esetleg dühkezelési problémái lennének. Nekem ez az egész olyan lehetetlennek hat.
- Az biztos. Neki is kéne valami normális fickót találni. Vagy, lehet, hogy éppenséggel ő lesz a mostohaanyukád.
Szerintem mondjuk nem járna rosszul vele, de azért tegyük hozzá, hogy egy piszkos kis mosoly ott pihen az ajkaimon. Én csípném, ha lenne egy ilyen egyesülés a navinéban, tök jól összeillenek. Darya összejönne Matyi bá-val, nekem ott van alapból Damy, és akkor elmondhatnánk, hogy mindenki boldog és Várffy mentes. Hát nem lenne mesés? Dehogynem! Mondjuk akkor már a nagy összehozásba keríthetnénk valakit a szépszeműnek is, aki megint felénk pillant, és meg olyan szépen nézek rá, hogy attól képtelenség, hogy ne olvadjon el a szíve. Valahol mélyen szeretném azt hinni, hogy szeret, de legalábbis nem csak agyérgörcsöt kap tőlem.
- Ez a beszéd!
Elégedetten sóhajtva pillantottam le a lapra, ami egy határozottan várokozáson felüli tudásról árulkodik. Ha még tanultam is volna, akkor lehet, kiváló is lehetnék, de mivel végigpofáztam a vizsgát, ezért csak elfogadható lesz valószínűleg.
- De előbb megengedem, hogy leírd azt, amit leszerettél volna még a lapra, addig a tekintetemmel megerőszakolom Henriket, utána mehetünk.
Legyen neki is jó, nekem is jó. Fontos a barátságunkban az egyensúly, és senki se mondhatja, hogy nem teszek meg mindent az ügy érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Sosem tudhatod.
Mondjuk engem nem zavarna a dolog, mondhatjuk, hogy házon belül marad az ügy, és jobb, mintha egy olyan nő veszi el az apja eszét, aki miatt nem akar már mondjuk velem sem kedves lenni. Tudom, hogy én az ő korosztályát favorizálom, de őt tényleg, csak mint apa szeretem. A saját szüleimmel sosem jöttem ki, mert eleve bűnnek tartottak, aztán lázadónak, aztán hibának, aztán jött ugye a farkaskor, a tény, hogy Damyan-nel komoly az ügy, utána az, hogy nem vettem be a farkasölőt és megszöktem teliholdkor, úgyhogy nem nagyon tudom, hogy milyen az egészséges apa-lánya kapcsolat, ezért élem meg ezt az ő apjával, ami megint nem biztos, hogy szerencsés.
- Nem.
Ahogy Darya, úgy én is felpillantok Henrikre, és egészen addig nem szólok semmit, talán még kicsit meg is ijedek a mosolyától, amíg Várffy neve el nem hangzik. Ki van zárva, én biztos, hogy nem megyek annak az embernek a közelébe, Darya-t meg nem engedem, hát kurvának nézte az Isten szerelmére! Olyan határozottan ellenkezem, hogy észre se veszem, ültömből megemelkedve kicsit, a padon támaszkodom meg én is. Nos, ha Darya megakarja írni a dolgozatát, akkor most nézés helyett írnia kell ezerrel, tekintve, hogy gyakorlatilag lefoglalom Henriket.
- Talán érzékeny pontra tapintottam a tanár-diák kapcsolattal, hogy ennyire felkapta a vizet?
Teszem fel a kérdésemet érdeklődve, anélkül, hogy ellépnék a padtól. Nem fogok elmenekülni, de ha már lúd, legyen kövér. Túl szép lenne. Amikor Damy-t kérdeztem, csak annyit felelt, hogy Henrik nem olyan, aki egy diákjával kezdene, és úúúgy mondta, tudjátok, hogy ne is álljak neki nyomulni rá. Kár érte, pedig szívesen megtettem volna, és hoppá, hát azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor csinálom is. A testtartásom, ahogy az iskolai szabályzattól eltérő nem térdig, hanem csak combközépig érő szoknyámban billegek, ahogy eggyel több gomb van kigombolva, mind üzenetet közvetít neki, ahogy még a mímelt lebiggyesztett ajkaimmal is üzenek neki. Jöjjön tanárbá és büntessen meg.
- Vagy, az is lehet, hogy maga olyan típus, aki inkább a lányok fenekét nézegeti. Még szerencse, hogy én elől-hátul kompatibilis vagyok.
Ezzel a mondattal pedig lépek egyet, majd még egyet hátra, gyakorlatilag a sarokig hátrálok, és ott a falnak dőlve kidugott popóval fordítok neki hátat.
- Akkor ezek szerint nem igaz, hogy a volt csapattársával gyakorlatozik? Vagy maga sunyibb, mint ahogy egyesek hiszik, és az egész csak alibi, és igazából egy vagy több diáklány élvezi magát?
Hogyan is üssük meg a bokánkat úgy, hogy fájjon, húzogassuk az oroszlán bajszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha ez lenne az első eset, hogy beszélek az óráján, akkor azt mondom, oké, akadjon ki egy kicsit, de én általában beszélek az óráján szóval nem értem, hogy ez most mitől másabb, mint az, amikor csak úgy beszélgetek. Talán tényleg csak pletyka, hogy kielégültek a mindennapjai és azért feszült, de hát azt meg ne rajtam vezesse le... vagyis de, csak ne így. De azért elindulok a sarok felé, hát ha annyira akarja nézni a fenekemet, akkor nézze, most ezzel nem tudok mit kezdeni, de azért a számat se tudom befogni. Nem én lennék, ha nem küzdenék körömszakadtáig. Bár, pár hónapja emiatt a forrófejű, meggondolatlan stílusért cserébe egy picikét meghaltam, és ha Nia nincs ott halott is lennék, szóval lehet, hogy el kellene gondolkoznom azon, hogy szűzies életet éljek. Hahaha... mármint... ugyan, akkor a világ elpusztulna, ha ez bekövetkezne.
- Maga is tudja, hogy az más.
Pillantok rá bosszúsan, mert pont ez a lényeg, attól még, hogy tudja, nem érti. Mindenki csak azt látja, hogy Damyan a tanárom, azt valahogy mindenki elfelejti, hogy hat évvel ezelőtt nem volt az, sőt, egy évvel ezelőtt sem. Nem kviddicsezem és nem vagyok rellonos, a kérésének megfelelően tartom tőle az illő távolságot, és akkor mindenkinek, még neki is az jön le, hogy ez egy tanár-diák viszony. Nem az. Megfeszített állkapoccsal nézek rá egy hosszú pillanatig, a szememben látszik és talán érezhető is, hogy megváltozik a harcos vibrálás, kihuny a tűz és a helyét átveszi a féltés. Mert féltem Damyan-t, mert félek attól, hogy miattam mindent elveszíthet. Mert tudom, hogy nem véletlenül kérte a távolságot úgy is, hogy korábban nyíltan felvállaltuk, hogy több van közöttünk, mint barátság, hogy még a szüleim sem ellenezték. Én nem élek addig, hogy megháláljam neki azt, amit ő adott nekem, amiért formált, védett. A kérdésre végül aprót megrázom a fejem.
- Maga nem aljas ember.
Azonban még ha nem is az, ezzel a fenyegetéssel mégis olyanná vált. Azt hittem hogyha tudja is, ő megérti, hogy ha csak egy ember is van, aki érti, hogy miért másabb ez, mint a jobb jegyért kefélő diáklányok, akkor nagy baj nem lehet. De nem érti, és valahol mélyen a szívem szakad meg. Túl érzékeny vagyok erre a témára, így amíg Darya hozzáteszi még az okosságát, és a fal felé fordulva lopva letörlök egy könnycseppet, mert odabent egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amitől és aminek a következményétől rettegek, bármennyire is logikus lenne, talán még most is túl önző vagyok hozzá, pedig ha valami, az igazán Damyan érdekét szolgálná.
- Akkor sem vagyok hajlandó Várffy közelébe menni.
Jelentem ki durcásan a falat fixírozva. Tőlem levonhat ezer pontot is, de akkor sem. Mondjuk akkor lehet már mínuszba menne át a ház, szóval Kazanov is csalódna bennem, csodás lenne, de tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem sokszor szoktam így kinézni, itt legalábbis nem. Általában mindig full sminkben, gondosan összeválogatott ruhatárral, tíz-tizenkét centis tűsarkakon szaladgálva szoktam megjelenni. Elmaradhatatlan vörös rúzzsal, cicaszemekkel. A mai nap azonban más. Ma van a semmihez sincs kedvem nap, amikor sima egyszerű, fekete edzőruhában, smink nélkül, lazán összefogott hajjal verem szét éppen a boxzsákot. Ez alól a semmi sincs rajtam alól kivételt képez a műszempillám, de hát azt nem tudom csak úgy lekapni, alig négy napja rakattam újra, szóval egyelőre még önmagában is nagyon öltöztet és már nem is tudom, hogy hogyan nézek ki nélkülük, olyan régóta vannak.
Az biztos, hogy így évekkel fiatalabbnak nézek ki, mint akkor, amikor órákig készülök, de jó hír a világnak, hogy egyáltalán nem annyira szörnyű, mint azt néha én gondolom. Egyrészt, mert azért van egy olyan bőrápolási rutinom, hogy ne öregedjen meg a bőröm a sok kenceficétől - márkahűen csak Apáthy és Vajda termékeket használva - másrészt meg Damyan évek óta lát így, és vagy bivaly erős a szíve, vagy nem tartja elviselhetetlennek a látványt. Szóval talán Belián is képes lesz elviselni így. Helyzeti előny nála, hogy valamennyire már ő is tapasztalta a természetes-Odett megjelenésemet.
Ideges vagyok, sok minden történt az utóbbi időben, ami miatt ideges lehetek, de a leginkább az, hogy érzem, ahogy fogy a területem, és egy farkas nagyon rosszul viseli ezt az érzést. Abba már beletörődtem, hogy Henrik kénye-kedve szerint fenyegethet Damyan-nal, tudva, hogy ha őt felhozza, visszavonulót fogok fújni, de most ez a támadás, az, hogy ki fognak hallgatni, az, hogy gyanúsítottak vagyunk, az, hogy elválaszthatnak minket egymástól, az, hogy egyikünk tehetett ilyesmit. Az a tény, hogy én tehettem ilyesmit. Tehettem? Senkinek se mertem mondani, hogy nem a farkasölőt szedem, hogy Dante kísérleti bájitalait fogyasztom, hogy hol jobban, hol kevésbé emlékszem, hogy arról az estéről egyáltalán nincsenek emlékeim. Vérmes vagyok, vérmesebb, mint a többiek, de vágyat a gyilkolással kapcsolatban csak olyan emberek iránt éreztem, akiket ismerek, és akik megérdemlik. És nem, egy Myra kaliberű emberért nem kockáztatném a szabadságomat, nem vagyok idióta. Akkor miért bántanék egy full ismeretlent? A válasz egyértelmű, ugyanazért, amiért azt a valamit is bántottam az erdőben, hogy védjem Zinát és Beliánt. De most... Belián ott volt. Ha én tettem, őt védtem? Ha nem, akkor mi történt? Én voltam? Ha nem, hogyan védhetem meg magam? Ez nem egy olyan eset, amikor bárki tudnak nekem segíteni.
Elveszíthetek mindent, mert nem emlékszem, mert nem tudom megvédeni magam. Elveszíthetem Damyan-t. Már nem is emlékszem arra az életre, amiben ő nem volt jelen. Az éneklést. Azt a minimális szabadságot, ami itt megjár. Zinát és Beliánt. Mindent. Minden gondolattal egyre jobban ütöm a zsákot, és érzem, ahogy a könnyeim a felszínre törnek. Utálom, ha gyenge vagyok, utálom, ha kétségbeesett. Utálom, ha az emberek azt látják, ami ilyenkor van, és most Belián emberibbnek láthat, mint valaha, ahogy felpillantok rá. Vele ellentétben én nem tudok mosolyogni, pedig örülök, hogy jól vagy, hogy életben van, hogy akár más, akár én, de nem ártottunk neki. Gondolkodás nélkül szaladok oda hozzá, és ölelem szorosan magamhoz, hogy érezzem az illatát, a bőrét, a kusza tincseket. Rendben van, hogy nincs semmi baja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Reszketeg és lassú volt minden egyes nap, mely egymás nélkül telt. Belián nem csak egy srác, már nagyon rég nem. Ő az, aki előtt önmagam lehetek, ő az, aki előtt nem kell úgy csinálnom, mintha egy érzéketlen ember lennék, egy farkas, aki dühös a világra. Nyilvánvalóan jól játszom a szerepem, hiszen ő maga is elhitte, hogy engem nem érdekel senki, hogy nem tud meghatni semmi, de ismeretségünk előrehaladtával, az évek tovagördülésével rá kellett jönnie, hogy de, engem nagyon könnyű kizökkenteni. Látott már sírni, látott nevetni, látott szeretni. Előtte nem kellett semmit sem titkolnom, sem azt, hogy anya szerettem volna lenni, sem azt, hogy mennyire szeretem Damyan-t. Belián a testvérem, akit féltem, hogy elveszíthetek. Már értem, hogy mit érezhetett ő, amikor májusban velem történt meg az, hogy majd egy napon át nem kerültem elő. Arról a napról még mindig nem beszéltem, nem őszintén. Az erdőben tértem magamhoz, ennyit mondtam. Ez igaz is, mert tényleg ennyi történt, de sem a házról, sem Niadra jelenlétéről nem mondtam semmit. Kettőnk között a nővel számos megválaszolatlan kérdés maradt, és tudom, hogy egyikünk sem akarja azt a választ, hogy mi történt aznap éjjel az erdőben.
- Nem veszíthetlek el.
Suttogom válaszol, mert félek, hamarosan elválasztanak minket. A sorsunkról vitatkoznak olyanok, akik nem ismerik a helyzetünket, dönteni akarnak felettünk, bezárni, megfosztani a minimális szabadságunktól, mert egy lány élet és halál között lebeg. Mert valaki, valaki, aki olyan, mint mi, megtámadta őt, látszólag ok nélkül. Kérdés, hogy tényleg csak valaki, aki olyan, mint mi, vagy én. Mert nem emlékszem, bármennyire is próbálom, nem emlékszem. Mintha nem akarná senki, hogy emlékezzek. De emlékezni akarok, és hiába erőltetem az agyam, az illatok megvannak, villanások megvannak, de érzem a vérszagot is, ami lehet a saját sérülésem, amit éjjel szereztem, de lehet másé is. De nem volt okom... csakhogy ez nem számít.
- Lehet, hogy én voltam.
Nem hiszem, hogy ezek után szeretne ölelni, így ellépve tőle, ujjaimat a hosszú, szőke fürtökbe mélyesztem, és hátat fordítva neki távolságot képezek kettőnk között, de ez nem valami olyan dolog, amit háttal kellene neki elmondanom.
- Nem emlékszem az éjszakára, bármennyire is erőltetem, nem jönnek elő az emlékek, de lehettem én is, mert...
Egy pillanatra megakadok, és ahogy ránézek összeszorul a torkom. Ezt még sosem mondtam ki, de most ki kell, meg kell tennem.
- Néhány hónapja elkezdődtek a tünetek. Érzem, hogy a farkas lassan felemészt, ezért kísérleti bájitalokat használok.
Nem szedem a farkasölőt, mondhatjuk így is, de ez egy iskolába zárt vérfarkas esetén igencsak drasztikus lenne. Mondjuk, ha börtönbe kerülök, nagy valószínűség szerint, az lesz a legkisebb bajom, hogy tudom, már a b oldal forog.
- Kibaszott nagy hülyeség volt, tudom, de nem akarok itt meghalni. Nem akarom, hogy Damyan találjon rám. A holdfogyatkozáskor, júliusban, nem bírtam és a második átváltozáskor elájultam. Tudod, hogy ez mit jelent...
... bármikor megtörténhet, hogy többet nem ébredek fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ebben az átmeneti időben, ami a vizsgák vége és az új tanév között szokott lenni, többnyire otthon vagyok, most mégis itt maradtam, mert nem érzem magam biztonságban. Megkértem Damy-t, hogy had lehessek nála, ez olyan dolog, amit kérnem sem kell ugye, de mivel ilyen kis búvalbaszott kedvem van, nem is nagyon szeretnék a terhére lenni. Még azt is mondtam, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha albérletet fizetnék nála, de csak kinevetett, és megkért, hogy csak ne főzzek és rendben leszünk. Csak ez a rossz hangulat így most nem annyira kellemes, mert nagyon édes velem én meg próbálok jobb kedvű lenni, csak ez a mostani helyzet nagyon gázos meg nagyon furcsa. Sosem voltam még ilyen, sosem aggódtam még ennyire, mint most.
Nem lesz baj, csak ha bevonzza az ember, könnyű mondani, de nem könnyű nem gondolni rá, hogy nem lesz baj. Ezért is vagyok most itt, elvonulva a világtól, csendes magányomban. Jövőévben végzős leszek, utána fogalmam sincs, talán halott, látva és érezve, hogy mennyire megviselnek most az átváltozásaim. Hamarosan jön egy újabb átalakulás, és én nem tudom, hogyan tudnám ezt jól kivitelezni, hogyan tudnék annyi lendületet összeszedni, hogy ne legyen baj. Kár, hogy nem lehet azt mondani, hogy most simán nem szeretnék csak azzá válni, ami vagyok, és majd inkább a jövőhónapban csináljuk kétszer. Néha jó lenne csak átlagosnak lenni.
A kissé már nyikorgó hintaszéken ülve, egy kockás pokrócba burkolózva hintázok, miközben néhány kósza sort írok le. Ilyenkor tudok alkotni, és megbeszéltem, hogy még egy albumot idén kiadnék, mert régen volt már az utolsó, és vannak már kész dalok, ki tudja ezt is meddig csinálhatom. Ma meglepően visszafogottan nézek ki, semmi smink, csak a műpilláim, a hosszú tincsek befonva és feltűzve, ruházatul pedig egy szürke mackónadrágot választottam, ami kissé háremnadrágos kialakítású, egy sima fekete felsőt, meg a kedvenc bolgár kviddicses melegítőfelsőmet, amin látszik, az évek óta szorgosan viselem. Olykor dúdolgatok, máskor csak csendben írok, próbálgatom összetenni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mostanában sok olyan dolog elkezdett foglalkoztatni, ami korábban egyáltalán nem, sok olyan, amit időnként legyűrök, majd újra felbukkannak, éppen, amikor már azt hinné az ember, hogy véglegesen a múlt részeivé váltak. Ilyenkor megállok, gondolkozom. Másabb vagyok, csendesebb, észrevehetetlenebb. Nem bánom, hogy szünet van, hogy mindenki otthon van, hogy nem botlok bele az emberekbe. Én-idő. Erre van most szükségem ahhoz, hogy megtaláljam azt az Odettet, akit szeretek, akivel ki tudok békülni. Szükségem van a megállásra, a csendre. Hallom a hangokat, hallom a kisgyerek hangját, és ösztönös mosoly kúszik az ajkaimra. A gyerekkori én, aki a tizenéves kora hajnalán volt, mostanra tervezte első gyermeke születését, szintén mosolyog. Ez valami olyan dolog, amiről nem beszélek, amire mindenki, aki nem ismer igazán, azt hiszi, nem vágytam soha, így magával a farkasdologgal szerintük nem veszítettem semmit. Néha semminek tűnik a minden is, különösen akkor, amikor rossz passzban van az ember.
Felpillantok a mellettem elhaladóra, aki végül nem is néz rám, csak megáll pár lépéssel srégen előttem, és a tó felé pillant. Eszemben sincs szólni hozzá, ha valaki így nézi a tavat, annak pont a némaságra van szüksége, így amíg ő gondolataiba burkolódzik, én addig újra a papír felé fordulok, és kihúzom az utolsó sort. Nem tetszik, és eddig háromszor írtam vissza, mégis hiányzott belőle a tűz, holott az egész dal a szenvedélyről szólt. Ilyenkor minden mondatnak tökéletesnek kell lennie, na meg amúgy is nagyon maximalista vagyok.
- Helló.
Hogy is volt? Tegeződtünk vagy magázódtunk? Mondjuk maximum bunkónak néz, amiért letegezem. Oda se neki, nem igaz? Szóval én teljes nyugalommal mosolyodom el, ahogy érdeklődik, és bólintok is párat.
- Minden rendben, élvezem a szünetet, alkotok.
Még a papírt is kicsit megemelem, hogy láthassa, tényleg készül valami, és ha rólam van szó, akkor az dalokon kívül nem nagyon lehet más. Nem is hiszem, hogy van bármi, akármi, amiben kiemelkedő lennék. De a dalokkal teljesen jól kiegyezem, az egész életemet örökül hagyom bennük.
- És te? Kis kirándulás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ilyen szépen is ritkán mondják, hogy szarul nézek ki.
Felelem nyugodtan, és bár van abban igazság, amit mond, mégis meglep, hogy kimondja. Nyilván nem úgy mutatkozok be a világnak, hogy helló, Angyal Odett, nem angyal, farkas, vérfarkas, éppen ezért hiszik sokan, hogy egy családja okán dühös lázadóról van szó. Elvégre keresztény család gyermekeként nem kéne kéjről és vágyról énekelnem, hacsak a vágy nem az úr szeretete iránt való. Amiről én éneklek, határozottan nem arról szól, erről mindenkit biztosíthatok. De hát kimondta, én meg minek tagadjam, ha ő tudja.
- Az előtte és az utána lévő két nap, olyankor Damy-n kívül nem nagyon jön más a közelembe. Gondolom hallott róla, hogy Sonját vérfarkas támadás érte.
Habár személyesen nem nagyon ismerjük egymást, nem sok időt töltöttünk együtt, de Sonja is egy ősi máguscsalád tagja, ahogy én is, nagyjából egyidősek vagyunk, és mint utóbb kiderült, igazán kellemes estét töltöttem a testvérével. Ha nem lennék selejtes, ő meg vértisztított véla, normál esetben konfetti zápor járna ezért a kijelentésért. De ugyebár ő vértisztított én meg selejtes vagyok, szóval nem volt ez több, semmint szex. De egynek nem rossz. Szóval ezért Sonja és nem Machay kisasszony. Az ilyen finomkodásokat meghagyom a családom azon felének, akik élik ezeket a nyünnyögéseket.
- A vérfarkasokat egyformán ítélik meg egy ilyen esetnél. Azt gondolják, ha egy megtette, mind megteszi. Ilyenkor nem számít, hogy a főzet a tudatunknál tart, sem, hogy mindannyiunknak van veszítenivalója, sem, hogy ismerjük egymást, már azok, akik kis helyen együtt vagyunk, vagyis odafigyelünk egymásra. Ilyenkor csak a jogaink megvonása és az emberi létünkbe vetett hit megkérdőjelezése van. Én eleve rosszul viselem a bezártságot, képzelheted, mi lesz ha még jobban megfosztanak.
Vagy, ha kiderül, hogy én kísérleti bájitalokat fogyasztottam mostanában. Danténak mondtam is, hogy átállok a farkasölőre, hogy ha vért vennének, megtalálják a szervezetembe, ne az idegen összetevők miatt kezdjenek el nyomozni és belemagyarázni olyat, ami nincs. Éppen folytatnám, de akkor hirtelen ott terem a kislány előttem, és a szívem egyszerre telik meg boldogsággal és facsarodik össze bánatomban. Elmosolyodva a gondolatra, hogy tündér lennék felnyúlok, hogy kihúzzak három hullámcsatot a hajamból, és leomoljon a hajam, és tényleg angyalszerű legyek. Tudom, hogy a gyerekek szeretik az ilyesmit.
- Nagyon örülök Momó, én Odett vagyok, de a barátaim Odie-nak hívnak.
Legalábbis Zina, és nekem nagyon tetszett, így most megosztom vele ezt a titkot, miközben kezet fogok vele.
- Négy? Akkor te már nagyon nagy lány vagy. Az előkészítőbe jársz, igaz?
Örülök, hogy nem tiltja tőlem a kislányt, sőt, engedi, hogy kérdezzen, én pedig készséggel felelek neki. A kis törpicsek olyan, mint az anyja, látszik rajta, hogy felteszi a maga kérdéseit, így amire csak szeretne, válaszolok neki, miközben felírom a nevét.
- Írok neked egy dalt, mit szólsz? Milyet szeretnél, amire táncolni lehet, vagy amire elaludni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Köszi.
Bár nem tudom, hogy arra hogyan reagálnék, de gondolom még ennél is rosszabbul, éppen ezért, csak remélni merem, hogy nem leszek olyan, állapotban, mint a mostani, amikor közlik, hogy szarul nézek ki. Furcsa és talán egy kicsit morbid, de szeretnék szép halott lenni, ha mennem kell. Szeretnék szépnek megmaradni az emberek emlékezetében, és a hiúságom okán elég kritikus vagyok önnön testem holt változatának külalakjával kapcsolatban. Ezért is nem szeretném például, hogy egy átváltozás közben ért elpusztulást követően Damyan lásson. Meg is mondtam neki, hogy ne merészeljen ilyet tenni, mert akkor visszajövök szellemként és sosem szabadul meg tőlem.
- Mélyen.
Mert az igazság, a tökéletes, egyszerű igazság nagyon mélyen van még akkor is, ha nincs körülötte olyan körítés, amitől fogyaszthatóbbá válik. Valahogy sosem csak a lecsupaszított való van előttünk, mert alkatilag gyengék vagyunk a színtiszta igazsághoz. Az ötletre, hogy jó színben tüntetné fel a farkasokat, kiszakad belőlem egy őszinte és nem túl kedves, vagyis inkább nem túl bizalomgerjesztő nyögés-morgás. Nem, ez nem azért van, mert éppen nincs jobb dolgom, mint szenvedni, hogy az élet milyen kegyetlen, ezt a hangot akkor is hallatnám, amikor én vagyok a legpozitívabb bundás a környéken.
- Nem hiszem, hogy ez annyira jó ötlet. A vérfarkasok veszélyesek. Nem sütögetik nyárson Piroskát hobbiból, de nem minden vérfarkas fogyasztja rendesen a bájitalát.
Vagyis van, aki azért megsütni a kis kosárhordót. Itt amúgy nyugodtan feltehetném én magam is a kezem, hiszen hónapok óta Dante kísérleti bájitalait teszteli az animágus srác társaságában. Oké, a Sonját ért támadás óta már visszatértem a farkasölőfűhöz, hogyha esetleg vért vennének, ne találjanak benne mást, csak annak az összetevőit, méghozzá olyan mértékben, mint ahogy annak lennie kell.
- Ha tévhitnek mondjuk és eloszlatjuk a félelmet, majd egy vérfarkas akárcsak rámordul egy emberre, de ne adja Isten megöl egyet vagy gyerekeket, akik elkóboroltak, akkor az nem lesz más, mint önmagunk arconköpése. Én nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget azért, amit mások tesznek. Mert a társadalom egy kitaszított szegmenséhez tartozóvá váltam, elsősorban önmagamat nézem. Szerintem, ha megismered a farkasok történetét, a körülményeket, az utóhatásokat, rá kell jönnöd, hogy más és más módon viseltetünk a farkaslét iránt, és máshogy látjuk magunkat. Én szeretem azt, aki lettem, ami lehet, hogy számodra riasztó, de nincs az a pénz, amiért transzparenst ragadva hirdetném az egyenlőséget, arra ott vannak a vélák, a kentaurok meg a melegek.
Belián talán máshogy látja, mert ő idealista. Én nem hiszek az ideálokban, nem hiszek abban, hogy valaha elfogadnak minket. Hát basszuskulcs, rejtőzködünk a muglik előtt, másoknak mutatjuk magunkat. Önmagunkat nem vagyunk képesek büszkén felvállalni, akkor mégis hogyan lennénk elég érettek ahhoz, hogy a társadalmi egyenlőségről papoljunk.
- Ez az egész nem fog szólni másról, csupán erőfitogtatásról. Börtönbe zárnak? Felügyelőt rendelnek ki mellénk? Nyomkövetőt kapunk? Nem lesz más, csupán csak egy taszítás a kitaszítottságon. Vitatkoznak rajta néhány napot, de ezek lefutott játszmák, kellett egy pont, ami miatt büntethetnek minket, az a gyökér meg tálcán kínálta nekik.
Még a vállam is megvonom, mert valljuk be, ez történt, semmi más. Kellett végre valami, mint a világháborúk előtt. Egy lövés, egy válság, egy merénylő. Kellett lenni valaminek, ami miatt kirobban ez az egész, és tessék, megtörtént. Gondolom ismeretlenül is felállva tapsoltak neki.
- Nagyon fogod szeretni. A legfinomabbakat mindig pénteken főzik. A szüleim engem otthon tanítattak, és abban nem volt annyi játék, de amikor ide jöttem, akkor mindig adtak ebédet is, és imádtam.
Meg a játékokat is, de majd ezeket úgyis megismeri a kislány. Nem akarok én minden poént előre lelőni. A lényeg, hogy élvezze ki, hogy legyen lehetősége rá, hogy normálisan alakítson ki kapcsolatokat. Nekem egyik kapcsolatom sem indult normálisan. Nem volt olyan, hogy leültünk egymás mellé és beszélgetni kezdtünk. Valahogy velem az ilyen dolgok nem történnek meg.
- Altatót? Rendben. Megtanítom neki, de csak akkor, ha neked is tetszik, először mindenképpen neked kell hallanod.
Addig nem is adom ki a kezemből, mert a gyerek a legnagyobb kritikusa az embernek, és ha már neki írom, akkor szeretném, ha ő hallaná először, hogy elmondhassa az őszinte véleményét. Mert az lesz, ez látszik rajta. Felpillantok a nőre, hiszen ha már így összefutottunk, eszembe jut egy téma, ami megmosolyogtatott.
- Hallottam, hogy megismerkedtél az unokatestvéremmel, és nem nagyon loptad be magad a szívébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- És mit ért el a felvonulás Magyarországon? Közfelháborodást. Házasodhatnak az azonos neműek? Nem. Lehet egy gyereknek ma törvényesen két apja vagy két anyja? Nem. Pedig ez nem más, mint ember és ember között létesített szerelem beteljesedése. Akkor vajon, ha ez az amúgy teljesen természetes emberi jog eltiprásra kerül, akkor egy cikk által mi változna a világban a vadak megítélésével kapcsolatban?
Mert mondjuk ki, szép és jó az eszme, de ha valaki benne van, ha valaki hónapról hónapra átváltozik, ha érzi huszonéves kora hajnalán, hogy haldoklik, az nem fog tapsikolva rohanni és interjút adni azért, hogy elfogadják őt. Főleg nem egy olyan, mint én, akit eddig csak elítéltek mindenért. Lehet rosszabb annál, ha vérfarkas vagy, az, ha egy befolyásos máguscsaládban vagy vérfarkas. Kegyetlen ezt kívánni, de Szonja talán jobban jár, ha sosem ébred fel a kómából. Jobban jár, ha nem éri meg a következő holdtöltét, és kövezzen meg ezért a gondolatért bárki, de ha kell, hangosan ki is mondom. Szerencsésebb lenne ő maga is ezzel a felállással.
Azok, akik nem következtetik ki, hogy mi vagyok, hogy nem csak az ember él bennem, hanem a farkas is, ajánlatot tesznek rám, latolgatják, hogy mennyit érek, hogy mi az az ár, amiért a szüleim eladnának, főleg úgy, hogy köztudottan már nem vagyok tökéletesen alkalmas az aranyvérű házasságkötések elvárásainak. Mások azt találgatják, mi volt az ár, amit Damyan Volkov értem fizetett és ugyan mennyit kell még arra várni, hogy ez a jó üzlet jövedelmező legyen, hogy végre megfelelő keretekbe foglaljuk a kapcsolatunkat, házasággal, utódlással. Ez várt volna rám, ha nem történik meg az a bizonyos éjjel. Nem sokkal később házasságot kellett volna kötnöm egy kijelölt emberrel, egy Daróczy félével, aki képes lenne engem megfékezni. Bár valljuk be, erre Damy is tökéletesen alkalmas, de őt talán sosem ismerem meg. Az eszme, elismerem, szép, de nem olyan időket élünk, hogy célt is érjünk vele.
- És hányan mondtak már igent erre a lehetőségre?
A név eltitkolása nekem kicsit megint olyan, hogy akkor mit is szeretnénk igazából? A melegek és azok, akik támogatják őket, kilépnek a fényre, megmutatják magukat, felvállalják érzéseiket, elköteleződésüket. Ezzel szemben mi, a nagy megváltók képzelt nevek mögé bújva vívjuk meg a harcot anélkül, hogy bárki is látna minket. Ki a hitelesebb? Segítek, az, aki a mikrofon mögött állva elmondja, hogy miért is felel meg tökéletesen Ákos és Balázs több, mint tíz éven át tartó, stabil kapcsolata annak, amit házasságnak, családnak nevezünk. Hogy miért lenne joguk szülőként bejegyződni a kis Kata életében és nem csak az egyikük lenne az apja. Ő hitelesebb, én, akit néhány oldalon keresztül elkönyvelnének Helgának, nem lennék az.
- Nagyon szerencsés vagy, mert anyukád a legjobb dolgot tudja elkészíteni a világon.
Mondanám neki, hogy én meg olyan kiválóan értek a rendeléshez, mint senki más a világon, de nem hiszem, hogy ezt a viccet ő értené, mert még kicsi, és látszik, hogy nagyon szereti az édesanyját, mert másabb lesz a hangja, amikor róla esik szó.
- Nagyon szívesen.
Mosolyodom el a puszira, ami kedves gesztus a kislánytól, és ami szörnyű nagy űrt képez a szívemben. Minden alkalom, amikor az előkészítőbe hívnak, vagy a régi gyermekdalaimat kell játszanom, ezt okozzák. Mert én akartam gyereket. Amikor elkezdtem saját dalokat írni, amikor az Abigél álmát raktuk össze, olyan dalok születtek, amikkel a saját gyerekeimet akartam láthatatlanul nevelni. Sokáig én is tradicionálisan nevelkedtem, és amikor beindult az egész karrierem, akkor mérlegeltek, hogy mit tanuljak meg és mit ne. Nem tudok főzni, mert sosem tanítottak, életveszélyes vagyok a konyhában, ha nem palacsintát kell sütni vagy hagymát felvágni, de tudom, hogy hogyan kell jól nevelni egy gyermeket. Mert az olyan családoknál, mint a miénk, mindig az volt a fontos, hogy az utódaidnak és a férjednek adj meg mindent. Nekem se gyerekem, se férjem, úgyhogy ezek a részek igencsak felesleges munkaóráknak bizonyulnak.
- Lizinek nehéz megfelelni. Mindenkit azonnal szeret, mindenkiben azonnal megbízik, de egy pillanat alatt összeomlik nála a kártyavár, és utána szinte lehetetlen újra felhúzni a falakat. Emlékszem, a kórházba ő jött be hozzám először, napokig bent volt, halálosan idegesített, aggódott, de sosem készített nekem főzetet, mert azt mondta, hogy képtelen lenne elhinni magának, hogy elég jó az, amit nekem ad, és ha már én nem adom meg magamnak a legjobbat, az életet, akkor kell valaki, aki segít ebben. Néha jobb, amikor lila fejjel üvöltenek az emberrel, hogy egy idióta.
Lizi nem ilyen, ő nem kiabál, ellenben olyan szinten tud odaszúrni az embernek, hogy megáll benne az ütő. Sosem felejtettem el, hogy ezt mondta, és bár nem ismertem be, hogy igaza van, de tudtam, hogy a visszalévő rövid életemet úgy akarom leélni, hogy az boldog legyen. Nem sokkal később pedig megkaptam Damyan-t, így tudom, hogy jó úton haladok. És talán kellene az interjú, de csakis névvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mégis. Csak más egy dal és más egy vérfarkas kalauz súlya. Felfedni a miérteket, azt, hogy hogyan éljük meg magát a kórt, az átváltozásokat... Van, aki azért csinál mindent ugyanúgy, mert ezzel azt reméli, hogy messzire kergeti a halált.
Az esetemben erről van szó, ugyebár. Az, hogy elájultam átváltozás közben, nagyon közel volt ahhoz, hogy soha többet ne ébredjek fel. Közel volt ahhoz, hogy úgy halok meg, hogy nem zártam le mindent, hogy nem teljes a kör. Fogalmam sincs, hogyan nézhet ki az, akit visszaváltozás közben ér a vég, hogy vajon emberként, farkasként vagy egy furcsa átmenetként dobban-e a szíve utoljára. Vagy olyan ez talán, mint az Ivan Iljicsben, hogy már rég eltávozott a lelke, mikor teste még vergődött? Két hónapja rettegek a teliholdtól, és tiszta tudatommal tervezek. Olyan dolgokat találok ki magamnak éjjelre, amik ébren tartanak, és habár nem iszok se kávét, se energiaitalt, újabban ezen az estén pörgetem magam. Ébren kell maradnom, mert ha elalszok, félek, hogy nem lesz ébredés. A múltkor láttam, hogy Damy néz, miközben egy bögrét teletöltöttem kávéval, de nem beszéltünk róla. Stimulálom az agyam, bármi, csak maradjak ébren. Komolyan, erről beszéljek? Vagy miről? Hogy mit nyertem és mit veszítettem? Miért is? Hogy azt hozzák ki, amit az anyám is? Hogy nem vagyok én más, csak egy lázadó tinédzser, aki alig várta, hogy valaki megdugja, és lásd mi lett a vége, vérfarkassá vált. Az alsó ajkam kicsit megrezzen, amikor azt mondja, hogy egy más van, az én agyamba pedig gondolkodás nélkül felvillan Belián arca. Könnyű kikövetkeztetni, miért ő. A srác bevallottan mugliként van a varázsvilágban, egyik pillanatról a másikra jött és komoly szocializációs problémákkal indított. Meg lehet venni kilóra, ha arról van szó. Tudom, hogy ő az, mert Zinzinen nem látszik, ám ha mégis kiderül, hogy megkörnyékezi ezzel bárki a gyereket, akkor jobb, ha nem találkozik velem, mert azt nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- Köszönöm a meghívást, mindenképpen élni fogok vele.
Mosolygok rá a kislányra, aki tényleg igazán kedves, és akivel nagyon szívesen töltenék több időt, de úgy tűnik, hogy az anyja is érzi, hogy erre nem most kellene sort kerítenünk. Megvallom, ez annyira nem bánt, mert nem szeretném, ha az egész vérfarkas dolgot hallaná, és úgy adná vissza, hogy abból egyértelmű legyen, én vagyok az. Szeretem a gyermeki őszinteséget, de nem így. Ezért végignézem, ahogy eltávolodik tőlünk, integetek is neki, ahogy még egyszer visszanéz, és csak utána pillantok fel a nőre.
- Régebben sokszor kihangsúlyoztad, hogy újságíró vagy? Mert van olyan, amikor az ember saját maga alatt vágja ezzel a fát, és talán gondolja tévesen, hogy erről ítélik meg. Pedig nem mindenkinek számítana. Én például nem szoktam úgy bemutatkozni, hogy Angyal Odett, vérfarkas, és nem is erről ítélnek meg. Néha ha azt mondjuk egy befolyásos embernek, hogy újságírással foglalkozom, sokkal többre értékeli, mint azt, ha utólag derül ki, és gondol a legrosszabbra.
Mondjuk az más kérdés, hogy esetünkben valóban a legrosszabb történt, hiszen Lizin keresztül Konrádhoz akart elérni, de szerintem ebben a történetben keveseknek jut eszükbe a valóság, mint opció.
- Nem fog a családod haragudni, hogy nem velük vagy?