Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dehogynem érdekesen hullámzó a másik, az ifrit szerint Ruben inkább csak előszeretettel fürdőzik az érzéketlenségében – igaz, bizonyos szempontból igaza van. Bizonyos aspektusait tekintve valóban jogosak a szavai, ugyanakkor Yezebelt szórakoztatja a férfi jóval ösztönösebb oldala. Az emberi ösztönök amúgy is felérnek egy jobb műsorral: hála szélsőségeiknek és kiszámíthatatlanságuknak. Még a legracionálisabban cselekvő embert is valahol ezek hajtják, a motiváció és elhatározás bölcsői, és hát igen ritka, hogy az emberek ezekkel szemben cselekedjenek. Ha mégis? A belső vívódás legalább olyan látványos előadás.
- Tudod, kinek a keze van megkötve? Az én kezem van megkötve és sajnos nem úgy, ahogyan azt szeretem. – Egy rövid pillanatra az ember még el is hiszi, hogy kelletlensége és felháborodása őszinte és valós, aztán ahogy a hangok visszacsengenek a fülben, úgy lesznek egyre hamisabbak és hiteltelenek. Súlytalanok.
- Szerződés köt, teljesítem a magam részét, mégis nekem kell mágusfaluban grasszálnom némi aktív mágiáért. – Ahogy Ruben közelebb merészkedik az unszolásra, elégedetten elvigyorodik és combjait épp úgy húzza összébb, hogy azok a férfi derekát érintsék oldalról.
- Na, csak valami komolyabb illúzió, azzal is beérem.
Ruben türelmetlensége, legalábbis, az, amelyet kihall a szavai mögött már majdnem bájosnak hatnak, legyen bármily szürreális és bohózatba illő vállalkozás “bájosnak” nevezni a másikat, de nem tehet róla, Yezebel számára valahol az egész társaság az. Kezeivel kinyúl előre és Ruben vállaira simítja az ujjait, gyengéden masszírozni kezdi a feszült izmokat.
- Csak nyugalom, nem kell sokáig unatkoznod, ez csupán átmeneti időszak, csak míg berendezkedünk.. – Szinte duruzsol, baritonja kellemesen dallamos, mintha valami visszafogott, prózai ritmusú verset szavalna, a maga diszkrét rímeivel és pontosan kiszámolt szótagjaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tényleg? Neem, csak kamuzol, ilyen nincs is, én már nagy gyerek vagyok, abból is kiábrándultam már, hogy fütyülni fogok a répától. - Bizony ám, László, azaz Leo már nem holmi kicsi kölyök, akit csak úgy be lehet csapni ilyesmivel, legalábbis nagyon látszik, hogy ezt a magabiztos képet próbálja eladni magáról. Szereti ezt az alakot, azt hinné az ember, hogy nem kell sokat gondolkodnia, de valójában ugyebár ez az alak áll tőle a legtávolabb - és mégis Leo a leggyakoribb arca. Mondhatni kifejezetten élvezi egy kisfiú érzéseit és viselkedését projektálni a világ felé.
- Nagyon aranyosak.. izé.. valamelyiket meg lehet simogatni? - Szégyenlősen tördelni kezdi a kezét és nagyon szemezni kezd az iránta érdeklődő Pamaccsal. Jó, na, ez nem teljesen hazugság, az álszerény mozdulatokat leszámítva valójában tényleg kedveli az állatokat. Ami azt illeti, jobban is, mint az embereket, de ezt a világért sem szokta hangoztatni. A kérdés olyasmi, amelyet egy állattartó számtalanszor hallhatott már gyerekek szájából az utcán, van egy jellegzetes hangsúlya, egy jellegzetes dallama a mondatnak, mind a gazdának, mind az engedély kérő kölyöknek.
- Nemár, nem is tudtam, hogy vannak ilyen állatok, víz-elemű? - Idegenkedve, de nem kelletlenül mondja ki a kifejezést, csak lerí a hanglejtésről, hogy először ismerkedik a fogalommal. Elvileg nem kéne, hogy 'Pamacs' ellenkezzen vele vagy rosszul álljon hozzá, valójában faji tekintetben rokonságban áll az úgynevezett elementálokkal, legalábbis a mágusok ezt mondják, ők szeretnek mindent osztályokba rendezni, mintha azzal kisegítenék magukat.. azonban leginkább csak abban hasonlít hozzájuk, hogy egy varázsló vagy boszorkány mágiája hívja életre, annak megtestesülése, "eleme" úgymond nincs.
Érdeklődve szemléli testközelből Mina bemutatóját, valójában lenyűgözi még mindig a mágia olyan nyers megjelenési formája, mint ez. Elvégre pálca nélkül, a nyers manából alkotják meg a konkrét hatást. Szabad szemmel nem látni nem tesz semmilyen konkrét mozdulatot, de ahogy Mina varázslatával felkavarja a levegőben elszórt mágiát az aktivitás impulzusait szinte éhesen szívja magába.
Hmmm, ritka csemege. Szereti az elemistákat.
Lacika szélesen elvigyorodik, ugyanakkor lelkesen elkerekedett szemekkel mered Mina tenyerére, mint aki még sosem látott ehhez hasonló trükköt.
- Miért nem mutatott még senki sem ilyesmit, ha tudtok ilyet? Azt hittem, csak pálcával tudtok varázsolni.
A kérdésre lebiggyedve megvonja a vállát, némileg kedveszegetten, mert erre olyan választ kell adnia, ami nem túl "menő".
- Sajnos nem nagyon messzire, mert apu le fog szidni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ha ennyire frusztráló itt, csinálhatok ajtót Amerikába. Tulajdonképpen logikus lenne...
Onnan hoppanálni vagy zsupszkulcsot használni pedig már nem olyan vészes, mintha egy óceán választaná el őket az úticéltól. Villás farka egyik oldalról széles mozdulattal átlibben a másik oldalra, míg elgondolkodik. Sajnos egy ilyen ajtó egyben kockázatos is lenne, ha valaha óvatlanok lennének, bár fene tudja addigra nem lesz-e már mindegy? Elsősorban nem az Ifrit az, akit ez a leginkább érdekel, talán még Dominik, de még Ruben is meglepődnének, mennyire érdektelen is számára mindez. Szórakoztatónak szórakoztató, míg a szereplők a színpadon táncolnak, míg van mit nézni, míg van mit várnia. A szerződés más megköttetett, nem szükséges még csak jelen lennie sem a végén, ha pedig úgy alakulna, hogy az ő hosszú, évszázados élete ér véget.. nos, a létezés túlértékelt. Minden és mindenki, aki megszületik vagy létrejön ezen a világon, előbb-utóbb elkerülhetetlenül végetér. Ki előbb, ki utóbb.
Ezért is nem Yezebel tisztje lesz dönteni az ajtó felől, rábízza a halandókra a választást, elvégre őket befolyásolja súlyosabban egy-egy jól vagy rosszul meghozott ítélet.
- De van egy kaszinó is itt Bogolyfalva szélén, ha érdekel, egész nagy, elnézhetünk. - Szélesen elvigyorodik, hegyeskésebb szemfogai (melyek még így is távol állnak egy vámpír funkcionálisan hosszabb fogaiétól) kivillannak.
- Nem, az iskola kizárva, túl sok, túl bonyolult módon egymásba fonódó védelmi mágia, oda csak úgy nem akarok bemászkálni. - Lehet, hogy meg tudná oldani, ha meg akarná, de ahhoz képest, hogy mennyire kockázatos, túlzottan fárasztónak hangzik a sok előkészület és utánajárás.
- Oh, my little thing.. - Van a lemondó sóhajában valami furcsán feminin, egyben mintha egyszerre gondolná komolyan és sajnálná valóban és mégis mintha lenne valami emberekre nem jellemző leereszkedés ebben az egyetlen megszólításban. Nehéz eldönteni, hogy pozitív vagy inkább sértő vagy ponthogy mindkettőn kívül álló, puszta megszokásból eredő frázis. Belesimít Ruben hajába.
- Ha tudnád, milyen csekély ez az idő, amit most előkészítéssel töltünk. Csak egy szempillantás ez a kellemetlenség, de jön majd még a lakoma, megéri várni, csak egy kicsit kell még kitartani.
Magabiztosan áll ehhez, amennyiben lenne valami, ami akadályozza őket, felső utasításra, valószínűleg tudna róla, mert bár ugyan már nem Ő a gazdája, de még mindig bizalmas a viszonyuk. A férfi közelről hallhatja a dorombolóan dallamos hangot rezonálni, ahogy lassan hümment a követelésére.
- Mit szeretnél? Nézzünk el a kaszinóba? Állítsam be a zsupszkulcsomat Amerikára? Vagy inkább itt maradnál valami elérhetőbb szórakozás kedvéért? - Az utolsó mondat végére szája szegletébe alattomos, pajzás mosoly húzódik, körme hegyével karcolva végigrajzol egy egyenes vonalat Ruben tarkóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na igen, ki tudja, mit mondana rá Dominik, bár őt ismerve ennél azért óvatosabb és körültekintőbb, a forrófejűség bizonyos szempontból inkább Ruben reszortja, ami – végül is -, nem meglepő. A csoportdinamika ugyanakkor arról már nem gondoskodik, hogy Dominik csillapítsa le Ruben.. igényeit? Késztetéseit? Sebaj, Yezebel viszont jó programnak tartja, mindenki jól jár.
- Látod, ezért van értelme ennyit nézelődni itt, legalább közülünk nekem legyen valamennyi valid helyismeretem. – Mert az, hogy papíron elolvassák, utánanéznek az úgynevezett interneten, számára nem tudás. Yezebel ennél érthető módon régimódibb, a saját tapasztalatot többre becsüli, mint a közvetett tudásszerzést. Felvonja a szemöldökét Ruben következő szavaira és már-már arrogáns lustasággal mosolyodik el.
- Ugyan már, nem mondhatod, hogy olyan rossz ezüst tálcán feküdni. Ínyenc vagyok. – A lakás fényei megcsillannak az egyik szarvára aggatott ékszeren, ahogy kényelmesen hátrébb hajol, bár kezei Ruben vállán, illetve tarkóján maradak, csak törzsével távolodik el kissé.
- Türelmetlen vagy, ki kéne használnod, míg van időd másra is, lazítani, új dolgokat tanulni, azt hiszed mindig csak arra lesz szükség, amit most tudsz? – Szinte már együttérzően mosolyodik el, habár ezúttal nincs lenézés a gesztusban. Yezebel ismeri Őt, most úgy tűnik, mint aki csendben van, mint aki kiegyezett azzal, ahogy berendezkednek, de majd előbb-utóbb előkerülnek az érdeklődésbe bújtatott utasítások, az igények, az elvárások. Az ifrit már csak tudja, régóta ismeri.
Szerencsére Ruben érdeklődését viszonylag egyszerű irányítani ilyen helyzetben, elég néhány opció, hogy kibillenjen abból a törékeny agóniából, amibe a semmittevés taszította. Ha valamit, hát ezt nem tudja megérteni. Yezebel imád semmittenni. Pontosan tudja, hogy addig is csak telik az idő, percekkel, órákkal, napokkal, hetekkel és hónapokkal előrébb kerül az időpontja annak, hogy megkapja a jussát. Ha valaki, hát ő rendkívül türelmes lény, szükség is van rá. Az emberek sok türelmet igényelnek.
Ruben új pozíciója tökéletes arra, hogy ezúttal ismét közel férkőzzön hozzá fizikailag, míg a másik nem csökkenti a távolságot, addig Yezebel mindenféle hezitálás nélkül teszi meg. Érezni az ifrit enyhe szantálillatát, és egészen közelről látni a karmazsínvörösben húzódó fekete pupillát. A kérdésre összehúzza a szemeit, milyen csábító ajánlat – na nem mintha nem ő kezdeményezte volna.
- Noss.. – Egészen közel hajol, már-már összeérnek az ajkaik, ám az elnyújtott s vége úgy olvad szét a levegőben, ahogy lassan Yezebel ifrit alakja is lassan ismét formát vált, Ruben érintése alól szétfoszlik a szilárd felület, bőrén viszont még érezni, ahogy valami levegőben kavargó, az egyszerű füstnél kissé súlyosabb anyag először körülöleli, majd elkúszik mellette, mintegy megkerülve őt, végül nem messze tőle ismét formát ölt, magassarkú fekete lakkcsizma koppan a lakás padlóján, felső szegénye és a combjáig érő haute couture szoknya közt  finom anyagú neccharisnya mintája villan. A váll nélküli top fölötti bolerót merészen élénk lila boa anyag szegélyezi. A természetellenes árnyalatú vöröses hajkorona szoros lófarokba fogva omlik le a válla mentén egyik oldalt, feje tetején jellegzetes kerek keretes, színes lencséjű napszemüveg pihen. Kaszinóba pont ideális lesz.
- .. látom érdekel a kaszinó, így nézzünk el oda, egy kis kikapcsolódás nem bűn – fordul hátra immár női alakjában Ruben felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ha olyan rövid életem lenne, mint nektek, folyton tanulnék, mindig csinálnék valamit. Nem hiszitek el nekem, hogy kevéssé használjátok ki, ami rendelkezésetekre áll – magyarázza Rubennek derűsen, miközben eligazgatja magán a ruhát, illetve a fal mellett álló szekrényhez lép, annak egyik fiókját kihúzva keresgélni kezd benne. Nem, nem ez, ez sem. Hm.. karcsú elegáns kis üvegcse, amit előhúz, benne borostyánarany folyadék. Hogyan is indulhatna el bárhová a megfelelő parfüm nélkül, nem igaz? Lepattintja a tetejét és a nyakhajlatába fúj egy keveset, épp csak annyit, hogy a szantál és valami visszafogott, kellemes tavaszi virág illata épphogy érződjön, mikor valaki közel hajol. Elvileg nem kéne kitűnniük a tömegből, de Yezebel mindig is vallotta, hogy minél inkább szem előtt van, annál kevésbé lesz gyanús. Azt mondják. Amúgy sem érheti szó a ház elejét, nem mintha neki lenne egyedül „beceneve”…nem igaz?
Stílustanácsadás! Ruben stílustanácsadásért fordult hozzá, nem is az öltönynek kell vörösnek lennie, hanem ennek a mai napnak a naptárban. Széles mosollyal fordul felé, karjait összefonja maga előtt egyedül egyik kezének ujjai közé csippenti az állát töprengve, szakértőként mérve fel a férfit.
- Úgyis itt fogunk maradni egy jó ideig még, kár eljátszani a visszafogottat, és különben is, kaszinóba megyünk! – Nem mellesleg az a gondolat is hízeleg, hogy Ruben gyakorlatilag hozzá öltözzön, még ha csak színek tekintetében is.
- A mélybordó pont megfelel majd. Elviszel vagy megkeressem a koordinátáit? – Nagy kérdés, és inkább költői, alapvetően arra számít, hogy majd úgyis hozzák viszik hoppanálással vagy mugli járművel, nincs nagy kedve a googleben számsorok után kutatni. Lakkozott körmei Ruben hajtincsei között szaladnak, ahogy elölről a hajába túr, némileg oldalra rendezve a szálalat, melyeket korában összekuszált.
- Utána pedig azt csinálunk, amit csak akarsz.. hm? – Jó lenne ezt készpénznek venni Yezebel szájából, de mindketten tudják, hogy az ifrit a pénzt inkább csak költeni tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hm, ismerősen cseng a képesség leírása, nyilván a magyar név nem húzta magával a további asszociációkat, mi is lehet ez pontosan, de olvasott már erről. Ettől függetlenül még ők sem futnak gyakran bele ebbe az adottságba, ahhoz azért túl ritka, hogy mindennapi legyen a hír. Főleg nem egy ilyen kis faluban. Egész biztos benne, hogy néha a fővárosból is kikérik a férfi segítségét. Ez az az információ viszont, ami nem kerül fel a kisfiú bohókás kis szuperhősmintás füzetébe, csak az ifrit jegyzi fel magának gondolatban. A gyakorlati haszon mellett azért be kell vallania, érdeklik is a részletek, annyi időt töltött könyvek közt.. hah, nem véletlenül, ha valami szórakoztatni tudja még ennyi év után is, az a tudás halmozása, s egészen más empirikus részletességet tud nyújtani egy konkrét használó – szemben száraz leírásokkal.
- Film! – Végre egy kvibli kisfiúnak ismerősebb fogalom, nem csoda, hogy Lacika megörül és nagy svunggal lekanyarítja gyerekes firkájával a négybetűs szót. Remek „cikk” lesz. Ennek kapcsán fel is merül benne egy másik gondolat, de nem vág bele Zlatan szavaiba, főleg azért, mert amit a férfi mond az is tartalmas, amivel tud mit kezdeni.
- És milyen nézni a filmet? Olyan mintha úgy benne lennél? Ott vagy? Vagy csak úgy nézed kívülről, mintha a tévé előtt ülnél.. vagy olyan mintha te lennél, tudod.. – „mintha téged öltek volna meg”, fejezné be, de tisztán látszik a pillanat, amikor még egy kisfiú is felfogja, hogy mit készül mondani, és most, némi fáziskéséssel jön csak rá, hogy igazából miről beszélnek. Illetve a súlyára. Mintha el is bicsaklana a hangja egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ú, komolyan!? – éled fel a lelkesedése a lehetőségre, felragyog az arca, de aztán elbizonytalanodva néz a még mindig kicsit bujkáló állatkára Mina vállán. Szégyenlősen egyben nagy udvariasságra törekedve teszi hozzá aztán a következőket:
- De csak, ha ők is szeretnék és nem baj nekik. – Ha hallaná Mina gondolatait a hazugságról, még talán el is szégyellné magát, elvégre ő sem csinál mást, de hát ugyan már, ő legalább nem ember, nem igaz? Az felmentést ad, nyilván. Szerencsére a tudatlansággal együtt jár az is, hogy nem ütközik még csak hasonló morális problémákba sem, csak kiélvezi az apró test és a vele szemben állított csupa pozitív sztereotípia előnyeit. A talpraesett kiskölyköket mindenki szereti. Nos: a legtöbben.
Meseként hallgatja végig az elemekről szóló magyarázatot, és ki is veszi belőle a fő tanulságot. – Mint a Bolygó Kapitánya! Tűz! Föld! Víz! Levegő! – Mindegyik elemhez bemondott híváshoz előre tartja a kezét, mintha az ujján nem létező gyűrűket egyesítené egy pontba, mert.. hát ez a bolygó kapitánya na.
Pisze orrát közelebb tolja aztán a közeledő Pamacskához, de először nem mer azon túl előrébb lépni, hogy egy kissé előrehajol. Kis félénk állatkának látszik, és bár maga Yezebel rendben van az állatokkal, lényekkel (elvégre ő is az), sosem tudni, hogy melyik dönt úgy, hogy nem szimpatikus számára.
Mina ’aljas’ nózikocogtatásában még segít is a testtartása, meglepetten megugrik a hirtelen élménytől, azért mégsem túl gyakori, hogy egy vízből formált kéz pöccintse meg. Az első meglepettség aztán izgatott vigyorgásba vált, ez még tulajdonképpen őszinte is, minden egyes varázslatból eredő magamozgás felé kinyúl a saját mágiája és bekebelezi az utórezgéseket. Magának a varázslatnak semmi baja nem esik, ugyanolyan hatásos marad, de az ifrit is jól jár.
- Még sose láttam ilyet, ez mennyire ritka, hogy tudsz a vízzel mindenfélét? Egytől tízig.
Bár nagyon benne volt a nyomozósdiban, sajnos Mina láthatóan megtalálta a titkos piros gombot, a varázsszót, Lacika kapujának szezámtárulj-ját ez pedig nem más, mint az édesség. Azért küzd benne a két K: a kötelesség és a kísértés, de végül alapvető természetének sem tud ellentmondani azzal, hogy utóbbit választja.
- És milyen sütit eszünk?