Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Jó érzés volt megszabadulni a benti feszültségtől, mely leginkább a két fiú miatt erősödött fel, de némi nyugtalanság még mindig tombolt a mellkasomban, ha arra gondoltam, hogy mi történt odabent. Nem volt olyan könnyű megemészteni azt a stílust, ahogyan beszélt velünk az elnök, ahogy azt is nehéz volt elviselnem, hogy szerelmespárként tituláltak minket, hisz nem voltunk azok! Vagyis, magam sem tudom, hogy mi volt az az egész, ami kettőnket körbe lengett, de egész biztos, hogy ez nem lehet szerelem, vagy mégis?
Idegesen ácsorogtam odakint, mert volt bennem némi félsz, hogy talán odabent majd összeverekednek, és akkor nagy lesz a baj. Amilyen paprikás kedvükben voltak, ezt simán ki tudtam nézni a rellonosból, de Márkból is, s azt hiszem, hogy ezúttal főleg ő volt nagyon indulatos, ami igen csak meglepett. S bár a határozottsága tetszett, talán még soha nem láttam őt ilyen mérgesnek, leszámítva a téli kirándulást, amikor összevesztünk. Igen, azt hiszem, hogy akkor volt még ennyire kiborulva. Meg talán náluk...
A gondolataimból egy erőteljes ajtócsapódás rántott vissza a folyosóra, láttam Márk kiviharzó alakját, s elég volt csak rápillantanom, hogy lássam rajta, mennyire haragos kedvében van. Nyeltem is egy nagyot, mert nem voltam biztos abban, hogy vajon jó lenne-e, ha most megszólítanám őt, de végül is, mit veszíthetek? Amúgy is beszélnem kellett vele, részben a bent történtek miatt, meg amiatt is, mert azóta nem találkoztunk, hogy náluk voltam.
- Márk...- halkan ejtettem ki a nevét, majd gyorsan a torkomat is megköszörültem, ahogy a folyosón kifordultam elé, s pillantásomat a kékjeibe fúrtam.
- Én...szeretném megköszönni, hogy odabent kiálltál értem, de igazán nem kellett volna magadat is bűnbaknak kikiáltanod, mert miattam történt múltkor minden. Most már én is átgondoltam ezt, és nem tagadom, hogy nagyon bután viselkedtem, szóval csak én tehetek az egészről. Ami meg Mihailt illeti...ne húzd fel magad rajta, szerintem neki csak a stílusa ilyen, meg aztán...hát megértem, hogy nem repesett a boldogságtól, talán én sem örültem volna, ha eltűnik két emberem. De akkor sem kellett volna így beszélnie veled - tessék, kiböktem, amit akartam, legalábbis egy részét, s azt hiszem, hogy kezdetnek ennyi elég is volt, hisz ezen kívül mit kellett volna tennem? Volt bennem egy érzés, hogy megérintsem az arcát, s nyugtatóan magamhoz öleljem, de ezt még sem csinálhattam vele. Ajh, fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem is tudom, hogy mit vártam, de talán azt, hogy majd rám mosolyog, megérint és mond egy két jó szót, vagy azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjak, esetleg nyugodjak meg. Ehelyett először meg sem szólalt Márk, aztán meg, legnagyobb döbbenetemre intett, hogy menjünk vissza a levitába. Ketten. Igen, jól hallottam, azt mondta, hogy menjünk vissza. Nem azt mondta, hogy én menjek el, aztán ő majd megy külön úton, hanem együtt akart velem visszasétálni. Ez most akkor azt jelenti, hogy nincs harag, és újra jó minden? Vagy mégis mit? Egyáltalán mit gondolt rólam a legutóbbi találkozásunk óta? Hisz azóta eltelt több, mint két hét, mi meg nem is beszéltünk egymással.
- Öhm, oké - bólintottam, aztán ahogy a fiú elindult, úgy megindultam mellette, s igyekeztem beérni a lépteit. Közben mindvégig gondolatok kavarogtak a fejemben, néha lopva felé pillantottam, de ha esetleg visszanézett, akkor meg elkaptam a fejemet, mert nehogy azt higgye, hogy bámulom, mert nem is. Csak úgy jó volt ránézni, és még a talárja ellenére is jól nézett ki, főleg a haja. Egész jól állt neki most.
- Jó igaz, tényleg nem tudunk már változtatni. Csak van némi lelkiismeretfurdalásom, hogy miattam te és Belián is ilyen helyzetbe keveredtetek. Mihail meg...nos, meglehetősen gúnyosnak tűnt, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. De amikor egymásnak feszültetek, egy kicsit megijedtem attól, hogy össze fogtok ugrani. - ezt azért még el akartam mondani Márknak, mert ott voltam, és láttam, hogy milyen indulat volt benne, s milyen indulat a rellonosban. Tényleg féltettem őt, hazudnék, ha nem, de ezt már inkább nem fűztem hozzá.
- Igen, ebben is van igazság, mert azért...nem direkt csináltuk, amit, de a lényeg, hogy véget ért ez a beszélgetés, és nem vagyunk kirakva a DÖK-ből, és minden megy tovább. - fűztem gyorsan hozzá, mert még mindig éreztem Márkon a feszültséget, s nem akartam azt, hogy tovább orroljon Mihailra.
Közben tovább folytattuk a sétánkat az első emelet irányába, a lépcsőknél azonban Márk valahogy elém keveredett, én meg megtorpantam a felsőbb fokon, s kíváncsian pillantottam rá. A fiú ezúttal meglepően kedvesnek tűnt, mintha a szavaival is engem akart volna kivédeni, még most is, mint odabent. Ez azért jól esett, még egy halovány mosoly is az arcomra szökött, de aztán ahogy a randi szót kiejtette a száján, menten elvörösödtem, s hirtelen szóhoz sem jutottam.
- Mi..mi? - ahelyett, hogy valami értelmes dolog jött volna ki a számon, inkább csak egy kérdést tudtam kipréselni magamból, persze ekkor már pipacsvörös színben úszott az arcom. Márk meg csak nevetett, aztán meg el is fordult és lépdelt tovább, de én még mindig ott ácsorogtam a lépcsőfokon, mint akit leforráztak.  
- Várj Márk - felocsúdva a gondolataimból, sietve szedtem a lábaimat utána, s amikor sikerült beérnem őt a lépcső aljánál, be is kanyarodtam elé, s ezúttal én álltam el az útját. Az arca meg vörös volt, mint az enyém, s ezt nem nagyon tudtam mire vélni, de amúgy is, fontosabb kérdést akartam intézni hozzá.  
- Ezt most úgy értetted, hogy? Csak mert én ... na jó - sóhajtottam egyet, s még a karjaimat is összefűztem magam előtt, mintha így akarnék védekezni, mert nem tudhattam, hogy mire számítsak.
-  Szóval egy ideje már akartam veled beszélni arról, ami nálatok történt. Először is sajnálom, oké? Mert annyit agyaltam azóta, hogy rájöttem, hogy talán nagyon is hülyén viselkedtem veled. Nem akarom, hogy haragudj, azért, amit tettem, de szeretném tudni, hogy most akkor mi a helyzet? Mert én ebbe már lassan teljesen belezavarodok - csak néztem azokba a kék szemekbe, talán még a vérnyomásom is feljebb szökkent, de egy biztos, rettentően ideges lettem mellette.
- Tetszel nekem, de gondolom ebből már rájöttél a múltkori után, és...látod, ezért nem a lányok csinálják ezt, nézd tök ideges vagyok - előhúzva a tenyereimet, kinyújtottam, hogy lássa, mennyire remegek az idegességtől.
- Szóval...én azt hiszem, hogy már értem magamat, de téged nem igazán. Mert már vagy két hete kerülsz, de most meg benyögsz egy ilyen randis dolgot...szóval, most akkor mi a helyzet? - nem bírtam tovább, tudnom kellett, hogy most mégis mi van. Ha csak egy ostoba kislánynak gondolt, akkor örültem volna, ha elmondja, de ezt a feszültséget így már nem lehetett elviselni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ne, ne, kérlek várj, hogy most már befejezzem, mert ezt most már muszáj kibeszélnem magamból - éreztem én, hogy talán gyors lesz ez a dolog, vagy meglepem őt ezzel az egésszel, de nem akartam, hogy éppen félbeszakítson, amikor végre rászántam magam arra, hogy tisztázzuk ezt a dolgot, ami legutóbb történt. Mert valami igenis történt a bál éjszakáján, meg az utána következő reggelen, s ha akartuk, ha nem, voltak dolgok, amik megtörténtek, és amiket már nem tagadhattunk csak úgy le.
Én sem tudtam már visszafordítani az időt, hogy kitöröljem azt a csókot, vagy a viselkedésemet, de igazából ezt nem is akartam megtenni, hisz tulajdonképp így próbáltam tudtára adni amit érzek, azt hiszem. Azóta viszont annyira elkerült engem, hogy már nem tudtam hová tenni őt, s nem tudtam, hogy mit gondol, így jobbnak láttam, ha egyszer, s mindenkorra megbeszéljük és így, vagy úgy, de pontot teszünk a dolgok végére.
Mélyen fúrtam pillantásom Márk tekintetébe, s gyorsan folytattam, hogy kibeszéljem magamból mindazt, ami a lelkemet nyomta vele kapcsolatban. Csak akkor vettem már levegőt, amikor sikerült kiböknöm a kérdésemet, azután néztem rá kérdően, várva a válaszát.
- Hogy micsoda? - gyerünk, nyögd már ki, mert az idegességtől menten beájulok. Szuggeráló pillantással fürkésztem, miközben abban reménykedtem, hogy abba hagyja ezt a hebegést, s végre tiszta vizet önt a pohárba. A kezeim persze még mindig remegtek, s már össze akartam fűzni a testem körül, amikor Márk megfogta őket. Ó egek, most meg mi lesz?
Az érintésétől is ideges lettem, igaz ez már egész másfajta idegesség volt, még a gyomrom is görcsbe rándult, de el sem tudtam képzelni, hogy ezt most mégis miért csinálja.
- Az a helyzet, hogy? - ismételtem vele együtt a szavakat, miközben jobban kinyitottam a szemeimet, s feszülten vártam a válaszát. Ekkor azonban megint elengedte a kezeimet, én meg értetlenül ráncoltam a homlokom, s mivel túlságosan védtelennek éreztem magam előtt, jobb híján, meg hogy legyőzzem a zavaromat, inkább sietve mégis összefűztem magam előtt a karjaimat.
- Mi van? - el sem akartam hinni azt, amit kérdezett, s nem is tudtam hirtelen, hogy megüssem, vagy rázúdítsak valami átkot. Miközben én őszintén a tudtára adtam, hogy mit érzek, ő csak ennyit volt képes kipréselni magából, hogy mikor iszunk egy teát? Mintha uzsonnázni készülne velem. Már majdnem ott tartottam, hogy elküldöm őt a búsba, s bennem volt az indulat, hogy vállon is bokszoljam őt, ekkor azonban újabb hebegő szavakat nyögött ki válaszként, amit ismét csak hunyorogva próbáltam értelmezni.
- Tényleg? - a haragom máris elpárolgott, amint kinyögte az utolsó szavakat, az értetlen vonásaim hirtelen mosolyba kúsztak át, s már nem is akartam őt megütni.
- Egy pillanatra már..hú, rám hoztad a frászt - vallottam be őszintén, s megcsóválva a fejemet, újra felpillantottam rá.
- Szívesen megiszom veled egy teát..kettőt is - feleltem mosolyogva, miközben ingaóra módjára ide-oda hintáztam a sarkamon, s már a védelemként funkcionáló karjaimat is leengedtem magam mellett, majd zavaromban egyik kezemmel a hajamat birizgáltam.
Nem tudtam, hogy most mit kéne tennem, átfutott a fejemben, hogy talán megfoghatnám a kezét, vagy adhatnék neki egy puszit, de rájöttem, hogy azzal csak elriasztanám, s akkor három hétig megint színét sem látnám.
- Öhm...akkor, visszakísérsz a levitához? Közben megbeszélhetnénk, hogy mikor menjünk teázni - nagyszerű, ennél kreatívabb módon nem is nyilatkozhattam volna meg előtte. De fogalmam sem volt, hogy mégis mit kellene mondanom, hisz még mindig nagyon zavarban voltam miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amilyen hirtelen ötlet volt az, hogy megcsókoljam Márkot, olyan hirtelenséggel, zaklatottan vetettem be magamat a fürdőszobába, s még a kulcsot is ráfordítottam az ajtóra, csak hogy felocsúdjak a sokkból.
- Hogy lehettem ilyen ostoba - motyogtam magam elé, miközben a sarokba vetettem magam, s lassan a földre csúsztam, hogy ülve gondoljam át a hülyeségeim sokaságát, melyekből adódott bőven. Utólag átgondolva ráébredtem arra, hogy ez a csók nem volt jól átgondolt tett, s mi több, csak most éreztem igazán, hogy mennyire hülye is vagyok.
Megtehettem volna azt, hogy szóba hozom neki a bálon történteket, utalhattam volna a vele kapcsolatos érzéseimre is, ám buta módon inkább csak letámadtam. Ez az egész feltehetően őt is megijeszthette, de engem egész biztos, mert magamra sem ismertem a történtek után. Mégis mióta lettem ilyen kis hülye, hogy letámadom a fiúkat? Korábban soha nem volt rám ez jellemző, Benit se támadtam be soha az életemben, erre fel Márkot meg csak úgy...
- Ostoba ostoba ostoba - ismételtem magam elé halkan a szavakat, miközben két kezem közé fogtam a fejem, s lehajtottam a földre. Úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek a szégyentől, s nem mertem elhagyni a biztonságot nyújtó fürdőszoba ölelését. Ezután mégis mit kellett volna mondanom? Azt, hogy bocs, van egy ilyen hobbim, és ne törődj vele? Vagy vallottam volna be, hogy? Nem...honnan is tudhatnám? Egyáltalán arról sem volt fogalmam, hogy mi ez az egész, csak azt tudtam, hogy ha a közelében voltam, akkor nem tudtam épp ésszel gondolkodni.
- Csak nyugi, beszív-kifúj, beszív-kifúj - ismételgettem magamnak a nyugtató szavakat, s próbáltam is a légvételeimet rendezni, hogy ne legyek annyira zaklatott. Ekkor azonban kopogás hallatszott az ajtón, s a gyomrom is összeugrott ijedtemben. Márk hangja helyett azonban csak Bencét hallottam, ami egy fokkal talán jobb volt ebben a helyzetben, mintha maga a levitás lett volna az ajtó túloldalán.
Összeszedve magamat, alig néhány másodperc alatt felkászálódtam a földről, rendeztem a ruházatomat, majd egy nagy sóhajt követően nyitottam ajtót Bencének. A tekintetébe persze csak lopva mertem belenézni, mert nem tudtam, hogy Márk pontosan mit is mondhatott nekik, már ha mondott egyáltalán valamit. Az viszont nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy Márk összepakolta a cuccomat, s hogy ne is akarjak búcsúzni, mert nagyon mérges rám. Hát tényleg akkora traumát okozott neki egy francos csók? Azt hittem, hogy a fiúk ezt szeretik, erre meg kiderül, hogy ő nem? Ajh Merlinre!
- Igen, minden...- mondtam szűkszavúan Bencének, majd átvettem tőle a táskát, s csak egy felszínes mozdulattal ellenőriztem, hogy megvannak-e a cuccaim. Igazából ez annyira nem is érdekelt, így azt sem vettem észre, hogy a nyakláncomat ott felejtettem Márk éjjeliszekrényén.
- Nem...nem akarok elbúcsúzni, és levelet sem írni. Mehetünk - bólintottam Bencének, majd ráhagytam magam, hogy visszavigyen a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ahogy kiejtette a száján a szót, hogy én is tetszem neki, hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a vállamról, s mindaz a feszültség, mi hetek óta feszítette a mellkasomat, az egyszerűen elszállt. Ha tudtam volna, hogy ehhez az egészhez csak az kell, hogy végre ténylegesen beszéljünk egymással, akkor valószínűleg már sokkal előbb felkeresem őt ezzel kapcsolatban. Csak épp nem éreztem úgy, hogy készen állnék egy ilyen beszélgetésre, meg korábban azt hittem, hogy haragszik rám a történtek végett, s ráadásul rettentően féltem is a válaszától. De ez a DÖK-ös megbeszélés elkerülhetetlen volt, s így meg már én sem tudtam tovább magamban tartani ezeket a dolgokat.
- Okés - már a mosolyom is kiszélesedett, legszívesebben mondjuk táncra perdültem volna, de ez azért megint csak kellemetlen helyzetet teremtett volna, én meg nem akartam azt, hogy bolondnak nézzen Márk. Emiatt, még mielőtt táncos mozzanatot tettem volna, inkább visszafogtam magamat, s a kezeimet arra kényszerítettem, hogy a testem mellett lógjanak.
Márk közben megindult, mellette lépdeltem, s végig azon agyaltam, hogy most akkor mit kellene mondanom. Tisztáztuk, hogy tetszünk egymásnak, oké. És ezt követően már nincs semmi közös? Mit illik vagy kell ilyenkor mondani?
Azt hiszem, még mindig zavarban voltam a szavaitól, az arcom talán még mindig vöröslött, amit azok a gondolatok sem enyhítettek, melyek ezt követően motoszkáltak az elmémben. Meg kellene fognom a kezét? Nem, neki kellene az enyémet. Vagy ez korai?
- Nem akarod megfo...- nem tudtam befejezni a kérdést, ugyanis szinte egyszerre szólaltunk meg, de talán milyen jó, hogy ez így jött ki, mert lehet, hogy a kérdésem hallatán Márk hátraarcot vágott volna. Ehelyett csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, s hagytam, hogy elmondja, amibe belekezdett.
- Benne vagyok, én főzöm! - szinte azonnal, lelkesen csaptam le erre a lehetőségre, s még rá is mosolyogtam a srácra, ahogy egyre közelebb értünk a Szfinx portréjához.
- Amúgy tetszett az, ahogy kiálltál az igazadért Mihaillal szemben...igazad volt - és dögös is voltál. Ezt azért már nem fűztem hozzá, ehelyett inkább csak mosolyogtam a srácra.
- És ezután már tuti, hogy többet nem fogok felszolgálni egy DÖK-ös bulin sem. Legalábbis alkoholos italt nem. - toldottam még meg a korábbi szavakat, s ezen valahogy elnevettem magam, mert utólag visszagondolva, elég ostobának tűnhettem azon a bálon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A gondolatom megtartottam magamnak, hisz nem akartam félbeszakítani a srácot, ha már beszélni kezdett, hagytam, hogy mondja, amit szeretne. Az viszont nagyon meglepett, hogy mindezek ellenére egyszer csak megfogta a kezemet, amire magam is lepillantottam, mert váratlanul ért. Jó, igaz ugyan, hogy magam is ezt akartam neki javasolni, hogy igazán megfoghatná már a kezem, ellenben ezzel egy mosolyt sikerült az arcomra csalnia, na meg némi liftezést a gyomromba. Bár utóbbit el tudtam nyomni, annak ellenére, hogy szokatlan volt ez az egész.
- Nem csak állítólag - mosolyogva pillantottam fel Márkra, ezután hoztam még szóba a tanulószobán történteket, mire a srác olyan önbizalommal reagált, hogy meglepett mosollyal pillantottam rá.
- Hóha...na jó, néha igen - vigyorogtam rá, majd felhoztam még a pultos témát is, amin jót mosolyogtam, s tulajdonképp Márk megjegyzése sem vette el a jókedvemet, inkább csak elkomolyodtam egy pillanatra.
- Igen, tudom. De tanultam abból az estéből, és most már tudom, hogy az alkoholnak milyen káros hatásai vannak, szóval ígérem, igyekszem elkerülni a közeljövőben, becsszó! - szabad kezemet a szívem fölé helyeztem, s így tettem esküt Márknak, mert mégis csak neki kellett átélnie velem azokat az órákat. S bár talán volt benne egy-két vicces pillanat is talán, azért nagyrészt megnehezítettem az estéjét.
A szfinxhez érve megálltunk, vártam, hogy vajon milyen feladványt ad majd nekünk a kép, a srác viszont hirtelen bemondott egy számot, mire a rejtett átjáró azonnal feltárult előttünk, én meg értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben Márkra pillantottam.
- Dehát ezt...hogy csináltad? Nem is kérdezett..- még mindig értetlenül néztem rá, mivel azonban előre tessékelt, megindultam, mielőtt a Szfinx meggondolná magát.
- Elárulod, hogyan csináltad ezt az előbb? - ha már a titkos átjáróban voltunk, megtorpantam előtte, s kíváncsian pillantottam a tekintetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A Sötét varázslatok kivédése bármennyire is tűnt az egyik legérdekesebb, s talán az egyik leghasznosabb tantárgynak, ma valahogy a tanár úr sem úgy adott elő, ahogyan szokott, monotonnak hangja töltötte be a termet, legalábbis azt hiszem, már amennyi információ eljutott hozzám a hallójárataimon keresztül.
Nem tudtam odafigyelni rendesen, jegyzetelni sem jegyzeteltem, ehelyett csak a tenyerembe támasztott állal, az ablak felé fordulva bámultam kifelé, s közben mindvégig Márk járt a fejemben. Eszembe jutott, hogy milyen határozottan kiállt magáért, amikor Mihail összehívott minket, s az is, hogy mennyire jól állt neki az a talár. Ó igen, még a talárban is helyes volt, persze anélkül is megnéztem volna, de...
Hirtelen zökkentett ki álmodozásomból egy kis papírgalacsin, ami a vállamnak ütközött, majd lepattant az asztalra, közvetlenül elém. Riadtan kaptam fel a fejemet, kicsit zavarba is jöttem, de ahogy megláttam, hogy ez tényleg csak egy papírgalacsin, nem pedig valaki a gondolataimban turkál, úgy máris megkönnyebbültem. Szemöldökeimet kissé összeráncolva fordultam oldalra, kíváncsian, hogy ki szórakozik ilyesmivel, de ahogy megláttam Benit, úgy már sejtettem, hogy csak ő küldhette.
Kíváncsian, s persze óvatosan csomagoltam ki az üzenetet, majd visszakanyarítottam rá a válaszomat.
-" Ráérek, megvárjalak?" - s újra összegyűrve a kis papírt galacsinná, egy gyors mozdulattal dobtam vissza Beni felé. A tanár úr azonban ekkor emelte meg pillantását, éreztem is magamon a tekintetét, s egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rám fog szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tudom, és köszi, hogy így aggódsz értem, de nem lesz semmi baj - miközben beszéltem hozzá, megérintettem a karját is, hogy ezzel is jelezzem felé, mennyire hálás vagyok, amiért így támogat engem.
- Oda fogok figyelni, és ha nem állnak le, akkor tenni fogok valamit. De szerintem ez csak néhány napig tart majd, míg nem találnak maguknak más szórakozást - fűztem még hozzá, s bár nem tudtam a fiúk fejével gondolkodni, úgy véltem, hogy az a rellonos majd talál magának egy másik csajt, akinél próbálkozhat. S ami azt illeti, nem is akartam foglalkozni ezzel az üggyel, mert csak fölöslegesen idegesítettem volna magamat. Márk miatt inkább aggódtam, de annyira zavaros volt minden, hogy erről hirtelen nem tudtam volna Beninek mit mondani. Ő persze újabb kérdéseket tett fel, s sikerült belenyúlnia egy kényelmetlen témába, egész pontosan az ivásba. Láttam arcán az aggodalmas vonásokat, s azt is, hogy sajnálta a történteket.
- Jó, igazad van, és nem fogok többé, megígérem - cserkészbecsszó módszerrel mutató és középső ujjamat kereszteztem, miközben ígéretet tettem a srácnak, jól esett hogy most ennyire figyelmes volt velem.
Az azért még mindig nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő sem volt toppon, így ki is faggattam őt, s amint elmesélte, hogy mi történt vele karácsonykor, nagyon megsajnáltam. Elég ostoba családtagjai voltak az elmondottak alapján, s dühös is lettem, legfőképp a bátyjára, bár szívem szerint az apukájával is elbeszélgettem volna. Nem volt szép, hogy hirtelen a családi káoszért Benit tették felelőssé.
Hogy megnyugtassam, a szavaim végén hosszan öleltem magamhoz, még a haját is összeborzoltam, ő persze azonnal kiigazgatta a szálakat, amin csak mosolyogtam.
- Jól van, de tudd, hogy bármikor számíthatsz rám. Ha kell, letépem a blúzom és előhúzom Supergirlt - tettem hozzá gyorsan, még mielőtt másra gondolt volna, aztán elnevettem magam, s a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi, kölcsön kaptam múltkor egy képregényt, és amióta ilyeneket olvasok, kicsit meglódult a fantáziám - tettem hozzá nevetve, majd biccentettem Beni felé.
- Okés, egyébként le kéne vágni a hajadat, borzasztóan megnőtt. Ha gondolod, majd szívesen levágom - ajánlottam fel séta közben, majd lassan mindkettőnk sziluettje eltűnt a folyosó végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nagyon helyes, tudom ám a címét! - jegyzem meg nevetve, hisz Beni bátyja ugyanott lakik, mint a srác és bizony, tényleg képes lennék meglátogatni őt, ha a legjobb barátomat bántaná. Szerencsére most nem erről van szó, így egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem arról van szó, amire gondoltam. A kérdés már csak az, hogy akkor vajon miért tűnik Beni ennyire furának? Érzem rajta, hogy valami nem stimmel, mert ő nem szokott így viselkedni, csak éppen arra nem jövök rá, hogy mire készülhet. Rá is kérdeztem, miközben gyanakodva méricskéltem őt, s láttam ám, hogy ide-oda hintázik, ilyet az ember általában akkor csinál, ha verset mond és izgul. Vagy ha felelés közben semmit sem tud, és izgul. Vagy egyéb tevékenységek közben, ha izgul.
Miközben a gondolataim meg sem álltak, s folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejthetnek a srác íriszei előlem, úgy tűnt, hogy Beni végre erőt vesz magán, mert egyszer csak megszólalt. A mondandójával persze meglepett, hisz már legutóbb is bocsánatot kért tőlem, és akkor végre újra egymásra találtunk egy nagy ölelésben. Most viszont nagyon meglepett, hogy megismételte a bocsánatkérést, s amikor előhúzta zsebéből az ajándékát, még a lélegzetem is elállt.
Arcom elé kaptam a kezemet, miközben nagy szemekkel pislogtam hol a fiúra, hol meg a karkötőre, s nem tagadom, hogy még a tekintetem is bepárásodott néhány másodperc erejéig.
- Ez most komoly? - tényleg nem akartam elhinni, nem csak hogy bocsánatot kért, de még egy karkötőt is készített nekem.
- Nahát...szabad? - a karkötő után nyújtóztam, s ha engedte, elvettem tőle, hogy megnézzem. Nagyon szép kis mintát készített, még mindig meglepetten ácsorogtam, az érzelmek pillanatok alatt kiültek az arcomra, annyira meghatódtam.
- Jaj nagyon köszönöm Beni! - ölelésemmel hirtelen taroltam le a srácot, mostanában viszonylag sűrűn volt ebben része, de én így tudtam kimutatni felé a szeretetemet. Szorosan húztam magamhoz, miközben ügyeltem arra, hogy ne ejtsem el a karkötőt.
- Olyan kis buta vagy, hát nem haragudtam rád, de nagyon megleptél! És nagyon tetszik! - utóbbit már akkor mondtam, amikor kiengedtem az ölelésemből és újra rápillantottam. Ujjaimmal gyorsan ki is töröltem a könnycseppeket a szemem sarkából, majd rámosolyogtam, hogy lássa, ezek örömkönnyek.
- Nagyon klassz, jajj nagyon tetszik! És passzol a tiédhez! Segítesz felrakni?- egyedül nem tudtam volna felkötni, így elé tartottam a csuklómat, várva, hogy ő illessze karomra a díszt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy Beni, tök jól sikerült! - dicsértem meg újra, miközben rámosolyogtam a srácra.
- Ezt soha nem fogom levenni, ez jelképezze a barátságunkat! - mondtam határozottan, s rámosolyogtam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mielőtt Bagolykőre kerültem, nem volt túl sok barátom, amiről leginkább a szüleim tehettek. Valami oknál fogva igyekeztek megóvni mindenkitől, akitől csak lehetséges, mugli vagy kvibli gyerekek közelébe egyáltalán nem engedtek, előkészítőbe nem járattak, inkább odahaza tanítottak magán úton. Mondhatom, hogy nem is voltak barátaim, s leginkább csak távolról figyeltem a játszótéren szórakozó gyerekeket. Ez viszont megváltozott, mióta megkezdtem a tanulmányaimat, s bár már közel sem vonzott a játszótér, és a fogócska, hisz nem voltam már gyerek, de most legalább lettek barátaim. Benett már az első perctől fogva szimpatikus volt, még annak ellenére is, hogy a maga módján olyan kis zárkózottnak tűnt. A könyvgyűjteményével azonban levett a lábáról, s azt hiszem máig nem láttam annyi könyvet, leszámítva Márk szobáját. A gondolatra enyhe pír festette meg az arcomat, mely még jobban felerősödött, amikor Beni kiejtette a következő mondatot a száján.
- Oh...nem baj, akkor is fogok majd...valamit - feleltem kissé zavartan, ugyanis Beni most közölte velem, hogy miért is kaptam ezt a karkötőt. Eddig azt hittem, hogy barátságból adta, s azért, mert múltkor úgy összevesztünk, most viszont kiderült, hogy Márkra és rám gondolt, s azt hitte, hogy valamit ő értett félre. Pedig, ha tudta volna, akkor most lehet hogy nem is kapok karkötőt. De akkor igazából még fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész, meg annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem effélékről neki mesélni, nehogy valami rosszat gondoljon rólam.
Ezután már nem tudtam úgy szívből mosolyogni, mint néhány másodperccel korábban, mert a bűntudat marcangolta a bensőmet, s nem hagyott nyugodni. Nem titkolózhatok Beni előtt, nem lenne jó, ha mindent másoktól tudna meg.
Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben, miközben ő arról beszélt, hogy valahová beülhetnénk majd. Remek ötlet volt, igazából már magam is gondoltam rá, s ami azt illeti, mostanában nagyon hiányzott a társasága. Magam részéről tudtam, hogy sajnos néha a gondolataim másfelé jártak, s talán emiatt nem mindig voltam toppon egy beszélgetéshez, de hogy Benivel mi volt, azt nem nagyon tudtam. Az kiderült a beszélgetésünk során, hogy ezúttal a családjával nincs gond, viszont mégis úgy éreztem, hogy talán van valami más. Rá is kérdeztem arra az újságcikkre, mert néhányan azért pletykáltak erről a folyosón, de emiatt haragudtam is azokra a lepcses szájúakra, hisz valószínűleg csak kitaláció volt minden. Nem hiszem, hogy Beni titkolózott volna előttem, vagy mégis?
Miután feltelepedtem a padra, nem vártam tovább, s feltettem neki a kérdéseimet, közben kíváncsian fürkésztem a tekintetét, néha meg lepillantottam a barátság karkötőmre, ami immár a csuklómat ölelte körbe. Nagyon imádtam.
- Hát Theon, tudod, ilyen vékony, szőke srác, rellonos, akivel a bálon láttalak- igen, most már egész biztos voltam, hogy vele láthattam azon az estén Benit, szóval emiatt egy kicsit ideges is lettem, mert annak a fiúnak nagyon nem volt jó híre. Személyesen nem ismertem, csak láttam őt párszor a folyosón, és ami azt illeti, nem volt szimpatikus. De ettől függetlenül nagyon is érdekelt Beni válasza, így figyelmemet neki szenteltem.  
- Jaj, nem dehogy. Jól nézel ki, tényleg. Csak aggódom érted Beni, de őrülök annak, hogy csak pletykák. Annak a fiúnak nincs jó híre, és nem túl szimpatikus, szóval nem szeretném, ha bántana téged - mondtam őszinte aggodalommal, ahogy rápillantottam.
- Egyébként..- nyeltem egyet, mert úgy éreztem, hogy ezután már tényleg nem hallgathatok tovább, csak nem találtam a szavakat. Olyan nehéz volt valami olyasmiről beszélni, ami igazából képlékeny volt, s talán még magam sem értettem. Vagyis, azt hiszem, hogy magamat már egyre inkább értettem.
- Szóval tudod, mondtad hogy részben miért kaptam ezt a karkötőt - ahogy beszéltem, megérintettem kezemen a díszes anyagot, majd lopva pillantottam fel a fiú tekintetébe, mert borzasztó bűntudatom volt a történtek miatt.
- Nos...a helyzet az,hogy...de légyszíves ne akadj ki, jó?- nem akartam, hogy felkapja a vizet, így próbáltam felkészíteni őt a továbbiakra.
- A bál estéjén nem csak az volt, amit a rellonosról meséltem. A helyzet az, hogy...huh, jó. Szóval nekem egy ideje már tetszik Márk, az a levitás fiú. És miután elmentünk hozzájuk, én ott megcsókoltam őt, azt hiszem az ital miatt. Mert nem csináltam volna ilyet amúgy, vagyis...szóval igen. És aztán mi együtt aludtunk. De nem történt semmi Beni, csak aludtunk! - ezt úgy éreztem, hogy azonnal hozzá kell tennem, még mielőtt rosszat feltételezne rólam.
- Aztán másnap reggel nagyon kínos volt, másnapos voltam, nem emlékeztem a dolgokra, úgy kellett elmondaniuk. Szégyelltem magam, és ott valahogy próbáltam tudtára adni ezeket a dolgokat, de balul sült el. Azt hittem, hogy utál, meg minden ilyen hülyeség. És azért is voltam olyan feszült és rossz kedvű mostanában, csak nem tudtam hogy mondjam el neked. De múltkor azt mondta, hogy én is tetszem neki, de ...hát igazából csak kerülgetjük egymást - sóhajtva vallottam be mindent Beninek, s úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Az más kérdés, hogy ezután amiatt aggódtam, hogy vajon hogyan fog majd minderre reagálni a legjobb barátom, s csak félve mertem rá felpillantani. Mi lesz Beni, most nagyon utálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet, hogy az elmúlt időszakban nem voltunk sülve-főve együtt, s megcsappant a találkozásaink száma, de ez nem jelentette azt, hogy már ne ő lenne az egyik legjobb barátom. Voltak barátnőim is, de egyikük sem állt hozzám olyan közel, mint Beni. A fiú talán azt hitte, hogy nem figyelek rá, vagy már nem érdekel, de még ha nem is találkoztunk, lopva azért csak rajta tartottam a szememet, s bizony amikor megláttam azt az újságcikket, aggodalmas gondolatok lepték el az elmémet. Nagyon nem örültem annak, hogy Theon Delacroix-al került egy lapon említésre, mert ég és föld volt köztük a különbség. Beni egy csupaszív srác volt, az a rellonos azonban elbújhatott mögötte.
Nem is tudtam sokáig magamban tartani ezeket a gondolatokat, túlságosan féltettem őt, s tőle akartam hallani azt, hogy minden rendben van-e. Már csak azért is, mert nem túl kellemes találkozásom volt azzal a tejfölszőke hajú sráccal, s még most is borsódzik tőle a hátam, ha csak rágondolok.
- Azt inkább nem fejteném ki, hogy miket hallottam róla, de hidd el, hogy nem jó dolgokat. Az a fiú képes átgázolni másokon, és fura is.- hogyan is mondhatnám el neki, hogy az egyik barátnőm azt mesélte, ahogy ez a srác meg akarta neki mutatni a micsodáját.
-  Mindegy, felejtsd el, mert nem akarok beleszólni abba, hogy kivel barátkozz, csak féltelek, hogy rossz hatással lesz rád. Te annyira jófej srác vagy, nem szeretném, ha átformálna valami bunkóvá - jegyeztem meg az aggodalmamat, miközben felpillantottam rá.
Szerencsére nem környékezte meg őt, legalábbis nem hinném, hogy történt volna ilyesmi, mert azt Beni biztosan elmondta volna, így némiképp megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban. Ezután viszont következett a fekete leves, ugyanis volt valami, amit be kellett vallanom Beninek. Nehezen vettem rá magam a vallomásra, egy kicsit tartottam is a reakciójától, főleg azután, hogy ilyen szép karkötőt kaptam tőle, de azért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, nem fogok előtte titkolózni, hisz joga van ahhoz, hogy tudja, mi történt velem az elmúlt időszakban.
- Légyszi ne legyél ideges, azért nem tudtál róla, mert még én magam sem értettem ezt az egészet, szégyelltem is, ami történt , és cikinek tartottam róla beszélni. De volt időm rajta gondolkodni és így most már sokkal jobban látom magam is a helyzetet - fűztem hozzá szavaimhoz, remélve, hogy Beni talán megnyugszik és nem lesz rám dühös.
- Kérlek - sóhajtottam, mert látva a járkálását a legrosszabbtól tartottam. Már én is kezdtem ideges lenni, aztán felálltam, s Beni után léptem, hogy ne tudjon előlem elmenekülni.  
- Mit hittél el neki? - erre kicsit összeráncoltam a homlokomat, de a következő kérdésére már hitetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Ajjh Beni, dehogy nyúlt hozzám! Nem, nincs semmi következmény, semmi olyan sem történt , hidd el. Márk egy úriember, de tényleg. Én sem hittem volna, de végig vigyázott rám, nagyon rendes volt, szóval légy szíves, ne gondolj róla rosszat. - próbáltam meggyőzni a barátomat arról, hogy azon az estén semmi sem történt és ne is próbáljon efféle dolgokon gondolkodni.
- Nyugi, ennyire ne félts - szelíden mosolyogtam rá, látva a kétségbeesését, majd még a kezét is megérintettem, s ezt követően vallottam be neki azt, hogy mennyire tetszik nekem ez a srác.
- Mit nem néztél volna ki belőlem? Hogy megcsókolom? - kérdeztem vissza, s egy pillanatig csak csöndben fürkésztem őt, mert nem tudtam, hogy mit gondol rólam Beni. Tartottam attól, hogy csalódott bennem.
- Ha őszinte akarok lenni veled, akkor én sem gondoltam volna ezt magamról, mert soha nem viselkedtem így. De mellette teljesen becsavarodom, nem tudom ezt neked elmagyarázni...- kezdtem bele, s azt hiszem, erre tényleg nem volt értelmes magyarázat, csak az, hogy nagyon vonzódtam a levitáshoz.
- Hogy mit? Nem tudom - vállat vontam, majd egy mosoly ült ki az arcomra, amiből ő is láthatta, hogy ha Márkról beszélek, akkor még a szemeim is csillognak. - Tetszik, nagyon jóképű és tényleg nem tudom - még bele is pirultam, hisz ez volt az a kérdés, amit tényleg nem tudtam neki szavakkal megfogalmazni. Ezt érezni kellett.
- Ezt mondta? - egy kicsit meglepett az, hogy rólam beszélgettek, meg az is, hogy Márk furának tart. Nem is tudtam, hogy emiatt rosszul kéne-e éreznem magam, vagy nem.
- És hogy értette, hogy fura vagyok? - kérdeztem vissza, hátha megtudom, hogy ezzel mit akart Beni mondani. Lehet, hogy Márk még sem kedvelt annyira, mint amennyire legutóbb mutatta?
- Ami azt illeti, már elhívott - mondtam egy mosollyal a fiúnak, de utóbbi megjegyzésére felkaptam a fejemet. - Hogy én is? Miért, te mibe keveredtél? Csak nem? Van valami lány a láthatáron? Na, mesélj! Mindent tudni akarok! - nevetve böktem oldalba, mert nagyon meglepődtem azon, hogy talán Beni is becsajozott. Nem azért, mert nem volt helyes srác, csak nem gondoltam volna róla azt, hogy máris elkezd udvarolni valakinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már sokadszorra olvastam újra a Bájitalok című könyv egyik fejezetét, hogy alaposan felkészüljek a közelgő vizsgára, de folyton elakadtam benne, s nehezen ment a koncentráció. Nem tudtam a sorokra figyelni, mert folyton emlékeimbe kúszott az a pillanat, amikor megláttam kettesben kakaózgatni Danát és Márkot. S persze ez az egész annyira zavarosan kavargott a fejemben, hogy már abban sem voltam biztos, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy félreértettem őket, de akkor miért hazudott volna Márk? Tök egyértelmű volt számomra, hogy nem mondott igazat, s erre meg mertem volna esküdni. Szörnyen éreztem magam, részben ezért, részben azért a hanghordozásért, amit megütött velem szemben. Naiv voltam, azt hiszem, egész biztosan.
Ezek a gondolatok kavarogtak újra és újra, míg elmélkedésemből félbe nem szakított egy levitás, aki egy levéllel tért be hozzám. Kicsit meglepődtem, hisz nem számítottam üzenetre, s bevallom, egy kicsit még a gyomrom is összeszorult, ha arra gondoltam, hogy talán Márk írt nekem. A levelet megköszönve vettem át, megvártam, míg eltűnt a háztárs, s csak azután, nagy levegőt véve nyitottam fel azt izgatottan, s talán egy kicsit reménykedtem abban, hogy valóban tőle érkezik majd, s bocsánatot kér. Nem ő volt.
Dana aláírása szerepelt a lap alján, s egy találkozót kért tőlem a Lélek szobájában. Ami azt illeti, sejtettem, hogy a két nappal korábbi történtek miatt kereshet, s tulajdonképp rá nem is haragudtam. Persze, rosszul esett őket együtt látnom, de még sem okolhattam őt, mert semmiről sem tudott.
Nem is akartam vele rosszban lenni, hisz ő volt az, aki egy új világot mutatott nekem a divattal, s ha ő nincs, akkor talán még mindig azokat az ósdi ruhákat hordanám. Sokat köszönhettem neki, jó barátok is voltunk és hiányzott volna a társasága. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy találkozom vele, összeszedtem magam, s egy órával később meg is jelentem a helyiségben, ahol korábban soha nem jártam.
Furcsa volt, mert ahogy beléptem, a falak színe azonnal elsötétedett, s komor szürkévé vált. Össze is ráncoltam a homlokom, s próbáltam rájönni, mi lehet ez a varázslat. Közben egy lassú zongorajáték is felcsendült halkan, de azt nem tudtam, hogy honnan jön a hang. Körbefordultam, keresve hogy vajon ki játszhat odabent, de rajtam kívül senki sem volt a helyiségben.
Sóhajtva telepedtem le a kanapéra, az egyik párnát húztam az ölembe, s annak a sarkát kezdtem piszkálni, miközben várakoztam. Csak azt nem tudtam, hogy mit is mondhatnék majd, ha megérkezik Dana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szomorú zongorajáték egyre jobban elvarázsolt, s ugyan nem boldogsággal töltött el, de volt benne valami nyugtató, s valamelyest el is terelte a zene a gondolataimat, legalábbis néhány perc erejéig, míg a helyiséggel ismerkedett pillantásom. Azt egyelőre még mindig nem értettem, hogy honnan jön a zene, de nem zavart. Néha az ablak felé vezettem a tekintetem, s a komor felhőket vettem szemügyre, mert amilyen pechem volt, még odakint is borús volt az idő. Szegény Bolyhos is elég megviselt volt mostanában, egy kicsit mintha még zavarodottnak is tűnt volna, s ha jól belegondolok, akkor talán még Tücsök és Béla is furán viselkedett. Persze, az is lehet, hogy ezt az egészet már csak beképzeltem, s a saját , negatív hangulatomat akartam kivetíteni rájuk.
Ahogy ezen agyaltam, váratlanul ért Dana köszönése, össze is rezzentem egy pillanatra, s csak ezután köszöntem a lánynak.
- Szia - hangomban megült némi bizonytalanság, nem tudtam, hogy a történtek után mégis hogyan kellene viselkednem, vagy mit is kellene mondanom. Azt tudtam, hogy ostobán viselkedtem, legalábbis utólag átgondolva talán nevetségesnek tűnhettem, ahogy elrohantam a helyiségből. Ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam Dana.
- Nem sok minden, a vizsgák... elveszi minden erőmet a felkészülés - sóhajtva adtam egy választ, s persze volt is ebben némi igazság, de feltehetően nem ez érdekelte őt, s azt hiszem, én is csak az időt akartam húzni ezzel a válasszal. Közben a lány felé fordultam a kanapén, hisz nem akartam bunkónak tűnni, ezért is helyezkedtem úgy, hogy láthassam őt. Dana ezután aztán úgy tűnt, hogy a lényegre tért, de ezen nem is kellett volna meglepődnöm, hisz végül is, ő kérte a találkozót.
- Segítséget? - ezen is meglepődtem, de így már érthető volt, hogy miért is ölelkeztek össze. Persze, volt még bennem néhány kérdés ezzel kapcsolatban, s kezdtem nagyon is kínosnak érezni ezt a helyzetet, hisz Danának tulajdonképp még mindig nem mondtam semmit, ő viszont máris próbált magyarázatot adni a helyzetre.
- Ez nagyon ciki - sóhajtottam magam elé, s egy pillanatra a tenyereimbe temettem az arcomat, majd csak ezután pillantottam fel a lányra.
- Jó - sóhajtottam, s folytattam - azt hiszem, ezt tényleg tisztáznunk kell Dana, és először is szeretnék elnézést kérni a múltkori viselkedésemért, mert bármi is volt ott, én nem rád haragszom - egy pillanatra megálltam, próbáltam összeszedni a gondolataimat, és újra belekezdtem.
- Azért viselkedtem furán, mert...nem meséltem neked róla, de egy ideje már tetszik nekem Márk, és azt hiszem, talán hogy beleestem. És szerintem ezt ő is tudja, mert már számtalanszor próbáltam a tudtára adni, de mégis nem igazán jutottunk egyről a kettőre. És amikor megláttalak titeket, akkor elárulva éreztem magam, mert azt hittem, hogy ő is kedvel engem. Szóval ezért akadtam ki, amikor megláttalak titeket, és mivel neked erről nem meséltem, rád nem haragudhatok. Bár azért nem értem, hogy ha Somával jársz, akkor ez mi közted és Márk között - hangomban volt némi bizonytalanság, s ezt talán Dana is kihallhatta.  - Tényleg nincs köztetek semmi? - kérdeztem rá ismét, miközben egyre jobban szorongattam az ölemben tartott párnát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már nem tarthattam tovább magamban a titkaimat, ha tisztázni akartam a helyzetet a lánnyal, akkor színt kellett vallanom előtte Márkkal kapcsolatban. Ezt meg is tettem, majd némi aggodalommal fürkésztem a pillantását, miközben a kérdésemre választ vártam. Fogalmam sincs , hogy miért hittem azt, hogy van köztük valami, mégis ezen kattogott minden gondolatom, egészen addig, míg Dana el nem árulta ennek az ellenkezőjét, miszerint csak félreértettem a helyzetet, s köztük valóban nincs semmi, mert Somát szereti.
- Az én javamra? - kissé összeráncoltam a homlokomat, miközben továbbra is Danát figyeltem, próbáltam értelmezni a szavait. Ráadásul azt is mondta, hogy Márk szíve másért dobog, s ő csak segíteni próbált neki valamiben.
- Szóval akkor te Somát szereted, és nincs köztetek semmi - ismételtem a szavait, s közben tovább agyaltam az elhangzottakon.
- Dana, az előbb hogy értetted azt, hogy a történtek mögött valami sokkal több van a javamra? Úgy érted, hogy Márk velem kapcsolatban mondott neked valamit és valami efféle dologban kérte a támogatásod? - hozzá hasonlóan magam sem kérdeztem rá nyíltan, de azt hiszem, hacsak nem értettem félre, akkor talán Dana azt akarta tudtomra adni, hogy Márk talán mégis engem kedvel, s lehet, hogy éppen erről társalogtak ott a kandallónál.
- Kérlek, mond el, mert én már ebbe az egészbe belezavarodok, ráadásul hazudott nekem. Hablatyolt valamit arról a kékszakállú hercegről, de ez nevetséges, azért ezt még én sem veszem be. Mit titkol előlem? - ismét a lányra pillantottam, hangomat segélykérés fűszerezte, s láthatta rajtam Dana, hogy mennyire összezavart ez az egész helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bíztam abban, hogy Dana talán majd elárulja nekem, hogy pontosan mi is történt ott a kandallónál, s hogy Márk vajon miért találta ki azt az ostoba hazugságot, amit a képembe vágott. A barátnőm azonban nem sok mindent árult el, leginkább csak fura célzásokat tett, amiket nekem meg kellett volna értenem, én mégis csak a homlokomat ráncoltam, s értetlenül néztem rá. Igaz, volt egy sejtésem, hogy mire próbál nekem célozgatni, de sokkal jobb lett volna tőle hallani. Erre azonban nem került sor, ugyanis Dana nagyon védte Márk titkát, s ugyan részben megértettem őt, és ez kedves baráti gesztus volt tőle, ennek ellenére mégis zavart az, hogy nem mondott nekem semmi konkrétumot.
- Jól van, sajnálom, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, meg faggatni sem akartalak, csak tényleg összezavarodtam - vallottam be őszintén Danának, s egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Nem tudom Dana, én ezt már nem hiszem. Még ha az is van, amire gondolok és amit nem mondasz ki, akkor sem tudom megérteni őt. A szemembe hazudott, pedig amikor rákérdeztem, megtehette volna, hogy elmondja nekem őszintén, amit gondol, legyen az bármi is. De nem tette, és...ráadásul még le is hülyézett előtted, mindezt olyan hangnemben, hogy tök rosszul esett. És szerintem, ha ő tényleg kedvelne, akkor nem csinálná ezt velem- megint csak sóhajtanom kellett, s bár már tudtam azt, hogy közte és Dana között semmi sincs, továbbra is haragudtam a fiúra, s úgy éreztem, hogy talán csak a bolondját járatja velem.
- Vagy szerinted ez a normális?- kérdően pillantottam a barátnőmre, mert kíváncsi voltam a véleményére ezzel kapcsolatban. Bár, valamiért nem gondoltam azt, hogy ő díjazná, ha hazudnának neki, és ilyen stílusban beszélnének vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rettentően össze voltam zavarodva Márk miatt, s bár Dana próbált nekem néhány dologra utalni, attól függetlenül nem voltam benne biztos, hogy a fiú valóban komolyan gondolja a dolgokat. Még mindig rosszul éreztem magam a történtek végett, de az jól esett, hogy Dana megértette a helyzetemet.
Miután megosztottam vele az érzéseimet, s a kétségeimet, kíváncsian figyeltem a szavaira, s próbáltam meglátni a helyzetet úgy, ahogyan azt ő látja. Szükségem volt a tanácsra, így nagyon is fontosnak tartottam azt, hogy Dana megossza velem a saját véleményét.
- Több idő? - itt egy pillanatra elkerekedtek a szemeim, s majdnem kicsúszott belőlem egy szó, de arra való tekintettel, hogy Dana mindkettőnk jó barátja volt, inkább magamban tartottam.
- Én megértem, ha félénkebb, én sem gondolom azt, hogy én magam ne lennék az...de - sóhajtottam egyet, mert nem is tudtam, hogy magyarázzam el, mi nyomja a lelkemet.
- A félénkség még nem egyenlő azzal, hogy úgy beszéljen velem, ahogy és hogy belehazudjon a szemembe - nekem ez volt a véleményem a történtekről, s visszagondolva még mindig bennem volt a tüske emiatt. Dana szavai jól estek, de a bizonytalanságom ezt követően sem múlt el, s nem éreztem azt, hogy megkönnyebbültem volna. Leginkább súlyokat éreztem magamon, s dühös voltam.
- Nem haragszom, megértem és köszönöm, hogy ezeket így elmondtad - mosolyogtam rá kedvesen, majd ha engedte, akkor közel húzódtam hozzá és barátian megöleltem.
- Tényleg sajnálom Dana, hogy félreértettem a helyzetet és rosszat feltételeztem rólad. Ostoba voltam, nem értem, miért is hittem ezt. A tanácsaidon meg elgondolkodom majd, de tényleg nem tudom, hogy mi lesz - sóhajtottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy vajon valaha is zöld ágra vergődhetek-e majd Márkkal.
- Tényleg, Somával és veled mi újság? Még nem is meséltél róla úgy igazán, csak lopva néhány mondatot. Vele is ennyire nehéz volt a dolgod? - kíváncsian puhatolóztam, hátha így talán majd megértem Márk viselkedését is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Több idő az átlagnál. Ez a mondat ismétlődött a fejemben újra és újra, miközben Danát hallgattam, s közben próbáltam halovány mosolyt erőltetni az arcomra. Legbelül azonban inkább el voltam keseredve, s azon gondolkodtam, hogy vajon mi lett volna, ha aznap a DÖK megbeszélés után nem várom meg Márkot? Lehet, hogy ha akkor nem lépek elé, s nem mondom el neki az érzéseimet, akkor azóta se beszélnénk, vagy talán azóta már rám köszönt volna egy helót? Vajon mit jelenthet nála a több idő?
- Az feltűnt - motyogtam halkan, inkább csak magamnak, sem mint Danának, hisz nem az volt a célom, hogy panaszkodjak. Ő persze kedves volt, meghallgatott, s úgy éreztem hogy próbálta Márkot is védeni, ettől függetlenül elbizonytalanodtam vele kapcsolatban, s már abban sem voltam biztos, hogy mit is akarok. Arra, hogy türelemre kért, inkább nem reagáltam, csupán bólintottam egyet, mintha próbálkoznék. Ezt követően azonban úgy éreztem, hogy bocsánatkéréssel tartozom, ezt meg is tettem, s így megkönnyebbülhettem, hogy legalább Danával sikerült tisztáznom a dolgokat, és helyre állt a barátságunk. S mivel a rablás óta nem is találkoztunk, így kíváncsian tettem fel neki kérdéseimet, miközben sikeresen elterelődött a gondolatom, s kezdett egy kicsit a kedvem is jobb lenni. Már a szoba sem tűnt túl komornak, s a szomorú zongorajáték is elhalt.
- Ez nagyon jól hangzik, örülök hogy így egymásra találtatok - mosolyogtam rá őszintén, valóban jó volt hallani azt, hogy ennyire nagy volt az összhang köztük.
- Na és, van valami tervetek a vizsgák után? Elmentek valamerre nyaralni?- érdeklődtem, mert nekem sajnos nem volt még ötletem a nyárra, bár felmerült bennem a gondolat, hogy valahová kiruccanhatnék az unokatesóimmal, meg Benivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nahát, akkor nem bízta a véletlenre - elmosolyodtam a történeten, amit elmesélt, s azt hiszem, hogy sokkal boldogabbnak tűnt, mint amikor arról a másik fiúról mesélt. Bár, ahogy emlékszem, akkor is csillogott a szeme, így talán ő is jelentett neki valamit. Arról igazán nem akartam faggatni, hogy miért nem alakultak úgy a dolgai a másikkal, ahogy, mert láthatóan most boldog volt. Egy kicsit el is gondolkodtatott a történetük, s megfordult a fejemben néhány gondolat arról, hogy milyen is lenne, ha Márkkal gördülékenyebben mennének a dolgok.
- Jó ezt hallani - fűztem hozzá, majd ezt követően kíváncsiskodtam a nyárról, hisz mostanában elég sokan dumcsiztak arról, hogy ki merre utazik majd el. A Balaton nagyon is jól hangzott, el is mosolyodtam, mikor ezt hozta szóba Dana.
- Jól hangzik, ha arra jártok, akkor meg is látogathatnátok Tihanyban. - javasoltam a lánynak, kérdésére azonban hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek.
- Ez nagyon jó kérdés Dana, korábban volt olyan, amikor táborokban töltöttem a nyár egy részét, néha apáékkal utazgatunk, de most fogalmam sincs még. Most, hogy lettek barátaim, jó lenne a nyáron is összefutni, de a szüleim nem hiszem, hogy túl sok helyre elengednének - halk sóhaj tört fel belőlem, azt még valahogy ki kellett volna harcolnom, hogy elmehessek valamerre.
- De szerintem, mielőtt hazautaznék, majd valamit beiktatok még - mosolyogtam a lányra, közben felkeltem a kanapéról.
- Most mennem kell, de örülök, hogy megbeszéltük ezeket a dolgokat Dana, jól estek a szavaid. És ha ráérnél a vizsgák után, akkor beülhetnénk a cukrászdába- tettem javaslatot egy kedves mosollyal, még megvártam mit felel, majd integetve, kicsit jobb kedvűen hagytam magam mögött a helyiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy nem lehet hinni holmi pletyka lapokban, és az efféle újságokba írt sorok nagy része is csak kitaláció, de olykor mégis akadtak hírek, melyek mögött meglapult némi valóság. S bár úgy éreztem, hogy Benit nagyon jól ismerem, mégis aggódtam érte, s tartottam attól, hogy valami rosszba keveredett. Theon Delacroix nevét elég sokan ismerték a kastély falain belül, s nem egyszer hallottam a viselkedése hírét. Talán már csak ezért sem örültem annak, hogy ők barátkozhatnak, bár nem tudhattam azt sem, hogy mi lapul a háttérben.
Az egy kicsit meglepett, hogy Benett azonnal a fiú védelmére kelt, a szemöldököm talán még feljebb is szökött, hisz nem igazán értettem, miért is védelmezi ennyire azt a rellonost. Egyáltalán mikor lettek ők olyan jóban, hogy Beni jól ismerje őt?
- Jó, oké Beni, akkor nem olyan, ha te mondod...- ekkor azért hosszan belenéztem a szemeibe, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem mond el. Ő volt a legjobb barátom, mégis egy ideje úgy éreztem, hogy kevesebb időt töltünk együtt,s kevesebb dolgot tudunk a másikról. Egész biztos, hogy volt valami, amiről lemaradtam, s szinte éreztem, hogy valami rosszban sántikál Delacroix. Csak azt nem tudtam, hogy pontosan miben, de Benit ennek ellenére is féltettem.
- Hjajj Beni - sóhajtottam fel, mert úgy éreztem, hogy félreértett a barátom, pedig én tényleg csak a legjobbat akartam neki. - Tényleg nem akarok beleszólni, hisz nincs is jogom hozzá, én csak féltelek. És..bocsi, de igen, de ne haragudj meg érte, csak szerintem tudnak befolyásolni - vallottam be őszintén a srácnak, bízva abban, hogy majd nem haragszik meg rám.
- De ne haragudj, a lényeg ebben az egészben, hogy csak jót szeretnék neked és aggódom érted. De bízom abban, hogy helyesen döntesz, és nem húznak bele semmi rosszba - ezzel próbáltam a srác tudtára adni, hogy megbízom benne, hisz ismertem őt, tudtam, hogy mennyire jó szívű srác.
Ezt követően inkább nem is mentem bele jobban a témába, gondolataim azonban nem hagytak nyugodni, s valami oknál fogva úgy éreztem, hogy Benire jobban kellene figyelnem. Tudtam jól, hogy milyen rosszul érezte magát a családja végett, s már csak emiatt is féltem attól, hogy egy rellonos majd gonoszságból kihasználja a jószívűségét. Már csak az hiányzott volna.
A következő percekben meséltem neki Márkról, s az elmúlt történésekről, mert úgy éreztem, hogy tudnia kell a velem kapcsolatos dolgokról, leginkább azért, mert a barátom volt, akinek a véleménye a leginkább számított.
A vallomásomat követően persze észrevettem rajta azt, hogy feszült lett, bár nem tudtam, hogy még az előzőek kapcsán, vagy Márk miatt.
- El akartam mondani Beni, hidd el nekem. Csak soha nem volt megfelelő időpont, mert vagy mindketten órákra siettünk, vagy könyvtáraztunk, vagy épp nyakunkon lógtak a többiek, de én erről másoknak nem akartam beszélni. Légy szíves, ne haragudj, még magamban is tisztáznom kellett először ezeket a dolgokat, mielőtt eléd álltam ezekkel - vallottam be a srácnak, miközben újra felpillantottam rá.
- Sajnálom, hogy csak most..- nyögtem ki végül bűnbánóan, ahogy megláttam Beni tekintetében a haragot. Teljes mértékben megértettem őt, hisz nekem is rosszul esett volna, ha fordított esetben nem mesél el ilyen fontos dolgokat.
- Remélem, azért még a legjobb barim vagy - ezúttal én emeltem a levegőbe a csuklómat, s ráböktem rajta a karkötőre, majd odaléptem Beni mellé, s játékosan vállon böktem a vállammal, hogy ezzel csillapítsam az esetleges dühét.  
- Hú, örülök, hogy megértesz, féltem attól, hogy nagyon megharagszol emiatt - vallottam be, s hozzátettem - de most nehogy azt hidd, hogy ezután ő bárhogy is beelőz téged! Továbbra is te vagy a legjobb barátom, vele csak...- na ez az, hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, mert Márkkal nem volt egyszerű dűlőre jutni, s ezt el is mondtam Beninek.
- Majd meglátjuk, nem tudom, még mi lesz. Nekem ő nem csak tetszik, azt hiszem...kicsit beleestem - vallottam be, s ezt elég nehéz volt kimondanom, talán még bele is vörösödtem a mondandómba.
- Akkor nem ellenzed? De jó! - annyira jól esett Beni támogatása, hogy örömömben újra a nyakába ugrottam, ezen a napon talán már másodszor. Talán, ha valaki leselkedett volna, azt is hihetné, hogy Beni meg én járunk,mert az elmúlt időszakban nem egyszer nyilvánítottam ki felé ölelés formájában a szimpátiámat. De nem tudtam megfékezni, olyan volt, mintha a tesóm lenne, nagyon megkedveltem őt év eleje óta.
Elengedve őt, a kérdéseire válaszoltam, miközben újra visszatelepedtem az egyik pad tetejére, s úgy fürkésztem tovább Beni arcát. Az persze meglepett, mikor elmesélte, hogy a levitás srác szerint flúgos vagyok, kérdően vontam fel szemöldököm, majd csak hümmentettem egyet.
- Igen, ebben mondjuk lehet valami. Néha én is úgy érzem, hogy kiszámíthatatlan vagyok - vallottam be egy halovány mosollyal, majd a nyárról meséltem a srácnak, s mivel volt egy elszólása, kíváncsian kérdeztem vissza szinte azonnal. Nagyon izgi lett volna, ha kiderül, hogy neki is van egy lány a láthatáron, mert már magam előtt láttam, ahogy négyesben megyünk majd el randizni valahová, s négyen szervezünk majd programokat.
- Még nem tudom, de majd mindenképp szólok, ha meglesz a program! - meséltem nevetve, aztán csak figyeltem, mert Beni megint olyan furán kezdett viselkedni.
- Hogy béna vagy? Na ne röhögtess! - jegyeztem meg nevetve, majd lecsúszva a padról, közelebb lépdeltem hozzá, és megálltam előtte.
- Szerintem nem vagy béna. És ha engednéd,hogy egy kicsit vágjak a hajadból mondjuk itt és itt... - közben ujjaimmal a hajszálai közé túrtam, hogy prezentáljam. - Akkor szívdöglesztő lennél. Mondjuk, már most is az vagy - kacsintottam rá nevetve a kedveskedő szavak után. - Az ajándéknak meg nagyon örülök! - mondtam teli vigyorral, s mivel elkezdte összeszedni a cuccait, magam is elkezdtem összekapkodni az enyémeket.
- Na gyere Beni, menjünk, mert még sokat kell tanulni. Amúgy van egy csaj, akinek nagyon bejössz, hallottam ám, hogy rólad diskurált - jegyeztem meg neki egy mosollyal, miközben készen álltam arra, hogy magunk mögött hagyjuk a tantermet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- 15 vagyok, egy évvel később kezdtem, de hamarosan 16 leszek - meséltem mosolyogva Bálintnak, aki közvetlenségével elfeledtette velem, hogy a gyengélkedőn vagyok. Pedig nem szerettem se az Ispotályokat, se ezeket a helyeket, s valamiért a gyógyítóktól is tartózkodtam, de ő nem is tűnt annyira kegyetlennek, és a módszerei is egész barátságosak voltak.
Kíváncsian hallgattam őt arról, hogy egész pontosan mit és hogyan csinál, nagyon is érdekesnek tűnt ez a szakma, bár egyelőre még nem igazán értettem, biztos meg volt a számoknak is a jelentése. Pillantásommal nyomon követtem a lebegtetett dobozok mozgását, majd érdeklődve figyeltem tovább a fiatal gyógyító munkáját.
- Hűűűű, gyönyörűek ezek a kövek! - egyik szebb volt, mint a másik, meg is volt bennem a késztetés, hogy utánuk nyúljam és megérintsem őket, de aztán visszafogtam magam, hisz még sem egy bazárban voltam, ahol szabad a rablás.
- Rendben, remélem, hogy működni fog - ahogy kérte, a kezeimbe vettem a követ, de kellett néhány perc, míg megéreztem azt, hogy felmelegszik. - Ez meleg, gondolom akkor jó - kíváncsian pillantottam Bálintra, még mindig nem értettem a kövek működését, de ő volt a doki, ő egész biztos, hogy tudta, mit és miért csinál.
- Ez a borogatás jól esik - jegyeztem meg, miután lábamra tette a törölközőt, s bár az elején kicsit meglepődtem, hogy azt kérte, húzzam feljebb a taláromat, de aztán mégis csak rájöttem, hogy ez egy teljesen normális kérés egy ilyen helyen.
- Nahát, akkor én vagyok az első beteged? - mosolyogtam rá, a kacsintás egy kicsit zavarba hozott, nem voltam ehhez hozzászokva. Azon viszont nagyon meglepődtem, mikor azt mondta, hogy dupla annyi idős, mint én.
- Érdekes, mert egyáltalán nem látszik rajtad, hogy ennyivel idősebb lennél - jegyeztem meg, s közben jeleztem a javulást. Láttam rajta, hogy egy kicsit meglepődött, igazán én sem értettem, hogy minek hatására enyhült ennyire a duzzanat.
- Nem számít a szaga, ha hat - minél előbb jól akartam lenni, ezért is bólintottam a krém használatára, majd figyeltem, ahogy a sérült területre felvisz egy kis adagot. Egy kicsit azért fura volt, hogy elkezdte egy idegen masszírozni a lábamat, de ez végül is része volt a kezelésnek. - Nem fáj, egész kellemes...mármint, ügyesen csinálod - jegyeztem meg és haloványan elmosolyodtam. Közben előkerült a fásli, s nem sokkal később már be is volt kötve a bokám. Az anyag szorosan tartott, s már szerencsére nem is éreztem az erős fájdalmat, csak egy kis enyhe bizsergést.
- Rendben van, köszönöm szépen - hálásan mosolyogtam Bálintra, aki egy kicsit magamra hagyott. Végre tényleg kezdtem magam jobban érezni, már meg is nyugodtam, de rossz volt visszagondolni a viharra. Eszembe jutott az, hogy ha Thomas nem sétál arra, akkor talán nagyobb bajba is kerülhettem volna, így mindenképp tartoztam még egy nagy köszönettel neki. Meg persze Bálintnak is, aki ügyesen ellátott.
- Öhm, Bálint, mi lenne, ha mégis elmehetnék? Ha nem muszáj, akkor nem éjszakáznék itt a gyengélkedőn - vetettem fel egy kicsit félve, mert nem akartam kekeckedő betegnek tűnni, de jobban éreztem volna magamat a szobámban, mint hogy a gyengélkedőn aludjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, úgy gondoltam, hogy rendelünk egy pizzát, aminek az egyik fele ilyen, a másik meg amolyan - mosolyogva ismételtem meg a korábbi szavakat, bár valószínűleg Márk eközben már ki is gondolta, hogy milyen pizzát is szeretne enni. A bejárat már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, s bevallom, hogy egyre éhesebbnek éreztem magam, már csak ezért is tűnt jó ötletnek így utólag az, hogy mégis eljöttünk a szobámból. Márk ekkor állított meg, meglepődtem, mert a nevemet nagyon komolyan ejtette ki a száján, s még a kezeimet is megfogta. Abban a pillanatban azonnal hevesebben kezdett verni a ketyegőm, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mégis mire készül a fiú. A szobámban már mesélt az érzéseiről, de azt azért még nem vártam tőle, hogy máris feleségül kérjen. Már ez is megfordult a fejemben, amikor ő végre megtörte a csendet, s elmesélte nekem, hogy mi történt aznap, amikor félreérthető helyzetben találtam rájuk.
- Jól van Márk, köszönöm, hogy ezt így elmondtad nekem, felejtsük is el azt, ami aznap este történt...meg utána, rendben?- nem akartam, hogy maradjon köztünk bármi rossz érzés, s talán én sem kezeltem higgadtan a helyzetet a legutóbbi találkozásunkkor. Éppen ezért is jó, hogy végül sikerült ezeket a dolgokat tisztáznunk Márkkal, mert ezt követően már felhőtlenül folytathattuk a randevúnkat a pizzériában. Merlinre, randevú! Még mindig nem akartam elhinni, kicsit remegett a kezem, s lábam is, de igyekeztem határozottan viselkedni, már amennyire ez sikerült.
- A mi családunkban igen, hm tényleg, úgy viselkedsz, mint apa - jegyeztem meg nevetve, ahogy jobban belegondoltam, volt némi hasonlóság kettejükben, legalábbis az illem tekintetében. - De nem sűrűn tapasztalom ezt - tettem hozzá, így valóban vehette a szavaimat dicséretnek.  
- Neked is jó? Szuper! - örültem annak, hogy végül is mindketten ugyanazt rendeltünk, így nem merült fel annak még csak a lehetősége sem, hogy megküzdjünk a falatokért.
- Inni hm, egy limonádét kérnék most erre a különleges alkalomra - mosolyodtam el, legtöbbször vizet ittam, de alkalmanként azért engedtem az édes löttyök csábításának is.
- Igen, éttermet. Inkább csak szeretnék, de eddig még nem sok mindennel próbálkoztam - nevettem el magam, s rájöttem, hogy talán nem kellene ilyen nagy célokat kitűznöm magam elé, amíg nem vagyok biztos abban, hogy mihez is jók a képességeim.
- De még nem igazán döntöttem, a szüleim azt szeretnék, ha politológiát tanulnék, apám kifejezetten örülne annak, ha egy napon majd a Minisztériumban dolgoznék. Engem viszont nem vonz a dolog - egy kicsit elhúztam a számat, s Márk ebből is érezhette, hogy a szüleim odahaza elég komolyan próbálják szabályozni az életemet.
- Igazából a divat is érdekel, és a művészetek. A színészet, az ének és a tánc! Imádok táncolni - kezdtem bele izgatottan, de aztán elbizonytalanodtam abban, hogy egy ilyen téma mennyire érdekelhet egy fiút, valószínűleg semennyire.
- Meg az állatokat is kedvelem - utóbbit már csak mellékesen említettem meg, eközben megérkeztek az italaink, így végre kortyolhattam egy nagyot a limonádémból. - Na és téged mi érdekel Márk? Azt tudom, hogy síelni és pancsolni szeretsz - ekkor egy kicsit elmosolyodtam, s visszaemlékeztem az első találkozásunkra. - Van valami titkos hobbid? - kíváncsiskodtam fel-le emelgetve a szemöldökeimet, miközben huncut mosoly szökött az arcomra.