Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Persze, minden vágyam, hogy száműzzelek - megforgattam a szemeimet, de mosolyogtam is közben - Ne légy már gyagya - ekkor már nevetve ráztam meg a fejemet. Beninél sajnos nem lehetett tudni, hogy mi az a határ, ahol már személyes sértésnek veszi az ember szavait, néha igazán nehéz dió volt a srác, egy szerencséje volt velem, méghozzá az, hogy nagyon szerettem őt. - Nem, nem ezt mondtam, hogy levitásnak kell lennie, mert gondolom, hogy a többi ház tagjai közt is akadnak jó beszélgetőpartnerek - na már ebből sem mászok ki jól, így inkább csak mosolyogva legyintettem. - Mindegy, értsd jól, szerintem mivel egy okos srác vagy, okos lány illene hozzád, akivel tényleg sok mindenről tudsz beszélni. De fontos, hogy ne legyen okosabb! - erre azért fel akartam hívni a figyelmét, mert ismerve őt, abból csak vita lehet. - Nem, ő navinés, ha jól tudom, de Beni, tényleg nem a ház számít - mondtam komolyan, mert ezek szerint sikerült félreértenünk egymást. - Ez így van, de tudod mit? Nem adok inkább tanácsot, csak hallgass az ösztöneidre, meg a szívedre és akkor tuti, hogy rá fogsz találni egy lányra, ha nem ő talál előbb rád - mondtam mosolyogva, még mindig Elizára célozva, s a kis sütis akciója után finoman közöltem vele, hogy szerintem mi volt ebben ciki, mire hozzám vágta, hogy éhen kórász lennék. Ezen fel is háborodtam egy kicsit, nagy szemekkel pillantottam Benire. - Éhenkórász?? Na jól van, tudod hogy hova...- nem beszéltem csúnyán, így nem is mondtam semmit, csak úgy kaptam magam elé a karjaimat, ahogyan azt ő is tette, de azért csak mosolyogtam, hogy érezze, részemről nincs harag. - Mert túl válogatós vagy - jegyeztem meg, s szinte biztos voltam abban, hogy Beninek azért nagyon nem mindegy, hogy ki is lenne az a lány. A következő kérdését nem igazán értettem, picit értetlenül is pislogtam rá. - Mit dolgoztam fel? - nem tudtam, hogy most valamelyik vizsgára gondolt-e, netán történt-e valami, amit átaludtam. - Ééén? Nem is kavarok senkivel! - vágtam rá gyorsan, sikerült is zavarba hoznia, talán egy kicsit el is vörösödött az arcom.
- Na jó...- végül, mivel mégis csak az egyik legjobb barátom, úgy döntöttem, nem baj, ha beavatom néhány dologba. - A helyzet az, hogy Bence szakított a barátnőjével, de én még bizonytalan vagyok, hogy most tényleg velem szeretne-e lenni, vagy csak amiatt kavarog utánam, mert Babett dobta őt. Szóval...kicsit össze vagyok zavarodva - sóhajtottam. - Szerinted mit csináljak?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem volt kedvem magára hagyni Bencét a konyhában, jó lett volna még vele maradni, besurranni a szobájába, hogy együtt töltsük az éjszakát, de pechemre be lettem osztva járőrözni. Vagyis eredetileg nem én voltam beosztva, viszont alig néhány órával korábban megkért rá a társam, hogy cseréljünk, mert nem érzi jól magát. Ekkor dejavum támadt, egyszer ez már megtörtént velem annak idején, így annyira már meg sem lepett egy ilyen kérés, viszont nem mondhattam nemet. Bence szerintem nem szívesen engedett, bár én sem szívesen szakadtam el tőle, s a csókjából, de megígértem neki, hogy majd holnap este találkozunk.
Elválva tőle, vidáman, egy darabka kolbásszal hagytam magam mögött a konyhát, s azt rágcsálva indultam el a megadott találka helyszínre, ahonnét megkezdhetjük az esti járőrszolgálatunkat. Menet közben ellenőriztem a prefektusi jelvényemet, hogy nem csúszott-e félre a nagy ölelkezésben, de szerencsére a helyén volt.
Vígan eszegetve a kolbászt haladtam előre, közben ide-oda bambulásztam, a gondolataim még mindig Bence körül forogtak, el is mosolyodtam, de ahogy átléptem a falon, az a mosoly úgy fagyott az arcomra, mikor megláttam Létait. Látványától, és magától a kérdéstől is félrenyeltem a kolbászt, rám is tört a köhögés, emiatt csak kicsit később tudtam megszólalni, miután kiköhögtem magam. - Ne, ne , ne. Mond, hogy ez nem igaz - döbbenten nyújtóztam előre, s a nem kolbászos ujjaimmal belecsíptem a karjába. - Mi…mi, most szórakozol ugye? Mi az ott rajtad?? - ekkor szúrtam csak ki a plecsnit a mellkasán, annál fogva rántottam közelebb, hogy alaposabban is szemügyre vegyem, valóban eredeti-e. - Hogy a jó manófülébe lettél Te prefektus, ki intézte ezt így? - hogy ideges lettem-e? Mondhatjuk, mert ki nem álltam ezt a pöffeszkedő, nagyképű alakot. Annyira kiakasztott, hogy másik kérdésére érdemben nem is tudtam reagálni abban a pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ebben az iskolában egy valamit már rég meg kellett volna tanulnom, méghozzá azt, hogy semmin se lepődjek meg, mert itt bármikor történhetnek furcsaságok. Megszólalhatnak a képek a falon, bármikor összefuthatok egy kóbor szellemmel, és van olyan tanár, aki úgy gondolja, hogy kedves Létai Roland tökéletesen megfelel egy prefektusi pozícióra.
Még egy kicsit talán az állam is leesett, úgy megdöbbentem ezen, egész egyszerűen bántotta a szememet az a prefektusi jelvény, s nem azért, mert a rellon színeiben pompázott, hanem azért, mert pontosan Létai Roland mellkasát ékesítette. Hát hogy a viharba kaphatott ő ilyet??
Köhögésem közepette próbáltam inteni, jelezve, hogy nem szükséges kézzel beavatkoznia, magam is elboldogulok a félrenyelt kolbásszal, ám Roland mégis ütlegelni kezdett. Hogy ez segített-e, vagy magamtól is helyreállt volna a légzésem, jó kérdés, mindenesetre sikerült lenyelnem a falatot, s a köhögés is abbamaradt. A döbbenet azonban még mindig ott ücsörgött az arcomon, s hitetlenül ráztam a fejemet, amint Roland büszkén mutogatta nekem a díszes jelvényét.
- De hogy kaphattál ilyet? - tényleg nem értettem, még mindig értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben a srác komolytalanul magyarázott, s ahogy fura hangon elmormolta a tanerő nevét, miközben magához nyúlt odalent…a kezemet magasba emelve próbáltam felé jelezni, hogy elég volt a műsorból, ne gusztustalankodjon tovább, s még a tekintetem is levettem róla, fejemet fintorogva fordítottam oldalra. - Na ne…ne viselkedj ilyen…közönségesen, és pfejjj, ezt nem veszem be - hát nem tudom, hogy arra akart-e nekem ezzel célozni, hogy azért kapta a jelvényt, mert…de ezt valahogy nem akartam elhinni, mert azért Savannah professzor csak nem olyan. Vagy mégis?
- A jelvényemet becsületes módon érdemeltem ki és nem úgy…ahogy Te. Biztos napszúrást kaptak, hogy neked osztottak ilyen plecsnit, kizárt, hogy Te fegyelmet tudj tartani ebben a kastélyban - mondtam határozottan, miközben védekezően vágtam karjaimat magam köré, bár balomban még mindig ott fityegett az a kolbász, amitől persze már az étvágyam is elment.
- Mi az, hogy amúgy lecserélsz? Roland, egek - szemeimet forgatva csaptam üres tenyeremet a homlokomhoz, s újra megráztam a fejem, aztán mielőtt elindultunk, a kolbászos kezemet lengettem meg előtte.
- Na ide figyelj Te prefektusok bikája! Egy, nem tudsz lecserélni, mert sosem voltam a Tiéd, és nem is leszek - még egy gúnyos mosolyt is villantottam felé, hát nem is értem, hogy mit képzelt. - Kettő, ne parancsolgass! És három…a kolbász igenis finom - újra meglengetve előtte, szinte már dühösen haraptam bele, csak hogy prezentáljam. - Most mehetünk - mondtam nyammogva, bár még mindig nem akartam elhinni azt, hogy Roland prefektus lett. Nem is sétáltunk túl sokat, ismét felé fordítottam a fejem. - Nem akarom elhinni, hogy azért kaptad a prefektusi jelvényed, mert Te és Savannah prof…ez kizárt. Mond el inkább, mi az igazság? - tényleg érdekelt, lehet, hogy valamiről lemaradtam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mióta Angelica mestertanonc lett, még ritkábban láttam, már csak ezért is jó volt vele összefutni a folyosón. Nem akartam nagyon feltartani, de mint kiderült, épp egy irányba tartottunk, neki sem volt különösebb dolga, meg nekem sem, ezért merültünk bele a beszélgetésbe, amiben szóba jött aztán minden, s egész jó kedvünk lett egy-egy téma hallatán. Végül az udvarra érve éppen helyet foglaltam az egyik padon, mikor szóba került Bolyhos. Egy picit rossz kedvem lett, mert szegénykém elszökött, s hiába kerestem, nem találtam meg, mindennek már vagy egy éve. Talán láthatta is arcomra kiülni a szomorúság jeleit, de nem kívántam szó nélkül hagyni. - Megszökött és sajnos azóta sem került elő. Én csak remélem, hogy jól van, ha van valahol, de tudjuk, hogy milyen sok veszélyt rejteget az erdő, szóval nem tudom - húztam el picit a számat. - Na és Lunával minden rendben? - kérdeztem vissza, miközben előre-hátra ingattam lábaimat a padon ülve, s az egyik ilyen ingató mozzanatnál a sarkam beleütközött valamibe. - Aúúú - szisszentem fel egy picit, ez valami kemény dolog volt, először a sarkamat néztem meg, szerencsére nem volt horzsolás és nem is vérzett. Ezután hajoltam csak le, s egy fából faragott kis dobozkát vettem észre, amit már-már elkezdett benőni a növényzet ott a pad alatt. - Ange…van itt valami, nézd csak, mi lehet ez? - őt is megkértem, hogy lesse meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kaptam egy nagyon jó kis könyvet az egyik barátnőmtől, ami a srácokról és a lányokról szól, valamiféle pszichoblabla, hogy jobban megértsük őket. Ezt kezdtem el olvasgatni, de csak azért, mert a barátnőm szerint voltak benne érdekes dolgok, amire kíváncsi voltam. Egyelőre sok újdonság nem merült fel benne, viszont volt egy-két vicces rész, amin halkan felkuncogtam, mert valósan festett le bizonyos helyzeteket. Épp egy újabb fejezethez értem így olvasgatás közben, mikor  Betti félbeszakított olvasás közben. Ennek egy kicsit örültem is, mert ha huzamosabb ideig olvastam, hajlamos voltam elálmosodni, s egy kicsit már hiányzott a csevegés, igazából kedvem is lett volna Bettivel dumcsizgatni, csak ő éppen tanult, én meg nem akartam megzavarni. Most viszont lehet, hogy végzett, vagy csak segítségre volt szüksége, de legalább kiszakított az olvasásból. - Nem zavarsz, tanácsot? - ezen picit meglepődtem, mert tőlem nem igazán szoktak tanácsot kérni, aztán mikor kiegészítette a kérdést, hogy miről is kérne tanácsot, rögtön a könyvem borítójára tévedt a pillantásom. “A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”. Vajon ebből gondolta azt, hogy szakértő lehetek?
Mindez csak költői kérdésként suhant át elmémben, s persze szívesen segítettem, ha tudtam, meg azért érdekelt az is, hogy vajon miféle tanácsra lehet szüksége. A könyvemet a pad szélére helyezve Betti felé fordultam, hogy minden figyelmem neki szentelhessem. - Várj, kitalálom, Elijah?- egy mosoly szökött az arcomra, azt tudtam, hogy udvarol neki a srác, meg lehetett egy-két kósza pletykát hallani, de nem tudtam, hogy most mégis mi a helyzet velük, ezért is kérdeztem rá, majd hagytam, hogy kifejtse, mi is a probléma, amiben a tanácsomra lenne szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ő legalább hazajött hozzád, tudom, hogy szeretnek kalandozni, csak nem mindig találnak vissza, de vigyázz Lunára - talán Ange jobb gazdi volt, mint én, lehet hogy ő jobban odafigyelt, mindenesetre azért figyelmeztettem, hogy ne járjon úgy, ahogyan én. Közben figyelmemet elterelte az a valamibe, amibe sikerült belesarkalnom, s ahogy Ange előhúzta, már én is láttam a dobozt. Csak épp azt nem értettem, hogy mégis hogyan kerülhet egy ilyen doboz be a fa alá. Vagyis, valaki biztosan betehette, na de mégis ki, és vajon mi lehet benne?
- Ez tök izgi, lehet hogy kincsek vannak benne. Ki tudja, hogy milyen régóta lehet itt - mondtam némi izgatottsággal, mert bevallom, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is rejthet ez a ládika. Alaposan szemügyre is vettem, már amit láttam abból, ahogyan Ange tartotta. Lakatot viszont nem láttam rajta, de biztos, hogy varázslattal volt védve az idegen szemek elől.
- Hm, tényleg…nem túl nehéz, de.. - elkezdtem ide-oda mozgatni, s mintha valami egyik oldalról a másikra gurult volna benne. - Lehet, hogy egy cikesz van benne, vagy labda? Vagy valami dísztárgy? - különféle ötletek jutottak az eszembe, Ange kérdésére viszont megvontam a vállaimat. - Fogalmam sincs, de szerintem ezt inkább el akarták rejteni.  Lehet, hogy emlékek vannak benne, emlékszem rá, hogy egyszer olvastam egy könyvet, amiben fiatalok időkapszulát ástak el egy iskola udvarán, aztán húsz évvel később meg felbontották, és megnézték a tartalmát. Talán ilyesmi van benne - vetettem fel az ötletet, azt viszont még mindig nem tudtam, hogy hol nyílhat a doboz, mert akárhogy is forgattam, nem láttam rajta zárat. - Megpróbálod kinyitni valami varázslattal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Igen, ez igaz, de az is lehet, hogy az illető nagyon sietett, talán valaki követte, és nem volt ideje jobban elrejteni - lehet, hogy túl sok krimit olvastam az utóbbi időben, és ettől lódult meg ennyire a fantáziám, de ezt a lehetőséget is felvetettem Ange-nek, hisz már az is fura volt, hogy találtunk egy lezárt ládikát a pad alatt. - Nahát, ez különös, hogy nem nyitja ki. Még az is lehet, hogy van rajta egy kis gomb, amit ha megnyomunk, kinyílik - mivel Angenek nem sikerült, elvettem tőle a dobozt, hogy alaposan is szemügyre vegyem minden oldalát.  - Tehát szerinted valami olyan dolgot zártak bele, ami nem jöhetne ki a dobozból? Hú ez izgis - sokkal kíváncsibb lettem így, s már mindenféle dolog is az eszembe jutott, ahogy ezen agyaltunk Angel, miközben megint megrázogattam a dobozt. - Jó kérdés, nem tudom, mert még csak név sincs rajta. Hm, mi lenne, ha arrébb sétálnánk, és ott a nagy kövek közelében megpróbálnánk széttörni egy kővel? - jobb nem jutott az eszembe, ha a varázslat nem nyitotta, akkor talán így kellett próbálkoznunk. - Amúgy tudod mi jutott az eszembe? - nevetve fordultam Ange felé. -  Mi van, ha Klaudióé a doboz? Biztos elcsent egy cikeszt a legutóbbi meccsről, csak el kellett rejtenie, mert keresték - még mindig nevettem, ezt még el is tudtam képzelni, bár szerintem az a srác nem volt annyira profi, hogy így lezárja ezt a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bólintottam Ange szavaira, annyira csak nem lehetett ügyes az, aki lezárta a dobozt, és talán csak valami enyhe kötés tartotta egyben a ládikát. Ahhoz viszont nem volt kedvem, hogy most még külön könyvtárazzunk emiatt, és varázsigék után kutassunk, ahogy a tanárunkhoz sem akartam fordulni, mert ciki lett volna, ha levitásként nem tudunk felnyitni egy ilyen dobozt. Így maradt a könnyebb megoldás, legalábbis nekem egyszerűnek tűnt az, hogy egy kővel próbáljuk leütni a fedelét. Ange kicsit bizonytalannak tűnt, de aztán csak jött velem, nem is kellett messzire sétálnunk, találtunk is megfelelő követ.
- Reméljük, hogy nem rongálod meg, bármi is van benne - mosolyogtam vissza, majd kíváncsian figyeltem, ahogy háztársam próbálkozik a kővel, és rávág a ládára. Az reccsent is egyet, és úgy tűnt, hogy elég volt rá egyetlen ütést nyitni, mert úgy tűnt, hogy szerencsénk volt és kinyílt a zár. - Húú, most vagy nagyon erős vagy, vagy gyengén volt lezárva - elnevettem magam, majd a doboz fölé hajoltam, s jobban felhajtottam a résnyire kinyílt fedelét.
- Wow, nézd. Van benne csoki, meg egy levél ééés néhány fából faragott figura - a csokit, meg a figurákat odaadtam Angenek, a levelet pedig felnyitottam és felolvastam: “Sajnálom, hogy összetörtem a sakkfiguráidat. Szeretlek, Dani”
- Hm, ez olyan bocsánatkérésnek tűnik, mintha egy lánynak írta volna. Te ismersz Danit? És olyat, aki szereti a sakkot? - kíváncsian pillantottam a lányra, miután felegyenesedtem, s neki is megmutattam a levelet, hátha felismeri a kézírást. - Van dátum a csokin? Abból lehet, hogy megtudjuk, mennyire régi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amint megláttam elpirulni az arcát, és mosolyra húzódni az ajkait, máris tudtam, hogy telibe trafáltam, miről is akar kérdezni. Sokat nem tudtam róluk, de azért már én is láttam őket párszor egymás társaságában és nagyon aranyosak együtt.
- Komolyan? De jó! Örülök neki! - mondtam örömmel, s még jobban felé fordultam. - Tudod, már nekem is feltűnt, hogy milyen cukik vagytok együtt, sejtettem, hogy van valami - osztottam meg vele a gondolataimat, majd csöndben hallgattam végig, hogy pontosan miben is lehetnék a segítségére. Aztán ahogy kimondta, már tudtam is, hogy mire gondol, mert sokszor ezek a gondolatok bennem is felmerültek, s eszembe jutott, hogy annak idején Márk kapcsán én is kértem tanácsot Dana barátnőmtől. - Jó, ez teljesen normális érzés, ne aggódj - próbáltam kicsit megnyugtatni úgy, hogy még a kezét is megpaskoltam közben, mert láttam ám rajta a bizonytalanságot, meg azt is, hogy benne akadt a szó. Mintha még mondani akart volna valamit, csak talán félt. - Erre egyébként nincs recept és sosem tudhatod, hogy mi a jó, vagy mi nem, egy viszont biztos. Ha az érzéseidre hallgatsz, azok majd utat mutatnak neked. Amikor összejöttem Márkkal, nekem is nagyon zavaros volt, és tök sokat bénáztunk. Na de pontosan mitől félsz? Hogy nem ő az igazi, vagy esetleg valami mástól? Kérdezz nyugodtan!- kíváncsi voltam, hogy egész pontosan mit szeretne tudni Betti, így inkább kérdeztem, mert nem akartam neki olyasmit mesélni, amivel esetleg elvenném a kedvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elrohant megint egy év, ismét a vizsgák ajtajának küszöbén toporogtunk, és egyre jobban izgultam emiatt. Valahogy évről évre nagyobb lett rajtam a nyomás, a tananyag is jóval többnek és nehezebbnek bizonyult, mint elsős koromban, ráadásul a szüleim is egyre többet vártak el tőlem. Bennük már volt is egy elképzelés a jövőmről, szerették a kezükben tartani az irányítást, én viszont meglehetősen tanácstalan voltam, mert sok minden is érdekelt, még sem éreztem úgy, hogy bármiben is kiemelkedően teljesítenék. Vagy ha volt is ilyen, arra még nem jöttem rá. Néha Bencével is beszélgettem arról, hogy szerinte mit is lenne érdemes tanulni, az a pálya is tetszett, amit Ő választott, mégis bizonytalan voltam, hogy mi lenne a jó, miből kellene még többet tanulnom. Jó lett volna újra kikérni a véleményét, de mostanában nem sok ideje jutott rám, mert neki is sokat kellett tanulnia, azt hiszem, hogy túl sokat.
Kicsit deja-vu érzésem támadt, és fel is merült bennem néha a kérdés, hogy vajon tényleg csak ez a gond, vagy netán van valami más is. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lettem volna féltékeny típus, mert kicsit az voltam, de mióta együtt voltunk, már bizonyított, így talán nem is kellett rosszra gondolnom.
Ezeket az elmélkedéseket próbáltam most háttérbe szorítani, amint letelepedtem a réten az egyik fa alá, s előhúzva az egyik tankönyvet, felcsaptam a kijelölt oldalon, majd elmélyülten kezdtem tanulmányozni az ott leírtakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egyértelműen látszott Bettin az, hogy mennyire zavarba jött ettől a témától, már ami őt és Elijah-t illette. Ezen el is mosolyodtam, anélkül, hogy szóvá tettem volna, magamban azonban elkönyveltem, hogy ez milyen aranyos dolog. Biztos, hogy én is így viselkedtem, ha Bencéről esett szó, csak magamat soha nem láttam külső szemlélőként. Gondolataimból Betti rántott vissza a szavaival, aki röviden felvázolta előttem, hogy mitől is fél annyira, s hogy miben lenne szüksége a tanácsomra. Bevallom, egy kicsit meg is lepett, hisz máris attól félt, hogy elveszíti Elijah-t, pedig tudtommal még nem is zajlott ez a nevezzük kapcsolatnak dolog köztük olyan régóta. Talán még nem is volt publikus, s csak páran vettük észre azt, hogy ketten így összemelegedtek.
- Na várjál Betti, miért félsz ettől? Van erre bármi okod? - kíváncsian pillantottam a lányra, mert jó lett volna pontosabb képet kapni erről a helyzetről. Persze, a szavai közt elejtett egy dolgot, ami megütötte a fülemet, így szinte azonnal rá is kontráztam.
- Kezdjük elölről, mert picit belezavarodtam. Szóval, már történt veled ilyesmi korábban? Ott mi történt? És miért érzed úgy, hogy Elijah-t is elveszítenéd? - jó lett volna, ha Betti mesél, mert úgy akkor talán jobb tanácsot tudnék neki adni, így viszont egyelőre csak értetlenül néztem rá. Szívesen megosztottam volna vele a saját tapasztalataimat is, de ahhoz jó lett volna átlátni ezt a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ez a fekete mágia bár amilyen érdekesnek tűnt az elején, olyannyira meggyűlt vele a bajom így a végére, mert teljesen belekavarodtam az anyagba, s többször is újra kellett olvasnom egy-egy fejezetet. Ha nem lett volna olyan helyes mosolya a tanár úrnak, talán fel is adtam volna a küzdelmet, de nem akartam csalódást okozni, sem neki, sem a szüleimnek, és a házvezetőmnek sem. Amúgy is, levitás voltam, vagy mi a szösz, ezért élt bennem a bizonyítási vágy, habár az utóbbi időben nem tűntem ki a tanulmányi eredményeimmel. Kevésbé érdekelt a tanulás, és inkább mindenfelé jártak a gondolataim, például a butik körül. Igen jó lett volna Danával megnyitni az üzletet, de ahhoz sok pénzre lett volna szükség, apáéktól meg nem kérhettem csak úgy. Persze, ha Bence majd jó szakmát tanulna ki, és jól keresne, akkor tudná támogatni az üzletet...ez a gondolat persze csak váratlanul villant be, meg is lepődtem magamon, hogy néha mik is jutnak az eszembe.
El is hessegetve a gondolatokat, inkább tovább koncentráltam az okkultizmusra, próbáltam koncentrálni minden betűre és szóra, de egyszer csak muzsika csendült fel a közelben, igen vidám dallam, amire aztán fel is kaptam a fejemet. Oldalra pillantva megláttam egy arcot, ismerősnek tűnt, csak a név nem ugrott be, mert a névmemóriám nem volt olyan jó, de az biztos, hogy már láttam ezt a srácot valahol, talán az ebédlőben, vagy a cukorkaboltban. Míg ezen morfondíroztam, láttam, hogy közeledik, kissé össze is ugrottak a szemöldökeim, mert nem nagyon értettem, hogy mi történik most. Csak úgy random elkezd nekem játszani? Fura egy srác. Ettől függetlenül azért elmosolyodtam, mert imponált az, hogy szívesen eljátszana nekem egy dalt, csak úgy.
- Még ilyet se kérdeztek tőlem - nevettem el magam, aztán - mintha látványosan gondolkodnék - az államat kezdtem ütögetni bal kezem mutatóujjával.
- Hm, legyen mondjuk aaa Nyolcvan knútnak negyven a fele! vagy, ne! Inkább játszd el nekem a Csitári hegyek alatt című dalt - mosolyogva csuktam össze a könyvet, s egyik lábam a másikon keresztezve, kíváncsian figyeltem a hegedűs fiúra, hogy vajon tényleg el tud-e játszani egy ilyen szép dalt, vagy csak viccelődik azzal a hegedűvel a kezében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az egyik oszlop tövében nevetgéltem az egyik barátnőmmel, s megosztottuk egymással a nyár történeteit, mikor szemem sarkából kiszúrtam a távolban ácsorgó lányt. Először nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, tovább beszélgettem a barátnőmmel, de egy perc elteltével már feltűnt, hogy nagyon elveszettnek tűnik a lány, s mivel prefektus voltam, kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem, tudok-e segíteni valamiben. - Akkor később beszélünk, most megyek - intettem még a barátnőmnek, majd lépteimmel célba vettem a barna hajú leányzót, s közelebb érve máris kiszúrtam rajta a zöld színt, tehát egy újabb rellonos. Létai bizonyosan örült volna az új jövevénynek, de még jó is, hogy nem ő bolyongott erre, mert annak semmi jó sem lett volna a vége.
- Szia, mi újság? Segíthetek neked valamiben? Olyan elveszettnek tűnsz, lemaradtál a rellonos csapatból? - kíváncsian pillantottam rá, mert picit furcsa volt, hogy a rellonos prefektusok nem voltak sehol, s ez a szegény lány így egyedül ácsorgott ebben a nagy térben. - Karola vagyok - nyújtottam még felé a kezem, és barátságosan rámosolyogtam, a kék plecsnimből talán kitalálta, hogy a levita házához tartozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Széliránnyal ellentétesen, balra dől…nem, jobbra. Balra. A gondolataimban újra átismételtem a tananyag egy részét, mert ezzel nagyon hadilábon álltam, igazából repülni sem mertem túlzottan a tériszonyom végett, még szerencse, hogy a vizsga a földön zajlott. Csak épp nagyon nehezen ment a téma, mindig összekevertem a szélirányokat, a dőlésszögeket, nem beszélve arról, hogy mikor milyen varázslat volt a segítségünkre. Azt is mondhatnám, hogy reptanból analfabéta voltam, s valószínűleg soha nem kaptam volna jogosítványt seprűre.
Bence persze lazának tűnt, róla mindig is tudtam, hogy jól ment neki a repülés, nem véletlenül játszott a kviddics csapatban. Most sem látszott rajta semmi feszkó, jó neki, nekem azonban görcsben állt a gyomrom, s még az sem enyhített ezen, hogy Bence már megint szóba hozta Lillát.
Tulajdonképp nem is ezzel volt gondom, meg azt hiszem, hogy nem is kellett volna féltékenynek lennem, de ami azt illeti, az utóbbi időben rengeteget lógott ezzel a Lillával, párszor láttam is őket, hogy mennyire jól elvannak egymással, és az, hogy Bencusom az elmúlt hetekben lassan már minden második mondatában kiejtette annak a szőkének a nevét, az…nos, az meglehetősen zavart.
- Hogy? Bocs, nem figyeltem - elnézést kérően pillantottam rá, bár az túlzás, hogy nem figyeltem, csak a vizsga okozta görcs, meg a szőke bevillanó arca egy kicsit felkorbácsolta az idegeimet.
- Egy csaj? Milyen csaj? - erre már felkaptam a fejem, közben egy kicsit meglegyeztem magam, mert éreztem, hogy kezd nagyon melegem lenni, ez pedig csakis a vizsgadrukk miatt lehetett. - Áh…aha, értem. Szerencsés az a lány, hogy ennyire segítőkész vagy, mármint az a másik - jegyeztem meg, jelezve, hogy nem Lillára utalok, pedig gondolatban akár ezt is hozzáfűzhettem volna. Még szép, hogy jó lett a projektfeladatuk, amikor hetekig minden időt együtt töltöttek…
- Hát, ez a Lilla akkor nagyon feledékeny lehet, ha nem mondta - fűztem hozzá még Bence szavaihoz, de úgy, hogy ebből szimplán kiérződött az, hogy valami bajom van azzal a csajjal. Pedig nem akartam szóvá tenni, tényleg igyekeztem cuki édes barátnő lenni, aki nem hisztériázik minden hülyeségen, de az a kis zöldszemű szörny azért mégis csak ott motoszkált bennem. Mert mi van, ha ők ketten annyira összehaverkodtak, hogy? Nem…vagy mégis?
Tessék, már nem csak a vizsga miatt pöröghettem, hanem amiatt is, hogy vajon most mi lehet Bence, meg a csaj között.
- Jajj Bence, légyszíves ezt ne csináld - tört ki belőlem egy kicsit feszülten, mert ezt utáltam a legjobban, amikor nyugtatni próbált, miközben pontosan tudta jól, hogy milyen sík hülye vagyok a reptanból. Emellett azonban az indulatom rejtett érzésekből adódott, mert bizony nagyon is bökte a csőrömet ez a Lilla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Aha - bár Bence igyekezett felvilágosítani arról, hogy miről is beszél, láthatóan nagyon nem voltam toppon a témában, mert csak egy aha-ra futotta válaszként. A reptan anyaga közben még mindig ott motoszkált az agyamban, ismételtem is volna újra és újra, ha nem lyukadunk ki Lillánál, meg ott, hogy ez a Lilla bemutatta Bencust egy másik csajnak is, aki történetesen nem más, mint Bea. - Igen, tudom, hogy kicsoda Bea - persze, hogy jól ismertem, az egyik legtörtetőbb levitás volt, akit ismertem, szerintem úgy, ahogy van házat is tévesztetett, a rellon színei sokkal inkább passzoltak hozzá. Szóval ez a Bea most Bencétől várta a segítséget, és biztos voltam abban, hogy még be is hízelegné magát, csak hogy elérje azt, amit szeretne. Szerencsére Bencét azért jó emberismerőnek gondoltam, így emiatt nem is féltettem őt. Ami leginkább zavart, az Lilla volt. Közben Bencusom elsütött egy poént, amin máskor jókedvűen nevettem volna, vele együtt, most viszont inkább csak egy lesújtó pillantásra futotta tőlem, mert túlságosan is feszült voltam ahhoz, hogy jó kedvem legyen.- Ja bocs, más Lilla nem is létezik - magam sem tudom, hogy ez a mondat miért lett ennyire gúnyos, de azt hiszem, ezzel csak még jobban kiadtam magamból, hogy mennyire is feszélyez a szőke, meg Bence kapcsolata. S ha nem lett volna az elég, hogy ma már vagy hússzor hallottam Lilla nevét különféle kontextusokban, még hátra volt a vizsga is, amire nem tudtam kellően összpontosítani Bence csacsogása végett, s ez pedig egy újabb feszültségbombával robbant ki belőlem. - Bence, azokra a vizsgákra normálisan fel tudtam készülni, erre meg nem! És ha még egyszer kimondod annak a csajnak a nevét, felrobbanok! - fújtattam előre, miközben még a szemöldököm is dühösen ugrott össze, majd azon nyomban össze is fűztem magam előtt a karjaimat, s oldalra fordítottam a fejem, hogy nehogy olyat mondjak, amit később megbánnék. Pedig lehet, hogy már ezzel is túl sokat adtam ki magamból a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ott van például az Oravecz Lilla az eridonból, vagy a Kovács Lilla a navinéből - máris megemlítettem neki két Lillát is, és biztosan voltak még többen is, Ő viszont folyamatosan a Vizsnyiczky lányról beszélt, s bár csak felületesen ismertem a szőkét a levita miatt, máris kevésbé volt szimpatikus, mióta túl sokat projektmunkázott Bencusommal. Láthatóan a drága vagy tényleg nem ismert más Lillát, vagy csak a véremet akarta szívni  - nem tudom, mi ebből az igazság - mindenesetre kezdett nagyon is frusztrálóvá válni az, hogy minden második mondata a lány köré épült úgy, mintha az a csaj valami hiperszuper lány lenne, akivel Bence a világon mindent meg tud beszélni. Sikerült fel is húznia, nem is rejtettem véka alá az érzéseimet, hogy mennyire felpiszkált, s hogy mennyire irritál, ha erről a csajról dumál. Azt gondoltam, hogy majd abba is hagyja, ha észreveszi, hogy ez az egész zavar, ám ehelyett Ő tovább szemtelenkedett, ami ebben a percben nagyon rosszul esett. Nem tagadom, voltak olyan időszakok, amikor kölcsönösen húztuk egymás agyát és piszkálódtunk, de akadtak határok. S Bencének tudnia kellett azt, hogy mennyire nagyon izgulok a vizsga miatt, ezért sem kellett volna még ezzel a témával is ugratnia. - Nem vagy vicces - szúrtam oda halkan, a homlokomat ráncolva, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat, mintha csak védekeznék.
- De én nem vagyok féltékeny…csak - nehezemre esett ez az egész, mert nem akartam egy hülye libának tűnni, aki féltékeny, miközben azt hiszem, mégis csak kavargott bennem az érzés. Szerencsére Bencének azért meg volt a képessége ahhoz, hogy még egy ilyen feszült helyzetben is mondjon valami hülyeséget, amivel aztán megmosolyogtatott. Most sem volt másképp, mert a burkolt utalásból egyértelműen tudtam, hogy mire gondol, s olyan kis hülyén mozgatta a szemöldökeit, hogy imádni való volt. - Jaj, te annyira lökött vagy, szeretlek - mondtam végül mosolyogva, miközben hagytam, hogy megöleljen, sőt még én is mozdultam, hogy viszonozzam az ölelését. Jól esett, mostanában úgyis ritkán ölelgetett, mert mindig volt valami dolga a projekt kapcsán, de ez most tényleg jól esett. Még az államat is a vállára hajtottam, s magamba szívtam az illatát, próbáltam így egy kicsit feltöltődni a vizsga előtt, de Bencének amilyen jó érzéke volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt elfeledtesse velem a gondokat, olyan jó érzékkel tudta telibe rombolni is a korábbi jó tettét.
Szinte éreztem, ahogy görcsbe ugrik a gyomrom, mikor kiejtette a száján azt a hülye projektet, s bár nem fejezte be a mondatát, pontosan tudtam, hogy mit akart mondani. - Még jó, hogy mi? - húzódtam ki az öleléséből, ahogy kékjeimet megint a tekintetébe fúrtam. - Még jó, hogy Lillával csinálhatod, mert Lillával annyira fantasztikus a projektmeló? És pont a vizsgák után, mikor kedden megbeszéltük, hogy ma a vizsga után beülünk majd valahová? Áhh…hihetetlen vagy…- tudtam volna még ennél is cifrábbat mondani, de igyekeztem visszafogni magam, hogy ne legyek olyan, mint egy kocsis. A tekintetemben viszont láthatta a cikázó szikrákat, s érezhette, hogy mennyire dühös vagyok rá, amiért elfelejtette a randinkat. Sarkon is fordultam, de egy lépés után visszafordultam felé - Nem is értem, miért nem vele jársz, akkor éjjel nappal csinálhatnátok azt a hülye projektet - szúrtam még oda, majd hátat fordítva megindultam a terem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Még szemben álltam Bencével, mikor szavai mellé még macskakörmöket is produkált, ezzel azt jelezve felém, hogy az a projektmeló valójában nem is projektmeló. S bár talán csak ironizálni próbált, a féltékenységtől elködösült aggyal ezt is rossz néven vettem, éreztem is, hogy a torkomat kezdi fojtogatni egy érzés. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett Bencébe, de még soha korábban nem bánt így velem. - Vele lenni? Bence, hetek óta dolgoztok ezen az egyetlen hülye projektfeladaton, ilyen az életben nincs, hogy még nem vagytok kész vele! - kicsit kiakadva reagáltam már, nekem soknak tűnt az az idő, amit ők ketten együtt töltöttek, s nem gondoltam volna, hogy egy feladatra ennyi időt kellene közösen szánniuk. Ezért is borult el az elmém, s fordultam sarkon, de fülemet nem kerülték el a szavai. Megint csak megtorpantam egy pillanat erejéig, ezúttal háttal a fiúnak, nagyon fájt az, ahogy velem beszélt, de vettem egy mély lélegzetet, s ahelyett, hogy erre még mondtam volna bármit is, lenyeltem a szavakat, majd beléptem a terembe, ahol a vizsga várt rám. Rosszul voltam, de most nem a vizsga miatt. Amiatt, amit Bence mondott, mert egy kicsit úgy éreztem, hogy elveszítettem Őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megviselt az éjszaka, ez az arcomon is meglátszott, mert a kisírt szemeimen még a smink sem segített túl sokat. Fáradt is voltam, de leginkább enervált a történtek végett. Még mindig fájt az, ahogy a terem előtt Bencével olyan csúnyán összekaptunk, de a legjobban az zavart, hogy azóta még csak nem is keresett, bennem meg persze ott motoszkált a gondolat, hogy biztosan azzal a szőkével van.
Ezeket a gondolatokat viszont valahogy ki kellett vernem a fejemből, ráadásul egy már régebben lebeszélt programom volt Benivel is, amit nem lett volna szívem lemondani. Pedig őszintén rosszul éreztem magam, nem is volt sok kedvem kimozdulni a szobámból, de jól ismertem már Őt, és tudtam azt, hogy megharagudna rám. Ezt pedig most nem viseltem volna jól, ha Bence után még Benivel is összeveszek.
Nagyot szusszanva végül erőt vettem magamon, farmert húztam, topot, meg rá egy meleg, krémszínű kötött pulcsit, sportcipőbe bújtattam lábaimat, s kissé elkeseredve indultam el a konyha felé. Menet közben többször is elmerültem a gondolataimban, ezek be is lassítottak kicsit, így lehet, hogy egy kis késéssel értem oda a megbeszélt helyszínre, de úgy láttam, hogy Beni nem unatkozik, mert láthatóan már pakolászott is.
- Szia Beni - intettem egy halovány mosollyal, de elég volt csak rám néznie, hogy lássa, valami rossz történhetett. Ellenben Beni igazán energikusnak tűnt, még a haja is jól állt, s feltűnt, hogy rajta van a karkötő. A francba! Én meg elfelejtettem hajmosás után visszahúzni a kezemre. Gondoltam, s egyből meg is érintettem csuklómon a bőrt, féltem hogy majd ha észreveszi, azt gondolja, hogy nekem semmit sem jelent a barátságunk, pedig ez nincs így, mert Beni volt a legjobb barátom. Oda is léptem hozzá, s meg is öleltem, kicsit talán hosszabban is, mint szoktam, mert most jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mosolyogva bólintottam a leányzó kérdésére, ezzel is jelezve neki, hogy igen bizony, teljesen elveszett báránynak tűnik itt a nagy rengetegben. Nem is igazán értettem, hogyan szakadhatott le a “csordától”, a rellonosok tudtommal azért ügyeltek rá, hogy ne széledjenek szét. Ettől függetlenül azonban bármikor történhetett ilyesmi, ezért is voltunk mi prefektusok, hogy segítsük az elveszett, kósza lelkeket. - Nos, ezen segíthetünk, gyere csak, megmutatok neked mindent - mondtam, miután kezet ráztunk és bemutatkoztunk egymásnak.
- Tetszik a neved Lia, egyszerű és könnyen megjegyezhető. És persze, van időm, hogy körbevezesselek, gyere csak - bólintottam, majd megvártam, hogy kövessen, s elindultam egy normál tempóban felfelé az első pár lépcsőfok irányába.
- Ez itt ugye az előcsarnok, ahová érkeztél, most innen tudunk elfordulni jobbra-és balra is. Ha abba az irányba mész, ott találhatsz egy büfét is, de nem ajánlom, mert nem olyan finom a szendvicsük. Erre lesznek a lépcsők az első emelethez - magyaráztam, s meg is indultam felfelé a lépcsőkön. - És honnan érkeztél, belföldről, vagy esetleg külföldről?- kíváncsi lettem, mert nem is egy diákunk akadt, aki más országból érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Beni volt az a fiú, akit már elsős korom óta ismertem, akivel legelőször szóba elegyedtem, s aztán valahogy a legjobb barátom lett. Pedig túl sok közös vonás nem is volt bennünk, leszámítva azt, hogy levitások voltunk, és szerettünk olvasni. Mindezek ellenére mégis mindig számíthattunk egymásra, s ott voltunk jóban és rosszban egyaránt. Ez az igazi barátság, ezt jelképezte az a karkötő is, ami most nem volt rajtam, de mégis sokat jelentett.
Meglátva Benit, nem is akartam beszélni, csak arra vágytam, hogy megölelhessem, s ezt viszonozza felém. Szegényt szinte letámadtam, pedig nem szoktunk így ölelkezni, de most mégis jól esett érezni, s tudni azt, hogy számíthatok rá.  
- Észre is vetted? -  húzódtam picit hátrébb az ölelésből, hogy lássam az arcát, egy picit meg is lepett, de ezek szerint nagyon is szemfüles volt a srác. - Nem hagytam el, csak hajmosás után elfelejtettem visszahúzni a csuklómra, de megvan ám! Semmiért se hagynám el! - bizonygattam, hogy tudja, tényleg fontos az a kis ajándék, s nehogy megsértődjön rám, mert azt már egész biztos, hogy nem tudnám jól kezelni. Szerencsére, nem láttam az arcán sértettségre utaló jeleket, ráadásul mintha próbált volna viccelődni is, azt hiszem. Még sem tudott nagyon felvidítani, mert most túlságosan is nyomasztott egy gondolat. - Jó ötlet - bólintottam, s szemügyre is vettem az asztalt, ahová a srác tényleg mindent kipakolt, amire csak szükségünk lehet.
- Egy nagyobb tál szerintem elég lesz, mert ez túl kicsi - mutattam az asztalon ácsorgó kis tálra, amibe nem tudtuk volna összekeverni a pizzához való alapanyagokat. - Megnéznéd, hogy…van-e egy olyan kis műanyag, vékony lap a fiókban? Olyasmi, mint egy tortaformázó eszköz - kérdeztem rá, ha már Beni úgyis ilyen ügyesen mozgott a konyhában, közben elkezdtem megnézni az asztalra kipakolt fűszereket, hogy vajon tényleg minden megvan-e. A koncentrálás mégis nehezen ment, és fenemód nyomta a mellkasomat egy rossz érzés.
- Bence szerintem már nem szeret - szólaltam meg végül, mert ki kellett mondanom. - Van vöröshagymánk? - csaptam át egyik mondandómból a másikba, s felpillantottam Benire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Na jól van, nagyon kíváncsivá tettél - hihetetlen, de eddig se történt velem ilyen, hogy valaki csak úgy a semmiből elém állt volna egy hegedűvel, mondván hogy eljátszik nekem egy dalt. Bárki bármit is mond, ez irtó cuki volt, azonnal mosolyt csalt az arcomra, és jó érzéssel töltött el, ráadásul egész helyes volt ez a srác.
- Akkor  ezt most becsukom, és kezdheted is - a művészt nem illik ugye megvárakoztatni, és teljes figyelmet illik szentelni a munkásságának, már csak ezért is csuktam be a könyvem, s raktam azt magam mellé. Ezt követően egyik lábam átraktam a másikon, s kényelembe helyezve magam, kíváncsian vártam a nótát.
Amíg felvette a pozíciót, addig bevallom, egy kicsit nevetnem kellett, nem rosszból, hanem inkább csak azért, mert valahogy túl komolynak tűnt az, ahogyan a hegedűt a vállához helyezte. Valamiért vártam a csattanót, hogy majd egy rém rossz előadást hallhatok, de amint játszani kezdett, meglepődtem, s a nagy mosoly el is tűnt, helyette őszinte érdeklődéssel, és csodálattal hallgattam a dalt. Olyan gyönyörűen játszotta, hogy még a karom is libabőrös lett, úgy átjárta a zene mindenem.
- Húúú - ámulva először csak ezt tudtam mondani, mert tényleg ritkán lehetett hallani ennyire jó muzsikát. - Ez nagyon gyönyörű volt! Igen persze, de ülj ide le - megpaskoltam a magam mellett lévő üres helyet, kicsit arrébb is csusszantam, hogy legyen helye, ha úgy dönt, hogy helyet foglal, ezután végig hallgattam a másik dalt is, s ahogy a végére ért, megtapsoltam.
- Bravó! Tényleg ügyes vagy! Hogy is hívnak? - kíváncsiskodtam, s a kezem nyújtottam felé - Az én nevem Karola, és máris levettél a lábamról - mosolyogtam rá őszintén. - Mond csak, ez a hobbid, hogy előugrassz egy fa mögül, és mindenkinek játszol? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hihetetlen, nagyon tehetséges vagy és ezt most komolyan mondom - ismételtem magam, mert nem lehetett szó nélkül hagyni ezt, amikor ilyen gyönyörűen játszott azon a hangszeren. Tényleg ritkaság volt ez, hogy valaki ennyire tudott a hegedűn játszani, ezt pedig díjazni kellett.
- Oláh Adrián? Hát ezért voltál olyan ismerős! Klaudió a rokonod, meg Milán professzor? - kíváncsian pislogtam rá, miközben próbáltam hasonlóságot találni közöttük. Nekem úgy tűnt, hogy a professzorra talán még hasonlít is, ám Klaudióra egyáltalán nem hajazott, neki totál az ellentéte volt, ez a srác nagyon helyesen mosolygott. Jó, volt benne egy kis csibészség, de helyes volt, s azt hiszem, azzal , hogy ezt megállapítottam magamban, még nem követtem el bűnt, valószínűleg Bence is meglátta egy lányban a szépséget. Most is biztos Lillával dolgozott a projektfeladaton.
Egy pillanat erejéig el is kalandoztak a gondolataim, de aztán visszaterelődött a figyelmem erre a vidám srácra, aki a semmiből csak úgy jött, és engem is jobb kedvre derített. - Már értem, akkor ez amolyan ösztönző program, és visszaigazolás neked, hogy van miért csinálnod. Ez jó módszer, tetszik - mosolyogtam rá - Én meg már azt hittem, hogy ezzel udvarolsz - fűztem hozzá nevetve, közben hogy kényelmesebb legyen, egyik kezemmel megtámaszkodtam a padon és jobban Adrián felé fordultam.
- Nem mindig, csak most, tudod, vizsgaidőszak, sok-sok vizsga - sóhajtva mutattam fel neki az éppen aktuális tankönyvet, amivel vagy már találkozott, vagy ha még nem, hát előbb utóbb majd fog. - Nagyon szigorú a tanár, de komolyan, rémes - forgattam meg a szemeimet. -  Aha, levitás vagyok - nevetve bólintottam. - Bár sokak szerint jobban illene hozzám az eridon. Na és Te? Ha épp nem hegedülsz, akkor mivel ütöd el az idődet tanulás mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom, s ehhez nem csak annak volt köze, hogy a szobatársam, Lili elköltözött, hanem történt valami más is. Olyasmi, ami miatt nagyon is aggódtam, és többször meg is indultam, hogy megkeressem Kendét, de aztán mindig megtorpantam, mert rádöbbentem arra, hogy hajnalban esélyem se lenne bejutni hozzá. Kénytelen voltam kivárni a reggelt, persze közben mégis csak bebóbiskoltam, így riadtan tértem magamhoz a klubhelyiség foteljában ücsörögve. - Basszus - csak azt vettem észre, hogy már sürögnek-forognak páran, s indulnak az óráikra, így sietve szaladtam fel a szobámba, épp hogy csak összekapjam magam, aztán már siettem is, hogy megtaláljam Kendét. Általában mindig egyforma órarendünk volt, sok közös órával, most viszont nem tudtam, hogy mi is lesz az első órája, ezért csak tippelve róttam a folyosókat, keresve a Navinést, mikor végre ki is szúrtam őt, ahogy épp lekezelt az egyik rellonossal, alig néhány méterre előttem. fel is gyorsítottam a lépteimet, majd hátulról beérve őt, karon ragadtam, s már húztam is be magammal az egyik üresen álló tanterembe, az ajtót pedig egyből becsuktam magunk után.
- Kende! - szólítottam nevén halálos komolysággal, még kicsit sietve szedtem a levegőt, láthatta, hogy futottam. Körbe is néztem, egy gyors ellenőrzés miatt, hogy biztosan csak egyedül vagyunk-e, aztán riadt pillantásom újra a Navinésre emeltem. - Nagyon nagy baj van - mondtam, majd kifújtam a levegőt, s közben idegesen túrtam a hajamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bármennyire is nehéz volt a lelkem, nem hagyhattam Bencét egyedül egy ilyen helyzetben, nem tudtam volna megtenni, mert bármennyire is fájt az, amit tett, még mindig szerettem. A sürgető szavakra sem volt idő hezitálni, dönthettem, hogy vele jövök, vagy maradok, s egyértelmű volt az, hogy inkább én tartsak vele, mint a Szőke.
Mindvégig aggódtam érte, az Ispotályba érve máris rohantak vele, s egyedül maradtam a folyosón, tele kétségekkel, és halomnyi aggodalommal, hogy vajon mi történik Bencével, túléli-e.
Még igazán azt se tudtam, hogy miért eshetett össze, hiába léptem a pulthoz, az ott dolgozó nővérek nem sok információval tudtak ellátni, csak nyugtattak, hogy üljek és várjak, majd a Gyógyítók többet mondanak. Persze, nyugodjak is meg, mikor összeesett, s azóta magához se tért. Hogy lehetnék nyugodt?
Hosszú ideig csak mászkáltam a folyosón fel, s alá, próbáltam belesni a kezelő ajtaján, de sok mindent nem láttam. Csak az látszott, hogy az orvosok jó ideig hezitáltak, majd egy óra elteltével érkezett egy sötét kabátos férfi, aztán jóval később távozott.
A gyógyítókkal csak ekkor lehetett érdemben beszélni, azt mondták, hogy most már jobban lesz, s csak órák kérdése, míg magához nem tér.
Ez részben megnyugtató volt, egyfelől megkönnyebbülhettem, hogy Bence nincs életveszélyben, s hogy minden rendben lesz vele. Afelett viszont nem tudtam elsiklani, amiket hozzám vágott, s azt sem, ahogyan az tette.
Fáradtan ültem le a szobájában, ugyanabban a ruhában ücsörögtem órákon át,  néha mintha elnyomott volna az álom, de aztán minden neszre felriadtam. Nem Ő volt, mindig csak egy-egy nővér lépett be, s ellenőrizte az állapotát. Jól végezték a dolgukat, nagyon is figyeltek rá.
Órákkal később, elmerengve bámultam kifelé az ablakon, mikor ismét neszezésre kaptam fel a fejem, ám ezúttal a szobából érkezett a zaj, s úgy láttam, hogy Bence mozgolódik.
Felegyenesedve a fotelből, magam előtt összefűzött karokkal lépdeltem közelebb, s az ágya végében megállva rápillantottam. Arcomról leginkább a gyötrelem tükröződött, mely vegyült a fáradtsággal, s kisírt szemeimmel.
- Azt mondták, hogy rendbe fogsz jönni - mondtam szűkszavúan, s ridegen, mintha tényleg csak a tényeket közölném. Nem is tudtam, mi mást is mondhatnék, pontosabban de, mert még most is ott feszítette a mellkasomat az érzés, s igen is, számon akartam kérni, hogy mégis hogy tehette ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Olyan hirtelen ragadtam magammal Kendét, hogy az talán pár pillanat lehetett, s ha a diákság látta is a folyosón, hihették, hogy csak káprázik a szemük. A sietségemnek pedig nagyon is megvolt az oka, s bármennyire is bírtam a Navinés fiút, nem tudtam most mosolyogni, és nem is azért jöttem, hogy pacsizva álmodozzunk a Balcsiról, meg arról, hogy milyen jó is volt a szünet. Mert egyébként jó volt, sokat mentünk úszni Kendével, ha épp nem a húga zsibbasztott le minket, sőt, egyszer még együtt is grilleztek a családjaink. Néha apámék furán méricskélték őt, kicsit bizarr volt, mintha kinézték volna valamire, de ilyenkor mindig megragadtam az alkalmat, hogy lelépjünk a közelükből. Most viszont nem volt itt az ideje annak, hogy mélázzunk az emlékeken, ennél sokkal fontosabb dolgunk volt.
- Jajj, de nem tudok megnyugodni, sík ideg vagyok - őszintén, ami a szívemen, az a számon, amúgy se tudtam előtte leplezni, ha ideges voltam, az hamar kiült az arcomra, s még a viselkedésemben is megmutatkozott. - Kende figyelj! Tegnap a faluban jártam, és láttam ott azt az alakot. AZT - hangsúlyoztam ki, hogy megértse, kire is gondolok. - Tutira tudja, hogy ide járunk, biztos utánunk szaglászik, ésés ide fog jönni és akkor végünk - daráltam idegesen, majd elkezdtem rágni a körmöm, s ide-oda tettem egy tétova lépést.
- Vissza kellett volna adnunk neki ott és akkor - néztem újra Kendére, kicsit talán vádlón, mert hát, mégis csak az ő húga kavart be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Látszott a viselkedésén, hogy még egy kicsit zavart, aztán ahogy elkaptam a pillantását, abból éreztem, hogy talán már emlékszik. Valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy mi történt, arcvonásai, első szava is erről árulkodott. Nem is értettem. Vajon mire is mondhatta azt, hogy kár? Arra, hogy az orvosok biztatóan beszéltek az állapotáról, vagy azért, mert most nem a Szőke állt az ágya mellett?
- Tényleg nem emlékszel? - higgadtan tettem fel kérdésemet, szemöldököm mégis úgy szökött feljebb, amiből Bence pontosan érezhette, hogy nincs minden rendben. Karjaimat még mindig magam előtt tartottam, védekezőn öleltek át, miközben tettem egy pár lépést, s megkerülve az ágyat, most mellette álltam meg. Látva, hogy messze a víz, a kezébe adtam a poharat, majd ahogy végzett, el is vettem tőle és visszatettem a pálca mellé.
- Semmi lényeges, nagyon jól sikerült a projektmunkád Lillával, kiválót kaptatok érte. Aztán megcsókoltad, nem, várj...először táncoltál vele, magadhoz húztad így jó szorosan, na és ekkor csókoltad meg - ahogy meséltem, még némi színészi játékot is belecsempésztem, mintha tényleg csak egy előadást mesélnék el neki. Hangom közönyösnek tűnhetett, de a tekintetem a valós érzelmeimről árulkodott. - Jajj, várj, majd elfelejtettem! Leszidtál, amiért késtem, meg sem kérdezted, hogy miért nézek ki ennyire pocsékul, de azért azt kiemelted hogy igen szarul festek. Ja, és még a tőlem kapott láncot is hozzám vágtad - foglaltam össze röviden is tömören, de a végén már nem játszott ott arcomon az a kis színpadias mosoly sem, elkomorultam, akárcsak a tekintetem.
- Ugyan, végül is, csak egy féltucat ember előtt aláztál meg - feleltem bocsánatkérésére, aztán el is fordítottam a fejem, mert a szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy felidéződött bennem az előző este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- A Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotályban vagy, ide hoztak be, miután összeestél - válaszoltam Bence kérdésére, hogy mert látszott rajta még a zavarodottság, s hogy nem tudja, miért is került oda, ahová. Igazából én sem tudtam volna neki megmondani ezt, nekem a gyógyítok nem adtak pontos diagnózist, csak azt mondták, hogy rendbe fog jönni. Lehet, hogy rá kellett volna kérdeznem, de annyira fáradt voltam, hogy nem igazán tudtam értelmesen cselekedni, ráadásul először látni akartam, hogy tényleg rendben van-e. Mert bármi is történt, még mindig szerettem Őt, csak épp most nehéz volt a szívem, s nem is tudtam vele úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, hisz nagyon is sok minden történt.
Emiatt nem is tudtam igazán kedves lenni hozzá, biztosan érezte is rajtam a dühöt és a csalódottságot, de szerintem már ismert jól, és tudta, hogy ha megbánt, akkor tényleg megbántódom. Ennek hangot is adtam, legalábbis a szarkasztikus megjegyzéseimből biztosan érezte, hogy mennyire megsértett.
Még  mindig összefont kezekkel álltam előtte, csak annyi időre emeltem el a balomat, míg néhány arcomba tévedt hajszálat félresöpörtem. Közben próbáltam végig hallgatni a magyarázkodását, ami kicsit zavaros is volt. Ezt mondjuk nem csodáltam, a történtek után, még sem értettem igazán. Az egészből olyasmit szűrtem le, hogy fogalma sem volt arról, hogyan is keveredhetett Lillával ilyen helyzetbe, de nekem ez a történet valamiért sántított. Bármitől is lett rosszul, ilyen véletlenek nem történnek csak úgy.
- Jajj Bence, légyszíves csak ezt ne. Lehetnél mondjuk őszinte, és nyugodtan mondhatnád azt, hogy sokat voltatok együtt, megtetszett, sokat ittál és így alakult, de ezt ne, hogy nem tudod, miért történt, mert ilyen nem történik csak úgy - mondtam még mindig kicsit feszülten, s egy kicsit megingott a bizalmam Bencében. Bár azt mondta szeret, de azzal a hévvel, ahogy s amilyen szavakat hozzám vágott, abból egész mást éreztem.
Hiába kért bocsánatot tőlem, nekem ez nem ment ilyen könnyen, s a legjobban az zavart, hogy még csak normálisan meg sem tudtuk beszélni, mert máris hunyta le a szemét. Órákig feküdt itt, nekem kellett volna lehunynom a szemem, mert már régóta fönt voltam, és nagyon fáradtnak éreztem magam.
- Bence…itt nem csak a csókról van szó. Mert jó, megtörtént, tudom, hogy az elmúlt időszakban én is hisztisebb voltam a vizsgák miatt, és ennek Te ittad meg a levét, de ez elég volt ahhoz, hogy olyan stílusban beszélj velem, és olyan szavakat vágj hozzám? Ha láttad volna magad…én nem tudom, hogy mi történt velünk - sóhajtottam, s egy kis könnycseppet ki is töröltem a szemem sarkából, mert fáj az, hogy ez egyáltalán megtörténhetett közöttünk. Az viszont látszott, hogy ő fizikálisan nincs még jól, így hiába is vártam volna, hogy találjunk megoldást a problémára. Szakítani? Megfordult a fejemben, de talán nem ez lett volna a megoldás, csak épp fogalmam sem volt arról, hogy mennyire őszinte velem.
- Na mindegy, most pihenj. Szólok a húgodnak is, hogy itt vagy, nem akartam őt iderángatni az éjszakában, és a szüleidre sem akartam ráhozni a frászt - mondtam, s  kicsit próbáltam összekapni magam, zavartan simítottam ki újra pár hajszálat az arcomból.  - Megyek vissza a kastélyba, van szükséged valamire? Küldjek be Emmával valamit? - kérdően pillantottam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Azt mondta, hogy őszinte, hogy nem akart bántani, és ezt el kellett volna hinnem neki, mégis egy kicsit megingott a bizalmam irányába, s teljesen összezavarodtak a gondolataim. Eszembe jutott az, hogy féltékeny voltam a szőke miatt, de mikor szóvá tettem, Bence indulattal reagált, hisztisnek titulált, majd ott hagyott a teremnél. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy egy kis hülye liba vagyok, aki csak beképzeli magának a dolgokat, s hogy nincs abban semmi, ha ők ketten ennyit lógnak együtt a projektfeladat kapcsán. Tegnap este azonban, ahogy együtt láttam őket, összetörtem. Mert talán nekem volt igazam, mindvégig ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben Bence újra és újra elmondta, hogy sajnálja.
Talán komolyan is gondolta, de ettől bennem még sem szűnt meg a fájdalom, ugyanúgy csalódott voltam, s elárulva érezem magam. - Értem - szűkszavúan ennyit feleltem csak a szavaira, de jelen pillanatban ezzel semmit sem tudtam kezdeni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is lesz ezután, de fáradt is voltam nagyon, hogy ezen gondolkodjak. Bencére is láthatóan bőven ráfért még a pihenés, s talán az sem ártott, ha most egy kicsit pihentettük ezt a témát.
- Jól van - bólintottam, közben összehúztam magamon a kabátot, mert menni készültem. - Lilla mentett meg, ő hívta ki a SÜVEG-et, én csak bekísértelek - ez volt a teljes igazság, bár nézőpont kérdése, végül is, én is elrohanhattam volna segítségért, de abban a helyzetben ott jobbnak láttam, ha vele maradok. - Jó pihenést Bence , most megyek - köszöntem el tőle, épp csak, hogy megemeltem a kezem egy röpke intésre, aztán elhagytam a szobáját, hogy visszatérjek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ugyan, nincs mit, ez a dolgom - mosolyogva bólintottam, végül is, prefektusként segítenem kellett, főleg a kis elsősöket. Az más kérdés, hogy ha nem lettem volna prefektus, akkor is biztosan útbaigazítottam volna a lányt, vagy bárki mást. - Ó, az évnyitón egyébként sem osztanak meg ilyen dolgokat, bár utána az elsősök körbe vannak vezetve, de ne aggódj, megoldjuk, nem fogsz elveszni - mondtam egy mosoly kíséretében, aztátn meg is indultunk a lépcsőn. - Ugye? Én is imádom, azt hiszem, hogy hiányozni is fog, ha elballagok egyszer - hogy az most lesz-e majd az év végén, vagy netán mestertanoncnak még maradok, az jó kérdés, ezen egyelőre nem is gondolkodtam, abban viszont biztos voltam, hogy nem ártana már foglalkoznom ezekkel a dolgokkal.
Menet közben sok mindent elmeséltem Liának, örültem annak, hogy figyel, mert sokszor akadtak olyanok is, akiknek hiába meséltem, nem igazán érdekelték őket a dolgok. - Sok minden, termek, folyosók , meg mosdók. Rengeteg portrét is láthatsz a falakon, némelyikkel még beszélgetni is lehet, de akadnak olyanok is, akik nagyon mogorvák - mondtam nevetve, majd kíváncsiskodtam, hogy vajon honnan jött.  - Győr, hú, az szép hely! - mondtam elismerően.  - Tihany, annak is inkább azon a részén, ami nem túl zsúfolt - meséltem, de közben eszembe jutott, hogy a prefektustársam már vár rám a körletnél, s át kell vele beszélnem néhány infót. - Hú, a csudába! Ne haragudj, szívesen dumcsiznék még, de sajnos elfelejtettem, hogy várnak rám. Megmutatom a szobád, aztán mennem kell - kértem elnézését, majd megszaporáztam a lépteimet, menet közben még elmondtam, hogy mit hol talál, s mikor elértük a hálókörletéhez vezető folyosót, elköszöntem tőle, majd megszaporázva lépteimet visszaindultam a levita irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet, hogy egy kicsit túlparáztam ezt a helyzetet, viszont Kende meg könnyelműnek tűnt, vagyis, nem tudom, hogy honnan vette ezt a lazaságot, ezt egy kicsit irigyeltem tőle. - Kende, nem olvastál még krimit? Szerintem van az a típusú bűnöző, akinek ez nem jelentene akadályt, és valamit kitalálna. Mondjuk kiadja magát tanárnak, vagy felölti magára valamelyik tanár alakját - mindezt teljes komolysággal mondtam, még ha élénk is volt a fantáziám, én ezt is kinéztem volna abból a fickóból, amilyen rossz arcúnak tűnt. Ezért is voltam ideges, féltem, mert soha korábban nem kerültem ilyen helyzetbe, most viszont a megérzésem azt súgta, hogy ez az alak nem csak úgy véletlenül kóborol Bogolyfalván.
- Jó, igaz, ebben mindketten hibásak vagyunk. De a húgodnak se kellett volna lenyúlnia a holmit - jegyeztem meg, nem azért, hogy oltogassam, mert amúgy semmi bajom sem volt Kittivel, de azért tényleg nem szabadott volna csak úgy más holmiját elvennie. - Mondjuk mi is lehettünk volna észnél - sóhajtva beismertem, hogy azért miénk lett volna a felelősség, de már mindegy volt. Ahogy a sóhaj elhagyta ajkaimat, gondoltam, majd jobb lesz, és megnyugszom, ám Kende benyögött valamit, amivel sikerült rám hoznia a frászt. - Hogy micsoda? Te magaddal hoztad? - míg az elején hirtelen hangosan szóltam rá, úgy gyorsan el is csöndesítettem a hangom, de ennek ellenére nem értettem Kendét, s láthatta is a tekintetemből, hogy egy picit neheztelek rá.
- Miért hoztad el? Áh - sóhajtva megint csak ide-oda léptem, aztán megtorpantam. - Egy aurornak? Nem tudom. Mi van, ha végül még minket vesznek elő, mert valamit elloptunk? Mert végül is ez történt. Vagy, mi van, ha ez az ember jól ismeri az aurorokat? És ha ő is az? Akkor nagy pácba kerülnénk - jó, igen élénk volt a fantáziám, de mindenre is kellett gondolnunk.
-  Tanácstalan vagyok - sóhajtva álltam meg vele szemben, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat.
- Mutassuk meg Keserű profnak? Vagy az igazgató úrnak? - tanácstalan voltam, de lehet, hogy jobb lett volna egy felnőtthöz fordulnunk, csak azt nem tudtam, hogy melyikhez. A házvezetőmben bíztam, de nem tudtam, hogy erről Kende mit gondol. Lehet, hogy ő tudott alkalmasabb személyt is, aki segíthetne rajtunk.