Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Semmi sem jó, mégis jót mosolyog, vagy épp valami gyenge nevetést hallat, tény ami tény, ha simán más sétál ide, akkor nem így lenne, most valahogy ez az egész legalább, egy picit feljebb rángatja a kedvét.
- Cirip. Szar poén, vettem a lapot – tartja fel szabad kezét, azt, amibe belebokszol, amit ahogy megérez, odanéz, majd a másikra, enyhén félrebillent fejjel. – Au? Ha lila lesz… - semmi nem lesz, meg se érezte, egy vérszegény vigyort enged rá, majd mint a legerősebbek egyikre, „leporolja” vállát, hogy jó, akkor ez is megvolt, túl is élte, mert ő a kemény. Nem éppen, de ha már ennyire megy a móka, akkor miért ne.
- Attól még nem örülök – csóválja meg a fejét. Tényleg nem az és mégis, mert az egyik olyan személy, amely most, ismét igencsak erősen hiányzik neki, szeretné látni, szeretné ha biztos pont lenne az életében. De nem, azt sem lehet. Többet él lassan a fejében, emlékek között, mint a valóságban, ez a szomorú. – Elég lenne belőle bőven, de nem tudom, mit prédikálok, körülbelül amikor annyi lehettem, mint te, ugyan ezt műveltem, csak még sör is volt nálam. Utálok álszent lenni – mert nem az, csak azért vannak szabályok, amiket be kell, kellene tartani, ennyire figyel, azonban ahogy körbenéz, senkit se érdekel, hogy itt, ezek ketten mit csinálnak. Semmi olyat, azért nem. Visszapillantva sóhajtva a másikra, leginkább azért nehezebb ez, mert amit mond, nemigen van ínyére, nem ilyen, főleg nem ezzel a mentalitással áll elébe.
- Mit? – költői a kérdés, mert akkor is válaszolna, ha semmit se mondana rá, azért mégis, kíváncsiságot mutat. Szeretné, ha előkerülne, ez nem vitás, ezt látni is rajta, de nem ő irányítja a világot. Felhorkan a válaszra, ahogy fejét hátradöntve horkant fel és koccan kicsit a vadőrlak falával. Persze, mert ez így megy. Biztos van, akinek igen, de az messze nem ő.
- Nem szarok bele és nem kell másik, ez nem olyan, hogy csak úgy puff, elmúlik és ó, jöhet a következő. Nem akarok másikat – morogja, szinte már majdnem durcásan, mérgesen, és inkább szív egy nagyot, addig sem beszél semmit, mert nem is akar már. Nem így gondolkodik, ha valóban semmit se kell várnia, ha nem lesz semmi, nos, akkor vélhetőleg vége mindennek, nem keresni fog, hanem elzárkózni.
- Nem nagyon vagyok klumpás, még a papucsaimat se nagyon hordom. Ha választhatok, akkor leginkább mezítláb, bár most lefagyna a lábujjam, de jártam már hóban is, mert úgy hozta a szükség. Nem az én színem a rózsaszín meg a lila – szórakozottan ingatja meg a fejét, de nem felejtette el az előbbi dolgokat. – Hát de nem kellemes, miért nem csinálsz rá ilyen tudod mit, vízálló bűbájizét. Könnyebb lenne, nem? – még mutogat is, hogy tudnak olyat, egyszer a bakancsát is kezelték így.
- Ööö, prefektus vagyok, a vén kinézetemmel ellentétben csak diák. Miért? Kellene valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobb lenne, ha talán szóba se jönne ma már, de nem lehet ilyet sem, nem lehet menekülni  nyilvánvaló elől, mivel, látszik és látja mindenki már, hogy mi és hogyan történik, pedig, nemigen tartozik ez kettőjükön kívül senkire sem, de érti ő, mindenkit ért, aki valamilyen módon akar neki segíteni, akár csak szavakkal, vagy épp azzal, hogy beállít hozzá és kirángatja az ágyban fetrengős, semmis estéből. Szereti ő ezért Kimoriah-t, mert mindig van valami, mindig mozgalmas, ha ketten összeülnek, még akkor is, amikor a nő szorul egy kis lelki támaszra vagy csak pár, nyugtató szóra. Aztán nevetnek, mintha mi sem történt volna, most éppen saját maga az, aki nem tud úgy nevetni. A témát egyelőre félreteszi, nem firtatja és nem ömleng, amit kell, azt már bőven tudja.
- Ó, én kérek elnézést. Akkor inkább azt kéne kérdezzem, hányszor volt az, hogy mondjuk kopogott és megvárta, míg ajtót nyitsz? – mert ha ilyen szabadon kezeli a belépés dolgát, akkor tényleg nem tudja, mi a határ, bár nem is azt látja, hogy az annyira zavarná a másikat, ha nincs mit rejtegetni előle, akkor valóban. Érdekes dolog, annyi biztos, bár nem mintha lenne mit panaszkodnia, ő sem kapta fel a fejét, ha csak úgy benyitottak hozzá, szóval, nem beszél hülyeségeket. – Betörőnek hitted? Na azt megnéztem volna, hogy állsz a kezedben pálcával vagy csak egy gyertyatartóval és agyon akarod ütni. Mit szólt hozzá? – nevetgél egy aprót a dolog hallatán, mókás lehet így akkor minden találka, ott sincs akkor unalom, főleg, ha a pasi ennyire tesz ellene. Nem lesz az a nyaralás sem utolsó, ha már itt ennyire tesz a dolgokért, biztos benne, hogy amikor megtörténik, valami olyan helyről és úgy fogja keresni Baj, hogy a képernyőt is kisüti a jókedve.
- Hát azt szokták mondani, hogy van vonzó abban, ha valaki titokzatos meg tele meglepetéssel. Meg mondtad, hogy vacsorázni sem egy mekibe vitt, szóval ja, én ezt mondom – az már más, hogy ő ezt mennyire és hogyan fogadja el. Nem arra céloz, hogy neki most hú de bele kell esnie abba a fickóba, lehetnek simán barátok is, attól még, hogy ilyeneket tesznek. Elválik, ő meg mindig itt lesz, hogy meghallgassa az aktuális eseményeket.
- Mindegy. Hagyjuk most, nem akarok már erről beszélni – rázza meg a fejét, mert nincs mit újat mondani. Nem jó, nem érzi a jobbat. – Leírom, az más, ha sose adom neki oda. Majd elválik – engedi el valóban, akkor legyen most ez az este valami jobb, szórakozzanak vagy csak ne figyeljen a rosszra. Bármi.
Végül csak nem ad ki magából semmit, csak egy böfögést nyel el, ahogy kihúzza magát és kezd el mellette sétálni, szép komótosan.
- Eszünk vagy iszunk? – érdeklődik, bár most hogy így gondolkodik, lassan tapogatja át a zsebeit. – Nem tudom, hoztam-e elég pénzt, basszus – mordul fel, majd inkább rágyújt, mert az minden zsebében ott lapul, ha kell, ha nem. Közben, ha szavakkal nem is, finoman szorít rá az ujjaira, hogy örül, hogy nem hagyta cserben, egyedül, még ha nem is tud ma olyan lenni, mint amit megszokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sophie sok tekintetből nem hétköznapi, csakhogy ő nem szokott beleállni ezekbe, hogy beszéljék ki, legyen már valami téma, ha éppen nem olyan, mint az átlag. Van egy olyan kisugárzása, amin az ember elidőzik, megjegyzi, ahogy a porcelánbaba-szerű arcocskát is, mégsem ez az talán, amely miatt leül annak idején beszélni mellé. Nincs sok közös órájuk, hozzá hasonlóan, a nő sem van mindig itt, a faluban él és sokat utazik, abba már nem mentek bele, hogy miért, mert dolga van és ahhoz nemigen volt sosem köze. Nem vájkált és vájkál senki életében, de azt a másik is láthatta, hogy szívesen beszélt, még akkor is, ha Sophie-nak nehezebben megy a magyar nyelv és ezt hallani is. Egy kicsit emlékezteti egy régi, múltban pihenő felállásra, az akcentus, amely hirtelen tűnt el, mely ok volt arra, hogy akkor is találkozzanak. Hitetetlen, mintha egy másik életben lett volna, de mosolyog rá, kellemes, még ha a hétköznapok most nehezebbek is. Nincs semmi baj, nyugtatja magát folyamatosan, amennyire tudja. Csak nem mindig megy.
Szeretne ezért is tanulni, mert míg dolgozik vagy azzal foglalja le magát, addig sem kesereg, addig is más, működik. Legalább addig is szocializálódnak, sosem árt az se, az új dolgok tanulása mellett, főleg úgy, hogy újként kell egy közösségbe illeszkednie. Könnyebb úgy, ha nem zárkózik el előle mindenki és fordítva, mert tudja, hogy mennyire nehéz megindulni, elkezdeni, aztán beindul az és megy, lassan, majd biztosabban. Ha meg ezzel is segít, akkor már megérte.
- Malliet – utánozza le, bólogatva, mint egy jó papagáj, akinek megvan az új, napi szava. A kérdésre azonban aprót nevet, majd ujjával a szótárra bök. – Semmire, csak random keresgéltem szavakat, hogyan néz ki franciában, míg ideértél – egyszerű időtöltés, nem kíván lakást felújítani vagy épp csak vásárolni a barkácsboltban, azt játszva, hogy ő francia. Be is csukja a szótárt, hogy a másik mellé csúsztassa, nem tudja, lesz-e rá szükség, de hozta.
- Kerestem ilyet, hátha – fejezi ki szóban is, hogy ő készült bizony, valamennyire, amennyire ettől a könyvtártól kitelt.
- Salut! – köszön szintén, majd rá is veti magát a kipakolt tollakra. Na, már jobban készült a másik, neki ennyi tolla nincs, csak kék, de most lesz más, amint képes választani. Egyikkel-másikkal egy-egy apró vonalat húz, tesztelve, mennyire valid a szín, amit kívülről lát, végül, amelyik mellett döntött, azt egyelőre a füzetre helyezi. Persze, csak kölcsönbe.
- És illatos radír? Nem tartott mondjuk sokáig, kiszipkáztuk belőle az illatot – meg azt nem is teszi hozzá, hogy a lányoktól nyúlták le, majd aztán szolgáltatták csak vissza. De hát, a diákévek már csak ilyenek.
- Színekkel kódolni? És valóban nem, mert egybefolyik, nem tudni hol kezdődik ugyan az vagy a másik szín. Így jobb – mutat a kavalkádra, miután kicsit kisegítette szóban, hogyan is használja a kifejezést, cseppet sem kioktató éllel. Lesz még alkalma bőven a lánynak javítania majd azt, ami kijön a száján.
- Oké, majd egyeztetünk. Ha végzek, tudsz jönni hozzánk, ott cserébe adok finomat enni is – ajánlja, hogy nem kell a könyvtárban kuporogni, ha megmondja, milyen könyvet vegyen meg, akkor azzal már előrébb lesznek. De ez még a jövő zenéje, még van egy kis idő a végéig. Majd megbeszélik.
- Hát nem mondanám, hogy perfekt vagyok, de tudok, igen. Kacifántos, főleg a hatmillió igeidő és a nyelvtan. Hmmm. Hát, ha tudok valamibe segíteni benne, akkor csak szólj – mert ő elhiszi, hogy próbálta, hát akkor, tessék, itt van cserébe. – Az olasz is jól hangzik, keresztapás lennék tőle, de egyszerre csak egy – nevet egy sort, hogy ő akkor készen is áll, de nem baj, ha csevegnek kicsit előtte, nincs időhöz kötve semmi sem.
- Jaj, az nagyon finom! Én is csináltam már, még van is belőle. Bár nem mondom, nem a kedvencem a francia konyha, de megvagyunk – inkább olasz, kínai, távol-keleti, minden, főleg a magyaros, hús legyen benne és akkor minden tökéletes.
- És akkor… mit kell most majd csinálnom? Te beszélsz és én visszamondom? – kérdez, hogy akkor hogyan is képzelte el ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kellemesen nyújtózva hagyja, hogy vállai ropogjanak párat, amibe beleborzong. Még kettőt jobbra, majd balra, hogy aztán lábát is hasonlóképp átmozgatva, a lépcsőkről leszökkenve induljon meg kocogni egy pár kört. Kint, Amerikában egészen visszaszokott rá, hogy ha nem is a maratont, de legalább fölös energiát levezesse, illetve, kicsit egészségesebb is legyen, elhanyagolta magát, ami illeti, az utóbbi időben még jobban. Érzi is, hogy hiába Rudolf kiváló erősítője, minden lassabb és fájdalmasabb. Vagy csak ő halad előre a korban és válik egyre kínzóbbá, de egyelőre, mindent a lelki okokra fog. Mert hazudna, ha minden varázsütésszerűen eltűnt volna, de kimondhatja, jól van. Egyben van és él. Annyi szent, hogy van még mit dolgoznia, egyelőre úgy néz ki, millió egy dolog fogja lefoglalni és lekötni, hogy ne essen vissza a gödörbe. Mint a futás, amely közben zenét hallgat, bárcsak szólt volt Diminek és akkor még mókásabb lenne, de tudja, ilyenkor már bőven a kicsik kötik le az idejét, így nem zavargott, beköszönni sem volt még alkalma, hogy hazajött. Nyilván kap fejmosást, de áll elébe, ha majd a férfi meglátja, hogy úgymond összekapta magát. Egyelőre azonban csak halad előre.
Viszont mégsem egy sportember, így végül, fokozatosan lassítva a tempón végül séta lesz belőle csupán, ráérősen, a lihegést szép lassan elhagyva. A sok bagó, az, de ha egyszer ebben az időszakban jobban rákapott, nem fogja most mentegetni magát. A tavacskánál áll meg, ahol lehajolva kezét a vízbe dugva, kicsit lehűsíti ujjait, azokkal pedig tarkóját. Megállva néz szét, piheg és nyújtózik, mikor a ritmus elér a fülébe. Szinte felpezsdül, ahogy a taktus dübörög a fülébe és észre se veszi, ahogy mozogni kezd rá. Kezei a magasban, lába jár, vagy épp csípője, ahogy lassan indul meg ritmusra. Szemeit lehunyva adja át magát a zenének, majd pördül egyet, ahogy a klippekben szokás, de amikor megtorpan, nem egy fával vagy a semmivel találja szembe magát, hanem egy hús-vér emberrel, méghozzá, szemtől szemben. Kirántja a füléből a zsinórt és kínos vigyort ejt meg.
- Ööö.. szép estét – mintha mi sem történt volna, tömködi zsebébe a zsinórt és próbál úgy tenni, mint aki az előbb nem rázta volna magát. Köhint egyet és odébb lép, ha szeretne, mehet tovább, nem ropja. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pedig aztán aki ismeri és látta, mielőtt elutazott, nem tudná elhinni, hogy ő így, ilyen lépésekkel és lendülettel halad. Saját magáról sem hiszi el és talán ez nem is a teljes igazság, az sokkal rétegesebb és bonyolultabb a felszínnél, amit láttatni enged. Az, hogy ez most így ütközik ki, sok-sok beszélgetés és leginkább önvizsgálat eredménye, hogy hol hibádzik a gépezet, ámbár az, hogy felismeri, még nem egyenlő azzal, hogy meg is oldotta és meg is fogja. Egyszerűen nem is akarja. Kiengedte ujjai közül, mint valami por, úgy szállt a széllel és úgy volt vele, majd lesz valami, addig fókuszál mindig arra, ami előtte van. Ha a növényekre, arra, ha a konyhai művészetére, akkor csak az, ha pedig jönnek a gondolatok, lefoglalja magát. Mert jönnek, még mindig és örökké, de aztán elalszik és jöhet egy újabb nap, amely tele lesz lehetőségekkel. Mert van, akad, megtanult a jelenben élni és megragadni, amit csak lehet. Hogy közben mi morzsolódott, morzsolódik le belőle még, jó kérdés. Lehet azt mondani, hogy képmutató, hogy nem valódi, hogy még saját magának is hazudik, nemhogy a világnak, de ameddig ez fennmarad, ameddig tud belőle táplálkozni és szinten marad, addig neki tökéletesen megfelel.
Most sem keres vagy kutat senkit, valahogy Dimi régen, egy másik állapotban hallgatott szavaira alapozta a kis várát, amelybe beköltözött. Akkor is sírt, de egészen más miatt, aztán végül összeomlott minden, odakint azonban, mikor épp semmi dolga nem volt és senki nem vette körül, áttúrta a romokat. Ha csak pillanatnyi is, ha csak ámítás is, de ha lehet egyedül olyasmi, amire rá lehet aggatni, hogy boldog, akkor legyen így. Talán valami ilyesmivel próbálkozik. Talán bolond, megint gyáva és mégis, mozdul, ropja és csak a zenére koncentrál, semmi másra, még a világra sem. Simán belegyalogolna így a tóba, ha éppen nem a másik irányba ropná, akkor lesz ő a bolond, csak ne fájjon.
A világra azonban figyelhetett volna, mert jóformán beletáncolt valaki aurájába, meg majdnem úgy az egész lényébe, azonban sikeresen állt meg. Nézik egymást pár pillanatig, majd az idegen nevetni kezd, ő pedig egyhamar csatlakozik hozzá. Hamar elhal a másiké, ő még kacarászik egy sort saját nyomorán, majd abbahagyva szusszan egy nagyot. Na, ez jó kínos bemutatkozás, mondjuk nem kínosabb, mint amik lehetnének, számtalan eset lehetne rá példa, inkább nem is gondol egyre sem. Tarkóját vakarja zavartan, ahogy nyelvét rágja, szája szélében még ott bujdosik a nevetés.
- Hát köszönöm, azt hiszem. És én bocs, hogy majdnem… elgázoltalak – pillant fel rá, nem moccanva engedi le a kezét. Megesik, tény és való, fájdalmas ütközés lett volna, azonban kár is gondolni rá, nem történt meg. – Akkor én, nem is állok az útban – mert toporog egy kicsit, majd jobbra lép egyet, bizonyára tart valahová, nem mindenki olyan szabadnak akar mutatkozni, mint aminek ő. Pedig mélyen odabent ő bizony egy ketrecben ül, távol a valóságtól még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ma se süllyed el akkor szégyenében, ha már elnézi, hogyan tartja fel ujjait, nem a középsőt, mert akkor kínosabb lenne, de nincs itt probléma, el is engedi és próbál majd olyan vicceket kiagyalni, vagyis inkább előadni, amit érteni is lehet. Magyaráz mindenről, végül is arról, miért ódázza el, hogy most valami vaskos esszét írasson vele a dohányzás káros hatásairól, mert lehetne, de nem teszi, nincs olyan módban igazából, hogy most szigorú is legyen, ami amúgy sosem volt. Hiába volt rá próbálkozás, ő nem az a fajta.
- Belián – de a Béla sem rossz, csak az éppen a ritka, négy betűs női név. Nem érti, hogyan ötlet ez, ameddig nem látja, hogy a zsebébe nyúl és keres valamit. Fejét billenti oldalra, ahogy várja, mi kerül elő onnan, mint valami olcsó bűvész trükk, majd amikor előkerül a sörösdoboz, aminek igen érdekes színe van, de alakra lehet energiaital is, viszont a másik mindenkit biztosított róla, hogy nem az van benne. Ekkor nyög fel, hogy ez nem lehet igaz, hát komolyan, mi jöhet még?
- Sonka, kolbász nincs valamelyik zsebedben? – esetleg ha már ital van, étel is lehet. Oké, tudja ő, bármelyik zsebet el lehet látni tértágítással, azonban sosem vágyott arra, hogy könyékig túrhasson a zsebeiben, elég ha táskája van ellátva azzal, amivel idecipekedett anno. – Na lassan tényleg rád kell szólnom, mert na. Ez tilos amúgy – mormog egy sort, majd elé kerül a doboz. Kér? Kér-e? Felröhög az abszurditáson, majd elvéve kortyol egy nagyot belőle, olyan embereset, látszik, hogy nem ez az első söre, meg igazából most kell fejbeverni, mert ilyet tesz. De nincs rendben, ez már biztos. Nyammog egyet, még egy korty, majd visszaadja és halk böffentést nyel le. Ez jó, hazafelé kell szereznie egyet-kettőt, aztán be is verni. Már nincs hova süllyedni ma.
- Hmm? – pillant rá, ahogy a kupacra áll, pontosabban felfelé kicsit, ahogy most magasabbra mászik és onnan beszél. Mint valami próféta, komolyan. Pislog is bugyután, hogy mit akar, aztán amikor hallja, csak sóhajt egyet. Nem szól közbe, hagyja, hogy a bátorításnak és lelki ápolónak szánt szavak elérjék. Halovány, vérszegény mosolyszerű valami, ahogy arcát gyűri át. Nem ettől lesz megoldva a probléma, ezt tudja.
- Ez nem a szépségen és azon múlik, mi van a lábam között – kezd bele, miután kicsit gondolkodott. Nem akar keseregni mindenkinek. – Fogalmam sincs, jó-e. Nem is érdekel. Az hogy értékes… nem mostanában hiszem el magam, meg hogy ki érdemel meg engem. Ez bonyolult, mindegy is. Köszi, kedves szavak, jól esnek azért. A füvet meg öhm… meg se hallottam – pedig hát ha valami lelazítaná, az biztosan. Nem álszent, nem az lenne az első szál az életében, de nem, nem. Nem süllyed le a legmélyére.
- Elég gyatra példá… - csattan a vállán a hógolyó, a másik megrohanni kezd. – Ezt ugye nem gondolod komolyan, hogy én futkározok?! – mert nem, de lehajol, becélozza és már utána is dobja azt. Csak gyalogol, ahogy a következő golyót dobja felé. – Feladom, gyors vagy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hosszasan lehetne elnézést kérni, ha legalább a lábára lépett volna, azonban nem így történt és roppant hálás, hogy a nem létező belső szeme időben nyílt fel és állította meg. Mégis, kicsit kínos, feszengő érzés marad benne, de csak egy pillanat az egész, mert oszlik is, ahogy szavakba öntve válik semmivé az egész. Mint amikor a létezésért kért jóformán elnézést, vagy szavakért, amiket kimondott, még ha nem is volt biztos benne, majd soknak érzett. Azóta legalább nagyjából megtanult kommunikálni, bár mostanság nem kellett érzésekről, érzelmekről és olyanról beszélnie, amiktől bizonytalanná és zavarttá vált. Az egy másik életben volt talán, ahogy minden más is.
- Nagyszerű – biccent, hogy semmi és még annyira sem, majd félre is áll. Kezével lehúzza melegítőnadrágjának zsebén a cipzárt, mert ebbe tette a mobilt, pontosabban a másikba, a cipzár alatt a cigisdoboza lapult, hogy el ne hagyja és hiába a futás, a mozgás, hazafelé levezetésnek jól esett volna, hát most itt kezdi el. Épp csak a szálat illeszti ajkai közé, ujjai között a gyújtó pihen, amikor felvont szemöldökkel pillant a másik felé, hiszen nem is ment el, de hozzá is beszél.
- Hmm? – elsőre nem érti, mi lehet a gond, majd kapcsolva húzza ki a bagót ajkai közül. – Jaj, ha nem bírod… bírja, akkor majd odébb csinálom – rejti tenyerébe a szálat az öngyújtó mellé, majd a kérdésre kicsit megszeppen. Rendben? Nem sebes, nem menekült futás néven, ez most olyan váratlan éri, ahogy a felbukkanása az előbb, ahogy fordult. Csak úgy, a semmiből, pedig szentül meg van róla győződve, hogy a szeme alatti karikák átlagosak, haja se csapzott, a korábban, a sötétségben töltött leadott kilók is szépen visszamásztak rá, úgy is néz ki, mint aki él. Valami mégis félrement?
- Hogy tessék? Mi nem lenne rendben? – lehet a tánc, hogy bolondnak tűnhet, persze nem az, mert nem egy fával veszekedett hangosan vagy éppen előre és hátra billegett. Semmi ilyenről szó sincs, ha eddig tudta követni az eseményeket, akkor most már biztosan elvesztette a fonalat.
- Én nem haragszom, csak nem értem a dolgot. Minden rendben, persze – mert a fene sem akarja azt gondolni, hogy tovább lát, mint kellene. Mert még ha látná is a gondolatait, mint lakótársa, abban a zene volt, a táj, mit evett, vagy épp pár emlék a tengeren túlról, semmi olyan, amely arra engedne következtetni, hogy ne lenne rendben. Nincs, mert talán az sem egészséges, amit és ahogy művel, de senki nem kötelezte másra és semmi olyan nem történt, amely kibillentette volna. Talán nem is fog, hiszen, ha eddig nem, akkor már nemhogy nem remél, nem is vár. Csak él, pillanatról pillanatra. Ez maradt a kirakós darabjaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Attól még valahogy megáll a mozdulatban, nem fejezi be, nem gyullad fel az apró lángocska és a parázs, mintha megtört volna a lánc, egyelőre a kezében marad. A pillantása olyan, mintha belé látna a másik, kezdi tényleg azt érezni, hogy lát valamit, a fejében, amitől kínosan érzi magát és olyan sebesen kezd gondolatban sepregetni és mindent a szőnyeg alá dugni, mintha sose létezett volna. Kint, ugyan belőle nem lehet okklumentor, de gyakorlatokat tanult arra, hogy legalább ki tudja üríteni, vagy éppen palástolni a gondolatait, amikor nyugodt és most az, a zavar és értetlenség nem nyírja ki a lelkét, tud koncentrálni. Ezt alkalmazza, persze tudja, egy képzett ezeket a kis gátakat könnyen rúgja szét, de ennyi is elég egyelőre.
- Áhh, értem – nem akart sosem senkinek kellemetlenséget, nem mindenki bírja, gyerekek közelében tökéletes megállja, hogy eszébe se jusson a bagó. Figyelmes, ez általában hamar lejön azoknak, akik találkoznak vele.
- Ohh, vagy úgy. Ezen nem múlik– esetlen mozdulat, ahogy felé tartja az ismét elővett dobozát, hogy kínálja, ha akarja, vehet, ha nem, akkor visszateszi oda, ahonnan elővette. Végül befejezi, amit elkezdett. Ahogy figyeli, úgy érzi, a férfi leszokóban van és azért „szenved” ennyire a látványtól, küzd magával, vagy fogalma sincs, de valamiért tarkóján libabőrös lesz, pont úgy, mint mikor valaki figyeli, de nem tudja honnan. Ez az egész kezd valami nagyon furába átmenni, nem is tudja, miért, de kezdi elveszíteni a fonalat. Az, hogy majdnem beletáncolt, mintha már hetekkel ezelőtt történt volna.
- Igen? – érdeklődik, miközben meggyújtja végül a cigarettát és mélyet szívva belőle, félrefújja a füstöt. Ha vett, ha nem, elpakolja a zsebébe a dobozt a gyújtóval együtt, érdeklődve nézi, mire akar kilyukadni. Komolyan, mintha vallani akarna valamit, csak nem meri. Ismerős, nagyon ismerős ez, mert ő is pontosan így szokott küzdeni a szavaival, a gondolataival, amikor valami feltört benne. Mivel mostanság felszínes, nem tesz ilyet, ha leásna, biztosan ugyan így hebegne-habogna.
- Hát… azt nem tudhatom – mert mindenkinek más a fontos, a másik meg küzd. Sóhajt egy nagyot, szerencsére nem kínozza a ciklus annyira, hogy rá is förmedjen, de kicsit a türelme már karcos. Mély levegő, majd szép lassan utána ered, mert a kíváncsisága a régi, nem tudja hova tenni ezt az egészet, az arcát, a tekintetét. Lehet, hogy lemaradt valahol.
- Én nem harapok, most biztos nem. De… mi volt ez? Mi az, ami nem fontos? – lehet, hogy hagynia kéne a francba, valami azonban mélyen nem engedi. Micsoda és miért? Hagynia kellene mindent és a pillanatnak élni, azonban nem olyan. Figyelmes, figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bizonyára nem a bagó miatt viselkedik és érzi úgy magát a másik, ahogy, ez már csak hab a tortán, azt szokták mondani. Hát nem rest legalább egy valamin javítani, mert a zavarodottságot, vagy legyen az bármi, nem tudja elűzni, azonban a sóvárgást enyhíteni lehet. Csak lehet nem éppen a legjobb dolog, ha nem a saját zsebéből teszi, lehet kocabagós vagy épp leszokóban; egyiknek sem a legjobb döntés kínálni. Ám az, hogy mi etikus és mi nem, azt nem magában és magával fogja megvitatni.
- Hát, nem mondom, hogy egészségedre – pakolja el a dobozt, már épp a gyújtót venné elő, teljesen megszokásból, amikor a másik pálcát vesz kézbe. Megáll a saját mozdulatában és pislog felé, nyakát nyújtva nézi, ahogy végül lángocska gyullad fel majd tűnik is el a fadarab végén.
- Ez valahogy könnyebbnek tűnik – kerül végül elő az öngyújtó és kattint egyet. Összeakadt nyelvvel egy éppen mulatásra szánt éjjelen nem éppen sikerülne kimondania ilyesmit. Lehet, hogy abból valami pokoli lényt idézne meg, mint mikor az ember az IKEA bútorneveit igyekszik kiejteni. Az biztos, hogy rosszat mégsem okozott vele, ahogy nézi, kellemes dologként éli meg, nem fullad, így a beálló csendben ő is csak pöfékel, kényelmesen, minden elán nélkül. Csak megszokás, ahogy emeli a kezét, szív, majd lepöccinti a hamut. Megesik, hogy tollal a kezében is így tesz, ha nagyon elbambul, aztán kapcsol és csak röhög magában. Most azonban nem teszi, inkább válik meglepetté, hogy mégis elindul, vagyis, nem lenne ez probléma, hiszen se rokonok, se ismerősök, két idegen csupán. Az már inkább furcsa, ahogy ezt teszi, közvetlen előtte sodorja a kérdések tengerébe és nem engedi, hogy gondolatai máson járjanak. Nem érti és szeretné megtudni, mi ez az egész, leginkább a furcsaság oka, azonban választ nem kap, pár pillanatig csak a férfi hátát nézheti, ahogy távozik. Végül, lábai és mindene indul meg utána, nem nevet, még kicsit se, inkább elszánt és érdeklődő tekintettel figyeli. Valami tuti van, ebben biztos. Megáll ő is, amint a férfi, egymás felé fordulnak és megint azt kapja, hogy nem fontos. Most van paranoiás vagy már annyira társaságra vágyik, hogy mindent beleképzel, csak valaki beszélgessen vele. Kezd megőrülni, talán.
- Jó, de lehet mégis. Miféle megérzés? – pont vele kapcsolatban? Ó abból akadhat pár, de a válaszra biztosan nem gondol a lehetőségek között. Rajta a sor, hogy felnevessen a bölcseleten.
- Hagyjuk a coelho-i magasságokat. Én mit érzek annak? Reggelig tudnám sorolni. De most csak kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami nem fontos, viszont, mégis úgy van előle menekülve, mintha rémalakot látnál – mert ő annak látja, megfutamodásnak, ki ne látná ezt jobban, mint az, akinek ez a hobbija. Ez jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Olyan ez, mintha visszamentek volna az időben, friss sebei gyógyulása közben hallgatná, nem pedig évek múltán, amikor már azt mondhatja: van egy rutinom, eddig bevált.
- Akkor nem értem, miért mondták azt, amikor pár alkalommal utána mentem, hogy ez jó lesz, jó vagyok így – ereszti le a kezeit és úgy tekint rá. Mintha amúgy ő tudná a választ, oda lenne írva a lapokra, hogy „igen, elbasztuk”. Nem lenne meglepve, ha kérdőre vonná azokat, akik annak idején döntöttek és alkottak, majd csak egy vállvonást kapna rá válaszul. Mert elfoglaltak, mert sok az eset, nem ő az egyetlen vérfarkas, bla, bla, bla. Szinte tudja előre a sablonszöveget. Sóhajt egyet, mert akkor most jön valami új majd, amitől nem tudja, mit reméljen. Féljen, legyen izgatott? Jó kérdések ezek a fejében megülve. – Egy picit mégis mintha én irányítottam volna akkor. Amikor meg akartam menteni – de lehet, hogy csak képzeli. Most már nem biztos a válaszában és az érzésében sem. Kezdik kirángatni alóla a talajt, megint.
- Az már régóta ilyen, diákkoromban is szerettem éjjeli bagoly lenni, biztos azt szokta meg a szervezetem – aztán meg azt, hogy alkalmakkor meg tizenórákat húz le egyhuzamban. Abban persze nincs semmi, amikor telihold után teszi, akkor egyszerűen kell. És lehet szimplán mégis, ez is rossz, mint ahogy az előbb, kiderül lassan, minden rossz amit csinált. Pedig csak egy valamiben érezte, abban, hogy belement és félig-meddig kérte az elszeparálást, illetve, hogy évekig benne maradt. Látszik az eredménye. Kezd kiakadni, talán látszik a szeme sarkában meg-megülő könnycseppek kezdeményében. Mert mi igaz akkor? Mi a helyes?
- Ééééértem. Animágus, ezt ismerem. Állattá tud változni – bólogat, hogy érti. Valamit szedett magára az idő alatt, mióta aktívan részese a világnak. Ennyi a biztos és biztonság, mielőtt kap egy gyomrost a szavaktól. Pillái rebbennek, ahogy ujjaival matat zavartan, tekintetét süti le. Érzi, hogy a kedves, könnyed hangnem mögött ott az indulat, minden. Benne pedig szép lassan omlik össze minden. Hát csoda, hogy sose mert beülni egy rendelőbe? Tudta, nagyon jól tudta, hogy semmi sincs rendben.
- Tudom. Elég volt, nem kértem többet – mert az elején talán élni se akart ezzel a kórsággal. Ki akarna? Főleg úgy, hogy előtte annyi köze volt hozzá, hogy megnézett hangzatos filmeket, amikben a szörnyekként szerepeltek, de jöttek a jófiúk és kész, vége. Csak akkor pillant fel, amikor valamit nyújt felé. Állát megemelve néz megszeppenve a tokra, a lapokra és óvatosan veszi el, mintha törékeny lenne. Nem is tesz semmit, csak csendben hallgatja, hogy mi is ez, minek is ez. Nem teszi ölbe egyelőre, leakadt, a levegőben áll, két tenyere között pihenve, ő pedig pislog Riley-ra, mintha most közölné vele, micsoda ő.
- Hogy micsoda – motyogja, ekkor teszi ölbe és nyitja ki a tokot. Kivéve belőle a karkötőt, ujjai között forgatja meg, majd a másikra néz, amely állandó szereplője csuklójának. – Hú… egy pillanat. Mit is kell lejegyeznem? – mert oké, amit nem rögzít, de sok minden van. – És mit figyel ez a… ketyere? Mikor vagyok ideges, éhes, vagy szakadok szét? – talán kicsit agya most ledobta az ékszíjat. Érti, viselnie kell, ha már segítséget kért, így aztán, miközben tovább magyarázza a dolgokat, felügyeskedi a csuklójára. Nem tudja, most jó-e így, vagy ezt is tölteni kell, esetleg kell neki idő.
- Emlékeztetők, értem. Enni, inni, aludni. És csak abból tudja, hogy viselem? – még mindig nem a legjobb odabent, zavarodott, a papírokat fürkészi át, majd nyög fel. – Kell orvoshoz is menni? Jaj – nem szereti a vizsgálatokat, mint egy gyerek. Nem fáj neki, egyszerűen csak… csak. Sóhajt egy nagyot, fészkelődik a fotelben. Sok mindent érez, de nem meri kimondani. Csak piszkálja a csuklóján a karkötőt.
- Oké, oké. Jövök ha valami van meg… leadni ezeket. Remélem el se felejtem leírni amit kell – szusszan egyet, majd ekkor pillant a másikra jobban. – Nagyon rossz a helyzet? – bukik ki végül belőle, félénken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Alkarján egy ajándéktasak lóg, melybe Amerikából hozott jóságokat hozott meglepetésnek. Egyensúlyoz egy dobozzal, zsúrtorta méretű, mivel sütni nem tud, ezt a mai nap szerezte be, gyertyástól, mindenestől. Mert ugyan nem tudta, nem tudhatta, de amikor tegnap bekopogott és csak a nagymama fogadta, kicsit meg is ijedt, hogy tudta, kivel van dolga az öreglánynak. Nem ez volt a lényeg, hanem amin dolgozott; születésnap. Ő pedig hamar elköszönt és beszerezett pár dolgot, olyanokat, amiről tudja, hogy ha nem is akar ünnepelni, de jól fog esni. Reméli. Vannak dolgok, amiket elengedett és vannak, amikbe kapaszkodik, kapaszkodni szeretne és fog is. Látja már, mennyire kicsúszott lába alól a talaj, mennyire szakadt és törött össze minden és ezt nem szeretné ismét. Makacs, rossz, bármilyen negatív felfogás ez talán, de bezárta a sérült, sérülékeny részét és így, talán minden szebb lesz.
Megáll az ajtó előtt, bár kicsit már későn van talán, a legutolsó meglepetése miatt csak most sikerült visszaérnie. Nagy levegő és kopogtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem jelzett előre és megkérte a nagymamát is, hogy ő se tegye, legyen úgy, mintha sosem járt volna itt, csak most, hosszú útja vége óta először. Bár saját magáról tudja, hogy a meglepetések lehetnek kellemetlenek is, amikor mással teszi, nem érzi annak, sőt, örömöt szeretne látni, amit adhat. Mert próbál adni, amennyire csak tud. Nem vár sokáig, ahogy végül nyílik az ajtó és széles mosolyt ereszt a lányka felé, akit inkább döbbent meg látványa, mintsem más.
- Húha, ennyire a hajvágás se változtatott meg. Én vagyok, igen - nevet aprót, hogy csapzott, hosszúra nőtt tincseit is elrendezték, borostája pont kellő és kényelmes, az egész lényéről süt, hogy ő megpróbálja a legjobbat kihozni magából.
- Hoztam neked meglepit, remélem beengedsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Köszönöm! De csak mintha. Azért maradtam a régi, deee... ja, valami új - vagy inkább csak árnyék, másolat, valami, amit összerakott a darabokból. Őszintén, még neki is ki kell tapasztalnia.
- Én sem szoktam, de ez szép lesz - lépked be, köszön a nagymamának, miközben követi őt a szobába és persze, út közben a cipőtől is megszabadult és megállva néz körbe a helyiségben.
- Klassz szoba! Na de várj, kell egy asztal. Hova pakolhatok? - fordul felé, mutatva, hogy a dobozzal még dolga van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azt nem élném túl. Tudod, a gyenge szívem - mert öreg és fáradt, de leginkább utóbbi. Azonban nem aggódik, hogy ez olyan komoly fenyegetés lenne, olyan, amitől félnie kellene. Sok minden akad, ami még benna van, tart tőle, de igencsak jól kordában tartja.
- Bőven. Na fordulj el - nem csinál semmit, amíg meg nem teszi, és csak ekkor teszi le a dobozt, gyors kihajtva tűzi bele a gyertyát és meggyújtja. Ellépve köhint, hogy most már idenézhez.
- Boldog szülinapot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Gyorsan tényked, mert nem akarja hosszú percekig a fal felé fordítani, mint aki rosszat tett. Senki sem tette azt, csak amit kellett. A gyertya ég, a másik nézi és ha nem is sikít fel, de el sem zavarják. Ez már jó jel. Szabadabb kézzel viszonozza az ölelést majd a elengedve pillant le rá.
- Tegnap jöttem, de pont nem voltál itt. A nagyid mondta, késtem is picit. Deee.. fújd el, meg kívánj, mielőtt az egész viaszos lesz - nevetve engedi oda a tortához, a zacsit véve a kezébe. - Aztán jöhet a meglepi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez jól hangzik! Merre jártatok? - mert csupa öröm lehetett, egy kellemes nap, nem is azért mondta, mert neki probléma, hogy nem találta itt. Így csak jobb, elvégre hozott tortát is, az pedig finom dolog, kell a léleknek is.
- Kell majd, persze. Vagy ha előbb ennél, aztán nézed meg ezt - emeli meg a tasakot. - Ezt is neked hoztam - nyújtja át, hogy belenézhessen. Van benne édesség, egy hokimez, a képeslap, amit ígért, kulcstartó, no meg egy boríték, amelybe ha belenéz, egy bérletet talál, pontosabban sportbérletet, a hazai hoki meccsekre szól, éves szinten, bár igaz, nem olyan, mint odakint, mégis, valamelyest jégközeli és átélheti.
- Remélem tetszeni fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- És tetszik neki ez a csodás hely? - mert hát, van itt mit látni, de mégsem egy metropolis, végtére is, nem a hely volt a lényeg, hanem az együtt töltött idő. Azt semmi sem tudja felülmúlni.
- Csak tessék - átadja és hagy időt mindenre, minden apróságot megnézni, megvizslatni. Csendben figyeli, ahogy helyére teszi a dolgokat; a képeslap arra a falra, amit korábban, kamerán keresztül látott. Odalépve szemléli azokat, amíg a többi dolgot rendezi, hiszen telefonon keresztül nemigen tudta pontosan kivenni, most azonban bőven van ideje és látótere, hogy megtegye. Csak akkor fordul felé, amikor már a borítékot nyitja ki. Ezt gondolta a legnagyobbnak és nem az ár miatt, hanem amit jelent. Mert nem felejtette el, akármennyire is lent volt.
- Ohh, hát hamar szerzek egyet. De akkor... úgy gondolom, tetszik - sóhajt fel megkönnyebbülten. Nem akart sok lenni, nem akar többé senkinek sem olyan sok lenni, hogy végül azt mondja, elég belőle. Egyszer elég volt átélni, milyen, ha visszahúzó erő. Ettől retteg a legjobban.
- Most már ehetünk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az szép lett volna - nevet fel, hogy akkor aztán még szomorú is lenne, még ha joga ahhoz nem lenne, hogy itt tartsa. A jobbik eset, hogy a férfi akkor látta, nincs itt rossz helyen, rossz társasággal sem. A nagymama se kergette ki a házból, szóval, kész öröm.
- Ugyan már, dehogynem. Amúgy is hoztam volna - mosolyodik el, a képeslapot ígérte csak, több lett belőle, azonban nem bánja, bőven megéri az öröm, amit ha nem fejez ki sikítozva, ugrálva, de nagyon is érez. Valaki örül neki és sérült lelkének ez most nagyon sokat jelent.
- Hát reméljük érteni is fogom - mert a focit se nagyon, de nem is nézi. A meccsek alkalmával majd lesz ideje megtudni, amit kell. Bólint hát, hogy legyen így, addig leül és várakozik. Hamar vissza is ér.
- Remélem finom lesz, nem nyaltam bele. Pedig nem sokon múlt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Neki ennyi, ezek most elegek voltak ahhoz, hogy újabb törött darabot helyezzen szebb, jobb helyre. Hogy mikor lesz újra egész? Talán sosem, de ahogy Hay dolgozik önmagán, úgy ő is. Szép lassan.
- Ó, tudok én értetlen lenni - bólogat, egyszer látná, amikor fáradt és még az összeadás sem megy. Bár bizakodik, hogy előbb megérti a pályán látottakat, mint a megye hármas megyeiken a les bármely formáját.
- Elfelejtettem, milyen ízű, az az igazság. De na, ennyi belefér - veszi el az egyik tányért, majd odatartja, persze, az első szelet után csak. - Vékonyat kérek, diétázom - pillázik egy sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Na, újat se mondtam akkor - vigyorog egy sort, nem sértés ez, nagyon is jól ismeri az ilyesfajta hiányosságait. Bár tény, tanulmányai igencsak jók voltak, a hosszú kihagyás után a kór elkapása miatt, messze nem vallja magát olyan okosnak, mint aminek kellene talán.
- Biztos nem vaníliás, mert azt nem szeretem. Mármint, mindig margarin íze van, komolyan - nem mintha annyira értene a krémekhez, enni szokta csak. - Technikailag nekem olyat nem lehet. Már az is necces volt, amikor kibuktam és... mindegy is - azzal megfogja a villát és nagy falatot lekanyarítva kóstolja meg.
- Mmmmh... oké ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azért egyszer talán sikerül - nem mintha cél lenne, vagy olyan titka, amit ne sejtene legalább. Bár tény, a legrosszabb, nyúzott arca talán új lenne, de azt mutogatni nem illik.
- De látod, ehetek és meg se hízok. Ennyi az előnye, hogy betegre zabálhatom magam, és ilyen kis fitt - inkább vézna, de kinek mi, főleg, ha utána képtelen rá egy ideig. Bólogatva dől hátra, most nagyon is megy neki, el is tűnik hamar a szelet fele.
- Minden oké volt a vizsgákkal amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő