Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi, látja, hogy őt nézi, hogy talán olyan mélyre néz, amennyire csak lehet. Beleborzong, manapság a pillantások, mások szavai is húzni tudják idegeit, kellemetlennek érzi. El akart bújni, hiszen itt is azt tette, mindenki elől, mások elől, a világ elől, messzire. Megtette és most még sincs egyedül, nem lehet, mert nem tudta otthagyni. És nem tenné akkor se, ha előbb tudja a szavakat, amiket kimondott. Mert nem érez bennük dicsevést, büszkeséget, inkább csak bánatot, szomorúságot. Olyan dolgokat, amikről sosem gondolkodott, hiszen miért is nézte volna azt, hogy másoknak rossz. Csak neki, csak önmagának lehet rossz, senki másnak. A francokat. A világ mindenkivel elbánik, csak ő vakította meg magát, hogy ne lássa. De már látni akarja, de nem tudja még, hogy mennyire. Hogy akar-e újra bárkit, akit tényleg észrevesz, aki látja és aki reagál. Egyszerre tűnne el és akar lenni a világ közepén. Nehéz. Kavargó vihar, amiből ki akar jutni.
Beszélnek. Ő is, a másik is, mindegyikük mond valamit, mélyről. Ismeretlenek beszélnek fájdalomról és emlékekről. Először bólint, majd lágyan rázni kezdi a fejét. Hagy csendet, kell nekik, viszont nem igaz ez. Nem így igaz.
- Nem, nem volt a szerelmem. Őt sosem bántottam volna – most sem teszi. Nincs haragos szó, már csak bánat és hiány. Nincs már benne lassan semmi. - Amazt nem ismertem. Valakit… megtámadott én pedig meg akartam védeni. Csak aztán ez eltűnt a fejemből és… csak annyi maradt, hogy fájdalmat akarok okozni neki – ennyi maradt meg erősen arról az éjjelről és a vér íze. Megint kiül nyelvére, ott tesped és gyomra kavarodik fel. Mélyen, valahol egész mélyen azonban, valami örül az emléknek. Vagy csak megháborodott az elméje? Elengedi az emléket, mindegyiket és visszaül a jelenbe. Mintha fázna, de tudja, csupán elméje játéka az, hogy hideget érez. Talán nem volt elég séta kint, üvöltés vagy elhullajtott könnyek. Talán más kellene.
- Az. Nagyon az. De mégis szép – mosolyodik el. Ez a táj is szép, a növények szépek és a hajnali, első napsugarak. Az élet. Csak vannak benne ocsmány részek. - Mindig azt mondják, ne legyünk jók, mert azokkal mindig kibasznak. Mégsem tudok más lenni – mégis mindig elviseli. Figyeli, ahogy mozdul, de nem ugrik oda, csak nézi, várja, hogy ha kell, ott lesz. Addig marad a helyén, ujjai megtalálnak egy cérnaszálat és azzal kezdenek el játszani.
- Hasonlóan meleg és napos hely, mint itt. Kötelesség vagy csak látni akartad? - vagy ő is menekült valami elől? Az már nagyon ijesztően véletlen lenne. Az nem lehet. Kihúzza az egyik fiókot és két csokoládészeletet húz elő. - Desszert? - fordul végül vissza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő