Lóránt Bence
Megpróbálhatnád rendesen megcsinálni végre, nem egy olyan bonyolult mozdulat ám, hogy hatodszorra is valami teljesen más, a koreográfiába nem illő akármit produkálj helyette. Gyerünk Nárcisz! Hiába fújsz a fejedet fogva, Freddie így nem lenne rád büszke.
Újból próbálom, forgok, csúszkálok, riszálok ahogy azt kell. Ahogy a zene egyre jobban a fülembe mászik, az agyam minden kis részét betölti és ösztönösen pörgök a színpadon. Remélem azért tudod, hogy nincs senki a nézőtéren, csak te képzeled hatalmas közönség elé magad. De nem baj, dobálj csókokat is nyugodtan két gyakorlat között.
Sokadszorra játszódik le a dal a megbűvölt hangszórókon át, nem tudom, mennyi ideje gyakorlom ugyanazt, de szomjas vagyok. Pihegek, mint egy kismadár a halálán, a lábam viszont még mindig nem bír magával. Néhány lassú korty között is forgok és egy finomabb verzióban csinálom a mozdulatokat. Na de...mi van? Ki az, aki be mer jönni előzetes bejelentkezés nélkül és még meg is mer szólítani?
- Nem hallottam jól amit mondtál - válaszom rideg és szúrós pillantással az idegent szuggerálom. Már bocsánat, de hogy jön ez ahhoz, hogy megjegyzéseket tegyen a világ legcsodálatosabb férfiára és zenéjére? Nyugodj le Nárci, az üveged nem bántott, nem kell szorongatni a nyakát...
