my King
Miért Nárci, mit tippeltél? Most miért vonod fel a szemöldököd meglepetten? Az az ó, amit formál a szád és a hang, amit kiadsz, szerinted felér egy kérdéssel? Egyáltalán rá akarsz kérdezni itt az utca kellős közepén, hogy Amerikából hogy lett Magyarország? Nem, nem. Mindketten tudjuk, hogy jobban vonz most valami más, valami, amivel nem kell felesleges és zavarba ejtő kérdéseket feltenned egy még idegen - továbbra is gyilkosságra esetlegesen felbérelt - embernek. Elvégre, ez az első randitok, nem? Randink. Az első
randink vele.
Látod...te...is? Látod azt a mosolyt? Hirtelen túl sokat pislogok két másodperc alatt, aztán fel- és eltűnő mosollyal nézem őt. Nekem óráknak tűnik, míg ezt csinálom, neki talán fel sem tűnik. Egy biztos; zavarban vagy. Mióta? Talán még sosem láttalak ilyennek.
Röpke sóhajjal nyugtázom, hogy mindketten ugyanolyan kezdők vagyunk ebben, amit csinálunk. Ideje indulni, egyébként is kezd fázni a lábam, ott majd biztos meleg lesz. De ha nem, egyben biztos lehetsz. Tudod mi az? Hát hogy el fogja terelni a figyelmed a sok csipogó, hangoskodó játék és játékos róla.
Az a két utca néhány perc alatt megtehető, de útközben azért egyszer-kétszer rápillantok Damira. Tudjuk, elég cikis lenne, ha félúton inkább visszafordulna és úgy mennél tovább, mintha egy képzelt barátod lenne.
- Nézd, ott van - mutatóujjammal előre mutatok a szemközti épületre. AZ egyetlen, amivel kirí a többi közül, az a lapos tető szélén néhány méteren mászkáló Rontó Ralph, aki a kalapácsával próbálja lecsapni a hely cégéreként szolgáló táblát.
Eszedbe ne jusson.
Miért?
Mert nem kell tudnia, hogy az egyetlen amit ismersz, az Ralph a meséje miatt és miatta állsz meg rendszeresen az ajtóban bámészkodni.
Megpróbálok nem túl feltűnő lenni azzal, ahogy figyelem a reakcióit. Az előbbiből ítélve tetszeni fog neki a hely és emiatt izgatott vagyok, meg kíváncsi. Vajon erre gondolt ő is?
