Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én szerettem oda járni - aprót vonok vállaimon. Összességében senki nem panaszkodott sem ott, sem itt, akik ilyen-olyan okokból iskolát váltottak, hozzám hasonlóan. Tény, hogy nem is lettem egy kemény testfelépítésű alkat, amit annyira nem is bánok. Hátradőlve húzom magam elé a limonádém, a szívószállal szórakozottan kavargatva a pohár tartalmát.
- Igen? Mit fogsz tanítani? - nem hoz kifejezetten zavarba az, hogy tovább tegezzem az információ mellett, miszerint esélyesen tanár lesz. Egyrészt nem vagyok már elsős, másrészt elég jól el tudom választani a hivatalos kötelezettségeket a magánélettől még a saját életemben is. Amennyiben pedig majd megkapja a kellő tiszteletet a teremben, nem értem, miért kellene hirtelen belebonyolódjak a magázódásokba. Ilyen egyszerű.
- Egyelőre a legilimencia és az animágia - egyikből nemsokára fogok vizsgázni is, ami után, ha minden jól megy, bejegyzetté válok, és felszabadul egy csomó időm. Ennek egyrészt örvendek, másrészt eléggé aggaszt maga a tény, hogy ha nem sikerül az átváltozás, újra kell kezdenem mindent elölről, amihez nincs túl sok kedvem. - Szeretnék utána még valami mást is tanulni, de egyelőre nem akadtam olyanra, ami lekötne - még szerencse, hogy egy mágiával átszőtt világban a lehetőségek tárháza végtelen. Az illúziómágia mondjuk kifejezetten hasznos lehetne, összekötve az eddig tanultakkal egészen nagy dolgokat lehetne véghez vinni vele, erről viszont egyelőre még van időm gondolkodni.

Aztán, ahogy lassan kifogyunk a témákból, jól nevelt lányhoz híven megköszönöm a reggelit és az elrabolt idejét is. A Falatozó ajtaján kilépve pedig mindenki megy a maga dolgára.

//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hát... Kicsúszott a számon az, ami kicsúszott, kár is lenne tagadni. Nem vagyok rá túl büszke, sőt, így utólag, hogy már az eső kellően lehűtötte a meglehetősen felforrt agyvizem, már inkább próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de hát.. mégis megtörtént.
Ahogy vége lett a meccsnek, végre visszavehettem a Squadron vastag, mélyvörös pulóverét, aminek bár a szemembe húztam a kapucniját, hogy amennyiben lehetséges, egy kis pihenőt kapjon az amúgy szarrá ázott hajam, a hátán elég nagy betűvel van odanyomtatva a nevem, meg az is, hogy CSK, szóval annyira nem lep meg, amikor Chris sikeresen meg is talál. Karjaim szorosan összefonva magam előtt néztem fel először rá, majd közöltem a srácokkal, hogy nem kell megvárjanak, és a játékvezető kívánságainak eleget téve - miért is nem én vagyok ebben a történetben a jóságos keresztanya? -, jelen pillanatban itt állok vele - és újra ázok.
Akár meglepettséget is színlelhetnék, vagy értetlenkedhetnék, de az nem lenne túl őszinte részemről, ha azt vesszük, hogy pontosan tudom, miről van szó, amennyiben nem azért szeretne megvigasztalni, mert nem mi nyertük ezt a meccset sem. Kellemetlen.
- Gondolom, ez egy elég hosszú beszélgetés lesz. - Hunyorogva emelem meg fejem arccal az ég felé, majd fintorogva fordulok vissza hozzá, miután egy csepp pontosan a szemeim között koppan. - Nem mehetnénk valahova máshova?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sok mindenre nem számítottam ma, viszont az, hogy valaki felkelti az egész házat, aztán megszöktet miközben én a lehető legkevésbé vonzó változatomban, az öcsém pólójában - amit még az előtt nyúltam le, hogy lelépett volna és én megharagudtam rá -, az egyik melegítőmben, meg a legközelebb eső cipőben próbálok nem eltaknyolni a fűzőben, határozottan viszi a prímet.
Nem mintha bármi okom lenne panaszkodni, valahol rém Rómeó és Júliát idéző jelenet ez, a végén még elkezdek gyanakodni, hogy érdekli őt a világirodalom.
Azt persze már nem kötöm az orrára, hogy így egy évnyi képzéssel és túlélési alapismeretek terepgyakorlattal a hátam mögött magamtól is képes lennék felmászni mellé (bár kétszer átgondolva már akadnak fenntartásaim a pillanatnyi egyensúlyérzékével), sőt, szinte - dehogy szinte - igénylem is, hogy ne úgy viselkedjen velem, mint egy aurortanonccal, hanem mint a barátnőjével (bár ezzel egyelőre nincs baj).
- Amúgy miért nem belülről jövünk fel? Nincs neked ide kulcsod? - fülem mögé simítom hajam, ahogy leguggolok, hogy végre be tudjam kötni a cipőm is. Rövid fintorral konstatálom, hogy a többszörös fűzőre taposásnak meg is lett az eredménye, ugyan könnyen eszközölni lehetne a problémát, ha nem hagytam volna fenn a pálcám. Azzal dolgozunk hát, amink van. - Tiszta hülye vagy - felé fordítom fejem, ahogy felegyenesedem, megingatva fejem sóhajtok fel.
- Ja, pont úgy nézek ki mint egy mosdottabb csöves - azért elmosolyodom, érződik a hangomban is, miközben felé nyújtom kezem, jobb lábam a falnak támasztva, hogy legyen ahonnan lendületet vegyek. - Nem számít ez, nem is tudom, illegálisnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem azzal van bajom, hogy Ricsi elment – illetve, ez nem ilyen egyszerű. Az idő teltével rá kellett jönnöm, hogy nem haragudhatok rá pusztán azért, mert nem volt ott az ispotályban vagy eleve az országban, miután Lídiáék lebuktak, hiszen nem volt honnan tudnia róla (akkor még). A dolgok visszafordíthatatlansága, az, hogy minimális beleszólásom sem lehetett, esetleg, hogy egy újabb közös ígéretben buktunk meg - ezzel pedig a rettentően gyerekesnek hangzó kisujjeskü valósága is végtelenül bagatell gesztussá kicsinyült, mintha csak egy kisgyereket akartunk volna megnyugtatni vele, hogy maradjon már csendben.
Úgyis elfelejti pár perc alatt.
Én ugyan emlékszem mindenre.
Egész lényem összeszorul még az előtt, hogy árnyéka a lapokra vetülhetne. Nehezen, mégis némán veszem a levegőt, nem szeretném, ha észrevenné, nem szeretném, ha a saját csökönyösségem miatt még tovább gyengülne az egyébként is ingatag lábakon álló bizalmam. Nagyon boldoggá tenne, ha képes lehetnék úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna és csak valami hétvégi kiruccanásról jött volna haza, de sajnálom, nem vagyok rá képes. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarok megbocsátani neki, vagy, hogy végleg elásta volna magát a szememben, szeretem Ricsit, szeretem az öcsém – még ha néha fájdalmas is -, viszont nem vagyok, és soha nem is voltam az a fajta ember aki fejet hajt és végletekbe menő, mélyen eltúlzott kifejezéssel élve, meghajol az előtt ami valaha bántotta.
Tudom, hogy nem is várja ezt el tőlem.
De tudhatná.
Érzem, ahogy elszorul torkom, az újra szemeimbe szökő könnyek elállják a hangok, a tüdőmbe szökő oxigén útját, és egy pillanatig csak levegővétel nélkül próbálom visszanyelni őket, küzdeni ellenük, az első csepp mégis hidegen folyik végig az arcomon, hogy csúfos nyomát hagyja a csepp után átnedvesedő ágyneműn.
- Köszönöm – hangom kifejezetten halkan hagyja el ajkaim, ám biztos vagyok abban, hogy hallja, nem kell hangosabban kimondanom, hiszen úgyis érti. Tekintetem egymást lassú vontatottságban tördelő kezeimre fókuszál, a kép minden pislogás után, a másodperc törtrésze alatt homályosodik el, én magam viszont még így sem fogom fel, hogy már most sírok. Ugyan elmarad a jajveszékelés, a hangos hüppögés és szipogás, ahogy egyetlen másik hang sem adhatna tanúbizonyságot erről, mégis megtörténik. Nagyon régóta ugyan, de újra sírok.
- Nem ezt beszéltük meg. – Halk, nevetésszerű szusszanással törlöm meg arcom. Akár vicces is lehetne – de nem az. Kérdés, hogy mire is gondolhatok pontosan – az iskolaváltásra, vagy arra, hogy soha többé nem fogunk elhallgatni dolgokat egymás elől, de feltételezem arra ő is rájön majd, hogy alapvetően a Durmstrang nem lett volna önmagában egy nagy tragédia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Zlatan nevének említésére épp csak egy árnyalatnyival komolyodom el, és épp csak egy pillanattal tovább nem nézek fel rá, mint az normális lenne – nem feltétlenül feltűnő ez az időhúzás, nem is túldramatizált, egyszerűen csak nem szeretem, ha róla van szó és az, hogy az öccse orrára kössem ezt, szintén nem szerepel a terveim között. Jobb ez így. Nyugodtabb.
Valószínűleg eleve én reagálom túl.
- De. – Apró szusszanással emelem felé fejem, mosolyát követve hasonlóan húzódnak szét ajkaim, ezzel pedig tovább is lendültem a Zlatan témán. Röviden, de igazán őszintén nevetem el magam, ahogy utánozni kezd, újra, akaratlanul megingatom fejem, de nincs ebben semmi rosszallás, semmi sértődésről nyomot hagyó árny, hiszen valóban nem érzem rosszul magam tőle. Sőt.
- Szerintem is. Mondanám, hogy máris szaladj vele az Edictumhoz, de attól tartok az iskolaújság túl kevés lenne ehhez a hírhez. – kinyújtva lábaim ülök le mellé, kicsit előre görnyedve roppantom ki ujjaim is, majd megtámasztva kezeim magam mellett fordulok felé.
- Nehéz sorsod lesz így a szakmában – fejem finoman oldalra billen, a szám szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy véletlenül sem gondolom komolyan. Nevezhetnénk akár adok-kapok csipkelődésnek is, de hozzá képest az én hanghordozásom közel sem ilyen színpadias. Ettől még élvezem, ahogy a vele töltött időt is, csak ez azért mégis túl idegenül hangzana az én számból. – De nem kell mindenről tudnia apámnak sem. – Állam kissé feljebb emelkedik, ahogy az előbbi mosoly kisebb vigyorrá szélesül. Persze más kérdés, hogy ettől függetlenül mégis mindig, mindenről tud, nem is áltatom azzal magam, hogy ez adott esetben nem történne így, ám maga a mondat sem kifejezetten a helyzet illegalitásának szól.
Megint csak mosolygok, ahogy tekintetünk találkozik, jobbom kinyújtva felé, ujjaim hátával simítok végig arcélén, pillanatokkal később már tenyerem simítva az enyhén borostás bőrfelületre ismétlem meg a mozdulatot hüvelykujjammal.
-  Nagyon tetszik. Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alapvetően egy türelmes emberként jellemezném magam. Ha sorba kell állnom, akkor felesleges kommentárok nélkül állok sorba, mielőtt felszállnék a villamosra, megvárom, hogy lelépjenek a leszállók, és előre engedem a néniket - még ha a viselkedésük erre nem is adna erre okot. A legtöbbször nem is éri meg az energiát és ez elhaló agysejteket a pár perces rage-party, azt pedig, hogy rányomja az egész napomra a bélyegét egy ilyen, egyenesen elfogadhatatlannak tartom.
Azt viszont kifejezetten nehezen tűröm el, amikor valaki munka közben szarja el az időt. Ha egyedül ő függene tőle, csak legyintenék, az ő dolga, majd elszámol magában a következményekkel - esetünkben viszont nem csak én, de egy egész csapatnyi ember munkáját veszi semmibe, tulajdonképpen.... miért is? Az embernek nem kell feltétlenül ebben a szakmában élnie ahhoz, hogy rájöjjön: egy helyére legjobb esetben is csak húszan állnak sorba. Ha nem becsülőd meg magad, ha nem veszed komolyan, ha egyszerűen csak nem teszel meg mindent, ami kitelik tőled, hívnak mást. Tök mindegy, ki vagy, tök mindegy, mennyi ideje csinálod, sőt, az sem jelent semmit, mennyire nézel ki jól vagy egyedin: valaki mindig a helyedbe fog lépni.
Emir pedig elég nemtörődöm módon játszik épp az állásával, elvégre, elég a megfelelő névnek kiejtenie, hogy érdektelen, megbízhatatlan, és máris üresen fog állni a naptára, hiszen senki nem akar majd dolgozni vele. És hogy mi a legszomorúbb ebben? Senkit nem fog meghatni.
Én például kifejezetten örülnék, ha most már inkább elkezdenénk Emir nélkül, már így is túl nagy csúszást okoz, mire ideális esetben végzünk, már mindenkinek máshol kéne lennie, ami persze őt nyilván nem érdekli, hiszen lefoglalja az, hogy szopogassa a kóláját. Ilyen esetekre alapvetően kitérnek a szerződések is - ha nem tartod be a pontokat, mehetsz is haza, senki nem fog a segged után ülni. Én pedig, több évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább vagyok olyan kompetens, hogy egyedül is letoljam ezt, ha időben kezdtünk volna, még tolás nélkül is.
- Ennyi erővel akár haza is mehetnél, mindenki munkáját megkönnyítenéd - indulásból nem jelentene egy hátráltató tényezőt. Ugyan arcomon bájos mosoly vesz erőt, egy mindenképpen lesújtó pillantással mérem végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ugyan érzékelem a mellém letelepedő testet, nem teljesen jut eszembe foglalkozni vele - talán eleve nem érdekelne, talán csak az alkohol elzsibbasztotta idegpályákon nem születik meg a gondolat, az inger nem képes eljutni a tettlegesség szintjére. Végül hozzám szól, ekkor pedig már ha akarnám sem tudnám ignorálni.
Egész testemmel felé fordulok. Arcomon széles, az édes koktéltól boldog mosoly terül szét, miközben macskásan nyújtózó mozdulattal könyökölök fel féloldalasan a pultra, s kissé előre, társaságom felé csúszva fekszem félig el. Még nem az ölébe.
- Mmmmmm-hm - állam tenyerembe ejtve kezdek bólogatni. Nem csak, hogy nehéz nap, mostanában az egész hetem elviselhetetlennek ígérkezik, az egész elmúlt időszak. Néha ezért önmagam okolom, néha meg mást, néha ártatlan vagyok, néha pedig bűnösnek ítéltetek egy képzeletbeli bíróságon, a saját fejemben.
- Neked? - fejem kíváncsian oldalra billen, állammal az idő közben elé csúszó üveg, majd pár mozdulattal később pohár felé bökök. Fiú megkérdi, kér-e bele jeget a kedves vendég, majd a válasz tekintetében a keményebb ital is fehér hajú barátunk szolgálatára áll.  
- Amúgy szia, Eszter - hirtelen mozdulattal nyújtom ki felé jobb kezem. Ez mindig ilyen. Az alkoholtól barátságosabb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő