Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Valami olyasmi, igen. - Találóbb lenne azt mondani, hogy számot vet épp a kapcsolatukról és az egész közös életükről, de ennél jobban már tényleg nem akarok belefolyni. Ez az ő dolguk, és nekik kell lerendezni - már, ha a megbeszélés nem megy túl fényesen, ahogy azt a példa is mutatja. Azt hiszem, időszerű lenne mélyen elbeszélgetnem az öcsémmel arról, hogyan viszonyul az emberekhez, és legfőképp Lilihez - mert, bár nem leszünk legjobb barátnők feltehetőleg soha az életünkben, azért vannak dolgok, amiket ő sem érdemel meg, még akkor sem, ha ő magában elköteleződött ehhez a bánásmódhoz.
Akkor sem, ha erről másképp is vélekedtem, amikor haragudtam rá.
- Nézd, én azt tudom neked mondani, hogy ne alapozz mindent egyetlen emberre - lehet, hogy nem ezt akarja hallani tőlem, lehet, hogy nem is ezt kérte, de nem vagyok én sem hülye, elég jól ismerem az embereket - főleg azokat a fajta embereket, akik bekerülnek az öcsém öntudatlan vonzásába. Aprót szusszanok. - Persze, én megértem, ha a dolgok jók köztetek, és azt is megértem, ha nem annyira jók, ez a ti ügyetek. De csak Ricsi vagy bárki miatt belekezdeni valamibe amit nem szeretsz, vagy épp ellenkezőleg, lemondani valamiről, nem kipróbálni valamit, vagy elhinni, hogy bűnhődnöd kell bármi miatt a lehető legnagyobb hülyeség, amit csak elkövethetsz az életben, Lili - szemeim arcán tartom. Egyszer, és csak egyetlen egyszer vagyok hajlandó ezt elmondani. Nagyon is komolyan gondolom, erről talán az árulkodik a legjobban, hogy az is lehet, az öcsém ellen beszélek épp, de akkor sem fogom visszavonni. - Ami a legfontosabb, és ezt jól vésd a fejedbe, Lili - a kellő hangsúlyozás érdekében még meg is bököm mutatóujjammal a homlokát. - Hogy minden döntés, még ha később meg is bántad, akkor a legjobb döntésnek tűnt. És ez az egyetlen lényeges dolog, bármit is gondoljon más.
Megemelem szemöldököm, hogy megértette-e. Meg tudnék őrülni az örökös egy helyben topogástól, az önsajnálattól, attól, ha valaki elviseli, hogy rosszul bánnak vele - vagy, esetleg, döntésképtelenek vele szemben. Az élet rövid. Az életet élvezni kell. Én pedig, az ő korában, éppen elég olyan dolgot csináltam, amitől most felehetne a bűntudat vagy az öngyűlölet.
- Te mit érzel magadban, Lili? Amikor nem vagy a színházban, nem vagy a jégen, amikor kimész az udvarra és nem beszélsz senkivel, meg nem gondolkozol görcsösen azon, hogy mit kezdj magaddal - alapvetően ez a legnagyobb baj a társadalommal. Mindenki elvárásokat támaszt a másik irányába, nyomást helyez a vállaira, és ő emiatt olyan dolgokat tesz, amikről talán elhiszi, hogy jó, de mélyen belül tudja, hogy nem erre hivatott.
- Nem kell mindennek lenned. Elég ha csak találsz valamit, amiben úgy érzed, hazaértél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Igazán kedves, bájos, sőt, mi több, megértő mosolyra húzódnak ajkaim a reakciója láttán. Feledkezzünk meg arról, hogy legszívesebben Ábel seggébe állítottam volna a seprűje nyelét, vagy, hogy kiselőadást tartottam Bencének arról, miért NEM a pálya, és miért NEM egy meccs közepe a megfelelő hely és időpont arra, hogy egyperces romantikázzon a nőjével, de még csak a seprű sem egy kibaszott lingispír, hogy körbe körbe forogva védjen ki egy dupla dinamitot.
Ne gondoljunk ezekre, és akkor egészen kiegyensúlyozott lesz a gesztus az arcomon.
Bólogatva és magamban elraktározva az információkat hallgatom, közben belekortyolva a limonádémba, mielőtt folytatnám a rántotta elpusztítását.
- Akkor szerintem nem lesz gond. Mármint, régóta ez a dupla dinamit volt itt is az első olyan dobás, amitől az embernek tátva marad a szája - arról nyilván nem nyilatkozhatok, amikor nem voltam itt, de ha belegondolunk, hogy már legalább harmadik éve fogyasztom itt a levegőt, és eddig még kviddics sem volt, aligha hiszem, hogy bármi is elkerülte volna a figyelmem, vagy lemaradtam volna valamiről.
- És te amúgy ide jártál, vagy más iskolába? - nem mintha lenne valami fokozott esélye annak, hogy majd ismerős arcokkal találkozzon a pályán, de kíváncsi vagyok. A legtöbb játékos ide járó diák, és, bár hagyják, hogy felnőtt, külsős tagok is játszanak, eddig közel s távol csak Henrikről tudok - bár, a navine csapatának összetételét még homály fedi. Ki tudja, mivel lepnek még meg a kis sárgák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megemelve szemöldököm pillantok fel, ahogy meghallom a csempén csikorduló, kemény gumiborítású székláb hangját. Ez nem véletlenül egy egyszemélyes asztal. Jóval kisebb, mint báros társaik, valamint az sem elhanyagolandó, hogy egy ülőalkalmatosság jár hozzá, amin, bizony, már az én ülepem foglal helyet. Már csak a kezében levő székből is meg lehetne állapítani, hogy nem ez volt az utolsó, szabad négyzet centimétere a helynek, ahol elfér, és lám, ahogy körbenézek az étlap fölött, erről meg is győződöm. Micsoda meglepetés!
Mi a szart akarsz akkor?
Ha várnék valakire, akkor nyilván nem ide ültem volna le - bár, ahogy elnézem, ez eddig sem zavarta. Szemöldökeim megemelkednek, majd visszatalálnak helyükre, ahogy visszafordulok a menühöz. Oké, hát ha csak gyorsan megeszi a kis ételét, néma kussban, akkor még kiegyezhetünk. Már épp a rántott csirkemelles szendvics összetételénél tartok, megállapítom, hogy az én ízlésemnek túl sok benne a paradicsom, és túl kevés benne a csirkemell, amikor valami nem csak, hogy koppan, de tisztán hallhatóan felkenődik a lap hátoldalára. Tudom, hogy meg fogom ezt bánni, azt is tudom, hogy mérhetetlenül undorító dolog lesz ez - legjobb esetben ételmaradék, legrosszabb esetben az orrában fellelhető kincsesbánya egyik drágaköve -, de egy újabb sóhajjal kísérve húzom ki magam, és magam felé fordítva a kemény kartont állapítom meg, hogy ez bizony egy kiszuperált hagyma.
Kész.
- Figyelj - nem kell megköszörülnöm a torkom ahhoz, hogy tisztán és határozottan kivehető legyen a hangom. - Én megértem, ha most másztál re a majomfáról, de ha már ideültél, légyszi próbálj már meg viselkedni. - És akkor mosoly.
Hogy a gurmók rágnák ki a gyomrod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudhatom biztosan, konkrétan mi is van köztük - nem is szeretnék ennél jobban belefolyni a dologba. Viszont nem vagyok hülye, látom a szomorúságot, ami tükröződik a szemeiben, és már csak a saját szavaiból is kiindulva érzi az ember, hogy nem minden feltétlen boldogság és cukormáz. Ehhez nem kell valami Merlini tehetséggel megáldott látónak lennem.
Szám szeglete leheletnyit felfelé görbül, ahogy bólintok. Ha valaki, akkor én elegendő rossz döntést hoztam már az életben, tudom, miről beszélek. Nem hozok fel olyan szentimentális, Coelhoi gondolatokat, hogy ezek tettek azzá, aki vagyok, és nélkülük egészen máshol tartanék most, de tény, hogy minden egyes lépéssel magad mögött hagysz egy teljesen más végkimenetelt.
- Nem szabad hagynod, hogy az befolyásoljon, mások mit fognak majd gondolni rólad - egy kicsit elhallgatok, ajkaimra harapva gondolkozom el, hogy mondjam-e ki a másik gondolatot, végül úgy döntök, igenis hallania kell. Sőt, mindenkinek hallania kellene - főleg a szóban forgó gyöngyszemnek. - Még ha az öcsémről is van szó. Nem ő a világ közepe. - Persze, szeretem őt, hiszen a testvérem, az utóbbi időben viszont elég sérelem gyűlt fel bennem is - amiket, nyilván nem volt eddig alkalmam elmondani neki, hiszen az egyetlen útja a kisasszonyhoz vezet, akárhányszor hazaveti a honvágy (vagy más).
- Ha nem alapozod az egész életed Ricsire. - Bólintok. Mindig is erősen élt bennem a függetlenség, a független nő képe. Midig is úgy gondoltam, hogy egy nőnek kell legyen annyi, személyes tartaléka, amiből ha kell, elköltözhet, amiből ha kell, ki tud lépni. Nem próbálok az öcsém ellen beszélni, ettől függetlenül úgy gondolom, kifejezetten káros egy kapcsolatban, ha minden magától értetődőnek kezd tűnni - ha egymás jelenléte, az apró részletek magától értetődőekké válnak, és már egyik fél sem becsüli meg annyira a másik társaságát. Persze, Ricsi szakított, Ricsi egyetlen szó nélkül lelépett, itt hagyta Lilit, itt hagyta Ábelt és engem is - pont ezért kellene megtanulnia, hogy egyikőnk sem egy játékszer, hogy ilyen marha egyszerűen kidobjon aztán visszavegyen minket, ha meggondolta magát.
- Ez most csak így eszedbe jutott? - persze nincs ezzel semmi baj, minden nagy terv így kezdődik, én is csak így eldöntöttem, hogy visszajelentkezem auror képzésre, de... Nem, nem bántam meg a dolgot, és meg sem fordult soha a fejemben, hogy abbahagyjam, de azért még mindig elég sokat ültem és gondolkodtam a dolgon. Azért persze örülök, ha Lilinél tényleg ilyen egyszerűen megtörtént a felvilágosodás.
- Hát... - hagyom, hogy átöleljen, elvégre, már úgyis megtörtént. Azért még nem viszonzom, és nem tapogatom meg a vállait sem, de gondolom ő sem vár ilyen drámai összeborulásra. - Azt még meglátjuk - persze, hajlandó vagyok szóba állni vele, beszervezem a családi banzájra is, mert egészen sajnálom őt, ettől még, ugyan elengedtem amit, ahogy és akivel beszélt rólam, de közel sem felejtettem el vagy bocsátottam meg. Ilyen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igen, az ilyen esetekből... sok lesz - az egész Szfinx-Red meccset összességében egy nagy szájtátásnak mondanám el - ugyan, ott, a pályán sok mindent nem láttam vagy észleltem, a későbbi Edictumban beszámoló cikket én is elolvastam - és, bár tény, néhol úgy érzem, költői túlzásba eshetett az író -, az sem volt éppen semmi. Sőt, akkor már, miután az emlékek és élmények is kellően leülepedtek bennem, leginkább egy őrült, minden szabályozástól vagy tapasztalt játékvezetéstől mentes meccsnek tűnt, ahol buzgón élt a mondás, miszerint, ha csak lehetséges, a lehető legrosszabb fog történni. A kínos nevetgélés, mosolygás, meg viccelődés ellenére közel sem vagyok lenyűgözve.
- Oh - meglepően sokan vannak most itt, akik anno a Roxfortba jártak. Persze, megjelennek más kisebbségek is (például én), de összességében, a brit iskola ex-palántái többségben vannak.
- Nos, én a Durmstrangban kezdtem - kicsit el is mosolyodok, szerettem oda járni, jó volt, meglehetősen egyszerű volt az élet (mint valami világháborús veterán), és az, hogy az öcsém épp oda menekült vissza a saját gyerekessége, felelőtlensége, egoizmusa, és még sorolhatnám mi miatt, nem feltétlenül vették el a kedves nosztalgia élményét. - Pár éve jöttem haza - vele ellentétben a saját újságpletykáimnak meglehetősen megalapozott éle van, de ezzel értelemszerűen nem szeret dicsekedni az ember. Rengeteget változtam azóta, és nem arról van szó, hogy gyűlölném önmagam az akkori cselekedeteim miatt, de a mostani fejemmel eszem ágában sem lenne újra megtenni őket.
- Elvégeztem a bájitalfőzés képzést, épp az egyetemen kezdtem.. - amikor megtörtént a másik dolog. De ez megint csak nem egy reggelizős téma, szóval a levegőben is hagyom a dolgot, elvégre, úgyis biztosan ismeri a történetet. - Szóval most auror képzésre jöttem vissza, de amúgy tanulok más dolgokat is mellette. - Még mielőtt ő is beleesne a széplány sztereotípiába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

És akkor, amikor épp elhinném, ennél már aligha lehetne rosszabb... folytatja. Hosszan engedem ki a levegőt, megforgatom szemeim, ahogy rezignáltan homlokomnak támasztom ujjaim. Nem feltétlenül a szigorú keretekbe foglalt, vesszőpálcás illem teljes hiányáról van szó, hanem az egyszerű, társadalmi megnyilvánulásairól, arról, hogy szándékosan keresi a figyelmet, és szeretné, ha mindenki meghallaná a hangját - a másik fél teljes megalázásán kívül, ugyebár. Mert ő ebbe már belekezdett, és ugyan megtehetném, hogy továbbra sem foglalkozom vele (bár a mintáját követve ez csak egyre súlyosabb következményeket vonna maga után), ahogy gyakorlatilag tehetnék bármit is, a nevem elordításával már képtelen lenne bárki figyelmen kívül hagyni a lényem, az emlékeikben összekötnének vele, onnantól pedig már teljesen veszett a dolog. Egy almával kezemben fordulok a nyüzsgő piacnép felé, és, bár már nem lenne szükségem arra, hogy bárkire is nézzek, ebben a zsivajban biztosabb megoldásnak tartom. Nem mondanám, hogy ennyi ember között azonnal rátalálok az elméjére, de amikor megtörténik, biztosan tudom, hogy jó helyen vagyok. Zalán persze érezhet valamit, megmagyarázhatatlan bizsergést, értelmetlen, múló kényelmetlenség érzetét, de azt túlzás lenne említeni, hogy rá is jönne azonnal, mi okozza ezt. Ésszerűbb ráfogni valami teljesen magától értetődőre, mondjuk a pusmogások és beszélgetésfoszlányok keltette zűrzavarra.
Szinte azonnal elém tárul a felidézett emlékképe - számomra mondjuk kevésbé volt számottevő a dolog, ha nem látnám az ő szemeivel, eszembe sem jutott volna, hogy valaha megtörtént -, de azzal most nem foglalkozok. Egyszerűen csak félresiklok előle.
Ha bármit is vissza szeretnél adni, akkor gyere ide, és ne a tér másik feléből keresd a rivaldafényt.
Ekkor már elég egyértelmű lehet számára is, hogy már nincs egyedül a fejében - de én jó arc vagyok, nem használom ki a helyzetet, egyszerűen csak nincs kedvem egy tizenöt éves parancsolgatásaira ugrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem teljesen értem, milyen generációs és nevelési fekete lyuk jelentkezett az ezredforduló hajnalán, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy súlyos következményeket vont maga után. Minden esetre a kétezer után született, mára egészen felnövő kölykökből eltűnt a minimális tisztelet legapróbb csírája is. Lehet, hogy máris úgy beszélek, mint egy rosszalló öregasszony, akinek soha nem tetszik semmi, viszont tény, hogy ezek generációról generációra egyre hülyébbek.
Ha másra nem is, arra egészen biztos jó volt a szemkontaktus, hogy észrevétlen, mindenféle feltűnést elkerülve csússzak a fejébe. Az így létrejövő kapcsolat az után is stabil, hogy újra magam elé emelném az étlapot, ugyanakkor, nem kavarok túl sok vizet az elméjében. Ez csak amolyan biztonsági lépés - például, neki egészen jól jöhet, hogy nem kapom fel a vizet sem a válaszán, sem pedig a gondolatain. Távol áll tőlem, hogy még ezeknek tudatában is komoly károkat okozzak, az egészen biztosan eljutna a minisztériumhoz, és nem csak engem, de Sárközit és esélyesen az egész iskola vezetőségét is súlyos szankciók terhe alá vonnák, amiért ilyen dolog megtörténhetett. Egy kis tréfa már senkinek sem árthat viszont (még az etikailag súlyosan megkérdőjelezhető, illegális behatolással járó, mindenképp törvénytelen tréfa is).
A replikára érdemben nem reagálok, épp csak szemöldököm emelkedik meg, ahogy újra rá emelem tekintetem a lap fölött.
- Mintha lenne valami a hajadban - ha mondjuk foglalkozik azzal, amit mondok, és valóban oda néz, tényleg találhat a gondosan ápolt tincsek között egyet s mást. Például az előbb kiszórt uborka és hagyma maradványait, de a velük járó szósz is elkenődni látszik a szálakon. Persze Theon haja a valóságban tökéletes marad, nem is a szeme hazudik - én hazudok a szemének. Hát, van ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudom, hogy ő az. Nem abból, hogy nem várunk senkit, nem abból, hogy Ábel valószínűleg dolgozik. A tarkóm bizsergető érzés árulja el őt, az, hogy képtelen vagyok az előttem heverő jegyzetekre koncentrálni, pedig még van egy vizsgám, az összeszoruló, fojtogató érzés a torkomban, az, ahogy vánszorogva csúszik le minden lélegzet a tüdőmig, égni kezdenek a szemeim, s egyetlen, futó pillanatra fájóan homályosul el a látásom - majd el is pislogom a felgyűlő könnycseppeket. Nem fogok sírni.
Testem a földszint nyitódó bejáratijának hangjával egyszerre feszül meg. Sokkal könnyebb volt rá haragudni, amikor távol volt, kevésbé szakadt rám minden, amivel fájdalmat okozott nekem. Nem kellett szembenéznem vele, el tudtam magam foglalni, s a gondolataim is egyszerűbb volt elterelni róla. Megfeszül állkapcsom a szüleink ujjongó hangjára, mintha mi sem történt volna, mintha az, hogy az öcsém elárult és elhagyott, nem is jelentene egyikőjüknek sem semmit. Megfordul a fejemben, hogy egyetlen, jól irányzott pálcamozdulattal vágjam be a szobám ajtaját, végül elvetem az ötletet, túl feltűnő lenne a csattanás. Ugyan egyetlen lépcsőfok sem csikordul létei alatt, érzem, ahogy jön. Nem szándékozom elé szaladni, vagy a nyakába borulni, ahogy azt már megkaphatta, mert velük ellentétben én képtelen vagyok elfelejteni vagy semmisnek tekinteni azt, amit Ricsi csinált.
Milliószor képzeltem már el, mit fogok neki mondani, hogyan fogom a szemére hányni azt a szart, amit itt hagyott. Akkor ment el, amikor a legnagyobb szükségem lett rá, és hiába kértem én vagy bárki, hogy jöjjön haza, legfeljebb egy elutasító válasz érkezett. Eddigi életem egyik legmegterhelőbb időszakában maradtam egyedül, beleestem egy mély gödörbe, és csak egyetlen, egyetlen vékony hajszálon függött, hogy ne nyúljak a szekrényem fenekébe száműzött nyugtatókhoz. Őt nem érdekelte. Ez sem. Persze nem maradt ki Magyarország teljesen az életéből. Anélkül látogatta meg Lilit, hogy kitérőt tett volna felém, vagy esetleg megemlítené egy ugyanolyan kétszavas levélben, amihez már hozzászokhattam tőle, utána pedig bennem is elszakadt valami. A változás persze nem azonnal történt meg. Először erőszakkal kellett emlékeztessem magam arra, hogy nem érdekel az öcsém, hogy mit csinál, hogy mit akar ezzel az egésszel elérni. Nem én ártottam neki, mégis rajtam csattant a legfájóbban a büntetése.
Most pedig úgy érkezik haza, mint valami király.
Semmi okom megbocsátani bármit is.
Újra megfeszül tartásom, ahogy halk suhogással kinyílik az ajtóm, de nem nézek rá. Ajkaim egymásnak feszülnek, egy pillanat erejéig ujjbegyeim is kifehérednek az éppen tartott lap szélein. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy mégis mire gondol, vagy mit hitt. Megtisztel a magasságos tekintélyével, és akkor majd én is úgy fogok a lábai elé rogyni, mint mindenki más a környezetében? Aligha.
- Tanulnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Persze Lilit is meg lehet érteni. Szerelmes, amikor pedig az ember szerelmes, valóban azt hiszi, hogy nincs még egy olyan erős kapocs a világon, mint az övék - részben igaza is van, valóban nincs még egy ilyen kapcsolat a világon, hiszen, mint minden ember, ők is egyediek és egyedül állóak. Ettől függetlenül még lehet valami rossz. A folyamatos letörtség érzése rossz. A szomorúság - a valódi szomorúság, nem csak egy semmiségen való veszekedés keltette rövid érzés - a szemeiben rossz. Ha valaki sokszor sír a párja miatt, eleve rossz, viszont megértem, ha ő ezt nem fogja fel a valódi távolság hiányában. Hiszen ha Ricsi időszakonként haza jár, tulajdonképpen nem ér semmit a roppant drámai elutazása a kierőszakolt figyelmen kívül.
- Neked jó ez így? - talán túl erős a kérdés maga, talán csúnyán megcáfolom vele mindazt amit arról mondtam, hogy nem érdekel a kapcsolatuk és szeretném magam távol tartani tőle, viszont nem bírom magamba fojtani. - Hogy ennyire bizonytalannak érzed a jövőtöket? Hogy a türelmed kezd a saját károdra válni? - Ugyan nem mondja ki konkrétan ezeket a dolgokat, én erre következtetek a szavaiból. Tekintetem arcán ragad, de nem várom el tőle, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Valóban nem ismerem részleteiben azt, amiben benne vannak, azt csak ők tudhatják, ezekről a kérdésekről pedig bőven elég, ha önmagában számot tud adni. Tény, hogy elég nehéz, objektíven gondolkodni egy kimondhatatlanul érzelmi központú, teljesen szubjektív helyzetben, és akkor sem ítélném el, ha nem sikerülne neki. Ha már csak elindít benne valamit, máris volt haszna. Elmondhatom, hogy a jó szándék vezényel, amennyiben állnak olyan stabil alapokon, ahogy azt a külvilágnak mutatják, úgysem fog semmi rossz történni a szavaim nyomán. Legalábbis ezt hiszem.
- Akkor sok sikert - tény, hogy még mindig meglep, ha ezt valóban most találta ki. Persze az sem kizárt, hogy már régóta érlelődött benne a gondolat, csak szüksége volt a biztatásra, hogy ki is merje mondani, esetleg határozottan megfogalmazódjon a fejében. Ugyan legilimentor vagyok, nem másztam a fejébe - nem is tervezem, nem akarok ott olyat találni, amitől aztán végképp ki fogok ábrándulni belőle, főleg ebben a roppant ingatag újrakezdésféle állapotban -, de bárhogy is legyen, amennyiben ki is fog tartani a döntése mellett, örülök, hogy megadhattam a lökést a maga kis útján.
Vagy hát, ha nem is örülök, nincsenek bennem negatív érzések sem.
- Azt megértem - bár még mindig nem tennék ilyen elhamarkodott ígéreteket a jövőm egyik legfontosabb napjával kapcsolatban. Majd meglátjuk.
- Egyelőre csak szeretném kifutni a mai napot. - Azt már nem teszem hozzá, hogy "ha nem baj", elvégre ha zavarná is ugyanezt tenném. Visszaillesztem fülhallgatóim, majd elindítva a lejátszási listát fejezem be a köreim.

//