Belőled marad valami a napozás után? Akkor ott még nem is erős xD belőlem lassan cssk  hamu

Itt most esős és hűvös a nap, nem panaszkodom

De utazni szeretek, szóval indulok én is

Attól függ, mi a gyakorlat! :O

kérlek ne verekedjetek és ássátok el egymást, hát mi ez az új divat?

Eleonore Santos - 2019.08.14. 22:27


szívesen máskor is jövök, még hozok kedélycsillapító vödrös vizet is  

miért kell elbújni? :O

csoportos köpködés? szotyit hozzak?

macska nincs?

akkor addig várakozó macska leszek

nekem abból jó lesz a fekete, mert azok menők

ma nem kell, ma lámaparty van, én a jelmezes láma vagyok

---

Hát na, a fatörős jelenet nem volt semmi, de nem vagyok én olyan, hogy a szájamat tátom ilyesmin, arcom egy elismerő fintorba moccan, halkan hümmentek egyet, hogy ez nem nekem jutott előbb eszembe...! Persze, itt a pálcám, na de egy bot, hát menten nekem is kell egy, így szememmel kutatom mint az állat, hátha találok valamit. Aztán odébb látok is egyet, de egyelőre nem moccanok érte. Kivárom az alkalmat? Na meg figyelek.
- Semmi gond amúgy, nem haragszom – persze vágom én Petya megjegyzése után, hogy mi volt itt a nagy köszöngetés meg minden. Aprót vigyorgok is a pajtás felé, hogy na, mik vannak, minden rosszban van valami jó, meg minden, neki meg most aztán főleg, én meg kapom azt, amit, egyelőre az értetlenséget. Jó, hogy Sára nem törte össze magát első körben, ez külön öröm, így akkor egész nyugodtan tudjuk megvitatni a helyzetet és persze, talán kitalálni valami olyat, amely hasznos lehet. Megint megvakarom a fejem búbját, ilyenkor szoktak ötletek jönni, amikor kihúzok egy szálat közben az üstökömből, de most... most semmi. Ott is annyi a kérdőjel, hogy abból is erdőt lehetne ültetni. Ajh.
- Én szórakozni ilyennel? - meglepett arccal pislog egy sort, bár aztán egy szégyenlős „hja, igen” vigyorral vonok vállat, a könyvlapozgatós dolog vicces lenne, na de bezárni egy mesekönyvbe, az olyan mágia, amelyet még elképzelni sem tudok. - Hát most már mindegy ki mit csinált. Nekem a kezemben sem volt mesekönyv, mégis itt vagyok. Szerintem csak random kapott mindenki, aki kicsit közelebb volt, ha akarta, ha nem. Szerintetek valaki más szívatása ez? - el lehet képzelni a kreatívak közül, hogy ilyet is kiagyal, viszont ott bűzlik az egész, hogy nekem ez nagyon bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy csak úgy egy diák megtegye. Viszont mindig vannak meglepetések, így aztán nem kell ezen sokat gondolkodni, majd kiderül, egyszer.
- De ugye ki lehet jutni...? - bukik ki belőlem ismét, aztán leginkább egy másféle válasz hangzik el Lilitől, amire nem tudok nem nagyon nyelni. - F*sza... - mormogom arra, hogy akár itt is maradhatunk ha valaki megpiszkál minket és elveszi a könyvet. Akkor ezek szerint most ott fekszem a könyvtárban, szorongatom azt a könyvet és idebent meg állok és pofázok? Remek!
- Tuti valaki meg fog minket találni és elveszi a könyvet. Nem akarok mesehős lenni! - nem nyávogok, nem nyávogok, ez tény. Inkább mérges vagyok, de nem Petyára, nem volt ráírva, hogy ez történik. Szegény... tuti most rágja magát, hogy mit csinált véletlen.
- Ég is feketéllik... Biztató cím, ez inkább valami thriller lesz, nem mese – csóválom meg a fejem, most itt már tényleg nem vicc, főleg ha megint felnézek az égre, amely ezt sugallja, a címre utal meg minden és még mindig nagyon nincs jó érzésem ezzel az éggel kapcsolatban. Nem olyan, mint mikor valami kemény vihar csap le a strandon, vagy a városban, ez sokkal... mélyebb? Nincs hideg, mégis ráz a hideg folyamatosan, főleg mert közben még érezni azt a figyelő dolgot, érezni, hogy itt nem jó. Azért arcom felvidul egy kicsit, amint Lili felé fordulok.
- Tényleg? Ez remek! Te... te tudsz majd segíteni felrúnázni? Vagy hogy kell? - érdeklődöm, addig sem ezzel a vacak hellyel kell foglalkozni. Figyelem őt, őket, amint a telefonnal bíbelődnek, forognak és világítanak, az már túl szép remény lett volna, ha van térerő és még hívni is lehetett volna segítséget.
- Máshogy nem lehet üzenni kifele? Mondjuk ráírom a homlokomra, hogy ne piszkálj, az nem jelenik meg a fejemen kint? - spekulálok csak, azon történetek alapján, amiket valaha olvastam, akár képregény formájában. Talán bejön, talán hülyeség. Egy nagyobb dörrenés közben pont jól esik, aztán irányt választunk, miután a vakuval körbekémleltük a dolgokat. Fényben, főleg ebben, még parább az egész.
- Oké! - indulnék meg, de gyors visszalépek és felkapom a nemrég kinézett botot. Egész vastag, nem fog kettétörni, mert épp ránézek, talán megcsapkodhatok vele szörnyet is, ha lesz. Remélem nem. De közben úgy nézek ki, mint valami túrázó.
- Akkor menjünk – nem vagyok épp hősalkat, de nem küldhetek előre lányokat. Így magamra veszem ezt a terhet és elindulok Sára irányába, hátha járható, közben Petya felé sandítok, mennyire bírja. Amúgy tök vigyorognék, mert végre valami kaland, csak ja, nincs jó érzésem.

Hello off. Mizu erre?

aaaaaa és, és, és, tetszett? Én nekem igen, pityergős vége, de rosszabb, hogy várni kell

de most mondták nekem a Terror-t, azt lesegetem

én nagyon élem azt a korszakot, zenéket, mindent tényleg ad egy löketet, hogy na, kicsit benne vagyok én is

örülök ha tetszett, tetszettünk

Igen, pont láttam valahol, hogy létezik és  a Terror után bele is lesek

engem is meglepett, hogy hétfő van amúgy

Biztos megint eszik Bár én inkább most már macskás vagyok

szia Thomas, öröm az örömöd Limonádét?

Nope, én nem szeretem édesen, aki igen, annak ott a kockacukor *mutogat, tölt, majd magának is*

Mi újság arra?

az sok!
*cukormentesen kortyol bele*


én levizsgáztam

Van amúgy igen, elég idő, nekem nem kell iskolaelsőség, így hamar letudtam

mennyi az a sok?

éééédes teremtőm, az még gombócból is nagyon sok  

meglehet. én mindig a lustább verzió vagyok persze, ha a karakter kérné, akkor megoldanám

boldog éjfélt +5-öt húú, első ilyenem

szerintem én nem voltam éjfélünnepen

jár érte ropi? *-*

jóóó reggeeelt

ajh, pedig már nagyon ennék ropit

no sebaj! és hellohello

Na majd megnézem, ropira pont nem gondoltam
Itt nincs nyitva semmi, vagyis fent a világ végén egy bolt, de túl meleg van bicajozni

naaaa, akkor jó pihit is közben

---

Egy cső főtt kukoricát forgatok az ujjaim között, épp sót szórok rá, a mögöttem álló szeme meg kiguvad, hogy hogy vagyok képes ennyire sózni. Anyám is mindig ezt mondja, de ők elmentek múzeumot látni, én meg azokat amúgy sem szeretem, így a strand mellett döntöttem. A szállás nincs messze, apa cége nyaralója, azt mondta, erre ez a divat, hogy így kiadnak helyeket a családnak, de már kevés helyen. Nekem pont kapóra jött, ha esni kezdene, elég kicsit szaladni és meg is lelem a szomszéd utca közepén. De most nincs jele esőnek, alig van még bárányfelhő is, nyakamon pedig még kicsit fehérlik a naptej, amit nemrég kentem oda. A másik csövet is felveszem, arra viszont csak óvatosan szórok az íz miatt, nem tudom, hogy jó lesz-e így, de le lehet törölni ennyi mennyiséget simán.
- Köszönöm! - adom vissza a sótartót és felkapom a két csövet. Palacsintát is akartam venni, de abban már totálisan nem vagyok biztos, ahogy a lángosban sem, így maradt ez. A kukoricát kevesen nem szeretik, a többit meg később be lehet pótolni. Elindulok a strand bejárata felé, miközben bele-beleharapok a magam sósabb csövébe, kikerülöm az épp rohangáló gyerekeket vagy épp a standokhoz igyekvő felnőtteket. Egész nagy a tömeg, már javában délután van, persze, mindenki a szabadtéri koncertre lesz kíváncsi kicsit később, addig meg lesz alkalom még csobbanni is. Kincső még az iskolai napok végén mondta a vizsgák után, hogy erre járnak nyaralni majd, vagy egyszerűen csak lejönnek, nem tudom, de hogy ma és ez pont egyezik a naptárommal. Így hát mondtam, akkor fussunk össze, csobbanjunk, a koncert amúgy a ráadás, nem tudom, olvasta-e a plakátokat, engem elsőre meglepett, de oda se neki, ennyi plusz meg kell is. Pár kutya ugat, ahogy a sekély részen játszanak, engem nem zavar, szerintem sokkal rosszabb dolgok is kerülnek a vízbe a kutyákon kívül, de hallom, ahogy páran morognak. Ne tessék akkor kutyabarát strandra jönni, nem igaz?
De ma nem fogok zsörtölődni, még amúgy is gyerek vagyok, mit szólok én bele a felnőttek dolgába. Aztán végül amúgy is meglelem a bejáratot, ahol özönlenek a vendégek és a hűsölni vágyok, mindenféle matrackollekció és úszógumi a kezekben, az enyém a fa alatt pihen, a lopásgátló törölközőm alatt, a táskám, amiben az értékek vannak, a vállamon átvetve fityeg az oldalamon. Van kulcsos értékmegőrző, kész meglepetés, így legalább a mobilom is végre velem van, ami megnyugtató, mert már nagyon kezdtem mágusnak érezni magam, és... ja. Csak ott vagyok az. Itt felállok a beton virágtartóra, hogy még jobban kilátszódjak a tömegből, kukoricát majszolok és mikor meglátom az ismerős szőke tincseket, kalimpálva integetek felé.

---

Egy kecsesnek nem mondható, kéttalpas ugrással érkezem a földre, elhagyva megfigyeli állásom. Ezek szerint előbb kijöttek, biztos akkor, amikor kicsit arrébb áztattam magam, vagy anyának álltam sorba hekkért, mindegy is, a lényeg, hogy sikerült meglelnem. Hamar le is küzdöm a távot ami elválaszt a pokrócától is tőle, igaz, menet közben most már sikeresen taposnak a lábamra, de csak sziszegek egy sort, azonban visszafogom magam, hogy a kölyök után kiabáljak valami nem kedveset. Jó, én is tudok ilyet, ezért nem is erőltetem végül a dolgot.
- Szia, Kincső! - állok meg végül, kicsit megmozgatom a lábujjamat a papucsban, megmarad, nem olyan, mint amikor az ajtót húztam rá és olyan volt, mintha kilakkoztam volna, mielőtt le is esett. Nem túlzom ám el a dolgokat.
- Meleg. Nagyon meleg. De jó hír, hogy a víz nagyon jó! Órákig benne áztam, ráncosak lettem az ujjaim – meg fene éhes lettem, de kiváltképp jó volt végre lehűlni. Az lenne a szuper, ha bent lenne pár csúszda vagy valami, ahonnan be lehet vágódni a vízbe, de a vízibicikli is egész jó megoldás, egyedül azonban nem buli és nem is a legolcsóbb, így nem döntöttem mellette. Remélem, nem égtem le közben és nincs étlap sem az arcomon, bár a hátsó fogamban érzem a kukoricadarabot, de most nem kezdek el rá vadászni.
- Egy ilyen mozgó árustól arrébb, a büfék elviekben nincs, csak botra szúrt krumpli, iszonyatos áron – húzom el a számat. Nem vagyok milliomos és hülye sem, a sült krumpli nem éri meg, de a lángos se igazából, de azt megveszed, mert jobban laktat, mint pár szem krumpli. Főleg, ha kicsit lejjebb megy az ember, ott van egy kisebb büfé és mégis sokkal nagyobbra nyújtják, mint az itteniben. És a néni is kedves, adott extra sajtot és nem kellett fizetni sem.
- Apropó, hoztam neked is, kicsi sót tettem csak rá, nem tudtam hogyan szereted – nyújtom felé a kukoricát, a szalvéta alatta kicsit már elázott, de van zsepi a táskámban, meg hát, ott a víz ugye, hogy lemossunk mindent.
- Szabad? - közben bökök a pokróc széle felé, hogy ledobhatom-e magam rá. - Amúgy nem tudom láttad-e, lesz koncert is – ha elvette a kukoricát, akkor megtörlöm gyors a kezem, de csak lustán a nadrágomba és leguggolva cirógatom meg a macska feje búbját. Most már tényleg kell nekem is egy.
- Strandol kicsit ő is? A halas büfé tuti tetszene neki.