Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Ha tudnék festeni, akkor lefesteném őt így. Ahogy a végtelen élettapasztalatával, nyugalmával felém magasodva figyel rám. Noha az oldalra biccentett fejről legtöbbször egy kutyus jut az eszembe, de nála nem. Nála ezt csak az osztatlan figyelmének tulajdonítom. A helyzet az, hogy nincsen még egy lény, aki úgy tudna odafigyelni és meghallgatni a másikat, mint egy vámpír. Fantasztikus az a kisugárzás, ami árad a férfiból. Ajj, nagyon szeretnék itt dolgozni! De nem egyszerű.
Aprót biccentek és igyekszem megállni, hogy ne harapdáljam a szám sarkát. Nem éppen ideális az, ahogy dolgozni tudok jönni. Eléggé csekély az esélye annak, hogy ilyen feltételekkel alkalmazni fog. Próbálom nyugodtan kivárni, amíg gondolkozik, noha eszembe jut még egy két talán bíztató dolog, amennyiben hosszú távra tervezne velem kapcsolatban, de nem zavarom meg. Egyébként is bolondság lenne úgy alkalmazni valakit, hogy most csak keveset tud jönni, de mondjuk egy év múlva többet. Most keres embert, most kell neki a segítség.
-Ó- szökik ki egy halk hang a számon, amikor végül megszólal. Oké, tehát tud alkalmazni így is. Ezen azért megdöbbenek, hiába ebben reménykedtem. Azon meg még jobban, hogy lehet rövidebb is a munkaidőm. A pizzériázóban ilyen soha nem volt, az azonban gyakrabban, hogy menjek be előbb, vagy maradjak tovább.
- Rendben – felelem mosolyogva, majd erőteljesen bólogatok a próbahét hallatán. Azta, ez tök gyorsan megy. Jövőhéten már itt dolgozom, aztán ha beválok, akkor jön a próbaidőszak meg minden. Nem is kell felvázolnia, hogy lesz ez jogilag elrendezve, tudom hogy működnek ezek a dolgok.
Egy pillantást vetek a táblázatra, majd a férfit figyelem. Felesleges megpróbálnom kisilabizálni az adatokat a papírról, úgyis meg tudom azt, ami rám vonatkozik belőle. A cetlit sem nézegetem sokáig, pedig meglep az, amit rajta látok. Összeráncolódik a homlokom, és felszalad a szemöldököm, , majd  a férfira pillantok miközben kisimulnak a vonásaim. A csodálkozás a tekintetemből csak ez után tűnik el.  Egyfajta hála jelenik meg benne. Több, mint amire számítani mertem. Igazából kevesebb munkával többet is keresnék. És azta, ha minden jól megy, akkor felvesz! Boldogan elmosolyodom.
- Oké, elfogadom! És, köszönöm a lehetőséget! – fejezem ki szavakkal is azt, ami az arcomra van írva. – Hányra jöjjek hétfőn? Nyitás előtt fél órával, egy órával korábban? – a pizzázóban mindig korán ott kellett lenni reggel, mert elő kellett készíteni a helyet nyitásra. Nem hiszem, hogy itt azt kéne tenni, de azért jobb megkérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Az teljesen ki is megy a fejemből, hogy még ha sikerülne is pókerarcot vágnom, a férfi még akkor is hallaná ám az árulkodó szívverésem. Őt nem tudnám átvágni sose. Hiába, hajlamos vagyok egy egyszerű halandóként gondolni rá, hiába tudom, hogy nem az.
Igazából nagyon értékelem ám a mellébeszélés hiányát és a gyors döntést. Legalább nem kell álmatlanul forgolódnom ki tudja hány éjszakán át, várván a választ. Oké, valószínűleg nem forgolódnék úgy, de izgulnék rendesen. A biccentésre biccentek, jelezve, hogy értem a jelentését. Túl van tárgyalva, nem kell most aláirkálni semmit se, egymás mancsát markolgatni meg aztán pláne nem. Amúgy sem tudom, hogy én azt hogy viseltem volna. Pánikrohamot kizárt,hogy kaptam volna, de akkor is furcsa lett volna számomra egy csöppet.
- Emlékeim szerint még nem, csak a hölggyel. Láttam már kintről, de ennyi – világosítom fel Ilosvai úrral kapcsolatban. Valahogy pont mindig úgy jött ki, hogy ő nem volt benn. Oké, azt azért tegyük hozzá, hogy általában akkor szoktam jönni, amikor a bolt tulaja van itt és nem vásárlás vagy ilyesmi ügyben.
Átfogó, teljeskörű tájékoztatást kapok, amit egy kissé ámélkodva hallgatok. Egyrészt amiatt,hogy tényleg mennyire alapos, másrészt meg amiatt mert ilyen sokat még nem hallottam őt beszélni. Általában lényegesen tömörebbek a beszélgetéseink, amik nem nélkülözik a nonverbális kiegészítőket, biccentés, szemöldökfelvonás, hümmögés. Bármennyire is jó, hogy nem beszél sokat, mégis egy kicsit kár érte, igazán kellemes, megnyugtató hangja van. Talán a vámpírság miatt, talán amúgy is ilyen volt. Érdekes lenne meghallgatni amikor énekel.
- Általában hozok otthonról, de jó tudni. A koszolódás nem gond, egy pálcamozdulattal megszüntethető – mosolyodom el. Vannak előnyei annak ha az ember boszorkány. Például ez, na meg a hoppanálás. – Mindig úgy készülök majd, legfeljebb rövidebbre sikerül a nap – avatom be a tervembe. Lényegesen egyszerűbb ilyen módon esetlegesen átszervezni a dolgaimat, mint mondjuk arra készülni, hogy tök hamar végzek, aztán mégsem.
- Van. A munkaszerződés ugye nem zárja ki a szokásos szeánszunkat? – kérdezem reménykedő hangon, miközben a fejemmel a személyzeti helyiség felé intek, ahol el szoktunk tűnni vérvétel céljából. Hogy miért nem így teszem fel a kérdést, azt nem tudom. Talán azért, mert tényleg amolyan kis szeánsz nekem. Jövök, leülök, ő ügyköd, én dúdolok, komponálok. Vagy már egy megkezdett dalnak tervezem a folytatását, vagy egy vadiújat kezdek el, amit az adott pillanat ihlet meg. Kivéve amikor a könyveimmel érkezem, mert akkor csak csöndben ücsörgök, amíg neki nem kezdhetek a tanulásnak. Mert ugyebár úgymond "kedvezményt" lehet kapni véradás esetén, és ki tudja, hogy jogilag ez mennyire zavar be, béren kívüli juttatás mittomén. Nos, én nem azért jövök rendszeresen. – Ó, és nyilván 3 hónap a próbaidőszak a próbahét után, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

„Kifutó fiú” lettem! Ez a gondolat jár a fejemben, ahogy haladok a falu vége felé, kezemben egy vaskos dossziéval. Én ajánlkoztam mondjuk, de ez sem változtat a tényen, hogy éppen futárkodom. Az elmúlt héten a boltban dolgoztam, amolyan próba-próbaként, úgyhogy gondolom hamarosan eldől, hogy felvesznek-e próbaidőre vagy sem. Noha nem ezért jelentkeztem erre a feladatra. Az egész úgy alakult, hogy kaptunk egy sürgősnek megjelölt nagy borítékot a hatóságtól. Márpedig az ilyen a bolt tulajdonosának kezébe való, méghozzá minél előbb. És a bolt tulaja napok óta nem járt a bolt környékén sem, szóval ki tudja mikor jön megint. Én pedig felajánlottam Ilosvai úrnak, hogy elviszem a szóban forgó dokumentumot Mr. Kensnek. Úgy vettem észre, hogy hálásan fogadja a javaslatomat, sőt, a borítékhoz még összeszedett dolgokat, úgyhogy végül egy jókora köteget nyomott a kezembe. Amit én persze egyáltalán nem bánok. Gőzöm sincs, hogy miket pakolt bele, igazából nem is nagyon érdekel.
Megpillantom a házat és megszaporázom a lépteimet. Bizony kérem, én az a fajta ember vagyok aki csak úgy rohan be az oroszlán barlangjába. Vagyis a vámpír házába. Vagyis házához. Még el is mosolyodom, amit aztán igyekszem lehervasztani az arcomról, mire a verandához érek. A tárva-nyitva álló ajtó láttán felszökik a szemöldököm egy pillanatra. Most csak úgy be kéne mennem? Nem, azt nem illik. Mindenesetre ez az aprócska dolog teljesen kizökkent és megzavar.
- Mr. Kens? – szólalok meg halkan három kopogtatás után. Úgyis hallja, ha suttogok. A heti béremet tenném rá, hogy hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

Amíg az verandához nem érik, addig igyekszem felkészülni arra, hogy bekopogok, megvárom amíg megjelenik, szól, hogy menjek be. Ehhez képest a kopogás után azonnal arra leszek figyelmes, hogy velem szemben áll. Jó, némi távolság elválaszt minket, de mondhatni a semmiből jelent meg, tök nesztelenül. Folyton elfelejtem, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a férfi. Biztos tud trappolni ha akar. Úgyhogy meglepetten pislogok párat mielőtt megszólalnék.
- Ilosvai úr küldött, mert érkezett valami sürgős hivatalos irat – vázolom fel az ittlétem okát, felemelve a mappát. Ezt leszámítva nem mozdulok, egy lépést sem teszek előbbre. Engem úgy neveltek, hogy nem masírozunk be másokhoz ha nem invitálnak be. Vagy nem volt megbeszélve már korábban, hogy nyugodtan megtehetem, akármikor. Viccesen festhetünk egyébként. Én a küszöbön, ő a folyosón és így „társalgunk”.
– Azt nem mondta, hogy vissza kell-e vinnem vagy sem – teszem még hozzá tanácstalanul vállat vonva, jelezve hogy amíg ő bele nem kukkant és el nem dönti, hogy lesz-e visszafuvar vagy sem, addig én nem megyek el. Persze, hogy aztán visszatérve az legyen, hogy vissza kellett volna vinnem. Szándékomban áll továbbra is a boltban dolgozni.